A JÁNOS ÍRÁSA SZERINT VALÓ SZENT EVANGYÉLIOM
- És harmadnapon menyegző lőn a galileai Kánában; és ott volt Jézus anyja;
- És Jézus is meghivaték az ő tanítványaival együtt a menyegzőbe.
- És elfogyván a bor, a Jézus anyja monda néki: Nincs boruk.
- Monda néki Jézus: Mi közöm nékem te hozzád, oh asszony? Nem jött még el az én órám.
- Mond az ő anyja a szolgáknak: Valamit mond néktek, megtegyétek.
- Vala pedig ott hat kőveder elhelyezve a zsidók tisztálkodási módja szerint, melyek közül egybe-egybe két-három métréta fér vala.
Márk. 7,3.
- Monda nékik Jézus: Töltsétek meg a vedreket vízzel. És megtölték azokat színig.
- És monda nékik: Most merítsetek, és vigyetek a násznagynak. És vittek.
- A mint pedig megízlelé a násznagy a borrá lett vizet, és nem tudja vala, honnét van, (de a szolgák tudták, a kik a vizet merítik vala), szólítá a násznagy a vőlegényt,
- És monda néki: Minden ember a jó bort adja fel először, és mikor megittasodtak, akkor az alábbvalót: te a jó bort ekkorra tartottad.
- Ezt az első jelt a galileai Kánában tevé Jézus, és megmutatá az ő dicsőségét; és hivének benne az ő tanítványai.
- Azután leméne Kapernaumba, ő és az ő anyja és a testvérei és tanítványai; és ott maradának néhány napig,
- Mert közel vala a zsidók husvétja, és felméne Jézus Jeruzsálembe.
2 Móz. 12,3.,
2 Móz. 12,6.,
2 Móz. 12,14.,
2 Móz. 12,20.
- És ott találá a templomban az ökrök, juhok és galambok árúsait és a pénzváltókat, a mint ülnek vala:
- És kötélből ostort csinálván, kiűzé mindnyájokat a templomból, az ökröket is a juhokat is; és a pénzváltók pénzét kitölté, az asztalokat pedig feldönté;
- És a galambárúsoknak monda: Hordjátok el ezeket innen; ne tegyétek az én Atyámnak házát kalmárság házává.
- Megemlékezének pedig az ő tanítványai, hogy meg van írva: A te házadhoz való féltő szeretet emészt engem.
Zsolt. 69,10.
- Felelének azért a zsidók és mondának néki: Micsoda jelt mutatsz nékünk, hogy ezeket cselekszed?
Ján. 6,30.,
Mát. 12,38.,
Mát. 16,1.,
Márk. 8,11.,
Luk. 11,29.
- Felele Jézus és monda nékik: Rontsátok le a templomot, és három nap alatt megépítem azt.
Mát. 26,61.,
Mát. 27,40.,
Márk. 14,58.,
Márk. 15,29.
- Mondának azért a zsidók: Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt megépíted azt?
- Ő pedig az ő testének templomáról szól vala.
Ján. 10,18.
- Mikor azért feltámadt a halálból, megemlékezének az ő tanítványai, hogy ezt mondta; és hivének az írásnak, és a beszédnek, a melyet Jézus mondott vala.
Luk. 24,8.
- A mint pedig Jeruzsálemben vala husvétkor az ünnepen, sokan hivének az ő nevében, látván az ő jeleit, a melyeket cselekszik vala.
- Maga azonban Jézus nem bízza vala magát reájok, a miatt, hogy ő ismeré mindnyájokat.
- És mivelhogy nem szorult rá, hogy valaki bizonyságot tegyen az emberről; mert magától is tudta, mi volt az emberben.
Ján. 6,64.,
Csel. 1,24.,
Jel. 2,23.
Vissza