Adans. (növ.), l. Gyömbér; Zingiberaceae, l. Gyömbérfélék.
l. Cink.
a lat. stannum német neve, l. Ón.
(német) a. m. csorbázás (l. o.), falcsorbázat, amilyennel a puskapor föltalálása előtt épített erődítmények peremét koronázták.
L. (növ., katonarózsa), l. Rézvirág.
l. Cinnóber.
falu és tengeri fürdő Stettin porosz kerületben, Usedom szigetén, 8 km.-nyire Wohlgasttól, 900 lak., gőzhajóállomással, szép villákkal, pompás bükkerdőséggel, (1895 3700 fürdővendég). V. ö. Heere, Die Ostseebäder Z., Coserow und Carlshagen (Berlin 1894).
(lithionit), csillámféle ásvány, litiumban és fluórban igen gazdag kálium-aluminium-szilikát (F2(SiK)2Al2Si3), rendesen vasszilikát-tartalommal. Minden minden csillám, ugy a Z. is egyhajlásu rendszerbeli, de hatszöges külsővel. Kristályai igen gyakran ráncosodottak, avagy legyező- meg hordóformára csoportosultak. Szürkés, sárgás, barna, sötétzöld. Csakis ünkőtelepeken találni egyéb fluórtartalmu ásványok társaságában. Csehország: Zinnwald, Altenberg; Cornwall, Ausztrália.
Jenő, német Afrika-utazó, szül. Düsseldorfban 1858., megh. Teneriffa szigetén 1897 dec. 4. Jogot végzett, de aztán a természettudománynak és földrajznak szentelte életét. 1884. járt először Afrikában, ahová az osztrák Kongo-expediciót kisérte, 1885 nov.-től 1886-ig a német kormány megbizásából Kamerunt kutatta ki. 1887. a Rio del Rey és meme torkolatát vizsgálta, az Elefánt-tó partján pedig megalapította Barombi állomást. 1889. a Binue mentén Afrika belsejébe indult és mint első ért fel a Bali fensíkra; Adamaasz városba, mindazonáltal nem birt bejutni. 1890 nov. újból hosszabb útra indult; ez alaklommal a bali törzs országát járta be. 1891 elején betegen visszatért Európába és kilépett a német szolgálatból. 1894-96. Zanzibárban, Kelet-Afrikában és Transzválban tett utazást.
Lajos Miklós, gróf,a morva testvérek vagy herrnhuterek ma is meglevő felekezetének alapítója, szül. Drezdában 1700 máj. 26., megh. Herrnhutban 1760 máj. 9-én. Atyja államminiszter volt, de korán elhalván, fiát nagyanyja nevelte föl. Spener, a pietisták feje gyakran megfordult a bárónő házában, s beszélgetéseivel és az általa tartott ájtatossági gyakorlatokkal nagy hatással volt a még kis gyermek lelkületére. 1710. Halléba ment, hol Franckénak, a nagy filantropusnak különös gondozása alatt hat évet töltött, s tanulótársai között vallásos társulatot alapított «a mustármag rendje» név alatt. 1716. rokonai Vittenbergába küldték, de ő itt is megmaradt korábbi vallásos benyomásai alatt. Két évvel későbben Hollandiába és Franciaországba utazott s mindenütt igyekezett a kiválóbb egyéniségeket a maga vallásos nézetei számára megnyerni. Visszatérve Drezdába, a szász államtanács tagjává neveztetett ki; de a politikai élethez semmi kedve sem lévén, Felső-Luzsicában telepedett le s itt találkozott véletlenül egy David Keresztély nevü vándorló áccsal, a morva testvérek régi felekezetének egyik tagjával. David leirta Z. előtt a felekezetük által kiállott üldöztetésüket, mire ezt és barátait meghivta, hogy telepedjenek meg az ő birtokán. A morva testvérek elfogadták az ajánlatot, s gyarmatuk Herrnhut (l. o.) nevet nyert. Z. nagy bőkezüséggel gondoskodott a herrnhutiakról s 1734. álnév alatt Stralsundba ment, hol teologiai vizsgálatot tett s a lutheránus egyház lelkészévé avattatott föl. 1736-ban azon vád alapján, hogy veszélyes újításokat hoz be a vallásba, száműzetett Szászországból s Hollandiába ment, hol különböző tartományokban morva-testvér-telepeket létesített; 1737-ben. I. Frigyes Vilmos porosz király közbenjárására a morva testvérek püspökévé neveztetett ki. Ugyanez évben Londonba ment, hol Wesley (l. o.) részéről nagy tisztességgel fogadtatott; majd 1740. leánya kiséretében Észak-Amerikába ment, hol megalapította a Bethlehem nevü hires morva-testvér-telepet. A herrnhuterek e közben jó magaviseletük s szorgalmuk által megnyervén Szászország összes köreinek becsülését, 1747. kivitték, hogy alapítójuk visszatérhessen közéjük Herrnhutba. Később ismét járt Észak-Amerika gyarmataiban, hol parlamenti engedéllyel új és új telepeket létesített, de végre is Herrnhutban telepedett le. Versben és prózában több mint 100 munkát irt. Életét megirta Varnhagen von Ense s kiadta Biographische Denkmale c. művében (Berlin 1830).