A SZÍNEK VILÁGA


A teremtés története ezekkel a szavakkal kezdődik: "Legyen fény!" A fény tehát kezdettől fogva a középpontban áll. Fény nélkül semmi sem nyilvánulna meg számunkra. A rózsaablak a katedrális fényét közvetíti az emberekhez, és így maga is a teremtés mása. Egy központból indulva terjednek a világ színei és struktúrái, amelyek kifelé egyre anyagibb jelleget öltenek, míg végül a katedrálisok kőfalainak szerkezeteibe torkollnak.

Ahogy minden tér a tér nélküli pontból fejlődik ki, úgy keletkezik az egész világ a fehér fényből, amelynek színeiben és formáiban állandóan elveszünk. A rózsa fényjátéka ugyanúgy a középen lévő Lényeghez, Logoszhoz vezet, mint ahogy a katedrális lényege a belső térhez, nem holmi kőfalakhoz és tornyokhoz. Noha a polaritáshoz kötődve mi formákra és struktúrákra gondolunk inkább, ha katedrálisról beszélünk.

De a lényeg sohasem a formákban rejlik, mindig amögött húzódik valahol, és a forma csupán segíteni tud abban, hogy rajta keresztül eljussunk a lényeghez. A keréknél is üres a középpont (a tulajdonképpeni lényeg, a kerékagy) és mégis minden, a szó legszorosabb értelmében körülötte forog. Így a rózsa lényege szintén a közepében, az Aquinói Tamás emlegette "arany középben", a Logoszban van, tehát abban az ideában, amely a középső kép mögött lappang. Minden, ami ebből a középből kinő, az "a 10 000 dolga a világnak", olyan alkotás, ami mögött újra meg kell találnunk az Egyet.

Ebben segítenek nekünk a katedrálisok rózsái, mert úgy hatnak, hogy miközben a fényt szétszórják, a szemet fogságba ejtik és a középre, a lényegre irányítják, és ott a centrumban fixálják. Mint minden szép dolog a világon, ami leköt minket, így a színek és a formák is az illúziók világába tartoznak.

A bőség képével kápráztatnak el és mégis a hiány, a fény hiányának a kifejeződései. A mindent átfogó egység a középben van, ott, ahol nincs szín, kifelé viszont a polaritás világa kezdődik. A mi világunkban mindent az ellentét, a hiányzó pólus határoz meg: itt valami kicsi, mert valami más nagy, ott valami forró, mert valami más hideg, a jónak rossz kell, a szépnek csúnya, a gazdagnak szegény, a férfinak nő, még Krisztusnak is szüksége van egy ellenpólusra, a Sátánra, akit tisztel; mint "ennek a (poláris) világnak az urát". Következésképp minden színnek megvan az ellenszíne, nevezetesen az, amelyik hiányzik ahhoz, hogy az egész újra fehér legyen. Így minden egyes színnek tulajdonképpen szüksége van az összes többire, hogy megint fehér legyen. Kicsit leegyszerűsítve a dolgot, minden színnek megvan a maga kiegészítő színe, amellyel együtt megközelítőleg fehéret (a gyakorlatban inkább szürkét) ad. Ha egy tárgy piros annak a zöld hiányzik, és fordítva, ha kéknek tűnik valami, úgy a sárga hiányzik neki, és így tovább.

Hogy a színek lényegével jobban megismerkedjen, végezzen el néhány egyszerű gyakorlatot!

Hogy minden szín a fehérből keletkezik hogy a fehér tartalmazza az összes színt, kiderül abból, ha a Nap normális fényét vagy annak kicsinyített mását (például a villanykörte fényét) prizmára veti. Ha ez túl komplikált Önnek, gondoljon a szivárványra, ami (egyébként szintén egy természetes mandala) úgy keletkezik, hogy a fehér napfény megtörik a számtalan esőcseppen. A következő mandalán ezt még egyszer egészen világossá teheti.

Fessen ki minden mezőt a megadott színnel!


?

És ha most kedve van, a szivárvány összes színét újra fehérré teheti. Nem kell hozzá mágia, csak egy kis munka: fessen magának ismét egy színes kerek mandalát, vágja ki azt, majd ragassza rá egy kerek keménypapírra szúrjon lyukat a közepébe és rögzítse ezen a lyukon keresztül egy gombostűvel egy talpazatra. Ezután már csak a korongot kell megforgatnia, mégpedig olyan gyorsan, hogy nehézkes szemünk (!) számára látszólag álljon. Az egyetlen szín, amit ekkor lát, újra fehér.

Így visszavezette a teremtés egy ciklusát az egységhez, hisz a színek sokaságából újra létrehozta az eredeti fehér színt.


Ennek fordítottja történik a gótika rózsáiban. Nemcsak a teremtést ábrázolják bennük képileg, hanem a fény átváltozása a színek sokaságába állandó teremtéssé teszi őket, hisz az univerzum a belső fény által minden másodpercben újrakeletkezik, ugyanúgy, mint az indiai felfogásban, ahol az univerzum minden pillanatban újra létrejön.

Ha Ön a rózsa szemlélése közben hirtelen a színes sokféleségen át a Középbe zuhan, és már csak fehéret lát - a megvilágosodás egy pillanatában -, akkor semmi más nem történik, mint ami történt egyszerű gyakorlatunk során. Egy teremtési ciklus visszatért a kezdetéhez. Ne aggódjon, újra fog kezdődni.


Ebben a gyakorlatban a színek teremtéstörténetét festve akarjuk megmagyarázni értelmünknek Az alább lévő rajzon hagyja a Dávid-csillag belső hatszögét fehéren, mint eredeti színt. A felső háromszöget fesse pirosra, a bal alsó háromszöget kékre, a jobb alsót pedig sárgára, a három úgynevezett alapszínnek megfelelően. A köztük fekvő háromszögek színei szinte maguktól adódnak, ha követi a nyilakat, és keveri a két szomszédos színt... miután a piros és a sárga együtt narancssárgát, kék és sárga zöldet, kék és piros lilát ad. Ezek a másodlagos színek. Most már bizonyára azt is megérti, hogy a színes televízió három színnel az összes többit elő tudja állítani. A továbbiakban csak a két szomszédos csúcsot vagy színt kell összekeverni, és így megkapjuk az összes, lehetséges (hangsúly az "összesen") színárnyalatot.

Például a vörös és a narancs narancsvöröset ad. A sárga és a zöld sárgászöldet, és így tovább vég nélkül.


A színek néhány titkát még leleplezi a színcsillagmandala:

1. A kiegészítő színek (mint ellenpólusokhoz illik) egymással szemben helyezkednek el.

2. Összekeverve újra fehéret (szürkét) eredményeznek. (Csak a három alapszín fényből való keverése hoz létre fehéret, festékekkel ezek csak feketéhez közelítő szürkét adnak. A lektor.)

3. Egymás mellé helyezve a lehető legnagyobb kontrasztot képezik.

4. Minden kiegészítő színpár három primér színt tartalmaz, amelyek együtt újra fehéret alkotnak.


?

Most vegyünk még egy játékot, amely a színeket mint a polaritás kifejeződését velünk felismerteti.

Világítsa meg egy viszonylag sötét helyiségben a következő, Ön által már ismert szimbólumot, aztán tekintsen rá néhány percig nagyon erősen és intenzíven! Majd csukja le a szemeit és figyelje meg, hogy mit lát maga előtt.


Helyes, ha fekete szimbólum helyett fehér szimbólumot lát fekete alapon, tehát a kiegészítő színt. Ez az úgynevezett "utókép" mindig az ellen- vagy kiegészítő színből áll.

A gyakorlat megmutathatja nekünk, hogy az ellenpólus milyen közel van a tudatunkban. A szó szoros értelmében közvetlenül mellette, az "árnyékban" van elrejtve.

Szeretet és gyűlölet, mint a népnyelv is tudja, nagyon közel vannak egymáshoz - és minden pólusnak megvan az ellenpólusa, minden álláspontnak az ellenálláspontja.

Figyelem! Tudatosítsa magában, hogy ez alól a törvény alól nincs kivétel, s ez megváltoztathatja az Ön egész életét!

E könyv kereteit messze meghaladó gyakorlat lenne a következő: amikor észreveszi, hogy az egyik pólus felé eltávolodott, csukja le a szemét pár percre és gyűjtsön érveket ez alatt az idő alatt az ellenpólus javára. Hamarosan észreveszi, hogy az ellenpólus az ellenkező álláspont felől ugyanúgy képviselhető. Az álláspontok végül is mindEgyek. Az egyetlen igazság, amelyet nagyon szívesen képviselne mindenki, középen van, és az éppoly könnyű, illetve nehéz meglátni, mint a tiszta fehér fényt, amelynek nincs ellenszíne, mert az minden szín együttese. A fekete a színek hiánya.

A tiszta fény amely az ezoterika és a vallás számára mindig is az egység és a megvilágosodás szimbóluma volt, a polaritás világából egyáltalán nem észlelhető. A Bibliában ezt formálisan úgy ábrázolják, hogy amikor Isten fényjelenséggel lép fel, akkor fényessége elvakítja az embereket. Mi nem láthatjuk Istent (az Egységet), mert ha túl közel megyünk hozzá, nem tudjuk elviselni. Nekünk a polaritás szintjén a rózsaablakok közvetítik és fordítják le az Egységet. Ez a közvetítés különböző állomásokon keresztül fejlődött ki. A régebbi ablakok (a legkifejezőbben a román kerékablakok) töretlenül engedték beáramlani a fehér fényt a központi nyíláson. A fény így keményen áll a fal, a teremtés sötétségével szemben, mint pl. a spanyolországi Astorgában.


?

A késő gótika teljesen kifejlődött rózsáiban a tiszta fehér fény szimbólumát a Logosz vagy a (Mária-) szeretet szimbóluma váltotta fel.


?



A SZÍNEK SZIMBOLIKÁJA

A legtöbb rózsa uralkodó színe a piros és a kék, általuk lehet a meleg és a hideg polaritását ábrázolni. E kettő közepén, mint a színmandalán is láthatjuk, van a lila, mely a szakrális színvilágban (lásd a miseruhákat!) "szent" jelentőséggel bír, hisz az embereket a spiritualitásra, a középre vezető útra ösztönzi.

A kék nemcsak a hideg színe, hanem egyúttal a befogadónak, a felvevőnek, vagyis a női princípiumnak a színe. Így ez a színe Szűz Mária köpenyének is, aki maga a nőiség, akinek a neve összefügg a kék tengerrel, a "mare"-val. A tenger az elnyelést és az elsüllyedést szimbolizálja, így a kék szín mélységet, elsüllyedést és passzivitást fejez ki, ahogy azt az alkohol élvezete után emlegetett "kék hétfő" és "kéknek lenni" példákból láthatjuk. (Ezek tipikus német kifejezések. A fordító.)

A kék tehát a női, a szaporító, sokszorosító princípium színe. De a Teremtő egy aspektusához is hozzájárul. Visnu, mint "a kék Isten" ismert az indiaiaknál. Agnit, "az igazságkeresés istenét" is gyakran ábrázolják kéknek. Ezzel a kék az igazság, a hűség és a halhatatlanság színévé is válik

És ahogy belemerülünk a hűvös kékbe, úgy emel ki minket a piros. Ez a forró és a láng színe, meg a Szentlélek színe is, mely pünkösdkor lángnyelvekben ereszkedett le az apostolokra. A bátorság színe, meg a lelkesedés tüzéé, és ugyanolyan élénkítően hat a külvilágra, mint a lila a belsőre. Emellett a piros a szeretet színe világunkban, ezért beszélünk forró, sőt lángoló szerelemről. A cigányok veszélyesnek találták lakókocsijukban a túl sok pirosat, ügyeltek arra, hogy mindig elég lila vegye őket körül, mert a lila a közép kifejezése. Fontos, de érthető módon ritka szín a rózsaablakokban az arany, mert az csak az "arany közép"-nek, főleg a Logosznak és a napfénynek jár ki, amely a megnyilvánult fényszimbólum ábrázolására szolgál.

A hétköznapi világban is csak a legfontosabb és legcentrálisabb dolgok számára van fenntartva az arany. Már az alapul szolgáló fém magas anyagi értéke is kezeskedik erről. Tehát a királyok és a császárok színe és féme ez a mi nyugati világunkban, de a világ többi részébe is. Csak a maják, aztékok és inkák mesés aranykincsére kell gondolnunk, akik számára ez a szín, mint legfelsőbb istenségük lakóhelyének, a Napnak a színe, szent volt.

Nagyon közel áll hozzá a sárga, amely tiszta formájában a fény színének számít. De amint átmegy fakóba vagy "kénesbe", az irigység, a féltékenység és az árulás színe lesz. Júdás Iskariótot gyakran ábrázolják ebben a színben. Ilyen a színe a kénnek, annak az alapanyagnak, amellyel az ördög a poklot fűti.

A fehér a töretlen fény színe, az aranyhoz hasonlóan csak a legelőkelőbbeket illeti meg. Ez a papi ruhák színe, Aaron, az egyiptomi pap, a Biblia első papja ugyanúgy ezt viselte, mint az indiai guruk, és a pápa öltözete is fehér. Ezenkívül a feltámadásnak és a halálnak a színe is, mert aki fel akar támadni, annak előbb meg kell halnia. Így aztán a szellemi újjászületés színe is. Ne csodálkozzunk azon, ha más országokban és kultúrákban, mint pl. Indiában, Japánban a temetés színe fehér. Ez csak azon álláspont kérdése, amelyből a halált nézzük Sok országban a halotti virágok is fehérek, akárcsak azok a virágok, amelyeket az újjászületett mestereknek ajándékoznak A lótuszvirág, a legteljesebb fejlettség szimbóluma sem véletlenül fehér Keleten, a tökéletesség mellett az abszolút tisztaságot is szimbolizálja, s ezzel megint hazatértünk; és azt látjuk, mi, akiknek mindenre bizonyíték kell, hogy a fizika szerint a fehér az egyetlen tökéletes szín, mert magába foglalja az összes többit. És számunkra is a tisztaság szimbóluma, amit "hófehér", "hattyúfehér", "liliomfehér" szavakkal külön hangsúlyozunk.

A többi szín igencsak háttérbe szorul a rózsákban, ami nem jelenti azt, hogy a mandalák kifestésekor Ön ne használjon más színt. Az indián mandalákban például a zöld és a barna, mint a természet leggyakoribb színei érthetően gyakrabban vannak képviselve. Emellett a zöld mint a béke színe nemegyszer a rózsákban is előfordul. A zöldet még az iszlám színeként, meg a növekedés szimbólumaként is számon tartjuk. Ahogy a természet kizöldülése a hosszú, halálhoz hasonló (fehér) tél után reményt kelt az emberekben, úgy szimbolizálja a zöld a tavaszt.

Természetesen még sokkal több asszociáció társítható az egyes színekhez, és még több szín is van, játsszon velük tovább, ha van kedve hozzá. Nézze meg még egyszer a már kifestett mandaláit a színek szempontjából, és gondolkozzon el azon, hogy vajon mit mondanak Önnek a színek.

Szemlélje meg figyelmesen a feketét is, noha az tulajdonképpen nem szín, az csupán a színek távollétére utal, és mégis körbevesz minden rózsát, mert belülről, a katedrálisból tekintve a rózsák körüli kőszerkezetek feketének tűnnek.

Ha újfent visszatérünk a fehér szimbolikájához, akkor a fekte jelentősége hamar világossá válik Ahogy a fehér a mindent felölelő tökéletességet ábrázolja, úgy a fekete az abszolút redukálás, minden fény és ezzel minden szín hiánya. Az asztrológiai szimbolikában a Szaturnusznak, a küszöb őrének a színe ez, nálunk pedig a gyász és a halál színe. Mindenkinek el kell haladnia a "küszöb őre" előtt, a legvégsőkre való redukálás szakaszán, mindenkinek át kell mennie a sötét póluson, az árnyékon vagy az alvilágon a fényhez vezető útja során. Ezt szimbolizálják a rózsák azzal, hogy valósággal arra kényszerítik a tekintetünket, hogy kövesse ezen út archetipikus menetirányát. A környező kőszerkezetek sötétjéből érkezve a szem végigvándorol a rózsa színpompás perifériáján, és az úton egyre több fényt nyer, míg végül a tökéletes, mindent tartalmazó középben végzi.

Érdekes gyakorlat az is, hogy megtaláljuk, mit akarnak mondani a színkombinációk, hogy rájöjjünk, melyek fordulnak elő gyakran és melyek ritkán.

Már többször észleltük, hogy a piros és kék túlsúlyban vannak a katedrálisablakokon. Ezzel a két színnel gyakran találkozunk a tarotkártyák képein, és ott is ugyanazt fejezik ki: az ellentétek poláris világának egy aspektusát. Van egy színkombináció, amelyet még sohasem láttam egyetlenegy rózsaablakban sem: a vörös és a fekete. Az is a polaritást ábrázolja, de - már biztos, hogy Ön is észrevette - annak egy olyan aspektusát, amely nem illik templomaink képébe. Ezek ugyanis az ördög színei, és számukra nincs bebocsátás a hivatalos keresztény templomokba. Következésképp az anarchisták e színeket választották maguknak, és az észak-amerikai navajó indiánok is ezekkel ábrázolták "a pusztítás Istenét". Érdemes talán a nemzeti zászlókat is szemügyre venni egyszer ebből a nézőpontból. A németeknél a polaritás ördögi aspektusának színei, a fekete és a vörös megelőzik a tökéletességet szimbolizáló arany színét. A régi német zászló a polaritás színeit még a középen lévő egység köré rendezte: fekete - fehér - vörös.

Ha van kedve, játsszon el egyszer a színekkel és a zászlókkal meg a jelentésükkel. Talán nem véletlen, hogy egy olyan ország, mint Svájc, amely Európában talán egyedül tekinthet vissza békés történelemre, szinte egyedül bír zászlajában egy tökéletes mandalával. Ilyen játékoknál ajánlatos vigyázni, hogy ne keverjünk bele értékeléseket, sokat tanulhatunk e téren a "kevésbé civilizált" kultúráktól. Az indiaiak Sivának, a "három Isten" egyikének, a pusztítónak, a feloszlatónak is építenek templomokat, és tisztelik őt, hiszen a poláris világban ő az úr. A navajók is imádkoznak az ő "Idegen-Isteneket-megsemmisítő" "pusztító Istenükhöz", akihez a háborúk és a természeti katasztrófák tartoznak. Benne látják a figyelmeztetőt is, aki a katasztrófákat - mint jeleket - küldi nekik, hogy visszavezesse őket a helyes ösvényre. A kabalisták szerint az ördög (németül Dahlke által elválasztva a Teuf-el. A fordító.) egy bukott angyal (erre bennünket az összes angyalnévben fellelhető utolsó szótag, az "el" emlékeztet), aki egy elég magas angyalhierarchiából zuhant le, miután a legfelsőbb elv ellen fellázadt. Zuhanásakor magával rántotta a világot, és annak most az a feladata, hogy újra felemelkedjen a fényhez. Ezzel szemben mi megkíséreljük az ördögöt, aki egyszer valamikor Lucifer, azaz egy "fényhordozó" volt, letaszítani a pokolba. Csak az a probléma, hogy ez a pokol köztünk van! Krisztus egész világosan elmondja, hogy birodalma nem erről a világról való, hogy e világnak az ördög az ura. A tékozló fiú példázata is ebbe az irányba terelhet minket, és világosságot gyújthat Luciferrel, a fény hordozójával kapcsolatban.

Kérdés: Milyen lenne a világ az ördög nélkül?

Válasz: Nem lenne.

Nos, a színek világán keresztül az ördöghöz vezetett az utunk és ez megállja a helyét, mert a színek, a fehér és az aranysárga mögött álló idea kivételével, az ő világába tartoznak. Hisz minden, amit szemeinkkel a legszebb rózsából láthatunk, a poláris világ része, és ebben az értelemben ördögi...


Formálja meg az észak-spanyolországi léoni katedrálisból származó rózsát egészen tudatosan ebből a szempontból, és jusson eszébe mindaz a tudás, amit a rózsákról szerzett.


?




A SZEMMANDALA


A rózsák kétségtelenül bizonyos hatással vannak ránk, hisz árad belőlük egy kisugárzás. Ez talán azzal a hatással vethető össze, amelyet egy piramis tesz. Én már gyakran állítottam, hogy a mandala belső lénye hat a mi belső lényünkre, és a kettő analóg szerkezete alapján mintha felismerné egymást. Ennek most alaposabban utánanézünk! Az biztos, hogy a rózsa rendje a belsejében lévő üvegfestékből kiindulva, a színeken és formákon keresztül, az ónkeretet is beleértve, a külső kőszerkezetig folytatódik, és ez teszi a rózsát harmonikus egésszé. E harmonikus alkotás nyilvánvalóan közvetlenül, vagyis először biztosan a szemeinkre hat. Következésképpen a további útmutatást a szemekben találjuk Fennáll a gyanú, hogy ez lehetséges is. Gondoljunk Goethe szavaira:

"Ha a szem nem lenne napszerű, nem pillanthatná meg a Napot."


Figyelje meg egyszer nyugodtan a saját szemét a tükörben! Aztán színezze ki azt a megfelelő színekkel!


Az Újtestamentumban Máténál (6.22) Jézus a következő kijelentést teszi: "A test fénye a szem. Ha tehát a te szemed egészséges, akkor a te egész tested fény lesz."

Ez a "test fénye" is egy mandala, mint azt Ön a tükörben láthatja, és néhányan talán már az "íriszdiagnosztika" ábráiból is tudják. Ezt a Máté evangéliumbeli mondatot az íriszdiagnosztika korai megfogalmazásának tarthatjuk, hiszen a szem és különösen az írisz tényleg leképezi szerveinket, végül magát az egész embert. Ha ez a tükör egészen tiszta lenne, akkor mi egészen fény lennénk, mint ez Máténál elhangzik Az íriszdiagnosztika valóban azt tanítja, hogy egy ember annál egészségesebb, minél harmonikusabb az íriszstruktúrája. Minden eltérés a harmonikus struktúrától, mint a leöblösödések és a foltok a betegség felé való elmozdulást (a harmónia és a rend elvesztését) mutatják. A gyakorlatban persze sohasem találunk ideálisan strukturált íriszt, mert a poláris világban élő ember teste többé-kevésbé sérült, valami mindig hiányzik neki ahhoz, hogy egészséges legyen. Hasonlóképpen sohasem találunk teljesen harmonikus horoszkópmandalát. A polaritásban a tökéletesség nem érhető el, legfeljebb csak megközelíthető. A tökéletesség eléréséhez el kell hagynunk a polaritást. Ezt kifejezendő, meg azért, "nehogy olyasmit bitoroljanak, ami csak Istené", követnek el az indiánok szándékosan hibát homokmandaláikban. Török szőnyegszövő asszonyoknál is rábukkantam a szándékosan elkövetett kis "hiba" jelenségére, amelyet évszázados, gyakran mandalaszerű mintáikba beleszőnek. Nos, nálunk a hiba majdnem definíciószerűen valami szándékolatlan. De figyeljünk újra a betűkre: hiba az, ami hiányzik (hiányzik = hibázik. A fordító.), és ezzel az indiánok meg törökök hűségesek az eredeti jelentéshez. Azt fejezik ki a gesztusukkal, hogy teremtményeiknek hiányzik valamije, tökéletest csak Isten alkothat. Képzeljünk el nálunk egy komputert, amelybe alázatból szándékosan hibát programoznak be! Egy, a mi nyugati szokásainkhoz már alkalmazkodott szőnyegkereskedő Konjából rezignáltan magyarázta nekem hogy egyszerűen lehetetlen ezekből az emberekből a szándékos hibát kinevelni, mert rettegnek a "haragos pillantástól". A "haragos pillantás"-on Isten haragját értik a szőnyegszövőnők, és ez megfelel ama felfogásuknak (mint ahogy az indiánokénak is), hogy Isten vagy a Nagy Szellem mindent lát, ami itt a Földön történik, tehát hiábavaló minden trükk és csalás. Így engedik át a tökéletességet Istennek A gótika ablakai sincsenek technikailag "teljesen pontosan" kivitelezve. A harmóniájuk, úgy látszik, más törvényeken alapul, olyanokon, amelyeket szemünk - akár tudatosan érzékeljük, akár nem - ösztönösen felismer. A szem mandalájában benne van a legmagasabb fokú harmónia lehetősége, vagyis van benne valami isteni. Valami ilyesmire tanít minket a hallásunk is. Ma már komplikált elektronikus segédeszközökkel technikailag abszolút pontosan be lehet hangolni a hangszereket, csak akkor nem szólnak szépen. Ahhoz, hogy harmóniát közvetítsen a hangszer, embernek kell behangolnia, mert akkor lesz benne hiba... De térjünk vissza a látáshoz. Valójában nemcsak a török asszonyok asszociálják Istent a pillantáshoz, hanem mi is gyakran szimbolizáljuk Istent, pontosabban Isten szemét egy háromszögben lévő körrel. Még ma is okulusnak (a latinban szemnek) nevezik a korai templomok egyszerű, kerek ablakát.



A szemünk látható része fehér ínhártyából, különböző színű íriszből sok folttal és középütt a fekete pupillából áll. Ez a feketeség optikailag úgy keletkezik, hogy ott tulajdonképp nincs semmi, ami a fényt megállítaná. Minden fényt elnyel ez a lyuk és a recehártyára vezeti. Így a rózsaablak a szemhez hasonlít: a fényt teljesen áteresztő ínhártya megfelel a külső kőszerkezeteknek, a színes írisz a tarka üvegelemeknek és a pupilla a rózsa centrumának, amin keresztül a pillantás átsiklik a Logosz mögött lévő valóságba Minden mandala középpontja a semmi, az üresség, ami egyúttal egység és teljesség - itt található a semmi, és ez lehetőségében a minden.

A belső szem (retina) csak megismétli a mandalának ezt a felépítését. A perifériáról befelé egyre sűrűbben helyezkednek el a látósejtek (csapok és pálcikák), úgyhogy a látás a centrum felé egyre élesebb lesz, és valóban a középen található a "vakfolt", ahol semmit sem lehet látni, de ahonnan az összes információt az agyhoz vezetik a látóidegek. A szem egyébként közvetlenül az agy része, úgyszólván a kívül fekvő agy. Az agy mandalastruktúráját viszont már korábban megismertük. Mindig ugyanaz történik minden mandalánál: a periféria összegyűjti a tekintetet, és a középponton át egy új, mögöttes szintre tereli (vö. még egyszer a gyújtóüveggel). A középen keresztül el lehet hagyni a kétdimenziós felületet, és ezen át el lehet jutni a mögötte fekvő tér harmadik dimenziójába, sőt bizonyos körülmények között még az is lehetséges, hogy ez utóbbi mögött elhelyezkedő negyedik dimenzió idő- és térnélküliségébe zuhanunk.


Élje át ezt a mélybe vezető elvet a recehártya képének kifestésekor!


Nap nélkül se fény se látás, se megismerés, se tudás. A szem közvetít a Nap külső fénye és a tudás belső fénye között. És ez a belső fény megfelel a külsőnek - ahogy kinn úgy benn - hasonlóan ahhoz, ahogy a Földön minden fény megfelel a Nap fényének - ahogy fenn, úgy lenn.

A szem mandalája megmutatja nekünk a Nap ősmandalája és belső ősmandalánk közötti kapcsolatot, amit mi szimbolikusan harmadik szemnek, Jézus sugárzó szívének, rózsának vagy csakrának ábrázolunk.

Ha megtanuljuk kívül, a polaritás világában látni a mandalákat, bensőnk is megtanulja közben valódi lényét felfedezni. Ha felidézzük magunkban, hogy kívül minden csak bensőnk tükre, akkor a mandalán saját valódi lényünket éljük meg. Tehát minden mandalában a valódi önmagát ismerheti fel az ember, a közép ráismer a Középre, a lét felfedezi a Létet.

Így sok mindent megmutat nekünk a szem, ha a homlokzat mögé pillantunk és a külső szemtől eljutunk a belső látásig. Legtöbbször túlságosan ragaszkodunk a külsőségekhez, jóllehet éppen az téveszt majd meg minket.


?



A FORMÁK VILÁGA

Miután szemeink átláttak a színek világán, a formákhoz és a struktúrákhoz fordulunk. Ahogy a színek az egy fehér színből erednek, úgy minden forma egy pontból nő ki, amely maga mint forma még nem is létezik. Ez a pont mint "őspont" szüli az összes formát és struktúrát. Ha a rózsaablak szerkezetét követjük, úgy mindig eljutunk a ponthoz, hasonlatosan ahhoz, ahogy a színek mindig elvezetnek a közép fehérségéhez. Ahogy a színek mögött a poláris világban bizonyos törvényeket fedezhetünk fel, a formák mögött is ott van a geometria törvényei meg a számok. Minden mandala és különösen a rózsaablakok bizonyos számviszonylatok alapján épülnek fel, mint már bizonyára észrevették - többnyire 4, 6. 8, 12, 16 vagy 24 elemmel találkozunk. A Középpont száma az Egységé, ami nem más, mint az Egyes.





A SZÁMOK VILÁGA

Ha a kerék és a rózsaablak az univerzum modelljei akkor ezek mögött ugyanúgy számokat és viszonyokat kell hogy találjunk, mint a Teremtés mögött.

Nézzük meg közelebbről a számokat és jelentőségeket:

Az 1 - az egységnek felel meg, a még meg nem nyilvánultnak, a Legfelsőbbnek: Istennek.

A 2 - nyilvánvalóan a polaritás száma, az ellentéteké, tehát ezé a világé (és így az ördögé).

A 3 - ezzel szemben a teremtés harmonikus aspektusát fejezi ki, egy isteni, de az eggyel szemben már megnyilvánult szintet. Így szólunk a Szentháromságról (Atya, Fiú, Szentlélek), a Három Szent Királyról, de az indiaiak is ismerik ezt a hármasságot a három Isten megnyilvánulásában, hisz Brahma, Visnu és Siva analóg a három gunával, a teremtés alaperőivel; ezek pedig pontosan megfelelnek a három, alapvektornak, amelyekre tudósaink véleménye szerint felépítik az erők világát és a hatásokat. A három alapszín is kifejezi ezt az összefüggést, ahol a fehér természetesen az Egynek felel meg. A háromszögben geometriailag látjuk, hogy a három miképp nőtt a kettő fölé.

A 4 - a kereszt száma, a négy végpontjával, a négy iránnyal, a polaritás két gerendájából képezve. A kereszt és a négyszög az anyag és ezzel a mi világunk szimbólumai. Ez az a kereszt, amit magunkra kell vennünk. És ez az a kereszt is, amit Krisztus vett magára, amikor az egységből a világra jött és a kettőt összekötötte egymással, ami miatt az 5 is az ő száma.

A számok világában is találunk már általunk ismert szimbolikát. Egy középpontból feszítik ki keresztet négy irányba, mely leképezi a világot. E középpontban eltűnik a négy irány, és a polaritás két gerendája is eggyé lesz a keresztezési pontban. A világnak természetesen négy eleme van (Tűz, Víz, Levegő és Föld), az indiaiak ötödik eleme, az akasha, nem tartozik az anyagi világhoz. (Ez a kabalában az éter, a mindenen áthatoló, hullámszerű tér. A világ legszubsztilisebb információhordozója. A lektor.) Így négy világfolyó, négy gyökérfajta, négy évszak és négy világkorszak van. Az ötös szám az emberé, ezt mutatja nekünk az embermandala ötágú csillaga, és ez Krisztus száma is az ő emberi aspektusában, miután öt sebből vérzik a kereszten. Az ötszárú csillag kővel körülépítve a gótika csúcsívét adja.

A 6 - újból a polaritás szimbóluma egy még tovább kibontott szinten. Gondoljon a Dávid-csillag egymáson keresztülhatoló háromszögére, amelyek a maguk piros, kék színével a mikro- és a makrokozmosz egymáson való áthatolását ábrázolják Ennek a szintnek felel meg a hatszínű szivárvány és a férfi-nő ellenpólus, valamint a "szex" mint a magát megsokszorozó emberi világ kifejeződése. A hat kiáll az erők közötti egyensúlyért is, ahogy ez a hatágú csillagról leolvasható.

A 7-esben - újra egy, a harmónia mellett elkötelezett számot látunk. Az egészet, egy már kifejezetten anyagi szinten, mert így vitte végbe Isten az egész teremtést hét nap alatt (vagyis egy héten). Hét klasszikus bolygó van, hét szabad művészet, hét erény (a rózsák gyakori témája) és hét életkor. Az ókoriaknál a hét misztikus számnak számított. Általában azt látjuk, hogy a páratlan számok az egyes direkt fejlődésének folytatói, míg a párosok inkább a kettőhöz és így a polaritáshoz kapcsolódnak. Így ábrázolja a számsor az utat az egyik szélsőségből a másikba, a pólustól az ellenpólusig, hasonlóan, mint az állatövben, ahol mindig egy pozitív meg egy negatív állatövjegy váltakozik.

Ebben a szellemben folytatja a 8 - a 4 fejlődését. A négyesség világa fölött annak a négy irányával és négy paradicsomi folyamával fúj a nyolc világszél (ezeket még a mai meteorológia is használja). A nyolc a fekvő lemniszkáta formájában a végtelenséget is visszatükrözi, így az újjászületés szimbóluma is. Nem véletlenül használják az ezoterikában és a matematikában a lemniszkátát (mint a mágus feje felett az első tarotkártyán) azonos értelemben.

A 9 - befejezi a számoknak ezt az első ciklusát, és így újra egy tökéletes szám lesz, hiszen a 10-zel új szakasz kezdődik.

A 10 - a számszimbolikában megint az egyesnek és a kezdőpontnak felel meg. Már csak képileg is; a 10 egy 1-es és egy 0. És ebben a 0-ban újra megpillanthatjuk a pontot, azt az őspontot, amely tér által felfúvódott, és ezzel újra az 1-esnek felel meg.

Az újrakezdés a tízzel még egy másik szempontból is jelentős. Az ezoterika a számokat szimbolikus értékük alapján vizsgálja és ahhoz adja az összegzett számokat addig, míg azok megint egy számmá nem lesznek (ez az úgynevezett teozófiai összeadás), tehát a 10 eszerint 1+0 = 1, 11 = 1+1 = 2, 12= 1+2 = 3, 13 = 1 + 3 = 4. Így a ciklus valóban elölről kezdődik Így eredményez pl. 18 = 1 + 8 = 9-et és a 40 újra 4-et. Az év 52 hónapja 7-re redukálódik, ami a hét napjainak a száma, és a 12 apostol Isten három-egységének újbóli kifejeződése egy anyagi szinten.

A 12-nek - van még egy önálló jelentése, nevezetesen a tökéletesség - gondoljunk Israel 12 törzsére, a 12 állatövre és az év 12 hónapjára. Ha tehát egy rózsa a 6-12 (3) vagy a 24 (6) vagy a 48 (3) séma alapján van felépítve, láthatjuk, hogy mögötte mindig ugyanaz az idea van. Gyakran kötik össze a rózsákban, mindenekelőtt az indiai és tibeti mandalákban a 3-as és a 4-es számrendszereket a mögöttük fekvő sorokkal. Emlékszünk: a 4, a négyzet az anyagi világ kifejeződése, a 3, a hármasság (a háromszög) pedig az isteni kiáramlása (vesd össze pl. a háromszög alakú isteni szemmel). Ez a két szint egy szimbólumban egyesítve a misztikus 7-es számot adja.



Kifogásolható, hogy a különböző számoknak (mint 3, 5, 7, 9) sokféle, de hasonló jelentése van, és feltehető a kérdés, hogy minek egyáltalán ennyi szimbólum, ha úgyis mind ugyanazt fejezi ki? Meg kell mondani, hogy a különböző rendszerek eltérnek egymástól, mást-mást hangsúlyoznak, de a teremtés komplexitásának így felelnek meg a legjobban. (Megj.: A biológiában találunk ehhez egy párhuzamot, hiszen a genetikai kód, amely a szerves élet sokféleségét határozza meg, a szükségesnél jóval több lehetőséggel rendelkezik.)

Megragadva az alkalmat rögtön tisztázhatjuk, hogy egyik rendszer sem jobb, mint a másik, és a rendszerekről nincs értelme vitatkozni. Ugyanaz az igazság kifejezhető a Yin-Yang kettes rendszerében vagy a gunák és az alapszínek hármas rendszerében, az elemek és típustan négyes rendszerében vagy a kínai ötszörös elemtanban (amely a Yin és Yang kettes rendszerére támaszkodik), vagy értelmezhető az arab számok tízes rendszerében, vagy az asztrológia és az idő tizenkettes rendszerében, vagy a kabala huszonkettes rendszerében és így tovább. Ezek a maguk helyén mind betöltik hivatásukat, kiegészítik és soha nem zárják ki egymást. Az az asztrológus, aki a Ji Csinget értelmetlennek tartja, az sem annak, sem az asztrológiának a lényegét nem értette meg.

Aki számára lehetetlennek vagy túlságosan is spekulatívnak tűnik az az igény, hogy az Egészet kevés szimbólummal fejezzük ki, az legalább gondolja át azokat az analógiákat, amelyek a mi kevéssé misztikagyanús időnkig nyúlnak vissza. Az összes komputer ma kettős alapú (bináris, kétállapotú) rendszer szerint működik, s ez pontosan megfelel a kínai Yin Yang-nak, a T'ai Chi-szimbólum által kifejezve. A legnagyobb számítógéprendszereink, amelyek szinte mindentudónak tűnnek, végül is csupán az igen és a nem között képesek különbséget tenni (ezt mindenesetre nagyon gyorsan).

Minden televízió hármas analógrendszerben dolgozik, és ezzel az egész színskálát elő tudja állítani.

A legnagyobb benyomást talán mégis a DNS genetikus kódja és a Ji Csing hasonlósága teszi ránk Amíg a genetikus kód az aminosav négy jelével dolgozik, amelyeket egy hármas Codon-rendszerbe köt és így 64 "betűje" van, addig a Ji Csing két jelre van felépítve, ám mindig két hármasrendszerbe van besorolva, és így szintén 64 "betűhöz", hexagrammhoz jut. (Az egészben az a hihetetlen, hogy ennek a "jóskönyvnek" számítástechnikai szempontból is van értelme: a 0 a teljes, az 1-es az elvágott jóspálcika Az ugyanitt megszervezett férfi-nő paritásvizsgálat arra figyelmeztet, hogy a tudás univerzális! A lektor.) A genetikus kód abszolút univerzális, minden emberi, állati vagy növényi fehérje egy egységes kódrendszer szerint működik. Így képezi a DNS minden élet alapját a biológia szintjén. Miért ne képezné le a Ji Csing az egész életet a pszichológia szintjén?


Fesse ki most ezt a rózsát, és közben figyeljen a benne elrejtett számszimbolikára!


?

Ezzel a chartres-i északi rózsával már mind a három rózsáját kifestette ennek az egyedülálló gótikus katedrálisnak. A másik kettő a 77. és a 87. oldalon található. Nézze meg őket még egyszer együtt. Mindhárom a tizenkettes kulcs szerint van felépítve, és a geometria szemszögéből nézve, a centrum felé haladva egyre hasonlóbbak lesznek, csak kifelé, a periféria felé hangsúlyozza mindegyik a teremtés egy másik aspektusát.

Nyilvánvalóan a geometria mögött a legtöbb rózsában van egy mélyebb, az első tekintet elől elrejtett ún. rendszint, emögött pedig egy szimbolikus szint. Így szolgálja a geometria - amelyről Püthagorasz azt mondja a benne elrejtett számharmónia időtlen állandósága miatt, hogy isteni jellegű - ugyanazt a célt, mint a fény és a szín. Mindezek a végtelen utáni vágy kifejezései egy véges világban. Még nyilvánvalóbb ez az iszlám szent művészetében, mert itt a geometria a figurális elemek teljes mellőzése miatt még központibb eszköze lesz az istenkutatásnak. A dervisek számára, akiket az iszlám misztikusainak is nevezhetnénk, a körkerület törvény (a földkerekségé), a körsugár út és centrum, a pont igazság.

Ez teljesen egybevág a rózsa keresztény változatával. A körkerületben találjuk az életet a maga törvényeivel, a polaritás törvényével, a bűnök és erények szembeállításával meg az állatöv tanulságaival. Minden rádius (út) a középhez vezet és benne van a Logosz, amely a végső igazságot ábrázolja.

Alább pedig egy iszlám mandala. (A fény kulcsa. A lektor.)


?



GYÓGYÍTÁS RÓZSÁKKAL

Krisztus mondja magáról: "Én vagyok az út, az igazság és az élet." Minden egyben.

Akár tudunk a törvényszerű rendről, akár nem, szemünk fölfogja a szimbolikus geometria belső harmóniáját és kapcsolatba hozza belső mintáinkkal. Senki sem fog a gótikus rózsák megtekintése közben kaotikus érzelmeket átélni. Nem váltanak ki bennünk káoszt, mert nem arra rezonálnak Sokkal inkább összekötnek minket - a maguk belső és külső rendje által - a bennünk lévő belső rend kozmoszával. Amennyiben Ön e rózsák festése közben diszharmonikus érzéseket él át, az nem a rózsák miatt van hanem amiatt, hogy még képtelen harmóniájukat követni, illetve amiatt, hogy Önben berzenkedik még valami ez ellen a harmónia ellen.

Ezen időtlen szimbólumok szemlélése pszichoterápia annak valódi és legmélyebb funkciójában: az embert saját mélységével szembesíti, mert mindezen káosz mögött bennünk is a kozmosz van. Bizonyos, hogy a káosz is a mi feladatunk, hogy azt nem elfojtani, hanem konfrontálni kell, és az útnak a rendhez (a kozmoszhoz) kell vezetnie, és emiatt fontos, hogy ne tévesszük szem elől a célt. Bár ez nem is lehetséges az univerzum belső kiegyensúlyozottsága miatt. Éppen egy olyan korban láttuk a rózsák keletkezését, melyek az utat mutatják nekünk, amikor a sötétség a legmélyebb volt és az út már majdnem elveszettnek tűnt. Talán hasonló időket élünk át ma, hiszen a külső materializmusban a belső szikrák már kialvással fenyegetnek. Akárhogy is, magunkban hordjuk az egész emberiség fejlődését, és így mindnyájunkban él még az inkvizíció is - a bűn kivetítésével. (Csak ma másképp hívják az eretnekeket és a boszorkányokat.) De az egység tapasztalata, a paradicsomi állapot ugyanúgy megvan mindenkiben. Minden egyben. Ezt az emléket a mandalák hívják elő, amelyek mindent Egyben és az Egyet mindenben szimbolizálják A velük való foglalkozás és tapasztalat erőt adhat nekünk ahhoz, hogy szembesüljünk az ellenpólussal, a káosszal, majd elfogadjuk, hasonlóan azokhoz az emberekhez, akik 800 évvel ezelőtt a katedrálisokat és a rózsákat megalkották, mert e tevékenységükből koruk zavarossága ellenére is erőt merítettek útjuk megtalálásához. E régi tapasztalat modern párhuzamát épphogy magunk mögött hagytuk. A náci idők káoszában a modern inkvizíció rendszerével, a besúgás és üldöztetés idején a keresztény egyház, ott, ahol létezett, egészen új erőre és energiára lelt, amely a fenyegetettség elmúltával szemlátomást el is enyészett.

Mint minden ellentét, a káosz és a kozmosz is közel vannak egymáshoz, és mindkettőből tanulhatunk. Főleg akkor, ha rádöbbenünk, ha találva érezzük magunkat, ha hagyjuk, hogy megérintsenek minket a dolgok. Amit a katedrálisok és rózsák építőiről mondtunk, az ránk is vonatkozik Ott, ahol találva érezzük magunkat, ott történhet velünk valami, megmozdulhat bennünk valami. Ez olvasás közben is megtörténhet, de sokkal valószínűbb meditálás vagy festés közben. Nem kell, hogy mindig szép vagy kellemes legyen, ami történik, bár igen gyakran az éppenséggel az is megtörténhet, hogy kedvetlenség, düh és türelmetlenség vesz rajtunk erőt a festéskor. Hogy lehetséges ez? Megállapítottuk, hogy a mandala mindent tartalmaz, és így elvben mindent kiválthat belőlünk Néha nem sikerül az ellentéteket azonnal - a középen - egy új harmóniába egyesíteni. Leginkább a mandalajátéknál fordul ez elő. Mi a teendő?

Semmi más, mint egyszerűen megtekinteni, hogy "ott" mi folyik - és valamikor csak leesik a tantusz, és Ön észreveszi, hogy a mandala nem tehet róla, hogy tökéletes, és előveszi a színes ceruzát a fiókból. Kívül soha semmi nem hibás, hibásak mindig csak mi lehetünk?

Vigyázat! Ez a mondat, ha valóban megszívleli, veszélyes, minden álláspontjára, előítéleteire és pozícióira egyaránt!

Szerkessze meg a következő üres oldalra a saját fantáziamandaláját! Természetesen ösztönözheti Önt mindaz, amit már a formákról, a színekről és a geometriáról elolvasott. Ne utánozzon és ne másoljon le semmit sehonnan! Ugyanakkor akármit is tesz az a teremtés utánzása és lemásolása. Tehát merítsen bátorságot!

Számtalan - a szó igazi értelmében - végtelenül sok mandalavariáció van. A könyv veszélyes abból a szempontból, hogy mintái korlátozhatják önt. Merítsen belőlük ihletet és ösztönzést ahhoz, hogy rátaláljon saját mandaláira kívül és belül.

Találjon rájuk olyan értelemben, hogy legyen nyitott és figyelmes a mandalákkal szemben, amelyek körülvesznek minket, és vegye észre a belsőnkben lévő mandalákat. Ahol a minták nem tökéletesek, az nem feltétlenül szándékos, de jól van ez így, hiszen a korlátozásban megvan az az esély, hogy túlléphetünk a sorompókon és a határokon.

Egy körző, egy vonalzó és egy ceruza kell csupán, és lásson hozzá! Kezdje ott, ahol minden elkezdődik - a közepén!

Ügyeljen arra, hogy mandalája szimmetrikus maradjon: ez akkor sikerül a legjobban, ha rétegről rétegre, koncentrikus körökben, egyenletesen hagyja belülről kifelé nőni. Ha kész a szerkesztéssel, befejezésül színezze is ki őket!




FANTÁZIAMANDALA


MEDITÁCIÓ

Tekintse meg a művét és engedje hogy az visszahasson Önre, tudatának visszaadja azt, amelyből ez éppencsak kinőtt, nézze meg anélkül, hogy megítélné, ne törődjön a részletekkel, hanem élje meg az egészet, az osztatlant! Ez a rendminta minden aspektusában egy kivetítés, az Ön bensőjének a teremtménye kell legyen, engedje tehát újra be, hozza vissza úgy, ahogy Brahma egy sokkal hosszabb ciklusban újra belélegzi a teremtését - majd zárja be újra a kört.

Egy ilyen folyamatban megtörténhet, hogy Ön a mandala szimbolikus struktúráit, melyeket Ön alakít ki, átéli egész a testiségéig, és annak egyes részeit bizonyos szerveiben, ill. testrészeiben megérzi. A rezonancia egy visszhangjelenség, és a mandala úgyszólván a mi saját rezgéskörünk, amely bennünket visszahatólag újra rezgésbe hozhat. Engedje át magát az együttrezgésnek!



Alább egy egészen egyszerű mandalát talál, egy kört, amit akármivel megtölthet, akármilyen káosszal ami Önben van. Fessen bele mindent, ha elege van a harmóniáról és egységről szóló papolásból, mindennek az árnyoldalát, ami mindenképpen ott van - akár tudomást kíván róla venni, akár nem. Adjon saját árnyoldalának is helyet a könyvében.

Ha ezt nem kívánja megtenni, akkor sem dől össze a világ. Az árnyoldala megkeresi a maga helyét a mandalakönyvben, tehát mindenütt, ahonnan hiányzik.


?

Minden tudás - a fényről és árnyékról a színekről és formákról, a számrendekről - rendelkezésre állt a gótika építőmestereinek, és ők nagyon tudatosan felhasználták ezt a rózsaablakokban, hogy azokban kifejezzék az Egyet és a Mindent. A geometriai alapelvet félig-meddig a természet ősképeiről lesték el.

A lyoni katedrális egyik oldalkápolnájának a rózsájában a teremtést egy ősörvény formájában ábrázolják, amely lehet akár spirálköd, ciklon vagy valamilyen vízörvény. De lehet az az örvény is, amellyel erre a világra jövünk és amellyel ezt elhagyjuk. A már ismert nyugalomelv tetten érhető a vihar közepén.

Próbálja meg e rózsa dinamikáját színekkel megközelíteni! Az eredeti a meleg (piros) és hideg (kék) ellentétes színeivel készült.


?

A sées-i északi rózsa a hópelyhek titkával, a télnek ezen számolatlan mandaláival ismertet meg bennünket. A rózsa pontosan ezen elvnek megfelelő utánérzés. Minden hópehely szigorú szimmetriájú, hatágú csillag, és mind másféle. A hatágú csillag a maga szimbolikájában a fenti és a lenti, illetve az isteni és földi világ egyesülését és egymásba hatolását ábrázolja.

Már maga a hópehelyjelenség elegendő ahhoz hogy egyszer s mindenkorra tisztázzuk, az Egynek végtelenül sok formája (mandalája) van.


?

A templomablakok fejlődése az idők során a késő gótika lángrózsáihoz vezet, amelyek a szerkezet, a szín és a fény kombinációjával a tűz benyomását keltik, és gyakran a valóságban is a Szentlélek lángnyelveit ábrázolják.


Alakítson át egy ilyen lángrózsát bizonyos színekkel valódi tűzlabdává. Az alapstruktúra az amiens-i rózsának felel meg, amely a külső körben egyébként még a "szerencsekerék-szimbolikát" is tartalmazza.


?




Hátra Kezdőlap Előre