1    Jézus végső utasítása és mennybemenetele. ¹Előző könyvemben, kedves Teofil, elbeszéltem, mi mindent tett ²és tanított Jézus egészen mennybevétele napjáig, amikor megbízatást adott a Szentlélek által kiválasztott apostoloknak. ³Szenvedése után sok csalhatatlan jellel bizonyította be ezeknek, hogy él: negyven napon át megjelent előttük s az Isten országáról beszélt nekik. ⁴Egy alkalommal, amikor együtt voltak, meghagyta nekik, hogy ne távozzanak el Jeruzsálemből, hanem várjanak az Atya ígéretére. "Erről hallottatok tőlem, mondta, mert ⁵János csak vízzel keresztelt, ti azonban néhány nap múlva Szentlélekkel keresztelkedtek meg."

Jézus fölmegy a mennybe. ⁶Erre az egybegyűltek megkérdezték tőle: "Uram, tehát mostanában állítod helyre Izrael országát?" ⁷Ő azonban így válaszolt: "Az Atya saját tetszése szerint határozza meg a megfelelő időpontot, nem rátok tartozik ennek ismerete. ⁸De mikor a Szentlélek leszáll rátok, erőben részesültök, úgyhogy tanúságot tesztek majd rólam Jeruzsálemben, meg egész Júdeában és Szamáriában, sőt egészen a föld végső határáig." ⁹E szavak után szemük láttára fölemelkedett, és felhő takarta el őt szemük elől. ¹⁰Miközben merően nézték, miként száll az égbe, egyszerre csak két fehér ruhás férfi termett mellettük. ¹¹"Galileai férfiak," - szólították meg őket - "mit álltok itt égre emelt szemekkel? Ez a Jézus, aki közületek fölment a mennybe, úgy jön el ismét, ahogy szemetek láttára mennybe szállt."

Mátyás megválasztása. ¹²Ezután az Olajfák hegyéről, amely Jeruzsálemtől egy szombat-járásnyira fekszik, visszatértek Jeruzsálembe. ¹³Amint megérkeztek, fölmentek az emeleti terembe. Itt aztán együtt maradt Péter és János, Jakab és András, Fülöp és Tamás, Bertalan és Máté, Jakab, Alfeus fia és a buzgó Simon, s végül Júdás, Jakab testvére. ¹⁴Mindezek az asszonyokkal, Máriával, Jézus anyjával és testvéreivel együtt egy szívvel-lélekkel, állhatatosan imádkoztak.

¹⁵Ezekben a napokban Péter a testvérek között egy alkalommal szólásra emelkedett. Az egybegyűltek száma mintegy százhúsz lehetett. ¹⁶"Testvérek! Be kellett teljesednie annak az írásnak, melyben a Szentlélek Dávid ajkával Júdásról, a Jézust foglyul ejtők vezetőjéről jövendölt. ¹⁷Ő közénk tartozott, a mi szolgálatunk részese volt.

¹⁸Gonoszsága bérén telket szerzett magának, mikor lezuhant, kettéhasadt és minden bele kiömlött. ¹⁹Jeruzsálem minden lakója tudomást szerzett erről, úgyhogy azt a telket nyelvükön Hakeldámának, vagyis Vérmezőnek nevezték el.

²⁰Mármost így szól az írás a zsoltárok könyvében:

lakóhelyükből váljék sivatag,
ne lakja senki sátrukat.

Továbbá:

tisztségét kapja meg más.

²¹Szükséges tehát, hogy valaki azok közül, akik mindig velünk tartottak, amíg az Úr Jézus közöttünk járt-kelt - ²²János keresztségétől fogva egészen mennybevétele napjáig - velünk együtt tanúskodjék az ő föltámadásáról." ²³Erre kijelöltek kettőt: Józsefet, akit Barszabbásznak, más néven Jusztusznak is hívtak, és Mátyást. ²⁴Azután így imádkoztak: "Urunk, ki mindenkinek szívét ismered, mutasd meg, e kettő közül melyikre esett választásod, ²⁵hogy elfoglalja ebben a szolgálatban, az apostoli rendben a helyet, melyet Júdás hűtlenül elhagyott és így az őt megillető helyre jutott." ²⁶Ezután sorsot vetettek rájuk. A sors Mátyásra esett, mire a többi tizenegy apostol közé sorolták.

2    A Szentlélek eljövetele. ¹Mikor elérkezett pünkösd napja, mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen. ²Hirtelen, mintha csak heves szélvész közeledett volna, zaj támadt az égből és egészen betöltötte a házat, ahol összegyűltek. ³Majd pedig szétoszló, tüzes nyelvek lobbantak föl előttük és leereszkedtek mindegyikükre. ⁴Valamennyien elteltek Szentlélekkel és különféle nyelveken kezdtek beszélni, úgy amint a Szentlélek szólásra indította őket.

⁵Ekkortájt az ég alatt található mindenféle nemzetből tartózkodtak istenfélő zsidók Jeruzsálemben. ⁶Mikor ez a zaj támadt, tömeg verődött össze és megzavarodott, mivel ki-ki tulajdon nyelvén hallotta beszélni őket. ⁷Meglepődtek, és álmélkodva mondták: "Ugye ezek, akik itt beszélnek, mindnyájan Galileából valók? ⁸Hogyan hallhatja akkor mindegyikünk saját anyanyelvét? ⁹Mi pártusok, médek, elamiták, Mezopotámia, Júdea, Kappadócia, Pontusz, Ázsia, ¹⁰Frígia, Pamfilia, Egyiptom és Líbia cirénei körzetének lakói, mi római zarándokok, ¹¹zsidók és prozeliták, krétaiak és arabok: halljuk, hogy a mi nyelvünkön hirdetik Isten csodálatos tetteit." Ámultak-bámultak valamennyien és kérdezgették egymástól: ¹²"Ugyan mi lehet ez?" ¹³Mások meg gúnyosan megjegyezték: "Teleitták magukat édes borral!"

Péter beszéde. ¹⁴Péter erre a többi tizenegy közül előlépett és emelt hangon ezt a beszédet intézte hozzájuk: "Zsidó férfiak és Jeruzsálem minden lakója! Vegyétek tudomásul és figyelemmel hallgassátok szavamat! ¹⁵Nem részegek ezek, ahogy azt ti gyanítjátok, hiszen a napnak harmadik órájában vagyunk, ¹⁶hanem ez az, amit megmondott Joel próféta:

¹⁷így szól az Isten:

ez történik majd az utolsó napokban:
szétárasztom minden emberre Lelkemet,
fiaitok és lányaitok prófétálni fognak,
az ifjak látomásokat látnak,
s álmokat álmodnak a vének.
¹⁸Még szolgáimra és szolgálóimra is kiárasztom
Lelkemet azokban a napokban,
hogy prófétai szót hallassanak.
¹⁹Csodákat támasztok fönn az égen és jeleket
lenn a földön:
vért és tüzet és gomolygó füstöt.
²⁰A nap árnyékba, a hold vérbe borul
mielőtt az Úr napja elérkezik,
az a nagy és nyilvánvaló.
²¹És mindenki üdvözülni fog,
aki segítségül hívja az Úr nevét.

Jézus messiásvoltának igazolása. ²²Izraelita férfiak, hallgassátok meg ezt az állításomat: a názáreti Jézust Isten igazolta előttetek azokkal a hatalmas csodákkal és jelekkel, amelyeket - mint ti is tudjátok - őáltala művelt köztetek. ²³Ezt a férfit Isten elhatározott rendelése és előretudása kiszolgáltatta nektek, s ti istentelenek keze által keresztre feszítettétek és meggyilkoltátok. ²⁴Isten azonban föloldozta a halál bilincseit és föltámasztotta őt. Lehetetlen is volt, hogy a halál fogva tartsa, ²⁵hiszen Dávid így jövendöl vele kapcsolatban:

szemem előtt az Úr mindenkoron,
nem inghatok meg: ő áll jobbomon.
²⁶Hát szívem örvend, nyelvem énekel,
és testem is békében nyugszik el.
²⁷Pokolnak lelkem, mert nem engeded,
nem hagyod, rothadásra szentedet.
²⁸Az élet útját mutatod meg nékem,
és eltöltesz orcád előtt gyönyörűséggel.

 ²⁹Testvéreim! Pátriárkánkról, Dávidról nyíltan beszélhetek előttetek. Ő meghalt, eltemették, és sírja mind a mai napig látható nálunk. ³⁰Mivel azonban próféta volt, ismerte Istennek számára esküvel tett ígéretét: az ő utódaiból ültet majd valakit trónjára. ³¹Ezért a jövőbe látva a Messiás föltámadásáról mondta, hogy sem az alvilágban nem marad, sem testét nem éri rothadás. ³²Ezt a Jézust támasztotta föl az Isten: ennek mi mindannyian tanúi vagyunk. ³³Miután tehát fölszállt az Isten jobbjára, elnyerte az Atyától, majd pedig kiárasztotta a megígért Szentlelket. Ez az, amit ti láttok és hallotok. ³⁴Hiszen nem Dávid szállt föl az égbe, s mégis azt mondja:

mondá az Úr az én Uramnak:
jobbom felől foglalj helyet,
³⁵míg lábad alá zsámolyul alázom
valamennyi ellenségedet.

³⁶Tudja meg tehát Izrael egész háza teljes bizonyossággal, hogy Isten Úrrá és Messiássá tette azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek."

A nép válasza és 3000 ember megtérése. ³⁷Ennek hallatára fájdalom járta át szívüket. "Mit tegyünk hát, testvérek?" - fordultak Péterhez és a többi apostolhoz ³⁸"Tartsatok bűnbánatot, felelte Péter, és keresztelkedjék meg mindegyiktek Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára. Ezzel elnyeritek a Szentlélek ajándékát. ³⁹Az ígéret ugyanis nektek és gyermekeiteknek szól, valamint azoknak, akik távol vannak ugyan, de akiket meghív magához Urunk Istenünk." ⁴⁰Számos egyéb szóval is bíztatta és buzdította őket: "Meneküljetek ki e gonosz nemzedék közül." ⁴¹Erre azok, akik hajlottak szavára, megkeresztelkedtek. Aznap mintegy háromezer lélek csatlakozott hozzájuk.

A közösség élete. ⁴²Ezek állhatatosan kitartottak az apostolok tanításában és közösségében, a kenyértörésben és az imádságban. ⁴³Szent félelem fogott el mindenkit, mert az apostolok által számos csodajel történt (Jeruzsálemben, és általános félelem uralkodott). ⁴⁴A hívek mind összetartottak és mindenük közös volt. ⁴⁵Birtokaikat eladták, és az árát szétosztották kinek-kinek a szükségéhez mérten. ⁴⁶Egy szívvel-lélekkel mindennap állhatatosan megjelentek a templomban. A kenyértörést házanként végezték, és örvendezve, tiszta szívvel fogyasztották el eledelüket. ⁴⁷Magasztalták az Istent és az egész nép szeretetében álltak. Az Úr pedig napról-napra növelte az üdvösségre rendeltek számát.

3    A béna meggyógyítása. ¹Péter és János egyszer a kilencórai imádság idején a templom felé tartott. ²Éppen akkor egy bénán született embert vittek arra. őt mindennap odavitték a templomnak úgynevezett Ékes-kapujához, hogy a templomba menőktől alamizsnát kérjen. ³Amikor meglátta Pétert és Jánost, amint éppen bemenőben voltak a templomba, alamizsnát kért tőlük. ⁴Péter, Jánossal együtt, rátekintett és így szólt: "Nézz ránk!" ⁵Erre az feléjük fordult, remélve, hogy kap tőlük valamit. ⁶Péter azonban ezt mondta neki: "Aranyom, ezüstöm nincs, de amim van, neked adom: a názáreti Jézus Krisztus nevében (kelj föl és) járj!" ⁷Ezzel jobb kezével megragadta és fölsegítette, mire annak tüstént erő szállt a lábába és ízületeibe, úgyhogy fölugrott és járni kezdett. ⁸Velük együtt bement a templomba, s ide-oda járkálva és ugrándozva dicsérte az Istent. ⁹Az egész nép látta, hogy jár és Istent magasztalja. ¹⁰Mikor pedig ráismertek, hogy ő az, aki alamizsnáért koldulva üldögélt a templom Ékes-kapujánál, nem tudták, hová legyenek a csodálkozástól amiatt, ami vele történt.

Péter beszéde. ¹¹Mivel nem tágított Péter és János mellől, az egész nép mintegy lenyűgözve köréjük gyűlt az úgynevezett Salamon-tornácba. ¹²Péter ennek láttára így kezdett beszélni a néphez: "Izraelita férfiak! Ugyan miért csodálkoztok ezen, vagy miért bámultok úgy ránk, mintha saját hatalmunkkal vagy jámborságunkkal értük volna el, hogy ez az ember járni tudjon? ¹³Ábrahám, Izsák, Jákob Istene, atyáink Istene megdicsőítette szolgáját, Jézust, akit ti kiszolgáltattatok és megtagadtatok Pilátus előtt, noha ez szabadon akarta bocsátani. ¹⁴Megtagadtátok a szentet és igazat. Egy gyilkos szabadon bocsátását kértétek, az élet szerzőjét pedig megöltétek. ¹⁵Isten azonban föltámasztotta őt holtából: ennek mi tanúi vagyunk. ¹⁶S mivel mi hiszünk benne, azért adott az ő segítségül hívása erőt ennek az embernek, akit láttok és ismertek; a tőle származó hit adta meg neki ezt az ép egészséget mindnyájatok szeme láttára.

Engedelmeskedj a Mózeshez hasonló prófétának és áldott leszel. ¹⁷De tudom testvérek, hogy tudatlanságból cselekedtetek, amint elöljáróitok is. ¹⁸Isten azonban ily módon vitte végbe azt, amit az összes próféták által már előre hirdetett, tudniillik, hogy Fölkentje szenvedni fog. ¹⁹Tartsatok hát bűnbánatot és térjetek meg, hogy Isten eltörölje bűneiteket, ²⁰elérkezzék az Úrtól a megenyhülés ideje és elküldje Jézust, a számotokra előre rendelt Messiást. ²¹Őt a mennynek kell befogadnia egészen a nagy megújulás koráig, melyről Isten már réges-rég beszélt szent prófétái által. ²²Mózes megmondta ugyanis:

Urunk Istenünk hozzám hasonló prófétát támaszt majd testvéreitek közül. Hallgassatok rá mindabban, amit majd mond nektek. ²³Mindazokat pedig, akik nem hallgatnak erre a prófétára, közösítsétek ki a népből.

²⁴Az összes próféta Sámueltől kezdve, és aki csak ő utána szólt, szintén ezeket a napokat hirdette. ²⁵Ti vagytok a prófétáknak és annak a szövetségnek fiai, amelyet Isten atyáinkkal kötött, mikor így szólt Ábrahámhoz: a te utódaid által részesül áldásban a föld minden nemzetsége. ²⁶Isten szolgájának föltámasztása után először hozzátok küldte el őt, hogy áldástokra váljék, ha mindegyiktek megtér gonoszságából."

4    Péter és János a főtanács előtt. ¹Még beszéltek a néphez, mikor a papok, a templomőrség parancsnoka és a szadduceusok odamentek hozzájuk. ²Rossz néven vették ugyanis, hogy tanítják a népet, és Jézus példájával a halálból való föltámadást hirdetik. ³Letartóztatták tehát, s mivel már esteledett, másnapig őrizetbe helyezték őket. ⁴A beszéd hallgatóságából pedig sokan hívők lettek, úgyhogy a férfi hívek száma elérte az ötezret.

A nagytanács előtt ⁵Másnap összegyűltek Jeruzsálem elöljárói, vénei és írástudói, meg Annás főpap is, ⁶valamint Kajafás, János és Sándor, s mindenki, aki a főpapi osztályhoz tartozott. ⁷Előállították és faggatni kezdték őket: "Micsoda hatalommal, vagy kinek a nevében tettétek ezt?"

⁸Ekkor Péter Szentlélekkel telve így válaszolt: "Népünk elöljárói és ti, vének (halljátok)! ⁹Ha ma egy nyomorékon gyakorolt jótett miatt azért hallgattok ki minket, hogy vajon mitől is gyógyult meg, ¹⁰hát tudjátok meg ti mindnyájan és Izrael egész népe, hogy annak a názáreti Jézus Krisztusnak segítségével áll ez itt előttetek egészségesen, akit ti keresztre feszítettetek, de akit Isten föltámasztott holtából. ¹¹Ő az a kő, amelyet ti, az építők elvetettetek, de mégis szegletkővé lett. ¹²Nincsen üdvösség senki másban, mert nincs más senki az emberek közt az ég alatt, akiben üdvözülnünk kellene."

¹³Amikor látták Péter és János bátor szókimondását, s megtudták, hogy írástudatlan és tanulatlan emberek, meglepődtek. Fölismerték, hogy Jézus kíséretébe tartoztak. ¹⁴Mivel azonban a meggyógyított embert is mellettük látták, semmi ellenvetést sem tehettek. ¹⁵Kiküldték hát őket, a gyűlésteremből, s aztán így tanakodtak: ¹⁶"Mitévők legyünk ezekkel az emberekkel? Hiszen Jeruzsálem minden lakója tudja, s nem is tagadhatjuk, hogy nyilvánvaló csoda történt általuk. ¹⁷De hogy méginkább el ne terjedjen híre a nép között, fenyegessük meg őket, hogy ne beszéljenek többé senkinek se erről az emberről." ¹⁸Ezután behívatták őket, s megparancsolták, hogy egyáltalán ne beszéljenek, és ne tanítsanak Jézus nevében. ¹⁹Erre Péter és János így válaszolt: "Magatok ítéljétek meg, Isten előtt helyes volna-e inkább rátok hallgatni, mint az Istenre? ²⁰Mi nem hallgathatunk arról, amit láttunk és hallottunk!" ²¹Erre újabb fenyegetések közt a népre való tekintettel szabadon bocsátották őket, mert semmi jogcímet sem találtak megbüntetésükre. Mindenki dicsőítette ugyanis Istent, a megtörtént esemény miatt, ²²hiszen több mint negyven éves volt az ember, akivel ez a csodás gyógyulás megtörtént.

Hálaadás. ²³Kiszabadulásuk után övéikhez mentek és hírül vitték, hogy mi mindent mondtak nekik a főpapok és a vének. ²⁴Ennek hallatára azok egy szívvel-lélekkel fölfohászkodtak Istenhez ezekkel a szavakkal: "Urunk, te alkottad az eget és a földet, meg a tengert s mindazt ami bennük van. ²⁵Te így szóltál  a Szentlélek által Dávid szolgád ajkával:

miért, hogy a nemzetek háborognak?
Hívságokon a népek miért agyarognak?
²⁶Fölkelnek a földnek királyai,
az Úr ellen s az ő Fölkentje ellen
a fejedelmek összetanakodnak.

²⁷Valóban e városban egybegyűltek fölkent szent szolgád, Jézus ellen, Heródes és Poncius Pilátus a pogány nemzetekkel és Izrael népével, ²⁸hogy végrehajtsák, aminek megtörténtét hathatós akaratod elhatározta. ²⁹Most tehát Urunk, tekints fenyegetőzésükre, és add meg szolgáidnak, hogy teljes bizalommal hirdessék igédet. ³⁰Nyújtsd ki kezedet, hogy gyógyulások, jelek és csodák történjenek szent szolgád, Jézus által."

³¹Amint így imádkoztak, megrendült a hely, ahol egybegyűltek. Mindnyájan elteltek Szentlélekkel, és bátor bizalommal hirdették az Isten igéjét.

A keresztények élete. ³²A hívők sokaságának egy volt a szíve-lelke. Egyikük sem mondott birtokából semmit sem a saját tulajdonának, hanem mindenük közös volt. ³³Az apostolok pedig nagy hatással tettek tanúságot az Úr Jézus (Krisztus) föltámadásáról, és nagy kegyelem munkálkodott mindnyájukban. ³⁴Nem is akadt köztük szűkölködő, mert azok, akiknek földjük vagy házuk volt, eladták, s az eladott javak árát elhozták és az apostolok lába elé tették. ³⁵Ebből aztán mindenkinek adtak kinek-kinek szükségéhez mérten. ³⁶József, a ciprusi származású levita, aki az apostoloktól a Barnabás nevet kapta - ez annyit jelent, mint a vigasztalás fia - eladta a birtokában lévő szántóföldet, fogta az árát és az apostolok lába elé tette.

5    Ananiás és Szafira bűnhődése. ¹Az Ananiás nevű férfi feleségével, Szafírával együtt eladta egyik birtokát. ²Feleségének tudtával azonban visszatartott az árából s csak egy részt vitt magával és tett az apostolok lába elé. ³Péter azonban így szólt hozzá: "Ananiás, hogyan csábíthatta el szívedet a sátán, hogy be akarod csapni a Szentlelket, s hogy magadnál tartasz egy részt a föld árából? ⁴Ugye a magadé maradhatott volna, ha pedig eladod, te rendelkezhettél volna vele? Miért vetemedtél ilyen dologra? Nem embereknek hazudtál, hanem Istennek!" ⁵E szavak hallatára Ananiás holtan rogyott össze. Nagy félelem fogta el mindazokat, akik ezt hallották. ⁶A fiatalabb emberek pedig mindjárt fölemelték, aztán kivitték és eltemették. ⁷Körülbelül három óra múlhatott el, amikor belépett felesége, mit sem tudva a történtekről. ⁸"Mondd csak (asszony), szólította meg Péter, csakugyan ennyiért adtátok el a földet? "Igen, ennyiért" - felelte az. ⁹Péter ekkor rászólt: "Mire való volt megegyeznetek abban, hogy próbára tegyétek az Úr Lelkét? Nézd, azok, akik eltemették férjedet, már a küszöbre tették a lábukat, hogy téged is kivigyenek." ¹⁰Erre az nyomban holtan rogyott össze lábainál. A belépő ifjak már halva találták; kivitték tehát és a férje mellé temették. ¹¹Nagy félelem fogta el az egész egyházat, s mindenkit, aki csak hallott erről az eseményről.

Jelek és csodák. ¹²Az apostolok által sok csodajel történt a nép között. Mindnyájan teljes egyetértésben tartózkodtak Salamon tornácában. ¹³Mások közül senki sem mert közéjük elegyedni, a nép azonban nagyra becsülte őket. ¹⁴Az Úrban hívő férfiak és nők sokasága pedig egyre növekedett. ¹⁵Végül még a betegeket is kivitték az utcákra, s ott ágyakra és hordszékekre fektették őket, hogy ha Péter arra megy, legalább az árnyéka érje valamelyiküket (s megszabaduljanak betegségükből). ¹⁶Sőt a Jeruzsálemhez közel eső helységek népe is odatódult, magukkal hozva a betegeket és a tisztátalan lelkektől gyötörteket, s ezek mind meggyógyultak.

Az apostolok újra a nagytanács előtt. ¹⁷De a főpapot és környezetét - vagyis a szadduceusok pártját - féltékenység fogta el. ¹⁸Lefogatták tehát az apostolokat és nyilvános börtönbe vetették őket. ¹⁹Az Úr angyala azonban éjjel kinyitotta a börtön ajtaját, kivezette őket és így szólt hozzájuk: ²⁰"Menjetek, álljatok ki és hirdessétek a népnek a templomban az erről az életről szóló tanítást!" ²¹Hallgattak rá, s virradatkor bementek a templomba és prédikálni kezdtek.

Mikor a főpap és kísérete megérkezett, összehívták a főtanácsot - vagyis a zsidó nép összes véneit -, és üzentek a börtönbe, hogy vezessék elő őket. ²²De mikor a szolgák odaértek (és kinyitották) a börtönt, nem lelték őket. ²³Visszatértek tehát és jelentették: "A börtönt ugyan gondosan zárva találtuk, az őrök is ott álltak az ajtó előtt, de mikor benyitottunk, odabenn senkit sem találtunk."

²⁴A templomőrség parancsnoka és a főpapok a hír hallatára nem tudták elképzelni, mi történhetett. ²⁵Egyszer csak beállított valaki s hírül hozta nekik: "Azok a férfiak, akiket ti börtönbe vetettetek, a templomban vannak és tanítják a népet." ²⁶Erre a parancsnok szolgáival együtt elment és elhozta őket. Erőszakot nem alkalmaztak, mert féltek, hogy a nép kövekkel támad ellenük. ²⁷Elővezették tehát őket és a főtanács elé állították. Majd a főpap kérdőre vonta őket: 28"Szigorúan megparancsoltuk nektek, hogy ne tanítsatok róla, és mégis egész Jeruzsálemet elárasztottátok tanításotokkal, s ránk akarjátok hárítani annak az embernek a vérét." ²⁹De Péter és a többi apostol így válaszolt: "Inkább kell engedelmeskedni Istennek, mint az embereknek! ³⁰Atyáink Istene föltámasztotta Jézust, akit ti a keresztfára feszítve meggyilkoltatok. ³¹Isten jobbja Fejedelemmé és Üdvözítővé emelte őt, hogy megtérítse Izraelt és megbocsássa bűneit. ³²Ezeknek a dolgoknak tanúi vagyunk mi és a Szentlélek, akit Isten megadott mindazoknak, akik engedelmeskednek neki."

³³A hallgatóság erre olyan haragra lobbant, hogy arra gondoltak, megölik őket. ³⁴Fölállt azonban a főtanács egyik tagja, egy Gamáliel nevű farizeus, az egész nép előtt tiszteletben álló törvénytudó. Rövid időre kiküldette a vádlottakat, majd ezt a beszédet intézte a többiekhez: ³⁵"Izraelita férfiak: fontoljátok meg, mit akartok tenni ezekkel az emberekkel. ³⁶Nemrégiben föllépett ugyanis Teudás, aki nagyra tartotta magát. Szám szerint mintegy négyszáz férfi csatlakozott hozzá, de őt magát megölték, azokat pedig, akik hittek benne, szétverték és megsemmisítették. ³⁷Utána meg a galileai Júdás lépett föl a népszámlálás idején és maga köré csábította a népet. Elpusztult azonban ő is, és minden követője szétszóródott. ³⁸Ezért én most azt mondom nektek: ne zaklassátok ezeket az embereket, hanem engedjétek őket szabadon. Ha ugyanis ez a törekvés vagy ez a mozgalom emberektől származik, fölbomlik, ³⁹de ha az Istentől van, nem tudjátok szétoszlatni őket, különben úgy tűnnék föl, mintha Isten ellen tusakodnátok."

⁴⁰Azok igazat adtak neki. Behívatták az apostolokat, megbotoztatták őket, aztán meghagyták nekik, hogy ne beszéljenek Jézusról, s végül is szabadon engedték őket. ⁴¹Ők pedig örvendezve távoztak a főtanács elől, mivel méltóknak bizonyultak, hogy Jézusért gyalázatot szenvedjenek. ⁴²Továbbra is mindennap tanítottak és hirdették a templomban és magánházakban Jézust, a Messiást.

6    Szükségük van segítségre. ¹Ekkor a tanítványok szaporodtával zúgolódás támadt a görögök között a zsidók ellen, mert özvegyeiket elhanyagolták a mindennapi alamizsna-osztogatásnál. ²Ezért a tizenkettő összehívta a tanítványok gyülekezetét. "Nem volna rendjén, - mondták - hogy az asztalnál szolgáljunk, s közben elhanyagoljuk az Isten igéjét. ³Azért testvérek, válasszatok ki magatok közül hét jó hírben álló, bölcs és Szentlélekkel eltelt férfit, akiket megbízhatunk ezzel a föladattal. ⁴Mi pedig  majd az imádságnak és az ige szolgálatának szenteljük magunkat." ⁵Ez a beszéd az egész gyülekezet tetszését megnyerte. Kiválasztották tehát Istvánt, akit hit és Szentlélek töltött el, továbbá Fülöpöt, Prohoroszt, Nikánort, Timónt, Parmenászt és Miklóst, az antiochiai prozelitát.

⁶Ezeket az apostolokhoz kísérték, azok pedig imádság közben rájuk tették kezüket.

⁷Isten igéje meg tovább terjedt, úgyhogy a tanítványok száma igen megszaporodott Jeruzsálemben, sőt a papok közül is tömegesen hódoltak meg a hitnek.

Vád István ellen. ⁸Istvánt kegyelem és erő töltötte el, és nagy csodajeleket művelt a nép között. ⁹Néhányan fölléptek ugyan a libertinusok, a ciréneiek, az alexandriaiak meg a Kilíkiából és Ázsiából valók zsinagógájából, és vitatkozni kezdtek Istvánnal, ¹⁰de olyan bölcsen beszélt a Lélek által, hogy nem tudtak ellenállni neki. ¹¹Erre fölbujtattak néhány embert, akik ezt állították: "Hallottuk, amint káromló szavakat mondott Mózes és Isten ellen." ¹²Így aztán annyira fölizgatták a népet, a véneket és az írástudókat, hogy végül is rárontottak, megragadták és elhurcolták a főtanács elé. ¹³Ott hamis tanúkat szólaltattak meg: "Ez az ember minduntalan a szent hely és a törvény ellen beszél. ¹⁴Hallottuk ugyanis, mikor azt hangoztatta, hogy a názáreti Jézus romba dönti ezt a helyet, és megváltoztatja a Mózestől ránk hagyott szokásokat." ¹⁵Erre a főtanács valamennyi tagja mind őt figyelte, s olyannak látták arcát, mint egy angyalét.

7    István beszéde. ¹"Valóban így áll a dolog?" - kérdezte a főpap. ²Erre ő így kezdett beszélni: "Testvéreim és atyák, hallgassatok meg! A dicsőség Istene megjelent atyánknak Ábrahámnak, mikor  az még Mezopotámiában tartózkodott, vagyis mielőtt Háránba költözött volna, ³és így szólt hozzá: hagyd el földedet és rokonságodat, és menj arra a földre, amelyet én mutatok neked. ⁴Erre ő eltávozott a káldeusok földjéről és Háránba költözött. Innen pedig atyja halála után erre a földre vezette át, ahol most is laktok. ⁵Nem juttatott belőle neki még egy talpalatnyi földet sem, de megígérte, hogy birtokul adja majd neki és halála után utódainak - bár ekkor még nem fia. ⁶Isten azt is megmondta, hogy utódai hazátlanok lesznek idegen földön, s hogy szolgaságba hajtják és sanyargatják őket négyszáz esztendőn keresztül. ⁷De én ítéletet ülök a nemzet fölött, amelynek szolgái lesznek, mondta Isten, s ezután kivonulnak és ezen a helyen fognak nekem szolgálni.

⁸Egyben megkötötte vele a körülmetélés szövetségét. Így születik neki Izsák, akit körülmetélt a nyolcadik napon, Izsáknak meg Jákob, Jákobnak pedig a tizenkét pátriárka. ⁹A pátriárkák irigységből eladták Józsefet Egyiptomba. ¹⁰Isten azonban vele volt és minden viszontagságán keresztül segítette. Kegyeltté tette és bölcsességet adott neki a fáraó, Egyiptom királya előtt, úgy hogy ez megtette Egyiptom és egész udvara kormányzójává. ¹¹Akkoriban éhínség és nagy nyomor támadt egész Egyiptomban meg Kánaánban, és atyáink nem találtak élelmet maguknak. ¹²Jákob azonban meghallotta, hogy Egyiptomban van gabona. Elküldte hát atyáinkat első ízben. ¹³Második útjuk alkalmával József fölfedte kilétét testvérei előtt, s így a fáraó előtt kitudódott József származása. ¹⁴Majd József magához hívatta atyját, Jákobot, hetvenöt lelket számláló egész rokonságával együtt. 15Jákob tehát leköltözött Egyiptomba, s ott halt meg ő is, atyáink is. ¹⁶Szíchembe szállították és abba a sírba temették el őket, amelyet Ábrahám ezüstpénzen vett meg a szíchemi Hémor fiaitól.

¹⁷Amikor már közel volt az Istentől Ábrahámnak tett ígéret ideje, a nép egyre nőtt és szaporodott Egyiptomban, ¹⁸amíg csak egy más király nem vette át az uralmat Egyiptom fölött, aki nem ismerte Józsefet. ¹⁹Ez álnok módon bánt nemzetünkkel: azzal sújtotta atyáinkat, hogy ki kellett tenniük csecsemőiket, hogy ne maradjanak életben.

²⁰Ebben az időben született Mózes, aki Isten kedveltje volt. ²¹Három hónapig az apai házban táplálták, s amikor kitették, a fáraó lánya vette magához, és fia gyanánt neveltette. 22Mózest megtanították az egyiptomiak minden bölcsességre. Szavaiban és tetteiben egyaránt hatalmas volt. ²³Amikor betöltötte negyvenedik évét, az a gondolata támadt, hogy meglátogatja testvéreit, Izrael fiait. ²⁴Mikor pedig látta, hogy egyikükkel igazságtalanul bánnak, védelmére kelt. Úgy állt bosszút a megkínzott emberért, hogy agyonütötte az egyiptomit. ²⁵Azt hitte, testvérei megértik, hogy Isten általa szabadítja föl őket, de azok nem értették meg. ²⁶Másnap megjelent köztük, amikor éppen perlekedtek. Ezekkel a szavakkal békítgette őket: Emberek, testvérek vagytok, hát miért bántjátok egymást? ²⁷De az, aki bántalmazta a társát, félrelökte és rászólt: ki tett téged elöljárónkká vagy bírónkká? ²⁸Csak nem akarsz megölni, mint ahogy tegnap megölted az egyiptomit? ²⁹E szavak hallatára Mózes elmenekült és Madián földjére vándorolt, ahol két fia született.

³⁰Negyven esztendő telt el, mikor Sínai hegyének pusztájában angyal jelent meg neki egy égő csipkebokor lángjában. ³¹Mózes a jelenség láttára meglepődött, amint azonban odament, hogy megtekintse, az Úr szava hallatszott: ³²én vagyok atyáid Istene, Ábrahám, Izsák és Jákob Istene. Mózes megrettent és nem mert odanézni. ³³Az Úr pedig így beszélt hozzá: oldd le a sarut lábadról, mert szent föld az a hely, amelyen állsz. ³⁴Jól láttam népem nyomorúságát Egyiptomban, hallottam sóhajtásukat. Azért szálltam alá, hogy megszabadítsam őket. Most hát Egyiptomba küldlek téged.

³⁵Isten azt a Mózest küldte vezérül és szabadítóul a csipkebokorban megjelent angyal által, akit megtagadtak, mikor azt mondták: ki rendelt téged elöljárónkká vagy bírónkká? ³⁶Ő vezette ki őket, ő művelt csodajeleket Egyiptom földjén, a Vörös-tengernél és pusztában negyven esztendőn keresztül. ³⁷Ez a Mózes mondta Izrael fiainak: hozzám hasonló prófétát támaszt majd nektek Isten testvéreitek közül, őt hallgassátok. ³⁸A pusztai együttlét során ő érintkezett az angyallal, aki Sínai hegyén szólott hozzá és atyáinkhoz. Ő vette át az élet igéit, hogy velük közölje azokat. ³⁹Ám atyáink nem akartak engedelmeskedni neki, hanem visszautasították, és szívükben visszavágytak Egyiptomba. ⁴⁰Ezért szólították föl Áront is: készíttess számunkra isteneket, azok vezessenek minket. Nem tudjuk ugyanis, mi történik a Mózessel, aki kihozott minket Egyiptom földjéről. ⁴¹Egy borjúnak a bálványképét készítették el azokban a napokban. Áldozatot mutattak be a bálványnak és örömük telt saját kezük alkotásában. ⁴²Ezért Isten elfordult tőlük, és hagyta, hogy a csillag- sereget tiszteljék, amint meg van írva a próféták könyvében:

⁴⁴A szövetség sátra atyáinkkal volt a pusztában. Így rendelte el azt ő, amikor közölte Mózessel, hogy a látott minta szerint kell elkészítenie. ⁴⁵Ezt örökölték atyáink és behozták ide, mikor Józsue vezetésével birtokba vették a pogányok földjét, akiket Isten kiűzött atyáink elől. Így volt az egészen Dávid koráig. ⁴⁶Ő kegyelmet talált Istennél, és könyörgött hozzá, hadd készíthessen hajlékot Jákob Istenének. ⁴⁷A templomot azonban Salamon építette föl. ⁴⁸Csakhogy a Magasságbeli nem lakik emberi munkával emelt épületben, miként a próféta mondja:

                        ⁴⁹az én trónom az ég,
                 és a föld lábaim zsámolya
                 Miféle házat építenétek nekem? - kérdi az Úr.
                 Ugyan hol lenne az én nyugvóhelyem?
                        ⁵⁰Hát nem az én kezem alkotott mindent?

Zárlat. ⁵¹Ti keménynyakúak, ti körülmetéletlen szívűek és fülűek! Mindig ellenálltatok a Szentléleknek, ti is, akárcsak atyáitok! ⁵²Melyik prófétát nem üldözték atyáitok? Leöldösték azokat, akik az Igaz eljöveteléről jövendöltek. Ti pedig árulói és gyilkosai lettetek neki, ⁵³ti, akik az angyalok közvetítésével átvettétek ugyan a törvényt, de meg nem tartottátok."

István vértanúsága. ⁵⁴Amikor ezt meghallották, szívüket elöntötte a méreg, és fogukat vicsorították feléje. ⁵⁵Ő azonban Szentlélekkel eltelve föltekintett az égre és, megpillantva az Isten dicsőségét ⁵⁶és Jézust, amint az Isten jobbján áll,  fölkiáltott: "Bizony látom a megnyílt eget, s az Emberfiát, amint az Isten jobbján áll!" ⁵⁷Erre azok nagy hangon fölkiáltottak és befogták fülüket. ⁵⁸Azután egy emberként rárontottak s a városon kívül vonszolva megkövezték. A tanúk pedig ruhájukat egy Saul nevű ifjú lábához rakták le. ⁵⁹Amikor megkezdték István megkövezését, az így imádkozott: "Uram Jézus, vedd magadhoz lelkemet!" ⁶⁰Mikor pedig térdre rogyott, fönnhangon kiáltotta: "Uram, ne ródd föl nekik ezt a bűnt!" Alighogy ezt mondta, kilehelte lelkét.

8    Egyházüldözés. ¹Saul pedig helyeselte meggyilkolását. Azon a napon nagy üldözés tört ki a jeruzsálemi egyház ellen. Az apostolok kivételével valamennyien szétszéledtek Júdea és Szamária tájékára. ²Istvánnak pedig istenfélő emberek megadták a végtisztességet és igen megsiratták. ³Saul meg sanyargatta az egyházat: sorra járta a házakat, elhurcolta a férfiakat és asszonyokat és fogságba vetette őket.

Fülöp Szamáriában. ⁴A szétszéledt hívek, ahol csak megfordultak, hirdették az igét. ⁵Így mikor Fülöp eljutott Szamária városába, az ottaniaknak a Messiásról kezdett prédikálni. ⁶A tömeg, amikor látta és hallotta, hogy Fülöp csodákat művel, teljes figyelemmel hallgatta szavait. ⁷A tisztátalan lélek ugyanis nagy kiáltással eltávozott sok ördögtől megszállt emberből, s még sok béna és sánta is meggyógyult. ⁸Emiatt aztán nagy lett az öröm abban a városban.

Simon mágus. ⁹Már régóta élt ebben a városban egy Simon nevű férfi. Ez varázsló volt, és elámította Szamária népét azzal, hogy valami fontos személyiségnek adta ki magát. ¹⁰Az egész lakosság apraja-nagyja hallgatott rá, s azt  mondták: "Ez az Istennek igazán hatalmas ereje!" ¹¹Ragaszkodtak hozzá, mert már jó ideje félrevezette őket varázslataival. ¹²De mikor hittek Fülöpnek, aki Isten országát és Jézus Krisztust hirdette nekik, a férfiak és asszonyok egyaránt megkeresztelkedtek. ¹³Sőt maga Simon is hívő lett, s megkeresztelkedése után Fülöphöz szegődött. A jelek és a történt nagy csodák láttára pedig csodálattal telt el.

¹⁴Mikor a Jeruzsálemben tartózkodó apostolok hallották, hogy Szamária befogadta az Isten igéjét, elküldték hozzájuk Pétert és Jánost. ¹⁵Ezek odaérkeztük után imádkoztak értük, hogy rájuk szálljon a Szentlélek. ¹⁶Még ugyanis egyikükre sem szállt le, mivel addig csak az Úr Jézus nevében voltak megkeresztelve. ¹⁷Rájuk tették tehát kezüket, s azok megkapták a Szentlelket. ¹⁸Amint pedig Simon látta,  hogy az apostolok kézrátételére leszáll a Szentlélek, pénzt ajánlott föl nekik e szavakkal: ¹⁹"Adjatok nekem is olyan hatalmat, hogy akire csak ráteszem a kezemet, elnyerje a Szentlelket." ²⁰Péter megfeddte. "Vesszen el a pénzed veled együtt, mivel azt gondoltad, hogy az Isten adományát pénzen meg lehet vásárolni. ²¹Semmi közöd vagy jogod sincs ehhez a dologhoz, mert szíved nem tiszta Isten előtt. ²²Térj meg tehát gonoszságodból, kérd Istent, hogy bocsássa meg szívednek ezt a gondolatát. ²³Látom ugyanis, hogy elöntött a keserű epe és rabul ejtett a gonoszság köteléke." ²⁴"Könyörögjetek értem az Úrhoz, - kérte ekkor Simon - hogy semmi se érjen abból, amiről beszéltetek."

 ²⁵Azok pedig miután tanúságot tettek és az Úr igéjét hirdették, visszatértek Jeruzsálembe. Közben még sok szamáriai faluban hirdették az evangéliumot.

Az etióp udvarnok megtérése. ²⁶Az Úr angyala pedig így szólt Fülöphöz: "Kelj föl és menj délre a Jeruzsálemből Gázába vezető elhagyott útra." ²⁷Fölkerekedett tehát és odasietett. Akkor egy etióp ember - mégpedig az etiópok királynőjének, Kandakénak magas rangú udvari tisztje, főkincstárosa - éppen Jeruzsálemben volt imádkozni. ²⁸Visszatértében kocsiján ülve Izajás prófétát olvasgatta. ²⁹A Lélek ekkor ezt sugallta Fülöpnek: "Indulj és szegődj ahhoz a kocsihoz!" ³⁰Fülöp oda is sietett és meghallotta, hogy Izajás prófétát olvassa. Megkérdezte tőle: "Ugyan bizony megérted-e amit olvasol?" ³¹"Hogyan is érthetném, - viszonozta az - hacsak valaki meg nem magyarázza?" Meg is kérte Fülöpöt, hogy szálljon föl és üljön melléje. ³²Az Írásnak pedig éppen a következő szakaszát olvasta:

³⁴"Kérlek, kiről mondja ezt a próféta, - érdeklődött Fülöptől az udvarnok - önmagáról vagy valaki másról?" ³⁵Erre Fülöp beszélni kezdett és ebből az Írásból kiindulva Jézust hirdette neki. ³⁶Amint így tovább haladtak az úton, egy tóhoz jutottak. Az udvarnok fölkiáltott: "Nézd csak itt víz van: mi gátol meg abban, hogy megkeresztelkedjem?" ³⁷(Fülöp így válaszolt: "Ha teljes szívvel hiszel, lehetséges." Ő erre kijelentette: "Hiszem, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia.") ³⁸S ezzel megállíttatta a kocsit. Fülöp és az udvarnok bementek együtt a vízbe, s Fülöp megkeresztelte őt. ³⁹Alighogy kiléptek a vízből, az Úr lelke elragadta Fülöpöt. Az udvarnok nem is látta őt többé, de azért boldogan folytatta útját. ⁴⁰Fülöp pedig Azótusban termett, és amíg csak Cézáreába nem ért, útközben minden helységben hirdette az evangéliumot.

9    Saul megtérése. ¹Saul pedig még mindig dühtől lihegve halállal fenyegette az Úr tanítványait. A főpap elé járulva kérte, ²adjon neki ajánlólevelet a damaszkuszi zsinagógához, hogy megkötözve Jeruzsálembe hozhassa azokat a férfiakat és asszonyokat, akikről ki tudja deríteni, hogy ezt a tanítást követik. ³Útközben már Damaszkusz közelébe érkezett, amikor hirtelen mennyei fény ragyogta körül. ⁴A földre zuhanva hallotta, hogy egy hang így szól hozzá: "Saul, Saul, miért üldözöl engem?" ⁵Erre megkérdezte: "Ki vagy te, Uram?" "Én vagyok Jézus, - felelte - akit te üldözöl. (Nehéz neked az ösztöke ellen rugdalóznod." Erre remegve és álmélkodva így szólt: "Uram, mit akarsz tőlem, mit tegyek?" ⁶ Az Úr ezt válaszolta:) Kelj föl, menj be a városba, ott majd megmondják, mit kell tenned." ⁷Útitársai lenyűgözve álltak mellette, mert, bár a hangot hallották, senkit sem láttak. ⁸Saul meg, mikor föltápászkodott a földről, hiába nyitotta ki a szemét, semmit sem látott. Úgy vezették be kézen fogva Damaszkuszba. ⁹Három napig nem látott s étlen-szomjan maradt.

Saul megkeresztelkedése. ¹⁰Élt akkor Damaszkuszban egy Ananiás nevű tanítvány. Ezt az Úr látomásban megszólította: "Ananiás!" "Itt vagyok Uram", - felelte. ¹¹Az Úr ekkor ezt az utasítást adta neki: "Azonnal menj el az úgynevezett Egyenes utcába. Júdás házában keress föl egy Saul nevű tarzuszi férfit, most éppen imádkozik." ¹²Az látomásban megpillantott akkor egy Ananiás nevű férfit, amint belép és ráteszi kezét, hogy visszanyerje látását. ¹³"Uram, - felelte Ananiás - több felől hallottam erről az emberről, hogy milyen sokat ártott Jeruzsálemben szentjeidnek. ¹⁴Itt meg fölhatalmazása van a főpapoktól, hogy bilincsbe verje mindazokat, akik a te nevedet hívják segítségül." ¹⁵Az Úr azonban így szólt hozzá: "Menj csak, mert őt választottam eszközül, hogy nevemet hirdesse a pogányok, királyok és Izrael fiai előtt. ¹⁶Megmutatom majd neki, mennyit kell értem szenvednie." ¹⁷Ananiás elindult, belépett a házba és e szavak kíséretében tette rá a kezét: "Saul testvérem, engem az Úr Jézus küldött, aki megjelent neked az ide vezető úton, hogy visszanyerd látásodat és eltelj Szentlélekkel." ¹⁸Tüstént valami hályog féle vált le a szeméről és visszanyerte szemevilágát. ¹⁹Erre azonnal megkeresztelkedett, majd ételt vett magához és erőre kapott.

Saul Damaszkuszban beszél. ²⁰Ezután bizonyos ideig a damaszkuszi tanítványok között tartózkodott. Hamarosan hirdetni kezdte a zsinagógákban Jézusról, hogy ő az Isten Fia. ²¹Azok pedig, akik hallgatták, csodálkozva megjegyezték: "Hát nem ő az, aki Jeruzsálemben vesztére tört azoknak, akik ennek az embernek hívei, s ide is azért jött, hogy bilincsbe verve hurcolja őket a főpapok elé?" ²²Saul pedig mind nagyobb erővel lépett föl és zavarba hozta a damaszkuszi zsidókat, mivel bizonyította, hogy Jézus a Messiás.

Saul Jeruzsálembe megy. ²³Hosszabb idő elmúltával a zsidók azon kezdtek tanakodni, hogy megölik őt. ²⁴Saulnak azonban tudomására jutott a tervük. Azok viszont még a kapukat is éjjel-nappal szemmel tartották, hogy meg tudják gyilkolni. ²⁵Végül a tanítványok éjnek idején a falon keresztül szöktették ki, úgy hogy egy kosárban bocsátották le. ²⁶Jeruzsálembe érve a tanítványokhoz akart csatlakozni, de mindenki tartott tőle, mert nem akarták elhinni, hogy ő is tanítvánnyá lett. ²⁷Végül Barnabás maga mellé vette és elkísérte az apostolokhoz.  Elbeszélte nekik, hogyan látta meg útközben az Urat, hogy az mit mondott nekik, s hogy milyen nyíltan kiállott Damaszkuszban Jézus ügye mellett. ²⁸Ettől kezdve velük együtt járt-kelt Jeruzsálemben, s nyíltan megvallotta az Urat. ²⁹A görög nyelvű zsidókhoz is beszélt és vitába szállt velük. Ezek azonban az élete ellen törtek. ³⁰Amikor ez a testvérek tudomására jutott, lekísérték Cézáreába és Tarzuszba küldték.

Az egyház békében. ³¹Az egyház ekkor egész Júdeában, Galileában és Szamáriában békét élvezett és tovább terjedt. Az Úr félelmében élt és a Szentlélek vigasza töltötte el.

Péter Liddában és Joppéban. ³²Péter ekkor mindenfelé körüljárt és így eljutott a liddai hívekhez is. ³³Itt egy Éneász nevű béna emberre talált, aki már nyolc éve ágyban fekvő beteg volt. ³⁴"Éneász, - szólította meg Péter - Urunk Jézus Krisztus meggyógyít téged. Kelj föl és vesd be ágyadat." ³⁵Az föl is kelt azonnal. Lidda és Száron valamennyi lakója megtekintette őt és megtért az Úrhoz. ³⁶Joppéban élt akkor egy Tabita nevű asszony. A neve annyit jelent, mint gazella. Ez egészen a jócselekedeteknek és az alamizsnálkodásnak szentelte magát. ³⁷Éppen azokban a napokban megbetegedett és meghalt. Lemosták tehát és kiterítették az emeleti teremben. ³⁸Minthogy pedig Joppé közel van Liddához, és a tanítványok meghallották, hogy Péter ott tartózkodik, két embert küldtek hozzá ezzel a kéréssel: "Ne sajnáld a fáradságot és jöjj el hozzánk!" Péter erre velük együtt útnak indult. ³⁹Amint megérkezett, fölvezették a fölső szobába. Az özvegyek mind körülállták, és sírva mutogatták neki azokat a köntösöket és ruhákat, amelyeket Tabita még életében készített számukra. ⁴⁰Péter mindenkit kiküldött, aztán térdre borulva imádkozott. Majd a halott felé fordulva így kiáltott: "Tabita, kelj föl!" Erre az fölnyitotta szemét, s mikor meglátta Pétert fölült. ⁴¹Ő odanyújtotta kezét és fölsegítette. Azután behívta a híveket meg az özvegyeket, és átadta nekik az életre keltettet. ⁴²Az eseménynek egész Joppéban híre terjedt, és sokan hívei lettek az Úrnak. ⁴³Péter pedig még meglehetősen sok ideig Joppéban maradt egy Simon nevű tímárnál.

10    Kornéliusz látomása. ¹Cézáreában élt akkor egy Kornéliusz nevű férfi, az itáliainak nevezett zászlóalj századosa. ²Jámbor és istenfélő ember volt egész háza népével együtt. Sok alamizsnát osztott ki a nép között, és állandóan imádkozott Istenhez. ³Egyszer a nap kilencedik órájában egy látomásban tisztán látta, hogy az Isten angyala belép hozzá és megszólítja: "Kornéliusz!" ⁴Ő rátekintett és megrémülve kérdezte: "Mi az, Uram?" Az így szólt: "Imádságaid és alamizsnád fölszálltak Isten színe elé, s ő megemlékezett róluk. ⁵Azért most küldj néhány embert Joppéba és hívasd ide Simont, akit más néven Péternek hívnak. ⁶Ez egy bizonyos Simon tímárnak a tengerparton fekvő házában vendégeskedik. (ő majd megmondja neked, mitévő légy.)" ⁷A hírhozó angyal távozása után magához hivatott két cselédet és egy parancsnoksága alatt álló istenfélő katonát. ⁸Mindent elbeszélt nekik, s aztán elküldte őket Joppéba.

Péter látomása. ⁹Másnap, mikor ezek úton voltak, és már közeledtek a városhoz, Péter körülbelül a hatodik óra felé fölment a tetőre imádkozni. ¹⁰Közben megéhezett s enni szeretett volna. Mialatt ennivalót készítettek számára, elragadtatásba esett. ¹¹Látta, hogy megnyílik az ég és valami lepedőféle ereszkedik le négy csücskénél fogva a földre. ¹²Mindenféle négylábú állat, földi csúszómászó és égi madár volt benne. ¹³"Rajta Péter, - szólt hozzá egy hang - öld meg és egyél!" ¹⁴"Szó sincs róla Uram, - felelte Péter - hiszen sohasem ettem semmi közönségeset vagy tisztátalant." ¹⁵De a hang újból, másodszor is rászólt: "Amit az Isten tisztává tett, te ne tartsd tisztátalannak!" ¹⁶Ez harmadszor is megismétlődött, s végül a tárgy hirtelen fölemelkedett az égbe. ¹⁷Péter még azon tűnődött, mit jelenthet ez a látomás, amelyben része volt, mikor Kornéliusz küldöttei Simon háza után tudakozódva megálltak a kapu előtt. ¹⁸Hangos szóval érdeklődtek, hogy Simon, más néven Péter, ott van-e szálláson. ¹⁹Amint tehát Péter a látomáson töprengett, azt mondta neki a Lélek: "Nézd, három ember keres téged. ²⁰Azonnal menj le hozzájuk. Ne tétovázz, hanem menj el velük, mert én küldtem őket." ²¹Erre Péter lement az emberekhez és így szólt: "Én vagyok, akit kerestek. Mi járatban vagytok?" ²²Azok így feleltek: "Kornéliusz százados, aki az egész zsidó lakosság tanúsága szerint derék és istenfélő férfi, egy szent angyaltól intést kapott, hogy hívasson téged házába, és hallgassa meg beszédedet." ²³Erre betessékelte a házba és vendégül látta őket.

Péter Cézáreában. ²⁴Másnap velük együtt útnak indult. Néhány joppéi testvér is velük tartott. Következő nap beértek Cézáreába. Kornéliusz már várta őket; rokonait és bizalmas barátait is egybehívta. ²⁵Mikor Péter odaért, Kornéliusz elébe sietett és lábához borulva hódolt előtte. ²⁶Péter azonban fölemelte őt és azt mondta: "Kelj föl, hiszen én is csak ember vagyok." ²⁷Mikor azután vele beszélgetve beljebb került, és ott találta a nagy számban egybegyűlteket, ezekkel a szavakkal fordult hozzájuk: ²⁸"Tudjátok, mennyire tilos a zsidó embernek, hogy idegenhez csatlakozzék vagy vele érintkezzék. Nekem azonban Isten tudomásomra hozta, hogy egy ember sem nevezhető közönségesnek vagy tisztátalannak. ²⁹Ezért ellenkezés nélkül eleget tettem a meghívásnak. Most viszont szeretném tudni, mi célból hivattatok engem?" ³⁰"Éppen most van négy napja, - felelte Kornéliusz - hogy a kilencórai imádságot végeztem házamban. Egyszer csak egy ragyogó ruhájú férfi jelent meg előttem és ezt mondta: ³¹Kornéliusz, Isten meghallgatta imádságodat és megemlékezett alamizsnáidról. ³²Küldj ezért Joppéba és hívasd Simont, akit más néven Péternek hívnak, s aki Simon tímárnak a tengerparton fekvő házában tartózkodik. ³³Tüstént üzentem tehát érted, és te voltál olyan szíves és eljöttél. Most tehát mindnyájan az Úr színe előtt várjuk, hogy meghallgassuk mindazt, amire neked az Úr megbízatást adott."

Péter beszéde. ³⁴Ekkor Péter így kezdett beszélni: "Valóban el kell ismernem, hogy Isten nem személyválogató. ³⁵Ellenkezőleg, bármely nemzethez tartozó ember kedves előtte, ha eltölti az ő félelme, és igaz tetteket visz végbe. ³⁶Ő Izrael fiai előtt hallatta szavát, amikor békét hirdetett Jézus Krisztus által, aki a mindenség Ura. ³⁷Ti tudjátok, hogy mi történt Galileától kezdve egész Júdeában a János által hirdetett keresztség után, ³⁸s hogy miként kente föl Isten a názáreti Jézust Szentlélekkel és csodaerővel; s ez, ahol csak megfordult, jót tett és meggyógyította az ördögtől megszálltakat, mert vele volt az Isten. ³⁹Mi tanúi vagyunk mindannak, amit a zsidók földjén és Jeruzsálemben tett. őt ugyan keresztfára feszítették és megölték, ⁴⁰de Isten harmadnapon föltámasztotta, ⁴¹és nyilvánvalóan megmutatta, ha nem is az egész népnek, hanem az Isten által előre kijelölt tanúknak, vagyis nekünk, akik vele együtt ettünk-ittunk holtából való föltámadása után. ⁴²Ő megparancsolta nekünk: hirdessük a népnek és bizonyítsuk, hogy ő az, akit Isten élők és holtak bírájául rendelt. ⁴³Valamennyi próféta tanúságot tesz róla, hogy mindaz, aki hisz benne, általa elnyeri bűnei bocsánatát."

Kornéliusz megkeresztelkedése. ⁴⁴Péter még ki sem mondta ezeket a szavakat, mikor a Szentlélek leszállt mindazokra, akik a beszédet hallgatták. ⁴⁵A zsidó-keresztények, akik Péterrel együtt érkeztek oda, csodálkoztak, hogy a Szentlélek ajándéka a pogányokra is kiárad. ⁴⁶Hallották ugyanis, hogy nyelveken beszélnek és magasztalják az Istent. ⁴⁷"Meg lehet azoktól tagadni a keresztvizet, - szólalt meg ekkor Péter - akik éppen úgy elnyerték a Szentlelket, mint mi?" ⁴⁸Elrendelte tehát, hogy kereszteljék meg őket Jézus Krisztus nevében. Tőle pedig azt kérték, hogy maradjon náluk néhány napig.
 

11    Elmagyarázza a pogányok meghívását. ¹Az apostolok és a júdeai testvérek meghallották, hogy a pogányok is befogadták az Isten igéjét. ²Mikor tehát Péter visszatért Jeruzsálembe, a zsidókeresztények szemére vetették: ³"Te körülmetéletlen embereket látogattál meg és velük együtt étkeztél!" ⁴Péter akkor hozzáfogott, hogy sorjában elbeszélje az eseményeket: ⁵"Joppé városában tartózkodtam és imádkoztam, amikor elragadtatásomban látomást láttam. Valami nagy lepedőhöz hasonló ereszkedett le négy csücskénél fogva az égből, s egészen elém ért. ⁶Mikor szemügyre véve beletekintettem, négylábú földi állatokat, vadakat és csúszómászókat meg égi madarakat pillantottam meg. ⁷Egyúttal egy hangot hallottam, mely fölszólított: rajta Péter, öld meg és egyél. ⁸De én szabadkoztam: szó sincs róla Uram, hiszen közönséges vagy tisztátalan ételt soha sem vettem a számba. ⁹Ekkor a mennyei szózat másodszor is szólt: ¹⁰amit az Isten tisztává tett, te ne tartsd tisztátalannak! Ez harmadszor is megismétlődött, s végül az egész megint fölemelkedett az égbe.

¹¹Akkor nyomban három férfi állt meg a ház előtt, amelyben tartózkodtunk. Cézáreából küldték őket hozzám. ¹²A Lélek pedig azt mondta nekem, hogy tartsak velük habozás nélkül. Velem jött ez a hat testvér is, és így tértünk be az illető férfi házába. ¹³Ő aztán elbeszélte nekünk, hogyan látott meg egy angyalt a házában, aki hozzálépve így szólt: üzenj Joppéba és hivasd Simont, más néven Pétert. ¹⁴Ő majd olyan dolgokat hirdet neked, melyek révén üdvözülsz te és egész házad népe. ¹⁵Azután alighogy beszélni kezdtem, leszállt rájuk a Szentlélek, akár csak ránk legelőször. ¹⁶Ekkor eszembe jutott az Úr mondása, amelyben így szólt: János vízzel keresztelt, ti azonban Szentlélekkel fogtok megkeresztelkedni. ¹⁷Ha tehát Isten ugyanazt az ajándékot adta nekik, mint nekünk, akik hittünk az Úr Jézus Krisztusban, ki vagyok én, hogy útjába állhattam volna az Istennek?" ¹⁸Ennek hallatára lecsillapodtak és magasztalták az Istent: "Tehát a pogányoknak is megadta Isten az életre vezető bűnbánatot."

Az antiochiai egyház alapítása. ¹⁹Azok, akik az István miatt kitört üldözés elől szétszéledtek, eljutottak egész Föníciáig, Ciprusig és Antiochiáig, de nem hirdették az igét senki másnak, csak zsidóknak. ²⁰Akadt azonban köztük néhány ciprusi és cirénei férfi. Ezek Antiochiába érve a görögökkel is szóba álltak és hirdetni kezdték nekik az Úr Jézus evangéliumát. ²¹Az Úr segítsége velük volt, úgyhogy nagyszámú hívő tért az Úrhoz. ²²Ennek híre eljutott a jeruzsálemi egyházba, s ezért elküldték Barnabást Antiochiába. ²³Mikor odaérkezett, örvendezve látta az Úr kegyelmét és mindnyájukat buzdította, hogy őszinte szívvel ragaszkodjanak az Úrhoz. ²⁴Derék ember volt ugyanis, telve Szentlélekkel és hittel. Így aztán meglehetősen nagy tömeg csatlakozott az Úrhoz. ²⁵Barnabás erre elutazott Tarzusba, hogy fölkeresse Sault, s mikor megtalálta, elvitte Antiochiába. ²⁶Egy álló esztendőn keresztül részt vettek az összejöveteleken, s nagy sereg embert oktattak, úgyhogy a tanítványokat először Antiochiában nevezték keresztényeknek.

Agabusz jövendölése. ²⁷Ekkor próféták jöttek le Jeruzsálemből Antiochiába. ²⁸Egyikük, név szerint Agabusz, szólásra emelkedett, és a Lélek sugallatára jelezte, hogy nagy éhínség lesz az egész földkerekségen. Ez be is következett Klaudiusz idejében. ²⁹A tanítványok erre elhatározták, hogy mindegyikük küld valamit tehetségéhez mérten, Júdeában lakó testvérek megsegítésére. ³⁰Meg is tették, s az adományokat Barnabással és Saullal elküldték az elöljárókhoz.

12    Heródes üldözi az egyházat. ¹Ugyanebben az időben Heródes király lefogatta az egyház néhány tagját, és bántalmazta őket. ²Így például Jakabot, János testvérét karddal kivégeztette. ³Mivel látta, hogy ez megnyeri a zsidók tetszését, ezt azzal tetézte, hogy Pétert is letartóztatta a kovásztalan kenyér ünnepének idején. Lefogása után börtönbe vetette, és négy négytagú katonai őrség gondjára bízta. ⁴Az volt a szándéka, hogy húsvét elmúltával a nép elé vezetteti. ⁵Míg Pétert a börtönben fogva tartották, az egyház szüntelen könyörgött érte Istenhez. ⁶Mikor pedig Heródes éppen arra készült, hogy elővezetteti, azon az éjszakán Péter két katona között aludt kettős lánccal megbilincselve, az őrök meg a kapu előtt tartották szemmel a börtönt. ⁷Ekkor hirtelen az Úr angyala jelent meg mellette, a helyiséget pedig fény árasztotta el. Megütötte Péter oldalát és ezekkel a szavakkal ébresztette föl: "Kelj fel gyorsan!" Erre a bilincsek lehullottak a kezéről. ⁸"Vedd föl övedet és sarudat!" - parancsolta az angyal. Mikor ezt megtette, az ismét megszólalt: "Vesd magadra köpenyedet, s kövess engem!" ⁹Követte őt kifelé, de azt sem tudta, valóság-e az, amit az angyal művel. Úgy tűnt föl ugyanis neki, mintha látomást látna. ¹⁰Áthaladva az első, majd a második őrségen, a város felé nyíló vaskapuhoz jutottak. Ez magától kinyílott előttük. Kint még végigmentek egy utcán, s ekkor az angyal hirtelen eltűnt mellőle. ¹¹Péter pedig magához térve fölkiáltott: "Most már igazán tudom, hogy az Úr elküldte angyalát, és kimentett Heródes kezéből, meg mindabból, amire a zsidó nép számított!"

¹²Mihelyt kiismerte magát, Máriának, János, más néven Márk anyjának házához sietett. Ide sokan egybegyűltek imádkozni. ¹³Mikor zörgetett a bejárat ajtaján, egy Rodé nevű szolgáló jött, hogy megtudja, ki az. ¹⁴Amint ráismert Péter hangjára, örömében nem nyitotta ki a kaput, hanem beszaladt és elhíresztelte, hogy Péter áll a kapu előtt. "Elment az eszed!" - mondták neki. ¹⁵De az erősítgette, hogy úgy van. Erre megjegyezték: "Talán az angyala lehet." Péter pedig váltig zörgetett. ¹⁶Mikor végre ajtót nyitottak, csodálkozva bámultak rá. ¹⁷Ő kezével intett, hogy hallgassanak, s aztán elbeszélte, miképp vezette ki az Úr a börtönből. Végül meghagyta nekik: "Jelentsétek ezt Jakabnak és a testvéreknek." Aztán útra kelt és más helyre távozott. ¹⁸Virradatkor nem kis riadalom támadt a katonák közt, hogy mi lett Péterrel. ¹⁹Heródes meg kerestette s mikor nem találta, vallatóra fogta az őröket, majd börtönbe vetette őket. Azután Júdeából Cézáreába távozott és ott tartózkodott.

Heródes Agrippa halála. ²⁰A király igen neheztelt Tírusz és Szidon lakóira. Ezek azonban közös megállapodással elébe járultak, és Blasztosznak, a király kamarásának megnyerése után békét kértek, mivel vidékük a királyi tartományból szerezte az élelmet. ²¹A kitőzött napon Heródes királyi ruhába öltözve ítélőszékébe ült és beszédet intézett hozzájuk. ²²A nép pedig így kiáltozott: "Ez  már egy isten szava, nem emberé!" ²³Isten angyala azonban azonmód lesújtott rá, mert nem hárította Istenre ezt a hódolatot. Férgek emésztették meg, úgy adta ki lelkét.

²⁴Az Úr igéje pedig egyre szélesebb körben terjedt. ²⁵Barnabás és Saul föladatuk végeztével visszatértek Jeruzsálemből. A Márknak nevezett Jánost is magukkal vitték.
 

13    Barnabást és Sault útra küldik. ¹Az antiochiai egyházban több próféta és tanító volt, például Barnabás, a Nigernek nevezett Simeon, a cirénei Lúciusz, továbbá Manaén, aki Heródes negyedesfejedelemmel együtt nevelkedett és Saul. ²Mikor egy alkalommal istentiszteletet végeztek és böjtöt tartottak, a Szentlélek így intézkedett: "Rendeljétek Barnabást és Sault arra a munkára, amelyre szántam őket." ³Erre böjtöt tartottak és imádkoztak, majd rájuk tették kezüket s útra bocsátották őket.

Első misszió Ciprus szigetén. ⁴Ők tehát a Szentlélektől küldve lementek Szeleukiába és onnan áthajóztak Ciprusba.  ⁵Szalamiszbe érve a zsidó zsinagógában hirdették Isten igéjét. János is segítségükre volt. ⁶Mikor bejárták Páfoszig az egész szigetet, találkoztak egy Barjézus nevű zsidó varázslóval és hamis prófétával. ⁷Ez a jószándékú Szergiusz Paulosz helytartó kíséretéhez tartozott, aki magához kérette Barnabást és Pált, mert hallani kívánta az Isten igéjét. ⁸De Elimász, vagyis a varázsló - a neve ugyanis ezt jelenti - akadékoskodott és igyekezett eltéríteni a helytartót a hittől. ⁹Saul, más néven Pál azonban Szentlélekkel eltelve rászegezte tekintetét és így kiáltott: ¹⁰"Te minden csalárdsággal és álnoksággal terhes ördögfia, te minden igazság ellensége, hát nem hagyod abba az áskálódást az Úr egyenes útja ellen? ¹¹Ezért most az Úr keze rád nehezedik: megvakulsz, és egy ideig nem látod a napvilágot." Tüstént vak sötétség szakadt rá, és botorkálva keresgélte, hogy valaki kezét nyújtsa neki. ¹²A történtek láttára a helytartó hívő lett, mert egészen lenyűgözte az Úr tanítása.

Az apostolok a pizidiai Antiochiában. ¹³Pál és útitársai Páfoszból tengerre szállva a pamfiliai Pergébe jutottak. János azonban elvált tőlük és visszatért Jeruzsálembe. ¹⁴Ők viszont Pergéből tovább utazva a pizidiai Antiochiába érkeztek. Egy szombati napon aztán betértek a zsinagógába és helyet foglaltak. ¹⁵A törvény és a próféták olvasása után a zsinagóga elöljárói hozzájuk küldtek ezzel a kéréssel: "Testvérek, ha volna néhány buzdító szavatok a néphez, csak beszéljetek!"

Beszéd a zsinagógában. ¹⁶Ekkor Pál fölemelkedett, és kezével csöndet parancsolva beszélni kezdett: ¹⁷"Izraelita férfiak, s ti istenfélők, figyeljetek! Izrael népének Istene kiválasztotta atyáinkat, és az egyiptomi tartózkodás idején nagy néppé tette őket. Majd hatalmas karjának oltalma alatt kivezette őket onnan, ¹⁸és negyven esztendőn keresztül gondjukat viselte a pusztában. ¹⁹Hét nemzetet pusztított el Kánaán földjén, és földjüket birtokukká tette. ²⁰Mindez körülbelül négyszázötven évig tartott. Ezután egész Sámuel prófétáig bírákat adott nekik. ²¹Ettől fogva királyt kívántak, s ezért Isten negyven esztendőre Sault, Kis fiát adta nekik Benjamin törzséből. ²²Később ennek eltávolítása után Dávidot emelte királyukká. Róla így nyilatkozott: Jessze fiában, Dávidban szívem szerint való férfire találtam, aki minden akaratomat teljesíti.

²³Ígéretéhez híven az ő utódaiból támasztotta Isten Izrael üdvözítőjét, Jézust, ²⁴akinek eljövetele előtt János a bűnbánat keresztségét hirdette Izrael egész népének. ²⁵János pályafutásának bevégzésekor kijelentette: nem az vagyok, akinek engem tartotok. De jön már utánam az, akivel szemben még arra sem vagyok méltó, hogy saruját leoldjam a lábáról.

²⁶Testvéreim! Ábrahám nemzetségének fiai, és köztetek lévő istenfélők! Ez az üdvösséget hozó hír nekünk szól. Igaz, Jeruzsálem lakói és elöljárói nem ismerték el őt, ²⁷ítéletükkel azonban csak beteljesítették a próféták szavát, amelyet minden szombaton olvasnak; ²⁸mert bár semmi halálbüntetésre méltót nem találtak benne, Pilátustól mégis kivégeztetését követelték. ²⁹Mikor pedig mindent elvégeztek, ami meg volt írva róla, levették a keresztfáról és sírba fektették. ³⁰Isten azonban harmadnapon föltámasztotta holtából, és ő jó néhány napon keresztül megjelent azoknak, ³¹ akik vele együtt mentek föl Galileából Jeruzsálembe. Ezek most tanúságot tesznek róla a nép előtt.

³²Mi is ezt az örvendetes hírt hirdetjük nektek: Isten atyáinknak tett ígéretét nekünk, ³³az ő gyermekeinek teljesítette azáltal, hogy föltámasztotta Jézust. Ez van megírva a második zsoltárban:

           az én Fiam vagy,
            és ma szültelek.

³⁴Azt pedig, hogy föltámasztotta holtából, úgyhogy többé már nem tér vissza az enyészetbe, így mondta meg: nektek váltom be a Dávidnak szóló szent ígéretet. ³⁵Másutt meg így szól: Nem hagyod,  hogy rothadás érje szentedet. ³⁶Dávid ugyanis, bár a maga idejében Isten akaratának szolgált, meghalt, eltemették atyái mellé és bizony elrothadt. ³⁷De azt, akit Isten (holtából) föltámasztott, nem érte rothadás.

³⁸Vegyétek tudomásul, testvéreim, hogy őáltala a bűnök bocsánatát hirdetjük nektek. Mindattól, amitől Mózes törvénye által nem nyerhettétek el a megigazulást, ³⁹őáltala megigazul mindenki, aki hisz. ⁴⁰Ügyeljetek ezért, hogy be ne teljesedjék rajtatok a próféták mondása: ⁴¹ide nézzetek ti önteltek, csodálkozzatok és semmisüljetek meg! Olyan művet hajtok végre napjaitokban, hogy el sem hiszitek, ha valaki elbeszéli nektek."

⁴²Kifelé menet megkérték őket, hogy a következő szombaton is beszéljenek ezekről a dolgokról. ⁴³Sőt, mikor a zsinagóga szétoszlott, a zsidók és az Istenfélő prozeliták közül sokan követték Pált és Barnabást. Azok pedig hozzájuk szólva buzdították őket, hogy tartsanak ki Isten kegyelmében.

A pogányokhoz fordulnak. ⁴⁴A következő szombaton aztán majdnem az egész város egybegyűlt, hogy hallja az Isten igéjét. ⁴⁵Mikor azonban a zsidók meglátták a nagy tömeget, féltékenység fogta el őket, és rágalmakat szórva akarták meghazudtolni Pál szavait. ⁴⁶Pál és Barnabás azonban nyílt bátorsággal kijelentették: "Először nektek kellett hirdetnünk Isten igéjét. De mivel visszautasítjátok azt és nem tartjátok magatokat méltóknak az örök életre, most a pogányokhoz fordulunk. ⁴⁷Az Úr ugyanis ezt a parancsot adta nekünk: a pogányok világosságává tettelek, hogy üdvösségük légy egészen a föld végső határáig." ⁴⁸A pogányok ennek hallatára örvendezve magasztalták az Úr igéjét. Hittek is mindazok, ⁴⁹akik az örök életre voltak rendelve, az Úr igéje így az egész vidékéken elterjedt. ⁵⁰A zsidók azonban fölbujtották az előkelő istenfélő asszonyokat és a város elöljáróit, s üldözést szítva Pál és Barnabás ellen, kiutasították őket arról a vidékről. ⁵¹Azok erre lerázták feléjük lábuk porát és Ikóniumba mentek. ⁵²A tanítványokat pedig a Szentlélek öröme töltötte el.

14    Beszéd Ikóniumban. ¹Ikóniumban szintén a zsidók zsinagógájába tértek be, s olyan eredménnyel prédikáltak, hogy zsidók és pogányok tömegesen fogadták be a hitet. ²A hitetlen zsidók azonban fölkeltették a pogányok rosszindulatát testvéreikkel szemben. ³Mégis hosszabb ideig ott maradtak, bátran szólva az Úrról, aki maga tett bizonyságot kegyelmet hirdető tanítása mellett azzal, hogy általuk csodajeleket művelt. ⁴A város lakossága két pártra szakadt, mivel némelyek a zsidókkal, mások meg az apostolokkal tartottak. ⁵Végül a pogányok, valamint a zsidók vezetőikkel együtt támadásra készültek, hogy bántalmakkal illessék és megkövezzék őket. ⁶ők azonban megtudták ezt, és elmenekültek Likaónia városaiba: Lisztrába és Derbébe, s ezek környékére. ⁷Ott hirdették az evangéliumot.

Lisztrai gyógyítás. ⁸Lisztrában élt akkor egy ember, aki nem tudott a lábára állni. Béna volt ugyanis születésétől fogva és még soha egy tapodtat sem tett. ⁹Ez hallgatta Pál beszédét, ő pedig rátekintett és látta rajta, hogy elegendő hite van arra, hogy meggyógyuljon. ¹⁰Hangosan rákiáltott tehát: "Állj egyenesen lábadra!" ¹¹Az talpra ugrott és járni kezdett. Mikor a tömeg látta, hogy Pál mit művelt, likaóniai nyelven fölkiáltott: "Istenek szálltak le hozzánk emberi formát öltve!" ¹²Barnabást Jupiternek nevezték el. Pált pedig, minthogy ő vitte a szót, Merkúrnak. ¹³Sőt a város előtt álló Jupiter-templom papja bikákat és koszorúkat hozatott a kapuk elé, és a tömeggel együtt áldozatot akart bemutatni. ¹⁴Amint Barnabás és Pál apostol meglátta ezt, ruhájukat megszaggatva a tömeg közé rohantak. ¹⁵"Emberek, mit  csináltok? - kiáltották. Mi is hozzátok hasonló halandó emberek vagyunk, s éppen azt hirdetjük nektek, hogy ezektől a bálványoktól térjetek meg az élő Istenhez, aki az eget, a földet és a tengert alkotta, s mindazt, ami csak bennük van. ¹⁶Ő az előző korszakban megengedte, hogy a pogányok mind a maguk útját kövessék. ¹⁷Bár akkor sem maradt bizonyíték nélkül, mert jót cselekedett: az égből esőt és termékeny időt küldött számotokra, s bőven adott eledelt és szívderítő italt." ¹⁸Még ezekkel a szavakkal is alig bírták lecsillapítani a tömeget, hogy áldozatot ne mutasson be nekik.

Az első missziós út vége. ¹⁹Néhány zsidó azonban utánuk jött Antiochiából és Ikóniumból. Ezek a nép megnyerése után megkövezték Pált, majd abban a hitben, hogy meghalt, a városon kívülre vonszolták.²⁰ De amikor a tanítványok köréje gyűltek, fölkelt és bement a városba. Másnap aztán Barnabással együtt útra kelt Derbébe. ²¹Ebben a városban is hirdették az evangéliumot és sok tanítványt toboroztak. ²²Ezután visszafordultak Lisztrába, Ikóniumba és Antiochiába. Erőt öntöttek a tanítványok lelkébe, buzdították őket, hogy tartsanak ki a hitben, mert "sok viszontagságon át kell bemennünk az Isten országába." ²³Minden egyház élére presbitereket rendeltek és végül imádság és böjt között az Úr oltalmába ajánlották őket, akinek hívei lettek.

Visszatérés Antiochiába. ²⁴Pizidián keresztülhaladva Pamfiliába jutottak, ²⁵majd pergéi igehirdetésük után lementek Attáliába. ²⁶Innét aztán Antiochiába hajóztak, ahonnan Isten kegyelmébe  ajánlva a most elvégzett munka teljesítésére rendelték őket. ²⁷Megérkezésük után összehívták az egyházat és elbeszélték, mi mindent tett velük az Isten, s hogyan tárta föl a pogányok előtt a hit kapuját. ²⁸Ezután jó ideig a tanítványok körében tartózkodtak.

15    Az apostoli zsinat. ¹Néhányan, akik Júdeából érkeztek oda, így tanították a testvéreket: "Ha nem metélkedtek körül Mózes törvénye szerint, nem üdvözülhettek." ²Mivel pedig Pál és Barnabás élénken ellenkeztek és vitába szálltak velük, elhatározták, hogy Pál és Barnabás, s még néhányan a többiek közül menjenek föl Jeruzsálembe az apostolokhoz és a presbiterekhez e vitás kérdés ügyében. Így tehát az egyház utasítására útnak indultak. ³Fönícián és Szamárián átutaztukban elbeszélték a pogányok megtérését, és ezzel nagy örömet szereztek az összes testvérnek.

⁴Mikor megérkeztek Jeruzsálembe, az egyház, az apostolok és a presbiterek szívesen fogadták őket. ők pedig elbeszélték, mi mindent művelt általuk az Isten. ⁵Erre azonban fölállt néhány, a farizeusi szektából megtért hívő, és kijelentette: "Körül kell metélni őket és rájuk kell parancsolni, hogy tartsák meg Mózes törvényét." ⁶Erre az apostolok és presbiterek összegyűltek a kérdés megvizsgálására. ⁷A heves vitatkozás során Péter szólásra emelkedett. "Testvéreim! Tudjátok, hogy Isten már hosszabb ideje kiválasztott közületek, hogy a pogányok az én számból hallják az evangélium szavát és a hitre térjenek. ⁸A szíveket vizsgáló Isten kinyilvánította akaratát, mikor nekik éppen úgy megadta a Szentlelket, mint nekünk, és nem tett különbséget köztünk s köztük, ⁹mikor a hit által szívüket megtisztította. ¹⁰Most tehát mit kísértitek az Istent azzal, hogy azt az igát akarjátok a tanítványok nyakára tenni, amelyet sem atyáink, sem mi nem bírtunk elviselni? ¹¹Ellenkezőleg, a mi hitünk az, hogy Urunk Jézus (Krisztus) kegyelme által üdvözülünk, és éppen így ők is." ¹²Erre az egész gyülekezet lecsillapodott, s meghallgatta Barnabást és Pált, amint elbeszélték, milyen sok csodás jelet művelt általuk Isten a pogányok között.

Jakab és az étkezési szokások. ¹³Mikor elhallgattak, Jakab szólalt föl: "Testvéreim, hallgassatok meg engem! ¹⁴Simon elbeszélte, hogyan mutatta meg ezelőtt Isten, hogy a pogányok közül akar magának népet választani. ¹⁵Ezzel megegyeznek a próféták szavai. Azt  mondja ugyanis az Írás:

¹⁸Az Úr mondja ezt, és meg is teszi. Ez az ő örök határozata. ¹⁹Ezért véleményem szerint nem kell háborgatni azokat, akik a pogányok közül tértek meg Istenhez. ²⁰Azt azonban írjuk meg nekik, hogy tartózkodjanak a bálványoktól eredő megfertőződéstől, a törvénytelen házasságtól, a fojtott állattól és a vértől. ²¹Mózesnek ugyanis minden városban régtől fogva van hirdetője, hiszen minden szombaton olvassák a zsinagógában."

Az apostolok levele. ²²Ekkor az apostolok és a presbiterek az egész egyházzal együtt elhatározták, hogy néhányat kiválasztanak maguk közül, és Pállal meg Barnabással Antiochiába küldik őket: mégpedig Júdást, más néven Barszabbászt, és Szilást, akik vezető szerepet töltöttek be a testvérek közt.²³ Ezt az írást küldték velük:

"Az apostolok és presbiterek testvéri üdvözletüket küldik az Antiochiában, Szíriában és Kilikiában élő, pogányok közül származó testvéreknek. ²⁴Hallottuk, hogy néhány közülünk való megbízatásunk nélkül tanítva megzavart titeket és földúlta lelketeket. ²⁵Ezért megállapodásra jutva jónak láttuk, hogy kiválasszunk, és hozzátok küldjünk egy-két férfit a számunkra igen kedves Pállal és Barnabással, ²⁶akik egészen a mi Urunk Jézus Krisztusnak szentelték magukat. ²⁷Elküldtük tehát Júdást és Szilást, akik ugyanezeket személyesen élőszóval is tudtotokra adják. ²⁸A Szentlélek és mi magunk is azt tartottuk helyesnek, hogy a következő szükséges dolgokon kívül semmi más terhet ne rakjunk rátok. ²⁹Tehát tartózkodjatok a bálványoknak áldozott dolgoktól, a vértől, a fojtott állattól és a törvénytelen házasságtól. Ha ezektől őrizkedtek, helyesen cselekedtek. Üdvözlünk titeket!"

Az antiochiai határozat. ³⁰Azok tehát útra bocsátásuk után lementek Antiochiába. Itt egybegyűjtötték a közösséget, és átadták a levelet. ³¹Azok örömmel olvasták a vigasztaló sorokat. ³²Júdás és Szilás, akik maguk is próféták voltak, sok beszédben buzdították és erősítgették a testvéreket. ³³Hosszabb ott-tartózkodás után békében elváltak a testvérektől, és visszatértek megbízóikhoz. ³⁴(Szilás mégis úgy gondolta, hogy jobb lesz, ha ott marad. Így aztán Júdás egyedül ment el Jeruzsálembe.) ³⁵Pál és Barnabás viszont Antiochiában maradt, s a többiekkel együtt tanították és hirdették az Úr igéjét.

Pál és Barnabás elválik. ³⁶Bizonyos idő múltán Pál így szólt Barnabáshoz: "Menjünk vissza, és nézzünk utána, hogy megy soruk a testvéreknek azokban a városokban, ahol hirdettük az Úr igéjét." ³⁷Barnabás magával akarta vinni a Márknak nevezett Jánost is. ³⁸Pál azonban azon a véleményen volt, hogy ne vigyék megint magukkal, mert Pamfiliában elhagyta őket, és nem ment velük a munkába. ³⁹Így nézeteltérés támadt köztük, s elváltak egymástól. Barnabás Márk kíséretében Ciprusba hajózott, ⁴⁰Pál viszont Szilást választotta, s azután a testvérektől az Úr kegyelmébe ajánlva útnak indult. ⁴¹Bejárta Szíriát és Kilíkiát, s megszilárdította az egyházakat. (Meghagyta nekik, hogy tartsák meg az apostolok és a presbiterek rendelkezéseit.)

16    Timóteus Likaóniában. ¹Eljutott Derbébe és Lisztrába is. Itt találkozott egy Timóteus nevű tanítvánnyal, egy hívő zsidó anyának, de pogány apának fiával. ²A lisztrai és ikóniumi testvérek dicsérőleg nyilatkoztak róla. ³Pál azt akarta, hogy szegődjék hozzá útitársul. Ezért az illető helységekben élő zsidókra való tekintettel körülmetéltette. Mindenki tudta ugyanis, hogy az apja pogány volt. ⁴Mikor pedig sorra járták a városokat, lelkükre kötötték, hogy tartsák meg az apostolok és a jeruzsálemi presbiterek által hozott végzéseket. ⁵Így az egyházak megerősödtek a hitben és híveik száma napról napra gyarapodott.

Kis-Ázsián keresztül. ⁶Mivel a Szentlélek megtiltotta, hogy Ázsiában prédikáljanak, Frígián és a galaták földjén utaztak keresztül. ⁷Mízia határához érve megkísérelték ugyan, hogy Bitiniába menjenek, de Jézus Lelke nem engedte meg nekik. ⁸Ezért keresztülvágtak Mízián, és lementek Troászba. ⁹Itt egy éjszaka Pálnak látomása volt: egy makedón férfi állt eléje ezzel a kéréssel: "Jöjj át Macedóniába és segíts rajtunk!" ¹⁰E jelenés után mindjárt azon voltunk, hogy elinduljunk Macedónia felé,  abban a biztos tudatban, hogy Isten rendelt minket oda az evangélium hirdetésére.

Európában. ¹¹Troászban tengerre szállva egyenesen Szamotrákiába értünk, másnap Neápoliszba, ¹²innen meg Filippibe, amely Macedónia azon részének legjelentősebb városa, és kolónia. Ebben a városban néhány napot töltöttünk. ¹³Szombaton kimentünk a kapun kívül a folyóhoz, mert sejtettük, hogy ott van az imádság helye. Letelepedtünk, és beszélni kezdtünk a körénk gyűlt asszonyokhoz. ¹⁴A hallgatóság között volt egy Lídia nevű istenfélő bíborárus asszony Tiatíra városából. Ennek az Úr megnyitotta szívét, hogy figyelemmel hallgassa Pál szavait. ¹⁵Háza népével együtt megkeresztelkedett, s utána így rimánkodott: "Ha véleményetek szerint az Úr híve vagyok, térjetek be házamba, és ott vegyetek szállást." S erővel rá is vett minket erre.

Filippi, bebörtönzés. ¹⁶Egy alkalommal, mikor az imaház felé tartottunk, egy jószellemtől megszállott leány jött velünk szembe. Ez a leány jövendöléseivel nagy hasznot hajtott gazdáinak. ¹⁷Pált és minket követve így kiáltozott: "Ezek az emberek a fölséges Isten szolgái, akik az üdvösség útját hirdetik nektek." Ezt több napon át megismételte. ¹⁸Pált bántotta a dolog, ezért hátrafordult, és rászólt a lélekre: "Jézus Krisztus nevében parancsolom, menj ki belőle." Nyomban ki is ment belőle.

¹⁹Amikor gazdái észrevették, hogy oda van a kereseti lehetőségük, megragadták Pált és Szilást, és a fórumra hurcolták őket az elöljárókhoz. ²⁰A bírák elé állítva így vádolták őket: "Ezek az emberek zavart keltenek városunkban. ²¹Zsidók, és olyan szokásokat hirdetnek, amelyeket mi római létünkre nem fogad hatunk el és nem követhetünk." ²²A nép is ellenük fordult, a bírák pedig letépték róluk ruháikat, és megvesszőztették őket. ²³Sok ütést mértek rájuk, majd börtönbe vetették őket. A börtönőrnek meghagyták, hogy gondosan ügyeljen rájuk. ²⁴Az a kapott parancs értelmében a belső börtönbe vetette őket, és lábukat kalodába zárta.

A földrengés. ²⁵Éjféltájban Pál és Szilás zsoltárokat énekelve dicsérték az Istent, a foglyok meg hallgatták őket. ²⁶Ekkor hirtelen olyan erős földrengés támadt, hogy még a börtön alapfalai is beleremegtek. Az ajtók mind fölcsapódtak, és mindenkiről leoldódtak a bilincsek. ²⁷Mikor a börtönőr álmából fölriadva látta, hogy a börtön ajtói tárva-nyitva állnak, kihúzta kardját, és öngyilkosságot akart elkövetni, mert azt hitte, hogy a foglyok megszöktek. ²⁸Pál azonban harsány hangon rákiáltott: "Ne tégy kárt magadban, hiszen mindnyájan itt vagyunk!" ²⁹Az őr világot kért, berohant és remegve borult Pál és Szilás lábához, ³⁰majd pedig kivezette őket, és ezt kérdezte: "Uraim, mit kell tennem, hogy üdvözüljek?" ³¹"Higgy az Úr Jézusban, felelték azok, így házad népével együtt üdvözülsz." ³²Ezután hirdették neki és egész háza népének Isten igéjét. ³³Ő pedig azonnal, éjnek idején megmosta sebüket, s rögtön meg is keresztelkedett minden hozzátartozójával együtt. ³⁴Bevezette őket otthonába, és asztalt terített nekik. Az Istenbe vetett hit örömmel töltötte el őt és egész családját.

Szabadulás a börtönből. ³⁵Reggel azután a bírák törvényszéki szolgákat küldtek ezzel az üzenettel: "Bocsásd el azokat az embereket." ³⁶A börtönőr rögtön elmondta a hírt Pálnak: "A bírák üzenték, hogy bocsássalak el titeket. Menjetek tehát, távozzatok békében." ³⁷Pál azonban így válaszolt: "Római polgár létünkre ítélet nélkül nyilvánosan megvesszőztek, majd pedig börtönbe vetettek minket; most meg titokban akarnak minket kiutasítani? Ezt már nem! Jöjjenek, és ők maguk kísérjenek ki minket." ³⁸A  törvényszéki szolgák ezeket a szavakat hírül vitték a bíráknak. Ezek ijedten hallották, hogy rómaiakról van szó. ³⁹Odasiettek tehát, s bocsánatkérések között kikísérték őket, s egyben kérték, hogy hagyják el a várost. ⁴⁰A börtönből való szabadulásuk után betértek Lídiához. A viszontlátás alkalmával lelket öntöttek a testvérekbe, majd útra keltek.

17    Tesszalonikai problémák. ¹Amfipoliszon és Apollónián át Tesszalonikába érkeztek, ahol a zsidóknak zsinagógájuk volt. ²Pál szokása szerint bement hozzájuk, és három szombaton keresztül vitatkozott velük. Az Írásból kiindulva kifejtette és megmagyarázta: ³"A Messiásnak szenvednie kellett, és föl kellett támadnia a holtából", továbbá: "Ez a Jézus a Messiás, akit én hirdetek nektek." ⁴Néhányan hittek közülük, és Pálhoz meg Sziláshoz csatlakoztak, az istenfélő görögök közül pedig egész seregestül, s az előkelő asszonyok közül is jó egypáran.  ⁵A zsidók ekkor féltékenységükben magukhoz vettek a csőcselékből néhány bűnözőt, és csődületet támasztva izgalomba hozták a várost. Majd Jázon háza előtt csoportosulva megkísérelték, hogy kihozzák őket a nép közé. ⁶De nem találták meg őket, s ezért Jázont és néhány testvért vonszoltak az elöljárók elé. "Ezek az emberek az egész világon zavart keltenek, kiáltozták, ⁷most itt is megjelentek, s Jázon befogadta őket. Pedig mindannyian a császár rendelete ellen foglalnak állást, mert azt mondják, hogy más a király, mégpedig Jézus." ⁸Meg is tévesztették a népet és az elöljárókat, akik hallgattak rájuk. ⁹Ezért Jázontól biztosítékot kaptak, s aztán szabadon bocsátották őket.

Pál Béreában. ¹⁰A testvérek Pált és Szilást azonnal, még az éjjel Béreába küldték. Itt megérkezésük után bementek a zsidók zsinagógájába. ¹¹Ezek már tisztességesebbek voltak, mint a tesszalonikaiak. Nagy készséggel fogadták az igét, és nap-nap után kutatták az Írást, vajon a dolgok valóban úgy állnak-e. ¹²Sokan megtértek közülük, s az előkelő pogány asszonyok és férfiak közül is számosan. ¹³De amikor a tesszalonikai zsidók megtudták, hogy Pál Béreában is hirdeti az Isten igéjét, odamentek, és ott is fölizgatták és föllázították a tömeget. ¹⁴A testvérek azonban Pált azonnal útra bocsátották, és egészen a tengerig kísérték, Szilás és Timóteus viszont ott maradt. ¹⁵Pált kísérői Athénig vezették el, majd onnan visszafordultak. Azt az utasítást hozták tőle Szilás és Timóteus számára, hogy mentől hamarább menjenek utána.

Pál Athénban. ¹⁶Amíg Pál Athénban várakozott rájuk, elszorult a szíve a bálvánnyal teli város láttára. ¹⁷A zsinagógában vitába szállt a zsidókkal és az istenfélőkkel, a fórumon pedig mindennap az éppen ott lévőkkel. ¹⁸Egy-két epikureus és sztoikus bölcselő vitatkozni kezdett  vele. Volt, aki így nyilatkozott: "Ugyan mit akar ez a szószátyár mondani?" Mások pedig: "Új istenek hirdetőjének látszik." Jézust és a föltámadást hirdette ugyanis nekik. ¹⁹Erre aztán az Areopáguszra vezették, és megkérdezték tőle: "Megtudhatnánk, mi az az új tanítás, amelyet hirdetsz? ²⁰Valami különös dolgot hallunk ugyanis tőled. Ezért hát tudni akarjuk, miről van szó." ²¹Az athéniak mind, meg az ott időző idegenek ugyanis nem töltötték mással idejüket, mint újdonságok elbeszélésével vagy meghallgatásával.

Pál beszéde. ²²Így aztán Pál az Areopágusz közepén szólásra emelkedett: "Athéni férfiak! Látom, hogy minden szempontból nagyon vallásos emberek vagytok. ²³Amint ugyanis körbejárva megtekintettem szentélyeiteket, olyan oltárra akadtam, amelyen ez a fölírás állott: az ismeretlen istennek. Nos, hát én ezt hirdetem nektek, akit ti ismeretlenül is tiszteltek. ²⁴A világot és minden benne lévő dolgot teremtő Isten nem lakik kézzel épített templomokban, hiszen ő a mennynek és földnek Ura. ²⁵Semmiben sem szorul emberi kéz szolgálatára, hiszen ő ad mindenkinek életet, leheletet, mindent. ²⁶Ő telepítette le az egy őstől származó emberi nemet az egész föld színén, s megszabta ittlakásuk pontos idejét és határát. ²⁷S mindezt azért, hogy keressék Istent, hátha rátalálnak, míg utána tapogatóznak, hiszen nincs messze egyikünktől sem. ²⁸Benne élünk, mozgunk és vagyunk, amint ezt már egyik-másik költőtök is megmondta: ²⁹az ő fiai vagyunk. Ha tehát az Isten fiai vagyunk, nem szabad azt gondolnunk, hogy az istenség emberi művészettel és tervek szerint formált aranyhoz, ezüsthöz vagy kőhöz hasonló. ³⁰Isten eddig szemet hunyt a tudatlanság ideje fölött, most azonban tudomására hozza az embereknek, hogy mindenhol mindenkinek meg kell térnie.  ³¹Kiszemelt ugyanis egy napot, amelyen igazságos ítéletet ül majd a világ fölött egy arra rendelt férfi által. Erről mindenkinek bizonyítékot nyújtott azzal, hogy föltámasztotta őt holtából."

³²A halottak föltámadásának hallatára némelyek gúnyolódni kezdtek, mások meg azt mondták: "Erről majd még máskor is meghallgatunk téged." ³³Pál erre eltávozott közülük. ³⁴Néhányan mégis csatlakoztak hozzá, és hívők lettek. Ezek között van Dénes, az Areopágusz tagja, egy Damarisz nevű asszony és még egypáran.

18    Szent Pál korintusi tartózkodása. ¹Ezek után Pál Athénból Korintusba távozott. ²Itt találkozott egy Akvila nevű pontuszi származású zsidóval és feleségével, Priszcillával. Ezek nemrég érkeztek Itáliából, mert Klaudiusz elrendelte, hogy az összes zsidónak el kell hagynia Rómát. Pál hozzájuk költözött, ³s mivel ugyanazt a mesterséget űzte - sátorkészítők voltak ugyanis - náluk maradt, és velük dolgozott. ⁴Minden szombaton fölszólalt a zsinagógában, és (az Úr Jézusra hivatkozva) igyekezett meggyőzni a zsidókat és pogányokat. ⁵Mikor pedig Szilás és Timóteus megérkezett Makedóniából, Pál egészen az igehirdetésnek szentelte magát. Bizonyítékokat tárt a zsidók elé, hogy Jézus a Messiás. ⁶Gyalázkodó ellentmondásukra ruháját rázva így kiáltott föl: "A saját fejetekre szálljon véretek! Én ártatlan vagyok. Mostantól fogva a pogányokhoz fordulok."  ⁷Ezzel elköltözött onnan, és egy Ticiusz Jusztusz nevű istenfélő ember házában szállt meg, akinek lakása a zsinagóga mellé épült. ⁸Kriszpusz, a zsinagóga elöljárója egész családjával együtt hitt az Úrban, és sok korintusi is megtért és megkeresztelkedett azok közül, akik hallgatták őt. ⁹Az Úr egy éjjel látomásban így szólt Pálhoz: "Ne félj, hanem beszélj és ne hallgass! ¹⁰Én veled vagyok: senki sem fog hozzád nyúlni vagy ártani neked. Nagyszámú nép lakik ugyanis ebben a városban." ¹¹Ott maradt tehát másfél évig, s ezalatt az Úr igéjét tanította.

Gallió helytartó elutasítja a zsidókat. ¹²Gallió akhájai prokonzulsága idején azonban a zsidók egy akarattal Pálra rontottak, és a törvényszék elé hurcolták. ¹³"Ez Pál védekezése Gallió előtt az ember, vádolták, törvényellenes isten tiszteletre beszéli rá az embereket." ¹⁴Pál már éppen szólásra nyitotta ajkát, amikor Gallió így szólt a zsidókhoz: "Ti zsidók, ha csakugyan valami törvénytelenségről vagy gonosztettről volna szó, türelemmel lennék hozzátok annak rendje szerint. ¹⁵De ha valami tanításról, személyekről vagy saját törvényetekről vetődik föl vitás kérdés, magatok lássátok. ¹⁶Ilyesmiben én nem akarok bíró lenni." Ezzel elkergette őket az ítélőszék elől. ¹⁷Erre a hellenista zsidók valamennyien megragadták Szosztenészt, a zsinagóga fejét, és ott az ítélőszék előtt elpáholták. Gallió pedig mindezzel mit sem törődött.

Hazatérés Antiochiába. ¹⁸Pál még jó ideig ott maradt, aztán búcsút vett a testvérektől. Priszcilla és Akvila társaságában elhajózott Szíria felé. Kenkreában lenyíratta a haját, mert fogadalmat tett. Efezusba érve elvált tőlük. ¹⁹Ő maga pedig bement a zsinagógába, és beszédet mondott a zsidók előtt. ²⁰Kérték ugyan, hogy huzamosabb ideig maradjon, de nem állt rá, ²¹búcsúzkodás közben azonban megígérte: "Ha Isten is úgy akarja, még visszatérek hozzátok." Efezusban tengerre szállva lement Cézáreába. ²²Innen fölutazott az egyház üdvözlésére, és aztán lement Antiochiába.

²³Bizonyos ideig ott tartózkodott, majd útnak eredt. Sorjában bejárta a galaták földjét és Frígiát, lelket öntve valamennyi tanítványba.

Apolló a szónok. ²⁴Eközben egy Apolló nevű, alexandriai származású zsidó érkezett Efezusba. Ékesszóló és Írásban igen jártas ember volt. ²⁵Már kapott  valami oktatást az Úr tanításáról. Buzgó lélekkel, és helyesen hirdette és tanította a Jézusra vonatkozó dolgokat, de még csak János keresztségéről tudott. ²⁶Bátor bizalommal kezdett beszélni a zsinagógában. Amikor Priszcilla és Akvila meghallották, magukhoz hívták és behatóbban elmagyarázták neki az Isten tanítását. ²⁷Mikor pedig Akhájába akart menni, a testvérek bíztatták, és írtak a tanítványoknak, hogy fogadják őt szívesen. Odaérkezve azután tehetségével sokban hasznukra volt a híveknek. ²⁸A nyilvánosság előtt eredményesen megcáfolta a zsidókat azzal, hogy bebizonyította az Írás alapján, hogy Jézus a Messiás.

19    Szent Pál Efezsusba érkezik. ¹Apolló korintusi tartózkodása idején Pál a fölső tartományokon áthaladva Efezusba érkezett. ²Itt néhány tanítványra talált. "Megkaptátok a Szentlelket, amikor hívők lettetek?" - kérdezte tőlük. "Még csak nem is hallottuk, - felelték azok - hogy van-e Szentlélek." ³Erre megkérdezte: "Hogyan keresztelkedtetek meg akkor?" "János keresztségével" - válaszolták. ⁴"János a bűnbánat keresztségével keresztelt, - magyarázta ekkor Pál - a népet meg arra bíztatta, hogy higgyenek abban, aki őutána jön, vagyis Jézusban." ⁵Ennek hallatára megkeresztelkedtek az Úr Jézus nevében. ⁶Mikor pedig Pál rájuk tette kezét, leszállt rájuk a Szentlélek, nyelveken kezdtek beszélni, és prófétáltak. ⁷Ezek az emberek együttvéve mintegy tizenketten voltak.

Az efezusi apostolkodás. ⁸Azután a zsinagógába bejárogatva három hónapon át bátor tevékenységet fejtett ki, és meggyőző beszédeket mondott az Isten országáról. ⁹Némelyek azonban megátalkodtak, és nem fogadták be a hitet, sőt gyalázták a tanítást a nyilvánosság előtt. Ezért eltávozott közülük, a tanítványokat is különválasztotta tőlük és bizonyos Tirannosz iskolájában mindennap beszélt hozzájuk. ¹⁰Ez így tartott két esztendeig, úgyhogy Ázsia minden lakója, a zsidók és pogányok egyaránt hallották az Úr igéjét. ¹¹Isten rendkívüli csodákat is művelt Pál útján. ¹²Még kendőit és kötényét is levették róla, és mikor betegekre terítették, a betegség elhagyta azokat, s a gonosz lelkek is kiszálltak belőlük. A zsidó ördögűzők. ¹³Némely csatangoló zsidó ördögűző szintén megkísérelte, hogy az Úr nevét olvassa rá a gonosz lelkektől megszállottakra. Ezt mondták: "Rád olvasom Jézust, akit Pál hirdet." ¹⁴Egy zsidó főpapnak, Szkévának hét fia is próbálkozott ezzel. ¹⁵A gonosz lélek azonban így vágott vissza nekik: "Jézust ismerem, Pálról is tudok, ti kik vagytok?" ¹⁶S ezzel az ember, akiben a gonosz lélek lakott, rájuk vetette magát. Kettőjüket leteperte, és úgy elbánt velük, hogy ruhátlanul, és sebektől borítva menekültek ki abból a házból. ¹⁷Erről azután Efezus valamennyi lakója, zsidó és pogány egyaránt tudomást szerzett. Mindnyájukat nagy félelem fogta el, és nagy lett a becsülete az Úr Jézus nevének. ¹⁸Sok hívő előállott, és nyíltan föltárta tetteit. ¹⁹Azok közül pedig, akik varázslással foglalkoztak, jó sokan összehordták könyveiket, és mindenki szeme láttára elégették. Ezek értéke ötvenezer  ezüstre volt becsülhető. ²⁰Így az Úr erejének segítségével az ige tovább terjedt és gyarapodott.

Jövendő tervek. ²¹Az események után Pál lelkében az a terv érlelődött meg, hogy átmegy Macedóniába és Akhájába, azután pedig Jeruzsálembe utazik. "Ottlétem után, - mondta - még Rómát is látnom kell." ²²Segítőtársai közül kettőt, Timóteust és Erasztoszt Makedóniába küldte, maga egy ideig még Ázsiában maradt.

Az ezüstművesek zavargása. ²³Ebben az időben nem kis zavargás támadt az (Úr) tanításával kapcsolatban. ²⁴Egy Demetriosz nevű ezüstműves ezüst Artemisz-templomocskák készítésével nem csekély keresethez juttatta az iparosokat. ²⁵Egybegyűjtötte tehát őket és a többi hasonló foglalkozásúakat, és így szólt hozzájuk: "Emberek! Tudjátok, hogy ez a mesterség biztosítja jólétünket. ²⁶Látjátok és halljátok azt is, hogy ez a Pál nemcsak Efezusban, hanem majdnem egész Ázsiában nagy tömeget meggyőzött, és más fölfogásra bírt. Azt mondja ugyanis, hogy nem istenek azok, amiket kézzel csinálunk. ²⁷Ezzel azonban nemcsak az a veszély fenyeget, hogy megvetik mesterségünket, hanem az is, hogy semmibe veszik a nagy istennő, Artemisz templomát, és káros következménnyel lesz fölségére, pedig egész Ázsia, sőt az egész világ tiszteli."

²⁸Mikor ezt hallották, elöntötte őket a düh, és fölkiáltottak: "Nagy az efezusiak Artemisze!" ²⁹Az egész városban nagy fölfordulás keletkezett. Közös megegyezéssel a színházba rohantak, magukkal hurcolva a makedóniai Gájuszt és Arisztarchoszt, Pál társait. ³⁰Erre Pál a nép közé akart menni, de a tanítványok nem engedték. ³¹Néhányan az ázsiai főtisztviselők közül is, akik barátai voltak, üzenetet küldtek neki azzal a kéréssel, hogy ne menjen a színházba. ³²Ott meg összevissza kiabáltak, mert a zűrzavar olyan nagy volt a népgyűlésben, hogy többnyire még azt sem tudták, miért gyűltek össze. ³³Végül megbízták a tömegből Sándort, mivel a zsidók előtuszkolták. Sándor kezével hallgatásra intett, és védekezni akart. ³⁴De mikor észrevették, hogy zsidó, lármában törtek ki, és mindnyájan vagy két órán keresztül harsogták: "Nagy az efezusiak Artemisze!"

³⁵Végre a jegyző lecsöndesítette a tömeget. "Efezusi férfiak, - szólította meg őket - van-e ember, aki ne tudná, hogy Efezus városa a nagy Artemisznek és égből alászállott szobrának imádója? ³⁶Minthogy efelől senki sem kételkedik, le kell higgadnotok, és nem szabad semmit sem meggondolatlanul tennetek. ³⁷Idehoztátok ezeket az embereket, pedig nem szentségtörők, s nem is káromolták a mi istennőnket. ³⁸Ha tehát Demetriosznak és iparos társainak panaszuk van valaki ellen, a törvénynapok és helytartók rendelkezésükre állnak, ott tegyenek panaszt. ³⁹Ha meg más valami vitás kérdés merül föl, azt a törvényszerű népgyűlésen lehet elintézni. ⁴⁰Még abba a veszélybe kerülhetünk ugyanis, hogy följelentenek minket a mai zavargás miatt, és semmi okot sem tudunk fölhozni, amivel számot tudnánk adni erről a csődületről." Ezzel beszéde végeztével pedig föloszlatta a gyűlést.

20    Pál Görögországba indul. ¹A fölfordulás megszűntével Pál magához hívatta a tanítványokat. Buzdította őket, majd elbúcsúzott, és Macedóniába utazott. ²Végigjárta ennek a kerületeit, és sok beszédet intézett az ottaniakhoz. Majd Görögországba ment, és ott tartózkodott három hónapon keresztül. ³Mikor ezután Szíriába készült hajózni, a zsidók cselt szőttek ellene. Ezért úgy döntött, hogy Macedónián keresztül tér vissza.

Visszatérés Troászba. ⁴Ázsiáig vele együtt tartott a béreai Szópatrosz, Pirrusz fia, a tesszalonikaiak közül pedig Arisztarchosz és Szekundusz, továbbá a derbéi Gájusz és Timóteus, végül Ázsiából Tichikusz és Trofimosz. ⁵Ezek előrementek, és Troászban vártak ránk. ⁶Mi pedig a kovásztalan kenyér napjai után hajóztunk el Filippiből, és öt nap múlva utolértük őket Troászban, ahol egy hetet töltöttünk.

Eutihosz újraélesztése. ⁷A hét első napján egybegyűltünk a kenyértörésre. Pál beszédet intézett hozzájuk, s mivel másnap el akart utazni, egészen éjfélig nyújtotta beszédét. ⁸A teremben, ahol összegyűltünk, volt lámpa bővében. ⁹Egy Eutikhosz nevű ifjú, aki az ablaknál ült, Pál hosszú prédikációja közben mély álomba merült. Úgy elnyomta az álom, hogy lezuhant a harmadik emeletről. Holtan szedték föl. ¹⁰Pál lement hozzá, aztán ráborult, és átkarolva őt így szólt: "Ne nyugtalankodjatok, mert a lelke még benne van." ¹¹Aztán fölment, elvégezte a kenyértörést, és evett. Még jó sokáig, egész virradatig beszélt, s végül útra kelt. ¹²Az ifjút pedig élve odavezették, és ez nem kis vigasztalásukra volt.

Búcsú Milétosztól. ¹³Mi pedig hajóra szállva Asszoszba mentünk, hogy ott vegyük föl Pált. Ő rendelkezett így, mert maga szárazon akarta megtenni az utat. ¹⁴Mikor Asszoszban találkoztunk, fölvettük őt, és úgy értünk Mitilénébe. ¹⁵Másnap innen elhajózva Kiosz elé jutottunk, a következő nap Számoszon kötöttünk ki, az erre következőn pedig megérkeztünk Milétoszba. ¹⁶Pál ugyanis elhatározta, hogy elhajózik Efezus mellett, hogy Ázsiában időt ne veszítsen. Sietett, hogy hacsak lehetséges, pünkösd napjára Jeruzsálemben legyen.

Üdvözlet a milétoszi presbitereknek. ¹⁷Milétoszból aztán beüzent Efezusba és magához kérette az egyház presbitereit. ¹⁸Mikor ezek megérkeztek, így szólt hozzájuk: "Ti tudjátok, hogy Ázsiába jövetelem első napjától fogva hogyan éltem köztetek. ¹⁹Az Úrnak mély alázatossággal, könnyek és zaklatások közt szolgáltam, melyek a zsidók ármánykodása következtében értek engem. ²⁰Semmit sem vontam meg tőletek, ami hasznotokra szolgálhatott, hanem nyilvánosan és magánházakban tanítottalak titeket. ²¹Zsidóknak és pogányoknak lelkük re beszéltem, hogy térjenek meg Istenhez, és higgyenek Jézusban, a mi Urunkban. ²²Most pedig belső kényszerűség hajt, hogy Jeruzsálembe menjek. ²³Nem tudom, mi történik majd ott velem, legfeljebb annyit, hogy a Szentlélek minden városban értésemre adta, hogy bilincs és megpróbáltatás vár rám. ²⁴De én nem becsülöm sokra az életemet, csak véghez tudjam vinni pályafutásomat és az Úr Jézustól rám ruházott föladatomat: az Isten kegyelméről szóló evangélium hirdetését. ²⁵És bizony tudom azt is, hogy közületek, akik közt az Isten országát hirdetve jártam, egy sem lát meg többé. ²⁶Ezért hát szentül állítom nektek a mai napon: senkinek a vére nem szárad rajtam. ²⁷Nem rejtettem el semmit sem, hanem Isten teljes akaratát föltártam előttetek.

²⁸Vigyázzatok magatokra és az egész nyájra. Azért rendelt ennek élére titeket elöljárókul a Szentlélek, hogy igazgassátok az Isten egyházát, amelyet tulajdon vérével szerzett meg. ²⁹Tudom, hogy távozásom után ragadozó farkasok törnek rátok, és nem kegyelmeznek a nyájnak. ³⁰Sőt még köztetek is támadnak olyanok, akik csalárd beszéddel magukhoz akarják csábítani a tanítványokat. ³¹Őrködjetek tehát, és véssétek emlékezetetekbe, hogy három éven át éjjel-nappal szüntelenül könnyek közt intettem mindegyikteket. ³²Most pedig Istennek, és az ő kegyelmébe ajánllak titeket. Neki hatalma van arra, hogy fölépítse művét, és megadja nektek az összes többi szentekkel közös örökséget. ³³Nem kívántam senki ezüstjét, aranyát vagy ruháját. ³⁴Ti tudjátok, hogy ezek a kezek keresték meg azt, amire nekem és környezetemnek szüksége volt. ³⁵Minden alkalommal megmutattam nektek, hogy hogyan kell dolgozni, és ezzel a gyöngéket segíteni, Jézus szavaira emlékezve, aki azt mondta: nagyobb boldogság adni, mint kapni."

³⁶Ezeket mondta, aztán térdre hullott, és mindnyájukkal közösen imádkozott. ³⁷Valamennyien hangos sírásra fakadtak,  és Pál nyakába borulva csókolgatták őt. ³⁸Az a mondása fájt nekik leginkább, hogy többé nem fogják viszontlátni. Végül elkísérték őt a hajóhoz.

21    Megérkezés Tíruszba. ¹Miután elváltunk tőlük, elhajóztunk s egyenes irányban haladva Kószba értünk, másnap meg Ródoszba, és onnét Patarába. ²Itt egy Föníciába induló hajóra találtunk. Fölszálltunk tehát, és kifutottunk a nyílt tengerre. ³Föltűnt előttünk Ciprus, ezt balkéz felől elhagytuk, és Szíriába hajóztunk. Tíruszban kötöttünk ki, mert a hajónak ott kellett leadnia rakományát.

⁴Megkerestük a tanítványokat, és hét napig náluk maradtunk. Ezek a Lélek sugallatára azt tanácsolták Pálnak, hogy ne menjen föl Jeruzsálembe. ⁵Mikor e napok elteltével tovább folytattuk utunkat, valamennyien, feleségestül, gyermekestül kikísértek minket a városon kívül. A tengerparton térdre borulva imádkoztunk, ⁶majd kölcsönös búcsúzkodás után mi hajóra szálltunk, ők meg hazatértek.

Ptolemaisz és Cézárea. ⁷Hajóutunk befejezéséül Tíruszból Ptolemaiszba érkeztünk. Üdvözöltük a testvéreket s egy napig náluk maradtunk. ⁸Másnap aztán tovább haladva Cézáreába jutottunk. Itt betértünk Fülöp evangélista, a hét diakónus egyikének házába, s nála szálltunk meg. ⁹Fülöpnek négy prófétai tehetséggel megáldott hajadon leánya volt. ¹⁰Néhány napi ott-tartózkodásunk tartama alatt egy Agabusz nevű próféta érkezett oda Júdeából. ¹¹Ez hozzánk lépett, elvette Pál övét, és összekötözte vele saját lábát és kezét e szavak kíséretében: "Ezt mondja a Szentlélek: azt a férfit, akié ez az öv, a zsidók így kötözik meg majd Jeruzsálemben, és kiszolgáltatják a pogányoknak." ¹²Mikor ezt meghallottuk, mi is, meg az odavalók is kértük őt, hogy ne menjen föl Jeruzsálembe. ¹³Pál azonban így felelt: "Miért sírtok és miért szomorítjátok meg szívemet? Hiszen én kész vagyok arra, hogy az Úr Jézusért Jeruzsálemben nemcsak megkötözést, hanem a halált is elviseljem." ¹⁴S mivel nem tudtuk őt meggyőzni, megnyugodtunk, és azt mondtuk:

Pál és Jakab Jeruzsálemben. ¹⁵"Legyen meg az Úr akarata." E napok elmúltával tehát nekikészülődtünk, és fölmentünk Jeruzsálembe. ¹⁶Néhány cezáreai tanítvány szintén velünk tartott, és elvezetett minket a ciprusi Mnázonhoz, egy régi tanítványhoz, hogy nála vegyünk szállást. ¹⁷Mikor megérkeztünk Jeruzsálembe, a testvérek szívesen fogadtak minket. ¹⁸Másnap Pál velünk együtt meglátogatta Jakabot. Ez alkalommal a presbiterek is mind megjelentek. ¹⁹Köszöntötte őket, aztán apróra elbeszélte, mi mindent művelt Isten a pogányok közt az ő szolgálata által. ²⁰Azok meghallgatták, aztán Istent magasztalták, hozzá pedig így szóltak: "Látod testvér, hány ezren vannak a zsidók közt, akik megtértek, de azért mind féltékenyen megtartják a törvényt. ²¹Felőled viszont azt hallották, hogy a Mózestől való elpártolásra tanítod a pogányok közt élő zsidókat, s azt mondtad volna nekik, hogy ne végezzék el fiaikon a körülmetélést, és ne éljenek a szokások szerint. ²²Mi a teendő ezek szerint? (Elkerülhetetlen, hogy a tömeg össze ne csődüljön, mert) mindenképpen megtudják, hogy ide érkeztél. ²³Fogadd meg tehát tanácsunkat: van nálunk négy férfi, akik fogadalmat vállaltak magukra. ²⁴Vedd őket magad mellé, végezd el velük együtt a tisztulási szertartást, és fizess értük, hogy megnyiratkozzanak. Ebből mindenki megérti, hogy semmi sem igaz abból, amit felőled híreszteltek, hanem te is megtartod a törvényt, és szerinte élsz. ²⁵Ami pedig a pogányok közül megtérteket illeti, már megírtuk végzésünket, hogy tartózkodjanak a bálványoknak áldozott hústól, a vértől, a fojtott állattól és a törvénytelen együttéléstől."

²⁶Erre Pál másnap az illető férfiak kíséretében elvégezte a tisztulási szertartást, velük együtt bement a templomba, és bejelentette, hogy a tisztulás ideje akkor végződik, amikor mindegyikükért bemutatják az áldozatot. ²⁷A hét nap már letelőben volt, mikor az Ázsiából való zsidók észrevették őt a templomban.

Az apostolt elfogják. ²⁸Fölizgatták az egész népet, megragadták, és kiabálni kezdtek: "Izraelita férfiak, segítsetek! Ez az az ember, aki mindenfelé és mindenki előtt a nép, a törvény és e szent hely ellen irányuló tanításokat terjeszt. Sőt még pogányokat is behozott a templomba, és megfertőzte ezt a helyet." ²⁹Látták ugyanis vele a városban az efezusi Trofimoszt, és azt hitték, hogy a templomba is bevezette.

³⁰Az egész város forrongani kezdett, s a nép összecsődült. Pált megragadták és kivonszolták a templomból, a kapukat pedig azonnal bezárták. ³¹Már-már azon voltak, hogy megölik, amikor a helyőrség ezredeséhez eljutott a hír, hogy egész Jeruzsálemben zavargás tört ki. ³²Az tüstént katonákat és tiszteket vett maga mellé, és lesietett hozzájuk. Azok az ezredes és a katonák láttára abbahagyták Pál ütlegelését. ³³Ekkor az ezredes odalépett, letartóztatta, és kettős bilincsbe verette. Azután megkérdezte, hogy kicsoda és mit tett. ³⁴A tömegből azonban összevissza kiabáltak.

Mivel a zaj miatt semmi biztosat sem tudott megállapítani, megparancsolta, hogy vigyék a várba. ³⁵A lépcsőhöz érve a katonáknak úgy kellett vinniük őt a nép erőszakoskodása miatt. ³⁶A tömeg ugyanis utána tódult és kiáltozott: "Halál reá!" ³⁷Már azon voltak, hogy beviszik a várba, amikor Pál megszólította az ezredest: "Szabad valamit mondanom neked?" "Te tudsz görögül?" - kérdezte az. ³⁸"Nem te vagy az az egyiptomi, aki nemrégen négyezer szikáriust lázított föl és vezetett ki a pusztába?" ³⁹"Én tarzuszi zsidó vagyok, felelte Pál, a híres kilikiai város polgára. Kérlek, engedd meg, hogy néhány szót intézzek a néphez." ⁴⁰Mikor az megadta az engedélyt, Pál a lépcsőre állva kezével intett a népnek. Miután mély csönd keletkezett, zsidó nyelven így szólította meg őket:

22    Pál védekező beszéde. ¹"Testvérek és atyák! Hallgassátok meg védekezésemet, melyet most elétek terjesztek." ²Amint meghallották, hogy zsidóul szól hozzájuk, még jobban elcsöndesedtek. ³Ő meg így folytatta: "Zsidó ember vagyok, a kilikiai Tarzuszban születtem, de ebben a városban nevelkedtem Gamáliel lábainál. Az ősi törvény szigorú megtartására tanítottak, és Isten buzgó híve voltam, akár ma ti is mindannyian. ⁴Ezt a felekezetet halálosan gyűlöltem, férfiakat és asszonyokat kötöztem meg és vetettem börtönbe. ⁵Maga a főpap és a tanács tanúm erre. Levelet is kaptam tőlük, és úgy mentem el a damaszkuszi testvérekhez, hogy az ottani híveket megkötözve Jeruzsálembe hurcoljam megbüntetés végett.

⁶Azonban útközben, mikor már Damaszkuszhoz közeledtem, délfelé hirtelen mennyei fény sugárzott körül. ⁷A földre zuhantam, majd egy hangot hallottam, amely így szólt hozzám: Saul, Saul, miért üldözöl engem? ⁸Erre én megkérdeztem: - ki vagy te, Uram? - ő pedig így válaszolt: - én vagyok a názáreti Jézus, akit te üldözöl. - ⁹Társaim látták ugyan a fényt, a hozzám szóló hangot azonban nem hallották. - ¹⁰Mit tegyek hát Uram? - kérdeztem ekkor. Az Úr pedig azt mondta nekem: - kelj föl és menj be Damaszkuszba, ott majd megmondják neked mindazt, amit tenned kell. - ¹¹Mivel azonban a tündöklő fény hatása következtében elvesztettem látásomat, kísérőim kezemnél fogva vezettek, és így értem be Damaszkuszba.

¹²Itt egy bizonyos törvénytisztelő férfi, Ananiás, akiről az ottlakó zsidók mind jó véleménnyel vannak, ¹³fölkeresett, és elém állva ezt mondta nekem: - Pál testvérem, láss újból! - S én abban a pillanatban megláttam őt. ¹⁴Ő meg így folytatta: - atyáink Istene előre arra rendelt téged, hogy megismerd akaratát, hogy meglássad az Igazat és tulajdon hangját halljad. ¹⁵Ezért minden ember előtt tanúskodnod kell arról, amit láttál és hallottál. ¹⁶Most tehát mire vársz még? Rajta, a keresztség által mosd le bűneidet, és hívd segítségül az ő nevét. - ¹⁷Később, amikor Jeruzsálembe visszatérve a templomban imádkoztam, elragadtatásba estem. ¹⁸Őt láttam, amint így szól hozzám: - siess, gyorsan távozz el Jeruzsálemből, mert nem fogadják el rólam szóló tanúságtételedet. - ¹⁹Uram, - feleltem ekkor - ők tudják, hogy én voltam az, aki a benned hívőket fogságba vetettem és a zsinagógákban megostoroztattam. ²⁰S mikor Istvánnak, a te vértanúdnak vére ömlött, én ott voltam, helyeseltem tettüket, és gyilkosai ruháját őriztem. - ²¹Ő azonban azt mondta nekem: - csak menj, mert én messzire, a pogányok közé küldelek téged."

Pál bebörtönzése. ²²Egészen eddig a mondatig meghallgatták, de ekkor nagy hangon kiabálni kezdtek: "Pusztítsd el a föld színéről az ilyent! ²³Nem érdemli meg, hogy éljen!" Ordítottak, köpenyüket lengették, és port szórtak a levegőbe. ²⁴Ezért az ezredes bevitte a várba azzal a meghagyással, hogy ostorral fogják vallatóra. Így akarta megtudni, mi okból kiabáltak úgy ellene. ²⁵Pál azonban, mikor szíjakkal lekötözték, megkérdezte a mellette álló századostól: "Nektek talán szabad római polgárt ítélet nélkül megostoroznotok?" ²⁶A százados ennek hallatára odalépett az ezredeshez, és jelentette a dolgot: "Mit akarsz tenni? ²⁷Ez az ember római polgár!" Erre az ezredes odasietett és megkérdezte tőle: ²⁸"Mondd csak, római vagy?" "Igen" - felelte ő. "Én drága pénzen jutottam ehhez a polgárjoghoz" - mondta ekkor az ezredes. "Én viszont abban születtem" - válaszolta Pál. ²⁹Azok, akik kínvallatásra készültek, nyomban félreálltak. Az ezredes szintén megijedt, mikor arra gondolt, hogy római polgár létére megkötöztette.

Az apostol a főtanács előtt. ³⁰Másnap aztán szerette volna pontosabban megtudni, hogy a zsidók mivel vádolják. Levétette bilincseit, összehívta a főpapokat és az egész főtanácsot, aztán elővezettette Pált és eléjük állította.

23    ¹Pál tekintetét a főtanácsra vetve beszélni kezdett: "Testvérek! Én mind a mai napig teljesen tiszta lelkiismerettel éltem Isten akarata szerint." ²Ananiás főpap erre ráparancsolt a mellette állókra, hogy verjék őt szájon. ³Pál azonban így vágott vissza neki: "Megver még téged az Isten, te fehérre meszelt fal! Leülsz, hogy a törvény szerint ítélkezzél fölöttem, s aztán a törvény ellenére azt parancsolod, hogy üssenek meg?" ⁴A körülállók azonban figyelmeztették: "Az Isten főpapját szidod?" ⁵"Nem tudtam testvérek, viszonozta Pál, hogy ő a főpap. Hiszen az Írás azt mondja: ne átkozd néped fejedelmét."

⁶Pál jól tudta, hogy egyik felük a szadduceusok, a másik pedig a farizeusok közül kerül ki. Ezért így kiáltott föl a főtanács előtt: "Testvérek, én farizeus vagyok, farizeusok ivadéka! A holtak föltámadásába vetett remény miatt állok a bíróság előtt." ⁷Erre a szavára egyenetlenség támadt a farizeusok és a szadduceusok között, s a gyülekezet két táborra szakadt. ⁸A szadduceusok ugyanis azt állítják, hogy nincs föltámadás, sem angyal, sem lélek, a farizeusok viszont mindezt vallják. ⁹Nagy lárma keletkezett. A farizeusok pártjából fölemelkedett néhány törvénytudó, és hadakozva kijelentette: "Semmi rosszat sem találunk ebben az emberben. Hátha egy szellem vagy egy angyal szólott hozzá?" ¹⁰A vitatkozás egyre inkább elfajult. Ezért az ezredes, attól tartva, hogy Pált széttépik, katonaságot hivatott, hogy ragadja ki közülük és vezesse föl a várba. ¹¹A következő éjszakán az Úr megjelent neki, és így szólt: "Légy állhatatos. Ahogy tanúságot tettél rólam Jeruzsálemben, úgy kell tanúságot tenned Rómában is."

Cézáreába viszik. ¹²Napkelte után a zsidók közül néhányan összeszövetkeztek, és átok terhe alatt kötelezték magukat, hogy sem ételt, sem italt nem vesznek magukhoz, amíg Pált meg nem ölik.

¹³Negyvennél többen voltak, akik így összeesküdtek. ¹⁴Ezek a következő szavakkal állítottak be a főpapokhoz és a vénekhez: "Átok terhe alatt köteleztük magunkat, hogy egy falatot sem veszünk a szánkba, amíg Pált meg nem öljük. ¹⁵Most tehát a főtanáccsal együtt jelentsétek az ezredesnek, hogy hozassa őt elétek, mintha csak tüzetesebben meg akarnátok vizsgálni az ügyet. Mi pedig készen állunk, hogy jövet meggyilkoljuk őt." ¹⁶Pál nővérének a fia azonban értesült a cselvetésről. Bement tehát a várba, és tudtára adta Pálnak. ¹⁷Pál erre magához hivatta az egyik századost, és megkérte: "Vezesd el ezt az ifjút az ezredeshez, mert valami jelentenivalója van számára." ¹⁸Az elkísérte az ezredeshez, és jelentette: "A fogoly Pál magához hívatott és megkért, hogy vezessem hozzád ezt az ifjút. Valami mondanivalója van számodra." ¹⁹Az ezredes kézen fogva félrevonta és megkérdezte: "Miről akarsz engem értesíteni?" ²⁰"A zsidók megállapodtak abban, - felelte ő - hogy megkérnek, küldesd Pált holnap a főtanács elé, mintha csak pontosabban akarnák megismerni az ügyét. De te ne higgy nekik. ²¹Több mint negyven ember tőrbe akarja csalni. Ezek ugyanis átok terhe alatt kötelezték magukat, hogy nem esznek és nem isznak, amíg meg nem ölik őt. Már készen állnak és várják, hogy ígéretedet add nekik." ²²Az ezredes ekkor ezzel a meghagyással bocsátotta el az ifjút: "Egy szóval se említsd senkinek, hogy ezeket tudtomra adtad."

²³Azután két századost hivatott magához, és ezt az utasítást adta nekik: "Tartsatok készenlétben az éjjel harmadik órájától kezdve kétszáz gyalogost, hogy Cézáreába menjenek, s ezenkívül hetven lovast, és kétszáz dárdást. ²⁴Szereljetek föl hátasállatokat is, és ültessétek rá Pált, hogy épségben jusson el Félix helytartóhoz." ²⁵Levelet is írt, mely a következőket tartalmazta:

²⁶"Klaudiusz Líziász üdvözletét küldi Félixnek, a kegyelmes helytartónak. ²⁷A zsidók elfogták ezt a férfit, és meg akarták ölni, mire karhatalommal közbeléptem, mert megtudtam, hogy római polgár. ²⁸Meg akartam tudni, milyen vádat hoznak föl ellene, s ezért elvittem őt a főtanácsukba. ²⁹Úgy vettem észre, hogy törvényük vitás kérdéseivel kapcsolatban vádolják, de semmi bűne sincsen, ami miatt halált vagy bilincset érdemelne. ³⁰Mivel pedig azt is jelentették nekem, hogy merényletet terveznek ellene, azonnal hozzád küldtem. A vádlókat is értesítettem, hogy forduljanak hozzád, ha valami keresetük van ellene. Jó egészséget!"

³¹A katonák tehát a kapott parancs értelmében átvették Pált, és elvitték az éj folyamán Antipatriszba. ³²Másnap aztán a lovasokat továbbküldték vele, ők meg visszatértek a várba. ³³Azok pedig Cézáreába érve átadták a levelet a helytartónak, s Pált is eléje állították. ³⁴Az elolvasta a levelet, majd megkérdezte, melyik tartományból való. Mikor megtudta, hogy kilikiai, kijelentette: ³⁵"Majd kihallgatlak, mikor vádlóid is megjelennek." Végül megparancsolta, hogy Heródes várában tartsák őrizetben.

24    Pál Félix előtt. ¹Öt nap múlva Ananiás főpap, néhány vén és egy ügyvéd, Tertullusz kíséretében leutazott, s jelentkezett a helytartó előtt, hogy vádat emeljen Pál ellen. ²Ennek elővezetése után Tertullusz hozzálátott a vád előadásához: "A te gondoskodásod folytán tökéletes nyugalomban élünk, és sok dologban javulás állt be ennek a népnek az életében.

³Ezt mindig és mindenütt hálás lélekkel ismerjük el, kegyelmes Félix. ⁴De hogy hosszasabban föl ne tartóztassalak, kérlek, kegyeskedj szokásod szerint röviden meghallgatni minket. ⁵Meggyőződtünk arról, hogy ez hitvány ember: az egész földkerekségen lázadást szít az összes zsidók közt, és a názáretiek felekezetének ő áll az élén. ⁶Sőt a templomot is meg akarta szentségteleníteni, s ezért elfogtuk. (Törvényünk szerint akartunk fölötte ítélkezni, ⁷de Líziász ezredes karhatalommal kiragadta őt kezünkből, s elrendelte, hogy vádlói eléd járuljanak.) ⁸Hallgasd ki, tőle megtudhatod, hogy mi az igazság mind e vádjainkkal kapcsolatban." ⁹A zsidók is erősítgették, hogy mindez így van.

¹⁰A helytartó ekkor intett Pálnak, hogy fölszólalhat. "Tudom, hogy sok esztendeje szolgáltatsz igazságot ennek a népnek, - kezdte ő beszédét - ezért hát nyugodt lélekkel adom elő védekezésemet. ¹¹Meggyőződhetsz arról, hogy nincs több mint tizenkét napja, hogy Jeruzsálembe érkeztem imádkozni. ¹²Nem is találtak úgy rám a templomban vagy a zsinagógában, de még a városban sem, hogy valakivel veszekedtem volna, vagy csődületet idéztem volna elő. ¹³Az ellenem emelt vádakat sem tudják előtted bizonyítani. ¹⁴Azt azonban megvallom neked, hogy atyáim Istenét a szerint a tanítás szerint szolgálom, amelyet ők eretnekségnek mondanak, de hiszek mindabban, ami meg van írva a törvényben és a  prófétákban. ¹⁵Istenbe vetett reménnyel hiszem, hogy az igazak és a gonoszok föl fognak támadni. Ezt különben ők maguk is várják. ¹⁶Ezért magam is törekszem, hogy lelkiismeretem mindig feddhetetlen legyen Isten és az emberek előtt.

¹⁷Több év elmúlta után azért jelentem meg, hogy alamizsnát hozzak népemnek, áldozatot mutassak be (és fogadalmat teljesítsek). ¹⁸Ez alkalommal találtak rám megtisztulásom után a templomban, de nem tömeggel, vagy zavart keltve. ¹⁹Mondja meg az a pár ázsiai zsidó, akinek meg kellett volna jelennie előtted, hogy vádat emeljen, ²⁰ha valami panasza van ellenem, vagy akár ezek maguk, hogy találtak-e bennem valami gonoszságot, mikor a főtanács előtt álltam? ²¹Talán csak nem abban az egyetlen mondatban, amit köztük állva kiáltottam: a holtak föltámadásának ügyében állok ma ítélőszéketek előtt?"

Cézáreai fogság. ²²Félix ekkor elutasította őket, mert sok mindent tudott a tanításról. "Majd ha Líziász ezredes ideérkezik, - mondta - akkor fogok ügyetekben döntést hozni." ²³A századosnak pedig azt az utasítást adta, hogy tartsa őrizetben, de hagyja nyugton, és ne akadályozzon meg senkit ismerősei közül, ha szolgálatára akar lenni.

²⁴Néhány nap múlva Félix zsidó feleségével Druzillával együtt megjelent, hívatta Pált, és meghallgatta őt a Jézus Krisztusban való hitről. ²⁵Mikor azonban az igazságosságról, az önmegtartóztatásról és a jövendő életről kezdett magyarázni, Félix megrettenve közbeszólt: "Most csak menj, megfelelő időben majd hivatni foglak." ²⁶Emellett azt is remélte, hogy Páltól pénzt tud majd kizsarolni. Éppen ezért gyakran hívatta és elbeszélgetett vele.

²⁷Két év múlva azután Félixnek Porciusz Fesztusz lett az utódja. Mivel pedig a zsidók kedvében akart járni, Pált fogságban hagyta.

25    Pál a császárhoz föllebbez. ¹Fesztusz három napra rá, hogy megérkezett a tartományba, föllátogatott Jeruzsálembe. ²A főpapok és az előkelő zsidók eléje járultak, és előadták panaszukat Pál ellen. ³Azt a kegyet kérték tőle, hogy hozassa föl őt Jeruzsálembe. Így akarták ugyanis tőrbe csalni és eltenni láb alól. ⁴Fesztusz azonban azt válaszolta, hogy Pált Cézáreában őrizteti, maga pedig hamarosan elutazik. ⁵"Jöjjenek le velem azok, - mondta - akik illetékesek a dologban, s emeljenek vádat ellene, ha valóban bűntényt követett el." ⁶Legföljebb nyolc-tíz napig tartózkodott köztük, azután lement Cézáreába. Másnap elfoglalta helyét a bírói emelvényen és elővezettette Pált. ⁷Miután megjelent, a Jeruzsálemből lejött zsidók körülállták, és sok súlyos vádat hoztak föl ellene, de bizonyítani nem tudták. ⁸Pál viszont így védekezett: "Én sem a zsidók törvénye, sem a templom, sem a császár ellen nem vétettem semmit." ⁹Fesztusz azonban a zsidók kedvében akart járni, ezért ezt a kérdést intézte Pálhoz: "Beleegyezel abba, hogy fölmenj Jeruzsálembe, és ezek mondjanak ítéletet fölötted az én jelenlétemben?" ¹⁰Pál azonban így válaszolt: "Császári bíróság előtt állok, itt kell ítélni fölöttem. A zsidókon semmi jogtalanságot nem követtem el, amint ezt magad is igen jól tudod. ¹¹Ha vétkeztem, vagy valami halált érdemlő dolgot tettem, készen állok a halálra. Ha azonban vádaskodásuknak semmi alapja sincsen, senki sem ajándékozhat engem oda nekik. A császárhoz föllebbezek!" ¹²Fesztusz néhány szót váltott tanácsosaival, majd kijelentette: "A császárhoz föllebbeztél, a császár elé fogsz járulni."

Agrippa király látogatása Fesztusznál. ¹³Néhány nap múlva Agrippa király és Bereniké Cézáreába érkezett Fesztusz üdvözlésére. ¹⁴Több napja ott időztek már, amikor Fesztusz a király előtt szóvá tette Pál ügyét: "Félix itt hagyott egy foglyot. ¹⁵Mikor Jeruzsálemben voltam, a zsidó főpapok és vének hozzám fordultak ügyében, és elítélését követelték. ¹⁶Azt feleltem nekik, hogy a rómaiak senkit sem szoktak kiszolgáltatni, amíg a vádlottat nem szembesítik vádlóival, s alkalmat nem adnak neki, hogy védekezhessék a vád ellen. ¹⁷Mikor aztán többen idejöttek, másnap késedelem nélkül az ítélőszékbe ültem és elővezettettem ezt a férfit. ¹⁸A vádlók előálltak, de nem hozakodtak elő olyan gonoszság vádjával, mint én gondoltam volna, ¹⁹hanem vallásukkal kapcsolatban volt vitás kérdésük vele, meg valami meghalt Jézust illetően, akiről Pál azt erősítgette, hogy él. ²⁰Mivel azonban én nem igazodom el ezekben a kérdésekben, megkérdeztem, hogy hajlandó-e fölmenni Jeruzsálembe, hogy ott ítélkezzenek fölötte ebben az ügyben. ²¹Pál azonban föllebbezett, hogy ügyét tartsák fönn, hogy a császár döntsön róla. Ezért addig, amíg el nem tudom küldeni a császárhoz, őrizetben tartom."

²²"Magam is szeretném hallani ezt az embert" - mondta ekkor Agrippa Fesztusznak. "Holnap meghallgathatod" - válaszolta ő. ²³Másnap Agrippa és Bereniké nagy pompával bevonult a tárgyalóterembe az ezredesekkel és a város előkelő polgáraival együtt, s aztán Fesztusz parancsára elővezették Pált. ²⁴"Agrippa király és ti mindnyájan, akik körünkben megjelentetek, - szólalt föl ekkor Fesztusz - nézzétek, ő az, aki miatt a zsidók tömegestül hozzám járultak Jeruzsálemben és itt is, s akiről azt kiabálták, hogy nem szabad életben maradnia. ²⁵Én azonban úgy találtam, hogy nem követett el semmi olyant, ami miatt halált érdemelne. De mivel a Fölséghez föllebbezett, úgy döntöttem, hogy elküldöm hozzá. ²⁶Viszont nem tudok pontos adatokat írni róla az uralkodónak. Ezért vezettettem elétek, és kiváltképp te eléd, Agrippa király, hogy a kihallgatás megtörténte után legyen mit írnom. ²⁷Ésszerűtlennek találom ugyanis, hogy a foglyot az ellene emelt vádak jelentése nélkül küldjem el."

26    Pál Agrippa előtt. ¹Agrippa király erre Pálhoz fordult e szavakkal: "Megengedjük, hogy szólj a magad érdekében." Pál erre kiterjesztette kezét, majd belekezdett védekező beszédébe.

²"Boldognak tartom magamat, Agrippa király, hogy a te jelenlétedben védekezhetem a zsidók összes vádaskodásai ellen, ³annál is inkább, mivel te ismered a zsidóknál honos összes szokásokat és vitás kérdéseket. Kérlek tehát, hallgass meg türelmesen.

⁴Életem kezdettől fogva népem környezetében, Jeruzsálemben folyt, és ifjú koromtól kezdve ismeretes az összes zsidók előtt. ⁵Régtől fogva ismernek, s ha akarják, ők is megerősíthetik, hogy vallásuk legszigorúbb felekezete szerint éltem, mint farizeus. ⁶Most meg azért állok itt, és várom ítéletemet, mert reménykedtem Isten atyáinknak tett ígéretében, ⁷hiszen tizenkét törzsünk is abban reménykedik, hogy beteljesül az, ha éjjel-nappal állhatatosan teljesíti szolgálatát. ⁸Emiatt a reménység miatt vádolnak engem a zsidók, király.

Mi hihetetlent találtok abban, hogy Isten halottakat támaszt föl? ⁹Eleinte én is azt gondoltam, hogy határozottan a názáreti Jézus ellen kell szegülnöm, s ezt meg is tettem Jeruzsálemben. ¹⁰A főpapok fölhatalmazásával sok szentet fogságba vetettem, és kivégzésük mellett szavaztam. ¹¹Zsinagógáról zsinagógára jártam, sokszor megkínoztattam őket, s így akartam őket káromlásra kényszeríteni. Sőt mindinkább elfogott a düh velük szemben, úgyhogy még idegen városokban is üldöztem őket.

¹²Egy alkalommal a főpapok fölhatalmazásával és engedélyével Damaszkusz felé tartottam. ¹³Ekkor útközben déltájban napnál vakítóbb fényt láttam, király, amely körülragyogott engem és útitársaimat. Mindnyájan földre buktunk. ¹⁴Ekkor egy hangot hallottam, amely zsidó nyelven így szólt hozzám: - Saul, Saul miért üldözöl engem? Hiába rugdalózol az ösztöke ellen! - ¹⁵Én erre megkérdeztem: - ki vagy te Uram? - Én vagyok Jézus, - felelte az Úr - akit te üldözöl. ¹⁶De kelj föl, állj talpra. Azért jelentem meg előtted, hogy terjesztője és tanúja légy annak, amit láttál és amit még mutatok neked. ¹⁷Megoltalmazlak népeddel és a pogányokkal szemben. ¹⁸Ezek közé (most) azért küldelek, hogy fölnyisd szemüket, hogy a sötétségből a világosságra, a sátán hatalmából az Istenhez térjenek, s így elnyerjék a bűnbocsánatot, és helyet kapjanak azok között, akiket a belém vetett hit megszentelt.

¹⁹"Ezért hát, Agrippa király, nem voltam hitetlen a mennyei látomás iránt, ²⁰hanem hirdettem először a damaszkusziaknak, jeruzsálemieknek és egész Júdea lakosainak, majd a pogányoknak is, hogy tartsanak bűnbánatot, és térjenek meg Istenhez a bűnbánat méltó tettei által. ²¹Ezek miatt fogtak el a zsidók a templomban, és voltak azon, hogy megöljenek. ²²Isten oltalma azonban megsegített mind a mai napig. Tanúságot tettem kicsinyek és nagyok előtt. Semmi mást nem mondtam azon kívül, amit Mózes és a próféták megjövendöltek: ²³vagyis hogy a Messiás szenvedni fog, elsőnek támad föl a halottak közül, s világosságot hirdet népének és a pogányoknak."

Pál beszédének hatása. ²⁴Mikor védekező beszédében eddig jutott, Fesztusz harsány hangon közbekiáltott: "Elment az eszed, Pál! A sok tudomány elvette az eszedet!" ²⁵"Nem vagyok én esztelen, kegyelmes Fesztusz, - viszonozta Pál - hanem igaz és józan szavakat hirdetek. ²⁶A király, akihez éppen ezért bátran beszélek, ismeri ezeket a dolgokat. Valóban nem hinném, hogy valami is ismeretlen volna előtte ezek közül, hiszen mindez nem zugban történt. ²⁷Agrippa király, hiszel a prófétákban? Tudom, hogy hiszel!" ²⁸Erre Agrippa azt mondta Pálnak: "Kevés híja, hogy keresztény nem leszek." ²⁹Pál erre így felelt: "Arra kérem az Istent, hogy akár kevés , akár sok, nemcsak te, hanem egész mai hallgatóságom olyan legyen mint én, e bilincsek kivételével." ³⁰Ekkor a király, a helytartó, Bereniké és a körülöttük ülők fölemelkedtek helyükről. ³¹Távozásuk közben ezeket a szavakat váltották egymás közt: "Ez az ember semmit sem tett, ami halált vagy bilincset érdemelne." ³²Agrippa pedig így nyilatkozott  Fesztusz előtt: "Ezt az embert szabadon lehetett volna bocsátani, ha nem föllebbezett volna a császárhoz."

27    Indulás Rómába. ¹Mikor megtörtént a döntés, hogy hajón indulnak Itáliába, Pált és még több foglyot átadtak az Auguszta zászlóalj Juliusz nevű századosának. ²Egy adramitteni hajóra szálltunk föl, amely az ázsiai kikötők felé tartott, és kifutottunk a tengerre. Velünk tartott a tesszalonikai macedón Arisztarkhosz is. ³Másnap megérkeztünk Szidonba. Júliusz emberségesen bánt Pállal és megengedte, hogy fölkeresse barátait, s hogy azok gondját viselhessék. ⁴Innen tovább indulva az ellenszél miatt Ciprus túlsó partja mellett hajóztunk el, ⁵majd a kilikiai és pamfiliai tengeren keresztülhaladva a liciai Mírába érkeztünk.

Vihar és hajótörés. ⁶A százados itt egy Itáliába induló alexandriai hajóra talált, s arra szállított át minket. ⁷Hajónk több napon át lassan haladt előre, s csak nagy nehezen jutottunk el Knídosz elé. Mivel a szél gátolt minket, Szalmóné táján Kréta alá hajóztunk. ⁸Üggyel-bajjal haladtunk a partok mellett, s végül egy Jókikötőnek nevezett helyhez értünk. Ennek közelében fekszik Laszája városa.

⁹Az idő igen eljárt, és a hajózás már nem volt biztonságos, hiszen a böjt is elmúlt már. Ezért Pál figyelmeztette őket: ¹⁰"Emberek, látom, hogy a hajózás kezd gyötrelmessé és - nemcsak a rakományra és hajóra, hanem a mi életünkre nézve is - veszélyessé válni." ¹¹A százados azonban inkább bízott a kormányosban és a hajó gazdájában, mint Pál szavaiban.

¹²A kikötő nem volt alkalmas a telelésre, ezért aztán a többség abban a tervben állapodott meg, hogy elhajózunk onnét, és amennyiben lehetséges, Főnixbe tartanak, és ott telelnek. Ez egy krétai kikötő, amely védelmet nyújt a délnyugati és északnyugati széllel szemben. ¹³Gyönge déli szél fújt, ezért azt gondolták, hogy tervüket végre tudják hajtani. Fölvonták tehát a horgonyt, és tovább indultak Kréta mentén. ¹⁴Kisvártatva azonban az Euraquilónak nevezett forgószél csapott le ránk. ¹⁵Belekapott a hajóba, úgyhogy nem tudtunk a széllel szemben tovább haladni. Föladtuk a harcot, s a szél elragadott minket. ¹⁶Mikor elfutottunk egy Klauda nevű kis sziget mellett, alig tudtuk megmenteni a csónakot. ¹⁷Miután mégis fölhúzták, védőintézkedést alkalmaztak: körülkötözték a hajót, s mivel attól tartottak, hogy Szirtiszre vetődnek, lebocsátották a lassítót, és így haladtak tovább. ¹⁸A rettenetes vihar hányt-vetett minket, s ezért másnap a rakomány egy részét a tengerbe dobták. ¹⁹Harmadnapon pedig saját kezükkel kidobálták a hajófölszerelést. ²⁰Több napon át sem a nap, sem a csillagok nem tűntek föl, a nagy vihar pedig folyton dühöngött: így hát oda volt már megmenekülésünk minden reménye.

²¹Mikor már az étel sem kellett, Pál ezekkel a szavakkal lépett hozzájuk: "Emberek! Rám kellett volna hallgatnotok: nem lett volna szabad elindulni Kréta alól, s ilyen veszélyt és kárt venni a nyakunkba. ²²De most arra biztatlak titeket, ne veszítsétek el bizalmatokat, mert emberéletben nem lesz veszteség, csak a hajó megy tönkre. ²³Az éjjel ugyanis megjelent előttem annak az Istennek az angyala, akié vagyok és akinek szolgálok, és ezt közölte velem: ²⁴ne félj Pál! Neked meg kell jelenned a császár előtt, ezért Isten a kedvedért megkíméli mindazokat, akik veled utaznak. ²⁵Bízzatok hát emberek, mert én hiszek Istenben, hogy minden úgy történik, ahogy közölte velem. ²⁶Valami szigetre kell kivetődnünk."

²⁷Már a tizennegyedik éjszaka szakadt ránk, mióta az Adrián hajóztunk, mikor a hajósoknak éjféltájban az a sejtésük támadt, hogy valamilyen szárazföldhöz közeledünk. ²⁸Erre lebocsátották a mélységmérőt, és húsz ölet mértek, kevéssel odább ismét lebocsátva tizenöt ölet mértek. ²⁹Aztán attól tartva, hogy szirtek közé sodródunk, a hajó faráról négy horgonyt eresztettek le, és sóvárogva várták a hajnalhasadást. ³⁰A hajósok meg akartak szökni a hajóról, ezért azzal az ürüggyel, mintha a hajó orráról akarnának horgonyt kivetni, arra készültek, hogy a csónakot a tengerre bocsássák. ³¹Pál azonban figyelmeztette a századost és a katonákat: "Ha ezek nem maradnak a hajón, ti nem menekülhettek meg." ³²Erre a katonák elvágták a csónakot tartó köteleket, s hagyták, hogy kiessék.

³³Mikor pirkadni kezdett, Pál mindnyájukat kérte, hogy vegyenek magukhoz valami táplálékot. "Ma már a tizennegyedik napja, mondta, hogy étlen vesztegeltek, és semmit sem vesztek magatokhoz. ³⁴Ezért nagyon kérlek titeket, vegyetek magatokhoz valami táplálékot, az javatokra szolgál. Egyikteknek sem vész el még a hajaszála sem a fejéről." ³⁵Ezeket mondva kezébe vette a kenyeret, mindnyájuk szeme láttára hálát adott Istennek, majd megtörte, és enni kezdett. ³⁶Erre mindnyájan megnyugodtak, s szintén vettek magukhoz eledelt. ³⁷Összesen kétszázhetvenhatan voltunk a hajón. ³⁸Majd mikor jóllaktunk az étellel, úgy könnyítettek a hajón, hogy a gabonát a tengerbe hányták.

³⁹Mikor aztán megvirradt, nem ismerték föl a szárazföldet, de észrevettek egy öblöt, amelynek lapos partja volt. Gondolták, hogy ha lehetséges, erre futtatják föl a hajót. ⁴⁰A horgonyokat eloldották és hagyták a tengerbe veszni, egyben meglazították a kormányrudak köteleit is. A vezérvitorlát fölhúzták a szél fúvásának irányában és így igyekeztek a part felé. ⁴¹Egy földnyelv elé érkezve ráhajtották a hajót. A hajó orra ugyan megakadt és mozdulatlan maradt, tatja azonban kezdett szétmállani az erős hullámverés következtében. ⁴²A katonák akkor elhatározták, hogy megölik a foglyokat, hogy valamelyik ki ne ússzék és meg ne szökjék. ⁴³A százados azonban meg akarta menteni Pált, s ezért megtiltotta tervük végrehajtását. Megparancsolta tehát, hogy először azok szálljanak ki, akik tudnak úszni, és igyekezzenek kijutni a szárazra. ⁴⁴A többieket pedig úgy vitték ki: némelyeket deszkákon, másokat a hajó roncsain. Így aztán mindenki épségben kijutott a partra.

28    A máltai tartózkodás. ¹Megmenekülésünk után megtudtuk, hogy a szigetet Máltának hívják. ²A bennszülöttek igazán emberségesen bántak velünk: tüzet raktak és mindnyájunkat odahívtak a ránkszakadt eső és hideg elől. ³Pál összeszedett egy csomó rőzsét, de mikor tűzre rakta, a hőség elől egy vipera kúszott elő és a kezére vetette magát. ⁴Mikor a bennszülöttek meglátták a kezén csüngő állatot, ezt mondogatták egymásnak: "Ez az ember bizonyosan gyilkos, mert kimenekült ugyan a tengerből, de az igazság nem hagyja életben." ⁵Ő azonban lerázta az állatot a tűzbe és semmi baja sem történt. ⁶Azok pedig várták, hogy fölpuffad, vagy rögtön holtan rogy össze. Várták is jó ideig, de mikor látták, hogy semmi baj nem éri, véleményt változtattak és azt mondták róla, hogy isten.

⁷Azon a vidéken volt a sziget első tisztviselőjének, Publiusznak a birtoka. Ez házába fogadott, és három napig szívesen látott minket. ⁸Publiusz apja történetesen láztól és vérhastól gyötörve feküdt. Pál bement hozzá, s imádsággal és kézrátétellel meggyógyította. ⁹Erre az eseményre aztán a sziget többi betege is odajött, és meggyógyultak. ¹⁰Nagy tiszteletben tartottak minket, s mikor hajóra szálltunk, minden szükségessel elhalmoztak.

Megérkezés Rómába. ¹¹Három hónap múlva egy alexandriai hajón tovább indultunk. Ez a hajó a szigeten telelt, és a Dioszkúroszok jelvényét viselte. ¹²Szirakúzába érve három napig ott vesztegeltünk. Innen a part mellett haladva Régiumba érkeztünk. ¹³Egy nappal később déli szél támadt, s így a következő napon Puteoliba érkezhettünk. ¹⁴Itt testvérekre találtunk, kérésükre egy hétig ott maradtunk, és csak azután indultunk tovább Róma felé.

¹⁵A testvérek amint hírt kaptak rólunk, elénk siettek egészen Forum Appii és Tres Tabernae tájékáig. Pál láttukra hálát adott Istennek, és bizalomra gerjedt. ¹⁶Rómába való érkezésünk után Pál engedélyt kapott, hogy magánlakásban maradhasson egy katona őrizete mellett.

Szent Pál Rómában hirdeti Krisztust. ¹⁷Harmadnapra magához kérette a tekintélyesebb zsidókat. Mikor összejöttek, ezekkel a szavakkal fordult hozzájuk: "Testvéreim, én semmit sem tettem a nép vagy az ősi szokások ellen, mégis bilincsbe verve adtak át Jeruzsálemből a rómaiak kezébe. ¹⁸Ezek megvizsgálták az ügyemet, s aztán szabadon akartak bocsátani, mert semmi főbenjáró vétséget sem követtem el. ¹⁹Azonban a zsidók tiltakozása következtében kénytelen voltam a császárhoz föllebbezni, de nem azért, mintha népem ellen akarnék vádaskodni. ²⁰Ez az oka annak, hogy látni kívántalak titeket és néhány szót akartam szólni hozzátok. Ezt a bilincset ugyanis Izrael reménysége miatt verték rám."

²¹Azok erre kijelentették neki: "Nem kaptunk felőled levelet Júdeából, és az ideérkező testvérek közül sem hozott senki hírt vagy mondott rólad valami rosszat. ²²Szeretnénk tőled hallani, milyen fölfogást vallasz. Azt tudjuk ugyanis erről a felekezetről, hogy mindenütt ellenzésre talál."

²³Megállapodtak vele egy napban, és akkor igen sokan eljöttek hozzá a lakására. Meggyőző erővel magyarázott nekik az Isten országáról, és reggeltől estig igyekezett őket megnyerni Jézusnak a Mózes törvényéből és a prófétákból merített érvekkel. ²⁴Némelyek elfogadták azt, amit mondott, mások meg hitetlenek maradtak.

²⁵Végül, mivel nem értettek egyet, szétoszlottak. Pál ekkor ezt a mondást olvasta rájuk: "Helyesen szólt a Szentlélek, mikor Izajás próféta által ezt mondta atyáitoknak:

²⁸Vegyétek tehát tudomásul, hogy Isten üdvözítő szándéka a pogányoknak szól, s azok hallgatni fognak rá." ²⁹Ezekre a szavakra a zsidók nagy vitatkozva eltávoztak tőle.

Zárlat. ³⁰Két álló esztendeig maradt bérelt szállásán. Mindenkit fogadott, aki betért hozzá, ³¹és nagy bizalommal, akadálytalanul tanította az Úr Jézus Krisztusról szóló igazságokat.