IX. évad
1931-1932


Szorongó érzéseket keltő vezércikkel köszöntött be A ZENE a IX. évad elején a világválsággal kapcsolatban

"Ne csüggedjünk el", írja A ZENE, "mert egy döbbenetes világválság tornádója dübörög el felettünk. A világháború utórezgéseit győzők és legyőzöttek egyaránt sínylik meg. És sehol semmi biztató fénysugár!

A gazdasági válság fergetege, sajnos, a művészetek fellegvárát sem hagyja érintetlenül. Recseg-ropog minden körülöttünk. Külföldi újságok hírrovataiban szinte minden nap megjelenik egy újabb híradás évtizedek óta működő operaszínházak szükségszerű egyesítéséről vagy pedig teljes beszüntetéséről... Megdöbbentő, hogy az egész világ dalszínházainak száma nemhogy gyarapodnék, hanem évről-évre csökken...

Sohasem szabad elkövetkeznie annak az időnek, hogy kultúránk e legfontosabb faktorait, az operai előadásokat és a hangversenyzenekarokat a "gazdasági válság" jelszavával megnyirbálják, vagy "leépítsék". Szilárd, bevehetetlen védőbástyái legyenek kultúránknak azok a zenei intézmények, amelyek eddig is kivívták a külföld csodálatát, elismerését.

Ne csüggedjünk el, mert a világ gazdasági egyensúlyának ez az ingadozása, melynek ma nemcsak néma szemlélői vagyunk, nem fog okot szolgáltatni felületes, egyoldalú, tudatlan csodadoktoroknak ahhoz, hogy legfőbb büszkeségünk, európai színvonalú zenei kultúránk ellen soha jóvá nem tehető merényletet kövessenek el azzal, hogy operánk előadásait - hacsak átmenetileg is - megszüntessék, zeneakadémiánk tantestületét megtizedeljék és hangversenyéletünk színvonalát kicsinyes adóbírságokkal lesüllyesszék".

Az október 4-i évadnyitó hangversenyünkön Beretvás Hugó: Assisi Szent Ferenc oratóriumából mutattunk be részleteket. Szólisták voltak Dullien Ella és dr. Faragó Ferenc. Beethoven hegedűversenyét Molnár Alice adta elő, a zárószám Liszt: Les Préludes-je volt.

Mit ír dr. H. L. a IX. évad kezdetéről A ZENÉ-ben?

"IX. évadába lépett idei hangversenysorozatával a Székesfővárosi Zenekar. Hivatásának - a zenekultúra fejlesztése a népművelés szolgálatában - érdekes és változatos műsorával most is minden tekintetben megfelelt. Olyan teljesítmények, mint Haydn Oxford-szimfóniájának, Beethoven nyolcadik szimfóniájának, Mozart Requiemjének, Liszt Les Préludes-jének, Debussy "L'après midi d'un faune"-jának és Beretvás Hugó Szent Ferenc oratóriumának virtuóz interpretálása bármelyik más európai zenekar nívójának becsületére váltak volna. Az eddigi öt hangverseny közül hármat Bor Dezső karnagy, egyet-egyet Demény Dezső és Siklós Albert vezettek. A szólisták gárdájából emeljük ki Dullien Ella, K. Saskó Hilda, Diósy Edith, S. Gervay Erzsi énekesnőket, Faragó Ferenc és Kővágó Lajos énekeseket, az instrumentális művészek sorából pedig Vincze-Krausz Ilona zongoraművésznőt, Molnár Alice és Szentgyörgyi László hegedűművészeket; mindannyiukat megérdemelten zajos ovációval ünnepelte a délutáni hangversenyek lelkes közönsége."

Október elsején hangzott el Mozart halhatatlan műve, a Requiem, amelyet Demény Dezső vezényelt. Szólisták voltak: Gervay Erzsi, Blank Hilda, Cziller Edith, Steinberger Béla és Ferter Miklós. November 19-én, Szt. Erzsébet halálának 700 éves évfordulója alkalmából Liszt: Szent Erzsébet legendáját adta elő a Székesfővárosi Zenekar. Vaszy Viktor vezényelt, közreműködött Szabó Lujza, Némethy Ella, Malecky Oszkár, Koréh Endre és a Palestrina Kórus.

December 20-a kiemelkedő napja a hangversenysorozatnak: Failoni Sergio vezényelte először a Székesfővárosi Zenekart. Műsoron: Weber: Oberon-nyitány, Beethoven: VII. szimfónia, Ljadov: Kikimora és Az elvarázsolt tó, végül Richard Strauss: Don Juan szimfonikus költemény.

Fleischer Antal, Ábrányi Emil, Siklós Albert, Kenessey Jenő állott még a dirigensi pulton a soron következő hangversenyek alkalmával.

Három opera keresztmetszetét is bemutattuk: Mascagni Parasztbecsületét, Weber Bűvös vadászát és Offenbach Eljegyzés lámpafénynél c. vígoperáját.

"Bor Dezsőn, a Székesfővárosi Zenekar kitűnő elnök-karnagyán kívül még Fleischer Antal, Kenessey Jenő és Árokháty Béla állott a kitűnő együttes élén", írja A ZENE. "Bor Dezső különösen Casella: La giara (A korsó) c. táncszvitjének és Liszt Hungáriájának gondos betanításával és bravúros eldirigálásával aratott megérdemelt tapsokat. A közönségnek nagyon tetszett Casella szellemes, kitűnően hangzó műve, mely a fiatal olasz mestert legelőnyösebb oldaláról mutatta be. Offenbach bájos kis vígoperáját Kenessey Jenő dirigálta fölényes biztonsággal, lendületesen. Árokháthy Béla a protestáns egyházi zene gazdag kincstárából szedett össze három gyöngyszemet: Bach egyik kantátáját, Karácsonyi oratóriumát és egy Buxtehude kantátát.

A hangversenyeken a magyar szerzőket ezúttal Kenessey Jenő, Perényi Géza és Gy. Márkus Lilly képviselték. Perényi szolid struktúrájú invenciózus szimfóniája mellett különösen Kenessey groteszk kis indulója nyerte meg a közönség tetszését. Helyszűke miatt alig tehetünk egyebet, mint a közreműködő művészek névsorát adjuk: Dullien Klára, Szabó Margit és Gál Marcell (hegedű), Herz Lily és Damokos László (zongora), Goda Gizella, Némethy Ella, Losonczy György, Lózsy Hugó, Blank Hilda, Kemény Frida, Steinberger Béla, dr. Győry Pál, Darvas Ibolya, Sándor Mária, Bertók Ferike és Somló József. Mindannyian bőségesen kiérdemelték a közönség zajos tetszésnyilvánítását. Dr. H. L."

1932. március 6-án Goethe halálának centenáris évfordulója alkalmából hangversenyt rendeztünk Goethe-költeményekre komponált Csajkovszkij-, Schubert-, Beethoven-, Liszt-, Brahms-, Schumann-, Gounod-művekből.

Haydn születésének 200-ik évfordulója alkalmából 1932. április 17-én a bicentennáris hangversenyt Bor Dezső vezényelte. A Haydn-művek előadásán közreműködött Báthy Anna, Országh Tivadar (hegedű), dr. Sebestyén Sándor (gordonka).

Március 6-án Végh Sándor hegedűművész Dohnányi Ernő d-moll hegedűversenyét adta elő.

1932. július 19-én a Városligetben Ferencsik János vezényelte a zenekart, a műsoron operarészletek szerepeltek, közreműködött Sebők Stefi.

A ZENE írja: "A Székesfővárosi Zenekar legutóbbi hangversenyein Bor Dezső és Fleischer Antal jelentek meg a karmesteri dobogón. Bor Dezső sikerült interpretálásában hallottuk Csajkovszkij "Capriccio Italien"-jét, Liszt "Tasso"-ját és Haydn két szimfóniáját, a B-durt és a fisz-mollt. Fleischer Antal Beethoven "István király" nyitányával és Mendelssohn skót-szimfóniájával aratott megérdemelten zajos sikert. A bemutatott újdonságok közül emeljük ki Giulia Recli "Voci della foresta" c. színesen hangszerelt zenei képét, amelynek igen jelentős sikere volt. Az utolsó négy hangverseny közreműködői sorában elsősorban Dohnányi Ernőt említsük meg, aki Liszt Esz-dur versenyművét csodálatos elmélyedéssel és technikai bravúrral játszotta. Keleti Lili, Országh Tivadar, Végh Sándor, Fehér Ilonka és Sebestyén Sándor is bőven rászolgáltak a közönség elismerő ovációjára. Báthy Anna a Haydn-centennáris hangverseny fényét emelte közreműködésével; Haydn oratóriumaiból énekelt két áriát és a skót népdalokat adta elő tökéletesen. Székely Mihály pedig Halévy- és Rossini-dalműveinek gyönyörűen énekelt áriáival hódította meg közönséget." (Dr. H. L.)

Még két kiemelkedő dátum: február 14-én Hegyi Emánuel Weber f-moll zongoraversenyét játszotta, február 28-án Brahms kettős versenyművét Banda Márton és dr. Sebestyén Sándor adta elő.

Néhány idézet Novágh Gyulának az 1931-32 hangversenyévadra vonatkozó beszámolójából:

"A főváros Népművelési Bizottsága által a Székesfővárosi Zenekar közreműködésével a Pesti Vigadóban 5 év alatt rendezett 150 hangversenyének jóformán minden mozzanatát felölelő, részletes beszámolót adtam a múlt évben. Ez a beszámoló minden tárgyilagosan ítélkező ember előtt bizonysága lehet annak, hogy a főváros Népművelési Bizottsága a zenei műveltség terjesztése és mélyítése, s a lélekformáló nemes szórakozási alkalom nyújtása érdekében megindított olcsó helyárú, s emellett művészi színvonalon álló hangverseny-akcióját tervszerű, kitartó és nemes célhoz illő áldozatkészséggel és lelkesedéssel igyekezett kiépíteni, olyformán, hogy mindazok a nehézségek, amelyekkel minden altruista mozgalomnak - legalább is kezdetben - számolnia kell, kiküszöböltessenek. E nehézségek sorában talán első helyen állt a nagyközönség természetszerű bizalmatlansága, amelyet eloszlatni és ezzel kapcsolatban a közönséget a hangversenyek látogatására szoktatni, nehéz feladat volt. De hogy ez a feladat sikerült, élénken demonstrálja a hangversenybérlők számának állandó, évről-évre való emelkedése. A súlyos közgazdasági viszonyok ellenére is a bérletjegy váltók száma ez idén 855-ről 1042-re emelkedett....

...Helyszűke miatt ez alkalommal el kell tekintenünk hangversenyműsoraink részletes ismertetésétől, és mindazoknak a művészeknek név szerint való felsorolásától, akik értékes művészetükkel hangversenyeink színvonalát önzetlenül emelték, továbbá ama fiatalabb művészgárda felsorolásától is, akik közreműködésükkel művészi jövőjüket alapozták meg.

Amint az alábbi összesített kimutatásból kitűnik, a főváros Népművelési Bizottsága súlyt helyezett arra, hogy

a/ a magyar zeneszerzőknek minél több helyet biztosítson műsorai keretében;

b/ emellett bemutassa az egyetemes zeneirodalom legszebb műveit;

c/ a Népművelési Bizottság célul tűzte ki, hogy a magyar előadóművészek kiválóságai sorából minden évben újabb egyéneket nyerjen meg a mozgalom részére;

d/ alkalmat nyújtson a tehetséges fiatal előadóművészeknek és karnagyoknak a bemutatkozásra. Mindebből megállapítható, hogy kitűzött céljait ez évben is híven szolgálta."

A szezonvégi mérleg:

Vigadó 27 hangverseny
Iparcsarnok előtt 61 hangverseny
Összesen 88 hangverseny



Az előadott művek szerzőinek száma:142
Ebből magyar szerző: 52
Az előadott művek száma:219
A zenekar ebből magyar művet játszott: 72-szer.



X. (jubileumi) évad
1932-1933


A Székesfővárosi Zenekar és az egy ideig külön tevékenykedő Népművelési Bizottság fennállásának tizedik évfordulóját méltó keretek között igyekeztünk megünnepelni.

Az évad elején a következő pályázati hirdetést tettük közzé:

"Budapest Székesfőváros Népművelési Bizottsága és a Székesfővárosi Zenekar 10 éves fennállásuk alkalmából a magyar zeneművészet pártolása érdekében az alábbi pályázatot hirdetik:

a) Szimfónia, szvit, vagy szimfonikus költemény. Pályadíj: 500 pengő.

b) Nyitány, vagy más kisebb zenekari mű. Pályadíj: 300 pengő.

c) Dal zenekari kísérettel. Pályadíj: 150 pengő.

A pályadíjakat Budapest Székesfőváros Népművelési Bizottsága adja.

d) Székesfővárosi Zenekar a pályadíjat nyert és dicséretre érdemesített művek sorából:

egy szimfóniának,

két szimfonikus költeménynek,

három nyitánynak, vagy kisebb zenekari műnek és

négy zenekari kíséretű dalnak

partitúrájából a szólamokat kiíratja és azokat a partitúrákkal együtt kottatárában megőrzi.

Budapest Székesfőváros Népművelési Bizottsága és a Székesfővárosi Zenekar külön-külön is fenntartják maguknak a jogot, hogy a pályadíjat nyert, illetve dicséretre érdemesített műveket a Magyar Szövegírók és Zeneszerzők Egyesületénél eddig is fizetett zeneszerzői átalányösszeg befizetése mellett bármely hangversenyükön előadhassák.

Ezzel szemben a Székesfővárosi Zenekar a kottaanyagot a szerzőknek bármikor díjtalanul kölcsönadja.

Feltételek: 1. Csak magyar állampolgár pályázhat. 2. Csak olyan művekkel lehet pályázni, amelyek még nem adattak elő. 3. A pályázó jeligés partitúrát tartozik benyújtani, csatolva a jeligés borítékot, amelybe nevét és pontos lakcímét zárja. 4. Az így felszerelt pályaművek 1932. december 31-ig küldendők be Budapest Székesfőváros Népművelési Bizottságának (Budapest, IV., Szép-utca 5. félemelet 2.) 5. Az elbírálásnál két vagy több egyenlő értékűnek minősített mű esetén előnyben részesülnek azok a művek, amelyek magyar jellegűek, illetve magyar író művéből vették tárgyukat. Alkalmat nyújtanak ilyen művek írására a nagy magyar írók emlékünnepei is (pl. Arany János halálának 50 éves évfordulója.)

Bírálóbizottság:

Elnök: Liber Endre alpolgármester.

Alelnök: Dr. Némethy Károly tanácsnok.

Tagok: Dr. Dohnányi Ernő, Zeneművészeti Főiskolai igazgató, Fleischer Antal, az Operaház karnagya, a Nemzeti Zenede tanára, Geszler Ödön, a Székesfővárosi Felsőbb Zeneiskola igazgatója, Siklós Albert, a Zeneművészeti Főiskola tanára.

Előadó: Bor Dezső, a Székesfővárosi Zenekar karnagya".

E pályázattal kapcsolatban A ZENE 1933. januári számában a következő cikk jelent meg:

"Budapest Székesfőváros Népművelési Bizottsága és a Székesfővárosi Zenekar az elmúlt év őszén pályázatot hirdetett a) szimfóniára, szvitre, vagy szimfonikus költeményre, b) nyitányra, vagy más kisebb zenekari műre, c) zenekari kíséretű dalra. A beküldési határidő december 31-én járt le. Beérkezett összesen 89 pályamű, köztük 19 az a) csoportra, 26 a b) csoportra és 44 a c) csoportra. A bíráló bizottság már megkezdte a selejtezés és klasszifikálás nehéz munkáját".

A pályázaton kívül méltó programmal léptünk a nagyközönség elé. Ez alkalommal ismét három ciklusban, ciklusonként 10-10 hangverseny rendezését vettük tervbe.

Az A ciklusban nagymesterek műveit szólaltattuk meg.

A B ciklusban szólóhangszerként ritkábban szereplő zenekari hangszerek közül oboa, fuvola, klarinét, fagott, üstdob stb. jutottak szóhoz, továbbá különböző vonós-, fúvós-, kis-, szimfonikus- és nagyzenekarra írt zeneműveket mutattunk be.

A C ciklus műsora népszerű operák és operettek közkedvelt részeiből állt.

Dr. L. H. írja A ZENÉ-ben: "A Székesfővárosi Zenekar élén Bor Dezső, Siklós Albert és Fleischer Antal karnagyok jelentek meg a bérleti sorozat első hat estjén. A változatos műsor zenekari számai közül Csajkovszkij vonós szerenádjának, Liszt Mazeppájának, Beethoven első és nyolcadik szimfóniájának, Haydn D-dur szimfóniájának és Richard Strauss "Olaszországból" c. szimfonikus költeményének volt a legmelegebb sikere. Megérdemelten zajos sikert aratott Meissner János, a Székesfővárosi Zenekar első fuvolása Mozart versenyművének tökéletes előadásával, Herz Lili Liszt Esz-dur koncertjének bravúros előadásával, valamint Krausz Miksa, a zenekar üstdobosa a Mozart korabeli Druschetzky György hat üstdobra írt versenyművének virtuóz technikát követelő bemutatásával. Sok tapsot kapott Radó Erzsébet is Hummel ritkán hallható zongorakoncertjének stílusos előadásáért. A francia operaesten Szabó Lujza és Somló József, az olasz operaesten Eyssen Tiborné és Csóka Béla, a Beethoven-esten Dullien Ella, Maróthy Magda, Imre Vince és Tibor Zoltán működtek közre, áriákkal, duettekkel, tercettekkel és a Fidelio híres kvartettjével, zajos hatást váltván ki a hangversenyek hálás törzsközönségéből. A szépen fejlődő Koréh Endre az évadnyitó hangversenyen szerepelt Stradella és Schumann kompozíciókkal, Saskó Hilda pedig egy Mozart-áriában csillogtatta jelentős énektechnikai készségét, végül Miklóssy Irén a "Traviata" nagyáriájának bensőséges előadásával aratott elismerő tapsokat."

Dr. L. H. a következőkről számol be A ZENE február 1-i számában: Három magyar szerző művét mutatta be a Székesfővárosi Zenekar januári hangversenyein. Köztük elsősorban Gárdonyi Zoltán nemesveretű háromtételes kamara-szimfóniáját kell kiemelnünk, mely eredeti invenciójával, ízléses formaképzésével és színes orkesztrációjával újabb állomást jelent e nagytehetségű fiatal muzsikus felfelé ívelő pályáján. Eszterházy Ferenc gróf "Capriccio"-ja kisigényű, de komoly munka, mely alkotóját kiemeli a műkedvelő kísérletezők táborából. Különösen a trió tematikája és annak polifon kísérete vall határozott tehetségre. Harsányi Tibor a francia neoimpresszionisták formanyelvét használja ügyesen, rutinosan; kár, hogy nincs különösebb mondanivalója. Megemlítünk még Bach és Krebs egy-egy orgonaművéből készült két kis zenekari átiratot, Kenesei Sándornak, a zenekar gordonkásának gondos munkáját. A Székesfővárosi Zenekar gazdag műsorából emeljük még ki Berlioz "Mab" scherzoját és a Capulet-palota ünnepi muzsikáját a "Romeo és Júliá"-ból, Schumann d-moll szimfóniáját, továbbá Bruch ritkán játszott tetszetős "orosz szvit"-jét, B. Bertók Ferike nemes csengésű hangját, kulturált énektudását egy Mozart-áriában és két Benedict-dalban. Tasnády Mária Gluck- és Verdi-áriákkal mutatkozott be nagy sikerrel törzsközönségünknek. Moizer Margit és Luhn Otti szintén Verdi- illetve Kienzl-áriákkal arattak elismerő tapsokat. Finom átérzéssel, ragyogó technikával játszotta Comensoli Mária Cézar Franck költői szépségekkel teli szimfonikus változatait, Tóth Béla pedig muzikális elmélyedéssel a Liszt-átiratú "Vándor"-ábrándot. Bisztriczky Tibor szolid készültségét és kellemes tónusát élveztük Mozart hegedűversenyének plasztikus előadásában. Végül dr. Schwáb Nándornak az operaházi zenekar tagjának művészi előadásában hallottunk egy tételt Grandval dallamos oboakoncertjéből."      

Január 29-én ismét fiatal tehetségeket mutattunk be közönségünknek.

Csilléry Béla Goldmark hegedűversenyét játszotta. A Zeneművészeti Főiskolán Gábriel Ferenc tanár tanítványa. A főiskolai növendék-hangversenyeken kívül a Rádióban, vidéki városokban és a Budapesti Orvosok Kamarazene-egyesületének hangversenyein szerepelt.

Magyar Tamás Csajkovszkij hegedűversenyét adta elő. Magyar Tamásnak három nyilvános hangversenye volt a Zeneművészeti Főiskolán. (1931. március 10., december 10., és a Reményi-díjversenyen 1932. június havában.) A Reményi-díjversenynek az akadémiai tanári kar egyhangú szavazatával győztese lett. Ugyancsak feltűnést keltett a rádióban eljátszott két versenymű előadásával. Előbb Gábriel tanár növendéke volt, most Hubay mesteriskoláját látogatja.

Rónai Lili Mendelssohn h-moll "Capriccio brillante"-ját adta elő.

Weixelgartner Egon Mendelssohn g-moll zongoraversenyét játszotta. A fiatal művész Szóllás Magda tanárnő tanítványa a Postás Zeneiskolában. Eddig a Postás zeneegyesületben, vidéki városokban, majd pedig a rádióban szerepelt saját szerzeményével, egy gordonka szerzeményét a Budai Zeneakadémián mutatta be.

Riedler Ibolya (Réthy Eszter) Mozart Don Juan-jából Donna Anna áriáját és Bellini Norma-áriáját énekelte. A Zeneakadémián Szabados Béla tanár növendéke. Vidéki hangversenyeken és a zeneakadémiai nyilvános hangversenyeken többször is szerepelt szép sikerrel.

Szigeti Sándor Gounod Faust-jából Valentin imáját, és Leoncavallo Bajazzok-jából a Prologust énekelte.

A számos nívós hangversenyből kiemelkedett az 1932. október 20-i Beethoven-hangverseny, az 1932. december 12-i Kodály hangverseny, amelyen a Székesfővárosi Zenekar előadta a Psalmus Hungaricust, a Színházi nyitányt és a Nyári estet. Szólista dr. Székelyhidi Ferenc volt, vezényelt Vaszy Viktor. Kiemelkedő zenei esemény volt még az 1933. február 5-i Beethoven: IX. szimfónia előadása, továbbá az 1933. március 5-i vigadói hangverseny, melyet Ferencsik János vezényelt (műsora: Wagner: Bolygó hollandi, nyitány; Beethoven: c-moll zongoraverseny (Guilleaume Mombaerts, Belgium); Csajkovszkij: hegedűverseny (Mina Raimondi, Olaszország); Beethoven: V. szimfónia) és az 1933. március 12-i centenáris Brahms-hangverseny.

Mielőtt rátérnénk a X. évadot ünneplő jubileumi díszhangverseny eseményeire, meg kell emlékeznünk a bérletszünetben előadott nagyszabású műről: Liszt-nek "Krisztus" oratóriumáról. E műnek előadása valóban az évad egyik legkiemelkedőbb zenei eseménye volt. A művet a világhírű bécsi karnagy Felix Weingartner vezényelte, szólisták Báthy Anna, Basilides Mária, Závodszky Zoltán és Svéd Sándor voltak. A Székesfővárosi Zenekarból és a rövid néhány év előtt létrejött, hivatásos alapon működő Budapesti Hangversenyzenekarból alakított nagyzenekar játszott, ezenkívül szerepelt még a Palestrina-kórus, a Szent István Bazilika kórusa és az Egyetemi Énekkarok női kara. A hangversenyt előző nap nyilvános főpróba előzte meg. A főpróba és a hangverseny zsúfolt ház előtt zajlott le a legnagyobb siker jegyében.

A Székesfővárosi Zenekar 10 éves jubileumi ünnepségének ismertetése előtt közlöm még a fentebb már megemlített zenei pályázat eredményét.

A ZENE erre vonatkozó közleménye:

"Döntött a főváros a zenei pályázatok ügyében. Amint hírül adtuk, a Székesfőváros Népművelési Bizottsága és a Székesfővárosi Zenekar, fennállásának 10 éves fordulója alkalmából mindkét testület együttesen zenei pályázatot hirdetett, amelynek határideje december 31-én járt le. A pályázatra összesen 89 mű érkezett be. Ebből 19 az első (nagyobb zenekari művek), 26 a második (kisebb zenekari művek), és 44 a harmadik (dalok zenekari kísérettel) csoportba tartozik. Két mű a pályázati feltételeknek nem felelt meg. Február 7-én Liber Endre h. polgármester elnöklete alatt döntött a bírálóbizottság a pályadíjak odaítélése ügyében. A bizottság egyhangú döntése alapján a második és a harmadik csoport pályadíjait nem adták ki, hanem azokat az első csoportra beérkezett műveknél mint második, illetve harmadik díjat ítélték oda. A végleges döntés és a jeligés levelek felbontása után az első díjat (500 pengő) az "Ora et labora" jeligéjű "Epikus szvit" nyerte el, szerzője Ábrányi Emil; a második díjat (300 pengő) a "Tisza" jeligéjű "Napáldozat" nyerte, szerzője Hollósy Kornél; a harmadik díjat (150 pengő) a "Hortobágy 1932" jeligéjű "Divertimento" című négytételes mű nyerte, szerzője Rajter Lajos. A II. és III. csoportból a bíráló bizottság 3 művet dicséretben részesített, és pedig az "Arrabona" jeligéjű "Köszöntő" c. dalt, szerzője Polgár Tibor; a "H. M." ("Horthy Miklós") jeligéjű, "Ünnepi induló"-t, szerzője Szenkár Dezső, és a "Bízzunk a jövőben" jeligéjű "Szeretnék szántani" c. dalt, szerzője Beretvás Hugó. A pályadíjat és dicséretet nyert művek zenekari anyagát a Székesfővárosi Zenekar kiíratja és március hó 19-én d. u. 5 órakor a Pesti Vigadóban rendezendő ünnepi hangversenyén bemutatja...."

---●---

A Székesfővárosi Zenekar tízéves évfordulója.

(Részletek dr. Huszty (Havlin) Károlynak, a Székesfővárosi Zenekar ügyvezető igazgatójának, A ZENÉ-ben megjelent írásából.)

"Évfordulók adnak alkalmat arra, hogy az ember kissé visszapillantson a múltba. A mai súlyos viszonyok között, amidőn a jövőbe olyan félve tekintünk, szükségünk van arra, hogy a múlt értékeiből gyűjtsünk erőt és reménységet a jövő nehéz munkájához.

Zenekarunk fennállásának 10 éves évfordulóján számot adunk eddigi munkásságunkról.

1922 őszén indult meg a Székesfővárosi Zenekar szervezése. A Fővárosi Alkalmazottak Nemzeti Szövetsége akkori elnökének, Wurmb Elemér árvaszéki elnökhelyettesnek, minden szépért és jóért lelkesedni tudó megértése, valamint dr. Gárdonyi Albert főlevéltáros, akkori ügyvezető alelnök támogatása tette lehetővé az első próbálkozásokat.

Bor Dezső karnagy vezetése alatt rövidesen összegyűltek a zenét szerető és aktíve is működő kartársak, csakhamar megindult a rendszeres munka.

1923. február 12-én a Pedagógiai Szemináriumban rendezett házi hangverseny keretében mutatkozott be a fiatal együttes, és ugyanez év április 5-én a Pesti Vigadó nagy termében megtartott díszhangversennyel nyílt meg a nyilvános szerepléseknek az a sora, amely immár nincs messze az 1000-ik hangversenytől.

A zenekari tagok kölcsönös szeretete, egymás iránt érzett megbecsülése, s mindenek felett a zene összetartó ereje az, mely ezt az együttest fenntartja. Ezek az erők ellenállnak minden külső és belső széthúzásnak és ezek az erők azok, melyek biztosítják az együttes jövőjét, még a nélkülözések idejére is.

Természetes dolog, hogy a szervezet fenntartása csakis rendszeres, állandó és céltudatos foglalkoztatással lehetséges. Ezért kellett rendszeres munkát biztosítani zenekarunk számára is, hogy célját: a zenei műveltségnek terjesztését és mélyítését, a főváros közönségének széles körében elérhesse.

A Zenekar 1923 októberében kezdte meg vasárnap délutáni hangversenyeit. Ezzel az akciójával az együttes úttörő munkát végzett. Három évadban (októbertől áprilisig) a Szent Gellért gyógyfürdő márványcsarnokában tartottuk hangversenyeinket. Megkezdett munkánkat 1926 októberétől a Székesfőváros Iskolánkívüli Népművelési Bizottsága működésének kereteiben folytattuk, de már nem a Szent Gellért-gyógyfürdőben, - mely időközben szűknek bizonyult, - hanem a Pesti Vigadóban.

A téli időszakok elmúltával beköszöntő tavaszt és nyári időt sem töltötte tétlenül a Zenekar. Az első években a székesfővárosi Állatkert hangversenyeit látta el naponként az előszezonban. A későbbi években, ez a fiatal zenekar a nyári hangversenyekben is újat alkotott. A Népművelési Bizottság rendezésében a vigadóbeli vasárnap délutáni hangversenyeknek mintegy folytatásaképpen 1927 nyarán megkezdte a városligeti Iparcsarnok előtti zenepavilonban a szabadtéri hangversenyek sorozatát, melyeknek szociális jelentőségét, ily rövid emlékezés keretében, nem lehet kellőképen kifejteni. A hangversenyek népszerűségére nézve csupán azt szeretném megjegyezni, hogy kedvező időjáráskor 3-5000 főnyi hallgatóság sem ment ritkaságszámba.

A Székesfővárosi Zenekar 10 éves munkájának eredményei igazolják, hogy a Zenekar hézagpótló munkát végzett, és helyes úton haladt. Nemcsak a zenekultúra terjesztésében végzett figyelemreméltó munkát, hanem serkentőleg hatott a magyar zenei életre is. Egyrészt impulzust adott mind a fővárosban, mind a vidéki városokban zenekarok szervezésére, másrészt a zenekarok között a művészi nívó emelésében nemes versengést keltett.

A Népművelési Bizottság s a Zenekar vezetősége emellett céljául tűzte ki azt, hogy az ifjú magyar tehetségeket is megszólaltassa, előadó művészeket, zeneszerzőket és karmestereket egyaránt.

Visszatekintve az elmúlt 10 esztendőre, megállapíthatjuk, hogy a zenei élet mai kiválóságai között alig akad olyan név, amely ne szerepelt volna hangversenyeinken, sőt nem egy magasba ívelő karrier indult el a mi szerény dobogónkról.

Hogy a Székesfővárosi Zenekar 10 éves munkáját megvilágítsam, néhány számadatot kell megemlítenem. A zenekar eddig 971 nyilvános hangversenyen vett részt. A zenekar állandó karnagya, Bor Dezső, 778 esetben vezényelte a Zenekart. 52 vendégdirigens, 147 női énekes, 55 férfi énekes, 63 zongora-, 62 hegedű-, 10 gordonka-, 1 mélyhegedű-, 1 fuvola-, 1 oboa-, 2 klarinét-, 2 fagott-, 2 hárfa-, 3 orgona-, 3 szavalóművész szerepelt a műsorunkon, természetesen többen ismételt esetekben. Ezenkívül 22 énekkar működött közre szintén ismételten...

(A továbbiakban dr. Huszty (Havlin) Károly hálás köszönetet mond mindazoknak, akik a mai szép ünnep eléréséhez segítő kezet nyújtottak: dr. Sipőcz Jenő polgármesternek, Liber Endre h. polgármesternek, dr. Némethy Károly tanácsnoknak, a székesfőváros művészeti osztály vezetőjének, Novágh Gyula h. népművelési felügyelőnek, továbbá Siklós Albert zeneművészeti főiskolai tanárnak, A ZENE szerkesztőjének, és kegyelettel emlékezett meg néhai dr. Sereghy Elemérről, A ZENE egykori alapítójáról. Végül bensőséges háláját és köszönetét fejezte ki a hűségesen kitartó közönségnek, amiért 10 éven át mindig szerető ragaszkodással fogadta kegyeibe a zenekart, annak karmesterét, és a zenekar művészi produkcióit.) Majd így végezte írását:

Eddig a múlt. Előttünk a jövő, melyet sűrű fátyol takar, melybe azonban erős hittel és bizalommal akarunk a remény tüzével belevilágítani. Tovább is hirdetni fogjuk a zene fenséges szépségeit és élvezésének lélekalakító és életet szépítő, nemesítő erejét."

Dr. Huszty (Havlin) Károly
A Székesfővárosi Zenekar ügyvezető igazgatója

A ZENE a díjat, illetve dicséretet nyert pályaművek szerzőiről, majd pedig az ünnepi hangverseny lefolyásáról:

"A Székesfővárosi Zenekar hangversenye 1933. március 19-én du. a Pesti Vigadóban.

Ünnepi hangverseny a Székesfővárosi Zenekar 10 éves fennállása alkalmából. Vezényel: Bor Dezső, közreműködik: Szedő Miklós, Csóka Béla.

1. Rajter Lajos (sz. 1906): Divertimento, nagyzenekarra. Szerző a művét a huszadik század atonális zenei stílusában komponálta meg. A mű 4 tételes. Rajter gimnáziumi tanulmányait Pozsonyban végezte, ezek után a budapesti Zeneművészeti Főiskolán dr. Dohnányi Ernő tanítványa volt.

2. Beretvás Hugó (sz. 1872, Budapest): Szeretnék szántani. Beretvás dala kétségkívül hálás műsordarab lesz. A szerző egész fiatalon került Bécsbe, Hans Richter mellé, mint a Nagyopera korrepetitora. Budapestre visszatérve Siklós Albertnél fejezte be tanulmányait.

3. Hollósy Kornél (sz. 1890, Kolozsvár): Napáldozat. Szvit nagyzenekarra. Művében mozaikszerűen sorakoztatott fel falusi jeleneteket a magyar falu alkonyati fényében. Mindegyik tétel egy-egy pillantás a mező, az országút, a bogárhátú házikó és a kocsma esthajnali életébe. 1918 óta a miskolci városi zeneiskola tanára és a miskolci Filharmóniai Társaság karnagya.

4. Polgár Tibor (sz. 1907, Budapest): Köszöntő. Csokonai Vitéz Mihály verse. A zeneköltő Csokonai bájos, hangulatos köszöntőjét a ma zenekarának színpompás köntösébe öltöztette. Dallamfűzéséből magyar levegő árad, de zenekara az impresszionizmus pasztellszíneiben pompázik. Polgár Tibor előbb a Nemzeti Zenedét, majd a Zeneművészeti Főiskolát látogatta, ahol Kodály Zoltán, majd Siklós Albert növendéke volt. 1925 óta a magyar rádió karnagya.

5. Ábrányi Emil (sz. 1882, Budapest): Epikus Szvit, nagyzenekarra, nemzetünk egy mártírjának emlékére. Stílusát fölényes dologi tudás, nagyszerű orkesztrális érzék, és őszinte, vérbeli izmos magyarosság jellemzi. A tételek: Nyitány, Pusztai hangulat, Scherzo, Gyászhangok. Ábrányi a Zeneakadémián mint Koessler János egyik legkitűnőbb növendéke végezte be tanulmányait. 1911-ben az Operához került, 1920-ban az Opera igazgatója, majd a Városi Színház (a mai Erkel Színház) igazgatója.

6. Szenkár Dezső: Ünnepi induló, nagyzenekarra. A komponista tanulmányait a Zeneművészeti Főiskolán végezte Weiner és Siklós tanároknál"...

A ZENE a jubileumi hangversenyről: "A Székesfővárosi Népművelési Bizottság és a Székesfővárosi Zenekar tízéves fennállásának jubileuma alkalmából rendezett ünnepi hangversenyen mutatták be Bor Dezső karnagy gondos, szakavatott vezetésével azokat a díjnyertes és dicsérettel kitüntetett kompozíciókat, amelyeket a bíráló bizottság erre méltónak talált. Legnagyobb sikere Ábrányi Emil, "Epikus szvit"-jének volt. Ennek első két tétele valóban komoly értéke a jelenkor magyar zeneirodalmának. Különösen a "Pusztai hangulat" koloritja sikerült, érdekesen aláfestett, nobilis, eredeti magyar témáival. Hollósy Kornél szvitje is megérdemelte a közönség elismerő zajos ovációját. Ebben a két középső tétel nyújt sok bíztatót a jövőre. Rajter Lajos Divertimentójának stílusával közönségünk nehezebben barátkozott meg, pedig annak két utolsó tétele, bár nagyon kopírozza Bartók kidolgozási technikáját, sok eredeti ötletet vetett fel. Beretvás Hugó fennkölt, patetikus dalát Csóka Béla énekelte hatásosan. A kitűnő zeneköltőt percekig ünnepelte a közönség. Igen nagy sikere volt Polgár Tibornak is, brilliánsan hangszerelt Csokonai-dalával, melyet Szedő Miklós énekelt el a hallgatóság zajos tetszésnyilvánítása mellett. A végig ünnepi hangulatban lefolyt hangversenyt Szenkár Dezső hatásos indulója zárta le." (Dr. L. H.)

Ünnepség az Újvárosháza közgyűlési termében.

A két testületnek, a Népművelési Bizottságnak és a Zenekarnak 10 éves fennállási jubileumi ünnepsége már a hangverseny napjának délelőttjén kezdődött az Újvárosháza közgyűlési termében. Az évforduló alkalmából a Népművelési Bizottság három fokozatú (arany, ezüst, bronz) emlékérmet alapított, amellyel a főváros polgármestere a népművelés terén kiváló eredményt elért és odaadást tanúsított előadókat és művészeket kitüntette.

A díszközgyűlésen Sipőcz Jenő polgármester elnöki megnyitója után Novágh Gyula a Bizottság ügyvezető titkára részletesen beszámolt a 10 év népművelési tevékenységéről. Ezután dr. Némethy Károly tanácsnok bejelentette a népművelési érem alapítását, átnyújtotta a polgármesternek az emlékérem első példányát, majd a polgármester az emlékérmeket átadta a kitüntetetteknek. Ez első alkalommal a Bizottság vezetői, továbbá a hangversenyeken szereplő művészek, és az 1830 főnyi előadók sorából nyolcat ezüst éremmel, és 76-ot bronzéremmel tüntetett ki. Az ezüstérmet csak azok kaphatták, akik a népművelés terén 10 évnél hosszabb időn át végeztek kiváló eredményű munkát, a bronzérmet pedig csak azok, akik megszakítás nélkül 5 évnél hosszabb időn át vettek részt a népművelésben. Az aranyérem elnyerését 25 évi szolgálathoz, vagy országos vonatkozásban is kitűnő eredmény felmutatásához köti az alapító levél.

A díszközgyűlést délután az ünnepi hangverseny követte, amelyen Liber Endre alpolgármester köszöntötte a derék zenekart. Beszédében rámutatott arra a művészi fejlődésre, amelyet a Székesfővárosi Zenekar kitartó munkával elért, és amellyel a főváros zenei életének fontos tényezője lett. A Székesfővárosi Zenekar hivatást teljesít nemcsak az egyetemes zeneirodalom kiváló műveinek népszerűsítésével, hanem főként azzal, hogy egyfelől fiatal magyar tehetségeknek ad nyilvánosságot és így érvényesülési lehetőséget, másfelől, hogy a magyar zeneszerzők műveinek bemutatását elsőrendű feladatnak tekinti. A Székesfővárosi Zenekar az ünnepi hangversennyel is dokumentálja e legutóbb említett célját, e hangversenyen a jubileumuk alkalmából hirdetett pályázaton díjat és dicséretet nyert magyar szerzők műveit mutatja be. A Székesfővárosi Zenekar létesítése és működése terén különös érdemeket szerzett egyének sorából kiemelte Bor Dezső karnagy és dr. Huszty (Havlin) Károly ügyvezető igazgató érdemeit. A főváros elismerésének jeléül a Zenekarnak arany babér-koszorút nyújtott át.

A Székesfővárosi Zenekar jubileumi ünnepsége a hangverseny után díszvacsorán folytatódott. A Fővárosi Alkalmazottak Nemzeti Szövetségének ügyvezető elnöke üdvözölte mind a Székesfővárosi Zenekar vezetőit és tagjait, egyúttal mindazoknak, akik a Zenekar közreműködésével rendezett hangversenyek vezetésében 10 év óta megszakítás nélkül vettek részt, ezüst koszorút, 5 év óta működőknek pedig ezüst babérágat nyújtott át emlékül. Dr. Nevelős Gyula miniszteri tanácsos, dr. Némethy Károly tanácsnok köszöntötték Zenekart, majd Beretvás Hugó zeneszerző mondott köszönetet a Zenekarnak a magyar zeneszerzők nevében azért a művészi munkáért, amellyel a magyar zenekultúra előbbrevitelét hathatósan szolgálják.

---●---

A 10 éves jubileum alkalmából érkezett üdvözlő levelek:

Dr. Hubay Jenőnek a főváros polgármesteréhez, dr. Sipőcz Jenőhöz írt üdvözlő leveléből:

Abból az alkalomból, hogy Budapest Székesfőváros Népművelési Bizottsága 10 éves fennállását, illetőleg a Székesfővárosi Zenekar megalakulásának tizedik évfordulóját ünnepli, van szerencsém mind a Zeneművészeti Főiskola igazgatóságnak, mind tanári karának őszinte szerencsekívánatait tolmácsolni.

Örömmel tapasztaltam, hogy a Székesfővárosi Zenekar tízéves működése alatt mily eredményesen kapcsolódott be a magyar zenekultúra ápolásának és fejlesztésének munkájába s mily érdemeket szerzett különösen azzal, hogy fiatal magyar alkotó- és előadóművészeink nyilvános szereplésének mindig készséggel nyújtott lehetőséget.

A Népművelési Bizottságnak, valamint a Székesfővárosi Zenekarnak további eredményes és sikeres működéséhez legjobb kívánságaimat kifejezve, fogadja Méltóságod mély tiszteletem nyilvánítását.

Budapest, 1933. március hó 18-án.

Dr. Meszlényi Róbert s. k.                             Dr. Hubay Jenő s. k.
       titkár                                főigazgató

A Székesfővárosi Zenekar Tekintetes Ügyvezetőségének
                                         Budapesten.

Fogadja a Székesfővárosi Zenekar megalakulásának 10 éves évfordulóján a M. Kir. Operaház Igazgatóságának legőszintébb és legmelegebb üdvözletét.

A legkiválóbb tisztelettel
Radnai Miklós s. k.
igazgató

A Székesfővárosi Zenekar Tekintetes Vezetőségének
                              Budapesten.

Őszinte örömmel vettük a hírt, hogy a Székesfővárosi Zenekar folyó hó 19-én fennállásának immár tizedik évfordulóját fogja megünnepelni. Midőn ezen szép ünnepségen nyilvános főpróbánk miatt legnagyobb sajnálatunkra személyesen nem vehetünk részt, engedjék meg, hogy ezúton fejezzük ki legmelegebb szerencsekívánatainkat. Kollegiális együttérzéssel kívánjuk, hogy önzetlen és magas színvonalú művészi munkájukat, mellyel fővárosunk életében pótolhatatlan kultúrmissziót töltenek be, továbbra is a Mindenható áldása kísérje.


Maradtunk nagyrabecsülésünk kifejezése mellett kiváló tisztelettel                    

Budapest, 1933. március 19.

Dr. Dohnányi Ernő s. k.
a Filharmóniai társaság elnök-karnagya

A Székesfővárosi Zenekar Tekintetes Elnökségének

Engedjék meg, hogy fennállásuk 10 éves évfordulója alkalmából a Budapesti Hangverseny Zenekar szívből jövő jókívánatait tolmácsoljam.

Jól tudjuk, hogy ez a jubileum sok munkának és küzdelemnek az eredménye, de hogy nem volt hiábavaló ez a fáradság, azt az elmúlt évek forró sikerei bizonyítják.

Szívből kívánjuk, hogy a további évek folyamán a sikeres működés fokozódjék. Biztosítjuk Önöket, hogy bennünk mindig megértő segítőtársakat fognak találni.

19-iki jubiláris hangversenyükön zenekarunk természetesen képviseltetni fogja magát.

Budapest, 1933. március 16.

Őszinte tisztelettel
Paul Tibor s. k.

A Székesfővárosi Zenekar Tekintetes Elnökségének
                   Budapest

A Székesfővárosi Zenekar fennállásának tízéves évfordulója alkalmából fogadja az igen tisztelt Elnökség szívből jövő szerencsekívánatainkat.

A magyar zene történetében külön hely illeti meg azt a nagy munkát, amit a Székesfővárosi Zenekar egy évtized alatt végzett, s ezzel nemcsak magának, hanem a magyar kultúrának is dicsőséget szerzett.

Nagy örömünkre szolgál, hogy az egyik legközelebbi hangversenyen együttműködhetünk a jubileumot ünneplő kiváló zenekarral.

Fogadja a mélyen tisztelt Elnökség őszinte tiszteletünk nyilvánítását.

Országos Liszt Ferenc Társaság

Gerstler Irén s. k.                     Gróf Zichy Jánosné s. k.
főtitkár                     elnök

A Népművelési Bizottság Nagytekintetű Vezetőségének
               Budapest

Szíves meghívásukat a jubiláris ünnepségekre köszönettel vettük és azokon a Fodor-zeneiskola igazgatósága és tanári testülete nevében örömmel fogunk részt venni.

A tízéves évforduló alkalmából lelkesedéssel köszöntjük a Bizottság és a Zenekar vezetőségét és annak minden tagját azon hő kívánságunk kíséretében, vajha sok ilyen intézmény létesülne hazánkban, mint a Székesfővárosi Népművelési Bizottság, amelynek vezetői tízéves működésük alatt példát mutattak a magyar kultúra intenzív és sikeres terjesztésében.

Őszinte nagyrabecsüléssel és mély tisztelettel        

Fodor Ernő s. k.
          igazgató.

A Székesfővárosi Zenekar Tekintetes Vezetőségének
             Budapest.

A legszívélyesebb szerencsekívánatokkal üdvözöljük a Székesfővárosi Zenekart érdemdús működésének 10 éves jubileumán és kívánjuk, hogy a közismert együttes továbbra is sok sikert és elismerést arasson.

Kiváló tisztelettel

Budapest Székesfővárosi Közlekedési

Részvénytársaság Önképzőköre

Dr. Bánki József s. k.                Dr. Horváth Zoltán s. k.
        főtitkár                     ügyv. elnök

A Székesfővárosi Zenekar Tekintetes Vezetőségének
        Budapest.

Tízéves fennállásuknak örömünnepében mi is dalostestvéri szeretettel osztozunk és további működésükre a jó Isten áldását kérjük. Egyben mélységes köszönetünket fejezzük ki azért a kedves figyelemért, hogy meghívásukkal a tekintetes Vezetőség bennünket megtisztelni szíves volt.

Fogadja a mélyen tisztelt vezetőség a Budai Dalárda elnöksége nevében mély tiszteletünk nyilvánítását.

        Szatmáry Károlys. k.                  Dr. Véssei Ede s. k.
          főtitkár                            alelnök

A Népművelési Bizottság Hivatalának
                Budapest, IV., Szép u. 5.

Budapest Székesfőváros Népművelési Bizottságának 10 éves fennállása alkalmából tartandó díszközgyűlésre és a Székesfővárosi Zenekar megalakulásának tizedik évfordulója alkalmából rendezendő ünnepi hangversenyre a meghívót megkaptam, amelyért köszönetet mondok.

Sajnos hivatásos elfoglaltságom akadályoz abban, hogy azokon személyesen jelen lehessek.

Az évtizedes fordulókor alázatos tisztelettel köszöntöm a vezetőséget és a zenekar tagjait. Igazán művészi munkát végeztek és eredményesen. Az elmúlt tíz év alatt több ízben működtem együtt a Zenekarral, és mondhatom, mindenkor bámultam azt a komoly művészi munkát, amellyel ott találkoztam. Tudom, hogy nagy nehézségekkel kell és kellett megküzdeniök, tudom, hogy igen sokszor önzetlenül, sőt áldozatkészséggel kellett a szent cél érdekében közreműködniök. Megküzdve minden akadállyal, támogatva a vezetők megértésével, ma számottevő együttest alkotnak a magyar zeneművészet terén. Tízévi munkálkodásukkal megmutatták és beigazolták, hogy jogosultak az életre, a székesfőváros vezetőségének és közönségének támogatására és szeretetére.

Kiváló tisztelettel mindenkor kész hívök

Budapest, 1933. március hó 15.

Dr. Székelyhidi Ferenc s. k.
a m. kir. Operaház örökös tagja.

---●---

A Népművelési Bizottság 10 éves statisztikájából vett adatok: vigadói hangversenyek száma 206, kb. 132.000 hallgatóval, városligeti hangversenyek száma 299, kb. 300.000 hallgatóval.

A ZENE (dr. L. H.) beszámolója több hangversenyről:

"Wagner (febr. 19) és Brahms (márc. 12.) emlékének hódolt a Székesfővárosi Zenekar is Bor Dezső és Fleischer Antal karnagyok vezetésével tartott emlékhangversenyein. A zenekar kitűnően interpretált, gondosan előkészített számai közül emeljük ki a "Kolumbusz"-nyitányt, az "Erdőzsongás" epizódját, a "Tannhäuser"-nyitányt és a "Nürnbergi mesterdalnokok" nyitányát, azonkívül Brahms c-moll szimfóniáját és "Akadémiai ünnepi nyitány"-át. Huszka Rózsit a Bolygó hollandi- és a Tannhäuser-áriáért lelkesen ünnepelte a közönség. Závodszky Zoltán kitűnő diszpozícióban énekelte Lohengrin búcsúját és a Walkür tavaszi dalát. Végh Sándor Brahms elmúlhatatlan költői hegedűversenyében újabb bizonyságát adta nagy tehetségének és kulturált zenei izésének.

Beethoven hatodik szimfóniája és Schubert "Mirjám diadaléneke" voltak kiemelkedő mozzanatai annak a hangversenynek, melyet Horusitzky Zoltán vezényelt. (márc. 16.) Ottó Ferenc nem nagyigényű rondója tetszetős kis kompozíció, a közönség élénk tetszéssel fogadta. Dubovszky Klára színesen, széles dinamikával játszotta Liszt Esz-dur zongoraversenyét. Mascagni és Puccini-áriákkal aratott jelentős sikert S. Szatmáry Margit operaénekesnő. Az ünnepeltetés jegyében zajlott le az a koncert is, amelyen S. Radó Magda és Svéd Sándor mutatták be művészetük legjavát. Svéd Sándor kultúrált énektechnikája, muzikális előadásmódja különösen Wolfram versenydalában és a Bajazzók prológjában érvényesült, míg Radó Magda gordonkájának nemes tónusát Haydn Adagiojában, igen jelentős technikai tudását Boellmann variációiban és Popper szellemes körtáncában élveztük. Végül emlékezzünk meg nagy elismeréssel Maróthy Magdáról, aki a legutóbbi hangversenyen (ápr. 9) Bellini és Donizetti áriáival aratott nagy tetszést. Molnár Anna ragyogó hárfatechnikája Debussy táncaiban érvényesült. A kitűnően sikerült hangversenyt Schubert befejezetlen (h-moll) szimfóniája zárta le harmonikusan, Bor Dezső karnagy lendületes vezényletével."

A nyári hangversenyek során még egy kimagasló esemény történt a Székesfővárosi Zenekar életében: 1933. július hó 8-án tartotta a Zenekar fennállása óta az 1000-ik hangversenyét, mely alkalommal Bor Dezső 802-edszer vezényelte a zenekart. A közönség meleg szeretettel halmozta el a zenekart, a zenepavilont virágokkal díszítette fel, a hangverseny végén pedig szinte nem akart véget érni az ünneplés.

1933. augusztus 30-án a Városligetben Ferencsik János vezényelte a zenekart, a műsoron opera részletek szerepeltek, M. Lengyel Anna működött közre.

Az évi hangverseny-mérleg:

Vigadó 28 hangverseny
Zeneakadémia 3 hangverseny
Iparcsarnok 61 hangverseny
Egyéb 1 hangverseny
Összesen 93 hangverseny


XI. évad
1933-1934


Az évadnyitó hangversenyt Goldmark: Olaszországban nyitánya vezette be. Az est kiemelkedő szólistája Réthy Eszter operaházi tag, valamint M. Németh Anna zongoraművésznő volt. Utóbbi Mozart D-dur zongoraversenyét játszotta.

November 5-én, Verdi-hangversenyen Maróthy Magda és Gallai Zoltán működött közre.

Dr. L. H. A ZENÉ-ben beszámol néhány hangversenyről: "A Székesfővárosi Zenekar Klebelsberg-emlékhangversenyén (október 29.) dr. Sipőcz Jenő polgármester méltatta az egy éve elhunyt kultuszminiszter érdemeit. Dr. Dohnányi Ernő interpretációjában mély hatást váltott ki Mozart ritkán hallott c-moll miséje. A szólisták Báthy Anna, Szabó Lujza, Laurisin Lajos és Koréh Endre muzikális egybevágó előadással juttatták érvényre nehéz szólamaikat. Nagyon sikerült est volt a Wagner-hangverseny is, Bor Dezső karnagy vezetésével. Tibor Zoltán, a bécsi versenyek győztese, most is lelkes tapsvihart váltott ki Wotan búcsújának stílszerű ízléses előadásával. Anton Bruckner VII. (E-dur) szimfóniája volt az ötödik bérleti hangverseny egyetlen műsorszáma. Érdekes kísérlet volt az igaztalanul mellőzött bécsi mester hatalmas arányú művét úgy bemutatni, hogy az 15 perces szünet közbeiktatásával kétszer egymásután szólaljon meg. A mintaszerű előadást dr. Felix M. Gatz, a bécsi zeneakadémia tanára, neves esztétikus vezette. Minden gesztusából ki lehetett érezni az osztrák mester iránti őszinte, mélységes rajongó hódolatát. Az érdekes harmadik tételnek is nagy sikere volt, az utolsó kissé kifárasztotta a közönséget. - A bérleti hangversenyek szólistái közül emeljük ki M. Németh Anna zongoraművésznő, Réthy Eszter, Szeghfi Edit, Maróthy Magda operaénekesnők és Gallai Zoltán nevét. Mindannyian kiérdemelték a szép számú lelkes közönség elismerő tapsait".

Buda és Pest egyesítésének 60. évfordulója alkalmából ünnepi hangverseny volt a Rádió stúdiójában. Az ünnepi beszédet dr. Sipőcz Jenő polgármester és Liber Endre alpolgármester tartotta. A hangversenyen közreműködött Réthy Eszter (nov. 17).

Nagy sikere volt Ferencsik János Beethoven-hangversenyének, melyet a Mester születésének 163-ik évfordulója alkalmából vezényelt. A III. szimfónia (Eroica), C-dur zongoraverseny (Hernádi-Heimlich Lajos játszotta a magán-szólamot) és a Fidelio nyitány volt műsoron (dec. 17).

Ugyancsak nagy sikere volt a Kenessey Jenő által vezényelt Mozart hangversenynek (1934. jan. 21.), valamint a Fleischer Antal vezényelte "Magyar hangversenynek" (jan. 28). E hangversenyek szólistái: Nagy Margit, Halász Gitta, operánk két kitűnő művésznője, Fehér Ilonka hegedűművésznő. A magyar műsoron az első világháborúban a déli harctéren elesett Radó Aladár (Petőfi szimfónia), Gajári István (Farsang-szvit), Kazacsay Tibor (kínai dalciklus) és Hubay Jenő (A cremonai hegedűs, nyitány) művei szerepeltek nagy sikerrel.

Február 4-én Brahms-hangverseny keretében (vez. Bor Dezső) lépett a nagyközönség elé Csilléry Béla (a Székesfővárosi Zenekar későbbi karmestere), a hegedűversenyt játszotta szép sikerrel.

Az idény tizenkilencedik hangversenyét Stefániai Imre vezényelte. Közreműködött Lászlóffy Margit zongoraművésznő, Franck: szimfonikus variációk és Liszt A-dur zongoraversenyének előadásával.

Február 17-én Dohnányi-Hubay hangverseny volt (vez. Bor Dezső). Keleti Lili Dohnányi a-moll zongoraversenyét adta elő. Földesy Arnold fölényes bravúrral játszotta Hubay gordonkára átírt versenyművének nagy technikát követelő koncertáló szólamát.

A következő, francia hangverseny szólistája Mannaberg Rózsi volt, aki Saint-Saëns g-moll zongoraversenyét finoman csiszolt technikával és költői elmélyedéssel szólaltatta meg. Közreműködtek még: Darvas Ibolya és dr. Sztarcsevich László (ének).

Március 5-én Fleischer Antal stílusos interpretálásában élveztük Saint-Saëns igaztalanul mellőzött, romantikus szépségekkel teli c-moll szimfóniáját. Damokos László Rachmaninov II. zongoraversenyét adta elő ugyanezen a hangversenyen.

Liszt ritkán hallható zongoraművét (e-moll, Malediction), melyet egyes esztétikusok önkényesen sorolnak a mester zongoraversenyei közé, bár ehhez sok szó fér, Tessényi-Gessler Györgyné, korát messze túlhaladó bravúros technikával játszotta (március 11.). A hangversenyen felcsendült még Lisztnek "Hunok harca", valamint "Orpheus" szimfonikus költeménye Sauerwald Géza karnagy lendületes vezényletével.

Március 18-án tartalmas műsorral lépett a budapesti közönség elé Cesare Nordio, a bolognai konzervatórium igazgatója. Paisiello, Corelli, Martucci és Busoni orkeszter-művei mellett saját kompozícióival mutatkozott be; ezek között egy szimfonikus impresszió: "A szerelem tava" nyerte meg legjobban a közönség tetszését sejtelmesen finom motívum-szövésével, érdekes pasztellszerű színezésével. Orlando Barera olasz hegedűművész (Bologna), aki Vivaldi klasszikus felépítésű versenyművét játszotta igen nagy muzikalitással, elsőrangú, nagy jövőt ígérő hegedűs. Az olasz est tomboló siker jegyében zajlott le.

Március 21-én vezényelte Sugár Viktor Beretvás Hugónak magánénekre, énekkarra, nagyzenekarra és orgonára írt régen hallott "Assisi Szent Ferenc" oratóriumát. Szövegét Lányi Viktor írta. Szólisták: Pálffy Mária, Basilides Mária, Laurisin Lajos, Tibor Zoltán és Koréh Endre operaénekesek, közreműködők pedig a Mátyás templom énekkara és Sárkány Sándor orgonaművész voltak. A költői szépségekkel teli mű mély hatást váltott ki a hallgatóságból.

Varga Pál operaházi karmester rendkívüli hangversenyt vezényelt április 11-én, melynek szólistája Tutsek Anna (ének) és Magyar Tamás hegedűművész volt. Az est műsora többek között Kadosa Pál Kis Szvitje, Glazunov hegedűversenye, és Beethoven IV. szimfóniája volt.

Az évadzáró hangversenyt Bor Dezső vezényelte, a műsor Csajkovszkij jegyében állott. Stefániai Imre a b-moll zongoraversenyt adta elő, műsoron volt még a VI. szimfónia és az "1812" nyitány.

A nyári hangversenyek új színhelye: a Károlyi-kert

A vigadói hangversenyek lezárása után, június 2-án megkezdtük a nyári szabadtéri előadásokat, amelyek továbbra is változatlanul vonzották a főváros közönségét. Eddig a városligeti Iparcsarnok előtti zenepavilonban tartottuk a rendkívül népszerű koncerteket. Ez évben új színhellyel gyarapodtak a szabadtéri hangversenyek. Egy alkalommal hivatalos dolgom volt a Károlyi-palotában levő Fővárosi Képtárban. Amint megpillantottam a barokk stílusú épületben elhelyezett képtárnak az udvarát, az a gondolat villant meg bennem, hogy ez a hely kiválóan alkalmas lenne szabadtéri hangversenyek számára. Három oldalát épületcsoport zárja körül, az utca zaja letompul, csaknem teljesen kikapcsolódik, s ez előnye folytán a legfinomabb akusztikai, dinamikai hatások nem vesznek el. E benyomásaimat azonnal közöltem Novágh Gyula népművelési vezetővel, s megtettük a hivatalos lépéseket a terv megvalósítása érdekében. Fáradozásaink sikerrel jártak.

Javaslatom eredményeképpen 1934. július hó 11-én hangzott fel először a Károlyi-palota kert-udvarán vezényletem mellett Goldmark Sakuntala nyitánya, Bizet L'Arlesienne-je, Berlioz Rákóczi indulója, stb.

A Károlyi-kerttel Budapest közönségének újabb rétegét nyertük meg a zeneművészet számára, olyanokat, akiknek a Városliget messze volt.

A nyári szabadtéri hangversenyek színvonal tekintetében nem maradtak el a téli koncertektől. Többek között két Beethoven-hangverseny, Mozart, Mendelssohn-, Csajkovszkij-, Grieg-, Wagner-, orosz-, francia-, német operahangverseny volt műsoron. Szólisták voltak: Szabó Ilonka, Réthy Eszter, Eyssen Irén, Koréh Endre, Szedő Miklós, Imre Vince (ének), Banda Márton, felvinczi Takács Alice, Páricsy Pál, Gáspár Zsigmond (hegedű), dr. Sebestyén Sándor (gordonka), Molnár Anna (hárfa) stb.

Az évi zárlat eredménye:

Vigadó 24 hangverseny
Rádió (stúdió) 1 hangverseny
Zeneakadémia 2 hangverseny
Iparcsarnok 50 hangverseny
Károlyi kert 17 hangverseny
Összesen 94 hangverseny



XII. évad
1934-1935


A mindinkább közeledő fenyegető gazdasági világválság éreztette hatását a hangversenyfronton is. A téli idényben eddig minden vasárnap délután voltak hangversenyeink, ezeknek számát most csökkenteni kellett. A Népművelési Bizottság két hangverseny-sorozatot hirdetett: 10 A bérleti hangversenyt vasárnap délután, és 5 B bérleti hangversenyt csütörtök este.

Bartók első szvitjének, Dohnányi "Ruralia hungarica"-jának, Erkel Csobánc nyitányának előadásával kezdődött a Székesfővárosi Zenekar ezidei évadja.

Nagy visszhangja volt a bérleti hangversenyek hűséges törzsközönségének körében az októbervégi Csajkovszkij estnek is, amelyen Herz Lili bravúros fölénnyel játszotta a népszerű orosz mester b-moll zongoraversenyét. Báthy Anna költőien emelkedett előadásában gyönyörűen érvényesült az "Anyegin" levéláriája.

Az Offenbach-esten a komponista egyfelvonásos kis vígoperája, "Eljegyzés lámpafénynél" aratott nagy sikert. A közreműködőket: Darvas Ibolyát, Eyssen Irént, V. Kováts Ilonkát és dr. Imre Vincét lelkesen ünnepelte a hálás közönség. Dr. Sebestyén Sándor közben Offenbach két gordonka-művét játszotta virtuóz készséggel, nemes tónussal.

Közben egy újabb helyszíni kísérletezéssel próbálkozott meg a Székesfővárosi Zenekar. Az Egyetem utcai Károlyi-palotában lévő Fővárosi Képtár termeiben a keddi napokon délután 6 órai kezdettel sétahangversenyeket rendeztünk népszerű műsorral. E hangversenyeket a tél közeledtével be kellett szüntetni, mert a termeket akkoriban nem lehetett fűteni.

1934. november 18-án Sztojanovits Jenő emlékezetének hódolt az a szép hangverseny, amelyen a 15 év előtt elhunyt kitűnő komponista egyházi és világi műveit mutattuk be a közönségnek. Főképpen "Stabat Mater"-e győzött meg arról, hogy Sztojanovits művészete nagy értéke a magyar egyházi zenének. Zajos ünneplésben részesült Böhmné Sztojanovits Adrienne a "Rege a csodaszarvasról" c. iskolai oratórium nagyszerű előadásáért. Régi fényében tündökölt a Sztojanovits-tercett is; gyermek-kórussal kombinálva mutatta be a "Karácsonyi álom" c. oratórium egy részletét. A műsor egyébként három részből állt: I. egyházi művek, II. karművek, III. színpadi művek, az elhunyt mester operáiból és balettjeiből szemelvények. Demény Dezső, Sugár Viktor, Szeghő Sándor és Bor Dezső, valamint a Sztojanovits nővérek: Lili, Adrienne és Edith, Závodszky Zoltán, Tibor Zoltán és Koréh Endre, továbbá a Budai Dalárda, a Dalos-szövetség és a Szilágyi Erzsébet leánygimnázium énekkara, a Bazilika- és Mátyás-templom énekkara vették ki részüket a kitűnően megrendezett emlékhangverseny sikeréből.

---●---

A Sztojanovits-emlékhangversennyel kapcsolatban közlöm Szeghő Sándornak, a Budai Dalárda és a 2. honvéd gyalogezred nyug. zenekari igazgató-karnagyának cikkét, amely A ZENE c. folyóirat 1934. nov. 15-i számában jelent meg.

"A jelen század első éveiben, mikor még Budapestnek a Filharmóniai Társaság zenekarán kívül állandó hangversenyzenekara nem volt, e sorok írója tervezetet készített egy, a velencei Banda Cittadina mintájára alakítandó zenekarról, és azt barátjának, Sztojanovits Jenőnek, akkori időben a székesfővárosi ének- és zene-szakfelügyelőnek bemutatta. Sztojanovits Jenő ekkor elmondotta, hogy ő már hónapokkal azelőtt beadott hasonló tervezetet a főváros illetékes hivatalához, azonban a főváros vezetősége fél, hogy a zenekar fenntartása a költségvetést túlságosan megterheli, s így a tervezetet még tanácsülés elé sem vitték. Ezután elővette az általa készített javaslatot és mély meggyőződéssel magyarázta, hogy a tervbevett zenekar nemcsak hogy áldozatba nem kerülne, de lehetséges, hogy abból hasznot hajtó vállalkozás lenne. A 30 év, mely azóta eltelt, sok apró részlet emlékét elhomályosította agyamban, de azt még most is pontosan tudom, hogy a székesfőváros kegyurasága alá tartozó templomok zenekarainak egybevonását, illetve a szóban forgó templomoknak ezen zenekarral való kiszolgálását vette anyagi megoldás alapjául. Más jövedelemforrásoknak népszerű szimfonikus hangversenyek tartását és bel- valamint külföldi művészek zenekari kíséretének ellátását jelölte meg az előterjesztés, mert a filharmonikusok zenekara azon időben a saját hangversenyeinek estéjét kivéve, mindennap az operaházban volt elfoglalva és túlságos költségessége révén a művészek által csak kivételesen volt igénybevehető. Végül még a tervezetnek egy részletére is emlékszem: a székesfőváros közönségének díjtalan szórakoztatására felajánlotta, hogy a nyári hónapokban a hét egyik napján, a városligeti Iparcsarnok előtti zenepavilonban a késő délutáni órákban vegyes műsorral hangversenyeket fog tartani.

A fentiekből megállapítható, hogy a terv kitűnő volt, csekély áldozattal megvalósítható, s ki tudja, azóta a magyar kultúrának milyen hatalmas oszlopává fejlődött volna. De örömmel állapíthatjuk meg, hogy a mai kitűnő Székesfővárosi Zenekar teljesen betölti kultúrhivatását, és így a mindig szépért rajongó Sztojanovits Jenő álma teljesedésbe ment".

Eddig a Szeghő-féle cikk. Erre vonatkozólag megjegyzem, hogy Sztojanovits Jenő fenti tervéről nem volt tudomásom. Mindenesetre rendkívül érdekes, hogy már a század elején felmerült egy Székesfővárosi Zenekar felállításának gondolata. Sztojanovits terve még a tárgyalásokig sem jutott el. 1914-ben Márkus Jenő tanácsnok, mint azt fentebb a bevezető soraimban már említettem, egy gondos tervet készített a Zenekar felállításáról, de ennek kivitelét az első világháború kitörése meghiúsította. Csak 1922-ben sikerült szervező munkám eredményeképpen és vezetésem alatt a Székesfővárosi Zenekar létrehozása, de csak önellátó alapon. A zenekar megszületett, és immár 12 éve szolgálja a magyar zenekultúra magasztos célkitűzéseit.

December 4-én a Székesfővárosi Zenekarnak különféle kultúrnemzetek zenéjét ismertető kitűnően előkészített ciklusában lengyel díszhangversenye volt. A Vaszy Viktor vezényelte nagysikerű estén, amelyen a lengyel követség, valamint a magyar kormány és társadalmi élet neves képviselői is jelen voltak, Mieczyslav Karlowicz szellemes, sok fantáziával megírt "Litván rapszódiá"-jának volt a legnagyobb sikere. Szymanowski B-dur szimfóniája nagy tudással és rafináltsággal készült, de a forma túlságosan szabad kezelése olyan ösvényekre csábította a zeneköltőt, melyeken az átlaghallgató alig is tudja követni. Pedig sok szép epizódot halmozott össze a komponista, különösen az első tételben. Kentner Lajos ezúttal is fényesen megállta helyét; Chopin e-moll versenyművét játszotta finoman, poétikusan, a gazdag futam-díszítések plasztikus beállításával. Őt is, valamint a vezénylő karmestert melegen ünnepelte hallgatóság. A tartalmas műsort még Moniuszko "Téli regé"-je egészítette ki.

A következő hangversenyt Szenkár Mihály vezényelte. Műsoron volt Beethoven III. Leonora nyitánya, Csajkovszkij VI. szimfóniája és még néhány zenei apróság. Közreműködött Sz. Kovács Mária operaénekesnő.

Ezt a hangversenyt dec. 22-én ünnepi Liszt-hangverseny követte. Nagy Margit Liszt-dalokat énekelt (Loreley, Csak még egyszer újra lássam, Ha álmom mély); Stefániai Imre az A-dur zongoraversenyt játszotta. Ezenkívül még műsoron volt a "Hungária" és a "Les Préludes" szimfóniai költemény.

A következő műsoron szerepelt Kazacsay Tibornak "Egy humorista vázlatkönyvéből" c. szvitje, valamint Mendelssohn III. (skót) szimfóniája. Kazacsay humoreszkje nagy tetszést keltett, a komponista maga játszotta a zongora szólamát. Az ötletes kompozíció valósággal gyűjteménye a zenei humort tükröztető szemléltető példáknak.

A ZENE írja: "A Népművelési Bizottság nagyszerűen bevált idegen nemzetiségű hangversenyei során egy olasz (1935. jan. 17.) és egy angol (jan. 20.) hangversenyt hallottunk a Székesfővárosi Zenekar közreműködésével. Oreste Piccardi biztos kezű, temperamentumos, gazdag fantáziával rendelkező karmester, aki Alfano, Lualdi, Respighi és Verdi zenekari műveit vezényelte a kitűnő olasz mesterek műveibe való elmélyedéssel. A nagyon sikerült koncert keretében Svéd Sándor, az Operaház népszerű énekművésze, két operaáriát énekelt; a közönség viharos tapsokkal honorálta az elhangzott éneket.

Az angol hangverseny vezénylő karnagyában, Constant Lambert-ben igen kultúrált, finom ízlésű, lírikus kedélyű muzsikust ismertünk meg. Delius és Vaughan-Williams szimfonikus műveit, valamint saját "Muzsika" c. kompozícióját dirigálta. Utóbbinak, valamint Vaughan-Williams "London szimfóniá"-jának volt a legzajosabb sikere. William Murdock elsőrendű pianista, klasszicizáló játékstílussal. Elragadóan szép zongorázásáért percekig tombolva ünnepelte a közönség.

A következő hangversenyen (febr. 3.) Siklós Albert: "Tánc impressziók" c. műve szerepelt a műsoron, melyet pattogó ritmikával, színesen tolmácsolt a Székesfővárosi Zenekar. Haydn koncertáló szimfóniájában Banda Márton, dr. Sebestyén Sándor, dr. Schwáb Nándor és Rudas Imre játszották a szóló részeket, stílusosan, nagy technikai készültséggel. A közönség szeretettel ünnepelte őket, valamint Stowasser Irént és D. Gavora Jolánt."

A febr. 17-i hangversenyen négy szólista működött közre: Baumgartner Margit (Gounod: Faustból az Ékszerária, Puccini: Pillangó kisasszonyból a nagyária), Bárdos Ily (Verdi: Rigolettoból Gilda áriája, Donizetti: Lammermoori Lucia áriája), Gonda Lucy (Mozart: c-moll zongoraverseny), és Kuttner Mihály (Mendelssohn: hegedűverseny). Zenekari mű Berlioz: Lear király nyitánya és Liszt: Mefiszto keringője volt.

Ünnepi finn hangverseny volt február 27-én. A hangverseny fővédnökei: dr. Hóman Bálint vallás és közoktatásügyi miniszter, Onni Talas budapesti finn követ, dr. Petró Pál államtitkár, dr. Sipőcz Jenő főpolgármester és Szendy Károly polgármester. Bevezető beszédet dr. Petró Pál államtitkár mondott. A hangversenyt Fleischer Antal vezényelte. Közreműködött Báthy Anna, az operaház tagja, Eyssen Irén operaénekesnő és Faragó György zongoraművész. Műsoron szerepelt: Sibelius szerzeményei közül a Finnlandia, a Tuonelai hattyú, a II. szimfónia, továbbá Palmgreen: III. zongoraverseny, és néhány Melartin-, Järnefelt- és Kuula-dal. A hangversenynek megérdemelten nagy sikere volt.

Francia hangverseny volt március 7-én, melynek fővédnöke Gaston Maugras, Franciaország budapesti követe volt. Debussy: Egy faun délutánja, Franck: d-moll szimfóniája, Chabrier: "Espana" zenekari rapszódiája volt a zenekar műsora. Az est szólistája Robert Soëtens hegedűművész volt, aki Lalo "Spanyol szimfóniá"-ját adta elő ragyogó technikával.

Az április 7-i magyar hangversenyen Albert Ferenc aratott szép sikert, Hubay Jenő két hegedűszerzeményének virtuóz előadásával. Mannaberg Rózsit is percekig ünnepelte a Vigadót teljesen megtöltő közönség Liszt: Magyar fantáziájának bravúros eljátszásáért. Kodály: Marosszéki táncai, Siklós Szimfóniettája és Buttykay: Ünneprontók c. szimfonikus költeménye egészítették ki a változatos szép műsort.

"Nagy külső siker keretében zajlott le az évadzáró április 13-i spanyol hangverseny; fővédnöke gr. Carlos Arcos, Spanyolország budapesti követe volt. Az est szenzációja Gaspar Cassado gordonkaművész, Casala tanítványa, saját szerzeményű d-moll gordonkaversenyét, valamint három spanyol mester zongorakíséretes gordonkakompozícióját játszotta eszményien szép tónussal, fölényesen biztos technikával, gazdag dinamikai árnyalatokkal. A hallgatóság alig tudott betelni játékának egyéni varázsával. Bacarisse: Heraldos, szimfonikus képeinek és Pedro néger ájtatosságának tökéletesen kicsiszolt bemutatásával nemcsak a kitűnő zenekar, hanem Fleischer Antal, a vezénylő karnagy is tomboló sikert aratott. Nagy Margit, az Operaház tagja Manuel de Falla dalait adta elő. A hangverseny zárószáma Albeniz: Tirana (az "Ibéria" szvit harmadik tétele) volt." - írja A ZENE.

---●---

Június 2-án indult meg a nyári szabadtéri hangversenyek sora most már két helyen: a városligeti Iparcsarnok előtt, valamint a Károlyi kertben. De néhány hét múlva, július 8-án újabb színhellyel bővült a nyári szabadtéri hangversenyezés: a Városmajorban is megkezdődtek a hangversenyek, hogy a budai közönség is hozzájuthasson a zeneművészet által nyújtott élvezethez. Mindhárom helyen hetenként két-két ízben játszottunk, keddtől vasárnapig bezárólag, tehát hatszor. A hétfő a próba napja volt, amikor is az egész heti műsorból a nehezebb és kényesebb műsorszámokat vettük át. Tekintettel arra, hogy mindennap más és más volt a műsor, fizikailag lehetetlen volt az egész heti programnak az átpróbálása, de nem is volt erre szükség, mert a zenekar olyan "prima vista" (első látásra), vagyis lapról való játszási képességre tett szert, amely helyi vonatkozásban szinte egyedülálló.

Egyébként majdnem minden hangversenynek megvolt a szólistája is. Vendég-karnagyok Fleischer Antal, Ferencsik János, Kenessey Jenő, Vaszy Viktor voltak.

---●---

A téli idényben a hangversenyek száma:

Vigadó 17 hangverseny
Főv. Képtár 2 hangverseny
egyéb hangverseny 5 hangverseny
Összesen 24 hangverseny

Nyári hangversenyek:
Iparcsarnok előtt 28 hangverseny
Károlyi kert 26 hangverseny
Városmajor 16 hangverseny
Összesen 70 hangverseny


XIII. évad
1935-1936


A XIII. évad hangversenyeit "Nemzetek hangversenyei" címszó alatt lehetne összegezni, és pedig:

1935 október 13-án           Évadnyitó hangverseny (klasszicizmus)
1935 október 27-én Romantikusok I.
1935 november 7-én Norvég hangverseny
1935 november 10-én Romantikusok II.
1935 november 20-án Német hangverseny
1935 november 24-én Újabb magyar zene
1936 január 5-én Újabb francia zene
1936 január 26-án Újabb német zene
1936 február 4-én Osztrák hangverseny
1936 február 9-én Régi magyar muzsika
1936 február 18-án Ünnepi Liszt-hangverseny
1936 március 1-én Orosz hangverseny
1936 március 3-án Francia hangverseny
1936 március 8-án Magyar szerzők bemutató hangversenye
1936 március 10-én Liszt Ferenc egyházzenei hangverseny
1936 március 31-én Svéd hangverseny

A november 7-i norvég hangverseny fővédnöke Arne Scheel norvég követ és meghatalmazott miniszter. Vezényelt Odd Grüner-Hegge osloi karnagy, az osloi Filharmonikusok és az osloi Nemzeti Színház karnagya. Sokszor szerepelt Európa nagyobb városaiban mint vendég dirigens, több alkalommal képviselte Norvégiát nemzetközi zenei ünnepségeken. Közreműködött Robert Riefling osloi zongoraművész. Zenei tanulmányait Norvégiában és Németországban végezte. 1923-ban, tizenkét éves korában lépett fel először nyilvános hangversenyen. A műsor:


Joh. Halvorsen: Norvég rapszódia
Harald Saeverud: II. szimfónia
Grieg: zongoraverseny
Ludvig I. Jensen: Tema con variazioni B-dur.

A november 20-i német hangverseny dirigense Hilmar Friedrich Weber már hatéves kora óta foglalkozik zenével. Először hegedülni, később zongorázni, majd orgonálni tanult. Tizenkét éves korában adta első hangversenyét. Ő szervezte meg a ma oly kitűnő leipzigi (lipcsei) Filharmonikus Zenekart, egyúttal meghívták a leipzigi Reichsender igazgatói állására. A hangverseny műsora:

Beethoven: III. Leonora nyitány
Brahms: IV. szimfónia
Reger: Változatok egy Mozart-téma felett
Wagner: A nürnbergi mesterdalnokok, nyitány.

"Az újabb magyar zene" műsorát Ferencsik János vezényelte nov. 24-én. A műsor:

Bartók: Magyar parasztdalok
Bartók: Rapszódia zongorára és zenekarra
       (a zongora-szólót Hernádi-Heimlich Lajos zongoraművész játszotta.)
Kodály: Háry János szvit
Dohnányi: fisz-moll szvit.

A dec. 8-i hangverseny kiemelkedő száma Rimszkij-Korszakov Seherezade-ja volt. Bertók Ferike operaénekesnő Donizetti: Lammermoori Lucia nagyáriáját énekelte. Pázmán György zongoraművész Chopin: f-moll zongoraversenyét adta elő. Vezényelt Bor Dezső.

Az újabb francia zene műsorát Fleischer Antal vezényelte 1936. január 6-án. Műsoron volt Pierre Octave Ferroud: "Foules", zenekari kép (Budapesten először); Maurice Ravel: Seherezade, három költemény énekhangra és zenekarra, énekelte Tutsek Piroska, az Operaház művésze; Paul Dukas: A bűvészinas; César Franck: d-moll szimfónia.

Január 26-án Bor Dezső vezényletével az újabb német zene töltötte ki a hangverseny egész műsorát. Bruckner: g-moll nyitánya, majd Mahler: Adagietto az V. szimfóniából hárfára és vonószenekarra; Bruckner: Andante a mester hagyatékában talált f-moll szimfóniából; Mahler: Lieder eines fahrenden Gesellen, énekelte Basilides Mária, az operaház örökös tagja; Richard Strauss: Burleszk, zongorára és nagyzenekarra, (előadta Herz Lili zongoraművésznő); végül Richard Strauss: Don Juan, szimfonikus költemény.

Február 4-én az osztrák hangversenyt az ismert Rudolf Nilius, a bécsi Zeneakadémia tanára vezényelte. Műsora: Haydn: 13. szimfónia, G-dur; Mozart: Il re pastore, énekelte Fritzi Jockl kamara-énekesnő; Schubert: Rosamunda, nyitány; Johann Strauss (idősebb): Radetzky induló; Joseph Strauss: Falusi fecskék, énekelte Fritzi Jockl kamara-énekesnő; Johann Strauss (ifjabb): Indigo-nyitány, Perpetuum mobile, Pizzicato-polka, továbbá: Tavaszi hangok, keringő (énekelte Fritzi Jockl kamara-énekesnő); Kék Duna keringő.

Február 9-én "Régi magyar muzsika", Biblikus és históriás énekek, magyar táncok, átdolgozta és vezényelte Siklós Albert. Műsor:

Régi magyar táncok (1520-1800)
Kisfaludy Sándor: Ongarese
Kisfaludy Sándor: Magyar inszurrekciós induló
Csermák Antal: Palotás
A kolozsvári Hofgreff-gyűjtemény hat biblikus és históriás éneke. Bemutató előadás.
            Előadta: dr. Imre Vince operaénekes
Bihari szvit
Tinódi Lantos Sebestyén "Krónikájá"-nak énekeiből. Előadta: dr. Palló Imre, az             Operaház örökös tagja.
A lőcsei tabulaturás-könyv táncai. Bemutató
Magyar induló. 18. századi katonadalok feldolgozása.

Bartók Béla közreműködése

A Székesfővárosi Zenekar február 18-án ünnepi Liszt-estjével méltón hódolt a nagy magyar zeneköltőnek, melyen a mester zongoraversenyművei kerültek előadásra. Bartók Béla magával ragadó virtuozitással szólaltatta meg a "Haláltánc" zongoraszólamát. Hernádi-Heimlich Lajos és Szatmári Tibor a két népszerű versenyművet, az Esz-durt és az A-durt játszotta. Hegyi Emánuel szolid technikáját élveztük a Magyar fantázia színes előadásával, végül Geszler György mutatta be kulturált ízlését és muzikalitását az e-moll "Malediction"-műnek interpretálásával. A szólistákat a nagyszámú előkelő közönség lelkesen ünnepelte a vezénylő karmesterrel, Vaszy Viktorral együtt.

A március 1-i orosz hangversenyen a korán elhunyt Kalinnikov I. (g-moll) szimfóniája hangzott el. Laczó István, az Operaház tagja, Rimszkij-Korszakov és Csajkovszkij áriákat énekelt. felvinczi Takács Alice Glazunov a-moll hegedűversenyét adta elő. Rimszkij-Korszakov "Orosz húsvét" nyitányával fejeződött be a hangverseny, melyet Bor Dezső vezényelt.

Március 8-án fiatal magyar szerzők mutatkoztak be. A zenekart Kenessey Jenő vezette biztos kézzel, nagy dologbeli tudással. A műsor:

Ágai Dénes: Bevezető és körtánc
Geszler György: Első zongoraverseny D-dur, játszotta a szerző
Farkas Ferenc: Pastorali. Énekelte: Szilvásy Margit, az Operaház tagja
Kenessey Jenő: Tánc
Kadosa Pál: Három zenekari vázlat. (1. Dudanóta, 2. Dúdolgató, 3. Az önkéntes tűzoltó-testület térzenéje.)
Veress Sándor: Második partita kis zenekarra.
Esterházy Ferenc: "Liebesklänge", op. 12., öt zenekari kíséretes dal, énekelte Eyssen Irén.
Pongrácz Zoltán: Részletek "Az ördög ajándéka" c. táncjátékból.

A március 31-i svéd hangversenyen ismét külföldi vendégművészek szerepeltek. A hangverseny fővédnöke Unden Ulf Torsten svéd követ és meghatalmazott miniszter. Vezényelt Tor Mann, a göteborgi Filharmóniai Zenekar karnagya. Ez a szimfonikus zenekar a legrégibb zenekara Svédországnak, minden évben 75 hangversennyel szerepel a nyilvánosság előtt. Tor Mann a stockholmi kir. zeneakadémiának is tagja, külföldi hangversenykörútjain nagy sikereket könyvelhet el. Közreműködött a hangversenyen Kerstin Thorborg, a bécsi állami operaház magánénekesnője. Énektanulmányait Stockholmban végezte. Jelenleg a bécsi opera egyik legnépszerűbb, legtöbbet szereplő tagja. A műsor a következő volt:

Attenberg, Kurt: Második szimfónia, F-dur
Johnson, Josef: Két dal zenekari kísérettel, énekelte Kerstin Thorborg
Wiklund, Adolf: Dal zenekari kísérettel, énekelte Kerstin Thorborg
Haquinius, Algot: Dal zenekari kísérettel, énekelte Kerstin Thorborg
Larssen, Lars Henrik: Második hangverseny nyitány
Rangström, Ture: Notturno, 3 dal zenekari kísérettel, énekelte Kerstin Thorborg
Alfvén, Hugo: Midsommarvaka, svéd rapszódia

(A hangverseny érdekes epilógusa: Ezt a koncertet a magyar rádió közvetítette. Kurt Attenberg a svéd rádió révén stockholmi otthonában hallgatta végig műve előadását. Mire a hangverseny a Vigadóban véget ért, és a zenekar a hangverseny dobogóról levonulni készülődött, egy távirat érkezett Stockholmból: a szerző üdvözlete és köszönete a mintaszerű előadásért.)

---●---

Június 6-tól szeptember 4-ig tartott a nyári szabadtéri hangversenyek sorozata az Iparcsarnoknál, a Károlyi kertben és a Városmajorban.

Vendégdirigensek voltak: Kenessey Jenő, Vaszy Viktor (2), Koudela Géza, Rajter Lajos, dr. Boldis Dezső.

Vendégszereplő művészek:


Ének: Gyurkovits Mária (3), Kováts Ilonka (2), Pálffy Mária, Micsey Józsa, Szabó Ilonka, Maróthy Magda, Szilvássy Margit, Christián Lili, Eyssen Irén, stb., dr. Imre Vince, Laczó István, Liontas Konstantin (2), Sztáray László, Dobos András, stb.
Hegedű: Országh Tivadar (5), Albert Ferenc, Balás Frigyes, Fenyves Alice, Hajós Magda.
Gordonka: dr. Sebestyén Sándor
Fuvola: Meiszner János
Hárfa: Molnár Anna

A 13. hangverseny évad végeredménye számokban:

Vigadó 16 hangverseny
Zeneakadémia 4 hangverseny
Rádió (stúdió) 1 hangverseny
Budai Vigadó 2 hangverseny
Iparcsarnok 22 hangverseny
Károlyi kert 21 hangverseny
Városmajor 21 hangverseny
Sétahajó 1 hangverseny
Egyéb 1 hangverseny
Összesen 89 hangverseny


XIV. évad
1936-1937


Ez az évad sem szűkölködött kiemelkedő zenei eseményekben. "A" bérletben 10 vasárnap délutáni, "B" bérletben 5 hétköznap esti koncertet hirdettünk meg.

Az október 11-i hangversenyt Bor Dezső vezényelte. Farkas Ferenc díjnyertes "Divertimento"-ja volt az egyik kiemelkedő szám. Chopin e-moll zongoraversenyét Hernádi-Heimlich Lajos játszotta. Mozart Jupiter szimfóniájával zárult a hangverseny.

Október 17-én Liszt-hangversenyt vezényelt Ádám Jenő, amelyen többek között a Requiem (1868), a 18. zsoltár, Les Préludes, Magyar ünnepi dal szerepelt. Közreműködött a Budai Dalárda.

A november 8-i hangversenyt dr. Boldis Jenő vezényelte. Tutsek Piroska, az operaház tagja Wagner: A bolygó hollandi c. operájából Senta balladáját énekelte; Vivaldi versenyművét 4 hegedűre Fenyves Alice, Lengyel Gabriella, Albert Ferenc és Harsányi Miklós adta elő. Műsoron volt még Lajtha László kis szvitje és Haydn Esz-dur szimfóniája.

November 22-én Dohnányi: egy gyermekdal feletti változatait Pázmán György adta elő; Bertók Ferike Donizetti-nek Linda di Chamounix cavatináját és Bishop-nak "A fülemile" hangverseny-áriáját énekelte. Dr. Sebestyén Sándor Boccherini gordonkaversenyét adta elő. Pongrácz Zoltán: Magyar eklogák, és Schubert h-moll (befejezetlen) szimfóniája volt még műsoron.

A szezon egyik kimagasló eseménye volt a december 10-i Bartók hangverseny a mester személyes közreműködése mellett. Vezényelt Vaszy Viktor. Első szám a két zenekari arckép volt, majd a "Cantata profana" következett Rösler Endre, Hámory Imre és a Palestrina-kórus közreműködésével. "Rapszódia zongorára és zenekarra" szóló szólamát Bartók Béla játszotta. Befejezésül az I. szvit hangzott el.

A Cantata profana bonyodalmas bemutatójának hiteles története.

A Cantata profana előadásának gondolata pontosan 1936 tavaszán vetődött fel. Vaszy Viktor, a Palestrina kórus vezetője, vállalta a mű betanítását a Székesfővárosi Zenekar előadásában. A bemutató előadást az év őszére tervezte, azonban az előadás jellege és időpontja megváltozott. Ez a változás különös, sőt mondhatnók, furcsa körülmények között történt. Ennek ma már 26 esztendeje, és hogy ezt most a Visszapillantásokban híven leírhassam, levélben érdeklődtem Vaszy Viktornál, a Szegedi Nemzeti Színház igazgatójánál, az azóta esetleg feledésbe merült részletek felől. Vaszy csakhamar válaszolt, és levelében kéri, hogy válaszát szó szerint közöljem le ebben a zenekari krónikában. Íme, a levélnek az ügyre vonatkozó része:

Szeged, 1962 IV. 1.

Kedves Barátom!

Leveledre válaszolva az alábbiakban közlöm a Cantata profana bemutatójának hiteles történetét.

A Cantata profana magyarországi bemutatójára 1936 tavaszán a Palestrina kórussal én vállalkoztam. Erről annak idején Bartók Bélának tudomása volt. Kb. 50 próbát tartottam az énekkarral, és 36 őszére terveztük - talán visszaemlékszel még rá - a pesti Vigadóban a Székesfővárosi Zenekarral a mű bemutatóját.

Közben az történt, hogy Dohnányi Ernő felhívott engem telefonon, és közölte velem: egészen természetes, hogy a Cantata profanát ő fogja vezényelni. Tekintve, hogy Dohnányi abban az időben a Zeneművészeti Főiskola főigazgatója volt, én pedig a Főiskolának tanára, felettesemmel szemben kénytelen voltam visszalépni a bemutató előadástól azzal a megfontolással, hogy a legközelebbi előadást úgyis én fogom majd vezényelni. A Dohnányi által vezényelt bemutató előtt pár héttel a Palestrina kórus próbáira Bartók Bélával egyetemben bejárt Dohnányi is, és hallgatta a mű előkészítő munkáit. Bartókkal sokat beszéltem ezeken a próbákon a mű tempójáról, különösen a Fugato tempójáról, ahol kérésemre - de a hallottak alapján is - Bartók a metronom-jelzést módosította, és így a Fugatot olyan tempóban énekelhettük, hogy a szöveg értelmesen ki tudott jönni. Dohnányi akkoriban megjegyzést tett nekem, hogy a művel nem foglalkozott, nem ismeri, és ezeken a próbákon ismerkedett a szerzeménnyel.

Bartók Béla az operaházi filharmóniai bemutatón nem vett részt, mert Törökországban volt népdalt gyűjteni. Úgy vagyok értesülve, hogy rádión igyekezett a bemutatót meghallgatni, de a kedvezőtlen vételi viszonyok mellett nagyon keveset tudott kivenni az előadásból. Egy későbbi közlés szerint - aminek állítólag levélben, vagy levelezőlapon kifejezést is adott - csodálkozott, hogy a megbeszélt tempók helyett Dohnányi egészen más tempókat alkalmazott az előadáson. Így érlelődött meg Bartók hazajövetele után az a gondolat, hogy december 10-én a pesti Vigadóban egy Bartók-hangverseny keretében, - amelyen ő személyesen játssza zongora-rapszódiáját - a Cantata bemutatót az ő jelenlétében megismételjük. Ezen az előadáson a Cantata profana frenetikus sikert aratott. Felhívom figyelmedet a koncertet követő sajtóbeszámolókra, különösen Tóth Aladárnak - azt hiszem a Pesti Naplóban - megjelent kritikájára. Írásának értelme szerint a Cantata profanának tulajdonképpen ez az est volt a bemutatója. Az Esti Kurirban Fodor Gyula egy rövid interjút is közöl beszámolójában, egy rövid beszélgetést Bartókkal, amelyben Bartók a közreműködők munkájáról igen elismerően nyilatkozik.

Dohnányi mindezt nagyon rossznéven vette tőlem, és hosszú időn át még a köszönésemet sem fogadta.

...Amennyiben a hely engedi, szeretném, ha közlésem szóról szóra így jelenne meg, mert ez véglegesen tisztázza a Cantata profana bemutatójának körülményeit.

őszinte barátod
Vaszy Viktor

Eddig szól a levél. Vajon mi is történt itt? Nem kevesebb, mint az, hogy Dohnányi Ernő hatalmi szóval elvette nemcsak Vaszy-tól a Cantata profana ősbemutatójának lehetőségét, fáradtságos, verejtékes munkájának egyetlen, jól megérdemelt jutalmát -, de ezzel egyúttal a Székesfővárosi Zenekart is megfosztotta attól, hogy e hatalmas alkotásnak első nyilvánosság elé vitele az utókor előtt a zenekar nevéhez fűződjék. Az operai filharmóniai előadás számít ősbemutatónak, amellyel azonban Bartók, a fenti levél szerint, elégedetlen volt. Viszont a Székesfővárosi Zenekar által 1936. december 10-én Vaszy vezényletével előadott Cantata profana volt - Bartók elismerő szavainak értelmében - az igazi, hiteles tolmácsolás, amely így a művet a zenetörténet és zenetudomány szempontjából kellő megvilágításba helyezi. Ez volt a tulajdonképpeni bemutató, és az egyes sajtó-reflexióknak is ez volt a hangsúlya.

A sajtóbeszámolókat terjedelmük miatt természetesen nem közölhetem teljes egészükben. De a Pesti Napló és az Esti Kurir napilapok megemlékezéseiből ennek ellenére is kellőképpen fogok idézni, mert teljesen megvilágítják ennek a Székesfővárosi Zenekar közreműködésével lezajlott zenei eseménynek igazi zenetörténeti jelentőségét.

Fontosabb részletek a beszámolókból:

Pesti Napló, 1936. december 11. (A cikk írója Tóth Aladár, az Operaház későbbi igazgatója.)

A Népművelési Bizottság Bartók-estje.

...A csütörtöki Bartók-est legnagyobb, mondhatnánk korszakalkotó érdeme, hogy eljuttatta Bartók hangját ahhoz a magyar réteghez, amelyet eddig politika, iskola, társadalmi nevelés és "társaságbeli ízlés" mesterségesen tartott távol az élő magyarság igazán életet jelentő nagyságaitól, egy Adytól, Babitstól, Móricztól, Kodálytól és különösen Bartóktól...

...Népművelési Bizottságunk sok sikerült koncertet rendezett már működése során. Liszt Ferenc társaságunk is sok díszhangversenyhez, ünnepi estéhez verbuvált "előkelő, ünneplő közönséget". De volt-e közöttük csak egynek is olyan tomboló, általános közönségsikere, mint éppen a két "modern"-nek híresztelt ősi zseni: Bartók, vagy egy előző alkalommal Kodály koncertjének! A mostani Bartók esten jóformán ugyanannyit tapsoltak, mint amennyit muzsikáltak. A közönség, amely most a Cantata profanát ünnepelte, számtalanszor szólította pódiumra, és mindannyiszor valóságos üdvrivalgással fogadta a Szerzőt.

"Cantata profana". Mert ennek az estnek műsorán nemcsak Bartók "könnyebben érthető" fiatalkori művei szerepeltek. Nemcsak az első zenekari szvit, nemcsak a zongora-rapszódia, amelynek koncertáló szólamát maga Bartók játszotta. Ez a műsor a gyönyörű "Két kép"-en keresztül egyenesen Bartók "legforradalmibb", legnehezebb fajsúlyú remekéhez, a Cantata profanához vezetett bennünket. A hallgatókat olyan mélyen és teljesen magával ragadta ez a remekmű, hogy csak a muzsikusokon-énekeseken múlott az egész kantáta "da capo" megismétlése.

Muzsikusok, énekesek! dehogy feledkezünk meg róluk, a lelkes, odaadó, nagyszerű előadókról! És mindenekelőtt lelkesedésben, odaadásban párját ritkító vezetőjükről: Vaszy Viktorról! Hogy ez a felejthetetlen hangverseny létrejöhetett, az kétségkívül ennek a kitűnő fiatal karmesternek az érdeme. A filharmonikusok hangversenyére, a premierre, csak "betanította" a rendkívül nehéz kórus-partitúrát. Most azonban ő maga vezényelte, és ez az előadás művészi átélésben és technikai kivitelben egyaránt felülmúlta a filharmonikusok bemutatóját!

Hogy a Palestrina kórus ezúttal önmagát múlta felül, azt megértjük, hiszen hivatott, állandó vezérének gondos, lelkesítő betanítójának intését követte. Azonban Vaszynak nem állott rendelkezésére az ország első zenekara. Neki a Székesfővárosi Zenekar nagyrészt csak műkedvelő együttesével kellett megfelelnie a Bartók-partitúra roppant igényeinek. Viszont ez a fiatal zenekar olyan páratlan ambícióval dolgozott, hogy arról példát vehet az ország első zenekara is... Fáradozását ezért a legszebb, legmegérdemeltebb siker jutalmazta...

...A "Cantata profana", az örök szabadságnak ez a grandiózus himnusza, ezen az estén művészt, zenészt-énekest, közönséget egyaránt felszabadított. Egyike volt ez a hangverseny azoknak a pillanatoknak, amikor a magyarság új, nagy lélegzetet vehet, teleszívhatja lelkét egy diadalmas jövővel terhes élet friss, éltető levegőjével. - (T-th)

Esti Kurir, 1936. december 12. (A cikk írója Fodor Gyula)

Bartók est.

Az évad egyik legjelentősebb zenei ünnepének volt a színhelye csütörtök este a Vigadó: a Székesfővárosi Népművelési Bizottság Bartók estet rendezett, s ezen az esten, többek között, előadták a Cantata profanát is. Nem emlékszünk rá, mikor rendezett Bartók-estet a Filharmóniai társaság, vagy a Hangversenyzenekar (a néhány éven át működő B.H.Z.), sőt a Zeneművészeti Főiskola sem mutat példát a világ egyik legnagyobb zeneköltőjének tiszteletében. Ezentúl talán másként lesz. A Népművelési Bizottság Bartók-estje ugyanis egész sor érdekes tanulsággal szolgált.

1. Kiderült, hogy Bartók költészete iránt ma már akkora az érdeklődés, hogy az érdeklődőkkel könnyű megtölteni a Vigadó valamennyi termét, folyosóját, erkélyét.

2. Bartók műveiről az a hit van elterjedve, hogy előadásuk rendkívüli feladatok elé állítja a művészeket. Ez igaz is. De lelkes és ihletett karmester kitűnően meg tudja oldani ezeket a rendkívüli feladatokat, még akkor is, ha együttese részben műkedvelőkből áll. Mert az igazi interpretáló tehetség lelkesítő hatású, s a feladat rendkívülisége arra indítja a művész-együttest, hogy önmagát múlja felül, amint ezt a Székesfővárosi Zenekar csütörtöki szereplése is mutatja.

3. Azt is szeretik hangoztatni, hogy Bartók újabb művei még nem számíthatnak megértésre a közönség szélesebb rétegeinél. Nos: a csütörtöki Bartók-est közönsége nem szakemberekből került ki, bár sokan voltak a hallgatóság soraiban muzsikusok is. És ez a közönség intuíciójával (belső meglátásával) át tudta hidalni azt a távolságot, amely lelkiségét Bartók költészetétől elválasztja. A Cantata profanát, Bartók legújabb "legnehezebben megközelíthető" művét olyan tomboló ujjongással fogadta, amilyen csak a lángész megérzésének, felismerésének nyomán robban ki a tömegből...

...Az est a "Két kép" előadásával kezdődött, a Cantata profanával folytatódott. Majd Bartók előadta a Rapszódiát, ráadásul az "Este a székelyeknél", befejezésül pedig az Első szvit műveket hallottuk.

Vaszy Viktor vezényelt, legkiválóbb karmestereink egyike, az új magyar költőket az ő tolmácsolásában halljuk legszívesebben. Benne él Bartók világában, s ezt a világot életre is tudja kelteni. Kórusa: a Palestrina kórus remekelt. Rösler Endre még tökéletesebben szólaltatta meg példátlanul nehéz énekrészét, mint a Cantata filharmóniai bemutatóján, melynél jóval sikerültebb volt a csütörtöki. A bariton részt Hámory Imre énekelte hatásosan, de a zenekar is kitett magáért. A közönség nem tudott betelni Bartók zenéjével: a szünetekben is zúgott a taps.

Megkérdeztük Bartók Bélát, meg van-e elégedve a Cantata profana előadásával? Ezt felelte:

- Nagyon. Vaszy, a kórus, és Rösler jó munkát végeztek. Hámory is megállta a helyét.

- És a zenekar?

- Bevallom, kevesebbet vártam. Meg vagyok velük elégedve!

*

Muzsikus nem kaphat ennél nagyobb kitüntetést.

(F. Gy.)

A következő, december 20-i hangversenyt Ferencsik János vezényelte. A hangverseny illusztris vendégművésze Kresz Géza volt, aki Beethoven hegedűversenyét játszotta. Veres Sándor "Divertimento"-ja, és Schumann IV. szimfóniája egészítette ki a műsort.

Az 1937. évet kiemelkedő hangversennyel kezdtük. A Népművelési Bizottság a Liszt Ferenc társasággal karöltve fiatal magyar művészek bemutatkozó hangversenyét rendezte meg január 7-én. Ebből az alkalomból egészen röviden ismertetjük a közreműködő fiatal művészek eddigi pályafutását. A hangversenyt Bor Dezső, majd pedig Solti György vezényelte.

Gluck: Iphigenia Aulisban nyitánya után Joh. Seb. Bach E-dur hegedűversenyét Lengyel Gabriella adta elő. (Hubay Jenő mesteriskolájában 15 éves korában megszerezte az állami művészi oklevelet. Először 10 éves korában lépett a nyilvánosság elé, s azóta gyakran szerepel hangversenyeken.)

Schubert: "Margit a rokka mellett" és Mozart: Pamina áriáját a "Varázsfuvolá"-ból Korponay-Korpás Valéria énekelte. (Ma az operai tanszak évfolyamán P. Malecky Bianca tanítványa.)

Löwe: Az óra, és Haydn: Recitativo és ária az "Évszakok" c. oratóriumból áriákat Littasy György énekelte. (Hegedűsnek, majd gordonkásnak készült. 1932-ben dr. Molnár Imre ének növendéke lett. Ez idő szerint a Zeneművészeti Főiskola akadémiai tanfolyamának utolsó esztendejét végzi.)

Mendelssohn: g-moll zongoraversenyét Meiszner Lujza játszotta. (A kis 13 éves előadó kivándorolt magyar szülőktől Amerikában született 1924-ben. Négy éves korában zongorázni kezdett, s ötéves korában szülővárosának, St. Louis-nak nagy hangverseny-termében, a Baldwin-teremben lépett fel. Apja, a kitűnő fuvolaművész, a Székesfővárosi Zenekar aktív tagja, felismerve a gyermek nagy tehetségét, családjával hazajött, hogy gyermeke a budapesti Zeneművészeti Főiskolán tanulhasson. Meiszner Lujza így hatéves kora óta a Főiskola növendéke, s ma Székely Arnold vezetésével folytatja zongora-tanulmányait.)

Donizetti: Lammermoori Lucia nagyáriáját és Adam: Bravurvariációk-at Gyurkovics Mária énekelte. (Mint a Székesfővárosi Felsőbb Zeneiskola növendékét Jászó Vilmosné vezette be énektanulmányaiba. Innen a Zeneművészeti Főiskolára került dr. Molnár Imre vezetése alá. Az Operabarátok Egyesületének ösztöndíjával a folyó évben a Főiskola opera-tanszakának utolsó évfolyamát végzi.)

Schubert V. szimfóniáját Solti György vezényelte. (Középiskolai tanulmányainak elvégzése után a Zeneművészeti Főiskola növendéke lett. A Főiskolán a zongora- és zeneszerzés tanszakokat mint Székely Arnold, dr. Dohnányi Ernő, illetőleg Siklós Albert növendéke végezte. 1932 óta az Operaház korrepetitora.)

Mit ír erről a koncertről A ZENE? "Fiatal tehetségek mutatkoztak be a Székesfővárosi Zenekar január eleji szenzációs hangversenyén. Erre a koncertre sokszor fogunk hivatkozni a jövőben, amikor remélhetőleg sorra beteljesülnek azok a reménységek, amelyeket a műsoron szereplő nagyon tehetséges ifjú művészekhez fűzünk. Az egész névsort ideiktathatjuk. Egyik nagyobb meglepetés volt, mint a másik. Solti György, fiatal karmester Schubert V. szimfóniáját meglepő fantáziagazdagsággal tolmácsolta. Lengyel Gabriella, a már sokszor méltatott ifjú hegedűművésznő, Meiszner Lujza, a feltűnő pianisztikus adottságokkal megáldott költői lelkületű kis művész, és a kitűnő hangú énekesek: Gyurkovics Mária, Korponay-Korpás Valéria és Littasy György a ragyogóan sikerült est férfiszólistája, mindannyian rászolgáltak a közönség lelkes ünneplésére."

A következő, január 17-i hangverseny szólistája Herz Lili zongoraművésznő Csajkovszkij b-moll zongoraversenyét játszotta; Hildegard von Krafft müncheni hegedű-művésznő Mozart D-dur hegedűversenyét adta elő. Kadosa Pál első Divertimento-ja, és Mendelssohn IV. (olasz) szimfóniája hangzott még el a hangversenyen, amelyet Bor Dezső vezényelt.

A február 2-i rendkívüli hangversenynek Rajter Lajos volt a karnagya, szólistái pedig Országh Tivadar hegedűművész, és Damokos László zongoraművész. Országh Tivadar műsora: Mozart: A-dur hegedűverseny, Beethoven: F-dur románc, Schubert: "Konzertstück D-dur" (bemutató előadás), majd szünet után Rózsa Miklós: Északmagyarországi paraszt-dalok és táncok, Ország Tivadar: Magyar táncok. Damokos László Csajkovszkij b-moll zongoraversenyét játszotta.

A tizedik hangversenyt február 7-én Fleischer Antal vezényelte. Kodály Zoltán: "Budavári Te Deum"-a, és Beethoven IX. szimfóniája volt műsoron. Szólisták: Báthy Anna, Basilides Mária, Rösler Endre, Kálmán Oszkár, valamint a Palestrina-kórus.

Február 18-án Albert van Raalte, a holland rádió főzeneigazgatója állt a Székesfővárosi Zenekar élén. Albert van Raalte zenei tanulmányait Steinbach-nál, és a magyarországi születésű Nikisch Arturnál végezte Kölnben és Leipzigben. Mint karnagy sok sikert aratott Német-, Angol-, Olaszországban és Belgiumban. Érdekes műsorán Beethoven III. szimfóniája, Alex Voormollen (Rotterdam) "Viva Carolina" nyitánya, Schumann a-moll zongoraversenye és Kodály Zoltán Háry János szvitje szerepelt. A zongoraversenyt Fischer Annie adta elő.

Ezt követően február 28-án a Magyar-Osztrák Társaság és a Népművelési Bizottság rendezésében Osztrák-hangverseny volt. Fővédnöke Eduard v. Baar-Baarenfels, Ausztria budapesti követe. Vezényelt Rudolf Nilius, a bécsi Zeneművészeti Főiskola tanára. A műsor: Bruckner VII. szimfónia; Hans Friebeis: két dal; Hugo Wolff: dal, énekelte Eyssen Irén; Schubert: Menuette, Ländler, Walzer (Nilius feldolgozás); Joseph Rinaldini (Bécs): "Liebeslied im Herbst", Joseph Marx: két dal, énekelte Eyssen Irén; és végül Strauss: "Wein, Weib, und Gesang" keringő. Az énekkari részt az Elektromos Művek Dalköre adta elő.

A következő hangversenyünk ismét piros betűs ünnepi est volt: a Népművelési Bizottság és az Országos Liszt Ferenc Társaság hangversenye a Collegium Hungaricum Szövetség bevonásával. Ezt a magyar szerzők bemutató hangversenyét Kenessey Jenő vezényelte. Közreműködők: Molnár Anna hárfaművésznő, dr. Imre Vince operaénekes, Országh Tivadar hegedűművész, és a Dunakeszi MÁV Magyarság Férfikar. Az est műsora:

Gárdonyi Zoltán:       Ünnepi nyitány (1937)
Szita Oszkár: Poéme, nagyzenekarra, vezényli a szerző
Pongrácz Zoltán: Burleszk
Rajter Lajos: Ünnepi zsoltár tenor-szólóra, férfikarra és zenekarra (1936)
Farkas Ferenc: Concertino hárfára és kis zenekarra (Molnár Anna)
Veress Sándor: Ária hegedűre és zenekarra (1937) (Országh Tivadar)
Kenessey Jenő: Falusi képek (Derengés, Gyermekek játéka, A falu tánca)
Tóth Dénes: Andante és Allegro (1937)

A ZENE írja erről a hangversenyről: "Nemes missziót teljesített a Székesfővárosi Népművelési Bizottság, midőn a Collegium Hungaricum Szövetség és a Liszt Ferenc Társaság bevonásával fiatal magyar szerzők bemutató estjét rendezte meg Kenessey Jenő avatott vezényletével. Elsősorban Farkas Ferenc Concertino-járól kell megemlékeznünk, mely ennek a nagy jövőjű ifjú muzsikusnak új állomást jelent eddigi fejlődésében. Nagy tetszést aratott Kenessey Jenő "Falusi képek" c. tetszetős szvitje, és Veress Sándor hegedűáriája, amely nemes ívű dallamosságával tűnt fel. Rajter Lajos ünnepi zsoltára komoly készültségről és őszinte ihletről tett tanúságot. Gárdonyi Zoltán nyitánya, Szita Oszkár Poeme-je és Tóth Dénes "Andante és Allegro"-ja egészítették ki a tartalmas, szép műsort. Molnár Anna nagy készültséggel hárfázott, Imre Vince és Országh Tivadar dicséretre méltó ambícióval karolták fel ifjú kollégáik ügyét."

A tizenötödik hangversenyen, Bor Dezső vezénylésével március 21-én bemutatták Geszler György Petőfi-szvitjét. Országh Tivadar Mendelssohn hegedűversenyét adta elő. Brahms II. szimfóniája volt a záró szám. A hangverseny folyamán még az új magyar egyházi zenéből hangzottak fel kórus-részletek Bárdos Lajos zeneművészeti főiskolai tanár vezényletével és a Budai Cecilia-Kórus közreműködésével.

Ugyancsak március 21-én volt a La Fontaine Irodalmi Társaság által rendezett Puskin emlék-matiné, amelynek keretében a Székesfővárosi Zenekar Bor Dezső vezényletével Csajkovszkij, Glazunov, és Rimszkij-Korszakov műveket játszott. Az emlék-matiné színhelye a Zeneművészeti Főiskola kamaraterme volt.

Április 4-én Bor Dezső vezényletével megtartott hangversenyen Deák László zongoraművész Beethoven Esz-dur zongoraversenyét adta elő. A műsor további számaiban Kósa György: Mese-szvitje, Mozart: Così fan tutte nyitánya és Csajkovszkij IV. (f-moll) szimfóniája hangzott fel.

A magyar zeneszerző-gárda idősebb és legidősebb korosztálya is szóhoz jutott a Székesfővárosi Zenekar évadzáró hangversenyén, április 25-én. Hubay: Falu rossza nyitánya, Bartók: Magyar parasztdalok, Kodály: Nyári este, Dohnányi: Szimfonikus percek, Weiner: Concertino c. sokszor méltatott művei mellett újdonság is szerepelt a műsoron: Siklós Albert "Elégiá"-ja, mely nyomasztóan komor hangulatával lenyűgözte a hallgatóságot. A vezénylő Rajter Lajos igen kitűnően interpretálta az érdekes műsor minden egyes számát, és külön dicsérettel kell megemlékeznünk a nagyon kitűnő Gergely Lászlóról, aki négy nap alatt tanulta be Weiner nem könnyű Concertino-jának zongora-szólamát, váratlanul beugorva a lemondó olasz zongoraművésznő helyébe.

Május 8-án a Zeneakadémián Graber Lajos szerzői estjén maga a szerző vezényelte a Székesfővárosi Zenekart.

Budapest Székesfőváros Felsőbb Zeneiskolájának 25 éves fennállása alkalmából április 20-án rendezett ünnepi hangverseny keretében került bemutatásra Farkas Ferencnek Madách: "Az Ember Tragédiájá"-hoz írt szvitje - vezényelte a szerző -, és Geszler György formás, sok színérzékkel megkomponált D-dur zongoraversenye, előadta K. Comensoli Mária tanárnő. Beethoven Esz-dur zongoraversenyét játszotta Földesyné Hermann Lula tanárnő, vezényelt dr. Horusitzky Zoltán. Végül Mozart: a) Regina coeli, b) Litaniae Lauretanae, c) Dixit Dominus vegyeskarokat Sauerwald Géza tanár vezényelte.

A nyári évadban a hagyományos szabadtéri hangversenyek sorozata következett augusztus 31-ig.

Dohnányi Ernő 60. születési évfordulója alkalmából nagy és lelkes közönség hallgatta végig a Székesfővárosi Zenekarnak a Károlyi kertben rendezett ünnepi hangversenyét. Dohnányi fisz-moll szvitje, "Moments musicaux" átirata, Pierette fátyola szvitje, és a Ruralia Hungarica volt műsoron; minden egyes számot tomboló tapsvihar kísért.

A XIV. évad hangverseny-statisztikája:

Vigadó 15 hangverseny
Zeneakadémia 4 hangverseny
Sétahajó 1 hangverseny
Iparcsarnok 22 hangverseny
Károlyi kert 20 hangverseny
Városmajor 22 hangverseny
Összesen 84 hangverseny


XV. (jubileumi) évad
1937-1938


Méltó keretek között indította meg ünnepi hangversenyek sorozatát fennállásának 15. évfordulója alkalmából a Népművelési Bizottság és a Székesfővárosi Zenekar. Beethoven összes szimfóniáin kívül a Missa Solemnis, Mozart: Requiemje, Kodály: Budavári Te Deum, Kodály: Galántai táncok, Siklós: III. szvit, Bach-Weiner: Toccata, Farkas Ferenc: Táncjáték szvit, Bartók: I. szvit, Respighi: Róma négy kútja, stb. hirdette a műsor tervezet.

Az őszi évad megkezdése előtt a Ceglédi u. 30. szociális telepen, az ott lakó munkás-családok számára, a telep udvarán népszerű hangversenyt adott október 3-án a Székesfővárosi Zenekar Bor Dezső vezényletével.

Október 17-én, az évadnyitó hangversenyen Országh Tivadar Magyar ünnepi nyitánya volt a megnyitó szám. A hangverseny folyamán előadásra került Beethoven I. szimfóniája, Kodály: Galántai táncok c. műve, César Franck: Szimfonikus változatok zongorára és zenekarra (a zongora szólamot játszotta Blaha Márta), Hengerits Ilona két áriát énekelt. A hangversenyt Bor Dezső vezényelte.

Magyar hangverseny következett október 27-én, Fleischer Antal vezényletével. E hangverseny kiemelkedő száma Bartók Béla közreműködése volt, aki "Rapszódia zongorára és zenekarra" művének zongoraszólamát játszotta, Erkel: Csobánc nyitánya, Dohnányi: Ruralia Hungarica-ja, és Goldmark: Falusi lakodalom szimfóniája volt még a műsoron.

November 7-i hangversenyünkön egy fiatal magyar karmester állt a zenekar élén: Horváth Károly (1908, Pozsony. Zenei tanulmányait a nagykanizsai Városi Zeneiskolában kezdte Vassay Jánosnál, a Zeneművészeti Főiskolán fejezte be Siklós Albert és Unger Ernő tanároknál). Műsora a következő volt: Mozart: La finta giardiniera, nyitány; Mozart: Német táncok; Vannay János: Koldus herceg dala; Bizet: Carmen, Micaela áriája és Gounod: Faust, ékszerária, énekelte Korponay-Korpás Valéria; Siklós III. szvit; Beethoven: II. szimfónia.

November 21-én ismét vendég-karmester vezényelte a zenekart: Páloss Marcell. Műsora: Bach-Weiner: Toccata C-dur, Beethoven: III. (Eroica) szimfónia, továbbá Huszka Rózsi vendégszereplésével: Kodály: Várj meg madaram, A csitári hegyek alatt, és Beethoven Fidelio-jából egy ária, végül Wagner: Tristán és Izoldá-ból Előjáték és Izolda szerelmi halála.

A közelmúltban elhunyt Liber Endre alpolgármester emlékezetére december 3-án Mozart Requiem-jét vezényelte Karvaly Viktor, székesfővárosi zenei szakfelügyelő. Közreműködött Báthy Anna, Budanovits Mária, Rösler Endre, Kóréh Endre, a Székesfővárosi Énekkar, továbbá Szakolcai Riegler Endre orgonaművész, aki Liszt Ferenc gyászódáját adta elő orgonán.

December 12-én Kenessey Jenő vezényelte a Székesfővárosi Zenekart a következő műsorral: Berlioz: Benvenuto Cellini, nyitány; Farkas Ferenc: Táncjáték szvit (bemutató); Darius Milhaud: zongoraverseny (bemutató), játszotta Jeanne Manchon-Theis zongoraművésznő (Páris); Poulenc: Concert champetre (bemutató), előadta Jeanne Manchon-Theis. Végül: Beethoven: IV. szimfónia.

December 17-én népszerű műsort vezényelt a városmajori kultúrházban Bor Dezső.

1938. január 9-én többek között Bartók I. szvitjét, valamint Beethoven V. szimfóniáját Bor Dezső vezényelte. Közreműködött Fatima Djémilé de Benekowski operaénekesnő, aki Verdi: Aida-áriáját és Schubert: Erlkönig c. dalát énekelte.

Geszler György szerzői estje január 13-án volt. Erről A ZENE az alábbiakban emlékezik meg:

"A fiatal zeneszerző gárda ismert tagja, Geszler György összefoglaló képet nyújtott eddigi alkotó művészetéről folyó hó 13-án, a Zeneművészeti Főiskola nagytermében tartott zenekari szerzői estjén. A Liszt Ferenc ösztöndíjat nyert komponista sok értéket árult el. Alkotásait lendület, formaérzék, kifejező erő jellemzi. Bár programzenész; de művei sohasem üres utánzatok, hanem mélyebb értelmet rejtenek magukban.

(Műsor: Szent György lovag, nyitány; zenekari dalok: Őszi tilinkózás, A vörös malom; zongoraverseny, D-dur; Hódolat Liszt Ferencnek (zongorára); Gépetűdök: Búgócsiga, Szeptimák, Sinek felett (zongorára); öt Petőfi költemény nagyzenekarra.)

Minden művéből valami meghasonlottság árad: a művész szükségszerű meghasonlása a korral. De ez nem jelent nála lemondást, mint a késő romantikusoknál, hanem küzdést. Ezt a bízó küzdést érezzük a Szent György lovag nyitányában is, amely kompozíció egyébként a szerző legsikerültebb alkotása...

Az est műsorán még a "Hódolat Liszt Ferencnek" c. zongora-kompozíció és az egytételes zongoraverseny is szerepelt; a művek sorát a hangulatos "Petőfi-szvit" zárta le. A sikerekben gazdag koncertet, melynek két szólistája: a virtuóz technikájú K. Comensoli Mária és a széphangú Varga Livia volt, Bor Dezső vezényelte nagy hozzáértéssel (H.)".

A következő hangversenyt, január 23-án, ugyancsak Bor Dezső vezényelte. Respighi: Róma Kútjai c. szimfonikus költeménye, Rachmaninov c-moll zongoraversenye (előadta C. Erőss Klára) és Beethoven VI. szimfóniája hangzott el.

Ismét A ZENE hangverseny-krónikájából idézünk: "A Palestrina-kórus előadásában, Vaszy Viktor vezénylete mellett, hallottuk február 3-án este a Vigadóban Beethoven: Missa Solemnisét. A hatalmas feladat mind a karmestert, mind a kórust a legnagyobb képességeik latbavetésére ösztönözte. Örömmel állapítjuk meg, hogy a nagy feladattal sikeresen birkóztak meg. Külön elismerés illeti meg a Székesfővárosi Zenekart, amiért a szokatlanul nehéz zenekari szólamokat a nemes muzsikához méltó művészettel szólaltatta meg. (H.)". - Az est szólistái: Báthy Anna, Basilides Mária, Rösler Endre és Kálmán Oszkár, az Operaház művészei voltak.

Február 13-án Boldis Dezső vezényelte a Székesfővárosi Zenekart. Wagner: Nürnbergi mesterdalnokok nyitány, Tóth Dénes: Poéme lirique, Kazacsay Tibor: Álomország szvit, és Beethoven: VII. szimfóniája voltak a zenekari számok. Tamás Ilona Weber: Bűvös vadász c. operájából Agátha áriáját és Hámory Imre Leoncavallo: Bajazzok-prologját, valamint Erkel: Bánk-bán Bordalát énekelte.

A Székesfővárosi Felsőbb Zeneiskola évi zenekari estjét február 15-én rendezte a Székesfővárosi Zenekar közreműködésével a Vigadóban. Vezényeltek: dr. Horusitzky Zoltán, Sauerwald Géza, Farkas Ferenc, és dr. Galántay Jenő tanárok.

Február 27-én Ferencsik János vezényelte a Székesfővárosi Zenekart. Műsorán a következő művek szerepeltek: Händel: Concerto grosso, c-moll, Beethoven: VIII. szimfónia, Weiner: Farsang, Barraud: szvit, Beethoven: III. Leonora nyitány.

A Székesfővárosi Zenekar fennállásának 15. éves jubileuma

Március 10-én, a zenekar fennállásának 15. évfordulója alkalmából rendezett ünnepi díszhangversenyen Bor Dezső vezénylése mellett szólaltak meg a műsor egyes számai: Erkel: Magyar ünnepi nyitány, Ravel: Concerto zongorára és zenekarra, és Beethoven IX. szimfóniája. Szólisták voltak: Gilles Guilbert zongoraművész (Páris), Tamás Ilona, Dósa Mária, Sárdy János, Hámory Imre operaházi tagok, és a Palestrina kórus. Idézzük A ZENE tudósítását:

"Folyó hó 10-én este ünnepi díszhangverseny hangzott el a Vigadóban. A Budapesti Népművelési Bizottság és a Székesfővárosi Zenekar tartotta 15 éves működésének jubileumi hangversenyét.

A hangverseny, amelyen a főváros kulturális életének igen sok vezető személyisége jelent meg, nemcsak a két intézmény jubileuma volt, hanem egyúttal kimagasló zenei eseménye is az ezidei hangversenyévadnak. Az idei nagy zenei "attrakciók" mellett előkelő helyet foglalt el a jubiláris koncerten elhangzott Kilencedik szimfónia. Beethovennek ezt a felülmúlhatatlan remekművét nagyvonalú előadásban, elmélyült beethoveni szellemben hallottuk. Mind a Palestrina Kórus, mind a Székesfővárosi Zenekar megerősítette azt a sokszor hangoztatott állítást, hogy hivatása magaslatán álló testület, mely a magyar népművelés terén pótolhatatlan szerepet tölt be.

A műsor első felében Erkel: Magyar ünnepi nyitányát, majd Ravel zongoraconcertóját hallottuk a kitűnő francia zongoristának, Gilles Guilbert-nek interpretálásában.

A jubiláris koncert közönsége a magasrendű élvezetet hálás ovációkkal köszönte meg, melyek elsősorban az est karmesterének, a zenekar lelkes és fáradhatatlan vezetőjének, Bor Dezsőnek szólottak. Az ő tizenötévi kemény munkájának volt a jutalma a magas nívójú ünnepi hangverseny. A kiváló karmester a Kilencedik szimfónia tolmácsolásával azonban nemcsak azt mutatta meg, hogy elsőrendű zenekarnevelő, hanem azt is, hogy igazi művész.

Dicséret illeti a szimfónia utolsó tételében közreműködő fiatal szóló-énekeseket: Tamás Ilonát, Dósa Máriát, Sárdy Jánost, és Hámory Imrét. Kifogástalanul töltötték be szerepüket. Üde csengésű hangjuk, lelkes énekük kitűnően beleillett a mű izzó hangulatába.

Helyesen cselekszi a Népművelési Bizottság vezetősége, hogy fiatal erőket bíz meg ilyen nemes feladatokkal. A fiatal magyar művészeknek igen nagy szükségük van erre a felsőbb bizalomra és pártfogásra. A Népművelési Bizottság ezzel a cselekedetével is kifejezésre juttatta azt a régi álláspontját, hogy a fiatal magyar tehetségek felkutatása és felkarolása egyike legfontosabb kulturális kötelességének. Ennek a kötelességnek a Bizottság a Székesfővárosi Zenekar közreműködésével rendezett tervszerű hangversenyeivel százszázalékosan eleget tesz, amiért külön elismerés és tisztelet illeti a Népművelési Bizottság nagykoncepciójú vezetőjét: Novágh Gyulát."

Ugyancsak A ZENÉ-ben olvashatjuk Novágh Gyulának "A Székesfővárosi Zenekar 15 évi munkája és annak jelentősége" című cikkét.

"A Székesfővárosi Zenekar fennállásának 15. évfordulóját ünnepeljük. Tizenöt évvel ezelőtt a zenei műveltségű fővárosi alkalmazottaknak a zeneművészet iránt érzett őszinte szeretete és szociális lelkülete alakította meg a Székesfővárosi Zenekart és azóta is a törhetetlen lelkesedés, az áldozatkészség, és a szépnek igaz szeretete tartja fenn azt. A céltudatos és tervszerű hangversenyműsorok és a Zenekarnak egyre fejlődő művészi színvonala, a filléres helyárak, a közszeretetben álló, A ZENE c. folyóirat nagyszerű műsormagyarázatai és népszerű cikkei ezt a népművelő akciót a főváros zenei életének egyik legfontosabb, megbecsült és hiánypótló intézményévé avatta. A fiatal muzsikus nemzedéknek a Zeneakadémia elvégzése után a rádióval párhuzamosan ez az intézmény a legodaadóbb és legjelentősebb támogatója. Ennek a támogatásnak ma már erkölcsi hitele is van, mert a fiatalok szereplését nem a protekció, a társadalmi összeköttetés, hanem egyedül csakis a tehetség, a rátermettség biztosítja. Nem véletlen az, hogy Szabó Lujza, Fischer Anni, Orosz Júlia, felvinczi Takács Alice, Farnadi Edith, Réthy Eszter, Eyssen Irén, Lengyel Gabriella, Gyurkovits Mária, Kovács Ilonka, Vaszy Viktor, Kókay Rezső, Doráti Antal, Ferencsik János, Faragó György, Pázmány György, Farkas Ferenc, Losonczy György, Vincze Ottó, Kenessey Jenő, Kadosa Pál, Veress Sándor, Pongrácz Zoltán, Gárdonyi Zoltán és még igen sokan, akik a ma zenei életének már jelentős tényezői, vagy a jövőnek jogos reménységei, kevés kivétellel a Székesfővárosi Zenekar hangversenypódiumáról indultak el felfelé ívelő pályájukon.

Nem jelentéktelen teljesítmény az sem, hogy a Székesfővárosi Zenekar 15 év alatt 505 zeneszerző műveiből alakította ki műsorát. A 15 év alatt 1936 mű került bemutatásra és ezek közül 668 (34,5 %) magyar zeneszerző műve volt. Ez a 668 magyar zenemű 1908 alkalommal szerepelt műsoron.

Az első 10 évben 971, az utóbbi 5 évben 453, tehát összesen 1424 hangversenyt adott a Székesfővárosi Zenekar.

A hangversenyeknek eme rendkívül nagy száma adja meg a Székesfővárosi Zenekar működésének másik igen nagy jelentőségét. Ez az akció, mint azt dr. Sipőcz Jenő, Budapest Székesfőváros néhai főpolgármestere éleslátással előre megírta: "...a szépre és jóra fogékony lelkek önművelődésének új útját nyitotta meg, amely lehetővé teszi, hogy a mindennapi küzdelemben elfáradt emberek pihenő óráikat különösebb anyagi megterhelés nélkül a legnemesebb szórakozásnak, a zenének szentelhessék."

A fővárosi népművelés és a Székesfővárosi Zenekar hangversenyeinek és művészi hitelének híre az ország határán túlszállt. Neves külföldi karmesterek és szólisták felfigyeltek a Székesfővárosi Zenekar művészi teljesítményére, és egyfelől a Népművelési Bizottságnak a Budapesten székelő külföldi követségek útján közvetített kérésére, részben közvetlenül, készséggel szerepeltek a hangversenyeken. Hogy kik? Arról tájékoztatást ad az alábbi névsor:

Karmesterek: Félix Weingartner, Cesare Nordio, Oreste Piccardi, Rudolf Nilius, Sergio Failoni, Constant Lambert, Odd Grüner-Hegge, Hilmar Weber, Tor Mann, Albert van Raalte.

Zongoristák: Mykischa Taras, (ez a fiatal ukrán művész nyerte el az egyik Liszt-emlékversenyen előadott A-dur versenymű eljátszásával a 2. díjat), Jane Courtland, William Murdoch, Robert Riefling, Heinz Jolles, Marcell Maas, Guillaume Mombaerts, Eli Miller, Paul Wittgenstein, Jeanne Manchon Theis, Gilles Guilbert.

Hegedűsök: Rafael Silbermann, Mina Raymondi, Hildegard von Krafft, Anita Kubelik, Robert Soëtens.

Gordonka: Gaspar Cassado.

Énekesek: Kerstin Thorborg, Martha Arder, Alexander Arder.

Egészen bizonyos, hogy a főváros közönsége megértette a Népművelési Bizottság törekvéseit, és megszerette a Székesfővárosi Zenekar kitűnő műsorú hangversenyeit. Igazolja ezt a hangversenybérlők számának évről-évre való emelkedése. Ebben a hangversenyévadban a Pesti Vigadó nagyterme ülőhelyeinek több mint kétharmad részét már bérlő törzsközönség foglalja el, és az idei évad minden egyes hangversenye "telt ház" előtt zajlott le.

A közönség szeretete és ragaszkodása a nyári hangversenyeken is megnyilatkozik. A városligeti Iparcsarnok előtt, a Károlyi kertben és a Városmajor-parkban tartott nyári hangversenyek mindegyikét ezren és ezren hallgatják jó időben, rossz időben egyaránt. Szinte hagyománnyá vált, hogy a karmester és a zenekari tagok pulpitusait a közönség az évadzáró hangversenyeken virágokkal díszíti fel, őszinte, lelkes ovációban részesítve őket.

Hálával és köszönettel kell megemlékeznünk a napisajtóról és a magyar zenekritikusok illusztris tagjairól, akiknek tárgyilagos, de mindenkor jóindulatú kritikái és az akció nemes törekvéseit megértő támogatása nagy mértékben mozdították elő a hangversenyek látogatottságát, de ugyanakkor buzdítólag hatottak a zenekarra is, hogy minél emelkedettebb, minél teljesebb művészetet és műélvezetet nyújtson a közönségnek.

A Székesfővárosi Zenekar működésének hatása ma már a főváros zenei életében igen erősen és előnyösen érezhető. Ez a hatás nemcsak abban nyilvánul meg, hogy a fiatal zeneszerzők az előadásra kerülés reményében írhatják újabb műveiket, hanem abban is, hogy a Székesfővárosi Zenekar hangversenyein keresztül új közönség nevelődött a budapesti hangversenyek részére. Azok, akik éveken át a Székesfővárosi Zenekar hangversenyein megismerték az egyetemes és a magyar zeneirodalom értékeit és a művek megismerésén keresztül a művészi élvezetre való készség és képesség bennük kialakult, egész természetesen idővel az úgynevezett "nagy hangversenyek" állandó látogatói lettek.

A Székesfővárosi Zenekar szolgálatot akar tenni. A gépzene világában az élő zene szeretetét ápolja, mélyíti; a zenei műveltséget terjeszti, vagyis közönséget nevel a legmagasabb zeneművészet számára.

Ezt a hivatását a Székesfővárosi Zenekar legjobb tudásával szolgálta, és reméljük, hogy a jövőben is szolgálni fogja."

---●---

1938. március 10-én, a Pesti Vigadó kistermében, külsőségekben is fényes díszülés keretében került sor a fővárosi Népművelés és a Székesfővárosi Zenekar fennállása 15. évfordulójának megünneplésére. A díszülést dr. Schuller Dezső alpolgármester nyitotta meg, amelyen megjelent a vallás- és közoktatási minisztérium képviseletében báró Wlassics Gyula dr. államtitkár és dr. Antalfia Antal min. tanácsos. A Pázmán Péter tud. egyetem képviseletében dr. Moór Gyula egyet. ny. r. tanár, a Műemlékek Orsz. Biz. képviseletében dr. Gerevich Tibor c. ny. r. tanár, az irodalmi társaságok képviseletében dr. Pintér Jenő c. e. tanár, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola képviseletében dr. Isoz Kálmán, a Nemzeti Színház részéről dr. Németh Antal, a Rádió nevében dr. Hlatky Endre igazgató, a főváros részéről dr. Lamotte Károly alpolgármester, Farkas Ákos, dr. Felkay Ferenc, Király Kálmán, Kovácsházy Vilmos tanácsnokok, dr. Budó Jusztin főlevéltáros, Enyvvári Jenő, a Fővárosi Könyvtár igazgatója, Basilides Mária operaházi tag, és még sokan mások a közéleti vezetők köréből. Az elnöki emelvényen dr. Schuller Dezső alpolgármester, dr. Garancsy László főjegyző, a XIV. ü.o. vezetője, Novágh Gyula igazgató, a fővárosi népművelés vezetője, dr. Huszty (Havlin) Károly főjegyző, a Székesfővárosi Zenekar igazgatója és dr. Ambrózy Kálmán tanácsjegyző foglaltak helyet.

Az alpolgármester megnyitó beszédében többek között hangoztatta: "...A fővárosi népművelés, csak úgy, mint a Székesfővárosi Zenekar hézagpótló intézményekké váltak a főváros életében, és immár elfogultság nélkül állapíthatjuk meg, hogy jelentős tényezői lettek a főváros kultúréletének. Ha visszagondolunk a háborút követő évek zűrzavarára, szellemi romhalmazaira, kifosztott kultúrintézményeire, ma 15 év után erőteljes irányt mutató erkölcsi hitellel bíró intézményekre tekinthetünk.

Nagyon jól tudom, hogy 15 esztendő egy nemzet életében röpke pillanat, de egy-egy intézmény életében az alaprakó, a munkaterület kontúrjait megvonó, a feladatokat kijelölő, a módszereket megalkotó első 15 esztendő sorsdöntő jelentőségű. Ha az alapok nem jók, ha az elgondolások hibásak, abból időálló, fejlődőképes és feladatait teljesíteni tudó intézmény nem igen lehet..."

Az elnöki megnyitó után dr. Garancsy László főjegyző a népművelés 15 esztendejét ismertette. A zenekarról a következőképpen emlékezett meg: "...Itt kell megemlékeznünk a Székesfővárosi Zenekarról, amely 15 év óta színvonalas, gazdag műsorral szolgálja a legnemesebb szórakozást, de főként a magyar zenekultúra terjesztését...A magyar tehetségek egész sora erről a hangversenydobogóról indult el felfelé ívelő pályáján, és a fővárosi lakósság százezres tömege örömest gondol az ingyenes nyári, nemesen szórakoztató hangversenyekre, amelyeket olyan szívesen és hűen látogat..."

Dr. Wlassics Gyula államtitkár beszédében kiemelte: "Melegen köszöntöm a Székesfővárosi Zenekart is, mint a Népművelési Bizottság tevékeny szervét, mely számos próbáját adta lelkes igyekezetének és sok külföldi kulturális kapcsolatával jelentős eredményt ért el. A Székesfővárosi Zenekar különösen azzal szerzett érdemeket, hogy mindenkor a magyar zenészeket és zeneszerzőket igyekezett szóhoz juttatni..."

Dr. Isoz Kálmán, a Zeneművészeti Főiskola főtitkára a következőket hangsúlyozta: "Tisztelt Díszközgyűlés! A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola főigazgatójának és tanárai összességének nevében a Népművelési Bizottságnak hálánkat és elismerésünket fejezem ki. Nem mulaszthatom el, hogy az ugyancsak jubiláló Székesfővárosi Zenekart is üdvözöljem és elismerésünket nyilvánítsam. Három okom is van erre: először az, hogy elismeréssel tartozunk a példaadásért, azért, hogy egy saját erőből, saját elhatározásból alakult művészi együttes miként tudott a nehézségek leküzdésével haladni, fejlődni, előremenni, és a polgármester úr támogatását, védelmét is elnyerni. A második ok: hogy tulajdonképpen a Főiskoláról kikerülő, nagyszámú, és nyugodtan mondhatom, jeles növendék-, művész-, zeneszerző-sereg javarésze az itteni hangversenyek útján került közelebbi ismeretségbe a közönséggel. A hazai zenei művelődésnek ez az útja adott módot és lehetőséget arra, hogy művészetüket bemutathassák, szerzeményeiket előadathassák. A harmadik ok: pedagógiai, mert ez a munka, amit a Zenekar végzett, pedagógiai munka is volt. Egy olyan közönséget nevelt, a közösségben egy olyan csoportot, amelynek talán anyagi módja, vagy időbeosztása nem engedhette meg, hogy más művészi produkciók élvezéséhez hozzájuthasson. Itt nyújtott a Népművelési Bizottság a kispénzű, de a művészetek megértésére nyitott lelkű embereknek módot arra, hogy ilyirányú igényeiket kielégíthessék. Kérem, hogy a főváros polgármestere továbbra is tartsa meg szeretetében ezt az intézményt, s így az tovább is fejlődhessen és emelkedhessen azon a szép úton, amelyen eddig haladt."

Az üdvözlő szavak után ismét dr. Schuller Dezső alpolgármester, elnök emelkedett szólásra:

"Mindazoknak, akik velünk együtt éreznek és ünnepelnek, szíves üdvözletükért és elismerő szavaikért szívből jövő köszönetünket fejezzük ki." - Majd a Népművelést támogató számos közéleti férfinak, külső és belső munkatársaknak a jubileum emlékére emlékérmet osztott ki. A Díszülés a "Szózat"-tal fejeződött be, amelyet Zsasskovszky József dr. vezényletével a Palestrina-kórus adott elő.

---●---

Március 12-én a Budai Kat. Kör nagytermében a Székesfővárosi Zenekar tagjai, a Népművelési Bizottság tisztikara, továbbá a zenekar és a népművelés barátai ünnepi vacsorára gyűltek össze. A főváros polgármesterének képviseletében dr. Ambrózy Kálmán tanácsjegyző és dr. Ősz Béla tanügyi főtanácsos vettek részt. Dr. Huszty (Havlin) Károly főjegyző, a Székesfővárosi Zenekar igazgatója üdvözlő beszédében a többek között ezeket mondta: ..."Megelégedett örömmel látom magam körül a jól ismert mosolygó szemeket, amelyekben most egy 15 éves munka büszke öntudata csillog. Nem akarok a 15 éves múltról beszélni, sőt ezt méltatni sem akarom, mint a zenekar elmúlt munkáját, hiszen azt mi mindnyájan, akik működő tagjai vagyunk a zenekarnak, jóban és rosszban, örömben, sikerben és megpróbáltatásban egyaránt együttesen átéltük és a testület életének minden mozzanatát mélyen a lelkünkbe zártuk..." Majd köszönetet mondott mindazoknak, akik a zenekart munkájában támogatták.

Dr. Ambrózy Kálmán a polgármester képviseletében szólalt fel: "...Egy zenekar 15 esztendős élete nem nagy idő, de 15 esztendő ahhoz már elég, hogy mindenki tisztán lássa, vajon a zenekar életképes-e, megvan-e a létjogosultsága, tűzött-e ki nemes célt maga elé?! Mert egy zenekar életét a kitűzött nemes cél és annak lehető megközelítése indokolja. Egy zenekar megalakulhat kenyérkereseti célokkal, megalakulhat szórakozás céljából, de csakhamar kiderül, hogy az anyagias célkitűzés elveszti hatóerejét és a lendület megszűnik, a zenekar meghal.

Más az, ha a zenekar alakulását nem a materiális érdek indítja el. Más az, ha lelkes férfiak önzetlenül, a zene tiszta szeretetéből állanak össze és kezdik meg a művészi munkát.

Ez volt a helyzet a Székesfővárosi Zenekarnál, melynek alapítói jól tudták, hogy a zenekar nem lesz lukratív vállalat, nem lesz ugródeszka, vagy hátasló, hanem igenis komoly, rögös munkatér, ahol minden falat sikerért és elismerésért súlyosan meg kell dolgozni, és ahol a művész-siker mellett igen sok csalódás is terem, de ahol érdemes dolgozni, mert a cél szent és nemes.

A Székesfővárosi Zenekar a kitűzött célt 15 év alatt nem tévesztette szem elől, sohasem tért le az egyenes, a megalkuvás nélküli útról. Nem tett soha engedményt, és ennek íme, eredménye lett. Az eredmény, amire büszke lehet, olyan eredmény, amilyennel kevés zenekar dicsekedhetik: közönséget nevelt a magyar zenekultúrának!

Ezt a nagy munkát és nagy sikert a zenekar dr. Huszty (Havlin) Károly és Bor Dezső személyes vezetésével érte el. Nem akarom őket zavarba hozni, és mindazt a dicséretet rájuk halmozni, amit megérdemelnek, csak annyit legyen szabad mondanom, hogy az ő lelkes, önzetlen, fáradhatatlan működésük eredménye az, hogy a Székesfővárosi Zenekar ma Budapest egyik első zenei tényezője. De ebben a munkában részt vett a zenekar minden egyes tagja, ezért most boldog elégedettséggel osztozhatnak a siker babérain.

A polgármester úr és a betegen fekvő dr. Némethy Károly tanácsnok úr üdvözleteit tolmácsolva kívánom, hogy a Székesfővárosi Zenekar a művészi haladás útján mindig előbbre jutva elérje a kitűzött célját; a magyar zenekultúra kiteljesítésének nagy művéből további szorgos munkával kivegye a részét, és teljesítse a reá kiszabott méltó feladatot."

Ezután dr. Ősz Béla tanügyi főtanácsos üdvözölte a jubiláló zenekart: "...A budapesti népművelés és az ezzel karöltve működő Székesfővárosi Zenekar büszkesége mindannyiunknak, mert olyan színvonalon áll, hogy bármely európai főváros megirigyelhetné. Ezt a magas színvonalat a zenekar elsősorban dr. Huszty (Havlin) Károlynak és Bor Dezső karnagynak köszönheti. Az összes ágakat felölelő népművelést pedig Novágh Gyula teremtette meg és emelte fel olyan magasra, mert szívvel-lélekkel áldozta reá európai színvonalon álló hatalmas és széleskörű nagy tudását, meleg szívének egész szeretetét.

Azt kívánom, hogy e három kiváló ember sokáig szolgálhassa a mi ügyünket, s fővárosunknak minél több dicsőséget, nekünk pedig minél több gyönyörűséget szerezzenek."

Novágh Gyula válaszbeszédének befejező mondatait idézem: "Az első 15 év a kezdet nehézségeivel való küzdelem volt. Hivatásunkat és szerepünket még nem töltöttük be teljesen. Nagy feladatok várnak még reánk. Kérem önöket, és elsősorban dr. Huszty (Havlin) Károly és Bor Dezső kedves barátaimat, tartsanak ki továbbra is a közösen vállalt szép feladatok teljesítésében. A népművelésnek egyik legjelentősebb tényezője és intézménye a Székesfővárosi Zenekar. Szolgálja tovább is rátermettséggel, művészi készséggel és önzetlenséggel embertársaink életének szépítését, a magyar nemzeti kultúra színvonalának emelését."

Az ünnepségen mondott záróbeszédében dr. Huszty (Havlin) Károly a következő bejelentést tette: "A Székesfővárosi Zenekar a mai nap emlékére plaketteket készíttetett. Kedves barátaink, munkatársaink iránt érzett mélységes hálánk és nagyrabecsülésünk kifejezése ez a plakett. Elsősorban mélységesen köszönöm, hogy a plakett első példányát a Zenekar nekem volt szíves felajánlani, és egyben felkérni, hogy a többi példányt kiosszam.

Bor Dezső, igen tisztelt barátom felé fordulok először, aki a Székesfővárosi Zenekar megszervezésével és 15 éven át tartó lankadatlan vezetésével, annak művészi színvonalra való emelésével, hervadhatatlan érdemeket szerzett nemcsak a magyar zenei élet, hanem a népművelés terén is. Fogadja szeretetünk és elismerésünk jeléül a zenekar ezüst plakettjét.

Nagy dolog volt a zenekar megteremtése, de nem kisebb annak működési területet nyitni. Ezért Novágh Gyula barátunknak tartozunk elsősorban hálás köszönettel, hogy a Székesfővárosi Zenekart a fővárosi népművelés nagyvonalú munkaterületére állította, és a népművelés egyre növekvő közönség-táborával a zenekar működését és céljait alátámasztotta. Fogadja köszönetünk és szeretetünk jeléül a Székesfővárosi Zenekar ezüst plakettjét."

Ezek után dr. Ambrózy Kálmán tanácsjegyzőnek, dr. Ősz Béla tanügyi főtanácsosnak és a zenekar tagjainak nyújtotta át az emlékérmeket. A felejthetetlen ünnepség ezzel véget ért.

---●---

Az ünnepségek után ismét elkövetkeztek a munka napjai. Március 20-án magyar szerzők bemutató hangversenye volt. Vezényelt Kenessey Jenő. Az est műsora:

Vincze Ottó: Vígjáték nyitány
Tóth Dénes: Concerto grosso vonószenekarra és szóló hangszerekre
Geszler György: Zenekari dalok
Farkas Ferenc: Három zenekari darab Shakespeare "Athéni Timon" c. drámájához
Pongrácz Zoltán: Szimfónia vonószenekarra
Ránky György: "Bizánc" szvit
dr. Bándó Gyula:    Kis szerenád

A ZENE írja: "A Népművelési Bizottság rendezésében március 20-án lezajlott magyar szerzők bemutató estjén a művek sokfélesége rávilágít azokra a tétova tapogatódzásokra, amelyekkel a mai zeneszerzők általában a művészet világában nyugvópontra igyekeznek jutni. A barokk concerto grosso-tól a mai korra annyira jellemző színpadi kísérőzenéig vezet az út, ahonnan különböző irányban futnak az elágazások. Az est valamennyi komponistája egyet akar: eljutni a mai művek problémájának megoldásához. Meg akarja találni azt a formát és stílust, amelyben önmagát és korát salak nélkül, tisztán lényegében adni tudja...A színpadi kísérőzenének is vannak értéktelenebb és nemesebb megoldásai. De a legnemesebb aláfestő zene is csak addig nem veszti el a létjogosultságát, amíg nem válik el attól, amit aláfest. Azonban sajnos, szokássá vált az, hogy az ilyen színpadi muzsikát szvit formájában hangversenyterembe viszik. Ezáltal elszakítják attól, ami az értelmét adja, a színpadi történéstől. Bár hallhatóvá válik így ez a zene, mégis érthetetlen lesz, mert nem tudjuk, mihez kapcsolódik. Így történhetik meg az, hogy az egyébként ötletes zene hatástalanná, sőt unalmassá válik, ha a hozzátartozó színpadi történés nélkül halljuk.

Egy esetben lehet azonban színpadi zenét mégis előadni hangversenyteremben, ha annak tételei önmagukban is zárt, arányos formát képeznek. Ha legalább formáiban érinti az abszolút zene határait. Ezért volt jó Farkas Ferenc "Három zenekari darab"-ja, melyet Shakespeare: "Athéni Timon" c. drámájának kísérőzenéjéből állított össze...

...A magyar szerzők bemutató estjén sok nemes törekvést hallottunk. Pongrácz vonószenekari szimfóniája értékes, jó zene. A tételek szervesen fejlődnek, bontakoznak ki addig a formai csúcspontig, melynél az alkotó lelke a legjobban kitárulkozik, s a legtöbbet adja a művészet titkaiból. A tehetséges fiatal komponistától még sokat várhatunk. Hasonló abszolút zenei törekvés hatotta át Tóth Dénest, aki Concerto grosso-jában a barokk világot akarta a mai eszközökkel felidézni. Szerintünk azonban ez nem sikerült neki teljesen. Különösen a második tétel fúgája ellenkezik a barokk szellemmel, mert hamarosan kizökken a többszólamúságból, és más hangulatú homofónabb tétellé alakul. Tóth Dénes egyénisége a líra, a poézis. Vincze Ottó nyitánya, melyet Shakespeare "Makrancos hölgy" c. vígjátékához írt, középúton van az abszolút és a színpadi zene között. Annyiban áll közel az utóbbihoz, hogy nem boncolgat mélyebb problematikát, de annyiban viszont abszolút, hogy életteljes ötleteken felépülő szimfonikus mű. Farkas Ferenc szvitjének a már említett formai zártságon kívül még az is kiváló értéke, hogy mesteri a hangszerelése. Érdes fafúvó hangjai elhitetik velünk, hogy az egykorú aulos (oboaszerű hangszer kettős szárral) hangjait halljuk. - Geszler György dalai közül különösen a másodikban fogta meg jól az alaphangulatot (Harsányi Lajos: Chopin c-moll ballada c. verse), melynek sejtelmes vonós vibrációja jól fejezi ki a nagybeteg lengyel zeneköltő szívének "finom remegését", és olthatatlan szomjú vágyakozását hazája után.

Az értékes, érdekes és tanulságos hangversenyt Bándó György "kis szerenád"-ja zárta le, melyet már a brüsszeli rádió is bemutatott."

A következő hangversenyről A ZENE az alábbiakban tudósít:

"A Székesfővárosi Zenekar március 31-i hangversenyét Vaszy Viktor vezényelte. Az estnek két újdonsága volt: Joh. Christian Bach bűbájos szimfóniája, mely Budapesten most szólalt meg először, és Visky János szimfonikus szvitje. Kitűnő gondolata volt Vaszynak, hogy megismerteti a budapesti közönséggel Bach legifjabb fiának művészetét. Üdítően hatott ez a napsugaras, édesen gondtalan, gáláns zene. Visky szvitje szintén megszolgálja a "művészi" jelzőt. Kitűnően hangzó, nagy gonddal kicsiszolt, formás, színes zene. Tulajdonképpen nincs egyéni mondanivalója, de amit mond, az mindig értékes, jelentős, artisztikus. A műsor második felében Vaszy a Palestrina kórussal remekelt. Kodály műve: a "Hegyi éjszakák" című női kar, továbbá a leghatalmasabb a capella kórus, a "Jézus és a kufárok", majd a "Budavári Te Deum" szerepelt a műsoron. Mindezekért, de különösen a "Budavári Te Deum" nagyvonalú előadásáért hálásak vagyunk Vaszynak. A kiváló karmester kiaknázta a remekmű szépségének minden gazdagságát, és fanatikus lendülettel csinálta meg a csúcspontok felé ívelő fokozásokat. Az esten közreműködött M. Hir Sári zongoraművésznő, aki Liszt ritkán hallható "Haláltánc"-át adta elő szuggesztív erővel és bravúros technikával. (H.)"

Az április 10-i évadzáró hangversenyen Bor Dezső vezényelt. Felhangzott Boccherini d-moll szimfóniája, Schubert-Liszt: "Wanderer" fantázia Gergely László zongoraművész tolmácsolásával. Eyssen Irén Bellini, Respighi és Puccini áriákat énekelt. A zenekar Benedek Ernő Szerenád c. műve után Richard Strauss "Don Juan" szimfonikus költeményének előadásával zárta le a hangversenyt.

A XV. évad hangversenyeinek száma a következő:

Pesti Vigadó 13 hangverseny
Zeneakadémia 3 hangverseny
Iparcsarnok 22 hangverseny
Károlyi kert 24 hangverseny
Városmajor 20 hangverseny
Sétahajó 1 hangverseny
Egyéb 2 hangverseny
Összesen 85 hangverseny

---●---

Dr. Sereghy Elemérnek, A ZENE alapítójának sírjánál halálának 10. évfordulója alkalmából április 13-án emlékünnepet tartottak volt kartársai, munkatársai, barátai és tisztelői. Az ünnepség után az elhunyt sírját a Zeneművészeti Főiskola, a Népművelési Bizottság és a Székesfővárosi Zenekar képviselői megkoszorúzták.

Dr. Horusitzky Zoltán 1937 őszén, a 19. évfolyam kezdetén vette át A ZENE szerkesztését.

Dr. Sebestyén Sándor tanár, gordonkaművésznek érdekes cikke jelent meg A ZENE 1938. szeptember 1-i számában (XIX. évf. 16. szám). Ebből a cikkből az alábbiakban szemelvényeket közlünk. A cikk címe: "A zenei termelés és fogyasztás aránytalansága".

"Ezzel a problémával sokan foglalkoznak és eddig is már sokan foglalkoztak. Az évek folyamán a különféle szak- és napilapok hasábjain is számos olyan cikk látott napvilágot, amelyeknek témája ez a probléma volt. Bárhogyan is volt megformulázva a kérdés, mindig abban a két panaszban csúcsosodott ki, hogy senki sem akar zenét, illetőleg hangszert tanulni, és az évről-évre megnövekedő számú sok okleveles tanár nem kezdhet mást a nagy munkaidővel és anyagi áldozatok árán szerzett oklevéllel, minthogy azt berámázva szögre akassza. Ez bizony csekélyke kamat, és nem áll arányban a befektetett munka-, idő-, és anyagi tőkével. A másik panasz pedig azok soraiból hangzik fel, akik sok tudásuk birtokában és művészi elhivatottságukban hangversenyezni szeretnének. De a hangversenyzőknek - a világjáró nagyságokat kivéve, ahol megjelenni társadalmi kötelezettség - nincs közönségük. Hangversenyekből megélni tehát szintén nem lehet.

E két jelenség veszélyezteti mind az előadó, mind pedig a tanítással foglalkozó zenészek egzisztenciáját. A jelenségnek az okát vagy a rádió és gramofon elterjedésében és tökéletesedésében, vagy pedig a rossz gazdasági viszonyokban, esetleg az anyagias korszellemben, külön-külön, vagy mindezek összességében keresik.

Az okok között valóban az áldatlan gazdasági viszonyok állanak első helyen; tagadhatatlan, hogy a háborút követő sok mindent átértékelő korszellem is hozzájárult ahhoz, hogy az emberek a kevesebb fáradsággal, rövidebb idő alatt elsajátítható és jobban érvényesíthető ismeretek megszerzésére törekednek, szellemi táplálékul pedig a legkönnyebben emészthetőket választják. A rádió és a gépzene elterjedése - amint e lap hasábjain egyszer már kifejtettem - nem oka annak, hogy az emberek nem látogatják a hangversenyeket. A rádió a legszélesebb körökben terjeszti a zenét, és a gramofon lemezzel együtt inkább népszerűsíti és új híveket toboroz a számára, mert felkelti a muzsika iránti érdeklődést, anélkül azonban, hogy az "élő" zenélést helyettesíteni, a közvetlen előadásból kisugárzó szuggesztivitást pótolni tudná.

A gépzene nem okozza tehát azt, hogy az emberek nem járnak hangversenyre, de azt sem, hogy nem tanulnak zenét. Hiszen gramofonlemezt csak az vesz, és a rádió zenei közvetítését csak az hallgatja, aki érdeklődik a muzsikának valamilyen válfaja iránt. Aki nem szereti a muzsikát, az lemezt sem vásárol, és a rádiót is kikapcsolja, ha az zenét közvetít. Ez a kontingens tehát akkor se lenne zenei "fogyasztó", ha a rádió és a gramofon nem léteznék.

A rádió- és gramofonkedvelőket: tehát a zenekedvelőket, kell arra nevelni, hogy tanuljanak zenét és látogassák a hangversenyeket, továbbá: azokat kell megismertetni a zenével, akik nem is tudják, hogy szeretik-e vagy sem, mert még nem ismerik. De hogyan??

A gépzene a bajok okozójának vádja alól felmentetvén, a másik két vádlott tényezővel, a korszellem okozta érdeklődéshiánnyal és a gazdasági viszonyokból folyó részvétlenséggel kell megküzdeni. Utóbbinak leküzdésére az Iskolánkívüli Népművelési Bizottság fejt ki igen hatásos tevékenységet, midőn télen-nyáron immár tizenharmadik éve rendez a Székesfővárosi Zenekarral karöltve népszerű hangversenyeket. Ezek a hangversenyek amellett, hogy segítik a pályájuk kezdetén álló fiatal előadóművészek és karmesterek szárnypróbálgatásait, és módot adnak a fiatal zeneszerzőknek műveik előadására és meghallgatására, igen áldásos hatással vannak éppen a leromlott vagyoni viszonyok okozta zenei részvétlenség megszüntetésére. A hangversenyek belépti díja olyan olcsó (különösen a 20 filléres nyári szabadtéri hangversenyeknél), hogy látogatásukat a legszegényebb zenekedvelő is megengedheti magának. De számtalan új hívet is toboroznak a muzsika berkeibe ezek a hangversenyek. A közreműködők által meghívott közönség soraiban és azok között, akik a nyári szabadtéri hangversenyekre sodródva ezeknek önkéntelen hallgatóivá váltak, igen sokan felfigyelnek a zenére, amelyben eddig alkalom híján nem volt részük. Észreveszik, hogy milyen nagy szellemi, lelki örömhöz jutnak, lassanként a zenének eltántoríthatatlan híveivé válnak. Idővel a hangversenyeknek általában, sőt az Operának is hű látogatóivá válnak..."




Hátra Kezdőlap Előre