(Zadar, Jadera), Dalmácia fővárosa, kat. érseknek, egy metropolitának és egy görög keleti püspöknek székhelye, 1873-ig vár, a róla elnevezett és az Ugliano és Pasman szigetek által az Adriai-tengertől elzárt csatorna mellett, (1890) 11 496, mint község 28 230 nagyobbára olasz lakossal, hires maraschingyártással, gőzmalommal és üveggyárral. Az átlagos hajóforgalom 1900, 280 000 t. tartalommal. A város 4 kapuja közül a kiválóbbak: a Porta di Terraferma a veronai Sanmicheletől, a San Grisogono-kapu és a római időkből való Porta marittima. Terei közül a jelentékenyebbek: a Piazza dei Signori a szép Loggia publicával, amelyben a nyilvános könyvtár, a Paravia van elhelyezve és a városházzal, továbbá a Piazza delle Erbe a püspöki palotával. A templomok közt a legkiválóbb a XIII. sz.-beli dom, vagyis Szt.-Anasztázia-templom, egy háromhajós bazilika, Dalmácia középkori építményeinek egyik legérdekesebbike, amelyet Dandolo doge építtetett; benne az ifjabb Palmától és Carpacciótól vannak képek. A San-Simeone-templomban szt. Simonnak a város védőszentjének csontjai pihennek egy ezüst koporsóban. Említésre méltó még a San Donato franciskanus-templom, amelyet most muzeumul használnak. A giardiono pubblico Welden tábornok alapítása 1829-30. A Riva-Francesco-Giuseppinát 1877. annak emlékére készítették, hogy Ferenc József a várost meglátogatta. Z. eredetileg a liburiak városa volt; a római korban Jadera nevet viselt. Miután Salonát a VII. sz.-ban az avarok feldúlták, Z. lett Dalmácia fővárosa és ez idő úta sorsa a Dalmáciáéval (l. o.) forrt össze.
l. Sarabande.
a magyar jogban különféle jelentősége van. Igy a királyi privilégiumokba felvett szokatlan Z.-ok semmisek; ezen Z. pedig: «mások jogainak sérelme nélkül (salvo jure alieno)», ha ki nem tétetik is, alattomban értetik. A királyi adománylevél Z.-ai is kiváló jelentőséggel birtak; igy p. némely Z. az adományozást a fiágon kivül a nőágra is kiterjesztette, más Z. a leányágnak csak követelési jogot biztosított stb. Az 1876. XVI. t.-c. a végrendeletek Z.-áról szól s megkivánja, hogy a Z. a végrendeletre vezettessék. Z. a közjegyzői okiratot bezáró sorok is.
boltozatok (l. o.) csúcspontja, záró pontja.
(Saragossa), 1. spanyol tartomány Logrono, Navarra, Huesca, Lerida, Tarragona, Teruel, Guadalajara és Soria közt, az alsó Ebro medencéjében, 17 424 km2 területtel, (1887) 415 195 (207 899 férfi), egy km2-re 24 lak. É-on a Pireneusoknál ágai, a Sierra de la Pena és a Pena de Santo Domingo takarják, DNy-on pedig a Sierra del Moncayo (2349 m.), de la Virgen, de Vicor és a más hegycsoportok emelkednek. A tartományon az Ebro folyik keresztül, amely jobbról fölveszi a Huechát, a Jalont a Jiloca vagyis Cellával, Huervát, Aguast, Martint, Guadaloupét és Matranát, balról az Arbát, Gallegót és Segrét. Az Ebrót felső részében a Császár-csatorna, balról a Taustei-csatorna kisérik. A föld, amennyiben öntözött, termékeny és sok gabonát, gyümölcsöt és szőllőt szolgáltat, egyébként nagyobbára kietlen puszta. Z. 13 járásva van fölosztva. - 2. Z., az egykori aragoniai királyságnak és Z. tartománynak fővárosa, érseki székhely, a homokpadok által itt sekély ágakra osztott Ebro jobb partján, a Huerva és Gallego beletorkollásánál, vasutak mellett, (1887) 92 407 lak., salétrom- és őrlő malmokkal, posztó-, selyem-, vászonáru-, szandél-, kalap-, gomb-, szappan- és csokoládékészítéssel. A Monte-Torrero mellett a Császár-csatornán van a kikötő, meglehetősen élénk forgalommal. Z. áll a tulajdonképeni városból és a nagyobbára munkások lakta Arrabal külvárosból, amelyeket egy az Ebrón átvezető vasúti és egy 167 m. hosszu kőhíd köt össze. A tulajdonképeni várost tornyokkal ellátott régi falak fogják körül; amelyekben 8 kapu van. Utcái girbe-görbék és szűkek, amelyeket az ugyancsak görbe Calle de Corso szel át. Ny-on fölötte áll a citadella, a Castillo de Aljaferia, a mór és keresztény királyoknak, későbben az inquiziciónak székhelye és ez utóbbinak börtöne, továbbá az egykori kolostornak, San Engraciának ágyuütegei. Tereinek száma 38, templomaié 21. Ezeken kivül van több kórháza, a többi közt az 1666. alapított Casa de Misericordia (szegényház), szinháza, szép sétahelyei, aminő a Salon de San Engracia az ugyanily nevü kapu előtt és a pompás négyes szilfa-fasor, amely a Monte Torreóra vezet. Kiválóbb épületei: a San Salvador (La Seo) nagy gót székesegyház, a kereszthajó fölött egy kupolával; építését 1316. kezdték meg és 100 évvel későbben fejezték be, a XVIII. sz.-ban régies homlokzattal látták el, belsejében van egy alabastrom-oltár (XV. sz.-ból) és Arbues Péter síremléke; a másikat, a Mária-székesegyházat (Nuestra Senora del Pilar) 1681-ben késői ranaissance-ízlésben Herrera építette; főoltára mögött van egy kis márványkápolna és ebben egy jászpisz-oszlopon egy csodatevő Mária-kép, amelyhez sokan zarándokolnak. A San Engracia kolostor templomában látható Zurita történetiró síremléke. A Torre Nueva 1504-ből a város legmagasabb (84 m.) tornya; a gót ízlésü börzét (lonja) 1541-ből bompás, 50 dór oszlopon nyugvó csarnok díszíti. Szép épület még az érseki palota. Közművelődési intézetek: az 1474. alapított egyetem szép új épületben, négy fakultással és egy közjegyzői iskolával, 44 tanárral, mintegy 800 hallgatóval, könyvtárral (30 000 kötet, közte 22 inkunabulum); a szépművészeti, állatorvosi akadémia és két papi szeminárium, többféle közép- és népiskola; jogi- és gyógyszerész-akadémia, végül kölönféle tudományos társulat.
Z., erdetileg Salduba, az iberiai ilergeták alapítása. Kr. e. 45. Caesar földúlta, de újra fölépült és Kr. e. 27. már római gyarmat (Colonia Caesarea Agusuta Salduba, közönségesen csak Caesaraugusta) és tekintélyes város, 255. pedig már püspöki székhely volt. 409. elfoglalták a vandalok, 452. a svévek, 475. Eurik nyugati gót király; mostani nagyságát azonban csak a mórok uralma alatt érte el, akik a várost 715. elfoglalták és 1017. külön fejedelemségnek (Zaragoszta) székhelyévé tették. 780. a föllázadt várost Abd-er-Rahman omajjada két évi ostrom után rohammal vette be. 1118. dec. 18. elfoglalta I. Alfonz és Huesca helyett Aragonia fővárosává tette; mint ilyen csakhamar a keresztény Spanyolország legjelentékenyebb városává lett. 1317. a püspökség érsekségre emeltetett. Aragonia és Kasztilia egyesítése után Z. megszünt az udvartartás székhelye lenni és ezzel hanyatlásának kora is megkezdődött. V. Fülöp 1710 aug. 20. itt szenvedett vereséget Károly főhercegtől. Különösen nagy hirre tett szert Z. azon makacs védelem által, amelyet a franciák ellen 1808. és 1809. kifejtett. 1808 aug. 3. kezdte el Lefebvre a Palafox által védett várost lövetni. A franciák minden erőlködésük dacára aug. 4-14. csak 4 házat tudtak a városból elfoglalni. Mivel ekkor a francia hadnak Vittoriához kellett vonulnia, aug. 15. fölhagyott az ostrommal. Dec. 20. kezdetét vette a második ostrom. E közben a várost újra megerősítették és őrségét 30 000-re emelték. 1809 első hónapjában a város falain a franciák három rést lőttek; ezen bejutottak ugyan a városba, de mivel a föllázadt környék is ellenök támadt, nem igen tudtak beljebb hatolni. Lannes marsal ekkor felszólította Palafoxot, hogy adja meg magát, de edménytelenül. Midőn végre az ostromlóknak sikerült febr. 18. az Ebro bal partján levő külvárost is elfoglalni, Z. nem tarthatta tovább magát és tisztességes feltételek alatt meghódolt. Több mint 54 000 ember (14 000 katona) pusztult el 60 nap alatt. Ekkor égett el a hries aragoniai királyi levéltár is. V. ö. Gascon de Gotor, Z. artistica, monumental e historica (Z. 1891 stb.).
(1358 febr. 18.), a magyar-velencei hadjárat záró békekötése, amelynek értelmében Dalmátország visszakerült a magyar koronához, viszont a magyar király egyes elfoglalt várakat a velenceieknek visszaadott. Velence nem sokáig tűrte békével az érzékeny veszteséggel járó békekötést, nem egyszer ütközött össze a magyar királlyal a vitás pontok felett, mig végre 1378. nagy háboru lett folytatása, minek 1381. a zárait megerősítő torinói békekötés vetett véget. V. ö. Pór, Nagy Lajos (332., 473., 517.); Anj. Dipl. Eml. (II. 501-523).
áruknak közigazgatási hatóságok által lefoglalása, p. borhamisítás stb. esetén. A Z. hatálya a bekövetkező eljárásnak eredményétől függ és azért a Z. csakis előzetes intézkedés.
1. nagyközség Arad vármegye kisjenői j.-ban, (1891) 2933 oláh lak., élénk marhavásárokkal, postával s postatakarékpénztárral. Régi várának csak csekély nyoma van. - 2. Z. vármegye, azelőtt hazánk egyik vármegyéje, 1291 km2 ter. és (1870) 63 382 lak. Székhelye Kőrösbánya volt. Az 1876. XXXIII. t.-c. a vármegyét megszüntette, legnagyobb részét Hunyad, kisebb részét Arad vármegyében kebelezvén be.
(lat. peregrinus), neve annak az embernek, ki valamely kegyhelyet ájtatosságból, leginkább gyalog, meglátogat. L. Búcsújárás.
l. Hamaalor.