a. m. Gordius (l. o.).
(Sinna, Jina), nagyközség Szeben vármegye szerdahelyi j.-ban, (1891) 2899 oláh lak., hozzá tartozik a falutól délre a Dobra patak völgyében épült Dobra telepítvény, mely régente határőri katonai célokra használtatott; fakereskedelme, barom- és juhtenyésztése jelentékeny. Innen délre a romániai határi nincs helység, de pásztorok számosan tartózkodnak nyájaikkal a havasi legelőkön s a rengetegekben. Hozzátartozik Dús határvámállomás.
keskeny fonott áru, a csipkétől abban különbözik, hogy tömött és sima szegélyü. Készítése ma már kizárólag géppel (l. Zsinórverő gép) végzik. A Zs.-ok osztályozása a fonalak csoportosítása és az anyag minősége szerint történik. Az első szempontból megkülönböztetnek lapos és bélelt, az anyag minősége szerint pedig arany-, ezüst-, selyem-, gyapju- és pamut-Zs.-okat. A fonott vagy vert Zs.-on kivül megkülönböztetnek sodrott Zs.-t is, amely mintás cérnázással (sodrással) készül.
építkezésnél a pallér a falak irányát és vastagságát kifeszített zsinórral jelöli meg, hogy az alapokat kellő szélességben kiáshassa; a zsinór kifeszítéséhez szükséges, deszkákból, összerótt állványt Zs.-nak hivjuk.
l. Szinház.
(l. a mellékelt képet), lapos és bélelt zsinórok gyártására szolgál. A lapos zsinórok, mint ezt az 1. ábra láttatja, egyes fonalak átfonódásából áll. Minden fonal külön fonaltartón (bábon) van, amely mint a 2. ábra láttatja, üreges csévatartóból (i), csévéből (k), fonalvezetőből (nol), a csévetartóban elhelyezett fonalfeszítő súlyból (p), továbbá két állító gyűrüvel határolt nyakrészből (h), és végre hengeres végből, toldatból áll.
A körülfonódások elérése céljából a bábokat a 3. ábra szerinti kényszerpályán mozgatják. Ezt a kényszerpályát vastagabb fémlemezekbe vágják s ebbe a bábokat olykép helyezik be, hogy állító gyűröikkel a pálya lemezét érintsék, ami által függőleges helyzetük biztosítva van, mint ez az 5. ábra gVI jelü részéből kitünik. A bábok továbbítása céljából a pálya lapja alatt fogas kerekekkel hajtott tárcsák (az 5. ábrán e e' betüvel jelölt részek) vannak, amelyek a báb hengeres végének behelyezkedése céljából félköralaku kimetszésekkel birnak.
A 4. ábra alaprajzban tünteti elő a továbbító tárcsákat (c c') s a bábok elrendezését 7 fonalból álló lapos zsinór gyártásánál. A tárcsák egyike jobbra, másika balra forog s igy minden báb a kettős hurokszerü pályát futja végig. A 3. s 4. ábrában jelzett pályák a zsinórverésnél pályaelemnek nevezhetők, mert szélesebb és mintás zsinórokhoz több ily pályaelemet használnak. Ezeket a pályaelemeket olykép illesztik egymás mellé, hogy minden pályaelemben levő bábok függetlenül dolgozhassanak, de hogy az igy előálló keskeny lapos zsinórrészek összefüggő egészet alkossanak, egyes bábokat két szomszédos elemben felváltva járatnak. E célból a szomszédos pályaelemek közé váltókat iktatnak, ugy mint ezt a 6. ábra láttatja, amelyekkel az elemek egymástól teljesen elkülöníthetők és össze is kapcsolhatók. Ha a pályaelemeket körvonalakban helyezik el és az egyes elemek összekapcsolásáról gondoskodnak, ömlőszerü fonatot nyernek, ha pedig ily gépen, a kör középpontján át sodrott zsinórt vezetnek, ugy a bábok ezt fogják körülfonni és bélelt zsinórt állítanak elő. Mintás zsinóroknál a váltók mozgatása a mintának megfelelően végzendő, miért is minden váltó külön könyökemeltyüvel áll kapcsolatban, mint ez a 7. ábra látatja, amelyek lassan forgó tárcsába illesztett percekkel mozgattatnak.
Végre megemlítendő még a csipke gépies készítése. A kézi készítést l. Csipkeverő címszó alat. A csipkéket tömlőszerü zsinórként készítik, utólag kihúzzák a szegélyeket összekapcsoló fonalat. Minthogy a csipkék sok fonalból s azok igen változatos összefonódásból állanak, ezért gépe sok mintaelemből és a mintaelemek igen változatos kapcsolásából áll. A váltók be- és kiiktatását ez esetben nem a 7. ábrán jelölt módon, hanem jacquard-géppel (l. o.) végzik, ugy hogy a jacquard-gép fő zsinegeit a 7. ábrán c betüvel jelölt könyökemeltyüvel kapcsolják össze.
[ÁBRA] 1. ábra Lapos zsinór.
[ÁBRA] 2. ábra A zsinórverő gép csévéje (bábja).
[ÁBRA] 3. ábra A zsinórverő gép vezetékének vázlata.
[ÁBRA] 4. ábra A zsinórverő gép bábvezető tárcsáinak alaprajza.
[ÁBRA] 5. ábra A zsinórverő gép hosszanti metszetben.
[ÁBRA] 6. ábra A zsinórverő gép váltója.
[ÁBRA] 7. ábra A zsinórverő gép váltóinak mozgató készüléke.
a. m. zsíradék (l. o.), közéletben a puha zsíradékot, különösen a disznó- és lúdzsírt nevezik igy. L. Hús és Táplálkozás.
Ez a név bizonyos tulajdonságu állati és növényi eredetü termékek sokaságát foglalja egybe, nevezetesen mindazokat, amelyek tapintása enyekes, hevítésére olajos folyadékká olvadnak, vagy pedig már rendes mérsékletnél olajszerüek, papirosan átlátszó, hosszabb állás v. melegítés után sem muló foltot támasztanak, viznél könnyebbek és ebben nem, de éterben, szénszulfidban és illanó olajokban teljesen oldódnak, nem illanók, 300°-on felül forrnak és ekkor mélyre ható bomlást szenvednek; magukban alig, kanócon azonban világító lánggal égnek.
A Zs. fajait állományuk szerint következően osztályozzuk: kemény Zs., vagyis faggyu, puha Zs., vagyis zsír és vaj és folyós Zs., vagyis olaj. Az utóbbihoz sorozzuk a különböző tengeri állatoktól származó halzsírt. A kemény Zs. könnyen olvad és már 100° alatt folyóssá vagyis olajjá változik, mig az olaj hidegben megkeményszik. Az olaj rendes melegben nem oly hígan folyó, mint a viz, hanem sűrün folyó és ezen tulajdonságánál fogva használható az kenőszerül. A levegő behatása a legtöbb Zs.-ot megváltoztatja. Néhány olaj kemény, átlátszó testté, firnásszá változik, ilyenek az u. n. száradó olajok. Ide való a lenolaj, kenderolaj, mákolaj, dióolaj, pamutmagolaj stb. Némely olaj megvastagszik, nyúlós, szúrós szagu, karcos ízü tömeggé lesz, szóval megavasodik, ilyenek a nem száradó olajok. Ide való a repceolaj, mandolaolaj, faolaj, olivaolaj stb. Egyik-másik kemény Zs. is megavasodik; a pálmaolaj és kókuszolaj rendesen csak ilyen állapotban kerül hozzánk. Mig a tiszta, változatlan Zs., a ricinusolaj kivételével, hideg alkoholban majdnem oldhatatlan, az avas oldhatóvá válik és savas hatást mutat benne. A savas hatás, hacsak idegen tisztátalanságok nem okozzák, minden kor a kezdő avasodástól ered. A Zs. változatlan, tiszta állapotában mindenkor közömbös hatásu. Majd valamennyi eddig megismert Zs. gliceridek keveréke. A glicerid a glicerinnek savval és pedig a zsírképző savak (zsírsavak) egyikével, itt a sztearin-, a palmitin- vagy az oleinsavval való vegyülete. A megfelelő glicerideket sztearinnak, palmitinnak és oleinnak nevezzük. A legtöbb Zs. ezen három vegyület különböző arányu elegye. A Zs.-ot állati anyagból (hájból, szalonnából, faggyuból) szabad tűzön, vagy gőzzel savnak v. alkálinak hozzáadása mellett, újabba pedig a faggyut nyomás alatt szintén gőzzel, de kémiai anyagok használata nélkül való kiolvasztás útján állítják elő. Bizonyos állati anyagból, különösen csontból, a Zs.-ot szénszulfiddal vagy benzinnel való kioldás révén készítik. A növénynél a Zs. főképen a magban és gyümölcsben van. Abból többnyire sajtolással, ritkábban szénszulfiddal vagy benzinnel való kioldás útján kapják ki.
A Zs. gyakran piszkosan és hamisítottan kerül a forgalomba. A rendes tisztátalanság benne viz és homok. A Zs.-ot a kereskedelembe való bocsájtás előtt többnyire még meghiggasztják, vagyis oly kémiai anyagokkal kezelik, melyek a nyers anyagtól eredő idegen tisztátalanságokat kiküszöbölni képesek. Ilyenek a kénsav, káli- és nátronlúg, timsó és ólomsók. A finomítást követő tisztítás esetleges tökéletlen elvégzése következtében tehát ezen kémiai szerekből is maradhat valami a Zs.-ban. A Zs. hamisítása rendesen abban áll, hogy a drágább Zs.-hoz olcsóbbat, vagy pedig gyántaolajat, szintugy ásványolajat kevernek. A Zs.-ot égető- és kenőszerül, gyertya-, szappan- és orvosságkészítésére stb. használják.
(állat, a francia giraffe szóból; magyarul hibásan nyakorjánnak is mondják; Camelopardalis Giraffa Gmel.), a kérődző emlősök közé tartozó állat. Lábai kétpatásak, nyaka igen hosszu; első lábai hosszuak, hátulsó, nyak igen hosszu; első lábai hosszuak, hátulsó lábai rövidebbek és ennek következtében háta hátrafelé lejtős; feje kicsiny, két homlokcsapja szőrös bőrrel fedett. Szine sárgás-fehér, szabálytalanul elszórt (leggyakrabban szögletes) barna foltokkal tarkázott, hasa és lábainak belső oldala azonban egyszinü; nyakán felálló, barnán sávolyozott sörény emelkedik; farkpamata sötét fekete. A nőstény valamivel kisebb a himnél. Törzse 2,25 m. hosszu, teste fejénél 5-6 m. magas; testsúlya 500 kg. Közép- és Dél-Afrikában tenyészik a 17. É- sz. foktól a 24. D. sz. fokig. Kis csapatokban él és fűvel meg falombbal táplálkozik, különösen a mimózák lombjaival. Húsa ízletes és bőrét értékesítik.
álló zongora, mely a III., sőt még a XIX. sz. elején is divatozott. Későbben a mindinkább tökéletesített pianinók (l. o.) háttérbe szorították.