Károly, Morvaország kapitánya, ama régi nemesi (jelenleg bárói és grófi) családnak sarja, mely annak idején a morva testvérekhez tartozott, szül. 1564 szept. 14., megh. Prerauban 1636 okt. 9. Tanulmányait Strassburgban, Baselben és Genfben végezte, ahol Béza tanítványa volt. Beutazta Európát s 1591-92. IV. Henrik mellett harcolt Franciaországban; azután hazánkban a törökök ellen küzdött és egyúttal Mátyás főherceghez csatlakozott s mint buzgó protestáns arra törekedett, hogy hitsorsosai szabad vallásgyakorlatot kapjanak. Khlesl bibornok s miniszter azonban ebbeli reményeit kijátszotta és erre Z. állásairól lemondott. A cseh felkelés elnyomatása után (melyet ő egyáltalában nem helyeselt), Boroszlóban telepedett le, hol önkéntes számkivetésben élte le utolsó éveit. E derék, képzett, jellemes férfiu Illésházy Istvánnal, Forgács Imrével és Thurzó Györggyel levelezésben állott, kik barátságukra méltatták. Érdekes levelezését Brandt adta ki (Prága 1870-72). V. ö. Chlumecky és Elbert, Karl von Z. und seine Zeit (2 köt., Brünn 1862-79). Ismertették a Századok (1879. évf. 689. old.). Z. 1591-iki napjójáról Krones Ferenc irt tanulmányt (a Zeitschrift für deutsche Kulturgeschichte 1894-iki évfolyamában). Maga a napló pedig Rimay János iratai és levelezése között jelent meg. Kiadta Ipolyi Arnold (Budapest 1887, akadémia). A napló Rimay másolatában maradt fenn és igy került Rimay munkái közé.
(Ziethen), 1. Hans Joakim, porosz lovassági tábornok, született Wustrauban (Ruppin grófság) 1699 máj. 14. (24.), megh. Berlinben 1786 jan. 20-án. 1714-ben mint hadapród porosz katonai szolgálatba lépett. 1735-ben a Rajna mellékén Baranyai (Baronay) osztrák huszártábornok parancsnoksága alatt a franciák ellen harcolt s 1736. őrnaggyá lépett elő. 1741-ben II. Frigyes alezredessé nevezte ki a testőr-huszárezredben s ezen idő óta Z. kiváló érdemeket szerzett a porosz lovasság újjászervezése körül. Az osztrák örökösödési háboruban jelentékeny része volt. Az aacheni béke után irigy ellenségei mindent felhasználtak, hogy őt megbuktassák, mire II. Frigyes előtt csakugyan kegyvesztessé lett; de midőn a királytól nyugdíjazását kérte, ez békejobbját nyujtá a kissé nyers, de vitéz s bátor katonának, kit nemsokára, a hétéves háboru kitörésekor altábornaggyá nevezett ki. 1760. azzal biztosítá a liegnitzi győzelmet, hogy az osztrák főhadat az ütközettől távol tartotta, amiért II. Frigyes még a csatatéren lovassági tábornokká léptette elő. A Torgau melletti fényes győzelemben is nagy része volt. Egész a hétéves háboru végéig a király oldala mellett maradt, Frigyes távollétében pedig Z. vitte a főparancsnokságot. A hubertusburgi béke után felváltva Berlinben és Wüstrauban élt, hol II. Frigyes gyakran felkereste «Z. apót» (mint a hadseregben nevezték). Berlinben s több más városban emléket állítottak a rendíthetetlen lovaskatonának. Egyetlen fia Z. Frigyes Emil (szül. 1765.) kezdetben a katonai pályát választá, majd politikai államszolgálatba lépett; 1840. grófi rangra emeltetett s megh. 1854. Gyermekei nem maradtak. A Z. grófi cím és jószágok egy mellékágra szálltak, mely a Z.-családdal sógorságban állott, a Schwerin-családra, melynek mindenkori széniorja (jelenleg Albert gróf, született 1835.) a Z.-Schwerin gróf nevet viseli.
2. Z. Hans Ernő Károly, Z. gróf, szül. 1770., a Dechtow-családból. Kitüntette magát az 1813-1814-iki háborukban s mint tábornagy halt meg Warmbrunnban 1848. Fia Lipót Károly, Z. gróf, szül. 1802. Titkos kormánytanácsos, majd bankigazgató volt Boroszlóban; megh. u. o. 1870. Ennek fia Z. János Joákim Ernő, Z., gróf, szül. 1839. Lovaskapitány volt s jelenleg mint a család feje jószágain gazdálkodik.
l. Euthymios.
János, iró, szül. Ajkán 1772., megh. 1809. Tanult Sopronban, s 1792. veszprémi ref. lelkész lett, honnan 1798. Kemenes-Hőgyészre (Vas) költözött át, de ott már 37 éves korában meghalt. Művei: Nagybritanniának egyházi, polgári és tudománybeli állapota (Pest 1808); Palotási kisasszony története, vagyis Gratziák Bibliothékája (u. o. 1808); Angliába, Skotziába és Hiberniába való utazás (Kiss János, Nevezetes utazások tárháza, IV. köt., 1817).
Zoltán, közgazdasági és tanügyi iró, szül. Székesfejérvárott 1864 febr. 10. Jelenleg felső kereskedelmi iskolai tanár Budapesten, e lexikon közgazdasági és tanügyi rovatának rendes munkatársa.
(Thiele), 107 km. hosszu baloldali mellékfolyója az Aare-nak, mint Orbe, a kis Lac des Roussesból ered s a Bieli-tóba szakad. Csak az alsó folyása hajózható.
(arab), a. m. említés, különösen az isten nevének említése; a dervisgyülekezetek közös istentiszteleti gyakorlata, mely a rendek különbözősége szerint különféle alakban megy végbe; némely dervisrend zikrja csak litániaszerü csendes imákból áll; mások az isten nevét és az ezt helyettesítő hú (ő) szót vad testmozgatás kiséretében kiáltják; mások a zikrt körbenforgással kisérik (táncoló dervisek); oly dervisek is vannak, kik a zikr során magánkivüli állapotba jutván, égő tárgyakat ragadnak kezükbe, éles eszközökkel szúrják testüket stb. Rendesen a hét egy bizonyos meghatározott napján tartják a zikrt a rendház erre rendelt helyiségében; vannak azonban ezenkivül évenkint ismétlődő zikrek, melyeket vagy általánosan mohammedán ünnepek alkalmából, vagy a rend valamely szentjének tiszteletére (mólid) ennek sírhelye mellett tartanak. A dervisek egy része zikrjeit nem zárja el a nyilvánosság elől; Konstantinápolyban és Kairóban akár máshitüek is jelen lehetnek a néző közönség között. A dervisségen kivül álló kegyes mohammedánok is szoktak zikrre gyülekezni, mely alkalommal isten dicséretét hirdető és a prófétát magasztaló litániákat szoktak közösen elmondani. L. még Dervis.
rendezett tanácsu város Szilágy vármegyében, a Z. patak mellett, három szűk völgyben és az ezeket őrző dombokon fekszik; a vármegye törvényhatóságának, a járási szolgabirói hivatalnak, a királyi törvényszéknek, járásbiróságnak és ügyészségnek, pénzügyigazgatóságnak, államépítészeti hivatalnak, királyi tanfelügyelőségnek, közjegyzőségnek, állami állatorvosnak és csendőrszakaszparancsnokságnak székhelye; van államilag segélyezett ev. ref. főgimnáziuma, állami tanítóképző intézete, községi polgári fiuiskolája s ipariskolája, állami faiskolája, magyar királyi erdőgondnoksága, vármegyei közkórháza, adóhivatala, Wesselényi-egyesülete és számos más egyesüléte, vármegyei muzeuma, takarékpénztára, gőzmalma, könyvnyomdája, állami amerikai szőllőtelepe, vasúti állomása, posta és távirdahivatala és postatakarékpénztára. Z.-on van a Germán-féle első magyar labdagyár, mely külfölre is exportálja készítményeit. Itt jelenik meg a Szilágy címü hetilap (XV. évf.). Lakóinak száma 1850-ben 4284 volt, 1870-ben 5787 és jelenleg (1891) 6474, ezenkivül 121 katona; a lakosok közt van 5992 magyar, 35 német, 17 tót és 329 oláh; hitfelekezet szeritn 1017 r. kat., 406 gör. kat., 4786 helvét és 201 izraelita. A lakosok közt sok iparos, nevezetesen gubás van. Vásárjai élénkek. A házak száma 1177. Határa 5426 ha. A város ref. temploma 1246-ból való.A Király-utcában van Kerekes Sándor nyugalmazott gimnáziumi igazgató háza, melyben XII. Károly svéd király 1711. megpihent, midőn a benderi vesztett csata után Erdélyen át menekülve, Z.-on átlovagolt. V. ö. Fodor Dániel, Z. város ezeréves multjának ismertetése (1896).
[ÁBRA] Zilah város címere.
1. Gyula, szinész, szül. Zilahon (Szilágy) 1859 jan. 22. Iskoláit Zilahon, Kolozsvárt és később Budapesten végezte. A szinészet iránti hajlama kezébe adta a vándorbotot, mellyel kisebb vidéki társulattal beutazta az országot. 1880. a kolozsvári szinház elsőrendü tagja lett. Kolozsvárról Debrecenbe ment, onnét vissza Szegedre, ahonnan Paulai Ede felhivta a fővárosba. Fellépett Csiky Gergely Cifra nyomoruság, Tóth Kálmán Király házasodik és Váradi Antal Tőr címü vígjátékaiban, melyekben oly nagy sikert ért el, hogy a nemzeti szinház igazgatósága 1889 aug. 16. szerződtette. Ez idő óta tagja a nemzeti szinháznak. - Felesége Sinhoffer Vilma, hangverseny- és operaénekesnő, szül. Budapesten 1873 jan. 16. Mint kiváló koncert-énekesnő kedveltje ugy a főváros, mint a vidék közönségének.
2. Z. Simon, hirlapkiadó, szül. Tabon (Somogy) 1849 febr. 7. Budapesten reáliskolát végzett, de tanulmányait igen szegényes viszonyai következtében be nem fejezhette. Egy pár esztendőn át vidéken nevelősködött, de 1870. az akkori Pester Journal kiadóhivatalában talált alkalmazást és 1872. már a Neues Pester Journal kiadóhivatalát önállóan vezette. 1878. meghivták őt Légrády testvérek a Pesti Hirlap kiadóhivatalának vezetésére, később pedig Csukássi Józseffel együtt megvált a Pesti Hirlaptól és részt vett a Budapesti Hirlap alapításában. Csukássi halála után, amikor az egész vállalat Rákosi Jenő tulajdonába ment át, Z.-nek igen nagy munkakör jutott osztályrészül. Az ő kezdeményezésére és igazgatása alatt létesült a Budapesti Hirlap saját nyomdai vállalata. Z. eszméje a Divat Újság, Patyolat és Gyermekdivat női divatlapok, a Kakas Márton élclap, megalapítása és végül az ő alkotása az Esti Újság.
noha mindenfelől a felsőtiszai nyelvjárás veszi körül, jellemző sajátságaira nézve a keleti palócos nyelvjáráshoz csatlakozik. P. az a á helyett a â-t ejt, az ó ő helyett pedig kettős hangzót: aó, eő. Egyébiránt e nyelvjárás még nincs kellően ismertetve.