AZ APOSTOLOK CSELEKEDETEI
- Valának pedig Antiókhiában az ott levő gyülekezetben némely próféták és tanítók: Barnabás és Simeon, ki hivattatik vala Nigernek, és a Czirénei Luczius és Manaen, ki Heródessel, a negyedes fejedelemmel együtt neveltetett vala, és Saulus.
- Mikor azért azok szolgálának az Úrnak és bőjtölének, monda a Szent Lélek: Válaszszátok el nékem Barnabást és Saulust a munkára, a melyre én őket elhívtam.
Csel. 9,15.,
Róm. 1,1.,
Gal. 1,15.
- Akkor, miután bőjtöltek és imádkoztak, és kezeiket reájok vetették, elbocsáták őket.
Csel. 6,6.,
4 Móz. 8,10.,
4 Móz. 27,18.,
5 Móz. 34,9.,
1 Tim. 4,14.,
2 Tim. 1,6.
- Ők annakokáért, miután kibocsáttattak a Szent Lélektől, lemenének Szeleucziába; és onnét elevezének Cziprusba.
- És mikor Salamisba jutottak, hirdeték az Isten beszédét a zsidóknak zsinagógáiban: és János is velük vala, mint segítőtárs.
Csel. 12,25.
- És eljárván a szigetet mind Páfusig, találkozának egy ördöngős hamispróféta zsidóra, kinek neve vala Barjézus;
Csel. 8,9.
- Ki Sergius Paulus tiszttartóval, ez okos emberrel vala. Ez magához hivatván Barnabást és Saulust, kíváná hallani az Isten beszédét.
- Elimás, az ördöngős azonban (mert így magyaráztatik az ő neve) ellenkezik vala velök, igyekezvén a tiszttartót elfordítani a hittől.
- De Saulus, ki Pál is, megtelvén Szent Lélekkel, szemeit reá vetve,
- Monda: Ó minden álnoksággal és minden gonoszsággal teljes ördögfi, minden igazságnak ellensége, nem szűnöl-é meg az Úrnak igaz útait elfordítani?
- Most azért ímé az Úrnak keze van ellened, és vak leszel és nem látod a napot egy ideig. És azonnal homály és sötétség szálla reá; és kerengve keres vala vezetőket.
- Akkor a tiszttartó, mikor látta a történt dolgot, hűn, elálmélkodván az Úrnak tudományán.
- Elhajózván pedig Páfusból Pál és kisérői, Pergába, Pámfiliának városába menének. János azonban elválván tőlük, megtére Jeruzsálembe.
- Ők pedig Pergából tovább menve, eljutának Antiókhiába, Pisidiának városába, és bemenvén szombatnapon a zsinagógába; leülének.
- És a törvénynek és a prófétáknak felolvasása után küldének a zsinagógának előljárói ő hozzájok, mondván: Atyánkfiai, férfiak, ha van valami intőbeszédetek a néphez, szóljatok.
Luk. 4,16.,
Luk. 4,17.
- Pál azért felkelvén és kezével intvén, monda: Izráelnek férfiai, és ti, kik félitek az Istent, halljátok meg.
- Ennek a népnek, Izráelnek Istene kiválasztotta a mi atyáinkat, és e népet fölemelte, mikor Égyiptomnak földében jövevények valának, és onnét kihozá őket + hatalmas karja által.
Csel. 7,17.,
2 Móz. 1,7.,
2 Móz. 1,9.,
2 Móz. 6,6.,
2 Móz. 12,41.
- És közel negyven esztendőnek idejéig tűrte az ő erkölcsöket a pusztában.
2 Móz. 16,2.,
2 Móz. 16,35.,
Zsolt. 95,10.
- És minekutána eltörölt hét népet a Kanaán földén, azoknak földöket sorsvetés által elosztá + nékik.
5 Móz. 7,1.,
Józs. 3,10.,
Józs. 13,14.,
Józs. 13,1.,
Józs. 13,2.
- És azután mintegy négyszázötven esztendeig adott birákat mind Sámuel prófétáig;
Bir. 2,16.,
Bir. 3,9.
- Annakutána pedig királyt kérének maguknak, és adá nékik az Isten + Sault, a Kis fiát, a Benjamin nemzetségéből való férfiút negyven esztendeig.
1 Sám. 8,5.,
1 Sám. 9,15.,
1 Sám. 9,17.,
1 Sám. 10,1.
- És mikor őt elveté, támasztá nékik Dávidot királyul; kiről bizonyságot is tőn és monda: Találtam szívem szerint való férfiút, Dávidot, a Jesse fiát, ki minden akaratomat véghez viszi.
1 Sám. 13,13.,
1 Sám. 13,14.,
Zsolt. 89,21.,
Zsolt. 89,22.
- Ennek magvából támasztott Isten, ígérete szerint, Izráelnek + szabadítót, Jézust;
Ésa. 9,6.,
Ésa. 9,7.,
Ésa. 11,1.,
Ésa. 11,2.,
Jer. 23,5.,
Jer. 23,6.,
Róm. 1,3.,
Csel. 5,31.
- Minekutána előbb János az ő eljövetele előtt a megtérésnek keresztségét prédikálta Izráel egész népének.
Csel. 10,37.,
Luk. 3,3.,
Márk. 1,4.
- És mikor be akará végezni János az ő tisztét, monda: Kinek gondoltok engem? Nem én vagyok az, hanem ímé én utánam jő, kinek nem vagyok méltó megoldani lábainak saruját.
Luk. 3,15.,
Luk. 3,16.,
Ján. 1,20.
- Atyámfiai, férfiak, Ábrahám nemzetének fiai, és kik ti köztetek félik az Istent, ez idvességnek beszéde néktek küldetett.
Csel. 2,39.,
Csel. 3,26.,
Csel. 5,20.,
Csel. 10,36.
- Mert a kik lakoznak Jeruzsálemben és azoknak fejei, mivelhogy őt fel nem ismerék, a prófétáknak szavait is, melyeket minden szombaton felolvasnak, ítéletükkel betöltötték.
Ésa. 53,1.,
Zsolt. 22,8.,
Zsolt. 22,9.,
Zsolt. 22,13.,
Zsolt. 22,19.,
Csel. 3,13.,
Csel. 3,18.
- És bár semmi halálra való okot nem találtak, kérék Pilátustól, hogy ölettessék meg.
Luk. 23,14.,
Luk. 23,23.,
Ján. 18,38.
- És mikor mindazokat elvégezték, a mik ő felőle megirattak, a fáról levéve sírba helyhezteték.
- De az Isten feltámasztá őt halottaiból:
- És ő megjelent több napon át azoknak, kik együtt jöttek fel ő vele Galileából Jeruzsálembe, kik néki bizonyságai + a nép előtt.
Luk. 24,36.,
Luk. 24,42.,
Ján. 20,1.,
Ján. 21,1.,
Csel. 1,8.,
Csel. 3,15.,
Csel. 10,40.,
Csel. 10,41.
- És mi hirdetjük néktek az atyáknak tett ígéretet, hogy azt az Isten betöltötte nékünk, az ő fiaiknak feltámasztván Jézust:
Csel. 3,22.,
Csel. 3,26.,
1 Móz. 22,18.
- Mint a második zsoltárban is meg van írva: Én Fiam vagy te; ma nemzettelek én téged.
Zsolt. 2,7.,
Róm. 1,4.,
Zsid. 1,5.
- Hogy pedig feltámasztotta őt halottaiból, úgy hogy nem is fog többé az enyészetbe visszatérni, azt így mondotta: Néktek adom a Dávid biztos + szent javait.
Róm. 6,9.,
Ésa. 55,3.,
2 Sám. 7,16.,
Zsolt. 89,29.,
Zsolt. 89,30.
- Azért mondja másutt is: Nem engeded, hogy a te Szented rothadást lásson.
Zsolt. 16,10.,
Csel. 2,27.,
Csel. 2,31.
- Mert Dávid, minekutána a saját idejében szolgált az Isten akaratának, elaludt, és helyhezteték az ő atyáihoz, és rothadást látott.
1 Kir. 2,10.,
Csel. 2,29.
- De a kit Isten feltámasztott, az nem látott rothadást.
- Azért legyen néktek tudtotokra, atyámfiai, férfiak, hogy ez által hirdettetik néktek a bűnöknek bocsánata:
Csel. 2,38.,
Csel. 5,31.,
Csel. 10,43.,
Luk. 24,47.,
Eféz. 1,7.
- És mindenekből, a mikből a Mózes törvénye által meg nem igazíttathattatok, ez által mindenki, a ki hisz, megigazul.
- Meglássátok azért, hogy rajtatok ne essék, a mit a próféták megmondottak:
Hab. 1,5.
- Lássátok meg, ti megvetők, és csodálkozzatok és semmisüljetek meg; mert én oly dolgot cselekszem a ti időtökben, oly dolgot, melyet nem hinnétek, ha valaki elmondaná néktek.
- Mikor pedig kimentek a zsidók zsinagógájából, kérék a pogányok, hogy a következő szombaton prédikálják nékik ezen beszédeket.
- Mikor pedig eloszlott a gyülekezet, sokan a zsidók közül és az istenfélő prozelitusok közül követék Pált és Barnabást; a kik szólván hozzájuk, biztaták őket, hogy maradjanak meg az Isten + kegyelmében.
Mát. 23,15.,
Csel. 2,10.,
Csel. 6,5.,
Csel. 10,2.,
Csel. 13,16.,
Csel. 13,26.,
Csel. 11,23.
- A következő szombaton aztán majdnem az egész város egybegyűle az Isten ígéjének hallgatására,
- Mikor pedig látták a zsidók a sokaságot, betelének irigységgel, és ellene mondának azoknak, miket Pál mond vala, ellenkezve és káromlást szólva.
- Akkor Pál és Barnabás nagy bátorsággal szólva mondának: Szükséges volt, hogy először néktek hirdettessék az Isten ígéje; de mivelhogy ti megvetitek azt, és nem tartjátok méltóknak magatokat az örök életre, ímé a pogányokhoz + fordulunk.
Csel. 13,26.,
Csel. 18,6.,
Csel. 28,28.,
Mát. 8,10.,
Mát. 8,12.
- Mert így parancsolta nékünk az Úr: Rendeltelek téged világosságul a pogányoknak, hogy légy üdvösségükre a földnek széléig.
Ésa. 49,6.,
Márk. 16,15.,
Luk. 2,32.
- A pogányok pedig ezeket hallván, örvendezének, és magasztalják vala az Úrnak ígéjét; és a kik csak örök életre választattak vala, hivének.
Róm. 8,29.,
Róm. 8,30.,
Eféz. 1,4.,
Eféz. 1,6.,
Eféz. 1,11.,
1 Pét. 1,2.
- Terjede pedig az Úrnak ígéje az egész tartományban.
- A zsidók azonban felindíták az istenfélő és tisztességbeli asszonyokat és a városnak eleit, és üldözést támasztának Pál és Barnabás ellen, és kiűzék őket határukból.
- Azok pedig lábuknak porát lerázván ellenük, elmenének Ikóniumba.
Mát. 10,14.,
Márk. 6,11.,
Luk. 9,5.,
Luk. 10,11.,
Csel. 18,6.
- A tanítványok pedig betelnek vala örömmel és Szent Lélekkel.
Vissza