(olasz) a. m. facipősök. A szigorubb Ferenc-rendieknek, az u. n. observanteseknek egyik osztálya, igy nevezve a hegyi lakóktól átvett lábbeli viseletről. L. Ferencrendiek.
l. Állatövi fény.
l. Állatöv.
neve több keletrómai császárnénak; a legismertebbek a következők: 1. Zoë, VI. Leo császár negyedik neje, anyja VII. Konstantinos Porphyrogennetos császárnak, kinek nevében 913-919. vitte a kormányt; azonban Romanos Lakapenostól megbuktattván, kolostorban végezte életét. - 2. Zoë, VIII. Konstantin császár leánya, III. Romanos császár (1028-1034) és IV. Mihály császár (1034-1041) neje; örökbe fogadte ez utóbbinal halála után V. Mihály császárt, ki azzal hálálta meg e kitüntetést, hogy Zoët kolostorba záratta. Midőn Mihály a trónról letaszíttatott (1042.), a felkelő nép Zoët nővérével együtt kiszabadítá és ujból a biborral díszíté. Z. még ugyanazon évben harmadik házasságra lépett IX. Konstantinos Monomachos császárral, kinek oldalán azonban szintén boldogtalan életet élt.
vagy András, hitvalló lengyel paraszt. Szt. István idejében a Fülöp apát vezetése alatt álló zoborhegyi Benedek-rendi apátsági tagja lett, de inkább remeteéletet folytatott. Testét annyira sanyargatta, hogy p. a negyven napi bőjtöt mindössze negyven dióval húzta ki és a mellett fát vágott s irtotta az erdőséget. A legenda szerint egyszer munka közben összeroskadván, «egy gyönyörü ábrzázatu és angyali tekintetü ifju vitte haza cellájába». Az éjjeli alvást is csak kivételkép engedte meg maának. A rézláncot mellyel derekát összeszorította s mely már testébe is beette magát, csak halála után vették észre rajta. Ezt a láncot mint szent ereklyét őrizte hű tanítványa, szt. Benedek, majd mind a kettejük életének megirója, szt. Mór pécsi püspök, ki azután a lánc felét Géza hercegnek (utóbb királynak) ajándékozta, ki «azért óhajtva esengvén előtte, nem birta tőle megtagadni». Z.-ot szt. Emmerám nyitrai vártemplomában temették el. Legendáját közli Surius a Vitae Sanctorumban és Endlicher, magyar fordításban pedig Szabó Károly (Emlékiratok a magyar kereszténység első századából, 103-109. old.).
az ugyanily nevü járás székhelye Aargau svájci katonban, 14 km.-nyire Aargautól, a Wigger-völgy jobb oldalán, vasút mellett, (1888) 4450 lak., selyemszalag-, pamut-, vászonáru-, viaszosvászon-, firnászkészítéssel; szép nagy házakkal; városi könyvtárral, amelyben levél-, érem stb. gyüjtemények vannak. V. ö. Brunner, Das alte Z. (Aarau 1877).
(gör.), szószerint a. m. képekkel díszített; a képpárkányt (l. Oszloprend) hivták a görögök igy, ha az domboru művekkel volt ékítve.
(héb. a. m. fény), bibliamagyarázat, a kabbalának fő forrása, melynek szerkesztését a talmud Simon ben Jócháj nevü tanítójának (Kr. u. II. sz.) tulajdonítják és mely a kabbalisztikusok felfogása szerint azon titkos magyarázatokat tartalmazza Mózes öt könyvéről, melyeket Isten szóbelileg leplezett le Mózes előtt. Benfoglaltatnak: Isten lényének, titkos tulajdonságainak, különböző neveinek s az ezekből eredő emanációknak magyarázatai, az emanációk befolyása különböző világok teremtésére s kormányzására, az ember lelkének mivolta, származása és jövője, az angyalok és rangjuk stb. A magyarázatok nélkülözik a rendszert, nem követik szorosan a biblia szövegét, nyelvök romlott aram. A Z. tulajdonképeni szerkesztőjéül Mózes ben Semtob de Leon nevü csalót tartják, ki a XIII. sz.-ban élt Spanyolországban. A Z.-t a zsidóság a középkoron át egészen a mult századig szentnek, misztikus tanait isteni kinyilatkoztatásnak tekintette. Az ál-messiások és ezeknek furfangos prófétái, kik a XVII. és XVIII. sz.-ban a zsidóság körében felléptek, a Z.-ra alapították ámításaikat. A Z. elnyomása a mult század második felében kezdődött; egységesebben megtámadta Emden Jakab rabbi, aki atyja révén magyar eredetü volt. E században derítették ki, hogy a Z.-ban újplatonikus, gnosztikus, aristotelesi és zsidó-allegoriai eszmék hemzsegnek, keverve keresztény felfogással. A Z. függelékei: Rája mehemna (hű pásztor), melyet állítólag Mózes szerkesztett; Idra rabba és Idra zutta, Szifra diceniuta és Tikuné-Z. A khaszidok (l. o.), kivált a csodarabbik tisztelői körében a Z. még manapság nagy tekintélynek örvend.
kisközség Pozsony vármegye pozsonyi j.-ban, (1891) 2392 tót lak. Vasúttal, posta- és távirdahivatallal és postatakarékpénztárral.
(ásv.), mészaluminium-szilikát (rokon az epidottal) (HCa2Al3Si3O12), rombos rendszerbeli hosszu benőtt oszlopos kristályokban és széles halmazokban szintelen szürkés sárga v. zöld, mely utóbbi szint vastartalom okozza. Igen jól hasad, áttetsző, üvegfényü. K. 6., fs. 3,25-3,36. Közép- és Keleti-Alpok kristályos paláiban (főképen amfibolit- és klorit-palákban), de gránitban is nagyon elterjedt ásvány. Képződését gyakran lehet plágiókban a földpátra visszavezetni. Különösen szép kristályok ismeretesek a Pennini Alpokból Zermatt vidékéről, a Fichtel-hegységből (Gefrees, gyakran quarccal összenőve). Tirolból (Pregratten, Passeyr, Pfitsch), Salzburgból (Fusch, Srossarl), Észak-Amerikából (Tennessee, Ducktown), stb. Norvégiában Telemarken vidékén vörös szinü változatban ismeretes és thulit a neve. Drontheim vidékén (Norvégia) egy idő óta élénk rózsa szinü halmazokban találják és szép szine miatt drágakővé csiszolják. Nevét Zois bárótól, első föltalálójáról kapta.