A LUKÁCS ÍRÁSA SZERINT VALÓ SZENT EVANGYÉLIOM
- Monda pedig nékik példázatot is arról, hogy mindig imádkozni kell, és meg nem restülni;
Róm. 12,12.,
1 Thess. 5,17.
- Mondván: Volt egy bíró egy városban, a ki Istent nem félt és embert nem becsült.
- Volt pedig abban a városban egy özvegyasszony, és elméne ahhoz, mondván: Állj bosszút értem az én ellenségemen.
- Az pedig nem akará egy ideig; de azután monda ő magában: Jól lehet Istent nem félek és embert nem becsülök;
- Mindazáltal mivelhogy nékem terhemre van ez az özvegyasszony, megszabadítom őt, hogy szüntelen reám járván, ne gyötörjön engem.
- Monda pedig az Úr: Halljátok, mit mond e hamis bíró!
- Hát az Isten nem áll-é bosszút az ő választottaiért, kik ő hozzá kiáltának éjjel és nappal, ha hosszútűrő is irántuk?
- Mondom néktek, hogy bosszút áll értök hamar. Mindazáltal az embernek Fia mikor eljő, avagy talál-é hitet e földön?
- Némelyeknek pedig, kik elbizakodtak magukban, hogy ők igazak, és a többieket semmibe sem vették, ezt a példázatot is mondá:
Péld. 30,12.,
Péld. 30,13.
- Két ember méne fel a templomba imádkozni; az egyik farizeus, és a másik + vámszedő.
Mát. 23,5.,
Luk. 5,30.
- A farizeus megállván, ily módon imádkozék magában: Isten! hálákat adok néked, hogy nem vagyok olyan, mint egyéb emberek, ragadozók, hamisak, paráznák, vagy mint ím e vámszedő is.
- Bőjtölök kétszer egy héten; dézsmát adok mindenből, a mit szerzek.
- A vámszedő pedig távol állván, még szemeit sem akarja vala az égre emelni, hanem veri vala mellét, mondván: Isten, légy irgalmas nékem bűnösnek!
- Mondom néktek, ez megigazulva méne alá az ő házához, inkább hogynem amaz: mert valaki felmagasztalja magát, megaláztatik; és a ki megalázza magát, felmagasztaltatik.
Mát. 23,12.,
1 Pét. 5,5.,
Luk. 14,16.
- Vivének pedig hozzá kis gyermekeket is, hogy illesse azokat; mikor pedig a tanítványok ezt látták, megdorgálák azokat.
Mát. 19,13.,
Mát. 19,15.,
Márk. 10,13.
- De Jézus mágához híván őket, monda: Engedjétek, hogy a kis gyermekek én hozzám jőjjenek, és ne tiltsátok el őket; mert iyeneké az Istennek országa.
- Bizony mondom néktek: A ki nem úgy fogadja az Isten országát, mint gyermek, semiképen nem megy be abba.
Mát. 18,3.,
Márk. 10,15.
- És megkérdé őt egy főember, mondván: Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örökéletet elnyerhessem?
Mát. 19,16.,
Mát. 19,20.,
Márk. 10,17.,
Márk. 10,31.
- Monda pedig néki Jézus: Miért mondasz engem jónak? Nincs senki jó, csak egy, az Isten.
- A parancsolatokat tudod: Ne paráználkodjál; ne ölj; ne lopj; hamis tanubizonyságot ne tégy; tiszteld atyádat és anyádat.
2 Móz. 20,12.,
2 Móz. 20,17.
- Az pedig monda: Mindezeket ifjúságomtól fogva megtartottam.
- Jézus ezeket hallván, monda néki: Még egy fogyatkozás van benned: Add el mindenedet, a mid van, és oszd el a szegényeknek, és kincsed lesz mennyországban; és jer, kövess engem.
Mát. 19,20.,
Mát. 19,22.
- Az pedig ezeket hallván, igen megszomorodék; mert igen gazdag vala.
- És mikor látta Jézus, hogy az igen megszomorodék, monda: Mily nehezen mennek be az Isten országába, a kiknek gazdagságuk van!
Márk. 10,23.,
Márk. 10,26.
- Mert könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni.
- A kik pedig ezt hallották, mondának: Ki idvezülhet tehát?
- Ő pedig monda: A mi embereknél lehetetlen, lehetséges az Istennél.
Jer. 32,17.
- És monda Péter: Ímé mi mindent elhagytunk, és követtünk téged!
Mát. 19,27.,
Mát. 19,29.
- Ő pedig monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy senki sincs, a ki elhagyta házát, vagy szüleit, vagy testvéreit, vagy feleségét, vagy gyermekeit az Isten országáért,
Márk. 10,29.,
Márk. 10,30.
- A ki sokszorta többet ne kapna ebben az időben, a jövendő világon pedig örök életet.
- És maga mellé vévén a tizenkettőt, monda nékik: Ímé felmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesedik minden az embernek Fián, a mit a próféták megírtak.
Luk. 9,22.,
Luk. 22,54.,
Luk. 22,64.,
Luk. 23,33.,
Luk. 23,35.,
Dán. 9,26.,
Ésa. 53,2.,
Ésa. 53,12.
- Mert a pogányok kezébe adatik, és megcsúfoltatik, és meggyaláztatik, és megköpdöstetik;
Luk. 23,1.,
Luk. 24,4.,
Luk. 24,6.
- És megostorozván, megölik őt; és harmadnapon feltámad.
- Ők pedig ezekből semmit nem értének; és a beszéd ő előlük el vala rejtve, és nem fogták fel a mondottakat.
- Lőn pedig, mikor Jerikóhoz közeledett, egy vak ül vala az út mellett koldulván.
Mát. 20,29.,
Mát. 20,34.,
Márk. 10,46.,
Márk. 10,52.
- És mikor hallotta a mellette elmenő sokaságot, tudakozódék, mi dolog az?
- Megmondák pedig néki, hogy a Názáretbeli Jézus megy el arra.
- És kiálta, mondván: Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!
- A kik pedig elől mentek, dorgálák őt, hogy hallgasson; de ő annál inkább kiálta: Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!
- És Jézus megállván, parancsolá, hogy vigyék azt hozzá; és mikor közel ért, megkérdé őt,
- Mondván: Mit akarsz, hogy cselekedjem veled? Az pedig monda: Uram, hogy az én szemem világa megjőjjön.
- És Jézus monda néki: Láss, a te hited téged megtartott.
Luk. 7,50.,
Luk. 8,48.,
Luk. 17,19.,
Mát. 9,22.,
Márk. 5,34.,
Márk. 10,52.
- És azonnal megjöve annak szeme világa, és követé őt, dicsőítvén az Istent az egész sokaság pedig ezt látván, dicsőséget ada az Istennek.
Vissza