Bohár András: Antropológiai és etikai vázlatok

Rendszerelméleti megfontolások


Az individuum létmódja, szabadsága a világegész összhangjával együtt értelmezhető. A kettő alkot egy rendszert, ami azonban nem zárt hanem nyitott, s mint Zalai Béla kapcsán látni is fogjuk, szükségképpen befejezetlen, szerkezetében és tartalmában egyaránt.

      Látszólag paradox megfogalmazás az, hogy: több valóság létezik. Mindez már más jelentést kap, ha előtűnik a nézőpontok és a rendszerek egymásba kapcsolódásának kérdése és a hierarchia problémája. A nézőpont az elgondolható valóság egy részét fogja be. Ez határként jelenik meg, összekapcsolódásukhoz, a valóságrészek egybeolvadásához a forma intenzitására, energiájára van szükségünk. "A forma élmény; - írja Zalai Béla A rendszerek általános elméletében - nem az egyéné, hanem az emberé - nyugodtan mondhatjuk, a szellemi (anélkül, hogy az itt képviselt felfogástól teljesen idegen hegeli analógiákra gondolnánk) mint élmény, a forma erő, folytonos alakítás, a határtalanul tartó alakítás lehetőségének folyamatos és elvi nyitva hagyása." (Zalai, 1984. 341. p.)

      A többfajta tárgyiság - logikai, metafizikai, esztétikai, etikai - rendszerré szerveződése a világképben csúcsosodik ki. "Egy valóságos rendszer világkép, amely az alakítás szilárd elvével rendelkezik, amely "mindent" egy és ugyanazon szintre hoz, mindent nemcsak összemérhetővé, hanem összeilleszthetővé, megszervezhetővé tesz." (uo. 355. p.) Mindennek nóvuma az a felismerés, hogy bármilyen rend/rendszer csak az objektumok egymáshoz való viszonyának felmérésével, elszigeteltsé gük föloldásával lehetséges.

      Az "előreélő ember tevékenysége, amely a rendszerezést is végzi, metafizikai tételezésbe ágyazódik, hogy az egyes rendszerek magukbanvalósága kor mutatja ki Zalai mindezzel összefüggésben, hogy lehetőség adódhat a tényeknek más rendszerekben való megismerésére is, s annak felderítésére, hogy mindig más helyiértékkel rendelkeznek a tények s nincs létjogosultsága a statikus szemlé letnek. Így a rendszer fölfejtése, ill. megalkotása, az "alkotó terv" megismerése, mind-mind az "előreélő ember" etikai felelőssége.

      Mindez természetesen a rendszer változásával összefüggésben, teljes immanenciával rendelkezik. Új elemek lépnek be, régiek tűnnek el, és mind a tagok egymáshoz mért viszonya, mind az egészben betöltött szerepük állandó átalakuláson megy keresztül. Ha hozzájuk akarunk férkőzni, úgy tehetjük azt közvetlenül (egy-egy elem vizsgálatával) és szimbolikusan (az áttételek, funkciók számbavételével) "Egy rendszer áthatja minden elemét; de a rendszerek szintézise éppúgy áthatja azokat az elemeket, amelyek a szintézisben élő funkciót visznek. S így a művészet, a tudomány s a társas és egyéni élet minden formája számot ad a világrendszerezések belső alkatáról, (...) minden egyes elem az egész élő fejlődése (uo. 126. p.)

      Az ember végtelen sok szimbolikus átélése megmutathatja az egységet. Az etikai rendszer az egység egy része, és ez éppúgy áthatja a kor szellemét, mint viszont. Így az etikai rendszerezés mint cselekvéseket indukáló tevékenység az egész világra - mint rendszerezett teljességre - döntő kihatással lehet. S ebből a funkcióból következően - nem eléggé hangsúlyozhatóak azok a tartalmi elemek, amelyek a rendszerek kölcsönös érintkezésében befolyásolják az egész működését.

      László Ervin a rendszerek szintjeinek kutatásával a tudományok közötti integrációk kapcsolataira mutatott rá. A rendszerek általános elmélete az egyre gyorsuló specializálódás áttekintését, hosszú távú stratégiák kidolgozását teszi lehetővé a gyakorlati és elméleti feladatok tekintetében egyaránt. A rendszerek egymásra épülnek, így a problémák globális, ill. individuális volta csak a rendszerösszefüggések tükrében fogalmazhatóak meg. Ennek az áttekintésnek a tükrében válhat például erkölcsi kérdéssé a környezetszennyezés, mert a rendszer egész létét sérti, de ugyanúgy áttekinthetővé válnak a politikai vagy tudományos kérdések gazdasági kihatásai is, ha a fontosabb kapcsolódási pontokat nyilvánvalóvá tesszük. S végül idézzük fel az általános rendszerelmélet László Ervin által vázolt sémáját:

László_Ervin_által_vázolt_séma

      A rendszerelméleti összefüggések multi- és interdiszciplinaritása, az univerzális gondolkodás irányába történő elmozdulás antropológiai és erkölcsi jelentősége rendkívüli, s hozzájárulhat közös dolgaink egyensúlyának kimunkálásához. Mert egy nyitott, áttekinthető rendszerszemlélet az összefüggések és jelenségek olyan képét nyújthatja, amelyben az egyes elemekhez és az egészhez való viszonyulásunk a kölcsönös harmónia szellemében teljesedhet ki.