(ejtsd: ca-) József, olasz államférfiu, szül. Bresciában 1829. Jogi pályát végzett, részt vett az 1848-49. felkelésben az osztrákok ellen, ennek elnyomása után pedig elmenekült. 1851. kegyelmet kapott, visszatért Bresciába, ahol tanítással foglalkozott. Lombardia és Itália egyesítése után a parlamentnek állandóan tagja volt. 1860. részt vett Garibalid sziciliai hadjáratában. 1876-77. a közmunkák minisztere, 1878-81. belügyminiszter volt, mint ilyen keresztül vitte a választási reformot, 1883. és újabban 1887-től fogva igazságügyi miniszter volt. 1892. a kamara elnökének választotta; 1894. az elnökségről lemondott. 1887 (dec.) a Rduni-kabinet rekonstruálásakor igazságügyi tárcát kapott.
l. Székely krónika.
látogatott tengeri fürdő, É.-Holland németalföldi tartományban Haarlemtől Ny-ra, 2686 lak., halászattal, szép hôtelekkel és villákkal.
(ejtsd: zenszvil), Muskingum county székhelye Ohio amerikai államban, a Muskingum és Licking összefolyásánál, vasutak mellett, (1890) 21 009 lak.; agyagiparral, üveghutával, vashengerművel, kályhaöntéssel, eke-, szappan-, keményítő- és papirosgyártással; őrlő- és fürészmalmokkal; környékén szénbányával.
Károly, német filologus, szül. Hallungenben (Gotha) 1837 nov. 28. Tanulmányait a bonni és berlini egyetemeken végezte, azután Olaszországban főkép a föliratok kibetüzésének szentelte magát s a Corpus inscriptionum latinarum számára dolgozott, melynek a 4-ik kötetét: Inscriptiones parietaria Pompeianae etc. és a 13-ik kötetét: Germania és Belgica tartományok feliratai, ő dolgozta fel. 1868. a góthiai hercegi könyvtár alkalmazottja, 1873. heidelbergai egyetemi fő könyvtáros. Egyéb művei: Orosii historiarum adversum paganos libri VII. (szöveg, magyarázatokkal, Bécs 1882); Exempla codicum latinorum litteris maiusculis scriptorum (Wattenbachchal együtt, Heidelberga 1876); Glandes plumbeae latine inscriptae (az Ephemeris epigraphica VI. kötete, Róma és Berlin 1885). 1894-ben a Vatikán palatiniai könyvtárában egy ó-szász bibliai költemény töredékét fedezte fel (kiadták ő és Braune, Heidelberga 1894).
l. Zanzibár.
kisközség Zala vármegye tapolcai j.-ban, (1894) 444 magyar lak., közelében va a jelentéktelen Vérkuti fürdő.
alsóitáliai, illetőleg sziciliai város, később Messana, jelenleg Messzina (l. o.).
Dragan, l. Cankov.
(növ., Szerbországban és a Szerémségben zanovjet v. zanovet, eltérő irással zonath, Cytisus L.), vitorlásvirágu cserje v. kis fa (aranyzápor), 40 faja (hazánkban vagy 25 eltérés), az óvilágban, kivált a mediterrán vidéken meg a Kanári-szigeteken terem. A hazaiak a száraz pusztán, meg a környező dombos vidéken régibb jellemző cseplye vegetációt alkotnak. Levele hármas, virága sárga, de virágzata különböző, egy fajé kétféle (gömb, fürt) is lehet; hüvelye hosszas v. szálas, gyakran bolyhos, a délibb fajoké kopasz is. Valamennyi faj magvának alkotórésze a cytisin O20H27N3O, kellemetlen keserü és csípős ízü. Szintelenül s szagtalanul kristályosodik, ilyenkor is keserü, gyengén maró ízü, könnyen oldható és szublimálható, erős alkáli módjára hat, többnyire szétfolyó sókat alkot és mérges. A C. hirsutus L. egész 1,3 m. magas, szőrös, virágzata fürt, hüvelye gyakran kissé görbült, szőrös. Európa közép és déli tájain, bokros helyen terem. Hazánk nyugati részén a C. supinus L. nevezetes, mely tavaszkor fürtösen, nyáron ugyanaz a tő fejvirágzattal nyílik. Valamennyi faját kertbe is ültetik. Hazánkban kiváló Z.-bokrai vannak, melyek az országon kivül alig nőnek. C. millennii Borb., C. Heuffelii és C. Rochelii Wierzb. A kerti fajok közül nevezetes a C. sessilifololius L vesszőforma ágakkal, kurtanyelü v. nyeletlen levéllel, Olaszországból és Dél-Tirolból, a magyar C. albus Hacq. fehér virággombbal, a C. purpureus Scop., Olaszország északi részéről, Krajnából stb., levele többnyire meztelen, virágfürtje piros. A C. subpurpureus Borb., a C. alpinus és C. purpureus fajvegyüléke. V. ö. Kerner, Abhähgigkeit der Pflanzengestallt von Klima und Boden (Innsbruck 1869), amelyben a Z. csöves kelyhü (Tubocytisus DC.) fajait monográfiailag ismerteti; Braun A., Sitzungsberichte der Gesellschaftsnaturforschender Freunde (Berlin 1873); Simonkai, Magyarország és környékének Z.-jai (Budapest 1888).