Bohár András: Antropológiai és etikai vázlatok

Kordiagnózis: az elidegenedett ember


Egyén és társadalom viszonyának kórképét jelenítette meg Marx is a Gazdasági filozófiai kéziratokban - Kierkegaarddal szinte egyidőben. A sok mindenben Kantra emlékeztető nembeliség fogalom, a hegeli munka és elidegenedés kategóriája kerül itt új kontextusba és ezáltal friss elemzési pozícióba.

      A Marx által felvetett problémáknak, megállapításoknak csak egyetlen szeletét villantjuk föl. Ezekre is igaz, hogy történeti közegükből kiszakítva, attól elvonatkoztatva dogmákká merevítve végzetes torzulásokat okoznak. Természetesen az már megint más aspektusa a dolognak, hogy mennyiben felelős a szerző gondolatainak eltorzításáért, s mi terheli a felhasználót az alkalmazás során.

      Az elidegenedés tényének mint kordiagnózisnak Marx így adott hangot: "Az lesz tehát az eredmény, hogy az ember (a munkás) már csak állati funkcióiban - evés, ivás és nemzés, legfeljebb még lakás, ékesség stb. érzi magát szabadon tevékenynek, emberi funkcióiban pedig már csak állatnak. Az állati lesz emberivé és az emberi állativá (...) Egy lény csak akkor számít maga előtt önálló lénynek, ha saját lábán áll, és csak akkor áll a saját lábán, ha létezését önmagának köszönheti." (Marx, 1977. 98. p., 148. p.)

      Ami igen élővé tette rekonstrukcióját, az a valóságos tények kiindulópontjainak figyelembevétele. A munkás termelésben betöltött pozícióját elemezve, a nemzetgazdaság adottságait nyomon követve fogalmazza meg azt is, hogy a dolgok világának értékesedésével egyenes arányban nő az emberek világának elértéktelenedése. Így: "A tárgy, amelyet a munka termel, a munka terméke mint idegen lényeg, mint a termelőtől független hatalom lép vele szembe. A munka terméke az a munka, amely egy tárgyban rögzítette, dologivá tette magát, a munka tárgyiasulása. A munka megvalósulása a munka tárgyiasulása. A munkának ez a megvalósulása a nemzetgazdasági állapotban mint a munkás megvalótlanulása, a tárgyiasulás, mint a tárgy elvesztése és a tárgy igájában való szolgasága, az elsajátítás mint elidegenülés, mint külsővé-idegenné válás jelenik meg." (uo. 94., p.)

      A munka termékéhez, a termelés aktusához való viszony elidegenedettségének következménye a már jelzett nembeli lényegtől való eltávolodás is, amit Marx az állati és emberi funkciók összecserélésével jelzett. De nemcsak saját lényegétől távolodik el ebben a folyamatban az ember, hanem a másik embertől mint embertől is elidegenedik. Adott keretek között az okok feltárása is jelentős tett volt, hogy ti. a magántulajdon, mint a külsővé- idegenné vált munka anyagi, összefoglalt kifejeződése mind a két viszonyt átfogja, a munkásnak a munkáshoz és a munkája termékéhez és a nem-munkáshoz való viszonyát, valamint a nem-munkásnak a munkáshoz és munkájának termékéhez való viszonyát.

      Mindezekből következően Marx az egész társadalom radikális átalakítását tűzte ki célul, élükön a gazdasági alapokkal. És bár nem célunk a marxi-összefüggések bírálata jelen keretek között, de annyit mégis illő megjegyeznünk, hogy az ember különböző meghatározottságait - így a vallást, a művészeteket, tudományt stb. - nem a maguk súlya szerint értékelte - lásd az alap felépítmény hierarchiáját, ami már benne foglaltatott az eredeti marxi intenciókban is -, és jelentőségüket, szerepüket is elhanyagolta vagy "félre"-interpretálta. Igaz ez az ember és az erkölcs kapcsán is, miszerint mindkettő alapmeghatározottsága a gazdaságban keresendő.