(ásv.), cirkonium-szilikát (ZrSiO3), gyakran egy kevés vasoxid tartalommal, mely szinét befolyásolja. Elemzésekor fedezte fel benne Klaprott a cirkoniumföldet. Négyzetes rendszerbeli oszlopos kristályokban és gömbölyded szemekben. Ritkán szintelen és vizstiszta (Zillerthal, Pfitsch, Leachi tó), többnyire barna, piros, de van sárga, zöld, szürke, sőt kék szinü is. Izzítva elszintelenedik vagy legalább is meghalaványodik; van átlátszó meg egészen átlátszatlan is. K. 7,5, fs. 4,4-4,7. A Z. gömbölyödött kristályokban különféle kőzetnek járulékos elegyrésze, de szemcsés mészkőben sem ritka. Norvégiában az u. n. Z.-szienitben 17 cm. hosszu kristályokban is találták; egyéb szienitben, bazaltban, gránitban, porfirban, kristályos palákban elég gyakori, habár csak mikroszkópos kicsinységü kristálykákban. A legnagyobb és legszebb kristályok az Urálból kerülnek Miask vidékéről a miascitnak mondott gránitos kőzetből. A piros, vörösös-barna meg narancssárga szinü változatait, ha szépen átlátszók, drágaköveknek is megmunkálják és jácint (hyacinth) a neve. A mesterségesen izzítás által elszintelenített jácintnak kereskedelmi neve: jargon de Cejlon. Olaszországból származó Z.-okat neveztek régebben linkurnak. A Z.-hez nagyon hasonló ásvány az auerbachit Mariapolból (2ZrO2 + 3SiO2).
l. Cirkonium.
falu Innsbruck tiroli kerületi kapitányságban, az Inn és vasút mellett, (1890) 1579 lak. Közelében van a Martinswand és a Miksa-barlang.
politikai község Zágráb vármegye glinai járásában, (1891) 2278 horvát-szerb lak.
Janka, pedagogus, szül. Jászberényben 1825-ben. Korán árvaságra jutván, mint nevelőnő 15 éves kora óta maga tartotta fenn magát. 1869-96. az első állami tanítónőképző intézet igazgatója volt Budapesten és élénken szerepelt a fővárosi társadalom emberbaráti mozgalmaiban. 1889 nov. 19. tanítványai fényesen ünnepelték pedagogiai működésének félszázados évfordulóját, mire nyugalomba lépett.
János (eredetileg ika), huszita vezér, cseh köznemes család sarja, szül. Trosznovban (Budweis környékén) 1360., megh. Przsibiszláv várának ostromlása közben 1424 okt. 11. Gyermek korában félszemére megvakult. Mint ifju Vencel király udvarában került, azután a német lovagrend zászlója alatt a lengyelek és litvánok ellen harcolt és részt vett az 1410-iki tannenbergi csatában. Majd Zsigmond király alatt Magyarországban a törökök ellen küzdött, mire kalandvágya Franciaországba vitte, ahol az angolok soraiban a franciák ellen harcolt és az Azincourt melletti csatában jelen volt. Husz János kivégeztetése után a huszita mozgalomhoz csatlakozott és vitézségével meg hadvezéri tehetségeivel annyira magára vonta a husziták bámulatát, hogy vezérüknek ismerték el. Az ő kezdeményezése folytán kezdtek a husziták a kimagasló pontokon tábor-okat építeni és a szekérvár alkalmazásában is nagy ügyességre tettek szert. Első diadalát Vitkov hegyén aratta, melynek megerősített ormáról a keresztes hadnak rohamait 1420 (jul.) fényesen visszaverte. Nov. 1. Pankracnál győzte le Zsigmond királyt és nyomban rá Viehrad várát szállotta meg Prága közbelében. Itt több ágyut kerített hatalmába, melyeknek azután jó hasznát vette. Huszinesz Miklós halála után (1421) valamennyi huszita párt ismerte el őt fővezérnek. Nemsokára azonban, Raby várának ostromlása közben, nyíllövés következtében másik szemén is megvakult. Ezóta kis kocsin vitette magát csapatai után és főbb embereinek útbaigazítása mellett vezényelt a csatákban. 1422 jan. 8. Német-Bród táján újból visszaverte Zsigmond támadását és erre azután maga nyomult be Morvaországba meg Alsó-Ausztriába, hol hadai rettenetesen garázdálkodtak. Midőn arról értesült, hogy a prágaiak az engedelmességet megtagadták, váratlanul a város előtt termett és megtörte a dacos polgárságot (1424). Hasztalan iparkodott Zsigmond király Z.-t a maga pártjára vonni: Z. rá sem hallgatott és a neki felajánlott helytartóságot sem fogadta el. Javában folytatta a háborut, midőn Przsibiszláv város ostromlása közben (Csaszlau közelében) a táborban dühöngő pestis őt is elragadta. Halála annyira felbőszíté fanatikus hadait, hogy a várost rohamal bevették, felégették és lakóit egy szálig lekaszabolták. Z. összesen 13 nagyobb és 100 kisebb ütközetből került ki mint győztes; egyetlen egyszer, Kremsier táján húzta a rövidebbet. Ellenfelei és a hagyomány szörnyü dolgokat meséltek hajmeresztő boszujáról és kegyetlenségeiről. Tetemét saját parancsára Csaszlauban temették el és óriási buzogányát sírja fölé helyezték. II. Ferdinánd császár parancsára azonban a sírt lerombolták és Z. csontjait kihányták. 1874. az ifjucsehek Przsibiszláv mellett nagy szobrot emeltek Z. emlékének.
Konrád (családi néven Telman), szül. Stettinben 1854., megh. Rómában 1897. jan. 24-én. 1875. tünt fel neve a regény- és novellairás mezején, mint műfordító és útleiró is jó hirt szerzett. Munkái közül említendők: In Pommern (2 köt. 1875); Auf der Heide (1875); Margarete (1875); Meraner Herbsttage (1875); In der Einsamkeit (versek 1876); Frische Blätter (2 köt., 1880); Im Früröt (regény 3 kötetben, 1881); Götter und Götzen (regény 3 köt., 1884); Das Spiel ist aus (regény 3 köt., 1884); Moderne Ideale (regény 3 köt., 1886); Dunkle Existenzen (regény 4 köt., 1886); Vae victis (1887); Im Clementen-Hof (1888); Auf d. Sirenen-Insel (1890); Sizilian. Geschichten (1890, 2 köt.). Giacosa és Goldoni több darabját németre fordította. Utolsó műve volt: Unter dem römischen Himmel (1896). E mű miatt a római irók társulatából kizárták. Hátrahagyott műveiből megjelent: Vox populi (1897).
(Zitawa), az ugyanily nevü járás székhelye Bautzen szász kerületi kapitányságban, a cseh és sziléziai határ közelében, a Mandau partján, közel a Neissébe való torkollásához, vasútak mellett, (1895) 28 132 lak., pamutfonókkal, ruhakelmeszövéssel, vasöntéssel, üvegfestéssel, gép-, kötél-, sör-, téglagyártással, mesterséges virágkészítéssel; élénk kereskedéssel, amelynek cikkei vászon, pamutkelme és kémiai cikkek; szép sétahelyekkel; Marsehner zeneszerző emlékével, több díszes közkúttal; korai gót ízlésben épült kat. Mária-templommal; középkori palotastílusban épült városházzal, amelynek nagy termét szép üvegfestmények díszítik; városi könyvtárral (40 000 köt. és egy pár értékes incunabulum); pompás városi fürdővel, különféle iskolákkal és jótékonysági intézetekkel. Z. eredetileg Csehországhoz tartozott. 1238. telepedtek meg benne először a németek; a huszita és 7-éves háboruban sokat szenvedett. V. ö. Moschkay, Z. und seine Umgebung (1893); Korschelt, Führer durch Z. u. seine Umgebung (1894).
Károly Alfréd, német paleontologus és geologus, született, Vahlingenben (Baden) 1839 szept. 25-én. 1861. a bécsi cs. kir. udvari ásványgyüjtemény asszisztense, 1864. a karlsruhei műegyetem tanára, 1866. müncheni egyetemi tanár, egyszersmind az ottani kir. paleontologiai muzeum őre, 1873-74. részt vett Rohlf expedicióján a libiai sivatagon. Munkái: Geognostische Beschreibung d. Sectionen Messkirch u. Möhringen (Karlsruhe 1866); Grenzschichten der Jura- u. Kreideformationen (Stuttgart 1868-73, térképpel) Geognostische Beobachtungen aus den Central-Appenninen (u. o. 1869); Aus der Urzeit (u. o. 1865); Fossile Spongien (u. o. 1877); Beiträge zur Geologie und Paläontologie in der Lybischen Wüste (Cassel 1883 óta folytatólag); Die Sahara (u. o. 1883). Schimperrel együtt: Handbuch der Paläontologie (1-5. köt., München 1875-93).
l. Decoctum.