Jer 1
Jer 1.1
Jeremiásnak, Hilkija fiának a szavai, aki abból a papi családból származott, amely a Benjamin földjén levő Anatotban lakott.
Jer 1.2
Az Úr Jozijának, Ámon fiának, Júda királyának napjaiban, uralkodásának 13. esztendejében intézte hozzá szózatait,
Jer 1.3
aztán Jojákimnak, Jozija fiának, Júda királyának napjaiban is, egészen addig, míg Cidkijának, Jozija fiának, Júda királyának 11. esztendeje el nem telt, amikor is fogságba vitték Jeruzsálemet, az ötödik hónapban.
Jer 1.4
Így szólt hozzám az Úr:
Jer 1.5
"Mielőtt megalkottalak anyád méhében, már ismertelek; mielőtt megszülettél volna, fölszenteltelek, és prófétául rendeltelek a nemzetek javára."
Jer 1.6
Erre azt mondtam: "Jaj, Uram Isten! Nézd, nem tudok én beszélni, hiszen még ifjú vagyok."
Jer 1.7
De az Úr így válaszolt: "Ne mondd azt, hogy ifjú vagyok, hanem menj el azokhoz, akikhez küldelek, és mondd el nekik mind, amit parancsolok.
Jer 1.8
Ne félj tőlük, mert veled vagyok, és megoltalmazlak - az Úr mondja ezt neked."
Jer 1.9
Akkor az Úr kinyújtotta kezét, megérintette ajkamat és így szólt hozzám:
Jer 1.10
"Nézd, ajkadra adom szavaimat, ma nemzetek és országok fölé állítalak, hogy gyomlálj és rombolj, pusztíts és szétszórj, építs és ültess."
Jer 1.11
Aztán az Úr szólt és megkérdezte tőlem: "Mit látsz, Jeremiás?" Erre így feleltem: "Korán virágzó fának ágát látom."
Jer 1.12
Az Úr erre azt mondta: "Jól látod. Mert jó korán virrasztok szavam fölött, hogy beteljesítsem."
Jer 1.13
Másodszor is szólt hozzám az Úr: "Mit látsz még?" Ezt feleltem: "Forró fazekat látok, amelynek tartalma észak felől buzog."
Jer 1.14
Erre az Úr így szólt: Észak felől támad a veszedelem ennek a földnek minden lakójára,
Jer 1.15
mert összehívom észak országait - mondja az Úr. El is jönnek, és mindegyikük felállítja trónját Jeruzsálem kapui előtt, sőt a falai mentén körös-körül, és Júda minden városa körül.
Jer 1.16
Akkor majd kimondom ellenük ítéletemet minden gonoszságukért, amiért elhagytak: idegen isteneknek mutattak be illatáldozatot, és a saját kezük műveit imádták.
Jer 1.17
Azért hát övezd fel derekadat: kelj föl és mondd el nekik mind, amit parancsolok neked. Ne ijedj meg tőlük, különben én ijesztelek meg a szemük előtt.
Jer 1.18
Én meg a mai napon erős várossá teszlek; vasoszloppá és ércfallá az egész ország ellenében; Júda királyai és főemberei ellen, papjai és egész népe ellen.
Jer 1.19
Harcolni fognak ugyan ellened, de nem győznek le, mert veled vagyok és megszabadítalak - mondja az Úr.
Jer 2
Jer 2.1
Így szólt hozzám az Úr:
Jer 2.2
Menj, és kiáltsd Jeruzsálem fülébe: Ezt mondja az Úr: Még emlékszem ifjúkorod hűségére, és jegyességed idejének szeretetére. Hogy követtél akkor a pusztában, azon a földön, amelyen nem szoktak vetni!
Jer 2.3
Izrael akkor az Úr szent tulajdona volt, az ő aratásának első termése. Azok, akik enni próbáltak belőle, mind megbűnhődtek, bajok szakadtak rájuk - mondja az Úr.
Jer 2.4
Halljátok az Úr szavát, Jákob háza, és Izrael házának minden nemzetsége!
Jer 2.5
Ezt mondja az Úr: Mi kivetnivalót találtak bennem atyáitok, hogy elidegenedtek tőlem? Üres semmiségnek szegődtek nyomába, így maguk is semmivé lettek.
Jer 2.6
Még csak azt sem mondták: Hol van az Úr, aki felhozott minket Egyiptom földjéről; aki átvezetett a sivatagon, a kietlen és puszta földön, a szomjúság és a halál árnyékának földjén, amelyen senki sem jár, és ember sem lakik?
Jer 2.7
Én vezettelek el benneteket a termékeny földre, hogy gyümölcsét és bőséges javait élvezzétek. De ti, alighogy bevonultatok, megfertőztétek földemet, és tulajdonomat utálatossá tettétek.
Jer 2.8
A papok sem kérdezték: Hol van az Úr? És akik a törvényt magyarázzák, azok sem ismertek. A pásztorok ellenem lázongtak, a próféták meg Baal nevében prófétáltak, és azokhoz szegődtek, amik tehetetlenek.
Jer 2.9
Ezért még perelek veletek - mondja az Úr -, és perbe szállok fiaitok fiaival is.
Jer 2.10
Hajózzatok át Kittim szigeteire, küldjetek követséget Kedárba; figyeljétek meg jól és nézzétek meg: Vajon történt-e ott ilyen dolog?
Jer 2.11
Fölcserélte-e valamelyik nemzet isteneit, jóllehet azok nem is istenek? S az én népem mégis fölcserélte Dicsőségét olyasmivel, ami csupa tehetetlenség.
Jer 2.12
Ámuljatok el rajta, ti egek, borzadjatok meg és rémüljetek el! - mondja az Úr.
Jer 2.13
Mert kétszeres gonoszságot követett el népem: elhagytak, engem, az élő vizek forrását, azért, hogy ciszternákat ássanak maguknak, ciszternákat, amelyek megrepedeznek, így nem tarthatják meg a vizet.
Jer 2.14
Vajon rabszolga-e Izrael, tán szolgaságra született? Miért lett hát prédává?
Jer 2.15
Oroszlánok ordítanak fölötte hangosan bömbölve. Pusztasággá tették országát, városai elhamvadtak, senki sem lakik bennük.
Jer 2.16
Még Nof és Tafnesz népe is simára borotválta fejed tetejét.
Jer 2.17
Vajon nem magadnak köszönhetted, amiért elhagytad az Urat, a te Istenedet?
Jer 2.18
Mert mi dolgod van Egyiptom útján? Talán, hogy a Nílus vizét igyad? És mire jó Asszíriába menned? Hogy a Folyam vizét igyad?
Jer 2.19
A magad gonoszsága fenyít meg, és a saját hűtlenséged lesz a büntetésed. Tudd meg hát és lásd. Milyen gonosz és keserves dolog, hogy elhagytad az Urat, a te Istenedet, s hogy nincs meg benned a tőlem való félelem - mondja az Úr, a Seregek Istene.
Jer 2.20
Bizony, régen széttörted már igádat, és széttépted bilincseidet. Így szóltál: "Nem szolgállak tovább!" Ugyanakkor minden magaslaton és minden lombos fa alatt lefeküdtél, te céda nő.
Jer 2.21
Mint nemes szőlővesszőt, úgy ültettelek el, mint egészen kiváló fajtát. Hogy is lett belőled vadszőlő, vadszőlőnek fattyú hajtása?
Jer 2.22
Még ha nátronnal mosod is magadat, és jó sok lúgot használsz is hozzá: gonoszságod akkor is megmarad színem előtt, bélyegül - mondja az Úr, a Seregek Istene.
Jer 2.23
Hogy is mondhatnád: "Nem vagyok tisztátalan, nem szegődtem a Baalok nyomába"? Nézd csak meg lábad nyomát a völgyben, és ismerd el, mit tettél! Olyan vagy, mint a gyors lábú tevekanca, amely szertekalandozik útjain,
Jer 2.24
majd kitör a pusztába, s vágytól lihegve levegő után kapkod. Ki csillapíthatná le gerjedelmét? Bárki keresi, nem fárad hiába, megtalálhatja, együtt a párjával.
Jer 2.25
Vigyázz a lábadra, nehogy lejárd még a sarudat is; és a torkodra, nehogy egészen kiszáradjon! Ám te így beszélsz: "Mit törődöm vele! Akkor is az idegeneket szeretem, mégis a nyomukba szegődöm."
Jer 2.26
Ahogy megszégyenül a tolvaj, ha rajtakapják, úgy szégyenül meg Izrael háza is. Ők maguk, királyaik és fejedelmeik, papjaik és prófétáik,
Jer 2.27
mind, akik így szólnak egy fadarabhoz: "Atyám vagy". és egy kőhöz: "Te szültél". Hátukat fordítják felém s nem arcukat, de ha nyomorúság tör rájuk, könyörögnek: "Kelj fel! Ments meg minket!"
Jer 2.28
Hol vannak hát isteneid, amelyeket csináltál magadnak? Keljenek fel, s mentsenek meg a nyomorúság idején! Mert annyi istened van, Júda, ahány városod; és annyi oltára van nálad Baalnak, ahány utcája Jeruzsálemnek.
Jer 2.29
Miféle panaszt emelhettek ellenem, ti, akik hűtlenül elhagytatok? - mondja az Úr.
Jer 2.30
Hiába ostoroztam fiaitokat, a fenyítés nem fogott rajtuk. Kardotok megemésztette prófétáitokat, mint a pusztító oroszlán.
Jer 2.31
Micsoda nemzetség vagytok! Figyeljetek csak az Úr szavára: hát olyan voltam én Izraelnek, mint a puszta, vagy mint a sötétség földje? Miért mondja hát népem: "A magunk útján járunk, nem térünk többé hozzád vissza".
Jer 2.32
Vajon elfeledkezhet-e a lány ékszeréről, és övéről a menyasszony? Népem mégis megfeledkezett rólam, már számtalan napja.
Jer 2.33
Milyen jól ismered az utat, amely a szerelmeskedéshez vezet! Sőt ahhoz is hozzászoktattad lépteidet, hogy együtt járj a gonoszsággal!
Jer 2.34
Még kezedhez is ártatlanok vére tapad, de nem azért, mert betörésen kaptad rajta őket. Igen, még felelni fogsz mindezért!
Jer 2.35
Azt mondod ugyanis: "Ártatlan vagyok, hiszen a haragja is elkerült". Csakhogy számadást tartok veled, amiért azt mondod: "Nem vétkeztem".
Jer 2.36
Mekkora könnyelműséggel cserélgeted útjaidat! De csalódni fogsz Egyiptomban is, mint ahogy csalódtál Asszíriában.
Jer 2.37
Onnan is menned kell majd, úgyhogy a fejedre kulcsolod kezedet. Mert az Úr azokat is elveti, akikre támaszkodol; bizony nem lesz velük szerencséd.
Jer 3
Jer 3.1
Az Úr ezt a szózatot intézte hozzám: "Ha a férj elbocsátja feleségét, és az elválik tőle, sőt más férfihoz megy feleségül, vajon visszatérhet-e még hozzá? Nem volna-e az a föld mindenestül fertőzött? S te, aki annyi szeretőddel szeretkeztél, te még visszatérnél hozzám? - mondja az Úr.
Jer 3.2
Emeld föl tekintetedet a kopár magaslatokra és nézd meg: van-e még egyetlen hely is, ahol nem becstelenítettek meg? Az utak mentén ültél és úgy vártál szeretőidre, mint az arab a pusztában. Megfertőztetted az országot kicsapongásoddal és gonoszságoddal.
Jer 3.3
Ezért tartottam vissza a korai esőt, és nem jött meg a kései eső sem. Ám továbbra is úgy tartod homlokod, mint a céda asszony, s nem akarsz pirulni.
Jer 3.4
Nemde még most is így kiáltasz hozzám: "Én atyám, ifjúkorom bizalmas barátja,
Jer 3.5
hát mindörökre haragszol, haragodnak már sose lesz vége?" Így beszélsz, s mégis tovább vétkezel; bizony, már ennyire megátalkodtál.
Jer 3.6
Jozija király uralkodása idején így szólt hozzám az Úr: Láttad, mit tett a hűtlen Izrael? Elment minden magas hegyre és minden lombos fa alá, és ott paráználkodott.
Jer 3.7
Azt gondoltam: Ha már megtette, majd visszatér hozzám. De bizony nem tért vissza. Látta ezt hitszegő nővére, Júda.
Jer 3.8
S azt is látta, hogy elűztem magamtól a hűtlen Izraelt, mert házasságtörést követett el és válólevelet is adtam neki. De hitszegő nővére, Júda mégsem félt, hanem elment, és ő is paráználkodott.
Jer 3.9
Oly szégyentelen módon paráználkodott, hogy végül az egész országot megfertőztette; kővel-fával házasságtörést követett el.
Jer 3.10
De ami mindennél rosszabb: hitszegő nővére, Júda sem tért vissza hozzám őszinte szívvel, csak képmutató módon - mondja az Úr.
Jer 3.11
Majd azt mondta nekem az Úr: A hitszegő Júdához képest még igaz lelkűnek látszik a hűtlen Izrael.
Jer 3.12
Menj el, és kiáltsd ezeket a szavakat észak felé: Térj vissza, te hűtlen Izrael - mondja az Úr. Nem haragszom többé rád mindörökre, hiszen irgalmas vagyok - mondja az Úr.
Jer 3.13
Csak ismerd el gonoszságodat, azt, hogy hűtlenül elpártoltál az Úrtól, a te Istenedtől, hogy idegenek után futkostál és nem hallgattál a szavamra - mondja az Úr.
Jer 3.14
Térjetek vissza hozzám, elpártolt fiaim - mondja az Úr -, mert egyedül én vagyok a ti Uratok. Magamhoz veszlek benneteket, egyet egy városból és kettőt egy nemzetségből, és visszaviszlek benneteket Sionba.
Jer 3.15
És szívem szerint pásztorokat adok majd nektek, akik tudással és bölcsességgel legeltetnek titeket.
Jer 3.16
Aztán, ha majd megsokasodtok és elszaporodtok az országban - az Úr mondja ezt -, akkor senki se kérdi többé: "Hol van az Úr szövetségének ládája?" Senkinek nem jut többé az eszébe, nem is gondolnak rá, nem fogják sajnálni, és nem készítik el újra.
Jer 3.17
Ha majd eljön az az idő, Jeruzsálemet így fogják nevezni: "Az Úr királyi széke". Odagyűlnek mind a nemzetek az Úr nevében, és nem követik többé elvetemült szívük gonoszságát.
Jer 3.18
Azokban a napokban Júda háza Izrael házához csatlakozik. És együtt jönnek meg észak földjéről abba az országba, amelyet atyáitoknak adtam örökségül.
Jer 3.19
Mégis azt gondoltam: Megteszlek fiamnak és gyönyörű földet adok neked, olyan örökséget, amely a nemzetek gyöngye lesz. Mert azt gondoltam, így szólítasz majd: "Atyám!"; és nem fogsz elfordulni tőlem.
Jer 3.20
De amint hűtlenné válik az asszony szeretőjéhez, Izrael háza is hűtlen lett hozzám - mondja az Úr.
Jer 3.21
Jajszó hallatszik a kopár magaslatokon: Izrael fiainak sírása és jajgatása. Mert a gonoszság útjára tévedtek, és elfelejtették az Urat, Istenüket.
Jer 3.22
"Térjetek vissza, hűtlen fiaim; és meggyógyítom elpártolástokat." "Íme, hozzád térünk, mert te vagy az Úr, a mi Istenünk."
Jer 3.23
Valóban, hazugok a halmok, és hazug a hegyeken a lármás zajongás. Valóban, az Úrban, a mi Istenünkben van üdvössége Izraelnek.
Jer 3.24
De a gyalázatos bálványok már ifjúságunk óta mindent fölemésztettek, amit atyáinktól örököltünk: [nyájaikat és csordáikat, fiaikat és lányaikat].
Jer 3.25
Most hát gyalázatunkban fetrengünk, és elborít minket szégyenünk. Mert vétkeztünk az Úr, a mi Istenünk ellen, [mi és atyáink, ifjúságunktól kezdve mindmáig; és nem hallgattunk az Úrnak, a mi Istenünknek szavára].
Jer 4
Jer 4.1
Ha vissza akarsz térni, Izrael - mondja az Úr -, hát visszatérhetsz hozzám. Távolítsd el utálatosságaidat színem elől, akkor nem kell futnod előlem.
Jer 4.2
És ha újra így esküszöl: "Amint igaz, hogy él az Úr", és megtartod esküdet hűségesen, igazsággal, becsülettel: akkor a nemzetek áldottnak mondják magukat benned, és benned dicsekszenek.
Jer 4.3
Mert ezt mondja az Úr Júda férfiainak és Jeruzsálem lakóinak: Szántsatok magatoknak új ugart, és ne vessetek bogáncs közé!
Jer 4.4
Metéljétek körül magatokat az Úrnak, és távolítsátok el szívetek előbőrét, [ti, Júda férfiai és Jeruzsálem lakói]! Nehogy kitörjön haragom, mint a tűz, és olthatatlanul fellobbanjon gonosz tetteitek miatt.
Jer 4.5
Hirdessétek Júdában és adjátok tudtára Jeruzsálemnek! Szólaltassatok meg kürtöt az országban, kiáltsátok ki, mondjátok teli torokból: Gyülekező! Vonuljatok a megerősített városokba!
Jer 4.6
Adjatok le tűzjelet Sion felé! Meneküljetek! Ne késlekedjetek! Mert veszedelmet hozok észak felől, rettenetes pusztulást.
Jer 4.7
Az oroszlán fölkelt fekvőhelyéről; elindult útjára a nemzetek megrontója, eljött hazájából, hogy pusztává tegye országodat. Városaid romhalmazzá válnak, senki sem lakik többé bennük.
Jer 4.8
Ezért öltözzetek szőrzsákba; sírjatok és jajgassatok, mert az Úr izzó haragja még nem fordult el tőlünk.
Jer 4.9
Ezt mondja az Úr: Azon a napon elcsügged majd a király szíve, és elhagyja a fejedelmeket a bátorságuk. A papok megdöbbennek, és a próféták megremegnek.
Jer 4.10
És így szólnak majd: "Jaj, Uram Isten! Hogy félrevezettél minket, amikor azt mondtad: Békében élhettek! Lám, a kard már életünket fenyegeti."
Jer 4.11
Abban az időben így szólnak majd ehhez a néphez és Jeruzsálemhez: Perzselő szél fúj a kopár magaslatokról, a sivatag felől, népem leányára; de nem azért, hogy megrostálja és megtisztítsa.
Jer 4.12
Rettenetes szél kerekedik parancsomra; és kimondom rájuk ítéletemet.
Jer 4.13
"Lám, úgy közeleg, mint a felhő, szekerei olyanok, mint a szélvész, lovai gyorsabbak a sasoknál. Jaj nekünk! Elvesztünk!"
Jer 4.14
Tisztítsd meg szíved a gonoszságtól, Jeruzsálem, hogy megszabadulj! Meddig adsz még helyet szívedben gonosz gondolataidnak?
Jer 4.15
Figyelj csak! Hírnök jön Dán felől; Efraim hegységéből veszedelem híre érkezik!
Jer 4.16
Küldjetek vészjelet, hirdessétek Júdának, és jelentsétek Jeruzsálemnek: "Ellenség közeleg egy távoli országból; csatakiáltás hallatszik Júda városai ellen."
Jer 4.17
Körülveszik Jeruzsálemet, mint a mezők őrei, mert hűtlenül elhagyott - mondja az Úr.
Jer 4.18
Utaid s a tetteid okozták ezt neked. A gonoszságod miatt történt ez veled! Ó, milyen keserves! Kínja egészen a szívedig hatolt.
Jer 4.19
Jaj, a szívem! Ó, de fáj a szívem! Csupa gyötrelem a lelkem! Háborog a szívem, nem hallgathatok, mert a kürt szavát hallom, a harci riadót.
Jer 4.20
Csapás csapást ér: ezt jelentik. Elpusztul az egész ország! Hirtelenül elpusztultak sátraim, egy szempillantás alatt hajlékaim.
Jer 4.21
Meddig kell még látnom a vész jelét és hallanom a kürtnek szavát?
Jer 4.22
Ez mind azért történt, mert népem esztelen, és nem ismer engem. Balgatag fiak, nincs bennük érteni akarás. Arra van eszük, hogy gonoszságot műveljenek, de hogy jót tegyenek, ahhoz nem értenek.
Jer 4.23
Ha a földre nézek, lám, puszta és üres, ha fel az égre, kihunyt a világossága.
Jer 4.24
Ha a hegyeket nézem, lám, ingadoznak, és a halmok is mind megrendülnek.
Jer 4.25
Körülnézek, és nincsen ember; az ég madarai is mind elmenekültek.
Jer 4.26
Ahogy tovább szemlélődöm, lám, pusztává lett a bőven termő föld; minden város romokban hever az Úr színe előtt, izzó haragjától.
Jer 4.27
Mert ezt mondja az Úr: Pusztasággá lesz az egész ország; véget vetek neki!
Jer 4.28
Erre majd gyászba borul a föld, és homályba burkolóznak odafönn az egek. Ezt mondtam, és nem bánom meg; így határoztam, és nem térek el tőle.
Jer 4.29
Arra a kiáltásra, hogy "Lovasok és nyilasok jönnek!", elmenekül az egész ország. Elrejtőznek a sűrűségbe, felmásznak a sziklákra. Minden város elhagyottá lesz, ember nem lakik többé bennük.
Jer 4.30
És te? Mit fogsz csinálni? Hiába öltözöl bíborba, ékesíted magadat arany ékszerekkel, és fested ki a szemedet festékkel; bizony, hiába szépítgeted magad, szeretőid megutáltak, s az életedre törnek.
Jer 4.31
Igen, kiáltozást hallok, mintha vajúdó asszony kiáltozna, mintha az jajgatna, aki elsőszülöttét hozza a világra. Ez Sion Leányának hangja! Kiterjeszti kezét és így jajgat: "Ó, jaj nekem! Eleped a lelkem! A gyilkosok miatt, akik körülvesznek."
Jer 5
Jer 5.1
Járjátok be Jeruzsálem utcáit, nézzetek körül, győződjetek meg róla, a terein kérdezősködjetek felőle: Vajon találtok-e olyan valakit, aki az igazsághoz szabja tetteit és a hűségre törekszik? Mert ha igen, akkor megkegyelmezek ennek a városnak - mondja az Úr.
Jer 5.3a
Uram, nemde a hűséget nézi a szemed?
Jer 5.2
Ám ők, ha azt mondják is: "Amint igaz, hogy él az Úr", akkor is hamisan esküsznek.
Jer 5.3b
Megverted ugyan őket, de nem fájlalják; összetöröd őket, mégsem akarják vállalni a fegyelmet. Jobban megkeményítették arcukat, mint a kőszikla, s nem akarnak megtérni.
Jer 5.4
Azt gondoltam: "Talán csak az egyszerű nép viselkedik ostobán, mert nem ismeri az Úr útját, sem Istene törvényét.
Jer 5.5
Fölkerestem hát a főembereket, és beszéltem velük, hiszen ők jól ismerik az Úr útját és Istenük törvényét." De bizony ők is mind összetörték az Úr igáját, széttépték bilincseit.
Jer 5.6
Hát ezért marcangolja szét az erdei oroszlán, és pusztítja el őket a pusztai farkas. A párduc ezért leskelődik városaik körül: széttépi mind, aki onnét kilép. Mert megszámlálhatatlan a vétkük, és hűtlenségeik száma folyton nő.
Jer 5.7
Miért is volnék irgalmas hozzád? Fiaid elhagytak, s azokra esküsznek, amik nem istenek. Jól tartottam őket, mégis házasságot törnek, céda nők házában tolonganak.
Jer 5.8
Olyanok, mint a jól táplált, fickándozó lovak: mindegyik embertársa feleségére nyerít.
Jer 5.9
Vajon ne büntessem meg őket ezekért - mondja az Úr -, és ne álljak bosszút ilyen nemzeten?
Jer 5.10
Menjetek föl szőlősteraszaira és hányjátok szét! Vessetek neki véget! Tépjétek le ágait, hisz azok nem az Úréi.
Jer 5.11
Mert hűtlenül elhagyott Izraelnek háza - mondja az Úr.
Jer 5.12
Megtagadták az Urat és azt mondják: "Semmi dolgunk vele! Nem jöhet ránk veszedelem, sem kardtól, sem éhínségtől nem fogunk szenvedni.
Jer 5.13a
És a próféták? Olyanok csak, mint a szél! Nincs bennük isteni szó."
Jer 5.14a
Ezért ezt mondja az Úr, a Seregek Istene:
Jer 5.13b
Ez történik majd velük,
Jer 5.14b
amiért így beszéltek: Nézd, tűzzé változtatom szádban a szavaimat, ezt a népet meg fává, hogy megeméssze őket a tűz.
Jer 5.15
És egy távoli nemzetet szabadítok rátok, Izrael háza! - mondja az Úr. Egy legyőzhetetlen, régi nemzetet, olyan nemzetet, amelynek nem ismered a nyelvét, és nem érted a beszédét.
Jer 5.16
Tegze olyan, mint a nyitott sír, s mindannyian hősök.
Jer 5.17
Fölemészti majd aratásodat és kenyeredet, felfalja fiaidat és lányaidat, megeszi nyájaidat és csordáidat, leszüreteli szőlődet és fügefáidat. Sőt, lerombolja megerősített városaidat is, amelyekben annyira bízol.
Jer 5.18
De még ezekben a napokban sem hozok rátok végpusztulást - mondja az Úr.
Jer 5.19
És ha megkérdik majd: "Miért tette ezt velünk az Úr, a mi Istenünk?" -, akkor ezt mondd nekik: "Amint elhagytatok, hogy idegen isteneknek szolgáljatok a saját országotokban, ugyanúgy idegeneknek fogtok majd szolgálni olyan országban, amely nem a tiétek."
Jer 5.20
Hirdessétek ezt Jákob házának, és kiáltsátok ki Júdában:
Jer 5.21
Hallgass ide, te ostoba, értelmetlen nép! Mert van szemetek, de nem láttok, van fületek, de nem hallotok.
Jer 5.22
Hát nem féltek tőlem? - mondja az Úr -, és nem remegtek színem előtt? Én tettem a homokszegélyt a tenger határává; örök korlátul, amelyet nem hághat át soha. Háborognak ugyan habjai, de nem bírnak vele, hiába zúgnak hullámai, nem törnek át rajta.
Jer 5.23
Ennek a népnek lázadó és dacos a szíve; hűtlenné váltak, csak ez telt ki tőlük.
Jer 5.24
Még csak azt sem mondták szívükben: "Féljük az Urat, a mi Istenünket, aki megadja nekünk a korai és kései esőt a maga idejében, és biztosítja az aratáshoz az arra rendelt heteket."
Jer 5.25
Gonoszságaitok ezt mind meghiúsították, és bűneitek távol tartják tőletek e javakat.
Jer 5.26
Bizony, az én népem közt gonoszok is vannak, akik kivetik hálóikat. Mint a madarászok, tőrt vetnek, csakhogy emberekre vadásznak.
Jer 5.27
Amint a ketrec tele van madárral, úgy vannak tele házaik hamis úton szerzett javakkal. Így aztán meggazdagodtak, hatalmassá váltak.
Jer 5.28
Meghíztak és kövérek lettek. A gonoszságban szinte nem ismernek határt, mit sem törődnek a joggal és az igazsággal. Az árvák ügyében nem úgy ítélkeznek, hogy boldoguljanak, és a szegénynek sem szolgáltatnak igazságot.
Jer 5.29
Vajon ne büntessem meg őket ezekért? - mondja az Úr. És ne álljak bosszút ilyen nemzeten?
Jer 5.30
Borzalmas, rettenetes dolgok történnek ezen a földön:
Jer 5.31
A próféták a hazugság nevében jövendölnek, a papok azt tanítják, ami nekik tetszik. És a népem kedvét leli benne. De mihez fogtok majd, ha eljön a vég?
Jer 6
Jer 6.1
Meneküljetek, Benjamin fiai, Jeruzsálemből! Tekoában fújjátok meg a harsonát! Bet-Hakkeremben meg adjatok vészjelet! Mert veszedelem fenyeget észak felől, mérhetetlen pusztulás.
Jer 6.2
Tán jó legelőhöz hasonlít Sion leánya?
Jer 6.3
Igen, pásztorok érkeznek, nyájaikkal együtt, felütik körülötte a sátraikat, és lelegelteti mindegyik a rá eső részt.
Jer 6.4
Készüljetek harcra ellenük! Rajta! Támadjuk meg őket még délben! De jaj! A nap már lehanyatlik, és hosszabbodnak az esti árnyak.
Jer 6.5
Rajta! Ütközzünk meg a sötétség leple alatt, romboljuk le palotáikat!
Jer 6.6
Mert ezt mondja a Seregek Ura: Vágjátok ki fáit, és emeljetek töltést Jeruzsálem körül, hiszen a hazugságnak a városa, csupa elnyomás van benne.
Jer 6.7
Amint a kút bőven ontja vizét, úgy ontja ő is bőven a gonoszságait. Csak erőszak és romlás hallatszik benne; mindig csak betegség és sebek vannak előttem.
Jer 6.8
Térj hát észre, Jeruzsálem, nehogy végleg elforduljak tőled, és sivataggá tegyelek, lakatlan földdé.
Jer 6.9
Ezt mondja a Seregek Ura: Szüreteljetek! Szedjétek le Izrael maradékát, mint ahogy a szőlőhegyen szüretelnek. Mint a szüretelők, emeld föl a kezed vesszőid ellen!
Jer 6.10
Kihez szóljak, és kiket kérjek, hogy meghallják? Bizony, körülmetéletlen a fülük, egyáltalán nem tudnak figyelni. Az Úr szava utálatossá vált előttük, nem lelik benne örömük.
Jer 6.11
Ezért egészen eltölt az Úr haragja, tovább már nem bírom magamban tartani. Öntsd ki a gyermekekre az utcán, és az összeverődött ifjakra egyaránt. Mert mind fogságra jutnak: a férj és a feleség; az ősz hajú öreg és az aggastyán.
Jer 6.12
Házaik idegenekre szállnak, földjeik és asszonyaik szintén. Mert fölemelem kezem e föld lakói ellen - mondja az Úr -,
Jer 6.13
hiszen a legkisebbtől a legnagyobbig mindnyájan rút haszonra lesnek; a próféta ugyanúgy, mint a pap, csalárdságot művel.
Jer 6.14
Népem sebeit hazugsággal gyógyítják, amikor így beszélnek: "Békesség, békesség", noha nincsen békesség.
Jer 6.15
Szégyenkezniük kellene iszonyatos tetteik miatt. De nem! Ők nem szégyenkeznek, hiszen már pirulni sem tudnak. Ezért elesnek majd, ha minden elesik; látogatásom idején a földre roskadnak - mondja az Úr.
Jer 6.16
Ezt mondja az Úr: "Vegyétek szemügyre az ősi utakat, és kérdezősködjetek a régi ösvényekről: Melyik volt a jó út? És azon járjatok! Akkor majd megtaláljátok lelketek nyugalmát." De ők azt felelik: "Nem járunk rajta!"
Jer 6.17
Őrszemeket rendeltem föléjük: "Hallgassatok a kürt szavára!" Csakhogy ők azt mondják: "Nem hallgatunk!"
Jer 6.18
Ezért halljátok meg, nemzetek, és tudja meg a gyülekezet, mit fogok tenni velük.
Jer 6.19
Halljad, te föld! Íme, veszedelmet hozok e népre, hűtlenségük gyümölcseként, mert nem hallgattak a szavamra, és megvetették a törvényemet.
Jer 6.20
Mit törődöm én a tömjénnel, amelyet Sebából hoztok, és a távoli földről szerzett jó illatú fahéjjal! Égőáldozataitok nem kedvesek, és véres áldozataitok sem tetszenek nekem.
Jer 6.21
Ezért ezt mondja az Úr: Nos, akadályokat állítok e nép elé, hadd botoljanak el bennük. Az apák és fiaik, a szomszéd és a jóbarát egyaránt elvesznek.
Jer 6.22
Ezt mondja az Úr: Nézzétek, egy nép közeleg észak felől, a föld széléről egy hatalmas nemzet tör elő.
Jer 6.23
Fegyvere nyíl és lándzsa, kegyetlen és nem ismer könyörületet; csatakiáltása, mint a tenger zúgása, lovakon nyargalnak, s mind harcra kész: ellened, Sionnak leánya.
Jer 6.24
Hallottuk hírét, s erre lehanyatlott a kezünk, szorongás fogott el bennünket, és fájdalom, mint a vajúdó asszonyt.
Jer 6.25
Ne menjetek ki a mezőre és az úton se járjatok, mert az ellenség kardja fenyeget, és rémület körös-körül.
Jer 6.26
Öltözz szőrruhába, népem leánya, és feküdj hamuba. Gyászolj, ahogy az elsőszülött fiút szokták, keservesen sírva, mert hirtelenül ránk tör a pusztító.
Jer 6.27
Arra rendeltelek, hogy népem vizsgálójává légy, hogy próbára tedd, és latra vesd útjukat.
Jer 6.28
Hűtlenek mindnyájan, az álnokság útjait járják, romlottak valahányan.
Jer 6.29
A fújtató fújtatott, hogy az ólmot megeméssze a tűz. De hiába olvasztott az olvasztó: a salak nem olvadt ki.
Jer 6.30
"Elvetett ezüst" - így hívják majd őket, mert az Úr valóban elvetette őket.
Jer 7
Jer 7.1
Ezt a szózatot intézte az Úr Jeremiáshoz:
Jer 7.2
Állj ki az Úr házának kapujába és hirdesd ott ezt az üzenetet! Mondd: Halljátok az Úr szavát, Júda népe mindnyájan, akik beléptek e kapukon, hogy az Urat imádjátok!
Jer 7.3
Ezt üzeni a Seregek Ura, Izrael Istene: Javítsátok meg utaitokat és tetteiteket, akkor majd veletek lakom ezen a helyen.
Jer 7.4
Ne bízzatok az ilyen hazug beszédekben: "Az Úr temploma, az Úr temploma, az Úr temploma."
Jer 7.5
Mert ha jobbak lesztek életmódotokban és tetteitekben; ha jog szerint bántok egymással;
Jer 7.6
ha nem nyomjátok el az idegent, az árvát és az özvegyet; ha nem ontotok ártatlan vért ezen a helyen, és nem szegődtök idegen istenek nyomába a saját vesztetekre,
Jer 7.7
akkor veletek lakom majd ezen a földön, amelyet régtől fogva atyáitoknak adtam, mindörökre.
Jer 7.8
De lám, ti hazug beszédekben bíztok, amelyek mit sem használnak nektek.
Jer 7.9
Loptok, gyilkoltok, házasságot törtök, hamisan esküdtök, tömjént áldoztok Baalnak, idegen istenekhez szegődtök, akiket egyáltalán nem ismertek.
Jer 7.10
Aztán mégis eljöttök és elém álltok ebben a templomban, amely az én nevemet viseli, s ezt mondjátok: "Biztonságban vagyunk, olyan biztonságban, hogy továbbra is elkövethetjük ezeket a gonoszságokat."
Jer 7.11
Hát rablók barlangjának tartjátok ezt a házat, amely az én nevemet viseli? Vagy azt hiszitek, hogy tán vak vagyok? - mondja az Úr.
Jer 7.12
Menjetek csak el Silóba, arra a helyre, ahol egykor szentélyt szereztem nevemnek. És nézzétek meg, mit tettem vele népemnek, Izraelnek gonoszsága miatt.
Jer 7.13
Most tehát, mivel ilyesmit tettetek - mondja az Úr -, és bár fáradhatatlanul beszéltem nektek, de nem hallgattatok rám; szüntelenül hívtalak benneteket, de nem válaszoltatok,
Jer 7.14
ezért úgy bánok ezzel a házzal, amely a nevemet viseli, és amelyben annyira bíztok, meg ezzel a hellyel, amelyet nektek és atyáitoknak adtam, mint ahogy Silóval bántam.
Jer 7.15
Elvetlek benneteket a szemem elől, ahogy elvetettem testvéreiteket, Efraim egész nemzetségét.
Jer 7.16
Te meg ne imádkozzál ezért a népért, ne könyörögj és ne járj közben értük. Ne próbálj unszolni, mert úgysem hallgatlak meg.
Jer 7.17
Nem látod, mit művelnek Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin?
Jer 7.18
A gyerekek fát szedegetnek, az apák tüzet gyújtanak, az asszonyok meg tésztát dagasztanak, hogy kalácsot süssenek az Ég Királynőjének; az idegen isteneknek italáldozatot mutatnak be, s ezt mind az én bosszantásomra.
Jer 7.19
Vajon engem bosszantanak-e - mondja az Úr -, nem inkább magukat szégyenítik meg vele?
Jer 7.20
Ezért ezt mondja Isten, az Úr: Haragom és indulatom rázúdul erre a helyre; az emberekre és az állatokra; a mező fáira és a föld gyümölcseire; égni fog, és egykönnyen nem alszik ki.
Jer 7.21
Ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Égőáldozataitokat tegyétek véres áldozataitokhoz, és egyétek meg a húst.
Jer 7.22
Mert amikor kihoztam atyáitokat Egyiptom földjéről, nem beszéltem nekik égő- és véres áldozatokról,
Jer 7.23
hanem ilyen parancsot adtam nekik: Hallgassatok a szavamra, és én Istenetek leszek, ti meg az én népem lesztek; járjatok azon az úton, amelyet én jelölök ki nektek, és akkor jól megy majd sorotok.
Jer 7.24
De nem fogadtak szót, és nem figyeltek rám, hanem saját gonosz szívük szándékait követték; a hátukat fordították felém, nem az arcukat.
Jer 7.25
Attól a naptól fogva, hogy atyáitok kijöttek Egyiptom földjéről, mind a mai napig egyfolytában küldtem hozzátok szolgáimat, a prófétákat; napról napra küldtem őket.
Jer 7.26
De nem hallgattak rám, és nem figyeltek szavamra; sőt még jobban megkeményítették nyakukat, gonoszabbak voltak, mint atyáik.
Jer 7.27
És ha ezt elmondod is nekik: nem fognak rád hallgatni; hívhatod őket, úgysem felelnek.
Jer 7.28
Ezt mondd hát nekik: Ez az a nemzet, amely nem akar az Úrnak, az ő Istenének szavára hallgatni, sem a fegyelmet nem vállalja. Nincs bennük hűség, eltűnt a szájukból.
Jer 7.29
Nyírd le hajadat és vesd el, kezdj gyászénekbe a kopár halmokon, mert az Úr elvetette és elhagyta ezt a megutált nemzetet.
Jer 7.30
Bizony, Júda fiai gonoszságot műveltek a szemem láttára - mondja az Úr. Undokságaikat bevitték abba a házba, amely az én nevemet viseli, hogy megfertőztessék vele.
Jer 7.31
Fölépítették a Tófet magaslatát a Ben-Hinnom völgyében, hogy áldozatul elégessék fiaikat és lányaikat, bár ilyet egyáltalán nem parancsoltam nekik, még csak eszembe se jutott.
Jer 7.32
Ezért jönnek napok - mondja az Úr -, amikor nem beszélnek többé így: "a Tófet" és "a Ben-Hinnom völgye", hanem csak az "Öldöklés völgyét" emlegetik. A Tófet meg temetővé lesz, mert erre máshol nem jut hely.
Jer 7.33
Ennek a népnek halottai az égi madaraknak meg a mezei vadaknak lesznek a martaléka; senki sem akad majd, aki elűzze őket.
Jer 7.34
És elhallgattatom Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin az örömnek és a vigasságnak a hangját; a vőlegény és a menyasszony hangját, mert pusztasággá lesz az egész ország.
Jer 8
Jer 8.1
Ha majd eljön az az idő - mondja az Úr -, kiszedik sírjukból Júda királyainak csontjait; a fejedelmeknek, a papoknak, a prófétáknak és Jeruzsálem lakóinak a csontjait.
Jer 8.2
És kiterítik őket a napra, meg a hold és az ég egész serege elé, amelyeket annyira szerettek, amelyeknek szolgáltak, amelyeknek nyomukba szegődtek, amelyeket kerestek és imádtak. Nem gyűjtik össze és nem temetik el őket újra; mint a ganéj, úgy hevernek majd a föld színén.
Jer 8.3
És a halál kívánatosabb lesz majd, mint az élet azoknak, akik megmaradnak ebből a gonosz nemzedékből mindenütt, ahová csak szétszórom őket - mondja a Seregek Ura.
Jer 8.4
Így beszélj: Ezt mondja az Úr: Ha valaki elesik, tán nem kel föl újra? És aki eltéved, többé nem tér vissza?
Jer 8.5
Akkor ez a nép miért tart ki eltévelyedésében, megátalkodva a hűtlenségben? Ragaszkodnak a hazugsághoz, s nem akarnak visszatérni.
Jer 8.6
Mekkora figyelemmel hallgattam: De ők nem mondják, amit mondaniuk kellene, egy se bánja közülük gonoszságát. Nem mondja egy sem: Jaj, mit tettem! Mindenki rohan a maga útján, mint a ló, amely a csatába vágtat.
Jer 8.7
A gólya fenn az égen ismeri a maga idejét; a gerlice, a fecske és a daru pontosan tudja, mikor kell költöznie. De az én népem nem ismeri az Úr ítéletét!
Jer 8.8
Hogy meritek azt mondani: Bölcsek vagyunk, hiszen mienk az Úr törvénye? Bizony azt is meghamisította az írástudók hazug íróvesszeje.
Jer 8.9
Ezért megszégyenülnek a bölcsek; rémület vesz rajtuk erőt és tőrbe esnek, mert elvetették az Úr szavát. Mi hasznuk van így a bölcsességükből?
Jer 8.10
Ezért asszonyaikat idegeneknek adom, földjeiket meg új birtokosoknak. Hiszen a legkisebbtől a legnagyobbig mindnyájan rút haszonra lesnek. A próféta éppen úgy, mint a pap, csalárdságot művel.
Jer 8.11
Népem leányának sebeit hazugsággal gyógyítják, amikor így beszélnek: "Békesség, békesség", noha nincsen békesség.
Jer 8.12
Szégyenkezniük kellene iszonyatos tetteik miatt. De nem! Ők nem szégyenkeznek, hiszen már pirulni sem tudnak. Ezért elesnek majd, ha minden elesik; látogatásom idején a földre roskadnak - mondja az Úr.
Jer 8.13
Szeretnék szüretelni náluk - mondja az Úr -, de nincs szőlő a szőlőtőkén, sem füge a fügefán, még a levél is lehervadt róla. Ezért hoztam pusztítókat rájuk, hadd pusztítsák el őket.
Jer 8.14
"Miért ülünk itt tétlenül? Gyülekező! Menjünk a megerősített városokba, és pusztuljunk el ott! Az Úr, a mi Istenünk átengedett minket a pusztulásnak, mérgezett vizet itatott velünk, mert vétkeztünk ellene.
Jer 8.15
A békességet vártuk, de nem jött semmi jó, a gyógyulás idejét, de lám, itt a rettenet.
Jer 8.16
Dán felől hallatszik már lovainak horkanása; harci paripáinak nyerítésétől megrendül az egész föld. Eljönnek és felfalják az országot, mindent, amije csak van, a várost és lakóit."
Jer 8.17
Igen, mérges kígyókat küldök rátok, amelyeket nem lehet megbűvölni, és megmarnak benneteket - mondja az Úr -,
Jer 8.18
gyógyíthatatlanul.
Fájdalom vesz rajtam erőt, s szívem kesereg bensőmben,
Jer 8.19
mert népem leányának jajszavától hangzik az egész ország. "Hát már nincs az Úr a Sionon? Nincs ott többé Királya?" [Miért ingereltek haragra faragott képeikkel, az idegen országokból való hiábavalóságokkal?]
Jer 8.20
"Elmúlt az aratás, véget ért a nyár; de számunkra nem érkezett el a szabadulás."
Jer 8.21
Népem leányának nyomorúsága az én nyomorúságom is; szomorkodom, elfog a rémület.
Jer 8.22
Hát nincs már balzsam Gileádban, nincs ott többé orvos? Miért nem gyógyul be népem leányának sebe?
Jer 8.23
Ki adja meg, hogy a fejem vizek forrásává váljék, és a szememből könnyek patakja fakadjon, hogy éjjel-nappal sirathassam népem leányának megöltjeit?
Jer 9
Jer 9.1
Ha a pusztában akadna számomra utasnak való szállás, akkor itthagynám népemet és messze mennék innét, mert mindnyájan házasságtörők, hitszegő népség.
Jer 9.2
Felajzzák nyelvüket, mint az íjat; a hazugság, s nem az igazság uralkodik az országban. Bizony, bűnt bűnre halmoznak, de az Urat, őt nem ismerik.
Jer 9.3
Ki-ki őrizkedjék barátjától, és még a testvérében se bízzék! Mert minden testvér Jákob szerepét játssza, és álnokul jár el minden jóbarát.
Jer 9.4
Az egyik becsapja a másikat, s nem mondanak egymásnak igazat. Nyelvüket hazug szóra idomították; teljesen megromlottak, s már megtérésre is képtelenek.
Jer 9.5
Erőszakot erőszakra! Hazugságot hazugságra! De az Úrról nem akarnak tudni.
Jer 9.6
Ezért ezt mondja a Seregek Ura: Nos, megolvasztom és próbának vetem őket alá. Mert mi egyebet tehetnék velük gonoszságaik miatt?
Jer 9.7
A nyelvük halálos nyílhoz hasonló, csupa hazugság ajkuk minden szava. "Békesség" - mondogatják egymásnak, de a szívében cselt vet az egyik a másiknak.
Jer 9.8
Hát az ilyenekért tán ne büntessem meg őket - mondja az Úr -, és ne álljak bosszút ilyen nemzeten?
Jer 9.9
Kezdjetek sírásba és jajgatásba a hegyek miatt, és a puszta legelői miatt mondjatok siratóéneket, mert fölperzselték őket, és senki nem jár arra, nem hallatszik többé a nyájak hangja. Az égi madaraktól a barmokig minden elfutott és elmenekült.
Jer 9.10
Romhalmazzá teszem Jeruzsálemet, sakálok tanyájává, Júda városait meg lakatlan sivataggá.
Jer 9.11
Hol van olyan bölcs ember, aki ezt megérti? Akihez az Úr szája szólhat, és így tudtul adhatja: Miért hever romokban az ország, s miért ég ki, mint a sivatag, ahol senki se jár.
Jer 9.12
Ezt mondja az Úr: Azért történt meg, mert elhagyták törvényemet, amelyet szabtam nekik; mert nem hallgattak szavamra és nem igazodtak hozzá.
Jer 9.13
Inkább szívük gonosz szándékát követték és a Baalok nyomába szegődtek, ahogy őseiktől tanulták.
Jer 9.14
Ezért ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Íme, ürmöt adok ennek a népnek ételül és mérgezett vizet italul.
Jer 9.15
És olyan nemzetek közé szórom szét őket, amelyeket sem ők, sem atyáik nem ismertek. Addig üldözöm őket a karddal, amíg csak meg nem semmisülnek.
Jer 9.16
Rajta! Hivassátok a siratóasszonyokat, hadd jöjjenek; küldjetek olyanokért, akik jól tudnak sírni!
Jer 9.17
Siessetek! Kezdjetek fölöttünk gyászénekbe, hogy szemünkből csak úgy peregjen a könny, és a szempillánk könnytől ázzék!
Jer 9.18
Magáról a Sionról is siralom szava hangzik: "Ó, hogy elpusztultunk, rettenetesen megszégyenültünk! Mert itt kell hagynunk az országot, és otthonaink elárvulnak utánunk."
Jer 9.19
Halljátok, ti asszonyok, az Úr szavát, fogadja be fületek ajkáról a szót. Tanítsátok meg leányaitokat siralomra, tanítsátok meg egymást ezt a gyászéneket mondani:
Jer 9.20
"A halál bemászott ablakainkon, behatolt palotáinkba. Letarolta csecsemőinket az utcán, és ifjainkat a tereken.
Jer 9.21
A holttestek ott hevernek, mint a ganéj a föld színén. Vagy mint a levágott rendek a kaszás után, és nincs, aki összegyűjtse őket."
Jer 9.22
Ezt mondja az Úr: Ne a bölcsességével dicsekedjék a bölcs, s ne az erejével az erős, és a gazdag se a gazdagságával dicsekedjék,
Jer 9.23
hanem aki dicsekedni akar, azzal dicsekedjék, hogy van benne értő lélek és ismer engem, mert én vagyok az Úr, és én kegyelemben, igazságban és hűségben kormányozom a földet; ezekben lelem kedvemet - mondja az Úr.
Jer 9.24
Jönnek majd a napok - mondja az Úr -, amikor majd megbüntetem mind, aki csak test szerint van körülmetélve;
Jer 9.25
Egyiptomot, Júdát, Edomot, Ammon fiait, Moábot és a pusztában lakó nyírott fejűeket, mind. Mert ezek a népek és Izrael egész háza a szívükben körülmetéletlenek.
Jer 10
Jer 10.1
Halljátok a szót, Izrael háza, amelyet az Úr hozzátok intéz.
Jer 10.2
Ezt mondja az Úr: A nemzetek útjait el ne tanuljátok, és ne féljetek az égi jelektől, mert csak a pogány nemzetek félnek tőlük.
Jer 10.3
Valóban, csupa hiábavalóság az, amitől a pogányok félnek; csak fa, semmi más, amit úgy vágtak az erdőn. Mesterember keze faragta ki bárddal;
Jer 10.4a
aztán feldíszítette ezüsttel, arannyal,
Jer 10.9
Tarsisból hozott ezüstlemezzel, Ófir aranyával. Ács és ötvösmester kezének műve, csak mesteremberek munkája mind. Kék és vörös bíbor a ruhájuk;
Jer 10.4b
szeggel és kalapáccsal erősítik meg őket, hogy szét ne hulljanak.
Jer 10.5
Olyanok, mint a madárijesztő az uborkaföldön; beszélni nem tudnak, és vinni kell őket ide-oda, mert járni sem tudnak. Ne féljetek hát tőlük, hiszen semmi bajt nem okozhatnak; de hogy valami jót tegyenek, arra sincs erejük.
Jer 10.6
Nincs senki, aki hozzád hasonló volna, Uram! Nagy vagy, és Fölséges a neved!
Jer 10.7
Ki ne félne téged, nemzetek Királya? Egyedül téged illet a tisztelet. Mert a nemzetek bölcsei között, sem pedig országaiban nincs senki, aki hozzád hasonló volna.
Jer 10.8
Ezek mind egyaránt esztelenek és ostobák, s értelmetlen a tanítás is, amit e hiábavalóságok nevében adnak.
Jer 10.10
Az Úr azonban az igaz Isten, ő az élő Isten, az örök Király. Haragjától megrendül a föld, a népek nem tudják elviselni, ha felindul.
Jer 10.11
[Ezt mondjátok tehát nekik: Azok az istenek, akik nem alkották az eget és földet, ki fognak veszni a földről és az ég alól.]
Jer 10.12
Az Úr hatalmával megalkotta a földet; bölcsességével megteremtette a világot, és okosságával kifeszítette az egeket.
Jer 10.13
Ha felhangzik mennydörgő szava, a vizek csak úgy zúgnak az égen; felhőket hajt a föld határáról, villámokat támaszt a zivatarhoz, és tárházaiból kiengedi a szelet.
Jer 10.14
Erre elámul minden ember, mert fel nem foghatja és minden aranyműves szégyent vall, a bálvány miatt, amelyet csinált. Mert öntött képei csak hiábavalóságok, még lélegzeni sem tudnak.
Jer 10.15
Hamis és nevetséges dolgok; ha majd eljön bűnhődésük ideje, egy szálig elvesznek.
Jer 10.16
Nem hasonló hozzájuk Jákob osztályrésze: ő a mindenség alkotója, és Izrael törzse az öröksége. A Seregek Ura a neve.
Jer 10.17
Szedjétek össze holmitokat, meneküljetek e földről, ti, az ostromlott városnak lakói!
Jer 10.18
Mert ezt mondja az Úr: Íme, most messze elvetem ennek az országnak lakóit; és rájuk hozom a nyomorúságot, hátha így majd rám találnak.
Jer 10.19
"Jaj nekem romlásom miatt; gyógyíthatatlan az én sebem! Azt gondoltam magamban: Valahogy csak elviselem nyomorúságomat.
Jer 10.20
De sátram elpusztult, kötelei mind elszakadtak. Fiaim elmentek, s nincsenek többé; senki sincs, aki felállítsa sátramat, és kifeszítse a kárpitokat."
Jer 10.21
Bizony, esztelenek voltak a pásztorok, nem keresték az Urat. Ezért nem volt szerencséjük, és egész nyájuk szerteszéledt.
Jer 10.22
Figyeljetek! Új hír érkezett! Nagy zúgás kél észak földje felől, hogy pusztasággá tegye Júda városait, sakálok tanyájává.
Jer 10.23
Uram, te jól tudod, hogy az embernek nincs hatalmában az útja; és nem adatott meg neki, hogy irányt szabjon útjának, s maga irányítsa lépteit.
Jer 10.24
Fenyíts hát meg minket, Uram, de csak mértékkel, nehogy haragodban megsemmisíts.
Jer 10.25
Zúdítsd haragodat a nemzetekre, amelyek nem ismernek el, és azokra a nemzedékekre, amelyek nem hívják segítségül a nevedet. Mert felfalták Jákobot s fölemésztették, lakóhelyét pusztasággá tették.
Jer 11
Jer 11.1
Ezt a szózatot intézte az Úr Jeremiáshoz:
Jer 11.2
Szólj Júda népéhez és Jeruzsálem lakóihoz.
Jer 11.3
Így beszélj: Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: Átkozott az az ember, aki nem hallgat e szövetségnek a szavaira,
Jer 11.4
amelyeket atyáitoknak parancsoltam, amikor kivezettem őket a vaskohóból, Egyiptom földjéről. Ezt mondtam nekik: Hallgassatok szavamra, teljesítsétek minden parancsomat, akkor az én népem lesztek, én meg a ti Istenetek leszek,
Jer 11.5
és teljesítem az esküt, amellyel megesküdtem atyáitoknak, hogy tejjel-mézzel folyó országot adok nekik, amint ez ma is így van. Erre így feleltem: Megteszem Uram!
Jer 11.6
Aztán ezt mondta nekem az Úr: Hirdesd ezt Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin. És mondd: Hallgassatok a szövetség szavaira és engedelmeskedjetek nekik!
Jer 11.7
Mert amikor kihoztam atyáitokat Egyiptom földjéről, ünnepélyesen figyelmeztettem őket; folyton-folyvást figyelmeztettem őket; mind a mai napig és mondtam: Halljátok meg a szavamat!
Jer 11.8
De ők nem hallgattak rám, s nem figyeltek ide. Sőt, mindenki a saját gonosz szíve sugallatát követte. Ezért ellenük fordítom e szövetség szavait, amelyeket mind azért rendeltem, hogy megtartsák, de ők nem tartották meg.
Jer 11.9
Így szólt hozzám az Úr: Pártütés van Júda férfiai és Jeruzsálem lakói között.
Jer 11.10
Visszatértek atyáik gonoszságaihoz, akik nem akarták meghallani szavaimat. Ők is idegen istenek nyomába szegődnek, hogy nekik szolgáljanak. Izrael háza és Júda háza megszegte szövetségemet, amelyet atyáikkal kötöttem.
Jer 11.11
Ezért azt mondja az Úr: Íme, olyan veszedelmet hozok rájuk, amelyből nem menekülhetnek meg; ha kiáltanak hozzám, nem hallgatom meg őket.
Jer 11.12
Menjenek csak Júda városai és Jeruzsálem lakói, és kiáltsanak azokhoz az istenekhez, amelyeknek tömjént áldoztak; bizony, nem fogják őket megsegíteni nyomorúságuk idején.
Jer 11.13
Mert annyi a te istened, Júda, ahány a városod; és annyi oltárt építettél Baalnak illatáldozatot bemutatni, ahány utcája van Jeruzsálemnek.
Jer 11.14
Te meg ne járj közben ezért a népért; ne könyörögj és ne imádkozz értük! Mert úgysem hallgatom meg őket, ha nyomorúságuk idején segítségért kiáltanak hozzám.
Jer 11.15
Mit keres szerelmesem házamban? Viselkedése csupa képmutatás! Tán fogadalmaid és a nekem szentelt hús megszabadíthatnak gonoszságodtól? És tisztává tehetlek miattuk?
Jer 11.16
"Szép növésű, termékeny olajfa" - így hívott az Úr. De egy nagy vihar morajával tűzbe borította lombját, és elégtek ágai.
Jer 11.17
Mert a Seregek Ura, aki ültetett, veszedelmet mondott ki rád a gonoszság miatt, amelyet Izrael háza és Júda háza azzal követett el, hogy a Baalnak bemutatott illatáldozattal felingerelt.
Jer 11.18
Az Úr szólt nekem róla, s én felfigyeltem rá. Igen, Uram, feltártad előttem szándékukat.
Jer 12
Jer 12.6
"Bizony, még a testvéreid és a saját rokonaid is álnokok; a hátad mögött ők is teli torokkal ellened ágálnak. Még akkor se bízzál bennük, ha barátságos szavakkal fordulnak hozzád."
Jer 11
Jer 11.19
Én meg olyan voltam, mint a szelíd bárány, amelyet vágóhídra hurcolnak; nem tudtam, hogy terveket koholnak ellenem, mondván: Pusztítsuk el a fát, ereje teljében vágjuk ki az élők földjéről, úgyhogy még a nevét se emlegessék többé.
Jer 11.20
De te, Seregek Ura, igazságos ítélettel ítélsz; te a vesék és a szívek vizsgálója vagy. Engedd látnom, miként állsz rajtuk bosszút, mert terád bíztam ügyemet.
Jer 11.21
Ezt mondta ki az Úr Anatot férfiaira, akik elhatározták, hogy megölnek, s így figyelmeztettek: "Ne prófétálj az Úr nevében, mert különben meghalsz a kezünk között."
Jer 11.22
Nos, így büntetem meg őket: Ifjaik kard élén hullnak el; fiaik és lányaik pedig éhen vesznek.
Jer 11.23
Egy sem marad meg közülük, ha majd veszedelmet hozok Anatot férfiaira, amikor elérkezik bűnhődésük esztendeje.
Jer 12
Jer 12.1
Biztos, hogy neked lesz igazad, Uram, ha perelni kezdek veled. Mégis, hadd tegyem föl kérdésemet: Miért szerencsések a gonoszok, s miért élveznek békét a hűtlenek?
Jer 12.2
Elülteted őket, s ők gyökeret vernek, felnőnek és gyümölcsöt hoznak. Közel vagy a szájukhoz, de távol a szívüktől.
Jer 12.3
Engem pedig ismersz, Uram, és belém látsz. Próbára teheted a szívem, hisz a kezedben van. Válogasd ki őket, mint az áldozatra szánt juhokat, és tartsd meg őket az öldöklés napjára!
Jer 12.4
[Meddig gyászoljon még a föld, és meddig száradjon a fű az útszélen? Még a barom és a madár is elpusztul a rajta lakók gonoszsága miatt.] Mert azt mondják: "Isten nem látja viselkedésünket."
Jer 12.5
Ha gyalogosokkal futva elfáradsz, hogyan versenyezhetsz majd a lovakkal? És ha nem vagy biztonságban a békés földön, mit csinálsz majd a Jordán sűrűjében?
Jer 12.7
Elhagytam házamat, lemondtam örökrészemről. Ellenségei kezére juttattam, amit egykor annyira szerettem.
Jer 12.8
Mert olyan lett hozzám örökségem, mint az oroszlán az erdőben: vadul ordít ellenem. Ezért hát meggyűlöltem.
Jer 12.9
Vajon szép tollazatú madár az én örökségem, hogy a madarak mindenfelől köré gyülekeznek? Rajta! Gyűljetek össze ti is mind, vadállatok, gyertek, hogy felfaljátok!
Jer 12.10
Sok pásztor pusztította szőlőmet, és taposta osztályrészemet. Kietlen pusztasággá tették gyönyörű birtokomat.
Jer 12.11
Gyászba borították, feldúlták; összetiporva hever színem előtt. Teljesen elpusztult az egész ország, és nincs, aki bánkódnék miatta.
Jer 12.12
A puszta minden kopár dombja felől pusztítók érkeztek; [mert az Úr kardja emésztő kard]. Az ország egyik szélétől a másikig nincs békessége egyetlen élőnek sem.
Jer 12.13
Ha búzát vetnek, tövist aratnak; fáradnak, mégsem boldogulnak. Szégyent vallanak aratáskor az Úr rettenetes haragja miatt.
Jer 12.14
Ezt mondja az Úr: Ami gonosz szomszédaimat illeti, akik kinyújtották kezüket örökrészemre, amelyet népemnek, Izraelnek juttattam, ezt teszem velük: Kitépem őket földjükből. [De kitépem Júda házát is a kezükből.]
Jer 12.15
Ám aztán, hogy kitéptem őket, megkönyörülök rajtuk, és visszavezetem őket, mindegyiket a maga örökrészébe, a maga országába.
Jer 12.16
És ha gondjuk lesz rá, hogy megtanulják népem útjait, és az én nevemre esküsznek, ilyen módon: "Amint igaz, hogy az Úr él", úgy, ahogy a népem megtanult tőlük Baalra esküdni, akkor helyük lesz majd az én népem között.
Jer 12.17
De ha valamelyik nemzet nem hallgat rám, kitépem gyökerestül, és elpusztítom - mondja az Úr.
Jer 13
Jer 13.1
Így szólt hozzám az Úr: "Menj, és vásárolj magadnak egy lenövet és kösd a derekadra! De vízbe ne mártsd."
Jer 13.2
Erre az Úr parancsa szerint megvettem az övet, s a derekamra kötöttem.
Jer 13.3
Majd másodszor is szólt hozzám az Úr:
Jer 13.4
"Vedd az övet, amelyet vásároltál és a derekadon viselsz. Kelj útra, és menj el az Eufráteszhez, és rejtsd el ott egy sziklahasadékban!"
Jer 13.5
El is mentem és elrejtettem az Eufrátesz közelében, úgy, amint az Úr parancsolta.
Jer 13.6
Hosszú idő elteltével újra szólt hozzám az Úr: "Kelj föl, menj el az Eufráteszhez és hozd el onnan az övet, amelyről megparancsoltam neked, hogy rejtsd ott el."
Jer 13.7
Elmentem hát az Eufráteszhez, kiástam és kivettem az övet arról a helyről, ahová annak idején elrejtettem. Az öv rothadt volt s teljesen hasznavehetetlen.
Jer 13.8
Akkor az Úr ezeket a szavakat intézte hozzám:
Jer 13.9
"Ezt mondja az Úr: Így fogom megrothasztani Júda és Jeruzsálem mérhetetlen kevélységét.
Jer 13.10
Ez a gonosz nép, amely nem akar szavamra hallgatni, hanem saját szívének gonoszságát követve idegen isteneknek szegődik nyomába, hogy szolgáljon nekik és imádja őket, olyan lesz, mint ez az öv: teljesen hasznavehetetlen.
Jer 13.11
Mert ahogy az öv az ember derekához simul, úgy csatoltam én is magamhoz Júda egész házát - mondja az Úr -, hogy népemmé, dicsőségemmé, dicséretemmé és hírnevemmé legyenek. De ők nem hallgattak rám."
Jer 13.12
Mondd meg ennek a népnek: "Minden korsót borral töltenek meg." És ha erre azt válaszolják: "Azt hiszed, nem tudjuk, hogy minden korsót borral töltenek meg?" -
Jer 13.13
így felelj nekik: "Ezt mondja az Úr: Nos, én részegséggel töltöm meg ennek az országnak minden lakóját: a Dávid trónján ülő királyokat, a papokat és a prófétákat és Jeruzsálem minden lakóját.
Jer 13.14
És az egyiket a másikhoz ütöm apát és fiát egyaránt - mondja az Úr. Nem kegyelmezek, nem könyörülök, és irgalom nem tart vissza, hogy el ne pusztítsam őket."
Jer 13.15
Hallgassatok ide, figyeljetek; s tegyétek félre a gőgöt, mert az Úr beszél!
Jer 13.16
Dicsőítsétek meg az Urat, a ti Isteneteket, mielőtt sötétséget támasztana, és lábatok megbotlanék a homályba borult hegyeken. A világosságra vártok, de sötét éjszakára fogja változtatni, sűrű homályra fordítja.
Jer 13.17
Ha nem hallgattok intő szómra, titokban sírok majd gőgötök miatt, és szememből patakzik a könny, mert az Úr nyája fogságba kerül.
Jer 13.18
Mondd meg a királynak és az anyakirálynénak: Alázkodjatok meg, és üljetek veszteg, mert lehullott fejetekről dicsőséges koronátok!
Jer 13.19
A Negeb városait már körülzárták, és nincs, aki megnyissa őket. Egész Júda fogságba kerül, fogságba jut mindenestül.
Jer 13.20
Emeld föl tekinteted, Jeruzsálem, és nézd, mint közelednek észak felől! Hol van a nyáj, amelyet egykor rád bíztak, a nyáj, amellyel valamikor dicsekedtél?
Jer 13.21
Mit szólsz majd, ha hódítóként megszállnak azok, akikről azt hitted, hogy a barátaid? Nem tör rád majd a fájdalom, mint a szülni készülő asszonyra?
Jer 13.22
Lehet, hogy azt kérded szívedben: "De miért is történt ez velem?" Mérhetetlen gonoszságod miatt húzták le rólad a ruhát, azért bántalmaztak.
Jer 13.23
Megváltoztathatja-e bőrét a szerecsen, vagy a párduc a tarka szőrét? És ti, vajon tudtok-e ti még jót tenni, amikor már úgy hozzászoktatok a rosszhoz?
Jer 13.24
Szétszórlak benneteket, mint a pozdorját, amelyet felkavar a puszta szele.
Jer 13.25
Ez lesz a sorsod és hűtlenséged bére; s ezt mind én küldöm rád - mondja az Úr. Mert megfeledkeztél rólam, és a hazugságba vetetted bizalmadat,
Jer 13.26
azért lerántom rólad a ruhát egészen az arcodig, és láthatóvá válik gyalázatod:
Jer 13.27
házasságtöréseid, buja nyihogásod, és undok kicsapongásod. A dombokon is, a mezőkön is láttam utálatosságaidat. Jaj neked, Jeruzsálem, hogy nem tudsz megtisztulni! Meddig mehet ez még így tovább?
Jer 14
Jer 14.1
Ezt mondta az Úr Jeremiásnak a nagy szárazság alkalmával:
Jer 14.2
Gyászba borult Júda, bánkódnak városai: leroskadnak a földre. Jeruzsálemből kiáltás hallatszik.
Jer 14.3
A főemberek vízért küldik szolgáikat; de amikor odaérnek a ciszternákhoz, nem találnak vizet, így üres korsókkal térnek vissza.
Jer 14.4
A mező nem hoz többé termést, mert nem esik eső a földre. Szégyenükben a szántóvetők befödik fejüket.
Jer 14.5
Még a szarvasünő is, ha megellik, otthagyja borját a mezőn, mert nem talál füvet.
Jer 14.6
A vadszamarak is ott állnak a kopár magaslatokon, és levegőért kapkodnak, mint a sakálok; szemük eleped, mert nincs mit legelniük.
Jer 14.7
Ha vétkeink ellenünk tanúskodnak is, te azért, Uram, tégy jót velünk a nevedért! Bizony, hűtlenségünknek se szeri, se száma, vétkeztünk ellened.
Jer 14.8
Uram, Izrael reménysége, és szabadítója a nyomorúság idején: Miért vagy olyan e földön, mint valami jövevény, mint az utas, aki csak éjjeli szállásra tér be?
Jer 14.9
Miért vagy olyan, mint akit megbénít a félelem, és mint az olyan ember, aki nem tud segíteni? Hiszen itt élsz, közöttünk, Uram, a te nevedet viseljük. Ne hagyj el hát minket!
Jer 14.10
Ezt mondja az Úr erről a népről: Hogy szeretnek ezek ide-oda futkározni! Nem tudják visszafogni a lábukat. De nem is kedveli őket az Úr, sőt számon tartja gonoszságaikat és megtorolja vétkeiket.
Jer 14.11
Azt is mondta nekem az Úr: "Ne könyörögj ezért a népért és jólétéért!
Jer 14.12
Még ha böjtölnek is, nem hallgatom meg esdeklésüket; ha égő- és ételáldozatokat mutatnak is be, nem szeretem ezt a népet. Inkább karddal, éhínséggel és dögvésszel pusztítom el őket."
Jer 14.13
"Ó, Uram, Istenem - válaszoltam -, hiszen maguk a próféták mondják nekik: Nem láttok kardot, sem éhínség nem jön rátok, sőt állandó békességet adok nektek ezen a helyen."
Jer 14.14
Erre az Úr így szólt hozzám: "Hazugságot prófétálnak nevemben a próféták, nem küldtem őket, nem adtam nekik parancsot, nem is szóltam hozzájuk. Hazug látomást, üres hiábavalóságot és maguk kitalálta csalárdságot jövendölnek nektek.
Jer 14.15
Ezért azt mondja az Úr: Azok a próféták, akik az én nevemben prófétálnak, bár nem küldtem őket, és azt mondják, hogy kard és éhínség nem jön erre az országra, kard és éhínség által vesznek el az ilyen próféták.
Jer 14.16
Azok meg, akiknek jövendöltek, ott hevernek majd szétszórva Jeruzsálem utcáin, az éhség és a kard áldozataiként. Nem lesz senki, aki eltemesse őket, sem feleségeiket, sem fiaikat és lányaikat. Így zúdítom rájuk gonoszságaikat."
Jer 14.17
Ezt a szózatot intézd hozzájuk: Szememből patakzik a könny, éjjel-nappal, folyton-folyvást. Mert nagy baj érte népem leányát, végzetes csapás.
Jer 14.18
Ha kimegyek a mezőre, ott hevernek, akik a kard élén hulltak el; ha visszatérek a városba, azokat látom, akik az éhségtől epedtek el. Még a papok és a próféták is úgy bolyonganak az országban, mintha eszüket vesztették volna.
Jer 14.19
Hát teljesen elvetetted Júdát, és a lelked egészen megutálta Siont? Miért vertél úgy meg minket, hogy számunkra már nincsen gyógyulás? Úgy vártuk a békét, s nem jött semmi jó; a gyógyulás idejét, s lám, itt a rettegés!
Jer 14.20
Uram, elismerjük gonoszságainkat, és atyáink vétkeit is: Bizony, vétkeztünk ellened.
Jer 14.21
De a nevedért ne vess el minket, s ne hagyd, hogy gyalázat érje dicsőséged trónját. Emlékezz meg rólunk, s ne bontsd fel velünk kötött szövetségedet.
Jer 14.22
Van-e a pogányok bálványai közt, aki esőt ad? És az egek maguktól zúdíthatnak-e záport? Ugye, te viszed ezt, Uram, végbe mind? Istenünk, te vagy a reménységünk, mert csak te tehetsz ilyet.
Jer 15
Jer 15.1
Ezt mondta nekem az Úr: Még ha Mózes és Sámuel állna is elém, akkor sem szívlelném ezt a népet. Űzd el őket színem elől, el velük!
Jer 15.2
És ha azt kérdik tőled: "Hová menjünk?" - ezt feleld nekik: Ezt mondja az Úr: Akit halálra szántam, az meghal; akit kardélre szántam, kard élén hullik el; akit éhhalálra szántam, éhhalált hal; és akit fogságra szántam, fogságba kerül.
Jer 15.3
Négyféleképpen sújtok le rájuk - mondja az Úr: karddal, hogy megölje őket; kutyákkal, hogy széttépjék őket; az ég madaraival és a mező vadjaival, hogy felfalják és elpusztítsák őket.
Jer 15.4
Iszonyattá teszem őket a föld minden országa számára Manassze miatt, Hiszkijának, Júda királyának fia miatt, azért, amit Jeruzsálemben végbevitt.
Jer 15.5
Ugyan ki szán meg téged, Jeruzsálem, és ki vigasztal meg? Ki áll meg az úton, hogy megkérdezze: Hogy megy a sorod?
Jer 15.6
Te magad vetettél el - mondja az Úr -, hátat fordítottál nekem! Ezért nyújtottam ki kezemet elpusztításodra, belefáradtam, hogy mindig csak könyörüljek.
Jer 15.7
Szórólapáttal kiszórtam őket az ország kapuin át. Megfosztom gyermekeitől népemet, lesújtok rájuk, mert nem akarják elhagyni gonosz útjaikat.
Jer 15.8
Özvegyeik számosabbak, mint a tenger fövenye; az ifjú harcosok anyjára rászabadítom a pusztítót déli időben, szorongást és rettegést hozok rájuk, váratlanul.
Jer 15.9
Még aki hét fiút szült, az is ellankad, és kileheli lelkét. Még nappal van, de az ő napja már lehanyatlik, szégyen és csúfság lesz az osztályrésze. És akik még megmaradnak közülük, azokat is kiszolgáltatom ellenségeik kardjának - ezt mondja az Úr.
Jer 15.10
Jaj nekem, anyám, miért is szültél? Hogy a perlekedés és ellentmondás embere legyek az egész ország számára? Nem vagyok hitelező, nekem sem kölcsönzött senki, mégis mindenki átkoz.
Jer 15.11
Hát nem tettem meg mindent, Uram, a szolgálatodban? És nem jártam közben nálad még ellenségeimért is, szorongatásuk és nyomorúságuk idején?
Jer 15.15a
Te tudod, hogy így tettem.
Jer 15.12
Eltörheti-e az ember a vasat, az északi vasat és a rezet?
Jer 15.13
"Gazdagságodat és kincseidet prédára bocsátom, ingyen. Így fizetek meg minden bűnödért egész országodban.
Jer 15.14
Ellenségeid rabszolgájává teszlek olyan országban, amelyet nem is ismersz. Mert haragom fellángolt, mint a tűz, és égni fog fölöttetek."
Jer 15.15b
Emlékezz meg rólam, Uram és nézz le rám; állj bosszút értem üldözőimen! Késleltesd haragodat, s ne engedd, hogy elsodorjon; vedd tekintetbe, hogy érted szenvedek gyalázatot.
Jer 15.16
Ha szavaid elém kerültek, csak úgy nyeltem őket; kedvem telt szavadban és öröme szívemnek. Mert a te nevedet viselem, Uram, Seregek Istene!
Jer 15.17
Nem leltem benne örömöm, hogy a vigadozók körében üljek; súlyos kezed terhe alatt egyedül ültem, mert méltatlankodással töltöttél el.
Jer 15.18
Miért nem szűnik meg fájdalmam, és a sebem miért nem akar meggyógyulni? Bizony olyan lettél számomra, mint a csalóka patak, amelynek vizére nem lehet számítani.
Jer 15.19
Erre így válaszolt az Úr: Ha visszatérsz hozzám, visszafogadlak szolgálatomba; és ha csak nemes dolgokról szólsz, mellőzve mind, ami megvetni való, akkor mintegy szájammá teszlek. Nekik kell hozzád térniük, te ne térj hozzájuk!
Jer 15.20
Erős ércfallá teszlek ez előtt a nép előtt. Harcolni fognak ellened, de nem győznek le, mert veled vagyok, hogy megmentselek és megszabadítsalak, - mondja az Úr.
Jer 15.21
Kiszabadítalak a gonosztevők kezéből, és kimentelek a hatalmasok markából.
Jer 16
Jer 16.1
Az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:
Jer 16.2
Ne végy magadnak feleséget, és ne legyenek fiaid és lányaid ezen a helyen.
Jer 16.3
Mert ezt mondja az Úr a fiakról és a lányokról, akik ezen a helyen születnek, és az anyákról, akik szülik, meg az apákról, akik nemzik őket ezen a földön:
Jer 16.4
Nyomorúságos halállal halnak majd meg; senki sem siratja meg és el sem temetik őket; olyanok lesznek, mint a föld színén szétszórt ganéj; kard és éhínség által vesznek el, s holttestük az ég madarainak és a mező vadjainak lesz a martalékuk.
Jer 16.5
Majd így folytatta szózatát az Úr: Ne menj be olyan házba, ahol gyászolnak; se sírni ne menj be, se részvétedet kifejezni. Mert elvettem ettől a néptől a békességet - mondja az Úr -, megvontam tőlük az irgalmat és a könyörületet.
Jer 16.6
Meghal apraja-nagyja ennek az országnak, és nem lesz részük sem temetésben, sem siratásban. Senki nem vagdossa meg magát értük, sem a haját nem nyírja le.
Jer 16.7
A gyászolónak nem tör senki kenyeret, hogy megvigasztalja halottjáért; a vigasztalás poharát sem nyújtják neki apjáért és anyjáért.
Jer 16.8
De a víg lakoma házába se menj be, hogy ott leülj, egyél és igyál.
Jer 16.9
Mert azt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Íme, elhallgattatom ezen a helyen a szemetek láttára, és még a ti napjaitokban az öröm szavát és a vidámság szavát, a vőlegény szavát és a menyasszony szavát.
Jer 16.10
Ha majd ezt mind tudtára adod ennek a népnek, és megkérdezik: "Miért határozta el az Úr ellenünk ezt a veszedelmet? Mi a mi bűnünk? Miféle vétekkel vétkeztünk az Úr, a mi Istenünk ellen?" -
Jer 16.11
akkor majd ezt mondd nekik: "Azért történt ez, mert már atyáitok elhagytak engem - mondja az Úr -, más istenekhez szegődtek, nekik szolgáltak és őket imádták. Engem pedig elhagytak és nem tartották meg törvényeimet.
Jer 16.12
Ti pedig még atyáitoknál is nagyobb gonoszságot műveltetek. Hiszen mindegyiketek megátalkodott, gonosz szíve szándékát követi, és nem hallgat rám.
Jer 16.13
Ezért kivetlek benneteket erről a földről olyan országba, amelyet sem ti, sem atyáitok nem ismertek; ott majd szolgálhattok éjjel-nappal az idegen isteneknek, mert többé nem könyörülök meg rajtatok."
Jer 16.14
Igen, jönnek napok, amikor nem mondják többé: "Amint igaz, hogy él az Úr, aki kivezette Izrael fiait Egyiptom földjéről",
Jer 16.15
hanem: "Amint igaz, hogy él az Úr, aki kivezette Izrael fiait észak földjéről és azokból az országokból, ahová szétszórta őket." Mert visszahozom őket erre a földre, amelyet atyáiknak adtam.
Jer 16.16
Íme, sok halászt küldök - mondja az Úr -, hogy kihalásszák őket; aztán sok vadászt küldök, hogy felhajtsák őket minden hegyen és minden dombon, egészen a kősziklák barlangjaiig.
Jer 16.17
Mert szemmel tartom minden útjukat, nincsenek elrejtve előlem, és jól ismerem a vétkeiket.
Jer 16.18
Kétszeresen fizetek meg nekik gonoszságaikért és bűneikért, mert utálatosságaik megfertőzték országomat, és örökségemet megtöltötték undokságaikkal.
Jer 16.19
Uram, én erőm és erősségem, menedékem a nyomorúság napján! Eljönnek hozzád a nemzetek a föld végső határairól és így szólnak: Csupa hazugság volt atyáink örökrésze; mihaszna bálványok, közülük egy sem tud segíteni.
Jer 16.20
Alkothat-e magának isteneket az ember? Ha igen, akkor bizony nem istenek.
Jer 16.21
Ezért most megismertetem velük, ezúttal megmutatom nekik a kezemet és a hatalmamat. Így megtudják majd, hogy az én nevem: az Úr.
Jer 17
Jer 17.1
Júda vétke vastollal van felírva, hegyes gyémánttal rávésve szívük táblájára és oltáraik szarvaira,
Jer 17.2
így tanúskodik ellenük. (Vétkének okozói az oltárok és a berkek, minden lombos fa alatt, a magas dombokon,
Jer 17.3
a hegyeken és a tágas mezőkön.) Gazdagságodat és minden kincsedet a zsákmányolók kezére juttatom, és így megfizetek minden vétkedért az egész országodban.
Jer 17.4
El kell majd hagynod örökrészedet, amelyet adtam neked; ellenségeid szolgaságába vetlek olyan országban, amelyet nem ismersz. Mert haragom tüze fellobbant ellened, és égni fog örökké.
Jer 17.5
Ezt mondja az Úr: Átkozott az az ember, aki emberben bízik, aki halandóra támaszkodik, és szíve elfordul az Úrtól.
Jer 17.6
Olyan lesz, mint a cserje a pusztában: Ha valami jó jön, semmit sem lát belőle, hanem a kiaszott sivatagban tanyázik, sós és lakhatatlan földön.
Jer 17.7
Áldott az az ember, aki az Úrban bízik, akinek az Úrban van a reménye.
Jer 17.8
Olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely gyökereit egészen a folyóig ereszti. Ha jön a hőség, nem kell félnie, lombja mindig zöldellni fog. Szárazság idején sem kell aggódnia, akkor sem szűnik meg gyümölcsöt teremni.
Jer 17.9
Csalárdabb az emberi szív mindennél, és tele van gonoszsággal. Ki lát bele titkos rejtekeibe?
Jer 17.10
Én, az Úr, aki a szíveket vizsgálom, és próbának vetem alá a veséket, hogy megfizessek kinek-kinek életmódja és tetteinek gyümölcse szerint.
Jer 17.11
A fogolymadár kikölti a tojást, amit nem ő tojt. Ilyen az az ember, aki gazdagságot gyűjt hamis úton: élete delén itt kell hagynia, így végül is bolondnak bizonyul.
Jer 17.12
Dicsőséges királyi szék, magasztos kezdettől fogva: a mi szent helyünk.
Jer 17.13
Izraelnek reménysége, Uram! Azok, akik elhagynak, mind megszégyenülnek; akik pedig elfordulnak tőled, azokat gyökerestül kitépik földjükből, mert elhagyták az élő vizek forrását.
Jer 17.14
Gyógyíts meg, Uram, és meggyógyulok, szabadíts meg, és megszabadulok, mert te vagy egyetlen reménységem.
Jer 17.15
Folyvást azt mondogatják nekem: "Hol van az Úr szava? Valósuljon meg!"
Jer 17.16
Mégsem követeltem, hogy rosszat hozz rájuk, és a nyomorúság napját sem kívántam: ezt te jól tudod. Ami ajkamat elhagyta, nyilvánvaló volt előtted.
Jer 17.17
Ne légy hát félelmemre, te, aki menedékem vagy a nyomorúság napján.
Jer 17.18
Valljanak szégyent, akik üldöznek, ne én szégyenüljek meg! Rettegjenek ők, ne én rettegjek! Rájuk hozd el a nyomorúság napját, és kétszeres csapással zúzd őket össze!
Jer 17.19
Így szólt hozzám az Úr: "Menj, és állj meg a nép fiainak kapujában, amelyen ki- és bejárnak Júda királyai, és Jeruzsálem minden kapujában.
Jer 17.20
És ezt mondd nekik: Halljátok az Úr szavát Júda királyai, Júda egész népe és Jeruzsálem minden lakója, akik bejártok e kapukon!
Jer 17.21
Ezt mondja az Úr: Vigyázzatok magatokra, ne hordjatok terhet szombati napon, és ne vigyetek be semmit Jeruzsálem kapuin.
Jer 17.22
Házaitokból se hordjatok ki terhet szombati napon, és semmiféle munkát ne végezzetek. Szenteljétek meg a szombati napot, amint atyáitoknak megparancsoltam.
Jer 17.23
De ők nem hallgattak rám, s nem fordították felém a fülüket, hanem megkeményítették nyakukat; nem hallgattak meg, s nem fogadták el az intést.
Jer 17.24
De ha ti hallgattok rám - mondja az Úr -, és szombati napon nem visztek be terheket ennek a városnak kapuin, hanem megszentelitek a szombatot, és semmiféle munkát nem végeztek rajta,
Jer 17.25
akkor e város kapuin királyok vonulnak majd be, akik Dávid királyi székén ülnek; szekéren és lovon járnak majd, ők maguk, udvari embereik, Júda férfiai és Jeruzsálem lakói. És ennek a városnak mindig lesz lakója.
Jer 17.26
Eljönnek majd Júda városaiból, Jeruzsálem környékéről, Benjámin földjéről, a síkságról és a hegyvidékről meg a Negebről, hogy égő- és véres áldozatot, ételáldozatot, tömjént és hálaáldozatot mutassanak be az Úr templomában.
Jer 17.27
De ha nem hallgattok parancsomra, hogy szenteljétek meg a szombati napot, s tilalmamra, hogy ne lépjetek be Jeruzsálem kapuin terhet hordozva szombati napon, akkor el nem alvó tüzet bocsátok kapuira, úgyhogy megemészti Jeruzsálem palotáit."
Jer 18
Jer 18.1
Így szólt az Úr Jeremiáshoz:
Jer 18.2
"Kelj föl és menj le a fazekas házához; ott majd meghallod szavaimat."
Jer 18.3
Lementem hát a fazekas házához; az éppen edényt formált a korongon.
Jer 18.4
És ha nem sikerült az edény, amelyet éppen formált, amint ez megtörténik a fazekas használta agyaggal, akkor újra nekilátott, és egy másik edényt csinált belőle, a fazekasok szokása szerint.
Jer 18.5
Akkor az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:
Jer 18.6
Izrael háza! Vajon nem tehetek én is úgy veletek, ahogy ez a fazekas tesz? - mondja az Úr. Igen, amilyen az agyag a fazekas kezében, olyanok vagytok ti is az én kezemben, Izrael háza!
Jer 18.7
Olykor azt határozom egy nemzet és egy ország felől, hogy gyökerestül kitépem, földre sújtom és elpusztítom.
Jer 18.8
De ha ez a nemzet elhagyja gonoszságát, amely miatt ellene szóltam, akkor én is megbánom azt a rosszat, amellyel sújtani akartam.
Jer 18.9
Máskor meg azt határozom egy nemzet és egy ország felől, hogy felépítem és elültetem.
Jer 18.10
De ha ez a nemzet gonoszságot művel a szemem láttára azzal, hogy nem akar hallgatni a szavamra, akkor én is megbánom azt a jót, amellyel el akartam halmozni.
Jer 18.11
Most hát mondd meg Júda férfiainak és Jeruzsálem lakóinak: "Ezt mondja az Úr: Nézzétek, veszedelmet szánok nektek; tervet szőttem ellenetek. Most hát térjen meg mindegyiketek gonosz útjáról; változtassatok életmódotokon és tetteiteken."
Jer 18.12
Csakhogy ők ezt felelik: "Mi haszna itt a beszédnek? Inkább azt tesszük, ami jólesik nekünk; mindegyikünk úgy viselkedik, ahogy gonosz szíve sugallja neki."
Jer 18.13
Azért ezt mondja az Úr: Ha akarjátok, kérdezősködjetek a nemzetek között: Van-e, aki valaha ilyesmit hallott? Milyen szörnyűséget művelt a szűz Izrael!
Jer 18.14
Vajon eltűnik-e a Libanon hava a magasba nyúló csúcsokról? Vagy kiszáradhatnak-e a feltörő, csörgedező vízforrások?
Jer 18.15
Népem mégis megfeledkezett rólam. Annak áldoznak tömjént, ami semmiség. Elcsábították őket útjaikról, az ősi ösvényről, hogy a sivatag útjain járjanak, járatlan csapáson.
Jer 18.16
Országukat sivataggá teszik, örökös gúny tárgyává. Aki csak átmegy rajta, megborzad, és fejét csóválja.
Jer 18.17
Mint a perzselő keleti szél, úgy szórom szét őket az ellenség előtt. A hátamat fordítom feléjük, nem az arcomat, végpusztulásuknak napján.
Jer 18.18
Így beszéltek: "Rajta! Szőjünk összeesküvést Jeremiás ellen, mert nélküle sem fog hiányozni a törvény a papnak, sem a tanács a bölcsnek, sem a beszéd a prófétának! Gyertek, verjük meg a saját nyelvével; úgy, hogy gondosan megfigyeljük minden szavát."
Jer 18.19
Figyelj rám, Uram, és halld meg ellenségeim szavát!
Jer 18.20
Vajon rosszal szokás-e fizetni a jóért? Miért ásnak hát vermet nekem? Emlékezzél! A színed elé álltam, hogy közbenjárjak értük, és elhárítsam a haragodat róluk.
Jer 18.21
Juttasd ezért fiaikat éhínségre, és hányd őket kardélre! Asszonyaik váljanak gyermektelenné és özveggyé, férjük haljon meg dögvészben, az ifjaikat meg járja át kard a harcban!
Jer 18.22
Kiáltozásuktól hangozzék a házuk, amikor hirtelen rájuk küldöd a rablók csapatát. Mert vermet ástak, hogy megfogjanak, és tőrt vetettek a lábamnak.
Jer 18.23
De te, Uram, jól ismered minden ellenem szőtt gyilkos tervüket. Ne kegyelmezz hát gonoszságuknak, és ne töröld el vétküket színed elől! Vesztüket tartsd szem előtt, és ha eljön haragod ideje, bánj el velük!
Jer 19
Jer 19.1
Az Úr így szólt Jeremiáshoz: Menj, vásárolj egy agyagkorsót, s végy magad mellé néhányat a nép vénei és a papok közül.
Jer 19.2
Aztán menj le a Ben-Hinnom völgyébe, a Cserép-kapu bejáratához, és hirdesd ott azokat a szavakat, amelyeket hozzád intézek.
Jer 19.3
Ezt mondd: "Júda királyai, Jeruzsálem lakói! Halljátok az Úr szavát! A Seregek Ura, Izrael Istene mondja: Nos, olyan nyomorúságot hozok erre a helyre, hogy aki csak hallja, csengeni fog tőle a füle.
Jer 19.4
Azért történik ez, mert elhagytak engem, ezt a helyet pedig megszentségtelenítették, tömjént áldoztak itt idegen isteneknek, akiket sem ők, sem atyáik, sem Júda királyai soha nem ismertek. Sőt, ártatlanok vérével is elárasztották ezt a helyet.
Jer 19.5
Magaslatokat építettek a Baalnak, hogy elégessék tűzzel fiaikat, amit egyáltalán nem parancsoltam, sem el nem rendeltem, de még csak eszembe se jutott.
Jer 19.6
Ezért jönnek napok - mondja az Úr -, amikor ezt a helyet nem nevezik többé Tofetnek, sem Ben-Hinnom völgyének, hanem az öldöklés völgyének.
Jer 19.7
Akkor majd meghiúsítom terveit Júdának és Jeruzsálemnek ezen a helyen - kard által veszítem el őket ellenségeik színe előtt, és azok keze által, akik az életükre törnek. Holttestüket az ég madarainak és a mező vadjainak adom eledelül.
Jer 19.8
Ezt a várost pusztasággá és csúfsággá teszem; aki csak elmegy mellette, mind megborzad, és gúnyolódni kezd romlásán.
Jer 19.9
Saját fiaik és lányaik húsát etetem meg velük, egymás húsát eszik majd meg az ostrom idején, abban a szorongatott helyzetben, amelybe ellenségeik juttatják őket, akik életükre törnek."
Jer 19.10
Aztán törd össze a korsót azok szeme láttára, akik veled mennek,
Jer 19.11
és így beszélj: "Ezt mondja a Seregek Ura: Így töröm össze ezt a népet és ezt a várost, amint ez a cserépkorsó összetörik, úgyhogy nem lehet többé összeragasztani. És a Tofetben temetik el őket, mert máshol nem lesz hely a temetkezésre.
Jer 19.12
Igen, így teszek ezzel a hellyel - mondja az Úr. A Tofethez teszem hasonlóvá ezt a várost;
Jer 19.13
Jeruzsálem és Júda királyainak házai is olyan tisztátalanná válnak, mint a Tofet helye; azok a házak, amelyeknek a tetején illatáldozatot mutattak be az ég egész seregének, és italáldozatot öntöttek ki az idegen isteneknek."
Jer 19.14
Amikor Jeremiás visszatért a Tofetből, ahová az Úr küldte, hogy jövendöljön, megállt az Úr háza udvarán és így beszélt az egész néphez:
Jer 19.15
"Ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Igen, ráhozom erre a városra és a hozzá tartozó valamennyi városra azt a nyomorúságot mind, amellyel megfenyegettem, mivel megkeményítették nyakukat és nem akartak hallgatni a szavamra."
Jer 20
Jer 20.1
Meghallotta Paschur pap, Immer fia, aki az Úr házának felügyelője volt, hogy Jeremiás ezt a prófétai szózatot hirdette.
Jer 20.2
Erre Paschur megverette Jeremiás prófétát, majd abba a kalodába záratta, amely az Úr házába vezető felső kapunál, a Benjamin-kapunál volt.
Jer 20.3
Másnap Paschur kiengedte Jeremiást a kalodából. Jeremiás akkor így szólt hozzá: "Nem Paschurnak hív az Úr, hanem Rettegésnek.
Jer 20.4
Mert ezt mondja az Úr: Rettegéssé teszlek téged és minden barátodat; ellenségeik kardjától hullanak el mindnyájan, a szemed láttára. Az egész Júdát Babilon királyának kezére adom; az majd Babilonba hurcolja és kardélre hányja őket.
Jer 20.5
Ennek a városnak minden gazdagságát, minden vagyonát, minden drágaságát, Júda királyainak minden kincsét ellenségeik kezére adom. Azok majd elrabolják, elhurcolják és Babilonba viszik őket.
Jer 20.6
Te meg, Paschur, és egész házad népe fogságba mentek; Babilonba jutsz, ott halsz meg és ott temetnek el téged és minden barátodat, akiknek hazugságot jövendöltél."
Jer 20.7
Rászedtél, Uram! S én hagytam, hogy rászedj. Erősebb voltál nálam és legyőztél. Nevetségessé váltam napról napra: Aki csak lát, mind kicsúfol.
Jer 20.8
Ahányszor csak beszélek, azt kell kiáltanom, azt kell hirdetnem: "Erőszak! Romlás!" Az Úr szava így mindennap gyalázatomra vált és csúfságomra.
Jer 20.9
Már azt gondoltam: Nem törődöm vele, nem beszélek többé a nevében. De ilyenkor mintha tűz gyúlt volna szívemben, és átjárta minden csontomat. S ha megfeszítettem erőmet, hogy ellenálljak, belefáradtam és nem tudtam elviselni.
Jer 20.10
Hallom sokak gyalázkodását: "Rettegés mindenütt! Jelentsétek föl! Följelentjük!" Még azok is, akik barátaim voltak, bukásomra lestek: "Hátha valamiképp tőrbe csalhatnánk, legyőzhetnénk, és bosszút állhatnánk rajta."
Jer 20.11
De az Úr, mint hős harcos, mellettem áll. Ellenfeleim meginognak, s nem bírnak velem, szégyent vallanak és elbuknak. Örökké tartó, soha el nem múló gyalázatban lesz részük.
Jer 20.12
Te pedig, Seregek Ura, igazságos Bíró, aki a vesék és szívek vizsgálója vagy, engedd, hadd láthassam, miként állsz rajtuk bosszút, mert eléd tártam ügyemet.
Jer 20.13
Énekeljetek az Úrnak! Dicsőítsétek az Urat! Mert kiszabadította a szegény lelkét a gonoszok kezéből.
Jer 20.14
Átkozott legyen a nap, amelyen születtem! Az a nap, amelyen a világra hozott anyám: ne legyen áldott.
Jer 20.15
Átkozott legyen az a férfi, aki hírül vitte apámnak: "Fiúgyermeked született" - és ezzel mint jó hírrel örvendeztette meg.
Jer 20.16
Legyen hasonló az az ember azokhoz a városokhoz, amelyeket az Úr könyörtelenül feldúlt; reggel halljon jajkiáltást, délben meg harci riadót,
Jer 20.17
mert nem ölt meg anyám méhében. Bárcsak anyám teste lett volna a sírom, amikor még a méhében hordozott!
Jer 20.18
Miért is jöttem ki méhéből? Hogy csak nyomorúságot és bánatot lássak, és gyalázatban töltsem napjaimat?
Jer 21
Jer 21.1
Ezt a szózatot intézte az Úr Jeremiáshoz, amikor Cidkija király elküldte hozzá Malkija fiát, Paschurt és Maazeja fiát, Cefanja papot ezzel az üzenettel:
Jer 21.2
Kérdezd meg az Urat érdekünkben, mert Babilon királya, Nebukadnezár hadat indít ellenünk. Hátha az Úr majd csodát tesz velünk, mint már annyiszor, és az ellenség elvonul.
Jer 21.3
Jeremiás erre így válaszolt: "Mondjátok meg Cidkijának:
Jer 21.4
Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: Nos, visszafordítom a kezetekben levő fegyvert, amellyel Babilon királya és a káldeusok ellen harcoltok, akik megszállva tartanak titeket körös-körül a falak mentén, és behozom őket városotok közepébe.
Jer 21.5
Sőt, magam harcolok ellenetek kinyújtott kézzel, hatalmas karral, ádáz haragomban, rettenetes indulatomban.
Jer 21.6
Megverem e város lakóit, embert és állatot egyaránt; súlyos dögvészben vesznek el.
Jer 21.7
Aztán - így szól az Úr - majd kiszolgáltatom Júda királyát, Cidkiját, szolgáit és a lakosságot mind, akik csak megmenekültek ebben a városban a dögvésztől, a kardtól és az éhínségtől, Nebukadnezárnak, Babilon királyának a kezébe - mondja az Úr. Ellenségeik kezére és azok kezére adom őket, akik életükre törnek. S ő kardélre hányja őket irgalmatlanul, kegyetlenül, szánalmat nem ismerve."
Jer 21.8
A néphez meg így beszélj: "Ezt mondja az Úr: Nézzétek, elétek tárom az élet útját és a halál útját!
Jer 21.9
Aki ebben a városban marad, az kard, éhínség és dögvész által pusztul el; aki kimegy belőle és megadja magát a várost ostromló káldeusoknak, az életben marad és zsákmányul viszi életét.
Jer 21.10
Mert én e város ellen fordítom arcomat, romlására és nem megszabadítására - mondja az Úr. Igen, Babilon királyának kezére kerül, s ő majd lángba borítja."
Jer 21.11
Júda királyi házának ezt mondd: Halljátok az Úr szavát,
Jer 21.12
Dávid háza! Ezt mondja az Úr: Reggelenként igazságos ítéletet hozzatok, és ragadjátok ki, akit nyomorgatnak, nyomorgatója kezéből. Mert különben fellobban haragom, mint a tűz, és úgy ég majd, hogy senki el nem oltja.
Jer 21.13
Igen, rád török, síkság kőszirtjének lakója - mondja az Úr. Rátok török, akik így beszéltek: Ki merne megtámadni minket, és ki tudna behatolni házainkba?
Jer 21.14
Úgy büntetlek meg benneteket, ahogy tetteitek érdemlik - mondja az Úr. Tüzet gyújtok erdejében, és az körös-körül mindent megemészt.
Jer 22
Jer 22.1
Ezt mondja az Úr: Menj le Júda királyának palotájába, és hirdesd ott ezt az üzenetet:
Jer 22.2
Halld az Úr szavát, Júda királya, te, aki Dávid trónján ülsz, s veled együtt szolgáid és néped is, akik átmennek ezeken a kapukon!
Jer 22.3
Ezt mondja az Úr: Hozzatok igazságos ítéletet; szabadítsátok ki a nyomorgatottat nyomorgatója kezéből; az idegent, az árvát és az özvegyet ne nyomjátok el, óvakodjatok az erőszaktól, s ne ontsatok ártatlan vért ezen a helyen.
Jer 22.4
Mert ha valóban engedelmeskedtek ennek a parancsnak, akkor Dávid trónján ülő királyok fognak bemenni e palota kapuin szekereken és lovakon, ők, szolgáik és népük.
Jer 22.5
De ha nem hallgattok ezekre a szavakra, akkor saját magamra esküszöm - mondja az Úr -, hogy rommá lesz ez a ház.
Jer 22.6
Igen, ezt mondja az Úr Júda királyi házáról: Olyan voltál nekem, mint Gileád; mint a Libanon csúcsa, mégis pusztasággá teszlek, lakatlan várossá.
Jer 22.7
Felavatom ellened azokat, akik fejszével a kezükben lerombolnak; kivágják majd nemes cédrusaidat, s tűzre vetik őket.
Jer 22.8
Majd amikor a népek seregei végigvonulnak ezen a városon, ezt fogják kérdezni egymástól: Miért tette ezt az Úr ezzel a nagy várossal?
Jer 22.9
Erre így válaszolnak nekik: Mert megszegték az Úrnak, az ő Istenüknek szövetségét, s más isteneket imádtak, azoknak szolgáltak.
Jer 22.10
Ne sirassátok, aki már meghalt, ne gyászoljátok! Inkább azt sirassátok keservesen sírva, aki eltávozott, s nem tér többé vissza, és nem látja meg többé szülőföldjét.
Jer 22.11
Mert ezt mondja az Úr Sallum felől, Jozija fiáról, Júda királyáról, aki atyját, Joziját követte a trónon, s el kellett hagynia ezt a helyet: Nem tér többé ide vissza,
Jer 22.12
mert azon a helyen fog meghalni, ahová elhurcolták, és ezt a földet nem látja többé.
Jer 22.13
Jaj annak, aki házát igazságtalansággal, felső termeit jogtalansággal építi. Aki embertársával ingyen dolgoztat, és nem fizeti meg a bérét.
Jer 22.14
Így szól: "Gyönyörű palotát építek magamnak, kellemes, tágas termeket." Ablakokat vágat rajta, cédrusfával borítja be és vörösre festi.
Jer 22.15
Abból áll a királyságod, hogy cédrusfából való épülettel versenyezz másokkal? Apád is evett és ivott, akárcsak te, de azért az igazságra és a jogra is gondja volt, jól is ment a sora.
Jer 22.16
Törődött a szegény és a nyomorult ügyével, azért minden rendjén ment. Vajon nem ezt jelenti-e ismerni engem? - mondja az Úr.
Jer 22.17
Ám a te szemed és a te szíved csak arra ügyel, hogy a magad hasznát hajszold, hogy ártatlan vért onts, meg az erőszakra és az elnyomásra.
Jer 22.18
Ezért ezt mondja az Úr Jojákimról, Jozija fiáról, Júda királyáról: Jaj annak az embernek! Ne sirassátok így kiáltozva: "Jaj, testvérem! Jaj, nővérem!" Ne gyászoljátok így siránkozva: "Jaj, uram! Jaj, felség!"
Jer 22.19
Mert úgy temetik el, mint a szamarat: Kivonszolják és kidobják Jeruzsálem kapuin kívül.
Jer 22.20
Menj fel a Libanonra és ordíts, hallasd hangos jajszavad Básánban, üvölts az Abarim csúcsáról, mert a barátaid mind elpusztultak!
Jer 22.21
Beszéltem neked, amikor még jól ment a sorod, de te azt mondtad: "Nem hallgatok rád." Ez a te szokásod ifjúkorod óta, hogy nem hallgatsz a szavamra.
Jer 22.22
Minden pásztorodat elfújja a szél más legelőkre; barátaid is fogságba mennek. Akkor majd szégyenkezhetsz és pirulhatsz, minden gonoszságod miatt.
Jer 22.23
Te, aki a Libanonon lakol, és a cédrusokon raktál fészket: hogy fogsz majd ordítani, amikor utolérnek a fájdalmak, a rémület, mint a vajúdó asszonyt.
Jer 22.24
Amint igaz, hogy élek - mondja az Úr: Ha Jojakimnak, Júda királyának a fia, Jechonja pecsétgyűrű volna is a jobbomon, onnan is lerántanám.
Jer 22.25
Azok kezére adlak, akik életedre törnek; azok kezére, akiktől annyira félsz: Nebukadnezárnak, Babilon királyának a kezére, a kaldeusok kezére.
Jer 22.26
Téged is, szülőanyádat is idegen országba küldelek; nem ott születtetek, de ott haltok meg mind a ketten.
Jer 22.27
Igen, abba az országba, amelybe vissza szeretnének térni, nem fognak többé visszatérni.
Jer 22.28
Vajon silány, törött edény ez a férfi, ez a Jechonja? Olyan edény, amelyben senki se találja kedvét? Miért vetették hát el őt és nemzetségét, s miért hurcolták el őket olyan országba, amelyet nem ismertek?
Jer 22.29
Ország, ország, ország, halld az Úr szavát!
Jer 22.30
Ezt mondja az Úr: Így jegyezd fel ezt a férfit: "Gyermektelen"! Mint olyan valakit, aki szerencsétlen volt életében. Mert utódai közül egy sem ül Dávid trónjára, egyik sem uralkodhat Júda fölött.
Jer 23
Jer 23.1
Jaj a pásztoroknak, akik elvesztik és szétszélesztik legelőm juhait - mondja az Úr.
Jer 23.2
Ezért ezt mondja az Úr, Izrael Istene a pásztoroknak, akik népemet vezetik: Szétszélesztettétek nyájamat, szétkergettétek, s nem törődtetek vele. Nos, nekem majd lesz gondom rátok, mégpedig gonosz tetteitek szerint - mondja az Úr.
Jer 23.3
De nyájam maradékát magam gyűjtöm össze azokból az országokból, ahová elűztem őket; visszahozom őket legelőikre, ott gyarapodni fognak és megsokasodnak.
Jer 23.4
Pásztorokat rendelek föléjük, hogy gondjukat viseljék és legeltessék őket; nem félnek és nem remegnek többé, és egy sem vész el közülük - mondja az Úr.
Jer 23.5
Igen, jönnek napok - mondja az Úr -, amikor igaz sarjat támasztok Dávidnak. Királyként uralkodik majd, bölcsen kormányoz, s gondja lesz a jogra és az igazságra az országban.
Jer 23.6
Az ő napjaiban megszabadul Júda, és biztonságban él Izrael. Ez lesz a neve, amelyen szólítják: "Az Úr, a mi igazságunk."
Jer 23.7
Jönnek napok - mondja az Úr -, amikor nem azt mondják többé: "Amint igaz, hogy él az Úr, aki kihozta Izrael fiait Egyiptom földjéről",
Jer 23.8
hanem: "Amint igaz, hogy él az Úr, aki visszavezette és hazahozta Izrael házának ivadékát észak földjéről és azokból az országokból, ahová szétszórta őket." És a saját földjükön laknak majd.
Jer 23.9
A prófétákról: A szívem megszakad bensőmben, minden csontom remeg. Olyan vagyok, mint a részeg, mint a bortól mámoros ember, az Úr miatt és szent szavai miatt:
Jer 23.10
"Tele van az ország házasságtörőkkel. [Igen, az ilyenek miatt borult gyászba az ország és száradtak ki a puszta legelői.] Gonoszságot művelni, arra gyorsak; és minden erejük a hamisságuk.
Jer 23.11
Igen, a próféta és a pap is istentelenné vált; még házamban is találkoztam gonoszságukkal - mondja az Úr.
Jer 23.12
Ezért síkos talajjá lesz az útjuk, elcsúsznak rajta a sötétben és elesnek. Mert rájuk hozom a veszedelmet, a büntetés esztendejét - mondja az Úr."
Jer 23.13
Szamaria prófétáiban istentelenséget láttam: Baal nevében prófétáltak, és félrevezették népemet, Izraelt.
Jer 23.14
Jeruzsálem prófétáiban utálatosságot láttam: házasságtörést, hazug életmódot. Még bátorítják is a gonoszokat, nehogy megtérjenek gonoszságaikból. Szodomához lettek hasonlóvá valamennyien, a lakói meg Gomorrához.
Jer 23.15
Ezért ezt mondja a Seregek Ura a prófétákról: Nézzétek, férgeket adok nekik eledelül, és mérgezett vizet italul. Mert Jeruzsálem prófétáitól árad szét minden istentelenség az országban.
Jer 23.16
Ezt mondja a Seregek Ura: Ne hallgassatok arra, amit ezek a próféták mondanak nektek, mert félrevezetnek benneteket. A maguk kitalálta látomást hirdetik, nem az Úr ajkáról valót.
Jer 23.17
Akik elvetik az Úr szavát, azoknak ezt mondják: "Békétek lesz." És azoknak, akik szívük gonoszsága szerint járnak: "Semmi baj nem érhet titeket."
Jer 23.18
[De ki vett részt az Úr tanácsában? Ki látta őt és ki hallotta szavát? Ki figyelt oda szavára, hogy hírül adhatná?]
Jer 23.19
Igen, kitör az Úr haragjának vihara; pusztító szélvihar zúdul a gonoszok fejére:
Jer 23.20
Az Úr haragja nem fordul vissza, míg meg nem valósítja, s be nem teljesíti szívének szándékát. Majd az idők végén értitek ezt meg világosan.
Jer 23.21
Nem küldtem ezeket a prófétákat, mégis futnak. Nem is szóltam hozzájuk, mégis prófétálnak.
Jer 23.22
Ha részt vettek volna tanácsomban, tudtára adták volna népemnek szavaimat, és visszatérítették volna őket gonosz útjaikról, gonosz tetteiktől.
Jer 23.23
Tán csak a közelből vagyok Isten - mondja az Úr -, s nem vagyok a távolból is Isten?
Jer 23.24
Elrejtőzhet-e valaki úgy a rejtekhelyen, hogy ne lássam meg? - mondja az Úr. Vajon nem én töltöm-e be az eget és a földet? - mondja az Úr.
Jer 23.25
Hallottam, miket mondanak a próféták, akik hazugságokat jövendölnek a nevemben. "Álmot láttam - mondják -, álmot láttam."
Jer 23.26
Meddig gondolkodnak így ezek a hazug próféták, akik csak a maguk kitalálta csalárdságot jövendölik?
Jer 23.27
Azt remélik, hogy álmaik miatt, amelyeket egymásnak elmesélnek, népem megfeledkezik nevemről, úgy, amint atyáik elfeledkeztek a nevemről Baal miatt?
Jer 23.28
Az a próféta, aki álmot lát, csak mondja el a saját álmát. De aki tőlem veszi a szót, hát hirdesse hűségesen! Mi köze van a pelyvának a búzához? - mondja az Úr.
Jer 23.29
Nem olyan-e szavam, mint a tűz? - mondja az Úr -, és mint a sziklát szétzúzó pöröly?
Jer 23.30
Azért én a próféták ellen fordulok - mondja az Úr -, akik ellopják egymástól szavaimat.
Jer 23.31
Igen, a próféták ellen fordulok - mondja az Úr -, akik úgy akarnak jövendölni, hogy csak a nyelvüket mozgatják.
Jer 23.32
A próféták ellen fordulok, akik hazug álmaik szerint prófétálnak - mondja az Úr -, mert elbeszélik őket, s így félrevezetik népemet hazugságaikkal, csalárdságukkal. Bizony, nem küldtem őket, sem parancsot nem adtam nekik. Nem is használnak semmit ennek a népnek - mondja az Úr.
Jer 23.33
Ha pedig azt kérdi tőled ez a nép, vagy egy próféta, vagy egy pap: "Mi az Úr terhe?" - ezt válaszold neki: "Ti magatok vagytok az Úr terhe; de elvetlek benneteket magamtól. Az Úr mondja ezt."
Jer 23.34
A prófétát, papot vagy bárki mást, aki azt mondja, hogy "az Úr terhe", megbüntetem háza népével együtt.
Jer 23.35
Inkább így kell beszélnetek egymással, szomszéd a szomszédjával, testvér a testvérével: "Mit válaszolt az Úr?" és "Mit mondott az Úr?"
Jer 23.36
De ne említsétek többé "az Úr terhe" kifejezést, mert mindenkinek terhes lesz a szava, ha kiforgatjátok az élő Istennek, a Seregek Urának, a mi Istenünknek a szavait.
Jer 23.37
Ezt mondd a prófétának: "Mit felelt neked az Úr?" és: "Mit mondott neked az Úr?"
Jer 23.38
Ha azonban az Úr terhét emlegetitek, akkor ezt mondja majd az Úr: "Mivel ezt a kifejezést használjátok: "az Úr terhe", bár figyelmeztettelek titeket, hogy ne mondjátok többé, hogy "az Úr terhe",
Jer 23.39
azért felkaplak és elviszlek benneteket színem elől; elhagylak titeket és a várost is, amelyet nektek és atyáitoknak adtam.
Jer 23.40
Örökös szégyent hozok rátok és véget nem érő gyalázatot, amelyet a feledés nem borít el soha."
Jer 24
Jer 24.1
Az Úr a következő látomásban részesített: Két fügével telt kosár állt az Úr temploma előtt. Ez akkor történt, amikor Babilon királya, Nebukadnezár, Jeruzsálemből fogságba hurcolta Jechonját, Jojakim fiát, Júda királyát és vele együtt Júda főembereit, s a kovácsokat meg a többi mesterembereket is Babilonba.
Jer 24.2
Az egyik kosárban nagyon finom füge volt, olyan, amilyen a korán érő füge szokott lenni; ám a másikban nagyon rossz füge volt, szinte ehetetlen.
Jer 24.3
Az Úr akkor így szólt hozzám: "Mit látsz, Jeremiás?" Így feleltem: "Fügét látok; egyrészt jót, nagyon jót; másrészt rosszat, egészen rosszat, olyat, hogy meg sem lehet enni."
Jer 24.4
Erre az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:
Jer 24.5
Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: Amint jó ez a füge, ugyanolyan jóakarattal törődöm majd Júda száműzötteivel, akiket elküldtem erről a helyről a káldeusok földjére.
Jer 24.6
Feléjük fordítom tekintetem, hogy jót tegyek velük, és visszahozom őket ebbe az országba. Mert fölépíteni akarom őket, nem lerombolni; elültetni őket, nem kigyomlálni.
Jer 24.7
És szívet adok nekik, hogy elismerjék: én vagyok az Úr. Ők az én népem lesznek, én meg Istenük leszek, mert teljes szívükből hozzám térnek.
Jer 24.8
Az a rossz füge meg, amely olyan rossz, hogy meg sem lehet enni, azt jelenti - mondja az Úr -, hogy mint fogok bánni Cidkijával, Júda királyával, főembereivel és Jeruzsálem többi lakójával, akik itt maradnak ezen a földön; aztán azokkal, akik Egyiptom földjén telepedtek le.
Jer 24.9
Elrettentő például állítom őket a föld minden országa elé; gyalázattá, szólásmondás és gúny tárgyává, és átokká lesznek minden helyen, ahová szétszórom őket.
Jer 24.10
Kardot, éhínséget és dögvészt bocsátok rájuk, amíg ki nem pusztulnak erről a földről, amit nekik és atyáiknak adtam.
Jer 25
Jer 25.1
Ezt a szózatot kapta Jeremiás Júda egész népe felől Jojakim 4. esztendejében, aki Jozijának, Júda királyának volt a fia. [Ez az év Nebukadnezárnak, Babilon királyának első esztendeje.]
Jer 25.2
Jeremiás próféta így hirdette ki ezt a szózatot Júda egész népének és Jeruzsálem minden lakójának:
Jer 25.3
Jozijának, Amon fiának, Júda királyának 13. esztendejétől mind a mai napig, azaz huszonhárom esztendő óta intézi hozzám szavait az Úr, és én szünet nélkül beszéltem nektek, [de nem hallgattatok meg;
Jer 25.4
valóban az Úr folyton-folyvást küldte hozzátok összes szolgáit, a prófétákat, de nem hallgattátok meg őket, s ügyet se vetettetek rájuk].
Jer 25.5
Ez volt az üzenet: Térjetek meg mindannyian gonosz útjaitokról és gonosz tetteitekből, hogy megmaradhassatok ezen a földön, amelyet az Úr nektek és atyáitoknak adott öröktől fogva és mindörökre.
Jer 25.6
[És ne szegődjetek idegen istenekhez, hogy nekik szolgáljatok és őket imádjátok. Ne ingereljetek haragra kezetek alkotásaival, nehogy lesújtsak rátok.]
Jer 25.7
De ti nem hallgattatok rám [- mondja az Úr -, sőt haragra ingereltetek kezetek alkotásaival a saját vesztetekre].
Jer 25.8
Ezért ezt mondja a Seregek Ura: Mivel nem hallgattatok szavamra,
Jer 25.9
elküldök észak minden nemzetségéért [és Nebukadnezárért, szolgámért, Babilon királyáért - mondja az Úr]. Idehozom őket erre a földre, ennek lakóira [és a körülöttük lakó nemzetekre]. És átengedem őket a pusztulásnak, hogy borzalommá, gúny tárgyává legyenek, és örökké tartó szégyen legyen a sorsuk.
Jer 25.10
Elnémítom közöttük az öröm és a vigasság hangját; a vőlegény és a menyasszony szavát; a malom zúgását, és kioltom lámpáik fényét.
Jer 25.11
Az egész ország elhagyatott pusztasággá lesz, mert lakói szolgaságba mennek a nemzetek közé, hetven esztendőre.
Jer 25.12
[De amikor eltelik a hetven esztendő, megbüntetem Babilon királyát és azt a népet - mondja az Úr - azért a gonoszságért, amelyet végbevitt. Megbüntetem a káldeusok országát, és pusztasággá teszem mindörökre.]
Jer 25.13
És valóra váltom abban az országban mindazt, amit ellene kimondtam, ami meg van írva ebben a könyvben.
Ezt jövendölte Jeremiás a nemzetek ellen.
Jer 25.14
[Mert őket is szolgaságra vetik hatalmas nemzetek és nagy királyok. Így aztán visszafizetek nekik tetteik és kezük munkája szerint.]
Jer 25.15
Az Úr, Izrael Istene, így szólt hozzám: Vedd a kezemből ezt a borral telt serleget, és itasd meg belőle az összes nemzetet, amelyhez elküldelek.
Jer 25.16
Hadd igyanak belőle, hogy megtántorodjanak és eszüket veszítsék, mielőtt rájuk szabadítom a kardot.
Jer 25.17
Elvettem hát a serleget az Úr kezéből és megitattam belőle minden nemzetet, amelyhez elküldött az Úr:
Jer 25.18
[Jeruzsálemet és Júda városait, királyait és főembereit, hogy pusztasággá, iszonyattá, gúny tárgyává és átokszóvá tegyem őket, mint ahogy az ma van];
Jer 25.19
a fáraót, Egyiptom királyát, szolgáival, főembereivel és összes népével együtt;
Jer 25.20
aztán minden fajta népséget, [így Uz földjének minden királyát] a filiszteusok földjének minden királyát; Askalont, Gázát, Akkaront és Asdod maradékát;
Jer 25.21
Edomot, Moábot és Ammon fiait,
Jer 25.22
Tírusz [valamennyi] királyát, Szidón valamennyi királyát és a szigetországok királyait, akik a tengeren túl laknak;
Jer 25.23
Dedánt, Temát, Buzt, és az összes nyírott halántékút;
Jer 25.24
Arábia valamennyi királyát, akik a pusztában laknak;
Jer 25.25
[Zimri összes királyát] Elám összes királyát és a médek összes királyát;
Jer 25.26
aztán észak minden királyát közel és távol, az egyiket a másik után; vagyis a föld színén levő minden országot [végül még Sesák királya is iszik belőle].
Jer 25.27
Ezt mondd majd nekik: Ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Igyatok! Részegedjetek meg! Hányjatok! Essetek el, s ne keljetek föl többé addig, míg rátok nem szabadítom a kardot.
Jer 25.28
Ha pedig nem akarják elvenni kezedből a serleget, hogy igyanak belőle, akkor így beszélj: Ezt mondja a Seregek Ura: Meg kell innotok!
Jer 25.29
Mert ha arra a városra, amely a nevemet viseli, pusztulást hozok, hogyan gondoljátok, hogy ti büntetlenül maradtok? Bizony, nem maradtok büntetlenül. Mert magam szólítom ide a kardot a föld minden lakója ellen - mondja a Seregek Ura.
Jer 25.30
Te pedig hirdesd nekik mindezeket a szavakat és mondd nekik: Harsog az Úr a magasból, mennydörög szent hajlékából. Fölemeli hangját legelője ellen, úgy kiáltozik, mint akik a szőlőt tapossák, szózata elhatol a föld minden lakójához,
Jer 25.31
a föld végső határáig. Mert az Úr ítéletet hirdet a nemzetek fölött, minden ember fölött ítélkezik: a gonoszokat kiszolgáltatja a kardnak - mondja az Úr.
Jer 25.32
Így beszél a Seregek Ura: Nézzétek! A csapás vándorol az egyik nemzetről a másikra; és nagy szélvész támad a föld végső határairól.
Jer 25.33
Akiket az Úr megöl azon a napon, szétszóródnak a föld egyik végétől a másikig. Nem gyászolják meg őket; senki nem szedi össze és nem temeti el őket; úgy hevernek majd a föld színén, mint a trágya.
Jer 25.34
Jajgassatok, pásztorok, üvöltsetek, vessétek magatokat a porba, ti, vezérei a nyájnak, mert elérkezett pusztulástok napja; úgy elhulltok, mint a leölésre kiválasztott kosok.
Jer 25.35
Nincs hová futniuk a pásztoroknak, nincs menekvésük a nyáj vezéreinek.
Jer 25.36
Hallgassátok: hogy hangzik a pásztorok kiáltása, hogy zúg a nyáj vezéreinek jajgatása, mert az Úr elpusztította legelőiket,
Jer 25.37
feldúlta békés mezőiket.
Jer 25.38
Az oroszlán előjött rejtekéből, országuk pusztasággá lett a pusztító kard és az Úr izzó haragja miatt.
Jer 26
Jer 26.1
Jojakim, Jozija fia, Júda királya uralkodásának kezdetén ezt a szózatot intézte az Úr Jeremiáshoz:
Jer 26.2
Ezt mondja az Úr: Állj oda az Úr házának udvarába és hirdesd Júda városai lakóinak, akik imádkozni jönnek az Úr házába, azokat a szavakat mind, amelyeknek a hirdetésére parancsot adtam neked. Ne hallgass el egyetlen szót sem.
Jer 26.3
Hátha szót fogadnak és megtérnek gonosz útjaikról; akkor én is megbánom azt a veszedelmet, amelyet rájuk akarok hozni tetteik gonoszsága miatt.
Jer 26.4
Így beszélj hozzájuk: Ezt mondja az Úr: Ha nem hallgattok rám, és nem jártok törvényeim szerint, amelyet elétek tártam,
Jer 26.5
és nem figyeltek szolgáimnak, a prófétáknak szavára, akiket folyton-folyvást küldtem hozzátok, de ti soha nem hallgattatok rájuk:
Jer 26.6
ezt a templomot Silóhoz teszem hasonlóvá, ezt a várost pedig átokká teszem a föld összes nemzete előtt.
Jer 26.7
A papok, a próféták és az egész nép hallotta, amint Jeremiás elmondta ezt a beszédet az Úr házában.
Jer 26.8
Amikor tehát Jeremiás mind elmondta, amit az Úr parancsára el kellett mondania az egész népnek, a papok és a próféták megragadták és így szóltak: Halállal kell lakolnod!
Jer 26.9
Miért jövendöltél az Úr nevében így: "Ez a templom Silóhoz lesz hasonlóvá, ez a város meg úgy elpusztul, hogy lakója sem marad"? Az egész nép ott tolongott Jeremiás körül az Úr házában.
Jer 26.10
Amikor ezeket az eseményeket meghallották Júda főemberei, fölmentek a királyi palotából az Úr házába, és leültek az Úr házának új kapuja előtt.
Jer 26.11
Akkor a papok és a próféták így kezdtek beszélni a főemberekhez és az egész néphez: Ez az ember halált érdemel, mert ez a város ellen jövendölt, amint azt saját fületekkel hallottátok.
Jer 26.12
Jeremiás erre így válaszolt a főembereknek és a népnek: "Maga az Úr küldött, hogy elmondjam a templom és a város ellen mindazokat a szavakat, amelyeket hallottatok tőlem.
Jer 26.13
Most hát változtassatok életmódotokon és tetteiteken; hallgassatok az Úrnak, Isteneteknek a szavára; mert akkor az Úr megbánja a veszedelmet, amellyel megfenyegetett benneteket.
Jer 26.14
Ami engem illet, a kezetekben vagyok. Tegyetek velem úgy, ahogy jónak és helyesnek látjátok.
Jer 26.15
De tudjátok meg, hogy ha halálra adtok, ártatlan vér száll a fejetekre, erre a városra és lakóira, mert valóban az Úr küldött, hogy ezt mind elmondjam a fületek hallatára."
Jer 26.16
Ekkor a főemberek és az egész nép így szóltak a papokhoz és a prófétákhoz: "Nem szabad halálra ítélni ezt az embert, mert az Úrnak, a mi Istenünknek nevében beszélt hozzánk."
Jer 26.17
Néhányan felálltak az ország vénei közül, és így szóltak a nép egész gyülekezetéhez:
Jer 26.18
"A moreseti Mikeás, aki Hiszkijának, Júda királyának idejében prófétált, így beszélt egykor Júda egész népéhez: Ezt mondja a Seregek Ura: Siont felszántják, mint a szántóföldet; Jeruzsálem romhalmazzá válik, és a templom hegye erdős magaslattá lesz.
Jer 26.19
Vajon halálra ítélte ezért őt Júda királya, Hiszkija és egész Júda? Nem, hanem inkább félni kezdték az Urat és könyörögtek hozzá, erre az Úr megbánta a veszedelmet, amellyel fenyegette őket. Mi meg ilyen nagy gonoszságot követnénk el a saját kárunkra?"
Jer 26.20
Volt egy másik férfi is, aki az Úr nevében jövendölt: Semaja fia, Urija, Kirjat-Jearimból. Pontosan ugyanazt jövendölte a városról és az országról, mint Jeremiás.
Jer 26.21
Amikor Jojakim király vezéreivel és főembereivel együtt tudomást szerzett beszédéről, a király halálra kerestette. Meghallotta ezt Urija, megijedt és elmenekült Egyiptomba.
Jer 26.22
Jojakim király azonban Akbor fiát, Elnatánt más férfiakkal együtt Egyiptomba küldte érte.
Jer 26.23
Ezek visszahozták Uriját Egyiptomból, és Jojakim király elé vezették, aki aztán megölette karddal, és holttestét a köznép temetőjébe vetette.
Jer 26.24
De Ahikám, Safan fia megoltalmazta Jeremiást. Így nem került a nép kezére és nem ölték meg.
Jer 27
Jer 27.1
[Cidkijának, Jozija fiának, Júda királyának uralkodása kezdetén az Úr ezt a szózatot intézte Jeremiáshoz:]
Jer 27.2
Így szólt hozzám az Úr: Csinálj magadnak köteleket és egy igát, és vedd a nyakadba őket.
Jer 27.3
Aztán üzenj Edom királyának, Moáb királyának, az ammoniták királyának, Tírusz királyának és Szidón királyának azoknak a követeknek a közvetítésével, akik Cidkijához, Júda királyához jöttek Jeruzsálembe.
Jer 27.4
Ezt az üzenetet adják át uralkodóiknak: "Ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene, így szóljanak uralkodóikhoz:
Jer 27.5
Én teremtettem a földet, az embert és az állatokat, amelyek a föld színén vannak, nagy hatalommal és kinyújtott karral. Én annak adom, akinek akarom.
Jer 27.6
Most ezeket az országokat mind Nebukadnezárnak, Babilon királyának a kezébe adtam, aki az én szolgám; még a vadállatokat is neki adtam, hogy őt szolgálják.
Jer 27.7
[Valóban, neki szolgál majd minden nép; sőt, fiának és unokájának is mindaddig, amíg el nem jön az ő országának ideje is, amikor hatalmas nemzetek és nagy királyok őt is szolgaságba vetik.]
Jer 27.8
Amelyik nemzet és ország nem hódol meg Nebukadnezárnak, Babilon királyának, és nem hajtja nyakát Babilon királyának igájába, azt karddal, éhínséggel és döghalállal sújtom - mondja az Úr -, amíg csak kezébe nem adom őket.
Jer 27.9
Ne hallgassatok hát prófétáitokra, jósaitokra, álomfejtőitekre, jövendőmondóitokra és varázslóitokra, akik azt mondogatják nektek: Nem lesztek Babilon királyának alattvalói.
Jer 27.10
Mert hazugságot jövendölnek nektek, ezért számkivetésbe visznek benneteket országotokból; kiűzlek benneteket, és elvesztek.
Jer 27.11
Azt a nemzetet azonban, amely Babilon királyának igájába hajtja nyakát, és meghódol neki, azt békén hagyom országában - mondja az Úr -, hogy művelje és lakjék benne."
Jer 27.12
Ugyanígy szóltam Cidkijához, Júda királyához: "Hajtsátok nyakatokat - mondtam neki - Babilon királyának igájába; hódoljatok meg előtte és népe előtt, így életben maradtok.
Jer 27.13
[Miért is halnátok meg, te és a te néped, kard, éhínség és döghalál által, amint az Úr megfenyegette azt a népet, amely nem akar meghódolni Babilon királyának?]
Jer 27.14
Ne hallgassatok a próféták szavára, akik így beszélnek hozzátok: Nem lesztek Babilon királyának alattvalói; hiszen hazugságot jövendölnek nektek.
Jer 27.15
Mert nem én küldtem őket - mondja az Úr -, és így hazug módon beszélnek nevemben. A vége aztán az lesz, hogy elűzlek titeket, elvesztek, és elvesznek a próféták is, akik jövendölnek nektek."
Jer 27.16
Majd a papokhoz és az egész néphez így beszéltem: "Ezt mondja az Úr: Ne hallgassatok azoknak a prófétáknak a szavára, akik ilyenformán jövendölnek nektek: Íme, az Úr templomának edényei [nemsokára] visszakerülnek Babilonból, mert hazugságot mondanak nektek.
Jer 27.17
[Ne hallgassatok rájuk! Inkább hódoljatok meg Babilon királya előtt, mert így életben maradtok; miért is jusson ez a város pusztulásra?]
Jer 27.18
Ha ők valóban próféták, és az Úr szava van bennük, akkor inkább járuljanak könyörögve a Seregek Ura elé, hogy ne jussanak azok az edények is Babilonba, amelyek még megmaradtak az Úr templomában, Júda királyának palotájában és Jeruzsálemben.
Jer 27.19
Mert ezt mondja a Seregek Ura [az oszlopokról, a medencéről, az üstlábakról] és a többi edényről, amelyek még megmaradtak ebben a városban,
Jer 27.20
amiket annak idején nem vitt el Babilon királya, Nebukadnezár, amikor Jeruzsálemből Babilonba fogságba hurcolta Jechonját, Jojakim fiát, Júda királyát [Júda és Jeruzsálem vezető embereivel együtt].
Jer 27.21
Ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene azokról az edényekről, amelyek megmaradtak az Úr templomában, Júda királyának palotájában és Jeruzsálemben:
Jer 27.22
Babilonba viszik őket, [és ott is maradnak addig a napig, amelyen majd megkeresem őket] - mondja az Úr. [Akkor majd visszahozom és visszatétetem őket erre a helyre.]"
Jer 28
Jer 28.1
Még ugyanabban az esztendőben, vagyis Cidkijának, Júda királyának uralkodása elején, a 4. év ötödik hónapjában történt, hogy Azzur fia, a Gibeonból származó Hananja próféta beszédet intézett Jeremiáshoz az Úr templomában, a papok és az egész nép jelenlétében.
Jer 28.2
Ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: "Összetöröm Babilon királyának igáját.
Jer 28.3
Két esztendőn belül visszahozom erre a helyre az Úr házának összes edényét, amelyet Nebukadnezár, Babilon királya vitt el innen, és Babilonba hurcolt.
Jer 28.4
És visszahozom erre a helyre Jechonját is, Jojakim fiát, Júda királyát Júda valamennyi száműzöttjével együtt, akik Babilonba kerültek - mondja az Úr. Mert valóban összetöröm Babilon királyának igáját."
Jer 28.5
Ekkor Jeremiás próféta így válaszolt Hananja prófétának a papok előtt és az Úr házában tartózkodó egész nép előtt;
Jer 28.6
ezt mondta Jeremiás próféta: "Úgy legyen! Bárcsak így tenne az Úr! Bár teljesítené szavaidat, amelyekkel azt jövendölted, hogy visszahozza az Úr templomának edényeit és az összes száműzöttet is Babilonból erre a helyre.
Jer 28.7
De hallgasd meg most azt a beszédet, amelyet én intézek hozzád és az egész néphez:
Jer 28.8
Azok a próféták, akik előtted és előttem voltak, ősidők óta harcról, éhínségről és döghalálról jövendöltek sok ország és nagy birodalmak ellen.
Jer 28.9
De arról a prófétáról, aki békességet jövendöl, csak akkor ismerik el, hogy valóban az Úr küldte, ha szava beteljesedik."
Jer 28.10
Erre Hananja próféta levette Jeremiás próféta nyakáról az igát és összetörte.
Jer 28.11
Majd így szólt Hananja az egész nép színe előtt: Ezt mondja az Úr: "Így fogom letörni két esztendő múlva Nebukadnezárnak, Babilon királyának igáját az összes nemzetek nyakáról." Jeremiás próféta ezután elment onnan.
Jer 28.12
Miután Hananja próféta összetörte az igát, amelyet levett Jeremiás próféta nyakáról, az Úr ezt a szózatot intézte Jeremiáshoz:
Jer 28.13
"Menj el Hananjához, és mondd meg neki: Ezt mondja az Úr: a faigát ugyan összetörted, de én vasigát csinálok helyette.
Jer 28.14
Mert a Seregek Ura, Izrael Istene ezt mondja: Vasigát teszek mind e nemzeteknek a nyakára, hogy meghódoljanak Nebukadnezárnak, Babilon királyának. [Valóban szolgálni fognak neki. Sőt még a föld vadjait is neki adom.]"
Jer 28.15
Jeremiás próféta ezután így szólt Hananja prófétához: "Ide hallgass, Hananja! Nem küldött téged az Úr! Mégis arra vetted rá a népet, hogy hazugságban bízzék.
Jer 28.16
Ezért azt mondja az Úr: Elpusztítalak a föld színéről még ebben az esztendőben meghalsz, mert az Úrtól való elpártolást hirdetted."
Jer 28.17
Meg is halt Hananja még abban az esztendőben, a hetedik hónapban.
Jer 29
Jer 29.1
Ez annak a levélnek a szövege, amelyet Jeremiás próféta Jeruzsálemből küldött a fogságba hurcolt véneknek, papoknak, prófétáknak és az egész népnek; azoknak, akiket Nebukadnezár hurcolt el Jeruzsálemből Babilonba.
Jer 29.2
Ez azután történt, hogy Jechonja király elhagyta Jeruzsálemet az anyakirálynéval, az udvari tisztségviselőkkel, Júda és Jeruzsálem főembereivel meg a kovácsokkal és az egyéb mesteremberekkel együtt.
Jer 29.3
A levelet Safán fia, Eleaza és Hilkija fia, Germaja vitte el; Cidkija, Júda királya küldte őket Babilonba Nebukadnezárhoz, Babilon királyához. Így szólt a levél:
Jer 29.4
Ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene azoknak, akiket Jeruzsálemből Babilonba hurcoltak:
Jer 29.5
"Építsetek házakat és lakjatok bennük; telepítsetek kerteket és egyétek gyümölcsét;
Jer 29.6
vegyetek magatoknak feleséget, hogy fiúk és lányok szülessenek; fiaitokat házasítsátok meg, lányaitokat adjátok férjhez, hogy ők is fiúknak és lányoknak adjanak életet: nektek ugyanis sokasodnotok kell ott, nem pedig kevesbednetek.
Jer 29.7
Munkálkodjatok annak az országnak jólétén, amelybe vittelek benneteket; imádkozzatok érte az Úrhoz, hiszen jóléte a ti jólétetek is."
Jer 29.10
Mert ezt mondja az Úr: Majd ha elmúlik a Babilonnak adott hetven esztendő, meglátogatlak titeket, és teljesítem nektek azt az ígéretemet, hogy visszahozlak benneteket erre a helyre.
Jer 29.11
Hiszen tudom, milyen terveket gondoltam el felőletek - mondja az Úr; ezek a tervek a békére vonatkoznak, nem a pusztulásra, mert reménységgel teli jövőt szánok nektek.
Jer 29.12
Ha majd segítségül hívtok és könyörögve hozzám jöttök: meghallgatlak titeket.
Jer 29.13
Ha kerestek, megtaláltok; föltéve, hogy szívetek mélyéből kerestek.
Jer 29.14
Megengedem majd, hogy megtaláljatok [- mondja az Úr. Jóra fordítom sorsotokat, és összegyűjtelek titeket minden nép közül és minden helyről, ahová szétszórtalak benneteket - mondja az Úr. És visszahozlak titeket erre a helyre, ahonnan számkivetésbe küldtelek].
Jer 29.15
Azt mondjátok: Az Úr prófétákat támasztott nekünk Babilonban.
Jer 29.8
De a Seregek Ura, Izrael Istene ezt mondja: Vigyázzatok, nehogy félrevezessenek titeket a köztetek lakó próféták és jövendőmondók, se álmaikra ne figyeljetek, amelyeket álmodnak,
Jer 29.9
mert hazugságot jövendölnek nektek, az én nevemben, noha nem küldtem őket - mondja az Úr.
Jer 29.16
Ezt mondja továbbá az Úr a Dávid trónján ülő királyról és az egész népről, amely ebben a városban lakik; testvéreitekről, akiket nem hurcoltak fogságba veletek együtt.
Jer 29.17
Így beszél a Seregek Ura: Igen, kardot, éhínséget és döghalált küldök rájuk; olyanná teszem őket, amilyen a rothadt füge, amely rossz és ehetetlen.
Jer 29.18
Tehát karddal, éhínséggel és döghalállal üldözöm őket; borzalommá teszem őket a föld minden országa számára; átokká, iszonyattá, gúny és gyalázat tárgyává teszem őket mindama nemzetek előtt, amelyek közé szétszórom őket;
Jer 29.19
s mindezt azért, mert nem akartak hallgatni a szavamra - mondja az Úr -, noha folyton-folyvást küldtem hozzájuk szolgáimat, a prófétákat. De ők nem akartak rám hallgatni - mondja az Úr.
Jer 29.20
Ti azonban mindnyájan, akiket fogságba hurcoltak, akiket Jeruzsálemből Babilonba küldtem, ti halljátok meg az Úr szavát!
Jer 29.21
Ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene Achábról, Kolaja fiáról és Cidkijáról, Maazeja fiáról, akik hazugságokat jövendölnek nektek az én nevemben: Nézzétek, kiszolgáltatom őket Nebukadnezárnak, Babilon királyának kezébe, s szemetek láttára megöli őket.
Jer 29.22
Sorsuk alapján ezt az átokszót fogják majd használni Júda száműzöttjei Babilonban: Úgy tegyen veled az Úr, mint Cidkijával és Achábbal, akiket Babilon királya tűzön pörkölt meg.
Jer 29.23
Ez lesz a végük mindazoknak, akik gyalázatos dolgot művelnek Izraelben; például házasságtörést követnek el embertársuk feleségével, vagy hazug módon az én nevemben beszélnek, jóllehet nem küldtem őket. Minderről tudok, s tanúskodom róla - mondja az Úr.
Jer 29.24
A nehelámi Semaja a maga nevében levelet intézett [Jeruzsálem egész népéhez],
Jer 29.25
Cefanja paphoz, Maazeja fiához [és a többi paphoz]. Ez volt a tartalma:
Jer 29.26
Az Úr tett pappá Jehojada utódaként, hogy rendet tarts az Úr templomában; ha tehát olyan őrjöngő férfi akad, aki prófétaként akar feltűnni, kötelességed kalodába és börtönbe zárni.
Jer 29.27
Most hát miért nem léptél föl az anatoti Jeremiás ellen, aki prófétának színleli magát előttetek?
Jer 29.28
Mert még ide, Babilonba is ilyen üzenetet küldött nekünk: "Sokáig tart még! Építsetek házakat és lakjatok bennük; telepítsetek kerteket és élvezzétek gyümölcsét!"
Jer 29.29
Cefanja pap hangosan felolvasta ezt a levelet Jeremiás próféta előtt.
Jer 29.30
De az Úr ezt a szózatot intézte Jeremiás prófétához:
Jer 29.31
Üzend meg az összes száműzöttnek: "Ezt mondja az Úr a nehelámi Semaja felől: Mivel Semaja jövendölt nektek, bár nem küldtem, és arra ösztönzött benneteket, hogy hazugságban bízzatok:
Jer 29.32
ezért megfenyítem a nehelámi Semaját és utódait - mondja az Úr. Családjának egyetlen tagja sem marad életben e nép között, és így nem látja meg azt a boldogságot, amelyet népemnek szánok [- mondja az Úr -, mert lázadást hirdetett az Úr ellen]."
Jer 30
Jer 30.1
Az Úr ezt a szózatot intézte Jeremiáshoz:
Jer 30.2
Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: Írd le egy könyvbe a szavakat, amelyeket hozzád intéztem.
Jer 30.3
Mert eljön az idő - mondja az Úr -, amikor jóra fordítom népemnek, Izraelnek [és Júdának] sorsát - mondja az Úr. És visszahozom őket, hogy birtokukba vegyék ezt a földet, amelyet atyáiknak adtam.
Jer 30.4
Ezek az Úr szavai, amelyeket Izrael [és Júda] felől mondott:
Jer 30.5
Ezt mondja az Úr: Szörnyű kiáltást hallottam; a rettegés szavát, nem a békességét.
Jer 30.6
Kérdezzétek meg, s nézzetek utána: Vajon szülnek-e férfiak gyermeket? Miért látom hát, hogy minden férfi derekán tartja kezét, mint a vajúdó asszony? Miért változott meg minden arc és lett halálsápadt?
Jer 30.7
Valóban, annyira nagy ez a nap, hogy nincs hozzá hasonló. A szorongattatás napja Jákob számára, de megmenekül.
Jer 30.8
Azon a napon - mondja a Seregek Ura -, összetöröm az igát nyakukon és szétzúzom bilincseiket. Nem lesznek többé idegenek szolgái,
Jer 30.9
hanem az Úrnak, Istenüknek fognak szolgálni, és Dávid királynak, akit támasztok nekik.
Jer 30.10
Ne félj hát, szolgám, Jákob, - mondja az Úr -, Izrael, ne rettegj. Nézd, kiszabadítalak a távoli országokból, és utódaidat fogságuk földjéről. Jákob újra nyugalmat élvez, és jólétben él, senki sem háborgatja.
Jer 30.11
Mert én veled vagyok, hogy megszabadítsalak, igen, megsemmisítem mind a nemzeteket, amelyek közé szétszórtalak. De téged nem semmisítlek meg, csak megfenyítelek, ahogy igazságosságom kívánja, mert nem engedhetem, hogy teljesen büntetlen maradj.
Jer 30.12
Igen, ezt mondja az Úr: Gyógyíthatatlan a sebed, halálosan veszedelmes a sérülésed.
Jer 30.13
Senki sincs, aki sebeddel törődnék; nincsen számodra gyógyulás.
Jer 30.14
Szeretőid mind megfeledkeztek rólad, nem törődnek többé veled. Mert ellenséges csapással sújtottalak, kegyetlenül megfenyítettelek [sok gonoszságodért, tömérdek vétkedért].
Jer 30.15
Miért panaszkodol romlásod miatt? Bizony, gyógyíthatatlan a fájdalmad; sok gonoszságodért, tömérdek vétkedért tettem ezt veled.
Jer 30.16
De mind felfalják majd azokat, akik téged faltak, és fogságba jut minden ellenséged. Kifosztják, akik téged fosztogattak, és aki zsákmányt szed tőled, zsákmánnyá teszem.
Jer 30.17b
Mert számkivetettnek neveztek, és olyannak, akivel senki sem törődik:
Jer 30.17a
gyógyulást hozok neked és kigyógyítalak sebeidből - mondja az Úr.
Jer 30.18
Ezt mondja az Úr: Helyreállítom Jákob sátrait, és megkönyörülök hajlékain. Újraépítik romjaiból a várost, és a palotát is a maga helyén.
Jer 30.19
Hálaadás hallatszik onnan és örömnek szava. Megsokasítom őket, és nem fogyatkoznak meg; megdicsőítem őket, és nem szégyenülnek meg.
Jer 30.20
Fiaik becsesek lesznek a szememben, mint egykor voltak, gyülekezetük szilárdan fennmarad színem előtt; sanyargatóikat meg mind megfenyítem.
Jer 30.21
Vezérük közülük származik, és fejedelmük a maguk köréből. Színem elé engedem, úgyhogy elém járulhat. Mert ki merné életét kockáztatni, hogy elém járuljon? - mondja az Úr.
Jer 30.22
Így ti az én népem lesztek, én meg a ti Istenetek leszek.
Jer 30.23
De megindul az Úr haragjának fergetege is, és pusztító vihar zúdul a gonoszok fejére.
Jer 30.24
Az Úr fölgerjedt haragja nem csillapul le, míg csak végbe nem viszi és meg nem valósítja szívének szándékait; az idők végén értitek ezt meg.
Jer 31
Jer 31.1
Abban az időben - mondja az Úr - Izrael minden nemzetségének Istene leszek, ők meg az én népem lesznek.
Jer 31.2
Ezt mondja az Úr: Kegyelmet talált a pusztában a kardtól megmenekült nép: Izrael nyugalma felé tart.
Jer 31.3
Megjelent neki a távolból az Úr: örök szeretettel szerettelek, azért megőriztem irántad irgalmasságomat.
Jer 31.4
Újra fölépítlek, és te fölépülsz, Izrael szűzi leánya! Ismét fölékesíted magad dobjaiddal, és táncot járva vidáman vonulsz ki.
Jer 31.5
Újra szőlőt ültetsz majd Szamaria hegyein. [És akik ültetik, azok élvezik majd gyümölcsét.]
Jer 31.6
Igen, eljön a nap, amikor az őrök így kiáltanak Efraim hegyein: Rajta! Menjünk fel a Sionra, az Úrhoz, a mi Istenünkhöz!
Jer 31.7
Mert ezt mondja az Úr: Kitörő örömmel örüljetek Jákobon, ujjongjatok a nemzetek elsején! Hadd hallják! Zengjétek dicséretét és hirdessétek: Az Úr megszabadította népét, Izrael maradékát.
Jer 31.8
Igen, visszahozom őket észak földjéről, és összegyűjtöm őket a föld határairól: még a vakokat és a sántákat is; a várandósokat és a szülő anyákat is. Nagy sereg lesz, amely ide visszatér.
Jer 31.9
Könnyek között mentek el innen, de megvigasztalódva vezetem őket vissza. Forrásvizekhez vezérlem őket, sima ösvényeken, nehogy elessenek. Mert atyjává lettem Izraelnek, és Efraim elsőszülött fiam.
Jer 31.10
Halljátok meg az Úr szavát, nemzetek! Hirdessétek a távoli szigeteken: Aki szétszórta Izraelt, össze is gyűjti, és úgy őrzi, mint a pásztor a nyáját.
Jer 31.11
Mert az Úr megváltotta Jákobot, és kiszabadította egy nálánál erősebb kezéből.
Jer 31.12
Eljönnek és ujjonganak majd örömükben a Sion hegyén. Odasietnek az Úr javaihoz: a gabonához, borhoz és olajhoz, a bárányokhoz és borjakhoz. Olyan lesz a lelkük, mint az öntözött kert, és bánat nem éri őket.
Jer 31.13
Akkor majd táncot lejt örömében a lány, az ifjak és az öregek egyaránt boldogok lesznek. Gyászukat akkor örömre fordítom, megvigasztalom őket, s örömet szerzek nekik fájdalmuk után.
Jer 31.14
Papjaimat kövér falatokkal üdítem fel, és népem eltelik javaimmal - mondja az Úr.
Jer 31.15
Ezt mondja az Úr: Jajszó hallatszik Rámában, sírás és keserves jajgatás: Ráchel siratja fiait és nem akar vigasztalódni fiai miatt, hiszen már nincsenek többé.
Jer 31.16
Ezt mondja az Úr: Ne jajgass tovább, és szemed ne hullasson több könnyet, mert van vigasztalás bánatodra; visszajönnek az ellenséges földről.
Jer 31.17
Szülötteidnek van még reményük: fiaid visszatérnek a saját földjükre.
Jer 31.18
Jól hallom Efraim panaszszavát: "Megfenyítettél, s hagytam hogy fenyíts, mint a járomba még be nem tört tinó. Hozz vissza, engedj visszatérnem, mert te vagy az Úr, az én Istenem!
Jer 31.19
Igaz, elfordultam tőled, de már bánom bűnömet; amióta észre tértem, mellemet verem. Szégyenkeznem kell, arcomat pír borítja, mert ifjúkorom gyalázatát viselem."
Jer 31.20
De hát nem oly kedves fiam nekem Efraim és nem oly dédelgetett gyermekem, hogy minden megfenyítése után meg ne kellene róla emlékeznem? Szívemnek meg kell indulnia, meg kell könyörülnöm rajtuk - mondja az Úr.
Jer 31.21
Állíts magadnak útjelzőket, helyezz el útmutató oszlopokat! Jegyezd meg jól az ösvényt, az utat, amelyen elmentél egykor! És térj haza, Izraelnek szűzi leánya, gyere haza saját városaidba.
Jer 31.22
Meddig járkálsz még ide-oda, te állhatatlan leány? Bizony, az Úr valami újat teremt a földön: az asszony visszatér férjéhez.
Jer 31.23
A Seregek Ura, Izrael Istene mondja: Majd amikor jóra fordítom sorsukat, ismét ezt fogják mondani Júda földjén és városaiban: Áldjon meg az Úr, igazságnak legelője te szent hegy!
Jer 31.24
Júda és városai, a szántóvetők és a nyájukat legeltető pásztorok ezen a földön laknak majd.
Jer 31.25
Én felüdítem az eltikkadt lelket, s minden éhezőt jóllakatok.
Jer 31.26
Ezért mondják majd: Amikor fölébredtem, bőség vett körül, és álmom üdítő volt.
Jer 31.27
Igen, jönnek napok - mondja az Úr -, amikor bevetem Izrael és Júda házát emberek és állatok magvával.
Jer 31.28
És amint egykor gondom volt rá, hogy kigyomláljam és leromboljam, hogy szétszórjam, elpusztítsam és veszedelembe sodorjam őket, úgy gondom lesz arra is, hogy felépítsem és elültessem őket - mondja az Úr.
Jer 31.29
Azokban a napokban nem mondják többé: Az apák ették az éretlen szőlőt, és fiaik foga vásott el tőle.
Jer 31.30
Mert ki-ki a maga gonoszságáért hal meg; csak annak vásik el a foga, aki az éretlen szőlőt eszi.
Jer 31.31
Igen, jönnek napok - mondja az Úr -, amikor új szövetséget kötök Izrael házával és Júda házával.
Jer 31.32
De nem olyan szövetséget, mint amilyet atyáikkal kötöttem azon a napon, amikor kézen fogva kivezettem őket Egyiptom földjéről. Azt a szövetségemet ugyanis megszegték, holott én uruk voltam - mondja az Úr.
Jer 31.33
Ez lesz az a szövetség, amelyet majd Izrael házával kötök, ha elérkeznek azok a napok - mondja az Úr: Bensejükbe adom törvényemet, és a szívükbe írom. Én Istenük leszek, ők meg az én népem lesznek.
Jer 31.34
És többé nem lesz szükség rá, hogy az egyik ember a másikat, testvér a testvérét így tanítsa: Ismerd meg az Urat, mert mindnyájan ismerni fognak a legkisebbtől a legnagyobbig - mondja az Úr -, mivel megbocsátom gonoszságaikat, és vétkeikre többé nem emlékezem.
Jer 31.35
Az Úr, aki világosságul adja a napot a nappalnak, és fényességül a holdat és a csillagokat az éjszakának, aki felkorbácsolja a tengert, hogy zúgnak hullámai, és akit a Seregek Urának hívnak, ezt mondja:
Jer 31.36
Ha ez a megszabott rend valaha megrendül színem előtt - mondja az Úr -, csak akkor szűnik meg Izrael nemzetsége nép lenni előttem mindörökké.
Jer 31.37
És ha meg lehetne mérni ott fenn az egeket, vagy ki lehetne kutatni alant a föld alapjait: csak akkor vetném el Izrael nemzedékét azért, amit tett - az Úr mondja ezt.
Jer 31.38
Igen, jönnek napok - mondja az Úr -, amikor az Úr városa újjáépül Hananel tornyától egészen a Szeglet-kapuig.
Jer 31.39
Akkor a mérőzsinór továbbhalad egyenesen, egészen a Gareb dombjáig, majd elkanyarodik Goa felé.
Jer 31.40
És az egész völgy, ahol a holttestek és a hamvak vannak, az egész mező a Kidron patakja mentén, kelet felé, egészen a Lovak kapujának szegletéig az Úrnak szentelt hely lesz. Soha többé nem pusztítják el, s nem tartják átok helyének.
Jer 32
Jer 32.1
Cidkijának, Júda királyának 10. évében, amely megfelel Nebukadnezár 18. esztendejének, az Úr szózatot intézett Jeremiáshoz.
Jer 32.2
Abban az időben Babilon királyának serege ostromolta Jeruzsálemet, Jeremiás próféta pedig be volt zárva az őrség udvarába, amely Júda királyának palotájához tartozik.
Jer 32.3
Cidkija, Júda királya záratta be oda. Azt kérdezte ugyanis a prófétától: "Miért jövendölsz ilyeneket: Ezt mondja az Úr: Íme, Babilon királyának kezére adom ezt a várost, úgyhogy el is foglalja;
Jer 32.4
Cidkija, Júda királya sem menekül meg a káldeusok hatalmából, hanem egészen biztosan Babilon királyának kezébe kerül, személyesen beszél majd vele és szemtől szembe fogja látni.
Jer 32.5
Majd Babilonba hurcolja Cidkiját, s ott is marad, [amíg meg nem látogatom - mondja az Úr. - Ha pedig harcra keltek a káldeusok ellen, semmi eredményt nem értek el]?"
Jer 32.6
Jeremiás így válaszolt: Az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:
Jer 32.7
"Eljön majd hozzád Hanamel, nagybátyádnak, Sallumnak a fia, és azt fogja mondani: Vedd meg anatoti szántóföldemet, mert elsősorban neked van jogod, hogy megvásárold."
Jer 32.8
El is jött hozzám Hanamel, az unokaöcsém, az Úr szava szerint, az őrség udvarába, és ezt mondta: "Vedd meg anatoti szántóföldemet, mert mint örököst, elsősorban téged illet a jog, hogy megvedd." Ekkor értettem meg, hogy ez az Úr rendelkezése volt.
Jer 32.9
Ennek megfelelően megvettem az anatoti szántóföldet Hanamel unokaöcsémtől, és kifizettem neki az árát: 17 ezüstsékelt.
Jer 32.10
Megírtam a szerződést, és elláttam pecséttel; majd tanúkat hívtam, és a jelenlétükben mérlegen lemértem az ezüstöt.
Jer 32.11
Aztán fogtam a lepecsételt birtoklevelet és annak nyitott másolatát, a törvényes követelményeknek megfelelően,
Jer 32.12
és átadtam a birtoklevelet Báruknak, Nerija fiának, Mahzeja unokájának. Az átadáskor jelen voltak: Hanamel unokaöcsém, aztán a birtoklevelet aláíró tanúk és mindazon júdaiak, akik éppen az őrség udvarában tartózkodtak akkor.
Jer 32.13
Jelenlétükben ezt az utasítást adtam Báruknak:
Jer 32.14
"Vedd ezeket az iratokat: a lepecsételt birtoklevelet és annak nyitott másolatát és helyezd el őket cserépedényben, hogy sokáig megmaradjanak.
Jer 32.15
Mert ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Újra vásárolnak majd házakat, szántóföldeket és szőlőket ebben az országban."
Jer 32.16
Miután rábíztam a birtoklevelet Bárukra, Nerija fiára, így imádkoztam az Úrhoz:
Jer 32.17
"Ó, Uram! Te alkottad az eget és a földet nagy hatalmaddal és kinyújtott karoddal. Neked semmi sem lehetetlen.
Jer 32.18
Te irgalmas vagy ezrek iránt, de az apák gonoszságáért még fiaik ölébe is fizetsz. Nagy és fölséges Isten vagy; a Seregek Urának hívnak.
Jer 32.19
Nagy vagy terveidben, és diadalmas megvalósításukban; szemed jól látja az emberek minden útját, s így megfizetsz kinek-kinek, útjai és tetteinek gyümölcse szerint.
Jer 32.20
Te jeleket és csodákat vittél végbe Egyiptom földjén, de ugyanígy teszel ma is Izraelben és a többi ember között. Szereztél is nevet magadnak, amint azt a mai nap is mutatja.
Jer 32.21
Kivezetted népedet, Izraelt, Egyiptom földjéről jelekkel, csodákkal, hatalmas kézzel és kinyújtott karral, nagy rettegés közepette.
Jer 32.22
Aztán nekik adtad ezt a földet, amelyet esküvel ígértél meg atyáiknak; ezt a tejjel-mézzel folyó országot.
Jer 32.23
Be is vonultak ide, és birtokukba vették. De nem akartak hallgatni a szavadra, sem törvényed útján járni; semmit sem akartak megtenni abból, amit megparancsoltál nekik, hogy tartsák meg. Ezért szakadt most rájuk ez a sok baj.
Jer 32.24
Nézd, egyre közelebb hozzák a sáncokat a városhoz, hogy elfoglalják; a kard, az éhínség és a döghalál kiszolgáltatják a várost az ostromló káldeusok kezébe. Amit előre megmondtál, lám, beteljesedett, amint magad is látod.
Jer 32.25
És mégis azt parancsoltad nekem, Uram: Végy magadnak pénzért szántóföldet tanúk jelenlétében, most, amikor a város már a káldeusok kezére kerül."
Jer 32.26
Ekkor az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:
Jer 32.27
Íme, én vagyok az Úr, az egész emberiség Istene: van-e valami, ami lehetetlen volna nekem?
Jer 32.28
Ezért - mondja az Úr -, ezt a várost a káldeusok kezére és Babilon királyának, Nebukadnezárnak kezére adom, hadd foglalja el.
Jer 32.29
A káldeusok, akik ostromolják a várost, eljönnek és lángba borítják ezt a várost; fölperzselik azokat a házakat, amelyeknek tetején tömjént áldoztak Baalnak és illatáldozatot mutattak be más isteneknek, csak hogy haragra ingereljenek.
Jer 32.30
Mert Izrael fiai és Júda fiai mást sem tettek ifjúságuk óta, csak ami utálatra méltó a szememben. [Valóban, Izrael fiai mást sem tettek, csak haragra ingereltek a tetteikkel - mondja az Úr.]
Jer 32.31
Igen, attól a naptól fogva, hogy fölépítették, mind a mai napig annyi haragra és bosszúságra ingerelt ez a város, hogy már arra gondoltam: eltörlöm színem elől.
Jer 32.32
Valóban, sok gonoszságot követtek el Izrael fiai és Júda fiai, hogy haragra ingereljenek ők maguk, aztán királyaik, főembereik, papjaik és prófétáik, Júda férfiai és Jeruzsálem lakói.
Jer 32.33
Hátukat fordították felém, nem arcukat, bár folyton-folyvást tanítottam őket, nem voltak készségesek az intés elfogadására.
Jer 32.34
Gyalázatos bálványaikat még a templomban is felállították, amely a nevemet viseli, hogy így megfertőzzék.
Jer 32.35
Magaslatokat építettek Baalnak a Ben-Hinnom völgyében, hogy ott fiaikat és lányaikat tűzbe küldjék Moloch tiszteletére, amit egyáltalán nem parancsoltam nekik, mert eszembe sem jutott, hogy ilyen utálatos dolgot megtehetnek; és így bűnbe vitték Júdát.
Jer 32.36
És most mégis azt mondja az Úr, Izrael Istene, ennek a városnak, amelyről te azt mondtad, hogy kard, éhínség és döghalál fogja kiszolgáltatni Babilon királyának kezébe:
Jer 32.37
Összegyűjtöm őket azokból az országokból, ahová haragomban, indulatomban és nagy méltatlankodásomban űztem őket. És visszahozom őket erre a helyre, és gondom lesz rá, hogy biztonságban éljenek.
Jer 32.38
Akkor majd az én népem lesznek, én meg az ő Istenük leszek.
Jer 32.39
Más szívet adok nekik és más viselkedést, hogy minden időben féljenek engem, és így jó dolguk legyen, nekik és gyermekeiknek is.
Jer 32.40
Örök szövetséget kötök velük és nem szűnök meg jót tenni velük. Szívükbe adom félelmemet, hogy többé ne forduljanak el tőlem.
Jer 32.41
Örömömet találom majd abban, ha jót tehetek velük, meggyökereztetem őket szilárdan ezen a földön, hűségesen, szívem és lelkem mélyéből.
Jer 32.42
Mert ezt mondja az Úr: Amint rá hoztam e népre ezt a nagy veszedelmet, éppen úgy elhozom számára mindazt a jót is, amit megígértem neki.
Jer 32.43
Akkor újra szántóföldeket vásárolnak ebben az országban, amelyről azt mondtad: Veszendőbe ment ország ez; sem ember, sem állat nem marad meg benne, mert a káldeusok kezére került.
Jer 32.44
Igen, újra szántóföldeket vásárolnak pénzért; szerződéseket írnak és pecséttel látják el, és mindehhez tanúkat fogadnak Benjamin földjén, Jeruzsálem környékén, Júda városaiban, a hegyvidék, a síkság és a Negeb városaiban. Mert jóra fordítom sorsukat - mondja az Úr.
Jer 33
Jer 33.1
Jeremiás még mindig ott volt bezárva az őrség udvarában, amikor az Úr másodszor is szózatot intézett hozzá:
Jer 33.2
Ezt mondja az Úr, aki a földet teremtette, kiformálta és megszilárdította, és akinek Jahve a neve:
Jer 33.3
Kiálts hozzám és meghallgatlak; nagy és megfoghatatlan titkokat akarok rád bízni, amelyekről még nem tudsz semmit.
Jer 33.4
Mert ezt mondja az Úr, Izrael Istene ennek a városnak a házairól és Júda királyi palotáiról, amelyekre pusztulás vár: a bástyáknál és a várfalnál
Jer 33.5
ütköznek meg a káldeusokkal, s az lesz a vége, hogy emberek holttestével telik meg a város, azokéval, akikre indulatomban és haragomban lesújtottam, és akiktől gonoszságaik miatt elfordítottam arcomat.
Jer 33.6
De nézd: orvosságot és gyógyulást készítek nekik; meggyógyítom őket, és megmutatom nekik a békesség és biztonság kincseit.
Jer 33.7
Jóra fordítom Júda és Jeruzsálem sorsát; fölépítem őket, amint azelőtt voltak.
Jer 33.8
Megtisztítom őket minden vétküktől, amelyet elkövettek ellenem; és gonoszságaikat, amelyekkel megbántottak és elpártoltak tőlem, megbocsátom.
Jer 33.9
Jeruzsálem örömöm, dicsőségem és hírnevem lesz a föld minden nemzete előtt; ha majd hallanak mindarról a jóról, amelyet népemmel teszek, félelem fogja el őket és megremegnek; mert valóban nagy javakat és jólétet szerzek nekik.
Jer 33.10
Ezt mondja az Úr: Ezen a helyen, amelyről azt mondjátok: "Pusztaság ez, sem ember, sem állat nem maradt benne", aztán Júda városaiban és Jeruzsálem kipusztult utcáin, ahol sem ember, sem állat nem maradt, felhangzik újra
Jer 33.11
az öröm és a vigalom hangja, a vőlegény és a menyasszony szava, és azok énekének hangja, akik hálaáldozatokat hoznak az Úr templomába. "Dicsőítsétek a Seregek Urát, mert az Úr jó; mert irgalma örökkévaló." Mert ennek az országnak sorsát jóra fordítom, ahogy egykor volt - mondja az Úr.
Jer 33.12
Ezt mondja a Seregek Ura: Ezen a pusztává lett helyen, ahol nincs sem ember, sem állat, és minden városában újra legelőt találnak a pásztorok, és itt legeltetik nyájaikat.
Jer 33.13
A hegyvidék, a síkság és a Negeb minden városában, aztán Benjamin földjén, Jeruzsálem környékén és Júda városaiban ismét átmennek a nyájak annak kezén, aki megolvassa őket. Az Úr mondja ezt.
Jer 33.14
Igen, jönnek napok - mondja az Úr -, amikor majd teljesítem ígéretemet, amelyet Izrael házának és Júda házának tettem:
Jer 33.15
Azokban a napokban és abban az időben igaz sarjat sarjasztok Dávidnak, aki jogot és igazságot teremt az országban.
Jer 33.16
Azokban a napokban megszabadul Júda, és biztonságban él Jeruzsálem. És ez lesz a név, ahogyan a várost hívják: "Az Úr a mi igazságunk!"
Jer 33.17
Mert ezt mondja az Úr: Dávid nem marad férfi sarjadék nélkül, hogy legyen, aki Izrael házának trónjára üljön.
Jer 33.18
De a levita papok se lesznek olyan férfi híján, aki színem elé áll, és bemutatja az égőáldozatot, elégeti az ételáldozatot, és naponta elkészíti a véres áldozatot.
Jer 33.19
Az Úr ezt a szózatot intézte Jeremiáshoz:
Jer 33.20
Ezt mondja az Úr: Ha megszeghetnétek szövetségemet a nappallal és az éjszakával, úgyhogy ne legyen nappal és éjszaka, amikor elérkezik az ideje,
Jer 33.21
csak akkor szűnne meg szövetségem szolgámmal, Dáviddal, hogy ne legyen többé utóda, aki trónján ül. Éppen így nem szűnhet meg a levita papokkal kötött szövetségem sem, akik a szolgáim.
Jer 33.22
Mert ahogy nem lehet megszámlálni az ég seregét, vagy megmérni a tenger partján a fövényt, úgy megsokasítom szolgámnak, Dávidnak utódait és a levita papokat, akik velük együtt nekem szolgálnak.
Jer 33.23
És ezt a szózatot intézte még az Úr Jeremiáshoz:
Jer 33.24
Nem veszed észre, mit beszélnek a népek: "A két nemzetséget, amelyet az Úr magának kiválasztott, most elvetette", és hogy annyira megvetik népemet, hogy már nemzetnek se tekintik?
Jer 33.25
Azért ezt mondja az Úr: Amint igaz, hogy én teremtettem a nappalt és az éjszakát, és én szabtam törvényt az égnek és a földnek,
Jer 33.26
éppen olyan biztos, hogy nem vetem el soha Jákobnak és szolgámnak, Dávidnak utódait úgy, hogy ne az ő utódai közül válasszak uralkodókat Ábrahám, Izsák és Jákob leszármazottai számára. Mert jóra fordítom sorsukat és megkönyörülök rajtuk.
Jer 34
Jer 34.1
Ezt a szózatot intézte az Úr Jeremiáshoz, amikor Babilon királya, Nebukadnezár és egész serege, meg az uralma alá tartozó összes országa a földnek, és valamennyi nép háborút viselt Jeruzsálem és a hozzá tartozó összes város ellen.
Jer 34.2
Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: Menj és beszélj Cidkijával, Júda királyával. Így beszélj: Ezt mondja az Úr: Nézd, ezt a várost Babilon királyának kezére adom, hadd gyújtsa fel.
Jer 34.3
Te sem menekülsz meg kezéből, hanem fogságba jutsz és hatalmába kerülsz. Szemtől szemben látod majd Babilon királyát, sőt személyesen beszélsz vele. Aztán Babilonba mégy.
Jer 34.4
Mégis halld az Úr szavát, Cidkija, Júda királya: Ezt mondja az Úr: Nem halsz meg kard által,
Jer 34.5
békében halsz meg. És amint illatszereket égettek atyáid az előtted élt királyok temetésekor, érted is égetnek majd illatszereket és így fognak siratni: "Jaj, uram!" Igen, magam jelentem ezt ki - mondja az Úr.
Jer 34.6
Jeremiás próféta elismételte ezeket a szavakat Cidkijának, Júda királyának, Jeruzsálemben.
Jer 34.7
Közben Babilon királyának serege Jeruzsálemet és Júda megerősített városait ostromolta, mert már csak Lachis és Azeka, ez a két megerősített város maradt meg Júda városai közül.
Jer 34.8
Ezt a szózatot intézte az Úr Jeremiáshoz, amikor Cidkija megegyezett Jeruzsálem egész népével, hogy felszabadítják rabszolgáikat.
Jer 34.9
Mindenkinek föl kellett szabadítania héber rabszolgáját, akár férfi volt, akár nő. Mert senki sem tarthatta rabszolgasorsban júdai testvérét.
Jer 34.10
Valóban megértették és meg is egyeztek az összes főemberek és az egész nép, hogy mindenki felszabadítja rabszolgáit és rabszolganőit, és nem tartják őket tovább rabszolgasorsban. Megegyeztek benne, s aztán fel is szabadították őket.
Jer 34.11
Később azonban meggondolták magukat, visszavitték az előzőleg szabadon bocsátott rabszolgákat és rabszolganőket, és újra szolgasorba vetették őket.
Jer 34.12
Ekkor az Úr ezt a szózatot intézte Jeremiáshoz.
Jer 34.13
Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: Szövetséget kötöttem atyáitokkal, amikor kihoztam őket Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. Így rendelkeztem:
Jer 34.14
"Hét esztendő elteltével mindenki bocsássa szabadon héber testvérét, akit eladtak neked; hat esztendeig lehet a rabszolgád, de azután szabadon kell bocsátanod." De atyáitok nem hallgattak rám, és nem ügyeltek szavamra.
Jer 34.15
Ti most magatokba szálltatok és azt tettétek, ami kedves a szememben: felszabadulást hirdettetek embertársaitoknak, és erről megegyezést kötöttetek színem előtt a templomban, amely a nevemet viseli.
Jer 34.16
De aztán meggondoltátok magatokat, és nevemet megszentségtelenítve visszavitte mindegyiketek a rabszolgáját és a rabszolganőjét, akiket azért szabadítottatok fel, hogy szabadok legyenek. Bizony, arra kényszerítettétek őket, hogy újra szolgáitok legyenek.
Jer 34.17
Ezért ezt mondja az Úr: Nem engedelmeskedtetek nekem, s nem szabadította fel ki-ki a testvérét és embertársát. Nos hát - mondja az Úr -, most szabadjára engedem a kardot, az éhínséget és a dögvészt ellenetek; iszonyattá teszlek benneteket a föld minden országa előtt.
Jer 34.18
Azokat, akik megszegték szövetségemet és nem tartották meg a színem előtt megkötött szerződés föltételeit, hasonlóvá teszem ahhoz a borjúhoz, amelyet kettévágtak, és amelynek részei közt átmentek.
Jer 34.19
Tehát Júda és Jeruzsálem főembereit, az udvari tiszteket, a papokat és az ország egész népét, akik átmentek a borjú részei között,
Jer 34.20
ellenségeik kezére adom; azok kezére, akik életükre törnek. Holttestük az ég madarainak és a mező vadjainak lesz martalékává.
Jer 34.21
Ami pedig Cidkiját, Júda királyát és főembereit illeti, őket is kiszolgáltatom ellenségeiknek a kezébe, azok kezébe, akik életükre törnek: a babiloni király seregének kezébe, amely éppen most vonult el tőletek.
Jer 34.22
Mert parancsot adok nekik - mondja az Úr -, és visszahozom őket ez alá a város alá, hogy támadják meg, foglalják el, és borítsák lángba. És Júda városait lakatlan pusztasággá teszem.
Jer 35
Jer 35.1
Ezt a szózatot intézte az Úr Jeremiáshoz, amikor Jozija fia, Jojakim volt Júda királya:
Jer 35.2
"Menj el a rechabiták nemzetségéhez és beszélj velük; vidd el őket az Úr templomának egyik kamrájába, és ott adj nekik bort inni."
Jer 35.3
Magam mellé vettem tehát Jaazanját, Jeremiás fiát, Habaccinja unokáját, testvéreivel és valamennyi fiával együtt, vagyis az egész rechabita nemzetséget.
Jer 35.4
Bevittem őket az Úr templomának abba a kamrájába, amely az Isten emberéé: Ben-Jochanáné volt, Jigdaljah fiáé. Ez a helyiség a főemberek kamrája mellett volt; Maazeja kapuőrnek, Sallum fiának kamrája fölött.
Jer 35.5
Aztán borral telt kancsókat és poharakat tettem a rechabiták nemzetségének tagjai elé és felszólítottam őket: Igyatok bort!
Jer 35.6
Ők azonban így válaszoltak: "Nem iszunk bort, mert ősatyánk, Rechab fia, Jonadab ezt a parancsot hagyta ránk: Sohase igyatok bort, sem ti, sem fiaitok;
Jer 35.7
ne építsetek házat, ne vessetek, szőlőt ne telepítsetek és ne is birtokoljatok; inkább lakjatok sátrakban egész életetekben, hogy soká élhessetek azon a földön, amelyen idegenként éltek.
Jer 35.8
S mi hűségesen megtartjuk Jonadab ősatyánknak, Rechab fiának parancsát; valóban nem iszunk bort, sem mi, sem asszonyaink, sem fiaink, sem lányaink.
Jer 35.9
Nem építünk lakóházakat; nincs sem szőlőnk, sem szántóföldünk,
Jer 35.10
hanem sátrakban lakunk. Szót fogadunk Jonadab ősatyánk parancsainak, pontosan úgy, ahogy meghagyta nekünk.
Jer 35.11
Amikor azonban Nebukadnezár, Babilon királya felvonult ez ellen az ország ellen, így határoztunk: Rajta! Menjünk el Jeruzsálembe a káldeusok és az arámok serege elől! Most hát itt lakunk Jeruzsálemben."
Jer 35.12
Ekkor az Úr ezt a szózatot intézte Jeremiáshoz.
Jer 35.13
Ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Menj és mondd el Júda férfiainak és Jeruzsálem lakóinak: Hát ti nem fogadjátok el az intést, és nem akartok a szavamra hallgatni? - mondja az Úr.
Jer 35.14
Jonadabnak, Rechab fiának azt a parancsát, hogy ne igyanak bort, pontosan megtartják utódai; ősatyjuk parancsának engedelmeskedve valóban mind a mai napig nem isznak bort; ti azonban nem engedelmeskedtek nekem, noha olyan fáradhatatlanul, olyan kitartóan beszéltem hozzátok.
Jer 35.15
Fáradhatatlanul, újra meg újra elküldtem hozzátok szolgáimat, a prófétákat, hogy hirdessék: Térjen meg mindegyitek gonosz útjáról; változtassátok meg életmódotokat, ne szegődjetek idegen istenek nyomába és ne szolgáljatok nekik; így majd lakói maradtok ennek az országnak, amelyet nektek és atyáitoknak adtam. De nem nyitottátok meg fületeket és nem hallgattatok rám.
Jer 35.16
Jonadabnak, Rechab fiának utódai megtartották a parancsot, amelyet ősatyjuk adott nekik, de nekem nem akar ez a nép engedelmeskedni.
Jer 35.17
Ezért ezt mondja az Úr, a Seregek Istene, Izrael Istene: Rázúdítom Júdára és Jeruzsálem lakóira mindazt a nyomorúságot, amellyel megfenyegettem őket, mivel szóltam nekik, de nem hallgattak rám; hívtam őket, de nem válaszoltak.
Jer 35.18
Akkor Jeremiás ezt mondta a rechabiták nemzetségének: "Ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Mivel engedelmeskedtetek Jonadab ősatyátok parancsának, megtartottátok minden rendeletét és megtettetek mindent, amit meghagyott nektek,
Jer 35.19
ezért ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Jonadab, Rechab fia soha nem lesz híjával olyan férfi utódoknak, aki színem elé állhat."
Jer 36
Jer 36.1
Jojakimnak, Jozija fiának, Júda királyának 4. esztendejében ezt a szózatot intézte az Úr Jeremiáshoz:
Jer 36.2
Végy elő egy könyvtekercset, és írj le rá minden szót, amelyet Jeruzsálem, Júda, és az összes nemzet felől mondtam neked attól a naptól fogva, amikor először szóltam hozzád Jozija napjaiban mind a mai napig.
Jer 36.3
Ha Júda háza meghallja azt a sok bajt, amelyet rájuk akarok zúdítani, talán megtér ki-ki a maga gonosz útjáról, és megbocsáthatom gonoszságaikat és vétkeiket.
Jer 36.4
Jeremiás ezért magához hívatta Nerija fiát, Bárukot, aki aztán Jeremiás diktálására mind leírta a könyvtekercsre azokat a szavakat, amelyeket az Úr a prófétához intézett.
Jer 36.9
Jojakimnak, Jozija fiának, Júda királyának 5. esztendejében, a kilencedik hónapban történt, hogy böjtöt hirdettek az Úr színe előtt Jeruzsálem egész népének és mindazoknak, akik Júda városaiból jöttek fel Jeruzsálembe.
Jer 36.5
Akkor Jeremiás megparancsolta Báruknak: "Én börtönben vagyok, nincs rá lehetőségem, hogy elmenjek az Úr templomába,
Jer 36.6
azért menj el te, és olvasd fel a könyvtekercsből az Úr szavait, amelyeket diktálásomra leírtál. Olvasd fel őket az Úr templomában a böjt napján; olvasd fel őket a Júdából valók füle hallatára, akik feljönnek ide a városokból.
Jer 36.7
Hátha eljut könyörgésük az Úr színe elé, és megtér ki-ki a maga gonosz útjáról; mert nagy az a harag és méltatlankodás, amellyel az Úr megfenyegette ezt a népet."
Jer 36.8
Nerija fia, Báruk úgy is tett, ahogy Jeremiás próféta megparancsolta neki: felolvasta az Úr szavait a könyvtekercsből a templomban.
Jer 36.10
A Jeremiás diktálta szavakkal olvasta fel őket a tekercsből, Gemarjának, Safan írnok fiának kamrájában az Úr temploma Új-Kapujának bejáratánál található felső udvarban, ahonnan az egész nép jól hallhatta.
Jer 36.11
Amikor Safan fiának, Gemarjának a fia, Michaja meghallotta az Úr szavait, amelyeket a könyvből felolvastak,
Jer 36.12
azonnal bement a királyi palotába, az írnok kamrájába. Ott ültek mindnyájan a főemberek: Elisama, az írnok; Semaja fia, Delaja; Achbor fia, Elnatán; Safan fia, Gemarja; Hananja fia, Cidkija és még más főemberek.
Jer 36.13
Erre Michaja beszámolt nekik mindarról, amit hallott, amikor Báruk felolvasott a tekercsből a nép füle hallatára.
Jer 36.14
A főemberek azután közös megegyezéssel elküldték Bárukhoz Netanja fiát: Jehudit, Selemjával, Kusi fiával együtt. Ezt az üzenetet küldték velük: "Gyere ide és hozd magaddal azt a könyvtekercset, amelyből a népnek felolvastál." Báruk, Nerija fia meg is jelent előttük, s a könyvtekercset is magával vitte.
Jer 36.15
Így szóltak hozzá: "Ülj le, és olvasd fel nekünk is." Erre Báruk felolvasta a fülük hallatára.
Jer 36.16
Amikor meghallgatták ezeket a szavakat, megdöbbentek, egymáshoz fordultak és így szóltak: "Okvetlenül tájékoztatni kell a királyt ezekről a dolgokról."
Jer 36.17
Aztán megkérték Bárukot: "Sorold el nekünk - mondták -, hogy írtad le ezeket a szózatokat."
Jer 36.18
"Jeremiás diktálta le nekem - válaszolta Báruk -, és én tintával leírtam ebbe a könyvbe."
Jer 36.19
Erre a főemberek így szóltak Bárukhoz: "Legjobb volna, ha most Jeremiással együtt elrejtőznétek, úgyhogy senki se tudja meg, hol vagytok."
Jer 36.20
Aztán bementek a királyhoz az udvarba - a könyvtekercset Elisama írnok kamrájában hagyva -, és az egész ügyről tájékoztatták a királyt.
Jer 36.21
Akkor a király elküldte Jehudit a könyvtekercsért. El is hozta Elisama írnok kamrájából, és felolvasta a király és összes főembere előtt, akik ott álltak a király körül.
Jer 36.22
A király éppen a téli házban tartózkodott - ugyanis mindez a kilencedik hónapban történt -, és ezért tűz égett előtte egy serpenyőben.
Jer 36.23
Valahányszor Jehudi három vagy négy oszlopnyit elolvasott, a király levágta az írnok késével és a serpenyőben égő tűzbe dobta, míg az egész tekercs el nem égett a serpenyő tüzében.
Jer 36.24
De amikor meghallgatták ezeket a szózatokat, sem a király, sem a szolgái nem rendültek meg, s nem szaggatták meg ruhájukat.
Jer 36.25
És bár Elnatán, Delaja és Gemarja kérlelte a királyt, hogy ne égesse el a könyvet, az nem hallgatott rájuk.
Jer 36.26
Sőt, megparancsolta Jerachmeel királyfinak, továbbá Szerajahának, Azriel fiának és Selemjának, Abdeel fiának, hogy fogassák el Báruk íródeákot Jeremiás prófétával együtt. De az Úr elrejtette őket.
Jer 36.27
Miután a király elégette a könyvtekercset, amely a Jeremiástól Báruknak lediktált szózatokat tartalmazta, az Úr ezt a szózatot intézte Jeremiáshoz:
Jer 36.28
Végy elő egy másik tekercset, és írd le rá azokat a szózatokat, amelyek a Jojakim, Júda királya által elégetett első tekercsre voltak írva.
Jer 36.29
Júda királyának, Jojakimnak pedig ezt mondd: Ezt mondja az Úr: Te elégetted ezt a tekercset és így szóltál: Miért írtad le azt a jövendölést, hogy Babilon királya biztosan eljön, elpusztítja ezt az országot, és kiirt belőle embert, állatot egyaránt?
Jer 36.30
Ezért ezt mondja az Úr Jojakimra, Júda királyára: Nem lesz olyan utóda, aki Dávid trónján ülne. Holttestét pedig kivetik majd nappal a hőségnek és éjszaka a hidegnek.
Jer 36.31
Megbüntetem őt és ivadékát, sőt a szolgáit is, gonoszságaikért: rájuk és Jeruzsálem lakóira meg Júda férfiaira hozom a bajokat mind, amelyekkel megfenyegettem őket, de nem vették figyelembe.
Jer 36.32
Akkor Jeremiás elővett egy másik tekercset, és odaadta Báruk íródeáknak, Nerija fiának. Ez aztán leírta Jeremiás diktálására annak a könyvnek minden szózatát, amelyet Jojakim, Júda királya elégetett. Sőt még sok hasonló tartalmú szózatot is hozzáfűzött.
Jer 37
Jer 37.1
Konjah, Jojakim fia után Cidkija, Jozija fia lett a király. Nebukadnezár, Babilon királya tette meg Júda országának királyává.
Jer 37.2
De sem ő, sem szolgái, sem az ország népe nem hallgattak azokra a szavakra, amelyeket az Úr Jeremiás próféta által mondott nekik.
Jer 37.3
Cidkija elküldte Juchalt, Selemja fiát és Cefanja papot, Maazeja fiát Jeremiás prófétához, ezzel az üzenettel: "Könyörögj értünk az Úrhoz, a mi Istenünkhöz!"
Jer 37.4
Jeremiás ekkor még szabadon járt-kelt a nép között, mert még nem vetették börtönbe.
Jer 37.5
Közben a fáraó serege közeledett Egyiptomból; amikor a Jeruzsálemet ostromló káldeusok ennek hírét vették, elvonultak Jeruzsálem alól.
Jer 37.6
Akkor az Úr ezt a szózatot intézte Jeremiás prófétához:
Jer 37.7
Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: Mondjátok meg Júda királyának, aki elküldött titeket, hogy megkérdezzetek: A fáraó serege, amely felvonult, hogy segítséget hozzon nektek, vissza fog térni országába, Egyiptomba.
Jer 37.8
És visszatérnek a káldeusok is, hogy megtámadják ezt a várost; el is foglalják és felgyújtják.
Jer 37.9
Így szól az Úr: Ne ámítsátok hát magatokat és ne mondjátok: Biztosan elmennek a káldeusok, mert nem mennek el.
Jer 37.10
Még ha úgy megvernétek is az ellenetek harcoló káldeusok seregét, hogy csak néhány sebesült maradna meg belőle, akkor is mind fölkelne, ki-ki a sátrában, hogy felgyújtsák ezt a várost.
Jer 37.11
Amikor a káldeusok serege a fáraó seregének fenyegetésére abbahagyta Jeruzsálem ostromát,
Jer 37.12
Jeremiás elindult Jeruzsálemből, hogy Benjamin földjére menjen, és ott szétossza birtokát a rokonai között.
Jer 37.13
Amikor már a Benjamin-kapunál járt, az oda kirendelt kapuőr: Jirija, Selamja fia, Hananja unokája elfogta Jeremiás prófétát. "Te a káldeusokhoz akarsz szökni!" - kiáltott rá.
Jer 37.14
"Nem igaz - válaszolta Jeremiás -, nem szököm a káldeusokhoz." De Jirija nem hallgatott Jeremiásra, hanem megragadta és a főemberek elé vitte.
Jer 37.15
Ezek a főemberek haragudtak Jeremiásra, azért megverték, majd Jehonatan írnok házában fogságba vetették. Ezt a házat ugyanis börtönné alakították át.
Jer 37.16
Így került Jeremiás egy föld alatti üregbe. Ott is maradt hosszú ideig.
Jer 37.17
Egyszer Cidkija király érte küldött, majd a palotájában titokban kihallgatta a király. "Van-e valami üzenete az Úrnak?" - kérdezte. "Van - felelte Jeremiás és hozzátette -, Babilon királyának kezére kerülsz."
Jer 37.18
Majd ezt mondta Jeremiás Cidkija királynak: "Mit vétettem ellened vagy a szolgáid és a nép ellen, hogy fogságba vetettél?
Jer 37.19
Hol vannak a prófétáitok, akik így jövendöltek: Babilon királya nem vonul föl ellenetek és az ország ellen?
Jer 37.20
Most hát hallgass meg, uram, királyom! Teljesítsd kegyesen ezt a kérésemet: Ne küldj vissza Jehonatan írnok házába, nehogy meghaljak ott!"
Jer 37.21
Cidkija király erre megparancsolta, hogy vigyék Jeremiást az őrség udvarába, és naponta adjanak neki egy kenyeret a kenyérsütők utcájából. Ezt meg is kapta, amíg csak el nem fogyott a kenyér a városban. Jeremiás tehát ottmaradt az őrség udvarában.
Jer 38
Jer 38.1
Akkor Mattan fia, Sefatja, Paschur fia, Gedalja, Selemja fia, Juchal és Melkija fia, Paschur meghallotta azt a szózatot, amelyet Jeremiás ezekkel a szavakkal intézett az egész néphez:
Jer 38.2
"Ezt mondja az Úr: Aki ebben a városban marad, az mind kard, éhínség vagy döghalál áldozata lesz; aki azonban elmenekül és megadja magát a káldeusoknak, élni fog, zsákmányul kapja életét, és így életben marad.
Jer 38.3
Ezt mondja az Úr: Ez a város a babiloni király seregének kezére kerül, el fogja foglalni."
Jer 38.4
Ezek a vezető emberek így szóltak a királyhoz: "Ölesd meg, kérünk, ezt az embert, mert szánt szándékkal megbénítja a városban maradt harcosok kezét, sőt, az egész nép kezét is, ha ilyesmit beszél nekik. Ez az ember ugyanis a népnek nem a javát keresi, hanem inkább a romlását."
Jer 38.5
Erre Cidkija király így válaszolt: "Hiszen a kezetekben van; a király semmit nem tehet ellenetek."
Jer 38.6
Erre megfogták Jeremiást és Malkija királyfi ciszternájába vetették, amely az őrség udvarán van; kötélen engedték le bele. Víz nem volt a ciszternában, csak sár; így Jeremiás belesüppedt a sárba.
Jer 38.7
Ám a kusita Ebed-Melech, a királyi palota egyik udvari tisztje meghallotta, hogy Jeremiást a ciszternába vetették. A király éppen a Benjamin-kapunál volt.
Jer 38.8
Akkor Ebed-Melech kijött a palotából, és így szólt a királyhoz:
Jer 38.9
"Uram, királyom! Ezek az emberek igen gonosz dolgot vittek végbe Jeremiás próféta ellen, amikor a ciszternába dobták, hogy ott meghaljon."
Jer 38.10
Erre a király ezt a parancsot adta a kusita Ebed-Melechnek: "Végy magad mellé három embert innen, és húzd ki Jeremiás prófétát a ciszternából, mielőtt meghalna!"
Jer 38.11
Ebed-Melech tehát embereket vett maga mellé, bement a palotába, a ruhafélék tárába, és kihozott onnan néhány ócska, szakadozott ruhadarabot, majd kötélen leengedte őket Jeremiásnak a ciszternába.
Jer 38.12
Aztán így szólt a kusita Ebed-Melech Jeremiáshoz: "Ezeket az ócska, szakadozott ruhadarabokat tedd a hónod alá a kötélre." Jeremiás úgy is tett.
Jer 38.13
Így aztán kiemelték Jeremiást a kötelek segítségével és kihozták a ciszternából. Jeremiás továbbra is az őrség udvarában maradt.
Jer 38.14
Aztán magához hívatta Cidkija király Jeremiás prófétát az Úr templomába vezető harmadik bejárathoz. "Szeretnék valamit kérdezni tőled - mondta a király Jeremiásnak -, de ne titkolj el előlem semmit sem."
Jer 38.15
Jeremiás így válaszolt Cidkijának: "Ha nyíltan szólok hozzád, vajon nem sújtasz-e halállal? És ha tanácsot adok, úgysem hallgatsz rám."
Jer 38.16
Erre Cidkija király titkon megesküdött Jeremiásnak: "Amint igaz, hogy él az Úr, aki az életet adta nekünk, nem adlak halálra és nem szolgáltatlak ki ezeknek a férfiaknak a kezére, akik az életedre törnek."
Jer 38.17
Jeremiás tehát így beszélt Cidkijához: "Ezt mondja az Úr, a Seregek Istene, Izrael Istene: Ha kimenekülsz és megadod magad a babiloni király vezéreinek, megmented életedet; ezt a várost sem gyújtják fel, és életben maradsz családoddal együtt.
Jer 38.18
De ha nem menekülsz ki, és nem adod meg magad a babiloni király vezéreinek, ez a város a káldeusok kezére kerül, és lángba borítják; te magad sem menekülsz meg kezüktől."
Jer 38.19
Cidkija király erre így felelt Jeremiásnak: "Félek azoktól a júdaiaktól, akik már a káldeusokhoz szöktek; hátha kezükbe kerülök, aztán csúfot űznek belőlem."
Jer 38.20
"Nem kerülsz - válaszolta Jeremiás -, csak hallgass az Úr szavára, amelyet hozzád intéztem. Mert így jó dolgod lesz és életben maradsz.
Jer 38.21
Ha pedig vonakodol kimenekülni, akkor halld azt, amit mutatott nekem az Úr:
Jer 38.22
Azokat az asszonyokat, akik megmaradtak Júda királyának palotájában, kivezetik majd Babilon királyának főembereihez. És ezt a gúnydalt éneklik: Rászedtek és félrevezettek a bizalmas barátaid. Ugye, most iszapba süppedt a lábad? Ők meg odébbálltak!
Jer 38.23
Valóban összes feleségedet és gyermekedet kivezetik majd a káldeusokhoz; te magad sem menekülsz meg kezükből, hanem Babilon királyának fogságába jutsz. És ezt a várost is tűz emészti meg."
Jer 38.24
Cidkija erre így szólt Jeremiáshoz: Vigyázz, ne tudja meg senki ezt a beszélgetést, nehogy halállal lakolj!
Jer 38.25
Ha pedig a főemberek meghallják, hogy beszéltem veled, és erre elmennek hozzád ezzel a kérdéssel: "Add tudtunkra, hogy mit beszéltél a királlyal, ne titkolj el előlünk semmit, mert különben halálra adunk",
Jer 38.26
akkor ezt válaszold nekik: "A király elé terjesztettem azt a kérésemet, hogy ne vitessen vissza Jehonatan házába, nehogy meghaljak ott."
Jer 38.27
Valóban el is mentek a főemberek Jeremiáshoz, hogy kikérdezzék, s ő pontosan úgy válaszolt nekik, ahogy a király meghagyta. Erre békében hagyták, mert nem tudtak meg semmit a beszélgetésből.
Jer 38.28
Jeremiás az őrség udvarában maradt egészen addig a napig, amelyen Jeruzsálemet elfoglalták.
Jeruzsálem elfoglalása így történt:
Jer 39
Jer 39.1
Cidkijának, Júda királyának 9. esztendejében, a tizedik hónapban, Nebukadnezár babiloni király felvonult egész seregével Jeruzsálem alá, és ostrom alá vette.
Jer 39.2
Cidkija 11. évében, a negyedik hónapban, a hónap kilencedik napján rést ütöttek a város falán.
Jer 39.3
Erre bevonult a babiloni király összes vezére, és megszállták a középső kapu környékét. Ezek: Nergalszárecer, a Szin-Magirból való fejedelem, a főparancsnok; Nebushazbán főtiszt és Babilon királyának többi főembere.
Jer 39.4
Amikor Júda királya, Cidkija ezt látta, a sötétség leple alatt elmenekült, valamennyi harcosával együtt. A királyi kerten keresztül hagyták el a várost, a két fal közötti kapun át, és Araba felé vették útjukat.
Jer 39.5
De a káldeusok serege űzőbe vette őket és elfogták Cidkiját a jerikói síkságon. Foglyul ejtették s elvitték Nebukadnezárhoz, Babilon királyához, a Hamat földjén lévő Riblába, hogy ítéletet tartson fölötte.
Jer 39.6
A babiloni király ekkor megölette Riblában Cidkijának a fiait a szeme láttára; Júda valamennyi vezető emberét is halálra adta Babilon királya.
Jer 39.7
Aztán megvakíttatta Cidkiját, és bilincsbe verve Babilonba hurcolta.
Jer 39.8
A káldeusok felgyújtották a királyi palotát és a magánházakat, majd lerombolták Jeruzsálem falait.
Jer 39.9
Nebuzaradán meg, a testőrség parancsnoka, Babilonba hurcoltatta azokat, akik a nép közül megmaradtak a városban; aztán azokat is, akik átszöktek hozzá, és az életben maradt kézműveseket.
Jer 39.10
A szegény köznépből némelyeket Júda földjén hagyott Nebuzaradán, a testőrség parancsnoka, sőt szőlőket és szántóföldeket adott nekik.
Jer 39.11
Jeremiásra vonatkozóan ezt a parancsot adta Nebukadnezár babiloni király Nebuzaradánnak, a testőrség parancsnokának:
Jer 39.12
Vedd magadhoz és viselj rá gondot! Ne tégy vele semmi rosszat, hanem bánj vele úgy, ahogy akarja.
Jer 39.13
Erre [Nebuzaradán, a testőrség parancsnoka] Nebushazbán főtiszt, Nergalszárecer főparancsnok, meg a babiloni király többi vezére embereket küldött
Jer 39.14
és embereket küldtek, és elhozatták Jeremiást az őrség udvarából, s azt is megengedték neki, hogy szabadon járjon-keljen. Így ezután a nép között lakott.
Jer 39.15
Amikor Jeremiás még az őrség udvarában tartózkodott, az Úr ezt a szózatot intézte hozzá:
Jer 39.16
Menj, és mondd meg a kusita Ebed-Melechnek: Ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Bizony beteljesítem szavaimat: veszedelmet hozok erre a városra, és nem jólétet. De amikor ez végbemegy majd azon a napon a szemed láttára,
Jer 39.17
megmentelek téged azon a napon - mondja az Úr. Nem kerülsz azok kezére, akiktől félsz.
Jer 39.18
Egész biztosan megszabadítalak; nem pusztulsz el kard élén, hanem zsákmányul kapod életedet, mivel bíztál bennem - mondja az Úr.
Jer 40
Jer 40.1
Ezt a szózatot intézte az Úr Jeremiáshoz, amikor Nebuzaradán, a testőrség parancsnoka elengedte Rámából. Ott ugyanis különválasztotta Jeremiást a többiektől, mert éppúgy meg volt bilincselve, mint a Jeruzsálemből és Júdából való többi fogoly, akiket Babilonba akartak hurcolni.
Jer 40.2
Akkor a testőrség parancsnoka magához hívatta Jeremiást és így szólt hozzá: "Az Úr, a te Istened veszedelmet mondott ki erre az országra,
Jer 40.3
és most rá is hozta. Az Úr megtette, amivel fenyegetett benneteket, mert vétkeztetek az Úr ellen, és nem hallgattatok szavára. Ezért történt veletek ez a dolog.
Jer 40.4
Nézd, most megszabadítalak ma a kezeden lévő láncoktól. Ha el akarsz jönni velem Babilonba, csak gyere, s majd gondodat viselem. De ha nem akarsz velem jönni Babilonba, maradj itt. Nézd, előtted az egész ország. Választhatsz, és oda mehetsz, ahová akarsz.
Jer 40.5
Vagy menj vissza Gedaljához, Safan fiának, Achikámnak fiához, akit Babilon királya kormányzóul rendelt Júda városai fölé. Lakjál nála néped körében, vagy menj oda, ahová tetszik!" A testőrség parancsnoka még élelmet és ajándékot is adott neki, aztán elbocsátotta.
Jer 40.6
Jeremiás elment Micpába Gedaljához, Achikám fiához, és ott maradt nála, az országban visszamaradt nép körében.
Jer 40.7
Amikor a sereg főtisztjei, akik embereikkel még mindig a környéken bolyongtak, meghallották, hogy Babilon királya Gedalját, Achikám fiát rendelte az ország kormányzójául, és hogy az ő gondjára bízta a férfiakat, nőket, gyermekeket meg az országnak azokat a szegényeit, akiket nem hurcoltak el Babilonba,
Jer 40.8
elmentek Gedaljához Micpába, embereikkel együtt. A következők: Netanja fia, Jismael, Kárea fia, Jochanan, Tanchumet fia, Szeraja; aztán a Netofátiból való Efaj fiai és Jezanja, egy Maakitból való embernek a fia.
Jer 40.9
Gedalja, Safan fiának, Achikámnak a fia - szavát esküvel megerősítve - így beszélt hozzájuk és embereikhez: "Ne féljetek a káldeusok szolgálatától! Maradjatok az országban; engedelmeskedjetek Babilon királyának, mert így jó dolgotok lesz.
Jer 40.10
Magam itt maradok Micpában, hogy a hozzánk jövő káldeusoknak a rendelkezésükre álljak; ti meg szüreteljétek le a szőlőt, gyűjtsétek be a termést, töltsétek meg olajjal korsóitokat. És lakjatok azokban a városokban, amelyeket elfoglalni szándékoztok."
Jer 40.11
Ugyanígy, amikor a Moáb földjén az ammoniták közt, az Edomban és a többi országban élő júdaiak is meghallották, hogy Babilon királya meghagyott egy maradékot Júdában, és kormányzóul Safan fiának, Achikámnak a fiát, Gedalját rendelte föléjük,
Jer 40.12
ezek a júdaiak is mind előjöttek azokról a helyekről, ahová szétszóródtak. Júda földjére Gedaljához, Micpába visszatérve bőven szüreteltek bort, és sok termést gyűjtöttek be.
Jer 40.13
Ekkor Kárea fia, Jochanan és a sereg többi főtisztje, aki még a környéken tartózkodott, elmentek Gedaljához Micpába,
Jer 40.14
és így szóltak hozzá: "Tudsz-e róla, hogy Baalisz, az ammoniták királya elküldte Jismaelt, Netanja fiát, hogy öljön meg?" De Achikám fia, Gedalja nem akart hinni nekik.
Jer 40.15
Kárea fia, Jochanan négyszemközt is beszélt Gedaljával Micpában, és ezt mondta neki: "Elmegyek és megölöm Jismaelt, Netanja fiát, úgyhogy senki sem tudja meg. Miért öljön meg ő téged? Hiszen így a köréd gyűlt júdaiak újra szétszóródnak. Miért vesszen el Júda maradéka?"
Jer 40.16
De Achikám fia, Gedalja, ezt válaszolta Jochanannak, Kárea fiának: "Ne tedd ezt! Hazugság, amit Jismael felől mondasz."
Jer 41
Jer 41.1
De a hetedik hónapban történt, hogy a királyi vérből származó Jismael, Elisama fiának, Netanjának a fia tíz emberével együtt elment Gedaljához, Achikám fiához Micpába. Amikor együtt lakomáztak Micpában,
Jer 41.2
Netanja fia, Jismael felállt tíz emberével, és karddal rátámadt Gedaljára, Safan fiának, Achikámnak a fiára, s megölték azt a férfit, akit Babilon királya kormányzóul rendelt az ország fölé.
Jer 41.3
Ugyanígy megölte Jismael azokat a júdaiakat is mind, akik Gedaljával voltak a lakomán, a jelen levő káldeus harcosokkal egyetemben.
Jer 41.4
A Gedalja meggyilkolása utáni második napon, amikor még senki sem tudott a dologról,
Jer 41.5
nyolcvan férfi érkezett Szichemből, Silóból és Szamariából lenyírt szakállal, megszaggatott ruhában és megvagdosott testtel azért jöttek, hogy étel- és italáldozatot mutassanak be az Úr templomában.
Jer 41.6
Netanja fia, Jismael kiment eléjük Micpából, ők meg sírva közeledtek az úton. Amikor összetalálkozott velük, így szólt hozzájuk: "Gyertek el Gedaljához, Achikám fiához!"
Jer 41.7
De mihelyt beértek a városba, emberei segítségével lemészárolta őket Jismael, Netanja fia, és egy ciszternába dobta őket.
Jer 41.8
Akadt köztük tíz férfi, akik így szóltak Jismaelhez: "Ne ölj meg bennünket, mert készleteink vannak búzából, árpából, olajból és mézből, jól elrejtve a mezőn." Erre megkímélte őket, és nem ölte meg úgy, mint testvéreiket.
Jer 41.9
Az a ciszterna, amelybe Jismael bedobta a meggyilkolt férfiak holttestét, ugyanaz a nagy ciszterna volt, amelyet még Aza király építtetett Bása, Izrael királya ellenében. Ezt töltötte meg Jismael, Netanja fia holttestekkel.
Jer 41.10
Majd elhurcolta Jismael a Micpában visszamaradt nép maradékát, meg a királyi családból való nőket, akiket Nebuzaradán, a testőrök parancsnoka Achikám fiának, Gedaljának a gondjaira bízott. Ezeket fogságában tartva Netanja fia, Jismael jó korán elindult, hogy átmenjen az ammonitákhoz.
Jer 41.11
Amikor Kárea fia, Jochanan, és a vele tartó tisztek mind tudomást szereztek azokról a gonosztettekről, amelyeket Netanja fia, Jismael elkövetett,
Jer 41.12
harcosaikat maguk mellé véve elindultak, hogy megtámadják Jismaelt, Netanja fiát. A gibedoni nagy tónál akadtak rá.
Jer 41.13
Amint a Jismaelnél lévő nép meglátta Jochanant, Kárea fiát és a vele levő tiszteket, igen megörültek.
Jer 41.14
Azok, akiket Jismael elhurcolt Micpából, mind visszafordultak, és Jochananhoz, Kárea fiához csatlakoztak.
Jer 41.15
De Jismael, Netanja fia, nyolc emberével együtt elmenekült Jochanán elől, és az ammonitákhoz futott.
Jer 41.16
Akkor Jochanan, Kárea fia, és a vele tartó tisztek összegyűjtötték a népnek azt a maradékát, amelyet Jismael, Netanja fia hurcolt el Micpából, azután, hogy megölték Achikám fiát, Gedalját, tehát azokat a férfiakat, asszonyokat és gyermekeket meg udvari szolgákat, akiket (Jochanan) visszahozott Gibeonból.
Jer 41.17
Aztán útra keltek, majd pihenőt tartottak Gerut Kimhámnál, Betlehem közelében. Az volt a tervük, hogy Egyiptomba mennek,
Jer 41.18
a káldeusok miatt. Féltek ugyanis tőlük, mert Netanja fia, Jismael megölte Gedalját, Achikám fiát, akit Babilon királya az ország kormányzójává rendelt.
Jer 42
Jer 42.1
Akkor a tisztek mind odajárultak Kárea fiával, Jochanannal és Hosája fiával, Azarjával meg a nép apraja-nagyjával együtt
Jer 42.2
Jeremiás prófétához, és így szóltak hozzá: "Hallgasd meg alázatos kérésünket! És imádkozz az Úrhoz, a te Istenedhez ezért az egész maradékért. Hiszen oly kevesen maradtunk, akik egykor sokan voltunk, amint saját szemeddel láthatod.
Jer 42.3
Mutassa meg nekünk az Úr, a te Istened azt az utat, amelyen járnunk kell, és azt, hogy mit kell tennünk."
Jer 42.4
Erre Jeremiás próféta így válaszolt: "Megértettem. Imádkozni fogok az Úrhoz, a ti Istenetekhez, úgy, amint kértétek. Tudtotokra adok minden szót, amit az Úr, a ti Istenetek majd válaszol; semmit sem titkolok el előletek."
Jer 42.5
Azok erre azt mondták Jeremiásnak: "Az Úr legyen ellenünk az igaz és hiteles tanú, ha nem követjük azt az utasítást, amit az Úr, a te Istened küld nekünk általad.
Jer 42.6
Akár tetszik majd nekünk, akár nem, hallgatni fogunk az Úrnak, a mi Istenünknek a szavára, akihez most küldünk, hogy járj közben értünk. Mert ha hallgatunk az Úrnak, a mi Istenünknek a szavára, biztosan jó dolgunk lesz."
Jer 42.7
Tíz nap elteltével az Úr szózatot intézett Jeremiáshoz.
Jer 42.8
Erre ő elhívatta Kárea fiát, Jochanant, az összes vele tartó főtisztet és a nép apraja-nagyját.
Jer 42.9
Aztán így szólt hozzájuk: "Ezt mondja az Úr, Izrael Istene, akihez elküldtetek, hogy könyörgésteket eléje tárjam:
Jer 42.10
Ha nyugton maradtok ebben az országban, fölépítlek és nem vetlek el benneteket; elültetlek és nem gyomlállak ki titeket. Megbántam ugyanis azt a rosszat, amit rátok hoztam.
Jer 42.11
Ne féljetek többé Babilon királyától; ne féljetek tőle - mondja az Úr -, mert veletek vagyok, hogy megmentselek és kiszabadítsalak titeket a kezéből.
Jer 42.12
Irgalmas leszek hozzátok, és őt is irgalomra indítom, hogy visszatérhessetek szülőföldetekre.
Jer 42.13
De ha azt mondjátok: Nem maradunk ebben az országban; és ha nem hallgattok az Úrnak, a ti Isteneteknek a szavára,
Jer 42.14
hanem így szóltok: Nem, hanem inkább Egyiptom földjére megyünk, ahol nem kell háborút látnunk, nem kell a kürt szavát hallanunk, és nem szenvedünk éhínséget, azért hát ott akarunk lakni;
Jer 42.15
ebben az esetben halld az Úr szavát, Júda maradéka! Ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Ha az a szándékotok, hogy Egyiptomba vonuljatok, és elmentek, hogy ott telepedjetek le,
Jer 42.16
ott Egyiptom földjén ér utol benneteket a kard, amelytől féltek; a rettegett éhínség is kísérőtök lesz Egyiptomban, és ott haltok meg.
Jer 42.17
Azok tehát, akik Egyiptomba szándékoznak menni, hogy ott telepedjenek meg, mind kard által, éhínségben és dögvészben halnak meg; senki sem marad meg közülük, és egy sem kerüli el a veszedelmet, amelyet rájuk hozok.
Jer 42.18
Mert ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Amint rázúdult haragom és indulatom Jeruzsálem lakóira, úgy zúdul majd haragom rátok is, ha Egyiptomba mentek; átok, borzalom, megvetés és gúny tárgya lesztek, és ezt a helyet sem látjátok többé."
Jer 42.19
"Júda maradéka - válaszolt Jeremiás -, ez az Úr szava hozzátok: Ne menjetek Egyiptomba! Értsétek meg jól: ünnepélyesen figyelmeztettelek ma benneteket.
Jer 42.20
Saját magatokat csaptátok be, amikor követül küldtetek az Úrhoz, a ti Istenetekhez és arra kértetek: Járj közben értünk az Úrnál, a mi Istenünknél; add tudtunkra, amit az Úr, a mi Istenünk rendel, és megtesszük.
Jer 42.21
S most, hogy ezt elmondtam nektek, nem hallgattok az Úrnak, a ti Isteneteknek a szavára, aki ezzel az üzenettel küldött hozzátok.
Jer 42.22
Ezért értsétek meg jól: kard, éhínség és döghalál pusztít el titeket azon a helyen, ahová menni akartok, hogy ott lakjatok."
Jer 43
Jer 43.1
Amikor Jeremiás befejezte ezt a beszédet, és elmondta az egész nép előtt az Úr, az ő Istene szavait, amelynek elmondását az Úr rábízta, azaz a föntebb idézett szavakat,
Jer 43.2
akkor Hosája fia, Azarja és Kárea fia, Jochanan meg a többi kevély és lázongó férfi így szólt Jeremiáshoz: "Hazugságot beszélt! Nem bízott meg az Úr, a mi Istenünk azzal, hogy így beszélj: Ne menjetek Egyiptomba, és ne telepedjetek ott le.
Jer 43.3
Csak Báruk, Nerija fia bujtogat ellenünk, hogy kiszolgáltasson minket a káldeusok hatalmának, akik vagy megölnek, vagy Babilonba hurcolnak bennünket."
Jer 43.4
De Kárea fia, Jochanan, a tisztek és a nép nem hallgattak az Úr szavára, hogy maradjanak Júda földjén,
Jer 43.5
hanem Kárea fia, Jochanan és a harcosok vezérei elvitték magukkal Júda egész maradékát; azokat, akik visszatértek azok közül a népek közül, amelyek közé azelőtt szétszéledtek, hogy újra Júda földjén élhessenek:
Jer 43.6
tehát a férfiakat, asszonyokat, gyermekeket, a királyi családból való nőket meg mindazokat, akiket annak idején Nebuzaradán, a testőrök parancsnoka Sáfán fiának, Achikámnak fiára, Gedaljára bízott; aztán magukkal vitték Jeremiás prófétát és Bárukot, Nerija fiát is.
Jer 43.7
Így az Úr parancsa ellenére mégis elmentek Egyiptomba, és eljutottak Tachpancheszig.
Jer 43.8
Tachpancheszben az Úr ezt a szózatot intézte Jeremiáshoz:
Jer 43.9
Végy néhány nagy követ, és rakd le őket az agyagos talajba Júda férfiainak jelenlétében azon a téren, amely a fáraó palotájának bejárata előtt van Tachpancheszben.
Jer 43.10
Aztán így beszélj hozzájuk: Ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Íme, elhozom szolgámat, Nebukadnezárt, Babilon királyát, s ezekre az ide rakott kövekre helyezi trónját és fölöttük feszíti ki pompás sátrát.
Jer 43.11
Azért jön, hogy megverje Egyiptomot, mégpedig: Aki döghalálra van rendelve, azt döghalállal, aki fogságra van rendelve, azt fogsággal, és aki kardra van rendelve, azt karddal.
Jer 43.12
Lángba borítja majd Egyiptom isteneinek templomait, elégeti vagy elhurcolja ezeket az isteneket. És ahogy a pásztor kitetvezi subáját, úgy tetvezi ki Egyiptomot. Aztán bántatlanul elvonul onnan.
Jer 43.13
De összetöri még On városában a Nap templomának oszlopait és felgyújtja Egyiptom isteneinek szentélyeit.
Jer 44
Jer 44.1
Ezt a szózatot kapta Jeremiás azokra a júdaiakra vonatkozóan, akik Egyiptom földjén telepedtek le: Migdolban, Tachpancheszban, Nofban és Patrosz földjén.
Jer 44.2
Ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Láttátok azt a veszedelmet, amelyet Jeruzsálemre és Júda városaira hoztam: ma mind romokban hevernek és lakatlanok.
Jer 44.3
Ez azokért a gonoszságokért történt, amelyeket elkövettek, csak hogy engem haragra ingereljenek; ugyanis idegen isteneknek mutattak be tömjénáldozatot és azoknak szolgáltak, akiket sem ők, sem ti, sem atyáitok soha nem is ismertek.
Jer 44.4
Fáradhatatlanul, újra meg újra küldtem hozzátok szolgáimat, a prófétákat; azért küldtem őket, hogy hirdessék: "Ne kövessetek el ilyen utálatos és az én szememben annyira gyűlöletes dolgot."
Jer 44.5
De nem fogadtak szót és nem figyeltek rám: nem szakítottak gonosz tetteikkel, és nem hagyták abba az idegen isteneknek való tömjénezést.
Jer 44.6
Így aztán fölgerjedt ellenük indulatom; haragom meg úgy fellobbant Júda városai és Jeruzsálem utcái ellen, hogy romhalmazzá és pusztasággá lettek, mind a mai napig.
Jer 44.7
És most ezt kérdi az Úr, a Seregek Istene, Izrael Istene: Miért vonjátok magatokra ugyanezt a veszedelmet? Azt akarjátok, hogy kivesszen Júdából férfi és nő, gyermek és csecsemő; hogy ne maradjon senki életben közületek?
Jer 44.8
Ezért ingereltek haragra kezetek művével, meg azzal, hogy idegen isteneknek áldoztok Egyiptom földjén, ahová eljöttetek és ahol letelepedtetek? Így bizony a saját vesztetekre törtök, és átok meg gúny tárgya lesztek a föld minden népe előtt.
Jer 44.9
Hát elfelejtettétek atyáitok gonoszságait, Júda királyainak és feleségeiknek gonoszságait; a ti és feleségeitek gonoszságait, amelyet Júda földjén és Jeruzsálem utcáin elkövettetek?
Jer 44.10
Mind a mai napig sem bánatot, sem félelmet nem érez senki; nem tartják meg törvényemet és rendeleteimet, amelyeket elétek és atyáitok elé tártam.
Jer 44.11
Ezért ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Nos, ellenetek fordítom arcomat a vesztetekre, és megsemmisítem egész Júdát.
Jer 44.12
Elveszítem Júda maradékát, amely azzal a szándékkal jött Egyiptom földjére, hogy itt lakjék. Mindnyájan elvesznek Egyiptom földjén; elhullanak a kard élén és elvesznek az éhségtől, a legkisebbtől a legnagyobbig kard és éhínség által halnak majd meg. És így átok, borzalom, megvetés és gúny tárgya lesznek.
Jer 44.13
Olyan keményen megbüntetem azokat, akik Egyiptom földjén telepedtek le, mint ahogy Jeruzsálemet megbüntettem: karddal, éhínséggel, döghalállal.
Jer 44.14
Júda maradékából, amely Egyiptom földjén telepedett le, senki sem marad életben, hogy elmenekülhessen és Júda földjére visszatérhessen, jóllehet arra vágynak, hogy visszatérhessenek és újra ott élhessenek. De senki sem tér oda vissza közülük, kivéve néhány szökevényt.
Jer 44.15
Erre azok a férfiak, akik tudták, hogy a feleségük tömjént szokott áldozni az idegen isteneknek, és az ott álló asszonyok mind, tehát egy nagy csapat [az Egyiptom földjén, Patroszban lakó néppel együtt] így szóltak Jeremiáshoz:
Jer 44.16
"Egyáltalán nincs szándékunkban, hogy engedelmeskedjünk annak a szózatnak, amelyet az Úr nevében intéztél hozzánk,
Jer 44.17
sőt, továbbra is úgy akarunk tenni, amint megfogadtuk: tehát tömjénáldozatot mutatunk be az ég királynőjének, és kiöntjük tiszteletére az italáldozatot, úgy, ahogy szoktuk, mi és atyáink, továbbá királyaink és főembereink, Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin. Akkor ugyanis jóllakásig ehettünk; jó dolgunk volt és nem kellett bajt látnunk.
Jer 44.18
De amióta abbahagytuk, hogy tömjénáldozatot és italáldozatot mutassunk be az ég királynőjének, mindenben hiányt szenvedünk, sőt, kard és éhínség által kell elpusztulnunk."
Jer 44.19
Az asszonyok is közbeszóltak: "Amikor bemutatjuk a tömjénáldozatot az ég királynőjének és kiöntjük tiszteletére az italáldozatot, azt gondolod, hogy a férjünk tudta nélkül készítünk neki - az ő képmásával díszítve - kalácsot, és öntjük ki az italáldozatot?"
Jer 44.20
Jeremiás ekkor így szólt az egész néphez, a férfiakhoz, asszonyokhoz és mindazokhoz, akik az előbbi választ adták neki:
Jer 44.21
"Hát nem ez az illatáldozat az, amelyet Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin bemutattatok, ti és atyáitok, királyaitok és főembereitek és a föld népe is; hát nem erre emlékezett most az Úr, és nem ezt vette a szívére?
Jer 44.22
Az Úr nem bírta már tovább elviselni gonosz tetteiteket és iszonyatos vétkeiteket, amelyeket elkövettetek. Ezért lett országotok pusztasággá, borzalommá, átokká és lakatlanná, ahogy ez ma van.
Jer 44.23
Mindez tehát azért történt, mert tömjént áldoztatok és így vétkeztetek az Úr ellen, mert nem hallgattatok az Úr szavára, és nem az ő törvénye, parancsai és rendeletei szerint jártatok el - ezért jött rátok ez a veszedelem, mind a mai napig."
Jer 44.24
Aztán Jeremiás így beszélt az egész néphez, különösen az asszonyokhoz: "Halljátok az Úr szavát!
Jer 44.25
Ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Asszonyok, hát csak teljesítse kezetek, amit szátok megígért. Azt mondtátok ugyanis: Egész biztosan teljesítjük fogadalmunkat, hogy tömjént áldozunk az ég királynőjének, és italáldozatot öntünk ki a tiszteletére. Nos hát, jól van! Csak teljesítsétek fogadalmatokat, öntsétek ki az italáldozatot!
Jer 44.26
De halljátok az Úr szavát, mindnyájan, ti, júdaiak, akik Egyiptom földjén laktok: Saját nagy nevemre esküszöm - mondja az Úr -, hogy Júda népéből senki sem említi többé az én nevemet egész Egyiptomban; egyikük sem mondja többé: "Amint igaz, hogy Isten, az Úr él!"
Jer 44.27
Igen, virrasztok fölöttük, de a vesztükre, nem a javukra. Júda férfiai, akik Egyiptomban vannak, mind vagy kard, vagy éhínség által vesznek el, míg csak teljesen ki nem pusztulnak.
Jer 44.28
Csak néhányan térnek majd vissza Egyiptom földjéről Júda földjére; csak akik megmenekülnek a kardtól, és ezeket nagyon könnyű lesz megszámolni. Akkor majd Júda egész maradéka, amely Egyiptom földjére jött letelepedni, megtudja, hogy kinek lett igaza: nekem vagy nekik?
Jer 44.29
És itt van nektek a bizonyíték - mondja az Úr -, hogy megbüntetlek titeket ezen a helyen és így megtudjátok, hogy fenyegető szavam valóban beteljesedik.
Jer 44.30
Ezt mondja az Úr: Hofra fáraót, Egyiptom királyát úgy kiszolgáltatom ellenségeinek kezébe és azoknak, akik az életére törnek, mint ahogy kiszolgáltattam Cidkiját, Júda királyát, Nebukadnezárnak, Babilon királyának kezébe, aki ellensége volt és az életére tört."
Jer 45
Jer 45.1
Ezt a szózatot intézte Jeremiás próféta Bárukhoz, Nerija fiához, amikor ezeket a szavakat Jeremiás diktálása nyomán leírta egy könyvbe, Jojakimnak, Jozija fiának, Júda királyának 4. esztendejében.
Jer 45.2
Ezt mondja az Úr, Izrael Istene felőled, Báruk:
Jer 45.3
Így szóltál: "Jaj nekem! Az Úr fájdalmat fájdalomra halmoz. Elfáradtam a sóhajtozásban, nem találok nyugalmat."
Jer 45.4
Ezért ezt mondja az Úr: Most éppen azon vagyok, hogy leromboljam, amit építettem, hogy kitépjem, amit ültettem. Le akarok sújtani az egész földre.
Jer 45.5
És te most különleges bánásmódot kívánsz magadnak? Ne kívánd ezt! Mert veszedelmet hozok minden emberre - mondja az Úr. De te azért zsákmányul kapod életedet, bárhová mégy.
Jer 46
Jer 46.1
Ezt a szózatot intézte az Úr Jeremiás prófétához a népek ellen.
Jer 46.2
Egyiptomról: Nechó fáraónak, Egyiptom királyának az Eufrátesz folyó mellett, Karkemisnél állomásozó serege ellen, amelyet Nebukadnezár, Babilon királya megvert, Jojakimnak, Jozija fiának, Júda királyának 4. esztendejében.
Jer 46.3
Öltsetek vértet és pajzsot, és induljatok harcba!
Jer 46.4
Nyergeljétek föl a lovakat, és szálljatok föl, ti lovasok! Sorakozó! Tegyétek fel a sisakot, élesítsétek meg a lándzsákat, öltözzetek páncélba!
Jer 46.5
De mit látok? Megriadva meghátrálnak; megvert harcosaik futásnak erednek, még csak hátra sem néznek. Rémület támad mindenfelől - mondja az Úr.
Jer 46.6
A fürge lábú sem menekül meg, a legbátrabb sem tudja megmenteni életét, mert ott északon, az Eufrátesz folyó mellett vereséget szenvednek, elesnek.
Jer 46.7
Ki az ott, aki megáradt, mint a Nílus, akinek az örvényei háborognak, mint a folyam.
Jer 46.8
Nos, Egyiptom áradt meg, mint a Nílus, és mint a folyam, háborognak örvényei. "Kiáradok - mondta -, és elborítom a földet; elsöpröm városait és lakóit!"
Jer 46.9
Vágtassatok, lovak! Száguldjatok, harci szekerek! Vonuljatok ki, harcosok, ti pajzzsal fölvértezett kusiták és putiták, ti Ludból való, íjat feszítő férfiak!
Jer 46.10
Ám ez a nap Istennek, az Úrnak napja; a bosszúnak a napja, hogy bosszút álljon ellenségein; kardja megemészti őket és jóllakik, megrészegül vérüktől. Igen, Isten, a Seregek Ura áldozati lakomát tart észak földjén, az Eufrátesz mentén.
Jer 46.11
Menj fel Gileádba, s keress balzsamot Egyiptomnak szűzi leánya! De hiába szerzel sokféle orvosságot, nincsen számodra gyógyulás.
Jer 46.12
Meghallják a nemzetek gyalázatodat, jajszavad betölti a földet, mert harcosaid egymásnak esnek, és együtt vesznek el mind a ketten.
Jer 46.13
Ezt a szózatot intézte az Úr Jeremiás prófétához, amikor Babilon királya, Nebukadnezár elindult Egyiptom földjét meghódítani.
Jer 46.14
Hirdessétek ezt Migdolban, és harsogjátok Nofban; mondjátok: "Rajta! Légy készen!" Mert a kard már körülötted öldököl.
Jer 46.15
Mi ez? Ápisz megfutamodott? Hősöd nem tud megállni a lábán? Igen, az Úr sújtotta le
Jer 46.16
ennyire, megingott, s most ott hever a földön. Akkor azt mondják majd egymásnak: "Rajta! Térjünk vissza népünkhöz, vissza szülőföldünkre, el az öldöklő kardtól!"
Jer 46.17
Ezt a nevet adjátok a fáraónak: "Tombol, de az alkalmat elszalasztja."
Jer 46.18
Amint igaz, hogy élek - mondja a Király, akinek a Seregek Ura a neve -, mint a Tábor a hegyek között, és mint a Kármel a tengerpart fölött, úgy vonul ki ellene valaki.
Jer 46.19
Szedd össze holmidat a fogságra, Egyiptom leánya, aki még nyugton vagy otthonodban. Nofot ugyanis pusztává teszik, elhagyatottá és lakatlanná,
Jer 46.20
Gyönyörű üsző volt Egyiptom, de északról lódarázs telepedett rá.
Jer 46.21
Még zsoldosai is, akik földjén éltek, hizlalt borjakhoz voltak hasonlók. De ők is megfutamodnak, hogy meg sem tudnak állni, mert elérkezett számukra a pusztulás napja, bűnhődésük ideje.
Jer 46.22
Halljátok? Mint a kígyó sziszegése! Jönnek, előrenyomulnak nagy erővel, hogy lecsapjanak fejszéjükkel Egyiptomra, akár a favágók,
Jer 46.23
és kivágják erdejét - mondja az Úr. Igen, számuk tömérdek, a sáskánál is többen vannak, meg sem lehet őket számolni.
Jer 46.24
Egyiptom leányát gyalázat éri, észak népének kezébe kerül.
Jer 46.25
Ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Nos, megbüntetem a Nóból való Ámont, a fáraóval s mindazokkal együtt, akik benne bíznak.
Jer 46.26
És azok kezére adom őket, akik életére törnek, vagyis Nebukadnezárnak, Babilon királyának és szolgáinak kezére. De azután újra lakott föld lesz Egyiptom, úgy mint az elmúlt időkben - mondja az Úr.
Jer 46.27
De te ne félj, szolgám, Jákob, és ne rettegj, Izrael! Mert kiszabadítalak a távoli országokból és utódaidat a fogság földjéről. Jákob nyugalmat élvez újra, békében él majd, senki sem háborgatja.
Jer 46.28
Ne félj hát, szolgám, Jákob - mondja az Úr -, mert veled vagyok. Azoknak a népeknek mind véget vetek, amelyek közé szétszórtalak; de neked nem vetek véget, csak megfenyítelek igazság szerint, mert nem hagyhatlak teljesen büntetlenül.
Jer 47
Jer 47.1
Ezt a filiszteusok ellen szóló szózatot intézte az Úr Jeremiás prófétához, mielőtt a fáraó megverte Gázát.
Jer 47.2
Ezt mondja az Úr: Nézzétek, árad a víz észak felől, és folyammá dagad. Elborítja az országot és azt, ami benne van; mind, a városait és azok lakóit. Mindenki kiabál, s jajgatásban tör ki az ország minden lakója;
Jer 47.3
a lovak patáinak dübörgő hangja miatt; a harci szekerek robaja és kerekeinek csattogása miatt. Az apák megfeledkeznek gyermekeikről; kezük erőtlenül lehanyatlik,
Jer 47.4
mert eljött a nap, amelyen mind elpusztulnak a filiszteusok, és Tírusz meg Szidon városát megfosztják utolsó támaszától is. Igen, az Úr elpusztítja a filiszteusokat, Kaftor szigetének maradékát.
Jer 47.5
Kopaszra nyírják Gázát; elnémul Askalon. Asdod, az enakiták maradéka, meddig akarod még megvagdosni magad?
Jer 47.6
Ó, te kardja az Úrnak! Még meddig nem akarsz megnyugodni? Térj vissza hüvelyedbe, pihenj meg, s maradj csendben!
Jer 47.7
De hogyan nyugodhatna meg, amikor az Úr adott parancsot neki? Askalon és a tengerpart ellen az Úr rendelte ezt.
Jer 48
Jer 48.1
Moáb felől ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Jaj Nebónak, mert elpusztult; bevette az ellenség Kirjataimot. Megszégyenült az erős vár, rémület vett rajta erőt;
Jer 48.2
nem dicsekedhet vele többé Moáb. Hesbonban gondolták ki romlását: "Gyertek, irtsuk ki a nemzetek sorából!" És te, Madmen, te is elpusztulsz, a kard már a nyomodban van.
Jer 48.3
Kiabálás hallatszik Abarim felől: "Pusztulás, végromlás!"
Jer 48.4
"Moábot összezúzták!" Egészen Coárig hangzik e kiáltozás.
Jer 48.5
Jaj, Luhit hágói! Sírva mennek fel rajtuk. És Horonaim lejtőin jajkiáltás hallik.
Jer 48.6
"Rajta! Mentsétek meg életetek! Úgy fussatok, mint a pusztai vadszamár!"
Jer 48.7
Bizony, mivel erődeidben bíztál, téged is elfoglalnak. Kámos maga is fogságba megy, papjaival és fejedelmeivel együtt.
Jer 48.8
Rátör a pusztító minden városra, egyik sem menekül meg tőle; ahogy elvész a völgy, úgy pusztul el a síkság is: az Úr határozott így!
Jer 48.9
Állítsatok síremléket Moábnak, mert mindenestül tönkremegy; városai rommá válnak, senki sem lakik többé bennük.
Jer 48.10
[Legyen átkozott, aki az Úr művén hanyagul munkálkodik, és átkozott az is, aki kardját kíméli a vértől!]
Jer 48.11
Ifjúkora óta nyugodtan élt Moáb, zavartalanul pihent mint seprején a bor. Nem töltögették az egyik edényből a másikba, fogságba sem vitték soha. Így megőrizhette sajátos ízét, zamata is változatlan maradt.
Jer 48.12
Ezért jönnek napok - mondja az Úr -, amikor csapolókat küldök ellene, hogy megcsapolják; azok majd kiürítik edényeiket és darabokra törik korsóit.
Jer 48.13
Akkor Moáb úgy megszégyenül Kámos miatt, mint egykor Izrael háza megszégyenült Bétel miatt, amelybe bizalmát vetette.
Jer 48.14
Hogyan mondhatjátok: "Hősök vagyunk, harcban megedzett férfiak"?
Jer 48.15
Már felvonult Moáb elpusztítója; ifjúságának színe-javát lemészárolják.
Jer 48.16
Már közel van Moáb veszte, szinte rohanva közelít pusztulása.
Jer 48.17
Sírjatok miatta mind, akik körülötte éltek, mindnyájan, akik ismeritek nevét! Mondjátok: Hogy összetört az erős jogar, a dicsőséges pálca!
Jer 48.18
Szállj le dicsőségedből, s ülj le a sárba, Dibon leánya, aki még biztonságban érzed magad: Moáb elpusztítója már felvonult ellened, hogy feldúlja erődeidet.
Jer 48.19
Állj ki az útra, s vigyázva nézz körül, Aroer lakossága! Kérdezd meg, aki elfutott s megmenekült, ezt kérdezd meg tőle: Mi történt?
Jer 48.20
Szétszórták Moábot, szégyent vallott. Jajgassatok és ordítsatok, hirdessétek az Arnon mentén: Elpusztult Moáb!
Jer 48.21
Utolérte az ítélet a sík földet; Holont, Jaszát, Mefaatot,
Jer 48.22
Dibont, Nebót, Bet-Diblatáimot,
Jer 48.23
Kirjataimot, Bet-Gamult, Bet-Meont,
Jer 48.24
Keriotot, Boszrát és Moáb földjének minden városát, közel és távol.
Jer 48.25
Levágták Moáb szarvát; összetörték karját.
Jer 48.26
Részegítsétek meg! Hiszen fölkelt az Úr ellen; ezért a saját okádékában fetreng majd Moáb; gúny tárgyává lesz maga is.
Jer 48.27
Nemde te is csúfot űztél Izraelből? Vagy talán tolvajok közt találtál rá, hogy amikor csak nevét említed, máris csúfolni kezded?
Jer 48.28
Hagyjátok el városaitokat, s lakjatok a sziklák között, Moáb lakói. Legyetek olyan, mint a galamb, amely fészkét a sziklahasadék falába rakja.
Jer 48.29
Hallottunk Moáb gőgjéről, rettenetes kevélységéről. Micsoda felfuvalkodás! Micsoda gőg és kérkedés! Mennyire elbizakodott a szíve!
Jer 48.30
Jól ismerem vakmerő gőgjét - mondja az Úr -, ismerem üres dicsekvését s minden hiábavaló tettét.
Jer 48.31
Ezért jajgatok Moáb miatt, sírva kiáltozom egész Moáb miatt, és gyászolom Kir-Heresz férfiait.
Jer 48.32
Jobban siratlak, mint Jázert siratták, Szimba szőleje: Hajtásaid túlnyúltak a tengeren, elértek egészen Jázerig. De most aratásodra, szüretedre rátört a pusztító.
Jer 48.33
Eltűnt a vígság és az öröm Moáb földjéről. Nincs többé bor a sajtókban; a szőlőtaposó nem tapos többé, s nem hallatszik többé kitörő örömnek hangja.
Jer 48.34
Hesbon és Eleále jajkiáltása Jacházig hallik. Coártól Horonaimig és Eglat-Selosjáig hangzik a kiáltás, mert Nimrim vizei is kiszáradtak.
Jer 48.35
Mindenkit kipusztítok Moábban - mondja az Úr -, aki áldozatot mutat be és tömjénez istenének a magaslatokon.
Jer 48.36
Ezért sír fel a szívem Moábért, mint a síp; felzokog a szívem Kir-Heresz férfiaiért, akár a síp, mert minden összegyűjtött vagyonuk veszendőbe megy.
Jer 48.37
Igen, minden fejet kopaszra nyírnak: minden szakállt tövig levágnak; minden kézen sebek láthatók s minden csípőt szőrruha övez.
Jer 48.38
Csak sírás hallatszik Moábban minden háztetőn, s minden utcán, mert úgy összetöröm Moábot, mint egy hasznavehetetlen korsót, amely senkinek sem kell - mondja az Úr.
Jer 48.39
Hogy összetört! Szégyenszemre megfutamodott! Bizony, nevetség tárgya és borzalom lett Moáb minden szomszédja számára.
Jer 48.40
Mert ezt mondja az Úr: [Nézzétek, úgy repül, mint a sas, és Moáb felett suhogtatja szárnyait.]
Jer 48.41
A városokat beveszik, és elfoglalják az erődöket. [És Moáb harcosainak szíve hasonló lesz azon a napon a vajúdó asszony szívéhez.]
Jer 48.42
Elpusztul hát Moáb, megszűnik nép lenni, mert az Úr ellen ágaskodott.
Jer 48.43
Rettegés, verem és tőr: ez vár rád Moáb lakója - mondja az Úr.
Jer 48.44
Aki a rettegés elől menekül, verembe esik; aki kimászik a veremből, az tőrbe esik; Igen, ezt a csapást mind Moábra hozom, ha eljön majd bűnhődésének esztendeje - mondja az Úr.
Jer 48.45
Hesbon árnyékában állnak meg az elfáradt menekülők. De tűz csapott ki Hesbonból és láng Szihon palotájából, amely megemésztette Moáb halántékát, és zajongó népének fejét.
Jer 48.46
Jaj neked, Moáb! Elvesztél, Kámos népe! Mert fiaid fogságba estek, a lányaid meg rabságba.
Jer 48.47
De a végső napokban jóra fordítom Moáb sorsát - mondja az Úr. Eddig tart a Moábra kimondott ítélet.
Jer 49
Jer 49.1
Ammon fiai felől ezt mondja az Úr: Vajon Izraelnek nincsenek fiai, vagy nincsen örököse? Miért örökölte hát Milkom Gádot, és népe miért telepedett le városaiban?
Jer 49.2
Ezért jönnek napok - mondja az Úr -, amikor majd csatazajt hallotok az ammoniták Rabbatjában. Maga romhalmazzá válik, leányait meg tűz emészti meg. Akkor Izrael birtokba veszi örökségét - mondja az Úr.
Jer 49.3
Jajgass, Hesbon! Már útban van elpusztítód. Ordítsatok, Rabbat leányai, öltsetek magatokra szőrruhát, zengjetek gyászéneket! Megvagdosott testtel járjatok-keljetek, mert Milkom fogságba jut papjaival és főembereivel együtt.
Jer 49.4
Mit dicsekszel völgyeddel, te gondtalan, biztonságban élő lány? Mert kincseidben bízva így beszélsz: "Ugyan ki mer megtámadni?"
Jer 49.5
De rettegést hozok rád minden oldalról, körös-körül. Szétszalasztanak, ki-ki futásnak ered, és senki sem gyűjti egybe menekültjeidet.
Jer 49.6
[De aztán majd jóra fordítom Ammon fiainak sorsát - mondja az Úr.]
Jer 49.7
Edom felől ezt mondja a Seregek Ura: Hát nincs már bölcsesség Temánban? Tanácstalanok lettek a bölcsek, és hiábavaló lett a bölcsességük?
Jer 49.8
Fussatok, meneküljetek! Rejtőzzetek el a mély üregekben, Dedán lakói! Mert pusztulást hozok Ézsaura, ha eljön az ideje, hogy megbüntessem.
Jer 49.9
Ha szüretelők törnek rád, nem hagynak egy gerezdet sem maguk után. Ha tolvajok lepnek meg éjjel, annyit rabolnak, amennyi nekik tetszik.
Jer 49.10
Bizony kifosztom Ézsaut, feltárom rejtekhelyeit, úgyhogy többé nem rejtőzhet el. Nemzetsége kivész, nem marad fenn tovább. Szomszédai közül egyik sem mondja:
Jer 49.11
Hagyd rám árváidat, majd gondot viselek rájuk; bízzanak bennem özvegyeid!
Jer 49.12
Mert ezt mondja az Úr: Ha azok, akik meg sem érdemelték, hogy kiigyák a kelyhet, mégis kiitták, akkor te hogyan maradhatnál büntetlenül? Bizony, nem maradhatsz büntetlenül, hanem neked is ki kell innod.
Jer 49.13
Mert saját magamra esküszöm - mondja az Úr -, hogy borzalom, gyalázat, pusztulás és átok lesz Boszra, sőt örökre rommá válik összes többi városa is.
Jer 49.14
Üzenetet kaptam az Úrtól, elküldte követét a nemzetekhez: "Gyűljetek egybe, vonuljatok fel e nép ellen, szálljatok harcba vele!"
Jer 49.15
Mert kicsivé teszlek a népek között, megvetetté az emberek körében.
Jer 49.16
Fölfuvalkodottságod csalt meg téged, a te elbizakodott szíved. Ez vitt romlásba téged. Bár a sziklahasadékokban lakol, és elfoglaltad a dombok tetejét, ha olyan magasra rakod is fészkedet, mint a sas, onnan is lerántalak - mondja az Úr.
Jer 49.17
Pusztasággá lesz Edom; aki csak elmegy mellette, megborzad, és csapásai láttán felszisszen.
Jer 49.18
És amint a felforgatott Szodomával, Gomorrával és szomszédaival történt, senki sem lakik ott többé - mondja az Úr -, senki sem telepszik meg ott újra.
Jer 49.19
Nézzétek, hogy tör elő az oroszlán a Jordán sűrűjéből az örökzöld legelőre. Így űzöm el hirtelenül őket, és választottamat rendelem föléje. Mert ki mérhető hozzám, ki vonhatna felelősségre, és melyik pásztor állhat meg színem előtt?
Jer 49.20
Most tehát halljátok, mit határozott Edom felől az Úr; a tervet, amelyet kigondolt Temán lakói ellen: Még a nyáj legkisebb juhait is elhurcolják, és ennek láttán legelőik is szörnyülködnek.
Jer 49.21
Romlásuk zajára megrendül a föld; a Vörös-tengerig hallatszik kiáltásuk hangja.
Jer 49.22
Lám, aki fölemelkedik és száll, mint a sas, aki Boszra fölött suhogtatja szárnyait! És Edom harcosainak szíve azon a napon hasonló lesz a vajúdó asszony szívéhez.
Jer 49.23
Damaszkusz ellen: Kétségbe van esve Hamat, s vele együtt Arpád, mert igen rossz hírt hallottak. Szívük remeg a félelemtől, s nem tud megnyugodni.
Jer 49.24
Damaszkusz erejét vesztette s menekülni készül; rémület fojtogatja, [szorongás és fájdalom vett erőt rajta, mint a vajúdó asszonyon].
Jer 49.25
Milyen elhagyatott a híres város, az egykor oly vidám város!
Jer 49.26
Bizony, elesnek majd utcáin ifjai, és harcosai is elvesznek azon a napon - mondja a Seregek Ura.
Jer 49.27
Tüzet gyújtok Damaszkusz falain belül, amely megemészti Ben-Hadad palotáit.
Jer 49.28
Kedár ellen és Hacor országa felől, amelyet megvert Nebukadnezár, Babilon királya, ezt mondja az Úr: Rajta! Vonuljatok fel Kedár ellen, irtsátok ki kelet fiait.
Jer 49.29
Sátraik és nyájaik essenek zsákmányul, szőnyegeik és minden holmijuk ugyanúgy. Elhajtják majd tevéiket és ezt kiáltják oda nekik: "Rémület mindenfelől!"
Jer 49.30
Meneküljetek! Amilyen gyorsan tudtok, rejtőzzetek el, Hacor lakói! - mondja az Úr. Mert Nebukadnezár tervet eszelt ki ellenetek; kigondolta ellenetek merényletét:
Jer 49.31
"Rajta! Vonuljatok fel a gondtalan nép ellen, amely nyugodtan lakik földjén. Nincsenek sem kapui, sem zárai, elhagyatott helyen lakik.
Jer 49.32
Tevéi zsákmánnyá lesznek, számtalan juha prédává." Szélnek szórom majd őket, szerteszét a nyírott halántékúakat. Minden oldalról bajt hozok rájuk - mondja az Úr.
Jer 49.33
Hacor így sakálok tanyájává lesz, örökös pusztasággá. Senki sem lakik ott többé, és nem telepszik meg rajta újra.
Jer 49.34
Az Úr ezt a szózatot intézte Jeremiás prófétához Elám felől, Cidkijának, Júda királyának uralkodása elején.
Jer 49.35
Ezt mondja a Seregek Ura: Nézd, összetöröm Elám íját, erejének forrását.
Jer 49.36
Rászabadítom Elámra a négy szelet, az ég négy tája felől. És szélnek szórom az elamitákat, úgyhogy nem lesz olyan nép, ahová el nem jutnak Elám menekültjei.
Jer 49.37
Megremegtetem Elámot ellenségei előtt; azok előtt, akik életére törnek. Rájuk hozom a veszedelmet, izzó haragomat. Karddal veszem őket üldözőbe, amíg csak mind meg nem semmisülnek.
Jer 49.38
Felállítom Elámban trónomat, és kiirtom onnan a királyt meg a fejedelmeket - mondja az Úr.
Jer 49.39
De a végső napokban jóra fordítom Elám sorsát - mondja az Úr.
Jer 50
Jer 50.1
Ezt az ítéletet mondta ki az Úr Babilon ellen, a káldeusok országa ellen, Jeremiás próféta szavával.
Jer 50.2
Hirdessétek ezt a nemzetek között és hangoztassátok; ne titkoljátok el, hanem mondjátok: "Babilont elfoglalták; Bel szégyent vallott, letaszították Merodákot. [Bálványai mind megszégyenültek, faragott képeit letaszították.]"
Jer 50.3
Mert felvonul ellene északról egy nép, hogy országát pusztasággá tegye; senki sem lakik benne többé, ember és állat elmenekül, eltűnik onnét.
Jer 50.4
Azokban a napokban és abban az időben Izrael fiai visszatérnek. Sírva jönnek majd meg, az Urat, az ő Istenüket keresve.
Jer 50.5
Megkérdezik a Sionba vezető utat, és arrafelé fordítják arcukat. "Gyertek - mondják -, csatlakozzunk az Úrhoz, örökkévaló szövetségben, amelyet feledés soha nem boríthat."
Jer 50.6
Elveszett juhnyáj volt az én népem; pásztorai félrevezették és bujdosni hagyták a hegyekben; hegyről halomra vándoroltak, s megfeledkeztek tanyájukról.
Jer 50.7
Aki csak rájuk talált, emésztette őket. Ellenségeik így szóltak: "Mi nem vagyunk hibásak; azért történt ez velük, mert vétkeztek az Úr ellen, aki az igazság legelője és atyáik reménysége."
Jer 50.8
Vonuljatok ki Babilonból, a káldeusok országából! Menjetek! Tegyetek úgy, mint a kosok, legyetek a nyáj vezérei.
Jer 50.9
Nézzétek, magam bujtok fel egy sereg hatalmas népet Babilon ellen. El is jönnek észak földjéről, csatasorba állnak ellene és elfoglalják. Nyilaik a győztes harcoshoz lesznek hasonlók, aki nem üres kézzel tér haza.
Jer 50.10
Káldea akkor prédává lesz; zsákmányolói kedvükre kifosztják.
Jer 50.11
Csak örüljetek, csak tomboljatok, ti, akik kifosztottátok örökrészemet! Csak ugrándozzatok, mint a szilaj borjak a füvön, és nyerítsetek, mint a mének!
Jer 50.12
Anyátokat rettentő szégyen érte, megszégyenült, aki szült benneteket. Igen, utolsóvá lett a népek között, pusztává, parlaggá, sivataggá!
Jer 50.13
Az Úr haragja miatt nem lesz többé lakója, hanem kihalt pusztasággá válik. Aki csak elmegy Babilon mellett, megborzad, és felszisszen ennyi csapás láttán.
Jer 50.14
Sorakozzatok fel Babilon ellen, körös-körül, mindnyájan, ti íjászok! Lőjetek! Ne kíméljétek a nyilat!
Jer 50.15
Hallassatok csatakiáltást mindenfelől! Lám, megadja magát! Bástyái leomlanak, falai romba dőlnek. Ez az Úr bosszúja: Álljatok bosszút rajta! Ahogy ő bánt másokkal, úgy bánjatok vele!
Jer 50.16
Irtsátok ki Babilonból a magvetőt, és azt is, aki sarlót fog aratás idején. A pusztító kard elől menekülve térjen vissza mindenki népéhez, és fusson haza a maga országába.
Jer 50.17
Izrael elszéledt nyáj volt, oroszlánok kergették széjjel. Először Asszíria királya evett belőle;
Jer 50.18
aztán Nebukadnezár, Babilon királya rágta le csontjait. Ezért mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Most hát megbüntetem Babilon királyát és országát, amint annak idején megbüntettem Asszíria királyát.
Jer 50.19
De Izraelt visszavezetem legelőire, hogy legelésszen a Kármelen és Básánban, és jóllakjék Efráim hegyein meg Gileádban.
Jer 50.20
Azokban a napokban és abban az időben hiába keresik Izrael gonoszságát, nem lesz sehol; hiába, Júda vétkeit nem találják többé. Mert akiket meghagyok, azoknak megbocsátok.
Jer 50.21
"Vonulj fel Merataim földjére, vonulj fel ellene, és Pekód lakói ellen! Üldözd őket, forgasd jól a kardot, tedd teljessé pusztulásukat - mondja az Úr. Tedd meg mind, amit parancsoltam!"
Jer 50.22
Csatazaj tölti be az országot, és rettenetes a pusztulás.
Jer 50.23
Hogy összetörték és összezúzták az egész föld kalapácsát! Mekkora borzalommá lett Babilon a népek között!
Jer 50.24
Csapdát állítottak neked, s te beleestél, anélkül, hogy észrevetted volna. Utolértek és megragadtak, mert az Úr ellen próbáltál harcba szállni.
Jer 50.25
Az Úr megnyitotta fegyvertárát, és előhozta haragjának fegyvereit. Mert az Úrnak, az Istennek műve az, ami most a káldeusok földjén végbemegy.
Jer 50.26
"Zúduljatok rá egytől egyig; nyissátok ki magtárait. Halmozzátok fel a zsákmányt, mint a gabonát, rakásba, vessétek átok alá: ne maradjon belőle semmi!
Jer 50.27
Irtsátok ki minden bikáját, a vágóhídra velük! Jaj nekik, mert eljött a napjuk, megfenyítésük ideje!"
Jer 50.28
Már hallatszik azok hangja, akik Babilonból elmenekültek, és eljöttek, hogy hirdessék a Sionon az Úrnak, a mi Istenünknek bosszúját.
Jer 50.29
Hívjátok össze az íjászokat Babilon ellen! Mindnyájan, akik kifeszítitek az íjat, vegyétek körül, és ne hagyjátok, hogy elmeneküljön. Fizessetek meg neki, úgy, amint megérdemli; bánjatok vele úgy, ahogy ő bánt másokkal. Fizessetek meg neki, amiért arcátlanul viselkedett az Úrral, Izrael Szentjével szemben.
Jer 50.30
Igen, elesnek utcáin ifjai, és harcosai is elvesznek azon a napon - mondja az Úr.
Jer 50.31
Most ellened fordulok, "arcátlanság" - mondja az Úr, a Seregek Istene. Eljött a napod, elérkezett megfenyítésed ideje.
Jer 50.32
Az "arcátlanság" meginog, sőt összerogy, senki sem lesz, aki fölemelje. Tüzet gyújtok majd városaiban, s az megemészt mindent körülötte.
Jer 50.33
A Seregek Ura mondja: Elnyomatást szenvednek Izrael fiai; akik fogságba hurcolták, erős kézben tartják, és nem akarják őket szabadon bocsátani.
Jer 50.34
De erős a szabadítójuk: a "Seregek Ura" a neve, ő karolta fel ügyüket. Ő hoz békességet a földre, de rettegést is Babilon lakóira.
Jer 50.35
Kardot a káldeusokra, Babilon lakóira, fejedelmeire és bölcseire!
Jer 50.36
Kardot jósaira, hogy eszüket veszítsék, kardot harcosaira, hogy reszkessenek!
Jer 50.37
Kardot a benne lakó népekre, hogy asszonyokhoz váljanak hasonlóvá! Kardot a kincseire, hogy zsákmányul essenek!
Jer 50.38
Kardot a vizeire, hadd száradjanak ki! Mert bálványok földje az, és lakói a bálványok miatt elvesztették józan eszüket.
Jer 50.39
Ezért vadmacskák és sakálok tanyáznak majd benne, és struccok találnak ott pihenőhelyet. Nem fogják lakni soha többé, nem építik föl nemzedékről nemzedékre.
Jer 50.40
Mint ahogy felforgatta Isten Szodomát és Gomorrát, szomszédos városaival együtt - mondja az Úr -, úgy nem lakik ott többé ember, nem telepszik le senki a földjén.
Jer 50.41
Egy nép közeledik északról, egy hatalmas nemzet; a föld végső határairól harcos királyok indulnak útnak.
Jer 50.42
Íjat és lándzsát ragadnak, kegyetlenek és könyörtelenek. Lármájuk, mint a tenger zúgása. Lóra kapnak, és mind készen állnak a harcra, ellened, Babilon leánya.
Jer 50.43
Amikor Babilon királya meghallja hírüket, elernyed a keze; szorongás fogja el, és olyan fájdalom, mint a vajúdó asszonyt.
Jer 50.44
Nézzétek, hogy tör elő az oroszlán a Jordán sűrűjéből az örökzöld legelőre. Így űzöm el őket hirtelenül, s a választottamat rendelem föléje. Mert ki mérhető hozzám? Ki vonhatna felelősségre? És melyik pásztor állhat meg a színem előtt?
Jer 50.45
Most hát halljátok, mit határozott az Úr Babilon felől; és a tervet, amit kigondolt a káldeusok országa ellen: Még a nyáj legkisebb juhait is elhurcolják, és ennek láttán legelőik is elszörnyednek.
Jer 50.46
Babilon elestének zajára megrendül a föld, és jajszavát hallani fogják a népek között.
Jer 51
Jer 51.1
Ezt mondja az Úr: Íme, pusztító szelet támasztok Leb-Kamai ellen;
Jer 51.2
és gabonaszórókat küldök Babilonba, hogy szélnek szórják, és országát megtisztítsák. Igen, mindenfelől ellene fordulnak majd nyomorúsága napján.
Jer 51.3
Vonja fel ott íját az íjász, és öltse fel páncélját a páncélos. Ne irgalmazzatok ifjú harcosainak, inkább irtsátok ki egész seregét!
Jer 51.4
Elhullnak a halálra sebzettek a káldeusok földjén, és Babilon utcáin azok, akiket utolér a kard.
Jer 51.5b
Mert országuk eltelt gonoszsággal Izrael Szentje ellen.
Jer 51.5a
De Izrael nem lett özveggyé, nem hagyta el Istene, a Seregek Ura.
Jer 51.6
Meneküljetek el Babilonból, [ki-ki mentse az életét]! Ne pusztuljatok el ti is, amikor bűnhődik! Mert eljött az Úr bosszújának ideje: és érdeme szerint megfizet neki.
Jer 51.7
Aranyserleg volt Babilon az Úr kezében, amely az egész földet megrészegítette. Borából ittak a népek, és megittasodtak.
Jer 51.8
Hirtelen bukott el Babilon, összetiporták. Jajgassatok miatta! Sebeire hozzatok balzsamot, hátha meggyógyul.
Jer 51.9
"Próbáltuk meggyógyítani Babilont, de nem lett jobban; hagyjuk hát magára, s menjünk haza, ki-ki a maga országába." Igen, ítélete az egekig hatol, elér egészen a felhőkig.
Jer 51.10
Az Úr napfényre hozta igaz voltunkat. Gyertek hát, hirdessük a Sionon az Úrnak, a mi Istenünknek műveit!
Jer 51.11
Hegyezzétek a nyilakat, töltsétek meg a tegzeket! Az Úr felbujtotta a médek királyának lelkét, mert azt határozta Babilonról, hogy elpusztítja; az Úr bosszúja ez; bosszúállás a templomáért.
Jer 51.12
Babilon falai ellen emeljetek zászlót! Erősítsétek meg az őrséget! Állítsatok őröket! Hagyjatok ott embereket hátvédül! Mert az Úr elhatározta és végre is hajtja, amit kimondott Babilon lakói ellen.
Jer 51.13
Te, aki a nagy vizek mellett lakol és gazdag vagy kincsekben, eljött számodra a vég, véget ért számodra a rablás ideje.
Jer 51.14
Mert a Seregek Ura megesküdött saját magára: még ha annyi emberrel töltenélek meg is, mint a sáska, a csatakiáltás akkor is felzúg ellened.
Jer 51.15
Hatalmával alkotta meg a földet, bölcsességével szilárdította meg a világ alapjait, és okosságával feszítette ki az egeket.
Jer 51.16
Amikor megszólal mennydörgő hangja, a vizek zúgása felel rá az égen. Fölemeli a felhőket a föld széleiről, villámokat szór a zivatarhoz, és elővezeti tárházaiból a szeleket.
Jer 51.17
Ennek láttán elnémul minden ember, mert nem foghatja fel. Szégyenkezik az ércöntő is a bálvány miatt, mert képmásai csak hiábavalóságok, lélegzet sincs bennük.
Jer 51.18
Semmiségek, nevetséges dolgok, elvesznek mind, ha elérkezik megfenyítésük napja.
Jer 51.19
Nem mérhető hozzájuk "Jákob osztályrésze": Mert ő az, aki mindent alkotott, és Izrael a törzs, amely az ő öröksége. A "Seregek Ura" a neve.
Jer 51.20
Kalapácsom voltál; harci fegyverem. Népeket zúztam veled össze, és országokat dúltam fel.
Jer 51.21
Összezúztam veled lovat és lovast; harci szekeret és hajtót.
Jer 51.22
Összezúztam veled férfit és nőt, öreget és fiatalt, ifjút és hajadont.
Jer 51.23
Összezúztam veled pásztort és nyájat; szántóvetőt és igavonó barmot; kormányzókat és fejedelmeket.
Jer 51.24
De most szemetek láttára megfizetek Babilonnak és Káldea minden lakójának azért a rosszért, amit Sionnal tettek - mondja az Úr.
Jer 51.25
Lám, most ellened fordulok, romlásnak hegye - mondja az Úr -, mert az egész földet megrontottad. Kinyújtom ellened kezemet; letaszítlak a kőszikláról, és kiégett heggyé teszlek.
Jer 51.26
Nem vesznek belőled többé szegletkövet, sem alaphoz való követ. Mert romhalmazzá leszel mindörökre - mondja az Úr.
Jer 51.27
Tűzzetek ki zászlót az egész földön; fújjátok meg a trombitát a népek között. Készítsétek fel ellene háborúra a népeket; hívjátok össze ellene Ararát, Minni és Askenáz országait! Küldjetek ellene sorozó tiszteket! Vezessétek elő a lovasságot, mint fullánkos sáskát.
Jer 51.28
Hívjátok össze ellene háborúra a népeket: Médea királyát, kormányzóival és fejedelmeivel együtt; a hatalma alá tartozó egész földdel együtt.
Jer 51.29
Akkor megrendül a föld és megremeg, mert teljesedésbe megy az Úrnak Babilon elleni terve, hogy lakatlan pusztasággá változtassa Babilon földjét.
Jer 51.30
Babilon harcosai abbahagyták a harcot, visszavonultak erődeikbe; odalett a vitézségük, és asszonyokhoz váltak hasonlóvá. Házait felgyújtották, kapuit összetörték.
Jer 51.31
Futár futárt és hírnök hírnököt ér, hogy jelentsék Babilon királyának: Minden oldalról körülvették városát,
Jer 51.32
és elfoglalták az átkelő helyeket; felgyújtották a nádasokat, és a harcosok rémületbe estek.
Jer 51.33
Mert ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Hasonlóvá lett Babilon leánya a szérűhöz, amelyet jól megtapostak. Már csak egy kis idő, és eljön számára az aratás ideje.
Jer 51.34
Megevett, lenyelt Nebukadnezár Babilon királya, aztán félredobott, mint egy üres edényt. Elnyelt, mint valami szörnyeteg; megtöltötte gyomrát legjobb falatjaimmal.
Jer 51.35
A rajtam esett erőszakért s minden szenvedésemért, bűnhődjék Babilon! - mondja Sion lakossága. A vérem szálljon Káldea lakóira! - mondja Jeruzsálem.
Jer 51.36
Ezért ezt mondja az Úr: Nézd, magam vettem kezembe ügyedet, hogy biztosítsalak: bosszút állok érted. Kiszárítom folyamát és elapasztom forrásait.
Jer 51.37
Romhalmazzá teszem Babilont, sakálok tanyájává, borzalommá és gúny tárgyává, lakatlan pusztasággá.
Jer 51.38
Együtt ordítanak majd, akár az oroszlánok és mint az oroszlánkölykök, üvöltenek.
Jer 51.39
Lázas szomjúság gyötri őket? Majd italt készítek nekik, és addig itatom őket, míg le nem részegednek. Bizony, örökké tartó álomba merülnek, amelyből nem lesz ébredés soha - mondja az Úr.
Jer 51.40
Úgy viszem őket a vágóhídra, mint a bárányokat; mint a kosokat, a bakokkal együtt.
Jer 51.41
Hogyan? Hát elfoglalták s meghódították az egész világ büszkeségét? Mi az? Hát Babilon borzalommá lett az összes nép előtt?
Jer 51.42
Feltámadt a tenger Babilon ellen hullámainak özöne elborította.
Jer 51.43
Városai pusztasággá lettek, kiszáradt földdé, sivataggá, Olyan földdé, amelyen nem lakik ember, és senki nem megy át rajta.
Jer 51.44
Megbüntetem Bélt Babilonban; kiragadom szájából azt, amit lenyelt. A jövőben nem tódulnak hozzá mindenfelől a népek. Leomlottak Babilon falai.
Jer 51.45
Menjetek ki belőle, én népem; mentse ki-ki az életét az Úr izzó haragja elől!
Jer 51.46
De azért ne remegjen félelemtől a szívetek! És ne ijedjetek meg az országban kószáló hírektől, mert az egyik évben ilyen hír kel szárnyra, a másikban meg amolyan; az erőszak jut uralomra a földön és az egyik zsarnok kiirtja a másikat.
Jer 51.47
Igen, eljön az idő, amikor meglátogatom Babilon bálványait. Egész országa megszégyenül akkor, és minden lakója elhull halálra sebzetten.
Jer 51.48
Akkor örömtől ujjong majd Babilonon az ég és a föld, és minden ami bennük van; mert észak felől felvonulnak ellene pusztítói - mondja az Úr.
Jer 51.49
A maga idején el kell esnie Babilonnak, azok miatt, akiket megöltek Izraelben. Ugyanúgy, ahogy Babilon miatt elestek, akiket lemészároltak a földön.
Jer 51.50
Ti, akik megmenekültetek a kardtól: gyertek ki onnét, meg se álljatok! Gondoljatok az Úrra abban a távoli országban, és jusson eszetekbe Jeruzsálem!
Jer 51.51
Hogy szégyenkeztünk, amikor hallottuk a gyalázatot! Arcunkat szégyenpír borította. Mert idegenek léptek be az Úr templomának szentélyébe.
Jer 51.52
De lám, jönnek napok - mondja az Úr -, amikor megfenyítem bálványait, és egész országában sebesültek hörögnek.
Jer 51.53
Ha Babilon az égig emelkedik is, és még jobban megerősíti is tornyos fellegvárát: akkor is rátörnek parancsomra pusztítói - mondja az Úr.
Jer 51.54
Halljátok a kiáltást Babilon felől, a pusztulás zaját a káldeusok földjéről?
Jer 51.55
Maga az Úr pusztítja el Babilont, ő vet benne véget a nagy lármának; még ha úgy zúgnak is hullámai, mint a nagy vizek, és messze hangzik is harsogó szavuk.
Jer 51.56
Pusztító söpör végig Babilon földjén, harcosai fogságba jutnak, nyilai összetörnek. Igen, a visszafizetés Istene az Úr, s biztosan megfizet.
Jer 51.57
Megittasítom fejedelmeit és bölcseit, kormányzóit, tisztségviselőit és harcosait. Örökké tartó álomba merülnek, és többé nem ébrednek föl. A Király mondja ezt, akit a Seregek Urának hívnak.
Jer 51.58
Ezt mondja a Seregek Ura: Babilon széles falait földig lerombolják; büszke kapui meg tűz martalékává lesznek. Így lesz semmivé mind, amiért a népek fáradoztak; és tűzben enyészik el a népek műve.
Jer 51.59
Ezt az utasítást adta Jeremiás próféta Machszeja fia, Nerija fiának, Szerajának, amikor ez Cidkijának, Júda királyának parancsára elment Babilonba, a király uralkodásának 4. évében. Szeraja szállásmester volt.
Jer 51.60
Jeremiás ugyanis leírta egy külön könyvbe mindazt a csapást, amelynek Babilont utol kellett érnie; ezeket a szavakat mind, amelyek Babilon ellen szóltak.
Jer 51.61
Aztán így szólt Jeremiás Szerajához: Amikor megérkezel Babilonba, láss neki, és olvasd fel hangosan ezeket a szavakat.
Jer 51.62
Majd ezt mondd: "Uram, te magad nyilatkoztál úgy, hogy ez a hely elpusztul és hogy senki nem lakik többé benne, sem ember, sem állat, hanem pusztasággá lesz mindörökre."
Jer 51.63
Amikor aztán végigolvastad a könyvet, köss rá egy követ és vesd az Eufráteszbe
Jer 51.64
ezekkel a szavakkal: "Így süllyedjen el Babilon, és ne keljen föl többé abból a nyomorúságból, amelyet ráhozok!" Eddig tartanak Jeremiás szavai.
Jer 52
Jer 52.1
Huszonegy esztendős volt Cidkija, amikor uralkodni kezdett, és tizenegy esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját Hamitálnak hívták, s a libnai Jeremiásnak volt a lánya.
Jer 52.2
Cidkija azt tette, ami gonosznak számít az Úr szemében, egészen úgy, ahogyan Jojakim tette.
Jer 52.3
Az Úr haragja miatt történt ez Jeruzsálemben és Júdában, míg végül el nem vetette őket színe elől. Cidkija fellázadt Babilon királya ellen.
Jer 52.4
Uralkodásának 9. évében, a tizedik hónapban, a hónap tizedik napján felvonult Babilon királya, Nebukadnezár és egész serege Jeruzsálem ellen; aztán tábort ütött a várossal szemben és körülvette sánccal.
Jer 52.5
A város ostroma Cidkija király 11. esztendejéig tartott.
Jer 52.6
A negyedik hónapban, a hónap kilencedik napján, amikor az éhínség már úgy elhatalmasodott a városban, hogy kenyere sem volt a népnek,
Jer 52.7
az ellenség rést ütött a város falán. Erre a király a sötétség leple alatt futásnak eredt, és elmenekült a városból harcosaival együtt a két kőfal között levő kapun át, amely közel van a királyi kerthez. A káldeusok ugyan ott táboroztak a város körül, de azért elmenekültek Araba felé.
Jer 52.8
Ám a káldeusok serege üldözőbe vette a királyt, és utol is érte Cidkiját a jerikói síkságon, ahol csapatai mind cserbenhagyták.
Jer 52.9
Akkor foglyul ejtették a királyt, és elvitték a Hamat földjén levő Riblába Babilon királya elé.
Jer 52.10
Az ott ítéletet tartott fölötte. Az történt, hogy Babilon királya megölette Cidkija fiait apjuk szeme láttára; sőt Júda összes főemberét is halálra adta Riblában.
Jer 52.11
Aztán megvakította Cidkiját, majd bilincsbe verve elvitette Babilon királya Babilonba, s halála napjáig fogságban tartotta.
Jer 52.12
Az ötödik hónapban, a hónap tizedik napján - ez Nebukadnezár babiloni király 19. esztendejében történt - Nebuzaradán, a testőrség parancsnoka, aki a babiloni király közvetlen környezetéhez tartozott, eljött Jeruzsálembe.
Jer 52.13
Felgyújtotta az Úr templomát, a királyi palotát és Jeruzsálem minden házát.
Jer 52.14
A káldeus sereg meg, amely a testőrség parancsnokával volt, körös-körül lerombolta Jeruzsálem falait.
Jer 52.15
Akkor Nebuzaradán, a testőrség parancsnoka fogságba hurcolta a város életben hagyott lakosságának maradékát, aztán a babiloni királyhoz átszökött szökevényeket és a kézműveseket.
Jer 52.16
Csak a föld szegényeiből hagyott otthon Nebuzaradán, a testőrség parancsnoka néhány szőlőművest és szántóvetőt.
Jer 52.17
A káldeusok aztán összetörték az Úr templomának bronzoszlopait meg az üstlábakat és az Úr templomában lévő bronzmedencét. A bronzukat mind elvitték Babilonba.
Jer 52.18
Elvitték a serpenyőket, a lapátokat, a késeket, a hintőket, a tartókat, azaz minden bronzból való fölszerelést, amelyet az istentisztelethez használtak.
Jer 52.19
A testőrség parancsnoka elvitte még az aranyból és ezüstből készült csészéket, füstölőket, hintőket, serpenyőket, mécstartókat, tálakat és kelyheket is.
Jer 52.20
Ami pedig a két oszlopot, az egyetlen medencét, a medencét tartó tizenkét bronzbikát és az üstlábakat illeti, amelyeket még Salamon készíttetett az Úr temploma számára, meg sem lehetett mérni ezeknek a bronzból való tárgyaknak a súlyát.
Jer 52.21
Az oszlopok közül egy-egy 18 könyök magas volt; 12 könyök volt a kerülete; a vastagsága négyujjnyi, s belül üres volt.
Jer 52.22
Felette oszlopfő állt; ennek magassága 5 könyöknyi volt. Az oszlopfőt bronzból való fonadék és gránátalmák vették körül. Ugyanilyen volt a második oszlop is.
Jer 52.23
Kilencvenhat gránátalma csüngött róluk; a fonadékot körülvevő gránátalmák száma összesen száz volt.
Jer 52.24
A testőrség parancsnoka Szeraja főpapot meg Cefanja másodpapot és a három kapuőrt is fogságba hurcolta.
Jer 52.25
Foglyul ejtette a városban azt az udvari tisztet is, aki a harcosok parancsnoka volt; aztán hetet a király személyes barátai közül, akiket még a városban talált: a seregek parancsnokának titkárát, aki a katonák számbavételéért felelt; és még más hatvan előkelő embert is, akik a városban voltak.
Jer 52.26
Ezeket Nebuzaradán, a testőrség parancsnoka elfogta és Babilon királya elé vitte, Riblába,
Jer 52.27
és Riblában, Hamat földjén Babilon királya megölette őket. Így történt tehát Júda elhurcolása saját földjéről.
Jer 52.28
Azoknak a száma, akiket Nebukadnezár elhurcolt, a következő: a 7. esztendőben háromezer-huszonhárom júdait,
Jer 52.29
Nebukadnezár 18. esztendejében nyolcszázharminckét személyt hurcoltak el Jeruzsálemből.
Jer 52.30
Nebukadnezár 23. évében Nebuzaradán, a testőrség parancsnoka hétszáznegyvenöt júdait hurcolt el. Összesen tehát négyezer-hatszáz személyt.
Jer 52.31
De Jojachin, Júda királya fogságának 37. esztendejében, a tizenkettedik hónapban, a hónap huszonötödik napján az történt, hogy Evil-Merodach, Babilon királya trónra lépésének évében megkegyelmezett Jojachinnak, Júda királyának, és szabadon bocsátotta börtönéből.
Jer 52.32
Barátságosan bánt vele, és királyi székét a többi királyi széke fölé helyezte, akik ott voltak nála Babilonban.
Jer 52.33
Így hát Jojachin levetette rabruháját, és élete további folyamán mindennap a királyi asztalnál étkezett.
Jer 52.34
Ellátásáról élete hátralevő részében, egészen holta napjáig napról napra a babiloni király gondoskodott.