1     Jézus Krisztus nemzetségtáblája. ¹Jézus Krisztus nemzetségtáblája, aki Ábrahám fiának, Dávidnak volt a fia. ²Ábrahám fia Izsák volt, Izsák fia Jákob, Jákob fiai pedig Júda és ennek testvérei. ³Júda fiai Támártól Fáresz és Zára, Fáresz fia Ezron, Ezron fia Árám. ⁴Árám fia Aminadab, Aminadab fia Náásszon, Náásszon fia Szalmón, ⁵Szalmón fia Ráhábtól Booz, Booz fia Rúttól Obed, ⁶Obed fia Jessze, Jessze fia pedig Dávid király. ⁷Dávid király fia, Uriás feleségétől, Salamon volt. Salamon fia Roboám, ⁸Roboám fia Abia, Abia fia Áza, Áza fia Jozafát, ⁹Jozafát fia Jórám, Jórám fia Oziás, Oziás fia Joatám, Joatám fia Ákáz, ¹⁰Ákáz fia Ezekiás, Ezekiás fia Manassze, Manassze fia Ámon, ¹¹Ámon fia Joziás,  Joziás fiai pedig Jechoniás és ennek testvérei a babiloni fogság idején.

¹²A babiloni fogság után Jechoniás fia Szalatiél volt, Szalatiél fia Zorobábel, ¹³Zorobábel fia Ábiúd, Ábiúd fia Eliakim, ¹⁴Eliakim fia Ázór, Ázór fia Szádok, Szádok fia Áchim, ¹⁵Áchim fia Eliud, Eliud fia Eleázár, Eleázár fia Mattán, Mattán fia Jákob, ¹⁶Jákob fia pedig József, Mária férje. Mária a Krisztusnak nevezett Jézus szülőanyja.

¹⁷E szerint a nemzedékek összege: Ábrahámtól Dávidig tizennégy nemzedék, Dávidtól a babiloni fogságig tizennégy nemzedék, és a babiloni fogságtól Krisztusig tizennégy nemzedék.

Jézus születése. ¹⁸Jézus Krisztusnak ez az eredete: anyja, Mária, József jegyese, még egybekelésük előtt méhében fogant a Szentlélektől. ¹⁹Férje, József, igaz ember volt, és mivel nem akarta rossz hírbe hozni, az volt a szándéka, hogy titokban bocsátja el. ²⁰Miközben ezen  gondolkodott, álmában megjelent az Úr angyala és így szólt: "József, Dávid fia, ne félj attól, hogy feleségül vedd Máriát, hiszen a Szentlélektől van áldott állapotban. ²¹Fiút fog szülni, akit te Jézusnak nevezel, mert ő szabadítja meg népét bűneitől." ²²Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta szavával mondott:

²³"Íme a szűz méhében fogan
és fiút szül,
és Emmánuelnek fogják hívni."
²⁴Ez azt jelenti:
velünk az Isten.

József erre fölébredt álmából és úgy cselekedett, amint megparancsolta az Úr angyala. Magához vette feleségét, ²⁵de nem ismerte meg, míg az a világra nem hozta (elsőszülött) fiát, akit Jézusnak nevezett.

2     A napkeleti bölcsek. ¹Amikor Jézus a júdeai Betlehemben megszületett, Heródes király napjaiban bölcsek jöttek napkeletről Jeruzsálembe és érdeklődtek: ²"Hol van a zsidók újszülött királya? Láttuk csillagát napkeleten és eljöttünk, hogy hódoljunk neki." ³Ennek hallatára Heródes király megriadt, és vele egész Jeruzsálem. ⁴Összehívta valamennyi főpapot és a nép írástudóit, s tudakozódott tőlük, hol kell a Messiásnak születnie. ⁵Azok azt válaszolták: "A júdeai Betlehemben, mert így jövendölte a próféta:

⁶«Te Betlehem, Júda földje,
éppen nem vagy a legkisebb
Júda fejedelmi városai között,
mert belőled származik majd a vezér,
aki népemet, Izraelt kormányozza.»"

⁷Erre Heródes titkon hivatta a bölcseket, és pontosan megtudakolta tőlük a csillag föltűnésének idejét. ⁸Majd ezekkel a szavakkal küldte őket Betlehembe: "Menjetek, tudakozódjatok gondosan a gyermek felől. Ha megtaláltátok, jelentsétek nekem, hogy én is elmenjek és hódoljak neki."

⁹Azok, miután meghallgatták a királyt, elindultak. És lám, a csillag, melyet napkeleten láttak, előttük haladt, amíg végre meg nem állt a hely fölött, ahol a gyermek volt. ¹⁰Amint megpillantották a csillagot, igen megörültek. ¹¹A házba lépve ott látták a gyermeket anyjával, Máriával, és leborulva hódoltak neki. Aztán fölnyitották kincses ládájukat, és ajándékot adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát.

¹²Miután álmukban figyelmeztetést kaptak, hogy vissza ne forduljanak Heródeshez, más úton tértek vissza hazájukba.

Menekülés Egyiptomba. ¹³Miután eltávoztak, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában és így szólt: "Kelj föl, fogd a gyermeket és anyját, és menekülj Egyiptomba! Maradj ott, amíg nem figyelmeztetlek, mert Heródes keresi a gyermeket és meg akarja ölni." ¹⁴Ő fölkelt, még az éjjel fogta a gyermeket és anyját, s elköltözött Egyiptomba. ¹⁵Ott maradt Heródes haláláig. Így beteljesedett, amit a próféta szavával mondott az Úr: "Egyiptomból hívtam az én fiamat."

A gyermekgyilkosság. ¹⁶Amikor Heródes látta, hogy a bölcsek kijátszották, nagy haragra gerjedt, és Betlehemben meg annak egész környékén megöletett minden fiúgyermeket a kétévestől lefelé, a bölcsektől megtudott időnek megfelelően. ¹⁷Akkor beteljesedett, amit Jeremiás próféta megjövendölt:

¹⁸"Kiáltás hangzik Rámában,
Hangos sírás és jajgatás:
Ráchel siratja fiait
És vigasztalódni nem akar,
Mert nincsenek többé."

Hazatérés Názáretbe ¹⁹Miután Heródes meghalt, az Úr angyala Egyiptomban megjelent Józsefnek álmában és így szólt: ²⁰"Kelj föl, fogd a gyermeket és anyját, és menj Izrael földjére, mert meghaltak, akik a gyermek életére törtek." ²¹Ő fölkelt, fogta a gyermeket és anyját, és Izrael földjére ment. ²²De amikor meghallotta, hogy Júdeában Árchelausz uralkodik atyja, Heródes után, félt odamenni. Miután újabb intést kapott álmában, Galilea vidékére költözött. ²³Odaérve Názáret városában telepedett le, hogy beteljesedjék, amit a próféták jövendöltek: "Názáretinek fogják hívni."

3    Keresztelő János. ¹Abban az időben föllépett Keresztelő János, és Júdea pusztájában ezt hirdette: ²"Tartsatok bűnbánatot, mert közel van a mennyek országa". ³Ő az, akit Izajás próféta említ, amikor így szól:

"A pusztában kiáltónak ez a szava:
Készítsétek elő az Úr útját!
Egyengessétek ösvényeit!"

⁴János teveszőrből készült ruhát viselt, csípője körül pedig bőrövet; eledele sáska és vadméz volt. ⁵Akkor kiment hozzá Jeruzsálem, egész Júdea s az egész Jordán-vidék. ⁶Megvallották bűneiket és megkeresztelkedtek nála a Jordán folyóban.

⁷Amikor látta, hogy számos farizeus és szadducceus jön, hogy megkeresztelkedjék, így szólt hozzájuk: "Viperák fajzata! Ki tanított arra, hogy fussatok a fenyegető megtorlás elől? ⁸Teremjétek hát a bűnbánat méltó gyümölcsét! ⁹Ne gondoljátok, hogy hivatkozhattok arra: Ábrahám a mi atyánk! - mert mondom nektek: tud az Isten ezekből a kövekből is fiakat támasztani Ábrahámnak. ¹⁰A fejsze már a fák gyökeréhez ért: kivágnak és tűzre vetnek minden fát, amely jó gyümölcsöt nem terem. ¹¹Én a bűnbánat jeléül csak vízzel keresztellek titeket. De az, aki utánam jön, hatalmasabb nálam. Arra sem vagyok méltó, hogy saruit hordozzam. Ő Szentlélekkel és tűzzel fog megkeresztelni titeket. ¹²Szórólapáttal kezében kitakarítja szérűjét és csűrbe gyűjti búzáját, a pelyvát pedig olthatatlan tűzben elégeti."

Jézus megkeresztelkedése. ¹³Akkor Jézus Galileából Jánoshoz ment a Jordán mellé, hogy megkeresztelkedjék. János azonban igyekezett visszatartani őt: ¹⁴"Nekem van szükségem a te keresztségedre, mondta, és te jössz énhozzám?" ¹⁵Jézus így felelt: "Hagyd el ezt most! Úgy illik, hogy teljesítsük mindazt, ami méltányos." ¹⁶Erre odaengedte. Megkeresztelkedése után Jézus azonnal feljött a vízből, mire megnyílt neki az ég, és látta, hogy Isten Lelke galamb képében leereszkedik és rászáll. ¹⁷Akkor a mennyből ez a szózat hangzott: "Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik."

4     A megkísértés. ¹Akkor a Lélek a pusztába vitte Jézust, hogy megkísértse az ördög. ²Negyven nap és negyven éjjel böjtölt s végül megéhezett. ³Odalépett hozzá a kísértő és így szólt: "Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek kenyérré váljanak." ⁴Erre azt felelte: "Írva van:

nem csak kenyérrel él az ember,
hanem minden igével, amely Isten ajkáról való."

⁵Az ördög ezután a szent városba, a templomépület párkányára állította. ⁶"Ha az Isten Fia vagy, mondta, vesd le magadat! Írva van:

angyalainak parancsolt felőled.
Tenyerükön fognak hordozni téged,
hogy kőbe ne üssed lábadat."

⁷Jézus így felelt: "Írva van az is:

Ne kísértsd Uradat, Istenedet!"

⁸Végül egy igen magas hegyre vitte őt az ördög, és megmutatta neki a világ valamennyi országát és azok gazdagságát. ⁹"Mindezt neked adom, mondta, ha leborulva imádsz engem." ¹⁰Jézus elutasította: "Takarodj, sátán! Írva van: Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!"

¹¹Akkor otthagyta őt az ördög, angyalok jöttek és szolgáltak neki.

Jézus Kafarnaumban. ¹²Amikor (Jézus) meghallotta, hogy Jánost fogságba vetették, visszavonult Galileába. ¹³Elhagyta Názáret (városát) és a tómelléki Kafarnaumba, Zabulón és Neftalim vidékére költözött. ¹⁴Így beteljesedett Izajás próféta szava:

¹⁵"Zabulón földje és Neftalim földje,
a tengermenti út a Jordánon túl,
¹⁶a pogányok Galileája,
a nép, mely sötétségben ült,
nagy világosságot pillantott meg,
és világosság támadt azoknak,
akik a halál árnyékában és országában laknak."

¹⁷Ettől fogva Jézus tanítani kezdett. "Tartsatok bűnbánatot, hirdette, mert közel van a mennyek országa!"

Első tanítványok. ¹⁸Mikor a galileai tenger mellett járt, látott két testvért, Simont, aki másik nevén Péter, és testvérét, Andrást. Halászok voltak és hálót vetettek a vízbe. ¹⁹Így szólt hozzájuk: "Jöjjetek utánam! Én emberhalászokká teszlek titeket." ²⁰Ők mindjárt ott is hagyták a hálót és csatlakoztak hozzá. ²¹Folytatva útját másik két testvért pillantott meg: Zebedeus fiát, Jakabot és testvérét Jánost. Atyjukkal, Zebedeussal éppen hálóikat foltozták a bárkában. ²²Hívta őket is. Mindjárt otthagyták atyjukat a bárkával és nyomába szegődtek.

Jézus tanít. ²³Jézus bejárta egész Galileát. Tanított a zsinagógákban, hirdette országának örömhírét és meggyógyított a nép között minden betegséget és minden bajt. ²⁴Híre elterjedt egész Szíriában. Elvittek hozzá különböző fájdalmas betegségben és bajban szenvedő mindenféle beteget, még ördögtől megszállottat, holdkórost meg bénát is, és meggyógyította őket. ²⁵Nagy népsereg követte Galileából, Dekapoliszból, Jeruzsálemből, Júdeából és a Jordánon túlról.

5    A hegyi beszéd. ¹A tömeg láttára Jézus fölment a hegyre. ²Ott leült, tanítványai pedig köréje gyűltek. Akkor szólásra nyitva ajkát így tanította őket:

A nyolc boldogság.

³"Boldogok a lélekben szegények: övék a mennyek országa.
⁴Boldogok a szomorkodók: majd megvigasztalják őket.
⁵Boldogok a szelídek: övék lesz a föld.
⁶Boldogok, kik éhezik és szomjazzák az igazságot: majd kielégítik őket.
⁷Boldogok az irgalmasok: majd nekik is irgalmaznak.
⁸Boldogok a tisztaszívűek: ők meglátják Istent.
⁹Boldogok a békességesek: ők Isten fiai.
¹⁰Boldogok, akiket az igazságért üldöznek: övék a mennyek országa.
¹¹Boldogok vagytok, ha miattam szidalmaznak és üldöznek titeket és hazudozva minden rosszat fognak rátok. ¹²Örüljetek és ujjongjatok: nagy lesz jutalmatok a mennyben. Hiszen így üldözték előttetek a prófétákat is."

A tanítványok. ¹³Ti vagytok a föld sója. Ha a só ízét veszti, ugyan mivel sózzák meg? Nem való már egyébre, mint hogy kidobja és széttapossa az ember. ¹⁴Ti vagytok a világ világossága. A hegyre épült város el nem rejthető.

¹⁵És ha világosságot gyújtanak, nem teszik véka alá, hanem a tartóra, hogy világítson a ház minden lakójának. ¹⁶Így világítson világosságtok az emberek előtt, hogy lássák jótetteiteket és magasztalják mennyei Atyátokat.

A régi és az új törvény. ¹⁷Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy megszüntessem a törvényt vagy a prófétákat. Nem azért jöttem, hogy megszüntessem, hanem, hogy tökéletessé tegyem. ¹⁸Bizony mondom nektek: Míg ég és föld fönnáll, egy i betű vagy egy vesszőcske sem marad el a törvényből, hanem beteljesedik az egész. ¹⁹Aki tehát csak egyet hagy is el a legkisebb parancsok közül és így tanítja az embereket, az igen kicsi lesz a mennyek országában. Aki viszont megtartja és tanítja azokat, az nagy lesz a mennyek országában. ²⁰Ezért mondom nektek: Ha igaz voltotok fölül nem múlja az írástudókét és farizeusokét, nem juttok be a mennyek országába.

A harag ellen. ²¹Hallottátok a régieknek szóló parancsot: Ne ölj! ²²Aki öl, állítsák a törvényszék elé. Én pedig azt mondom nektek: már azt is állítsák törvényszék elé, aki haragot tart. Aki felebarátját butának mondja, állítsák a nagytanács elé. Aki pedig istentelennek mondja, jusson a gyehenna tüzére. ²³Ha tehát ajándékodat az oltárhoz viszed és ott eszedbe jut, hogy felebarátodnak valami panasza van ellened, ²⁴hagyd ajándékodat az oltár előtt, menj, békülj ki előbb felebarátoddal, aztán térj vissza és ajánld föl ajándékodat. ²⁵Békülj ki idejében, még útközben ellenfeleddel, hogy át ne adjon a bírónak, a bíró a poroszlónak és tömlöcbe ne vessenek. ²⁶Bizony mondom neked: Ki nem szabadulsz onnan, amíg az utolsó fillért le nem fizeted.

A tisztátalanság. ²⁷Hallottátok a (régieknek szóló) parancsot: ²⁸házasságot ne törj! Én pedig azt mondom nektek: mindaz, aki bűnös kívánsággal asszonyra néz, szívében már paráználkodott vele. ²⁹Ezért ha jobb szemed megbotránkoztat, vájd ki és vesd el magadtól. Inkább egy tagod vesszen oda, semhogy egész tested gyehennára kerüljön. ³⁰Ha pedig jobb kezed botránkoztat meg, vágd le és vesd el magadtól. Inkább egy tagod vesszen oda, semhogy egész tested pokolba jusson.

A válás. ³¹Parancs volt az is: ha valaki elbocsátja feleségét, adjon neki válólevelet. ³²Én pedig azt mondom nektek: mindaz, aki elbocsátja feleségét, kivéve ha nem törvényes felesége, okot ad neki a házasságtörésre, aki pedig elbocsátott nőt vesz el, házasságot tör.

Az eskü. ³³Hallottátok azt a régieknek szóló parancsot is: hamisan ne esküdjél, de tartsd meg az Úrnak tett esküdet. ³⁴Én pedig azt mondom nektek: egyáltalán ne esküdjetek: sem az égre, mert az az Isten trónja, sem a földre, mert az lábának zsámolya, ³⁵sem Jeruzsálemre, mert az a nagy király városa. ³⁶Még fejedre sem esküdjél, mert egyetlen hajszáladat sem tudod fehérré vagy feketévé tenni. ³⁷Beszédetek legyen: igen, igen; nem, nem. Ami ezt meghaladja, az a gonosztól van.

A megtorlás új törvénye. ³⁸Hallottátok a parancsot: Szemet szemért, fogat fogért! ³⁹Én pedig azt mondom nektek: ne szállj szembe a gonosszal, hanem ha megütik arcod jobb felét, fordítsd oda a balt is. ⁴⁰S ha pörbe fogva el akarják venni köpenyedet, add oda köntösödet is. ⁴¹S ha ezer lépésre kényszerítenek, menj el kétannyira. ⁴²Adj a kérőnek, és aki kölcsönt akar, vissza ne utasítsd.

Ellenségszeretet. ⁴³Hallottátok a parancsot: szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet! ⁴⁴Én pedig azt mondom nektek: szeressétek ellenségeiteket, (tegyetek jót haragosaitokkal) és imádkozzatok üldözőitekért (és rágalmazóitokért). ⁴⁵Így lesztek fiai mennyei Atyátoknak, aki fölkelti napját jókra és gonoszokra, esőt ad igazaknak és bűnösöknek. ⁴⁶Ha azokat szeretitek csak, akik titeket szeretnek, mi lesz a jutalmatok? Nem így tesznek a vámosok is? ⁴⁷És ha nem köszöntitek, csak barátaitokat, mi többet tesztek? Nem így tesznek a pogányok is? ⁴⁸Ti olyan tökéletesek legyetek tehát, mint mennyei Atyátok.

6     A szándék tisztasága. ¹Ügyeljetek, hogy ne az emberek szeme láttára s az ő kedvükért legyetek jók, különben nem lesz jutalmatok mennyei Atyátoknál. ²Amikor tehát alamizsnát adsz, ne kürtöltess magad előtt, mint a képmutatók teszik a zsinagógában és az utcán, hogy dicsérjék őket. ³Bizony mondom nektek: megkapták jutalmukat. Te úgy adj alamizsnát, hogy ne tudja a bal kezed, mit cselekszik a jobb, hogy alamizsnád rejtve maradjon. ⁴Atyád, aki rejtekben is lát, megfizet neked.

Az imádság. ⁵Mikor imádkoztok, ne legyetek olyanok, mint a képmutatók, akik szívesen imádkoznak az emberek szemeláttára a zsinagógában és utcasarkon állva. ⁶Bizony mondom nektek: megkapták jutalmukat. Te amikor imádkozol, menj be szobádba, zárd be az ajtót és úgy imádkozzál a rejtekben lévő Atyádhoz. Atyád, aki rejtekben is lát, megfizet neked. ⁷Amikor pedig imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok. Azt gondolják ugyanis, hogy sok beszédükért nyernek meghallgatást. ⁸Ne utánozzátok őket! Hiszen tudja a ti Atyátok, mire van szükségtek, még mielőtt kérnétek. ⁹Ti tehát így imádkozzatok:

Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy,
szenteltessék meg a te neved.
¹⁰Jöjjön el a te országod.
Legyen meg a te akaratod,
amint a mennyben, úgy a földön is.
¹¹Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma,
¹²bocsásd meg vétkeinket,
miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek,
¹³és ne vigy minket kísértésbe,
de szabadíts meg a gonosztól (Amen).

¹⁴Ha megbocsátjátok az embereknek, hogy vétettek, mennyei Atyátok nektek is megbocsát. ¹⁵De ha nem bocsáttok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg bűneiteket.

A böjt. ¹⁶Mikor böjtöltök, ne legyetek komorak, mint a képmutatók. Keserves arccal böjtölnek ugyanis, hogy meglássék rajtuk. Bizony mondom nektek: megkapták jutalmukat. ¹⁷Te amikor böjtölsz, illatosítsd be fejedet és mosd meg arcodat, hogy ne az embereknek mutasd böjtölésedet, ¹⁸hanem Atyádnak, aki a rejtekben jelen van. Atyád, aki rejtekben is lát, megfizet neked.

Az igazi gazdagság. ¹⁹Ne gyűjtsetek kincset a földön, ahol moly és rozsda emészt, ahol tolvajok betörnek és lopnak. ²⁰Gyűjtsetek kincset a mennyben, ahol se moly, se rozsda nem emészt, tolvajok nem törnek be és nem lopnak. ²¹Ahol a kincsed, ott a szíved is. ²²A test világa a szem. Ha szemed ép, egész tested világos lesz. ²³De ha szemed rossz, sötét lesz egész tested. Ha tehát a világosság benned sötétség, mekkora lesz maga a sötétség? ²⁴Senki két úrnak nem szolgálhat: vagy gyűlöli az egyiket s szereti a másikat, vagy egyikhez ragaszkodik s a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak. ²⁵Azt mondom tehát nektek: ne aggódjatok megélhetéstek miatt, hogy mit egyetek vagy mit igyatok, sem testetek miatt, hogy mibe öltözzetek. Nem több-e az élet az eledelnél, s a test nem több-e a ruhánál?

²⁶Nézzétek az ég madarait! Nem vetnek, nem aratnak s csűrökbe sem gyűjtenek: mennyei Atyátok táplálja őket. Nem értek ti többet azoknál? ²⁷Ugyan melyiktek toldhatja meg életkorát csak egy arasznyival is, ha aggodalmaskodik? ²⁸És a ruha miatt miért nyugtalankodtok? Nézzétek a mezei liliomokat, mint növekednek. Nem fáradoznak s nem fonnak. ²⁹Mondom nektek: Még Salamon sem volt minden dicsőségében úgy felöltözve, mint egy ezek közül. ³⁰Ha pedig Isten így öltözteti a mezei virágot, amely ma virít, de holnap kemencébe kerül, nem sokkal inkább titeket, kicsinyhitűek? ³¹Ne nyugtalankodjatok tehát és ne kérdezzétek: mit együnk? vagy: mit igyunk? vagy: mibe öltözzünk? ³²Mindezt a pogányok keresik. Hiszen tudja mennyei Atyátok, hogy minderre szükségtek van. ³³Ti keressétek először Isten országát s annak igazságát, és ezeket is mind megkapjátok. ³⁴Ne aggódjatok tehát a holnap miatt, a holnapi nap majd gondoskodik magáról. Elég a mának a maga baja.

7    Vakmerő ítélet. ¹Ne ítéljetek, hogy meg ne ítéljenek! ²Amilyen ítélettel ítéltek, olyannal fognak megítélni titeket, és amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek majd nektek is. ³Mit nézed a szálkát felebarátod szemében, a magad szemében pedig nem veszed észre a gerendát? Vagy hogyan mondhatod felebarátodnak: ⁴hadd vegyem ki szemedből a szálkát! - holott tulajdon szemedben gerenda van? ⁵Képmutató! Vesd ki előbb a magad szeméből a gerendát, akkor majd elég tisztán látsz ahhoz, hogy kivehesd a szálkát felebarátod szeméből.

⁶Ne vessetek szent dolgot ebeknek, s ne szórjátok gyöngyeiteket sertések elé! Különben lábukkal eltaposhatják azokat, aztán megfordulnak és széttépnek titeket.

Az imádság ereje. ⁷Kérjetek és adnak nektek, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak. ⁸Mindaz, aki kér, kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek ajtó nyílik. ⁹Ki ad közületek fiának követ, ha kenyeret kér? ¹⁰Vagy ha halat kér, ki ad neki kígyót? ¹¹Ha tehát ti, bár rosszak vagytok, tudtok jót adni fiatoknak, menynyivel inkább tud mennyei Atyátok az őt kérőknek!

A arany szabály. ¹²Mindazt, amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük. Ez a törvény és a próféták.

A szűk kapu. ¹³A szűk kapun lépjetek be! Tágas a kapu és széles az út, mely a pusztulásba visz, bizony sokan mennek be rajta. ¹⁴De milyen szűk a kapu és milyen keskeny az út, mely az életre visz, bizony kevesen találják meg azt.

¹⁵Óvakodjatok a hamis prófétáktól! Báránybőrben jönnek hozzátok, belül azonban ragadozó farkasok. Gyümölcsükről ismeritek föl őket. ¹⁶Szednek-e tövisekről szőlőt vagy a bogáncsról fügét? ¹⁷Így minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt. ¹⁸Nem hozhat a jó fa rossz gyümölcsöt, sem a rossz fa jó gyümölcsöt. ¹⁹Kivágnak és tűzre vetnek minden fát, amely jó gyümölcsöt nem terem. ²⁰Tehát gyümölcsükről ismeritek föl őket. ²¹Nem mindaz,  aki azt mondja nekem: "Uram, Uram!" jut be a mennyek országába. Csak (az jut be a mennyek országába), aki mennyei Atyám akaratát teljesíti. ²²Sokan mondják majd nekem azon a napon: Uram, Uram! Nem a te nevedben jövendöltünk? Nem a te nevedben űztünk ördögöt? ²³Nem a te nevedben tettünk annyi csodát? Én akkor kijelentem nekik: sohasem ismertelek titeket. Takarodjatok tőlem, ti gonosztevők!

A beszéd vége. ²⁴"Mindaz, aki hallgatja tanításomat és tettekre is váltja, hasonlít a bölcs emberhez, aki házát sziklára építette. ²⁵Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvöltött a szél és rázúdult a házra, de az nem dőlt össze, mert sziklára alapozták. ²⁶Mindaz pedig, aki hallgatja tanításomat, de tettekre nem váltja, hasonlít a balga emberhez, aki házát homokra építette. ²⁷Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvöltött a szél és rázúdult a házra. Az összedőlt és romhalmazzá vált."

A beszéd hatása. ²⁸Ezzel Jézus befejezte beszédét. ²⁹A nép álmélkodott tanításán, mert úgy tanított, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók (és farizeusok).

8     A leprás. ¹Amikor lejött a hegyről, nagy sokaság követte. ²Akkor egy leprás lépett hozzá, leborult előtte és kérlelte: "Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem." ³(Jézus) feléje nyújtva kezét, megérintette és így szólt hozzá: "Akarom, tisztulj meg!" ⁴Erre az tüstént megtisztult leprájától. Jézus akkor lelkére kötötte: "Nézd, ne mondd meg senkinek, hanem menj, mutasd meg magadat a papnak és ajánld föl az áldozatot, amit Mózes rendelt bizonyságul nekik."

A százados szolgája. ⁵Amikor bement Kafarnaumba, egy százados járult hozzá és elpanaszolta: ⁶"Uram, szolgám bénán fekszik otthon és szörnyen kínlódik." ⁷"Megyek és meggyógyítom." - felelte (Jézus). A százados így válaszolt: ⁸"Uram, nem vagyok méltó, hogy betérj házamba. Csak szólj, és szolgám meggyógyul. ⁹Jómagam, bár alárendelt ember vagyok, katonáknak parancsolok. Azt mondom egyiknek: menj! - elmegy; és a másiknak: jöjj ide! - hozzám jön; és a szolgámnak: tedd ezt! - megteszi." ¹⁰Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott és így szólt kísérőihez: "Bizony mondom nektek, ekkora hitet senkinél sem találtam Izraelben! ¹¹Ezért mondom nektek: sokan jönnek napkeletről és napnyugatról és letelepednek Ábrahám, Izsák és Jákob mellé a mennyek országában, ¹²az ország fiait pedig kivetik a külső sötétségre. Ott sírás és fogcsikorgatás lesz." ¹³A századoshoz pedig így szólt Jézus: "Menj, legyen úgy, amint hitted." A szolga még abban az órában meggyógyult.

Péter anyósa. ¹⁴Amikor Jézus Péter házába ment, annak anyósát lázas betegen, ágyban találta. ¹⁵Megérintette kezét, mire elhagyta a láz.

Más csodák. ¹⁶Fölkelt és szolgált neki. Mikor beesteledett, sok ördögtől megszállt embert vittek hozzá. Szavával kiűzte a gonosz lelkeket és minden beteget meggyógyított. ¹⁷Így beteljesedett Izajás próféta jövendölése:

"Ő elvette betegségeinket
és bajainkat hordozta."

Jézus követésének föltételei. ¹⁸Jézus nagy sokaságot látott maga körül, meghagyta tehát, hogy keljenek át a túlsó partra. ¹⁹Akkor egy írástudó lépett hozzá és így szólt: "Mester, követlek téged, bárhová mégy." ²⁰Jézus figyelmeztette: "A rókának odúja van, az ég madarának fészke, de az Emberfiának nincs hová lehajtsa a fejét." ²¹Egy másik tanítványa kérte: "Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek s eltemessem atyámat." ²²Jézus azonban így felelt: "Kövess engem és hagyd a holtakra, hadd temessék halottaikat."

A vihar lecsendesítése. ²³Bárkába szállt és tanítványai követték. ²⁴Egyszerre csak heves vihar támadt a tavon, úgy hogy a hullámok elborították a bárkát. ő azonban aludt. ²⁵(Tanítványai) fölkeltették, és kérlelték: "Uram, ments meg (minket), elveszünk!" ²⁶(Jézus) megfeddte őket: "Mit féltek, ti kicsinyhitűek!" Aztán fölkelt, parancsolt a szélvésznek és a víznek, mire nagy csend lett. ²⁷Az emberek pedig elámulva mondták: "Ugyan ki ez, hogy még a szélvész és a víz is engedelmeskedik neki?"

A gadarai megszállottak. ²⁸Mikor a túlsó partra ért, a gadaraiak vidékére, két ördögtől megszállt ember jött szembe vele. A sírboltokból jöttek elő. Olyan elvadultak voltak, hogy senki sem mert azon az úton járni. ²⁹Így kiáltoztak: "Mi bajod velünk (Jézus), Isten Fia? Azért  jöttél ide, hogy idő előtt gyötörj minket?" ³⁰Nem messze onnan nagy sertéskonda legelészett. ³¹Ezért az ördögök megkérték: "Ha kiűzöl minket, küldj a kondába." ³²"Menjetek", szólt. Azok ki is mentek és megszállták a sertéseket, mire az egész konda a meredekről a tóba rohant és vízbe veszett.

³³A kanászok elfutottak és a városba érve mindent elmondtak a megszállottakról is. ³⁴Akkor az egész város kiment Jézus elé és, amint megpillantották, kérték, távozzék el határukról.

9     A kafarnaumi béna. ¹Erre ismét bárkába szállt, átkelt a tavon és lakóvárosába érkezett. ²Ott egy hordágyon fekvő bénát hoztak elébe. Hitük láttára Jézus ezekkel a szavakkal fordult a bénához: "Bízzál fiam! Bocsánatot nyertek bűneid." ³Néhány írástudó erre azt gondolta magában: "Ez káromkodik." ⁴Jézus gondolataikba látva így szólt: "Miért gondoltok rosszat magatokban? ⁵Mi könnyebb, ha azt mondom: bocsánatot nyernek bűneid? - vagy, ha azt: «Kelj föl és járj» ⁶Tudjátok meg tehát, hogy az Emberfiának van hatalma a földön a bűnök megbocsátására." Ezzel a bénához fordult: "Kelj föl, fogd az ágyadat és menj haza!" ⁷Az fölkelt és hazament. ⁸Ennek láttára félelem fogta el a népet és magasztalni kezdték Istent, hogy embernek ekkora hatalmat adott.

Máté meghívása. ⁹Jézus tovább folytatva útját, látta, hogy egy Máté nevű ember ül a vámnál. "Kövess engem!" - szólította meg. Az fölkelt és követte. ¹⁰Mikor később annak házában asztalhoz ült, sok vámos és bűnös jött, s letelepedett Jézus és tanítványai közé. ¹¹Ennek láttára a farizeusok megkérdezték tanítványait: "Miért eszik Mesteretek vámosokkal és bűnösökkel?" ¹²Amikor Jézus ezt hallotta, megfelelt nekik: "Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. ¹³Menjetek csak és tanuljátok meg mit tesz az: irgalmasságot akarok és nem áldozatot. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket."

A böjt kérdése. ¹⁴Akkor odamentek hozzá János tanítványai és megkérdezték: "Hogy lehet az, hogy mi és a farizeusok (gyakran) böjtölünk, a te tanítványaid pedig nem böjtölnek?" ¹⁵Jézus így felelt: "Csak nem búsulhat a násznép, míg vele a vőlegény? Eljön a nap, amikor elviszik a vőlegényt: akkor majd böjtölnek. ¹⁶Senki sem tesz ócska ruhára nyers szövetből foltot, mert a ruha ép részét is eltépi és még nagyobb szakadás támad. ¹⁷Új bort sem töltenek régi tömlőkbe, különben kiszakadnak a tömlők, a bor kiömlik és a tömlők is tönkremennek. Az új bor új tömlőbe való, akkor mindkettő megmarad."

A halott lány; a vérfolyásos asszony. ¹⁸Miközben ezt magyarázta, egy elöljáró lépett hozzá és lába elé borulva kérte: "(Uram), leányom most halt meg, de jöjj, tedd rá kezedet és életre kel." ¹⁹Erre Jézus fölkelt és tanítványival együtt elment vele. ²⁰Egy asszony pedig, aki tizenkét éve vérzésben szenvedett, hátulról megérintette ruhája szegélyét. ²¹Azt gondolta magában: ²²"Ha csak ruháját érintem is, meggyógyulok." Jézus erre megfordult, ránézett és így szólt: "Bízzál leányom, hited meggyógyított." Attól az órától fogva egészséges lett az asszony. ²³Amikor Jézus az elöljáró házába ért és látta a fuvolásokat és a lármás tömeget, rájuk szólt: ²⁴"Távozzatok! Hiszen nem halt meg a leány, csak alszik." Azok kinevették. ²⁵Miután eltávolították a tömeget, bement, megfogta a leány kezét és az életre kelt. ²⁶Híre járt ennek az egész vidéken.

A két vak. ²⁷Amikor Jézus tovább folytatta útját, két vak ment utána. Egyre ezt kiáltozták: "Könyörülj rajtunk, Dávid fia!" ²⁸Amint hazaérkezett, bementek hozzá a vakok. Jézus megkérdezte tőlük: "Hiszitek, hogy tudok valamit tenni veletek?" "Igenis, Uram!" - felelték azok. ²⁹Akkor megérintette szemüket és így szólt: ³⁰"Legyen hitetek szerint!" Erre megnyílt a szemük. Jézus pedig lelkükre kötötte: "Vigyázzatok, senki meg ne tudja." ³¹Ám azok elmentek és hírét vitték az egész vidéken.

A megszállott néma. ³²Alighogy azok elmentek, egy ördögtől megszállott némát hoztak eléje. Mihelyt az ördögöt kiűzte, megszólalt a néma. ³³A nép erre csodálkozva mondta: "Soha sem láttak még ilyent Izraelben!" ³⁴A farizeusok azonban megjegyezték: "Az ördögök fejedelmének segítségével űzi ki az ördögöket."

A tizenkettő missziója. ³⁵Jézus bejárt minden várost és falut, tanított a zsinagógákban, hirdette országának örömhírét és meggyógyított minden betegséget és minden bajt. ³⁶Ahogy végignézett az embereken, megesett a szíve rajtuk, mert olyanok voltak, mint pásztor nélküli juhok: elcsigázottak és kimerültek. Akkor így szólt tanítványaihoz: ³⁷"Az aratni való sok, de a munkás kevés. ³⁸Kérjétek az aratás urát, küldjön munkásokat aratásába."

10    Az apostolok kiválasztása. ¹Összehívta tizenkét tanítványát és hatalmat adott nekik, hogy kiűzzék a tisztátalan lelkeket és meggyógyítsanak minden betegséget és minden bajt.

²A tizenkét apostol a következő: Az első Simon, másik nevén Péter, továbbá testvére András, Jakab Zebedeus fia és testvére János, ³Fülöp és Bertalan, Tamás és Máté, a vámos, Jakab Alfeus fia, és Tádé, ⁴a buzgó Simon és karióti Júdás, aki később elárulta őt.

Az apostolok szétküldése. ⁵Ezt a tizenkettőt küldte Jézus és megparancsolta nekik:

"A pogányokhoz ne menjetek és a szamaritánusok városaiba be ne térjetek. ⁶Menjetek inkább Izrael házának elveszett juhaihoz. ⁷Menjetek és hirdessétek: Közel van a mennyek országa. ⁸Gyógyítsatok  betegeket, támasszatok fel halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, űzzetek ki ördögöket. Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok. ⁹Ne szerezzetek se arany, se ezüst, se réz pénzt övetekbe. ¹⁰Ne vigyetek magatokkal úti tarisznyát, se két ruhát, se botot: megérdemli a munkás az ellátását.

¹¹Ha egy városba vagy faluba érkeztek, érdeklődjetek, ki ott az érdemes ember és maradjatok nála, amíg tovább nem utaztok. ¹²Mikor pedig házába léptek köszöntsétek: (békesség e háznak!) ¹³Ha valóban érdemes rá az a ház, szálljon rá békességtek, de ha nem, békességtek szálljon vissza rátok. ¹⁴Ha valaki nem fogad be titeket és szavatokra nem hallgat, menjetek ki a házából, még a városból is, és rázzátok le a port lábatokról. ¹⁵Bizony mondom nektek: Szodoma és Gomorra földjének tűrhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint annak a városnak.

Az üldözések megjövendölése. ¹⁶Úgy küldelek titeket, mint juhokat a farkasok közé. ¹⁷Legyetek tehát okosak, mint a kígyók és ártatlanok, mint a galambok. Legyetek óvatosak az emberekkel szemben, mert bíróság elé állítanak, és zsinagógáikban megostoroznak titeket. ¹⁸Miattam helytartók és királyok elé is hurcolnak, hogy tanúságot tegyetek előttük és a pogányok előtt. ¹⁹Mikor bíróság elé állítanak, ne töprengjetek, hogyan és mit mondjatok. Abban az órában majd megtudjátok, mit szóljatok. ²⁰Hiszen nem ti beszéltek, hanem Atyátok Lelke szól belőletek.

²¹Halálra adja majd testvér a testvérét és apa a fiát. A gyermek szülei ellen támad és megöleti őket. ²²Miattam mindenki meggyűlöl titeket, de aki állhatatos marad mindvégig, az üdvözül. ²³Mikor pedig egyik városban üldöznek, meneküljetek a másikba. Bizony mondom nektek, nem járjátok végig Izrael városait, amíg el nem jön az Emberfia.

²⁴Nem különb a tanítvány mesterénél, sem a szolga uránál. ²⁵Elégedjék meg a tanítvány, ha olyan lesz, mint mestere és a szolga, ha olyan, mint ura. Ha a családatyát Belzebulnak csúfolják, mennyire inkább a házanépét"

Ne féljetek. ²⁶Ne féljetek tőlük! Semmi nem marad elrejtve, mi ki ne derülne, sem eltitkolva, mi ki ne tudódnék.

²⁷Amit sötétben mondok nektek, mondjátok el fényes nappal, és amit fülbesúgva hallotok, hirdessétek a háztetőről.

²⁸Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de a lelket nem tudják megölni. Inkább attól féljetek, aki a lelket meg a testet is pokolba taszíthatja. ²⁹Két verebet ugye egy fillérért adnak? De Atyátok nélkül egy sem esik földre. ³⁰Nektek viszont minden szál hajatok számon van tartva. ³¹Ne féljetek tehát! Sokkal többet értek ti a verebeknél. ³²Mindazt tehát, aki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom mennyei Atyám előtt. ³³De aki megtagad engem az emberek előtt, azt én is megtagadom mennyei Atyám előtt.

Jézussal vagy Jézus ellen. ³⁴Ne gondoljátok, hogy azért jöttem a földre, hogy békét hozzak. Nem azért jöttem, hogy békét hozzak, hanem, hogy kardot. ³⁵Azért jöttem, hogy szembeállítsam az embert atyjával, a leányt anyjával és a menyet anyósával. ³⁶Saját házanépe lesz az ember ellensége. ³⁷Aki atyját vagy anyját jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám. Aki fiát vagy leányát jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám. ³⁸Aki föl nem veszi keresztjét s nem követ engem, nem méltó hozzám. ³⁹Aki meg akarja találni életét, elveszíti azt, de aki érettem elveszíti életét, megtalálja azt.

Jézus tanítványainak befogadása. ⁴⁰Aki titeket befogad, engem fogad be, aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki küldött engem. ⁴¹Aki prófétát fogad be azért, mert próféta, a próféta jutalmát kapja. Aki igaz embert fogad be azért, mert igaz ember, az igaznak jutalmában részesül. ⁴²Aki pedig csak egy pohár friss vizet ad is inni egynek a legkisebbek közül, mert az én tanítványom, bizony mondom nektek: nem marad el jutalma."

11    Jézus az, "akinek el kell jönnie". ¹Amikor Jézus befejezte a tizenkét tanítványának adott utasításait, tovább indult, hogy tanítson és hirdesse az igét az ottani városokban.

Keresztelő János követsége. ²Amikor János a börtönben hallott Krisztus tetteiről, elküldte (két) tanítványát ezzel a kérdéssel: ³"Te vagy-e az, akinek el kell jönnie, vagy mást várjunk?" ⁴Jézus így válaszolt: "Menjetek, jelentsétek Jánosnak, amit hallotok és láttok: ⁵vakok látnak, sánták járnak, leprások megtisztulnak, süketek hallanak, halottak föltámadnak, a szegények pedig hallgatják az evangélium hirdetését. ⁶Boldog, aki nem botránkozik meg bennem."

Jézus tanúsága Jánosról. ⁷Amikor azok elmentek, Jézus beszélni kezdett a néphez Jánosról: "Miért mentetek ki a pusztába? Hogy széltől lengetett nádat lássatok? ⁸Vagy miért mentetek ki? Hogy finom kelmébe öltözött embert lássatok? Aki finom ruhában jár, királyi palotában lakik. Miért mentetek hát ki? Hogy prófétát lássatok? ⁹Igenis, mondom nektek, prófétánál is nagyobbat. ¹⁰Ez az, akiről az Írás mondja:

Nézd, követemet küldöm színed előtt,
hogy elkészítse előtted az utat.

¹¹Bizony mondom nektek: asszonyok szülöttei között nem támadt nagyobb keresztelő Jánosnál. De aki legkisebb a mennyek országában, nagyobb mint ő. ¹²Keresztelő János napjaitól fogva mindmáig a mennyek országa erőszakot szenved, és az erőszakosok ragadják el azt. ¹³A próféták és a törvény Jánosig mind ezt jövendölték. ¹⁴Ha tudni akarjátok, ő Illés, akinek el kell jönnie. ¹⁵Akinek füle van, hallja meg.

Csökönyös gyerekek. ¹⁶Kihez hasonlítsam ezt a nemzedéket? Hasonlít a piacon tanyázó gyermekekhez, akik odakiáltják pajtásaiknak:

¹⁷furulyáztunk, de nem táncoltatok,
siránkoztunk, de nem zokogtatok.

¹⁸Eljött János, nem eszik és nem iszik, azt mondják rá: ördöge van. ¹⁹Eljött az Emberfia, eszik-iszik, és azt mondják rá: lám, a falánk, borissza ember, a vámosok és bűnösök barátja! A bölcsességet azonban művei igazolták."

A megátalkodott városok. ²⁰Akkor korholni kezdte a városokat, ahol a legtöbb csodát tette, mert nem tértek meg. ²¹"Jaj neked Korozain! Jaj neked Betszaida! Ha Tíruszban vagy Szidonban történtek volna a csodák, amelyek nálatok történtek, már régen szőrzsákban és hamuban tartottak volna bűnbánatot. ²²De mondom nektek: Tírusznak és Szidonnak tűrhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint nektek. ²³Te meg Kafarnaum! Vajon az égig emelkedel? A pokolba süllyedsz. Ha Szodomában történtek volna a nálatok történt csodák, a mai napig állna. ²⁴Egyébként mondom nektek: Szodoma földjének tűrhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint neked."

Jézus és az Atya. ²⁵Abban az időben Jézus így szólt: "Áldalak téged, Atyám, mennynek és földnek Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és a kisdedeknek jelentetted ki. ²⁶Igen Atyám, így tetszett neked. ²⁷Mindent átadott nekem Atyám: senki más nem ismeri  a Fiút csak az Atya, és az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú ki akarja jelenteni.

²⁸Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok és meg vagytok terhelve: én felüdítelek titeket. ²⁹Vegyétek magatokra igámat és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű, s így nyugalmat találtok lelketeknek. ³⁰Az én igám édes, az én terhem könnyű."

12     A tanítványok és a szombat. ¹Abban az időben Jézus szombaton vetések között járt. Tanítványai megéheztek, tépdesni kezdték a kalászokat és eszegették. Ennek láttára a farizeusok megjegyezték: ²"Nézd, tanítványaid olyat tesznek, amit szombaton tilos cselekedni." ³Erre így felelt: "Nem olvastátok, mit tett Dávid, amikor társaival együtt éhezett? ⁴Hogyan ment be az Isten házába és ette meg a kitett kenyereket, amelyeket sem neki, sem kíséretének nem volt szabad megennie, csak a papoknak. ⁵Vagy nem olvastátok a törvényben, hogy a papok szombatonként a templomban megszegik a szombati nyugalmat, anélkül hogy vétenének? ⁶Mondom nektek: a  templomnál nagyobb van itt. ⁷Ha értenétek mit jelent: irgalmasságot akarok és nem áldozatot, sohasem ítélnétek el az ártatlanokat. ⁸Az Emberfia ura a szombatnak is."

A béna kezű ember. ⁹Onnan továbbhaladva betért zsinagógájukba. Talált egy félkezére béna embert. ¹⁰Megkérdezték tőle: "Szabad-e szombaton gyógyítani?" - hogy vádaskodhassanak ellene. ¹¹Ő így felelt: "Ha valakinek közületek csak egy juha van, és az szombaton gödörbe esik, nem követ el mindent, hogy kihúzza? ¹²Pedig mennyivel többet ér az ember a birkánál! Tehát szabad szombaton jót cselekedni."

¹³Azzal az emberhez fordult: "Nyújtsd ki kezedet!" Az kinyújtotta és béna keze éppen olyan egészséges lett, mint a másik. ¹⁴Erre a farizeusok kimentek és tanakodni kezdtek, hogyan okozhatnák vesztét.

Jézus könyörülete. ¹⁵Mikor Jézus ezt meghallotta, eltávozott onnan. Azután is sokan fordultak hozzá és meggyógyította valamennyit. ¹⁶De megtiltotta nekik, hogy nyilvánosságra hozzák. ¹⁷Így beteljesedett Izajás próféta jövendölése:

¹⁸"Ez az én szolgám, akit kiválasztottam,
szeretett fiam, akiben kedvem telik.
Rálehelem lelkemet,
és hirdetni fogja az igazságot a népeknek.
¹⁹Nem vitatkozik s nem kiabál,
szavát sem hallják a tereken.
²⁰A megroppant nádat nem töri el,
a füstölgő mécsbelet nem oltja ki,
míg csak győzelemre nem viszi az igazságot.
²¹Az ő nevében bíznak a nemzetek."

A farizeusok vádaskodása. ²²Akkor egy ördögtől megszállt, vak és néma embert vittek hozzá, és meggyógyította úgy, hogy az beszélni és látni kezdett. ²³Erre az egész nép elámulva mondta: "Csak nem ő Dávid fia?" ²⁴A farizeusok is meghallották ezt és megjegyezték: "Ő csak Belzebullal, az ördögök fejedelmével űzi ki az ördögöt." ²⁵Jézus, átlátva gondolataikon, így szólt hozzájuk: "Minden meghasonlott ország elpusztul és egyetlen meghasonlott város vagy ház sem állhat fönn. ²⁶Ha sátán űzi ki a sátánt, akkor meghasonlott önmagában: tehát hogyan állhat fenn az országa? ²⁷Ha én Belzebullal űzök ördögöt, fiaitok kinek a segítségével teszik? Ezért ők lesznek a ti bíráitok. ²⁸De ha én Isten Lelkével űzök ördögöt, akkor elérkezett hozzátok Isten  országa.

²⁹Hogyan törhet be valaki az erős ember házába s rabolhatja el a holmiját, ha előbb meg nem kötözi őt? Csak azután foszthatja ki házát. ³⁰Aki nincs velem, ellenem van; aki nem gyűjt velem, szétszór.

³¹Azért azt mondom nektek: minden bűn és káromlás bocsánatot nyer, de a Lélek ellen való káromlás nem nyer bocsánatot. ³²Aki az Emberfia ellen szól, bocsánatot nyer, de aki a Szentlélek ellen szól, nem nyer bocsánatot sem ezen a világon, sem a jövendőben. ³³Ha jónak mondjátok a fát, tartsátok gyümölcsét is jónak, de ha rossznak mondjátok a fát, tartsátok gyümölcsét is rossznak, hiszen gyümölcséről ismerhető föl a fa. ³⁴Viperák fajzata! Hogyan beszélhettek jót, holott gonoszok vagytok? Hiszen a szív bőségéből szól a száj. ³⁵A jó ember jó kincséből jót szed elő, a rossz ember rossz kincséből rosszat szed elő. ³⁶Mondom nektek: minden fölöslegesen kimondott szóról számot adnak majd az emberek az ítélet napján. ³⁷Szavaid alapján fognak igaznak ítélni, szavaid alapján fognak elmarasztalni."

Jónás jele. ³⁸Erre néhány írástudó és farizeus így szólt hozzá: "Mester jelet szeretnénk tőled látni." ³⁹Ő így felelt: "A gonosz és hűtlen nemzedék jelet kíván, de nem kap más jelet, mint Jónás prófétáét. ⁴⁰Amint ugyanis Jónás próféta három nap és három éjjel volt a hal gyomrában, úgy lesz az Emberfia is a föld szívében három nap és három éjjel. ⁴¹A ninivei férfiak e nemzedékkel együtt jelennek meg majd az ítéleten és elítélik azt, mert ők megtértek Jónás prédikációjára. ⁴²De Jónásnál nagyobb van itt. Dél királynője e nemzedékkel együtt jelenik meg az ítéleten és elítéli azt, mert a föld végső határáról is eljött, hogy meghallgassa a bölcs Salamont. De Salamonnál nagyobb van itt!

Visszaesés a bűnbe. ⁴³Mikor a tisztátalan lélek kiszáll az emberből, puszta helyen bolyong, nyugtot keres, de nem talál. ⁴⁴Akkor azt mondja: visszatérek házamba, ahonnét kijöttem. Amikor odaér, üresen találja, sőt még kisöpörve és földíszítve is. ⁴⁵Erre elmegy, hoz magával hét másik lelket, magánál is gonoszabbakat. Bemennek és ott laknak. Annak az embernek a sorsa pedig rosszabbra fordul, mint előbb volt. Így jár ez a gonosz nemzedék is."

Jézus és családja. ⁴⁶Miközben még a néphez szólt, anyja és testvérei megálltak kint és beszélni akartak vele. ⁴⁷Valaki figyelmeztette: "Anyád és testvéreid kint állnak és beszélni akarnak veled." ⁴⁸De ő megkérdezte a hozzá szólót: "Ki az én anyám és kik az én testvéreim?" ⁴⁹Aztán kitárta karját tanítványai felé és így szólt: "Ezek az én anyám és testvéreim! ⁵⁰Aki teljesíti mennyei Atyám akaratát, az mind testvérem, nővérem és anyám."

13    Példabeszéd a magvetőről.  ¹Egy nap Jézus elment hazulról és leült a tó partján. ²Nagy tömeg gyűlt köréje, ezért beszállt egy bárkába és leült, a nép pedig a parton maradt. ³Ekkor példabeszédekben sok mindenre oktatta őket. ⁴Ezzel kezdte:

A magvető példázata. "Kiment a magvető vetni. Amint vetett, némely szem az útfélre esett. Odaszálltak az (égi) madarak és fölcsipegették. ⁵Némely meg köves helyre esett, ahol nem volt elég földje. Csakhamar kikelt, mert nem jutott mélyen a földbe. ⁶Amikor a nap magasabbra hágott, megperzselődött, és gyökér híján elszáradt. ⁷Némely pedig tövisek közé hullott. Amint a tövisek felnőttek, elnyomták. ⁸A többi jó földbe hullott és termést hozott: egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, némelyik meg harmincszorosat. ⁹Akinek füle van, hallja meg!"

Mire valók a példabeszédek. ¹⁰Akkor odamentek hozzá tanítványai és megkérdezték tőle: "Miért szólsz hozzájuk példabeszédekben?" ¹¹Ő így felelt: "Nektek jutott, hogy megértsétek a mennyek országának titkait, nekik azonban nem. ¹²Akinek ugyanis van, annak még adnak, hogy bővelkedjék, de akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van.

¹³Azért szólok nekik példabeszédekben, mert szemük van, de nem látnak, fülük van, de nem hallanak és nem értenek. ¹⁴Beteljesedik rajtuk Izajás próféta jövendölése:

hallani fogtok, de nem érttek,
nézni fogtok, de nem láttok.
¹⁵Megkérgesedett e népnek a szíve:
fülükre nagyot hallanak
és behunyják szemüket,
hogy szemükkel ne lássanak
és ne halljanak fülükkel,
szívükkel ne értsenek és meg ne térjenek,
hogy meggyógyítsam őket.

¹⁶Boldog a ti szemetek, mert lát és a ti fületek, mert hall. ¹⁷Bizony mondom nektek, sok próféta és igaz ember kívánta látni, amit ti láttok, de nem láthatta, és hallani, amit ti hallotok, de nem hallhatta.

A magvak magyarázata. ¹⁸Halljátok tehát a magvetőről szóló példabeszédet. ¹⁹Amikor valaki meghallgatja Isten országának igéjét, de meg nem szívleli, eljön a gonosz és elragadja amit szívébe vetettek. Ez az, akinél a mag az útfélre esett. ²⁰A köves talajra hullott meg az, aki meghallgatja az igét és szívesen be is fogadja, de nem ver benne gyökeret, csak ideig-óráig tart.

²¹Mikor az ige miatt baj és üldözés támad, csakhamar eltántorodik. ²²A tövisek közé hullott pedig az, aki meghallgatja az igét, de a világi gondok és a csalóka gazdagság elfojtják az igét és meddő marad. ²³Végül is a jó földbe hullott az, aki az igét meghallgatja, megszívleli és termést is hoz: egyik százszorosat, másik hatvanszorosat, némelyik meg harmincszorosat."

A konkoly. ²⁴Más példabeszédet is mondott nekik: "Hasonlít a mennyek országa az olyan emberhez, aki jó magot vetett földjébe. ²⁵Amikor mindenki aludt, jött ellensége és konkolyt szórt a búza közé, aztán eltávozott. ²⁶Szárba szökött a vetés, és kalászt hányt, de fölütötte fejét a konkoly is. ²⁷Erre a szolgák elmentek a gazdához és megkérdezték: Uram, ugye jó magot vetettél a szántóföldedbe? ²⁸Honnan került bele a konkoly? Mire ő azt felelte: ellenséges ember műve az. A szolgák tovább kérdezték: ²⁹akarod, hogy kimenjünk és kigyomláljuk? Nem, válaszolta, hogy a konkolyt gyomlálva ki ne tépjétek vele együtt a búzát is. ³⁰Hagyjátok, hadd nőjön föl mindkettő az aratásig. Aratáskor majd megmondom az aratóknak: előbb a konkolyt szedjétek össze és kössétek kévébe, hogy tűzre kerüljön, a búzát pedig gyűjtsétek csűrömbe."

A mustármag és a kovász. ³¹Egy másik példabeszédet is mondott: "Hasonlít a mennyek országa a mustármaghoz, amelyet fog az ember és szántóföldjébe vet. ³²Ez kisebb ugyan minden magnál, de amikor fölnő, nagyobb minden veteménynél. Sőt akkora fává nő, hogy az ég madarai rászállnak és ágai közt fészket raknak."

³³Ismét más példabeszédet mondott: "Hasonlít a mennyek országa a kovászhoz, amelyet fog az asszony és három véka lisztbe kever úgy, hogy az egész megkel." ³⁴Mindezt példabeszédekben mondta Jézus a népnek, példabeszéd nélkül nem szólt hozzájuk. ³⁵Így beteljesedett a próféta jövendölése:

"Példabeszédre nyitom ajkamat:
hirdetem, mi rejtve volt a világ teremtésétől fogva."

A búza és konkoly magyarázata. ³⁶Akkor elbocsátotta a népet és hazatért. Odamentek hozzá tanítványai és kérték: "Magyarázd meg nekünk a szántóföldről és konkolyról szóló példabeszédet." ³⁷Így magyarázza meg nekik: "Aki a jó magot veti, az az Emberfia. ³⁸A szántóföld, ez a világ. A jó mag, az ország fia, a konkoly pedig, a gonosz fia. ³⁹Az ellenség, aki ezt veti, az ördög. Az aratás a világ vége, az aratók pedig az angyalok. ⁴⁰Mint ahogy a konkolyt összeszedik és tűzben elégetik, úgy lesz a világ végén is. ⁴¹Az Emberfia elküldi angyalait. Azok összeszednek országában minden gonosztettet és gonosztevőt, és tüzes kemencébe vetik őket. ⁴²Ott sírás és fogcsikorgatás lesz. ⁴³Akkor az igazak ragyognak majd, mint a nap, Atyjuk országában. Akinek füle van, hallja meg.

A kincs és a gyöngy. ⁴⁴Hasonlít a mennyek országa a szántóföldön elásott kincshez. Egy ember megtalálja a kincset, de titokban tartja. Aztán nagy örömében fogja magát, eladja mindenét, amije csak van, és megveszi a szántóföldet. ⁴⁵Hasonlít a mennyek országa a kereskedőhöz is, aki igazgyöngyöt keres. ⁴⁶Mikor aztán egy nagyon értékes igazgyöngyre talál, fogja magát, eladja mindenét amije csak van, és megveszi azt.

A háló példázata. ⁴⁷Végül hasonlít a mennyek országa a tengerbe vetett hálóhoz, mely mindenfajta halat bekerít. ⁴⁸Amikor megtelik, partra húzzák, nekiülnek és a javát edényekbe válogatják, a hitványát pedig kiszórják. ⁴⁹Így lesz a világ végén is: jönnek az angyalok, kiválasztják a gonoszokat az igazak közül és tüzes kemencébe vetik őket. ⁵⁰Ott sírás és fogcsikorgatás lesz.

Befejezés. ⁵¹Megértettétek mindezt?" "Igenis" - felelték. ⁵²Erre ő így szólt: "Minden írástudó, aki jártas a mennyek országának tanításában, hasonlít a családatyához, aki kincseiből újat és régit szed elő."

⁵³Amikor Jézus e példabeszédeket befejezte, eltávozott onnan.

Jézus Názáretben. ⁵⁴Visszament lakóhelyére és a helybelieket tanította a zsinagógákban. Azok meglepődve kérdezgették: "Honnan van ennek a bölcsessége és a csodatévő ereje? ⁵⁵Nem az ács fia ez? Anyja nem a Mária? Testvérei nem Jakab, József, Simon és Júdás? ⁵⁶És nővérei, ugye azok is itt élnek közöttünk? Honnan vette hát mindezt?" - és megbotránkoztak benne. ⁵⁷Jézus erre megjegyezte: "Sehol sincs a prófétának kevesebb becsülete, mint saját hazájában és házában." ⁵⁸Hitetlenségük miatt nem is művelt ott sok csodát.

14     Keresztelő János halála. ¹Abban az időben Heródes, a negyedesfejedelem, hallotta Jézus hírét. ²"Ez keresztelő János, mondta szolgáinak, föltámadt halottaiból, azért működik benne a csodatévő erő."

³Heródes tudniillik annak idején elfogatta Jánost, bilincsbe verette és testvérének, Fülöpnek felesége, Heródiás miatt börtönbe vetette. ⁴János ugyanis figyelmeztette: "Nem lehet a tiéd." ⁵Erre meg akarta ölni, de félt a néptől, mert prófétának tartották. ⁶Heródes születése napján történt, hogy Heródiás leánya táncolt a vendégek előtt. ⁷Annyira megtetszett Heródesnek, hogy esküvel ígérte, bármit is kér, megadja neki. ⁸Az pedig előre kitanítva anyjától, így szólt: "Add nekem egy tálon keresztelő János fejét." ⁹A király erre elszomorodott, de az eskü és a vendégek miatt megparancsolta, hogy adják oda. ¹⁰Lefejeztette tehát Jánost a börtönben. ¹¹Fejét elhozták egy tálon és odaadták a leánynak, az meg elvitte anyjának. ¹²Tanítványai akkor eljöttek, elvitték a testét és eltemették. Aztán elmentek és hírül vitték Jézusnak.

Az első kenyérszaporítás. ¹³A hír hallatára Jézus bárkába szállt, és egy magányos helyre ment, hogy egyedül legyen. De a nép tudomást szerzett erről és gyalogszerrel utána ment a városokból. ¹⁴Amikor kiszállt, már egy nagy tömeget talált ott. Megesett rajtuk a szíve és meggyógyította betegeiket. ¹⁵Amikor beesteledett, odamentek hozzá tanítványai és figyelmeztették: "Elhagyatott ez a hely és az idő is eljárt. Bocsásd el a népet, hogy a falvakba mehessenek és ennivalót vegyenek maguknak." ¹⁶Jézus azonban  így válaszolt: "Nem kell elmenniük, ti adjatok nekik enni." ¹⁷"Csak öt kenyerünk és két halunk van", felelték. ¹⁸"Hozzátok ide", mondta. ¹⁹Meghagyta, hogy a nép telepedjék le a fűre, aztán fogta az öt kenyeret és a két halat, föltekintett az égre és megáldotta azokat. Majd megtörte a kenyereket és tanítványainak adta, a tanítványok pedig a népnek. ²⁰Ettek mindnyájan és jóllaktak. A kenyérmaradékból még tizenkét kosárral szedtek össze. ²¹Az asszonyokon és gyermekeken kívül mintegy ötezer férfi evett.

Jézus a vízen jár. ²²Ezután nyomban fölszólította tanítványait, hogy szálljanak bárkába és menjenek előre a túlsó partra, amíg ő hazaküldi a népet. ²³Miután hazaküldte őket, fölment egy hegyre, hogy egyedül imádkozzék. Késő estig maradt ott egymagában. ²⁴A bárkát jó messze a parttól hányták-vetették a hullámok, mert ellenszél fújt. ²⁵Az éjszaka negyedik őrváltása idején Jézus a vízen járva feléjük közeledett. ²⁶Amint meglátták a tanítványok, hogy a vízen jár, rémülten kiáltották: "Kísértet!" - és félelmükben össze-vissza kiabáltak. ²⁷De Jézus mindjárt megszólította őket: "Bátorság! Én vagyok, ne féljetek!" ²⁸Mire Péter így szólt: "Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy hozzád menjek a vízen." ²⁹"Jöjj!" - mondta ő. Péter kiszállt a bárkából és Jézus felé indult a vízen. ³⁰De az erős szél láttára megijedt, s mikor merülni kezdett, így kiáltott: "Uram, ments meg!" ³¹Jézus nyomban kinyújtotta kezét, megragadta és azt mondta neki: "Te kicsinyhitű, miért kételkedtél?" ³¹Amint beszállt a bárkába, a szél elállt. ³²Akik a bárkában voltak, leborultak előtte. ³³"Valóban Isten fia vagy!" - vallották meg.

Más csodák. ³⁴Átkeltek a tavon és Genezáretnél értek partot. ³⁵Mihelyt fölismerték őt a helybeliek, hírét vitték az egész környéken. Eléje hoztak minden beteget és kérték, hogy legalább ruhája szegélyét érinthessék. ³⁶Aki csak hozzáért, meggyógyult.

15     Jézus és a farizeusok. ¹Akkor farizeusok és írástudók jöttek Jézushoz Jeruzsálemből és megkérdezték: ²"Miért térnek el tanítványaid az ősök hagyományától? Étkezés előtt ugyanis nem mosnak kezet." ³Ő megfelelt nekik: "Hát ti miért hágjátok át Isten parancsát hagyományotok miatt? ⁴Isten ugyanis kijelentette: tiszteld atyádat és anyádat! És: aki atyját vagy anyját átkozza, halállal lakoljon. ⁵Ti pedig azt mondjátok: aki atyjához vagy anyjához így szól: legyen Istennek szánt ajándék az, amivel téged kellene segítenem, annak nem kell atyját és anyját tisztelnie. ⁶Ezzel hagyományotok kedvéért kijátsszátok Isten parancsát.

⁷Képmutatók! Találóan jövendölt rólatok Izaiás:
⁸ez a nép ajkával tisztel engem,
de szíve távol marad tőlem.
⁹Hamisan tisztelnek engem,
tanításuk csak emberi parancs."

¹⁰Akkor magához hívta a népet és így szólt: "Hallgassátok és értsétek meg:  ¹¹nem az szennyezi be az embert, ami szájába jut, hanem az szennyezi be, ami a száját elhagyja." ¹²Erre odamentek hozzá tanítványai és megjegyezték: "Tudod, hogy a farizeusok e beszéd hallatára megbotránkoztak?" ¹³Mire ő így felelt: "Tövestől kitépnek minden növényt, amelyet nem mennyei Atyám ültetett. ¹⁴Hagyjátok őket! Világtalanok vak vezetői ők. Ha pedig vak vezet világtalant, mindkettő gödörbe esik." ¹⁵Erre Péter így szólt hozzá: "Magyarázd meg nekünk ezt a példabeszédet." ¹⁶"Még mindig nem értitek ti sem?" - kérdezte. ¹⁷"Nem értitek, hogy mindaz, ami a szájba kerül, a gyomorba jut és onnan a félreeső helyre? ¹⁸De ami szájat elhagyja, a szívből származik, és ez az, ami beszennyezi az embert. ¹⁹A szívből ered ugyanis minden rossz gondolat, gyilkosság, házasságtörés, paráznaság, lopás, hamis tanúság és káromlás. Ezek szennyezik be az embert. ²⁰Az, hogy mosatlan kézzel eszik, nem szennyezi be az embert."

A kánaáni asszony. ²¹Onnan tovább indulva Jézus Tírusz és Szidon vidékére vonult vissza. ²²Ott egy kánaáni asszony jött a környékről és így kiáltozott utána: "Könyörülj rajtam, Uram, Dávid fia! Leányomat kegyetlenül gyötri az ördög."

²³De ő szóra sem méltatta. Erre odamentek hozzá tanítványai és kérték: "Küldd haza, mert kiabál utánunk." ²⁴Ő így felelt: "Küldetésem csak Izrael házának elveszett juhaihoz szól." ²⁵De az odajött és e szavakkal borult le előtte: "Uram, segíts rajtam!" ²⁶Ő visszautasította: "Nem helyes, ha elveszik a gyerekek kenyerét és a kutyáknak dobják." ²⁷Az viszont erősítgette: "De bizony, Uram! Hiszen a kis kutyák is esznek az uruk asztaláról lehulló morzsákból." ²⁸Erre Jézus így szólt: "Asszony, nagy a te hited, legyen úgy, amint kívánod." Még abban az órában meggyógyult a leány.

Jézus gyógyítja a szenvedőket. ²⁹Jézus eltávozott onnan és a galileai tengerhez tartott. Fölment egy hegyre és leült. Nagy sokaság jött hozzá. ³⁰Hoztak magukkal sántákat, bénákat, vakokat, némákat meg sok más beteget, és lába elé rakták őket. Meggyógyította valamennyit. ³¹Mikor a nép látta, hogy a némák beszélnek, a bénák meggyógyulnak, a sánták járnak és a vakok látnak, elámult és magasztalta Izrael Istenét.

A második kenyérszaporítás. ³²Jézus akkor összehívta tanítványait és így szólt hozzájuk: "Sajnálom a népet. Már harmadnapja kitartanak mellettem és nincs mit enniük. Nem akarom étlen hazaküldeni őket, hogy ki ne dőljenek az úton." ³³A tanítványok erre megjegyezték: "Honnan szerzünk itt a pusztában annyi kenyeret, hogy ekkora tömeget ellássunk?" ³⁴Jézus megkérdezte tőlük: "Hány  kenyeretek van?" "Hét, és néhány apró halunk", felelték. ³⁵Erre meghagyta a népnek, hogy telepedjék le a földre. ³⁶Aztán fogta a hét kenyeret és a halakat, hálát adott, megtörte és odaadta tanítványainak, a tanítványok pedig a népnek. ³⁷Miután mindnyájan ettek és jóllaktak, még hét kosár kenyérmaradékot szedtek össze. ³⁸Az asszonyokon és a gyermekeken kívül mintegy négyezer férfi evett.

³⁹Aztán elbocsátotta a népet, bárkába szállt és Magadán vidékére ment.

16     A farizeusok és szadduceusok. ¹Ott farizeusok és szadduceusok jöttek hozzá, hogy próbára tegyék. Kérték, hogy égi jelet mutasson nekik. ²De ő így felelt: "Napszálltakor azt mondjátok: jó idő ígérkezik, mert vöröslik az ég. ³Reggel pedig: ma zivatar lesz, mert a borús ég vöröslik. Az ég színéből tehát tudtok következtetni, az idők jeleit azonban nem ismeritek? ⁴A gonosz és hűtlen nemzedék jelet kíván, de nem kap más jelet, mint Jónásét (a prófétáét)". Ezzel otthagyta őket és elment.

A farizeusok kovásza. ⁵A tengeren átjövet a tanítványok elfelejtettek kenyeret hozni magukkal. ⁶Jézus figyelmeztette őket: "Vigyázzatok, óvakodjatok a farizeusok és szadduceusok kovászától!" ⁷Azok így tanakodtak egymás közt: "Nem hoztunk kenyeret." ⁸Jézus észrevette ezt és így szólt: "Kicsinyhitűek, mit tanakodtok egymás közt, hogy nincs kenyeretek? ⁹Még mindig nem értitek s nem jut eszetekbe az ötezer ember öt kenyere, és hogy hány kosarat szedtetek tele? ¹⁰Sem a négyezer ember hét kenyere s hogy ott is hány kosárral szedtetek föl? ¹¹Hát nem értitek, hogy nem a kenyérről mondom nektek: óvakodjatok a farizeusok és szadduceusok kovászától?" ¹²Akkor megértették, hogy nem a kenyér kovászától óvta őket, hanem a farizeusok és szadduceusok tanításától.

Péter, a szikla. ¹³Amikor Jézus Fülöp Cézáreájának vidékére érkezett, megkérdezte tanítványait: "Kinek tartják az emberek az Emberfiát?" ¹⁴Azok így válaszoltak: "Van, aki keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, van, aki Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának." ¹⁵Jézus tovább kérdezte: "Hát ti kinek tartotok  engem?" ¹⁶Simon Péter válaszolt: "Te vagy a Messiás, az élő Isten fia." ¹⁷Erre Jézus azt mondta neki: "Boldog vagy Simon, János fia! Nem test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám. ¹⁸S én azt mondom neked: te Péter vagy, és én erre a sziklára építem egyházamat és a pokol kapui nem vesznek erőt rajta. ¹⁹Neked adom a mennyország kulcsait. Amit megkötsz a földön, megkötött lesz a mennyben is, és amit föloldasz a földön, a mennyben is föloldott lesz." ²⁰Azután a lelkére kötötte tanítványainak, senkinek se mondják, hogy ő a Messiás.

Az első szenvedés és feltámadás jövendölés. ²¹Ettől fogva Jézus többször fölhívta tanítványai figyelmét arra, hogy Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, főpapoktól és írástudóktól, megölik, de harmadnapon föltámad. ²²Péter akkor félrevonta és ezekkel a szavakkal tett szemrehányást: "Ments Isten, Uram! Ilyesmi nem történhet veled!" ²³De ő elfordult és így korholta Pétert: "Takarodj előlem, sátán! Terhemre vagy, mert emberi módon, s nem Isten tervei szerint gondolkodol."

A kereszt tanítása. ²⁴Ezután Jézus így szólt tanítványaihoz: "Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét és kövessen engem. ²⁵Aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, de aki érettem elveszíti életét, megtalálja azt. ²⁶Mit ér az embernek, ha az egész világot megnyeri, de lelke kárt szenved? Mit is adhatna az ember cserébe lelkéért? ²⁷Az Emberfia ugyanis el fog jönni angyalaival Atyja dicsőségében és akkor megfizet mindenkinek tetteihez mérten. ²⁸Bizony mondom nektek: az itt állók közül néhányan nem halnak meg, amíg meg nem látják az uralmával érkező Emberfiát."

17     Urunk színeváltozása. ¹Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és testvérét Jánost, és egyedül őket vitte föl egy magas hegyre. ²Ott színében elváltozott előttük. Arca ragyogott, mint a nap, ruhája pedig tündökölt, mint a fény. ³Egyszerre csak megjelent nekik Mózes és Illés, amint beszélgettek vele. ⁴Péter erre így szólt Jézushoz: "Uram, jó nekünk itt! Ha akarod, csinálok itt három sátrat: neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet." ⁵Szavai közben fényes felhő takarta el őket és a fényből szózat hangzott: "Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik, őt hallgassátok!" ⁶Ennek hallatára a tanítványok arcra borultak és igen megijedtek. ⁷De Jézus hozzájuk lépett és megérintette őket: "Keljetek föl, ne féljetek!" ⁸Föltekintve senkit sem láttak, csak Jézust egymagát.

Illés eljövetele. ⁹A hegyről lejövet Jézus a lelkükre kötötte: "Senkinek ne mondjátok el a látomást, amíg az Emberfia halottaiból föl nem támad." ¹⁰A tanítványok megkérdezték: "Miért mondják az írástudók, hogy Illésnek kell előbb eljönnie?" ¹¹Ő így felelt: "Illés ugyan eljön és helyreállít mindent. ¹²Én azonban azt mondom nektek, hogy Illés már eljött, de nem ismerték föl s kényük-kedvük szerint bántak vele. Így szenved majd az Emberfia is tőlük." ¹³Akkor a tanítványok megértették, hogy keresztelő Jánosról beszélt.

A holdkóros fiú. ¹⁴Mikor visszatértek a néphez, egy ember lépett hozzá ¹⁵és ezekkel a szavakkal hullott térdre előtte: "Uram könyörülj fiamon! Holdkóros szegény, és sokat szenved. Hol tűzbe esik, hol meg vízbe. ¹⁶Elvittem tanítványaidhoz, de nem tudták meggyógyítani." ¹⁷Jézus így szólt: "Hitetlen és romlott nemzedék! Meddig kell még veletek  maradnom? Meddig tűrjelek titeket? ¹⁸Hozzátok ide!" Jézus ráparancsolt az ördögre, az kiment belőle és a gyermek attól az órától fogva egészséges lett.

¹⁹Erre a tanítványok Jézushoz mentek, mikor egyedül volt és megkérdezték: "Mi miért nem tudtuk kiűzni azt?" ²⁰Ő így felelt: "Mert gyönge a hitetek. Bizony mondom nektek: ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag s azt mondjátok e hegynek itt: menj innét amoda! - átmegy, és semmi sem lesz számotokra lehetetlen. ²¹De ez a fajzat nem űzhető ki másképp, csak imádsággal és böjttel."

A második szenvedésjövendölés. ²²Miközben Galileában vándoroltak, Jézus azt mondta nekik: "Az Emberfiának emberek kezébe kell kerülnie. ²³Megölik, de harmadnapra föltámad." Erre igen elszomorodtak.

A templomadó. ²⁴Mikor Kafarnaumba érkeztek, az adószedők Péterhez fordultak és megkérdezték: "A ti Mesteretek nem fizet templomadót?" ²⁵"De igen", felelte. Mikor hazaért, Jézus megelőzte őt kérdésével: "Mit gondolsz, Simon, a földi királyok kitől szednek vámot vagy adót, fiaiktól vagy az idegenektől?" ²⁶"Az idegenektől", - felelte  Péter. Erre Jézus így szólt: "A fiak tehát mentesek. ²⁷De hogy meg ne botránkoztassuk őket, menj ki a tóra, vess horgot s az első rákapó halat húzd ki. Nyisd ki a száját: találsz benne egy sztatért. Vedd ki és add oda nekik magamért és érted."

18     A versengés ellen. ¹Abban az időben a tanítványok ezzel a kérdéssel fordultak Jézushoz: "Mit gondolsz, ki a legnagyobb a mennyek országában?" ²Ő odahívott egy gyermeket, közéjük állította és így szólt: ³"Bizony mondom nektek: ha meg nem változtok és olyanok nem lesztek, mint a gyermek, nem mentek be a mennyek országába. ⁴Aki tehát kicsinnyé lesz, mint ez a gyermek, az a legnagyobb a mennyek országában.

Óv a botrányoktól. ⁵Aki pedig befogad egy ilyen gyermeket az én nevemben, engem fogad be. ⁶Aki csak egyet is bűnre csábít a bennem hívő kicsinyek közül, jobban járna, ha malomkövet kötnének a nyakára s a tengerbe dobnák. ⁷Jaj a világnak a botrányok miatt! Elkerülhetetlen ugyan, hogy botrányok forduljanak elő, de jaj annak, aki botrányt okoz! ⁸Ha kezed vagy lábad a bűnre csábít, vágd le és vesd el magadtól. Jobb csonkán vagy sántán bemenned az életre, mint két kézzel, vagy két lábbal az örök tűzre kerülnöd. ⁹Ha pedig szemed csábít bűnre, vájd ki és vesd el magadtól. Jobb félszemmel bemenned az életre, mint két szemmel a gyehenna tüzére kerülnöd.

Az elveszett bárány. ¹⁰Vigyázzatok, meg ne vessetek egyet sem e kicsinyek közül! Mondom nektek: angyalaik az égben szüntelenül látják mennyei Atyám arcát. ¹¹Az Emberfia azért jött, hogy megmentse, ami elveszett. ¹²Mit gondoltok? Ha valakinek száz juha van s egy elcsatangol közülük, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a hegyen és nem megy, hogy megkeresse az eltévedtet? ¹³Ha aztán szerencsésen megtalálja, bizony mondom nektek: jobban örül annak, mint az el nem tévedt kilencvenkilencnek. ¹⁴Éppen így mennyei Atyátok sem akarja, hogy csak egy is elvesszen e kicsinyek közül.

Testvéri feddés. ¹⁵Ha vétkezik ellened testvéred, menj, fedd meg őt négyszemközt. Ha hallgat rád, megnyerted testvéredet. ¹⁶De ha nem hallgat rád, vigyél magaddal egy vagy két másikat, hogy két vagy három tanú bizonyítsa az ügyet. ¹⁷Ha azokra sem hallgat, mondd meg az egyháznak. Ha pedig a közösségre sem hallgat, vedd úgy, mintha pogány volna vagy vámos.

Oldás és kötés. ¹⁸Bizony mondom nektek: amit megköttök a földön, megkötött lesz a mennyben is, és amit föloldotok a földön, a mennyben is föloldott lesz.

A közös ima ereje. ¹⁹Azt is mondom nektek: ha ketten közületek egyetértve kérnek valamit a földön, meg fogják kapni mennyei Atyámtól. ²⁰Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek az én  nevemben, ott vagyok közöttük."

A szívtelen szolga. ²¹Akkor hozzálépett Péter és megkérdezte: "Uram, ha vét ellenem testvérem, hányszor kell megbocsátanom? Talán hétszer?" ²²Jézus így felelt: "Nem mondom: hétszer, hanem hetvenhétszer." ²³"Hasonlít ugyanis a mennyek országa egy királyemberhez, aki számot akart vetni szolgáival. ²⁴Mikor elkezdte a számvetést, eléje állítottak egyet, aki tízezer talentummal tartozott. ²⁵Mivel nem volt miből fizetnie, az Úr megparancsolta, hogy adják el őt feleségestül, gyermekestül, vagyonostul, és úgy fizessen. ²⁶De a szolga leborulva kérlelte: légy türelemmel irántam, mindent vissza fogok fizetni. ²⁷Az Úr megkönyörült a szolgán, elbocsátotta s tartozását is elengedte. ²⁸Amint a szolga kiment, találkozott egyik szolgatársával, aki száz dénárral tartozott neki. Megragadta, fojtogatni kezdte, és követelte: add meg amivel tartozol. ²⁹Szolgatársa leborulva kérlelte: légy türelemmel irántam, mindent vissza fogok fizetni. ³⁰De ő nem engedett, hanem fogta, tömlöcbe vetette, amíg meg nem fizeti tartozását. ³¹Szolgatársai a történtek láttára igen elszomorodtak és menten elmondták uruknak mindazt, ami történt. ³²Az Úr maga elé idézte őt és így szólt hozzá: te gonosz szolga! Kérésedre elengedtem minden tartozásodat. ³³Nem kellett volna neked is megszánnod szolgatársadat, mint ahogy én megszántalak téged? ³⁴Erre az Úr haragjában átadta őt a poroszlóknak, amíg meg nem fizeti minden tartozását. ³⁵Így tesz mennyei Atyám is veletek, ha mindegyiktek szívből meg nem bocsát felebarátjának."

19    A házasság fölbonthatatlansága. ¹Amikor Jézus ezt a tanítását befejezte, elindult Galileából és Júdea határába ment, a Jordánon túlra. ²Nagy tömeg kísérte, s ő meggyógyította betegeiket.

A válás kérdése. ³Akkor odaléptek hozzá a farizeusok, hogy próbára tegyék. Megkérdezték: "Szabad-e a férfinek bármi okból elbocsátania feleségét?" ⁴Ő így felelt: "Nem olvastátok, hogy a Teremtő kezdetben férfinek és nőnek teremtette őket és azt mondta: ⁵A férfi ezért elhagyja atyját és anyját, feleségéhez csatlakozik és a kettő testben egy lesz? ⁶Így már nem ketten vannak, hanem csak egy test. Amit tehát Isten egybekötött, ember szét ne válassza." ⁷De azok erősködtek: "Miért parancsolta hát Mózes a válólevéllel történő elbocsátást?" ⁸Ő kijelentette: "Mózes keményszívűségtek miatt engedte meg, hogy elbocsássátok feleségeteket, de kezdetben nem így volt. ⁹Mondom nektek: aki elbocsátja feleségét, - kivéve, ha törvénytelen élettársa - és mást vesz el, házasságtörést követ el. Aki pedig elbocsátott nőt vesz el, szintén házasságot tör."

¹⁰Erre a tanítványok megjegyezték: "Ha így áll a dolog férj és feleség között, nem érdemes megházasodni." ¹¹Ő így válaszolt: "Nem mindenki tudja fölfogni ezt, csak akinek Isten megadja. ¹²Van aki anyja méhéből úgy született, hogy képtelen házasságra, van akit az emberek tettek képtelenné rá, de van aki a mennyek országáért önként lemond róla. Aki föl tudja fogni, fogja föl!"

Jézus megáldja a gyerekeket. ¹³Akkor gyermekeket hoztak hozzá, hogy rájuk tegye kezét és imádkozzék. De a tanítványok elutasították őket. ¹⁴Jézus azonban így szólt: "Hagyjátok csak a gyermekeket, s ne akadályozzátok meg, hogy hozzám jöjjenek, mert ilyeneké a mennyek országa." ¹⁵Azzal rájuk tette kezét és tovább indult.

A gazdagság veszélyei. ¹⁶Később odalépett hozzá valaki és megkérdezte: "Mester, mi jót kell tennem, hogy eljussak az örök életre?" ¹⁷"Mit kérdesz engem a jóról?" - válaszolta. Egy a jó, (az Isten). Ezért ha el akarsz jutni az életre, tartsd meg a parancsokat. ¹⁸Ő tovább kérdezte: "Melyeket?" Jézus fölsorolta: "ne ölj, ne paráználkodjál, ne lopj, hamisan ne tanúskodjál, ¹⁹atyádat és anyádat tiszteld és szeresd felebarátodat, mint önmagadat." ²⁰Az ifjú erre kijelentette: "Ezt mind megtartottam (fiatalkorom óta). Mit kell még tennem?" ²¹Jézus így felelt: "Ha tökéletes akarsz lenni, menj, add el amid van, és árát oszd szét a szegények közt, így kincsed lesz a mennyben. ²²Aztán jöjj, kövess engem!" Ennek hallatára az ifjú szomorúan távozott, mert nagy vagyona volt.

²³Jézus pedig tanítványaihoz fordult: "Bizony mondom nektek: A gazdag nehezen jut be a mennyek országába. ²⁴Ismét mondom nektek: könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak az Isten országába jutni." ²⁵Ennek hallatára a tanítványok megdöbbenve kérdezték: "Hát akkor ki üdvözülhet?" ²⁶Jézus rájuk tekintett és így szólt: "Embernek ez lehetetlen, de Istennek minden lehetséges."

²⁷Akkor Péter vette át a szót: "Nézd, mi mindenünket elhagytuk és követtünk téged. Mi lesz a jutalmunk?" ²⁸Jézus így válaszolt: "Bizony mondom nektek: ti, akik követtetek engem, a világ megújulásakor, amikor az Emberfia dicsőséges  trónjára ül, együtt ültök vele tizenkét trónon, hogy ítélkezzetek Izrael tizenkét törzse fölött. ²⁹S mindaz, aki elhagyja értem otthonát, testvéreit, nővéreit, atyját, anyját, feleségét, gyermekeit vagy földjét, százannyit kap, és örökségül kapja az örök életet. ³⁰Sokan lesznek elsőkből utolsók és utolsókból elsők.

20     A szőlőmunkások. ¹Hasonlít a mennyek országa a gazdaemberhez, aki kora reggel kiment, hogy munkásokat fogadjon szőlejébe. ²Miután megegyezett a munkásokkal napi egy dénárban, elküldte őket a szőlőbe. ³Mikor három óra tájban kiment, látta, hogy mások is tétlenül ácsorognak a piacon. ⁴Így szólt hozzájuk: menjetek ti is szőlőmbe, és megadom, ami jár nektek. ⁵Azok elmentek. Hat és kilenc óra körül újra kiment s ugyanígy tett. ⁶Mikor pedig tizenegy óra tájban is kiment, megint talált ott ácsorgókat. Megkérdezte tőlük: Mit ácsorogtok itt egész nap tétlenül? ⁷Senki sem fogadott föl minket, felelték. Menjetek ti is szőlőmbe, mondta nekik. ⁸Estére kelve így szólt a szőlősgazda vincellérjéhez: hívd össze a munkásokat s add ki bérüket az utolsókon kezdve az elsőkig. ⁹Jöttek tehát azok, akik tizenegy óra tájban álltak munkába és fejenként egy dénárt kaptak. ¹⁰Mikor pedig az elsők jöttek, azt hitték, hogy többet fognak kapni, de ők is egy-egy dénárt kaptak. ¹¹Amikor átvették zúgolódni kezdtek a szőlősgazda ellen: ¹²ezek az utolsók egy óra hosszat dolgoztak csak, mondták, és ugyanúgy bántál velük, mint velünk, akik a nap terhét és hevét viseltük. ¹³Barátom, felelte egyiküknek, nem vagyok veled  igazságtalan. Nem egy dénárban egyeztél meg velem? ¹⁴Fogd, ami a tiéd és menj! Én ennek az utolsónak is annyit szánok, mint neked. ¹⁵Vagy nem tehetem az enyémmel azt, amit akarok? Rossz szemmel nézed talán, hogy én jó vagyok? ¹⁶Így lesznek az utolsókból az elsők s az elsőből az utolsók." (Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak.)

Harmadik jövendölés a szenvedésről és feltámadásról. ¹⁷Jézus elindult Jeruzsálem felé. Útközben félrevonta tizenkét (tanítványát) s figyelmeztette őket: ¹⁸"Most felmegyünk Jeruzsálembe. Ott a főpapok és írástudók kezébe adják az Emberfiát. ¹⁹Azok halálra ítélik és kiszolgáltatják a pogányoknak, hogy kigúnyolják, megostorozzák és megfeszítsék őt, de harmadnapra föltámad."

Jakab és János anyja. ²⁰Akkor odajött Zebedeus fiainak anyja fiaival együtt és leborult előtte, hogy kérjen valamit. ²¹"Mit akarsz?" kérdezte. Ő így felelt: Intézd úgy, hogy két fiam közül az egyik a jobbodon, a másik a balodon üljön országodban." ²²Jézus ezt válaszolta: "Nem tudjátok mit kértek. Készek vagytok arra, hogy igyatok abból a kehelyből, amelyből én iszom?" ²³"Készek vagyunk", felelték. Erre így szólt hozzájuk: "Kelyhemből ugyan inni fogtok, de hogy jobbomra vagy balomra üljetek, azt nem én döntöm el, mert azoknak jár, akiknek Atyám készítette." ²⁴Ennek hallatára a többi tíz megneheztelt a két testvérre. Jézus ezért magához hívta őket és így szólt hozzájuk: ²⁵"Tudjátok, hogy azok, akiket a világ urainak tartanak, zsarnokoskodnak a népeken, a hatalmasok pedig önkényüket éreztetik velük. ²⁶Köztetek azonban ne így legyen, hanem, aki nagyobb akar lenni, legyen szolgátok, ²⁷és aki első akar lenni, legyen cselédetek. ²⁸Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon és váltságul adja oda életét sokakért."

A jerikói vakok. ²⁹Mikor elhagyták Jerikót, nagy tömeg követte. ³⁰Az útfélen két vak ült. Amikor meghallották, hogy Jézus megy arra, kiáltozni kezdtek: "Uram, Dávid fia, könyörülj rajtunk!" ³¹A nép csitította őket, hogy hallgassanak. ³²De ők annál jobban kiabáltak: "Uram, Dávid fia, könyörülj rajtunk!" ³³Jézus megállt, magához hívta őket és megkérdezte: ³⁴"Mit tegyek veletek?" "Uram, felelték, hogy megnyíljék a szemünk."

Jézus könyörületre indulva megérintette szemüket. Azonnal visszanyerték látásukat és követték őt.

21     Jézus bevonul Jeruzsálembe. ¹Mikor Jeruzsálemhez közeledve Betfagéba, az Olajfák hegyéhez értek, elküldött két tanítványt ezzel a megbízatással: "Menjetek a szemközti faluba. ²Találtok ott egy megkötött szamarat s vele csikaját. Oldjátok el és vezessétek ide. ³Ha valaki bármit is szólna, mondjátok, hogy az Úrnak szüksége van rá, erre mindjárt elengedi." ⁴Így kellett teljesülnie a próféta jövendölésének:

⁵"Mondjátok meg Sion leányának:
nézd, királyod vonul be hozzád,
szerényen, szamárháton,
teherhordó állat csikaján."

⁶A tanítványok elmentek és úgy tettek, amint Jézus megparancsolta. ⁷Elhozták a szamarat és csikaját, rátették ruhájukat, ő pedig fölült. ⁸Sokan a nép közül ruhájukat terítették az útra, mások ágakat törtek a fákról s az útra szórták. ⁹Az előtte járó és utána tóduló tömeg így kiáltozott:

"Hozsanna Dávid fiának!
Áldott, ki az Úr nevében jön!
Hozsanna a magasságban!"

¹⁰Amikor beért Jeruzsálembe, az egész város izgalomba jött. ¹¹"Kicsoda ez?" - kérdezték. "Ez Jézus, a próféta, a galileai Názáretből" - felelte a nép.

A templom megtisztítása. ¹²Jézus bement (Isten) templomába és kiűzte azokat, akik a templomban adtak-vettek, a pénzváltók asztalait és a galambárusok padjait pedig fölforgatta. ¹³"Írva van, kiáltotta: az én házam az imádság háza, ti pedig rablóbarlanggá tettétek."

¹⁴A templomban vakok és sánták mentek hozzá, s meggyógyította őket. ¹⁵Amikor a főpapok és az írástudók látták az ott művelt csodákat és a gyermekeket, akik így kiáltoztak a templomban: "Hozsanna Dávid fiának!" - méltatlankodtak és odaszóltak neki: ¹⁶"Hallod mit kiabálnak?" Jézus így válaszolt: "Hallom. Nem olvastátok sohasem: gyermekek és csecsemők szájával hirdetted dicséretedet?"

¹⁷Ezzel otthagyta őket, kiment a városból Betániába és ott töltötte az éjszakát.

A terméketlen fügefa. ¹⁸Reggel, a városba visszatérőben, megéhezett. ¹⁹Látott az út mellett egy fügefát. Odament hozzá, de csak leveleket talált rajta. Erre így szólt "Ne teremjen rajtad gyümölcs soha többé!" A fügefa tüstént elszáradt. ²⁰Ennek láttára a tanítványok csodálkozva kérdezték: "Hogyan száradhatott el így egyszerre a fügefa?" ²¹"Bizony mondom nektek, felelte Jézus, ha hitetek lesz és nem kételkedtek, nemcsak azt tehetitek meg, ami a fügefával történt, hanem, ha ennek a hegynek azt mondjátok: emelkedj föl és vesd magad a tengerbe! - úgy lesz. ²²Bármit kértek bizalommal imádságtokban, megkapjátok."

Jézus hatalma. ²³Ezután bement a templomba és tanított. Közben odaléptek hozzá a főpapok meg a nép vénei és megkérdezték: "Miféle hatalommal teszed ezeket? Ki adta neked a hatalmat ehhez?" ²⁴Jézus így válaszolt: "Én is kérdezek tőletek valamit. Megfeleltek rá, megmondom nektek, milyen hatalommal teszek így. ²⁵Honnan volt János keresztsége? A mennyből vagy az emberektől?" Azok tanakodni kezdtek egymás közt: "Ha azt mondjuk: a mennyből volt, azt feleli: hát akkor miért nem hittetek neki? ²⁶Ha pedig azt mondjuk: az emberektől, félnünk kell a néptől, mert Jánost mindenki prófétának tartja." ²⁷Ezért ezt a  választ adták Jézusnak: "Nem tudjuk." "Akkor én sem mondom meg, milyen hatalommal teszek így", felelte ő.

Példázat a két testvérről. ²⁸"Mit gondoltok? Egy embernek két fia volt. Elment az elsőhöz és így szólt: fiam, menj ki ma dolgozni a szőlőbe. ²⁹Megyek uram, felelte, de nem ment ki. ³⁰Elment a másikhoz és őt is megkérte. Nem megyek, felelte, később azonban megbánta és kiment. ³¹Melyik teljesítette a kettő közül atyja akaratát?" "A második", válaszolták. Erre Jézus így szólt hozzájuk: "Bizony mondom nektek: a vámosok és az utcanők megelőznek titeket Isten országában. ³²Eljött ugyanis hozzátok János, hogy az igazság útjára vezessen, de nem hittetek neki. A vámosok és az utcanők hittek neki. Ti azonban ennek láttára sem tértetek meg és nem hittetek."

Példázat a bérlőkről. ³³"Halljatok egy másik példabeszédet. Volt egy gazdaember, aki szőlőt ültetett. Bekerítette sövénnyel, belül pedig taposó gödröt ásott és őrtornyot épített. Aztán bérbe adta szőlőmunkásoknak és elutazott (messzire). ³⁴Amikor eljött a szüret, elküldte szolgáit a szőlőmunkásokhoz, hogy beszedjék a termést. ³⁵Ám a szőlőmunkások nekiestek a szolgáknak: az egyiket meg verték, a másikat megölték, a harmadikat megkövezték. ³⁶Erre más szolgákat küldött, többet, mint előbb. Azokkal ugyanúgy bántak. ³⁷Végre fiát küldte hozzájuk, mert azt gondolta: a fiamat csak becsülni fogják. ³⁸A szőlőmunkások azonban a fiú láttára így bíztatták egymást: itt az örökös! Rajta, öljük meg és a miénk lesz az öröksége. ³⁹Nekiestek tehát, kidobták a szőlőből és megölték. ⁴⁰Amikor eljön a szőlő ura, vajon mit tesz a szőlőmunkásokkal?" ⁴²"A gonoszokkal el fog bánni, felelték, és szőlejét más szőlőmunkásoknak adja bérbe, akik idejében beszolgáltatják a termést." ⁴²Jézus így szólt hozzájuk:

"Sohasem olvastátok az Írásban:
a kő, mit az építők megvetettek,
szegletkővé lett.
Az Úr művelte ezeket,
csodálatos szemünk előtt, amit cselekedett.

⁴³Ezért mondom nektek: elveszítitek Isten országát és olyan nép kapja, mely megtermi gyümölcsét. ⁴⁴Mindaz, aki e kőre esik, összezúzza magát, akire viszont rázuhan, azt szétmorzsolja."

⁴⁵E példabeszédek hallatára a főpapok és farizeusok megértették, hogy róluk volt szó. ⁴⁶Az volt a szándékuk, hogy elfogják őt, de féltek a néptől, mert prófétának tartották.

22     A királyi menyegző. ¹Jézus azután újra példabeszédben szólt hozzájuk: ²"Hasonlít a mennyek országa egy királyhoz, aki menyegzőt rendezett fiának. ³Elküldte tehát szolgáit, hogy hívják a meghívottakat a menyegzőre. De azok nem akartak jönni. Erre más  szolgákat küldött: mondjátok meg a meghívottaknak: ⁴elkészítettem lakomámat, ökreimet és hízlalt állataimat leöltem, minden kész. ⁵Jöjjetek a menyegzőre! De azok nem törődtek vele. Elmentek, ki majorjába, ki meg keresete után. ⁶Mások pedig megfogták a szolgákat, megverték, sőt meg is ölték őket. ⁷Amint a király ezt meghallotta, haragra lobbant. Kivezényelte hadseregét, a gyilkosokat fölkoncoltatta, városukat pedig fölégettette. ⁸Aztán így szólt szolgáihoz: A menyegzői lakoma kész, de meghívottak nem voltak méltók rá. ⁹Menjetek ki az útkereszteződésekre, s akit csak találtok, hívjátok a menyegzőre. ¹⁰A szolgák ki mentek az utakra és összegyűjtöttek rosszakat és jókat, ahogy jöttek, úgy hogy a lakodalmas ház megtelt vendégekkel.
 
¹¹Mikor a király bement, hogy lássa a vendégeket, észrevett egy embert, aki nem volt menyegzős ruhában. ¹²Barátom, szólította meg, hogy jöttél ide menyegzős ruha nélkül? ¹³Ő hallgatott, erre a király megparancsolta a szolgáknak: kötözzétek meg kezét-lábát, s dobjátok ki a külső sötétségre! Ott sírás és fogcsikorgatás lesz. ¹⁴Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak."

Fizessünk adót a császárnak? ¹⁵A farizeusok erre félrevonultak és megtárgyalták, hogyan tudnák szaván fogni. ¹⁶Elküldték hozzá tanítványaikat a Heródes-pártiakkal. "Mester, mondták neki, tudjuk, hogy igazmondó vagy, Isten útját az igazsághoz híven tanítod és nem mások szerint igazodol, mert nem vezet emberi tekintet. ¹⁷Mondd meg tehát, mi a te véleményed: szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem?" ¹⁸Jézus átlátva álnokságukon, így szólt: ¹⁹"Mit kísértetek engem, képmutatók? Mutassátok az adópénzt!" Azok odanyújtottak egy dénárt. ²⁰"Kinek a képe és fölirata ez?" - kérdezte Jézus. "A császáré" - felelték. ²¹Erre azt mondta nekik: "Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, Istennek pedig, ami az Istené." ²²Ennek hallatára annyira meglepődtek, hogy otthagyták és eltávoztak.

A szadduceusok és a föltámadás. ²³Aznap még szadduceusok is jöttek hozzá, akik tagadták a föltámadást. ²⁴A következő kérdést intézték hozzá: "Mester, Mózes így rendelkezett: ha valaki fiúgyermek nélkül hal meg, testvére vegye el az özvegyet és támasszon utódot testvérének. ²⁵Volt hét testvér. Az első megnősült és meghalt. Mivel gyermeke  nem volt, feleségét testvérére hagyta. ²⁶Ugyanaz történt a másodikkal és harmadikkal is, egészen a hetedikig. ²⁷Végül meghalt az asszony is. ²⁸A föltámadáskor tehát a hét közül melyiknek lesz a felesége? Hiszen mindegyiké volt." ²⁹Jézus így válaszolt: "Tévedtek. Nem ismeritek sem az Írást, sem az Isten hatalmát. ³⁰A föltámadás után ugyanis nem nősülnek, s férjhez sem mennek, hanem úgy élnek, mint Isten angyalai a mennyben. ³¹A halottak föltámadásáról pedig nem olvastátok, amit Isten mondott nektek: én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene. ³²Isten nem a holtak Istene, hanem az élőké." ³³Mikor a nép ezt hallotta, elámult tanításán.

A főparancs. ³⁴Mikor a farizeusok értesültek arról, hogy a szadduceusokat is elhallgattatta, ismét köréje gyűltek. ³⁵Közülük egy törvénytudó, hogy próbára tegye, a következő kérdéssel fordult hozzá: ³⁶"Mester, melyik a legfőbb parancs a Törvényben?" ³⁷Jézus így felelt:

"Szeresd Uradat Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.

³⁸Ez a legfőbb: az első parancs. ³⁹A második hasonló ehhez:

Szeresd felebarátodat, mint önmagadat.

⁴⁰E két parancson függ az egész törvény és a próféták."

Dávid fia. ⁴¹Mivel a farizeusok együtt voltak, Jézus ezt a kérdést vetette föl nekik: ⁴²"Mit tartotok ti a Messiásról? Kinek a fia?" ⁴³"Dávidé" - felelték. Ő tovább kérdezte: "Hogyan hívhatja akkor Dávid a Lélek sugallatára Urának őt, hiszen így szól:

⁴⁴«Mondá az Úr az én Uramnak:

jobbom felől foglalj helyet,
míg lábod alá zsámolyul alázom
valamennyi ellenségedet»

⁴⁵Ha tehát Dávid maga hívja őt urának, hogyan lehet az ő fia?" ⁴⁶Senki sem akadt, aki egy szót is tudott volna erre felelni, s attól a naptól fogva senki sem merte többé kérdéseivel zaklatni őt.

23     Jaj nektek, farizeusok! ¹Akkor Jézus e szavakkal fordult a néphez és tanítványaihoz: ²"Az írástudók és a farizeusok Mózes tanítószékében ülnek. ³Tartsátok és tegyétek meg tehát mindazt, amit mondanak, de tetteiket ne kövessétek, mert mondják ugyan, de nem teszik. ⁴Elviselhetetlen nehéz terhet rónak és raknak az emberek vállára, de maguk ujjal sem hajlandók mozdítani rajta. ⁵Minden tettükkel arra törekszenek, hogy föltűnjenek az emberek előtt. Szélesre szabják imaszíjukat és hosszabbra eresztik köntösük bojtjait. ⁶Szívesen foglalják el a főhelyeket a lakomákon és az első székeket a zsinagógákban, ⁷és szeretik, ha nyilvános tereken köszöntik és rabbinak szólítják őket az emberek. ⁸Ti ne hívassátok magatokat rabbinak, mert egy a ti mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok. ⁹Atyának se szólítsatok  senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, a mennyei. ¹⁰Tanítónak se hívassátok magatokat, mert egy a ti tanítótok, a Krisztus. ¹¹A legnagyobb köztetek legyen a szolgátok. ¹²Aki fölmagasztalja magát, azt megalázzák, aki pedig megalázza magát, azt fölmagasztalják.

Jajok az írástudók és farizeusok ellen. ¹³Jaj nektek, írástudók és farizeusok, ti képmutatók! Bezárjátok a mennyek országát az emberek előtt. Magatok nem mentek be, s az oda igyekvőket sem hagyjátok bejutni.

¹⁴(Jaj nektek, írástudók és farizeusok, ti képmutatók! Nagyokat imádkozva föl élitek az özvegyek házait. Ezért súlyosabb ítélet vár rátok.) ¹⁵Jaj nektek, írástudók és farizeusok, ti képmutatók! Tengert és szárazföldet bejártok, hogy csak egy embert is zsidóvá tegyetek, s ha azzá lett, a kárhozat fiává teszitek, kétszerte inkább magatoknál. ¹⁶Jaj nektek, vak vezetők! Azt mondjátok: ha valaki a templomra esküszik, nem érvényes, de ha a templom aranyára esküszik, az kötelezi. ¹⁷Esztelenek és vakok! Hát mi több, az arany-e vagy a templom, mely megszenteli az aranyat? ¹⁸Továbbá: ha valaki az oltárra esküszik, az nem érvényes, de ha a rajta lévő áldozati ajándékra esküszik, az kötelezi. ¹⁹Ti vakok! Hát mi több, az ajándék-e, vagy az oltár, mely megszenteli az ajándékot? ²⁰Aki tehát az oltárra esküszik, esküszik rá és mindarra, ami rajta van. ²¹Aki a templomra esküszik, esküszik rá és a benne lakóra. ²²Aki az égre esküszik, az Isten trónjára esküszik és magára a trónon ülőre. ²³Jaj nektek, írástudók és farizeusok, ti képmutatók! Tizedet adtok mentából, ánizsból és köményből, de elhanyagoljátok, ami fontosabb a törvényben: az igazságosságot, az irgalmasságot és a hűséget. Ezt meg kell tenni, azt nem szabad elhagyni.

²⁴Ti vak vezetők! Kiszűritek a szúnyogot, a tevét meg lenyelitek. ²⁵Jaj nektek, írástudók és farizeusok, ti képmutatók! Tisztára mossátok a pohár és a tál külsejét, de belül rablott holmival és szennyel vannak tele. ²⁶Te vak farizeus! Tisztítsd ki előbb a pohár és a tál belsejét, akkor majd külseje is tiszta lesz. ²⁷Jaj nektek, írástudók és farizeusok, ti képmutatók! Fehérre meszelt sírokhoz hasonlíttok, amelyek kívülről ékeseknek látszanak, de belül holtak csontjaival és mindenféle undoksággal vannak tele. ²⁸Így ti is kívülről igazaknak látszotok az emberek szemében, de belül tele vagytok képmutatással és gonoszsággal. ²⁹Jaj nektek, írástudók és farizeusok, ti képmutatók! A prófétáknak sírboltot építetek, az igazak síremlékeit fölékesítitek és azt mondjátok: ³⁰ha atyáink napjaiban éltünk volna, nem lettünk volna bűnrészesek a próféták vérében. ³¹Ezzel magatok is megvalljátok, hogy próféták gyilkosainak fiai vagytok. ³²Töltsétek csak be ti is atyáitok mértékét. Kígyók, viperák fajzata! ³³Hogyan is kerülnétek el a kárhoztató ítéletet? ³⁴Ezért küldök hozzátok prófétákat, bölcseket és írástudókat. Némelyeket közülük megöltök és keresztre feszítetek, másokat megostoroztok a zsinagógákban és városról városra üldöztök. ³⁵Így rátok száll minden földön kiontott vér, az igaz Ábel vérétől, Zakariásnak, Barakiás fiának véréig, akit megöltetek a templom és az oltár között. ³⁶Bizony mondom nektek: mindez eljön erre a nemzedékre.
Jaj neked, Jeruzsálem! ³⁷Jeruzsálem! Jeruzsálem! Te megölöd a prófétákat, megkövezed a hozzád küldötteket. Hányszor akartam egybegyűjteni fiaidat, mint ahogy a tyúk gyűjti szárnya alá csibéit - de ti nem akartátok. ³⁸Meglátjátok, elhagyatott lesz házatok. Mondom nektek, nem láttok engem mostantól mindaddig, ³⁹amíg így nem kiáltotok: áldott, ki az Úr nevében jön!"

24     Jövendölés a világ végéről. ¹Jézus kilépett a templomból és elindult. Csatlakoztak hozzá tanítványai és mutogatták neki a templom épületeit. ²Ő azonban megjegyezte: "Látjátok mindezt? Bizony mondom nektek: nem marad itt kő kövön, amit le ne rombolnának." ³Mikor az Olajfák hegyén leült, körülfogták tanítványai és kérték: "Mondd meg nekünk, mikor lesz ez? S mi lesz a jele eljövetelednek és a világ végének?"

A kezdeti állapot.  ⁴Jézus így válaszolt: "Vigyázzatok, senki félre ne vezessen titeket. ⁵Sokan jönnek majd az én nevemben s azt mondják: én vagyok a Krisztus, és sokat megtévesztenek. ⁶Hallotok majd háborúról és háborús hírekről. Vigyázzatok, ne rémüldözzetek. Ennek mind meg kell történnie, de ez még nem a vég. ⁷Akkor nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad. ⁸Éhség, dögvész és földrengés lesz itt is, ott is. De mindez csak a gyötrelmek kezdete. ⁹Aztán majd sanyargatnak és megölnek titeket, és miattam gyűlölni fog minden nemzet. ¹⁰Sokan el is tántorodnak hitüktől, elárulják és gyűlölni fogják egymást. ¹¹Számos hamis próféta támad és sokat tévedésbe ejtenek. ¹²A gonoszság elhatalmasodásával sok szívben kihűl a szeretet, ¹³de aki állhatatos marad mindvégig, az üdvözül. ¹⁴Isten országának ezt az örömhírét pedig hirdetik majd az egész világon bizonyságul minden nemzetnek. Csak akkor jön el a vég.

A végső próba. ¹⁵Amikor majd látjátok a szent helyen a Dániel próféta által megjövendölt gyalázatos pusztulást - aki olvassa, értse meg! - ¹⁶akkor, aki Júdeában van, fusson a hegyekbe. ¹⁷Aki háztetőn van, le ne jöjjön, hogy kivigye holmiját házából, ¹⁸és aki a mezőn, vissza ne térjen, hogy elvigye köpenyét. ¹⁹Jaj a várandós és szoptató asszonyoknak azokban a napokban! ²⁰Imádkozzatok, hogy meneküléstek ne télen vagy szombaton legyen. ²¹Akkor olyan nagy gyötrelem lesz, amilyen még nem volt a világ kezdetétől mindmáig, és nem is lesz. ²²Ha meg nem rövidülnének azok a napok, egyetlen ember sem menekülne meg. De  a választottak kedvéért megrövidülnek azok a napok. ²³Akkor, ha valaki azt mondja: nézzétek, itt a Krisztus, vagy amott! - ne higgyétek. ²⁴Támadnak ugyanis hamis krisztusok és hamis próféták, és nagy jeleket és csodákat művelnek, hogy tévedésbe ejtsék a választottakat is, ha lehetséges volna. ²⁵Látjátok, előre megmondtam nektek. ²⁶Ezért, ha azt mondják: kint van a pusztában - ne menjetek ki; benn van a szobában - ne higgyétek. ²⁷Mint ahogy a villám napkeleten támad és napnyugatig látszik, olyan lesz az Emberfiának eljövetele is. ²⁸Ahol hulla van, oda gyűlnek a keselyűk.

Az Emberfia eljövetele. ²⁹Nyomban e gyötrelmes idők után a Nap elhomályosul és a Hold nem áraszt világosságot, a csillagok lehullanak az égről és a világmindenséget összetartó erők megrendülnek. ³⁰Akkor majd föltűnik az Emberfiának jele az égen és jajgatásba tör ki a föld minden népe, mert meglátják az Emberfiát, amint eljön az ég felhőin nagy hatalommal és dicsőséggel. ³¹Szétküldi angyalait hangos harsonaszóval, s azok összegyűjtik választottait a szélrózsa minden irányából, az ég egyik végétől a másikig. ³²Vegyetek példát a fügefáról: amikor ága már gyönge és levelet hajt,  tudjátok, hogy közel van a nyár. ³³Amikor mindezt látjátok, tudjátok meg ti is, hogy közel van már, az ajtóban. ³⁴Bizony mondom nektek: el nem múlik e nemzedék, amíg mindez meg nem történik. ³⁵Ég és föld elmúlik, de az én igéim el nem múlnak.

 ³⁶Azt a napot és azt az órát azonban senki sem ismeri, még a mennybéli angyalok sem, csak az Atya egyedül.

Virrasszatok!  ³⁷Az Emberfiának eljövetelekor úgy lesz, mint Noé napjaiban történt. ³⁸A Vízözön előtti napokban ettek-ittak, nősültek és férjhez mentek mindaddig a napig, amíg Noé be nem ment a bárkába, ³⁹és nem kaptak észbe, amíg el nem jött a vízözön s el nem sodorta valamennyit. ⁴⁰Ugyanígy lesz az Emberfiának eljövetele is. Akkor ketten lesznek a mezőn: az egyiket fölveszik a másikat otthagyják. ⁴¹Két asszony őröl egy malomban: az egyiket fölveszik a másikat otthagyják. ⁴²Virrasszatok tehát, mert nem tudjátok, mely napon jön el Uratok.

⁴³Vegyétek tudomásul azt is: ha tudná a házigazda, mikor jön a tolvaj, bizonyára virrasztana s nem engedné betörni a házába. ⁴⁴Azért ti álljatok készen, mert az Emberfia abban az órában jön, amikor nem is gondoljátok.

A hűséges intéző. ⁴⁵Mit gondoltok, ki a hű és okos szolga, akit ura a háznép fölé rendelt, hogy idején enni adjon nekik? ⁴⁶Boldog az a szolga, ha ura megérkezésekor ebben a tevékenységben találja. ⁴⁷Bizony mondom nektek: egész vagyona fölé rendeli őt. ⁴⁸De ha az a szolga gonosz és - ezzel a gondolattal: ⁴⁹késlekedik a gazdám - verni kezdi szolgatársait és korhelyekkel eszik-iszik, ⁵⁰megjön ura azon a napon, amikor nem várja és abban az órában mikor nem is sejti. ⁵¹Kegyetlenül megbünteti és a képmutatók sorsára juttatja. Ott sírás és fogcsikorgatás lesz.

25     Példázat a tíz szűzről. ¹Akkor hasonlít majd a mennyek országa tíz szűzhöz, akik lámpával kezükben a vőlegény elé mentek. ²Öt közülük balga volt, öt pedig okos. ³A balgák elvitték ugyan lámpásaikat, de olajat nem vittek magukkal. ⁴Az okosak viszont lámpásaikkal együtt olajat is vittek korsóikban. ⁵Mivel a vőlegény késett, valamennyi elálmosodott és elaludt. ⁶Éjfélkor kiáltás hallatszott: jön a vőlegény! ⁷Menjetek ki elébe! Erre a szüzek mind fölkeltek és rendbehozták lámpásaikat. ⁸A balgák kérték az okosokat: adjatok egy kis olajat! Lámpásaink kialvóban vannak. ⁹Nem adunk, felelték az okosak, különben nem lesz elég se nekünk, se nektek. Menjetek inkább az árusokhoz és vegyetek magatoknak. ¹⁰Míg azok vásárolni jártak, megjött a vőlegény, s akik készen voltak, bevonultak vele a menyegzőre. Ezzel bezárult az ajtó. ¹¹Később megérkezett a többi szűz is: Uram, Uram nyiss ki! - kiáltották. ¹²De ő így válaszolt: bizony mondom nektek, nem ismerlek titeket. ¹³Virrasszatok tehát, mert nem ismeritek sem a napot sem az órát.

Példázat az ezüst talentumokról. ¹⁴Úgy lesz akkor, mint azzal az emberrel, aki idegenbe készül. Összehívta szolgáit s átadta nekik vagyonát. ¹⁵Egyiknek öt talentumot adott, a másiknak kettőt, a harmadiknak csak egyet, kinek-kinek rátermettsége szerint, aztán elutazott. ¹⁶Aki öt talentumot kapott, menten kereskedni kezdett vele és másik ötöt nyert rajta. ¹⁷Ugyanígy, aki kettőt kapott, másik kettőt szerzett. ¹⁸Aki pedig egyet kapott, elment, gödröt ásott és elrejtette urának pénzét. ¹⁹Hosszú idő múlva megjött a szolgák ura és számadást tartott velük. ²⁰Jött, aki öt talentumot kapott, és fölmutatta a másik öt talentumot: Uram öt talentumot adtál, nézd, másik ötöt nyertem rajta. ²¹Jól van, te hűséges, derék szolga! - mondta neki ura, mivel kevésben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe. ²²Jött az is, aki két talentumot kapott, és így szólt: Uram, két talentumot adtál, nézd, másik kettőt szereztem. ²³Jól van, te hűséges, derék szolga! - mondotta neki ura, mivel kevésben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe. ²⁴Végre jött az is, aki csak egy talentumot kapott és így szólt: Uram, tudtam, hogy szigorú ember vagy: aratsz ahol nem vetettél, és gyűjtesz, ahol nem szórtál. ²⁵Ezért félelmemben menten a földbe ástam talentumodat. Itt van, ami a tiéd. ²⁶Te haszontalan, lusta szolga! - kiáltott rá ura, tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem, és gyűjtök, ahol nem szórtam? ²⁷Oda kellett volna adnod tehát pénzemet a pénzváltónak, hogy megjövet kamatostul kapjam vissza a magamét. ²⁸Vegyétek csak el tőle a talentumot, és  adjátok annak, akinek tíz talentuma van! ²⁹Mindannak ugyanis, akinek van, még adnak, hogy bővelkedjék; akinek pedig nincsen, attól még azt is elveszik, amije van. ³⁰Ezt a haszontalan szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre! Ott sírás és fogcsikorgatás lesz.

Az utolsó ítélet. ³¹Mikor eljön dicsőségében az Emberfia, s vele mind az angyalok, helyet foglal dicsőséges trónján. ³²Elébe gyűlnek az összes nemzetek. Ő pedig elválasztja őket egymástól, mint ahogy a pásztor elválasztja a juhokat a kosoktól. ³³A juhokat jobbjára állítja, a kosokat pedig baljára. ³⁴Aztán így szól a király a jobbján állókhoz: jöjjetek Atyám áldottai! Vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot.

 ³⁵Mert éheztem és ennem adtatok,
szomjaztam és innom adtatok,
vándor voltam és befogadtatok.
 ³⁶mezítelen és fölruháztatok,
beteg voltam és meglátogattatok,
börtönben voltam és fölkerestetek.

³⁷Erre megkérdezik az igazak: Uram, mikor láttunk éhesnek, hogy tápláltunk volna, vagy szomjasnak, hogy inni adtunk volna? ³⁸Mikor láttunk vándornak, hogy befogadtunk volna, vagy mezítelenül, hogy felruháztunk volna? ³⁹Mikor láttunk betegen, vagy börtönben, hogy fölkerestünk volna? ⁴⁰A király pedig így felel: bizony mondom nektek: amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek.

⁴¹Aztán így szól a balján állókhoz: távozzatok tőlem átkozottak az örök tűzre, amely az ördögnek és angyalainak készült.

 ⁴²Mert éheztem, de ennem nem adtatok,
szomjaztam, de innom nem adtatok,
⁴³vándor voltam, de be nem fogadtatok,
mezítelen, de föl nem ruháztatok,
beteg voltam és börtönben, de föl nem kerestetek.

⁴⁴Erre azok is megkérdezik: Uram, mikor láttunk éhesnek vagy szomjasnak, vándornak vagy mezítelenül, betegen vagy börtönben, és nem szolgáltunk neked? ⁴⁵Ő azonban így felel: bizony mondom nektek: amit nem tettetek eggyel is e legkisebbek közül, velem nem tettétek. ⁴⁶Ezek örök büntetésre jutnak, az igazak pedig örök életre."

26     Epilógus. ¹Miután Jézus ezt a tanítását befejezte, így szólt tanítványaihoz: ²"Tudjátok, hogy két nap múlva húsvét lesz s az Emberfiát kiszolgáltatják, hogy keresztre feszítsék."

Az árulás. ³Akkor összegyűltek a főpapok és a nép vénei Kajafás főpap palotájában. ⁴Tanácsot tartottak, hogyan foghatnák el s ölhetnék meg Jézust cselvetéssel. ⁵Megjegyezték ugyanis: "Ne az ünnepnapon, hogy zavargás ne támadjon a nép között."

Megkenés Betániában. ⁶Amikor Jézus Betániában a leprás Simon házában tartózkodott, odajött hozzá egy asszony. ⁷Alabástrom edényben drága illatos olajat  hozott, s az asztalnál ülőnek fejére öntötte. ⁸Ennek láttára a tanítványok elégedetlenkedtek. "Mire való ez a pazarlás? - mondták. ⁹Drágán el lehetett volna adni ezt, árát ki lehetett volna osztani a szegények közt." ¹⁰Jézus észrevette és így szólt hozzájuk: "Mit bántjátok ezt az asszonyt? ¹¹Hiszen jót tett velem. Szegények mindig lesznek veletek, de én nem leszek mindig veletek. ¹²Ha ő most testemre öntötte ezt az olajat, a temetésemre tette. ¹³Bizony mondom nektek: mindenütt a világon, ahol csak hirdetni fogják az evangéliumot, megemlékeznek majd arról is, amit ő tett."

Júdás eladja Mesterét. ¹⁴Ezután egy a tizenkettő közül, a karióti Júdás, elment a főpapokhoz és így szólt: ¹⁵"Mit adtok nekem, ha kiszolgáltatom nektek őt?" Azok harminc ezüstpénzt fizettek neki. ¹⁶Attól fogva csak a kedvező alkalmat kereste, hogy kiszolgáltassa őt nekik.

A húsvéti vacsora. ¹⁷A kovásztalan kenyér első napján a tanítványok ezzel a kérdéssel fordultak Jézushoz: "Hol készítsük el számodra a húsvéti vacsorát?" ¹⁸Ő így felelt: "Menjetek a városba egy bizonyos emberhez és mondjátok neki: a mester üzeni: közel az időm, nálad tartom tanítványaimmal a húsvéti vacsorát."

¹⁹A tanítványok úgy tettek, amint Jézus meghagyta nekik s el is készítették a húsvéti vacsorát.

Az áruló. ²⁰Amikor beesteledett, asztalhoz telepedett tizenkét (tanítványával). ²¹Étkezés közben megszólalt: "Bizony mondom nektek, egyiktek elárul engem." ²²Erre igen elszomorodtak és sorra kérdezték: "Csak nem én vagyok, Uram?" ²³Ő így válaszolt: "Aki most  velem együtt a tálba nyúl, az árul el engem. ²⁴Az Emberfia ugyan elhagyja a világot, amint írva van róla, de jaj annak az embernek, aki elárulja az Emberfiát! Jobb lett volna neki, ha meg sem született volna."

²⁵Erre Júdás, az árulója is megkérdezte: "Csak nem én vagyok, Mester?" "De te vagy" - felelte.

Az Eukarisztia alapítása. ²⁶Étkezés közben Jézus kenyeret vett a kezébe, megáldotta, megtörte és ezekkel a szavakkal adta tanítványainak: "Vegyétek, egyétek, ez az én testem!" ²⁷Azután fogta a kelyhet, hálát adott és ezekkel a szavakkal adta nekik: ²⁸"Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, az (új) szövetségé, amelyet sokakért kiontok a bűnök bocsánatára. ²⁹Mondom nektek: nem iszom a szőlő terméséből addig napig, amíg majd az újat nem iszom veletek Atyám országában."
Péter megtagadásának megjövendölése. ³⁰Miután elmondták a hálaadó zsoltárt, kimentek az Olajfák hegyére.

Péter tagadásának megjövendölése. ³¹Ott Jézus így szólt hozzájuk: "Ti mindnyájan megbotránkoztok bennem az éjjel. Írva van ugyanis:

megverem a pásztort,
s elszélednek a nyáj juhai.

³²De föltámadásom után megelőzlek majd titeket Galileában." ³³Péter erre így fogadkozott: "Ha mindnyájan megbotránkoznak is tebenned, én meg nem botránkozom soha." ³⁴Jézus csak ennyit mondott: "Bizony mondom neked, még ez  éjjel, mielőtt a kakas szól, háromszor tagadsz meg engem." De Péter tovább erősködött: ³⁵"Ha meg is kell halnom veled, nem tagadlak meg." Hasonlóképpen fogadkozott a többi tanítvány is.

Jézus halálfélelme. ³⁶Közben Jézus a Getszemáni nevű majorba érkezett velük. ³⁷"Üljetek le itt, amíg tovább megyek s imádkozom", mondta tanítványainak. Csak Pétert és Zebedeus két fiát vitte magával. ³⁸Egyszerre csak szomorkodni és gyötrődni kezdett. "Halálosan szomorú a lelkem, mondta nekik, várjatok itt és virrasszatok velem." ³⁹Kicsit tovább ment és arcra borulva így imádkozott: "Atyám, ha lehetséges, kerüljön el ez a kehely, de ne úgy legyen, amint én akarom, hanem amint te." ⁴⁰Aztán visszament tanítványaihoz, de alva találta őket. Rászólt Péterre: "Így hát egy órahosszat sem tudtatok virrasztani velem? ⁴¹Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek. A lélek ugyan készséges, a test azonban gyönge." ⁴²Másodszor is elvonult és így imádkozott: "Atyám, ha nem kerülhet el (ez a kehely) anélkül, hogy ki ne igyam, legyen meg a te akaratod." ⁴³Mikor visszatért, megint alva találta őket, mert szemük elnehezült. ⁴⁴Erre otthagyta őket, ismét elment és harmadszor is ugyanazokkal a szavakkal imádkozott. ⁴⁵Aztán visszatért tanítványaihoz és így szólt: "Aludjatok csak és nyugodjatok! Itt az óra! Az Emberfia a bűnösök kezébe kerül. ⁴⁶Keljetek föl, menjünk! Nézzétek, itt jön, aki elárul engem."

Jézust elfogják. ⁴⁷Még beszélt, mikor odaérkezett Júdás, egy a tizenkettő közül, s vele a főpapoknak és a nép véneinek megbízásából egy kardokkal és dorongokkal fölszerelt csapat. ⁴⁸Az áruló jelben egyezett meg velük: "Akit megcsókolok, mondta, ő az, fogjátok el." ⁴⁹Azzal mindjárt Jézushoz lépett: "Üdvözlégy, Mester!" - szólt és megcsókolta. ⁵⁰Jézus megkérdezte: "Barátom, miért jöttél?" Erre körülfogták Jézust, kezet emeltek rá és foglyul ejtették. ⁵¹Jézus egyik kísérője kardjához kapott, kirántotta és rásújtva a főpap szolgájára, levágta fülét. ⁵²Jézus azonban rászólt: "Tedd vissza hüvelyébe kardodat. Mindaz, aki kardot ragad, kard által vész el. ⁵³Vagy azt gondolod, hogy Atyám nem bocsátana rendelkezésemre rögtön tizenkét ezred angyalnál is többet, ha kérném? ⁵⁴De akkor hogyan teljesednék be az Írás, amely szerint ennek így kell történnie?"

⁵⁵A csapatnak pedig abban az órában ezt mondta Jézus: "Mint valami rabló ellen, úgy vonultatok ki kardokkal és dorongokkal, hogy elfogjatok. Naphosszat együtt voltam veletek a templomban és tanítottam, mégsem fogtatok el. ⁵⁶Mindez azért történt, hogy beteljesedjenek a próféták írásai." Erre a tanítványok mind elhagyták őt és elfutottak.

Jézus a főtanács előtt. ⁵⁷Akik elfogták Jézust, Kajafás főpaphoz hurcolták. Ott gyülekeztek az írástudók és a nép vénei. ⁵⁸Péter messziről követte őt a főpap palotájáig. Bement oda és leült a szolgák közé, hogy lássa a dolog végét. ⁵⁹A főpapok az egész főtanáccsal együtt hamis bizonyítékot kerestek Jézus ellen, hogy halálra ítélhessék. ⁶⁰De nem találtak, noha sok hamis tanú jelentkezett. Végre két (hamis tanú) jött s így szólt:

⁶¹"Ez azt állította: Le tudom rontani Isten templomát és három nap alatt fölépítem azt." ⁶²A főpap erre fölkelt és megkérdezte: "Semmit sem felelsz arra, amivel ezek vádolnak?" Jézus hallgatott. ⁶³A főpap folytatta: "Esküvel kényszerítelek az élő Istenre: mondd meg, te vagy-e a Messiás, az Isten fia?" ⁶⁴"Én vagyok", felelte Jézus. "Mondom azonban nektek: látni fogjátok egykor, hogy az Emberfia ott ül a Mindenható jobbján és eljön az ég felhőin." ⁶⁵A főpap erre megszaggatta ruháját: "Káromkodott! - kiáltotta. ⁶⁶Mi szükségünk van még tanúkra? Most magatok is hallottátok a káromkodást. Mi a véleményetek?" Azok így kiáltottak: "Méltó a halálra!" ⁶⁷Erre arcul köpdösték és ököllel ütötték, mások pedig arcul verték és azt mondták: ⁶⁸"Találd ki, Messiás: ki ütött rád?"

Péter tagadása. ⁶⁹Miközben Péter kinn ült az udvaron, odalépett hozzá egy cselédleány és megjegyezte: "Te is a galileai Jézussal voltál." ⁷⁰De ő mindnyájuk hallatára tagadta: "Nem értem, mit beszélsz." ⁷¹Mikor aztán kifelé készült a kapun, meglátta őt egy másik cselédleány és szólt az ottlévőknek: ⁷²"Ez is a názáreti Jézussal volt." Megint tagadta, most már esküvel: "Nem ismerem azt az embert." ⁷³Röviddel ezután az ottállók körülvették Pétert és bizonygatták: "De bizony, közéjük tartozol te is, hiszen kiejtésed is elárul." ⁷⁴Erre már átkozódni és esküdözni kezdett: "Nem ismerem azt az embert!" Akkor mindjárt megszólalt a kakas. ⁷⁵Péternek ekkor eszébe jutott Jézus szava: "Mielőtt a kakas szól, háromszor tagadsz meg engem." Kiment és keserves sírásra fakadt.

27    Jézust átadják Pilátusnak. ¹Mikor megvirradt, a főpapok és a nép vénei tanácsra ültek össze és elhatározták, hogy halálra adják Jézust. ²Megkötözve elvezették és kiszolgáltatták (Poncius)  Pilátus helytartónak.

Júdás öngyilkossága. ³Mikor Júdás, az áruló, látta, hogy elítélték, megbánta tettét és visszavitte a harminc ezüstpénzt a főpapoknak és a véneknek: ⁴"Vétkeztem, mondta, elárultam az igaz vért." "Mi közünk hozzá? - válaszolták. A te dolgod." ⁵Erre a templomba szórta az ezüstpénzt, azután elment és fölakasztotta magát. ⁶A főpapok fölszedték a pénzt, de úgy vélték: "Nem szabad a templom kincstárába tenni, mert vér díja." ⁷Tanácsot tartottak és megvették rajta a fazekas telkét az idegenek temetkezési helyéül. ⁸Ezért hívják azt a telket ma is (Hakeldámának, vagyis) vérmezőnek. ⁹Így beteljesedett, amit Jeremiás próféta jövendölt:

"Fogták a harminc ezüstpénzt,
a fölbecsültnek árát, kit Izrael becsültek ennyire,
¹⁰és a fazekas telkéért adták oda.
Így parancsolta meg nekem az Úr."

Jézus Pilátus előtt. ¹¹Közben Jézust a helytartó elé állították. A helytartó megkérdezte tőle: "Te vagy a zsidók királya?" ¹²"Én vagyok" - felelte Jézus. A főpapok és vének vádaskodására azonban semmit sem felelt. ¹³Erre Pilátus így szólt hozzá: "Nem hallod, mi mindennel vádolnak?" ¹⁴De ő egyetlen szavukra sem felelt. Ez igen meglepte a helytartót.

¹⁵Szokásban volt, hogy az ünnep napján a helytartó szabadon bocsásson egy rabot a nép kívánsága szerint. ¹⁶Volt akkor egy hírhedt rabjuk, Barabásnak hívták. ¹⁷Pilátus megkérdezte az egybegyűlteket: "Mit akartok, kit bocsássak el, Barabást vagy Jézust, akit Krisztusnak mondanak?" ¹⁸Tudta ugyanis, hogy irigységből állították eléje.

¹⁹Miközben ott ült az ítélőszékén, felesége ezt az üzenetet küldte neki: "Semmi dolgod se legyen azzal az igaz emberrel, ma álmomban sokat szenvedtem miatta".

²⁰A főpapok és vének azonban rábeszélték a népet, hogy Barabást kérjék ki, Jézust pedig ítéltessék el. ²¹A helytartó tehát megkérdezte tőlük: "Mit akartok, melyiket bocsássam el a kettő közül?" "Barabást" - kiáltották. ²²Pilátus tovább kérdezte: "Mit tegyek Jézussal, akit Krisztusnak mondanak?" Mindnyájan azt kiáltották: "Keresztre vele!" "Dehát mi rosszat tett?" - kérdezte. ²³Azok még hangosabban kiáltották: "Keresztre vele!" ²⁴Pilátus látta, hogy semmire sem megy velük, sőt még nagyobb zajongás támad. Vizet hozatott és megmosta kezét a nép előtt: "Ártatlan vagyok ez igaznak vérontásában" - szólt. "A ti dolgotok." ²⁵Erre az egész nép így kiáltott: "Vére rajtunk és fiainkon!" ²⁶Akkor szabadon bocsátotta Barabást, Jézust pedig megostoroztatta és átadta nekik, hogy keresztre feszítsék.

Jézust tövissel megkoronázzák. ²⁷Ezután a helytartó katonái bevitték Jézust a helytartóságra, és köréje gyűjtötték az egész csapatot. ²⁸Levetkőztették és bíborszínű köpenyt vetettek rá. ²⁹Majd tövisből koronát fontak, fejére tették és nádszálat adtak jobb kezébe. Aztán térdet hajtva előtte így gúnyolták: "Üdvözlégy, zsidók királya!" ³⁰Közben leköpdösték és fejét náddal verték. ³¹Miután így csúfot űztek belőle, levették róla a köpenyt és saját ruháit adták rá. Azután elvezették, hogy keresztre feszítsék.

A keresztút. ³²Miközben kifelé vonultak, találkoztak egy Simon nevű cirenei emberrel. Kényszerítették, hogy vigye a keresztet. ³³Eljutottak arra a helyre, melynek Golgota, vagyis Koponyahely a neve. ³⁴Ott epével kevert bort adtak neki inni.

A megfeszítés. ³⁵De mikor megízlelte, nem akarta meginni. Azután keresztre feszítették, és sorshúzással megosztoztak ruháin. (Így beteljesedett, amit a próféta jövendölt:

"Elosztották ruháimat maguk között
és sorsot vetettek köntösöm fölött.")

³⁶Aztán leheveredtek és őrizték őt. ³⁷Feje fölé tették az elítélésének okát jelző táblát: "EZ JÉZUS, A ZSIDÓK KIRÁLYA." ³⁸Vele együtt két rablót is keresztre feszítettek, az egyiket jobbról, a másikat balról. ³⁹Az arra járók káromolták őt és fejüket csóválva mondogatták: ⁴⁰"Te, aki lerontod és harmadnapra fölépíted (Isten) templomát, szabadítsd meg magadat! Ha Isten fia vagy, szállj le a keresztről!" ⁴¹Ugyanígy gúnyolódtak az írástudókkal és vénekkel együtt a főpapok is: ⁴²"Másokat megszabadított, önmagát nem tudja megszabadítani. (Ha) Izrael  királya ő, szálljon le most a keresztről és hiszünk neki. ⁴³Bízott az Istenben, szabadítsa meg most, ha kedve telik benne. Hiszen azt mondta: Isten fia vagyok." ⁴⁴Ugyanígy szidalmazták őt a vele együtt megfeszített rablók is.

Jézus halála. ⁴⁵A hatodik órától a kilencedik óráig sötétség támadt az egész földön. ⁴⁶Kilenc óra tájban Jézus hangosan fölkiáltott: "Éli, Éli, lámmá szábáktáni", vagyis: "Én Istenem, én Istenem! Miért hagytál el engem?" ⁴⁷Ennek hallatára néhány ott álló megjegyezte: "Illést hívja." ⁴⁸Egyikük mindjárt odafutott és ecetbe mártott szivacsot nádra tűzve, inni adott neki. ⁴⁹A többiek pedig hozzáfűzték: "Hadd lássuk, eljön-e Illés, hogy megszabadítsa." ⁵⁰Erre Jézus ismét hangosan fölkiáltott és kilehelte a lelkét.

⁵¹Ekkor a templom függönye kettéhasadt, felülről egészen az aljáig, a föld megrendült, ⁵²a sziklák megrepedtek, a sírok megnyíltak és sok elhunyt szentnek teste föltámadt. ⁵³Föltámadása után kijöttek a sírokból, bementek a szent városba, és többeknek megjelentek. ⁵⁴A százados és a többiek is, akik Jézust őrizték, a földrengés és a történtek láttára igen megijedtek: "Ez valóban az Isten fia volt", mondták.

Jézus temetése. ⁵⁵Messziről több asszony figyelte a történteket. Ezek Galileából kísérték el Jézust és gondját viselték. ⁵⁶Köztük volt Mária Magdolna, Mária, Jakab és József anyja, és Zebedeus fiainak anyja.

A temetés. ⁵⁷Mikor már estére járt az idő, jött egy József nevű arimateai gazdag ember, aki maga is Jézus tanítványa volt. ⁵⁸Bement Pilátushoz és elkérte Jézus testét. ⁵⁹Pilátus elrendelte, hogy adják ki (a testet). ⁶⁰József, miután levette a testet, tiszta lepelbe takarta és sziklába vájt új sírboltjába helyezte. A sír bejárata elé nagy követ gördített és elment. ⁶¹Mária Magdolna és a másik Mária azonban ott maradtak és leültek a sírral szemben.

A főpap elővigyázatossága. ⁶²Másnap, a készület napja után, egybegyűltek a főpapok és a farizeusok Pilátusnál és figyelmeztették: ⁶³"Uram, emlékezünk rá, hogy ez a csaló még életében azt állította: harmadnapra föltámadok. ⁶⁴Rendeld el tehát, hogy harmadnapig őrizzék a sírt, hogy tanítványai oda ne menjenek, és el ne lopják őt, s mondják a népnek: föltámadt halottaiból. Ez az utóbbi csalás rosszabb lenne az előbbinél." ⁶⁵"Van őrségtek - válaszolta Pilátus - menjetek, őrizzétek ti, ahogy tudjátok." ⁶⁶Azok elmentek és őrséget állítottak a sírhoz, miután lepecsételték a követ.

28     Az asszonyok a sírnál. ¹Szombat múltán, a hét első napjára virradóra, elment Mária Magdolna és a másik Mária, hogy megnézze a sírt. ²Akkor nagy földindulás támadt. Az Úr angyala leszállt az égből, odament, elhengerítette a követ és ráült. ³Tekintete olyan volt, mint a villám és ruhája, mint a hó. ⁴Az őrök tőle való félelmükben halálra rémültek. ⁵Az angyal így szólt az asszonyokhoz: "Ne féljetek! Tudom, Jézust keresitek, akit keresztre feszítettek. Nincs itt. Föltámadt, amint megmondta. ⁶Jöjjetek, nézzétek meg a helyet, ahol nyugodott (az Úr). Most siessetek és vigyétek hírül tanítványainak: ⁷föltámadt halottaiból és előttetek megy Galileába. Ott majd viszontlátjátok. Ezzel mindent elmondtam."

⁸Félelemmel, de még nagyobb örömmel eltelve gyorsan elhagyták a sírt és siettek, hogy megvigyék a hírt a tanítványoknak. ⁹Egyszerre csak Jézus jött szembe velük és így köszöntötte őket: "Üdv nektek!" Odafutottak és leborulva előtte átkarolták lábait. ¹⁰Jézus így szólt: "Ne féljetek! Menjetek, vigyétek hírül testvéreimnek, hogy térjenek vissza Galileába: ott majd viszontlátnak."

Az őrök megvesztegetése. ¹¹Míg ők úton voltak, az őrök közül néhány a városba ment és jelentette a főpapoknak mindazt, ami történt. ¹²Ezek a vénekkel egybegyűlve tanácsot tartottak. Aztán sok pénzt adtak a katonáknak és meghagyták nekik: ¹³"Mondjátok: éjnek idején, amíg mi aludtunk, eljöttek tanítványai és ellopták. ¹⁴Ha tudomást szerez róla a helytartó, mi majd megnyugtatjuk és kimentünk titeket." ¹⁵Azok elfogadták a pénzt és úgy tettek, amint kioktatták őket. Ez a szóbeszéd mind a mai napig el van terjedve a zsidók között.

Az apostolok küldetése. ¹⁶A tizenegy tanítvány elment Galileába arra a hegyre, ahova Jézus rendelte őket. ¹⁷Amint meglátták, leborultak előtte, bár néhányan előzőleg kételkedtek. ¹⁸Jézus hozzájuk lépett és így szólt: "Én kaptam minden hatalmat mennyben és földön. ¹⁹Menjetek tehát, tegyetek tanítványommá minden népet, kereszteljétek meg őket az Atya és Fiú és Szentlélek nevében, ²⁰és tanítsátok őket mindannak megtartására, amit parancsoltam nektek. Íme, én veletek vagyok mindennap, a világ végéig."