II. AZ ORSZÁG MISSIONÁRIUSAI

Az evangélista visszatér ahhoz az 'állításához', amelyet részben már megvilágított az evangélium első részében: «Bejárta egész Galileát, tanított zsinagógáikban, hirdette a mennyek országának evangéliumát, és gyógyított mindenféle betegséget és erőtlenséget» (4,23). Az 5-7. fejezet Jézus tanítását mutatja be, a 8-9. fejezet pedig csodálatos tetteit (vö. Mt 11,1; 9,35). Az új törvény meghirdetése a Krisztus felsőbbrendű hatalmáról tanúskodott, a csodák pedig megerősítik ezt. Jézus a szavak és a cselekedetek messiása. A beszédben elhangzó 'mondom nektek' formula ezért az új részben megjelenő 'akarom' kifejezéssel áll párhuzamban. A 'hegy' a Sinai-ra utalt, a 'tíz' csoda pedig az egyiptomi tíz csapás (Kiv 7-11) emlékét idézi fel.

A csodák tagadhatatlan történeti tények, de elsősorban kerügmatikus mondanivalójuk miatt idéződnek fel. A róluk szóló beszámolók nem annyira történeti elbeszélések, hanem inkább a 'hitviták különféle elemeinek egybefonódásai'. Máté a saját teológiai, intelmi és pasztorális következtetéseinek vagy 'értelmezéseinek' érdekében lerövidíti, illetve ritkábban kifejti az eredeti forrásokat (vö. Mk). A csoda végső fokon mindig az üdvözítő mindenhatóságáról és jóságáról szóló üzenet, kegyelmet közvetítő és hitre buzdító meghirdetés.

A csodás események nemcsak az üdvözítő tevékenységéről, hanem az egyház életéről is hírt adnak: nem annyira a múlt történései, hanem annak a jelei, hogy Krisztus élő és tevékeny módon van jelen a megváltottak közösségében. A sokaság lelkesedése, amelyről több alkalommal is említés történik (8, 1.18.27.29; 9, 8.33), Jézus igehirdetésének sikereit emeli ki, de ugyanakkor azokét az emberekét is, akiket önmaga helyébe állított (vö. 9,8). A galileai szolgálat ragyogó napjainak árnyékában már körvonalazódik az ellenfelek jól kivehető tábora. A Keresztelő állítólagos tanítványai és a farizeusok lépnek elő, hogy bírálják a bűnösökkel való barátkozását (9, 11.14). Még nagyobb vita támad azután az első csodák körül (9,34). A II. rész új összegzéssel zárul, amely sommázza Jézus missziós tevékenységét (vö. 4,23) és felvillantja az izraelita nép nyomorúságos lelkiállapotát: a nép pásztorok hiányában olyan, mint az elhagyott nyáj. E rövid utalás arra hivatott, hogy előkészítse az apostolok küldésének eseményét (10. fej.). A Krisztus cselekedetei mintegy mintául szolgálnak a tizenkét apostol tevékenysége számára. A therapeuein (gyógyítani) igével együtt ugyanis az akolouthein (követni: 8, 1.10.19.22.23; 9, 9.27) kifejezés is gyakorta szerepel e részletben. Jézus lassan munkatársakat gyűjt maga köré, akikre hamarosan rábízza az ország irányítását (10, 1-7).