(ejtsd: car-) József, olasz zenebúvár, szül. Chioggiában 1517 márc. 22., megh. Velencében 1590 febr. 14. Willaert tanítványa; 1565 óta a Márk-bazilika karnagya. Kevés zeneműve maradt fenn, részben Scotto egy gyüjteményében. Elméleti munkái: Istituzioni harmoniche (1558); Dimostrazioni harmoniche (1571); Sopplimenti musicali (1588). 1589. Tutte l'opere címen adta ki műveit (4 köt.).
Frigyes, német germanista, szül. Zahrenstorfban (Mecklenburg-Schwerin) 1825 jul. 7-én, megh. Lipcsében 1891 okt. 15-én. 1852. magán-, 1858. rendes tanár a lipcsei egyetemen. Munkái: Beiträge zur mittelalterlichen Spruchpoesie (1863); Über den Heliand (Lipcse 1865); Zur Nibelungenfrage (u. o. 1854); Über den fünffussigen Jambus (u. o. 1865); Der Graltempel (1876); Brant Sebestyén Narrenschiffjének kiadása (1854); Zur Vorgeschichte des Narrenschiffs (1868-71); Christian Reuter, der Verfasser des Schelmuffsky; Verzeichniss der Originalaufnahmen von Goethes Bildniss (1888); Die deutschen Universitäten im Mittelalter (1857); Die urkundlichen Quellen zur Geschichte der Universität Leipzig (1857). Hagyatékából megjelentek: Goetheschriften (1897) és Aufsätze und Reden (1897). 1850. alapította a Litterarisches Zentralblatt für Deutschland c. kritikai lapot, melyet halála óta fia Eduárd folytat (szül. Lipcsében 1857 aug. 7., a klasszika-filologia rendkivüli tanár a lipcsei egyetemen). Z. mint tudós a tudományos munkálatok mestere, mélyen gondolkozó fő, ki mint tanár hallgatóira lelkesítő hatást gyakorolt.
(franc. cul-de-lampe), a könyvnyomtatásban a fejezetek után lévő, azokat mintegy lezáró ékítmény. Legtöbbnyire virág-, vagy lombékítményekből áll.
alapozási segédeszköz, melynek célja az alapozandó építmény alapgödrétől a gödör vizmentes körülzárása útján a vizet távol tartani (l. Alapozás). Legegyszerübb alakja egy az alapgödröt köröskörül fogó agyagtöltés. Nagyobb vizmagasság esetén a Z. agyagtestét hely és agyagkimélés végett vagy csak az egyik oldalon, vagy éppen mind a két oldalon cölöpökre erősített deszkafallal támasztják, illetőleg ilyenek közé foglalják. Az építkezés befejezte után a Z.-at el szokták távolítani.
(sphincter), részint sima, részint harántcsíkos izmok; ilyenek a szájkörítő- vagy záróizom (m. orbicularis, s. sphincter oris); a szemkörítő izom (m. orbicularis, s. sphincter oculi); a hólyagzáró izom (m. sphincter vesicae urinariae); a végbélzáró izom (m. sphincter ani) stb.
l. Parantézis.
Minden vonat utolsó kocsijának két felső sarkára és közepére lámpák vannak akasztva, melyek a vonat végét jelzik és az esetleg utána menő vonatnak tájékozásul szolgálnak. E lámpák éjjel vörös világot mutatnak. A két saroklámpának a szine azonban változik, ha a vonat egy ugyanazon vagy ellenkező irányban indítandó rendkivüli vonat közlekedését jelzi. L. Jelzés.
l. Zárlat.
boltívek középtengelyébe helyezett nagyobb méretü erős kő vagy annak utánzata, melynek az a hivatása, hogy a két összehajló boltívet mintegy bezárja és azoknak nyomását felfogja és kiegyenlítse. E funkciójánál fogva már az etruszkok és a rómaiak építőművészetileg is kiképezték a Z.-vet és annak a nyomásnak és ellenállásnak megfelelő ruganyos csigavonalu gyámkő-alakot adtak, vagy azt a többinél nagyobb és kiszökellő boltkő alakjára képezték, melyet aztán maszkokkal, emblemákkal stb. díszítettek. A renaissanceban a Z. sokszor címert is hordott, amelyből azután fejlődött a cartouche (l. o.).
l. Rendóra.