(Seeland), Hollandia legmesszebb Ny-nak fekvő tartománya D.-Hollandia, az Északi-tenger, É.-Brabant és Belgium közt, 1785 km2 területtül, (1895) 209 546 lak. A tartomány nagyobbára azon szigetekből áll, amelyeket a Schelde torkolata alkot. Az Északi-tenger felől ezeket részben homokzátonyok, részben költséges gátak védelmeznek. Az összes szigetek mélyen, sok helyen a tenger felszinénél is mélyebben fekszenek; de földjük termékeny, különösen búzát, hüvelyeseket, zöldséget és lent terem. A talajnak 58%-a szántó és 21%-a rét. Az iparágak közül csak a festékanyagok készítésének és a kalikónövénynek van nagyobb jelentősége. Jövedelmező foglalkozás még az osztriga- és kagylóhalászat meg a gabonakereskedés. A középkorban az északi rész (Schouwen, Duiveland, Tholen és Philippsland szigetek) holland grófsághoz tartozott; a középső, a Schelde két ága közt fekvő részt 1007 óta a hollandi gróf birta Flandria fenhatósága alatt; e kettős birtoklás sok háborura adott okot, mig az 1323-iki párisi egyezség Flandria fenhatóságát meg nem szüntette. A déli szárazföldi része e tartománynak eredetileg Flandriához tartozott, de a németalföldi szabadságharcban az északi tartományok elfoglalták és 1648. meg is tartották és É.-Brabanttal meg Limburg egy részével a köztársaság bukásáig mint meghódított területet kormányozták.
gyenge, üdítő szellő. - Z.-szövet, l. Pamutszövetke.
flamand festő, l. Seghers.
város Potsdam porosz kerületben, a Havel és vasút mellett, (1890) 3389 lak.; 1249 óta látogatott búcsójáróhely volt.
a mohammedánok siita felekezetének egy ága. 740-ben az 'alida-párt egy része Zeidet, Huszein (l. o.) unokáját, a siiták (l. o.) negyedik imámjának Zein al-'Ábidinnak fiát, ismerték el imámnak és érdekében az omajjád uralom ellen fellázadtak, amiért Zeid 740. halállal lakolt. A meggyilkolt imám hivei nemzedékről nemzedékre egyenes leszármazóira vitték át az imámi méltóságot. Az idriszidák (l. o.) dinasztiája ily zeidita imámtól alapíttatott. A Z. 1197. Dél-Arábiában önálló államot alakítottak; a még most is Szana'ában uralkodó imámok Z. A Z. most leginkább Nyugat- és Dél-Arábiában vannak elterjedve. Tanaik a többi siitáknál sokkal mérsékeltebbek. A legitim imámságot nem korlátolják annyira, mint a közönséges siiták; a khalifátus alakulását Mohammed közvetlen utódai alatt mint bevégzett tényt elismerik és nem illetik amazok emlékét megvetéssel és gyalázással. Egyebekben sem osztoznak a többi siiták fanatikus nézeteiben és gyakorlatában. A Z.-nak nagy teologiai irodalma van, mely csak azóta vált hozzáférhetővé, hogy Glaser Eudárd délarábiai utazásaiból számos a Z. körében keletkezett kézirati munkát hozott Európába; e kéziratokat legnagyobb részt a berlini, részben a bécsi könyvtár szerezte meg.
(Szeila, Zela), angol birtokban levő város, az Adeni-öböl Ny-i partján, a szomálik földjének legmesszebb É-nak fekvő részében, a Soából Harraron át a tengerpartra vezető karavánút végében, mintegy 6000 szomál, danakil és arab lak., élénk kereskedéssel. Z.-t 1884. szállották meg az angolok.
Henrik, német költő, szül. Altonában 1822 ápr. 19. Gyógyszerésznek készült, gyakorlatilag működött Altonában és Kopenhágában, 1844. atyja vegyi gyárában lépett, melyet 1863-1875. vezetett, azután a magánéletbe vonult. Sokat fordított dán költőkből. Hangulatos verseinek első kiadása: Gedichte (Altona 1847, 2. kiadás 1852). Későbbi művei: Reiseblätter aus dem Norden (1848); Kriegslieder aus Schleswig-Holstein (Hamburg 1848); Kampf- und Schwertlieder (Kiel 1849); Neuere Gedichte (u. o. 1859); Aus meiner Liedermappe (Altona 1861); Deutsche Kriegsund Siegeslieder (u. o. 1864); Kampf- und Kriegslieder (Berlin 1870); Kleine Lieder (Altona 1871); Aus dem Leben und Erinnerungen eines nordeutschen Poeten (u. o. 1888); Natur- und Lebensbilder (Hamburg 1892).
Károly, német optikus, szül. Weimarban 1816 szept. 11., megh. Jenában 1888 dec. 1. Kiváló érdemeket szerzett a mikroszkóp tökéletesítése körül.
Henrik lovag, osztrák történetiró, szül. Bécsben 1839 jul. 8-án. 1865. a lembergi egyetemen a történelem rendes tanára lett. Innen 1871. Innsbruckba, majd 1873. Bécsbe hivták az egyetemre, hol azonfelül Rudolf trónörököst is tanította a történelemre. Weilen elhunyta óta ő lett a Die österreichisch-ungarische Monarchie in Wort und Bild c. nagy vállalatnak főszerkesztője. Az I. kötet elején levő történeti áttekintést szintén ő irta. 1896. az udvari könyvtár igazgatója lett; 1897 őszén mint egyetemi tanár és a történeti szeminárium vezetője lemondott és nyugdíjaztatta magát. Nevezetesebb munkái: Arno, erster Erzbischof von Salzburg (1863); Die Kriege Kaiser Heinriches II., mit Herzog Boleslaw I. von Polen (1868); Vincentius Kadlubek, Bischof von Krakau (1869); Das älteste Matrikelbuch der Universität Krakau (1872); Die polnische Geschichtschreibung des Mittelalters (Lipcse 1873); ez egyik fő munkája, mely hazai történetünkre is fontos; Johannes Laski, Erzbischof von Gnesen und sein Testament (1874); Kleinere Geschichtsquellen Polens im Mittelalter (1877); Das Totenbuch des Cistercienserstiftes (Lilienfeld. 1878); Der österreichische Erbfolgestreit 1457-1458 (1879); Quellen zur Geschichte der Politik Österreichs während der französischen Revolutionskriege (1882-89, 1-3 köt.); Rudolf von Habsburg und der österreichische Staatsgedanke (1883); Aus der Jugendzeit des Erzherzogs Karl (1883); Über das Rechtsverfahren Rudolfs von Habsburg gegen Ottokkar von Böhmen (1887); Zur Geschichte der Räumung Belgiens (1888); Erzherzog Karl und Prinz Hohenlohe-Kirchberg (1888); Zur deutschen Kaiserpolitik Österreichs 1795 (Bécs 1889); Franz Josef I. (1888); Denkschrift zur Erinnerung an die zweite Türkenbelagerung Wiens im Jahre 1683 (Bécs 1894); Erzherzog Karl von Österreich (u. o. 1895 s köv.).
(Zeyst), falu Utrecht (ettől 8 km.-nyire) németalföldi tartományban, vasút mellett, 7133 lak., nagy herrnhuti nevelőintézettel.