A KÖZÉP KÖRÜLI TÁNC, ÉS AZ INTELLEKTUS MINT NÉZŐ

A legjobb segítség ahhoz, hogy az ember cselekvés közben érezze a saját Közepét, tudatosnak maradni akármi is történjék: akármit is tesz éppen az ember szemlélje tudatosan önmagát. Nézze magát, ha türelmetlen lesz, nézze magát, ha unalmas lesz (az intellektus a változatosságból él, és egyik kedvenc érve az "unalmas"), nézze magát, ha dühös lesz, és nézze magát, ha elfárad... Legyen mindig tisztában azzal, hogy egy meditációról van szó, ami leginkább egy imához hasonlítható, és ugyan ki akarna különösen jól vagy gyorsan, körülményesen vagy hatékonyan imádkozni?

Egyetlen célunk a Közép. Vannak tevékenységek, melyeket csak akkor lehet jól csinálni, ha a középből indulva hajtják őket végre, ilyen például a fazekaskorongon való munka. A korong nagy sebességgel forog, és a mű csak akkor sikerül, ha pontosan a közepén és teljes nyugalommal végzik Egyébként az agyagdarab feltétlen lerepül a korongról. A fazekas centírozásnak nevezi ezt az eljárást.

Hasonló jelenséget figyelhetünk meg a keleti, harci technikáknál: a mozdulatok és ütések nagy sebessége és ereje a harcos közepének a nyugalmán alapszik. Erre a tapasztalatra törekszik a T'ai Chi - az az érzés, hogy a test mozog és az ember mégis mozdulatlan -, vagyis hogy minden mozgás a Közép-ből folyik, és a Közép mégis nyugalomban van.

Hasonlóan érezheti magát a furulya - mint a test a T'ai Chi-nál, amikor keresztülrezegnek rajta azok a hangok, melyeket nem is generál, mégis belőle jönnek elő.

Az iszlám dervisek fergeteges tánca is ezt az elvet mutatja. Forognak és pörögnek, hogy közepükben a nyugalmat (Istent) megtalálják.

Másra is felhívja figyelmünket a saját közép körüli tánc, amit a keringőben, a mi örökifjú táncunkban élünk át. Ha nem sikerül ezt a közepet legalább megközelítőleg megtalálni - amivel próbálkozik az értelem is, hogy irányítson - az ember reménytelenül szédülni fog. Csak ha az értelem feladja, győzzük le a szédülést és tudunk szinte határtalanul keringeni. Céltalan táncnál viszonylag könnyű az intellektust rövid ideig kihagyni a játékból és önfeledten keringeni a zenére. Ezért okoz a tánc mindenkinek, aki e fokot elérte, oly sok örömet. Próbálja ki csak egyszer is az ellenkezőjét: igyekezzen helyesen és jól táncolni! Már vége is az önfeledtségnek, pontosabban az egofeledtségnek.

A festőjátékban is csak oda jutunk, hogy ki kell hagyni az intellektust a játékból, csak hát ahhoz újra meg kell tanulni játszani.


Alakítsa ki ezt a fantáziamandalát belső dinamikájának megfelelő színekkel (például tűzpiros árnyalatokkal)!


?



A KERÉK

A nyugvó közép körüli mozgás elvét nemcsak a táncok rejtik magukban, hanem a gótika évszázados rózsaablakai is. A középpont nyugalma a külső mozgásnak felel meg. Ezt az elvet a legfeltűnőbben a forgószél mutatja. A ciklon centrumában szinte félelmetes nyugalom uralkodik, körülötte roppant nagy lendület.

A legegyszerűbb ezt egy közönséges kerék képével megvilágítani. A kerékelv tudatos felismerése döntő lépés lehetne az ébredő emberiség számára. Elődeinknek a tűzgyújtáshoz vagy a fémfeldolgozáshoz hasonló ugrást sikerült elérniük vele. A kerék isteni vagy holisztikus jellegét mint szimbólumot viszonylag korán felismerte az ember, hiszen a Naphoz - mint az Istenség helyéhez - már régóta imádkozott. Talán a kereket is a napkerék után formálta. Mindenesetre ekkor már a Földön is volt egy nap-szimbólum. Több utalás van arra, hogy a kör nagyon korán (vesd össze az aztékok napkalendáriumával) isteni szimbólum lett. Így már a crô-magnoni emberek is - akik jóval időszámításunk előtt a francia Arričge-völgyben éltek - azért választottak barlangot templomul (bár nehezen lehetett megközelíteni), mert - mint egy természetes dóm - kör alakú volt (niaux-i barlang). Még sokkal később is kör alakúra készítették a templomok ablakait, míg ez a forma a világi építmények esetében kivétel maradt. Sok bazilika és majdnem minden görög ortodox templom figyelembe veszi ezt a különbséget:

A földön lévő templomépület négyszögletes, az égbe magasló kupola pedig kerek A keleti kultúrában és szimbolikában ez a megkülönböztetés szinte egészen pontos: a négyszög anyagi, és így a poláris világnak - a kör isteni, és ezért az egységnek elkötelezett forma.


Dolgozza ki a bourges-i katedrális egyszerű kerékablakát!


?




A RÓZSAABLAKOK VILÁGA
Korokat és kultúrákat összekötő szimbolika


Ha a mandalaszimbólum egyetemlegességére emlékezünk és felidézzük, hogy csak egy igazság és így csak egy forrás van, amelyből minden vallás merít akkor csodálkozunk a ma általános kirekesztésen, kizáráson és kölcsönös leértékelésen a vallások között. Bár a mai keresztény egyház az alkímiát indulatosan elutasítja, a régi templomok feltűnően tele vannak alkímiai szimbólumokkal. Ha az asztrológia "ördögi babona", akkor miért van annyi asztrológiai szimbólum a székesegyházakban? Igen, majd minden második gótikus ablakrózsa a tizenkettes kulcsra van felépítve, és ábrázolja a tizenkét állatövet. Valóban "véletlen", hogy a négy evangélista szimbóluma mindenütt pontosan egybeesik az állatöv fix keresztjével: oroszlán, Angyal (vízöntő), sas (mint a megváltott skorpió), bika; és véletlen, hogy ezek éppen az ókor négy elemét (Tűz-Víz-Levegő-Föld) jelképezik? Aligha! Kézenfekvő a gyanú, hogy a régi templomok építői és tervezői, különösen a katedrálisokéi többet tudtak, mint mai használóik. Megkíséreljük a csatlakozást ehhez az ősi tudáshoz, és igyekszünk a sokféleségben fellelni az egységet. Az univerzum szó erre utal, és az universität (egyetem - a fordító) eredetileg az a hely volt, ahol a törvényeket foganatosítani kellett volna. Ma a bal agyfélteke meg elégszik a "versität"-tel, a különbözőséggel. A rózsaablakok világán vezető utunkon különböző kultúrákat, korokat és rendszereket fogunk érinteni, azzal az egyetlen céllal, hogy felkutassuk az egységet a sokféleségben, hogy a két fogalom közti látszólagos ellentétet feloldjuk, és közben rátaláljunk a visszavezető útra. Lao-ce azt mondja: "A képességet, mely felismeri az ősi tudás forrását, vörös fonálnak nevezzük, s ez az út mentén vezet."


Formálja meg a 10. tarotkártya sorskerekét a beauvais-i katedrális portálján!


?

A négyszög (mint a véges anyag szimbóluma) és a kör (mint a végtelen egység szimbóluma) kapcsolata megfelel a keleti yantrák felépítésének. Ugyanez fellelhető az iszlámban és a katedrálisok portáljain, mindenekelőtt a rózsákban is. Tekintsük meg a Clermond-Ferrand déli rózsáját, ahogyan az a végtelent a végesen belül kifejezi, és ehhez olyan tiszta ornamentikát használ, amely akár az iszlám művészetből is származhatna.


?

A párizsi Notre-Dame nyugati rózsájában, amelyet Ön a 51. oldalon egyszer már megfestett, van Szűz Mária a gyermekkel, körülvéve 24 mezővel, melyek szép egységben a tizenkét állatövvel, az erényeket és a bűnöket, meg a prófétákat tartalmazzák.


?

Néhány keresztény szent különös szerszámot hord magánál, melyet mint alkimistahengert nem nehéz felismerni, ugyanígy például nem nehéz felismerni a kinyilatkoztatás presbitereit a Santiago de Compostella-i katedrálisban. A spanyol kolostor és zarándoktemplom, San Juan de la Peńa egy reliefjén határozottan fel lehet ismerni egy athanort, egy alkimista-tűzhelyet és a párizsi Notre-Dame északi, még ma is alkimistának nevezett rózsáját.


?

A lyoni katedrálisban a T'ai Chi-jel szimbóluma van a centrumban, tehát pontosan ott, ahol annak a taoista hagyomány szerint lennie kell. Az apokalipszis 24 presbitere veszi körül.


?

A toulous-i katedrális egyik rózsája szintén egy, a T'ai Chi-hez hasonló szimbólumot mutat, és még egy további utalással is szolgál. Ez a rózsa közepén tartalmazza a "templomoskereszt" két ábráját. Talán a temlomosok bírják a székesegyház még mindig rejtélyes keletkezésének megértéséhez és titkos szimbolikájához a kulcsot. Mert mind a mai napig tisztázatlan, hogy a gótika hogyan tudta ily rövid idő (mintegy 100 év) alatt ezen óriási épületek sokaságát létrehozni, minden előkészület nélkül - mert nincs általunk ismert sikertelen kísérlet, nincs semmiféle hozzávezető út. Ráadásul a legtöbb olyan helységben áll, mely mind a mai napig kicsiny, akkoriban pedig bizonyára semmiféle tekintetben nem voltak abban a helyzetben, hogy egyedül pénzt, tudást bocsássanak az ilyen építkezések rendelkezésére. Ebben az időben - a pápaság mellett - csak a templomosok rendelkeztek befolyásos és hatalmas szervezette a nyugati világban. Kezdetben a Nyugat és a Kelet ellenségként álltak szemben egymással, később azonban mint egymást kölcsönösen megtermékenyítő pólusok működtek tovább.


?

A sorskereket különböző helyeken, különbözőképpen ábrázolják. Cowen, a rózsaablakoknak egy csodaszép könyvet szentelt, úgy találta, hogy az általa "szerencsekerék"-nek nevezett sorskerék a gótika rózsájává fejlődött, és az állatövekből az evangélisták szimbóluma lett. Mindez ismert jelenség: a régi tartalmat átveszik, és az látszatra alkalmazkodik. Ezen elv alapján épültek fel a régi druida kultikus helyeken a keresztény templomok, és a régi zarándokutakhoz, mint a Santiago de Compostellára vezetőkhöz, új keresztény tartalmak kapcsolódtak A beauvais-i homlokzat sorskerekében ábrázolták a 10. tarotkulcsot, és az egykori egyiptomi alakokat nyugati ruhákba öltöztették.

A gótikán kívül is találunk kultúrákat összekötő szimbólumot templomainkban. Gondoljunk a romantika egyszerű szerkezetű kerékablakainak szimbolikájára és a buddhizmus újjászületési kerekére. E kerék közepén nyugszik a megváltás, amit gyakran ezerlevelű lótusszal ábrázolnak, és amely leginkább Buddha fejéből nő ki. A keresztény kerékablak közepében is van megváltás, itt is gyakran virággal, rózsával ábrázolják Ez Mária és a szeretet jele, de megnyilvánulhat a Logosz által is, aki Krisztus. Gyönyörű példája ennek a következő mandala: a 14. századból származó orvietói dóm nyugati homlokzata, melynek centrumában ornamentikák által körülvéve látható Krisztus feje. A mandalát, itt újra négyszög veszi körül, a külső mezőkön 52 fejet találunk, melyek bizonyára az év 52 hetét reprezentálják. E keréknek van még egy különössége, nevezetesen a 22 küllője. Ez is egy fontos ősi szám, hiszen 22 tarotkulcs (nagy arkanum) és 22 betű van a héber ábécében, melyek komoly szerepet játszanak a Kabalában. Egyre csak ugyanazokkal a szimbólumokkal találkozunk, melyek ugyanahhoz a forráshoz irányítanak bennünket. A továbbfejlesztett ábécénk is »még« betűkből (németül: bükkbotokból. A fordító.) áll, amelyek azokra a bükkbotokra utalnak nyelvileg, melyeket a régi germánok és azok elődei arra használtak, hogy kiolvassák belőlük az istenek akaratát. Mert ezek a betűk eredetileg nem az emberek közti információrendszer, hanem egy divinatórikus, isteni írásrendszer elemei voltak, melyben a törzs papja botdobásból értelmezte Isten akaratát, hasonlóan a taoisták cickafarkszárak vetésével végzett Ji Csing orákulumához.

A rózsák szimbólumvilágán át vezető utunkon hasznos lehet, ha újra tanulunk, újra figyelünk a betűkre, hogy megfejtsük a teremtés nyelvének struktúráját.


?

A következő gyakorlat most egy katedrálisba vezet; hiszen nyugati múltunk ezen gigantikus bizonyságai még mindig köztünk vannak, különös felügyelet alatt állnak, és biztos, hogy ez nem véletlen. Még olyan (gyökerekig hatoló) radikális mozgalom mint a francia forradalom sem érte el azt, hogy a katedrálisokat komolyan megrongálják. Viszonylag ártalmatlan pusztítások azonban mind a mai napig előfordulnak. Egyszerű lett volna köveket dobni a "jámbor" ablakokba, ám ezek a kövek a vallás elleni gyűlölet dacára sem kezdtek repülni. Rám személyesen a kölni dóm sorsa tette a legmélyebb benyomást. Nekem még mint gyereknek mutatta meg apám a szétbombázott Köln városképét. Megdöbbentett a tény, hogy az óriási fekete dóm külsőleg szinte sértetlenül emelkedett ki a romsivatagból. Akkortájt keveredett bennem a "Szóval mégis vannak védőangyalok?!" és az "Itt valami nincs rendben!" érzése. Akármilyen magyarázatot fogad el az ember - ezek a hatalmas építészeti műemlékek még mindig itt vannak, és nem tekinthetünk el tőlük.

Látogasson meg hát egy Önhöz közel lévő katedrálist! Üljön le a templom hajójában úgy, hogy egy rózsa essen a látóterébe. Ha megtalálja a helyét a templomban, hagyja, hogy tekintete körbejárjon a rózsán, és tartsa szemmel. Nem a felismerés a fontos, hanem a nézés. Így anélkül is megnyugszik a tekintet, hogy csinálna valamit. Hagyja, hogy megtörténjen, aminek meg kell történnie, és ha semmi sem történik, akkor pillanatnyilag az a legjobb.

Ismételje meg ezt a gyakorlatot a rózsaablak előtt egy másik napszakban, és figyelje meg, miként változik minden időben az ablakokban tükröződő teremtés. Egyedül csak a középpont marad változatlan, s közben átélheti a rózsaablak üzenetét egyszer a reggeli, másszor az esti fény színeiben.

A 71-72. oldalon ugyanazt a rózsát találja. Fesse ki először a reggel, aztán szemben az este színeiben.

Ha ezt a gyakorlatot egy katedrálisban végezte, akkor észrevehette, hogy az valóban a fényhez igazodva épült. A főhajó pontosan nyugatról keletre mutat, és az oldalhajó a latin kereszt rövid északi-déli szárát képezi. Ez nem véletlen, majdnem minden katedrálist ily módon állítottak be, a legtöbbjük keletre mutat (latinul oriens: Kelet, reggel, Napisten). Régen még az oltár is a kereszt két szárának a metszéspontjában, azaz középen állt, mint Chartres-ban a mai napig. Így történhetett meg a változás, a hit titka, végtelen az isteni területén. Mert hiszen a kereszt is a mandalából keletkezett, ezt gyönyörűen megfigyelhetjük (a 37. oldalon) az iránytű rózsáján, vagy a rózsakereszt szimbólumon.


?

?

Feltehetnénk magunkban a kérdést, hogy lehet az, hogy a keresztény templomokat így orientálták... igen, miért használunk mi Nyugaton egy ilyen szót amely nem tartalom nélküli "irányt keresni"-t jelent hanem szó szerint "keletet keresni"-t. Talán azért mert a fény keletről jön? És az ősi ezoterikus bölcsesség az "ex oriente lux", amelyet mi is minden reggel megfigyelhetünk az égen, érvényes a keresztény vallásban is. Nyilvánvalóan, noha alig akad ma pap, aki ennek jelentőséget tulajdonít.

A katedrális egy alig ismert, feledésbe merült rend sok elemét tartalmazza. A legtöbb rózsa a megfelelő égtájat követi tematikájában is: északra a múltat helyezték, gyakran az ótestamentum jeleneteivel, vagy a gyermek Jézussal vagy Máriával; délen inkább a jelent találjuk újtestamentumi témákkal; nyugaton a jövő helyezkedik el, mondjuk az utolsó ítélet által ábrázolva, vagy Krisztussal mint a világ bírájával vagy az Új Jeruzsálem felépítésével; keleten nincs rózsa, ott a főoltár. A Kelet már minden rózsa középpontjában - az ott uralkodó tér- és időnélküliségben - jelen van. Ha az időt lineárisan - mint egy egyenes időtengelyt képzeljük el, mely a jövőből jön és a múltba vezet, akkor azt látjuk, hogy a jelen pillanatnak, az úgynevezett időpontnak egyáltalán nincs kiterjedése az időtengelyen, az úgyszólván időtlen. Ahogy korábban a teret leplezte le számunkra a mandala, úgy a rózsa az időt mint illúziót leplezi le: kívül a rózsa szféráiban ábrázolják, ezt mi polaritásban - különböző képekben - észleljük, az évszázadokéban, a 12 hónapéban, az év 52 hetében, az állatövben. Mindez összetart, a középpontban egyesül, és ezzel eltűnik az időtengelyről. Amíg kívül a Teremtés uralkodik a sorskerék törvénye szerint az időn keresztül, addig a középben a Logosz uralkodik, Krisztus által, az örökkévalóságtól az örökkévalóságig.

És még egy idővel összefüggő jelenségre hívja fel figyelmünket a rózsa: míg kint a teremtés polaritásában minden szüntelenül fejlődik és mozog (minden folyik, ahogy Hérakleitosz megfogalmazta), a közép időtlen, örök nyugalomban marad.

Ebből az a tanulság vonható le, hogy a mi poláris világunkban egyedül az biztos, hogy semmi sem marad úgy, ahogy van. Csak ha visszatértünk a középbe, akkor fogjuk átélni, hogy minden úgy marad, ahogy van: örökké, időtlenül.

E helyzethez tökéletes analógiát találunk a fizikai környezetben. Tudjuk, hogy ez a világ atomokból épül fel, és hogy ezek az atomok tulajdonképpen energiából állnak, tehát az anyagi rész egész pici és a középben van. Mi egy illúzióvilágba ágyazva élünk egy üres világban. Az egyetlen, ami valóban van, egészen a közepében van, de azzal sohasem érintkezünk Amivel mi érintkezésbe kerülünk, az bizonyítottan illúzió.

Amikor Krisztus a rózsa centrumában trónolva így fogalmaz: "Senki sem jut el az Atyához, hacsak nem általam", ez számunkra azt jelenti, hogy egy út vezet csak az égbe Istenhez, és ez az út egyetlen, idő és tér nélküli egység közepén keresztül visz vissza abba a paradicsomba, ahol Ádám és Éva még nem ismerték fel, hogy különböznek, mert az egységben nincs (férfi és nő = poláris) megkülönböztetés.

A fenti krisztusi mondathoz még egy további hasonló szellemű kiegészítés járul: "Bizony mondom Néktek: a mennyei birodalom bennetek van!" Innen nézve térképpé lesz számunkra a rózsaablak, mint egyébként minden más mandala, nemcsak az egész univerzumé, hanem belső lelki tájunké is. Így már nem csodálkozunk többé, hogy ugyanaz a térkép mindenütt feltűnik mint jel és szimbólum, és mindenütt, minden egyes ember belső lénye felismeri: ez a szimbólum itt volt és itt is marad örökre, hisz minden szinten létezik. Nem is lehet - ahogy a rövid történelmi áttekintés bizonyítja - eltörölni a föld színéről. Minduntalan felszáll a lélek mélyéről, és ha vissza akarjuk szorítani, akkor is újjá fog születni, ahogy a népek meséi és mondái. Nincs menekvés a mandalák területéről. A kör mindig újból bezáródik, akármennyire is védekezünk ellene. Akármit követünk is el a mandala ellen, mindig fel fog bukkanni, mindig fel fogjuk ismerni egy vadászbombázó kormányművén vagy a betlehemi csillagban, egy forradalmár sapkáján vagy a Notre-Dame rózsájában.


Még ha egy a rend ellenében balra forgó kerékkel tesszük is - mint ahogy ez a svasztikával, az ősi jellel, a runával történt -, a sorskerék természetéből adódóan fent újra lent lesz, és megfordítva. És valóban, még a horogkereszt hatalomgyakorlásának idején is kialakult egy kiegyenlítő ellenerő a fehér rózsa szimbólumával, amely igyekezett visszajutni a középhez.

Önkéntelenül is a T'ai Chi-jel fekete mezőjében lévő fehér pontra emlékezünk



Bocsásson ki tüzet a horogkereszt meghajlított végeiből! Így indiai tűzkereket kap. Ez balra forog, és kaotikus, pusztító erőket szimbolizál.



A napkerék az óra mutatóival együtt forog, és kozmikus, építő erőket szimbolizál.


A gótikus ablakrozetták közepén lehull a lepel létünk két nagy titkáról; a térről és az időről. Így emlékeztetnek bennünket egy másik mandalára; amely szintén egy szimbólumban köti össze a teret és az időt: a horoszkóp az a tér-idő egyenlet, amely egy személy vagy esemény születési helyéből és idejéből számítható ki. Mármost egy horoszkóp sem merev, mozdulatlan alkotás, mint azt néha feltételezik, hanem éppen úgy, mint minden mandala - dinamikus folyamat Csupán, a középen uralkodik nyugalom, addig viszont hosszú az út. A legjobb, ha egy fölfelé keskenyedő spirált képzel el, amelyik olyan, mint egy csigaház. Ha a kört körbefutottuk, kezdhetjük elölről, csak egy picit magasabb szinten, és ezúttal valamivel kisebb lesz, így közeledünk a közepe felé, a megváltáshoz. (Vesd össze ezzel a buddhisták újjászületési kerekét és az ingát!)

A rózsaablakot a világ horoszkópjának tekinthetjük A világ születését és annak további fejlődését ábrázolja, mint egy horoszkóp.


Színezze ki most ezt az ábrát, a horoszkópmandala régi ábrázolását - amennyiben Önt ez érdekli - olyan színekkel, melyek illenek az egyes szférákhoz és a bolygókhoz.


Ha eddig még nem foglalkozott asztrológiai szimbolikával, íme néhány rövid utalás:

az állatövek 12 jegyét a 4 elemhez rendelték:

a három Tűzjegy:                         kos - oroszlán - nyilas

a három Föld jegy:                      bika - szűz - bak

a három Levegő-jegy:                 ikrek - mérleg - vízöntő

a három Víz jegy:                        rák - skorpió - halak


Már ebből a felosztásból is adódik a színek egy - bizonyos elrendezése. Ha Ön még a bolygókat is figyelembe veszi, amelyek az állatövekhez tartoznak, akkor tovább differenciálhat. A Mars (piros) a Kosban, a Vénusz (zöld) a Bikában, a Merkúr (sárga) az Ikrekben, a Hold (ezüst) a Rákban, a Nap (arany) az Oroszlánban, a Merkúr (narancs) a Szűzben, a Vénusz (zöld) a Mérlegben, a Plútó (sötétvörös) a Skorpióban, a Jupiter (ibolya) a Nyilasban, a Szaturnusz (fekete) a Bakban, az Uránusz (kék vagy tarka) a Vízöntőben és a Neptun (palackzöld) a Halban találja meg a helyét. Ezek a színodarendelések vitatottak, nem egyértelműek, de ez, a mi célunkat illetően, érdektelen.

Keresse ki az érzése szerint legjobb elrendezést!


?

A rózsaablakban a világ születése egy robbanásra, a tudomány által is feltételezett ősrobbanásra hasonlít. A fény elemekre bomlik, színes és sugárzó lesz, a széle felé egyre jobban megszilárdul, majd kővé mered. Fordítva pedig a rózsa visszaveszi a teremtést, egy pontba gyűjti, mint egy gyújtólencse, amely sugarai középpontjában gyújt tüzet. Némely rózsa szélén csakugyan gyújtólencse formájú szerkezetek vannak. Ezek összpontosítják a fényt, például a chartres-i déli rózsa, ahol tizenkét ilyen gyújtóüveg irányítja középre a figyelmünket. A középső medalionnak szintén van tizenkét gyújtóüvege, ami által az ott ábrázolt Krisztus a szó igazi értelmében gyújtópontjává válik az univerzumnak, megvált bennünket a sors, ahogy a nirvána üressége a buddhistát az újjászületés kerekétől.


?

A fény a rózsák központi jelensége és a gótika egyik titka. Az íves ablakok üvege mind a mai napig őrzi titkát, a sok kísérlet ellenére soha többé nem sikerült hasonlóan káprázatos színes üveget előállítani. Valami keveset tudunk, de a végső titok felderítetlen, mint sok egyéb a gótikában. Állítólag a 13. században drágaköveket öntöttek a üvegablakokba, hogy az több fényt tartson fogva, mert a drágakövek, mindenekelőtt a gyémánt titka épp az, hogy bár beereszti a fényt, sajátos fénytörése révén alig engedi szabadon, az tehát fogva marad a kőben és csillogtatja azt. Hasonló jelenséget mutatnak a rózsaablakok, rajtuk, mint a drágaköveken keresztül tör be a fény, és a katedrális belsejét misztikus megvilágításba helyezik Így lesznek az ablakok a katedrálisok csillagaivá és a rózsák azok Napjává. A rózsák mint a Nap szimbólumai és képmásai a valóságos Nap meg a katedrálisban lévő emberek között teremtenek kapcsolatot. A rózsaablak a Napot közvetíti felénk, melynek fényébe közvetlenül aligha pillanthatunk, mint ahogy Isten jelenlétét sem viseljük el közvetlenül. A rózsaablakok centrumát képező Logosz pedig köztünk és Isten végtelensége között teremt összeköttetést.

A katedrálisok kupoláján, fenn az emberek felett, csillagként ragyogva mutatják a rózsaablakok az utat a templom hajójában, úgy, ahogy a betlehemi csillag mutatta azt a három napkeleti bölcsnek És még mindig ugyanazt a Krisztushoz, Logoszhoz vezető utat mutatják. Dávid csillaga is, az a hatágú csillag - melyet gyakran ábrázolnak egymáson áthatoló háromszöggel, a tüzet és a vizet jelképező vörös és kék színnel, a rózsaablak főszíneivel -, mely a makrokozmoszt a mikrokozmosszal egyesíti, szintén a fény születését hirdeti a téli napfordulón, tehát a legnagyobb sötétség idején, ahogy a rózsaablakok is a legnagyobb sötétség idején üzentek


Formáljon csillagot a bourges-i katedrális kupolájából!


?




Hátra Kezdőlap Előre