l. Kapos.
(Zichydorf), nagyközség Torontál vármegye bánlaki j.-ban, (1891) 3128 német lak., takarékpénztárral, vasúttal, posta- és távirdahivatallal és postatakarékpénztárral.
Viktor gróf, szül. Hietzingben 1842., megh. Budapesten 1880 máj. 28. Jogi tanulmányokat végzett, s miután letette az ügyvédi vizsgát, tényleg gyakorolta is az ügyvédséget. Majd Moson vármegye alispánja, később Pest vármegye főispánja lett. A főrendiház ülésein mint jegyző szerepelt, a delegációkban pedig a tengerészeti kérdésekben előadó volt. Ez időben kezdett közgazdasági ügyekkel, pénzintézetek alapításával foglalkozni. Erősen megtámadták a lapok, különösen Asbóth János a Magyarországban, hogy becsületén folt esett, amikor egyes pénzintézetek érdekében tekintélyét vetette latba, még pedig bizonyos összegért. A kaszinó fiatalabb tagjai erre kigolyózták és ennek következtében Zichy párbajt vívott a kizárást indítványozó Károlyi István gróffal. A párbajban Z. halálra sebesült.
az ugyanily nevü járás székhelye Cassel porosz kerületben, a Schwalm és vasút mellett, (1890) 1813 lak. Z. 1450-ig külön grófok uralma alatt állott. Ezek férfiágának kihalta után a birtok miatt a Hohenlohe grófi család és a hesseni tartománygrófok között hosszu viszály tört ki, amelyet I. Miksa császár 1495. a hesseniek javára döntött el. Nagylelkü Fülöp építette azon várat, amely a hétéves háboruban a franciák támaszpontja volt 1757-ig; innen túl 1762-ig négyszer fogták ostrom alá és 1807. lerombolták. V. ö. Heussner, Geschichte d. Stadt und Festung Z. (Z. 1888).
város Oppeln porosz kerületben, Osztrák-Szilézia határa közelében, a Freiwaldaui-Biele és vasút mellett, (1890) 6774 lak., kesztyüiparral, papiros-, cellulóza-, gyufa-, csontlisztgyártással, fürészmalommal és sörgyárral, régi erődítményeinek maradványaival. V. ö. Scholz, Führer durch Z. und Umgegend (Z. 1895).
latin állatnév után Ziegler Ferenc osztrák entomologus nevének rövidítése.
1. Jakab Menyhért, svájci kartográfus, szül. Winterthurban 1801 dec. 6., megh. Baselben 1883 ápr. 1-én. 1828-34. szülővárosában a matematika tanára. 1843. alapította a Wurster et Co. kartográfiai intéeztet (1863 óta W. Randegger et Co.). Megjelentek tőle: Allgemeiner Atlas der Erde (Berlin 1847-51); Reisekarte der Schweiz (Winterthur 1850); Karte der Kantone St. Gallen und Appenzell (u. o. 1852-55); Hypsometrischer Atlas (u. o. 1856); Geolog. Übersichtskarte der Schweiz (u. o. 1856); Topographische Karte des Kantons Glarus (1869); Hypsometrische Karte der Schweiz (u. o. 1866); Topographische Karte des Unterengadin (1867); Topographische Karte des Oberengadin (u. o. 1873); Geologische Karte der Erde. V. ö. Geilfuss, J. M. Z. (Winterthur 1884).
2. Z. Károly, osztrák költő (ismeretes Carlopago néven), szül. St. Martinban (Felső-Ausztria) 1812 ápr. 12., megh. Bécsben 1877 máj. 20. Költeményeit természetes egyszerüség, elmés tartalom és alaki tökély jellemzik. Munkái: Gedichte (Lipcse 1843); Himmel u. Erde (Bécs 1856); Oden (Salzburg 1866); Vom Kothurn der Lyrik (u. o. 1869).
3. Z. Klára, német szinésznő, szül. Münchenben 1844 ápr. 27-én. 1862 febr. 1. lépett fel először a bambergi szinpadon s 1862 aug. 16. a müncheni udvari szinházban. 1868. u. o. szerződtették, melynek 1874. tagja volt. Ez időtől fogva hosszabb vendégszereplési körutakra indult s nemcsak minden németországi szinpadon ragyogtatta művészetét, hanem Oroszországban, Hollandiában és hozzánk is ellátogatott, mindenütt nagy diadalt aratva heroikus szerepeiben (Sappho, Judit, Iphigenie, Medea, Orsina, Antigone, Klytaimnestra, Penthesilea stb.).
4. Z. Teobald, német filozofiai iró, szül. 1846. Miután néhány évig mint gimnáziumi tanár működött, 1886 óta a filozofia tanára a strassburgi egyetemen. Művei: In Sachen der Strauss'schen Schrift: Der alte und der neue Glaube (1874); Lehrbuch der Logik (2. kiad. 1885); Geschichte der Ethik (1882-86, 2 köt.); Die sociale Frage eine sittliche Frage (1891); Das Gefühl (1893); Religion und Religionen (1893); Geschichte der Pedagogik (1895); Der deutsche Student am Endes d. XIX. Jahrhundert (Stuttgart 1895).
város Frankfurt porosz kerületben, a Postum jobb partján, vasút mellett, (1890) 5958 lak., gyapjufonással és szövéssel, barnaszénbányákkal.
Hugó Vilmos, német orvos, szül. Greifswaldban 1829 dec. 13. Orvosi tanulmányait Berlinben és Würzburgban végezte, oklevelét 1853. nyerte el. Több évenát Niemeyernek volt asszisztense, később magántanár lett, 1863. pedig a belgyógyászat nyilvános rendes tanára az erlangeni egyetemen. 1874-ben hasonló minőségben a müncheni egyetemre nevezték ki, hol igazgatója lett a Stättisches Allgemeine Krankenhausnak, továbbá az orvosi közegészségi tanács tagja, titkos tanácsos stb. Nagy számu munkái közt felemlítjük: Handbuch der speciel. Pathol. und Therapie (17 köt., Lipcse 1875-85); Handbuch der allgemein. Therapie (4 köt., u. o. 1883-1885). 1868 óta Zenkerrel együtt: Deutsches Archiv für klinische Medicin stb.
(ejtsd: zirikze), város Zeeland németalföldi tartományban, Schouwen szigetén, az Oosterschelde közelében, (1890) 6939 lak., halászattal; régi városházzal, 200 m. magas négyszögü toronnyal. Z. egykoron jelentékeny kereskedő- és hanzaváros volt.