(Szimbabje), romok tömege Dél-Afrika K-i részében, a Limpopo és Zambézi közt, a Szabi egy jobboldali mellékvizénél, 300 km.-nyire Szofelától Ny. felé. Dos Santos és De Barros régi portugál irók már említést tesznek róla. Újabb időben (1871) Mauch fedezte fel. Utána Bent, Beuster és mások látogatták meg. Z. az aranymosók és olvasztók védelmére készített megerősített hely vagy vár volt, amelyet Bent szerint arábiai bevándorlók építettek. Beuster a biblia Ofirjának tartja. V. ö. Zeitschrift für Ethnologie (Berlin 1894 és 1894).
kisközség Arad vármegye boressebesi j.-ban, (1891) 774 oláh és magyar lak.; van gőzfürésze, parketgyára és iparvasútja.
1. Ferenc, erdélyi szász történetiró és levéltáros, szül. Nagyszebenben 1850 szept. 11. Felsőbb tanulmányait a bécsi egyetemen végezte, hol a történelmi szemináriumnak is tagja volt. Jelenleg Nagyszebenben él mint a szász egyetem levéltárosa. Többrendbeli becses oklevélgyüjteményt adott ki, első sorban az Urkundenbuch zur Gesch. d. Deutschen in Siebenbürgen (I-III. köt. 1892-96, Werner közreműködésével). További munkái: Über die Stiftungs-Urkunde der Abtei von Kolozs-Monostor (Korrespondenz-Blatt des Vereins für siebenbürgische Landeskunde 1891, XIV. évfolyam); Über den Weg der deutschen Einwanderer nach Siebenbürgen (Mitteilungen des Instituts für österr. Geschichtsforschung, v. ö. Századok 1888, 472. old.); Ludwig des Grossen Urkunde über das Asylrecht der Marienburger Kirche (Mitteilungen VIII. évf.); Die Archive in Ungarn. Ein Führer durch die ungarländischen und siebengürgischen Archive (Archiv des Vereins für siebenbürgische Landeskunde, XXIII. évf., v. ö. Századok XXV. évf., 689. old.); Das Archiv der Stadt Hermannstadt u. die sächsische Nation (1887); Bisterfeld végrendelete 1665. (Történeti Tár XVI. évfolyam 1893); Das Bistritzer Archiv (Korrespondenz-Blatt XVI. évf., 1893) stb. 1892 febr. 18. óta a Magyar történelmi társulat választmányi tagja.
2. Z. István, misszionárius, született Szomolnokon (Szepes) 1849-ben, megh. 1894. Vácon pappá szenteltetvén, Rómába ment tanulni s azután Vácon és Soroksáron működött mint világi pap, 1879. jezsuitává lett s nég évig Kalocsán volt tanár, 1884. térítőnek ment a Zembézi vidékére s ott maradt haláláig, csak 1889. jött haza pár havi tartózkodásra. Jelentékeny irodalmi működése volt, többek között a kaffer nyelv első irodalmi termékeit, melyek halála után a m. tud. akadémia könyvtárába kerültek, ő irta meg. Az afrikai négerek több nyelvén kivül értette a magyar, német, tót, fr ancia, olasz, angol, portugál és latin nyelveket. Nevezetes, hogy a kaffer nyelv számára a magyar betürendet alkalmazta s utána a többi jezsuiták is ezt az irodalmi irásmódot fogadták el, tehát a kaffer nyelv tanusága lesz, hogy magyar ember alkotta meg irodalmát. Más művei között Szentek élet eés Száz Mária könyve jelentek meg 1889. önállóan portugál nyelven.
3. Z. János, gépgyáros, a német s különösen a száz szerszámgép-gyártás megalapítója, szül. Pápán (Veszprém) 1820 márc. 27., hol atyja lakatosmester volt. Az ő műhelyében tanult ki, onnan Nagyváradra ment s egy rokona műhelyében különösen a toronyórák és gazdasági gépek szerkezetével foglalkozott. Majd Bécsbe, Münchenbe és Chemnitzbe vándorolt; utóbbi helyen később egyik társával saját gyárat alapított finomabb géprészek, főleg szövőszékhengerek előállítására. 1854. szerszámgépgyárat alapított. 1871. vasöntödét is épített gyára mellé, melyet azután nemsokára egy részvénytársaságnak adott át. 1876. a magyar házi ipar fejlesztésére 46 000 márka alapítványt tett, miért is a vaskoronarendet s utóbb a magyar nemességet kapta. 1875. Pápa város díszpolgárává választotta. Chemnitz városának 600 000 márkáért építtetett egy fürdőt s 250 000 márkát adományozott kezelési költségekre. Jelenleg Berlinben él teljesen visszavonultan.
4. Z. Zsigmond, l. Keczer és Eperjesi vértörvényszék.
1. Albert, német festő, szül. Zittauban 1808 szept. 20., megh. Münchenben 1888 okt. 18. A drezdai és müncheni akadémiákon tanult, 1857-59. a milanói, 1859-72. a bécsi művészeti akadémiának volt tanára. 1884 óta Münchenben élt. Tájképeinek motivumait majdnem kizárólag az Alpokból merítette és mint Koch meg Preller romantikus módon használván fel őket, egyik fő képviselője az u. n. heroikus tájképfestésnek. Legkiválóbb művei: Az Obersee Berchtesgaden mellett (stuttgarti képtár); Kentaurok harca tigrisekkel (müncheni képtár); Heroikus tájkép (lipcsei muzeum); A vizbefult pásztor (bécsi muzeum); A luganói tó (bécsi akadémia); Szántás (drezdai képtár) stb.
2. Z. Ernő, német festő, Z. Reinhard Sebestyén fia, szül. Münchenben 1852 ápr. 24. Eleinte atyjától, azután a müncheni akadémián Diez Vilmostól tanult. Eleinte humoros genreképeket festett, amilyenek: Hegedüt foltozó barát; Kötéltáncosok a falusi korcsmában; Sétáló hercegkisasszony; majd 1879. a 12 éves Krisztust a templomban ábrázoló realista képével a vallásos tárgyu festészet terére lépett. E nembeli későbbi képei: A pásztorok imádása; Krisztus és a halászok; Krisztus, a vagasztaló, mig utolsó genreképei: Zenelecke; A gonosz liba; A füllentő; Üzleti barátok stb.
3. Z. Károly, német prot. teologus, Z. Ernő testvére, szül. Darmstadtban 1803 aug. 23., megh. 1877 jun. 12. Tanult Giessenben teologiát és még inkább nyelvészetet; 1824-ben szülővárosa egy magániskolájában nyert alkalmazást, 1827. reáliskolai tanító, 1829. a városi templomban segédhitszónok, majd 1832. az udvari templom diakonusa, 1833. bátyja helyén a katonai akadémián a történelem tanára, 1835. második, 1842. első udvari hitszónok, Sándor hercegnek és Mária hercegnőnek nevelője, 1847. prelátus és főkonzisztoriumi tanácsos lett s 1872. nyugdíjba ment. Ő alapította 1841. a Gusztáv-Adolf-egyesületet. Részt vett a testvére által szerkesztett folyóiratok munkáiban: Egyéb művei: Die evangelische Diaspora und die Wirksamkeit der evangelischen Kirche für dieselbe (3 füzet, Darmstadt 1870); Beiträge zur vergleichenden Homiletik (u. o. 1866); Die christliche Toleranz (utoljára u. o. 1868); az 1843. s következő években szerkesztett egy homiletikai folyóiratot Die Sonntagsfeier címen; kiadta Luther iratait díszkiadásban, továbbá Luthernek a nőkhöz intézett levelei gyüjteményét s egyházának szimbolikus könyveit.
4. Z. Kelemen, német festő, szül. Düsseldorfban 1789 nov. 8., megh. Münchenben 1869 jan. 24-én. A düsseldorfi és müncheni akadémián tanult, 1815. az augsburgi művészeti iskola, 1825. a müncheni akadémia tanára lett, 1846-65. a bajor királyi képtár igazgatója volt. A müncheni új képtár folyosóján levő freskóképek egy részét ő készítette el Cornelius vázlatai nyomán, tőle valók az Anakreon dalai után festett képek a müncheni királyi palota ebédlőjében és általában tevékeny részt vett I. Lajos király művészi vállalataiban.
5. Z. Rikárd, német festő, Z. Albert öccse, szül. Zittauban 1820 márc. 2., megh. Münchenben 1875 febr. 4. Münchenben bátyjának Albertnek vezetése alatt tanult, azután Drezdában Richter Lajosnak volt tanítványa. Tájképeiben a nagy francia tájképfestőket követi és különösen téli tájképeinek van intim jellegük.
6. Z. Róbert, német filozofiai iró, szül. Prágában 1824-ben. 1861. óta a bécsi egyetemen a filozofia tanára s a bécsi csász. akadémia tagja. Herbart iskolájának hive, ki a rendszerben az esztetikát, melynek inkább csak helyét és elveit jelezte Herbart, önállóan és részletesen kidolgozta. A Hegel-Vischer-féle esztetkával szemben a formális esztetika legkiválóbb képviselője. Főbb műve: Aesthetik (2 kötet, 1858-65. az első kötet az esztetika történetét [az első ilynemü munka], a második az esztetika rendszerét tárgyalja). Számos igen becses filozofiatörténeti értekezést és munkát is irt: Leibniz Monadologie (1842); Philosophische Propädeutik (számos kiadásban, melyet Riedl Szende magyarra is fordított és nálunk is kedvelt gimnáziumi tankönyvvé lett); Über das Tragische und die Tragödie (1856); Studien und Kritiken zur Philosophie und Aesthetik (2 köt., 1870); Anthroposophie im Umriss (1882). A bécsi akadémia kiadásában, melynek 1809 óta tagja, számos egyéb értekezés Clarkeról, Tetensről, Kantról stb.
Ilona, angol irónő, szül. Hamburgban 1846 márc. 25. Már gyermekkorában Angliába került; 1868. az Once a week c. heti folyóirat munkatársa lett s összegyüjtött elbeszéléseit a következő címek alatt adta ki: Stories in precious stones (1873); Told by the ways (1874); Half-hours with French novelists (2 köt., 1881) és Stories from foreign novelists (1885). Komolyabb munkái: Schopenhauer, his life and philosophy (1876, a német bölcsész elő önálló méltatása angol nyelven); G. E. Lessing, his life and his works (1878, alapos kritikai méltatása a költő életének és működésének, mely Németországban is nagy elismerésre talált). Továbbá lefordította angolra Lessingtől a Hamburgische Dramaturgiet (1879) és Firduszi egyes költeményeit (1883). Több előkelő folyóirat munkatársa.
(Zimnicea), város Teleorman romániai kerületben, Szisztovával szemben, a Duna mellett, 4901 lak., hajóépítéssel, dunai kikötővel. 1877 jun. 27. itt kelt át a Dunán az orosz főhaderő.
(Zemun, Semlin), önálló város Szerém vármegyében, a Duna jobb partján és a Száva torkolatához közel, Belgráddal szemben; egyike Horvát-Szlavonország legjelentékenyebb városainak, díszes köz- és magánépületekkel, különösen a Belvárosban; kevésbbé szép a Józsefváros (Josipovo predgradje) és Ferencvölgy (Franjin dol) nevü városrészek, a Cigányhegy (Ciganka) pedig csak apró viskókból áll. A hegy tetején Hunyadi János egykori várának némi maradványai láthatók. Z. a Z.-i járás szolgabirói hivatalának, járásbiróságának, kir. és körjegyzőségnek széke; van kir. reáliskolája, ferencrendi zárdája, kereskedelmi iskolája, népbankja (az osztrák-magyar bank itt mellékhelyiséget tart fenn), részvényhitelintézete, fő vámhivatala, belépő állomása, adó- és sóhivatala, pénzügyőrbiztosi állomása, vasúti és gőzhajóállomása, posta-, táviró- és telefonhivatala és postatakarékpénztára; számos egyesülete és társulata. Lakóinak száma 1857-ben 8746 volt, 1891-ben 12 823, jközte 648 magyar, 6046 német és 5557 horvát-szerb; hitfelekezet szerint 7171 r. kat., 4622 gör. kel., 229 ág. ev., 111 ev. ref., 662 szerb; ezenkivül 313 katona. A házak száma 1787. Z. fekvése a forgalomra és kereskedésre igen kedvező; átmeneti kereskedése igen jelentékeny; heti és kivált országos vásárait Törökországból, sőt a távol keletről is sokan látogatják; piaca hazánk és a kelet kereskedelmének találkozó pontjául tekinthető; iparosai jelentékeny számmal vannak. Határai 5581 ha. A rómaiaknak a mai Cigányhegyen erődített helyök volt, a síkságon pedig Taurunum város feküdt. A középkorban Mallevilla volt a neve; a keresztes hadjáratok alatt sokat szenvedett, mert a keresztes vitézek feldúltál. A XII. sz. második felében Komnenos Jenő bizánci császár kezére került, azután sokszor cserélt urat. Itt halt meg Hunyadi János a belgrádi győzelem után. Halála után a törökök többször foglalták el (1462, 1471, 1521 jul. 29.) és pusztították lakóit. 1566 jun. 29. itt fogadta II. Szolimán szultán János Zsigmondot, kit további kegyéről biztosított. Midőn a törökök a XVII. sz. végén Z.-t kiürítették, az romhalmaz volt. 1792. szabad királyi várossá emeltetett. A Belvárosban ma is megvan az a kis ház, melyben II. József császár lakott, midőn Laudon Belgrádot ostromolta. Z. mellett emelte a magyar kormány az ezredéves emlékek egyikét. L. még Szerém (tört.).
l. Cink.
v. zendík (arab), eretnek, az abbászida birodalom első idejében (VIII. sz.) a régi persa birodalom területén előlépő vallásos törekvés képviselői. A Z.-ek részint a pozitiv vallás dogmatikájának és formaságainak helyében tiszta deizmust tanítanak, részint pedig a régi persa vallás reakcióját képviselik az iszlámmal szemben. Manicheus tanokkal is találkozunk a Z.-ek körében. Általán a Z. név alkalmazásának nincsen szorosan körülhatárolt köre; mindenféle szabadelvü, az iszlám dogmatikájától eltérő embert értenek rajta. Az e névvel sujtott embereket az első abbászida khalifák alatt szigoruan üldözték. Valóságos inquizició működött ellenük, melynek vizsgálata alapján a Z. gyanujába keveredett egyént halálra itélték. Különösen Al-Mahdi khalifa alatt ért a Z.-ek üldözése tetőpontjára. V. ö. Goldziher, Salih b. Abd al Kuddus und das Zindikenthum zur Zeit des Chalifen Al-Mahdi (a X. orientalista kongresszus munkálataiban, London 1893).
(ejtsd: cin-) Miklós Antal, olasz zeneszerző, szül. Nápolyban 1752 árp. 4., megh. a közel Torre del Grecóban 1837 máj. 5. Vándoréletet élvén, operáival megjárta Párist; 1804. a római Szt.-Péter-bazilika karnagya lett s 1811. mint foglyot hozatta Napoleon ismét Párisba, hogy neki misét komponáljon. Innen Z. Nápolyba ment, zeneiskolaigazgató és 1816-ban Paesiello utóda: székesegyházi karnagy lett. 31 dalművén kivül 20 nagy és 66 koronás misét, hetet kettős énekkarral, 73 magnificatót, 28 Stabat Matert stb. szerzett.