Az evangélista visszatér ahhoz az 'állításához',
amelyet részben már megvilágított az evangélium
első részében: «Bejárta egész
Galileát, tanított zsinagógáikban, hirdette
a mennyek országának evangéliumát, és
gyógyított mindenféle betegséget és
erőtlenséget» (4,23). Az 5-7. fejezet Jézus
tanítását mutatja be, a 8-9. fejezet pedig csodálatos
tetteit (vö. Mt 11,1; 9,35). Az új törvény meghirdetése
a Krisztus felsőbbrendű hatalmáról tanúskodott,
a csodák pedig megerősítik ezt. Jézus a szavak
és a cselekedetek messiása. A beszédben elhangzó
'mondom nektek' formula ezért az új részben megjelenő
'akarom' kifejezéssel áll párhuzamban. A 'hegy' a
Sinai-ra utalt, a 'tíz' csoda pedig az egyiptomi tíz csapás
(Kiv 7-11) emlékét idézi fel.
A csodák tagadhatatlan történeti tények,
de elsősorban kerügmatikus mondanivalójuk miatt idéződnek
fel. A róluk szóló beszámolók nem annyira
történeti elbeszélések, hanem inkább a
'hitviták különféle elemeinek egybefonódásai'.
Máté a saját teológiai, intelmi és pasztorális
következtetéseinek vagy 'értelmezéseinek' érdekében
lerövidíti, illetve ritkábban kifejti az eredeti forrásokat
(vö. Mk). A csoda végső fokon mindig az üdvözítő
mindenhatóságáról és jóságáról
szóló üzenet, kegyelmet közvetítő
és hitre buzdító meghirdetés.
A csodás események nemcsak az üdvözítő
tevékenységéről, hanem az egyház életéről
is hírt adnak: nem annyira a múlt történései,
hanem annak a jelei, hogy Krisztus élő és tevékeny
módon van jelen a megváltottak közösségében.
A sokaság lelkesedése, amelyről több alkalommal
is említés történik (8, 1.18.27.29; 9, 8.33),
Jézus igehirdetésének sikereit emeli ki, de ugyanakkor
azokét az emberekét is, akiket önmaga helyébe
állított (vö. 9,8). A galileai szolgálat ragyogó
napjainak árnyékában már körvonalazódik
az ellenfelek jól kivehető tábora. A Keresztelő
állítólagos tanítványai és a
farizeusok lépnek elő, hogy bírálják
a bűnösökkel való barátkozását
(9, 11.14). Még nagyobb vita támad azután az első
csodák körül (9,34). A II. rész új összegzéssel
zárul, amely sommázza Jézus missziós tevékenységét
(vö. 4,23) és felvillantja az izraelita nép nyomorúságos
lelkiállapotát: a nép pásztorok hiányában
olyan, mint az elhagyott nyáj. E rövid utalás arra hivatott,
hogy előkészítse az apostolok küldésének
eseményét (10. fej.). A Krisztus cselekedetei mintegy mintául
szolgálnak a tizenkét apostol tevékenysége
számára. A therapeuein (gyógyítani)
igével együtt ugyanis az akolouthein (követni:
8, 1.10.19.22.23; 9, 9.27) kifejezés is gyakorta szerepel e részletben.
Jézus lassan munkatársakat gyűjt maga köré,
akikre hamarosan rábízza az ország irányítását
(10, 1-7).
Tartalomjegyzék |
Bibliográfia |
Előző oldal |
Következő oldal |