Az individuum létmódja, szabadsága a
világegész összhangjával együtt
értelmezhető. A kettő alkot egy rendszert, ami azonban nem zárt hanem
nyitott, s mint
Zalai Béla kapcsán látni is fogjuk, szükségképpen
befejezetlen, szerkezetében és tartalmában egyaránt.
Látszólag paradox megfogalmazás az, hogy: több valóság létezik. Mindez már
más jelentést kap, ha előtűnik a nézőpontok és a rendszerek egymásba
kapcsolódásának kérdése és a hierarchia problémája. A
nézőpont az
elgondolható valóság egy részét fogja be. Ez határként jelenik meg,
összekapcsolódásukhoz, a valóságrészek egybeolvadásához a forma
intenzitására, energiájára van szükségünk. "A forma élmény; - írja Zalai
Béla A rendszerek általános elméletében - nem az egyéné, hanem az emberé -
nyugodtan mondhatjuk, a szellemi (anélkül, hogy az itt képviselt felfogástól
teljesen idegen hegeli analógiákra gondolnánk) mint élmény, a forma erő,
folytonos alakítás, a határtalanul tartó alakítás lehetőségének folyamatos
és elvi nyitva hagyása." (Zalai, 1984. 341. p.)
A
többfajta tárgyiság - logikai, metafizikai, esztétikai, etikai -
rendszerré szerveződése a világképben csúcsosodik ki. "Egy valóságos
rendszer világkép, amely az alakítás szilárd elvével rendelkezik, amely
"mindent" egy és ugyanazon szintre hoz, mindent nemcsak összemérhetővé,
hanem összeilleszthetővé, megszervezhetővé tesz." (uo. 355. p.) Mindennek
nóvuma az a felismerés, hogy bármilyen rend/rendszer csak az objektumok
egymáshoz való viszonyának felmérésével, elszigeteltsé gük föloldásával
lehetséges.
Az
"előreélő ember tevékenysége, amely a rendszerezést is végzi,
metafizikai tételezésbe ágyazódik, hogy az egyes rendszerek magukbanvalósága
kor mutatja ki Zalai mindezzel összefüggésben, hogy lehetőség adódhat a
tényeknek más rendszerekben való megismerésére is, s annak felderítésére,
hogy mindig más helyiértékkel rendelkeznek a tények s nincs létjogosultsága
a statikus szemlé letnek. Így a rendszer fölfejtése, ill. megalkotása, az
"alkotó terv" megismerése, mind-mind az "előreélő ember" etikai felelőssége.
Mindez természetesen a rendszer változásával összefüggésben, teljes
immanenciával rendelkezik. Új elemek lépnek be, régiek tűnnek el, és mind a
tagok egymáshoz mért viszonya, mind az egészben betöltött szerepük állandó
átalakuláson megy keresztül. Ha hozzájuk akarunk férkőzni, úgy tehetjük azt
közvetlenül (egy-egy elem vizsgálatával) és
szimbolikusan (az
áttételek, funkciók számbavételével) "Egy rendszer áthatja minden elemét; de
a rendszerek szintézise éppúgy áthatja azokat az elemeket, amelyek a
szintézisben élő funkciót visznek. S így a művészet, a tudomány s a társas
és egyéni élet minden formája számot ad a világrendszerezések belső
alkatáról, (...) minden egyes elem az egész élő fejlődése (uo. 126. p.)
Az ember
végtelen sok szimbolikus átélése megmutathatja az
egységet. Az etikai rendszer az egység egy része, és ez éppúgy
áthatja a kor szellemét, mint viszont. Így az etikai rendszerezés mint
cselekvéseket indukáló tevékenység az egész világra - mint rendszerezett
teljességre - döntő kihatással lehet. S ebből a funkcióból következően - nem
eléggé hangsúlyozhatóak azok a tartalmi elemek, amelyek a rendszerek
kölcsönös érintkezésében befolyásolják az egész működését.
László Ervin a rendszerek szintjeinek kutatásával a tudományok
közötti integrációk kapcsolataira mutatott rá. A rendszerek általános
elmélete az egyre gyorsuló specializálódás áttekintését, hosszú távú
stratégiák kidolgozását teszi lehetővé a gyakorlati és elméleti feladatok
tekintetében egyaránt. A rendszerek egymásra épülnek, így a problémák
globális, ill. individuális volta csak a rendszerösszefüggések tükrében
fogalmazhatóak meg. Ennek az áttekintésnek a tükrében válhat például
erkölcsi kérdéssé a környezetszennyezés, mert a rendszer egész létét
sérti, de ugyanúgy áttekinthetővé válnak a politikai vagy tudományos
kérdések gazdasági kihatásai is, ha a fontosabb kapcsolódási pontokat
nyilvánvalóvá tesszük. S végül idézzük fel az általános rendszerelmélet
László Ervin által vázolt sémáját:
A rendszerelméleti összefüggések multi- és interdiszciplinaritása, az
univerzális gondolkodás irányába történő elmozdulás antropológiai és
erkölcsi jelentősége rendkívüli, s hozzájárulhat közös dolgaink
egyensúlyának kimunkálásához. Mert egy
nyitott, áttekinthető
rendszerszemlélet az összefüggések és jelenségek olyan képét nyújthatja,
amelyben az egyes elemekhez és az egészhez való viszonyulásunk a kölcsönös
harmónia szellemében teljesedhet ki.