Bertalan, német festő, Ulmban élt a XV. sz. második felében s a XVI. sz. elején, valószinüleg Schuchlinnek volt tanítványa. Vele együtt készítette el a muckenhauseni templom oltárképét, melyet most a budapesti országos képtárban őriznek. Középső része (153. sz.) Mária halálát, az egyik szárny (152 sz.) Flórián, Ker. János és Sebestyén, a másik szárny (154. sz.) Gergely, ev. János és Ágoston szenteket ábrázolja. Egyéb művei: a hauseni templom oltárképe (stuttgarti régiségtár); az eschachi templom oltárképe (stuttgarti régiségtár) Veronika kendője (berlini muzeum); a hires blaubeureni oltár; négy jelenlet szt. Bálint életéből (augsburgi képtár) stb. Mindezekben kiváló technikai ügyességén kivül főleg őszinteségét, keresetlenségét, tiszta érzését csodáljuk.
görög város, l. Lamina.
az ugyanily nevü járás székhelye Merseburg porosz kerületben, az itt négy híddal áthidalt Fehér-Elster és vasutak mellett, (1896) 24 834 lak., vasöntéssel, gép-, szivar-, zongora-, ecet-, cukor-, szesz-, illatszergyártással, pamut- és gyapjuárukészítéssel; Moritzburg kastélyban, az egykori püspöki lakóhelyben szegényházzal, a franciskánus kolostorban régi gimnáziummal, amelyben nagy könyvtár (20 000 kötet, 88 kézirat) is van és egyéb iskolákkal meg jótékonysági intézetekkel. Az egykori Z. püspökséget 968. I. Ottó alapította, de már 1028. Naumburgba helyezték át és ezóta Naumburg-Z.-i püspökségnek hivták. Utolsó püspöke Pflug 1564. halt meg; ezután a szász választó-fejedelemséghez, 1815. pedig túlnyomó nagy részében Poroszországhoz került. V. ö. Rothe, Aus der Geschichte der Stadt Z. (Zeitz 1876); Lange, Chronik des Bistums Naumburg und seiner Bischöfe (Naumburg 1891).
folyó, l. Szeja.
l. Magyar viselet.
Bellamy Jakab (l. o.) németalföldi költő álneve.
község K.-Flandria belga tartományban, a Schelde és vasút mellett, 12 293 lak., vászon- és pamutszövéssel, vitorlavászon- és hajókötélgyártással.
(Zeland) a Kaplyon-nemzetségből, a tatárjárás idejében királyi kancellár, pozsonyi prépost, utóbb 1245-től veszrpémi püspök volt. Részt vett az 1252-iki zsinaton, hol Balázs zalai apát bevádolta, hogy az ő tizedeit lefoglalja, mit Z. tagadott. 1254. irásba foglaltatta Keszői Domonkosnénak az őrsi apátság részére tett adományát. Az egyházmegyéjében Tadenka mestertől okozott károk fejében Tátika várát és Szántó falut nyerte. Némileg rendezte egyházmegyéjében a kongruát olykép, hogy közbenjárására a veszprémi káptalan több szegény kápolnát mérsékelt évi adó fejében, vagy teljesen is felmentett az egyes kanonoknak mint magisztereknek fizetett évi adó alól. Meghalt Tátika felső várában, melyet az alsóval együtt ő építtetett.
(Zelenc, Zelenovo), kisközség Nógrád vármegye losonci j.-ban, (1891) 370 tót lak., kik agyagipart űznek.
Pál, a tiszai ág. hitv. evang. egyházkerület püspöke, főrendiházi tag, szül. Cseh-Brézón (Nógrád) 1839 aug. 19. Ősei a huszita harcok idején Ziska hadaival jöttek Magyarországba s egyik őse, ki a huszita seregben mint kapitány szolgált, Mátyás fekete seregébe állt be, s itt vitézségével annyira kitüntette magát, hogy a királytól magyar nemességet kapott a nyitravármegyei Kutna birtokkal és kutnai nemesi előnévvel. Később következő ősei közül többen a XVI. sz.-tól kezdve mint evangelikus lelkészek és esperesek működtek, igy atyja is, Dániel, kitől Z. az elemi tantárgyakból s a zenéből az első oktatást nyerte. Középiskolai tanulmányait Aszódon, Selmecen és Pozsonyban végezte, ez utóbbi helyen végezte a teologiai tanfolyamot is; a papjelölti vizsgálat letétele után (1859); a jenai egyetem hallgatója lett; onnan hazajöve Szilassy Miklós házánál lett nevelő Szügyben (Nógrád), s már itt annyira magára vonta sokak figyelmét, hogy a fiatal házi nevelőt vármegyebizottsági taggá választották. 1862. Székács József maga mellé vette Z.-t segédlelkészül; innen 2 év mulva az irsai egyház választotta meg lelkészül, 1866. pedig a miskolci egyház, melyben mindekkorig szolgál, s melyet 3 évtizedes munkássága alatt a virágzás magas fokára emelt. A 2000 lelket számláló egyházban lelkészkedése alatt különböző egyházi, iskolai, jótékonysági célokra gyült 163 000 frt; az egyház tőkevagyona 12 000 frtról 117 000 frtra növekedett, új tanítói, vallástanári állások szerveztettek, a meg volt állások javadalmai emeltettek, két nemes célu egyesület (fillér- és nőegyesület) keletkezett. Az egyház 1888 dec. 18. nagy ünnepéllyel ülte meg Z. lelkészi működésének 25 éves jubileumát és egy szép művü értékes gyémántgyűrüvel lepte meg; még korábban, az 1878. Miskolcot ért árvizveszély alkalmával kifejtett buzgóságáért és tevékenységéért ezüst díszkehellyel ajándékozta meg. Az egyházmegye 1869. főesperessé választotta, a kerület pedig ugyanez évben főjegyzővé, de ezen tisztet fiatalságára való tekintetből csak másodszori megválasztatásakor, 1874. fogadta el. Ezenkivül az evang. egyházegyetem is több rendbeli munkakörben alkalmazta. Igy 1870. a budapesti egyetemmel kapcsolatosan felállíttatni tervezett prot. teologiai fakultás ügyében javaslattételre kiküldött bizottságba tagul választatott; 1871. és 1873. az egyetemes gyülés főjegyzői állására tekintélyes szavazatszámmal ő jelöltetett; 1873. Szarvasra, 1874. Turóc-Szt.-Mártonba kiküldött egyetemes vizsgáló bizottságban mint tag és jegyző működött; 1873-tól az egyetemes törvényszéknek, 1876-tól a teologiai akadémiai bizottságnak, 1880-tól a zsinati és 1882-től az egyetemes bizottságnak tagja. Kiválóan áldásos működést fejtett ki az evang. egyetemes gyámintézet érdekében, melynek számadásait 1865 óta ő állította össze, melynek 1867-86. rendes jegyzője volt, 1886 óta pedig annak majdnem az összes 35 esperesség szavazatával megválasztott elnöke. Mint ezen egyesület képviselője, 1878-ban, 1882. és 1885. részt vett a Gusztáv-Adolf-egyesület főgyülésein Németországban. A sokoldalu érdemek méltánylásául a tiszai kerület püspökévé választotta Z.-t 1890.; a beiktatási ünnepélye azon év május 28. nagy ünnepélyességgel ment végbe Miskolcon. Művei: A miskolci ev. egyház közgyülési emléke 1782-1882. (1882); Emléklapok címen megirta az evang. egyetemes gyámintézet történetét; az 1790-91-iki vallásügyi törvény emlékére megirta a hazai protestantizmus rövid történetét; Z. alapította 1884. és 1887-ig szerkesztette a Gyámintézet c. lapot; 30 év óta szerkeszti a miskolci evang. egyház Évkönyvét, melynek kivált az 1897-ik évben megjelent füzete az egyházi élet jelenére és multjára fölötte becses adatokat tartalmaz. Ezenkivül 1870-1880. a Pesti Naplóban, a budapesti és pozsonyi protestáns egyházi lapokban számos becses értekezése jelent meg, többek közt a pánszlávizmusról.