(Zurndorf), nagyközség Moson vármegye rajkai j.-ban, (1891) 1931 német és magyar lak., vasúttal, posta- és távirdahivatallal és postatakerékpénztárral. Van jelentékeny meganitgyára. Itt született 1756 máj. 18. Fessler Ignác Aurel, a jeles történetiró.
hosszabb dorong, amellyel a halász a vizet csapdossa, a köveket, uszadékokat dölfi, hogy a halat onnan a hálóba terelje. L. Halászat.
Zlarin (l. o.) mellett levő kis sziget Dalmáciában.
az ugyanily nevü járás székhelye Aargau svájci kantonban, a Rajna bal partján, 344 m.-nyi magasságban, vasút mellett, (1888) 1083 lak., vászonszövéssel és himzéssel, búcsujárótemplommal, hol szt. Verona sírját látogatják.
(Zütfen), azelőtt megerősített város Geldern németalföldi tartományban, a Berkel és Yssel összefolyásánál, vasút mellett, (1893) 17 789 lak., fakereskedéssel, hajóforgalommal. Terei közül a legszebb a Gravenhof, templomai közül pedig a XII. sz.-ból való Walpurgis-templom a van Heeskeren-család síremlékével és a káptalani teremben régi könyvtárral.
l. Madarak és Gyomor.
a légköri nedvesség fagypont alatti hőmérsékletnél szilárd testekre lecsapódik és azokat dérszerü képződménnyel, a Z.-val lepi el. Fákon, falakon, ablaküvegen s egyéb tárgyakon, melyek hidegebbek mint az őket környező párás levegő, télen gyakran látni Z.-t.
l. Izlandi zuzmó.
(Lichenes, Lichen L.), a levegőben, földön, kövön, falon, fakérgen és egyebütt leterülő vagy odanőtt, belemélyedt vagy kiemelkedő, ezelőtt külön osztálynak tartott telepes növények. Azonban, amint Schwendener kiderítette, minden zuzmó voltaképen kettős növény: az egyik t. i. táplálékot készítő kékes-zöld vagy kék moszat, a másik pedig ennek váladékából vagy rajta élősködve táplálkozó penészgomba, amely a moszatot molyhával bevonja. Mostani felfogásunk szerint tehát a Z. tömlősspórás gombák, de moszatokon v. klorofillumos schizomycetákon élősködnek. Együttélésük (symbiosis) viszonyát életközösség (l. o.) névvel jelölték. Azonban Warming (1896) ettől megkülönböztetve jobbágyi viszonyt (helotismus) vesz köztük észre. A gomba t. i. az életközösséghez csak kevéssel járul. A moszat sejtjei vagy fonalait (moszatsejt, gonidium) a gombamolyha (mycelium) össze-vissza járhatja körül, a Z. tenyésző teste (thallus) ennélfogva meg nem különböztethető, rétegzetlen (L. homoeomerici). A moszat sejtjei másrészt lapszerüen helyezkedve a megszálló molyhot csak alattuk és fölöttük, de nem közöttük engedik magukra: rétegzetes zuzmó (L. heteromerici). A gomba a világosság felé törő moszatot az árnyék felé vonzza, ezért a zuzmó a fának észak felé néző oldalán gyakoribb, ami az erdőben eltévedt embert is tájékoztatja. Nálunk a homokos pusztán azonban fűneműekre is rátelepedik akárhány kéreglakó zuzmó. Igy a tetemtoldófüvet, a zanótot vagy a Polygonum fajait gyakran lepik el. Fa kérgén a zuzmó csupán termőhelyet keres, nem élősködik rajta; azonban a gazdanövény lélekzését lassítja, a kártékony állatoknak és növényeknek pedig menedékül szolgál s a termőhelyet adó gazdát tönkretenni segítheti. A zuzmó szaporodó szerve, a sarjmorzsa vagy a soredium a moszatsejtek övében olyképen keletkezik, hogy egy-egy csoport moszatsejtet a zuzmófonalak sajátságosan körülfonnak, azután gyorsan növekedve, a kéregre nyomást gyakorolnak s felszakítják. A hasadékon kiszóródó sorendiumból új zuzmó fejlődik. Ezeken kivül a Z.-nak is vannak spermogoniumai és spermaciumai, melyek a tömlősspórás gombákéival megegyeznek. Végre a Z.-nak külsőleg többnyire csészikealaku külön spórarétegük vagy apoteciumjok (spórapaizs) is van, s ennek a hosszmetszete és spóraképzése a tányérgombákéval egyezik meg. A zuzmó azonban, mint kettős növény egymagában nem szaporodhatik, hanem csupán mindkettejök külön. A moszat szaporító sejtje (soredium) a telepből kiszabadulva mint önálló növény fejlődhetik tovább. Azonban a gomba falainak lefűződő végsejtjei (conidium) már lesik a kibuvását és rátapadva szóródnak szét, ugy hogy ismét csak zuzmó lesz belőlök. A gomba négyféle és kiszabaduló sejtje gombává sarjad, hogyha a megfelelő moszatra jut; különben elpusztul. A zuzmó ennélfogva szorédiummal biztosan szaporodik, ezért gombatermés ritkább. Mivel azonban amaz csak górcsői nagyságu, sőt a moszat termősejtje kiszabadulva önállóan is fejlődhetik, a gomba termése pedig nagyobb, ezért a sokféle zuzmó csoportosítását sokféleképen kisérlették meg. A gombák (l. o.) termőteste moszattal való egybeolvadásakor négyféle, ennélfogva legújabb négyféle csoportjukat ismerjük: 1. Tömlős-spórájuak (Asco-L.) és pedig a) morzsatermésüek (Pyreno-L.), b) tálacskás termésüek (Disco-L.); 2. Pálcikás spórájuak (Basidio-L.), még pedig: c) hártyás termésüek (Hymeno-L.) és d) hasas termésüek (Gastero-L.). Azonban a két utóbbi csupán a forró égöv szülötte, azért a mieink fölismerésére termetük jobban kalauzol. A zuzmó testét gombamolyha vonja be, ezért többnyire szürkés-zöldek, szürkés-barnák vagy egyáltalán fakó szinüek. Tenyészőtestük és a vele járó termetükre támaszkodó régibb csoportosításuk (a mérsékelt és hideg égövbeliek megkülönböztetésére) nagyon alkalmas. Igy 1. vannak Z. (kéregtelepüek, Lichenes crustacei), melyek tenyészőteste kéreg, föld, kő lyukacsaiban rejtőzködve csupán termőtestét bocsátja ki a világosságra, tehát az aljazata nélkül nem gyüjthető (fa-var, fa-ripacs, fa-kosz stb.). Ilyen a betü-zuzmó (l. o.). 2. Haraszt-zuzmó vagy haraszttelepü zuzmó (phylloblasti Lobiolati), rétegzetes tenyészőtestük lapszerüen ágazik el, de az aljazatáról könnyen levehető (fatenyere, földi tenyér, kutyanyelv). Ilyen a peltigera és parmélia. 3. Gallyas v. gallyastelepü zuzmó (Thamnoblasti), melyek tenyészőteste bőrös vagy porcogós és sokfelé ágazik; moszatjuk üreges belső hengerré növekedik, p. faszakáll, rén-zuzmó és más. 4. Kocsonyásak vagy rétegzetlenek (l. Gelatinose), p. a fakocsonya (Collema), l. Tajtékzuzmó.
(contusio), valamely testrészletnek tompa eszközzel vagy erővel való sérülése, mely oly nagy nyomással jár, hogy annak szerkezete szétroncsolódik. A megsérült véredények vérzenek és éppen ezen vérzés által különbözik a Z. az egyszerü megrázkódástól (l. o.). A veszélyesség a sérült szerv és a sérülés terjedelme szerint különböző. Könnyű esetekben a vár felszivódik, a zúzódott testrészek genyedés nélkül gyógyulnak, az eleinte heves fájdalom megszünik, a Z.-nak nyoma sem marad vissza. Nagyobb Z.-ok, ha egyáltalán amputáció nélkül gyógyulnak, rendesen sokkal nehezebben gyógyulnak, mint a vágott sebek. Ha nemesebb szervek, mint p. a tüdők, vesék, máj, agyvelő sérültek meg, a halál azonnal vagy a Z. folytán fellépő gyuladás következtében állhat be.