A JÁNOS ÍRÁSA SZERINT VALÓ SZENT EVANGYÉLIOM
- Ezek után ünnepök vala a zsidóknak, és felméne Jézus Jeruzsálembe.
2 Móz. 23,17.
- Van pedig Jeruzsálemben a Juhkapunál egy tó, a melyet héberül Bethesdának neveznek. Öt tornácza van.
- Ezekben feküvék a betegek, vakok, sánták, aszkórosok nagy sokasága, várva a víznek megmozdulását.
- Mert időnként angyal szálla a tóra, és felzavará a vizet: a ki tehát először lépett bele a víz felzavarása után, meggyógyult, akárminémű betegségben volt.
- Vala pedig ott egy ember, a ki harmincnyolcz esztendőt töltött betegségében.
- Ezt a mint látta Jézus, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már sok idő óta úgy van; monda néki: Akarsz-é meggyógyulni?
- Felele néki a beteg: Uram, nincs emberem, hogy a mikor a víz felzavarodik, bevigyen engem a tóba; és mire én oda érek, más lép be előttem.
- Monda néki Jézus: Kelj fel, vedd fel a te nyoszolyádat, és járj!
Mát. 9,6.,
Luk. 5,24.
- És azonnal meggyógyula az ember, és felvevé nyoszolyáját, és jár vala. Aznap pedig szombat vala.
- Mondának azért a zsidók a meggyógyultnak: Szombat van, nem szabad néked a nyoszolyádat hordanod!
2 Móz. 20,10.,
5 Móz. 5,14.,
Nehem. 13,19.,
Jer. 17,21.,
Mát. 12,2.,
Márk. 2,24.,
Luk. 6,2.
- Felele nékik: A ki meggyógyított engem, azt mondá nékem: Vedd fel a nyoszolyádat, és járj.
- Megkérdék azért őt: Ki az az ember, a ki mondá néked: Vedd fel a nyoszolyádat, és járj?
- A meggyógyult pedig nem tudja vala, hogy ki az; mert Jézus félre vonult, sokaság lévén azon a helyen.
- Ezek után találkozék vele Jézus a templomban, és monda néki: Ímé meggyógyultál; többé ne vétkezzél, hogy + rosszabbul ne legyen dolgod!
Ján. 8,11.,
Mát. 12,45.,
Luk. 11,26.,
2 Pét. 2,20.
- Elméne az az ember, és hírül adá a zsidóknak, hogy Jézus az, a ki őt meggyógyította.
- És e miatt üldözőbe vevék a zsidók Jézust, és meg akarták őt ölni, hogy ezeket művelte szombaton.
- Jézus pedig felele nékik: Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom.
- E miatt aztán még inkább meg akarák őt ölni a zsidók, mivel nem csak a szombatot rontotta meg, hanem az Istent is saját Atyjának mondotta, egyenlővé tévén magát az Istennel.
Ján. 8,38.,
Ján. 10,33.,
Fil. 2,6.
- Felele azért Jézus, és monda nékik: Bizony, bizony mondom néktek: a Fiú semmit sem tehet önmagától, hanem ha látja + cselekedni az Atyát, mert a miket az cselekszik, ugyanazokat hasonlatosképen a Fiú is cselekszi.
Ján. 5,30.,
Ján. 8,38.
- Mert az Atya szereti a Fiút, és mindent megmutat néki, a miket ő maga cselekszik; és ezeknél nagyobb dolgokat is mutat majd néki, hogy ti csudálkozzatok.
Ján. 3,35.
- Mert a mint az Atya feltámasztja a halottakat és megeleveníti, úgy a Fiú is a kiket akar, megelevenít.
Ján. 11,43.,
Ján. 11,44.,
Ján. 17,2.
- Mert az Atya nem ítél senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta;
Mát. 25,31.,
Mát. 25,46.,
Csel. 17,31.
- Hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, miként tisztelik az Atyát. A ki nem tiszteli a Fiút, nem tiszteli az Atyát, a ki elküldte őt.
1 Ján. 2,23.
- Bizony, bizony mondom néktek, hogy a ki az én beszédemet hallja és hisz annak, a ki engem elbocsátott, örök élete van; és nem megy a kárhozatra, hanem + általment a halálból az életre.
Ján. 3,18.,
Ján. 3,36.,
Ján. 6,40.,
Ján. 6,47.,
Ján. 8,51.
- Bizony, bizony mondom néktek, hogy eljő az idő, és az most vagyon, mikor a halottak hallják az Isten Fiának szavát, és a kik hallják, élnek.
- Mert a miként az Atyának élete van önmagában, akként adta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában:
- És hatalmat ada néki az ítélettételre is, mivelhogy embernek fia.
- Ne csodálkozzatok ezen: mert eljő az óra, a melyben mindazok, a kik a koporsókban vannak, meghallják az ő szavát,
1 Thess. 4,16.
- És kijőnek; a kik a jót cselekedték, az élet feltámadására; a kik pedig a gonoszt művelték, a kárhozat feltámadására.
Dán. 12,2.,
Mát. 25,46.
- Én semmit sem cselekedhetem magamtól; a mint hallok, úgy ítélek, és az én ítéletem igazságos; mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak + akaratát, a ki elküldött engem, az Atyáét.
Ján. 5,19.,
Ján. 6,38.
- Ha én teszek bizonyságot magamról, az én bizonyságtételem nem igaz.
Ján. 8,14.
- Más az, a ki bizonyságot tesz rólam; és tudom, hogy igaz az a bizonyságtétel, a melylyel bizonyságot tesz rólam.
Ésa. 42,1.,
Mát. 3,17.,
Mát. 17,5.,
Luk. 3,22.,
Luk. 9,35.
- Ti elküldtetek Jánoshoz, és bizonyságot tett az igazságról.
Ján. 1,19.
- De én nem embertől nyerem a bizonyságtételt; hanem ezeket azért mondom, hogy ti megtartassatok.
- Ő az égő és fénylő szövétnek vala, ti pedig csak egy ideig akartatok örvendezni az ő világosságában.
- De nékem nagyobb bizonyságom van a Jánosénál: mert azok a dolgok, a melyeket rám bízott az Atya, hogy elvégezzem azokat, azok a dolgok, a melyeket én cselekszem, tesznek bizonyságot rólam, hogy az Atya küldött engem.
Ján. 10,25.,
Ján. 10,38.
- A ki elküldött engem, maga az Atya is bizonyságot tett rólam. Sem hangját nem hallottátok soha, sem ábrázatát + nem láttátok.
Mát. 3,17.,
Luk. 3,22.,
2 Móz. 33,20.,
1 Tim. 6,16.,
1 Ján. 4,12.
- Az ő ígéje sincs maradandóan bennetek: mert a kit ő elküldött, ti annak nem hisztek.
- Tudakozzátok az írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek; és ezek azok, a melyek bizonyságot + tesznek rólam;
Csel. 17,11.,
Luk. 24,27.
- És nem akartok hozzám jőni, hogy életetek legyen!
Ján. 6,47.
- Dicsőséget emberektől nem nyerek.
- De ismerlek benneteket, hogy az Istennek szeretete nincs bennetek:
- Én az én Atyám nevében jöttem, és nem fogadtatok be engem; ha más jőne a maga nevében, azt befogadnátok.
- Mimódon hihettek ti, a kik egymástól nyertek dicsőséget, és azt a dicsőséget, a mely az egy Istentől van, nem keresitek?
Ján. 12,43.,
Róm. 2,29.
- Ne állítsátok, hogy én vádollak majd benneteket az Atyánál; van a ki vádol titeket, Mózes, a kiben ti reménykedtetek.
- Mert ha hinnétek Mózesnek, nékem is hinnétek; mert én rólam írt ő.
1 Móz. 3,15.,
1 Móz. 12,3.,
1 Móz. 22,18.,
1 Móz. 49,10.,
5 Móz. 18,15.,
5 Móz. 18,18.
- Ha pedig az ő írásainak nem hisztek, mimódon hisztek az én beszédeimnek?
Vissza