(Zakynthos), 1. egyike a Joni-szigeteknek, Elisz Ny-i partjával szemben, 434 km2 területtel. Ny-i részét alacsony mészhegység borítja, amelynek legmagasabb csúcsa 830 m. K-i része termékeny síkság, amelyet DK-en a Szkoposzhegy zár be. Ivóvizben szűkölködik. Érdekesek a már Herodotos által említett azon földi szurkot tartalmazó kis tavak, amelyek a sziget DNy-i végében a fővárostól 15 km.-nyire vannak; ezeknek fenekén találják a földi szurkot, mig a vig felszinét vékony rétegben földi olaj takarja. A sziget termékenysége dacára a termelt gabona csak az év 1/3-ára elég, mivel a sziget 2/3-a szőllővel van beültetve. A fő termékek: apró szőllő, bor, olaj és déli gyümölcsök. A kivitel értéke 2,1 millió márka (ebből esik az apró szőllőre 1,3), a behozatalé (főképen orosz búza) 2,3. A külön nomoszt alkotó sziget lakóinak száma (1889) 44 070. Az ókorban peloponnezusi achájok gyarmatosították; egy ideig tagja volt az athéni tengeri szövetségnek, későbben macedoniai, majd római uralom alá került és osztozott a többi Joni-sziget sorsában. - 2. Z., az ugyanily nevü sziget főhelye, görög érseknek és róm. kat. püspöknek székhelye a velencei időkből való erősség által koszoruzott hegynek lábánál a sziget K-i partján, (1889) 18 096 lak., biztos kikötővel; élénk tengeri kereskedéssel, amennyiben a sziget összes forgalma itt pontosul össze. 1893 jan. nagy földrengés volt itt.
L. (növ., Tenoria Raf.), a rutafélék szúrós v. fegyvertelen fája v. cserjéje, mintegy 80-110 faja mind a két világrésznek forró vidékein terem. A Z. fraxineum Willd. észak-amerikai, a kőriséhez hasonló levelekkel, ernyős virágzattal, mig a Z. clavae Herculis L. (Z. Carolinianum Gaertn., Z. Caribaeum Lam.) nyugat-indiai és délamerikai, bogas virágzattal. Mind a kettő a Cortex Zanthoxyli termő fája. Az utóbbik fáját bois épineux blanc néven értékesítik. Mint hangyanövény (l. o.) is ismeretes.
(Sansibar, Zanguebar, Unguja), 1. sziget az Indiai-oceánban, a D. sz. 5°40' és 6°30', a K. h. 39°10' és 30' között, 40 km.-nyire Afrika K-i partjától, 1591 km2 területtel, 200 000 lak. A sziget korall építmény, amelyen 137-315 m. magas vastartalmu vörös agyagból álló domblánc húzódik el. Az éghajlat forró, nem egészségtelen, de az európaiakra bágyasztólag hat. Az évi középhőmérséklet 25,5 °; febr. a legmelegebb, julius a leghüvösebb hónap. Két esős évszaka van; az egyik március közepétől május végéig, a másik október közepétől december közepéig tart. Árp. a legnedvesebb, aug. a legszárazabb hónap. Márc. végétől szept. végéig a DNy-i, nov. végétől febr. végéig az ÉK-i monszun fuj. A kétféle passzát uralma között 2-2 hétig szélcsend uralkodik. Z. nagyon termékeny és jól van megmívelve. A gabonát évenként kétszer aratják. Trópusi termékek: kókusz-, és datolya-pálma, guave-, mango-, narancs-, citromfa, dohány, muszkátdió, csípős bors és mindenek fölött szegfűszeg (1893. inne és Pemba szigetről 51 millió kg.-ot exportáltak). Lakói: arabok (10 000), akik a szultán tisztviselői, kereskedők és ültetvénybirtokosok; hinduk (7000), akik a bankárok-, kis- és nagykereskedők és tulajdonképeni hinduk (mohammedánusok), parszik (tűzimádók) vagy banyánok (szuahelik); végre a szuaheli és vangvana négerek, akik a legszámosabbak és akiknek nyelve egészen a belső afrikai tóvidékig. - 2. Z., város, az ugyanily nevü szigeten mintegy 80 000 lak. (5000 hindu és 5000 arab); 3 egymástól elkülönített részből áll; ezek: Sangani, az előkelő városrész a szultán 2 palotájával, az európai konzulok lakóházaival, egy erősséggel és kaszárnyával; Madagascar Town, a hinduk piszkos kereskedelmi városrésze, amelyet egy lagunán átvezető kőhíd köt össze az előbbivel, számos áruházzal és végül D-en a Ngmabo, a szuahelik városrésze, apró négerkunyhókkal. A sziget belsejében a szultánnak és a gazdagabb arab és hindu kereskedőknek nyaralói vannak; É-i végében van Kokotoni nagyszerü cukorfinomítókkal és kókuszdióolaj-présekkel. Z. 1892 óta szabad kikötő. 1895. a behozatal értéke volt 1 293 646, a kivitel értéke pedig 1 199 841 sterling font. Ez utóbbinak fő cikkei: elefántcsont, szegfüszeg, kopalgummi és kaucsuk; a behozatalé: pamutkelmék, fegyverek, puskapor, gyöngy és fémáruk. 1895-ben 170 nagyobb hajó érkezett a kikötőjébe. A Z.-i szultánság angol protektorátus alatt áll, azaz a szultán nevében egy angol főkonzul vezeti az állami ügyeket, behajtja az adókat, bocsát ki rendeleteket, vezényli a csapatokat és rendelkezik a rendőrséggel. A szultánnak csak évi apanagea és testőrsége maradt meg. A házi rabszolgaság még fennáll, de 1873 óta a rabszolgakereskedés be van tiltva. A Z. szultánsághoz tartoznak Z., Pemba, Lamu, Patta szigetek és az angol keletafrikai társaság birtokai a kontinensen.
Már a X. sz.-ban vándoroltak be nagy számmal arabok Afrika K-i partjaira és az előttük fekvő szigetekre; az első arab telepek Lamu szigetén és Mombaszban keletkeztek. A XVI. sz.-ban a portugálok a XVII. és XVIII. sz.-ban hosszas harcok után a maszkati imam űzute el; 1784. végleg elfoglalta Z.-t, amelyet helytartók által kormányoztatott; 1840. pedig állandóan ide tette székhelyét. Szejid Barga szultán, aki 1870. foglalta el trónját, az európai expediciók iránt mindig a legjobb indulatot tanusította és befolyását a belső tavak vidékéig kiterjesztette. A németek föllépése következtében azonban 1885. kénytelen volt elismerni ezeknek fenhatóságát a Kingani, a Vami környéke és Vitu fölött, Pangani, Bagamojo, Dar-esz-Szalam kikötőket pedig át kellett engednie a német keletafrikai társaságoknak. Utóda Szejid khalifa 1889. átengedte az angoloknak a szomáli parton fekvő kikötőket és az ezen partok előtt elterülő szigeteket. Szejid Ali 1890 jul. 1. elvesztette önállóságát, amelyet pedig 1862. Angli és Franciaország, 1888. pedig Németország is elismertek. 1890. a német keletafrikai társaság a Rvouma és Umba közti partivédkért 4 millió márkát fizetett. Z., Pemba, Lamu és Patta pedig angol fönhatóság alá kerültek. 1893. Vitu került az angolok hatalmába. 1893. a Benadir-part, Barava, Merka és Mogdisu Olaszországnak adattak bérbe. 1895. végre az angol keletafrikai társaság pénzügyi bukása következtében ennek kontinentális birtokai is bizonyos kárpótlásért Z.-i uralom alá adattak. V. ö. Decken, Reisen in Ost-Afrika (4. köt., Lipcse 1869-70). Burton, Z., city, island and coast (London 1872); Schmiedt, Sansibar (Lipcse 1888).
a bántu nyelvcsalád keleti ágához tartoznak. L. Bántu.
a szekéroldal (ha létrás) és a saraglyák harántos fokai.
l. Fogak.
(növ., igy Benkőnél, zapóca Diószegiéknél, völgycsillag, Astrantia Tourn.), csinos, többnyáréltü ernyős fű, 6 faja (hazánkban 3-4) Európában és Nyugat-Ázsiában terem. Az A. maior L. ernyője fehér vagy pirosas. Európa magasabb hegyein és völgyeiben gyakori. Fekete tőkéje (radix Astrantie v. imperatorie nigrae) kellemetlen szagu, csipős, keserü, meghajtó, ezért officinalis, ma kivált az állatorvos használja, de a fekete hunyor gyökerét is hamisítják vele. Az alpesi A. minor L., a kaukázusi A. helleborifolia Salisb. s. A. intermedia M. Bieb. fajokkal együtt gyakran kertben díszlik (l. Alepidea). V. ö. Stur D., Beiträge zu einer Mongraphie des Genus Astrantia (Bécs 1860).
l. Szapolyai.
község Zágráb vármegye zágrábi járásában, (1891) 1241 horvát lak., vasúttal és táviróhivatallal.
l. Vasalások és Zárlat.