(franc. blouse), ingszerü, bő, kék v. szürke szinü férfi-felsőruha, melyet jobbára a munkások viselnek. A franciáknál a zubbonyosokon (hommes de blouse) a negyedik társadalmi osztályt értették. Garibaldi katonái vörös Z.-t viseltek. L. még Kényszerzubbony.
József, főrendiházi tag, szül. Székesfejérváron 1824., mint Z. Imre táblabiró, fejér- és biharvármegyei földbirtokos fia. Az 1848. szabadságharcban mint önkéntes dandársegédtiszt vett részt. Komárom várának feladása után mint főhadnagy nyert elbocsáttatást. 1867. bicskei főszolgabiró, 1869. fejérvármegyei alispán, 1875. komáromvármegyei főispán. Mint ilyen már 1875-től a főrendiház tagja volt egész annak újjászervezéséig; 1883. az alsócsallóközi ármentesítő- és belvizlevezető-társulat kormánybiztosa. A főrendiház naplóbiráló bizottságának tagja. A Lipót-rend kiskeresztese, a III. osztályu vaskoronarend lovagja.
kisközség Árva vármegye vári j.-ban, (1891) 1045 tót lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral.
a Szentivánéji Álomban is nenevezi Arany János a takácsot. Z. tulajdonképen a szövőszék fája, melyre a függőleg álló fonalak vannak felerősítve. (Az olasz subbio-ból, illetve ennek eredetibb subblo alakjából a. m. a latin insubulum.)
Fedor, katonai feltaláló, szül. 1849. régi lengyel nemesi családból. Bécsben a Teréz-akadémiában nevelkedett, 1866. hadnagy, 1867. szabadságot kérvén, Garibaldi katonája, mint ilyen Mentanánál megsebesült s francia fogságba esett; 1869. e miatt büntetésül mint közembert sorozták be, de már pár hónapra rá megint hadnagy volt; 1872. kilépett a tényleges szolgálatból és 1874-ig a kairói alkirályt szolgálta. Egyiptomból hazatérve lovagolt Bécsből Párisba 14 nap alatt. 1875. Spanyolországban harcolt a karlisták ellen, majd a török-orosz háboruban az utóbbiak ellen cserkesz-csapatot vezényelt, 1878. Boszniában, 1880. Albániában küzdött (ez utóbbi helyen a miriditák mellett). Igazi hirnévre azonban katonai találmányai révén jutott. 1876. egy úszó készüléket talált fel, mellyel a jégtől zajló Dunát télviz idején átúszta; 1882. pedig öt évi kutatás után befejezte világhirü találmányát: a szárazföldi torpedót (l. o.), melyet eddig az osztrák-magyar hadseregen kivül Svájc, Svédország, Dánia, Khina és Szerbia is megvásároltak.
(Felső-), kisközség Árva vármegye trsztenai j.-ban, (1891) 1420 tót lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral.
latin növénynév után Zuccarini József Gellért, Münchenben a gazdasági és erdészeti botanika tanára nevének rövidítése. Szül. Münchenben 1797 aug. 10., megh. u. o. 1848 febr. 18. Az Oxalist, kaktuszt, a lombtalan fákat (Characteristik der deutschen Holzgewädhse im blattlosen Zustande, München 1829) ismertette, Sieberrel pedig a Flora Japonica (1835) megirásában működött közre.
város Freiwaldau osztrák-sziléziai kerületi kapitányságban, Bischofkoppe lábánál, (1890) 4869 lak., pamut-, vászon-, selyem- és faiparral; közelében Mariahilf búcsujáró templommal.
v. Czudar (ónodi és bőcsi), a XIV. és XV. sz.-ban hazánk egyik legkiválóbb, előkelő és roppant gazdag családja. Borsodvármegyei származásu. Jeles tagjai: I. György (Domonkos fia) 1377. szepesi főispán s királyi udvarmester, 1383. főpohárnok; I. Imre (szintén Domonkos fia), 1372-1376. székesfejérvári prépost, 1376-78. váradi, 1378-84. egri püspök és egyszersmind Vörös-Oroszország (Galicia) kormányzója, de előbb káptalanával, utóbb I. Lajos halála után a királynékkal összeveszvén, ezek áttétették őt Olaszországba a szegény imolai püspökségre (1384), 1386-ban sikerült neki kegyelmet nyernie és az erdélyi püspökséget elnyernie. Itt halt meg 1389. Sírköve ma is látható. I. János, az előbbi testvére, 1360. tárcai főesperes, 1372. székesfehérvári őrkanonok, 1396-1403. székesfehérvári prépost. László (János fia), a fent említettek unokatestvére, 1360-65. szegzárdi, 1365-72. pannonhalmi apát, sírköve Pannonhalmán ma is látható. Péter (Domonkos fia), a család leghirnevesebb tagja, előbb királyi apród, 1358-72. borsodi és sárosi főispán s egyszersmind diósgyőri várkapitány, 1372. országbiró, trencséni, zólyomi és sárosi főispán, 1374-1381. tótországi bán, 1381-82. Vörös-Oroszország vajdája. Élt még 1394-ben is. 1368. Bologna városát foglalta el a pápa javára. 1374. Franciaországban járt mint királyi követ, 1380-ban részt vett a velencei béketárgyalásokban. 1387. testvérével I. Györggyel együtt alapította a sajóládi monostort. Vajjon azon János váradi püspök, ki 1390. öntette a váradi Szt.-László-lovasszobrot, e családból származott-e: eddigelé nem egészen bizonyos. Ha valóban e család ivadéka, akkor László apát unokaöccse, Kis-Zudar Péter fia fala. V. ö. Bunyitay, Az egyedi apátság (Turul IX., 141.), Nagy Iván, Magyarország családai (XI).
Z. Simon, Z. Péter tótországi bán unokája, I. Ulászló, V. László és Mátyás királyok alatt főpohárnok, főudvarnok és főajtonálló mester. Midőn I. Ulászló 1440. Lengyelországból hazánkba jött, Z. is elébe ment Eperjesig. Hihető, hogy Ulászló már ekkor főpohárnokává nevezte ki, legalább már 1441. e tisztséget viselte, mint ez az Ulászló és a Cillei grófok között készült egyezséglevélből, melyre nevét aláirta, kitünik. Julián bibornok ösztönzésére 1444. ő is kötelezte magát, hogy részt vesz a törökök elleni küzdelemben. Ő is jelen volt Bécsben 1452., midőn a magyarok Frigyes császár ellen szövetkeztek, ki a kiskoru Lászlót nem akarta nekik kiadni. Mátyás király alatt kéz ízben volt a csehek ellen indított hadjáratban a hadsereg kapitánya. Halálának ideje bizonytalan; 1460. még élt.
Sándor, kat. áldozópap, egyh. iró, szül. Ballán (Heves) 1852 nov. 20. Tanult Gyöngyösön, Egerben és Kassán. Mint kassai papnövendék, a teologia két évét a bécsi Pazmeneumban és miután az egri egyházmegyébe lépett át, a másik két évet Egerben végezte. Pappá szentelték 1876. Három hónapi káplánkodás után a bécsi Augustineumba küldték, hol a teologiai doktorságra készült, 1878. a dogmatika helyettes tanára Egerben, 1879. teol. doktor és rendes tanár. Később zsinati vizsgáló, a középiskolai hittanárokat képesítő bizottság tagja, az egri irodalmi egyesület titkára. Jelenleg erki plébános. Irodalmi munkássága: több éven át szerkesztette a jeles Egri Egyházmegyei Közlönyt és számos cikket és értekezést irt különféle lapokban. V. ö. Koncz Á., Egri egyházmegyei papok az irodalmi téren.