JÓB KÖNYVE
- Az asszonytól született ember rövid életű és háborúságokkal + bővelkedő.
Zsolt. 90,10.,
Jób. 5,7.
- Mint a virág, kinyílik és elhervad, és eltünik, mint az árnyék és nem állandó.
Jób. 8,9.,
Zsolt. 103,15.,
Zsolt. 103,16.
- Még az ilyen ellen is felnyitod-é szemeidet, tennen magaddal törvénybe állítasz-é engem?
Jób. 10,2.
- Ki adhat tisztát a tisztátalanból? Senki.
Zsolt. 5,7.
- Nincsenek-é meghatározva napjai? Az ő hónapjainak számát te tudod; határt vetettél néki, a melyet nem hághat át.
Jób. 7,1.,
Zsolt. 31,16.
- Fordulj el azért tőle, hogy nyugodalma legyen, hogy legyen napjában annyi öröme, mint egy béresnek.
- Mert a fának van reménysége; ha levágják, ismét kihajt, és az ő hajtásai el nem fogynak.
- Még ha megaggodik is a földben a gyökere, és ha elhal is a porban törzsöke:
- A víznek illatától kifakad, ágakat hajt, mint a csemete.
- De ha a férfi meghal és elterül; ha az ember kimúlik, hol van ő?
- Mint a víz kiapad a tóból, a patak elapad, kiszárad:
- Úgy fekszik le az ember és nem kél fel; az egek elmúlásáig sem ébrednek, nem költetnek föl az ő álmukból.
- Vajha engem a holtak országában tartanál; rejtegetnél engemet addig, a míg elmúlik a te haragod; határt vetnél nékem, azután megemlékeznél rólam!
- Ha meghal az ember vajjon feltámad-é? Akkor az én hadakozásom minden idejében reménylenék, míglen elkövetkeznék az én elváltozásom.
1 Kor. 15,42.,
1 Kor. 15,44.
- Szólítanál és én felelnék néked, kivánkoznál a te kezednek alkotása után.
- De most számlálgatod az én lépéseimet, és nem nézed el az én vétkeimet!
Zsolt. 56,9.,
Jer. 17,10.
- Gonoszságom egy csomóba van lepecsételve, és hozzáadod bűneimhez.
Siral. 1,14.,
Hós. 13,12.
- Még a hegy is szétomlik, ha eldől; a szikla is elmozdul helyéről;
Zsolt. 130,3.
- A köveket lekoptatja a víz, a földet elsodorja annak árja: az ember reménységét is úgy teszed semmivé.
- Hatalmaskodol rajta szüntelen és ő elmegy; megváltoztatván az arczát, úgy bocsátod el őt.
- Ha tisztesség éri is fiait, nem tudja; ha megszégyenülnek, nem törődik velök.
- Csak őmagáért fáj még a teste, és a lelke is őmagáért kesereg.
Vissza