1 Figyeljük meg a kinyilatkoztatást. ¹Jézus Krisztus kinyilatkoztatása, amelyet Isten azért adott neki, hogy megmutassa szolgáinak mindazt, aminek csakhamar meg kell történnie. Elküldte angyalát s úgy jelentette ki szolgájának, Jánosnak, ²aki tanúságot tesz Isten szaváról  és Jézus Krisztus tanúságáról: mindarról, amit látott. ³Boldog, aki olvassa és aki hallgatja ennek a jövendölésnek igéit, és megtartja mindazt, ami föl van jegyezve  benne, mert közel az idő.

Üdvözlet. ⁴János a hét egyháznak, mely Ázsiában van. Kegyelem nektek és békesség attól, aki van és aki volt és aki eljövendő; meg a hét szellemtől, aki trónja előtt áll, és Jézus Krisztustól. ⁵Ő a hűséges tanú, az Elsőszülött a holtak közül és a föld királyainak Fejedelme. Ő szeretett minket, ⁶vérével megváltott bűneinktől és Istennek, Atyjának országává és papjaivá tett: övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen.

⁷Nézzétek, eljön a felhőkön. Látni fogja őt minden ember, azok is, akik keresztülszúrták. Akkor majd mellét veri miatta a föld minden népe. Így van. Ámen. ⁸Én az Alfa és az Omega vagyok, (a kezdet és a vég), mondja Isten, az Úr, aki van és aki volt és aki eljövendő: a Mindenható.

Az első látomás. ⁹Én János, testvéretek és társatok Jézus (Krisztusban), az üldöztetésben, a királyságban és az állhatatosságban, a Patmosz nevű szigeten voltam Isten igéje és Jézus tanúsága miatt. ¹⁰Az Úr napján elragadtatásba estem. Hátam mögött harsona hangjához hasonló  nagy szózatot hallottam. ¹¹Így szólt: "Amit látsz, írd egy könyvtekercsre és küldd el a hét egyháznak, (mely Ázsiában van): Efezusba, Szmirnába, Pergamonba, Tiatírába, Szárdeszbe, Filadelfiába, és Laodíceába". ¹²Erre megfordultam, hogy lássam, kitől jön a szózat. Amint megfordultam, hét arany gyertyatartót láttam, a (hét arany) gyertyatartó között pedig ember fiához hasonlót. ¹³Bokáig érő ruhába volt öltözve, mellén aranyövvel övezve. ¹⁴Feje és haja fehér volt, mint a hófehér gyapjú, szeme mint a lobogó tűz, ¹⁵lába mint a kemencében izzó sárgaréz, hangja  mint a nagy vizek zúgása. ¹⁶Jobbjában hét csillagot tartott, szájából kétélű, hegyes kard tört elő, arca pedig olyan volt, mint a teljes fényében ragyogó Nap.

¹⁷Láttára holtként rogytam lába elé. De ő rámtette jobbját és így szólt: "Ne félj! Én vagyok az Első és Utolsó, s az Élő: halott voltam, de most örökkön- örökké élek. ¹⁸Nálam van a halál és az alvilág kulcsa. ¹⁹Jegyezd föl tehát, amit láttál: ami jelenvaló és aminek ezután kell megtörténnie. ²⁰A jobbomon látott  hét csillag és a hét gyertyatartó titka ez: a hét csillag a hét egyház angyala, a hét gyertyatartó pedig a hét egyház."

2 Levél az efezusi egyházhoz. ¹"Az efezusi egyház angyalának írd meg: így szól, aki jobbjában a hét csillagot tartja, aki a hét arany gyertyatartó közt jár: ²ismerem tetteidet, fáradozásodat és állhatatosságodat. Tudom, hogy nem tűröd meg a gonoszokat: próbára tetted azokat, akik apostoloknak mondják magukat, pedig nem azok, és hazugoknak találtad őket. ³Állhatatos is vagy: szenvedtél értem és  nem fáradtál bele. ⁴De az a kifogásom ellened, hogy elhagytad első szeretetedet. ⁵Gondold meg, honnan süllyedtél ide. Tarts bűnbánatot és tégy úgy, mint előbb. Különben föllépek ellened és elmozdítom helyéről gyertyatartódat, ha bűnbánatot nem tartasz. ⁶Az viszont jó benned, hogy gyűlölöd a nikolaiták tetteit. Én is gyűlölöm azokat. ⁷Akinek füle van, hallja meg mit mond a Lélek az egyházaknak: a győztesnek az élet fájáról adok enni, mely Isten paradicsomában van.

A szmirnaiaknak. ⁸A szmirnai egyház angyalának írd meg: így szól az Első és az Utolsó, aki halott volt, de életre kelt: ⁹ismerem üldöztetésedet és szegénységedet. Valójában gazdag vagy. Tudom, hogy gyaláznak azok, akik zsidóknak vallják magukat, pedig nem azok, hanem a sátán zsinagógája. ¹⁰Ne félj a rád váró szenvedéstől. Az ördög néhányat közületek börtönbe vet, hogy próbára tegyen. Tíz napi üldözést kell kiállnotok. Légy hű mindhalálig, s neked adom az élet koronáját.
¹¹Akinek füle van, hallja meg, mit mond a Lélek az egyházaknak: a győztest nem sebzi meg a második halál.

A pergamoniaknak. ¹²A pergamoni egyház angyalának írd meg: így szól, aki a kétélű hegyes kardot tartja: tudom, hol lakol: ahol a sátán trónja áll. ¹³Mégis kitartasz mellettem és nem tagadtad meg hitemet, még azokban a napokban sem, amikor Antipászt, hűséges vértanúmat megölték nálatok, ahol a sátán lakik. ¹⁴De van némi kifogásom ellened: vannak ott nálad Bálám tanításának követői, aki kioktatta Bálákot, hogy áldozati hús evésére és paráználkodásra csábítsa Izrael fiait. ¹⁵Azonkívül vannak nálad követői a nikolaiták tanításának is. ¹⁶Tarts tehát bűnbánatot, különben hamarosan föllépek ellened és harcba szállok velük szájamnak kardjával.

¹⁷Akinek füle van, hallja meg, mit mond a Lélek az egyházaknak: a győztesnek rejtett mannát adok és egy fehér követ, a kövön új név áll, amelyet más meg nem ért, csak aki megkapja.

A tiatíraiaknak. ¹⁸A tiatírai egyház angyalának írd meg: így szól az Isten Fia, akinek szeme mint a lobogó tűz, és lába mint a sárgaréz: ¹⁹ismerem tetteidet, szeretetedet, hitedet, szolgálataidat, állhatatosságodat, és utóbbi tetteidet, amelyek fölülmúlják az előbbieket. ²⁰De az a kifogásom ellened, hogy megtűröd Jezabel asszonyt. Ez prófétának mondja magát és tanításával arra csábítja szolgáimat, hogy paráználkodjanak és egyenek a bálvány áldozatokból. ²¹Időt adtam neki, hogy bűnbánatot tartson, de nem akar megtérni paráznaságából. ²²Ágynak döntöm, és akik házasságtörést követnek el vele, azokat nagy nyomorúságba, ha el nem fordulnak tetteiktől. ²³Fiait halálra adom. Tudja meg minden egyház, hogy én vesék és szívek vizsgálója vagyok és megfizetek kinek-kinek tettei szerint. ²⁴Nektek, többieknek pedig, akik Tiatírában vagytok, de nem követitek ezt a tanítást és nem ismeritek a sátán úgynevezett mélységeit, azt mondom: nem rakok rátok más terhet, ²⁵de amitek van, ahhoz ragaszkodjatok, amíg el nem jövök. ²⁶A győztesnek, aki mindvégig kitart tetteim mellett, hatalmat adok a pogány nemzetek fölött. ²⁷Vasvesszővel kormányozza őket, és mint cserépedényeket, összetöri.

²⁸Ezt a hatalmat Atyámtól kaptam. És neki adom a hajnalcsillagot. ²⁹Akinek füle van, hallja meg mit mond a Lélek az egyházaknak.

3 A szárdeszieknek. ¹A szárdeszi egyház angyalának írd meg: így szól, akié az Isten hét lelke és a hét csillag: ismerem tetteidet. Tudom, hogy élőnek tartanak, de halott vagy. ²Ébredj föl, erősítsd meg a többit, aki halálán van. Tetteidet nem találom tökéletesnek Istenem előtt. Jusson eszedbe tehát a tanítás, amit kaptál és hallottál. ³Tarts ki mellette és térj meg. Ha nem virrasztasz, mint a tolvaj jövök (hozzád) és nem fogod tudni, mely órában érkezem. ⁴De vannak néhányan Szárdeszben, akik nem szennyezték be ruháikat. Velem fognak járni fehér ruhában, mert megérdemlik. ⁵A győztest ilyen fehér ruhába öltöztetik. Nevét nem törlöm ki többé az élet könyvéből, hanem megvallom Atyám és angyalai előtt. ⁶Akinek füle van, hallja meg, mit mond a Lélek az egyházaknak.

A filadelfiaiaknak. ⁷A filadelfiai egyház angyalának írd meg: így szól a Szent, az Igaz, akinél Dávid kulcsa van, aki megnyit és senki be nem zárja, bezár  és senki ki nem nyitja: ismerem tetteidet. ⁸Nézd, nyitott ajtót bíztam rád, amelyet senki be nem zárhat. Bár kevés az erőd, mégis megtartottad tanításomat és nem tagadtál meg engem. ⁹Nézd, adok neked néhányat a sátán zsinagógájából, akik zsidóknak vallják magukat, pedig nem azok, hanem hazugok. Kényszerítem őket, hogy jöjjenek, lábadhoz boruljanak és ráeszméljenek, hogy szeretlek téged. ¹⁰Mivel megőrizted állhatatosságra buzdító igémet, én is megőrizlek a megpróbáltatás órájában, amely eljön az egész földkerekségre, hogy próbára tegye a föld lakóit. ¹¹Hamarosan eljövök. Ragaszkodj ahhoz, amid van, hogy senki el ne vegye koronádat.

¹²A győztest oszloppá teszem Isten templomában, és többé nem távozik onnan. Ráírom Isten nevét, és Istenem városának nevét, az új Jeruzsálemét, mely az égből, Istentől szállt alá, valamint az én új nevemet. ¹³Akinek füle van, hallja meg, mit mond a Lélek az egyházaknak.

A laodíceaiaknak. ¹⁴A laodíceai egyház angyalának írd meg: így szól az Amen, a hűséges és igaz tanú, Isten teremtésének kútfeje: Ismerem tetteidet. ¹⁵Nem vagy se hideg, se meleg. Bárcsak hideg volnál, vagy meleg! ¹⁶De mivel langyos vagy és se hideg, se meleg, kivetlek szájamból. ¹⁷Azt mondod: gazdag vagyok, dúsgazdag, semmire sincs szükségem. Hát nem tudod, hogy nyomorult vagy és szánalomra méltó, szegény, vak és mezítelen! ¹⁸Tanácsolom neked, végy tőlem tűzben tisztult színaranyat, hogy meggazdagodjál; fehér ruhát, hogy magadra öltsd és ne lássék szégyenletes mezítelenséged; és kenőcsöt, hogy megkend szemeidet és láss. ¹⁹Mindazt, akit szeretek, korholom és megfenyítem. Buzdulj föl és tarts bűnbánatot! Nézd, az ajtóban állok és zörgetek.

²⁰Aki meghallja szavamat és kinyitja az ajtót, ahhoz bemegyek és vele étkezem, ő meg velem. ²¹A győztesnek megadom, hogy velem üljön trónomon, amint én is győztem és Atyámmal ülök trónján.

²²Akinek füle van, hallja meg, mit mond a Lélek az egyházaknak."

4 Látomás a jövendő dolgokról. ¹Ezután láttam, hogy megnyílt egy kapu a mennyben. Az előbbi hang, mely harsonaként szólt hozzám, így folytatta: "Jöjj föl ide! Megmutatom neked, aminek ezután kell megtörténnie." ²Nyomban elragadtatásba estem. Íme, egy trón állt a  mennyben, és a trónon ült valaki. ³Az ott ülő úgy ragyogott, akár jáspis és kárneol drágaköve. ⁴A trón fölött smaragd színéhez hasonló szivárvány ívelt. A trón körül huszonnégy szék. A székeken huszonnégy vén ült fehér ruhába öltözve, fejükön arany korona. ⁵A trónból villám és mennydörgő szózat tört elő. Hét fáklya égett a trón előtt: Isten hét szelleme.

A négy mennyei élőlény. ⁶A trón előtt kristályhoz hasonló, üvegként csillogó tenger terült el. Középen a trón előtt és a trón körül négy élőlény, elöl-hátul csupa szem. ⁷Az első élőlény oroszlánhoz hasonlított, a második tulokhoz, a harmadiknak emberhez hasonló arca volt, a negyedik szárnyaló sashoz hasonlított. ⁸A négy élőlény mindegyikének hat szárnya volt, köröskörül és belül csupa szem.

A mennyei dicsőítések. Éjjel-nappal szüntelenül kiáltották: "Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, aki volt és aki van és aki eljövendő!"
⁹Miközben az élőlények dicsőséget, tiszteletet és áldást mondtak a trónon ülőnek, az örökkön-örökké élőnek, ¹⁰a huszonnégy vén leborult a trónon ülő előtt és imádta az örökkön-örökké élőt. Letették koronájukat a trón elé és így kiáltottak:

¹¹"Méltó vagy Urunk Istenünk, hogy tiéd legyen a dicsőség, a tisztelet és a hatalom,  mert te alkottad a mindenséget:
akaratod hívott létre és teremtett mindent."

5 A bárány és a tekercs. ¹Akkor a trónon ülő jobbjában egy kívül-belül teleírt könyvtekercset pillantottam meg, mely hét pecséttel volt lepecsételve. ²Aztán láttam egy hatalmas angyalt, aki harsány hangon hirdette: "Ki méltó arra, hogy kibontsa a könyvtekercset és feltörje pecsétjeit?" ³De senki sem volt képes rá sem a mennyben, sem a földön, sem a föld alatt, hogy kinyissa a könyvet és be letekintsen. ⁴Erre keserves sírásra fakadtam, mert senki sem volt méltó rá, hogy kinyissa a könyvet és beletekintsen. ⁵A vének egyike így szólt hozzám: "Ne sírj! Nézd, győzött az oroszlán Júda törzséből, Dávid sarja. ő nyitja ki a könyvet és töri fel hét pecsétjét.

⁶Akkor láttam, hogy a trón, a négy élőlény és a vének között ott áll a Bárány, mintegy megölve. Hét szarva és hét szeme volt: ezek Istennek az egész földre szétküldött hét szelleme. ⁷Odament és átvette a trónon ülő jobbjából a könyvet.

A Bárány imádása. ⁸Amint átvette a könyvet, a négy élőlény és a huszonnégy vén leborult a Bárány előtt. Hárfája és tömjénnel telt aranycsészéje volt mindegyiknek: ezek a szentek imádságai. ⁹Új éneket énekeltek:

"Méltó vagy (Uram), hogy átvedd a könyvet és feltörd pecsétjeit.
Hiszen megöltek,
de véreddel megváltottál minket
Istennek minden törzsből, nyelvből,
népből és nemzetből.
¹⁰Istenünk országává
és papjaivá tetted őket
és uralkodni fognak a földön!"

¹¹Amint néztem, sok angyal szavát hallottam a trón, az élőlények és a vének körül. Számuk meghaladta az ezerszer ezret és a tízezerszer tízezret. ¹²Harsány hangon kiáltottak: "Méltó a Bárány, akit megöltek, hogy övé legyen a hatalom, a gazdagság, a bölcsesség, az erő, a tisztelet, a dicsőség és az áldás."

¹³Erre hallottam, hogy minden teremtmény, mely a mennyben, a földön és a föld alatt, a tengeren és a tengerben van, így kiáltott:

"A trónon ülőnek és a Báránynak
áldás, tisztelet, dicsőség és hatalom
örökkön-örökké."

¹⁴A négy élőlény ráfelelte: "Ámen", a (huszonnégy) vén pedig arcra borult és imádta (az örökkön-örökké élőt).

6 Az első hat pecsét. ¹Akkor láttam, hogy a Bárány feltöri a hét pecsét közül az elsőt. Erre hallottam, hogy a négy élőlény egyike mennydörgő hangon így kiáltott: "Jöjj (és nézd)!" Egy fehér lovat pillantottam meg. ²A rajta ülőnek kézíja volt. Koronát nyújtottak neki, és ő diadalmasan kivonult, hogy győzelmet arasson.

³Mikor a második pecsétet feltörte, hallottam, hogy a második élőlény kiáltja: Jöjj (és nézd!)" ⁴Egy tűzvörös ló vágtatott elő. Lovasa hatalmat kapott, hogy megbontsa a békét a földön, hogy öldököljék egymást az emberek. Hosszú kardja volt.

⁵Mikor a harmadik pecsétet feltörte, hallottam, hogy a harmadik élőlény kiáltja: "Jöjj (és nézd!)" Erre egy fekete lovat pillantottam meg. Lovasának kezében mérleg volt. ⁶A négy élőlény között szózat hallatszott: "Egy mérő gabona egy dénár, három mérő árpa is egy dénár de az olajban és a borban ne tégy kárt."

⁷Mikor a negyedik pecsétet feltörte, hallottam a negyedik élőlény szavát: "Jöjj (és nézd!)" ⁸Erre egy fakó lovat láttam. Lovasának halál a neve, nyomában az alvilág járt. Hatalmat kapott a föld negyedrésze fölött, hogy karddal és éhínséggel, halállal és fenevadakkal öldököljön.

Az ötödik pecsét. ⁹Mikor az ötödik pecsétet feltörte, láttam az oltár alatt azoknak lelkét, akiket Isten igéje és tanúságtételük miatt öltek meg. ¹⁰Nagy szóval kiáltották: "Urunk, te szent és igaz, meddig tartasz még ítéletet és nem állsz bosszút vérünkért a föld lakóin?" ¹¹Erre mindegyiküknek  hosszú fehér ruhát adtak és azt mondták nekik, maradjanak nyugodtan még egy rövid ideig, amíg betelik bajtársaik és testvéreik száma, akiket meg fognak ölni, akárcsak őket.

A hatodik pecsét. ¹²Mikor a hatodik pecsétet feltörte, láttam, hogy nagy földrengés támad. A Nap olyan fekete lett, mint a szőrzsák és az egész Hold olyan, mint a vér. ¹³Az ég csillagai a földre hulltak, mint amint a fügefa hullatja éretlen gyümölcsét, ha erős szél rázza. ¹⁴Az ég eltűnt, mint egy felgöngyölt könyvtekercs, és minden hegy és sziget elmozdult helyéről. ¹⁵A föld királyai, nagyjai és hadvezérei, a gazdagok és hatalmasok, minden rabszolga és szabad hegyi barlangokba és sziklák közé rejtőztek. ¹⁶Így kiáltottak a hegyeknek és szikláknak: "Omoljatok ránk és rejtsetek el a trónon ülőnek színe elől és a Bárány haragja elől! ¹⁷Eljött haragjuk nagy napja: ugyan ki tudna helytállni?"

7 Ezrek pecsétje. ¹Ezután négy angyalt láttam, amint a föld négy sarkán állt és föltartóztatta a föld négy szelét, hogy ne fújjon a földön, sem a tengeren és semmiféle fán. ²Akkor láttam, hogy napkelet felől egy másik angyal száll föl, akinél az élő Isten pecsétje volt. Hangosan rákiáltott a négy angyalra, akinek az volt a dolga, hogy ártson a földnek és tengernek: ³"Ne ártsatok a földnek, se a tengernek, se a fáknak, amíg meg nem jelöljük Isten szolgáinak homlokát!" ⁴Hallottam a megjelöltek számát is: száznegyvennégyezren voltak Izrael fiainak minden törzséből: ⁵Júda törzséből tizenkétezer, Rúben törzséből tizenkétezer, Gád törzséből tizenkétezer, ⁶Áser törzséből tizenkétezer, Neftali törzséből tizenkétezer, Manassze törzséből tizenkétezer, ⁷Simeon törzséből tizenkétezer, Lévi törzséből tizenkétezer, Isszakár törzséből tizenkétezer, ⁸Zabulón törzséből tizenkétezer, József törzséből tizenkétezer, Benjamin törzséből tizenkétezer.

A választottak győzelme. ⁹Ezután akkora sereget láttam, hogy meg sem lehetett számlálni, minden nemzetből, törzsből, népből, és nyelvből. Ott álltak a trón és a Bárány színe előtt, fehér ruhába öltözve, kezükben pálmaágakkal. ¹⁰Nagy szóval kiáltották: "Üdv Istenünknek, aki a trónon ül és a Báránynak!" ¹¹Erre az angyalok mind körülfogták a trónt, a véneket és a négy élőlényt, arcra borultak a trón előtt és imádták Istent: ¹²"Ámen! Áldás és dicsőség, bölcsesség, hála és tisztelet, hatalom és erő Istenünknek örökkön-örökké. Ámen!"

A látomás értelmezése. ¹³Ekkor az egyik vén azt kérdezte tőlem: "Kik ezek a fehér ruhába öltözöttek és honnan jöttek?" ¹⁴"Te tudod Uram", - feleltem. ő megmagyarázta: "Ezek a nagy üldöztetésből jöttek és fehérre mosták ruhájukat a Bárány vérében.

¹⁵Ezért is állnak Isten trónja előtt
és éjjel-nappal szolgálnak templomában.
A trónon ülő közöttük lakik.
¹⁶Nem éheznek és nem szomjaznak többé,
nap nem égeti őket, sem másfajta forróság.
¹⁷A trón közepén álló Bárány legelteti
és az élővizek forrásához tereli őket,
Isten pedig letöröl szemükről minden könnyet."

8 A hét harsona. ¹Mikor a hetedik pecsétet feltörte, mintegy félóráig tartó csend lett a mennyben. ²Akkor láttam, hogy az Isten színe előtt álló hét angyalnak hét harsonát adtak.

Az aranyos tömjénező. ³Jött egy másik angyal arany tömjénezővel, s megállt az oltár előtt. Sok tömjént adtak neki, hogy tegye az összes szentek imádságával a trón előtt álló arany oltárra. ⁴A tömjénáldozat füstje a szentek imádságával fölszállt az angyal kezéből Isten színe elé. ⁵Ezután az angyal fogta a tömjénezőt, megtöltötte az oltár parazsával és lehajította a földre. Erre dübörgő mennydörgés, villámlás és földrengés támadt.

Az első négy harsona. ⁶A hét angyal pedig, akinél a hét harsona volt, fölkészült, hogy megfújja harsonáját.  ⁷Az első angyal megfújta harsonáját. Erre vérrel vegyes jégeső és tűz támadt s a földre zuhogott. A föld harmadrésze elégett, a fák harmadrésze elhamvadt és a zöldellő fű mind leperzselődött.

⁸A második angyal is megfújta a harsonáját. Erre mint egy tűzben izzó nagy hegy, valami a tengerbe zuhant. A tenger harmadrésze vérré vált, ⁹a tengerben élő állatok harmadrésze elpusztult és a hajók harmadrésze elsüllyedt.

¹⁰A harmadik angyal is megfújta harsonáját. Erre nagy csillag hullott le az égből, s mint égő fáklya lobogott. A folyók és vízforrások harmadrészébe zuhant. ¹¹A csillag neve Üröm volt. A vizek harmadrésze ürömmé változott és sok ember meghalt a víztől, mert megkeseredett.

¹²A negyedik angyal is megfújta harsonáját. Erre a nap, a hold és a csillagok harmadrészét érte csapás, úgyhogy harmadrészük elhomályosodott, a nappal és az éjszaka világossága pedig harmadrészével csökkent.

¹³Látomásom folytatódott. Hallottam, hogy egy sas az ég magasán repülve nagy szóval kiáltja: "Jaj, jaj, jaj a föld lakóinak a többi harsonaszó miatt, melyet a három angyal hallatni fog!"

9 Az ötödik harsona. ¹Az ötödik angyal is megfújta harsonáját. Erre láttam egy égről földre hulló csillagot. Nála volt az alvilág kulcsa. ²Megnyitotta az alvilágot, mire füstje fölszállt, mint egy nagy kemence füstje, és elsötétült tőle a nap és a levegő. ³A füstből sáskák lepték el a  földet. Olyan erejük volt, mint a föld skorpióinak. ⁴Azt a parancsot kapták, hogy ne bántsák a föld füvét, se a zöldellő növényt, se a fákat, hanem csak azokat az embereket, akiknek homlokán nincs az Isten jele. ⁵Ne öljék meg őket, csak kínozzák öt hónapon keresztül. Kínzásuk olyan, mint amikor skorpiómarás éri az embert. ⁶Azokban a napokban az emberek keresni fogják a halált, de nem találják; vágyódni fognak a halál után, de a halál futni fog előlük.

⁷A sáskák alakja harcra kész paripákhoz hasonlított. Fejükön aranynak tetsző koronát viseltek, arcuk olyan volt, mint az emberarc. ⁸Hajuk mint asszonyok haja, foguk mint az oroszláné. ⁹Vaspáncélhoz hasonló vértezet borította őket, szárnyuk csattogása pedig olyan volt, mint nagyszámú, csatába száguldó harci szekér dübörgése. ¹⁰Farkuk és fullánkjuk mint a skorpióé, s farkukban olyan erő volt, hogy öt hónapon keresztül árthattak az embereknek. ¹¹Királyuk a mélység angyala volt, akinek héber neve Abaddón, görög neve pedig Apollión.  ¹²Így múlt el az első jaj, de jön még két másik.

A hatodik harsona. ¹³A hatodik angyal is megfújta harsonáját. Erre szózatot hallottam az Isten színe előtt álló aranyoltár négy sarka közül. ¹⁴Így szólt a hatodik harsonás angyalhoz: "Oldozd föl  a négy angyalt, aki a nagy Eufrátesz folyónál meg van kötözve." ¹⁵Akkor fölszabadult a négy angyal, s órára, napra, hónapra, meg esztendőre készen állt, hogy megölje az emberek harmadrészét. ¹⁶A lovassereg száma húszezerszer tízezer volt. Ezt a számot hallottam. ¹⁷Látomásomban a paripákat és lovasaikat így láttam: tűzvörös, sötétkék és kénsárga vértezet borította őket, a paripák feje oroszlánéhoz hasonlított, szájukból tűz, füst és kénkő tört elő. ¹⁸E három csapás: a szájukból előtörő tűz, füst és kénkő megölte az emberek harmadrészét. ¹⁹A lovak ereje ugyanis szájukban és farkukban rejlett. Farkuk kígyószerű volt, s fejük volt, amellyel marni tudtak.

²⁰A többi ember, aki nem pusztult el ezekben a csapásokban, nem fordult el gonosz tetteitől, hanem tovább imádta a gonosz lelkeket, az aranyból, ezüstből, rézből, kőből és fából készült bálványokat, amelyek nem látnak, nem hallanak és nem is mozognak. ²¹Nem fordultak el gyilkosságaiktól, varázslataiktól, paráznaságuktól és tolvajlásaiktól.

10 Angyal könyvtekerccsel. ¹Akkor láttam, hogy egy másik hatalmas angyal száll le az égből. Felhő övezte, fején szivárvány volt, arca ragyogott, mint a nap, és lábai izzottak, mint tűzoszlopok. ²Kezében kibontott kis könyvtekercset tartott. Jobb lábát a tengerre tette, a balt pedig a  földre. ³Harsány hangon kiáltott, úgy amint oroszlán ordít. Kiáltására hangját hallatta a hét mennydörgés is. Mikor a hét mennydörgés elhangzott, írni akartam. ⁴De az égből ezt a szózatot hallottam: "Jegyezd meg, amit a hét mennydörgés hirdetett, de ne írd föl!" ⁵Akkor láttam, hogy az angyal, aki a tenger és a föld fölött állt, ⁶égre emelte kezét és megesküdött az örökkön örökké élőre, aki az eget és a benne lévőket, a földet és a rajta élőket, a tengert és a benne élőket teremtette: "Nem lesz több haladék, ⁷hanem azon a napon, amikor a hetedik angyal megfújja harsonáját, beteljesedik Isten örökös titka, amint tudtul adta szolgáinak, a prófétáknak."

A próféta megbízatása. ⁸Erre az égből hallott hang ismét szólt hozzám: "Menj vedd át a kibontott könyvtekercset az angyal kezéből, aki a tenger és a föld fölött áll." ⁹Odamentem az angyalhoz és kértem, hogy adja át a könyvtekercset. ő hozzám fordult: "Fogd a könyvtekercset és nyeld le! Gyomrodban ugyan keserű lesz, de szádban olyan édes, mint a méz." ¹⁰átvettem a könyvtekercset az angyal kezéből és lenyeltem. Számban édes volt, mint a méz, de amikor lenyeltem, gyomrom keserű lett tőle. ¹¹Aztán ezt az utasítást kaptam: "Erről jövendölnöd kell sokféle népnek, nemzetnek, nyelvnek és királynak."

11    A két tanú. ¹Akkor vesszőhöz hasonló nádszálat adtak és azt mondták: "Rajta, mérd föl Isten templomát, az oltárt és az ott imádkozókat. ²A templom előcsarnokát azonban hagyd ki, ne mérd föl. A nemzetek prédája lesz: negyvenkét hónapig fogják a szent várost taposni.

A két tanú jele. ³Két tanúmnak pedig meghagyom, hogy  szőrzsákba öltözve ezerkétszázhatvan napig hirdessen bűnbánatot." ⁴Ez a két olajfa és a két gyertyatartó, mely a föld Urának színe előtt áll. ⁵Ha valaki bántja őket, tűz csap ki szájukból és fölemésztik az ellenséget. És ha bárki is árt nekik, a halál fia. ⁶Hatalmuk van arra, hogy bezárják az eget, hogy ne essék eső küldetésük napjaiban. Hatalmuk van arra is, hogy a vizet vérré változtassák és annyi csapással sújtsák a földet, amennyivel csak akarják.

⁷Mikor tanúságukat befejezik, a mélységből fölbukkanó vadállat harcra kél ellenük, legyőzi és megöli őket. ⁸Holttestük a nagy város utcáján fog heverni, ahol Urukat is keresztre feszítették. Ez szellemi értelemben Szodoma és Egyiptom. ⁹A népekből, törzsekből, nyelvekből és nemzetekből sokan fogják nézni holttestüket három és fél napon keresztül és nem engedik, hogy holttestüket sírba tegyék. ¹⁰A föld lakói ujjongani fognak emiatt s örömükben ajándékot küldenek egymásnak, mert a két próféta terhére volt a föld lakóinak. ¹¹De három és fél nap múlva Istentől az élet lelke száll beléjük és talpra állnak mindazoknak nagy félelmére, akik nézték őket. ¹²Hallottam, harsány hang az égből így kiáltott: "Jöjjetek föl ide!" Erre ellenségeik szemeláttára egy felhőben fölszálltak a mennybe. ¹³Abban az órában nagy földrengés támadt, a város tizedrésze összeomlott, és a földrengésben hétezer ember vesztette életét. A többieket félelem szállta meg és dicsőíteni kezdték az Istent a mennyben. ¹⁴Így múlt el a második jaj, de hamarosan eljön a harmadik.

A hetedik harsona. ¹⁵A hetedik angyal is megfújta harsonáját. Erre nagy üdvrivalgás hallatszott az égben: "Urunké  és Fölkentjéé a világ uralma: ő uralkodik örökkön-örökké. (Ámen.)"

¹⁶Az Isten színe előtt trónoló huszonnégy vén arcra borult és e szavakkal áldotta Istent:

¹⁷"Hálát adunk Neked mindenható Úristen,
aki vagy, aki voltál (és aki eljössz),
mert átvetted a főhatalmat és uralkodol.
¹⁸A nemzetek ugyan háborogtak,
de eljött a megtorlásnak és a holtak
megítélésének ideje.
Jutalmazd meg szolgáidat:
a prófétákat, a szenteket és akik nevedet félik,
kicsinyeket, nagyokat;
azok pedig, akik megrontották a földet, pusztuljanak."

¹⁹Erre a mennyben megnyílt Isten temploma és a templomban láthatóvá lett a szövetség szekrénye. Villámlás, csattogás, mennydörgés, földrengés és nagy jégeső támadt.

12 Az asszony és a sárkány. ¹Az égen nagy jel tűnt föl: egy asszony, kinek öltözete a nap volt, lába alatt a hold, fején tizenkét csillagból korona. ²Mivel áldott állapotban volt, fájdalmában és szülési gyötrelmeiben kiáltozott. ³Akkor egy másik jel tűnt föl az égen: egy nagy tűzvörös sárkány. Hét feje és tíz szarva volt, fejein pedig hét királyi korona. ⁴Farka lesöpörte és földre sodorta az ég csillagainak harmadrészét. A sárkány odaállt a vajúdó asszony elé, hogy mihelyt szül, fölfalja gyermekét. ⁵Az fiúgyermeket szült, aki vasvesszővel kormányozza az összes nemzeteket. A gyermeket elragadták és Isten trónjához vitték. ⁶Az asszony  pedig a pusztába menekült, ahol egy Istentől előkészített helyet talált, hogy ott ezerkétszázhatvan napig gondját viseljék.

Győzelem a mennyben.  ⁷Akkor (nagy) harc támadt a mennyben: Mihály és angyalai megtámadták a sárkányt. ⁸A sárkány és angyalai védekeztek, de nem tudtak ellenállni és nem maradt számukra hely a mennyben. ⁹Letaszították a nagy sárkányt, az őskígyót, aki maga az ördög, a sátán, aki elcsábítja  az egész világot. A földre taszították, és vele együtt lezuhantak angyalai is.

¹⁰Erre harsány hangot hallottam a mennyben:

"Eljött Istenünk üdvössége, ereje és királysága,
s Fölkentjének uralma, mert letaszították testvéreink vádlóját,
aki éjjel-nappal vádolta őket Istenünk színe előtt.
¹¹Legyőzték őt a Bárány vérével és tanúságának szavával,
mert nem kímélték életüket mindhalálig.
¹²Örvendezzetek hát mennyek és ti, akik benne laktok!
Jaj a földnek és tengernek, mert hozzátok szállt le az ördög nagy haraggal.
Tudja, hogy csak kevés ideje van."

Az asszony röpülése. ¹³Mikor a sárkány látta, hogy letaszították a földre, üldözni kezdte az asszonyt, aki fiúgyermeket szült. ¹⁴Az asszonynak két nagy sasszárnyat adtak, hogy a pusztába röpüljön, saját helyére, ahol távol a kígyótól egy évig, két évig és félévig gondját viseljék. ¹⁵A kígyó torkából olyan vízsugarat lövellt az asszony  után, mint egy folyó, hogy elsodortassa az árral. ¹⁶De a föld megsegítette az asszonyt: föltárta gyomrát és elnyelte a sárkány torkából áradó vizet. ¹⁷Erre a sárkány haragra lobbant az asszony ellen és harcba szállt többi gyermekével, akik megtartják Isten parancsait és kitartanak tanúságukban Jézusról. ¹⁸Kiállt a tenger partjára.

13 Az első vadállat. ¹Akkor láttam, hogy egy vadállat bukkan föl a tengerből. Hét feje és tíz szarva volt, szarvain tíz királyi korona, fejein pedig istenkáromló nevek. ²Ez a vadállat, melyet láttam, hasonlított a párduchoz, lába olyan mint a medvéé, szája pedig, mint az oroszláné. A sárkány neki adta erejét, trónját, és nagy hatalmát is. ³(Úgy tűnt), mintha egyik fele halálra lett volna sebezve, de halálos sebe meggyógyult. ⁴Az egész föld csodálattal nézte a vadállatot, és imádta a sárkányt, mivel hatalmat adott a vadállatnak. Imádták a vadállatot is és így kiáltottak: "Ki mérhető a vadállathoz? Ki tudja fölvenni a küzdelmet vele?"

⁵Nagyzoló és káromló szája volt, és hatalmat kapott, hogy negyvenkét hónapig jártassa. ⁶Káromlásra nyitotta száját  Isten ellen: káromolta nevét, hajlékát és a menny lakóit. ⁷Azt is megengedték neki, hogy harcot indítson a szentek ellen és legyőzze őket. Sőt hatalmat kapott minden törzs, nép, nyelv és nemzet fölött. ⁸Imádni fogják őt a föld lakói mind,  akiknek neve nem áll a világ kezdete óta a megölt Bárány életkönyvében.

⁹Akinek füle van, hallja meg! Aki mást fogságba hurcol, fogságba kerül, aki karddal öl, kardélen hull el. ¹⁰ Ez az alapja a szentek állhatatosságának és hűségének.

A második vadállat. ¹¹Akkor láttam, hogy egy másik vadállat emelkedik ki a szárazföldből. Két szarva volt, mint a  kosnak, de úgy ordított, mint a sárkány. ¹²Az első vadállat színe előtt annak minden hatalmát gyakorolta és rábírta a föld minden lakóját, hogy imádja az első vadállatot, amelynek meggyógyult halálos sebe. ¹³Nagy csodajeleket művelt, az emberek szemeláttára tüzet bocsátott le az égből. ¹⁴E csodákkal, melyeket a vadállat színe előtt művelhetett, megtévesztette a föld lakóit és rábírta őket arra, hogy szobrot állítsanak a vadállatnak, mely kardéltől sebesült, de fölépült. ¹⁵Hatalmat kapott arra, is, hogy lelket leheljen a vadállat szobrába, hogy megszólaljon a vadállat szobra és megölje azokat, akik nem imádják. ¹⁶Elrendelte, hogy mindenkinek: kicsinek, nagynak, szegénynek, gazdagnak, szabadnak és szolgának jelöljék meg jobb karját és homlokát, ¹⁷s hogy senki sem adhasson, vehessen, ha nem viseli a vadállat jelét: nevét, vagy nevének számát.

¹⁸Ez itt a titok. Akinek van esze, számítsa ki a vadállat számát, mert az emberi szám: hatszázhatvanhat.

14 A Bárány és követői. ¹Akkor láttam, hogy a Bárány Sion hegyén állott. Vele volt a száznegyvennégyezer, aki homlokán viselte az ő nevét és Atyjának nevét. ²Aztán szózatot hallottam az égből, mint nagy vizek zúgását s mint erős mennydörgés robaját. A szózat, melyet hallottam, úgy hangzott, mint mikor a hárfások hárfáikat pengetik. ³Új éneket énekeltek a trón, a négy élőlény és a vének előtt. Az éneket senki nem tudta megtanulni, csak a földről megváltott száznegyvennégyezer. ⁴Ezek azok, akik nem szennyezték be magukat asszonyokkal, hanem szüzek maradtak. A Bárány nyomában járnak, bárhová megy. ők a megváltottak az emberek közül, zsengéi Istennek és a Báránynak. ⁵Ajkukon nincsen hazugság, szeplőtelenül állnak (Isten trónja előtt).

A három angyal. ⁶Akkor láttam, hogy egy másik angyal száll az ég magasán. Örök evangéliumot kellett hirdetnie a föld lakóinak: minden nemzetnek, törzsnek, nyelvnek és népnek. ⁷Harsány hangon kiáltotta: "Féljétek Istent s dicsőítsétek, mert eljött ítéletének órája. Imádjátok őt: az ég a föld, a tenger és a vízforrások alkotóját."

⁸Egy másik angyal követte, aki így kiáltott:

"Összedőlt, összedőlt a nagy Babilon,
mely paráznaságának tüzes borával
ittassá tett minden nemzetet."

⁹Egy harmadik angyal követte, aki így kiáltott: "Aki imádja a vadállatot és szobrát vagy aki viseli jelét homlokán vagy kezén, ¹⁰az is inni fog Isten tüzes  borából, melyet színtisztán töltött haragjának kelyhébe. Tűz és kénkő fogja kínozni a szent angyalok és a Bárány színe előtt. ¹¹Gyötrelmének füstje fölszáll örökkön-örökké. Nem lesz nyugalma sem éjjel, sem nappal, mert imádta a vadállatot és szobrát, és viselte nevének jelét. ¹²Ez az alapja a szentek állhatatosságának, akik kitartanak Isten parancsai és Jézus hite mellett."

¹³Erre szózatot hallottam az égből: "Jegyezd föl: mostantól fogva boldogok a holtak, akik az Úrban halnak meg. Így van, mondja a Lélek: pihenjék ki fáradalmaikat, mert tetteik elkísérik őket."

A Föld megremeg. ¹⁴Folytatódott látomásom. Fehér felhőt láttam, a felhőn ember fiához hasonló ült. Fején arany koronát viselt, kezében éles sarló. ¹⁵Egy másik angyal jött ki a templomból és harsány hangon kiáltott a felhőn ülőnek: "Lendítsd meg sarlódat és arass! ¹⁶Itt az aratás ideje, már érett a vetés a földön." A felhőn ülő sarlóját a földre hajította és learatta a földet.

¹⁷Ekkor egy másik angyal lépett ki a mennyei templomból, akinek éles metszőkése volt. ¹⁸Egy harmadik angyal az oltártól lépett elő. Ennek hatalma volt a tűz fölött. Harsány hangon kiáltott annak, akinél az éles metszőkés volt: "Lendítsd meg éles késedet, és szüreteld le a föld szőlejének fürtjeit, mert beért már a szeme." ¹⁹Az angyal lehajította éles metszőkését a földre, leszüretelte a föld szőlőjét és Isten haragjának nagy sajtójába vetette. ²⁰A sajtót a városon kívül kitaposták. Annyi vér folyt ki a sajtóból, hogy a lovak zablájáig ért, ezerhatszáz stádiumnyira.

15 A hét csapás. ¹Akkor egy másik csodálatos nagy jelet láttam az égen: hét angyalt, akinél a hét végső csapás volt. Általuk teljesedik be Isten haragja.

²Tűzben játszó, üvegként csillogó tengert láttam. Akik legyőzték a vadállatot, az ő szobrát, és nevének számát, ott álltak Isten hárfáival az üvegtengeren. ³Mózesnek, Isten szolgájának, és a Báránynak énekét énekelték:

"Műveid csodálatosan nagyok, Uram,
mindenható Isten!
Utaid igazságosak és igazak,
nemzetek Királya!
⁴Ki ne félne téged, Uram?
Ki ne magasztalná nevedet?
Te egyedül vagy szent!
Minden pogány nemzet színed elé borul,
Ítéleteid nyilvánvalókká váltak!"

Az angyalok haraga. ⁵Ezután láttam, hogy megnyílt a szövetség sátrának mennyei temploma. ⁶A templomból hét angyal lépett ki a hét csapással. Tiszta fehér gyolcsba voltak öltözve, mellük aranyövvel övezve. ⁷A négy élőlény egyike a hét angyalnak hét aranycsészét adott, tele az örökkön-örökké élő Isten haragjával. Erre a templomot betöltötte Isten dicsőségének és hatalmának füstje. ⁸Senki sem léphetett be a templomba, míg be nem teljesedett a hét angyal hét csapása.

16 A hét csésze. ¹Akkor nagy szózatot hallottam a templomból, mely a hét angyalhoz szólt: "Menjetek, öntsétek ki Isten haragjának hét csészéjét a földön."

²Elment az első és kiöntötte csészéjét a földre. Rosszindulatú, fájdalmas fekély támadt azokon az embereken, akik a vadállat jelét viselték és szobrát imádták.

³A második (angyal) csészéjét a tengerbe öntötte. Az olyan lett, mint a holtnak vére, és minden tengeri élőlény elpusztult.

⁴A harmadik a folyókba és vízforrásokba öntötte csészéjét, s azok vérré változtak. ⁵Erre hallottam, hogy megszólalt a vizek angyala:

igazságos vagy (Uram),
aki vagy és aki voltál.
Szent vagy, hogy így ítéltél.
⁶Mivel szentek és próféták vérét ontották,
vért adtál nekik inni: valóban megérdemelték!"

⁷Hallottam, hogy az oltár felől egy másik is szól:

"Úgy van Uram, mindenható Isten,
igazak és jogosak ítéleteid!"

⁸A negyedik (angyal) a napra öntötte csészéjét. Az erőt nyert arra, hogy forró tüzével gyötörje az embereket. ⁹Az emberek égtek a nagy forróságtól, de mégis káromolták Isten nevét, akinek hatalma volt a csapásokon. Nem tértek meg és nem adták meg neki a tiszteletet.

¹⁰Az ötödik (angyal) a vadállat trónjára öntötte csészéjét, mire annak birodalma sötétbe borult. Az emberek nyelvüket harapdálták kínjukban ¹¹és káromolták az ég Istenét kínjuk és fekélyeik miatt, de mégsem tértek meg gonosz tetteikből.

Csapatok gyülekeznek keleten. ¹²A hatodik (angyal) csészéjét a nagy Eufrátesz folyamba öntötte. Erre kiszáradt a vize, hogy út nyíljék napkelet királyainak. ¹³Akkor láttam, hogy a sárkány, a vadállat és az álpróféta szájából három békához hasonló tisztátalan szellem jön ki. ¹⁴Ördögi szellemek ezek, akik csodákat művelnek és elmennek a föld összes királyaihoz, hogy harcra toborozzák őket a mindenható Isten nagy napjára. - ¹⁵Lásd, úgy jövök, mint a tolvaj. Boldog,  aki virraszt és ügyel ruhájára, hogy mezítelenül ne járjon és ne lássák szégyenét. - ¹⁶A királyokat összegyűjti arra a helyre, melynek héber neve Harmageddón.

A hetedik csésze. ¹⁷A hetedik (angyal) a levegőbe öntötte csészéjét. Erre a templomból a trón felől nagy szózat tört elő: "Megtörtént!" ¹⁸Mire villámlás, csattogás és mennydörgés támadt, s akkora földrengés keletkezett, amekkora még nem volt, mióta ember van a földön. ¹⁹A nagy város háromfelé vált és a pogányok városai leomlottak. Isten akkor megemlékezett a nagy Babilonról és haragja tüzes borának kelyhét nyújtotta neki. ²⁰Minden sziget eltűnt, és a hegyeket nem lehetett többé látni. ²¹Mázsás jégeső hullott az égből az emberekre. Az emberek pedig káromolták az Istent a jégverés miatt, mert rettenetes nagy volt.
 

17 A nagy Babilon. ¹Egyik a hét angyal közül, akiknél a hét csésze volt, hozzám jött és így szólt: "Jöjj, megmutatom neked a nagy parázna asszony kárhozatát, aki a nagy vizek mellett ül. ²Vele paráználkodtak a föld királyai és paráznaságának borától megrészegültek a föld lakói." És lélekben elragadott a pusztába. ³Egy asszonyt láttam ott, aki skarlátvörös vadállaton ült. Ez tele volt istenkáromló nevekkel, s hét feje és tíz szarva volt. ⁴Az asszony bíborba és karmazsinba volt öltözve, arannyal, drágakővel és gyöngyökkel fölékesítve. Kezében arany serleget tartott, tele utálatos és szennyes paráznasággal. ⁵Homlokán ez a titokzatos név állt: "A nagy Babilon, a paráznák és a föld undokságainak anyja." ⁶Akkor láttam, hogy az asszony megrészegült a szenteknek és Jézus vártanúinak vérétől. A vadállat és a szajha jelentése. Láttára nagy ámulatba estem.

A látomás értelmezése. ⁷Az angyal megkérdezte: "Mit csodálkozol? én meg  magyarázom neked az asszony titkát és a hétfejű, tízszarvú vadállatét, mely hordozza. ⁸A vadállat, melyet láttál, volt, de nincs többé. Fölszáll a mélységből, de vesztébe rohan. A vadállat láttára, mely volt és nincs többé, de ismét megjelenik, csodálkozni fognak a föld lakói, akiknek neve nem áll a világ teremtése óta az élet könyvében. ⁹Itt van szükség bölcsességgel párosult értelemre. A hét fej hét hegyet jelent, ezeken ül az asszony. De jelenti a hét királyt is. ¹⁰Öt közülük lebukott, egy most uralkodik, az utolsó még nem jött el. Ha majd eljön, rövid ideig lesz csak maradása. ¹¹Maga a vadállat, mely volt, de nincs többé, lesz a nyolcadik: az előző hét közül való s vesztébe is rohan. ¹²A tíz szarv pedig, melyet láttál, tíz királyt jelent. Még nem jutottak uralomra, de a vadállat után királyi hatalmat nyernek egy órára. ¹³Ezek egyetértenek a vadállattal, erejüket és hatalmukat rendelkezésére bocsátják. ¹⁴Harcot indítanak a Bárány ellen, de a Bárány, aki az uralkodók Ura és a királyok Királya, legyőzi őket meghívott, kiválasztott és hűséges szövetségeseivel."

¹⁵Azután így folytatta: "A vizek, amelyek mellett látomásodban a parázna asszony ült, a népeket, törzseket, nemzeteket és nyelveket jelentik. ¹⁶ A tíz szarv, melyet láttál, és a vadállat meggyűlölik a parázna asszonyt, kifosztják és levetkőztetik, sőt húsán rágódnak és tűzön sütik. ¹⁷Isten sugalmazta nekik, hogy tervét végrehajtsák és uralmukat egyetértve a vadállatra ruházzák, amíg Isten igéje be nem teljesül. ¹⁸Az asszony, akit láttál, az a nagy város, amely a föld királyain uralkodik."

18 Babilon bukása. ¹Ezután láttam, hogy egy másik angyal száll le az égből, akinek nagy hatalma volt. Tündöklése beragyogta a földet. ²Harsány hangon kiáltotta:

"Összedőlt, összedőlt a nagy Babilon!
Ördögök tanyája lett és minden tisztátalan szellem hajléka
és minden tisztátalan, undok madár odúja.
³Paráznaságának tüzes borából ittak az összes nemzetek.
A föld királyai paráználkodtak vele,
a föld kereskedői pedig meggazdagodtak pazar fényűzéséből."

⁴Akkor egy másik szózatot hallottam az égből, mely így szólt:

"Vonuljatok ki onnan, én népem,
hogy részetek ne legyen vétkeiben
és csapásai ne érjenek titeket is.
⁵Bűnei az eget verik,
de Isten számon tartja gonosztetteit.
⁶Fizessétek vissza neki, ahogy ő fizetett,
és tetteit kétszeresen viszonozzátok.
Töltsetek serlegébe kétannyit, mint nektek töltött.
⁷Amekkora tündöklése és fényűzése volt,
annyi gyötrelmet és bánatot okozzatok neki.
Így büszkélkedik magában:
Mint királyné trónolok,
nem vagyok özvegy és nem ismerek gyászt.
⁸Ezért egy nap zúdulnak rá a csapások:
halál, gyász, éhínség, sőt tűz hamvasztja el,
mert hatalmas az Úristen, aki megítéli."

A föld királyinak gyásza. ⁹"Siratják és gyászolják a föld királyai, akik paráználkodtak és gyönyörökben éltek vele, mikor majd látják füstölgő égését. ¹⁰Gyötrelmeitől való félelmükben, távolról így kiáltanak:

Jaj, jaj, te nagy város,
Babilon, te hatalmas város!
Egy óra alatt beteljesedett ítéleted.

A kereskedők gyásza. ¹¹A föld kereskedői is siratják majd és gyászolják, mert senki sem veszi meg többé áruikat: ¹²Arany és ezüst árut, drágakövet és gyöngyöket, gyolcsot, bíbort, selymet és karmazsint, semmiféle tujafát és elefántcsont díszt, sem értékes fából, rézből, vasból és márványból készült edényt, ¹³fahéjat és balzsamot, illatszert, kenetet és tömjént, bort, olajat, lisztlángot és búzát, barmot és juhot, lovat és kocsit, rabszolgák testét és lelkét.

¹⁴Gyönyörűséged gyümölcsei elfonnyadtak,
eltűnt tőled minden pompa és fény,
s nyomuk sem lesz többé.

¹⁵A kereskedők, akik meggazdagodtak belőle, gyötrelmeitől való félelmükben távol tőle megállnak, siratják és gyászolják, s így kiáltanak:

¹⁶Jaj, jaj, te nagy város!
Gyolcsba, bíborba és karmazsinba öltöztél!
Arannyal, drágakővel és gyöngyökkel voltál ékes!
¹⁷Egy óra alatt elpusztult
ekkora gazdagság!

A hajósok gyásza. Minden hajóskapitány és tengerész,  minden tengeren hajózó és kereskedő távol tartotta magát, amikor megpillantotta füstölgő égését, és így kiáltott: ¹⁸melyik város hasonlított ehhez a nagy városhoz! ¹⁹Port hintettek fejükre és sírva és gyászolva kiáltották:

jaj, jaj te nagy város!
A te gazdagságodból gazdagodtak meg mindnyájan,
akiknek hajójuk járt a tengeren.
Elpusztultál egy óra alatt!

Örüljetek! Babilon elpusztul! ²⁰örvendezz miatta te menny, s ti szentek, apostolok és próféták! Isten megtorolja rajta igazságtokat." ²¹Egy erős angyal erre malomkő nagyságú követ ragadott föl s a tengerbe dobta e szavakkal:

Ily robajjal dőljön le Babilon, a nagy város,
és nyoma se legyen többé!
²²Hárfapengés meg ének, fuvolaszó és harsona
ne zengjen többé benned!
Ne éljen benned semmiféle mesterség művese!
Ne hallatsszék malomkattogás!
²³Mécses fénye ne villanjon föl benned!
Vőlegény és menyasszony ne hallassa szavát!
Kereskedőid a föld nagyjai voltak,
varázslataid tévútra vezettek minden nemzetet.
²⁴Kezéhez tapad a próféták és szentek vére,
s mindazoké, kiket megöltek a földön."

19 Az isteni győzelem öröméneke. ¹Ezután nagy sereg örömujjongását hallottam a mennyben:

"Alleluja!
Üdv, dicsőség és hatalom Istenünknek!
²Igazak és jogosak ítéletei!
Elítélte a nagy parázna asszonyt,
aki paráznaságával megrontotta a földet.
Megbosszulta szolgáinak vérét, mely annak kezéhez tapad."

³És újra kiáltották: "Alleluja! Füstje fölszáll örökkön-örökké." ⁴Erre a huszonnégy vén és a négy élőlény arcra borulva imádta a trónon ülő Istent és így kiáltott: "Úgy legyen! Alleluja!"

A győzelmi ének. ⁵A trón felől pedig szózat tört elő:

"Dicsérjétek Istenünket, ti szolgái mind,
S akik őt félitek, kicsinyek és nagyok."

⁶Akkor nagy sereg énekét hallottam, mely sok víz zúgásához és erős mennydörgés robajához hasonlított: "Alleluja! Az Úr, mindenható Istenünk, átvette az uralmat. Örvendezzünk, ujjongjunk és dicsőítsük őt! ⁷Elérkezett a Bárány menyegzőjének napja. ⁸Jegyese fölkészült: Méltó volt arra, hogy ragyogó fehér gyolcsba öltözzék." A gyolcs a szentek igaz cselekedeteit jelenti.

⁹Akkor így szólt hozzám: "Jegyezd föl: Boldogok a Bárány menyegzős lakomájára hivatalosak!" és hozzáfűzte: "Ezek Isten igaz igéi." ¹⁰Lába elé borultam, hogy imádjam, de ő így szólt hozzám: "Vigyázz ne (tedd)! Csak Istent imádd! Én csak szolgatársad vagyok és testvéreidé, akik tanúságot tesznek Jézusról. A Jézusról tett tanúság a prófétálás lelke.

A királyok királya. ¹¹Akkor a megnyílt mennyben egy fehér lovat pillantottam meg. Lovasa a Hűséges és az Igaz, igazságosan ítél és harcol. ¹²Szeme olyan, mint a lobogó tűz, fején ékes diadém, rajta olyan név, amelyet senki sem ismer, csak ő maga. ¹³Vértől ázott ruhát viselt. Neve: Isten Igéje. ¹⁴A mennyei seregek tiszta fehér gyolcsába öltözve fehér lovon kísérték. ¹⁵Szájából éles kard tört elő, hogy azzal sújtson a nemzetekre. Vas vesszővel fogja kormányozni őket, és taposni fogja a mindenható Isten haragja borának sajtóját. ¹⁶Köntösén csípő magasságban ez a név volt írva: "Királyok Királya, uralkodók Ura."

A sas lakomája. ¹⁷Akkor láttam, hogy egy angyal áll a napban. Harsány hangon rákiáltott az ég magasán repülő madarakra: "Jöjjetek, gyűljetek egybe Isten nagy lakomájára! ¹⁸Egyétek a királyok húsát, a hadvezérek és hatalmasok húsát, a lovak és lovasaik húsát, szabadokét és szolgákét, kicsinyekét és nagyokét!" ¹⁹Akkor láttam: A vadállat és a föld királyai hadseregükkel összegyűltek, hogy harcra keljenek a Lovassal és seregével. ²⁰De ezek elfogták a  vadállatot és vele együtt a hamis prófétát, aki csodákat művelt, hogy félrevezesse azokat, akik a vadállat jelét viselték és bálványképét imádták. Mindkettőt elevenen kénkővel égő tüzes tóba vetették. ²¹A többit a Lovas kardja ölte meg, mely szájából tört elő. És a madarak mind jóllaktak azok húsával.

20 Az ezeréves uralom. ¹Azután láttam, hogy egy angyal szállt le az égből, akinél a pokol kulcsa volt, kezében pedig nagy lánc. ²Megragadta a sárkányt, az őskígyót, aki nem más, mint az ördög, a sátán és ezer esztendőre megbilincselte. ³Letaszította a pokolba, bezárta és lepecsételte, hogy félre ne vezesse a nemzeteket, míg el nem telik az ezer esztendő. Annak elteltével szabadon engedik, de csak rövid időre.

⁴Akkor trónusokat láttam, azok ültek rajtuk, akikre az ítéletet bízták. és láttam azok lelkeit, akiket Jézus tanúsága és az Isten igéje miatt lefejeztek, akik nem imádták a vadállatot és bálványképét, és jelét nem viselték homlokukon és kezükön. Ezek életre keltek és Krisztussal ezer esztendeig uralkodtak. ⁵A többi halott csak akkor kelt életre, amikor letelt az ezer esztendő. Ez az első föltámadás. ⁶Boldog és szent az, akinek része van az első föltámadásban! A második halálnak nincs hatalma rajtuk, Isten és Krisztus papjai lesznek és ezer esztendeig uralkodnak vele.

Góg és Magóg ellen. ⁷Mikor eltelik az ezer esztendő, a sátán kiszabadul börtönéből ⁸és megindul, hogy félrevezesse a föld négy sarkán lakó nemzeteket, Gógot és Magógot, és harcra gyűjtse őket. Számuk annyi, mint a tenger fövenye. ⁹Fölvonulnak a föld minden táján, körülzárják a szentek táborát és a szeretett várost. De tőz csap le Istentől az égből és megemészti őket. ¹⁰Az ördögöt, aki félrevezette őket, kénkővel égő tüzes tóba vetik, ahol a vadállattal és az álprófétával éjjel-nappal, örökkön-örökké gyötrődni fog.

Az utolsó ítélet. ¹¹Akkor nagy ragyogó trónt láttam. A rajta ülő tekintete elől menekült a föld és az ég, és nem maradt számukra hely. ¹²és láttam, hogy a holtak, nagyok és kicsinyek ott állnak trón előtt. Könyvek álltak nyitva. ¹³Kinyitottak egy másik könyvet is, az élet könyvét. A holtakat megítélték tetteik szerint, amint a könyvekben föl volt jegyezve. A tenger  visszaadta a beléveszett holtakat, a halál és az alvilág is visszaadta halottjait. Valamennyit megítélték tetteik szerint. ¹⁴A halált és az alvilágot tüzes tóba vetették. ¹⁵Ez a tüzes tó a második halál. Aki nem volt följegyezve az élet könyvébe, azt a tüzes tóba vetették.

21 Az új ég és új föld. ¹Akkor új eget és új földet láttam. Az első ég és első föld elmúlt, és a tenger is megszűnt. ²Ezután (én magam János) láttam, hogy a szent város, az új Jeruzsálem leszáll a mennyből, Istentől. Díszes volt, mint a vőlegényének fölékesített menyasszony. ³A trón felől harsány hangot hallottam: "Nézd, ez Isten hajléka az emberek között! Ő velük fog lakni, azok pedig az ő népe lesznek, és maga Isten lesz velük. ⁴Letöröl szemőkről minden könnyet. Halál nem lesz többé, sem gyász, sem jajgatás, sem fájdalom. Ami eddig volt, elmúlt." ⁵A trónon ülő így szólt: "Íme, újjáalkotok mindent."

Második következtetés. Azután hozzám fordult: "Jegyezd föl: ezek a szavak hitelesek és  igazak." ⁶Majd így folytatta: "Beteljesedett. Én az Alfa és az Omega vagyok, a kezdet és a vég. Én a szomjazónak ingyen adok az élő vizek forrásából. ⁷A győztes részesedik mindebben. Én Istene leszek, s ő az én fiam. ⁸A gyáva, a hitetlen, a szentségtörő, a gyilkos, a parázna, a varázsló, a bálványimádó és a hazug mind a kénkővel égő tüzes tóba kerül. Ez a második halál."

Az új Jeruzsálem. ⁹Akkor odajött egyik a hét angyal közül, akiknél a végső hét csapással teli csészék voltak és így szólt hozzám: "Jöjj, megmutatom neked a menyasszonyt, a Bárány jegyesét." ¹⁰Lélekben elragadott egy nagy magas hegyre és megmutatta a mennyből Istentől alászállt szent várost, Jeruzsálemet, ¹¹mely Isten dicsőségében ragyogott. Tündökölt, mint a drágakő, mint a kristálytiszta jáspis. Széles, magas fala volt, tizenkét kapuval. ¹²A kapuk fölött tizenkét angyal és a kapukon nevek, Izrael tizenkét törzsének neve. ¹³Kelet felől három kapu, észak felől három kapu, dél felől három kapu, nyugat felől három kapu. ¹⁴A város kapujának tizenkét alapköve volt, rajtuk a Bárány tizenkét apostolának tizenkét neve.

¹⁵Aki velem beszélt, arany mérőnádat tartott kezében, hogy fölmérje a várost és kapuit, meg falát. ¹⁶A város négyszögben épült, hossza akkora, mint szélessége. Fölmérte a várost az (arany) náddal: tizenkétezer stádium volt. ¹⁷Hossza, magassága és szélessége egyenlő. Megmérte falát: száznegyvennégy könyök, emberi mérték szerint, ami az angyal mértéke is. ¹⁸A falak jáspisból épültek, a város pedig tükörfényes színaranyból. ¹⁹A város falának alapköveit mindenféle drágakő ékesítette. Az első alapkő jáspis, a második zafír, a harmadik kalcedon, a negyedik smaragd, az ötödik szárdonix, ²⁰a hatodik kárneol, a hetedik krizolit, a nyolcadik berill, a kilencedik topáz, a tizedik krizopráz, a tizenegyedik jácint, a tizenkettedik ametiszt. ²¹A tizenkét kapu tizenkét drágagyöngy: mindegyik kapu egy-egy drágagyöngyből. A város utcái tükörfényes színaranyból voltak.

Isteni jelenlét a városban. ²²Templomot nem láttam benne. Az Úr, a mindenható Isten, és a Bárány a temploma. ²³A városnak nincs szüksége sem napvilágra, sem holdsugárra: Isten dicsősége világítja meg, fénye pedig a Bárány. ²⁴Világosságában járnak a nemzetek, és a föld királyai hódolnak neki. ²⁵Kapuit nem zárják be soha, hiszen nincs is ott éjszaka. ²⁶Kincseikkel és értékeikkel neki adóznak a nemzetek. ²⁷De nem léphet be oda tisztátalan szentségtörő és hazug, csak az, aki föl van jegyezve a Bárány életkönyvébe.

22 A víz és az élet fái. ¹Azután megmutatta nekem az élővizek folyóját, amely kristálytisztán fakadt Isten és a Bárány trónjából. ²Az utca közepén és a folyó mindkét partján az élet fái álltak. Tizenkétszer hoznak termést, vagyis minden hónapban gyümölcsöznek. A fa levelei a nemzetek gyógyulására szolgálnak.

³Átok nem lesz többé benne. Isten és a Bárány trónja áll majd ott és szolgái hódolnak neki. ⁴Látni fogják arcát és homlokukon hordják nevét. ⁵Nem lesz többé éjszaka és nem szorulnak lámpafényre vagy napvilágra. Az Úristen ragyog rájuk, s uralkodni fognak örökkön-örökké.
 

⁶Azután így szólt hozzám: "Ezek a szavak hitelesek és igazak." Az Úr, a prófétalelkek Istene, elküldte angyalát, hogy hírül adja szolgáinak, aminek csakhamar meg kell történnie. ⁷"Nézd, hamarosan eljövök. Boldog, aki megszívleli e könyv prófétai szavait."

⁸Én, János hallottam és láttam ezeket. Miután hallottam és láttam, leborultam az angyal lába elé, aki ezeket megmutatta, hogy imádjam. ⁹De ő így szólt hozzám. "Vigyázz, ne (tedd)! Én csak szolgatársad vagyok és testvéreidé, a prófétáké, és azoké, akik megszívlelik e könyv (prófétai) szavait. Egyedül Istent imádd!"

¹⁰Azután folytatta: "Ne pecsételd le e  könyv prófétai szavait, mert az idő közel van. ¹¹Aki gonoszat tesz, tegye továbbra is, aki tisztátalan, csak tisztátalankodjék, de aki igaz, legyen még igazabb, és aki szent legyen még szentebb.

¹²Hamarosan eljövök és magammal hozom a jutalmat, hogy megfizessek kinek-kinek cselekedete szerint. ¹³Én az Alfa és Omega vagyok, az első és az utolsó, a kezdet és a vég. ¹⁴Boldog, aki megmossa ruháját (a Bárány vérében)! Joga lesz az élet fájához, és a kapukon át bemegy a városba. ¹⁵A kutya, a varázsló, a parázna, a gyilkos, a bálványimádó és mind, aki hamisat szeret és tesz, kinn marad.

¹⁶Én, Jézus, elküldtem angyalomat, hogy tanúságot tegyen ezekről az egyházakban. Én vagyok Dávid gyökere és sarja, a tündöklő hajnalcsillag."

¹⁷A Lélek és a menyasszony hív: "Jöjj el!" Aki hallja, hívjon: "Jöjj el!" Aki szomjazik, jöjjön, s aki kívánja az élet vizét, igyék ingyen.

¹⁸Figyelmeztetek mindenkit, aki hallja ennek a könyvnek prófétai szavait: "Aki ezekhez hozzátesz valamit, arra Isten ráméri a könyvben leírt csapásokat. ¹⁹Aki pedig elvesz valamit ennek a prófétai könyvnek szavaiból, annak Isten elveszi jogát az élet fájához és a szent városhoz, melyről szó van a könyvben."

²⁰Aki minderről tanúskodik, kijelenti: "Igen, hamarosan eljövök." Úgy legyen. Jöjj el, Uram Jézus!

²¹Az Úr Jézus (Krisztus) kegyelme legyen minden szenttel! Ámen.