Jo 1
Jo 1.1
Szózat, amelyet az Úr Joelhez, Petuel fiához intézett.
Jo 1.2
Halljátok ezt, vének, figyeljetek mindnyájan, ti lakói az országnak! Történt-e hasonló napjaitokban, vagy atyáitok napjaiban?
Jo 1.3
Mondjátok el fiaitoknak, s fiaitok az ő fiainak, azok meg az újabb nemzedéknek.
Jo 1.4
Megette a sáska, amit a gázám (kopasztó) meghagyott, megette a jélek (szöcske), amit a sáska meghagyott, megette a haszil (fűfaló), amit a jélek meghagyott.
Jo 1.5
Józanodjatok ki, részegek, és sírjatok, borivók, mindnyájan siránkozzatok az új bor miatt, mert elragadták szátoktól.
Jo 1.6
Országom ellen felvonult egy nép, hatalmas és megszámlálhatatlan; fogai, mint az oroszlán fogai, zápfoga, mint a nőstény oroszláné.
Jo 1.7
Szőlőskertemet pusztasággá tette, fügefáimat letarolta, lenyúzta és kidöntögette; ágai fehérek lettek.
Jo 1.8
Zokogj, mint a zsákruhába öltözött szűz ifjúkori jegyese fölött!
Jo 1.9
Eltűnt az étel- és italáldozat az Úr házából, gyászba öltöztek a papok, az Úr szolgái.
Jo 1.10
Pusztává lett a mező, gyászol a termőföld, mert elpusztult a búza, elillant a bor, kiapadt az olaj.
Jo 1.11
Szégyenkeznek a földművesek, siránkoznak a szőlősgazdák a gabona és az árpa miatt, mert odalett a szántóföld termése.
Jo 1.12
Kiszáradt a szőlőskert, ellankadtak a fügefák; gránátalma, pálma, almafa: elszáradt a mezőn minden fa. Bizony eltűnt a vidámság is az emberek fiai közül!
Jo 1.13
Papok, öltsetek gyászt és sírjatok, oltár szolgái, jajgassatok! Gyertek, s virrasszatok, zsákruhában, Istenemnek szolgái! Mert eltűnt Istenetek házából az étel- és italáldozat.
Jo 1.14
Rendeljetek el böjtöt, hirdessetek ünnepet; vének, gyűjtsétek egybe az ország minden lakóját az Úrnak, a ti Isteneteknek házába! Kiáltsátok az Úrhoz:
Jo 1.15
"Ó jaj! Micsoda nap! Mily közel van az Úr napja! És mint a pusztulás jön a Mindenhatótól!"
Jo 1.16
Ugye, szemünk láttára ragadták el Istenünk házából az ételt, a vigasságot és az örömet?
Jo 1.17
Elpusztultak a búzaszemek a göröngyök alatt, beomlottak a csűrök, összedőltek a magtárak, mert odalett a termés.
Jo 1.18
Miért nyugtalanok az állatok, miért bőg az ökörcsorda? Azért, mert nincsen legelője. Lám, a birkanyáj is bűnhődik!
Jo 1.19
Uram, hozzád kiáltok, mert megemésztette a tűz a puszta legelőit, fölperzselte a láng a mező minden fáját.
Jo 1.20
Hozzád kiáltanak a mező vadjai is, mert kiszáradtak a víz forrásai, és megemésztette a tűz a puszta legelőit.
Jo 2
Jo 2.1
Fújjátok meg a harsonát a Sionon, fújjatok riadót szent hegyemen! Reszkessen az ország minden lakója, mert elérkezik az Úr napja, már közel is van.
Jo 2.2
A sötétségnek és a komor fellegeknek napja az, felhőnek és homálynak napja! Mint a szürkület, a hegyekre borul egy nagy és hatalmas nép; sohasem volt hozzá fogható, ezután sem lesz többé nemzedékek nemzedékén át.
Jo 2.3
Előtte tűz emészt, mögötte meg láng perzsel; mint az Éden kertje, olyan előtte az ország, utána meg kietlen sivatag: menekülni nem lehet előle.
Jo 2.4
Harci paripákhoz hasonlók, mint a mének, úgy száguldanak.
Jo 2.5
Hangjuk, mint a harci szekereké, amelyek a hegyek magasára hágnak; pattog, akár a lobogó tűz, amely fölemészti a tarlót, mint egy hatalmas, harcra kész nép.
Jo 2.6
Előtte remegnek a népek, minden arc elsápad.
Jo 2.7
Száguldanak, mint a hősök, mint a harcosok, megmásszák a falakat. Biztosan haladnak útjukon, nem térnek le ösvényükről.
Jo 2.8
Egyikük sem akadályozza a másikat, mindegyikük a maga útján halad. Mindenen áthatolnak, és nem szakadnak el egymástól.
Jo 2.9
Betörnek a városba, felfutnak a falra; bemennek a házakba, az ablakon keresztül behatolnak, mint a tolvaj.
Jo 2.10
Színe előtt megremeg a föld, megrendülnek az egek, a nap és a hold elsötétedik, a csillagok elvesztik fényüket.
Jo 2.11
Az Úr hallatja szavát serege színe előtt. Mert serege töméntelen, s akik parancsát végrehajtják, azok hatalmasak. Mert nagy az Úrnak napja, igen félelmetes. Ki állhat meg színe előtt?
Jo 2.12
Ezt mondja az Úr: Késedelem nélkül térjetek vissza hozzám teljes szívetekből, böjtölve, sírva és gyászolva.
Jo 2.13
A szíveteket szaggassátok meg, ne a ruhátokat. Térjetek vissza az Úrhoz, a ti Istenetekhez, mert jóságos és irgalmas, nagy a türelme és csupa könyörület; utálja a gonoszságot.
Jo 2.14
Ki tudja, hátha visszatér és újra megbocsát, s áldás fakad a nyomában, étel- és italáldozat az Úr, a ti Istenetek számára?
Jo 2.15
Fújjátok meg a harsonát a Sionon, rendeljetek el böjtöt, hirdessetek ünnepet,
Jo 2.16
gyűjtsétek egybe a népet, hívjátok össze a gyülekezetet! Gyűjtsétek egybe a véneket, hívjátok össze a gyermekeket, meg a csecsemőket! Jöjjön elő hálószobájából az ifjú férj, nászházából az új asszony!
Jo 2.17
Sírjanak a papok, az Úr szolgái az előcsarnok és az oltár között, és mondják: "Könyörülj, Uram, népeden, ne hagyd, hogy gyalázat érje örökségedet, s ne csúfolhassák őket a népek! Ne mondhassák a népek körében: Hol van az Istenük?"
Jo 2.18
Ekkor az Úr féltékeny szeretetre gyulladt országa iránt, és megkegyelmezett népének.
Jo 2.19
Az Úr válaszolt népének és ezeket mondta: "Nézzétek, küldök nektek gabonát, újbort és olajat, úgy, hogy jóllakhattok velük. Nem hagyom többé, hogy a népek között gyalázat érjen benneteket.
Jo 2.20
Aki észak felől jön, azt elkergetem. Száraz és kietlen földre űzöm, előhadát a keleti tenger felé, utóhadát a nyugati tenger felé. Rossz illata felszáll, romlása érzik." [Mert gőgös volt.]
Jo 2.21
Ne félj, termőföld, ujjongj és örülj, mert nagy dolgot vitt végbe az Úr!
Jo 2.22
Mezei állatok, ne féljetek, mert kizöldülnek a puszta legelői! A fa meghozza gyümölcsét, a fügefa és a szőlő megadja termését.
Jo 2.23
Sion fiai, ujjongjatok, örüljetek az Úrban, a ti Istenetekben! Mert igazságosságában megadja nektek az őszi esőt; esőt küld nektek: tavaszi és őszi esőt, mint hajdanában.
Jo 2.24
A szérűk megtelnek gabonával, a sajtók ontják a bort és az olajat.
Jo 2.25
Kárpótollak benneteket az esztendőkért, amikor pusztított a sáska és a jélek, a haszil és a gázám: hatalmas seregem, amelyet ellenetek küldtem.
Jo 2.26
Ehettek és jóllakhattok, és akkor majd magasztaljátok az Úrnak, a ti Isteneteknek nevét, aki csodálatos dolgot tett veletek. [Népem soha többé nem vall szégyent.]
Jo 2.27
"És tudni fogjátok, hogy Izraelben lakom, hogy én vagyok az Úr, a ti Istenetek, és nem más, és népemet soha többé nem éri szégyen."
Jo 3
Jo 3.1
"Mindezek után kiárasztom Lelkemet minden testre. Fiaitok és leányaitok jövendölni fognak, véneitek álmokat álmodnak, ifjaitok meg látomásokat látnak.
Jo 3.2
Sőt, még a szolgákra és a szolgálókra is kiárasztom Lelkemet azokban a napokban.
Jo 3.3
Égen és földön jeleket mutatok, vért és tüzet, füstoszlopokat.
Jo 3.4
A nap elsötétedik, a hold vérré változik, mielőtt eljön az Úr nagy és rettenetes napja.
Jo 3.5
Aki segítségül hívja az Úr nevét, az megmenekül, mert Sion hegyén és Jeruzsálemben lesz a menedék - amint megmondta az Úr - a menekültek számára, akiket meghív az Úr."
Jo 4
Jo 4.1
"Bizony, azokban a napokban, abban az időben, amikor jóra fordítom Júda és Jeruzsálem sorsát,
Jo 4.2
összegyűjtöm majd a népeket, leviszem őket a Jozafát völgyébe, és ítéletet tartok ott fölöttük népem és örökségem, Izrael miatt; amiért szétszórták a népek közé, s megosztották országomat.
Jo 4.3
Sorsot vetettek népem fölött; céda nőért gyermeket adnak cserébe, lányt adnak borért, hogy ihassanak."
Jo 4.4
"Mit akartok tőlem, Tirusz és Szidon? És ti, filiszteusok tartományai? Ti akartok talán bosszút állni rajtam? Ha bosszút álltok rajtam, bosszútokat csakhamar visszafordítom fejetekre.
Jo 4.5
Ti, akik elvettétek ezüstömet, aranyomat, s drága kincseimet templomaitokba vittétek!
Jo 4.6
Ti, akik Júda fiait és Jeruzsálem fiait eladtátok Jáván fiainak, hogy távol kerüljenek hazájuktól!
Jo 4.7
Lám, visszahívom őket arról a helyről, ahová eladtátok őket, és gonoszságotokat visszafordítom fejetekre.
Jo 4.8
Eladom fiaitokat és lányaitokat, kiszolgáltatom őket Júda fiainak, hogy adják el őket a sábaiaknak, egy távoli népnek - az Úr mondta ezt."
Jo 4.9
Hirdessétek ki a népek között: Készüljetek fel a harcra! Jöjjenek, s álljanak csatasorba mind a harcosok!
Jo 4.10
Öntsetek kardot az ekevasból, lándzsát a sarlóból! Mondja az erőtlen is: "Hős vagyok!"
Jo 4.11
Siessetek, gyertek, minden népek körös-körül, és gyűljetek ott egybe! [Vezesd elő, Uram, a hőseidet!]
Jo 4.12
"Keljenek fel, vonuljanak fel a népek Jozafát völgyébe, mert ott ülök ítéletet körös-körül minden nép felett.
Jo 4.13
Lendítsétek meg a sarlót, mert beért a vetés; gyertek, tapossátok, mert megtelt a sajtó és túlárad a prés: oly nagy a gonoszságuk!"
Jo 4.14
Egyre több a nép a Döntés völgyében; mert közel van az Úr napja a Döntés völgyében!
Jo 4.15
Elsötétedik a nap és a hold, a csillagok elvesztik fényüket.
Jo 4.16
Az Úr szózata zeng a Sionon, Jeruzsálemben hallatja szavát, ég és föld megremeg belé. De népének mentsvára az Úr, Izrael fiai számára menedék.
Jo 4.17
Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, a ti Istenetek, aki a Sionon, szent hegyemen lakom. Szent hely lesz akkor Jeruzsálem, nem léphetnek be többé oda idegenek.
Jo 4.18
Azon a napon új bor fakad a hegyekből, tej folyik a halmokból, Júda minden folyójának víz árasztja el a medrét. Forrás fakad az Úr házából, és megöntözi az Akácok-völgyét.
Jo 4.19
Egyiptom meg pusztasággá lesz, Edom kietlen sivataggá, mert nyomorgatta Júda fiait, ártatlan vért ontott országukban.
Jo 4.20
Júdának meg mindig lesz lakója, Jeruzsálemnek örökkön-örökké.
Jo 4.21
"Megbosszulom vérüket, nem kegyelmezek", és az Úr a Sionon fog lakni.