Az evangélista szándéka szerint a harmadiktól
a hetedikig terjedő fejezet foglalja össze Jézus 'első'
tevékenységét és 'első' igehirdetését.
A többi könyvhöz hasonlóan ez is két részre
oszlik: az egyik elbeszélő (3-4), a másik didaktikus
(5-7) jellegű részlet.
Az első rész nem leírást ad, hanem az
üdvözítő tevékenységének összefoglaló
képét tartalmazza (3, 13 - 4, 25). A Keresztelő árnyékában
színre lép (3,15), nyomában halad és témáit
követi. Rövid ideig együtt szerepelnek (3, 13-17), aztán
János eltűnik és egyedül hagyja a messiást
(4, 1-25). A keresztségben kapott prófétai beiktatás
(3, 11-17), valamint az imádsággal, böjttel és
a lélekben történő félelmetes kísértések
között töltött (4, 1-11) előkészület
után Jézus visszatér Galileába. Elhagyja Názáretet
és a karavánok találkozása helyénél,
a mezopotámiai szárazföld belsejét a Mediterraneummal
('a tengerrel') összekötő 'tengeri út' palesztinai
bejáratánál elhelyezkedő Kafarnaumban telepszik
le (4, 12-13). Ez a Názáretnél (a falunál,
amelyben még az Úr rokonai szerint sem szerezhet senki önmagának
hírnevet, Jn 7, 3-4) központibb helyen fekvő és
a Jeruzsálemnél stratégiai szempontból alkalmasabb
hely, Kafarnaum lesz Jézus első szolgálatának
székhelye és kiindulási pontja (vö. Jn 2,13).
Itt és a környéken mutatkozik először, itt
mondja el első beszédeit (4,17) és gyűjti egybe
első tanítványait (4, 18-22). Ám rövidesen
egész Galilea színterévé válik igehirdetésének
és csodás cselekedeteinek (4,23). Híre hamarosan eljut
Szíriába, a Dekapolisz vidékére, Jeruzsálembe,
Júdeába és a Jordánon túli vidékre
(4, 24-25). A lelkesedés hullámai veszik körül
személyét, és biztató távlatok nyílnak
meg szeme előtt. Szinte a népszerűség emeli
Jézust a kafarnaumi hegy magaslatára, ahol elmondja 'első'
programbeszédét (5, 1 - 7, 28).
| Tartalomjegyzék |
| Bibliográfia |
| Előző oldal |
| Következő oldal |