(Zseléz, Zelcovce), kisközség Bars vármegye lévai j.-ban, (1891) 2205 magyar lak., vasúttal, posta- és táviróhivatallal és postatakarékpénztárral.
több város Ausztriában, Svájcban és Németországban; a jelentékenyebbek: 1. Z. am See, az ugynaily nevü salzburgi kerületi kapitányság székhelye Pinzgauban, a Zelli-tó Ny-i partján, vasút mellett, (1890) 1155 lak., régi gót templommal, több nagy hotellel, fürdővel és élénk idegen forgalommal. Ny-ra tőle van a Schmittenhöhe (1935 m.) szép kilátással; a tó DK-i végében pedig Fischhorn nevü kastélya a Liechtenstein hercegi családnak. - 2. Z. am Ziller, falu Schwaz tiroli kerületi kapitányságban, a felső és középső Zillerthal legélénkebb helysége, 573 m. magasban, a Ziller mellett, 661 lak., ipariskolával és nagy marhatenyésztéssel. - 3. Z. an der Ips vagy Oberzell, község Amstetten alsóausztriai kerületi kapitányságban, az Ybbs jobb partján, 873 lak., vas- és acélárukészítéssel. 4. Z. am Harmersbach, város Offenburg badeni kerületben a Harmersbach és vasút mellett, (1890) 1578 lak., hires kőedénygyártással, porcellán- és majolikakészítéssel. - 6. Z., falu Zürich svájci kantonban, 9 km.-nyire Winterhurtól, a Töss-völgy jobb oldalán, vasút mellett, (1888) 1735 lak., pamutfonókkal. - 7. Z., falu Luzern svájci kantonban, a Luthern mellett, 592 m.-nyi magasban, (1888) 1155 lak.
latin állatnév után Zeller Fülöp Keresztély (1803-33) német zoologus nevének rövidítése.
1. F., igazi nevén Walzel Kamillo, német szinműíró, szül. Magdeburgban 1829., megh. Bécsben 1895 márc. 18. Atyja, Walzel Ágost, a hires Franchetti énekesnőt birta nőül és 1826. Pestre költözvén, az első litográf-nyomdát állította a fővárosban. Megismerkedett Kossuth Lajossal és más vezérfiakkal és 1849. Kossuth ő reá bizta Debrecenben a magyar bankjegyek nyomatását. A fiatal Z., ki 1845 óta atyjánál Pesten dolgozott, már ekkor is próbálkozott szinműirással, sőt mint szinész is fel akart lépni, midőn a szabadságharc kitört és e tervét meghiusítá. Ennek lejazjlása után a Z.-család koldusbotra jutott és a fiatal Z.-t besorozták katonának. Mihelyt a hadseregtől megszabadult, a Dunagőzhajózási társulatnál kapott alkalmazást, mellesleg azonban Treumann és Rott unszolására (akiket Pestről ismert) a szinműirásra adta magát. 1855. adták elő Bécsben első darabját, melyben Friese játszotta a főszerepet. Ezt egy csomó nagy sikerrel szinre hozott bécsi bohózat követte. Treumann igazgató azután Offenbach operettjeinek lokalizálásával bizta meg Z.-t (Fortunio dala, Szép Heléna stb.). A mellett parodisztikus darabokat irt Gallmayer számára (Elegante Tini, Sarah u. Bernhard.) 1866. kapitány lett a Theben helyi gőzösön, melyen folytonosan Bécs és Pozsony között utazgatott. Szabad idejét most is szinműirásnak szentelte. Ekkor Genée Rikárd társaságában operett-librettokat irt (Boccaccio, Fatinica, Donna Juanita Suppé számára; Cagliostro, Furcsa háboru, Velenci éj Strauss részére; Bellevillei szűz, Gasparone, Koldusdiá Millöcker számára). A Spongyát rá! és Ah, hiszen csupán a vállán csókolám! kuplék, melyek az egész földkerekséget bejárták, tőle származnak. Miután 1874. mint gőzhajó-kapitány nyugalomba vonult, Jauner és Schönererné társaságában a Theater an der Wien társigazgatója lett (1884), s az maradt 1890-ig.
2. Z. Ulrik, német könyvnyomtató, szül. Hanauban, megh. 1507. körül. Eleinte papi pályára készült. Később Fust és Schöffer mainzi műhelyében megtanulta a könyvnyomtatást és Kölnben (1460. vagy 1462.) az első nyomdát állította. 1470 körül nyomtatta a Biblia latina c. művet.
(növ., Apium L., németesen celler), az ernyősök családjába tartozó növénynem. Európában és Ázsiában kétnyáréltü fő barázdás szárral és páratlanul szárnyalt levelekkel. A virág ötöstagu, kelyhe elmosódó; tojásdad fehér szirmainak vége begönyölődött; kettős alsó termése gömbölyü. A szagos Z. (A. graveolens L.) szárnyas leveleinek levélkéje ékalaku, a hegye bevagdalt v. fogas. Mocsaras, kivált sósvizü helyen tenyész; minden zöld része erős szagu, a vadon növő kellemetlen szagu is. Termelés folytán megenyhül és édeses zamatu lesz. Többféle célra termelik. A zöldség-Z. gyökérzete szakállas; levele pedig húsos és buja. A gumós Z. levele ellenben bőrnemü és kevés, de gyökere a szár alsó végével együvé dagadva gumóvá fejlődik s kedvelt saláta és konyhafűszer. Az angol oly fajtáját termeszti, amelynek gumója, mivel nyersen sem kellemetlen zamatu és ízü, apró retek helyett kerül az asztalra. A Z. alkaloidja vizeletet hajt; ezért régebben orvosságnak is hazsnálták, ma pedig elgyengülés ellenszeréül javasolják.
1. Eduárd, német filozofiai történetiró, szül. Kleinbottwarban Württemberg) 1814 jan. 22-én. Tübingában és Berlinben tanult, Tübingában mint a teologia magántanára habilitáltatta magát, majd Berlinbe került mint a teologia tanára, 1849. ugyane minőségben Marburgba, de szabadelvü iránya miatt csakhamar áttétett a filozofiai karba s ezentul a filozofiát tanítja 1862-től kezdve Heidelbergában, 1872 óta Berlinben, 1895 óta Stuttgartban él. A berlini tud. akadémia tiszteleti tagja. Fő műve a görög filozofia története, melynek most már negyedik kiadása jelent meg négy kötetben; óriási tudás, plasztikus előadás, filozofiai elmélyedés e téren a legkiválóbb, klasszikus művé avatták, mely angol fordításban is megjelent. Igen becses műve: Geschichte der deutschen Philosophie seit Leibniz (1873), továbbá a nagy műnek kivonata: Grundriss der Geschichte der griechischen Philosophie (3. kiadás 1889). Gazdag tartalmuak összegyüjtött értekezései: Vorträge und Abhandlungen (3 köt.). Egyebek: Platonische Studien (1839); számos teologiai művei, Staat und Kirche (1872); Friedrich der Grosse als Philosoph (1886). Kiadta Strauss D. leveleit 1896. Filozofiai meggyőződése Hegelből indul, de később eltávolodik tőle és nagy történeti műve egészen fölszabadul a spekulativ rendszer nyügétől.
2. Z. Gyula Sylvain, francia történetiró, szül. Párisban 1819 ápr. 23. Jogot tanult, később irodalomra és a történetre adta magát. Hogy a német nyelvet elsajátítsa, hosszabb ideig Németországban tartózkodott. 1849 óta mint a történelem tanára különböző városokban működött, 1869 óta pedig Párisban. 1874. az akadémia tagjának választotta; 1876. a felsőbb oktatás főfelügyelője lett. Munkái: L'histoire abrégée de l'Italie depuis la chute de l'Empire romain jusqu'a nos jours (4. kiad. 1886); L'année historique (1860-61); Les empereurs romains, caracteres et portraits historiques (1863); Entretiens sur l'histoire. Antiquité et moyen-âge (2. kiad. 1865, 2 köt.); Entretien sur le XVI. siecle. Italie et Renaissance (1869, új kiad. 1883, 2 köt.); Les tribuns et les révolutions en Italie (1873); Pie IX et Victor Emanuel, histoire contemporaine de l'Allemagne (1872-85, 5. köt.); Histoire résumée de l'Allemagne (1888). - Fia Z. Berthold (szül. 1848.) szintén történetiró. Munkái: Henri IV et Marie de Médicis (1877); Études critiques sur le regne de Louis XIII. (1879-80., 2. köt.); La minorité de Louis XIII. (1892); Claude de France (történeti regény, 1892).
3. Z. Károly, zeneszerző, szül. St. Peter in der Au-ban (Alsó-Asuztria) 1842 jun. 19. Jogi tanulmányokat végzett, de e mellett zenével is foglalkozott. Bécsben tett doktorátust a jogból, majd több rendbeli törvényszéknél működött és utoljára tanácsos lett az osztrák kultuszminisztériumban. Mint zeneszerző jó hirt szerzett. Egyes dalokon és férfikarokon kivül nevezetesebb művei: Joconde (víg dalmű); Capitän Nicole és Der Vagabund (operettek). Népszerüségét azonban igazában két operettjével alapította meg, melyek Magyarországon is ritka sikert arattak: nevezetesen a Madarász és a Bányamester. Ekkor azonban kettős baleset érte: súlyos betegség és egy gyűlöletes családi per, amelyből kifolyólag hamis eskü vádja alá jutott. Fényesen indult pályájának csillaga ekként éppen tetőpontján elhomályosodott.
1. Alajos, kat. áldozópap, egyházi iró, szül. Zohoron (Pozsony) 1863 jun. 27. Középiskoláit Nagyszombatban és Esztergomban, a teologiát Esztergomban végezte. Mint szerpap 1885 szept. fővárosi hitoktató lett. Pappá szentelték 1885 dec. 16. Három évi hitoktatói működése után 1888 jun. 22. Nagyszombat sz. kir. városi káplán és káptalani karkáplán, u. a. év aug. 29. egyúttal kir. kat. tanítóképzőintézeti tanár, 1891 jun. 11. kat. legényegyesületi elnök, az 1895-1896. tanévben ideiglenes tanitóképzőintézeti igazgató, 1897 jul. nagyszombati érsekhelynöki titkár és jegyző. Már növendékpap korában foglalkozott az irodalommal és több pályadíjat nyert. 1886 szept.-től 1888 jun. 15-ig főmunkatársi minőségben szerkesztette a Népnevelő címü kat. tanügyi lapot. Önálló művei: Simor János hercegprimás, bibornok és esztergomi érsek vázlatos élet- és jellemrajza (Budapest 1886); Esztergomvármegyei irók (pályadíjat nyert, Budapest 1888); Egyházi irók csarnoka (az irodalomtörténettel foglalkozóknak nélkülözhetetlen forrásmunka, Nagyszombatt 1893).
2. Z. József, pedagogus, termékeny tankönyviró, előbbinek atyja, szül. Szenicen (Nyitra) 1837 okt. 21., megh. Nagyszobmatban 1886 aug. 31. Elemi iskoláit Érsekújvárott, az algimnáziumot Szakolcán, a felgimnázium két osztályát Pozsonyban, a képezdei tanfolyamot Érsekujvárott végezte. Alig volt 16 éves és már kezeiben volt kitünő tanképesítői oklevele. Még a képezdében volt és kinevezését már birta a pozsonyvármegyei nádasi elemi iskolához (1853-54); meghivásra ment később Nagylévardra és ugyancsak meghivásra a felejthetetlen tudós Ipolyi Arnold, később besztercebányai, majd nagyváradi püspök meghivására, Zoborra, hol a 22 éves ifjut egyhangulat kántortanítónak választották meg. Mily körülmények között történt ez, méltónak találta följegyezni Pór Antal történetirónk Ipolyi A. élete s munkái címü művében, mely Z.-re vonatkozólag több érdekes adatot tartalmaz. Már 1862. fontos kérdésekhez szólott a Tanodai Lapokban; a kerületi tanítói tanácskozáson feltünt alapos dolgozataival, amiért már 1863-ban dicsérő oklevéllel tüntette ki a pozsonyi tankerületi főigazgatóság, mely Scitovszky hercegprimás figyelmét felhivta reá, ki őt ennek következtében Malackára igazgatótanítónak nevezte ki. Itt rövid idő alatt közbecsülés tárgya lett és a kerületbeli tanítók azzal tüntették ki iránta való bizalmukat, hogy őt bizták meg az 1868-iki közoktatási törvényjavaslat ellen az országgyüléshez felterjesztendő emlékirat szerkesztésével; a kerületbeli tanfelügyelőség pedig azzal, hogy a kerületbeli iskolák számára tan- és órarendet készítsen. 1869-ben a pozsonyi királyi főigazgatóság felszólítására a besztercebányai tanítóképző intézet tanára, 1872-ban a nagyszombati tanítóképző intézet igazgatótanára lett, mely állásában halála napjáig szakadatlanul működött. Nagyszombatban való működése alatt gazdagította különösen a népiskolai tankönyvirodalmat; tankönyveinek legnagyobb része a tót nép magyarosítását birja célul. Összesen 35 tankönyvet irt, melyek a Szt.-István-Társulat, Szt.-Béla-Társulat, a vallás- és közoktatásügyi minisztérium és egyesek kiadásában jelentek meg, s melyekért 4693 frt tiszteletdíjban részesült. 1880. megindította a Népiskolai Tanügyi Figyelőt, mely 1882. Népnevelő címen, halála után Komlóssy Ferenc szerkesztésében (Z. Alajos és Vilmos főmunkatársakkal) 13 évfolyamot élt meg, mig 1895 elejétől a Szt.-István-Társulat kiadásában mint hivatalos kat. tanügyi lap jelenik meg. A Népnevelő révén megalapította a nagyszombati vikariátus területén lakó r. kat. tanítók egyesületét, melynek tapintatos vezető elnöke volt haláláig. Tanítványainak és tanítókollegáinak osztatlan szeretetét birta, kik hálájukat azzal rótták le iránta, hogy közadakozással 1887 okt. 27. díszes emléket állítottak sírjára. V. ö. Komlóssy F., Z. élet- és jellemrajza (Budapest 1886); Molnár L., A nevelés történelme; Verédy, Paed. Encyclopedia.
3. Z. Vilmos, kat. áldozópap, egyházi iór, előbbinek fia, szül. Zohoron (Pozsony) 1862 máj. 27. Középiskoláit Besztercebányán és Nagyszombatban végezte. Az érettségi vizsgálat letevése után 1879-80. a budapesti egyetemen a bölcsészeti tanfolyamot hallgatta, miközben gyorsirótanári oklevelet nyert és a budapesti magyar gyorsirók egyesületének jegyzője volt. 1880. növendékpapnak vétetvén fel, a teologiát Esztergomban végezte. Már mint szerpap fővárosi hitoktató lett. Pappá szentelték 1884 szept. 29. Fővárosi hitoktatóból 1887 szept. 1. fővárosi segédlelkész lett a VI. kerületben, ahol most is működik, egyúttal mint felső kereskedelmi és polgári isk. hittanár. 1892/92-94/95. a VI. ker. áll. főreáliskola hittanára. 1892 márc. 12. a Szt.-István-Társulat kebelében működő tankönyvbiráló bizottság tagja, 1893 okt. 28. kánonjogdoktor, 1896. kiküldetett a népiskolai hittani tanterv reviziójára. Irodalmi munkássága: Számos cikket, értekezést, könyvbirálatot, szent beszédet stb. közölt a Hazánkban, M. Államban, Függetlenségben, Külföld Szónokaiban, M. Sionban stb. A Kath. Hitoktatásban számos katek. mintaleckéje jelent meg; ugyane folyóiratban kifejtett tevékenységeért pályadíjjal kitüntetve, 1888 jun.-tól 1891 végéig főmunkatársa, 1892-95. felelős szerkesztője a Népnevelő, 1897-től tulajdonos-szerkesztője a Kath. Tanügy pedagogiai lapnak. E lexikon római és gör. kat. vonatkozásu részének szakszerkesztője. Mint ilyen, számtalan rövidebb-hosszabb cikket rt. V. ö. Zelliger A., Egyházi irók csarnoka.
1. 4 km. hosszu, 11/2 km. széles, legföljebb 67 m. mély, 470 ha.-nyi területü tó Salzburg főhercegségben a Steinernes Meer és Glockner-csoport közt, 740 m.-nyi magasságban, Zell am See (l. o.) mellett. - 2. Z. vagy Irrsee 5 km. hosszu, 1 km. széles és 130 m. mély tó Felső-Ausztriában a Mondseetól ÉNy-ra, a amellyel a Zelli Ache köti össze, 533 m.-nyi magasban. Területe 335 ha.
(Kis-), község Nógrád vármegye szécsényi j.-ban, (1891) 389 tót és magyar lak., barnaszénbányával.
(növ.), l. Madármeggy és Gyöngyvirágfa.