politikai község Varasd vármegye Z.-i j.-ban, (1891) 1697 horvát lak., közjegyzőséggel, vasúttal, posta- és táviróhivatallal és postatakarékpénztárral.
kisközség Krassó-Szörény vármegye moldvai j.-ban, (1891) 1158 szerb és oláh lakossal, görög keleti zárdával.
kisközség Nyitra vármegye nyitrazsámbokréti j.-ban, (1891) 894 tót és német lak.; üveggyára megszünt.
Cseh-Brézóhoz tartozó üveggyártelep Nógrád vármegye losonci j.-ban, postahivatallal és postatakarékpénztárral.
1. Aladár, Imrének fia, szül. Cegléden 1864 jun. 5. Tanulmányait a tanárképző intézet gyakorló gimnáziumában és a budapesti egyetemen végezte, hol 1887-88. a magyar, latin és német nyelv és irodalomból tanári és doktori oklevelet szerzett. Tanárkodott a bajai, zombori, pozsonyi, jelenleg a budapesti VIII. kerületi gimnáziumban. Főleg oktatásügyi, metodikai s magyar irodalmi kérdésekkel foglalkozik. Pedagogiai munkái: Szemelvények a magyar nemzeti lira köréből (Jeles irók tára, 1893); Szondy két apródja az iskolában (1889); A tanárképzés reformja (Pozsony 1895). Irodalmi tárgyu dolgozata: Heliodoros a magyar irodalomban (Budapest 1887). Nyelvészeti dolgozatai a Magyar Nyelvőrben jelentek meg.
2. Z. Imre, jogtudományi iró, szül. 1834 nov. 4. pestvármegyei előkelő nemes családból, megh. Balaton-Füreden 1880 jul. 14. Atyja János, kit már 18 éves korában elvesztett, Pest vármegye középponti főszolgabirája volt, ki tehetséges fiát szigoru nevelésben részesítette. Tanult Pesten a piaristáknál, s már ekkor hajlamot mutatott az irói pályára; a jogtudományokat pedig a pesti egyetemen végezte. Korán árván s vezető kezek nélkül maradván, mérsékelt örökségét csakhamar elköltötte, s már félgyermek korában kénytelen volt belépni az élet és szükség nehéz iskolájába, s az u. n. Bach-korszak alatt hivatalt keresni. Egy ideig az akkor helytartótanácsnál is szolgált, de csakhamar a birói pályára lépett át, s azon haladt előre a korának s tehetségeinek megfelelő polcig. Jászberényben kezdte birósági gyakorlatát, onnét a ceglédi járásbirósághoz jutott mint tollvivő, 1867. a kecskeméti törvényszékhez választatott biróvá, 1869. pedig az újonnan felállított alkotmányos kuria semmítőszéki osztályához neveztetett ki segédelőadóvá, 1871. a királyi táblához pótbiróvá, 1875. pedig ugyanoda rendes biróvá. A m. tud. akadémia törvénytudományi osztálya lankadó munkásságának ez időben adott új életet s mozgalmat a Sztrokay-díj megalapítása. Lefolyt hat pályázat közül kettőben Z. volt a diadalmas versenyző, s egy harmadikban is dicsérő kitüntetést nyert. Az ő pályaműve: A bizonyítás elmélete lett nyertes 1874.; ugyancsak ő nyerte el az örökösödési jog azon fontos kérdésének fejtegetésével, mely a magyar jogászokat két táborba osztotta, t. i. hogy fenn kelljen-e tartani az öröklött és szerzett vagyon között a különbséget az örökösödésben, s ha igen, minő alakban? Végre a Jogorvoslatok rendszerével, ha a pénzbeli díjat nem is, de kiemelkedő dicséretet aratott. Ennek jutalmául 1876 jun. 6. óta a szerzőt az akadémia tagjai közé választotta. Munkái nagy tömege következő: már az akadémiában beválasztása előtt jelentek meg tőle: A birósági végrehajtók könyve, gyakorlati útmutató irománypéldákkal (1872); A telekkönyvi rendtartás (1855 dec. 15-iki rendelet) magyarázata, tekintettel a külföldi törvényhozásra (1873, újonnan átdolgozott s bővített kiadás 1877); Kézi könyv kir. közjegyzők számára (Dárday Sázdorral együtt, 1875). Ezekhez járulnak a már említett akadémiai pályaművek, melyek kétségkivül legtöbb tudományos beccsel birnak; ezek után következnek még A magyar váltó- és kereskedelmi eljárás (1877); A kisebb polgári peres ügyekben való eljárás rendszere (1878), sok irománypéldával, s végre legutolsó s legnagyobb kiterjedésü műve: A magyar magánjog mai érvényében (1879-80), melyet füzetekben adva, halála előtt kevéssel végzett be. A megalakult jogászgyülések munkálataiban is kezdet óta buzgó részt vett mint előadó, véleményező s vitatkozó; ugyszintén az 1873. a jog- és államtudományi műszótár szerkesztésére alakult társaság részére is szorgalmasan gyüjtött műszavakat a dologi jog köréből. Birói tevékenysége sem volt csekélyebb, mint az iróé. Az akadémiában Tóth Lőrinc rendes tag tartott felette emlékbeszédet 1881 ápr. 25. V. ö. Akad. Emlékbeszédek (1881-iki folyam, 6. sz.); Vasárnapi Újság (1880, 38. sz. és több ez évi lapban nekrologok).
(Zliecho, Zliehó), kisközség Trencsén vármegye illavai j.-ban, (1891) 1665 tót lak., hozzátartozik Gápel-telep, üveggyárral; van postahivatala- és postatakarékpénztára.
(ejtsd: zlocsov), az ugyanily nevü galiciai kerületi kapitányság székhelye, a Bug egyik mellékvizénél, vasút mellett, (1890) 10 113 lak., régi erősséggel, amely most börtönül szolgál; főgimnáziummal.
szerb költő, l. Jovanovics.
Gavril, görög keleti szerb püspök, szül. Dobanovciban (Szerémség) 1847 aug. 25-én. Gimnáziumi és teologiai tanulmányai után még a magyaróvári gazdasági akadémiát is elvégezte és uradalmi titkára volt Pjeacsevich Adolf grófnak. 1882. szerzetes lett, tábori pap Boszniában és sarajevói hittanár. 1891-ben a krusedobi zárda főnöke, utóbb arkimandrita. 1896 jul. 26. óta verseci egyházmegyei püspök.
a cink kémiai jele.