Birodalom az Eufrátesz és Tigris között, Babilon székhellyel. Mezopotámiának ez a része a Kr.e. 3. évezred második felében Akkad uralkodói birtokában volt. Az akkád uralmat az Arábia felől betörő sémi amoriták és a D-perzsai elámiak támadása döntötte meg. Az amorita uralkodók egyik leszármazottja Kr.e. 1830 körül az addig jelentéktelen Babilont tette székhellyé, és megalapította az első babilóniai dinasztiát. Az ezután következő 300 évben a babilóniai birodalom rendkívül nagy hatalomra tett szert. Ennek alapja az évszázadok folyamán létrehozott nagy öntözőművek voltak, amelyek virágzó földművelés kialakulásához, a mezőgazdasági termékek jelentős mértékű kiviteléhez és a kereskedelem fellendüléséhez vezettek. Az öntözőművek a rabszolgamunka nagyarányú igénybevételével jártak. Mindez erős és egységes központi hatalmat tett szükségessé. Ez fejlődésének csúcspontját Hammurabi uralma alatt érte el.
Az óbabiloni birodalom (Kr.e. 19-14. sz.) virágzásának a kisázsiai hettiták betörése, majd Perzsia felől a kasszita hódítás vetett véget. A kasszita királyok uralma Babilóniában a 16. századtól a 12. századig tartott, s gazdasági-kulturális visszaesés jellemezte. A 13. századtól egyre gyakrabban ismétlődtek meg az asszír támadások. A 12. században az elámiak nyomása megdöntötte a kesszita dinasztiát, de Babilónia politikai-gazdasági hatalma ezután sem érte el a régi fokot.
A 9-7. század folyamán többnyire asszír uralom alatt állt, önállóságát csak Kr.e. 626-ban szerezte vissza Nabopolasszar khaldeus király uralmával. Az általa alapított úgynevezett új-babilóniai birodalom Asszíriát, Szíriát és Palesztinát is meghódította. Ekkor érte el a babilóniai rabszolgagazdaság legszélesebb kifejlődését. az addig nagyrészt állami tulajdonban volt vízművek és öntözött területek is a nagy rabszolgatartók birtokába kerültek. Ez azonban a babilóniai birodalom hatalmát még ingatagabbá tette. Babilónia fellendülésének a perzsa hódítás Kr.e. 539-ben véget vetett, a babilóniai birodalom megsemmisült.