Szám 1
Szám 1.1
Egyiptom földjéről való kivonulásuk után a második év második hónapjának első napján így szólt az Úr Mózeshez a megnyilatkozás sátorában a Sínai pusztán:
Szám 1.2
"Vegyétek mind számba Izrael fiainak egész közösségét, nemzetségeik és családjaik rendjében, név szerint felsorolva az összes férfit, egyenként.
Szám 1.3
Húsz évtől fölfelé, te és Áron vegyétek számba mind, aki alkalmas hadi szolgálatra Izraelben, csoportonként.
Szám 1.4
Közben legyen mindig a segítségetekre valaki a törzsből, mégpedig a családoknak a feje."
Szám 1.5
Ezek azoknak a férfiaknak a nevei, akiknek mellettetek kell állniuk:
Szám 1.6
Ruben törzséből Elicur, Sedeur fia; Simeon törzséből Selumiel, Curisaddai fia;
Szám 1.7
Júda törzséből Nachson, Amminadab fia;
Szám 1.8
Isszachar törzséből Netaneel, Cuár fia;
Szám 1.9
Zebulun törzséből Eliab, Helon fia;
Szám 1.10
József fiai közül: Efraim törzséből Elisama, Ammihud fia; Manassze törzséből Gamliel, Pedacur fia;
Szám 1.11
Benjamin törzséből Abidan, Gidoni fia;
Szám 1.12
Dán törzséből Achiezer, Ammisaddai fia;
Szám 1.13
Áser törzséből Pagiel, Ochran fia;
Szám 1.14
Gád törzséből Eljazaf, Reuel fia;
Szám 1.15
Naftali törzséből Achira, Enan fia.
Szám 1.16
Ezek a közösségből kiválasztottak, atyáik törzsének vezérei, Izrael ezreinek a fejei.
Szám 1.17
Így hát Mózes és Áron maguk mellé vették ezeket a férfiakat, akiket név szerint kijelöltek nekik,
Szám 1.18
és a második hónap első napján összegyűjtötték az egész közösséget, hogy a családok jegyzékébe való fölvételüket a nemzetségek és családok rendjében megejtsék, név szerint felsorolva őket, húsz évtől fölfelé, egyenként,
Szám 1.19
amint az Úr megparancsolta Mózesnek. Így vették számba őket a Sínai pusztában.
Szám 1.20
Rubennek, Izrael elsőszülöttének a fiai, az ő leszármazottaik, nemzetségeik és családjaik rendjében, név szerint felsorolva, egyenként, húsz évtől fölfelé az összes férfi, mind, akik alkalmasak voltak hadba vonulásra,
Szám 1.21
és akiket Ruben törzséből vettek számba, 46500-at tettek ki.
Szám 1.22
Simeon fiainak leszármazottai nemzetségeik és családjaik rendjében, név szerint felsorolva, egyenként, húsz évtől fölfelé valamennyi férfi, mind, akik alkalmasak voltak hadi szolgálatra,
Szám 1.23
és akiket Simeon törzséből vettek számba, 59300-at tettek ki.
Szám 1.24
Gád fiainak leszármazottai nemzetségeik és családjaik rendjében, név szerint felsorolva, húsz évtől fölfelé, mind, akik alkalmasak voltak hadi szolgálatra,
Szám 1.25
és akiket Gád törzséből vettek számba, 45650-et tettek ki.
Szám 1.26
Júda fiainak leszármazottai nemzetségeik és családjaik rendjében, név szerint felsorolva, húsz évtől fölfelé, mind, akik alkalmasak voltak hadba vonulásra,
Szám 1.27
és akiket Júda törzséből vettek számba, 74600-at tettek ki.
Szám 1.28
Isszachár fiainak leszármazottai nemzetségeik és családjaik rendjében, név szerint felsorolva, húsz évtől fölfelé, mind, akik alkalmasak voltak hadi szolgálatra,
Szám 1.29
és akiket Isszachár törzséből vettek számba, 54400-at tettek ki.
Szám 1.30
Zebulun fiainak leszármazottai nemzetségeik és családjaik rendjében, név szerint felsorolva, húsz évtől fölfelé, mind, akik alkalmasak voltak hadba vonulásra,
Szám 1.31
és akiket Zebulun törzséből vettek számba, 57400-at tettek ki.
Szám 1.32
József fiai közül Efraim leszármazottai nemzetségeik és családjaik rendjében, név szerint felsorolva, húsz évtől fölfelé, mind, akik alkalmasak voltak hadi szolgálatra,
Szám 1.33
és akiket Efraim törzséből vettek számba, 40500-at tettek ki.
Szám 1.34
Manassze fiainak leszármazottai nemzetségeik és családjaik rendjében, név szerint felsorolva, húsz évtől fölfelé, mind, akik alkalmasak voltak hadba vonulásra,
Szám 1.35
és akiket Manassze törzséből vettek számba, 32200-at tettek ki.
Szám 1.36
Benjamin fiainak leszármazottai nemzetségeik és családjaik rendjében, név szerint felsorolva, húsz évtől fölfelé, mind, akik alkalmasak voltak hadi szolgálatra,
Szám 1.37
és akiket Benjamin törzséből vettek számba, 35400-at tettek ki.
Szám 1.38
Dán fiainak leszármazottai nemzetségeik és családjaik rendjében, név szerint felsorolva, húsz évtől fölfelé, mind, akik alkalmasak voltak hadba vonulásra,
Szám 1.39
és akiket Dán törzséből vettek számba, 62700-at tettek ki.
Szám 1.40
Áser fiainak leszármazottai nemzetségeik és családjaik rendjében, név szerint felsorolva, húsz évtől fölfelé, mind, akik alkalmasak voltak hadi szolgálatra,
Szám 1.41
és akiket Áser törzséből vettek számba, 41500-at tettek ki.
Szám 1.42
Naftali fiainak leszármazottai nemzetségeik és családjaik rendjében, név szerint felsorolva, húsz évtől fölfelé, mind, akik alkalmasak voltak hadba vonulásra,
Szám 1.43
és akiket Naftali törzséből vettek számba, 53400-at tettek ki.
Szám 1.44
Ezek voltak a számba vettek, akiket Mózes és Áron és Izrael vezérei - tizenkét férfi, mindegyik törzs és annak családjai számára mindig egy - számba vettek.
Szám 1.45
Izraelnek számba vett fiai összesen, családjaik szerint, húsz évtől fölfelé, mindazok Izraelben, akik alkalmasak voltak hadi szolgálatra,
Szám 1.46
tehát a számba vettek mindnyájan 603550-et tettek ki.
Szám 1.47
De Lévi fiait nem számították közéjük családjaik szerint.
Szám 1.48
Így szólt az Úr Mózeshez:
Szám 1.49
"Lévi törzsét ne vedd számba, és számukat ne mérd fel Izrael fiainak sorában.
Szám 1.50
Inkább a tanúság sátrát bízd a levitákra, összes fölszerelésével és minden tartozékával együtt. Ők vigyék a sátort és minden fölszerelését, ők lássák el a szolgálatát, s ezért táborozzanak a sátor körül.
Szám 1.51
Ha föl kell szedni a sátort, Lévi fiai szedjék föl; ha pihenőt kell a sátorral tartani, Lévi fiai állítsák fel. Aki nem Lévi fia és hozzá közelít, halállal bűnhődjék.
Szám 1.52
Míg Izrael fiai a maguk helyén - ki-ki a saját táborában és hadi jelvényeinél - táboroznak,
Szám 1.53
Lévi fiai a tanúság sátra körül üssenek tábort, nehogy rászálljon a harag Izrael fiainak közösségére. Így Lévi fiai lássák el a tanúság sátra körül a szolgálatot."
Szám 1.54
Izrael fiai így tettek, egészen úgy jártak el, ahogy az Úr Mózesnek megparancsolta.
Szám 2
Szám 2.1
Ezt mondta az Úr Mózesnek és Áronnak:
Szám 2.2
"Izrael fiai családjaik jelvényénél táborozzanak, ki-ki a maga hadi jelvényénél a megnyilatkozás sátora körül üssenek tábort, bizonyos távolságra.
Szám 2.3
Előre, napkelet felé Júda táborának hadi jelvénye kerüljön, csapatai rendjében: Nachson Amminadab fia mint Júda fiainak és seregének,
Szám 2.4
azaz a számba vett 74600-nak a vezére.
Szám 2.5
Mellette Isszachár törzse üssön tábort: Netaneel, Cuár fia mint Isszachár fiainak és csapatának,
Szám 2.6
vagyis a számba vett 54400-nak a vezére.
Szám 2.7
Majd Zebulun törzse: Eliab, Helon fia mint Zebulun fiainak és seregének,
Szám 2.8
azaz az 57400 számba vettnek a vezére.
Szám 2.9
A Júda táborába besorozottak - összesen 186400-an - induljanak először, csapataik rendjében.
Szám 2.10
Ruben táborának hadi jelvénye déli irányban helyezkedjék el, csapatai rendjében: Elicur, Sedeur fia mint Ruben fiainak és seregének,
Szám 2.11
vagyis a számba vett 46500-nak a vezére.
Szám 2.12
Mellette Simeon törzse táborozzék: Selumiel, Curisaddai fia mint Simeon fiainak és seregének,
Szám 2.13
vagyis az 59300 számba vettnek a vezére.
Szám 2.14
Majd Gád törzse: Eljazaf, Reuel fia mint Gád fiainak és csapatának,
Szám 2.15
azaz a számba vett 45650-nek a vezére.
Szám 2.16
A Ruben táborába besorozottak - összesen 151450-en - keljenek útra másodiknak, csapataik rendjében.
Szám 2.17
Utánuk a megnyilatkozás sátora, a leviták tábora következzék, a többi tábor közepette; ahogyan táboroznak, úgy keljenek útra, ki-ki a maga helyén, hadi jelvényeik rendjében.
Szám 2.18
Efraim táborának hadi jelvénye nyugat felé kapjon táborhelyet: Elisama, Ammihud fia, mint Efraim fiainak és csapatának,
Szám 2.19
vagyis a 40500 számba vettnek a vezére.
Szám 2.20
Mellette Manassze törzse: Gamliel, Pedacur fia mint Manasse fiainak és seregének,
Szám 2.21
azaz a 32200 számba vettnek a vezére.
Szám 2.22
Majd Benjamin törzse: Abidan, Gidoni fia mint Benjamin fiainak és csapatának,
Szám 2.23
vagyis a számba vett 35400-nak a vezére.
Szám 2.24
Az Efraim táborába besorozottak - összesen 108100-an - keljenek útra harmadikul, csapataik rendjében.
Szám 2.25
Dán táborának hadi jelvénye északi irányban helyezkedjék el: Achiezer, Ammisaddai fia mint Dán fiainak és csapatának,
Szám 2.26
azaz a számba vett 62700-nak a vezére.
Szám 2.27
Mellette Áser törzse táborozzék: Pagiel, Ochran fia mint Áser törzsének és seregének,
Szám 2.28
vagyis a 41500 számba vettnek a vezére.
Szám 2.29
Majd Naftali törzse: Achira, Enan fia mint Naftali fiainak és csapatának,
Szám 2.30
vagyis az 53400 számba vettnek a vezére.
Szám 2.31
A Dán táborába besoroltak - összesen 157600-an - induljanak utoljára. (Ez a hadi jelvények szerinti helyükre vonatkozik.)"
Szám 2.32
Ezek voltak Izraelnek családjaik szerint számba vett fiai, a táborba csapataik rendjében besoroltak valamennyien 603550-et tettek ki.
Szám 2.33
De a levitákat nem vették számba Izrael fiainak sorában, ahogy az Úr megparancsolta Mózesnek.
Szám 2.34
Izrael fiai így tettek, egészen úgy táboroztak hadi jelvényeik rendjében, ahogy az Úr Mózesnek megparancsolta, és úgy keltek útra is, ki-ki nemzetsége szerint, a maga családjával.
Szám 3
Szám 3.1
Ezek voltak tehát Áron és Mózes leszármazottai abban az időben, amikor az Úr szólt Mózeshez a Sínai-hegyen.
Szám 3.2
S ezek Áron fiainak a nevei: Nadab, az elsőszülött, Abihu, Eleazár és Itamár.
Szám 3.3
Ezek Áron fiainak, a fölkent papoknak a nevei, akik a papi tisztség betöltésére kaptak megbízatást.
Szám 3.4
Nadab és Abihu azonban meghaltak az Úr színe előtt, amikor a Sínai pusztában méltatlan tűzáldozatot mutattak be az Úrnak. Fiaik nem voltak, ezért Eleazár és Itamár látták el a papi szolgálatot, atyjuk, Áron felügyeletével.
Szám 3.5
Így szólt az Úr Mózeshez:
Szám 3.6
"Léptesd elő Lévi törzsét, és rendeld Áron pap elé, hogy a szolgálatára legyenek.
Szám 3.7
Ők lássák el az ő teendőit és az egész közösség teendőit a megnyilatkozás sátora körül, és így ők teljesítsék a szolgálatot a hajléknál.
Szám 3.8
Ők viseljenek gondot a megnyilatkozás sátorának minden fölszerelésére és Izrael fiainak minden kötelezettségére, és így ők teljesítsék a szolgálatot a hajléknál.
Szám 3.9
Add át Lévi fiait Áronnak és fiainak, mintegy "ajándékul", Izrael fiai adják őket neki tulajdonul.
Szám 3.10
Áronnak és fiainak azonban hagyd meg, hogy töltsék be papi tisztüket; minden illetéktelen azonban, aki közéjük merészkedik, halállal bűnhődjék."
Szám 3.11
Ezt mondta az Úr Mózesnek:
Szám 3.12
"Nézd, magam választottam ki Lévi fiait Izrael fiai közül elsőszülötteik helyébe - azok helyébe, akik elsőként nyitották meg anyjuk méhét - Izrael fiai körében, hogy Lévi fiai az enyémek legyenek.
Szám 3.13
Mert az enyém minden elsőszülött. Azon a napon, amelyen Egyiptom földjén minden elsőszülöttre lesújtottam, magamnak szenteltem minden elsőszülöttet Izraelben, embert s állatot egyaránt. Az enyémek. Az Úr vagyok!"
Szám 3.14
Akkor így szólt az Úr a Sínai pusztában Mózeshez:
Szám 3.15
"Vedd számba Lévi fiait családjaik és nemzetségeik rendjében. Minden férfinemhez tartozót végy számba egy hónapostól fölfelé."
Szám 3.16
Mózes tehát számba vette őket az Úr parancsára, ahogyan a parancs szólt.
Szám 3.17
Név szerint ezek voltak Lévi fiai: Gerson, Kehát és Merári.
Szám 3.18
Gerson fiainak pedig Libni és Simi volt a nevük nemzetségük szerint.
Szám 3.19
Kehát fiait nemzetségük szerint (így hívták): Amram, Jichar, Hebron és Uziel.
Szám 3.20
Merári fiait pedig (így nevezték) nemzetségük szerint: Machli és Musi. Ezek Lévi leszármazottai családjaik szerint.
Szám 3.21
Gersontól származnak a libniták és a simiták nemzetségei; ezek Gerson leszármazottai.
Szám 3.22
A számba vettek, a férfi nemhez tartozók egy hónapostól fölfelé, azok, akiket számba vettek, szám szerint 7500-at tettek ki.
Szám 3.23
A gersoniták nemzetségei a hajlék mögött, attól nyugatra táboroztak.
Szám 3.24
A gersonitáknak Eljazaf, Lael fia volt a vezérük.
Szám 3.25
A megnyilatkozás sátoránál a gersoniták oltalmára volt bízva a hajlék, a sátor, annak takarója, a megnyilatkozás sátora bejáratának kárpitja,
Szám 3.26
az előudvar függönye, valamint a hajlékot és az oltárt körülvevő udvar bejáratának függönye és annak zsinórjai, az ezekkel járó teendőkkel együtt.
Szám 3.27
Keháttól származnak az amramiták, a jichariták, a hebroniták és az uzieliták nemzetségei; ezek Kehát leszármazottai.
Szám 3.28
A közülük számba vettek, a férfinemhez tartozók egy hónapostól fölfelé 8300-at tettek ki. Az ő kötelességük volt a szentély szolgálata.
Szám 3.29
A kehatiták nemzetségei a hajlék déli oldalánál táboroztak.
Szám 3.30
A kehatiták nemzetségeinek Uziel fia, Elicafan volt a vezérük.
Szám 3.31
Az ő gondjukra volt bízva a szövetség ládája, az asztal, a mécstartó, az oltárok, a szertartásokhoz szükséges szent edények és a kárpit a velük kapcsolatos teendőkkel egyetemben.
Szám 3.32
A levita vezéreknek Áron pap fia, Eleazár volt a fejük; ő látta el a felügyeletet azok fölött, akiknek a szent szolgálat ellátása volt a feladatuk.
Szám 3.33
Meráritól származnak a machliták és a musiták nemzetségei; ezek a meráriták nemzetségei.
Szám 3.34
A közülük származottak, a férfinemhez tartozók egy hónapostól fölfelé szám szerint 6200-at tettek ki.
Szám 3.35
A meráriták nemzetségeinek Abichail fia, Curiel volt a vezérük. Ők a hajlék északi oldalánál táboroztak.
Szám 3.36
A meráritákra volt bízva a hajlék deszkáinak, rúdjainak, oszlopainak, talapzatának, cövekeinek és köteleinek őrzése, a velük együttjáró teendőkkel egyetemben,
Szám 3.37
továbbá az előudvar oszlopai körös-körül, azok talapzata, cövekei és kötelei.
Szám 3.38
A hajlék előtt, keleti irányban azonban, a megnyilatkozás sátora előtt, napkelet felé Mózes és Áron táboroztak, mellettük meg fiaik, akiknek a szentély szolgálata volt a feladatuk, Izrael fiai kötelességeinek teljesítésére. Minden illetéktelennek, aki odamerészkedett, halállal kellett bűnhődnie.
Szám 3.39
A számba vett leviták, akiket Mózes - az Úr parancsára - számba vett nemzetségeik rendjében, a férfinemhez tartozók egy hónapostól fölfelé összesen 22000-et tettek ki.
Szám 3.40
Ezt mondta az Úr Mózesnek: "Vedd számba Izrael fiainak összes férfinemhez tartozó elsőszülöttét egy hónapostól fölfelé, és foglald jegyzékbe a nevüket.
Szám 3.41
Vedd számba nekem - az Úr vagyok - a levitákat Izrael fiainak elsőszülöttei helyett, és a leviták barmait Izrael fiai barmainak elsőszülöttei helyett."
Szám 3.42
Mózes tehát számba vette Izrael fiai közül az összes elsőszülöttet, ahogy az Úr parancsolta neki.
Szám 3.43
S a férfinemhez tartozó elsőszülöttek, név szerint felsorolva, egy hónapostól fölfelé, mind, akiket számba vettek, 22273-at tettek ki.
Szám 3.44
Ezt mondta az Úr Mózesnek:
Szám 3.45
"Vedd a levitákat Izrael fiainak elsőszülöttei helyett, s a leviták barmait barmaik helyett, legyenek a leviták az enyéim - az Úr vagyok.
Szám 3.46
Izrael fiainak 273 elsőszülöttéért, aki a leviták (számán) túl van,
Szám 3.47
kérj váltságdíjat, fejenként öt sékelt, mégpedig a szent mérték szerint kérd, húsz gera egy sékel.
Szám 3.48
A pénzt add oda Áronnak és fiainak a szám fölöttiek váltságdíjaként."
Szám 3.49
Mózes így váltságdíjat szedett azoktól, akik a leviták által kiváltottak számának fölötte voltak.
Szám 3.50
Izrael fiai közül az elsőszülöttek pénze 1365 sékelt tett ki a szent mérték szerint.
Szám 3.51
Mózes a váltságdíjat odaadta Áronnak és fiainak az Úr parancsára, ahogyan az Úr Mózesnek megparancsolta.
Szám 4
Szám 4.1
Ezt mondta az Úr Mózesnek és Áronnak:
Szám 4.2
"Lévi fiai közül vedd számba a kehátitákat nemzetségeik és családjaik rendjében,
Szám 4.3
harminc évtől fölfelé az ötven évesekig, mind, akiknek szolgálatba kell állniuk, hogy a megnyilatkozás sátoránál teendőjüket ellássák.
Szám 4.4
A következőből áll Kehát fiainak teendője a megnyilatkozás sátoránál: a szentély (lesz a gondjukra bízva).
Szám 4.5
Amikor tábort kell bontani, Áron és fiai menjenek be, vegyék le az elrejtő függönyt, és burkolják be vele a tanúság ládáját.
Szám 4.6
Azután borítsanak rá egy finom bőrből való takarót, majd arra terítsenek egy egészen bíborlila terítőt, s igazítsák meg a tartórudakat.
Szám 4.7
A kenyér kitevésére szolgáló asztalra is terítsenek egy bíborlila terítőt, azután tegyék rá a tálakat, serpenyőket, füstölőket, valamint az italáldozathoz szükséges kannákat, s az állandóan (kitett) kenyér is legyen rajta.
Szám 4.8
Takarják be egy karmazsin kendővel, s borítsák le egy finom bőrtakaróval, azután illesszék bele a rúdjait.
Szám 4.9
Akkor fogjanak egy bíborlila leplet, göngyöljék bele a mécstartót a mécsesekkel, a koppantókkal, a hamutartókkal, s az összes olajtartóval együtt, amivel föl van szerelve,
Szám 4.10
aztán minden hozzá tartozó fölszereléssel együtt burkolják egy finom bőrből való takaróba és tegyék saroglyára.
Szám 4.11
Majd terítsenek az aranyoltárra egy bíborlila terítőt, fedjék be egy finom bőrtakaróval, és illesszék bele rúdjait.
Szám 4.12
Akkor fogják az összes istentiszteleti edényt, amelyet a szentélyben a szertartásokhoz használnak, tegyék bíborlila kendőbe, majd burkolják bele egy finom bőrből való takaróba, és tegyék saroglyára.
Szám 4.13
Ezután tisztítsák meg az oltárt a hamutól, terítsenek rá egy bíborpiros terítőt,
Szám 4.14
tegyék rá az összes edényt, amit a szertartáshoz használnak, a villákat, füstölőket, tálkákat, lapátokat és tálakat, vagyis az oltár egész fölszerelését, borítsanak rá egy finom bőrből való takarót, és illesszék bele rúdjait.
Szám 4.15
Ha Áron és fiai elkészülnek a szentély és az összes szent eszköz betakarásával, de csakis akkor, abban a pillanatban, amikor a tábor útra kel, nehogy meg találják érinteni a szent dolgokat, s meg kelljen halniuk, menjenek Kehát fiai és vigyék. Ezt kell Kehát fiainak a megnyilatkozás sátorából vinniük.
Szám 4.16
Áron pap fiának, Eleazárnak meg az a tiszte, hogy (gondoskodjék) a mécsesbe olajról, az illatos füstölőszerről, a rendszeres ételáldozatról, s a kenetről (egyáltalán), ellássa az egész hajléknak és mindannak a felügyeletét, ami benne a szentéllyel és a hozzá tartozó edényekkel kapcsolatos."
Szám 4.17
Ezt mondta az Úr Mózesnek és Áronnak:
Szám 4.18
"Ne engedjétek a kehátiták nemzetségeit Lévi fiai közül kiveszni.
Szám 4.19
Tegyétek érdekükben a következőket, hogy életben maradjanak, s meg ne haljanak, amikor a szent tárgyakhoz közelítenek: Áron és fiai menjenek, és mindegyiküket állítsák oda a rá váró teendő, s a neki szánt vinnivaló mellé,
Szám 4.20
nehogy maguk menjenek be, s akár csak egy pillanatra is lássák a szent dolgokat és meghaljanak."
Szám 4.21
Ezt mondta az Úr Mózesnek:
Szám 4.22
"Hasonlóképpen vedd számba Gerson fiait is családjaik és nemzetségeik rendjében.
Szám 4.23
Harminc évtől ötven évig vedd számba mindazokat, akiknek menniük kell, hogy a megnyilatkozás sátoránál szolgálatot teljesítsenek és feladatot vállaljanak.
Szám 4.24
A következőből áll Gerson nemzetségeinek teendője a munka terén és a továbbvonuláskor:
Szám 4.25
Ők viszik a hajlék függönyeit, a megnyilatkozás sátorát, annak takaróját és a fölül lévő finom bőrtakarót, a megnyilatkozás sátora bejáratának kárpitját,
Szám 4.26
a hajlékot és az oltárt körülvevő előudvar függönyeit, az előudvar bejáratának kárpitját, a köteleket, s a hajlék használatához szükséges minden eszközt.
Szám 4.27
Minden teendőt, ami ezzel kapcsolatban adódik, nekik kell ellátniuk. Áronnak és fiainak utasítására teljesítsék Gerson fiai minden feladatukat az egész szállítás, s minden egyéb munka terén; sorra mindent meg kell mutatnotok nekik, amit vinniük kell.
Szám 4.28
Ez a teendője Gerson fiainak a megnyilatkozás sátora körül. Szolgálatukat Áron pap fiának, Itamárnak a felügyeletével teljesítsék."
Szám 4.29
"Merári fiait is vedd számba nemzetségeik és családjaik rendjében.
Szám 4.30
Harminc évtől ötven évig vedd számba mind, akinek szolgálatba kell lépnie, hogy a megnyilatkozás sátora körül teendőt vállaljon.
Szám 4.31
Ebben áll feladatuk a továbbvonulás során, beleértve minden egyéb munkájukat is a megnyilatkozás sátoránál: (nekik kell gondot viselniük) a hajlék deszkáira, rúdjaira, oszlopaira, talapzatára,
Szám 4.32
körös-körül az előudvar oszlopaira, ezek talapzatára, cövekeire és köteleire, beleértve az összes szerszámot is, valamint minden velük kapcsolatos teendőt. Sorra mutassátok meg nekik azokat a fölszereléseket, amit vinniük kell.
Szám 4.33
Ebben áll Merári nemzetségeinek a szolgálata a megnyilatkozás sátora körüli teendőik ellátása során; Áron pap fiának, Itamárnak a felügyeletével kell teljesíteniük."
Szám 4.34
Mózes és Áron, valamint a közösség vezérei akkor számba vették Kehát fiait, nemzetségeik és családjaik rendjében,
Szám 4.35
harminc évtől fölfelé ötven évig, mind, akiknek a megnyilatkozás sátora körül szolgálatot kellett vállalniuk.
Szám 4.36
S a közülük nemzetségeik szerint számba vettek 2750-et tettek ki.
Szám 4.37
Ezek voltak a Kehát nemzetségeiből számba vettek, mind, akiknek a megnyilatkozás sátora körül szolgálatot kellett teljesíteniük, akiket Mózes és Áron az Úrnak Mózes közvetítésével adott parancsára számba vettek.
Szám 4.38
A Gerson fiai közül nemzetségeik és családjaik rendjében számba vettek,
Szám 4.39
harminc évtől fölfelé ötven évig, mind, akiknek a megnyilatkozás sátora körül szolgálatot kellett vállalniuk,
Szám 4.40
a közülük nemzetségeik és családjaik szerint számba vettek 2630-at (tettek ki).
Szám 4.41
Ezek voltak a Gerson nemzetségeiből kiválasztottak, azok, akiknek a megnyilatkozás sátora körül szolgálatot kellett teljesíteniük, akiket Mózes és Áron az Úr parancsára számba vett.
Szám 4.42
A Merári nemzetségeiből nemzetségeik és családjaik rendjében számba vettek,
Szám 4.43
harminc évtől fölfelé ötven évig, mind, akiknek a megnyilatkozás sátora körül szolgálatot kellett vállalniuk,
Szám 4.44
a közülük nemzetségeik szerint számba vettek 3200-at tettek ki.
Szám 4.45
Ezek voltak a Merári nemzetségeiből kiválasztottak, akiket Mózes és Áron az Úrnak Mózes közvetítésével adott parancsára kiválasztottak.
Szám 4.46
A számba vettek valamennyien, akiket Mózes és Áron, valamint Izrael vezérei Lévi fiai közül nemzetségeik és családjaik rendjében számba vettek,
Szám 4.47
harminc évtől fölfelé ötven évig, mind, akiknek a megnyilatkozás sátora körül a teendők ellátását, s a továbbvitel lebonyolítását kellett vállalniuk,
Szám 4.48
a közülük kiválasztottak 8580-at tettek ki.
Szám 4.49
Az Úrnak Mózes közvetítésével adott parancsára mindegyiküket a megszabott teendő és vinnivaló mellé állították; beosztották őket, ahogy az Úr Mózesnek megparancsolta.
Szám 5
Szám 5.1
Ezt mondta az Úr Mózesnek:
Szám 5.2
"Parancsold meg Izrael fiainak, hogy távolítsák el a táborból, aki leprában vagy folyásban szenved, vagy akit holttest fertőzött meg.
Szám 5.3
Akár férfi, akár nő, távolítsák el, utasítsák ki a táborból, nehogy megfertőzzék táborukat, ahol közöttük lakom."
Szám 5.4
Izrael fiai így tettek, s kiutasították őket a táborból, ahogy az Úr mondta Mózesnek, úgy tettek Izrael fiai.
Szám 5.5
Ezt mondta az Úr Mózesnek:
Szám 5.6
"Mondd meg Izrael fiainak: Ha egy férfi vagy nő elkövet bármi vétket, ahogy az emberek teszik, foltot ejtve az Úron, s ezzel az illető terhet vesz magára,
Szám 5.7
meg kell vallania elkövetett vétkét, aztán amivel hűtlenül bánt, azt helyre kell állítania teljes értékében, sőt egy ötöddel még meg is kell toldania az értékét; ezt annak kell adnia, aki ellen vétkezett.
Szám 5.8
Ha azonban (ez maga már nem él és) közeli rokona sincs, akinek a tartozást meg lehetne fizetni, akkor az Úrnak járó jóvátétel legyen a papé, kivéve az áldozatra szánt kost, amivel az (ti. a pap) megtisztítja (a bűnöst).
Szám 5.9
Izrael fiainak minden szent adományából, amit a papnak visznek, minden maradék legyen az övé.
Szám 5.10
A szent adományok dolgában (a rend): megilletik (ti. a papot), amit valaki a papnak ad, az legyen az övé."
Szám 5.11
Ezt mondta az Úr Mózesnek:
Szám 5.12
"Szólj Izrael fiaihoz és mondd meg nekik: Ha valamely férfinak a felesége félrelép, és hűtlenné válik azáltal,
Szám 5.13
hogy valaki más hál vele, a dolog azonban rejtve marad a férje előtt, mivel titokban szennyezte be magát, s tanúk sem lépnek fel ellene, mert hisz vigyázott, nehogy rajtakapják,
Szám 5.14
s most hatalmába ejti a féltékenység szelleme és féltékennyé válik feleségére, aki csakugyan beszennyezte magát, vagy ha megszállja a féltékenység szelleme, s féltékennyé lesz feleségére, jóllehet az ártatlan,
Szám 5.15
akkor az illető férfi vezesse feleségét a pap elé, s egyszersmind áldozati adományt is vigyen magával, egy tized efa árpalisztet. Ne öntsön rá olajat, tömjént se tegyen hozzá. Mert hisz a féltékenység miatt bemutatott ételáldozat emlékeztető ételáldozat, amelynek emlékezetbe kell idéznie a bűnt.
Szám 5.16
A pap vezesse elő (az asszonyt), s állítsa az Úr elé.
Szám 5.17
A pap merítsen élő vizet egy cserépedénybe, s a hajlék padozatának porából is vegyen egy keveset a pap, és tegye a vízbe.
Szám 5.18
Most a pap állítsa az asszonyt az Úr elé, s bontsa meg az asszony fején a hajat, adja kezébe az emlékeztető ételáldozatot - a féltékenység miatti ételáldozatot -, közben a keserves sírás átokhozó vize maradjon a pap kezében.
Szám 5.19
Most a pap vegye ki az esküt, így beszélve az asszonyhoz: Ha senki nem hált veled, s nem váltál férjedhez magadat beszennyezve hűtlenné, a keserű sírásnak ez az átokhozó vize nem lesz büntetésedre.
Szám 5.20
Ha ellenben hűtlen voltál férjedhez, és beszennyezted magad azzal, hogy férjeden kívül valaki más is hált veled -,
Szám 5.21
ekkor a pap eskesse meg az asszonyt átok terhe alatt, s közben így szóljon az asszonyhoz: Az Úr tegyen eskü és átok tárgyává néped körében, sorvassza el az Úr csípődet, méhed dagadjon meg, s
Szám 5.22
ez az átokhozó víz hatoljon be beleidbe, hogy méhed megdagadjon és csípőd elsorvadjon. Az asszonynak közben ezt kell mondogatnia: Úgy legyen, az történjen!
Szám 5.23
Ekkor a pap írja fel ezeket az átkokat egy lapra, és mossa bele a keserves sírás vizébe.
Szám 5.24
Majd adja oda az asszonynak a keserves sírás átokhozó vizét, hogy igya meg, s az átokhozó víz - keserű fájdalmára - belehatoljon.
Szám 5.25
Azután a pap vegye ki az asszony kezéből a féltékenység miatti ételáldozatot, majd lengesse meg az ételáldozatot az Úr előtt, és vigye az oltárra.
Szám 5.26
Az étel- áldozatból a pap most vegyen el egy maroknyit - mintegy annak illatos részeként -, és égesse el az oltáron.
Szám 5.27
Akkor adja oda a vizet az asszonynak, hogy igya meg. Mihelyt odaadja az asszonynak a vizet meginni, ha csakugyan beszennyezte magát és hűtlenné vált férjéhez, az átokhozó víz keserű fájdalmára belehatol, úgyhogy méhe megdagad és csípője elsorvad, és az asszony átkozottá válik népe körében.
Szám 5.28
Ha azonban az asszony nem szennyezte be magát, tehát ártatlan, nem éri büntetés, sőt gyermekei lesznek.
Szám 5.29
Ez a törvény féltékenység esetében: ha egy asszony vétkezik férje ellen és beszennyezi magát,
Szám 5.30
vagy ha egy férfit hatalmába ejt a féltékenység szelleme, s féltékennyé válik feleségére, állítsa feleségét az Úr elé, és a pap alkalmazza rá ezt az egész törvényt.
Szám 5.31
A férfi ment marad a bűntől, az asszonynak ellenben viselnie kell vétkét."
Szám 6
Szám 6.1
Ezt mondta az Úr Mózesnek:
Szám 6.2
"Szólj Izrael fiaihoz és mondd meg nekik: Ha valaki, akár férfi, akár nő le akarja tenni a nazireusok külön fogadalmát, hogy egészen az Úrnak szentelje magát,
Szám 6.3
tartózkodjék a bortól és a részegítő italtól, ne igyék borból és részegítő italból készült ecetet, s nem szabad semmiféle szőlő levét sem innia, sem pedig friss vagy aszalt szőlőt ennie.
Szám 6.4
Fogadalma egész idején nem szabad semmit sem élveznie abból, ami a szőlőtőn terem, még az éretlen szemeket vagy az indákat sem.
Szám 6.5
Fogadalma egész tartama alatt nem szabad borotvának érnie a fejét, amíg le nem jár az idő, ameddig az Úrnak szentelte magát - legyen szent, s növessze haját hosszúra.
Szám 6.6
Azokon a napokon, amelyeknek idejére az Úrnak szentelte magát, nem szabad halotthoz odamennie.
Szám 6.7
Még akkor sem szabad beszennyeznie magát, ha apja, anyja, bátyja vagy nővére hal meg, mert rajta a fején az Istennek tett fogadalom.
Szám 6.8
Fogadalma idejének minden napján az Úrnak van szentelve.
Szám 6.9
Ha valaki hirtelenül hal meg mellette, beszennyezi fölszentelt fejét. Azon a napon, amikor újra tiszta lesz, meg kell nyírnia fejét; a hetedik nap kell megnyiratkoznia.
Szám 6.10
A nyolcadik napon pedig vigyen két gerlét vagy két galambfiat a papnak a megnyilatkozás sátorának bejáratához.
Szám 6.11
A pap áldozza fel az egyiket engesztelő, a másikat égőáldozatul, hogy megtisztuljon attól a bűntől, amelybe a holttest miatt esett; ugyanazon a napon a fejét újra fölszenteltnek kell nyilvánítani.
Szám 6.12
Fogadalma idejének minden napját ajánlja föl újra az Úrnak, s jóvátételi áldozatul mutasson be egy egyesztendős bárányt. A korábbi napok azonban nem számítanak, mert fogadalma tisztátalanná vált."
Szám 6.13
A nazireus számára ez a törvény: "Azon a napon, amelyen fogadalma ideje lejár, menjen a megnyilatkozás sátorának bejáratához,
Szám 6.14
és áldozati ajándékul vigyen az Úrnak egy esztendős hibátlan bárányt égőáldozatul, egy hibátlan jerkét engesztelésül, s egy hibátlan kost a közösség áldozatául,
Szám 6.15
azonkívül egy kosár finomlisztből olajjal gyúrt, kovásztalan cipót és olajjal meghintett kovásztalan lepényt a hozzá tartozó étel- és italáldozattal.
Szám 6.16
A pap vigye az Úr elé, és mutassa be engesztelő és égőáldozatul.
Szám 6.17
A kost a közösség áldozatául mutassa be az Úrnak a kosár kovásztalannal együtt, majd étel- és italáldozatát is mutassa be a pap.
Szám 6.18
Ekkor a nazireus a megnyilatkozás sátorának bejáratánál nyírja le fölszentelt haját, aztán fogja fölszentelt haját, s dobja a tűzbe, amely a közösség áldozata alatt ég.
Szám 6.19
Ekkor a pap fogja a kos megfőtt lapockáját, s vegyen ki a kosárból egy kovásztalan cipót meg egy kovásztalan lepényt, és adja a nazireus kezébe, miután az már levágta a haját.
Szám 6.20
Most a pap végezze el vele a bemutatás szertartását az Úr előtt. A szegyen és combon kívül ezek a papnak járnak, szent adományként. Ezután az Istennek szentelt ismét ihat bort."
Szám 6.21
Ez az Istennek szenteltre vonatkozó törvény, aki fogadalmat tesz, áldozati ajándéka tekintetében, amelyet fölszentelésekor be kell mutatnia az Úrnak, eltekintve attól, amit egyébként még fel akar ajánlani. Közvetlenül az után, hogy fogadalma, amelyet letesz, elhangzik, a fogadalmára vonatkozó törvény szerint kell eljárnia.
Szám 6.22
Így szólt az Úr Mózeshez:
Szám 6.23
"Mondd meg Áronnak és fiainak: Így áldjátok meg Izrael fiait, e szavakkal:
Szám 6.24
Áldjon meg az Úr és oltalmazzon!
Szám 6.25
Ragyogtassa rád arcát az Úr, s legyen hozzád jóságos!
Szám 6.26
Fordítsa feléd arcát az Úr és szerezzen neked üdvösséget!
Szám 6.27
Hívják le Izrael fiaira a nevem, és én megáldom őket."
Szám 7
Szám 7.1
Amikor Mózes elkészült a hajlékkal, és minden fölszerelésével együtt fölszentelte, s az oltárt és tartozékait is fölkente és fölszentelte,
Szám 7.2
Izrael vezérei, a családok fejei, azaz a törzsek vezetői, s a számba vettek elöljárói ajándékokat hoztak.
Szám 7.3
Hat fedett szekeret és tizenkét marhát hoztak áldozati ajándékul az Úrnak, minden két vezérre esett egy szekér és mindegyikükre egy marha. Odavitték a hajlék elé.
Szám 7.4
Az Úr ekkor azt mondta Mózesnek:
Szám 7.5
"Vedd el tőlük őket, legyenek a megnyilatkozás sátorának szolgálatára. Add át őket a leviták különféle csoportjainak, megszabott tisztségüknek megfelelően."
Szám 7.6
Mózes tehát átvette a szekereket és a marhákat, és odaadta Lévi fiainak.
Szám 7.7
Két szekeret és négy marhát odaadott Gerson fiainak a nekik kijelölt szolgálatnak megfelelően.
Szám 7.8
Négy szekeret és nyolc marhát átadott Merári fiainak, annak a rájuk kirótt szolgálatnak megfelelően, (amelyet) Áron pap fiának, Itamárnak a felügyeletével be kellett tölteniük.
Szám 7.9
Kehát fiainak ellenben nem adott semmit, mivel nekik a szent dolgok voltak gondjukra bízva, s ezeket a vállukon kellett vinniük.
Szám 7.10
A vezérek az oltár fölszenteléséhez is elhozták az ajándékokat azon a napon, amelyen fölszentelték; a vezérek az oltár elé hozták áldozati adományaikat.
Szám 7.11
Akkor azt mondta az Úr Mózesnek: "Mindennap egy vezér hozza el áldozati adományát az oltár felszenteléséhez."
Szám 7.12
Az első nap Amminadab fia, Nachson hozta el ajándékát Júda törzséből.
Szám 7.13
Ajándéka egy 130 sékel súlyú ezüsttál volt, meg egy 70 sékel súlyú ezüsttálka, a szent mérték szerint, mindkettő tele olajjal vegyített lisztlánggal, ételáldozat céljára,
Szám 7.14
továbbá egy 10 sékel súlyú aranyszelence füstölőszerekkel töltve,
Szám 7.15
egy fiatal bika, egy kos és egy egyesztendős bárány égőáldozatnak,
Szám 7.16
egy kecskebak engesztelő áldozatul,
Szám 7.17
végül a közösség áldozatául két marha, öt kos, öt bak és öt egyesztendős bárány. Ez volt Nachsonnak, Amminadab fiának az ajándéka.
Szám 7.18
A második nap Cuár fia, Isszachár fiainak vezére, Netaneel hozta el (adományát).
Szám 7.19
Elhozta adományát: egy 130 sékel súlyú ezüsttálat, egy 70 sékel súlyú ezüsttálkát a szent mérték szerint, mindkettő tele olajjal kevert lisztlánggal, ételáldozat céljára,
Szám 7.20
egy 10 sékel súlyú aranyszelencét füstölőszerekkel töltve,
Szám 7.21
egy fiatal bikát, egy kost és egy esztendős bárányt égőáldozatnak,
Szám 7.22
egy kecskebakot engesztelő áldozatul,
Szám 7.23
s a közösség áldozatául két marhát, öt kost, öt bakot és öt egyesztendős bárányt. Ez volt Cuar fiának, Netaneelnek az adománya.
Szám 7.24
A harmadik nap Zebulun fiainak vezére, Helon fia, Eliab.
Szám 7.25
Az ő ajándéka egy 130 sékel súlyú ezüsttál volt, egy 70 sékel súlyú ezüsttálka, a szent mérték szerint, mindkettő olajjal vegyített lisztlánggal tele, ételáldozat céljára,
Szám 7.26
egy 10 sékel súlyú aranyszelence füstölőszerekkel töltve,
Szám 7.27
egy fiatal bika, egy kos és egy esztendős bárány égőáldozatnak,
Szám 7.28
egy kecskebak engesztelő áldozatul,
Szám 7.29
s a közösség áldozatául két marha, öt kos, öt bak és öt egyesztendős bárány. Ez volt Helon fiának, Eliabnak az ajándéka.
Szám 7.30
A negyedik nap Ruben fiainak a vezére, Sedeur fia, Elicur.
Szám 7.31
Az ő adománya egy 130 sékel súlyú ezüsttál volt, egy 70 sékel súlyú ezüsttálka, a szent mérték szerint, mindkettő tele olajjal vegyített lisztlánggal, ételáldozat céljára,
Szám 7.32
egy 10 sékel súlyú aranyszelence füstölőszerekkel töltve,
Szám 7.33
egy fiatal bika, egy kos és egy esztendős bárány égőáldozatnak,
Szám 7.34
egy kecskebak engesztelő áldozatul,
Szám 7.35
és a közösség áldozatául két marha, öt kos, öt bak és öt egyesztendős bárány. Ez volt Sedeur fiának, Elicurnak az adománya.
Szám 7.36
Az ötödik nap Simeon fiainak a vezére, Curisaddai fia, Selumiel.
Szám 7.37
Az ő ajándéka egy 130 sékel súlyú ezüsttál volt, egy 70 sékel súlyú ezüsttálka, a szent mérték szerint, mindkettő tele olajjal kevert lisztlánggal, ételáldozat céljára,
Szám 7.38
egy 10 sékel súlyú aranyszelence füstölőszerekkel töltve,
Szám 7.39
egy fiatal bika, egy kos és egy egyesztendős bárány égőáldozatnak,
Szám 7.40
egy kecskebak engesztelő áldozatul,
Szám 7.41
s a közösség áldozatául két marha, öt kos, öt bak és öt egyesztendős bárány. Ez volt Curisaddai fiának, Selumielnek az ajándéka.
Szám 7.42
A hatodik nap Gád fiainak a vezére, Reuel fia, Eljazaf.
Szám 7.43
Az ő adománya egy 130 sékel súlyú ezüsttál volt, egy 70 sékel súlyú ezüsttálka, a szent mérték szerint, mindkettő olajjal kevert lisztlánggal tele, ételáldozat céljára,
Szám 7.44
egy 10 sékel súlyú aranyszelence füstölőszerekkel töltve,
Szám 7.45
egy fiatal bika, egy kos és egy egyesztendős bárány égőáldozatnak,
Szám 7.46
egy kecskebak engesztelő áldozatul,
Szám 7.47
s a közösség áldozatául két marha, öt kos, öt bak és öt egyesztendős bárány. Ez volt Reuel fiának, Eljazafnak az adománya.
Szám 7.48
A hetedik nap Efraim fiainak vezére, Ammihud fia, Elisama.
Szám 7.49
Az ő ajándéka egy 130 sékel súlyú ezüsttál volt, egy 70 sékel súlyú ezüsttálka, a szent mérték szerint, mindkettő tele olajjal kevert lisztlánggal, ételáldozat céljára,
Szám 7.50
egy 10 sékel súlyú aranyszelence füstölőszerekkel töltve,
Szám 7.51
egy fiatal bika, egy kos és egy egyesztendős bárány égőáldozatnak,
Szám 7.52
egy kecskebak engesztelő áldozatul,
Szám 7.53
s a közösség áldozatául két marha, öt kos, öt bak és öt egyesztendős bárány. Ez volt Ammihud fiának, Elisamának az ajándéka.
Szám 7.54
A nyolcadik nap Manassze fiainak a vezére, Pedacur fia, Gamliel.
Szám 7.55
Az ő adománya egy 130 sékel súlyú ezüsttál volt, egy 70 sékel súlyú ezüsttálka, a szent mérték szerint, mindkettő tele olajjal kevert lisztlánggal, ételáldozat céljára,
Szám 7.56
egy 10 sékel súlyú aranyszelence füstölőszerekkel töltve,
Szám 7.57
egy fiatal bika, egy kos és egy egyesztendős bárány égőáldozatnak,
Szám 7.58
egy kecskebak engesztelő áldozatul,
Szám 7.59
s a közösség áldozatául két marha, öt kos, öt bak és öt egyesztendős bárány. Ez volt Pedacur fiának, Gamlielnek az adománya.
Szám 7.60
A kilencedik nap Benjamin fiainak vezére, Gidoni fia, Abidan.
Szám 7.61
Az ő ajándéka egy 130 sékel súlyú ezüsttál volt, egy 70 sékel súlyú ezüsttálka, a szent mérték szerint, mindkettő tele olajjal kevert lisztlánggal, ételáldozat céljára,
Szám 7.62
egy 10 sékel súlyú aranyszelence füstölőszerekkel töltve,
Szám 7.63
egy fiatal bika, egy kos és egy egyesztendős bárány égőáldozatnak,
Szám 7.64
egy kecskebak engesztelő áldozatul,
Szám 7.65
s a közösség áldozatául két marha, öt kos, öt bak és öt egyesztendős bárány. Ez volt Gidoni fiának, Abidannak az ajándéka.
Szám 7.66
A tizedik nap Dán fiainak a vezére, Ammisaddai fia, Achiezer.
Szám 7.67
Az ő adománya egy 130 sékel súlyú ezüsttál volt, egy 70 sékel súlyú ezüsttálka a szent mérték szerint, mindkettő tele olajjal vegyített lisztlánggal, ételáldozat céljára,
Szám 7.68
egy 10 sékel súlyú aranyszelence füstölőszerekkel töltve,
Szám 7.69
egy fiatal bika, egy kos és egy egyesztendős bárány égőáldozatnak,
Szám 7.70
egy kecskebak engesztelő áldozatul,
Szám 7.71
s a közösség áldozatául két marha, öt kos, öt bak és öt egyesztendős bárány. Ez volt Ammisaddai fiának, Achiezernek az adománya.
Szám 7.72
A tizenegyedik nap Áser fiainak a vezére, Ochran fia, Pagiel.
Szám 7.73
Az ő ajándéka egy 130 sékel súlyú ezüsttál volt, egy 70 sékel súlyú ezüsttálka, a szent mérték szerint, mindkettő olajjal kevert lisztlánggal tele, ételáldozat céljára,
Szám 7.74
egy 10 sékel súlyú aranyszelence füstölőszerekkel töltve,
Szám 7.75
egy fiatal bika, egy kos és egy egyesztendős bárány égőáldozatnak,
Szám 7.76
egy kecskebak engesztelő áldozatul,
Szám 7.77
és a közösség áldozatául két marha, öt kos, öt bak és öt egyesztendős bárány. Ez volt Ochran fiának, Pagielnek az ajándéka.
Szám 7.78
A tizenkettedik nap Naftali fiainak a vezére, Enan fia, Achira.
Szám 7.79
Az ő adománya egy 130 sékel súlyú ezüsttál volt, egy 70 sékel súlyú ezüsttálka, a szent mérték szerint, mindkettő tele olajjal vegyített lisztlánggal, ételáldozat céljára,
Szám 7.80
egy 10 sékel súlyú aranyszelence füstölőszerekkel töltve,
Szám 7.81
egy fiatal bika, egy kos és egy egyesztendős bárány égőáldozatnak,
Szám 7.82
egy kecskebak engesztelő áldozatul,
Szám 7.83
s a közösség áldozatául két marha, öt kos, öt bak és öt egyesztendős bárány. Ez volt Enan fiának, Achirának az adománya.
Szám 7.84
Ezek voltak Izrael vezéreinek adományai az oltár felszentelésére azon a napon, amelyen fölszentelték: tizenkét ezüsttál, tizenkét ezüsttálka, tizenkét aranyszelence.
Szám 7.85
Minden tál 130 sékelt nyomott ezüstben és minden tálka 70 sékelt. Az edények összesen 2400 sékel ezüstöt tettek ki a szent mérték szerint.
Szám 7.86
Ami a füstölőszerekkel töltött aranyszelencéket illeti, mindegyikük 10 sékelt nyomott a szent mérték szerint, így a szelencék összesen 120 sékel aranyat tettek ki.
Szám 7.87
Az égőáldozatnak szánt állatok összesen: tizenkét bika, továbbá tizenkét kos és tizenkét egyesztendős bárány a velük együttjáró ételáldozaton kívül, valamint tizenkét kecskebak engesztelő áldozatul.
Szám 7.88
A közösség áldozatául hozott állatok száma huszonnégy marhát, hatvan kost, hatvan bakot és hatvan egyesztendős bárányt tett ki. Ezek voltak azok az áldozati adományok, amelyeket akkor hoztak az oltár fölszentelésére, amikor azt fölkenték.
Szám 7.89
S amikor Mózes bement a megnyilatkozás sátorába, hogy beszéljen Vele, hallotta a hangot, amint beszélt hozzá a kiengesztelődés táblájáról, amely a tanúság ládáján volt elhelyezve, a két kerub között, s beszélt vele.
Szám 8
Szám 8.1
Ezt mondta az Úr Mózesnek:
Szám 8.2
"Beszélj Áronnal és mondd meg neki: Ha felrakod a mécseseket, ügyelj, hogy a hét mécses a mécstartó előtti térre vesse fényét."
Szám 8.3
S Áron így járt el: a mécstartó előtti tér felé fordítva helyezte el a mécseseket, ahogy az Úr Mózesnek parancsolta.
Szám 8.4
A mécstartó így készült: aranyból kalapálták, még a lábát s rajta a virágokat is aranyból kalapálták; pontosan arra a mintára készítette el Mózes a mécstartót, amelyet az Úr mutatott neki.
Szám 8.5
Ezt mondta az Úr Mózesnek:
Szám 8.6
"Vezesd ki Lévi fiait Izrael fiainak köréből, és tisztítsd meg őket.
Szám 8.7
Ezt tedd velük tisztulásukra: hintsd meg őket bűneiktől való megszabadulásukra szolgáló vízzel, aztán egész testüket borotválják meg, mossák ki a ruhájukat, tisztálkodjanak meg,
Szám 8.8
s fogjanak egy fiatal bikát és vegyék a vele együttjáró ételáldozatot, az olajjal vegyített lisztlángot; te pedig végy egy fiatal bikát engesztelő áldozatul.
Szám 8.9
Majd rendeld a levitákat a megnyilatkozás sátora elé, és gyűjtsd egybe Izrael fiainak egész közösségét.
Szám 8.10
Ezután a leviták járuljanak az Úr elé, Izrael fiai meg tegyék kezüket a levitákra.
Szám 8.11
S most Áron ajánlja fel Lévi fiait az Úrnak Izrael fiainak ajándékaként szertartás keretében, hogy alkalmassá váljanak az Úr szolgálatára.
Szám 8.12
A leviták tegyék kezüket a bikák fejére, te meg mutasd be az egyiket engesztelő, a másikat égőáldozatul az Úrnak, hogy a leviták megszabaduljanak bűneiktől.
Szám 8.13
Ezután állítsd Áron és fia elé a levitákat, ajánld fel őket az Úrnak szertartással,
Szám 8.14
és vond ki Lévi fiait Izrael fiai köréből, hogy a leviták az enyémek legyenek.
Szám 8.15
Ezután a leviták megkezdhetik szolgálatukat a megnyilatkozás sátora körül. Tehát tisztítsd meg, s ajánld fel őket.
Szám 8.16
Hiszen nekem adták őket egészen, Izrael fiai közül. A magam számára lefoglaltam őket Izrael elsőszülöttei helyett, akik elsőként nyitják meg anyjuk méhét.
Szám 8.17
Mert Izrael fiai körében az enyém minden elsőszülött, ember és állat egyaránt. Azon a napon, amelyen lesújtottam Egyiptom elsőszülötteire, a magamévá avattam őket.
Szám 8.18
Lefoglaltam magamnak Lévi fiait Izrael fiainak elsőszülöttei helyett,
Szám 8.19
s Izrael fiai közül odaadtam a levitákat Áronnak és fiainak, hogy Izrael fiai nevében ellássák a megnyilatkozás sátorának szolgálatát, s Izrael fiai helyett engeszteljenek, nehogy csapás érje Izrael fiait, amikor Izrael fiai a szentélyhez közelítenek."
Szám 8.20
Mózes és Áron, s Izrael fiainak egész közössége így tettek Lévi fiaival. Egészen úgy tettek velük Izrael fiai, ahogyan az Úr a leviták felől Mózesnek parancsot adott.
Szám 8.21
Lévi fiai engedték, hogy bűneiktől megtisztítsák őket, s kimosták ruhájukat. Áron adományként felajánlotta őket az Úrnak, majd elvégezte értük az engesztelés szertartását, hogy megtisztuljanak.
Szám 8.22
Ezután a leviták Áronnak és fiainak a felügyeletével megkezdték a megnyilatkozás sátorának szolgálatát. Ahogyan az Úr Lévi fiai ügyében Mózesnek megparancsolta, úgy jártak el.
Szám 8.23
Ezt mondta az Úr Mózesnek:
Szám 8.24
"A következők legyenek érvényben a levitákra: huszonöt évtől fölfelé köteles szolgálatot teljesíteni, azaz a megnyilatkozás sátorának gondját viselni.
Szám 8.25
Ötvenéves korában abbahagyhatja a megnyilatkozás sátorának gondozását, nem köteles tovább szolgálatot teljesíteni.
Szám 8.26
Mindazonáltal segítségére lehet társainak a megnyilatkozás sátorában kötelezettségeik teljesítésében, de tulajdonképpeni szolgálatot nem kell többé ellátnia. Így járj el a levitákkal szolgálati kötelezettségeik tekintetében."
Szám 9
Szám 9.1
Azt mondta az Úr Mózesnek a Sínai pusztából való kivonulásuk után a második esztendő első hónapjában:
Szám 9.2
"Izrael fiai arra kijelölt időben üljék meg a húsvétot.
Szám 9.3
E hónap tizennegyedik napján üljétek meg, estefelé (a kijelölt időben), a rá vonatkozó törvények és szabályok szerint."
Szám 9.4
Mózes tehát megparancsolta Izrael fiainak, hogy tartsák meg a húsvétot.
Szám 9.5
Az első hónap tizennegyedik napján tartották meg, estefelé, a Sínai pusztában egészen úgy tartották meg Izrael fiai, ahogy az Úr Mózesnek megparancsolta.
Szám 9.6
Azok az emberek, akik haláleset miatt tisztátalanná váltak, s így azon a napon nem ülhették meg a húsvétot, még aznap odamentek Mózeshez és Áronhoz,
Szám 9.7
és ezt mondták ezek az emberek: "Haláleset miatt tisztátalanná váltunk. De miért rövidülnénk meg azért, mert az arra kijelölt napon nem ajánlhatjuk fel áldozati ajándékainkat az Úrnak Izrael fiainak sorában?"
Szám 9.8
Erre Mózes így válaszolt: "Várjatok! Meghallgatom, mit parancsol az Úr ilyen esetben."
Szám 9.9
S az Úr így szólt Mózeshez:
Szám 9.10
"Mondd meg Izrael fiainak: Ha valaki közületek vagy utódaitok közül haláleset miatt tisztátalanná válik, vagy messze földön jár, azért tartsa meg a húsvétot.
Szám 9.11
A második hónap tizennegyedik napján tartsák meg, estefelé kovásztalan kenyeret és keserű salátát egyenek.
Szám 9.12
De ne hagyjanak belőle reggelre; s csontot ne törjenek. A húsvétra vonatkozó törvényt teljes egészében megtartva üljék meg.
Szám 9.13
Azt ellenben, aki tiszta, s nincs úton, mégis elmulasztja a húsvétot megtartani, az ilyen személyt ki kell irtani a közösségből, mivel nem a kijelölt időben mutatja be áldozati adományát az Úrnak; az ilyennek lakolnia kell bűnéért.
Szám 9.14
S ha egy idegen megszáll nálatok, s meg akarja a húsvétot az Úrnak tartani, pontosan úgy járjon el, ahogy a húsvétra vonatkozó törvény és szabály előírja. Egy és ugyanazon törvény vonatkozik rátok, az idegenre éppúgy, mint a közületek valóra."
Szám 9.15
Azon a napon, amelyen a hajlék elkészült, felhő borította be a hajlékot a tanúság sátorában, és estétől reggelig mintha tűz égett volna a hajlék fölött.
Szám 9.16
Mindig így volt: (nappal) felhő borította, éjjel meg tűz látszott fölötte.
Szám 9.17
Amikor a felhő fölemelkedett a hajlékról, Izrael fiai útra keltek, s ott ütöttek tábort Izrael fiai, ahol a felhő leereszkedett.
Szám 9.18
Izrael fiai az Úr parancsára keltek útra, s az Úr parancsára ütöttek tábort. Amíg a felhő a hajlék fölött maradt, addig táboroztak.
Szám 9.19
Ha hosszú ideig maradt is a felhő a hajlék fölött, Izrael fiai kitartottak az Úr szolgálatában, s nem bontottak tábort.
Szám 9.20
Előfordult, hogy csak néhány napig maradt a felhő a hajlék fölött, akkor az Úr parancsára tábort vertek, majd az Úr parancsára útra keltek.
Szám 9.21
Sőt, az is megtörtént, hogy csak reggelig maradt a felhő: reggel a felhő fölemelkedett, s akkor ők útra keltek. Ha nappal vagy éjjel maradt, aztán fölemelkedett a felhő, akkor elindultak.
Szám 9.22
S ha a felhő két napig vagy egy hónapig, sőt még hosszabb ideig ott maradt a hajlék fölött, ott lebegett fölötte, Izrael fiai is táboroztak, s nem indultak tovább.
Szám 9.23
Az Úr parancsára táboroztak, s az Úr parancsára keltek útra. Az Úrnak Mózes közvetítésével adott parancsára követték az Úr útmutatásait.
Szám 10
Szám 10.1
Azután ezt mondta az Úr Mózesnek:
Szám 10.2
"Csinálj magadnak két ezüstkürtöt, kovácsolt munka legyen. A közösség összehívására, s táborbontáskor jeladásra szolgáljanak.
Szám 10.3
Ha megfújják őket, az egész közösség gyűljön köréd a megnyilatkozás sátorának bejáratához.
Szám 10.4
De ha csak az egyiket fújják meg, akkor csupán a vezérek, Izrael ezreinek a fejei gyűljenek köréd.
Szám 10.5
Ha a kürtszó után felhangzik vezényszótok, a kelet felé táborozók keljenek útra.
Szám 10.6
A második olyan kürtszóra, amelyet parancsszótok követ, a dél felé táborozók induljanak. A kürtszó után vezényszónak kell következnie annak jeléül, hogy útra kell kelni.
Szám 10.7
A közösség összehívására azonban csupán kürtölni kell, jelszót nem kell kiadni.
Szám 10.8
Áron fiai, a papok fújják a kürtöt, s ez a szokás maradjon meg egyszer s mindenkorra, az eljövendő nemzedékekre is kötelező szabálynak.
Szám 10.9
S ha földeteken a benneteket szorongató ellenség ellen hadba vonultok, fújjátok meg a trombitákat és adjatok vezényszókat, hogy az Úr, a ti Istenetek megemlékezzék rólatok, és megmeneküljetek ellenségeitek elől.
Szám 10.10
Örömünnepeitek alkalmával, ünnepnapjaitokon és újhold idején égő- és közösségi áldozataitokra fújjátok meg a kürtöket, hogy Istenetek figyelmét magatokra irányítsátok. Az Úr vagyok, a ti Istenetek."
Szám 10.11
A második esztendő második hónapjában, a hónap huszadik napján fölemelkedett a felhő a tanúság hajléka felől.
Szám 10.12
Izrael fiai tehát tábort bontottak és pihenőket tartva (odébb vonultak) a Sínai pusztáról. A felhő Paran pusztájában ereszkedett le.
Szám 10.13
Először keltek útra az Úr parancsára, amelyet Mózes által adott.
Szám 10.14
Elsőként Júda fiai táborának hadi jelvénye indult, az egyik csoport a másik után. Csapatuk élén Amminadab fia, Nachson állt.
Szám 10.15
Az Isszachár fiai törzsének csapatát Cuár fia, Netaneel vezette.
Szám 10.16
A Zebulun fiaiból álló törzs csapatának vezére Helon fia, Eliáb volt.
Szám 10.17
Amikor lebontották a hajlékot, elindultak Gerson és Merári fiai, akiknek a hajlékot kellett vinniük.
Szám 10.18
Azután Ruben fiai táborának hadi jelvénye következett, egyik csoport a másik után; az ő csapatuk élén Sedeur fia, Elicur állt.
Szám 10.19
A Simeon fiaiból álló törzs csapatát Curisaddai fia, Selumiel vezette.
Szám 10.20
A Gád fiaiból álló törzs csapatának Reuel fia, Eljazaf volt a vezére.
Szám 10.21
Azután Kehát fiai indultak, akiknek a szentélyt kellett vinniük; mire megérkeztek, akkorra a hajlékot már felállították.
Szám 10.22
Most Efraim fiai táborának hadi jelvénye indult, egyik csoport a másik után; csapatuk élén Ammihud fia, Elisama állt.
Szám 10.23
A Manassze fiaiból álló törzs csapatát Pedacur fia, Gamliel vezette.
Szám 10.24
A Benjamin fiaiból álló törzs csapatának Gidoni fia, Abidan volt a vezére.
Szám 10.25
Majd Dán fia táborának hadi jelvénye következett, ez szolgált az egész tábornak hátvédül; csapatuk élén Ammisaddai fia, Achiezer állt.
Szám 10.26
Az Áser fiaiból álló törzs csapatát Ochran fia, Pagiel vezette.
Szám 10.27
A Naftali fiaiból álló törzs csapatának Enan fia, Achira volt a vezére.
Szám 10.28
Ez volt a sorrend, amely szerint Izrael fiai útra keltek, az egyik csoport a másik után; így keltek útra.
Szám 10.29
Így szólt Mózes Hobábhoz, a Midián fiai közül való Reuel fiához, aki apósa volt Mózesnek: "Készen vagyunk rá, hogy elinduljunk arra a helyre, amelyről azt mondta az Úr: nektek adom. Gyere velünk! Jóval viszonozzuk majd, hiszen az Úr boldogulást ígért Izraelnek."
Szám 10.30
Ő azonban ezt válaszolta: "Nem megyek, inkább visszatérek szülőföldemre, rokonaim körébe."
Szám 10.31
De (Mózes) folytatta: "Ne hagyj cserben minket! Éppen mert olyan jól tudod, hol üthetünk tábort a pusztában, neked kell a szemünk világának lenned.
Szám 10.32
Ha velünk jössz, részed lesz mindabban a jóban, amelyet az Úr nekünk juttat."
Szám 10.33
Elindultak hát az Úr hegyétől és háromnapi járásnyira (mentek) az Úr szövetségének ládája haladt a háromnapi úton elöl, hogy táborhelyet mutasson nekik.
Szám 10.34
S az Úr felhője lebegett fölöttük azon a napon, amelyen a táborból elindultak.
Szám 10.35
Amikor a láda elindult, Mózes így szólt: "Kelj föl, Uram, hogy ellenségeid szétszóródjanak, s gyűlölőid fussanak színed elől!"
Szám 10.36
S amikor megállt, ezt mondta: "Térj vissza, Uram, Izrael ezreinek sokaságához!"
Szám 11
Szám 11.1
S a nép fennhangon panaszolta az Úrnak, hogy rosszul megy a sora. Ennek hallatára az Úr haragra gerjedt: kiütött közöttük az Úr tüze, s pusztítást okozott a tábor peremén.
Szám 11.2
Akkor a nép Mózeshez fordult, Mózes pedig közbenjárt értük az Úrnál. Erre a tűz kialudt.
Szám 11.3
A Tabera nevet adták ennek a helynek, mert fellángolt körükben az Úr tüze.
Szám 11.4
De akadt köztük gyülevész népség, amelynek kívánságai támadtak, s így Izrael fiai is újra panaszkodtak, mondván: "Ki ad nekünk húst enni?
Szám 11.5
Visszagondolunk a halfélékre, amiket Egyiptomban enni kaptunk, az uborkára és a dinnyére, a póréhagymára, a hagymára és a fokhagymára.
Szám 11.6
Bezzeg most koplalhatunk, nincs semmi, mannán kívül egyebet nem látunk."
Szám 11.7
A manna olyan volt, mint a koriander magja, szemre meg mint a bdellium gyantája.
Szám 11.8
Az emberek végigpásztázták (a környéket), összeszedegették, aztán megőrölték kézimalmon vagy összetörték mozsárban, megfőzték fazékban, s cipót sütöttek belőle; olyan ízű volt, mint az olajos kalács.
Szám 11.9
Ha éjszaka harmat hullott, manna is hullott.
Szám 11.10
Amikor Mózes hallotta, hogy a nép, ez a nemzetség is, az a nemzetség is panaszkodik, ki-ki a sátora bejáratánál, az Úr pedig nagy haragra gerjedt, rossznak találta Mózes a dolgot;
Szám 11.11
így szólt hát Mózes az Úrhoz: "Miért bánsz ily rosszul szolgáddal, s miért nem találok tetszésre szemedben, hogy ennek az egész népnek a terhét a vállamra rakod?
Szám 11.12
Hát talán én hordoztam ezt az egész népet méhemben vagy én voltam, aki szülte, hogy mondhasd nekem: vidd kebleden, amint a dajka viszi a csecsemőt, arra a földre, amelyet esküvel ígértem atyáinak.
Szám 11.13
Honnan vegyek húst, hogy (enni) adjak ennek a népnek? Panaszkodnak nekem: Adj nekünk húst enni!
Szám 11.14
Egyedül nem bírom ezt a népet, nagyon nehéz nekem.
Szám 11.15
Ha továbbra is így akarsz velem bánni, akkor inkább ölj meg, ha tetszésre találtam szemedben, ne lássam tovább nyomorúságomat!"
Szám 11.16
Ekkor az Úr azt mondta Mózesnek: "Hozz ide nekem Izrael vénei közül hetven férfit, olyanokat, akikről tudod, hogy valóban a nép vénei és vezetői. Vidd magaddal őket a megnyilatkozás sátora elé, s álljanak melléd.
Szám 11.17
Akkor alászállok és majd beszélek veled; elveszek a rajtad levő lélekből, s rájuk ruházom. Így majd veled együtt viselik a nép terhét, s nem kell többé egyedül viselned.
Szám 11.18
A népnek pedig ezt mondd: Szentelődjetek meg reggelre! Akkor majd kaptok húst enni. Panaszotok szava eljutott az Úr fülébe, amint mondtátok: Ki ad nekünk húst enni? Egyiptomban jó dolgunk volt. Nos, az Úr most ad húst ennetek.
Szám 11.19
Nemcsak egy nap ehetitek, nem is két vagy öt, vagy tíz, vagy pedig húsz napig,
Szám 11.20
nem, hanem egy egész hónapig, míg már a szagát sem tudjátok elviselni és meg nem csömörlötök tőle. Mégpedig azért, mert semmibe vettétek az Urat, aki közöttetek van, és így panaszkodtatok: Egyáltalán miért is jöttünk el Egyiptomból?"
Szám 11.21
Mózes így válaszolt: "Hatszázezer gyalogosból áll a nép, amelynek körében élek, s azt mondod: Annyi húst adok nekik, hogy egy egész hónapig ehetitek!
Szám 11.22
Lehet annyi juhot meg marhát vágni nekik, hogy elég legyen számukra, vagy ki kell fogniuk a tengerből az összes halat, hogy annyi ideig tartson nekik?!"
Szám 11.23
Erre ezt mondta az Úr Mózesnek: "Talán nem elég erős az Úr keze? Majd meglátod, beteljesedik-e a szavam vagy sem!"
Szám 11.24
Mózes tehát elment és közölte a néppel az Úr szavait. Azután összeválogatott hetven férfit a nép vénei közül, s a sátor köré állította őket.
Szám 11.25
Miután az Úr alászállt a felhőben, s szólt hozzá, elvett a rajta levő lélekből és a hetven vénre osztotta. Mihelyt alászáll rájuk a lélek, prófétai elragadtatásba estek; ez később nem ismétlődött meg.
Szám 11.26
Két ember azonban a táborban maradt; az egyiket Eldadnak, a másikat Medadnak hívták. Rájuk is alászállt a lélek; a számba vettek közé tartoztak, de nem mentek oda a sátorhoz. A táborban prófétai elragadtatásba estek.
Szám 11.27
Ezért az egyik szolga elfutott és jelentette Mózesnek, e szavakkal: "Eldad és Medad prófétai elragadtatásba estek a táborban."
Szám 11.28
Akkor Józsue, Nun fia, aki kora ifjúságától Mózes szolgálatában állt, megszólalt, s azt mondta: "Uram, Mózes, tiltsd meg nekik!"
Szám 11.29
Mózes így válaszolt: "Tűzbe jössz miattam? Bárcsak az egész népet prófétává tenné, s kiárasztaná rájuk lelkét az Úr!"
Szám 11.30
Ezután Mózes Izrael véneivel visszatért a táborba.
Szám 11.31
Egyszerre szél kerekedett, az Úr parancsára. Ez fürjeket sodort magával a tenger felől, s arra kényszerítette őket, hogy mintegy két könyöknyire leereszkedjenek a tábor fölé, körülbelül egynapi járásnyira minden irányban a tábor környékén.
Szám 11.32
A nép egész nap és egész éjjel, sőt még a következő napon is azon fáradozott, hogy befogja a fürjeket. Aki keveset fogott, annak is volt 10 homerja. A tábor körül kiteregették őket maguknak.
Szám 11.33
De még a foguk közt volt a hús, s még el se fogyott teljesen, már feltámadt az Úr haragja a nép ellen, és súlyos csapást mért rájuk az Úr.
Szám 11.34
Annak a helynek a Kibrot-Hattava nevet adták, mert ott temették el a (húsra) áhítozó népet.
Szám 11.35
Kibrot-Hattavából Hacerot felé vonult tovább a nép, s Hacerotban táborozott le.
Szám 12
Szám 12.1
Akkor Mirjam és Áron Mózes ellen fordultak a kusita asszony miatt, akit elvett; egy kusita nőt vett el (feleségül).
Szám 12.2
Ilyeneket mondogattak: "Vajon csak Mózessel beszélt az Úr? Velünk talán nem beszélt?" Az Úr hallotta.
Szám 12.3
Mózes azonban nagyon alázatos ember volt, alázatosabb, mint bárki a földön.
Szám 12.4
Az Úr egyszer csak így szólt Mózeshez, Áronhoz és Mirjamhoz: "Menjetek mind a hárman a megnyilatkozás sátorához!" Tehát odamentek mind a hárman.
Szám 12.5
Az Úr akkor alászállt a felhőoszlopban, a sátor bejáratához lépett és szólította Áront és Mirjamot. Ezek ketten előléptek.
Szám 12.6
Az Úr így szólt: "Halljátok szavamat! Ha valaki próféta köztetek, általában látomásban jelenek meg neki vagy álmában szólok hozzá.
Szám 12.7
De nem így (teszek) szolgámmal, Mózessel. Ő mindenütt otthonos házamban.
Szám 12.8
Vele szemtől szembe beszélek, nem pedig rejtélyesen. Igen, ő láthatja az Urat a maga valóságában. Hát hogy mertetek mégis szolgám, Mózes ellen szóbeszédet kezdeni?"
Szám 12.9
S az Úr haragja fölgerjedt ellenük. Amikor elment,
Szám 12.10
s a felhő eltűnt a sátor felől, lám, Mirjamot, mint a hó, ellepte a lepra. Amikor Áron Mirjamhoz fordult, lám, az (már) leprás volt.
Szám 12.11
Akkor Áron így szólt Mózeshez: "Kérlek, uram, ne büntess azért a bűnért, amit esztelenségünkben elkövettünk.
Szám 12.12
Ne legyen olyan, mint a halott újszülött, amelynek teste félig elenyészik, mire elhagyja anyja méhét!"
Szám 12.13
Mózes az Úrhoz kiáltott: "Kérlek, Istenem, add vissza az egészségét!"
Szám 12.14
Az Úr azonban ezt mondta Mózesnek: "Ha az apja köpte volna szembe, vajon nem kellene-e magát hét napig szégyellnie? Hét napig ki kell zárni a táborból, aztán ismét be lehet fogadni."
Szám 12.15
Mirjamot tehát hét napra kiközösítették a táborból. De a nép addig nem vonult tovább, míg újra vissza nem fogadták.
Szám 12.16
Azután tovább vonult a nép Hacerotból és Paran pusztájában táborozott.
Szám 13
Szám 13.1
Ezt mondta az Úr Mózesnek:
Szám 13.2
"Küldj előre embereket, hogy szerezzenek híreket Kánaán földje felől, amelyet Izrael fiainak szándékozom adni. Atyáik minden törzséből küldjetek egyet, olyat, aki a vezetők közé tartozik."
Szám 13.3
Mózes tehát előreküldte az Úr parancsára ezeket a megbízható embereket Paran pusztájáról, akik Izrael fiainak fejei közül valók voltak.
Szám 13.4
Így hívják őket: Ruben törzséből Sammua, Zakkur fia;
Szám 13.5
Simeon törzséből Hori fia, Safat;
Szám 13.6
Júda törzséből Jefunne fia, Kaleb;
Szám 13.7
Isszachár törzséből Jigal, József fia;
Szám 13.8
Efraim törzséből Hosea, Nun fia;
Szám 13.9
Benjamin törzséből Rafusz fia, Palti;
Szám 13.10
Zebulun törzséből Szodi fia, Gaddiel;
Szám 13.11
József törzséből, Manassze nemzetségéből Szuszi fia, Gaddi;
Szám 13.12
Dán törzséből Gemalli fia, Ammiel;
Szám 13.13
Áser törzséből Michael fia, Szetur;
Szám 13.14
Naftali törzséből Vofszi fia, Nachbi;
Szám 13.15
Gád törzséből Machi fia, Geuel.
Szám 13.16
Ez volt a nevük azoknak a férfiaknak, akiket Mózes előreküldött, hogy Kánaán földjéről híreket szerezzenek. Hoseát azonban, Nun fiát Józsuénak nevezte el.
Szám 13.17
Amikor Mózes útra bocsátotta őket Kánaán földjének kikémlelésére, így szólt hozzájuk: "Menjetek végig az ország déli részén, aztán kapaszkodjatok fel a hegyre
Szám 13.18
és nézzétek meg, milyen az ország és a nép, amely lakja, erős-e vagy gyenge, kevés-e vagy sok,
Szám 13.19
milyen az ország, ahol él, jó-e vagy rossz, s milyenek a városok, amelyeket benépesít, nyitott tábor vagy erődítmény módjára épültek-e,
Szám 13.20
végül hogy áll a dolog a földjével, kövér-e vagy sovány, nőnek-e rajta fák vagy sem. Szedjétek össze minden erőtöket, s hozzatok a föld gyümölcséből is néhányat magatokkal." Épp a szüret kezdetének volt az ideje.
Szám 13.21
Elmentek hát, és kikémlelték az országot Cin pusztájától a Hamatba vivő út elején fekvő Rechobig.
Szám 13.22
Áthaladtak a déli országrészen és elértek Hebronba, ahol Enak leszármazottai, Achiman, Sesai és Talmai éltek. [Hebron ugyanis hét évvel előbb épült, mint az egyiptomi Tanisz.]
Szám 13.23
Amikor Eskol völgyébe értek, levágtak egy szőlőfürtöt a szőlővesszővel együtt, ezt kettesével egy boton vitték, aztán néhány gránátalmát és fügét is (szedtek).
Szám 13.24
Azt a helyet Eskolnak nevezték arról a szőlőről, amelyet Izrael fiai leszedtek.
Szám 13.25
Negyven nap múlva, miután az országot kikémlelték, megfordultak,
Szám 13.26
és visszatértek Mózeshez, Áronhoz és Izrael egész közösségéhez. Paran pusztájába, Kádes irányába, és számot adtak híreikről az egész közösségnek, s közben megmutatták az ország gyümölcseit.
Szám 13.27
Beszámoltak nekik e szavakkal: "Elmentünk abba az országba, ahová küldtél bennünket. Csakugyan tejjel-mézzel folyó (ország), lám, itt a kóstoló gyümölcseiből.
Szám 13.28
Hanem a nép, amely az országot lakja, erős, s a városok meg vannak erősítve, ráadásul nagyon nagyok. Enak utódait is láttuk ott.
Szám 13.29
A déli országrészt amalekiták lakják, a hetiták, a jebuziták és az amoriták inkább a hegyre húzódnak, a kánaániak pedig a tenger partját és a Jordán völgyét népesítik be."
Szám 13.30
Kaleb buzdító beszédet intézett a Mózes köré gyűlt néphez: "Késedelem nélkül vonuljunk oda és szerezzük meg magunknak; egész jól úrrá lehetünk rajta!"
Szám 13.31
Hanem azok az emberek, akik vele együtt ott jártak, ellene vetették: "Nem vagyunk képesek azzal a néppel szembeszállni; erősebbek, mint mi vagyunk."
Szám 13.32
Ezután mindenféle rosszat mondtak Izrael fiainak arról az országról, amelyet kikémleltek: "Az az ország, amelyet bejártunk, hogy kifürkésszük, olyan ország, amely elemészti lakóit, s az emberek, akiket láttunk, mind hatalmasak.
Szám 13.33
Óriásokat is láttunk ott. Enak fiait, az óriások nemzetségéből, úgyhogy olyannak éreztük magunkat mellettük, mint valami szöcskék, és az ő szemükben is épp olyannak látszhattunk."
Szám 14
Szám 14.1
Erre az egész közösség fölemelte szavát, és kiabálásban tört ki, s a nép siránkozott azon az éjszakán.
Szám 14.2
Izrael fiai mindnyájan zúgolódtak Mózes és Áron ellen, s az egész közösség ezt hajtogatta: "Bárcsak meghaltunk volna Egyiptom földjén vagy itt a pusztában!
Szám 14.3
Miért akar az Úr abba az országba vinni? Hogy kardélre hányjanak bennünket! Asszonyaink és kisgyermekeink zsákmányul esnek! Nem az volna a legjobb, ha visszatérnénk Egyiptomba?"
Szám 14.4
És már így biztatták egymást: "Válasszunk magunknak vezért és térjünk vissza Egyiptomba!"
Szám 14.5
Erre Mózes és Áron Izrael fiainak egész egybegyűlt közössége előtt arcra borultak.
Szám 14.6
Azok közül meg, akik az országot kikémlelték, Józsue, Nun fia s Kaleb, Jefunne fia, megszaggatták ruhájukat,
Szám 14.7
és beszédet intéztek Izrael fiainak egész közösségéhez: "Az a föld, amelyet bejártunk, hogy kikémleljük, jó ország, nagyon jó.
Szám 14.8
Ha elnyerjük az Úr tetszését, elvezérel bennünket abba az országba, s tejjel-mézzel folyó országot ad nekünk.
Szám 14.9
Nem szabad az Úr ellen lázadoznotok, sem pedig annak az országnak a népétől félnetek. Elnyerjük őket, oltalmazó árnyaik eltűnnek, ha velünk lesz az Úr. Ne féljetek hát tőlük!"
Szám 14.10
Már épp azon gondolkozott az egész közösség, hogy megkövezi őket, amikor az Úr dicsősége Izrael minden fia előtt megjelent a megnyilatkozás sátoránál.
Szám 14.11
Így szólt az Úr Mózeshez: "Meddig akar még ez a nép gyalázni? Meddig nem hisz nekem még a körében mutatott jelek ellenére sem?
Szám 14.12
Pestissel sújtom, elpusztítom! Téged azonban néppé teszlek, nagyobb és erősebb (néppé)."
Szám 14.13
Mózes azonban így beszélt az Úrhoz: "Az egyiptomiak hallottak felőle, hogy hatalmaddal kivezetted ezt a népet közülük,
Szám 14.14
s annak az országnak valamennyi lakója arról is értesült, hogy te, az Úr, ennek a népnek a körében vagy, hogy te, Uram, szemtől szemben megjelensz, s felhőd fölöttünk lebeg, s nappal a felhőoszlopban, éjjel meg a tűzoszlopban előttünk haladsz.
Szám 14.15
Ha most egy emberként elpusztítod ezt a népet, azok a népek, amelyek értesüléseket szereztek felőled, azt fogják mondani:
Szám 14.16
Az Úr nem volt képes rá, hogy elvezérelje ezt a népet arra a földre, amelyet esküvel ígért nekik, azért hát lemészárolta őket a pusztában.
Szám 14.17
Bizonyuljon hát nagynak a hatalmad, Uram, ahogyan megígérted, amikor ezt mondtad:
Szám 14.18
Az Úr türelmes, s bőségben van nála a kegyelem, megbocsátja a bűnt és a gonoszságot, de azért nem hagyja megtorlatlanul, ellenkezőleg, az apák vétkét a harmadik s negyedik nemzedékig számon kéri az utódokon.
Szám 14.19
Nagy irgalmadban bocsásd meg hát ennek a népnek a bűnét, ahogyan Egyiptomból idáig (mindig) megbocsátottál ennek a népnek."
Szám 14.20
Erre így válaszolt az Úr: "Megbocsátok, ahogy kérted.
Szám 14.21
De valóban, amint igaz, hogy élek, s amint igaz, hogy az Úr dicsősége elárasztja az egész földkerekséget,
Szám 14.22
azok az emberek, akik látták dicsőségemet s azokat a jeleket, amelyeket Egyiptomban és a pusztában mutattam, s mégis már vagy tízszer próbára tettek, s nem hallgattak szavamra,
Szám 14.23
nem látják meg azt a földet, amelyet atyáiknak esküvel ígértem; senki se látja meg azok közül, akik gyaláztak.
Szám 14.24
Hanem szolgámat, Kalebet, mivel más lelkület töltötte el, s egészen mellettem állt, elvezérelem arra a földre, amelyen járt, s utódai birtokukba is veszik.
Szám 14.25
[Az amalekiták és a kánaániak továbbra is a síkságon élnek.] Holnap térjetek vissza a pusztára és induljatok el a Sás-tenger felé vezető úton."
Szám 14.26
Azt mondta az Úr Mózesnek és Áronnak:
Szám 14.27
"Meddig zúgolódik még ellenem ez a mihaszna közösség? Hallottam, amint Izrael fiai zúgolódtak ellenem.
Szám 14.28
Mondd meg nekik: Amint igaz, hogy élek - az Úr mondja! -, amint nyíltan kifejezésre juttattátok előttem, úgy fogok bánni veletek.
Szám 14.29
Testeteket elnyeli a puszta, akiket számba vettetek húsz évtől fölfelé, mivel zúgolódtatok ellenem.
Szám 14.30
Sose juttok el arra a földre, amelyen azt akartam volna, hogy éljetek. Erre, íme, esküre emeltem a kezem! - kivéve Kalebet, Jefunne fiát és Józsuét, Nun fiát.
Szám 14.31
Hanem kisgyermekeiteket, akikről azt mondtátok, hogy zsákmányul esnek, őket elvezérelem oda, s megismerik azt a földet, amelyet ti ócsároltatok.
Szám 14.32
A ti testeteket ellenben elnyeli a puszta.
Szám 14.33
Fiaitoknak meg negyven esztendeig pásztorkodniuk kell a pusztában, s bűnhődniük hűtlenségetekért, egészen addig, míg testetek teljesen el nem enyészik.
Szám 14.34
Azoknak a napoknak a száma ugyanis, amelyek folyamán kifürkésztétek az országot, negyvenet tesz ki, minden napért egy évet számítva, negyven esztendeig kell bűneitekért vezekelnetek, hogy megtudjátok, mit jelent az, ha én elfordulok.
Szám 14.35
Én, az Úr beszéltem. Ezt teszem ezzel az elvetemült közösséggel, amely összecsődült ellenem: Ebben a pusztában kell megérniük életük végét, és itt kell meghalniuk!"
Szám 14.36
Azokat az embereket pedig, akiket Mózes elküldött, hogy az országot kikémleljék, s akik visszatérve az egész közösséget felizgatták azzal, hogy mindenféle rosszat mondtak az országról,
Szám 14.37
s arra indították, hogy zúgolódjanak ellene, az Úr azon nyomban halállal sújtotta.
Szám 14.38
Azok közül a férfiak közül, akik elmentek, hogy az országot kifürkésszék, csak Nun fia, Józsue és Jefunne fia, Kaleb maradt életben.
Szám 14.39
Amikor Mózes közölte Izrael minden fiával ezeket a szavakat, az egész nép nagyon elszomorodott.
Szám 14.40
Másnap reggel fölkerekedtek, hogy felhúzódjanak a hegység fennsíkjára, ezen szavakkal: "Most már készen vagyunk rá, hogy odavonuljunk arra a helyre, amelyről az Úr beszélt, vétkeztünk."
Szám 14.41
Mózes azonban ezt válaszolta: "Miért akarjátok áthágni az Úr parancsát? Ilyesmi nem sikerül!
Szám 14.42
Ne húzódjatok fel, mert az Úr nincs körötökben! Ellenségeitek elpusztítanak benneteket.
Szám 14.43
Mert az amalekiták és a kánaániak szembeszállnak ott veletek, és kardélen hulltok el, mert elfordultatok az Úrtól, s ezért nincs veletek az Úr!"
Szám 14.44
Vakmerőségükben mégis felhúzódtak a hegység magaslataira, de a szövetség ládája és Mózes nem tágítottak a táborból.
Szám 14.45
Az amalekiták és a kánaániak, akik azon a hegységen éltek, leereszkedtek, megverték, és egészen Hormáig szétszórták őket.
Szám 15
Szám 15.1
Ezt mondta az Úr Mózesnek:
Szám 15.2
"Szólj Izrael fiaihoz, és mondd meg nekik: Ha majd eljuttok arra a földre, amelyet lakóhelyül adok nektek,
Szám 15.3
s égőáldozatot akartok bemutatni az Úrnak, vagy nagy vagy kis állatból véres áldozatot, fogadalom teljesítésére, önkéntes adományként, vagy ünnepi áldozat gyanánt, hogy kellemes illatul szálljon fel az Úrhoz,
Szám 15.4
az, aki áldozati adományt ajánl fel az Úrnak, hozzon ételáldozatnak egy tized (efa) lisztlángot egy negyed hin olajjal meghintve.
Szám 15.5
Az égő- vagy véres áldozathoz hozzátartozó italáldozat céljára minden bárányra egy negyed hin borról gondoskodjék.
Szám 15.6
De koshoz ételáldozatnak két tized (efa) lisztlángot adjon; egy harmad hin olajjal meghintve,
Szám 15.7
italáldozat céljára meg egy harmad hin bort; így hozol kellemes illatú áldozatot az Úrnak.
Szám 15.8
Ha ellenben egy fiatal marhát ajánlasz fel égő- vagy véres áldozatul fogadalom teljesítésére, vagy a közösség áldozataképpen az Úrnak,
Szám 15.9
akkor a fiatal állat mellé ételáldozatnak három tized (efa) lisztlángot hozzál; egy fél hin olajjal meghintve
Szám 15.10
és egy fél hin bort italáldozatnak, ez lesz kellemes illatú égőáldozat az Úrnak.
Szám 15.11
Ilyen módon kell eljárni minden marha, minden kos minden bárány és minden kecske esetében;
Szám 15.12
a feláldozásra szánt (állatok) számának megfelelően járjatok el minden egyes esetben, bármennyi lesz is.
Szám 15.13
Minden e népből való alkalmazkodjék ilyenképpen ezekhez az előírásokhoz, ha kellemes illatú égőáldozatot akar bemutatni az Úrnak.
Szám 15.14
S ha idegen tartózkodik köztetek, vagy a nemzedékek során körötökben él valaki és kellemes illatú égőáldozatot hoz az Úrnak, amint ti teszitek, úgy tegyen ő is.
Szám 15.15
Egy és ugyanaz a szabály vonatkozik rátok és a (köztetek) tartózkodó idegenre; a szabály eljövendő nemzedékeiteknek is szól, minden időre; az idegennek ugyanazok a kötelezettségei az Úrral szemben, mint nektek.
Szám 15.16
Ugyanaz a törvény és ugyanazok a rendelkezések kötelezik a köztetek élő idegent is."
Szám 15.17
Ezt mondta az Úr Mózesnek:
Szám 15.18
"Szólj Izrael fiaihoz, és mondd meg nekik: Ha eljuttok arra a földre, amelyre el akarlak vezetni benneteket,
Szám 15.19
amikor esztek a föld kenyeréből, adjatok az Úrnak ajándékot.
Szám 15.20
A kemencéitekből kikerülő első cipókból ajánljatok fel egyet ajándékképpen; ahogyan a szérűről adjátok az ajándékot, úgy ajánljátok fel.
Szám 15.21
Kemencéitek első cipóiból hozzatok ajándékot az Úrnak nemzedékről nemzedékre.
Szám 15.22
Ha tévedésből vétkeztek, s ezek közül a parancsok közül, amelyeket az Úr Mózessel közölt, valamelyiket nem tartjátok meg
Szám 15.23
[ha valamit abból, amit az Úr Mózes által parancsolt attól a naptól kezdve, hogy az Úr parancsokat adott és azután nemzedékről nemzedékre],
Szám 15.24
akkor feltéve, hogy a közösség tévedésből követett el valamit, mutasson be az egész közösség egy fiatal bikát kellemes illatú égőáldozatul az Úrnak a hozzátartozó étel- és italáldozaton kívül - pontosan az előírás szerint -, továbbá egy kecskét engesztelő áldozatul;
Szám 15.25
ezzel a pap oldozza fel Izrael fiainak egész közösségét. Így bocsánatot nyernek, mivel csak tévedés történt, s mert tévedésükért áldozati ajándékaikat égőáldozatul, s az Úr előtt engesztelő áldozatul bemutatják az Úrnak.
Szám 15.26
Izrael fiainak egész közössége bocsánatot nyer és a körükben élő idegen is; mert a tévedés az egész népé.
Szám 15.27
Ha azonban egyetlen személy vétkezik tévedésből, akkor egy esztendős kecskét hozzon engesztelő áldozatul,
Szám 15.28
hogy a pap az engesztelés szertartását elvégezve feloldozza azt a személyt, aki az Úr előtt tévedésből hibát követett el; így bocsánatot nyer.
Szám 15.29
Az Izrael fiai közül valóra és a körükben élő idegenre ugyanaz a törvény vonatkozik, föltéve, hogy tévedésből tesz valamit.
Szám 15.30
Az ellenben, aki szándékosan tesz valamit, akár a népből való, akár idegen, káromolja az Urat; az ilyet ki kell a népből zárni.
Szám 15.31
Mert megvetette az Úr szavát, s áthágta parancsait; az ilyet egészen ki kell irtani: viselje bűnét."
Szám 15.32
Amikor Izrael fiai a pusztában voltak, rajtakaptak egy embert, amint szombati napon rőzsét szedegetett.
Szám 15.33
Akik a rőzseszedésen rajtakapták, Mózes és Áron, s az egész közösség elé vitték,
Szám 15.34
és őrizet alá helyezték, mert nem volt határozat, mi történjék vele.
Szám 15.35
Az Úr azonban ezt mondta Mózesnek: "Halállal kell büntetni az embert, a táboron kívül az egész közösségnek meg kell köveznie!"
Szám 15.36
Tehát az egész közösség kivezette a táboron kívülre és agyonkövezte, ahogy az Úr Mózesnek parancsolta.
Szám 15.37
Ezt mondta az Úr Mózesnek:
Szám 15.38
"Szólj Izrael fiaihoz, és mondd meg nekik: Köntösük csücskeire csináljanak bojtokat ők és utódaik, s minden bojtot erősítsenek bíborlila zsinórra.
Szám 15.39
A bojtok ezt jelentsék nektek: ha rájuk tekintetek, emlékezzetek az Úr parancsaira, hogy azok szerint járjatok el, ne szívetek és szemetek vágyait kövessétek, s így hűtlenségbe essetek.
Szám 15.40
(Azért kellenek), hogy eszetekbe jusson: igazodjatok parancsaimhoz, s így legyetek szentek Istenetek előtt.
Szám 15.41
Az Úr vagyok, a ti Istenetek, aki kivezettelek benneteket Egyiptom földjéről, hogy Istenetek legyek, én, az Úr, a ti Istenetek."
Szám 16
Szám 16.1
Korach, annak a Jicharnak a fia, aki Lévi fiának, Kehátnak volt a fia... Datan és Abiram, Eliabnak a fiai és On, Pelet fia [Eliab és Pelet Rubennek voltak a fiai]
Szám 16.2
fellázadtak Mózes ellen, s még kétszázötven ember Izrael fiai közül, a közösségek vezetői, a nép elöljárói, neves emberek.
Szám 16.3
Összecsődültek Mózes és Áron ellen és így beszéltek: "Elegünk van belőletek! Az egész közösség szent, mind együtt, mert körében az Úr. Miért emelkedtek hát az Úr közössége fölé?!"
Szám 16.4
Ezt hallva, Mózes arcra borult.
Szám 16.5
Aztán így szólt Korachhoz és társaihoz: "Holnap az Úr megmutatja, ki tartozik hozzá, ki szent neki, ki közelíthet felé. Csak akit kiválaszt, az közelíthet felé.
Szám 16.6
Tegyétek a következőt: vegyetek füstölőket magatokhoz, Korach és társai,
Szám 16.7
reggel az Úr színe előtt tegyetek bele tüzet és szórjatok rá tömjént! S így lesz: akit az Úr kiválaszt, az szentnek számít! Elég belőletek, Lévi fiai!"
Szám 16.8
S (még) ezt mondta Mózes Korachnak: "Hallgassatok ide, Lévi fiai!
Szám 16.9
Nem elég nektek, hogy Izrael Istene kiválasztott benneteket Izrael fiainak közösségéből, hogy megközelíthessétek, ellássátok az Úr hajléka körül a szolgálatot és a közösség előtt álltok, hogy a nevében szolgáljatok?
Szám 16.10
Megengedte, hogy te, s veled együtt testvéreid, Lévi fiai is mind eléje járuljatok, s most még a papi tisztséget is követelitek?
Szám 16.11
Te és társaid ezért az Úr ellen esküdtetek össze! Hát micsoda Áron, hogy zúgolódtok ellene?"
Szám 16.12
Mózes hívatta Datánt és Abiramot, Eliab fiait. De azok ezt felelték: "Nem megyünk!
Szám 16.13
Nem elég neked, hogy kihoztál egy tejjel-mézzel folyó országból, csak hogy elveszíts a pusztában, most még uralomra is szert akarsz tenni fölöttünk?
Szám 16.14
Igazán nem valami tejjel-mézzel folyó országba hoztál minket, s földeket meg szőlőskerteket sem adtál nekünk. Be akarod kötni az emberek szemét? Nem megyünk fel!"
Szám 16.15
Mózes nagy haragra gerjedt és így szólt az Úrhoz: "Ne emeld tekintetedet áldozati ajándékaikra! Egyetlen szamarat sem vettem el tőlük, s nem bántottam meg egyiküket sem."
Szám 16.16
Ezt mondta Mózes Korachnak: "Reggel te és társaid megjelentek az Úr előtt, te és ők, valamint Áron.
Szám 16.17
Mindegyitek hozza a füstölőjét az Úr elé - kétszázötven füstölőt -, te is, Áron is, mindegyitek hozza a füstölőjét és tegyetek rá tömjént."
Szám 16.18
Mindenki fogta a füstölőjét, tüzet tett bele, majd rászórta a tömjént, aztán sorban odaállt a megnyilatkozás sátorának a bejárata elé, Mózes és Áron is.
Szám 16.19
Korach meg összegyűjtötte az egész közösséget, velük szemben, a megnyilatkozás sátorának bejáratánál. S ekkor megnyilatkozott az Úr dicsősége az egész közösség előtt.
Szám 16.20
Ezt mondta az Úr Mózesnek és Áronnak:
Szám 16.21
"Váljatok külön ettől a közösségtől, egy pillanat, s megsemmisítem őket!"
Szám 16.22
Erre arcra borultak és így szóltak: "Ó Isten, minden testnek éltető szelleme! Ha valaki vétkezik, megharagszol az egész közösségre?"
Szám 16.23
Az Úr így válaszolt:
Szám 16.24
"Mondd meg a közösségnek: húzódjatok hátra Korach sátra környékéről!"
Szám 16.25
Mózes erre elindult, s odament Datanhoz meg Abiramhoz, Izrael vénei követték.
Szám 16.26
Így beszélt a közösséghez: "Menjetek el ennek az elvetemültnek a sátorától, s ne nyúljatok semmihez sem, ami az övé, nehogy ti is elpusztuljatok bűnei miatt."
Szám 16.27
Erre elhúzódtak Korach sátorának közeléből. Datan és Abiram kijöttek, s feleségükkel, fiaikkal és kisgyermekeikkel együtt sátoruk bejárata elé álltak.
Szám 16.28
Mózes így szólt: "Ebből megtudjátok, hogy az Úr engem küldött, hogy végbevigyem ezeket a tetteket, s hogy mindezt nem magamtól tettem:
Szám 16.29
ha azok az emberek ott úgy halnak meg, ahogy minden ember meghal, s az történik velük, ami minden emberrel történik, akkor nem engem küldött az Úr.
Szám 16.30
Ha ellenben az Úr valami rendkívülit művel, például, hogy megnyílik a föld, s elnyeli őket mindazzal egyetemben, ami az övék, s ők élve leszállnak az alvilágba, akkor tudjátok meg, hogy ezek az emberek káromolták az Urat!"
Szám 16.31
Alighogy befejezte szavait, máris megnyílt a föld alattuk;
Szám 16.32
a föld felnyitotta torkát és elnyelte őket családjukkal, s azokkal az emberekkel együtt, akik Korachhoz tartoztak, javaikkal egyetemben.
Szám 16.33
Így szálltak le mindazzal együtt, ami az övék volt, élve az alvilágba, s a föld bezárult fölöttük; így tűntek el a közösségből.
Szám 16.34
Egész Izrael elfutott kiabálásukra. Ezt mondták: "Nehogy bennünket is elnyeljen a föld!"
Szám 16.35
Ekkor tűz szállt alá az Úrtól, s elemésztette a kétszázötven embert, aki tömjént hozott.
Szám 17
Szám 17.1
Így szólt az Úr Mózeshez:
Szám 17.2
"Mondd meg Eleazárnak, Áron pap fiának, szedje össze a füstölőket a tűzvész színhelyéről, ezt a nem megengedett tüzet pedig vigye el; mert meg vannak szentelve,
Szám 17.3
bár olyanok füstölői voltak, akik főbenjáró bűnt követtek el. Kalapáljátok szét őket az oltár beborítására vékony lemezekké, hiszen felajánlották őket az Úr előtt, így hát szentek. S szolgáljanak figyelmeztetőül Izrael fiai számára."
Szám 17.4
Eleazár pap tehát összeszedte a bronzfüstölőket, amelyeket az elégettek odahordtak, s szétkalapálták őket az oltár beborítására,
Szám 17.5
figyelmeztetésül Izrael fiainak, nehogy valaki illetéktelen, aki nem Áron leszármazottai közé tartozik, odajáruljon az Úr elé tömjént égetni, s úgy járjon, mint Korach és társai, aszerint, ahogy az Úr Mózes által előre megmondta.
Szám 17.6
Másnap Izrael fiainak egész közössége zúgolódott Mózes és Áron ellen, mondván: "Az Úr egész népét kiirtjátok!"
Szám 17.7
Amikor a közösség összesereglett Mózes és Áron ellen, ezek meg odafordultak a megnyilatkozás sátora felé, lám, már felhő borította, s megmutatkozott az Úr dicsősége.
Szám 17.8
Mózes és Áron odajárultak a megnyilatkozás sátorához.
Szám 17.9
Ekkor az Úr azt mondta Mózesnek:
Szám 17.10
"Váljatok külön ettől a közösségtől! Egy szempillantás alatt megsemmisítem őket!" Erre arcra borultak.
Szám 17.11
S Mózes így szólt Áronhoz: "Fogd a füstölőt, s tegyél belé tüzet az oltárról, aztán szórj rá tömjént. Sietve vidd oda a közösséghez és oldozd fel őket. Mert már fölgerjedt az Úr haragja és a vész kezdetét vette."
Szám 17.12
Áron fogta tehát (a füstölőt), ahogy Mózes meghagyta neki, és sietve a közösségbe vegyült, s csakugyan, a vész már megkezdte pusztítását a nép körében. Megfüstölte és feloldozta a népet.
Szám 17.13
S amint ott állt az élők és holtak között, a vész alábbhagyott.
Szám 17.14
Mindazonáltal azoknak a száma, akik a vészben addig elpusztultak, 14700-ra rúgott, azokat nem számítva, akik Korach miatt lelték halálukat.
Szám 17.15
Áron ezután visszatért Mózeshez a megnyilatkozás sátorának bejáratához, s a vész megszűnt.
Szám 17.16
Ekkor az Úr azt mondta Mózesnek:
Szám 17.17
"Szólj Izrael fiaihoz: adjon neked minden törzs, minden vezér egy botot, törzsenként, összesen tizenkét botot, s mindegyik írja rá a magáéra a nevét.
Szám 17.18
Áron nevét pedig írd Lévi botjára, mert az ő törzsüknek a vezérét is megilleti egy bot.
Szám 17.19
Aztán tedd őket a megnyilatkozás sátorában a bizonyság elé, ahol meg szoktam nyilatkozni neked.
Szám 17.20
Annak a botja, akit kiválasztok, kihajt. Így magam vetek véget Izrael fiai ellenetek irányuló zúgolódásának."
Szám 17.21
Mózes szólt Izrael fiaihoz, s vezéreik mind átadták neki botjukat, minden vezér egyet, törzsenként, összesen tizenkét botot; köztük volt Áron botja is.
Szám 17.22
Mózes letette az Úr elé a botokat a tanúság sátorában.
Szám 17.23
Mire Mózes másnap reggel belépett a tanúság sátorába, lám, Áron botja, Lévi törzsének a botja hajtott ki: rügyet fakasztott, virágba borult, s mandulát érlelt.
Szám 17.24
Mózes az összes botot kivitte az Úr színe elől Izrael fiaihoz, mindnyájukhoz. Megnézték, s mindegyikük (újra magához) vette a botját.
Szám 17.25
Az Úr azonban azt mondta Mózesnek: "Áron botját vidd vissza a tanúság elé, megőrzés végett, figyelmeztetésül a lázadozóknak. Így vess véget zúgolódásuknak, nehogy újra fölébredjen ellenem, s meg kelljen halniuk."
Szám 17.26
Mózes így tett; ahogy az Úr parancsolta neki, aszerint járt el.
Szám 17.27
Izrael fiai így szóltak Mózeshez: "Lám, el kell pusztulnunk! Elveszünk! Mindnyájan elveszünk!
Szám 17.28
Mindenkinek, aki az Úr hajlékához közelít, meg kell halnia! Hát mind egy szálig el kell pusztulnunk?"
Szám 18
Szám 18.1
Az Úr azt mondta Áronnak: "Te, s veled együtt a fiaid és a családod - nektek kell magatokra vállalnotok a szentély szolgálatában elkövetett minden vétséget; neked és veled együtt a fiaidnak - nektek kell vállalnotok papi tisztségetekben minden vétséget.
Szám 18.2
De testvéreidnek, Lévi törzsének, atyáid törzsének engedd meg, hogy veled együtt odajáruljanak, hogy hozzád csatlakozzanak, s szolgálatodra legyenek, amikor te, s veled együtt a fiaid a tanúság sátora előtt (tevékenykedtek).
Szám 18.3
Ők lássák el melletted, s az egész sátor körül a szolgálatot, csak a szent eszközökhöz és az oltárhoz nem szabad közelíteniük, különben meghalnak ők is, ti is.
Szám 18.4
Csatlakozzanak hozzád, s lássák el a megnyilatkozás sátorának a szolgálatát mindenben, ami a sátor gondozásához tartozik, de aki nem levita, annak nem szabad hozzátok csatlakoznia.
Szám 18.5
Ti pedig az oltár és a szentély szolgálatát lássátok el, nehogy még egyszer rá szálljon a harag Izrael fiaira.
Szám 18.6
Nézd, magam választottam ki testvéreidet, a levitákat Izrael fiai közül, értük ajándékképpen, s ők az Úr tulajdonává lettek, hogy szolgálatot teljesítsenek a megnyilatkozás sátora körül.
Szám 18.7
Te pedig, és veled együtt fiaid, ti a papi tisztséget töltsétek be mindenben az oltárnál és a függöny mögött, s teljesítsetek szolgálatot. Ajándékul adom nektek a papi tisztséget. Aki nem pap, s oda közelít, a halál fia!"
Szám 18.8
Ekkor az Úr azt mondta Áronnak: "Nézd, magam adom neked, ami az engem illető áldozati adományokból megmarad; Izrael fiainak minden szent adományából megfelelő részt adok neked és fiaidnak minden időben.
Szám 18.9
A következők lesznek a tieid a szent adományokból, hacsak (teljesen) el nem égetik őket: minden étel-, engesztelő és vezeklő áldozatul hozott adomány, amelyet visszaszármaztatnak nekem, legyen számodra és fiaid számára szent.
Szám 18.10
A szent helyen fogyaszd el; minden férfi ehet belőle; legyen számodra szent.
Szám 18.11
Még a következő is a te részed lesz: azt az adományt, amelyet Izrael fiainak lengetéssel kell felajánlaniuk, neked és fiaidnak és leányaidnak adom egyszer s mindenkorra megillető osztályrészül; mindenki ehet belőle, aki a családodban tiszta.
Szám 18.12
Az olaj, a must és a gabona elsejét és javát, amit felajánlanak az Úrnak; (szintén) neked adom.
Szám 18.13
Legyen a tied mindenből az első termés, ami terem országukban, s amit Izrael fiai elhoznak az Úrnak; mindenki, aki tiszta családodban, ehet belőle.
Szám 18.14
A tiéd minden, amit Izraelben felajánlanak átok alatt.
Szám 18.15
A tied minden élőlény, ami elsőként nyitja meg az anyaméhet, s amelyet felajánlanak az Úrnak, ember, s állat egyaránt, de meg kell engedned, hogy az emberek kiválthassák elsőszülöttüket, s a tisztátalan állatnak is váltasd ki elsőszülöttét.
Szám 18.16
A kiváltásra legkorábban egy hónapos korban kerüljön sor, 5 sékel áron, a szent mérték szerint, 20 ferát számolva egy sékelnek.
Szám 18.17
Ugyanakkor a tehenek, juhok és kecskék elsőszülötteit ne engedd megváltani, ezek szentek; vérüket hintsd az oltárra, hájukat égesd el kellemes illatú égőáldozatul az Úrnak.
Szám 18.18
A húsuk ellenben legyen a tied; a szegy és a jobb comb is legyen a tied.
Szám 18.19
Tehát minden szent adományt, amelyet Izrael fiai felajánlanak az Úrnak, neked adok, s veled a fiaidnak és a leányaidnak, minden időre téged megillető osztályrészül. Ez örökre fennmaradó osztályrészed az Úr előtt, neked, s veled együtt utódaidnak."
Szám 18.20
Aztán ezt mondta az Úr Áronnak: "Az ő földjükön ne legyen birtokod és semmi osztályrészed; én vagyok a te örökséged Izrael fiai között.
Szám 18.21
De Lévi fiainak örökségül adok minden tizedet Izraelben szolgálatuk fejében, amit ellátnak, a megnyilatkozás sátora szolgálatának fejében.
Szám 18.22
Izrael fiai ezután ne közelítsenek a megnyilatkozás sátorához, nehogy halált hozó bűnt vegyenek magukra.
Szám 18.23
Lévi végezze a szolgálatot a megnyilatkozás sátora körül és a leviták hordozzák tévedéseik terhét. - Ez minden időben, nemzedékről nemzedékre érvényes szabály. De örökrészük nem lehet Izrael fiai körében.
Szám 18.24
Mert a tizedet adom örökrészül Lévi fiainak, amit Izrael fiai az Úrnak ajándékul felajánlanak; ezért rendeltem el nekik: ne legyen örökrészük Izrael fiai körében."
Szám 18.25
Ekkor az Úr azt mondta Mózesnek:
Szám 18.26
"Szólj Lévi fiaihoz, és mondd meg nekik: Amikor megkapjátok Izrael fiaitól a tizedet, akkor adjatok belőle ajándékot az Úrnak, a tized tizedét.
Szám 18.27
Ez az ajándék úgy számít be nektek, mint (Izrael más fiainak) a gabona a szérűről, és a bor a sajtóból.
Szám 18.28
Így adjatok ti is ajándékot az Úrnak minden tizedből, amelyet Izrael fiaitól kaptok, amit felajánlotok belőle ajándékul az Úrnak, Áronnak adjátok oda, a papnak.
Szám 18.29
Minden osztályrészetekül jutó adományból adjatok ajándékot az Úrnak, mégpedig a legjavából, belőle együttvéve lerovandó szent adományként.
Szám 18.30
Azután ezt mondd nekik: Ha a legjavát (tizedként) felajánljátok, akkor (a többi) úgy számít be nektek, Lévi fiainak, mint a termés a szérűről meg a sajtóból,
Szám 18.31
és bárhol elfogyaszthatjátok, ti és családotok, mert hiszen az a ti jutalmatok a megnyilatkozás sátora körüli szolgálatotokért.
Szám 18.32
Azzal, hogy a legjavát (tizedként) felajánljátok, nem vesztek bűnt magatokra, nem szentségtelenítitek meg Izrael fiainak szent adományait, s nem kell miatta halált szenvednetek."
Szám 19
Szám 19.1
Így szólt az Úr Mózeshez és Áronhoz:
Szám 19.2
"Ez a törvény, amelyet az Úr szabott. Mondd meg Izrael fiainak: Hozzanak neked egy hibátlan vörös tehenet, amelynek nincs semmi fogyatékossága, s amely még nem volt igába fogva.
Szám 19.3
Ezt Eleazár papnak kell átadnotok. Aztán vezessék ki a táboron kívülre, és vágják le a szeme láttára.
Szám 19.4
Akkor Eleazár pap vegyen az ujjával valamennyit a véréből, s hintsen hétszer egy keveset a véréből a megnyilatkozás sátora bejáratának irányába.
Szám 19.5
Utána égessék el a tehenet a szeme láttára; a bőrét, a húsát és a vérét a belső részeivel együtt égessék el.
Szám 19.6
Majd vegyen a pap cédrusfát, izsópot és karmazsint, s dobja bele a tűzbe, amelyben a tehén ég.
Szám 19.7
Ezután a pap mossa ki a ruháját, mossa le a testét vízzel, s térjen vissza a táborba, de estig tisztátalan marad.
Szám 19.8
Aki elégette, szintén mossa ki ruháját, mossa le testét vízzel, de estig ő is tisztátalan marad.
Szám 19.9
Egy férfi, aki tiszta, gyűjtse össze a tehén hamvait, s a táboron kívül helyezze el egy tiszta helyen. Maradjon ott, s szolgáljon Izrael fiainak közössége számára tisztítóvíz készítésére, hiszen (a tehén) engesztelő áldozati adomány.
Szám 19.10
Hanem aki a hamvakat összegyűjti, szintén mossa ki a ruháját, és tisztátalan marad estig. Izrael fiai és a körükben tartózkodó idegen számára egyszer s mindenkorra szóló rendelkezés:
Szám 19.11
Aki halottat, bármilyen emberi tetemet megérint, hét napig tisztátalan.
Szám 19.12
Ezért tisztíttassa meg magát vele a harmadik és a hetedik nap, s akkor újra tiszta lesz. Ha azonban nem oldoztatja fel magát, nem lesz tiszta.
Szám 19.13
Aki halotthoz, egy elhunyt embernek a holttestéhez hozzáért, és nem tisztíttatja meg magát, megszentségteleníti az Úr hajlékát. Az ilyen embert ki kell irtani Izrael fiai közül. Mert nem hintették meg tisztítóvízzel, tisztátalan marad; tisztátalansága továbbra is rajta marad.
Szám 19.14
A következő is törvény: Ha meghal valaki egy sátorban, az, aki belép a sátorba, vagy benn tartózkodik a sátorban, hét napig tisztátalan;
Szám 19.15
az összes fedetlen edény is, amely nem volt lekötve, tisztátalanná válik.
Szám 19.16
Ugyanígy az is, aki a nyílt mezőn egy kard élén elhullt vagy más módon meghalt emberrel, emberi csontokkal vagy sírral érintkezésbe kerül, hét napig tisztátalan.
Szám 19.17
Egy ilyen módon tisztátalanná vált számára vegyenek az elégetett engesztelő áldozat hamvaiból, s egy edényben öntsenek rá élő vizet.
Szám 19.18
Aztán egy férfi, aki tiszta, fogjon egy izsópot, mártsa a vízbe, s hintse meg vele a sátort, az összes edényt s az összes embert, aki benn van, és azt is, aki csontot, elesett vagy más módon meghalt embert, vagy pedig sírt érintett.
Szám 19.19
A harmadik és a hetedik napon is meg kell hintenie a tisztának a tisztátalanná váltat; akkor a hetedik nap tisztává válik. Ekkor mossa ki a ruháját és fürödjék meg vízben, s estére tiszta lesz.
Szám 19.20
Aki azonban tisztátalanná vált és nem tisztította meg magát, az ilyet ki kell irtani a közösségből, mert megszentségtelenítette az Úr szentélyét, nem hintették meg tisztítóvízzel, s tisztátalan maradt.
Szám 19.21
Legyen ez örök törvény a számotokra. Aki a tisztítóvizet hinti, mossa ki a ruháját, s aki a tisztítóvizet megérinti, estig tisztátalan.
Szám 19.22
S minden, ami tisztátalanhoz ér, tisztátalanná válik, s aki ezt megérinti, estig szintén tisztátalan marad."
Szám 20
Szám 20.1
Az első hónapban Izrael fiainak egész közössége eljutott Cin pusztájába, s a nép letelepedett Kádesnél. Itt meghalt Mirjam, s ugyanitt el is temették.
Szám 20.2
A közösségnek nem volt semmi vize, ezért összeverődtek Mózes és Áron ellen.
Szám 20.3
Az emberek Mózesnek támadtak, s ilyeneket kiabáltak: "Bár mi is elpusztultunk volna, mint ahogy testvéreinknek el kellett pusztulniuk az Úr színe előtt!
Szám 20.4
Miért hoztátok ide az Úr közösségét ebbe a pusztába? Hogy itt pusztuljunk el jószágainkkal együtt?
Szám 20.5
Miért vezettetek ki Egyiptomból, s hoztatok ide erre a szörnyű vidékre? Olyan vidékre, ahol nincs se vetés, se fügefa, se szőlő, se gránátalma, még ivóvíz sem?"
Szám 20.6
Mózes és Áron azonban eltűntek a közösség szeme elől, odamentek a megnyilatkozás sátorának bejáratához és arcra borultak. Megjelent nekik az Úr dicsősége,
Szám 20.7
s az Úr így szólt Mózeshez:
Szám 20.8
"Fogd a botot, gyűjtsd egybe a közösséget, te és testvéred, Áron, és parancsoljátok meg a szemük láttára a sziklának, hogy adjon vizet. Fakassz vizet a sziklából, s igyon a közösség jószágával egyetemben."
Szám 20.9
Mózes elvette a botot az Úr színe elől, ahogy parancsolta neki.
Szám 20.10
Mózes és Áron a szikla elé hívták egybe a népet, majd Mózes megszólalt: "Halljátok hát, ti lázadók! Tudunk nektek vizet fakasztani ebből a sziklából?"
Szám 20.11
Ezzel fölemelte Mózes a kezét és kétszer ráütött a sziklára. Bőséges víz fakadt belőle, s ivott a közösség jószágával együtt.
Szám 20.12
Az Úr azonban így szólt Mózeshez és Áronhoz: "Mivel nem hittetek nekem, s nem dicsőítettetek meg Izrael fiainak szeme láttára, nem vezethetitek el ezt a népet arra a földre, amelyet majd adok nekik."
Szám 20.13
Ezek Meriba vizei, ahol Izrael fiai pörlekedtek az Úrral, ő pedig kinyilvánította szentségét.
Szám 20.14
Mózes követeket küldött Kádesból Edom királyához: "Testvéred, Izrael mondja: Ismered az összes bajt, ami bennünket ért.
Szám 20.15
Atyáink egykor lehúzódtak Egyiptomba, és mi sokáig ott éltünk Egyiptomban. Az egyiptomiak azonban rosszul bántak velünk, akárcsak atyáinkkal.
Szám 20.16
Amikor emiatt az Úrhoz kiáltottunk, meghallotta szavunk és küldött egy angyalt, s az angyal kivezetett bennünket Egyiptomból. S most itt vagyunk Kádes városában, amely határos a te földeddel.
Szám 20.17
Át szeretnénk vonulni országodon, úgy, hogy a szántóföldeken és a szőlőkön nem mennénk keresztül, s vizet sem innánk a kutakból. A királyi úton haladnánk, nem térnénk le se jobbra, se balra, míg át nem vonulunk földeden."
Szám 20.18
Edom azonban ezt válaszolta: "Nem vonulhatsz át rajtam, különben karddal támadok ellened."
Szám 20.19
Izrael fiai újra üzentek: "Csak a járt úton haladnánk, s ha én és jószágom iszunk a vizedből, megadom az árát. Semmi egyebet nem akarok, csak hogy átvonulás céljából földedre léphessek."
Szám 20.20
Mégis így felelt: "Nem vonulhatsz át!" S Edom fölfegyverzett katonákkal, s nagy hatalommal kivonult ellene.
Szám 20.21
Mivel Edom megtagadta, hogy Izrael fiainak lehetővé tegye földjén az átvonulást, Izrael megkerülte.
Szám 20.22
Izrael fiai - az egész közösség - Kádesből elindulva elérkezett Hór hegyéhez.
Szám 20.23
Hór hegyénél, Edom országának határánál azt mondta az Úr Mózesnek és Áronnak:
Szám 20.24
"Áronnak meg kell térnie övéihez, mert nem mehet be abba az országba, amelyet Izrael fiainak adok, mivel Meriba vizeinél ellene szegült parancsomnak.
Szám 20.25
Vedd Áront és fiát, Eleázárt, és vidd fel Hór hegyére.
Szám 20.26
Aztán vetesd le Áronról öltözékét és add fiára, Eleazárra, Áron pedig megtér ott övéihez és meghal."
Szám 20.27
Mózes úgy tett, ahogy az Úr parancsolta. Az egész közösség szeme láttára fölmentek Hór hegyére.
Szám 20.28
Aztán Mózes levétette Áronnal öltözékét, és fiára, Eleazárra adta, Áron pedig meghalt a hegy csúcsán. Mózes és Eleazár lejöttek a hegyről,
Szám 20.29
s akkor az egész közösség megtudta, hogy Áron elköltözött. Izrael egész háza siratta Áront, harminc napon át.
Szám 21
Szám 21.1
Amikor a kánaáni Arad királya, aki a déli országrészen lakott, megtudta, hogy Izrael az Atarim felőli úton odaért, megtámadta Izraelt, s néhányukat foglyul ejtette.
Szám 21.2
Erre Izrael fogadalmat tett az Úrnak, e szavakkal: "Ha kezembe adod ezt a népet, betöltöm rajta az átkot és a városain is."
Szám 21.3
Az Úr meghallotta Izrael kiáltó szavát, s (kezébe adta) a kánaánit, ez meg betöltötte rajta és városain az átkot. A helyet elnevezték Hormának.
Szám 21.4
Hór hegyétől a Sás-tenger felé vezető úton indultak tovább, hogy megkerüljék Edom országát. A nép azonban belefáradt a vándorlásba
Szám 21.5
és zúgolódott az Úr és Mózes ellen: "Miért hoztatok ki Egyiptomból? Hogy elpusztuljunk a pusztában? Hisz se kenyér, se víz nincs! Ez a nyomorúságos eledel utálattal tölt el minket!"
Szám 21.6
Erre az Úr tüzes kígyókat küldött a népre, ezek megmarták őket, úgyhogy Izrael fiai közül sokan meghaltak.
Szám 21.7
Ennek láttára a nép Mózeshez járult, s megvallották: "Vétkeztünk, amikor zúgolódtunk az Úr ellen és te ellened. Járj közben értünk az Úrnál, hogy vigye el ezeket a kígyókat rólunk!" Mózes tehát közbenjárt a népért.
Szám 21.8
S az Úr így válaszolt Mózesnek: "Csinálj egy tüzes kígyót, s erősítsd egy póznára. Akit marás ért és rátekint, életben marad!"
Szám 21.9
Mózes tehát csinált egy rézkígyót és egy póznára tette. Akit megmartak a kígyók, de föltekintett a rézkígyóra, az életben maradt.
Szám 21.10
Izrael fiai továbbvonultak, és Obotban ütöttek tábort.
Szám 21.11
Obotból ismét elindultak, s a Moábtól keletre eső pusztában ütöttek tábort, Ijje-Habarim mellett.
Szám 21.12
Innen is továbbvonultak, és a Zered-pataknál vertek tábort.
Szám 21.13
Innét tovább indultak, s az Arnonon túl táboroztak le... Ez a patak az amoriták földjén ered, s végigfolyik a pusztán; az Arnon volt Moáb határa a moábiták és az amoriták között.
Szám 21.14
Ezért mondja az Úr háborúiról szóló könyv: "...Váheb Szufában és Arnon patakja
Szám 21.15
meg a vízmosás, amely Árnál kezdődik s Moáb határára támaszkodik."
Szám 21.16
...Innét Berbe mentek... Ez az a kút, amelyről ezt mondta az Úr Mózesnek: "Gyűjtsd egybe a népet, hogy vizet adjak nekik!"
Szám 21.17
Akkor énekelte Izrael ezt az éneket: "Törj fel víz! Zengjetek dalt róla!
Szám 21.18
Te kút, téged a vezérek ástak, a nép fejei fúrtak jogarukkal és botjukkal!" ... Berből Mattanába,
Szám 21.19
Mattanából Nachalielbe, Nachalielből Bamotba,
Szám 21.20
Bamotból pedig abba a völgybe (húzódtak), amely Moáb rónáira nyílik a pusztaságra néző Piszgánál.
Szám 21.21
Közben Izrael követeket küldött az amoriták királyához, Szichonhoz, ezzel az üzenettel:
Szám 21.22
"Át szeretnénk vonulni országodon, anélkül, hogy letérnénk a földekre és a szőlőkbe, vagy innánk a kutakból. Csupán a királyi úton haladnánk, míg át nem vonulunk országodon."
Szám 21.23
De Szichon nem engedte meg Izraelnek, hogy átvonuljon országán. Sőt, Szichon egybegyűjtötte egész népét, és kivonult Izrael ellen a pusztába. Amikor Jahachoz ért, megtámadta Izraelt.
Szám 21.24
Izrael azonban legyőzte kardja élével, s meghódította országát az Arnontól egészen Jabbokig, vagyis Ammon fiaiig. Mert Jazer volt a határ az ammoniták felé.
Szám 21.25
Izrael elfoglalta az összes ottani várost, s Izrael megvetette lábát az amoriták minden városában, így Hesbonban, s az összes alá tartozó helységben.
Szám 21.26
Hesbon volt ugyanis az amoriták királyának, Szichonnak a székhelye. Ő Moáb első királya ellen hadat viselt, s egész országát hatalmába ejtette egészen az Arnonig.
Szám 21.27
Ezért éneklik gúnyosan a költők: "Rajta Hesbon! Szichonnak jól megépített, szilárd alapra helyezett városa!
Szám 21.28
Igen, tűz csapott ki Hesbonból, lángtenger Szichon várából, elpusztította Ar-Moábot, elnyelte Arnon magaslatait!
Szám 21.29
Jaj neked, Moáb! Kamosnak népe, elvesztél! Menekülésre késztette fiait, fogságba vetette lányait Szichon, az amoriták királya.
Szám 21.30
Hesbon elpusztult, a kisgyerekek Dibonig, az asszonyok Nofachig, a férfiak Medbáig."
Szám 21.31
Mikor Izrael megtelepedett az amoriták földjén,
Szám 21.32
Mózes Jazert is kikémleltette, aztán elfoglalták a neki alárendelt helységekkel együtt, és kiűzték az ott lakó amoritákat.
Szám 21.33
Majd megfordultak és Básán felé tartottak. Ám Básán királya, Og, egész népével kivonult ellenük, hogy Edreinél harcba szálljon velük.
Szám 21.34
De az Úr azt mondta Mózesnek: "Ne félj tőle, mert kezedbe adom egész népével és országával együtt, hogy azt tedd vele, amit az amoriták királyával, Szichonnal tettél, aki Hesbonban székelt."
Szám 21.35
Így legyőzték fiaival és egész népével együtt, úgyhogy senki sem volt, aki élve maradt, vagy megmenekült volna, országát pedig elfoglalták.
Szám 22
Szám 22.1
Ezután Izrael fiai továbbvonultak, s Moáb mezején ütöttek tábort a Jordánon túl, Jerikó közelében.
Szám 22.2
Cippor fiának, Balaknak mindent végig kellett néznie, amit Izrael az amoritákkal tett.
Szám 22.3
S Moábot nagy félelem fogta el, hiszen a nép igen számos volt. Moáb rettegett Izrael fiaitól,
Szám 22.4
ezért Moáb így szólt Midián véneihez: "Ez a sokadalom úgy letarolt körülöttünk mindent, ahogy a csorda lelegeli a füvet a réten." Akkortájt Cippor fia, Balak volt Moáb királya.
Szám 22.5
Követeket küldött tehát Bileámhoz, Beor fiához, Ammav fiainak országába, a folyó mellé, Petorba, hogy segítségül hívja. Ezt üzente neki: "Az a nép, amely Egyiptomból vonult ki, az egész országot ellepte, s most épp velem szemben telepedett le.
Szám 22.6
Gyere és átkozd meg nekem, mert hatalmasabb nálam. Akkor talán megbirkózom vele és ki tudom űzni az országból. Tudom ugyanis, hogy akit megáldasz, az áldott, s akit megátkozol, az átkozott."
Szám 22.7
Erre Moáb és Midián vénei elindultak, a jövendőmondás jutalmával a kezükben, és amikor megérkeztek Bileámhoz, átadták neki Balak üzenetét.
Szám 22.8
Az így felelt nekik: "Töltsétek itt az éjszakát, hogy megadhassam a választ, aszerint, hogy mit mond az Úr". Moáb vezetői tehát Bileámnál maradtak.
Szám 22.9
Isten azonban Bileámhoz fordult, s így szólt hozzá: "Kik ezek az emberek itt nálad?"
Szám 22.10
Bileám azt felelte Istennek: "Cippor fia, Balak, a moábiták királya üzente:
Szám 22.11
Az a nép, amely Egyiptomból vonult ki, az egész országot ellepte. Gyere, s átkozd meg nekem! Akkor talán fel tudom venni vele a harcot és ki tudom űzni."
Szám 22.12
Erre azt mondta Isten Bileámnak: "Nem szabad velük menned! Nem szabad megátkoznod a népet, mert áldott!"
Szám 22.13
Bileám tehát reggel, amikor fölkelt, ezt mondta Balak vezéreinek: "Térjetek vissza országotokba! Mert az Úr nem engedi, hogy veletek menjek."
Szám 22.14
A moábita vezérek erre útra keltek, s amikor Balakhoz megérkeztek, jelentették: "Bileám nem volt hajlandó velünk jönni."
Szám 22.15
Erre Balak újra küldött vezéreket, többet s tekintélyesebbeket, mint először.
Szám 22.16
Amikor megérkeztek Bileámhoz, így szóltak: "Ezt üzeni Cippor fia, Balak: Ne vonakodj, hanem gyere hozzám!
Szám 22.17
Gazdagon megjutalmazlak, s minden kívánságodat teljesítem, amivel elém állsz. Gyere hát, s átkozd meg nekem ezt a népet!"
Szám 22.18
De Bileám ezt a választ adta Balak követeinek: "Ha annyi ezüstöt és aranyat ad is Balak, amennyi a házába fér, akkor sem szeghetem meg az Úrnak, Istenemnek a parancsát sem kis, sem nagy dologban.
Szám 22.19
De azért ti is töltsétek itt az éjszakát, hogy megtudakoljam, mit mond még nekem az Úr!"
Szám 22.20
El is jött Isten éjszaka Bileámhoz, s ezt mondta neki: "Azért jöttek ezek az emberek, hogy magukkal hívjanak? Kelj hát fel, s menj el velük. De csak azt szabad tenned, amit majd mondok neked."
Szám 22.21
Így reggel Bileám fölkelt, fölnyergelte szamarát és elment Moáb vezéreivel.
Szám 22.22
Az Úr haragja azonban fölgerjedt ellene, mivel elment, és az Úr angyala elállta útját, amikor szamarán két szolgája kíséretében tovalovagolt.
Szám 22.23
Amikor a szamár meglátta az Úr angyalát, amint kezében kivont kardot tartva ott állt az úton, letért a szamár az útról, s a mezőnek tartott. Bileám erre ütlegelni kezdte szamarát, hogy visszatérítse az útra.
Szám 22.24
Az Úr angyala most a szőlők közt vezető szurdokban jelent meg, ahol mindkét oldalon fal volt.
Szám 22.25
Amikor a szamár észrevette az Úr angyalát, a falhoz húzódott, s odaszorította Bileám lábát. Erre az ismét megverte.
Szám 22.26
Az Úr angyala ezután újra helyet változtatott, s egy olyan szűk helyre állt, hogy se jobbra, se balra nem lehetett kitérni.
Szám 22.27
Amint a szamár meglátta, összerogyott Bileám alatt. Bileám erre haragra gerjedt, és bottal verte a szamarat.
Szám 22.28
Ekkor az Úr megnyitotta a szamár száját, s az így szólt Bileámhoz: "Mit vétettem neked, hogy háromszor is megvertél?"
Szám 22.29
Bileám ezt felelte a szamárnak: "Mert csúfot űztél belőlem. Csak lett volna kardom, meg is öltelek volna!"
Szám 22.30
A szamár így válaszolt Bileámnak: "Hát nem én vagyok a szamarad, amelyen kezdettől mind a mai napig lovagoltál? Megtagadtam-e valaha is a szolgálatodat?" Azt mondta: "Nem."
Szám 22.31
Az Úr most megnyitotta Bileám szemét, így meglátta az Úr angyalát, amint kivont kardot tartva kezében ott állt az úton. Erre meghajolt és arcra borult.
Szám 22.32
Az Úr angyala azonban így szólt hozzá: "Miért verted meg háromszor is a szamarat? Lásd, én álltam utadat, mert sietésed ellenemre van.
Szám 22.33
A szamár észrevett, s már háromszor kitért előlem. Ha nem tért volna ki, akkor bizony már megöltelek volna, de őt életben hagytam volna."
Szám 22.34
Bileám azt felelte az Úr angyalának: "Vétkeztem. Nem tudtam, hogy te voltál, aki az úton szemben álltál velem. Most már visszafordulok, ha nem tetszik neked a dolog."
Szám 22.35
De az Úr angyala ezt mondta: "Menj el az emberekkel! De csak azt szabad mondanod, amit sugallok neked." Bileám erre folytatta útját Moáb vezéreivel.
Szám 22.36
Amikor Balak meghallotta, hogy Bileám úton van felé, eléje ment Ar-Moábig, Arnon vidékére, a határszélre.
Szám 22.37
S így szólt Balak Bileámhoz: "Nem sürgősen hívattalak-e? Miért nem jöttél hát? Nincs tán módomban, hogy megjutalmazzalak?"
Szám 22.38
Bileám ezt válaszolta Balaknak: "Most eljöttem hozzád! De vajon csakugyan mondhatok-e valamit? Csupán azt fogom mondani, amit Isten a számba ad."
Szám 22.39
Ezután Bileám elment Balakkal, s eljutottak Kirjat-Hucotba.
Szám 22.40
Itt Balak tulkokat és juhokat áldozott fel, s (egy részüket) átengedte Bileámnak és az őt kísérő vezéreknek.
Szám 22.41
Másnap Balak magával vitte Bileámot, s fölvezette Bamot-Baalra, ahonnan láthatta a tábornak a szélét.
Szám 23
Szám 23.1
Bileám Balakhoz fordult: "Építtess hét oltárt, s adj nekem hét fiatal bikát és hét kost."
Szám 23.2
Balak teljesítette Bileám kérését, és minden oltáron feláldozott egy fiatal bikát és egy kost.
Szám 23.3
Akkor Bileám így szólt Balakhoz: "Maradj égőáldozatod mellett! Magam elmegyek, hátha találkozom az Úrral. S amit látnom enged, azt tudtodra adom." S elment egy kopár helyre.
Szám 23.4
Itt Isten eléje ment Bileámnak, s ő így szólt hozzá: "A hét oltárt felállíttattam, és mindegyiken feláldoztam egy fiatal bikát meg egy kost."
Szám 23.5
Ekkor az Úr szózatot adott Bileám szájába, mondván: "Menj vissza Balakhoz és beszélj!"
Szám 23.6
Visszament hát hozzá, s lám, még ott állt Moáb a vezéreivel együtt az égőáldozatnál.
Szám 23.7
Erre elkezdte beszédét e szavakkal: "Balak elhozatott Aramból, Moáb királya Kelet hegyei közül. Rajta! Átkozd meg kedvemért Jákobot! Rajta! Vond Izraelre az (Isten) haragját!
Szám 23.8
De hogy átkozhatnám meg azt, akit Isten nem átkoz? Hogyan esdhetném le a haragot, amikor az Úr nem haragszik?
Szám 23.9
Látom őt a sziklák csúcsáról, igen, látom a halmok tetejéről: Lám, ez a nép magányosan vándorol, nem tartozik a többi nép közé.
Szám 23.10
Ki tudná számba venni Jákob porát? Ki tudná följegyezni Izraelnek csak a negyedét is? Bár az igazak halálával halhatnék meg én is, s olyan lenne a végem, mint az övék!"
Szám 23.11
Balak Bileámhoz fordult: "Mit tettél velem? Azért hoztalak magammal, hogy átkozd ellenségeimet, s te áldod őket!"
Szám 23.12
De az ezt válaszolta: "Hát nem pontosan ahhoz kell-e szabnom szavaimat, amit az Úr ad ajkamra?"
Szám 23.13
Erre Balak így szólt hozzá: "Gyere velem egy másik helyre, ahonnan láthatod - igaz, hogy csak egy részét látod majd, az egészet nem láthatod -, s onnan mondj átkot rá az én kedvemért."
Szám 23.14
S fölvitte a Piszga tetejére, az Őrök mezejére, építtetett hét oltárt, s mindegyik oltáron feláldozott egy fiatal bikát meg egy kost.
Szám 23.15
S akkor így szólt Balakhoz: "Maradj itt égőáldozatod mellett, addig én odébb várok (az Úr) megjelenésére."
Szám 23.16
Az Úr megjelent Bileámnak, s szózatot adott ajkára, mondván: "Menj vissza és beszélj!"
Szám 23.17
Ő visszament (Balakhoz), s lám, az még ott állt Moáb vezéreinek társaságában égőáldozata mellett. Balak megkérdezte: "Mit mondott az Úr?"
Szám 23.18
Akkor fölemelte szavát, s elkezdte: "Nos, Balak, halljad! Cippor fia, figyelj rám!
Szám 23.19
Nem ember az Isten, hogy hazudjék, nem ember fia, hogy visszakozzék. Mond-e valamit, hogy meg ne tenné? Ígér-e valamit, hogy ne teljesítené?
Szám 23.20
Nézd, az a megbízásom, hogy áldjam, így áldani fogom, s nem vonok vissza belőle semmit.
Szám 23.21
Nem láttam Jákobban semmi kivetnivalót, nem tapasztaltam Izraelben semmi nyomorúságot. Vele van Istene, az Úr, fel-felharsan a királyi ének.
Szám 23.22
Isten, aki kivezette Egyiptomból, olyan neki, mint bivalynak a szarva.
Szám 23.23
Nem szól Jákob ellen semmi előjel, Izrael ellen semmi jövendölés! Mindig idejében hirdeti majd Jákob és Izrael, mit akar tenni az Isten.
Szám 23.24
Nézd, mint a nőstény oroszlán, olyan ez a nép, oroszlán módjára fölkel, s nem nyújtózik el, míg zsákmányát szét nem marcangolja, áldozata vérét ki nem issza."
Szám 23.25
Erre azt mondta Balak Bileámnak: "Ha már nem átkozhatod, hát legalább ne áldjad!"
Szám 23.26
Bileám azonban így válaszolt Balaknak: "Nem megmondtam neked előre: mindent meg kell tennem, amit az Úr mond?"
Szám 23.27
Balak most ezt mondta Bileámnak: "Gyere, elviszlek egy másik helyre. Talán helyénvaló lesz Isten szemében, hogy onnét átkot mondj."
Szám 23.28
És Balak fölvitte Bileámot a Peor tetejére, amely a puszta felé nézett.
Szám 23.29
Így szólt Bileám Balakhoz: "Építtess hét oltárt, s készíts ide hét fiatal bikát és hét kost."
Szám 23.30
Balak úgy tett, ahogy Bileám mondta, s mindegyik oltáron feláldozott egy fiatal bikát meg egy kost.
Szám 24
Szám 24.1
Bileám ekkor belátta, hogy az Úr (ismét) Izrael megáldásában lelte tetszését. Így nem fürkészte a jósjeleket, hanem a puszta felé fordította arcát.
Szám 24.2
Ahogy most Bileám fölemelte tekintetét, s elnézte a törzsek szerint táborozó Izraelt, rászállt az Isten lelke,
Szám 24.3
s ő szózatba kezdett, e szavakkal: "Így beszél Bileám, Beor fia, így beszél a mélyreható tekintetű ember.
Szám 24.4
Így beszél, aki felfogja az Isten szavát, látja a Mindenható arcát - Istentől kap választ, a szeme megnyílik:
Szám 24.5
Mily szépek, Jákob, a sátraid, és a hajlékaid, Izrael!
Szám 24.6
Mint a szétterülő völgyek s a kertek a folyó mentén! Mint az Úr ültette tölgyek s a cédrusok végig a parton.
Szám 24.7
Hős támad utódai körében, uralkodik majd számtalan népen. Hatalmasabb lesz királyánál, Agagnál, királysága dicsőségre emelkedik.
Szám 24.8
Isten, aki kivezette Egyiptomból, olyan lesz neki, mint bivalynak a szarva. Üldözői tetemét eltiporja, megtöri csontjaikat.
Szám 24.9
Mint az oroszlán, térdre ereszkedik, elnyújtózik, mint az oroszlán nősténye - ki meri zavarni? Legyen áldott, aki megáld, hanem aki átkoz, legyen átkozott!"
Szám 24.10
Ekkor azonban Balak haragra gerjedt Bileám ellen. Kezét tördelve így szólt Balak Bileámhoz: "Azért hívattalak, hogy megátkozd ellenségeimet, te meg háromszor is megáldottad őket!
Szám 24.11
Most aztán gyorsan kotródj haza! Az volt a szándékom, hogy gazdagon megjutalmazlak. De az Úr megfosztott jutalmadtól."
Szám 24.12
Bileám így válaszolt Balaknak: "Nem megmondtam követeidnek is, akiket hozzám küldtél:
Szám 24.13
Ha annyi ezüstöt meg aranyat ad is Balak, amennyi a házába befér, akkor sem hághatom át az Úr parancsát, hogy magamtól bármit tegyek is, akár jót, akár rosszat. Csak azt hirdethetem, amit az Úr mond.
Szám 24.14
Nézd, most azon vagyok, hogy visszatérjek népemhez. Hadd áruljam el, mit tesz majd ez a nép a napok elmúltával a te népeddel."
Szám 24.15
S beszélni kezdett és azt mondta: "Így beszél Bileám, Beor fia, így beszél a mélyreható tekintetű ember.
Szám 24.16
Így beszél, aki felfogja Isten szavát, birtokolja a Magasságbeli tudását, látja a Mindenható arcát. Istentől kap választ, a szeme megnyílik:
Szám 24.17
Látom, de nem most, látom, de nem közelről. Csillag tűnik fel Jákob (törzséből), jogar sarjad Izraelből. Bezúzza Moáb halántékát, s Szet fiainak koponyáját.
Szám 24.18
Edom idegen birtok lesz és Szeir meghódított ország. Izrael kiterjeszti hatalmát.
Szám 24.19
Jákob uralkodik ellenségein, elpusztítja az Arból menekülőket."
Szám 24.20
Amikor megpillantotta az amalekitákat, így folytatta szavait: "Amalek a népek elseje, de utódai kivesznek örökre."
Szám 24.21
Azután meglátta a kenitákat, s rájuk ezt a mondást alkalmazta: "Szilárdan áll a házad Kain, sziklába épült a fészked,
Szám 24.22
Mégis Beoré lesz a fészek - mennyi időd van még, mikor hurcol fogságba Asszur?"
Szám 24.23
Akkor Ogra esett tekintete, s ezt mondta róla: "A tenger melléki népek összegyűltek északon,
Szám 24.24
hajók közelednek Kittimből. Térdre kényszerítik Asszurt, térdre kényszerítik Ebert. Elpusztulnak ők is örökre."
Szám 24.25
Ekkor Bileám útra kelt és visszatért hazájába, Balak is útjára indult.
Szám 25
Szám 25.1
Amikor Izrael Sittimben táborozott, a nép kikezdett Moáb lányaival.
Szám 25.2
Ezek meghívták a népet az isteneiknek bemutatott áldozatokra, s a nép részt vett az áldozati lakomákon és leborult isteneik előtt.
Szám 25.3
Izrael a Peor-beli Baalnak szolgált. Erre feltámadt az Úr haragja Izrael ellen.
Szám 25.4
S azt mondta az Úr Mózesnek: "Gyűjtsd ide a nép vezetőit mind, s nyársaltasd fel őket fényes nappal az Úrnak, hogy lecsillapodjék az Úrnak Izrael ellen fölgerjedt iszonyú haragja!"
Szám 25.5
Mózes tehát megparancsolta Izrael bíráinak: "Mindegyitek ölje meg emberei közül azokat, akik a Peor-beli Baalnak szolgáltak!"
Szám 25.6
Épp akkor közeledett valaki Izrael fiai közül Mózes, valamint Izrael fiainak egész közössége felé, amely a megnyilatkozás sátora bejáratánál siránkozott. A szemük láttára rokonaihoz vezetett egy midianita nőt.
Szám 25.7
Áron pap fiának, Eleazárnak a fia, Pinchász meglátta, kivált a közösségből, lándzsát ragadott,
Szám 25.8
behatolt Izrael fia nyomában a sátor elkülönített részébe, és mindkettőjüket átszúrta az ágyékukon, Izrael fiát is, meg az asszonyt is. Erre alábbhagyott a vész Izrael fiai körében.
Szám 25.9
De azoknak a száma, akiket a csapás sújtott, huszonnégyezerre rúgott.
Szám 25.10
Ekkor az Úr azt mondta Mózesnek:
Szám 25.11
"Áron pap fiának, Eleázárnak a fia, Pinchász elfordította haragomat Izrael fiaitól, mert az én féltésemmel féltette őket, így féltésemben nem irtottam ki mind Izrael fiait.
Szám 25.12
Mondd meg hát neki: Átengedem neki a béke szövetségét,
Szám 25.13
legyen örökre az övé és utódaié a papi tisztség. Mert síkra szállt Istenéért, ő mutathatja be az engesztelő áldozatot Izrael fiaiért."
Szám 25.14
Izraelnek akkor megölt fiát (akit a midiánita asszonnyal együtt öltek meg) Zimrinek hívták; Simeon törzséből a nemzetség vezérének, Saulnak volt a fia.
Szám 25.15
A megölt midiánita nőnek Koszbi volt a neve; Midiánban az egyik nemzetség, az egyik család fejének, Curnak volt a lánya.
Szám 25.16
Azután így szólt az Úr Mózeshez:
Szám 25.17
"Támadjátok meg a midiánitákat és győzzétek le őket!
Szám 25.18
Mert ők is megtámadtak benneteket azzal a csellel, amelyet Peor és az ő törzséből való midiánita fejedelmi lány, Koszbi esetében szőttek ellenetek, akit a Peor miatti csapás napján megöltek."
Szám 26
Szám 26.1
A csapás után azt mondta az Úr Mózesnek és Eleazárnak, Áron pap fiának:
Szám 26.2
"Vegyétek számba Izrael fiainak egész közösségét húsz évtől fölfelé, a családok rendjében, mind, aki alkalmas hadi szolgálatra."
Szám 26.3
Mózes és Eleazár tehát számba vették őket a Jordán mentén, Moáb pusztáin, Jerikó közelében,
Szám 26.4
húsz évtől fölfelé, ahogy az Úr Mózesnek megparancsolta. Ezek voltak Izrael fiai, akik kivonultak Egyiptomból:
Szám 26.5
Ruben, Izrael elsőszülötte, Ruben fiai nemzetségeik szerint: Hénochtól a henochiták nemzetsége; Pallutól a palluiták nemzetsége,
Szám 26.6
Hecrontól a hecroniták nemzetsége, Karmitól a karmiták nemzetsége.
Szám 26.7
Ezek Ruben utódainak nemzetségei. A közülük számba vettek száma 43 730-at tett ki.
Szám 26.8
Pallu fiai: Eliab... Eliab fiai: Nemuel,
Szám 26.9
Datan és Abiram. Datannak és Abiramnak tekintélyük volt a közösségben, ők voltak, akik összefogtak Mózes és Áron ellen Korachhal és társaival, amikor ezek az Úr ellen lázadoztak.
Szám 26.10
Erre megnyílt a föld, és elnyelte őket Korachhal egyetemben, (Korach) társai pedig úgy pusztultak el, hogy a tűzvésznek kétszázötven ember esett áldozatul - így váltak intő jellé,
Szám 26.11
Korach fiai azonban nem vesztek oda.
Szám 26.12
Simeon fiai nemzetségeik szerint: Nemueltől a nemueliták nemzetsége, Jamintól a jaminiták nemzetsége, Jachintól a jachiniták nemzetsége,
Szám 26.13
Zerachtól a zerachiták nemzetsége, Saultól a sauliták nemzetsége.
Szám 26.14
Ezek Simeon utódainak nemzetségei, számba véve 22 200.
Szám 26.15
Gád fiai nemzetségeik szerint: Cifjontól a cifjoniták nemzetsége, Haggitól a haggiták nemzetsége, Sumitól a sumiták nemzetsége,
Szám 26.16
Oznitól az ozniták nemzetsége, Ertől az eriták nemzetsége,
Szám 26.17
Arodtól az aroditák nemzetsége, Architől az architák nemzetsége.
Szám 26.18
Ezek Gád fiainak nemzetségei, számba véve 40 500.
Szám 26.19
Júda fiai: Er és Onan. Er és Onan már Kánaán földjén meghaltak.
Szám 26.20
Júda utódai azonban nemzetségeik szerint: Selától a selaiták nemzetsége, Perectől a pereciták nemzetsége, Zerachtól a zerachiták nemzetsége.
Szám 26.21
Perec leszármazottai ezek voltak: Hecrontól a hecroniták nemzetsége, Hamultól a hamuliták nemzetsége.
Szám 26.22
Ezek Júda nemzetségei, számba véve 76 500.
Szám 26.23
Isszachár fiai nemzetségeik szerint: Tolától a tolaiták nemzetsége, Puvvától a puvvaiták nemzetsége,
Szám 26.24
Jasubtól a jasubiták nemzetsége, Simrontól a simroniták nemzetsége.
Szám 26.25
Ezek Isszachár nemzetségei, számba véve 64 300.
Szám 26.26
Zebulun fiai nemzetségeik szerint: Szeredtől a szerediták nemzetsége, Elontól az eloniták nemzetsége, Jachleeltől a jachleeliták nemzetsége.
Szám 26.27
Ezek Zebulun utódainak nemzetségei, számba véve 60 500.
Szám 26.28
József fiai nemzetségeik szerint: Manassze és Efraim.
Szám 26.29
Manassze fiai: Machirtól a machiriták nemzetsége. Machir Gileádot nemzette, Gileádtól (származnak) a gileaditák.
Szám 26.30
Ezek Gileád fiai: Jecertől a jeceriták nemzetsége, Helektől a helekiták nemzetsége,
Szám 26.31
Azrieltől az azrieliták nemzetsége, Szichemtől a szichemiták nemzetsége,
Szám 26.32
Semidától a semidaiták nemzetsége, Hefertől a heferiták nemzetsége;
Szám 26.33
Celofchadnak azonban, Hefer fiának nem voltak fiai, csak lányai, a lányokat Machlának, Noának, Hoglának, Milkának és Tircának hívták.
Szám 26.34
Ezek Manassze nemzetségei, a közülük számba vettek 52 700-at tettek ki.
Szám 26.35
Ezek Efraim fiai nemzetségeik szerint: Sutelachtól a sutelachiták nemzetsége, Bechertől a becheriták nemzetsége, Tachantól a tachaniták nemzetsége.
Szám 26.36
S ezek Sutelach fiai: Erantól az eraniták nemzetsége...
Szám 26.37
Ezek Efraim fiainak nemzetségei, számba véve 32 500. Ezek József fiai nemzetségeik szerint.
Szám 26.38
Benjamin fiai nemzetségeik szerint: Belatól a belaiták nemzetsége, Asbeltől az asbeliták nemzetsége, Achiramtól az achiramiták nemzetsége,
Szám 26.39
Sufamtól a sufamiták nemzetsége, Hufamtól a hufamiták nemzetsége.
Szám 26.40
Belának Ard és Namán voltak a fiai; (Ardtól) az arditák nemzetsége, Namántól a namániták nemzetsége.
Szám 26.41
Ezek Benjamin fiai nemzetségeik szerint, a közülük számba vettek száma 45600-at tett ki.
Szám 26.42
Ezek Dán fiai nemzetségeik szerint: Suchamtól a suchamiták nemzetsége... Ezek Dán utódai nemzetségeik szerint.
Szám 26.43
A suchamiták nemzetségeiből összesen 64400-at vettek számba.
Szám 26.44
Áser fiai nemzetségeik szerint: Jimnától a jimnaiták nemzetsége, Jisvitól a jisviták nemzetsége, Beriától a beriaiták nemzetsége.
Szám 26.45
Beria fiaitól: Hebertől a heberiták nemzetsége, Malkieltől a malkieliták nemzetsége.
Szám 26.46
Áser leányát Szerachnak hívták.
Szám 26.47
Ezek Áser fiainak nemzetségei, számba véve 53400.
Szám 26.48
Naftali fiai nemzetségeik szerint: Jachceeltől a jachceeliták nemzetsége, Gunitól a guniták nemzetsége,
Szám 26.49
Jecertől a jeceriták nemzetsége, Sillemtől a sillemiták nemzetsége.
Szám 26.50
Ezek Naftali utódai nemzetségeik szerint, a közülük számba vettek száma 45400-at tett ki.
Szám 26.51
Ezek voltak Izraelnek számba vett fiai: 601 730.
Szám 26.52
Akkor az Úr azt mondta Mózesnek:
Szám 26.53
"Ezek közt kell felosztani örökségképpen a földet, az összeírásnak megfelelően.
Szám 26.54
Annak a (törzsnek), amelyik népes, nagyobb birtokot adj, amelyik kicsi, annak kisebb birtokot. Mindegyiknek a belőle számba vettek arányában határozd meg az örökségét.
Szám 26.55
De a földet mindenképp sorsolással oszd szét, s atyáik törzsében számba vett neveik számának arányában vegyék birtokba.
Szám 26.56
Sorsolással kell az örökséget a nagyobb és kisebb (törzsek) közt felosztani.
Szám 26.57
Ezek a számba vett leviták nemzetségeik szerint: Gersontól a gersoniták nemzetsége, Keháttól a kehatiták nemzetsége, Meráritól a meráriták nemzetsége.
Szám 26.58
Ezek Lévi nemzetségei: a libniták nemzetsége, a hebroniták nemzetsége, a machliták nemzetsége, a musiták nemzetsége, a korachiták nemzetsége. Kehát Amramot nemzette,
Szám 26.59
Amram feleségét Jochebednek hívták. Lévi lánya volt, Egyiptomban született Lévinek. Ő szülte Amramnak Mózest és Áront s nővérüket, Mirjamot.
Szám 26.60
Áronnak Nadab, Abihu, Eleazár és Itamár született.
Szám 26.61
Nadabnak és Abihunak azonban meg kellett halniuk, amikor méltatlan tűzáldozatot mutattak be az Úr előtt.
Szám 26.62
A közülük számba vettek 23 000-et tettek ki, mind férfinemen levők, egy hónapostól fölfelé. De nem Izrael fiai sorában vették őket számba, mivel ők nem kaptak Izrael fiai közt örökséget.
Szám 26.63
Ezek a Mózes és Eleazár pap által számba vettek, azok, akiket Izrael fiai a Jordán mentén, Moáb pusztáin, Jerikó közelében vettek számba.
Szám 26.64
De egy sem volt köztük a Mózes és Áron pap által számba vettek közül, akiket Izrael fiai (annak idején) a Sínai pusztában vettek számba.
Szám 26.65
Mert nekik az Úr tudtukra adta, hogy meg kell halniuk a pusztában. Így egy sem maradt életben közülük, csak Jefunne fia, Káleb, és Nun fia, Józsue.
Szám 27
Szám 27.1
Akkor József fiának, Manasszénak a törzséből előléptek Celofchad lányai - lányait Machlának, Noának, Hognak, Milkának és Tircának hívták, (Celofchad) meg Hefernek volt a fia, az Gileádnak, az Machirnak, az meg Manasszénak -,
Szám 27.2
odajárultak Mózes és Eleazár pap, valamint az egész közösség elé a megnyilatkozás sátorának bejáratánál és azt mondták:
Szám 27.3
"Atyánk meghalt a pusztában. De nem tartozott ahhoz a népséghez, amelyik összeverődött az Úr ellen, azaz Korach népségéhez. A maga bűnéért halt meg. Fiai nem voltak.
Szám 27.4
Most miért vesszen ki atyánk neve nemzetségéből? Azért, mert nem volt fia? Adj nekünk örökséget atyánk testvérei sorában!"
Szám 27.5
Mózes az Úr elé terjesztette ügyüket.
Szám 27.6
S az Úr azt mondta Mózesnek:
Szám 27.7
"Celofchad lányai méltán hozták elő ügyüket. Minden fenntartás nélkül adj nekik örökrészt atyjuk testvérei sorában, ruházd rájuk az atyjukat megillető örökséget!
Szám 27.8
Izrael fiainak pedig mondd meg: Ha valaki meghal, s nem marad utána fia, öröksége szálljon a lányaira.
Szám 27.9
Ha lányai sincsenek, adjátok örökségét oda a testvéreinek.
Szám 27.10
Ha testvérei sincsenek, akkor atyja testvéreinek adjátok örökségét.
Szám 27.11
Ha atyjának se volnának testvérei, adjátok örökségét a legközelebbi vérrokonnak a törzsön belül, az vegye birtokba. Ez legyen Izrael fiai körében a jogrend, ahogy az Úr Mózesnek parancsolta."
Szám 27.12
Azt mondta az Úr Mózesnek: "Menj fel Abarim hegyére, s nézd meg azt a földet, amelyet Izrael fiainak adtam.
Szám 27.13
S ha megnézted, neked is meg kell térned atyáidhoz, ahogy testvéred, Áron megtért.
Szám 27.14
Mert Cin pusztájában, amikor a közösség lázongott, ellene szegültetek parancsomnak, s nem dicsőítettetek meg a szemük láttára vizet szentelve nekem." (Ezek Meriba vizei Kádes mellett Cin pusztájában.)
Szám 27.15
Mózes erre így kérte az Urat:
Szám 27.16
"Uram, minden lénynek éltető Istene, rendelj valakit a közösség fölé,
Szám 27.17
aki bevonul az élükön, kivezeti és odavezérli őket. Ne hasonlítson az Úr közössége pásztor nélküli nyájhoz."
Szám 27.18
Az Úr ezt válaszolta Mózesnek: "Vedd Nun fiát, Józsuét - ő olyan ember, akiben lélek van -, tedd rá kezedet,
Szám 27.19
állítsd Eleazár pap és az egész közösség elé, s a szemük láttára ruházd rá a tisztséget.
Szám 27.20
Engedj át neki egy részt tekintélyedből, hogy Izrael fiainak egész közössége engedelmeskedjék neki.
Szám 27.21
Hanem neki Eleazár paphoz kell fordulnia, hogy az számára az Úr színe előtt tanácsot kérjen az urim szertartása által. Csak ennek elhangzása után szabad kivonulniuk, s ennek kimondása után szabad bevonulniuk, neki, s vele Izrael fiainak és az egész közösségnek."
Szám 27.22
S Mózes úgy tett, amint az Úr parancsolta. Vette Józsuét, s Eleazár pap, valamint az egész közösség elé állította.
Szám 27.23
Aztán rátette kezét, s azzal ráruházta tisztségét is, ahogy az Úr Mózes által elrendelte.
Szám 28
Szám 28.1
Az Úr így szólt Mózeshez:
Szám 28.2
"Adj parancsot Izrael fiainak, s mondd meg nekik: Legyen gondotok rá, hogy kellemes illatú égőáldozatul meghatározott időben felajánljátok nekem az engem megillető áldozati ajándékokat, az égőáldozat céljára szolgáló ételeket.
Szám 28.3
Hirdesd ki nekik! Ez az égőáldozat, amelyet be kell az Úrnak mutatnotok.
Mindennap két egyéves hibátlan bárányt rendszeres égőáldozatul.
Szám 28.4
Az egyik bárányt reggel kell feláldoznod, a másikat estefelé áldozd fel,
Szám 28.5
s vele egy tized efa lisztlángot is, meghintve egy negyed hin színtiszta olajjal, ételáldozatképpen.
Szám 28.6
Ez az állandó égőáldozat, ahogy már a Sínai-hegyen bemutatták az Úrnak kellemes illatú égőáldozatul.
Szám 28.7
Az ehhez hozzátartozó italáldozat egy negyed hin bárányonként; a boráldozatot a szentélyben ajánld fel az Úrnak.
Szám 28.8
A második bárányt estefelé áldozd fel. S vele ugyanazt az ételáldozatot mutasd be a hozzá tartozó italáldozattal, mint reggel - kellemes illatú égő- áldozatul az Úrnak.
Szám 28.9
Szombati napon két egyéves hibátlan bárányt, két tized lisztlángot, olajjal meghintve mint ételáldozatot, s a hozzá tartozó italáldozatot -
Szám 28.10
ez a szombati égőáldozat, amely minden szombaton esedékes az állandó égőáldozaton és a hozzá tartozó italáldozaton kívül.
Szám 28.11
Hónapjaitok első napján két fiatal bikát, egy kost és hét hibátlan, egyesztendős bárányt kell égőáldozatul bemutatnotok az Úrnak,
Szám 28.12
ezenkívül bikánként három tized, olajjal meghintett lisztlángot ételáldozatul, a koshoz meg két tized, olajjal vegyített lisztlángot ételáldozatul,
Szám 28.13
s minden bárányhoz is egy tized, olajjal meghintett lisztlángot ételáldozatul - kellemes illatú égőáldozatul, tűzáldozatul az Úrnak -,
Szám 28.14
hozzá tartozó italáldozatul meg bikánként fél hin bort, a koshoz pedig egy harmad hint, és minden bárányhoz egy negyed hint (számítva). Ez az újhold idejére rendelt égőáldozat, amely egész éven át minden hónapban esedékes.
Szám 28.15
Ezenkívül egy kecskebakot is fel kell áldozni engesztelő áldozatul az Úrnak, a szokásos égőáldozaton és a hozzá tartozó italáldozaton kívül.
Szám 28.16
Az első hónap tizennegyedik napja pászka az Úr tiszteletére.
Szám 28.17
E hónapnak tizenötödik napja azonban ünnep. Hét napig kovásztalan kenyeret kell enni.
Szám 28.18
Az első nap gyűljetek össze a szentélynél. Semmiféle szolgai munkát ne végezzetek.
Szám 28.19
S égőáldozatul, tűzáldozatul ajánljatok fel az Úrnak: két fiatal bikát, egy kost, és hét egyéves, hibátlan bárányt - csak hibátlant lehet -,
Szám 28.20
valamint olajjal meghintett lisztlángot, hozzá tartozó ételáldozatul, három tizedet (számítva) mindegyik bikához, két tizedet a koshoz
Szám 28.21
és egy-egy tizedet a hét bárányhoz.
Szám 28.22
Ezenkívül egy kecskebakot engesztelő áldozatul, hogy megtisztuljatok.
Szám 28.23
Mindezt a reggeli áldozaton kívül kell bemutatnotok, ami a szokásos égőáldozatból áll.
Szám 28.24
Ezt az áldozatot mutassátok be mind a hét napon kellemes illatú égőáldozatul az Úrnak; a szokásos égőáldozaton, s a vele együttjáró italáldozaton kívül kell ezt bemutatnotok.
Szám 28.25
A hetedik nap aztán ismét gyűljetek egybe a szentélynél, s akkor se végezzetek semmiféle szolgai munkát.
Szám 28.26
Ugyanígy az első termés napján, amikor is ételáldozatot mutattok be az új kenyérből az Úrnak, azaz a hetek ünnepén is gyűljetek egybe a szentélynél; semmiféle szolgai munkát ne végezzetek.
Szám 28.27
S kellemes illatú égőáldozatul mutassatok be az Úrnak: két fiatal bikát, egy kost és hét egyesztendős bárányt - csak hibátlant szabad -,
Szám 28.28
valamint ételáldozatul olajjal meghintett lisztlángot, három tizedet mindegyik bikához, két tizedet a koshoz
Szám 28.29
és egy-egy tizedet a hét bárányhoz.
Szám 28.30
Ezenkívül engesztelő áldozatul egy kecskebakot, hogy megszabaduljatok bűneitektől.
Szám 28.31
De egyszersmind a szokásos égőáldozatot is be kell mutatnotok a hozzá tartozó ételáldozattal együtt.
Szám 29
Szám 29.1
A hetedik hónap első napján szintén gyűljetek egybe a szentélynél. Semmiféle szolgai munkát ne végezzetek. Legyen ez a harsonázás napja számotokra.
Szám 29.2
Kellemes illatú égőáldozatul mutassatok be az Úrnak egy fiatal bikát, egy kost és hét egyesztendős bárányt,
Szám 29.3
hozzájuk tartozó ételáldozatul pedig olajjal meghintett lisztlángot, három tizedet a bikához, két tizedet a koshoz
Szám 29.4
és egy-egy tizedet a hét bárányhoz,
Szám 29.5
továbbá egy kecskebakot engesztelő áldozatul, hogy megtisztuljatok bűneitektől -
Szám 29.6
az újhold napi égőáldozaton és a hozzá tartozó ételáldozaton, valamint a szokásos égőáldozaton és a hozzá tartozó ételáldozaton, végül az előírt italáldozaton kívül a rájuk vonatkozó rendelkezések szerint, kellemes illatú égőáldozatul az Úrnak.
Szám 29.7
Ugyanannak a hetedik hónapnak a tizedik napján gyűljetek egybe a szentélynél, böjtöljetek, s ne végezzetek semmiféle szolgai munkát.
Szám 29.8
Mutassatok be az Úrnak kellemes illatú égőáldozatul egy fiatal bikát, egy kost és hét egyesztendős bárányt - hibátlanok legyenek -,
Szám 29.9
hozzájuk tartozó ételáldozatul pedig olajjal meghintett lisztlángot, három tizedet (számítva) a bikához, két tizedet a koshoz
Szám 29.10
és egy-egy tizedet a hét bárányhoz,
Szám 29.11
továbbá egy kecskebakot engesztelésül, az engesztelő áldozaton és az állandó áldozaton, valamint a hozzá tartozó étel- és a megszabott italáldozaton kívül.
Szám 29.12
A hetedik hónap tizenötödik napján ismét gyűljetek egybe a szentélynél. Ne végezzetek semmiféle szolgai munkát, hanem hét napig üljetek ünnepet az Úr tiszteletére.
Szám 29.13
És égőáldozatul, kellemes illatú tűzáldozatul mutassatok be az Úrnak tizenhárom fiatal bikát, két kost és tizennégy egyesztendős bárányt - hibátlannak kell lenniük! -,
Szám 29.14
ételáldozatul pedig velük együttjáró, olajjal meghintett lisztlángot, három tizedet mindegyik bikához, két-két tizedet a két koshoz,
Szám 29.15
s egy-egy tizedet a tizennégy bárányhoz,
Szám 29.16
ezenkívül egy kecskebakot engesztelő áldozatul - a szokásos égőáldozaton, s az étel- és italáldozaton kívül.
Szám 29.17
A második nap: tizenkét fiatal bikát, két kost és tizennégy egyesztendős hibátlan bárányt,
Szám 29.18
a hozzá tartozó ételáldozattal és a megszabott italáldozattal egyetemben (ahogyan) a bikákra, a kosokra és a bárányokra az előírás szerint (esik) a számuktól függően,
Szám 29.19
továbbá egy kecskebakot engesztelő áldozatul - a szokásos égőáldozaton, s a megszabott italáldozaton kívül.
Szám 29.20
A harmadik napon: tizenegy fiatal bikát, két kost és tizennégy egyesztendős hibátlan bárányt,
Szám 29.21
a hozzá tartozó ételáldozattal és a kötelező italáldozattal együtt (ahogyan) a bikákra, kosokra és bárányokra meg van határozva, a számuktól függően,
Szám 29.22
továbbá egy kecskebakot engesztelő áldozatul, az állandó égőáldozaton, s a vele együttjáró étel- és italáldozaton kívül.
Szám 29.23
A negyedik napon: tíz fiatal bikát, két kost és tizennégy egyesztendős hibátlan bárányt,
Szám 29.24
a hozzájuk tartozó ételáldozattal egyetemben, s az előírt italáldozattal együtt (ahogyan) a bikákra, kosokra és bárányokra az előírás szerint a számuktól függően (esik),
Szám 29.25
továbbá egy kecskebakot engesztelő áldozatul a szokásos égőáldozaton, s a vele együttjáró étel- és italáldozaton kívül.
Szám 29.26
Az ötödik napon: kilenc fiatal bikát, két kost és tizennégy egyesztendős hibátlan bárányt,
Szám 29.27
a hozzájuk tartozó ételáldozattal és a kötelező italáldozattal együtt, (ahogyan) a bikákra, kosokra és bárányokra meg van határozva, a számuktól függően,
Szám 29.28
továbbá egy kecskebakot engesztelő áldozatul - a szokásos égőáldozaton, s a vele együttjáró étel- és italáldozaton kívül.
Szám 29.29
A hatodik napon: nyolc fiatal bikát, két kost és tizennégy egyesztendős hibátlan bárányt,
Szám 29.30
a hozzájuk tartozó ételáldozattal, s az előírt italáldozattal egyetemben (ahogyan) a bikákra, kosokra és bárányokra az előírás szerint a számuktól függően (esik),
Szám 29.31
továbbá egy kecskebakot engesztelő áldozatul - a szokásos égőáldozaton, s a vele együttjáró étel- és italáldozaton kívül.
Szám 29.32
A hetedik napon: hét fiatal bikát, két kost és tizennégy egyesztendős hibátlan bárányt,
Szám 29.33
a hozzájuk tartozó ételáldozattal és a kötelező italáldozattal együtt (ahogyan) a bikákra, kosokra és bárányokra meg van határozva, a számuktól függően,
Szám 29.34
továbbá egy kecskebakot engesztelő áldozatul a szokásos égőáldozaton, és a vele együttjáró étel- és italáldozaton kívül.
Szám 29.35
A nyolcadik napon tartsatok ünnepi összejövetelt ne végezzetek semmiféle szolgai munkát.
Szám 29.36
Égőáldozatul, az Úrnak kellemes illatú tűzáldozatul mutassatok be egy bikát, egy kost és hét egyesztendős hibátlan bárányt,
Szám 29.37
a hozzájuk tartozó ételáldozattal és a megszabott italáldozattal együtt, (ahogyan) a bikákra, kosokra és bárányokra a számuktól függően meg van határozva,
Szám 29.38
valamint egy kecskebakot engesztelő áldozatul - a szokásos égőáldozaton, s a vele együttjáró étel- és italáldozaton kívül.
Szám 29.39
Ezt kell ünnepeiteken áldozatul bemutatnotok az Úrnak fogadalmi vagy önként vállalt égő-, étel-, ital- és közösségi áldozatok bemutatásán kívül."
Szám 30
Szám 30.1
És Mózes utasításokat adott Izrael fiainak, egészen úgy, ahogyan az Úr parancsolta.
Szám 30.2
Így szólt Mózes Izrael törzseinek fejeihez: "Ezt parancsolta az Úr:
Szám 30.3
Ha valaki fogadalmat tesz az Úrnak, vagy esküvel megtartóztatásra kötelezi magát, ne szegje meg a szavát; pontosan úgy tegyen, amint mondta.
Szám 30.4
Ha egy nő tesz apja házában hajadonként élve fogadalmat, vagy kötelezi magát megtartóztatásra,
Szám 30.5
s az apja fogadalmáról vagy arról a megtartóztatásról, amire kötelezte magát, tudomást szerez, és apja nem ellenzi, akkor minden fogadalma érvényes, s minden megtartóztatás, amire kötelezte magát, törvényes.
Szám 30.6
Ha ellenben az apa azon a napon, amikor tudomást szerzett róla, tiltakozik ellene, minden fogadalma és megtartóztatása érvénytelen, amire csak kötelezte magát, s az Úr megbocsát neki, mivel az apja tiltakozott ellene.
Szám 30.7
Ha férjhez megy, bár fogadalma vagy meggondolatlan ígérete, amellyel (megtartóztatásra) kötelezte magát, még köti,
Szám 30.8
s a férje erről tudomást szerez, azon a napon azonban, amelyen tudomást szerzett róla, nem szólt ellene, akkor fogadalmai érvényesek, megtartóztatásai pedig, amelyekre kötelezte magát, törvényesek.
Szám 30.9
Ha ellenben a férje azon a napon, amikor tudomására jutott, tiltakozik ellene, fogadalma, s meggondolatlan ígérete, amellyel (megtartóztatásra) kötelezte magát, érvénytelenné válik, s az Úr megbocsát neki.
Szám 30.10
Az özvegy asszonynak és az eltaszítottnak a fogadalma, s egyáltalán: minden, amivel kötelezettséget vállalt magára, érvényben marad.
Szám 30.11
Ha férje házában tesz fogadalmat vagy kötelezi magát esküvel megtartóztatásra,
Szám 30.12
s férje tudomást szerezve róla, hallgat, azaz nem tiltakozik ellene, akkor minden fogadalma érvényes és minden megtartóztatása, amelyre kötelezte magát, jogos.
Szám 30.13
Ha azonban férje azon a napon, amelyen tudomására jutott, tiltakozik ellene, minden, amit fogadalomként vagy megtartóztatásképpen vállalt magára, érvénytelen; a férje érvénytelenné tette, és az Úr megbocsát.
Szám 30.14
Minden fogadalmat és minden esküvel vállalt kötelezettséget, amit a nő tett, a férj érvényesnek is, érvénytelennek is nyilváníthat.
Szám 30.15
Ha azonban a férj egyik napról a másikra nem szól, ezzel fogadalmát és megtartóztatásait, amelyek kötelezik, érvényesnek nyilvánítja; mert azáltal, hogy azon a napon, amelyen tudomására jutott, nem szól, érvényesnek nyilvánítja.
Szám 30.16
Ha később bontaná fel, mint ahogy tudomására jutott, magára veszi a belőle eredő vétket."
Szám 30.17
Ezek azok a törvények, amelyeket az Úr Mózesnek megszabott a férj és felesége, valamint az apa s a házában hajadonként élő lánya között (a fogadalmakat illetően).
Szám 31
Szám 31.1
Így szólt az Úr Mózeshez:
Szám 31.2
"Állj bosszút a midiánitákon Izrael fiaiért! Aztán meg kell térned törzsed tagjaihoz."
Szám 31.3
Mózes tehát így szólt a néphez: "Néhányan közületek fegyverkezzenek föl, hogy hadba szálljanak a midiániták ellen, s így az Úr bosszúja utolérje a midiánitákat.
Szám 31.4
Izrael fiainak minden törzséből egy ezrednek kell hadba vonulnia."
Szám 31.5
Így Izrael ezreiből tizenkétezer harcost állítottak ki, minden törzsből egy ezredet.
Szám 31.6
S Mózes hadba küldte őket - minden törzsből ezret -, őket és Pinchászt, Eleazár fiát; ő vitte magával a szent edényeket és a harsonákat.
Szám 31.7
Így kivonultak Midián ellen, ahogy az Úr Mózesnek megparancsolta, és minden férfit megöltek.
Szám 31.8
A legyőzöttek közt megölték Midián királyait is, Evit, Rekemet, Curt, Hurt és Rebát, Midián öt királyát, sőt még Bileámot, Beor fiát is kardélre hányták.
Szám 31.9
Akkor Izrael fiai fogságba hurcolták Midián asszonyait és gyermekeit, elhajtották barmaikat, nyájaikat, s elvitték mindenüket zsákmányul;
Szám 31.10
városaikat és sátortáboraikat mind felgyújtották.
Szám 31.11
Összeszedték az összes szerzett holmit, a zsákmányul ejtett embereket és állatokat,
Szám 31.12
és a foglyokat meg a szerzett holmit, s a zsákmányt Mózes elé és Eleazár pap, valamint Izrael fiainak közössége elé vitték Moáb pusztájára, a táborba, Jerikó közelébe a Jordán mellé.
Szám 31.13
Mózes és Eleazár pap, valamint a törzsek fejei eléjük mentek a táboron kívülre.
Szám 31.14
Mózes haragra gerjedt a sereg vezérei, és az ezredek és századok hadból hazatérő parancsnokai ellen.
Szám 31.15
Mózes rájuk förmedt: "Csakugyan életben hagytatok minden asszonyt?
Szám 31.16
Épp ők voltak azok, akik Bileám biztatására arra csábították Izrael fiait, hogy Peor kedvéért hűtlenül elhagyják az Urat, azért érte utol a vész az Úr közösségét.
Szám 31.17
Tüstént öljétek meg az összes fiúgyermeket, s ugyanígy öljétek meg az összes olyan asszonyt is, aki már volt együtt férfival.
Szám 31.18
De a fiatal lányokat, akik még nem voltak együtt férfival, hagyjátok magatoknak életben.
Szám 31.19
Most hét napig itt maradtok a táboron kívül! Mindnyájatoknak, akik embert öltetek vagy halotthoz értetek, meg kell a harmadik és a hetedik napon tisztulnotok.
Szám 31.20
Ruhadarabjaitokat is tisztítsátok meg, s minden bőrből vagy kecskeszőrből készült holmitokat meg fából való tárgyatokat!"
Szám 31.21
Eleazár pap pedig így beszélt a harcosokhoz, akik harcba vonultak: "Ez a törvény, amit az Úr Mózesnek szabott:
Szám 31.22
Az összes aranyat, ezüstöt, rezet, vasat, ónt és ólmot,
Szám 31.23
tehát mindent, ami kibírja a tüzet, tűzbe kell tartanotok, hogy tiszta legyen, majd tisztítóvízzel is meg kell tisztítanotok. Minden egyebet azonban, ami nem állja a tüzet, öblítsétek le vízzel.
Szám 31.24
Ha a hetedik nap kimossátok ruhátokat, tiszták lesztek, s bevonulhattok a táborba."
Szám 31.25
Azt mondta az Úr Mózesnek:
Szám 31.26
"Vedd számba te és Eleazár pap, valamint a közösség törzseinek a fejei, amit emberben és állatban zsákmányul ejtettek,
Szám 31.27
azután fele-fele arányban oszd szét azok közt, akik hadba vonultak s harcoltak, és az egész közösség között.
Szám 31.28
A hadba vonult harcostól kérj ajándékot az Úrnak (adják oda) minden ötszázadik emberből, baromból, szamárból, juhból-kecskéből egyaránt.
Szám 31.29
A nekik jutó részből vedd el, s add át Eleazár papnak mint az Úrnak felajánlott adományt.
Szám 31.30
Abból a részből azonban, amely Izrael fiainak jut, minden ötvenediket vedd el emberből, marhából, szamárból, juhból-kecskéből, azaz mindenféle állatból egyaránt, s az legyen a levitáké, akik az Úr hajlékának szolgálatát ellátják."
Szám 31.31
Mózes és Eleazár pap úgy tettek, ahogy az Úr Mózesnek parancsolta.
Szám 31.32
A zsákmány, ami maradt abból, amit a harcosok szereztek, 675000 juhot-kecskét,
Szám 31.33
72000 marhát
Szám 31.34
és 61000 szamarat tett ki;
Szám 31.35
az emberek közül azoknak a lányoknak a száma, akik még nem voltak együtt férfival, összesen 32000 lelket tett ki.
Szám 31.36
A fele rész azoknak jutott, akik hadba vonultak; szám szerint 337500 juh és kecske -
Szám 31.37
az Urat megillető adomány 675-öt tett ki -,
Szám 31.38
36000 marha - ebből az Urat megillető adomány 72 -,
Szám 31.39
30500 szamár - belőle ajándék az Úrnak 61 -,
Szám 31.40
és 16000 ember - közülük az Úrnak ajándékképpen 32 lélek.
Szám 31.41
És Mózes az Urat megillető adományt Eleazár papra bízta, ahogy az Úr Mózesnek parancsolta.
Szám 31.42
Az Izrael fiaira eső rész, amelyet Mózes elkülönített a harcosok részétől,
Szám 31.43
tehát a közösség része 337500 juhot-kecskét,
Szám 31.44
36000 marhát,
Szám 31.45
30500 szamarat
Szám 31.46
és 16000 embert tett ki.
Szám 31.47
Az Izrael fiainak jutó részből Mózes kiemelte minden ötvenediket, az emberek közül éppúgy, mint az állatok közül, s átadta - ahogy az Úr Mózesnek parancsolta - a levitáknak, akik ellátták az Úr hajlékának szolgálatát.
Szám 31.48
Akkor a seregek vezérei, az ezredek és századok parancsnokai Mózes elé járultak.
Szám 31.49
Így szóltak Mózeshez: "Szolgáid számba vették a hatalmuk alá tartozott harcosokat; közülük egyetlen ember sem hiányzik.
Szám 31.50
Ezért ajándékul hozzuk az Úrnak, hogy az Úr előtt tisztává váljunk, amit arany ékszerben zsákmányoltunk: karpereceket, karkötőket, gyűrűket, fülbevalókat és nyakláncokat."
Szám 31.51
Mózes és Eleazár pap átvették az aranyat és a művészien megmunkált tárgyakat.
Szám 31.52
Az arany, amit az ezredek és századok parancsnokai ajándékul átadtak az Úrnak, összesen 16750 sékelt tett ki.
Szám 31.53
A közkatonák zsákmányoltak maguknak.
Szám 31.54
Mózes és Eleazár pap tehát átvették az ezredek és századok parancsnokaitól az aranyat, és a megnyilatkozás sátorába vitték, hogy az Úr mindig emlékezzék Izrael fiaira.
Szám 32
Szám 32.1
Ruben fiainak és Gád fiainak nagy és értékes állatállományuk volt. Amikor tehát látták, hogy Jazer vidéke és Gileád földje milyen alkalmas állattartásra,
Szám 32.2
Ruben fiai és Gád fiai odamentek Mózeshez, Eleazár paphoz és a közösség vezetőihez és így szóltak:
Szám 32.3
"Atarot, Dibon, Jazer, Nimra, Hesbon, Eleale, Szebam, Nebo és Meon,
Szám 32.4
az a föld, amelyet az Úr Izrael közösségének szerzett, alkalmas állattartásra, s szolgáidnak nyájaik vannak."
Szám 32.5
Majd folytatták: "Ha tetszésre találtunk szemetekben, akkor adjátok ezeket a földeket szolgáitoknak tulajdonul. Ne vezessetek bennünket a Jordánon túlra!"
Szám 32.6
Mózes azonban így válaszolt Ruben és Gád fiainak: "Testvéreitek hadba vonulnak, és ti itt akartok maradni?
Szám 32.7
Miért veszitek el Izrael fiainak a kedvét, hogy arra a földre vonuljon, amelyet az Úr adott neki?
Szám 32.8
Már atyáitok is így tettek, amikor Kádes-Barneából előre küldtem őket az országot szemügyre venni!
Szám 32.9
Az Eskol völgyéig fölmentek, megnézték a földet, aztán elvették Izrael fiainak a kedvét, úgyhogy nem akartak bevonulni abba az országba, amelyet az Úr adott nekik.
Szám 32.10
De az Úr haragja fölgerjedt azon a napon, s megesküdött: "
Szám 32.11
Azok közül a férfiak közül, akik Egyiptomból kivonultak, húsz évtől fölfelé egy se látja meg azt a földet, amelyet Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak esküvel ígértem, mert nem követtek egészen hűségesen,
Szám 32.12
kivéve a kenezita Kálebet, Jefunne fiát és Józsuét, Nun fiát, mivel ők egészen hűségesek voltak.
Szám 32.13
Az Úr haragja fölgerjedt Izrael ellen, s így negyven évig bolyongtak a pusztában, míg az az egész nemzedék, amely olyat tett, ami gonosznak számít az Úr szemében, ki nem pusztult.
Szám 32.14
S lám, most ti - a gonoszok ivadékai - atyáitok nyomdokaiba léptek, hogy fokozzátok az Úr haragját Izrael ellen.
Szám 32.15
Ha elfordultok tőle, még tovább fog tartani a pusztában való bolyongás. Rosszat tesztek az egész népnek."
Szám 32.16
Mózeshez fordultak és folytatták: "Aklokat szeretnénk itt építeni nyájainknak, s városokat családjainknak
Szám 32.17
De Izrael fiainak az élén fegyvert ragadunk, míg a nekik szánt földre nem vezetjük őket, csupán családjaink maradnak a megerősített városokban (védve) az ország lakói elől.
Szám 32.18
Addig nem térünk vissza házunkba, míg Izraelnek minden fia meg nem kapja örökrészét.
Szám 32.19
Sőt, nem akarunk örökrészt sem a Jordánon túl, nekünk akkorra már meglesz az örökrészünk keleten, a Jordánon innen."
Szám 32.20
Mózes ezt válaszolta nekik: "Ha csakugyan így akartok tenni, ha fölfegyverkeztek az Úr színe előtt a harcra,
Szám 32.21
s mind átmentek - harcra készen - a Jordánon túlra az Úr színe előtt, amíg ő ki nem űzi minden ellenségét maga előtt,
Szám 32.22
akkor legyetek az Úr és Izrael színe előtt mentesek (minden további kötelezettségtől), s legyen ez a föld a tiétek az Úr színe előtt.
Szám 32.23
Ha azonban nem így jártok el, s ezáltal vétkeztek az Úr ellen, ti lássátok, milyen büntetés ér majd benneteket bűneitekért!
Szám 32.24
Építsetek hát városokat családjaitoknak és aklokat nyájaitoknak! De úgy tegyetek, amint megígértétek!"
Szám 32.25
Gád fiai és Ruben fiai erre így feleltek Mózesnek: "Szolgáid azt fogják tenni, urunk, amit te parancsolsz.
Szám 32.26
Gyermekeink, asszonyaink, nyájaink és jószágaink itt maradnak Gileád városaiban,
Szám 32.27
szolgáid ellenben hadba vonulnak, mind, aki alkalmas hadi szolgálatra, az Úr színe előtt, ahogy te, urunk, elrendelted."
Szám 32.28
Most Mózes kiadta rájuk vonatkozóan az utasításokat Eleazár papnak, Józsuénak, Nun fiának és Izrael törzsei fejeinek.
Szám 32.29
Ezt mondta nekik Mózes: "Ha Gád fiai és Ruben fiai, mind, aki csak alkalmas fegyverforgatásra, hadba vonulnak veletek az Úr színe előtt a Jordánon túlra és megszerzik nektek az országot, adjátok nekik tulajdonul Gileád földjét.
Szám 32.30
Ha azonban nem vonulnak veletek fölfegyverkezve a Jordánon túlra, Kánaán földjén, köztetek kapjanak örökrészt."
Szám 32.31
Gád fiai és Ruben fiai így válaszoltak: "Azt tesszük, amit az Úr parancsolt szolgáidnak!
Szám 32.32
Fölfegyverkezve átvonulunk az Úr színe előtt Kánaán földjére, de örökrészünk maradjon a Jordánon innen!"
Szám 32.33
Erre Mózes nekik adta - Gád fiainak és Ruben fiainak és József fia, Manassze törzse felének - az amoriták királyának Szichonnak az országát, a földet és a városokat, beleértve a határmentét, s a környékbeli városokat is.
Szám 32.34
Gád fiai újra fölépítették Dibont, Atarotot, Aroert,
Szám 32.35
Atrot-Sofant, Jazert, Jogbehát,
Szám 32.36
Bet-Nimrát és Bet-Harant erős várossá, s hozzájuk aklokat is (építettek).
Szám 32.37
Ruben fiai Hesbont, Elealet, Kirjatajimot,
Szám 32.38
Nebót (más néven) Baal-Meont és Szibmát építették újjá, s a felépített városoknak nevet is adtak.
Szám 32.39
Manassze fiának, Machirnak a fiai azonban Gileádba vonultak, meghódították és elűzték az ott lakó amoritákat.
Szám 32.40
Mózes Machirnak, Manassze fiának adta Gileádot, s ez le is telepedett.
Szám 32.41
Jair ellenben, Manassze fia kivonult, elfoglalta sátorfalvaikat, s elnevezte őket Jair sátorfalvainak.
Szám 32.42
Ugyanígy Nobach is odavonult, meghódította Kenatot a hozzátartozó helységekkel egyetemben, és elnevezte a saját nevéről Nobachnak.
Szám 33
Szám 33.1
Ezek azok a helyek, ahonnan Izrael fiai tovább indultak azután, hogy Mózes és Áron vezetésével Egyiptom földjéről csapatokba osztva kivonultak.
Szám 33.2
Mózes ugyanis az Úr parancsára följegyezte azokat a helyeket, ahonnan mindig továbbvonultak, azokat a helységeket, ahonnan mindig útra keltek. Ezek hát azok a helyek, ahol mindig tábort bontottak, a helységek, ahonnan mindig továbbvonultak.
Szám 33.3
Ramszesztől keltek útra az első hónapban, az első hónap tizenötödik napján. A húsvét utáni napon vonultak ki Izrael fiai az egyiptomiak szeme láttára szilárd elhatározással,
Szám 33.4
míg az egyiptomiak elsőszülötteiket temették, akikre az Úr lesújtott közülük - az Úr ítéletet tartott isteneik fölött.
Szám 33.5
Izrael fiai tehát Ramszeszből keltek útra, és Szukkotban ütöttek tábort.
Szám 33.6
Szukkotból továbbindultak és Etamban táboroztak le, a puszta szélén.
Szám 33.7
Etamból elindultak, Pi-Hachirot felé vették útjukat, szemben Baal-Cefonnal, és Migdol előtt vertek tábort.
Szám 33.8
Pi-Hachirotból útra keltek, és a tengeren át a pusztába vonultak. Három napig vándoroltak Etam pusztáján, azután letáboroztak Marában.
Szám 33.9
Marából elindulva Elimbe értek. Elimben volt tizenkét forrás és hetven pálmafa, itt ütöttek hát tábort.
Szám 33.10
Aztán útra keltek és a Sás-tengernél telepedtek le.
Szám 33.11
A Sás-tengertől továbbmentek és Szin pusztájában vertek tábort.
Szám 33.12
Szin pusztájából elindulva Dofkában táboroztak le.
Szám 33.13
Dofkából útra keltek, és Alusban táboroztak le.
Szám 33.14
Alusból elindultak, és Refidimben állapodtak meg. Itt nem volt a népnek ivóvize.
Szám 33.15
Refidimből elindultak és a Sínai pusztában ütöttek tábort.
Szám 33.16
A Sínai pusztából továbbvonultak, és Kibrot-Hattavában táboroztak le.
Szám 33.17
Kibrot-Hattavában tábort bontottak, és Hacerotban állapodtak meg.
Szám 33.18
Hacerotból elindultak, és Ritmában vertek tábort.
Szám 33.19
Ritmából útra keltek, és Rimmon-Perecben telepedtek le.
Szám 33.20
Rimmon-Perecben tábort bontottak, és Libnában állapodtak meg.
Szám 33.21
Libnából elindultak, és Risszában táboroztak le.
Szám 33.22
Risszából útra keltek, és Kehelatában állapodtak meg.
Szám 33.23
Kehelatából útnak indultak, majd Sefer hegyénél táboroztak.
Szám 33.24
Sefer hegyétől továbbmentek, és Haradában ütöttek tábort.
Szám 33.25
Haradából elindultak, majd Makhelotban sátoroztak.
Szám 33.26
Makhelotból továbbmentek, és Tachatban vertek tábort.
Szám 33.27
Tachatból útra keltek, és Terachban táboroztak le.
Szám 33.28
Terachból útnak indultak, és Mitkában állapodtak meg.
Szám 33.29
Mitkából továbbindultak, és Hasmonában táboroztak le.
Szám 33.30
Hasmonából útnak indultak, és Moszerotban sátoroztak.
Szám 33.31
Moszerotból elindultak, és Bene-Jaakánban telepedtek le.
Szám 33.32
Bene-Jaakánból útra keltek, és Hor-Gidgadban táboroztak le.
Szám 33.33
Hor-Gidgadban tábort bontottak, és Jotbatában telepedtek le.
Szám 33.34
Jotbatából továbbindultak, és Abronában állapodtak meg.
Szám 33.35
Abronából útnak indultak, és Ecjon-Geberben ütöttek tábort.
Szám 33.36
Ecjon-Geberből továbbvonultak, és Cin pusztájában, Kádesben sátoroztak.
Szám 33.37
Kádesből útra keltek, és Hor hegyénél, Edom országa határánál vertek tábort.
Szám 33.38
Áron pap az Úr parancsára fölment Hor hegyére, és ott meghalt a 40. évben azután, hogy Izrael fiai kivonultak Egyiptom földjéről, az ötödik hónap első napján.
Szám 33.39
Áron százhuszonhárom éves volt, amikor Hor hegyén meghalt.
Szám 33.40
A kánaáni azonban, Arad királya, aki Kánaán országának déli részén székelt, tudomást szerzett Izrael fiainak előnyomulásáról.
Szám 33.41
Hor hegyétől továbbindultak, és Calmonában ütöttek tábort.
Szám 33.42
Calmonából útra keltek, és Punonban táboroztak le.
Szám 33.43
Punonból útnak indultak, majd Obotban sátoroztak.
Szám 33.44
Obotból elindultak, és Ije-Habarimban, Moáb határánál állapodtak meg.
Szám 33.45
Ijimből továbbindultak, és Dibon-Gadban vertek tábort.
Szám 33.46
Dibon-Gadból továbbmentek, és Almon Diblatajimban telepedtek le.
Szám 33.47
Almon Diblatajimból útra keltek, és az Abarim-hegységnél táboroztak le, a Nebóval szemben.
Szám 33.48
Az Abarim-hegységtől továbbvonultak, és Moáb pusztájában ütöttek tábort, a Jordán mentén, Jerikó közelében.
Szám 33.49
A Jordán mentén Bet-Jesimottól Abel-Sittimig táboroztak Moáb pusztájában.
Szám 33.50
Az Úr Moáb pusztáján a Jordán mentén, Jerikó közelében ezt mondta Mózesnek:
Szám 33.51
"Szólj Izrael fiaihoz, s mondd meg nekik: Ha átkeltek a Jordánon és Kánaán földjére értek,
Szám 33.52
a föld lakóit mind űzzétek ki magatok elől. Minden bálványukat semmisítsétek meg, és öntött szobraikat is törjétek össze, sőt magaslati helyeiket is romboljátok le.
Szám 33.53
Aztán vegyétek birtokba a földet, és lakjatok rajta. Mert nektek adom az országot, legyen a birtokotok.
Szám 33.54
A földet sorsolással osszátok fel örökrészül a törzsek rendjében. Annak (a törzsnek), amelyik népesebb, nagyobb örökséget juttassatok, annak, amelyik kevésbé népes, kisebbet. Az legyen az övé, ami a sorsvetéskor jut neki. Atyáitok törzsei szerint osszátok fel örökségképpen.
Szám 33.55
Ha azonban nem űzitek ki magatok elől a föld lakóit mind, akiket meghagytok közülük, szálka lesznek a szemetekben és tüske az oldalatokban, szorongatni fognak benneteket azon a földön, amelyen laktok majd,
Szám 33.56
s én úgy bánok majd veletek, ahogy velük szándékoztam bánni."
Szám 34
Szám 34.1
Így szólt az Úr Mózeshez:
Szám 34.2
"Parancsold meg Izrael fiainak, s mondd meg nekik: Ha Kánaán földjére értek, az lesz az a föld, amely örökségül jut nektek. Kánaán földje, egész kiterjedésében.
Szám 34.3
Délen földetek Cin pusztájától Edom határa mentén terjedjen majd el; pontosabban a Sós-tenger szélétől kelet felé húzódjék déli határotok,
Szám 34.4
aztán forduljon délre, kerülje meg a Skorpió-magaslatot, szelje át Cin pusztáját és délen érje el Kádes-Barneát. Aztán Hacar-Addar felé tartson, majd érintse Acmont.
Szám 34.5
Acmontól a határ Egyiptom patakjáig húzódjék, majd a tengernél érjen véget.
Szám 34.6
Nyugati határul a Nagy-tenger szolgáljon. Az legyen nyugati határotok.
Szám 34.7
És az északi határ: A Nagy-tengertől húzzatok határvonalat Hor hegyéig,
Szám 34.8
Hor hegyétől pedig húzzatok határvonalat Hamat bejáratáig, s a határ érje el Ceradát.
Szám 34.9
Aztán folytatódjék a határ Szifron felé és Hacar-Enan legyen a vége. Ez legyen északi határotok.
Szám 34.10
Keleti határul a Hacar-Enantól Sefámig húzódó vonalat tekintsétek.
Szám 34.11
Sefámtól a határ folytatódjék Ribla felé, Ajintól keletre. Aztán húzódjék a határ tovább, míg lefelé lejtve keleten el nem éri Kinneret tavát.
Szám 34.12
Végül kövesse a határ a Jordán vonalát és a Sós-tengernél érjen véget. Ezek legyenek országotok határai körös-körül."
Szám 34.13
Mózes akkor ezeket a rendelkezéseket adta Izrael fiainak: "Ez az a föld, amelyet sorsot vetve örökségül fel kell osztanotok, s amelyet az Úr parancsára kilenc és fél törzsnek kell adni.
Szám 34.14
Mert a Ruben fiainak törzséhez és a Gád fiainak törzséhez tartozó családok, valamint Manassze fél törzse már megkapták örökrészüket.
Szám 34.15
A két és fél törzs a Jordánon innen kapott örökrészt, Jerikó közelében, keleten, napkelet felé."
Szám 34.16
Aztán ezt mondta az Úr Mózesnek:
Szám 34.17
"Ezek a nevei azoknak a férfiaknak, akiknek örökségképpen föl kell majd osztaniuk a földet. Eleazár pap és Józsue, Nun fia.
Szám 34.18
Ezenkívül vonjatok be a föld felosztásához minden törzsből egy vezető embert.
Szám 34.19
Név szerint ezeket az embereket: Júda törzséből Kálebet, Jefunne fiát;
Szám 34.20
Simeon törzséből Samuelt, Ammihud fiát;
Szám 34.21
Benjamin törzséből Elidadot, Kiszlon fiát;
Szám 34.22
Dán fiainak törzséből Bukki vezért, Jogli fiát;
Szám 34.23
József fiai közül: Manassze fiainak törzséből a vezért, Hannielt, Efod fiát;
Szám 34.24
Efraim fiainak törzséből Kemuel vezért, Siftan fiát;
Szám 34.25
Zebulun fiainak törzséből Elicafan vezért, Parnach fiát;
Szám 34.26
Isszachár fiainak törzséből a vezért, Paltielt, Azzan fiát;
Szám 34.27
Áser fiainak törzséből Achihud vezért, Selomi fiát;
Szám 34.28
Naftali fiainak törzséből mint vezért Pedahelt, Ammihud fiát."
Szám 34.29
Ezek azok, akiknek az Úr megparancsolta, hogy Kánaán földjén osszák ki Izrael fiainak örökrészüket.
Szám 35
Szám 35.1
Az Úr Moáb pusztáján, a Jordán mentén, Jerikó közelében azt mondta Mózesnek:
Szám 35.2
"Parancsold meg Izrael fiainak, hogy örökségül kapott birtokukból Lévi fiainak engedjen át városokat lakóhelyül. A városok körül adjatok legelőket is Lévi fiainak.
Szám 35.3
A városok legyenek az ő lakóhelyük, a legelők meg jószáguk, nyájaik, s egyáltalán állataik tartására szolgáljanak.
Szám 35.4
Azok a városokhoz tartozó legelők, amelyeket Lévi fiainak kell adnotok, a város falain kívül ezer könyöknyire legyenek körös-körül.
Szám 35.5
A városon kívül a keleti oldalon 2000 könyöknyit mérjetek, ugyanígy a déli oldalon is 2000 könyöknyit, a nyugati oldalon is 2000 könyöknyit és az északi oldalon is 2000 könyöknyit, úgy, hogy maga a város közepén maradjon. Ez legyen az ő legelőjük a városok körül.
Szám 35.6
A városok közé, amelyeket a levitáknak kell adnotok, (vegyétek be) a hat menedékvárost, hogy oda menekülhessen, aki valakit agyonütött, s csatoljatok hozzájuk még negyvenkét más várost.
Szám 35.7
Azoknak a városoknak a száma tehát, amelyeket át kell engednetek Lévi fiainak, összesen negyvennyolcat tesz ki, a hozzájuk tartozó legelőkkel együtt.
Szám 35.8
Ezeket a városokat Izrael fiainak teljes örökségéből engeditek át, mégpedig úgy, hogy a nagyobb törzsektől többet, a kisebb törzsektől kevesebbet engedtek át; mindegyik (törzs) a neki tulajdonul jutott örökrész arányában engedjen át néhányat városai közül Lévi fiainak."
Szám 35.9
Az Úr azt mondta Mózesnek: "
Szám 35.10
Szólj Izrael fiaihoz, és mondd meg nekik: Ha a Jordánon átkelve Kánaán földjére értek,
Szám 35.11
jelöljetek ki magatoknak városokat, hogy menedékül szolgáljanak nektek. Oda menekülhet majd, aki agyonüt valakit, akaratlanul megöl egy embert.
Szám 35.12
Ezek a városok szolgáljanak menedékül a vérbosszút álló elől, hogy a gyilkost meg ne öljék, mielőtt a közösség elé kerülne ítéletre.
Szám 35.13
A városok, amelyeket át kell adnotok - hat városnak kell nektek menedékül szolgálnia:
Szám 35.14
hármat a Jordánon innen jelöljetek ki, hármat Kánaán földjén, hogy menedéketek legyen.
Szám 35.15
Ezek a városok Izrael fiainak, az idegennek és a körötökben tartózkodónak egyaránt szolgáljanak menedékül, hogy bárki oda menekülhessen, aki nem szándékosan ütött agyon egy embert.
Szám 35.16
Ha vastárggyal sújt rá, úgyhogy belehal, akkor gyilkos; a gyilkost halállal kell büntetni.
Szám 35.17
Ha egy keze ügyébe eső, s halálos ütésre alkalmas kővel úgy dobja meg, hogy meghal, akkor gyilkos; a gyilkost halállal kell büntetni.
Szám 35.18
És ha egy keze ügyébe eső, s halálos ütésre alkalmas fatárggyal úgy üti meg, hogy belehal, akkor gyilkos. A gyilkosnak halállal kell bűnhődnie.
Szám 35.19
A vérbosszút álló ölje meg a gyilkost; ahol eléri, ölje meg.
Szám 35.20
Ha gyűlöletből elgáncsolja vagy szándékosan megdobja, úgyhogy meghal,
Szám 35.21
vagy pedig ellenségeskedésből úgy sújt rá öklével, hogy belehal, akkor azt, aki ütött, halállal kell büntetni. Mert gyilkos, s a vérbosszút állónak a gyilkost meg kell ölnie, ahol utoléri.
Szám 35.22
Ha azonban csak véletlenül löki meg, ellenséges szándék nélkül, vagy pedig nem szándékosan utána dob valamilyen tárgyat vagy egy követ, amellyel megölhetné,
Szám 35.23
s eltalálja anélkül, hogy látná, úgyhogy az meghal, noha semmiféle ellenségesség nem vezette és semmi rosszat nem akart neki tenni,
Szám 35.24
akkor a közösség ítéljen az embert ölő, és a vérbosszút álló között a fenti törvények értelmében.
Szám 35.25
A közösség mentse meg azt, aki embert ölt a vérbosszút álló kezétől. Vigye vissza a közösség menedékvárosába, ahová menekült, hogy ott élhessen a főpap haláláig, akit szent olajjal kentek föl.
Szám 35.26
Ha azonban az, aki embert ölt, elhagyja menedékvárosa határát, ahová menekült,
Szám 35.27
és a vérbosszút álló menedékvárosa határán kívül ráakad, s a vérbosszút álló megöli azt, aki embert ölt, akkor nem követ el bűnt,
Szám 35.28
mert a főpap haláláig menedékvárosában kell maradnia, s csak a főpap halála után térhet vissza az, aki embert ölt, arra a vidékre, ahol a birtoka van.
Szám 35.29
Ezek (a törvények) legyenek az igazságszolgáltatás mércéi nemzedékről nemzedékre, minden lakóhelyeteken.
Szám 35.30
Ha valaki embert öl, a gyilkost csak tanúvallomás alapján büntessétek halállal; de egy tanú vallomása nem elég ahhoz, hogy valakit halálra ítéljetek.
Szám 35.31
A gyilkos életéért, aki méltó a halálra, nem szabad váltságdíjat elfogadnotok, halállal kell büntetni.
Szám 35.32
Azért se fogadjatok el váltságdíjat, aki menedékvárosba menekült, nehogy visszatérjen hazájába, s ott éljen, mielőtt a főpap meghal.
Szám 35.33
Nem szabad megfertőznötök a földet, ahol laktok. A vér ugyanis megfertőzi a földet. S a földnek a rajta kiontott vérért nem lehet mást adni jóvátételül, mint a vér kiontójának vérét.
Szám 35.34
Tehát ne szennyezzétek be a földet, ahol laktok, mert én is ott élek. Mert én, az Úr, Izrael fiai közt lakom!"
Szám 36
Szám 36.1
Gileád fiai nemzetségének családfői - (Gileád) Machirnak, a József nemzetségéből származó Manassze fiának volt a fia - előálltak, s Mózes és a vezérek, valamint Izrael törzseinek a fejei elé terjesztették kívánságaikat.
Szám 36.2
Így beszéltek: "Neked, urunk, az Úr megparancsolta, hogy - sorsot vetve - oszd fel a földet Izrael fiai között örökségképpen. Azt is megparancsolta neked az Úr, urunk, hogy törzsünk tagjának, Celofchadnak az örökségét add lányainak.
Szám 36.3
Ha ezek most férjhez mennek, Izrael fiai egy másik törzsének valamelyik tagjához, akkor örökrészük kiszakad atyáink örökrészéből, és annak a törzsnek válik örökrészévé, amelyhez kerülnek; a sorsvetéssel nekünk jutott örökrész ezáltal megcsorbul.
Szám 36.4
Aztán, amikor eljön Izrael fiainak a jubileumi éve, örökrészüket végérvényesen annak a törzsnek az örökrészéhez csatolják, amelyhez (a házasság révén) tartoznak, atyáink törzsének örökrészéből meg kiszakítják az ő örökrészüket."
Szám 36.5
Mózes a következőket rendelte Izrael fiainak az Úr parancsára: "Méltán hozta elő ügyét József fiainak törzse.
Szám 36.6
Ezt rendelte az Úr Celofchad lányainak dolgában: férjhez mehetnek, akihez akarnak, csak atyáik törzse egyik nemzetségének legyen a tagja,
Szám 36.7
nehogy Izrael fiainak örökrésze átkerüljön az egyik törzstől a másikhoz. Mert Izrael fiainak meg kell őrizniük atyáik törzsének örökrészét.
Szám 36.8
Minden lánynak, aki Izrael fiainak valamelyik törzsében örökrészhez jut, olyanhoz kell férjhez mennie, aki atyái törzsének valamelyik nemzetségéből való, hogy Izrael fiai megtarthassák örökrészüket.
Szám 36.9
Az örökrésznek nem szabad egyik törzsről a másikra szállnia, mert Izrael fiai mindegyik törzsének meg kell maradnia öröksége birtokában."
Szám 36.10
Ahogy az Úr Mózesnek parancsolta, úgy tettek Celofchad lányai -
Szám 36.11
Machla, Tirca, Hogla, Milka és Noa. Celofchad lányai nagybátyjaik fiaihoz mentek férjhez.
Szám 36.12
Tehát József fia Manassze fiainak nemzetségeiből való férfiakhoz mentek férjhez, így örökrészük annak a törzsnek a birtokában maradt, amelyhez atyjuk nemzetsége tartozott.
Szám 36.13
Ezek azok a parancsok és törvények, amelyeket az Úr Moáb pusztáján, a Jordán mentén, Jerikó közelében Mózes által Izrael fiainak adott.