MIKEÁS PRÓFÉTA KÖNYVE

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7.

  1. És lészen: az utolsó időben az Úr házának hegye a hegyek fölé helyeztetik, és felülemelkedik az a halmokon, s népek özönlenek reá.
    Ésa. 2,2., Ésa. 2,3., Agge. 2,7.
  2. Pogányok is sokan mennek, és mondják: Jertek, menjünk fel az Úr hegyére és a Jákób Istenének házához, hogy megtanítson minket az ő útaira, és járjunk az ő ösvényein! Mert Sionból jön ki a törvény, és az Úr beszéde Jeruzsálemből.
    Ésa. 11,10.
  3. És sok népek között ítéletet tészen, és megfedd erős nemzeteket nagy messze földig és fegyvereiket kapákká kovácsolják, dárdáikat pedig sarlókká; nép népre fegyvert nem emel, és hadakozást többé nem tanulnak.
    Ezék. 39,6., Ezék. 39,9., Ezék. 39,10.
  4. És kiki nyugszik az ő szőlője alatt és fügefája alatt, és senki meg nem rettenti őket, mert a Seregek Urának szája szólott.
  5. Mert minden nép a maga istenének nevében jár, és mi is a mi Urunk Istenünk nevében járunk örökkön örökké.
    Zsolt. 10,12., Zsolt. 20,6., Zsolt. 20,8.
  6. Azon a napon, azt mondja az Úr, összegyűjtöm a sántát, és összeszedem az elszéledetteket, és a kiket megsanyargattam.
    Sof. 3,19.
  7. És a sántát maradékká teszem, az elszélesztettet pedig erős nemzetté, és az Úr uralkodik rajtok a Sion hegyén mostantól fogva mindörökké.
    Ámós. 9,15.
  8. És te nyájnak tornya, Sion leányának vára! Eljő tehozzád és elérkezik az előbbi hatalom, a Jeruzsálem leányának birodalma.
    Ámós. 9,11., Ámós. 9,12., Hós. 1,11.
  9. Miért kiáltasz hát kiáltva? Nincsen-é közötted király? Elveszett-é a te tanácsadód, hogy úgy elfogott a fájdalom, mint a gyermek-szűlőt?!
  10. Gyötrődj és kinlódj, Sionnak leánya, mint a gyermek-szülő! Mert ímé, kimégy a városból, és a mezőn tanyázol, és egészen Bábelig mégysz. Ott szabadíttatol meg; ott vált ki téged az Úr, ellenségednek + kezéből.
    2 Kir. 25,1., 2 Kir. 25,11., Jer. 25,12.
  11. Mert ímé, sok nemzetség gyűlt össze ellened, a kik ezt mondják: Legyen szentségtelen, és legeltessük szemeinket a Sionon!
  12. De ők nem tudják az Úrnak gondolatait és nem értik az ő szándékát, hogy összegyűjti őket, mint a kévét a szérűre.
  13. Kelj fel és csépelj, Sionnak leánya! Mert vassá teszem a te szarvaidat, körmeidet pedig aczéllá teszem, és széttiporsz sok népeket, és rablott kincseiket az Úrnak áldozom, javaikat pedig az egész föld Urának.

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7.

Vissza