Zsófia

1. Zs. v. Jójáda, I. Béla leánya volt, kit 1062. vőlegényének, weimari Vilmosnak halála után unokaöccse weimari Ulrik, Krajna és Isztria őrgrófja, a magyar Karintia kormányzója, ennek halála után pedig Magnus szász herceg vett nőül. V. ö. Wertheimer, A két Zs. (Turul 1887, 12-19. old.).

2. Zs., II. Béla leánya, 1139 jun. 6-án lett III. Konrád német király két éves fiának, Hohenstaufi Henriknek jegyese. Gazdag hozománnyal küldte őt atyja a regensburgi udvarba, hol azonban oly rosszul bántak vele, hogy lemondott a tervezett házasságáról, az admonti kolostorba vonult vissza s onnan bátyja II. Géza király sürgetésére sem tért vissza Magyarországba. V. ö. Jaksch, Mittheilungen des Institutes für österr. Geschichtsforschung (II. pótkötet, 2. füz.); Turul 1888. évf. 46. old.

3. Zs., főhercegnő, szül. 1805 jan. 27., megh. 1872 máj. 28. Királyunk édesanyja, teljes nevén Zsófia Friderika Dorottya főhercegnő, I. Miksa bajor király második házasságából származott leánya. 18 éves korában nőül ment Ferenc király második fiához Ferenc Károly főherceghez, kivel állandóan Bécsben lakott. Négy gyermeknek adott életet: Ferenc József, Miksa, Károly Lajos és Lajos Viktor főhercegek. Már V. Ferdinánd uralkodása alatt nagy befolyást gyakorolt az uralkodóház ügyeire, de annál inkább érezhető lett ez akkor, midőn bizonyossá vált, hogy idősb fiára Ferenc Józsefre jut a korona. Befolyása legjobban érvényesült az 1848-49-iki eseményeknél, amikor nagy részben ő biztosította I. Ferenc József kezében a jogart. Az alkotmányos élet beköszöntésével visszavonult és mindig kevesebbet szerepelt.

Zsófia

1. Alexejevna, orosz nagyhercegnő, Alexej Mihajlovics cárnak és Mária Miloszlavszkája leánya (Nagy Péter cárnak mostoha testvére) szül. 1657 szept. 27., megh. 1704 jul. 14. III. Feodor cár halála után magához rántotta a kormányt és testvérei, a hülye Iván és a kiskoru Péter nevében uralkodott 1682-1689.; ekkor azonban Nagy Péter és pártja ellene összeesküdött és őt egy moszkvai kolostorba záratta (1689).

2. Zs. Dorottya, aki Ahlden hercegnő név alatt ismeretes, szül. 1666. s megh. 1726 nov. 13. Mint György Vilmos, Braunschweig-Lüneburg-Celle hercegének és D'Olbreuse Eleonorának egyetlen leánya, 1682. György Lajos hannoveri hercegnek (a későbbi I. György angol királynak) neje lett. Ezt a művelt, bájos hercegnőt anyósának és férjének gyűlölete véghetetlen szerencsétlenné tette. Miután hasztalan könyörgött atyjának, hogy férjétől elválassza, arra határozta el magát, hogy Wolfenbüttelben, rokonánál, Antal Ulrichnál keres menedékhelyet. A szökést 1694 jul. 2. Königsmark gróf segítségével akarta megkisérteni, aki atyja udvarában mint apród nevelkedett volt. De ellenségei a dolognak neszét vették s Königsmarkot jul. 1. este, amint a hercegnőt magát Ahlden várában élethossziglani fogságra vetették, házasságát pedig 1694 dec. 28. törvényesen felbontották. Hogy Zs. férje iránt hűtelen lett volt, be nem bizonyítható; a Palmblad által kiadott, Königsmarkkal folytatott levelezése hamisítványnak bizonyult. Zs. fia II. György néven utóbb Angolország trónjára került; leánya, Zsófia Dorottya pedig I. Frigyes Vilmos porosz királynak neje lett. V. ö. Schaumann, Sofie Dorothea, Prinzessin von Ahlden, und Kursfürstin Sofie von Hannover (Hannover 1879).

3. Zs. Sarolta, porosz királynő, az u. n. bölcsész-királynő Ernő Ágost hannoveri herceg (ill. választó fejedelem) és nejének Zsófia hannoveri hercegnőnek leánya, szül. Iburg várában (Osnabrück mellett) 1668 okt. 20., megh. Hannoverben 1705 febr. 1. Ifjuságának jó részét Párisban töltötte nagynénjénél, a szerencsétlen Erzsébet Sarolta (l. o.) házában, ahol nagy műveltségre tett szert. 1684 okt. 8. Frigyesnek, brandenburgi választó fejedelemnek, a későbbi I. Frigyes királynak nejévé lett, akit 1688. egyetlen fiával, a későbbi I. Frigyes Vilmos királlyal ajándékozott meg. Pazarló és hiú férjének oldalán Zs. a tudományok és művészetek pártfogásában lelte örömét. Igy Leibnizot, édes anyjának barátját Berlinben hivta és kegyeivel elhalmozta. Tudós barátai társaságában charlottenburgi kastélyban (Lietzow külön udvart tartott. V. ö. Varnhagen von Ense, Biographische Denkmale (4. köt., 3. kiad. Lipcse 1872).

Zsolca

1. Alsó-Zs., nagyközség Borsod vármegye miskolci j.-ban, (1891) 1393 magyar lak., vasúttal, posta- és táviróhivatallal és postatakarékpénztárral. 1849 jul.-ban itt volt Görgey fő hadi szállása. - 2. Felső-Zs., nagyközség u. o., (1891) 1348 magyar lak., vasúttal, postahivatallal és postatakarékpénztárral.

Zsold

(Sold, Löhnung, Gehalt német tiszteknél, Gage osztrák-magyar tiszteknél stb.), a katonák pénzilletéke; innen veszik eredetüket a zsoldosok (Soldaten). Zsoldos csapatoknál azokat a harcosokat, kik több évi jó szolgálatuk, különös ügyességük v. a katonaságnál értékesíthető mesterségük v. tökéletesebb felfegyverzésük és nemes családokból való származásuk által rendesnél nagyobb zsoldra való jogot és igényt nyertek: kettős zsoldosoknak neveztek. L. Zsoldos csapatok.

Zsoldos

1. Benő, filologus, szül. Duna-Almáson (Komárom) 1847 okt. 27. Gimnáziumi és akadémiai tanulmányait a sárospataki ev. ref. főiskolában végezte. 1873. még mint főiskolai szénior gimnáziumi rendes tanárrá választatott meg Sárospatakra, 1873-74. a budapesti egyetemen bölcsészethallgató volt. Az 1874-75-iki iskolai év elején a főiskola kebelébe visszatérve, előbb az V. és VI. osztályban a latin és görög nyelvet tanította., 1884-85-től kezdve pedig a felsőbb négy osztályban a latin nyelvet és irodalmat tanítja. 1877. és 1878. a klasszika-filologiából tanári vizsgálatot tett. Apróbb cikkei a pedagógia és filologia köréből a Sárospataki Lapokban, az Őrállóban és az Egyetemes Philologiai Közlönyben jelentek meg. Nagyobb munkái: Thukydides (kiadta a magy. tud. akadémia klasszika-filologiai bizottsága, Budapest 1887-88, 3 köt.); Magyarázó jegyzetek C. Sallustius Crispus Catilina és Jugurtha c. műveihez (kiadta a sárospataki irodalmi kör, Sárospatak 1896, 2 köt.). A Sárospataki Laponál szerkesztőtárs volt 1882 okt. 30-tól 1884. máj. 26-ig. A sárospataki ev. ref. főiskola numizmatikai gyüjteményét rendezte. Jelenleg a tiszáninneni ev. ref. egyházkerület és a sárospataki főiskola levéltárának rendezésével foglalkozik.

2. Zs. Ignác, kuriai tanácselnök, szül. Pápán (Veszprém) 1803 jul. 24-én, meghalt Veszprémben 1885 szept. 24-én. A jogi tanfolyamot Pozsonyban, majd Bécsben hallgatta, 1826. tette le az ügyvédi vizsgát, ekkor Pozsonyban absentium ablegatus volt. 1827. a pápai járás szolgabirája, 1832. főbiró, 1834. vármegyei főjegyző lett. 1843. országgyülési követnek választották, de az év végével a pesti váltótörvényszék birája lőn, melyhez 1848 elején a nádor alelnökké nevezte ki. 1845. jelent meg Magyar váltótörvénye. A függetlenségi nyilatkozat megjelenése után Zs., ki mindig aulikus érzelmü volt, Bécsbe költözött, hol a legfelső semmítőszék magyar osztályánál udvari tanácsos lett Az alkotmány visszaállítás után a hétszemélyes tábla elnökévé nevezték ki s midőn ez megszünt, ugyanezen állást foglalta el a Kuriánál. 1838. az akadémia rendes tagjának választotta. Ez évben jelent meg Életpálya c. bölcsészeti munkája a Klug és Hartmann filozofiai rendszere alapján. Ezt követték: Népszerü erkölcstudomány (1840); Szolgabirói hivatal (1842), mellyel akadémiai díjat nyert. Hires munkái még: Magyar váltótörvény (1847); Örökváltság, Magyar mezei rendőrségi törvény. Ezeken kivül az akadémia értesítőjében, az Athenaeumban s a Társalkodóban számos tanulmánya jelent meg a halálbüntetésről, a válóperekről stb. A király a Szt.-István-rend kiskeresztjével tüntette ki, az Institut d'Afrique pour l'abolition de la traite d'esclavage tiszteletbeli elnöke volt.

Zsoldos csapatok

A középkorban a legtöbb államnak egyáltalán nem, vagy csak igen csekély állandó nemzeti hadserege volt. A magyar királynak még legnagyobb saját hadai voltak. De azért ő is kénytelen volt a többiekhez képest Zs.-at szerződtetni, akik vállalkozó kapitányok vezérlete alatt állandóan hadakozással foglalkoztak. E nép, melynek sem országa sem hazája nem volt, a nemzetei országait csak zsákmányolás szinterének tartotta. Vezéreik nem szerették rosszul fegyelmezett csapatukat komoly veszélynek kitenni, ahol lehetett a komoly ütközetet kerülték, a rablás kenyerök volt, csak napi követeléseik s érdekök állott előttök és azt latolgatták, mi hasznosabb: hiven szolgálni, vagy elárulni gazdájokat. Nagyrészt németekből állottak e seregek, de magyarokat is találunk szolgálatban. Igy a nápolyi király seregében 1270. Toldi Miklós, a regeszerü hős szintén szolgált ily zsoldos csapatban. Nevezetesebb Zs. voltak a gran compagnia 1348., a nagy magyar társaság (l. o.), az angol csapat 1365., a francia csillagcsapat 1378. Egyes kisebb városok, p. Ancona, 80-100 emberből álló csapatokat fogadtak védelmükre. V. ö. Pór, Nagy Lajos (187, 346, 497); Anjoukori Dipl. Emlékek (I. 26, 48, 58, 117, 348, II. 150, 447, 571, 619, 625, 634).

Zsolna

(Sillein), nagyközség Trecsén vármegye Zs.-i j.-ban, a Vág mellett, (1891) 4117 tót, német és magyar lak. A Vág partján fekvő csúcsos és élénk község fő terét régi árkádos házak szegélyezik, ezen áll a jezsuita kolostor és templom. Zs. a járási szolgabiróhivatalnak, járásbiróságnak és közjegyzőségnek széke; van királyi kat. algimnáziuma, Wurum-féle püspöki árvaháza, apácazárdája, alsó foku ipariskolája, adó- és sóhivatala, hitelintézete, vasúti állomása (a kassa-oderbergi és a m. kir. állami vasutak csomópontja), posta- és táviróhivatala és postatakarékpénztára. Legnagyobb iparvállalata a Löw-féle gyapjuáru-, katonaposztó- és takarógyár, hazánknak legnagyobb ilynemü vállalata, mely 900 munkással évenkint 700 000 m. szövetet állít elő 1 1/2 millió frt értékben, kivitellel Ausztriába, Németországba és a Balkán-államokba. Itt jelenik meg a Felvidéki Újság c. hetilap (IV. évf.).

Zs. régi neve II. Endre, IV. Béla stb. királyok okmányaiban Sylna, a Hunyadiak korában pedig mint Zöldvár fordul elő, s azon vidékre esik, melyet a honfoglalás idejében Bors vezér hódított meg; a névtelen jegyző az átellenben fekvő Boroma (Brodnó) helyről is tesz említést. A XIII. sz.-beli privilegiumok Szt. István adományaira hivatkoznak s Zsigmond király Zs.-t 1405. a szabad királyi városok sorába emeli, de a város szabadalmainak nagy részét Szapolyai idejében veszíti el, sőt maga Zsigmond nejének Cillei Borbálának ajándékozza, majd a Hunyadi-család birtokába jutott, s Ferdinánd király ismét a Zodmainn testvéreknek (János és Rafael) adományozza, kik Zs.-t és Trencsén vármegye egész északi részét (zsolnai, csacai, kiszucai és vágbesztercei járást) a vármegye egységes területéről mintegy kiszakítják s külön comitatus soluensist alakítanak. A XVI. sz.-ban gyakran találkozunk ezen elnevezéssel. Zs. a XVIII. sz.-beli vallási küzdelmek főhelye. Itt alakul 1610. az ág. ev. egyház dunáninneni kerülete; ez azonnal egy nyomdát is állít, mely egy évszázadon át kizárólag az ág. evang. egyházirodalmi termékeket terjesztette. Illésházy gróf és Thurzó György nádor befolyása alatt követte az egész vidék az új tanokat s a század végén Zs.-nak alig egy tizedrésze maradt meg a kat. egyház kebelében, minek ellensúlyozásául az esztergomi érsekek 1678. a Jézus-társaság, 1704. pedig ennek helyébe a Szt.-Ferenc-rend telepítéséről gondoskodtak. Wurum nyitrai püspök a feloszlatott társaság házában 1731. árvaházat alapított, melyet utóda Roskoványi 1881. apácakolostorral bővített. A város keleti oldalán álló Szt.-István-kápolna hagyomány szerint ugyanazon király idejéből való. Zs. a szabad királyi városok mintájára minden jogot gyakorolt s külön törvényekkel is birt; a városi birák 1848., 1861., 1873. polgármester néven szerepelnek, de az új szervezés alkalmával Zs. város nagyközséggé alakult. 1872. külön királyi törvényszéke is volt, amely 1878. megszünt. A város közelében van Rajec-Teplic fürdő (l. o.).

Zsolnay

Vilmos, hirneves műiparos, szül. Pécsen 1827. Kiképeztetését a bécsi műegyetemen szerezte. 1853. átvette apja kereskedői üzletét, melynek nagy lendületet adott. 1863. kénytelen volt egy bátyjától kezdeményezett terrakotta- és fazekas-gyáracskát egy nagyobb telekkel együtt átvenni s ekkor a keramikával kezdett foglalkozni és e téren kisérleteket tenni. Ebben a működésben találta meg hivatását, a gyárat nagyobbítani s fejleszteni kezdte és egész önálló és új irányt követett. Edényeit egy sajátságos gyurmából készítette, amely a porcellán és faďence között áll. Sárgás (ivoire) szinezetü alapanyagra eddig nem ismert, élénk, magas tűzben beégetett zománcokat alkalmazott. Fő törekvése azonkivül még az volt, hogy régi magyar alakokat és díszítményeket alkalmazzon és ezáltal díszedényeiben különlegességet létesítsen. Működésében gyermekei is támogatták. Két leánya, Teréz és Julia, ez időben a díszedények festéséhez használt mintákat nagy szeretettel komponálták. 1873. Bécsben gyártmányai nagy feltünést keltettek és Zs. a Ferenc - József - rend lovagkeresztjét nyerte, 1878. pedig a párisi világkiállítás alkalmával valódi diadalt aratott, mikor is a nagy aranyérmet és a becsületrendet kapta. Ez a siker világszerte ismeretessé tette nevét és gyártmányait. Gyári védjegye (l. Magyar agyagipar melléklet) ekkor keletkezett. Ez időtől fogva kereskedői üzletét abbahagyta és egész erejét és tudását a gyárnak szentelte. Fő törekvése főleg oda irányult, hogy mindama kermaikai cikkeket, melyeket eddig külföldről kellett importálni, itt meghonosítsa. A hazai nyers anyag felhasználásval, különösen az elektortechnikának szolgáló porcellán cikkek, kőgyurmacsövek, jobb minőségü főző- és házi edények, a közegészségügynek szolgáló porcellán-faďence cikkek és a majolika kályhák nagyban gyártását felkarolta és berendezte. Legutóbb az építészet terén nagy fontosságu újítást tett a pirogránittal (l. o.), melyet itthon, valamint a külföldön monumentális épületeknél mind sűröbben alkalmaznak. Zs. egész tevékenységét a gyár folytonos fejlesztésének szenteli, amiben fia Miklós és két veje Mattyasovszky és Sikorski támogatják és igy leheségessé vált, hogy Budapesten a Zs.-féle részvénytársaság gyárát átvehette, amely kizárólag Miklós fia vezetése alatt áll. A pécsi gyári telepen 800 munkás talál állandó foglalkozást; 160 lóerejü gőzgép van működésben a nyers anyagok feldolgozására. A gyári tanoncok számára egy alsófoku ipariskolát létesített és annak fentartásáról gondoskodik. 1884. egy munkás-betegsegélyező egyesületet alapított, mely jelenleg az 1891. t.-c. értelmében gyári betegsegélyező pénztárrá átváltozott. A már említett kitüntetéseken kivül megkapta 1885. a III. oszt. vaskorona-rendet, 1888. a III. oszt. Medsidje-rendet, 1896. a belga Lipót-rend lovagkeresztjét, 1896. a Ferenc-József-rend közép-keresztjét. 1897. Pécs sz. kir. városának tartott közgyülésében egyhangulag díszpolgárrá választatott.

Zsolozsma

l. Breviarium.

Zsolt

(Solt), magyar új, kit hazájából gonoszságai miatt száműztek. 1116 máj. az Olsava mellett Magyar-Bródnál meg tudta akadályozni, hogy Vratiszláv cseh herceg elmenjen a II. István magyar királlyal tervezett találkozásra. II. Istvánt pedig azon szin alatt, hogy a csehek cseltámadásra készülnek, nyílas előőrsök kiküldésére birta. Erre a csehek a magyarokra rontottak s a gyanutalanokat megverték, ugy hogy II. István is alig menekült meg. A futók csak Trencsén környékén szedelőzködtek össze. Zs. árulása kisülvén, II. István csak azt sajnálta, hogy legalább ez a gazember is oda nem veszett. V. ö. Pauler, Magyar nemzet tört. I. 294-6. és 605-6. L. még Zoltán.


Kezdőlap

˙