Egyén és társadalom viszonyának kórképét jelenítette meg Marx is a
Gazdasági filozófiai kéziratokban - Kierkegaarddal szinte
egyidőben. A sok mindenben Kantra emlékeztető nembeliség fogalom, a
hegeli munka és elidegenedés kategóriája kerül itt új kontextusba és
ezáltal friss elemzési pozícióba.
A Marx által felvetett problémáknak, megállapításoknak csak egyetlen
szeletét villantjuk föl. Ezekre is igaz, hogy történeti közegükből
kiszakítva, attól elvonatkoztatva dogmákká merevítve végzetes torzulásokat
okoznak. Természetesen az már megint más aspektusa a dolognak, hogy
mennyiben felelős a szerző gondolatainak eltorzításáért, s mi terheli a
felhasználót az alkalmazás során.
Az elidegenedés tényének mint kordiagnózisnak Marx így adott hangot:
"Az lesz tehát az eredmény, hogy az ember (a munkás) már csak állati
funkcióiban - evés, ivás és nemzés, legfeljebb még lakás, ékesség stb. érzi
magát szabadon tevékenynek, emberi funkcióiban pedig már csak állatnak. Az
állati lesz emberivé és az emberi állativá (...) Egy lény csak akkor számít
maga előtt önálló lénynek, ha saját lábán áll, és csak akkor áll a saját
lábán, ha létezését önmagának köszönheti." (Marx, 1977. 98. p., 148. p.)
Ami igen élővé tette rekonstrukcióját, az a valóságos tények
kiindulópontjainak figyelembevétele. A munkás termelésben betöltött
pozícióját elemezve, a nemzetgazdaság adottságait nyomon követve fogalmazza
meg azt is, hogy a dolgok világának értékesedésével egyenes arányban
nő az emberek világának elértéktelenedése. Így: "A tárgy, amelyet a munka
termel, a munka terméke mint idegen lényeg, mint a termelőtől független
hatalom lép vele szembe. A munka terméke az a munka, amely egy tárgyban
rögzítette, dologivá tette magát, a munka tárgyiasulása. A munka
megvalósulása a munka tárgyiasulása. A munkának ez a megvalósulása a
nemzetgazdasági állapotban mint a munkás megvalótlanulása, a tárgyiasulás,
mint a tárgy elvesztése és a tárgy igájában való szolgasága, az elsajátítás
mint elidegenülés, mint külsővé-idegenné válás jelenik meg." (uo. 94., p.)
A munka termékéhez, a termelés aktusához való viszony elidegenedettségének
következménye a már jelzett nembeli lényegtől való eltávolodás is, amit Marx
az állati és emberi funkciók összecserélésével jelzett. De
nemcsak saját lényegétől távolodik el ebben a folyamatban az ember, hanem a
másik embertől mint embertől is elidegenedik. Adott keretek között az okok
feltárása is jelentős tett volt, hogy ti. a magántulajdon, mint a külsővé-
idegenné vált munka anyagi, összefoglalt kifejeződése mind a két viszonyt
átfogja, a munkásnak a munkáshoz és a munkája termékéhez és a nem-munkáshoz
való viszonyát, valamint a nem-munkásnak a munkáshoz és munkájának
termékéhez való viszonyát.
Mindezekből következően Marx az egész társadalom radikális
átalakítását tűzte ki célul, élükön a gazdasági alapokkal. És bár nem
célunk a marxi-összefüggések bírálata jelen keretek között, de annyit mégis
illő megjegyeznünk, hogy az ember különböző meghatározottságait - így a
vallást, a művészeteket, tudományt stb. - nem a maguk súlya szerint
értékelte - lásd az alap felépítmény hierarchiáját, ami már benne
foglaltatott az eredeti marxi intenciókban is -, és jelentőségüket,
szerepüket is elhanyagolta vagy "félre"-interpretálta. Igaz ez az ember és
az erkölcs kapcsán is, miszerint mindkettő alapmeghatározottsága a
gazdaságban keresendő.