venezuelai állam a Maraciabo-öböl körül, (1891) 85 456 lak. Felszine nagyobbára sík; éghajlata forró, nedves és lázt okozó. Fővárosa Maracaibo.
(törökösen Zilki'de), a mohammedán holdév 11-ik hónapja.
amazulu, a legnagyob kaffer törzs, 1816 óta uralmát egész Delagoa-öbölig terjesztette ki (egy benszülött férfi szines képét o. az Afrikai népfajok mellékletén). A délvidéki Z.-k közül egyes törzsek külön váltak, s mint hódítók és rablók vonultak észak felé a Zambéziig, egész Viktoria-Nyanzáig és különböző nevek alatt, mint új néptörzsek telepedtek ott meg. Ilyenek a matabélek, londinók, mafitik, zaók, vatuták stb. Nyelvök a többi kaffer nyelvvel együtt a bántu nyelvcsalád keleti csoportjához tartozik. V. ö. Grout Lewis, The Isizulu.A grammat of the Zulu langauage (natal 1859); Fritsch, Die Eingeborenen Südafrikas (Boroszló 1873).
angol koronagyarmat Afrika DK-i partján, Natal, a Drakenberge, a Lembobo-hegység, a Délafrikai köztársaság, Tonga-ország és az Indiai-oceán közt 32 500 km2 ter., (1895) 165 121 benszülött és 1246 fehérbőrü lak. Keskeny partszegélyétől eltekintve hegyek és dombok takarják. Legfontosabb folyói a Tugela (Natal határán), az Umlatuszi, Mkuszi és Umvoloszi. Ez utóbbi átfolyik az ország közepén és a Snata-Lucia-öbölbe torkollik. Értékes erdei vannak az Ukandhla, Ugutu, Udvandve és Eshawe kerületekben. Földje termékeny; a benszülöttek kukoricát, kölest, babot, tököt s batátákat termelnek és nagy marhanyájakat tartanak. A magasabb részeken a juhok és kecskék, szarvasmarhák és lovak kitünően tenyésznek. A partvidékek kávé-, tea-, pamut- és cukortermelésre alkalmasak. Aranyat bányásznak, de mindeddig még keveset (1895-ben 268 unciát). A gyarmatot Eshoweban székelő angol biztos kormányozza a benszülöttek törvényei szerint. Van 35 hittérítő állomás, 32 benszülöttek számára fölállított és 2 európai módra berendezett iskola. A rendőrség 250 emberből áll. A gyarmat bevétele 1895-ben 51 746, a kiadás 66 172 sterling font. A XIX. sz.-ban a 70-es évek végén a zuluk Kecsvajo királyuk uralma alatt nagy veszedelemmel fenyegették a szomszédos brit birtokokat. A király elfogatása (1879) után az angolok Z.-et 13 törzsfejedelem közt osztották föl; de déli részét, a Zugela és Umlatuszi közti területet benszülött rezervációvá nyilvánították és brit rezidens uralma alá helyezték. A törzsfejedelmek közti viszály 1883. az angolokat újabb beavatkozásra birta; ekkor visszahelyezték Kecsvajót és Z. ÉK-i részét egy másik törzsfejedelemnek adták. De Kecsvajo nem felet meg a hozzáfűzött várakozásnak és ezért még ugyanazon évben újra fogságba helyezték. Ekkor a zuluk nagy része fiát Dinizulut ismerte el fejedelmének. Dinizulu a boérok protekturátusa alá helyezte magát és igy hosszabb ideig fenn tudta magát tartani. De 1887. az angolok uralmának véget vetettek és Z.-et a fentebb említett rezervációval összecsatolván, brit koronagyarmattá tették. Dinizulu 1888. új fölkélést támasztott az angolok ellen, de fogságba esett. V. ö. Tyler, Forty years in Zululand (Boston 1891); Ashe, Story of the Zulu campaign (London 1880).
Gáspár, német szobrász, született Herzebrokban (Vesztfália) 1830 nov. 23. Münchenben Halbignak volt tanítványa, azután Rómába ment, hol különösen Wagner vezetése alatt képezte ki magát. 1860. visszatért Münchenbe és a III. Frigyes királynak Kölnben fölállítandó emlékszobrára hirdetett pályázaton első díjat nyert. Hasonló diadalt aratott II. Miksa bajor király nagy emlékszobrával Münchenben (1875). Ez időtájt számos kitünő mellszobrot is készített, köztük II. Lajos királyét, Förster udvari tanácsosét, Liszt Ferencét, Wagner Rikárdét, Schröder Zsófiáét stb.; továbbá Rumford gróf szobrát Münchenben, Ágost porosz herceg síremlékét a Bellevue-kastélynál Berlin mellett, az augsburgi harcosemléket stb. 1873. a bécsi művészeti akadémia tanára lett és ott is a jeles művek hosszu sorát alkotta meg, közöttük Beethoven szép emlékszobrát (1880), a hatalmas Mária-Terézia emlékszobrot (1888), 1892. a hatalmas Radetzki-szobrot (Bécsben) és 1895. I. Vilmos német császár szobrát a vesztfáliai kapu bejáratánál.
Hemann, karmester és zeneszerző, szül. Taubenheimban (Felső-Luzsica) 1856 ápr. 9. Eleinte tanári pályára készült, de azután zenét tanult és 1873-76. Wagner Rickárd tanítványa volt Baireuthban; sokáig mint karnagy volt M. m. Frankfurt, Hamburg és Stuttgart). 1895. a müncheni filharmonikus hangversenyek első vezetője. Mint zeneszerző részben eredeti művei (Farinelli és Fonata c. operák), részben Wagner szerzeményeinek átiratai által jutott hirnévhez.
(arab) a. m. öv; a mohammedánok különösen a keresztény szerzetesek papi ruháját összetartó övet nevezik igy; irodalmukban mint a hitetlenség egyik külső jelét említik.
Lipót, zsidó tudós, a biblia utáni zsidó irodalom tudományos ismertetésének megteremtője, szül Detmoldban 1794 aug. 10., megh. Berlinben 1886 márc. 18. korán árvaságra jutott fiu Wolfenbüttelben az u. n. Samson-iskolában neveltetett; mint első zsidó, ki Németországban nyilvánosan végezte gimnáziumi tanulmányait, a berlini egyetemen bölcsészettel foglalkozott, 1820-22. u. o. mint hitszónok, 18254-32. mint a Spenerxche Zeitung egyik szerkesztője s egyidejüleg (1825-29) mint az ottani zsidó község akkoriban alapított iskolájának igazgatója működött. 1835. Prágában hivták meg hitszónoknak, mely állástól azonban nemsokára megvált és a berlini zsidó tanítóképzőnek 1850. történt beszüntetéséig igazgatója volt. Azóta kizárólagosan a zsidó tudománynak szentelte életét és a zsidó irodalmat 60 éven át meggazdagította számos, többnyire úttörő, mindig alapos és tanulságos munkával, melyeknek hosszu, díszes sorából kiemeljük a következőket; Etwas über die rabbinische Litteratur (Berlin 1818); Die gottesdienstlichen Vorträge der Juden (u. o. 1832, 2. kiad. Majna m. Frankfurt 1892); Namen der Juden (Lipcse 1837); Zur Geschichte und Litteratur (Berlin 1845); Die symagogale Piesie des Mitteratur (u. o. 1855); Ritzs des synagogalen Gottesdienstes (u. o. 1859); Litteraturgeschichte der synagogalen Poesie (u. o. 1865), Gesammelte Schriften (3. köt., u. o. 1874-1876). Azonkivül szerkesztette a Zeitschrift für die Wissenschaft des Judenthums-t (u. o. 1823), továbbá azon német bibliafordítást, melyen kivüli még Arnheim H., Sachs M. és Fürst Gyula dolgoztak és számos zsinagógai és politikai beszéden kivül kiadta a Predigten, gehalten in der neuen israelitischen Synagoge zu Berlin (Berlin 1823) és a legtöbb zsidó és nem-zsidó tudományos folyóiratoknak volt épp oly szorgalmas, mint keresett munkatársa. Kortársai egy az ő nevét viselő alapítvánnyal (Zunz-Stiftung) tisztelték meg, melynek jövedelme a zsidó tudomány támogatására fordíttatik.
politikai község Szerém vármegye Z.-i járásában, (1891) 3467 horvát, szerb, német és magyar lakossal; a járási szolgabirói hivatal széke, nagy tanningyárral, gőzhajóállomással, só-, posta- és távirdahivatallal és postatakarékpénztárral.
Gyula, német germanista, szül. Kerpenben (Szilézia) 1844 jan. 4. Tanulmányait a boroszlói és berlini egyetemenken végezte, előbb gimnáziumi, majd 1868. boroszlói egyetemi magán-, 1872. rendkivüli, 1875. rendes tanár Bécsben, 1876. Berlinben. Munkái: Prolegomena ad Alberti de Kemenaten Eskium (Berlin 1865); Rubins Gedichte (Oppeln 1867); Einführung in das Studium des Mittelhochdeutschen (u. o. 1868); Verbesserungen zu den Drachenkämpfen (1869); Dietrichs Abenteuer u. Albrecht v. Kemenaten (Berlin 1870); Alt-u. Mittelengl. Übungsbuch (Bécs 1874); The romance of Gyy of Warwich (London 1875-76); Cynewulfs Eleve (Berlin 1877); Aelfrics Grammatik u. Glossar (u. o. 1880); Chancers Prolog zu den Canterburytales (1882); Beowulf (London 1881); Specimens of all the accessible unprinted manuscripts of the Canterbury-tales (u. o. 1892) stb. Legújabb műve: Die germanischen Gutturale (Berlin 1897).