JAKAB APOSTOLNAK KÖZÖNSÉGES LEVELE

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5.

1. Jakab, Istennek és az Úr Jézus Krisztusnak szolgája, az elszórtan levő tizenkét nemzetségnek; üdvözletemet.
   1 Pét. 1,1.
2. Teljes örömnek tartsátok, atyámfiai, mikor különféle kísértésekbe estek,
   1 Pét. 1,6., Róm. 5,3.
3. Tudván, hogy a ti hiteteknek megpróbáltatása kitartást szerez.
   Róm. 5,3.
4. A kitartásban pedig tökéletes cselekedet legyen, hogy tökéletesek és épek legyetek minden fogyatkozás nélkül.
5. Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje + Istentől, a ki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik néki.
   Márk. 11,24., Péld. 2,6.
6. De kérje hittel, semmit sem kételkedvén: mert a ki kételkedik, hasonlatos a tenger habjához, a melyet a szél hajt és ide s tova hány.
   Mát. 21,21., Márk. 11,24.
7. Mert ne vélje az ilyen ember, hogy kaphat valamit az Úrtól;
8. A kétszívű, a minden útjában állhatatlan ember.
   Jak. 4,8.
9. Dicsekedjék pedig az alacsony sorsú atyafi az ő nagyságával;
   Jak. 2,5.
10. A gazdag pedig az ő alacsonyságával: mert elmúlik, mint a fűnek virága.
    Ésa. 40,6., 1 Pét. 1,24.
11. Mert felkél a nap az ő hévségével, és megszárítja a füvet; és annak virága elhull, és ábrázatának kedvessége elvész: így hervad el a + gazdag is az ő útaiban.
    Ésa. 40,6., Ésa. 40,7., Zsolt. 102,12.
12. Boldog ember az, a ki a kísértésben kitart; mert minekutána megpróbáltatott, elveszi az életnek koronáját, a mit az Úr ígért az őt szeretőknek.
    Jak. 5,11., 2 Tim. 4,8.
13. Senki se mondja, mikor kísértetik: Az Istentől kísértetem: mert az Isten gonoszsággal nem kísérthető, ő maga pedig senkit sem kísért.
14. Hanem mindenki kísértetik, a mikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága.
15. Azután a kívánság megfoganván, bűnt szűl; a bűn pedig teljességre jutván halált nemz.
    Róm. 5,12., Róm. 6,23., Róm. 7,10.
16. Ne tévelyegjetek szeretett atyámfiai!
17. Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, a kinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka.
    1 Ján. 1,5.
18. Az ő akarata szült minket az igazságnak ígéje által, hogy az ő teremtményeinek valami zsengéje legyünk.
    Ján. 1,13., 1 Pét. 1,23.
19. Azért, szeretett atyámfiai, legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra.
    Péld. 17,27., Péld. 17,28., Préd. 7,9.
20. Mert ember haragja Isten igazságát nem munkálja.
    Eféz. 4,26.
21. Elvetvén azért minden undokságot és a gonoszságnak sokaságát, szelídséggel fogadjátok a beoltott ígét, a mely + megtarthatja a ti lelkeiteket.
    Kol. 3,8., Kol. 3,9., 1 Pét. 2,1., Róm. 1,16.
22. Az ígének pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat.
    Mát. 7,26., Róm. 2,13.
23. Mert ha valaki hallgatója az ígének és nem megtartója, az ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez, a ki tükörben nézi az ő természet szerinti ábrázatát:
24. Mert megnézte magát és elment, és azonnal elfelejtette, milyen volt.
25. De a ki belenéz a szabadság tökéletes törvényébe és megmarad a mellett, az nem feledékeny hallgató, sőt cselekedet követője lévén, az + boldog lesz az ő cselekedetében.
    Jak. 2,12., Róm. 8,2., Ján. 13,17.
26. Ha valaki istentisztelőnek látszik köztetek, de nem zabolázza meg nyelvét, sőt megcsalja a maga szívét, annak az istentisztelete hiábavaló.
    Zsolt. 34,14.
27. Tiszta és szeplő nélkül való istentisztelet az Isten és az Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az ő nyomorúságukban, és szeplő nélkül megtartani magát e világtól.

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5.

Vissza