ZSOLTÁROK KÖNYVE
- Az éneklőmesternek; a Kóráh fiainak tanítása.
1 Krón. 25,1.,
1 Krón. 26,1.
- Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél.
2 Móz. 12,26.,
2 Móz. 12,29.,
Józs. 4,21.,
Józs. 4,22.
- Nemzeteket űztél te ki saját kezeddel, őket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, őket pedig kiterjesztetted.
- Mert nem az ő fegyverökkel szereztek földet, és nem az ő karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted őket.
Józs. 11,6.,
Józs. 11,23.
- Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak!
- Általad verjuk le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat.
- Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem;
Zsolt. 20,8.,
Zsolt. 33,16.
- Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyűlölőinket te szégyeníted meg.
- Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. Szela.
- Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel.
Zsolt. 60,3.
- Megfutamítottál minket szorongatóink előtt, és a kik gyűlölnek minket, fosztogattak magoknak.
- Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között.
Róm. 8,36.
- Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra.
5 Móz. 32,30.
- Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levőknek.
Zsolt. 79,4.
- Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek.
Jer. 24,9.
- Gyalázatom naponta előttem van, és orczám szégyene elborít engem.
- A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt.
Zsolt. 74,10.
- Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet.
- Nem pártolt el tőled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedről:
- Noha kiűztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát.
Zsolt. 23,4.
- Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez:
- Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert ő jól ismeri a szívnek titkait.
Zsolt. 139,4.
- Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat.
Róm. 8,36.
- Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el minket örökké!
Zsolt. 7,7.,
Mát. 8,25.
- Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat?
- Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk.
Zsolt. 119,25.
- Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért!
Zsolt. 25,11.
Vissza