Az antikvitás problémalistájának áttekintése során láthattuk, hogy a különböző szituációk milyen válaszlehetőségek kimunkálását motiválták.

      A természetbölcselők kiindulópontjai, a keletkezés és elmúlás, a kozmikus rendbe való illeszkedés esélyeinek feltárása, a természettel összhangban lévő erkölcsiséget indították útjára.

      A szofisták már az emberi megismerés és cselekvés minőségét és hasznosságát állították kutatásuk középpontjába: ha mindennek mértéke az ember, akkor meg is kérdőjelezheti a természeti törvények állandóságának analógiájára épített változatlannak feltüntetett társadalmi törvényszerűségeket.

      A szókratészi dialógus módszere még egy lépéssel továbbment, az emberek különbözőségeinek és azonosságainak fogalmak segítségével történő kimutatásával: az egyféle és többféle jó lehetőségét is előlegezte.

      Platón - bár többnyire statikus szempontok beépítésével - általános érvényű téziseket fogalmazott meg a képességek, a pozíciók és értékek kapcsolatáról és ezek funkcionális adottságairól.

      Arisztotelész boldogságelmélete, ami reális keretek között értelmezte az emberi tevékenységek közép felé irányuló trendjét, olyan hangsúlyokat juttatott érvényre, amelyek a modern és a "modern-utáni" kor sokszor kaotikusnak tűnő szituációiban is pragmatikus érvényességgel rendelkezhetnek.

      A sztoikusok és epikureusok különböző individuális szférákban megvalósítható elképzelései a boldogságról, a lelki békéről újabb mozzanatokkal gazdagították a palettát: a szabadság és szükségszerűség komplementaritásának felismerése, s a harmónia megteremtésére tett kísérlet a legkülönbözőbb szituációkban is jelzi az esélyt a lelki egészség megőrzésére.

      S végül az újplatonikus hierarchia elmélet arra is figyelmeztethet bennünket: hogy a transzcendens értékvesztés mozzanatainak eluralkodása az anyagi és világi dolgok kiüresedését éppúgy magával hozza, mint a szellemiek ellehetetlenülését.

      Az előző fejezetben az egység kapcsán a különböző szervezeti és modernizációs alternatívák tanulságait villantottuk fel; a most táblázatba foglalt etikai attitűdök és célok egy-egy jelenben is érvényességre igényt tartó magatartás felé mutatnak. Még mielőtt a táblázatot megnéznénk csak annyit, hogy ezek csak a különböző körvonalak, és ma is működő minták jelenlétére utalnak, tartalommal való megtöltésük már megint más probléma.

attitűdök és célok	etikai-politikai magatartásminták
a kozmosz és a természet rendjébe való illeszkedés	öko-humanizációs
a megismerés hasznosságának hang súlyozása: mindennek mértéke az ember	pragmatikus-liberális
dialógus kezdeményezése a többféle jóról	konszenzusképző
az ideális állam és közösség megteremtése	konzervatív
az állampolgár boldogsága és mértéktartása	liberális-szocialista
az egyén lelki békéje és öröme	egzisztenciális-avantgárd
transzcendens és anyagi világ hierarchiájának igenlése	különböző vallási alternatívák