(Senj, Segnia), szab. kir. város Lika-Krbava vármegyében, az Adriai-tenger (Canale de la Morlacca) partján, a zengg-modrusi r. kat. püspöknek, káptalannak és szentszéknek, a Z.-i járás szolgabirói hivatalának, járásbiróságnak, kir. közjegyzőségnek, m. kir. révkapitányságnak, hadi tengerészetnek és kereskedelmi kamarának széke; van r. kat. hittani intézete, püspöki papnevelőintézete, királyi reálgimnáziuma, fővámhivatala, adóhivatala, m. kir. révhivatala, tengeri halászati bizottsága, dohánygyára (120 munkás). Hajdan jelentékeny tengeri kereskedelme most csak helyi jelentőségü. Van gőzhajóállomása, posta- és táviróhivatala és postatakarékpénztára. Hajóforgalma 160-170 évenként, 100 000 tonna tartalommal. Lakóinak száma (424 házban) 1857-ben 2953 volt, jelenleg (1891)csak 1785, majdnem kizárólag horvát-szerb. Z. Horvátország legrégibb városai közé tartozik; állítólag senori gallok alapították még Kr. e. 600 évvel (?); Kr. u. a IV. sz.-ban Senia vagy Segnia név alatt már tényleg fennállott, 452. Attila elfoglalta, a XIII. sz.-ban barbár csapatok elpusztították, de ismét felépült és IV. Béla király Frangepán Frigyes és Bertalan grófoknak adományozta. 1483. Mátyás király szabad királyi várossá emelte. Később Z. lakói az uszkókokkal szövetkezve, ismételve harcoltak a törökök ellen. Püspöksége a XII. sz.-ban alapíttatott. A XIV. sz.-ból eredő kastély ma kaszárnyául szolgál. A vámépület, mely ma is a város egyik legnagyobb épülete, 1559-ből való.
(zengg-modrui). Régibb történetét homály födi. Némelyek már az v. sz.-ban való létezését állítják, mások III. Bélának tulajdonítják alapítását. Első ismert püspök Miraeus 1150 körül. A mohácsi csata áldozatai közül Ferenc zenggi püspökkel is találkozunk. 1534-59. Józsefics Ferenc volt püspök, ki a trienti zsinaton résztvett. A püspökség 1600-ig a spalato, azon túl az esztergomi, a mult század végétől a kalocsai, 1852 dec. 20. a zágrábi érsek hatósága alá tartozik. A zenggi püspök 1562-től állandóan adminisztrálja a modrui egyházmegyét. (Alapítására nézve l. Corbavia.) VIII. Orbán pápa egyesítette e két püspökséget és XVI. Gergely 1836. elrendelte, hogy székesegyházaikkal és Novi, Buccari s Brebir területén az egy zenggi püspök és modrui adminisztrátor alatt egyesíttessenek. Ez Ossegovich Imre báró püspök alatt ment végbe (1834-69). Jelenleg püspök Maurovič Antal (l. o.). Területe a fiumei, zágrábi megyékre, az ottočaci, ogulani, likáni és sluini határőrvidékre terjed. Van majd 250 ezer hív, 5 fő-, 14 alesperessége és 137 lelkészi állomása és Zenggben papnevelő intézete. Van két székes káptalana (Zengg: 4 valóságos és 6 tiszteletbeli, Modru: 9 valóságos, kik hármanként Novi, Buccari és Brebir városokban laknak, és 6 tiszteletbeli kanonokkal) és társas káptalana Fiuméban 5 valóságos és 6 tiszteletbeli kanonokkal.
l. Hang.
az ugyanily nevü járás székhelye Travnik bosnyák kerületben, a Bosna bal partján, vasút mellett, 3070 nagyobbára mohammedánus lak., bőrcserzéssel, szőnyegszövéssel.
(arab) a. m. tetőpont, a felfelé meghosszabbított függélyesnek metszőpontja az égbolttal. Vagy a függő ónnal vagy szabatosabban valamely folyadék (rendesen kéneső) nyugodt felszinével jelöljük ki. A Z. a horizonnak látható pólusa, ellentétben a nadirral (l. o.), mely a horizon láthatatlan pólusa. L. Ég.
latin növénynév után Zenker Jonatán Károly (1799-1837) német botanikus nevének rövidítése.
(Zenon), 1. keletrómai császár (Kr. u. 474-491). Isauriai származásu volt (azért Isauricus is), és I. Leo császár alatt emelkedett a legfőbb tisztségekre. Utoljára aztán megkapta feleségül a császár leányát, Ariadnét. A császár halálakor (474) a trón legelébb Z. hasonnevü fiának jutott, de mikor ez néhány hónap mulva gyanus körülmények között meghalt, Z. maga ragadta kezébe azuralmat. 476. nagy küzdelmet kellett végigküzdenie az anyós-császárné fitestvérével Basiliskosszal, s ez a küzdelem Z.-nak rovására ütött ki. Bizáncból menekülnie kellett s a birodalomnak több helyén zavargások ütöttek ki. Egy kerek esztendőbe került, amig Z. a fővárost visszafoglalta és hatalmát újból megszilárdította, ámde további uralkodása folyamán méltatlannak mutatkozott a biborra, melyet gyávasággal és kegyetlenséggel szennyezett be. A vandalokkal 475. csúfos békét kötött, a keleti gótoknak Itáliába való özönlését nem tudta meggátolni; az egyházi villongásokban sem tudott érvényesülni, sőt a henotikonnal (l. o.) még csak joban felszította a felekezeti gyűlöködést V. ö. Barth V., Z. császár (Basel 1895).
2. Z., az eleai, görög filozofus, szül. Kr. e. 500 körül. Parmenides kedvelt tanítványa. Szülővárosát meg akarta szabadítani Nearchos zsarnoktól s a hagyomány szerint szörnyü halált szenvedett. Prózai művet irt, melyben Parmenides tanának igazságát az ellenkező nézetek lehetetlenségével akarta bizonyítani. Éles dialektikai elme volt, kinek okoskodása még ma is érdekes. Főleg érdekesek a mozgás ellen szóló bizonyítékai. V. ö. Sebestyén A., A görög gondolkodás kezdetei (Filozofiai Irók Tára XIV.).
3. Z., a stoicizmus alapítója; Kitiumból való volt Ciprus szigetén és mint Epikurnak kortársa körülbelül Kr. e. 350-264. élt. Eleinte kereskedelemmel foglalkozott, azután Athénben a bölcsészetre adta magát. 308. körül egy önálló bölcsészeti iskolát alapított, mely nevét a Stoától vette (l. Filozofia, Stoicismus és Erkölcstan) s tanaiban közel állott a cinikusok rendszeréhez. Z. az athénieknél nagy tiszteletnek és népszerüségnek örvendett, hasonlókép kegyébe fogadta Antigonos Jonatas makedon király is. Önkezével vetett véget életének.
4. Z., Szidonból, epikureista, szül. Kr. e. 150 körül. Körülbelül Kr. e. 100 óta az epikureusok bölcseleti iskolájának vezetője, Cicerónak és Philodemosnak tanítója. Munkáiban, melyek (habár töredékesen) nagy számmal kerületek elő Herculaneumban, két irányadó szempont mutatkozik az analogiás következtetés kialakítása és a matematikai bizonyítással szemben kifejtett ellenzék. L. még Epikuros.
Apostolo, olasz költő, szül. Velencében 1668 dec. 11., megh. u. o. 1750 nov. 11-én. 1710. alapította az első olasz nyelvü kritikai lapot, a Giornale de' letterati d'Italiát. 1715. VI. Károly császár Bécsbe hivatta a szinházi költőjének nevezte ki. Francia befolyása alatt keletkezett melodrámái által alkotta meg az u. n. olasz opera állandó mintáját. Szinművészeti munkáit Gozzi gyüjtötte össze (körülbelül 30, Velence 1744, 10 köt., Torino 1795, 12 köt.). Bár Metastasión kivül őt tartják a legkiválóbb olasz librettistának, sokkal nagyobbak érdemei a kritika és a könyvészet terén. Nevezetes munkái ez irányban: Dissertazioni istorico-critiche e letterarie intorno agli istorici italiani (Velence 1752-53, 2 köt.); Compendio del vocabolario della Crusca (6 köt., u. o. 1741-1745); Notizie letterarie intorno a Manucci (2 köt., u. o. 1736). Azonkivül kiadta és jegyzetekkel, valamint életrajzi bevezetéssel látta el Paruta, Davila, Redi és mások műveit, továbbá kiadta Fontaninitól: Biblioteca dell' eloquenza italiana (két köt., u. o. 1753). Leveleit Monelli gyüjtötte össze és adta ki. Epistole (6 köt., u. o. 1785). V. ö. Negri, Vita di A. Z. (Velence 1816).
Septimia, Odaenathus palmirai királynak felesége, aki férjének 267. bekövetkezett halála után kiskoru gyermekei helyett maga ragadta meg a kormány gyeplőit. Az uralom, melyet átvett oly jelentékeny volt, hogy a harcias persák meghátráltak előtte. Gallienus római császár kisérletet tőn arra nézve, hogy Z.-t birodalmával együtt római alattvalóvá tegye, de hadvezérei vereséget szenvedtek, sőt Gallienus utóda Claudius alatt Z. a védelemből a támadásba ment által, meghódította Egyiptomot és Elő-Ázsiát, ugy hogy Palmira keleten versenytárs nélkül állott. De mikor az erélyes és bátor Aurelianus császár lépett a trónra, megfordult a kocka. Aurelianus eleinte Vaballathust (Z. fiát) elismerte társuralkodónak, de később mégis harcra került a dolog, melyet Auerlinaus keményen vezetett. Nagy haderejével először is az előázsiai tartományokat hódította meg Aurelianus, azután Z.-val mérkőzött meg (272), akit több csatában legyőzött, meghódította Antiochiát és most már egyenesen Palmirának tartott. Emesa mellett véres csatára került a dolog, amelyben Aurelianus csak nagynehezen tudott győzni. Z. Palmirába menekült, a rómaiak nyomon követték s a fővárost ostrom alá fogták. A királynő, aki hasztalan számított a persák és arabok segítségére sokáig erélyesen védte a fővárost, utoljára pedig egy kirohanás alkalmával menekülni akart, hogy az országot a rómaiak háta mögött fellázítsa. De a kisérlet balul ütött ki, Z.-t elfogták, mire Palmira is megadta magát (273). Z.-t a római diadalmeneten szinarany láncokkal terhelten mutatták meg a római népnek, azután egy tiburi jószágra internálták, ahol még sokáig élt és későbbi nemzetségeknek ősanyja lett.
Efezusból; az első alexandriai grammatikus és könyvtáros. Tulajdonképen I. Ptolemaios alatt élt, de működésének ideje magában foglalja Ptolemaios Philadelphos korát is, kinek fiait nevelte (Kr. e. 285-247). A nagy könyvtárrendezés alkalmával, mely együtt járt az ókori klasszikusok szövegkiadásának megindításával, neki jutottak a költők és első sorban Homeros. Homeros első kritikai kiadásáról, melyet ő rendezett, csak annyit tudunk, amennyi nagy ellenfelének Aristarchosnak (l. o., 1.) műveiből kiviláglik. Kettő azonban biztos: hogy a kéziratok összehasonlítása által ő jelölte meg az irányt, melyen a szövegkritikának haladni kell és hogy a homerosi nyelvkincs különleges ismeretét is ő biztosította a Homerosból összeállított glosszárium által. V. ö. Düntzer, De Z.-i studiis Homericis (Göttinga 1848); Römer, Die Homerrezension des Z. (Berlin 1885).