V. AZ ORSZÁG BETELJESÜLÉSE

Az üdvözítő utolsó 'utazásának' előre elrendelt célja Jeruzsálem. A szent város, amely fenyegető bástyaként mindeddig távol maradt tőle (16,21; 17,22), a végső messiási szolgálat színterévé válik. «Amikor befejezte ezeket a beszédeket, elhagyta Galileát», jegyzi meg Máté (19,1). Lukács drámaibb módon így fogalmaz: «Elhatározta, hogy felmegy Jeruzsálembe» (9,51). A jelenlegi utat valamiképpen beragyogja még a dicsőség fénye, valójában azonban már lassú felemelkedés a halál hegyére. Úgy látszik, mintha Jézus félne, ezért inkább körüljárja a célt, és nem közvetlenül szembesül vele. Ahelyett ugyanis, hogy átmenne Júdeába, a Jordánon túli vidéken időzik. A tömeg itt is tisztelettel veszi körül (19,2), közben azonban el kell viselnie a farizeusok támadásait (19,3; 19,37; 20, 1-16) és tanítványainak értetlenségét (19,13; 20,20). E rövid tartózkodás az evangélista szerint valamiféle szünet a nagy küzdelem előtt, amelynek a fővárosban kell lejátszódnia (21-23).

A dávidi városba való dicsőséges bevonulás (21, 1-17) után viták sorozata kezdődik, amelyek Jézus elfogásával és halálával végződnek. Ezek az üdvözítő földi életének legmozgalmasabb 'napjai'. A főpapok (21, 23-46), a farizeusok (22, 1-25; 23, 34-35), a szadduceusok (22, 23-36) és a Heródes-pártiak (22, 16-22), azaz valamennyi ellensége összefog a végső támadásra, de őt nem félemlítik meg szavaik és cselvetéseik. «Attól a naptól fogva senki sem merte őt kérdezni» - jegyzi meg az evangélista (22,46). Krisztus sorsa immár megpecsételődött, de a belenyugvás előtt még le akarja leplezni az őt támadók mesterkedéseit (23. fej.) és meg akarja hirdetni végüket (24-25. fej.). A győzelem, amelyet az ellenfelek elkönyvelhetnek, csak átmeneti: hamarosan lesújt Isten haragja (26,64) a nemzetre (24, 1-28). A zsidóság bukása a kereszténység győzelmét fogja jelezni (24, 29-31). A történelem nem fejeződik be a Golgotán, hanem ettől kezdve új irányt vesz. Az immár múltnak nevezhető telet ígéretes nyár fogja követni (24, 32-35).

Máté, a szintézisre törekvő evangélista, a zsidó eszkatológiát az egyedi emberek (24,36 - 25,30) és talán az egész keresztény nép végére (25, 31-46) vonatkozó meghirdetésekkel egészíti ki.