Székely balladák
Jegyajándéknak készült ez a kicsi könyv; jövendőbelijének írta 1907-ben a fiatal
építészmérnök. Budapestről hozta Türébe a kész íveket, s hogy idegen kéz még csak
ne is érintse a csupán kettőjükre tartozó mívet, a kötéshez használt fodorvásznat
maga a megajándékozott menyasszony: Balázs Ida hímezte ki színes fonallal.
A balladákat öt-hat évtizeddel korábban Kriza János és a köréje gyűlt kis szabadcsapat gyűjtői lelték meg a Székelyföldön.
A betűket kalotaszegi temetők korhadó kopjafáin az író fedezte fel, s miközben kisilabizálta az Itt várja Jézusát... kezdetű sorokat, keze szerszám után mozdult, hogy begyakorolja e betűk duktusát.
A rajzokon, a Vlegyásza alatt emelt Sebesvártól a régi udvarházak belsejéig s a zsindellyel fedett kapukig, az erdélyi múlt emlékei elevenednek meg. A tusba mártakozó toll azonban hajlékonyan követi azokat a vonalakat is, melyeket az akkor kibontakozó új európai stílusirányzat, a szecesszió sugallt.
A hagyomány és a korszerűség talált egymásra ebben a könyvecskében, mégpedig úgy, hogy összetéveszthetetlen jegye maradjon írója minden további művészi s emberi cselekedetének.
A nemrégiben elárvult könyvet alkotója kilencvenedik születésnapján tesszük a könyvgyűjtő asztalára, az Ő vallomásával: "Öröm könyvet csinálni. Én nagyon szerettem. A művész átveszi a középkori mester funkcióját s keresi a kapcsolatot a közönséggel. A könyvművész a maga tervezte nagy példányszámú könyvek mellett egyedi darabokkal is el akar jutni a közönséghez. Ezek lennének a bibliofil könyvek."
Benkő Samu
Fogarasi István
Ablakba könyököl Fogarasi István
mellette könyököl az ő testvérhuga
Hallottad-é hírit édes testvérhugom
Elköteleztelek bé Törökországba
Nagy török császárnak jegybéli mátkának
Nem hallottam hírit édes testvérbátyám
Adjon Isten nekem inkább víg vacsorát
Víg vacsora után könnyü betegséget
Szép piros hajnalba' világból kimulást
Meghallgatá Isten az ő kévánságát
Ada Isten neki egy jó víg vacsorát
Víg vacsora után könnyű betegséget
Szép piros hajnalba' világból kimulást
Eljöve eljöve a nagy török császár
Kérdezi: Hol vagyon gyűrüsöm jegyösöm
Virágos kertiben virágokat plántál
Oda mene oda a nagy török császár
Hát a virágok is mind elhervadoztak
Az ő szeretője pedig sehol sincsen
Visszajöve vissza a nagy török császár
Kérdezi: Hol vagyon gyürüsöm jegyösöm
Leányok házában magát őtözteti
Oda mene oda a nagy török császár
Hát a leányok is mind gyászba őtöztek
S az ő szeretője nyútópadon fekszik
Add ide add ide Fogarasi sógor
Add ide énnékem gyürüsöm jegyösöm
Csináltatok néki márvánkő koporsót
Bé is béhuzatom födig bakacsinnal
Meg is megveretem aranyfejü szeggel
Meg is gyászoltatom hatvan katonával
Nem adom nem adom te nagy török császár
Csináltatok én is márvánkő koporsót
Bé is béhuzatom födig bakacsinnal
Meg is gyászoltatom hatvan katonával
Hadd nyugdjék itten apjával anyjával
Apjával anyjával szülötte földiben
Julia szép léány
Julia szép léány egykoron kimöne
Búzavirág szödni a búzamezöbe
Búzavirág szödni koszorúba kötni
Koszorúba kötni magát úgy mulatni
Föl is fő'tekinte a magoss egekbe
Egy szép gyalogösvény hát ott jődögél le
Azon ereszködék fodor fejér bárány
A napot s a hódat szarva között hozván
A fényös csillagot a homlokán hozta
Két szál arany perec aj a két szarvába
Aj a két oldalán két szép égő gyértya
Mennyi szőre szála annyi csillag rajta
Szóval mongya neköm fodor fejér bárány
Még ne ijeggy töllem Julia szép leány
Mett most esött héja szüzek sereginek
Ha eljőnél velem én oda vinnélek
A ménnyei karba a szent szűzek közzi
Hogy bételnék veled azok kegyes rendi
A ménnyei kócsot adnám a kezedbe
Első kakasszókor jönnék nézésödre
Másod kakasszókor tégöd megkérnélek
Harmad kakasszókor tégöd elvinnélek
Az annyához fordul Julia szép léány
Szóval mongya neki anyám édös anyám
Én is csak kimönék búzavirág szödni
Búzavirág szödni koszorúba kötni
Koszorúba kötni magamot mulatni
Föl is fötekinték a magoss egekbe
Egy szép gyalogösvény hát ott jődögél le
Azon ereszködék fodor fejér bárány
A napot s a hódat szarva között hozván
A fényös csillagot a homlokán hozta
Két szép arany perec aj a két szarvába
Aj a két ódalán két szép égő gyértya
Mennyi szőre szála annyi csillag rajta
Szóval mongya neköm fodor fejér bárány
Mèg ne ijeggy töllem Julia szép léány
Mett most esött héja szűzek sereginek
Ha elmönnék véle hogy oda vinnének
A ménnyei karba a szent szüzek közzi
Hogy bételnék vélem azok kegyös rendi
A mènnyei kócsot a kezembe aggya
Első kakasszókor jőnek látásomra
Másod kakasszókor ingömet megkérnek
Harmad kakasszókor ingömet elvisznek
Sirass anyám sirass éltömbe hadd hajjam
hadd hajjam éltömbe hogy siratsz hótomba
Lèányom lèányom virágos kertömbe
E'ső raj méhömnek gyönge lépöcskéje
Gyönge lépöcskének sárguló viassza
Sárog viasszának födön futó füstye
Födön futó füstye mènnybe ható langja
A mènnyei harang húzatlan szólalék
A ménnyei ajtó nyitatlan megnyilék
Jaj az én lèányom oda bévezeték
Kádár Kata
Anyám Anyám édös anyám
Gyulainé édös anyám
Én èvöszöm Kádár Katát
Jobbágyunknak szép leányát
Nem engedöm édès fijam
Gyula Márton
Hanem vödd el nagy uraknak
Szép leányát
Nem kell neköm nagy uraknak
Szép leánya
Csak kell neköm Kádár Kata
Jobbágyunknak szép leánya
Emehetsz hát édös fijam
Gyula Márton
Kitagadlak nem vagy fijam
Sem eccör sem máccor
Inasom inasom kedvesebb inasom
Huzd elé hintómat fogd bé lovaimot
Lovakot béfogták utnak indúlanak
Egy keszkenyőt adott neki Kádár Kata
Mikor e' szénibe' vörösre vátozik
Akkor életöm is tudd meg megvátozik
Mönyön Gyula Márton högyekön vögyekön
Eccör vátozást lát a cifra keszkenyön
Inasom inasom kedvesebb inasom
A föd az Istené a ló az eböké
Fordújunk mett vörös szén már a keszkenyő
Kádár Katának is immán rég vége lött
A falu véginél vót a disznyópásztor
Hallod-é jó pásztor mi újság nállatok
Nállunk jó ujság van de neked rossz vagyon
Mett Kádár Katának immán vége vagyon
A te édös anyád őtet elvitette
Feneketlen tóba belé is vetette
Jó pásztor mutasd meg hol vagyon az a tó
Aranyim mind tijéd a lovam s a hintó
El is mönének ők a tónak széjire
Kádár Kata lelköm szój ègyet itt vagy-é
A tóba megszólalt Kádár Kata neki
Hézzája beugrék hamar Gyula Márton
Édes annya vizi búvárokat kűdött
Megkapták meghalva összeölelkezve
Egyiköt temették ótár eleibe
Másikat temették ótár háta mögé
A kettőből kinött két kápona-virág
Az ótar tetejin összekapcsolóttak
Az annyok odamönt le is szakasztotta
A kápóna-virág hézzá így szólala
Átkozott légy átkozott légy
Édes anyám Gyulainé
Éltömbe rossz vótál
Most is meggyilkótál
Kömives Kelemenné
Tizenkét kömijes ésszetanakodék
Magoss Déva várát hogy felépittenék
Hogy felépittenék félvéka ezüstér
Félvéka ezüstér félvéka aranyér
Déva várossához meg is megjelöntek
Magoss Déva várhoz hézza is kezdöttek
Amit raktak délig leomlott estére
Amit raktak estig leomlott röggère
Megint tanakodott tizenkét kömijes
Falat megállitni hogy lössz lehetséges
Mig elvégre ijen gondolatra jöttek
Egymás között szoross egyességet töttek
Kinek felesége legelébb jő ide
Szép gyengén fogjuk meg dobjuk bé a tüzbe
Keverjük a mészbe gyönge teste hammát
Aval állitsuk meg magoss Déva várát
Kocsisom kocsisom nagyobbik kocsisom
En uramhoz mönni lönne akaratom
- Kömives Kelemèn felesége mongya -
Fogd bé a lovakot fogd bé a hintóba
Fogd bé a lovakot áj is gyorsan elé
Hadd mönnyünk hadd mönnyünk Déva vára felé
Mikò fele uttyát elutazták vóna
Eröss üdő vala záporesső hulla
Asszonyom csillagom forduljunk mü vissza
Rossz jelenést láttam az éjjel álmomba'
Az éjjel álmomba ojan álmot láttam
Kömies Kelemön udvarába jártam
Hát az ő udvara gyásszal van béhuzva
Annak közepibe méj kut vala rakva
S az ő kicsi fija oda beléhala
Az éjjeli álom nem telik ma jóra
Asszonyom asszonyom forduljunk mü vissza
Kocsisom Kocsisom nem fordulunk vissza
A lovak sem tiéd a hintó sem tiéd
Csapjad a lovakat hadd halaggyunk elébb
Mönnek möndögélnek Déva vára felé
Kömijes Kelemen őköt észrevevé
Megijede szörnyen imádkozik vala
Én uram Istenem vidd ê valahová
Mind a négy pej lovam törje ki a lábát
Vessen a hintónak négy kereke szakát
Csapjon le az utra tüzes istennyila
Horkolva térjenek a lovaim vissza
Mönnek möndögélnek Déva vára felé
Sem lovat sem hintót semmi baj nem lölé
Jó napot jó napot tizenkét kömijes
Neked is jónapot Kelemen kömijes
Köszöne az asszony az ura válaszolt
Édös feleségem neked is jónapot
Hát ide mé' jöttél a veszedelmedbe
Szép gyengén megfogunk bédobunk a tüzbe
Tizenkét kömijes azt a törvént tötte
Kinek felesége hamarébb jö ide
Fogjuk meg szép gyöngén dobjuk bé a tüzbe
Annak gyönge hammát keverjük a mészbe
Aval állitsuk meg magoss Déva várát
Csak igy nyerhessük el annak drága árát
Kelemenné asszony hogy átalértötte
Bánatos szivének igy lött felelete
Várjatok várjatok tizönkét gyilkosok
Amig búcsut veszek csak addig várjatok
Hogy búcsut vöhessek asszonybarátimtól
Aszonbarátimtól s szép kicsi fijamtól
Mett a halottnak is hármat harangoznak
Én árva fejemnek égyet sem kondítnak
Kelemenné asszon aval hazamöne
Eccê' mindenkorra hogy végbúcsut vönne
Hogy végbúcsut vönne asszonbarátitól
Asszonbarátitól s szép kicsi fijától
Aval visszamöne Kömies Kelemenné
Sirva halatt magoss Déva vára felé
Megfogák szép gyöngén betötték a tüzbe
Az ö gyönge hammát keverék a mészbe
Aval álliták meg magoss Déva várát
Csak igy nyerheték meg annak drága árát
Kömies Kelemön mikô hazajöve
Az ö kicsi fija jöve vélle szömbe
Isten hozott haza kedves édös apám
Hô maratt hô maratt az én édösanyám
Az ő édes apja neki így felele
Hadd ê fijam hadd e hazajő estére
Istenem Istenem este is êjöve
Mégis édös ànyám még haza nem jöve
Àpám édös àpám mongya meg igazán
Hogy hô van hogy hô van az én édösanyám
Hadd ê fijam hadd ê haza jő rêggêre
Az ő édes apja neki igy felele
Istenem istenem röggel es êjöve
Mégis édös ànyám még haza nem jöve
Àpám édö àpám mongya meg igazán
Hogy hô van hogy hô van az én édösanyám
Mönny ê fijam mönny ê magoss Déva várra
Ott van a te ànyád kőfalba van rakva
Elindula sirva az ő kicsi fija
Elindula sirva magoss Déva várra
Háromszô kiáltá magoss Déva várán
Ànyám édös ànyám szój bár egyet hézzám
Nem szolhatok fiam mett a kőfal szoritt
Erös kövek közé vagyok bérakva itt
Szüve meghasada s a főd is alatta
S az ő kicsi fija oda beléhulla
Barcsai
Menj el uram menj el aj ki Kolozsvárra
Aj ki Kolozsvárra apám udvarába
Hozd el onnan hozd el a nagy vég vásznokat
A nagy vég vásznokat s ingyen kapott gyocsot
Ne menj apám ne menj aj ne menj hazol ki
Anyám asszon bizon Barcsait szereti
Hallod asszon hallod mit ebeg a gyermek
Ne hidd édes uram részeg ez a gyermek
Aval elindula az asszon szavára
Az asszon szavára aj ki Kolozsvárra
Mikô fele uttyát elutozta volna
Csak eszibe juta küssebb gyermek szava
Ahajt megfordula hazafelé tére
Hazafelé tére hazájába ére
Mingyár nyitok mingyár édes jámbor uram
Hadd vessem nyakamba viselő szoknyámat
Hadd kössem elömbe az előruhámat
Nyiss ajtót nyiss ajtót asszon feleségem
Mingyár nyitok mingyár édes jámbor uram
Hadd huzzam lábomba fejelés csizmámot
Hadd kössem fejembe viselő ruhámot
Nyiss ajtót nyiss ajtót asszon feleségem
Aj mit tuda tenni ajtot kelle nyitni
Add elé add elé a nagy láda kóccsát
Nem adom nem adom a nagy láda koccsát
A szomszédba jártam kertem általhágtam
A nagy láda kóccsát ottan elhullattam
Hanem megtaláljuk szép piros hajnalkor
Szép piros hajnalkor világos virradatkor
Ahajt csak bérugá gyontáros ládáját
Végig lehasittá az egyik ódalát
Csak kihengeredék Barcsai belölle
Aj kapja a kardját fejit vevé vélle
Hallod feleségem hallod asszon hallod
Három halál közzül melyiket választod
Vagy azt választod el hogy fejedet vegyem
Vagy selyemhajaddal házat kisöpörjem
Vagy azt választod el reggelig virasztasz
Hét asztal vendégnek vigon gyértyát tartasz
Három halál közzül én es azt választom
Hét asztal vendégnek vigon gyértyát tartok
Inasom inasom én küssebb inasom
Hozzad elé hozzad a nagy kászu szurkot
Hozzad elé hozzad a nagy vég vásznokat
A nagy vég vásznokat ingyen kapott gyócsot
Fejinél kezdjétek talpig tekerjétek
A sok ingyen gyócsot fejire kössétek
Fejinél kezdjétek talpig szurkozzátok
Talpánál kezdjétek végig meggyútsátok
Fejihez állitok egy oláh furulyást
Lábához állítok egy cigány hegedüst
Fujjad oláh fujjad az oláh furulyát
Huzzad cigány huzzad a cigány hegedüt
Fujjátok széltibe huzzátok izibe
Mostan hadd vigadjon feleségem szive
Pálbeli szép Antal
Anyám édes anyám bizon meg kell halnom
Bizon meg kell halnom Varga Ilonáé't
Ne ha'j fiam ne ha'j Pálbeli szép Antal
Csinátatunk mü es egy csudamalmocskát
Az első kereke bélagyöngyöt járjon
A középső köve édes csókot hánnyon
Harmadik kereke aprópénzt hullasson
Ez a szeretetnek első régulája
Ennek látni jönnek szűzek szép leányok
Talám itt köztük lesz Varga Ilona es
Anyám édes anyám eresszen el éngem
Csudamalom látni
Ne menny fiam menny csudamalom látni
Megvetik az hálót s megfogják a rókát
Anyám édes anyám bizon meg kell halnom
Bizon meg kell halnom Varga Ilonáé't
Ne ha'j fijam ne ha'j Pálbeli szép Antal
Csinátatunk mü es égy erös vashidat
Annak látni jőnek szüzek szép leányok
Talám itt köztik lesz Varga Ilona es
Anyám édes anyám eresszen el éngem
Erös vashid látni
Ne menny fijam ne menj erös vashid látni
Megvetik a hálót megfogják a rókát
Anyám édes anyám bizon meg kell halnom
Bizon meg halnom Varga Ilonáé't
Ne ha'j fiam ne ha'j Pálbeli szép Antal
Tedd hoté magadot
Neked látni jőnek szüzek szép leányok
Talám itt köztik lesz Varga Ilona es
Anyám édes anyám eresszen el éngem
A halottas házhoz
Többször nem jösz vissza a halottas háztól
Kejj fel fijam kejj fel Pálbeli szép Antal
Kié't te meghótál kapud elött sétál
Kejj fel fijam kejj fel Pálbeli szép Antal
Kié't te meghótál udvarodon sétál
Kejj fel fijam kejj fel Pálbeli szép Antal
Kié't te meghótál most a lábodnál áll
Sohasem láttam én ilyen szép halottat
Szeme mosolygólag szája csókolólag
Lába felugrólag
Ő szépen felkele szépen megölelé
Szépen megcsókolá
Molnár Anna
Elindula Ajgó Márton
Hosszú útra rengetegre
Megtalálta Molnár Annát
Gyere velem Molnár Anna
Hosszú útra rengetegre
Nem mehetek Ajgó Márton
Vagyon nékem csendes házom
Csendes uram jámbor uram
Karon ülő kicsi fijam
Hitta nem jött elrabolta
Elindultak most már ketten
Hosszú útra rengetegre
Megtaláltak egy burus fát
Leülének árnyékába
Nézz egy kicsit a fejembe
Hullni kezd az asszon könnye
Mér sirsz mér sirsz Molnár Anna
Nem sirok én Ajgó Márton
A mi hull a fa harmatja
Nem hull most a fa harmatja
Me't éppen álló dél vagyon
Felindula Ajgó Márton
Ekkor a fa tetejébe
Visszaejti a pallosát
Add fel add fel pallosomat
Felhajítja a pallosát
Kettévágja a derekát
Felőtözik ruhájába
Térdig érő angliába
Elindula hazájába
Megállott a kapujába
Csendes gazda jámbor gazda
Adsz-e szállást éccakára
Nem adhatok vitéz uram
Vagyon nekem siró fiam
Addig kérte mig megadta
Csendes gazda jámbor gazda
Van-e jó bor a faluba
Hozz egy kupát vacsorára
Még az ura borér jára
Kigombolta a dolmányát
Megszoptatta síró fiját
Biró szép Anna
Ehol eszik iszik három szép katona
Aj Biró Pannának kötött kapujába
Azon csak kimene aj Biró szép Anna
Hová valók vagytok három szép katona
Nem is igen közél nem is igen messzi
Csak a Maroson túl mező-detrehemi
Hát ismeritek-é az én édesemet
Az én édesemet Hajdu Benedeket
Ismerjük ismerjük jó legénybarátunk
Jó legénybarátunk kenyeres pajtásunk
Valamit üzennék megmondanátok-é
Valamit küldenék odaadnátok-é
Mü bizon nem viszünk nem is mondunk semmit
Jöjj el te is velünk Mező-detrehemig
Várjatok hát kicsit három szép katona
Még felőtözködöm innepi gunyámba
Innepi gunyámba vont arany szoknyámba
Kajszén katrincámba szép piros csizmámba
Fátyol keszkenőmet kössem a fejemre
Kevés kőtő pénzem tegyem a zsebembe
Mikor menyen vala udvar közepéig
Fátyol keszkenője elhasada végig
Aj Biró szép Anna szóval kérdi vala
Anyám édesanyám mi legyen az oka
Ág nem érintette szél nem fuvintotta
Szép fátyol keszkenöm mégis elhasada
Szóval igy felele az ő édes annya
Ne menj el leányom nem igen jó jel az
Biz elmenyek anyám aj én édes anyám
Hadd lássam még éccer az én kedves mátkám
Mennek mennek addig mennek jódarabig
Míg eccer eljutnak a jegenyefáig
Szóval mondja vala a nagyobb katona
Üljünk le üljünk le aj Biró szép Anna
Bizon nem ülök én bizon nem ülök én
Mennek mennek addig Citrom patakáig
Míg esmét igy szóla nagyobbik katona
Üljünk le üljünk le aj Biró szép Anna
Ahajt leülének hogy megnyugonnanak
Hogy megnyugonnának ennének innának
Álomba borula aj Biró szép Anna
Sugni búgni kezde nagyobbik katona
Öljük meg öljük meg kedves jóbarátim
S osztozzunk a pénzin drága szép gúnyáin
Szóval mondja vala a nagyobbik társa
Bizon nem bánom én bizon nem bánom én
Szóval mondja vala az ő kisebb társa
Bizon nem ölöm én bizon nem ölöm én
Bizon ha nem ölöd ölünk mü tégedet
Bizon nem bánom én bizon nem ölöm én
Hallá álomneszszel haj Biró szép Anna
Ne ölj meg ne ölj meg három szép katona
Háromszáz forintom azt is nektek adom
Azt is nektek adom s senkinek se mondom
A nagyobb katona bicskát elékapá
Hasának akasztá torkáig hasítá
A holtról lefoszták a sok drága gúnyát
Kardokra facsarták s karokra hajiták
Hajdu Benedek is felnyergelé lovát
Felnyergelé lovát hogy kövesse útját
Felfordula frissen piros pej lovára
Ugy hántassa magát a Maros partjára
A Maros partjára egy fa árnyékába
Ott réá bukkan a három katonára
Jó napot jó napot hajdulegényeknek
Jó napot jó napot Hajdu Benedeknek
Szóval felkérdezi nagyobb hajdulegént
Honnan jöttök mostan három hajdulegény
A Maros vizin tul Nyárád vize mentén
Temetésen voltunk nénénk temetésin
Onnan hozzuk mostan amit itt nálunk látsz
Háromszáz forintot s a sok ékes gunyát
Ismerem ismerem a sok ékes gunyát
Bizon megöltétek aj Biró szép Annát
Szóval mondja vala nagyobb hajdulegén
Bizon nem öltük mi bizon nem öltem én
Szóval mondja vala az ö nagyobb társa
Bizon nem öltük mi bizon nem öltem én
Szóval mondja vala az ő kissebb társa
Bizon megölték ők bizon megölték ők
Ingem is akartak de ingem elhattak
Ingem is akartak de ingem elhattak
Hajdu Benedek is megragadá őket
Gyertek a biróhoz Vasba verék őket
Még eccer fordula kissebbik pajtáshoz
Vigy el ingem vigy el én kedves mátkámhoz
Pejparipám tiéd nyeregszerszámokkal
Ékes őtözetem háromszáz forinttal
Csak vezess el engem csak mutasd meg nekem
Hol van az én mátkám az én szép jegyesem
Mennek mennek addig Citrom patakáig
A keserves gyászos nagy halom sirjáig
Amikor meglátta az ő kedves párját
Az ő kedves párját Biró szép Annáját
Nem sírt nem könnyezett csak csókolja vala
Csak csókolja vala s szóval mondja vala
Vérem a véreddel egy patakot folyjon
Testem a testeddel egy sirba' nyugodjon
Lelkem a lelkeddel menyországba jusson
Azzal az ő kardját csakhamar felüté
S beléereszkedék szép mátkája mellé
Isten segedelmével
készült 1907. ápr.
Budapesten
Kós Károly
