A huszadik századi kérdésfeltevések jelzett irányain túl, de még innen a realitáson: három hozzám közel álló interpretációs lehetőséget mutatnék be annak illusztrálásaképpen, hogy milyen hierarchiák léteznek a problémák mélyszerkezetét figyelve. Először a globális motívumokat, majd a regionális és társadalmi értékorientációkat vázolom, majd egy szubjektív változat bemutatásával a léthelyzetünkre való reflexió egyedi szintjét kísérlem meg érzékeltetni.
"Az ideológiai szembenállás egy emberöltőn át jellemezte a nemzetközi kapcsolatokat, de most új világrend van kialakulóban - írja Lester R. Brown a Worldwatch Institute washingtoni jelentésében 1991-ben. Ha a Föld fizikai degradálódása lesz a világközösség első számú gondja, akkor a fenntartható fejlődés lesz az új világrend rendezőelve. Az új program ökológiai, olyan ideológiai alapokon nyugszik majd, amelyeket nem a nemzetek egymás közti viszonya, hanem a nemzetek és a természet kapcsolata határoz meg.
A nemzetállamok megjelenése óta először foghatnak össze az országok közös ügy érdekében. Minden társadalomnak érdekében áll, hogy úgy elégítse ki az igényeit, hogy ne veszélyeztesse a következő nemzedékek megélhetését. Mindenkinek érdeke a Föld élő rendszereinek védelme, hiszen mindenki vesztes lesz, ha a bolygó lakhatatlanná válik." (in: A világ helyzete 1991. 19. p.)
S hogy világosan lássuk, mik azok az ökológiai tényezők, amelyek sürgetik a beavatkozást és az összefogást, csak néhány adatot hozok példaképpen. A védő ózonpajzs az északi félteke sűrűn lakott területein kétszer olyan gyorsan vékonyodik, mint azt a tudósok néhány évvel ezelőtt gondolták.
Legalább 140 növény- és állatfaj tűnik el naponta. A hőt csapdába ejtő atmoszférikus széndioxid mennyisége 26 százalékkal magasabb, mint az iparosodás előtt, és folyamatosan növekszik.
A Föld felszíne 1990-ben melegebb volt, mint bármely évben a meteorológiai adatok nyilvántartásának 19. század közepén történt bevezetése óta; a nyilvántartott hét legmelegebb év közül hat 1980 óta volt. Az erdők évi kb. 17 millió hektáros sebességgel fogynak, ez nagyjából Finnország területének felével egyenlő.
A Föld népessége évente 92 millióval növekszik, mintha minden évben egy Mexikót adnánk hozzá; ebből 88 millióan a fejlődő világban születnek. (in: A világ helyzete 1992. 1. p.)
Ezekhez az önmagukban beszédes tényekhez már csak annyit érdemes hozzátennünk, hogy mindezek ismerete, megismertetése az első lépés, hogy közös cselekvési stratégiák váljanak kidolgozhatóvá. Döntő jelentőségű ebben a kérdésben a gazdagabb országok hozzáállása, akiknek jóval több lehetőségük van a krízishelyzetből való kivezető utak megtalálására, mint a szegényebbeknek. Nem kisebbítve ezzel az utóbbiak felelősségét sem, mert a megoldás csak közös lehet.
Hogy mindez tényleges programmá szerveződjék és az együttműködés megvalósulhasson, ahhoz regionális és lokális szinten is hangsúlyossá kell tenni a problémákat. Tekintsük át egy táblázat segítségével a különböző tevékenységi szférák értékorientációit és funkcióit, ezzel mintegy jelezve az elmozdulás lehetséges irányát. Magától értetődően ezek a meghatározottságok nem terjedhetnek ki minden társadalmi berendezkedésre és fejlettségi szintre. Elsősorban a közép-európai és kelet-európai sajátosságok figyelembevételét tartottam szem előtt, lévén nekünk ebben a térségben mozogva kell megvalósítanunk a 90-es évek elejétől már legálisan is beinduló gyökeres társadalmi átalakulást.
| kulturális | gazdasági | társadalmi-politikai | |
|
személyiség interperszonalitás erkölcsiség autonómia, szabadság kommunikáció a szimbolikus tőke megszerzésének esélyei (tudomány, művészet vallás, tradíció) ökológiai egyensúly |
felelős gazdálkodás, a természeti erőforrások védelme, emberléptékűség személyközpontúság, adekvát értékközvetítés, beavatottság, a tőkejavak embert és természetet kímélő felhasználása és gyarapítása |
helyi közösségek autonómiája, részvételi demokrácia, tolerancia, kisebbségi jogok, plurális politikai értékek (liberalizmus, konzervativizmus, szociáldemokrácia), alternatív ökológiai értékek, nyitottság a kulturális és gazdasági önértékekre |
| közvetítő-megalapozó | ökologizáló-humanizáló | intézményesítő |
A felsorolt értékorientációk csak az egyes területek problémalistájának összeállítását segíthetik, konkrét értelmezések és tények biztosíthatják majd a hatékony programok kidolgozását. És még azt is szükséges hozzátennünk, hogy jelen társadalmi folyamataink, adottságaink és a lehetőségek sok esetben kevéssé kedveznek a jelzett orientációk megvalósulásának. Elég, ha csak a gazdaságot nézzük, és máris a kultúrában, az infrastruktúrában jelentkező hiányosságokat fedezhetjük föl, amelyek majd visszahatnak a gazdaságra, így pl. az oktatás vagy az egészségügy hiányossága komoly ökonómiai visszaeséshez vezethet. De hasonlókat tapasztalhatunk a politikai szféra funkciói kapcsán is, mert egyszer a demokratikus polgári társadalom jogi-politikai kereteit kívánják megteremteni "politikacsinálóink", de ugyanakkor az ideális mintáknak sokszor ellenpólusa a valóság sokszínűsége, a múlt terhei, a belső örökségek, a külső kihívások.
Az utolsó szint - jelentőségében persze egyenrangú - a szubjektivitásé. Változó világunkban, nem teljesen modernizált, de már a kritikák szükségességét is beépíteni kívánó felemás világunkban, ahol még megtaláljuk a közösségi tulajdon nyomait - fényekkel és árnyakkal egyetemben -, de már a magántulajdon is él vagy néha visszaél pozíciójával: szóval a szocializmusnak nevezett formáció vége után 5 perccel s valami egészen másnak az első másodperceiben, még magunk sem látunk tisztán, hogy miképpen alakul majd, aminek alakulnia kell. Szemléletesen/szemlélődve jelzi ezt a következő szöveg is, amely nem más mint egy szócikk az "Inflálódó szavak szótárából", (Becskeházy Attila) posztmodern reflexiója a POSZTMODERN- ről:
"Korábbi jelentése szerint: "a modern után", napjainkra inkább csak után, úgy mint:
Newton után Einstein, sült csirke után desszert, ebéd után szódabikarbóna, kapitalizmus után szocializmus után kapitalizmus, WC után kézmosás, reggeli után kávé, Chaplin után meghalt a film, esti mese után híradó, Sztálin után Hruscsov, vacsora után fogmosás, élet után halál után halottlátó, halászlé után fehérbor, MSZMP után MDF, éjszaka után nappal, válság után megújulás után válság, Bartók után Kodály, egyik után a másik, gimnázium után egyetem, Á után B, jövedelem után adó, sakk után matt, Fradi után a Dózsa, Duna után Tisza, fiatalság után öregség, Don-kanyar után Kolima után Recsk, Háború után Béke, Trianon után Potsdam, Pomáz után Szentendre, anatómia után élettan, intim együttlét után egy pohár bor, középkor után újkor, Krúdy után szabadon, feles után korsó sör, az első világháború után a második, a monarchia után nosztalgia, Brezsnyev után Gorbacsov után kaviár után pezsgő, palotás után csárdás, eső után köpönyeg, nyár után ősz, munka után pihenés után munka, alvás után ébredés, pirítós után tea, bal után jobb, hideg után meleg.
Lásd még az alábbi címszavaknál: Post festum, poszt Sztálinizmus, poszt avantgárd, poszt impresszionizmus, post Cristum, post factum, posztgraduális, posztindusztriális, post scriptum, posthumus, post restante, poszt (úgyis, mint őrszem). PREMODERN: ugyanaz, mint a posztmodern csak "előtte"
(in: Laza lapok, 1992. 1. szám)