NYUGALOM, ÖRÖM, BÖLCSESSÉG

A Mester így szólt:

- Tanulni is megnyugtató. Messziről jött barátokkal beszélgetni is öröm. Ha az embert nem méltányolják s mégse duzzog, az is bölcs.

AZ EMBER GYÖKERE

Yu mester így szólt:

- Az olyan vallásos és alázatos ember, aki uralkodója ellen fellázad, ritka. Az olyan ember pedig, aki uralkodója ellen nem lázad, de felkelést szít, egyáltalán nincs. A bölcs a gyökérre vigyáz; ha a gyökér egészséges, a növekedés biztos. A vallás és az alázat az ember gyökere.

AZ ERKÖLCS

A Mester így szólt:

- Sima modor és hízelgő szó ritkán az erkölcs jele.

ÖNVIZSGÁLAT

Dsong mester így szólt:

- Önmagamat naponta háromféleképpen vizsgálom: vajon tettem-e valamit szívből másokért; vajon barátaimmal való beszélgetés közben voltam-e szavammal hűtlen; vajon megtartottam-e azt én, amit másnak tanítottam.

A TELJES EMBER

Dsi Hia így szólt:

- Aki a nagy embert tiszteli és előtte meghajlik, aki szüleinek segít és minden erejét nekik adja, aki az uralkodónak szolgál és önmagáról lemond, aki barátaival úgy beszél, mintha önmagával lenne, - arról hiába mondják, hogy hibás, én tudom, hogy teljes ember.

TANÁCSOK

A Mester így szólt:

- A bölcsnek nincs előítélete; azért vannak iránta bizalommal. Ami a tanulást illeti, ne ismerj határt.

Példád legyen az, aki hű és lelkiismeretes. Fődolgod legyen: a hit és az igazság. Ne legyen barátod, csak, aki hozzád hasonló. Ha van hibád, ne szégyelld megjavítani.

SZEGÉNYSÉG ÉS GAZDAGSÁG

Dsi Gung azt kérdezte:

- Lehet-e szegénynek és nem hízelgőnek lenni; lehet-e gazdagnak és nem kevélynek lenni?

A Mester így szólt:

- Lehet. Én azonban nagyobbat tudok: szegénynek s mégis vidámnak lenni, gazdagnak s mégis megbecsülni a törvényt.

Dsi Gung azt mondta:

- A dal is úgy mondja: Először kivágni, azután gyalulni, először metszeni, azután simítni. Ezt érti alatta?

A Mester így szólt:

- Veled, Si, már lehet komolyan beszélni. Ha megmondom az okozatot, kitalálod az okot.

ISMERET

A Mester így szólt:

- Nem törődöm azzal, hogy az emberek nem ismernek. Azzal törődöm, hogy nem ismerem az embereket.

A SARKCSILLAG

A Mester így szólt:

- Aki a maga erejéből önmaga ura lesz olyan, mint a sarkcsillag. Nem mozdul és az egész ég körülötte kering.

ÉLETPÁLYA

A Mester így szólt:

- Mikor tizenöt éves voltam, nyakig voltam a tanulásban; mikor harminc voltam, már szilárdan álltam; mikor negyven nem volt kétségem többé mikor ötven, az ég törvényét tudtam; mikor hatvan, tudtam hallgatni; mikor hetven, már követhettem a szívemet, s a törvényt nem léptem át.

A GYERMEKI KÖTELESSÉG

Mong I lovag azt kérdezte, hogy mi a gyermeki kötelesség lényege.

A Mester így szólt:

- Nem áthágni.

Fan Chi-nak, mikor később a kocsit vezette, a Mester elmondta és így szólt:

- Mong I lovag ezt kérdezte tőlem, hogy mi a gyermeki kötelesség lényege s én azt feleltem: nem áthágni.

Fan Chi azt mondta:

- Mit jelent ez?

A Mester így szólt:

- Ha a szülők életben vannak, szolgálni nekik, ahogy illik; ha meghaltak, eltemetni őket, ahogy illik és áldozni nekik, ahogy illik.

A SZÜLŐK

Mong Wu lovag azt kérdezte, hogy mi a gyermeki kötelesség lényege.

A Mester így szólt:

- Ne szerezz gondot szüleidnek, kivéve, ha beteg vagy.

TISZTELET

Dsi Yu azt kérdezte, hogy mi a gyermeki kötelesség lényege.

A Mester így szólt:

- A gyermeki kötelesség mai napság az, hogy valaki szüleit eltartja. De az ember kutyáit és lovait is eltartja. Mit ér az egész, tisztelet nélkül?

TANÍTÁS ÉS MEGVALÓSÍTÁS

A Mester így szólt:

- Egész nap Hui-val beszélgettem; olyan volt, mint a bolond, nem válaszolt. Mikor elment, láttam, hogy egyedül mit csinál. - Megtette, amire tanítottam. Nem! Hui nem bolond!

A JÓ TANÍTÓ

A Mester így szólt:

- Gyakorolni azt, ami régi és ismerni azt, ami új. Ez a jó tanító.

A BÖLCS

A Mester így szólt:

- A bölcs nem eszköz.

TANULÁS ÉS GONDOLKOZÁS

A Mester így szólt:

- Tanulni és nem gondolkozni fölösleges; gondolkozni és nem tanulni fárasztó.

NEGATÍV BÍRÁLAT

A Mester így szólt:

- Tévedéseket támadni ártalmas.

TUDÁS

A Mester így szólt:

- Yu, megtanítlak arra, hogy mi a tudás: tudni azt, amit az ember tud és nemtudni azt, amit az ember nem tud.

A HIVATALI ÁLLÁS TITKA

Dsi Dshong hivatalt akart elérni.

A Mester így szólt:

- Mindent meghallgatni, ami kétséges félretenni, ami marad, arra óvatosan válaszolni; ha ezt teszed, kevés hibát fogsz elkövetni. Mindent meglátni, ami veszélyes félretenni, azt, ami marad, óvatosan elintézni; ha ezt teszed, keveset fogsz megbánni. A beszédben kevés hibát elkövetni, a tettben keveset tenni: ez a hivatali állás titka.

A NÉP ENGEDELMESSÉGE

Ai hercege azt kérdezte:

- Mit kell tenni, hogy a nép engedelmes legyen?

Kung mester így szólt:

- Aki egyenes, azt fölemelni, hogy a görbéket nyomja. Így lesz, a nép engedelmes. Aki a görbéket emeli fel, hogy az egyeneseket nyomja, annak a nép nem engedelmeskedik.

NÉPNEVELÉS

Gi Kang lovag azt kérdezte:

- Lehet-e a népet figyelmeztetéssel hűségre és tiszteletre nevelni?

A Mester így szólt:

- Ha a népet szereted, hűséges lesz; ha leereszkedsz hozzá, tisztelni fog; emeld fel a józanabb embert, azt, aki nem az, tanítsd, s akkor minden rendbe jön.

VEZETÉS

Valaki azt kérdezte Kun mestertől:

- Miért nem vesz részt a mester az állam vezetésében?

A Mester így szólt:

- A jó vezetőnek tisztelnie kell szüleit és szeretnie kell testvéreit. Ez a vezetés titka. S ehhez nem kell, hogy az ember az állam élén álljon.

A HITETLEN

A Mester így szólt:

- A hitetlen ember! Mit kezdjek vele? Nagy kocsi rúd nélkül, kis kocsi hám nélkül. Mit kezdjek vele?

HÍZELGÉS, GYÁVASÁG

A Mester így szólt:

- Aki idegen szellemeknek szolgál, nem saját őseinek, - hízeleg. Aki látja kötelességét és nem teszi meg, - gyáva.

A HIÁBAVALÓ MODOR

A Mester így szólt:

- Akiben nincs szeretet, azon a modor nem segít.

AZ ÁLDOZAT ÉRTELME

Valaki azt kérdezte, hogy mi az uralkodó nagy ősének bemutatott áldozat értelme.

A Mester így szólt:

- Nem tudom. Aki tudná, annak a világot olyan könnyű lenne kormányozni, mint idenézni. S a tenyerét mutatta.

A VALLÁS

Amikor a Mester a királyi szentélybe lépett, minden egyes tárgy jelentőségét megtudakolta.

Valaki azt mondta:

- Ki mondja, hogy Dshou fia a vallást ismeri? Hiszen mikor a szentélybe lépett, minden tárgy jelentőségét megtudakolta!

A Mester meghallotta és így szólt:

- Ez éppen a vallás.

SAJNÁLAT

Dsi Gung azt akarta, hogy az újholdkor bemutatott bárány-áldozat szokását megszüntessék.

A Mester így szólt:

- Kedves Si! Te a bárányt sajnálod, én a szokást.

NEM LEHET RAJTA SEGÍTENI

A Mester így szólt:

- Ha az ember manapság az uralkodót szolgálva igazságos, azt hiszik, hogy hízeleg.

AZ URALKODÓ ÉS A HIVATALNOK

Ding herceg azt kérdezte, hogy az uralkodó miképpen bánjon a hivatalnokkal és a hivatalnok miképpen szolgáljon az uralkodónak.

Kung mester így szólt:

- Az uralkodó bánjon hivatalnokaival úgy, ahogy azt a szokás követeli; a hivatalnok szolgálja az uralkodót úgy, ahogy azt a lelkiismeret követeli.

AZ ÉG HARANGJA

I tartomány határőre szerette volna a Mestert megismerni és így szólt:

- Ha a határon nagy ember utazik át, mindig meglátogathatom.

Bevezették s amikor kilépett, azt mondta:

- Barátaim! Nincs baj! Nincs még vége semminek! Azt hittem, hogy Isten szava örökre elnémult, - és most itt ez a nagy harang!

AMI ELVISELHETETLEN

A Mester így szólt:

- Magas állást tehetség nélkül, vallásos szertartást kegyelet nélkül, temetést gyász nélkül nem tudok elviselni.

ISMÉT AZ ERKÖLCS

A Mester így szólt:

- Erkölcs nélkül az ember sem a tartós szükséget, sem a nagy jólétet nem bírja ki. Az erkölcsös ember elégedett és békés; a bölcs tudja, hogy csak egy vagyon van, az erkölcs.

SZERETET ÉS GYŰLÖLET

A Mester így szólt:

- Csak az, akinek erkölcse van, tud szeretni és gyűlölni.

BÖLCSESSÉG ERKÖLCS

A Mester így szólt:

- Az emberek hírnevet és gazdagságot kívánnak; de, aki a javakat érdemtelenül éri el, ne ragaszkodjon hozzájuk. Az emberek a szegénységet és az alacsony sorsot kerülik; de aki ezekhez érdemtelenül jut, ne igyekezzen megszabadulni tőlük. A bölcs aki az erkölcsöt elejti nem bölcs. Az igazi bölcs az erkölcs törvényeit egyetlen ebéd idejére sem szegi meg. Szükségben, aszályban, viharban és veszélyben állhatatos.

VAN ILYEN EMBER?

A Mester így szólt:

- Még senkit sem láttam, aki az erkölcsöt szereti és az erkölcstelent gyűlöli. Aki az erkölcsöt szereti, az mindennél többre tartja. Aki az erkölcstelent gyűlöli, annak ereje oly nagy, hogy semmi rossz nem érheti. - Még senkit sem láttam, hogy ne bírta volna el, ha reggeltől estig az erkölcsön kell dolgoznia. Talán van ilyen ember. Én azonban még nem láttam.

HATÁRSÉRTÉS

A Mester így szólt:

- A határt mindenki saját módján lépi át. Mondd meg, hogy milyen határsértést követtél el és megmondom, hogy ki vagy.

AZ ÉLET TÖKÉLETES BEFEJEZÉSE

A Mester így szólt:

- Reggel megismerni az igazságot és este meghalni.

AKI MÉG NEM SZÁMÍT

A Mester így szólt:

- A művelt ember az igazságra törekszik. De aki foltos ruháját és szegényes táplálékát szégyelli,

az még nem számít.

ELFOGULATLANSÁG

A Mester így szólt:

- A bölcs nem elfogult, sem amikor elfogad, sem amikor elutasít. Az igazság oldalán áll.

KI MIT KERES

A Mester így szólt:

- A bölcs a súlyt az értékre teszi, a közönséges ember a külsőre; a bölcs a törvényt keresi, a közönséges ember a hatalmasok kegyét.

ELŐNY ÉS ZAVAR

A Mester így szólt:

- Aki mindig az előnyt keresi, állandó zavarban él.

ERKÖLCS ÉS KORMÁNYZÁS

A Mester így szólt:

- Aki államát az erkölcs törvényeivel kormányozza, ugyan mi baj érheti? Annak, aki államát nem az erkölcs törvényeivel kormányozza, ugyan mit használ az erkölcs?

AMI TÖBB

A Mester így szólt:

- Gondod ne az legyen, hogy nincs hivatalod, hanem hogy arra érdemes légy. Gondod ne az legyen, hogy nem vagy híres, hanem hogy arra méltó légy.

AZ EGYETLEN MONDAT

A Mester így szólt:

- Úgy-e, Shen, tanításom nem több, mint egyetlen mondat?

Dsong mester válaszolt:

- Egyetlen mondat.

Amikor a Mester kiment, a tanítványok azt kérdezték:

- Melyik az a mondat?

Dsong mester így szólt:

- Légy hű önmagadhoz és légy jó máshoz. Ez a Mester tanítása. S ebben minden benne van.

KÖTELESSÉG ÉS HASZON

A Mester így szólt:

- Ami a bölcs szeme előtt áll: a kötelesség; ami a közönséges ember szeme előtt áll: a haszon.

A SZÜLŐK KORA

A Mester így szólt:

- A szülők éveiről az ember ne feledkezzen meg soha; azért, hogy örüljön fölötte, s azért, hogy aggódjon miatta.

SZÓ ÉS TETT

A Mester így szólt:

- A régiek keveset beszéltek; már csak azért is, hogy ne mondjanak többet, mint amennyit tettek.

A LEMONDÁS

A Mester így szólt:

- Kevesen vannak, akik azért vesztettek valamit, mert lemondtak róla.

AZ IGAZI ÉRTÉK

A Mester így szólt:

- Az igazi érték nem marad magában; biztosan talál barátot.

ERKÖLCS ÉS ÉRZÉKISÉG

A Mester így szólt:

- Még nem láttam embert, akinek jelleme szilárd.

Valaki azt mondta:

- Shen Chang.

A Mester így szólt:

- Chang érzéki. S hogyan lehet az ilyen ember szilárd jellemű?

AMIRŐL A MESTER HALLGAT

Dsi Gung szólt:

- A Mester sokat beszél a műveltségről és a művészetről. A természetről és a világrendről azonban nem mond semmit.

KÖZKEDVELTSÉG

A Mester így szólt:

- Yen Ping Dshong érti, hogyan kell az emberekkel bánni. Hosszú évek óta forog közöttük, s még mindig közkedveltségben áll.

KI TUDJA?

Dsi Dshong azt kérdezte:

- Dsi Wen háromszor került Chu tartomány kancellári székébe, de egyszer sem örült neki. Háromszor küldték el, de egyszer sem bánkódott miatta. Sőt még kötelességének tartotta, hogy utódait a hivatalba bevezesse. Hogyan kell őt megítélni?

A Mester így szólt:

- Lelkiismeretes ember.

Arra a kérdésre, hogy erkölcsös volt-e, azt mondta:

- Nem tudom, erkölcsös volt-e.

- Amikor Tsui tábornok az uralkodót, Tsi hercegét meggyilkolta, a bölcs, bár tíz négyesfogata volt, elhagyta Chen Wen-t, minden földjét, vagyonát és kivándorolt. Más országba került, de azt mondta: itt az emberek éppen olyanok, mint a mi Tsui tábornokunk s ismét kivándorolt. Más országba került, de ismét azt mondta: itt az emberek éppen olyanok, mint a mi Tsui tábornokunk, s újra kivándorolt. Hogyan kell őt megítélni?

A Mester így szólt:

- Tiszta ember.

Arra a kérdésre, hogy erkölcsös volt-e, azt mondta:

- Nem tudom, erkölcsös volt-e.

ELÉG

Gi-ről, a bölcsről azt beszélték, hogy mielőtt cselekszik, háromszor meggondolja magát. A Mester hallott felőle és így szólt:

- Kétszeri meggondolás is éppen elég.

A BÖLCSESSÉG MÉRTÉKE

A Mester így szólt:

- Ning Wu lovag, míg az országban rend volt, bölcsen uralkodott. Mikor felfordulás következett, olyan volt, mint a bolond. Bölcsességét mások is elérhetik. Bolondsága utolérhetetlen.

EZ AZTÁN A KÉRDÉS!

A Mester így szólt:

- Ki igazolja, hogy We Shang Gau becsületes? Mikor egyszer valaki ecetet kért tőle, a szomszédba ment kölcsönkérni, hogy adhasson.

A MESTER SZÍVE VÁGYA

Yen Yüan és Gi Lu a Mesterrel együtt ültek. A Mester így szólt:

- Most mondjátok el, mi az, amit szívetekben igazán kívántok.

Dsi Lu kezdte:

- Kocsit és lovat szeretnék és finom prémes bundát. Barátaimmal együtt használnám, s ha azok elkoptatnák, nem haragudnék.

Yen Yüan azt mondta:

- Nem szeretnék azzal, ami bennem jó, dicsekedni, és nem szeretném, ha valakire rászorulnék.

Dsi Lu pedig:

- Szeretnénk a Mester szíve vágyát hallani.

A Mester így szólt:

- Az öregeknek békés öregséget, a barátoknak hűséges barátságot, a szegényeknek védelmet és biztosságot.

KIVÁLÓSÁG?

A Mester így szólt:

- A tizenöt családot számláló faluban biztosan van olyan lelkiismeretes és igazságos ember, mint én; miért ne lenne olyan, aki úgy szeretne tanulni, mint én?

ÁLLAMI SZOLGÁLAT

Gi Kang lovag azt kérdezte, hogy Dshong Yu alkalmas-e az állami szolgálatra. A Mester így szólt:

- Yu elszánt. Mi akadálya lenne állami szolgálatának?

A lovag azt mondta:

- És Si alkalmas az állami szolgálatra?

A Mester így szólt:

- Si lelkiismeretes. Mi akadálya lenne állami szolgálatának?

A lovag azt mondta:

- Kiu alkalmas az állami szolgálatra?

A Mester így szólt:

- Kiu ügyes. Mi akadálya lenne állami szolgálatának?

AZ ERŐ

Chan Kiu azt mondta:

- A Mester tanítását mindenekfölött szeretem. Megvalósításához azonban erőm kevés. A Mester így szólt:

- Ha erőd kevés, a fele úton kidőlsz; de ne feküdj le az út elején.

TUDÓSNAK LENNI KÉTFÉLEKÉPPEN

A Mester így szólt Dsi Hia-hoz:

- Légy tudós úgy, ahogy a bölcs, ne úgy, ahogy a közönséges ember.

EMBERKERESÉS

Dsi Yu Wu Chang városának kapitánya volt. A Mester így szólt:

- Leltél emberre?

Mire az:

- Tan-Tai Mie-Ming van itt, nem jár mellékutakon és sohasem láttam nyilvános épületben, csak ha hivatalos dolga volt.

BECSÜLET

A Mester így szólt:

- Az ember becsületéből él; ami ezenkívül van, csak véletlen és kitérés.

A LEGMAGASABB FOK

A Mester így szólt:

- Aki tud, nincs olyan messze mint aki keres. Aki keres, nincs olyan messze, mint az, aki derűs.

AKIVEL LEHET BESZÉLNI

A Mester így szólt:

- Aki az átlagon felül áll, annak a magas dolgokat el lehet mondani. Aki az átlagon alul áll, annak a magas dolgokat nem lehet elmondani.

BÖLCSESSÉG ÉS ERKÖLCS

Fan Chi azt kérdezte, hogy mi a bölcsesség. A Mester így szólt:

- Bölcs az, aki az emberek dolgával törődik, a szellemeket és az isteneket tiszteli, de tőlük távol tartja magát. Fan Chi azt kérdezte, hogy mi az erkölcs.

A Mester így szólt:

- Erkölcsös ember számára először a kötelesség, aztán a jutalom.

AZ ÉRTELEM ÉS A SZÍV TUDÁSA

A Mester így szólt:

- Aki a súlyt az értelemre és a tudásra teszi, az a víznek örül; aki a súlyt a szívre és a vallásra teszi, az a hegynek örül. Az értelmes szereti a mozgást; a vallásos szereti a nyugalmat. Az értelmesnek sok a barátja; a vallásosnak hosszú az élete.

FÁJDALOM

A Mester így szólt:

- A tehetségeket nem ápolják, a tanultakat nem beszélik meg, a kötelességeket ismerik, de nem teljesítik, az ember tele van hibával és nem tehet ellene semmit: ez az, ami igazán fáj.

MI A TEENDŐ?

A Mester így szólt:

- A célt megválasztani, s a hozzávezető útra lépni, a termékeny tehetségekbe kapaszkodni, az erkölcsre támaszkodni, a művészeteket nem elhanyagolni.

A JÓ HADVEZÉR

A Mester így szólt Yen Hui-hoz:

- Szolgálatban tevékenynek lenni, szolgálton kívül elrejtőzni. Csak mi ketten tudjuk, hogy mi ez.

Dsi Lu azt mondta:

- Ha három hadsereget kellene vezetned, kit vennél magadhoz?

A Mester így szólt:

- Azt, aki puszta ököllel a tigrisnek rohanna, a folyónak indulna csónak nélkül és vakmerőn a halált keresné, azt nem venném magamhoz. Szívesen azt venném, aki, ha már elvállalta, lelkiismeretes, meggondolt és valóban cselekszik.

GAZDAGSÁG

A Mester így szólt:

- Ha a gazdagságot holtbiztosan el lehetne érni, én is nekifognék, még ha egész nap korbáccsal kellene járnom, akkor is. Mivel nem lehet, hajlamomat követem.

HÁROM ESET

A Mester három esetben volt különösen elővigyázatos: ha böjtölt, ha háború volt és ha meghűlt.

ÖNJELLEMZÉS

She hercege azt kérdezte Dsi Lu-tól, hogy milyen ember ez a Kungtse. Dsi Lu nem is válaszolt.

Később a Mester így szólt:

- Miért nem mondtad neki egyszerűen: olyan ember, aki annyira keresi az igazságot, hogy enni is elfelejt, barátai közt a gyászról is megfeledkezik, és észre sem veszi, amint az öregség eléri?

A RÉGIEK

A Mester így szólt:

- Nem születtem szívemben az igazsággal; mindenekfölött szeretem a régieket, és minden erőmmel követem őket.

AZ UTOLSÓELŐTTI FOK.

A Mester így szólt:

- Vannak emberek, akik teljesen tudatlanok, s mégis nagy tevékenységet fejtenek ki. Mindent meghallani, a jót kiválasztani és követni; mindent meglátni és megérteni: ez a bölcsességnek legalább is utolsóelőtti foka.

LÁNGÉSZ! ERKÖLCS!

A Mester így szólt:

- Lángész! Erkölcs! Hogyan merészelnék ilyen címre igényt támasztani? Mindössze türelmesen törekszem és másokat is arra tanítok, hogy türelmesen törekedjenek.

Gung Si Hua így felelt:

- Igaz. S ez az, amit mi, tanítványok, hiába szeretnénk megtanulni.

ELLENTÉT

A Mester így szólt:

- A bölcs fölényes és nyugodt; a közönséges ember mindig tele van gonddal és izgalommal.

AZ ERKÖLCS LEGMAGASABB FOKA

A Mester így szólt:

- Tai Ben-ről elmondható, hogy az erkölcs legmagasabb fokát elérte. Háromszor mondott le az uralomról és a nép még csak meg se dicsérhette.

AZ UTOLSÓ TANÍTÁS

Dsong mester beteg volt. Mong Ging lovag meglátogatta és azt kérdezte, hogy van?

Dsong mester így szólt:

- Ha a madár haldoklik, hangja panaszos; ha az ember haldoklik, beszéde jó. Az uralkodónak három dologra kell figyelnie: viselkedése ne legyen hanyag és ne legyen durva; arckifejezése legyen bizalomgerjesztő, szavaiban ne legyen illetlen és ne legyen közönséges. Ami az áldozati szokásokat illeti, arra úgyis vannak hivatalnokai.

YEN HUI JELLEMZÉSE

Dsong mester így szólt:

- Tehetségesnek lenni és a tehetségtelenektől tanulni; gazdagnak lenni és a szegényektől tanulni; fölösleggel rendelkezni s úgy élni, mintha nem lenne semmije; sértést elviselni és nem sértődni: - Yen Hui barátom volt az egyetlen, aki ilyen volt.

ÉLETSZABÁLY

A Mester így szólt:

- A dal ébresszen, a forma alakítson a melódia tökéletesítsen.

AMIT LEHET ÉS AMIT NEM

A Mester így szólt:

- A népet meg lehet tanítani arra, hogy a helyes úton járjon, de arra nem, hogy a helyeset megértse.

MEGJEGYEZNI VALÓ

A Mester így szólt:

- Légy őszinte és valódi, halálig hű az igaz úthoz; zavargó földre ne lépj, lázadó országban ne maradj; ha rend van, lépj előre, ha rendetlenség van, rejtőzz el. Ha valahol béke van és rend, a szegénység és alacsonyság szégyen; ha valahol rendetlenség van, a hírnév és gazdagság szégyen.

MÉRTÉK

A Mester így szólt:

- Akinek nincs hivatala, ne törődjön a kormányzással.

HASZONTALAN EMBER

A Mester így szólt:

- Azzal, aki tevékeny, de nem egyenes, - tudatlan, de nem figyel, együgyű, de nem hisz, - semmihez sem tudok kezdeni.

TANULÁS

A Mester így szólt:

- Tanulj, mintha még nem érted volna el és mégis attól félnél, hogy elveszíted.

A HÍRES EMBER

Egy Da Hiang környékéről való ember azt mondta:

- Kung mester biztosan nagy ember. Sokat tud, de semmit sem tett, amivel nevét megörökítette volna.

A Mester meghallotta és tanítványához így szólt:

- Ugyan mihez fogjak? Kocsihajtóvá legyek, vagy íjlövésszé? Azt hiszem kocsihajtóvá kell lennem.

AMI HIÁNYZOTT

A Mesterből négy dolog hiányzott: nem volt véleménye, nem volt elfogult, nem volt makacs és nem volt önző.

A LÁNGÉSZ

Egy miniszter azt kérdezte Dsi Guntól:

- Mestered lángeszű ember. Milyen sok és gazdag tehetsége van!

Dsi Gung azt felelte:

- Igaz. Ha az Ég alkalmat ad neki, lángesze ki fog tűnni. És sok tehetsége is van. A Mester meghallotta és így szólt:

- Honnan ismer engem ez a miniszter? Ifjúságom szigorú volt s így szereztem néhány képességet. Ez azonban mellékes. Jelent valamit, ha a bölcs sok dologhoz ért? Nem a sok a lényeges.

Lau azt mondta:

- A Mester azt mondogatta: nincs állásom, s ezért ráérek a fontos dolgokkal foglalkozni.

KEGYELET

Ha a Mester gyászruhás embert, udvari ruhába öltözöttet, vagy vakot látott, ha megpillantotta, felállt; ha pedig el kellett haladnia mellettük, meggyorsította lépteit.

AZ ESZMÉNY

Yen Yüan felsóhajtott és így szólt:

- Felnézek és mindig magasabb lesz; belefúrom magam és mindig áthatolhatatlanabb lesz. Magam előtt látom és hirtelen úgy van, mintha mögöttem lenne. A Mester az embert barátságosan lépésről lépésre csalogatja. Lényünket műveltséggel kitágítja, s az erkölcs törvényével határt szab neki. El akarnám hagyni, de már nem tudom. Mikor minden erőmet kimerítettem, s azt hiszem, elértem, ismét a messzeségben látom tisztán és ragyogva. Bármennyire kívánnám követni, út nem vezet feléje.

A DRÁGAKŐ

Dsi Gung azt mondta:

- Ha szép drágakövem lenne, vajon dobozba rejtsem és eldugjam, vagy keressek jó kereskedőt és eladjam?

A Mester így szólt:

- Add el, add el! Helyedben azonban még várnék vele.

BARBÁRSÁG ÉS MŰVELTSÉG

A Mester a keleti vidékek barbár törzsei közé kívánt menni.

Valaki azt mondta:

- Mire jó az? - Durva emberek azok.

A Mester így szólt:

- A művelt embert nem érheti durvaság.

ERKÖLCS ÉS SZÉPSÉG

A Mester így szólt:

- Még nem láttam senkit, aki az erkölcsi értéket úgy tudta volna szeretni, mint az asszonyok szépségét.

TÖREKVÉS

A Mester így szólt:

- Ne törődj mással, csak a hittel és a hűséggel; csak olyan barátod legyen, aki nem olyan, mint te vagy; ha van hibád, ne szégyelld kijavítani.

MEGSZABADULÁS

A Mester így szólt:

- A bölcsesség megszabadít a kétségtől, az erkölcs megszabadít a szenvedéstől, az elhatározás megszabadít a félelemtől.

A SZELLEM SZOLGÁLATA

Gi Lu azt kérdezte, hogy mi a szellemek szolgálatának lényege. A Mester így szólt:

- Az ember még az embereknek sem tud szolgálni, hogyan akarjon szolgálni a szellemeknek?

Akkor Dsi Lu azt kérdezte:

- Szabad megkérdeznem, mi a halál lényege?

A Mester így szólt:

- Az ember még az életet sem ismeri, hogyan akarja ismerni a halált?

A JÓ EMBER

Dai Chang azt kérdezte, hogy ki a jó ember?

A Mester így szólt:

- Aki nem jár mások nyomában, és ezért különb mint a többi; de nem ismeri a legnagyobb titkokat,

és ezért a bölcsek és szentek alatt áll.

SZAVAK

A Mester így szólt:

- Szavak! Becsületesek és igazak? Bölcs az, aki mondja őket? Vagy pedig csak tisztességes?

KIU ÉS YU

Dsi Lu azt kérdezte, hogy a tanítást, amit hallott, azonnal megvalósítsa-e. A Mester így szólt:

- Még van apád és bátyád. Hogyan valósíthatnád meg azonnal azt, amit hallottál? Chan Yu azt kérdezte, hogy a tanítást, amit hallott, azonnal megvalósítsa-e.

A Mester így szólt:

- Cselekedj aszerint, amit hallottál.

Gung Si Hua ott volt, hallotta és azt mondta:

- Yu azt kérdezte, hogy a hallottakat megvalósítsa-e, mire a Mester így szólt: még van apád és bátyád. Kiu azt kérdezte, hogy a hallottakat megvalósítsa-e, mire a Mester így szólt: cselekedj aszerint, amit hallottál. Most zavarban vagyok és engedd meg, hogy magyarázatot kérjek.

A Mester így szólt:

- Kiu szereti a dolgokat elodázni, ezért ösztökélni kell; Yuban ég a tettvágy s ezért mérsékelni kell.

TISZTELET

Amikor a Mester Kuang tartományban veszélyben volt, Yen Yüan elmaradt.

A Mester így szólt:

- Azt hittem már elvesztél.

Mire a tanítvány:

- Amíg a Mester életben van, hogyan mernék én meghalni?

A SZÉPSÉG

Yen Yüan azt kérdezte, hogy mi az erkölcs lényege.

A Mester így szólt:

- Az erkölcs lényege az önuralom és a szépség szolgálata. Ha egy napon mindenki megvalósítaná az önuralmat, és a szépséget szolgálná, az egész emberiség erkölcsössé lenne. Az erkölcs az embertől függ. Vagy talán másvalaki is erkölcsössé teheti az embert?

Yen Yüan azt mondta:

- Engedd meg, hogy a részletek felől kérdezősködjek.

A Mester így szólt:

- Ami a szépség törvényeinek nem felel meg, arra rá se nézz; ami a szépség törvényeinek nem felel meg, azt meg se halld; ami a szépség törvényeinek nem felel meg, arról egy szót se ejts; ami a szépség törvényeinek nem felel meg, azt ne tedd.

Yen Yüan szólt:

- Erőm nem nagy, de azon leszek, hogy eszerint cselekedjek.

ERKÖLCS

Chung Gung azt kérdezte, hogy mi az erkölcs lényege. A Mester így szólt:

- Ha kilépsz az ajtón, légy olyan, mintha nagyrabecsült vendéget fogadnál. Ha a nép között vagy, légy olyan, mintha vallásos szertartáson vennél részt. Amit nem akarsz magadnak, azt ne tedd soha mással. Ha így cselekszel, senki sem fog rád neheztelni, sem otthon, sem az országban.

Chun Gung szólt:

- Erőm nem nagy, de azon leszek, hogy eszerint cselekedjek.

HELYESEN TENNI

Si Ma Niu azt kérdezte, hogy mi az erkölcs lényege.

A Mester így szólt:

- Az erkölcsös ember szavaiban lassú.

- Szavakban lassúnak lenni annyi, mint erkölcsösnek lenni?

A Mester így szólt:

- Aki látja, hogy helyesen cselekedni milyen nehéz, vajon lehet az szavaiban más, mint lassú?

BÖLCSESSÉG, GYÁSZ ÉS FÉLELEM

Si Ma Niu azt kérdezte, hogy mi a bölcsesség lényege.

A Mester így, szólt:

- A bölcs ember nem ismeri a gyászt és nem ismeri a félelmet. - Nem ismerni a gyászt és nem

ismerni a félelmet annyi, mint bölcsnek lenni?

A Mester így Szólt:

- Ha valaki önvizsgálatot tart és nem talál magában kivetendőt, vajon érezhet-e gyászt és

félelmet-e valamitől?

AZ ÉRTELEM TISZTASÁGA

Dsi Chang azt kérdezte, hogy mi az értelem tisztaságának lényege.

A Mester így szólt:

- Akire alattomos áskálódás és bőrön átható panasz nem hat, annak értelme tisztának mondható. Akire alattomos áskálódás és bőrön átható panasz nem hat, annak ítélete biztosnak mondható.

A NÉP HITE

Dsi Gung azt kérdezte, hogyan kell helyesen kormányozni.

A Mester így szólt:

- Gondoskodni, hogy elég táplálék, elég nagy hadsereg és a népben elég hit legyen.

Dsi Gung szólt:

- Ha az ember kényszerből az egyiket fel kell adja, a három közül melyiket nélkülözné leginkább?

A Mester így szólt:

- A hadsereget. - Ha az ember kényszerből az egyiket még fel kell adja, a megmaradt kettő közül melyiket nélkülözné inkább?

A Mester így szólt:

- A táplálékot. Örök időktől fogva úgyis mindenkinek meg kell halni. Ha azonban a népből a hit hiányzik, minden kormányzás lehetetlen.

MINDEN A HELYÉN

Ging, Tsi hercege azt kérdezte, hogy mi a kormányzás lényege.

Kung mester így szólt:

- A király legyen király, a szolga legyen szolga; az apa legyen apa, a fiú legyen fiú. A herceg azt mondta:

- Teljesen igaz! Mert ha a király nem király, a szolga nem szolga, az apa nem apa, a fiú nem fiú, akármilyen nagy jövedelmem legyen is, nem tudom élvezni.

A DOLGOKAT MEG KELL ELŐZNI

A Mester így szólt:

- A panaszok fölött való ítélkezésben én se vagyok különb, mint bárki más. Amire mindig törekedtem az volt, hogy ne legyenek többé panaszok.

ÉTHOS

Dsi Chang azt kérdezte, hogy mi az államkormányzás lényege.

A Mester így szólt:

- Fáradhatatlannak és lelkiismeretesnek lenni.

A BÖLCS ÉS A KÖZÖNSÉGES EMBER

A Mester így szólt:

- A bölcs ember a szépet műveli és a nemszépet gyomlálja. A közönséges ember fordítva csinálja.

A DOLGOKAT A HELYÜKRE TENNI

Gi Kang lovag azt kérdezte, hogy mi az államkormányzás lényege.

A Mester így szólt:

- Kormányozni annyi, mint a dolgokat a helyükre tenni. Ha fenséged önmagát a helyére teszi, ki merészeli majd magát nem a helyére tenni?

A RABLÓK ELSZAPORODÁSA

Gi Kang lovag aggódott, mert országában a rablók elszaporodtak.

Kung mester így szólt:

- Ha fenséged nem akarja, senki sem lesz rabló, még akkor sem, ha díjat adnak érte.

A SZÉL ÉS A FŰ

Gi Kang megkérdezte, hogy mi az államkormányzás lényege.

- Mi lenne akkor, ha megölnék azt, aki a törvényt megszegi és ez segítené azt, aki a törvényt megtartja?

Kung mester így szólt:

- Ha fenséged kormányoz, ugyan mi szüksége van az ölésre? Ha fenséged a jót kívánja, a nép jó lesz. Az uralkodó lénye olyan, mint a szél, a nép lénye olyan, mint a fű. Ha a szél fúj, a fűnek meg kell hajolnia.

MŰVELTSÉG ÉS KIVÁLÓSÁG

Dsi Chang azt kérdezte:

- Hogyan kell olyan műveltnek lenni, hogy az ember értelmével mindent át tudjon hatni?

A Mester így szólt:

- Mit értesz az alatt, hogy átható?

Dsi Chang azt felelte:

- A nyilvánosság előtt is, otthon is, kiválónak lenni.

A Mester szólt:

- Kiválónak lenni más, mint áthatónak lenni. A jelentékeny ember lénye szerint egyenes és az igazságot szereti. Átlát a szavakon és az embereken. Mindig vigyáz arra, hogy alázatos legyen. Az ilyen ember a nyilvánosság előtt is, otthon is, értelmével mindent át tud hatni. A kiváló ember a nyilvánosság előtt az erkölcs szerint cselekszik, valójában azonban átlépi ezt. Az igazságra nem sok gondot fordít. Ez az ember az, aki a nyilvánosság előtt is, otthon is, kiváló.

A NAGY KÉRDÉS

Fan Chi az esőistenek oltára mellett sétált mesterével és azt kérdezte:

- Az ember hogyan tökéletesítheti lényét, hogyan javíthatja meg rejtett hibáit és hogyan teremthet világosságot zavarai között?

A Mester így szólt:

- Ez aztán a nagy kérdés! Először a munka, aztán az élvezet: vajon az ember lénye nem így tökéletesedik? Először a saját bűnök, aztán a más bűnei ellen küzdeni: vajon az ember rejtett hibáit nem így javítja meg? Mi a zavar, ha nem az, hogy az ember reggel haragra lobban, önmagáról megfeledkezik, s este azt veszi észre, hogy önmagát és családját bajba hozta?

ISMÉT A KORMÁNYZÁS LÉNYEGE

Dsi Li azt kérdezte, hogy mi a kormányzás lényege.

A Mester így szólt:

- Elől menni és bátorítani.

Amikor bővebb felvilágosítást kért, a Mester azt mondta:

- Nem elfáradni.

A MUNKATÁRSAK MEGVÁLASZTÁSA

Chung Gung a Gi család hivatalnoka volt és azt kérdezte, hogy mi a kormányzás lényege.

A Mester így szólt:

- Hivatalnokaidat válaszd hazai emberekből; egyetlen hibát se bocsáss meg; csak jellemes és tehetséges munkatársat válassz.

- Hogyan tudom meg, hogy ki a jellemes és tehetséges ember?

A Mester így szólt:

- Csak egyetlenegyet válassz, a többi magától fog jönni.

A SZAVAK HELYES HASZNÁLATA

Dsi Lu szólt:

- We hercege várja a Mestert, hogy a kormányzást átvegye. Mi lesz az első, amit a Mester tenni fog?

A Mester így szólt:

- A szavak helyes használata.

Dsi Lu szólt:

- Ez az egész? Most az egyszer a Mester hibázni fog. Miért kell a szavakat helyesen használni?

- Milyen együgyű vagy te, Yu! A bölcs mellőzi azt, amit nem ért. Ha a szavak használata nem helyes, a fogalmak értelme zavaros; ha a fogalmak értelme zavaros, nem lehet szabatosan cselekedni; ha nem lehet szabatosan cselekedni, az erkölcs és művészet nem virágzik; ha az erkölcs és művészet nem virágzik, a büntetés értelmetlen; ha a büntetésnek nincs értelme, a nép nem tudja hová lépjen és mit tegyen. A bölcs első dolga, hogy fogalmait szavakká, a szavakat tettekké tegye. Nem tűri, hogy szavaiban rendetlenség legyen. Minden ezen múlik.

A BÖLCS ÉS A RÉSZLETTUDÁS

Fan Chi azt kérte a Mestertő, hogy oktassa földművelésre.

A Mester így szólt:

- Ebben a dologban nem tudok annyit, mint egy öreg paraszt. Aztán azt kérte, hogy oktassa kertészetre.

A Mester így szólt:

- Ebben a dologban nem tudok annyit, mint egy öreg kertész.

Fan Chi eltávozott.

A Mester így szólt:

- Korlátolt ember ez a Fan Shü! Ha a vezetők a rendet komolyan veszik, a nép nem mer majd tiszteletlenül viselkedni. Ha a vezetők az igazságot komolyan veszik, a nép nem mer majd ellenkezni. Ha a vezetők a becsületet komolyan veszik, a nép sohasem fog merni hazudni. Ha pedig mindez elkövetkezik a világ négy tája felől mindenki ide fog seregleni. Mire jó ehhez a földművelés?

ELŐSZÖR AZ EMBER MAGA LEGYEN RENDBEN

A Mester így szólt:

- Aki önmaga igaz, annak nem kell parancsolni és minden rendben megy. Aki önmaga nem igaz, hiába parancsol, senki sem engedelmeskedik.

HÁROM FELADAT

A Mester We tartományon át haladt. A kocsit Chan Yu vezette.

A Mester így szólt:

- Milyen sűrűn lakott ez a föld!

Chan Yu felelt:

- Ha már ilyen sokan vannak, mivé lehet őket tenni?

- Jómódúvá.

- És ha már jómódúak, mivé kell tenni?

- Műveltté.

A KÖZMONDÁS

A Mester így szólt:

- A közmondás szerint, ha az államot száz évig derék emberek vezetnék, a bűnökre nem kellene halálbüntetés. Igaz!

A KIRÁLY

A Mester így szólt:

- Ha király születne, egyetlen nemzedék alatt nem lenne más, csak erkölcsös ember.

AZ EMBEREN KELL KEZDENI

A Mester így szólt:

- Aki önmagát kormányozni tudja, miért ne kormányozhatná a birodalmat? Aki önmagát kormányozni nem tudja, mihez fog mások kormányzásával?

ISMÉT A KORMÁNYZÁS LÉNYEGE

She hercege azt kérdezte, hogy mi a kormányzás lényege.

A Mester így szólt:

- Ha azok, akik közel vannak, örülnek s akik messze vannak, idejönnek.

SIKER ÉS ELŐNY

Dsi Hia Gü Fu hivatalnoka volt és azt kérdezte, hogy mi a helyes kormányzás lényege.

A Mester így szólt:

- Nem szabad gyors sikert remélni és nem szabad kis előnyöket várni. Aki gyors sikert remél, nem lehet alapos; aki kis előnyöket vár, elszalasztja a nagyot.

A BECSÜLET

She hercege a Mesterrel beszélt és így szólt:

- Nálunk otthon becsületes emberek vannak. Ha egy apa valakinek birkáját ellopja, fia jelenti fel.

A Mester így szólt:

- Nálunk a becsületesek nem ilyenek. Az apa elrejti a fiút és a fiú elrejti az apát. Ez is becsületesség.

ISMÉT AZ ERKÖLCS LÉNYEGE

Fan Chi azt kérdezte, hogy mi az erkölcs lényege.

A Mester így szólt:

- Ha egyedül vagy, légy komoly; ha dolog után jársz tarts tiszteletet; ha mással érintkezel, légy lelkiismeretes. Ettől el ne térj még akkor se, ha Kelet, vagy Észak barbárai közé jutsz.

AKI LELKESEDIK

A Mester így szólt:

- Ha már nem találok embert, aki a Mérték és Közép útján halad, legalább olyanokkal kívánok lenni, akikben van határozottság és lelkesedés. Aki lelkesedik, az sokat szed fel és jó halad. Aki határozott, annak van törvénye s azt nem lépi át.

BÉKESZERETET ÉS MEGALKUVÁS

A Mester így szólt:

- A bölcs ember békeszerető, de sohasem alkuszik meg. A közönséges ember megalkuszik, de sohasem békeszerető.

SZERETET ÉS GYŰLÖLET

Dsi Gung azt kérdezte:

- Kiváló az, akit honfitársai szeretnek? .

A Mester így szólt:

- Az még semmit sem jelent.

- Kiváló az, akit honfitársai gyűlölnek?

- Az sem jelent semmit. Helyesebb, ha valakit a jók szeretnek és a nem jók gyűlölnek.

BÜSZKESÉG ÉS KEVÉLYSÉG

A Mester így szólt:

- A bölcs büszke, de nem kevély; a közönséges kevély, de nem büszke.

KÖZEL AZ ERKÖLCSHÖZ

A Mester így szólt:

- Aki a szilárd elhatározást a szófukarsággal össze tudja kötni, az erkölcshöz közel áll.

A KIMŰVELT EMBER

Dsi Lu azt kérdezte:

- Milyennek kell lennie annak, akit kiműveltnek lehet tartani?

A Mester így szólt:

- Kiműveltnek lehet tartani azt, aki egyszerű, alapos és barátságos. A baráthoz egyszerű és alapos, a testvérhez barátságos.

A DERÉK EMBER

A Mester így szólt:

- Ha egy derék ember a népet két évig vezeti, már háborúba is elviheti.

NEVELÉS

A Mester így szólt:

- Aki a népet nevelés nélkül háborúba viszi, az pusztulásba vezeti.

SZÉGYEN

Hien azt kérdezte, hogy mi a szégyen.

A Mester így szólt:

- Ha az állam ügyei rendben vannak, az embernek jövedelme van. Ha az állam ügyei nincsenek rendben és az embernek nagy jövedelme van: ez a szégyen.

ERKÖLCS

Erkölcsösnek mondható, ha valaki küzd az uralomvágy, a kevélység, a viszály és a szenvedélyek ellen?

A Mester így szólt:

- Mindenesetre nehéz. Hogy erkölcsös-e? Nem tudom.

MŰVELTSÉG

A Mester így szólt:

- Az olyan művelt ember, aki mindig otthon ül, nem érdemli meg a művelt ember nevét.

SZAVAK ÉS TETTEK

A Mester így szólt:

- Ha az állam ügyei rendben vannak, az ember bátor lehet szavaiban és bátor lehet tetteiben. Ha az állam ügyei nincsenek rendben, az ember legyen bátor tetteiben, de legyen óvatos szavaiban.

SZAVAK ÉS GONDOLATOK

A Mester így szólt:

- Akinek van gondolata, van hozzá szava is; de, akinek szava van, még nem kell, hogy gondolata is legyen. Az erkölcsös ember bátor; de a bátor nem okvetlen erkölcsös.

A SZELLEM EREJE

Nan Gung Go azt kérdezte a Mestertől:

- I kitűnő íjlövész volt, Au jól vezette a hajót. Egyikük sem halt meg természetes halállal. Yü és Dsi saját kezükkel földjüket művelték és mégis uralomra jutottak. A Mester nem válaszolt. Nan Gung Go kiment.

Akkor a Mester így szólt:

- Ez az ember igazán bölcs. Ítéletében a szellem ereje nyilatkozott meg.

ISMÉT AZ ERKÖLCS

A Mester így szólt:

- Olyan bölcs, aki erkölcsös, akad; olyan közönséges ember, aki erkölcsös, nincs.

SZEGÉNYSÉG ÉS GAZDAGSÁG

A Mester így szólt:

- Szegénynek lenni lázongás nélkül nehéz. Gazdagnak lenni kevélység nélkül könnyű.

A KITŰNŐ MESTER

A Mester megkérdezte Gung Ming Gia-t, hogy Gung Shu Wen Dsi milyen ember.

- Igaz, hogy mestered nem beszél, nem nevet és nem fogad el semmit?

Gung Ming Gia így válaszolt:

- Az elbeszélés túloz. Mesterem beszél, ha itt az ideje s ezért beszédét nem unják meg. Nevet, ha vidám, s ezért nevetését nem unják meg. Elfogad, ha az illik, s ezért elfogadását nem unják meg.

A Mester így szólt:

- Ez aztán az ember!

AZ URALKODÓ SZOLGÁLATA

Dsi Lu azt kérdezte, hogyan kell az uralkodónak szolgálni.

A Mester így szólt:

- Nem megcsalni és ellenállni.

TAPASZTALAT

A Mester így szólt:

- A bölcs tapasztalt a nagy dolgokban, s közönséges ember tapasztalt a kis dolgokban.

TANULÁS

A Mester így szólt:

- Aki régente tanult, a tudásért tette; aki ma tanul, az emberért teszi.

A KÖVET

Gü Be Yü valakit Kung mesterhez küldött. A Mester hellyel kínálta meg és azt kérdezte:

- Mit csinál mestered?

- Mesterem hibáit akarja csökkenteni, egyelőre azonban még nem sok sikerrel.

Az ember elment és akkor a Mester így szólt:

- Ez aztán a követ!

NE POLITIZÁLJ

A Mester így szólt:

- Akinek nem hivatása, a kormánnyal ne törődjön.

A BÖLCS NEM NAGYSZÁJÚ

A Mester így szólt:

- A bölcs szégyelli, ha szavai nagyobbak, mint a tettei.

GOND

A Mester így szólt:

- Azzal nem törődöm, hogy az emberek nem ismernek; de azzal törődöm, hogy az állam ügyeit

nem tudják rendbehozni.

KOMOLYSÁG

A Mester így szólt:

- Nem folyton a csalók ellen készülődni, nem mindig a hitetlenekkel számolni, mégis ellensúlyozni őket. Aki ezt tudja, komoly ember.

A FAJ

A Mester így szólt:

- A ló értéke nem az erő, hanem a faj.

KI ISMERI KUNG MESTERT?

A Mester így szólt:

- Senki sincs, aki engem ismer! Dsi Gung így felelt:

- Mit jelent az, hogy a Mestert senki sem ismeri?

A Mester így szólt:

- Isten ellen nem lázadok és az emberrel nem állok viszályban. Itt alul keresem az igazságot, de fölfelé törekszem. Engem csak Isten ismer.

ELZÁRKÓZÁS

A Mester így szólt:

- A legkomolyabb emberek a világtól vonulnak el; az utánuk következők helyeiket adják fel; az utánuk következők a szokásokat vetik el; az utánuk következők a szavak ellen zárkóznak el.

ALKOTÁS?

A Mester így szólt:

- Hét ember alkotott.

KICSODA EZ A KUNG MESTER?

Dsi Lu az éjszakát a kőkapu mellett töltötte. A toronyőr azt kérdezte:

- Honnan?

Dsi Lu azt felelte:

- Kung nevű embertől.

Mire az előbbi:

- Ugye az az ember az, aki tudja, hogy nem megy, mégis tovább csinálja?

FELÜLRŐL HATNI

A Mester így szólt:

- Ha a felső osztályok a művészetet szeretik, a nép mindenre alkalmas.

A NAPLOPÓ

Yüan Chan, mialatt a Mesterre várt, a földön guggolt. A Mester így szólt: - Ifjúkorában nem volt szerény és engedelmes, amikor felnőtt, semmi jelentékenyet nem tett, most öreg, s még csak meg se hal. Naplopó! Ezzel botjával fenekére sújtott.

LASSÚ HALADÁS ÉS GYORS SIKER

Egy Küo vidékéről való suhanc a Mesternél szolgált és arra használták, hogy vendégeket jelentsen be. Valaki azt kérdezte: halad a gyerek?

A Mester így szólt:

- Csak azt látom, hogy mindig a felnőttek helyére ül, hogy az idősebbeket nem ereszti előre. Nem arra törekszik, hogy lassan haladjon, hanem, hogy gyors sikert érjen el.

A SZÜKSÉG

Chen-ben az élelem elfogyott. A gyermekek annyira elgyengültek, hogy az ágyból nem tudtak felkelni. Dsi Lu lázongva kérdezte a Mestertől:

- A bölcs is tudja, hogy mi a szükség?

A Mester így szólt:

- A bölcs a szükségben sem változik. A közönséges ember megvadul.

EGYETLENEGY

A Mester így szólt:

- Si, olyan embernek tartasz, aki sokat tanult és tud könyv nélkül?

A tanítvány azt mondta:

- Talán nincs így?

A Mester így szólt:

- Nincs. Amim van, csak egy. Minden egyebet ezzel csinálok.

AZ URALKODÁS

A Mester így szólt:

- Shun volt az, aki az államot cselekvés nélkül rendben tartotta. Mit tett? Áhítattal vigyázott önmagára és komoly arccal délnek fordult. Egyebet semmit.

ELŐREJUTNI

Dsi Chang azt kérdezte, hogy mi az előrejutás feltétele.

A Mester így szólt:

- Aki beszédében lelkiismeretes és igaz, aki tetteiben gondos és megbízható, ha a déli, vagy az északi barbárok között lakik, akkor is előre fog jutni. Aki beszédében nem lelkiismeretes és nem igaz, aki tetteiben nem gondos és nem megbízható, ha a legközelebbi szomszédba megy, akkor sem fog előrejutni. Amikor az ember áll, e két dolgot úgy nézze, mint az eléje fogott két lovat; amikor az ember halad, e két dolog úgy nézze, mint két kísérőjét. Így lehet előrejutni. Dsi Chang a mondást övére írta.

EMBER ÉS SZÓ

A Mester így szólt:

- Ha olyannal találkozol, akivel érdemes lenne beszélni és az nem beszél veled, egy embert elvesztettél. Ha olyannal találkozol akivel nem érdemes beszélni és mégis beszél veled, szavadat elvesztegetted. A bölcs nem veszít el sem embert, sem szót nem veszteget.

SZILÁRDSÁG

A Mester így szólt:

- A szilárd jellemű ember, aki az erkölcsöt komolyan veszi, erkölcse kárára nem igyekszik előnyt szerezni. Vannak, akik testüket a halálnak adták, hogy erkölcsükre a koronát feltegyék.

GOND ÉS GONDOSKODÁS

A Mester így szólt:

- Aki a jövőre nem gondol, ahhoz a gond közel.

A LOPOTT ÁLLÁS

A Mester így szólt:

- Dsung Wen Chang állását lopta. Ismerte Hui tehetségét, és az állást mégis magának tartotta meg.

A HASZNÁLHATATLAN

A Mester így szólt:

- Aki nem kérdezi: hogyan tegyem, hogyan tegyem? - azzal semmit sem tudok tenni.

A NEMES EMBER

A Mester így szólt:

- Alapja legyen a kötelesség, tette legyen könnyed, a megnyilatkozásban legyen szerény, a végrehajtásban legyen hű. Ez a nemes ember.

A SZENVEDÉS IGAZI OKA

A Mester így szólt:

- A bölcs nem azért szenved, mert az emberek nem ismerik, hanem azért, mert nem tudja őket megváltoztatni.

DICSŐSÉG

A Mester így szólt:

- A bölcs irtózik attól a gondolattól, hogy a világot elhagyja és ne említse senki.

KÖVETELMÉNYEK

A Mester így szólt:

- A bölcs követelményeket magával szemben támasztja, a közönséges ember mással szemben.

KÜLÖNBSÉG

A Mester így szólt:

- A bölcs öntudatos, de nem harcias; körülményes, de nem közönséges.

A SZAVAK ÉRTÉKE.

A Mester így szólt:

- A bölcs az embert nem szavai szerint ítéli meg és szavait nem dobálja az ember után.

SZERETET

Dsi Gung azt kérdezte:

- Van olyan szó, amely az ember egész életében mérték lehet?

A Mester így szólt:

- A szeretet. Amit nem kívánsz magadnak, ne tedd másnak.

ÜGYES SZAVAK

A Mester így szólt:

- Az ügyes szavak a szellem értékét zavarják. Ha az ember a kicsinységekben nem engedékeny, a nagy dolgokat nem tudja végrehajtani.

VIZSGÁLAT

A Mester így szólt:

- Ahol mindenki gyűlöl, ott mindent alaposan meg kell vizsgálni. Ahol mindenki szeret, ott mindent alaposan meg kell vizsgálni.

AZ EMBER DICSŐSÉGE

A Mester így szólt:

- Nem az igazság isteníti az embert, az ember isteníti az igazságot.

AZ IGAZI HIBA

A Mester így szólt:

- Ha hibát követtél el és nem javulsz, akkor követted el a hibát.

TANULNI JOBB

A Mester így szólt:

- Gyakran egész nap nem ettem, s egész éjszaka nem aludtam, hogy gondolkozzak. Nem használt. Tanulni jobb.

IGAZSÁG ÉS SZEGÉNYSÉG

A Mester így szólt:

- A bölcs az igazságra néz, nem az ételre. Aki szánt, még kerülhet szükségbe, aki tanul, juthat kenyérhez. A bölcs az igazságot gyászolja, nem a szegénységet.

HIVATAL ÉS ERKÖLCS

A Mester így szólt:

- Aki tudásával hivatalhoz jutott, de erkölcsével nem tudja megtartani, bár megszerezte, el fogja veszíteni. Aki tudásával hivatalt szerzett és erkölcsével megőrizte, de a gyakorlatban nem tart tekintélyt, azt nem fogják tisztelni. Aki tudásával hivatalt szerzett, erkölcsével megőrizte és tekintélyt tart, de nem az illem szabályai szerint viselkedik, még nem tökéletes.

KICSINY ÉS NAGY DOLGOK

A Mester így szólt:

- A bölcs nem a kicsiny dolgokban ismerhető meg, hanem abban, hogy nagyot cselekszik. A közönséges ember nem tud nagyot cselekedni, de a kicsiny dolgokban megismerhető.

AZ ERKÖLCS A LEGTÖBB

A Mester így szólt:

- Az erkölcs az ember számára több, mint a tűz, vagy a víz. Megtörtént már, hogy valaki a tűzbe, vagy a vízbe lépett és meghalt. De még sohasem történt meg, hogy valaki, mert erkölcsössé lett, meghalt.

NINCS ELŐNY

A Mester így szólt:

- Az erkölcs minden ember kötelessége. Ebben a dologban még a mesternek sincs előnye.

TANULÁS

A Mester így szólt:

- A tanulásban nincsen rangkülönbség.

HIÁBAVALÓ TANÁCS

A Mester így szólt:

- Ha az alapelvek nem közösek, minden tanács hiábavaló.

AZ OSZTÁLYOK ÉS AZ URALOM

Kung mester így szólt:

- Ha a földön rend van, műveltség és művészet virágzik, a háborút és a hadjáratot az Uralkodó határozza el. Ha a földön nincs rend, a műveltség és művészet nem virágzik, a háborút és hadjáratot a főnemesség határozza el. Ha a dolgokat a főnemesség intézi, uralma nem szokott tartani tovább, mint legfeljebb tíz nemzedékig. Ha a dolgokat a nemesség intézi, uralma nem szokott tartani tovább, legfeljebb öt nemzedékig. Ha a hatalmat a szolgaosztály ragadja kezébe, nem szokott tovább tartani, legfeljebb három nemzedékig.

HASZNOS ÉS KÁROS BARÁTSÁG

Kung mester így szólt:

- Háromfajta barát hasznos, és háromfajta barát káros. Az őszinte, a szilárd és a tapasztalt emberrel a barátság hasznos. A talpnyaló, a gyáva és a szószátyár emberrel a barátság káros.

HASZNOS ÉS KÁROS ÖRÖM

Kung mester így szólt:

- Háromféle öröm hasznos és háromféle öröm káros. A műveltségen és művészi készségen alapuló önbizalom öröme, a mások nagy tetteiről való beszélgetés öröme, a sok jó és méltó baráttal való együttlét öröme hasznos; a fényűzés öröme, a szeszély öröme és a kicsapongás öröme káros.

IDŐSEBBEKKEL VALÓ EGYÜTTLÉT

A Mester így szólt:

- Ha idősebb urakkal vagy együtt, három tilalom van. Ha még nem szólítottak meg és beszélsz, az tapintatlan; ha szóltak hozzád és nem felelsz, az goromba; ha nem nézel arra, akire beszélsz, az bántó.

TARTÓZKODNI

Kung mester így szólt:

- A bölcs ember három dologtól tartózkodik. Ifjúkorában, amikor az életerők még nem szilárdultak meg, tartózkodik az érzékiségtől. Ha eléri a férfikort, amikor az életerők virágzanak, tartózkodik a harciasságtól. Ha eléri az aggkort, amikor az életerők eltűnőben vannak, tartózkodik a kapzsiságtól.

TISZTELET

Kung mester így szólt:

- A bölcs ember három dolgot tisztel feltétlenül: Isten akaratát, a nagy embert és az őskor szent szavait. A közönséges ember Isten akaratát nem ismeri és nem tiszteli, a nagy ember iránt arcátlan, és a szent szavakat kigúnyolja.

TUDÁS ÉS TANULÁS

Kung mester így szólt:

- Ha valakinek már születésekor van tudása, ez a legmagasabb fok. Aki a tudáshoz tanulás által jut, ez a következő fok. Akinek nehéz sorsa van és mégis tanul, ez a következő fok. Akinek nehéz sorsa van és nem tanul, ez a közönséges népség legalacsonyabb foka.

KILENC DOLOG

Kung mester így szólt:

- A bölcs ember kilenc dologra gondol állandóan: ha valamit néz, a világosságra gondol, ha valamit hall, az ütemre gondol, viselkedésében az illemre gondol, magatartásában a méltóságra gondol, szavaiban az igazságra gondol, ügyes-bajos dolgaiban a lelkiismeretre gondol, kétségeiben a kérdésekre gondol, haragjában a következmények súlyára gondol, mikor valamit elhatároz, kötelességére gondol.

RITKASÁG

Kung mester így szólt:

- Hogy az ember derék tettet lát és azt hiszi, nem tudja elérni; hogy az ember ostobaságot lát s úgy érzi, mintha kezét meleg vízbe mártaná, - elég ilyen embert láttam és elég ilyen beszédet hallottam. Maradj elrejtve, készülj célodra, cselekedj önzetlenül, terjeszd gondolataidat, - ilyen beszédet eleget hallottam, de ilyen embert még nem láttam.

AZ IGAZI NAGY EMBER

- Ging, Tsi hercege ezer négylovas kocsi ura volt, s amikor meghalt, a nép egyetlen jótulajdonságáról sem beszélt. Be I és Shu Tsi a Shou Yang hegy tövében éhenhaltak, s a nép még máig is dicsőíti őket.

A HIVATAL ELVÁLLALÁSA

Yang Ho látni kívánta Kung mestert. A Mester azonban nem ment el hozzá. Yang Ho ekkor Kung mesternek malacot küldött ajándékba. Kung mester, hogy megköszönje, elment, de olyan időt választott, amikor Yang Ho nem volt otthon. Az utcán azonban találkoztak.

Yang Ho azt mondta:

- Gyere, beszélni akarok veled. Mondd erkölcsösnek mondható az az ember, aki szívében olyan kincset tartogat, amelynek elrejtésével országát zavarba dönti?

Kung mester így szólt:

- Nem mondható erkölcsösnek.

- Bölcsnek tartható az az ember, aki közéleti pályára való, de fellépését minduntalan elszalasztja?

Kung mester így szólt:

- Nem tartható bölcsnek.

- A napok és hónapok múlnak. Az évek nem várnak reánk.

Kung mester így szólt:

- Helyes. A hivatalt elvállalom.

KÖZELSÉG ÉS ELTÁVOLODÁS

A Mester így szólt:

- A végső dolgokban az ember az emberhez közel áll; a hétköznap azonban elválasztja őket.

A MEGVÁLTOZTATHATATLANOK

A Mester így szólt:

- Csak a legmagasabb fokon álló bölcset és a legalacsonyabb fokon álló bolondot nem lehet megváltoztatni.

A TÉVEDÉS BEISMERÉSE

A Mester Wu városához érkezett. Zene és ének hangját hallotta. Jókedvű lett és nevetve szólt:

- Ha tyúkot akarsz levágni, miért veszed elő az ökörnyúzó kést?

Dsi Yu azt felelte:

- A bölcs - ha művelt - szereti az embert; a közönséges ember - ha művelt - könnyen befolyásolható.

Mester így szólt:

- Gyermekeim, Yen szavai helyesek. Az imént csak tréfáltam.

AZ ÖT DOLOG

Dsi Chang azt kérdezte Kung mestertől, hogy mi az erkölcs lényege.

Kung mester így szólt:

- Minden körülmények között öt dologra ügyelni.

- Szabad megkérdeznem, hogy mi az az öt dolog?

Kung mester így szólt:

- Méltóság, nagylelkűség, igazság, állhatatosság, jóság. Akiben van méltóság, azt nem vetik meg; aki nagylelkű, azt szereti a nép; aki igazságos, ahhoz bizalommal vannak; aki állhatatos, az eléri célját; aki jó, az az embereket fel tudja használni.

LÁTOGATÁS A LÁZADÓNÁL

Bi Hi a Mestert meghívta. A Mester elhatározta, hogy elmegy.

Dsi Lu így szólt:

- Egyszer azt hallottam a Mestertő, hogy aki nem él tisztességes életet, azzal a bölcs nem áll szóba. Bi Hi Chung Mou tartományt fellázította, s most a Mester meg akarja látogatni. Mit jelentsen ez?

A Mester így szólt:

- Úgy van, amit idéztél, azt mondtam. De nem úgy van, hogy a szívós, azt hiába dörgölik, nem lehet elkoptatni? Hát csak olyan tök vagyok, amit dísznek lógatnak és nem esznek meg?

A HAT IGE ÉS A HAT SÖTÉTSÉG

A Mester így szólt:

- Yu, hallottál a hat igéről és a hat sötétségről?

Dsi Lu azt válaszolta:

- Még nem hallottam.

A Mester így szólt:

- Ülj le és hallgass, el fogom neked mondani. Ha valaki erkölcsös, anélkül, hogy tanulna, ez a sötétség korlátoltsághoz vezet; ha valaki bölcs anélkül, hogy tanulna, ez a sötétség a szertelenségbe vezet; ha valaki igazságos, anélkül, hogy tanulna ez a sötétség a kegyetlenséghez vezet; aki egyenes, anélkül, hogy tanulna, ez a gorombasághoz vezet; aki bátor, anélkül hogy tanulna, az a rendetlenséghez vezet; aki állhatatos, anélkül, hogy tanulna, az a különcséghez vezet.

A SZELLEM FELADÁSA

A Mester így szólt:

- Aki az úton hallgat és az utcán beszél, a szellemet feladja.

A NYOMORULTAK

A Mester így szólt:

- A nyomorultak! Lehet-e velük együtt az uralkodónak szolgálni? Ha még nem érték el, szenvednek, amiért nem érték el; ha már elérték, szenvednek, nehogy elveszítsék; de ha már azért sem szenvednek, nehogy elveszítsék, már semmi sincs, amire törekednének.

AMIT A MESTER GYŰLÖL

A Mester így szólt:

- Gyűlölöm, ahogy a bíbor a skarlátot üti; gyűlölöm, ahogy a világi zene az ünnepi muzsikát megzavarja; gyűlölöm, ahogy a nagyszájúak az államot és a családot felforgatják.

AZ ÉGHEZ VALÓ HASONLÓSÁG

A Mester így szólt:

- A legszívesebben egy szót se szólnék.

Dsi Gung azt mondta:

- Ha a Mester nem beszél, ugyan mit jegyezzenek fel a tanítványok?

A Mester így szólt:

- Hát az Ég beszél? A négy évszak jár a maga útján, s a dolgok rendben vannak. Hát az Ég beszél?

BÁTORSÁG VAGY KÖTELESSÉG

Dsi Lu azt mondta:

- A bölcs a bátorságot tartja a legtöbbre.

A Mester így szólt:

- A bölcs a legtöbbre a kötelességet tartja. Ha a magasrendű ember bátor és nincs benne kötelességérzet, lázadó lesz. Ha az alacsonyrendű ember bátor és nincs benne kötelességérzet, rablóvá lesz.

SZOLGÁK ÉS ASSZONYOK

A Mester így szólt:

- A szolgákkal és az asszonyokkal baj van! Ha távol tartod őket, elégedetlenek. Ha közel ereszted őket, szemtelenek.

NEGYVEN

A Mester így szólt:

- Aki negyven évet megért és gyűlölik, azt végig gyűlölni fogják.

TUDÁS

Dsi Hia így szólt:

- Aki minden nap tudja, hogy mi az ami még belőle hiányzik, - aki minden hónapban tudja, hogy mi az, amit tud, az komolyan tanul.

A BÖLCS HÁROM SZÍNEVÁLTOZÁSA

Dsi Hia így szólt:

- A bölcs háromszor változik. Távolról szigorú, közelről engedékeny, ha szavát hallod: hajthatatlan.

Teremté tehát az Isten az embert az Ő képére, Isten képére teremté őt.
(Mózes 1,27)

A rossz akkor és azzal kezdődött, amikor a(z emberi) lélek elfordult
Istenétől, Teremtőjétől.

Az emberi élet minden pillanata örökre rezgésekben energetikailag tárolt. Informatikailag hozzáférhető az egész Világegyetemben, mivel Ő a teremtett világ cselekvő részese, szabad akarattal, teremtő tudattal rendelkezve. Az emberek által folyamatosan teremtett energia-rezgés nem semmisül meg (energia-megmaradás törvénye), de minőségében változtatható, átalakítható, pld. finomítható, jobbá tehető.

Az ábrán a rezgések (energia) minőségi, ember által teremtett, mentális tartalmát a jó és a rossz mivoltát a fény színeiben jelenítettük meg. De megjeleníthető hangokban, hőérzetben, ízekben, illatokban és szagokban, egyéb érzésekben. A pozitivitás az ember számára hasznosabbat, jobbat, a negativitás az ember számára egyre rosszabbat, károsabbat jelenti, de töltés polarizáltságot is. A jó épít, buzdít, előre visz, fejleszt, boldogít, a rossz ennek a fordítottja.

A rossz végezetül értünk van, hogy azt megtapasztalva a földi tanulópályán értékelni tudjuk a jót, és utunkat végleg ezirányba vezéreljük szabad akaratunkból eredően. A rossz lassú rezgése (hullám-interferencia stb. gyengítés, kioltás révén) energetikailag gyengíti a magas, gyorsfrekvencián rezgő, működő embert. Ugyanakkor ez például bizonyos vírusokra kedvezően hat, az életenergiájuk nem csökken, hanem marad vagy nő. Így az energetikai egyensúly megbomlik, és az emberi lélek "javára" jön a "betegség".

Kijelenthetjük, hogy "betegség nincs, csak beteg ember van". (Bőven). A szervezet regulációjában informatikai zavart is okozhat, így keletkezik például a daganat. De ugyanezek okozzák a háborúkat, de a katasztrófákat, csapásokat is bonyolult légköri vagy geológiai mechanizmusok révén. Mindezek figyelmeztetnek, hogy a Földön a jó és a rossz energetikai egyensúlya a rossz javára tolódott el, ami okán a négy elem (föld, levegő, tűz, víz) által okozott katasztrófák gyors növekedése, a beteg ember állapotának súlyosbodása várható. Tehát a rossz akarása gondolatban, szóban, cselekedetben, szeretetlenség (harag, öldöklés, gyűlölet, irigység, féltékenység, bosszú ...stb.) mindig visszaköszönt ránk.

\

\

\

\

\

\

\

\

Mi is a szeretet, tudom? nem tudom? lehet hogy értem? nem értem! Naponta, óránként percenként találkozunk ezzel a gondolattal. Szeretnék szeretni, de nem tudok. Mi a szeretet? Hogy kell szeretni? Én nagyon szeretem. Én mindenkit szeretek! Csak. - De. - Talán. - Lehet. Ugye, hogy nem tudsz szeretni...!?

Istentől lettél. Istenné lettél, mert Isten maga a szeretet. Testvérem! Tudsz szeretni?

\

\

\

Assisi Szent Ferenc: A Nap Fivérének imája

\

(Luk. 11.9)

Élj a szentségekkel

Kérd a Szent Lélektől

    a tisztánlátás, a bensőséges lényeglátás, a bölcsesség, a jó és rossz szellemek megkülönböztetése, a gyógyítás, az ékesszólás, a nyelveken való beszélés, a lelkekre hatás, a tiszta gondolkodás, a tudatnyitás, tanulékonyság, az ima, testnek a lélek igájába hajtása, a határozottság, állhatatosság, bátorság, a bizalom, a benső szabadság, őszinteség, hűség, józanság és erő, vidámság, öröm, béke,

a hit remény és a tevékeny szeretet

kegyelmeit.

\

(Gyümölcsöd)

Krisztus tanításaiban életed kresztusi szeretet útján haladván Tisztítsd templomodban (tested) elsősorban lelked útját, erős hitben reményben igaz szeretetben rendületlen! Mert a Szent Lélek ereje az üzenetet tisztán váróra száll, és a legtisztábbra leginkább. A nagy Szüánon mindenki nyertes legyen ám az örök Atyánál.

\

\

A gyógyítás eszköz, a cél Isten

\

Megajándékozás Isten Igéjével, szeretetével!

\

Szeretetre tanítani

\

(1909-1943)

Kell, hogy egy ideig meg tudjunk lenni természetes vagy természetfeletti viszonzás nélkül.

Jegyzetfüzet II. - Elfogadni az ürességet

\

Az ember csak egy villámcsapásnyi időre képes kiszabadulni a világ törvényei alól. A megállás pillanatai ezek, a szemlélődésé, a tiszta megvilágosodásé, a lelki ürességé, az erkölcsi üresség elfogadásáé. Ezekben a pillanatokban vagyunk fogékonyak a természetfölöttire.

Aki egy percre vállalja az ürességet, vagy kap természetfölötti kenyeret, vagy elbukik. Félelmetes kockázat, de bele kell menni, bár egy percnyi teljes reménytelenséget jelent. De futni nem kell utána.

Jegyzetfüzet II. - Elfogadni az ürességet

\

Elszakítani vágyakozásunkat minden jótól és várni. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy az ilyen várakozás beteljesül.

Jegyzetfüzet II. - Elszakadás

\

Szeretni Istent akár Trója és Karthágó pusztulásán át is, vigasztalás nélkül. A szeretet nem vigasz. Világosság.

Jegyzetfüzet II. - Elszakadás

\

A múlt és a jövő elnyomja a szerencsétlenség üdvös hatásait, mert korlátlan teret ad a képzeletnek, hogy felszökjön a magasba. Ezért a lemondások legfontosabbika a múltról és a jövőről való lemondás.

Jegyzetfüzet II. - Lemondani az időről

\

Semmit sem birtokolunk a világon - mivel a véletlen bármit elragadhat tőlünk -, hacsak azt a képességet nem, hogy így szólhatunk: én. Ezt kell odaadni Istenek, azaz kioltani. Egyetlen más szabad cselekedet sincs a hatalmunkban, csak ez az egy: az én eltörlése.

Jegyzetfüzet II. - Az én

\

A bűn azt mondja bennem: "én".

Én vagyok minden. De ez az "én", ez Isten. Nem pedig én.

A rossz különböztet, megakadályozza, hogy Isten megfeleljen a mindennek.

Nyomorúságom következtében vagyok én én.

A világ nyomorúsága teszi, hogy bizonyos értelemben Isten: én (azaz személy).

Jegyzetfüzet II. - Az én

\

Isten, akiben semmi más nincs csak szeretet, nem teremtett mást, csak szeretetet.

Jegyzetfüzet II. - Elállni az útból

\

Az idő valójában nem létezik (legfeljebb a jelen mint határvonal), mégis alá vagyunk vetve neki. Ez a sorsunk. Annak vagyunk alávetve, ami nem létezik.

Jegyzetfüzet II. - Tévhitek

\

Az a lélek, amely fejével fölé emelkedik még az égnek is, a léttel táplálkozik.

Az, amely alatta marad, vélekedéssel táplálkozik.

Jegyzetfüzet II. - Tévhitek

\

Lényegbevágó különbség van a misztikus között, aki Isten felé fordítja szerelmi vágyra való hajlamát, melynek fiziológiai alapja a szexuális energia, és aközött a hamis misztikus utánzó között, aki ráhagyva erre a hajlamra természetes tájékozódását, és képzeletbeli tárggyal látva el, erre a tárgyra, mintegy címkéül ráírja Isten nevét. Nehéz megkülönböztetni egymástól ezt a két műveletet, melyek közül a második alábbvaló még a kicsapongásnál is, nehéz, de nem lehetetlen.

Jegyzetfüzet II. - Tévhitek

\

Az Isten iránti szeretet akkor tiszta, ha az öröm és a szenvedés egyenlő hálára indít.

Jegyzetfüzet II. - Szeretet

\

A boldog ember szeretete olyan, hogy osztozni akar annak a boldogtalannak a szenvedésében, akit szeret.

A boldogtalan szeretete olyan, hogy már az is örömmel tölti el, ha a szeretett lényt örömben tudja, anélkül, hogy részesülne ebben az örömben, vagy akár óhajtana részesülni benne.

Jegyzetfüzet II. - Szeretet

\

A kardnak akár markolatával, akár hegyével érintkezünk, egyformán beszennyez. Azt, aki szeret, a fém hidege nem fosztja meg szerelmétől, de elhiteti vele, hogy Isten magára hagyta. A természetfölötti szeretetnek semmi köze sincs az erőszakhoz, de nem is védi meg a lelket a pusztítás, a kardvágás hidegétől. Csakis a földi ragaszkodás nyújthat oltalmat a vas hidege ellen, ha elegendő energia van benne. A páncél is fémből készül, éppúgy, mint a kard. Aki tisztán szeret, annak az ölés megdermeszti a lelkét, akár tettes, akár áldozat; ugyanúgy minden, ami erőszak, még ha nem oltja is ki senki életét. Ha valaki olyan szeretetre vágyik, amely lelkét sebezhetetlenné teszi, akkor mást szeressen, ne Istent.

Jegyzetfüzet II. - Szeretet

\

Az emberi lények közül csak azoknak a létét ismerjük el teljesen, akiket szeretünk.

Jegyzetfüzet II. - Szeretet

\

Hit más embereknek mint olyanoknak a létezésében: ez a szeretet.

Jegyzetfüzet II. - Szeretet

\

Tisztán szeretni csak úgy lehet, hogy beleegyezünk a távolságba, hogy imádjuk a távolságot magunk és szeretetünk tárgya között.

Jegyzetfüzet II. Szeretet

\

...a szűzi szeretet különleges értéke. Minden kéjvágy a jövőre, a képzelgésekre épít. Pedig, ha csak azt kívánjuk, hogy egy lény létezzen, az létezik: mit is kívánhatnánk még?

Jegyzetfüzet II. - Szeretet

\

Aki szereti egy nő lelkét, az nem saját élvezetének eszközlőjeként gondol erre a nőre.

Jegyzetfüzet II. - Szeretet

\

Hibát követ el, aki arra vágyik, hogy megértsék, mielőtt még megfejtette volna önmagát a saját szemében. Nem más ez, mint örömök hajszolása a barátságban. Még inkább megront, mint a szerelem. Eladnád lelkedet a barátságért.

Jegyzetfüzet II. - Szeretet

\

Ne engedd meg semmilyen vonzalomnak, hogy börtönbe zárjon. Óvd magányodat.

Jegyzetfüzet II. - Szeretet

\

Ugyanaz a szó (ha például egy férfi szól feleségéhez: szeretlek) közönséges és felemelő is lehet aszerint, hogyan ejtik ki. Ez pedig annak a lelki rétegnek a mélységétől függ, amelyből fölfakadt a szó: az akarat itt tehetetlen. És valamilyen csodálatos összhang révén ugyanezt a lelki réteget érinti meg abban, aki hallgatja. Vagyis, aki hallja a szót, fölismerheti, mit ér, ha ugyan van hozzá érzéke.

Jegyzetfüzet II. - Szeretet

\

Teljesen mozdulatlanak kell lenni.

A mozdulatlanság nem azt jelenti, hogy óvakodnunk kell a cselekvéstől. Szellemi mozdulatlanságról van szó, nem fizikairól. Csakhogy nem saját akaratunk szerint kell cselekednünk, ahogyan a cselekvéstől való távolmaradásnak sem akaratból kell erednie. Először is azt kell megtennünk, amire pontos kötelezettség kényszerít minket, azután amiről valóban úgy gondoljuk, hogy Isten parancsolja. Végül azt, amit természetes hajlam sugall, feltéve, hogy nem valami méltatlan dologról van szó. A cselekvések birodalmában akaratunkkal csak a pontos kötelezettségek teljesítésén szabad fáradoznunk. A hajlamból eredő cselekedetek nyilván nem igényelnek erőfeszítést. Ami az Isten iránti engedelmesség cselekedeteit illeti, ott passzívak vagyunk.

Rendszertelen elmélkedések az istenszeretetről

\

Aki elnyeri, ám tovább adja az elátkozottságot, nem hagyja szívébe hatolni. Nem érzi át. Akit megszáll, aki magára veszi, annak szívébe hatol. Átkozottá lesz. Tisztának kell lennünk ahhoz, hogy átkozottá legyünk.

Csak az öröm teljessége tehet valakit annyira tisztává, hogy átkozottá lehessen.

A váltakozó fájdalom és öröm olyannyira megtisztít egy lényt, amíg csak elég tiszta nem lesz ahhoz, hogy átkozottá lehessen, s egyszerre birtokolja a fájdalom teljességét, s azon túl az öröm teljességét is.

Amerikai füzetek

\

Két dolog, mely nem vezethető vissza semmiféle racionalizmusra: az idő és a szépség.

Amerikai füzetek

\

Az áldozat Istennek szóló adomány, s Istennek adni valamit annyi, mint megsemmisíteni. Tehát helyes, hogy azt gondoljuk, Isten a teremtésben lemondott, s mi rombolva állítjuk vissza az eredeti állapotot.

Amerikai füzetek

\

Bűnünk az, hogy létezni akarunk, s büntetésünk, hogy azt hisszük: létezünk. A vezeklés annak akarása, hogy ne létezzünk többé; üdvösségünk pedig abban rejlik, hogy látjuk nem is létezünk...A pokol annak a felismerésnek az elutasítása, hogy nem létezünk.

Amerikai füzetek

\

A fizikai fájdalom használata. Amikor bármilyen fájdalomban csaknem az egész lélek ezt kiáltja legbelül: "Legyen már vége, nem bírom tovább!", a lélek egy részének, még ha csak végtelenül kis részének is, de azt kell mondania: "Elfogadom, hogy az idők végezetéig így legyen, ha az isteni bölcsesség ezt akarja". A lélek így kettéhasad. Mert a lélek érző része nem tudja - legalábbis bizonyos pillanatokban - elfogadni a fájdalmat. A lélek kettéosztódása csak újabb kín, a kettéhasadást kiváltó fizikai fájdalomnál is élesebb szellemi fájdalom. Ugyanígy használhatjuk az éhséget, a fáradtságot, a félelmet, s mindazt, ami a lélek érző részét kiáltásra kényszeríti: "Nem bírom tovább! Legyen már vége!". Valaminek ezt kell válaszolnia: "Elfogadom, hogy csak halálomkor érjen véget, vagy még akkor se, s örökre tartson". Akkor a lelket egy kétélű kard kettéosztja.

Amerikai füzetek

\

Nem a kollektivitást kell meggyőzni arról, hogy tiszteletben kell tartani a személyiséget (a kollektivitás nem létezik).

A személyt kell meggyőzni arról, hogy ne a kollektivitásba meneküljön, hanem a személytelent érlelje önmagában.

Londoni töredékek

\

A pénznek veszítenie kell értékéből. Tisztelete nemcsak azt teszi lehetetlenné, hogy a lelkek táplálékra leljenek, de azt is, hogy kiéhezettségükben megismerjék saját éhségüket; mivel nagyon is könnyű a pénz hiányából levezetni a szenvedést. Következésképpen azt is lehetetlenné teszi, hogy az emberek felismerjék saját kötelezettségeiket. A pénz csaknem teljesen eltörölte a kötelesség érzését, helyébe egyedüli erényként a magánélet pénzügyeiben tanúsított tisztességet helyezte.

Londoni töredékek

\

A magvető parabolája (Lk 8,5). Az első kategóriába azok tartoznak, akik megtagadják a lélek önálló belegyezését. A negyedikbe a választottak.

A termőföldben van valamennyi táplálék a növények számára. HA nagy részét fölemésztik a tövisek, a gabona táplálék hiányában nem tud felnőni. Ugyanígy az olyan lelkekben, akiknek energiáját jórészt a földi dolgok emésztik fel, az örökkévaló rész nem jut hozzá a növekedéséhez nélkülözhetetlen energiához.

Rögtön ezután látjuk a harmadik kategóriából a negyedikbe vezető út lehetőségét. A föld termővé tétele , a tövisek kiszaggatása ez. Másképpen szólva az elszakadás művelete, melynek metódusát alaposan tanulmányozták a misztikusok. Mindez világos és ismert.

De mi van a második kategóriával?

A kővel. Rajta nem nőnek tövisek. Olyan lelkek ők, akik nem vesznek el a földi világ dolgaiban, csakhogy olyan energiájuk sincs, amit Isten szolgálatába állíthatnának, következésképpen terméketlenek maradnak.

Pontosan erről van szó az én esetemben.

Azt hihetnénk, hogy vannak olyan lelkek, akiket természetük hiányossága távolít el helyrehozhatatlanul Isten szolgálatától. Én is közéjük tartozom.

Ez valóban helyrehozhatatlan?

Van arra mód, hogy gabona nőjön a kövön?

Egyedüli módja, ha a gabonaszem egy kő mélyedésébe esett, hogy vizet töltünk belé, s mindig újra megtöltjük, ahogy a víz párolog.

Tehát amennyire csak kötelezettségeink elhanyagolása nélkül lehetséges, az evilági hatások alá kell helyeznünk magunkat azért, hogy az onnan nyert energiát a szív titkos mélyén lakozó isteni mag táplálására fordítsuk.

Ösztönszerűen valami ilyesmit tettem idáig.

Mindez a végtelen hála kötelességét rejti magában, ha a hatások emberektől erednek.

Ezt a módszert talán át lehetne adni a hozzám hasonló szerencsétleneknek?

Szerencsére léteznek másmilyen lelkek is, akik valódi termőföldhöz hasonlatosak. Nagyon kell ebben reménykednünk. Mert nagyon fájdalmas végsőkig tartó szorongásban óráról órára biztosítani a mag folytonos növekedését, amikor növekedése mindig veszélyben van, mindig csaknem lehetetlen. Mindvégig fennáll annak a veszélye, hogy a szár elszárad, ha néhány óráig nem kap vizet.

Az elszakadás kötelezettsége itt csak még kötelezőbb érvényű, mint azoknál a lelkeknél, akiknél van termőföld. Mert ha ebből a kevés, állandóan megújításra szoruló nedvességből csak néhány csepp is a gazoknak jut, a gabona kiszáradása elkerülhetetlen.

A földi dolgokból kell energiát meríteni, de egyetlen cseppjét sem szabad földi dolgok szolgálatába állítani.

A szó legszorosabb értelmében: a tökéletes tisztaság vagy a halál.

Úgy tűnik egy ilyen lélek számára a tökéletesség elérhetetlen, hacsak nem a halál pillanatában.

Micsoda öröm tudni, hogy nem minden ember számára ezek a lelki jó általános érvényű tételei! Mert ha mindig ilyen fájdalmas módon lenne megszerezhető, csak önmagunk ellenére kívánhatnánk szeretteinket.

Londoni feljegyzések

\

Hiszek Istenben, a Szentháromságban, a Megtestesülésben, a Megváltásban, az Oltárszentségben, az Evangélium tanításában.

Hiszek, ami nem azt jelenti, hogy elfogadom mindazt, amit az egyház mond ezekről a kérdésekről, hogy azután úgy állítsam, ahogyan tapasztalati tényeket vagy geometriai tételeket állítunk; hanem szeretettel ragaszkodom a tökéletes, megragadhatatlan igazsághoz, amely ezekben a misztériumokban rejlik, s próbálom megnyitni előtte a lelkem, hogy átjárhasson a fény.

Nem ismerem el az egyház semmiféle jogát arra vonatkozólag, hogy korlátozza az értelem működését vagy a szeretet sugallatait a gondolkodás terén.

Elismerem azt a küldetését, hogy a szent szövegek őrzőjeként és a szentségek letéteményeseként néhány kérdésben határozatokat hozzon, de pusztán jelzésképpen a hívek számára.

Nem ismerem el azt a jogát, hogy szabályként írjon elő olyan magyarázatokat, amelyekkel igazság gyanánt körülbástyázza a hit misztériumait; még kevésbé azt a jogát, hogy elfogadtatásukért félelmet ébresszen, fenyegetéssel éljen a szentségektől való megfosztás hatalmát gyakorolva.

Számomra a gondolkodás folyamatában fellépő látszólagos vagy valós ellentét az egyház tanításaival szemben csak arra ad okot, hogy hosszasan függőben hagyjam elgondolásomat, hogy a lehető legjobban elmélyítsem a vizsgálatot, a figyelmet és a kételkedést, mielőtt bármit is állítani mernék. De pusztán csak ennyi.

Utolsó írás

\

...semmi sem táplálhat gőgöt egy olyan helyzetben, amikor a nem hívők szemében patologikus eset vagyok, mert abszurd dogmákat fogadok el anélkül, hogy társadalmi kényszerrel tudnék mentegetőzni; a katolikusoknál pedig kissé leereszkedő, védelmező jóindulatot keltek: a megérkezettek jóindulatát a még úton lévő iránt.

Utolsó írás

\

Egyébként papokat kérdezgetve lehetetlen megtudni, mi is tartozik, s mi nem a "szigorúan vett hit"-hez.

Utolsó írás

\

Az igazság oly szép és egyedülálló szava magában rejti a francia jelmondat három szavának teljes jelentését. A szabadság a beleegyezésre való reális lehetőség. Az embereknek csak erre vonatkoztatva van szükségük egyenlőségre. A testvériség szelleme pedig azt jelenti, hogy mindenkinek kívánjuk.

Az Igazságért harcolunk?

\

A beleegyezést nem lehet adni-venni. Következésképpen akármilyenek legyenek is egy társadalomban a politikai intézmények, ahol a pénzügyek uralják a társadalmi élet túlnyomó részét, ott nem lehet szabadság.

Ahogy az elnyomás is egyenértékű az erőszakkal, úgy a pénz uralma a munka felett, ha már a pénz válik a munka mozgatórugójává, magához a prostitúcióhoz hasonlatos.

Az Igazságért harcolunk?

\

Nem könnyű az igazságért harcolni. Nem elég kiválasztani azt a tábort, ahol a legkisebb az igazságtalanság, majd csatlakozni, s fegyvert fogva kiállni az ellenség fegyverei elé. Ez biztosan nagyon szép dolog, szavakkal ki sem fejezhető. Csakhogy a túlsó oldalon is ugyanezt teszik.

Az Igazságért harcolunk?

* * *