IV. AZ ORSZÁG MEGSZERVEZÉSE

Az új rész Jézusnak a názáretiek részéről történő elutasításával kezdődik (13, 53-58), és Galileából való távozásával fejeződik be (19,1). Kezdettől fogva feltűnik Heródesnek, a Keresztelő gyilkosának (14, 1-13) fenyegető alakja, és hamarosan fellángol a farizeusok Krisztus iránti gyűlölete (15,12; 16,4). Jézus már a sokaságban sem talál teljesen támaszra, amellyel lazul a kapcsolata (14, 14.34-36; 15,30). Az ellenségeskedés és a félelem arra készteti az üdvözítőt, hogy biztonságosabb és eldugottabb helységekbe 'vonuljon vissza' (14,13; 15,21; 16,4; vö. 21,17). Ebből az időszakból származnak a szenvedés első meghirdetései (16, 21-23; 17, 22-23). Jézust csupán tanítványai kísérik, akik immár művének elkötelezettjeiként mutatkoznak. Figyelme elsősorban rájuk irányul. Mellette vannak a kenyérszaporításnál (14, 13-21; 15, 32-39), és közbelépnek a kánaáni asszony érdekében (15,23). Jézus bizalmába fogadja őket (14, 22-27; 16,15; 17, 10-13), védi a farizeusok támadásaitól (15, 1-3) és valamennyiüket óvja tanításuktól (16, 5-12). Annak ellenére, hogy szóvá kell tenni kicsinyhitűségüket (17,20; vö. 14, 27-31; 16, 22-23), a tanítványok «Isten fiának» nevezik Jézust (14,33). Ezt a hitvallást visszhangozza a kánaáni asszony («Uram, Dávid fia»: 15,22) és később Péter («Te vagy a Krisztus, az élő Isten fia»: 16,16). A színeváltozásban ehhez járul az Atya részéről a megerősítés (17,5), amely e rész csúcspontját alkotja. A krisztológiai és az egyháztani témák párhuzamosan bontakoznak ki e részben. Jézus nem tűnik el, hogy helyet adjon tanítványainak, hanem ezek kerülnek egyre közelebb a mester elgondolásához. Úgy látszik, Péter kiemelt helyet foglal el közöttük: megpróbál a vízen járni Jézus nyomában (14, 28-31), a tizenkettő szóvivőjévé (15,5; 16,16) és a mester bizalmasává válik (17, 24-27).

A közösség immár szervezett és működő gyülekezetként jelentkezik, de korlátai és hibái is megmutatkoznak. E fogyatékosságokat (a tanítványok közötti versengést, a kicsinyek lebecsülését, a neheztelést, a bosszúállást stb.) a 18. fejezetben a 'közösségi beszéd' foglalja össze.