STEFAN TIPÂTESCU,
a megye prefektusa

AGAMEMNON DANDANACHE,
régi 48-as harcos

ZAHARIA TRAHANACHE,
az állandó bizottság elnöke, a választási bizottság, a tanügyi bizottság, és más választmányok elnöke

TACHE FARFURIDI
ügyvéd, említett bizottságok és választmányok tagja

IORDACHE BRÂNZOVENESCU,
hasonlóképpen

NAE CATAVENCU,
ügyvéd, a Kárpáti Harsona szerkesztője és kiadója, a Román Gazdasági Ébredés enciklopédikus társas egylet alapító elnöke

IONESCU,
népművelő, a lap munkatársa, tagja a társas egyletnek

POPESCU,
hasonlóképpen

DUDU PRISTANDA,
a város rendőre

RÉSZEGES POLGÁR

ZOE TRAHANACHE,
a fent említett Trahanache felesége

SZOLGALEGÉNY

SZAVAZÓK, POLGÁROK, KÖZÖNSÉG

Tipâtescu
(befejezi a mondatot) "...és szégyenszemre a várost képes egyetlen ember rettegésben tartani... Az pedig már kész gyalázat, hogy a kormány, mint valami mostoha gyermeket, Románia legszebb megyéjét egy vámpír karja közt veszni hagyja." (Felháborodva) Én vámpír! Kész röhej.

Pristanda
Megint magáról írnak? Engedelmével megkérdezhetem, mi is az a hogyhívják, az a gámpír?

Tipâtescu
Az egy izé, egy állat. Egy olyan vérszopó állat, vagyis ember, aki a mások vérét, a népét, ilyesmi... szopja...

Pristanda
Méghogy maga szopja. Honnan veszi? Látta? Na, meg lesz a neve jegyezve.

Tipâtescu
Ez az irkász-firkász senkiházi kutyaütő...

Pristanda
Tudom, kiről van szó, én már tudom. De maga akkor sem szopja.

Tipâtescu
Ő, a híres lapjával. Hát majd meglátja. Akkor nem is fogják megválasztani. Arról én gondoskodom, ilyesmiről ne is álmodjék. Búcsút mondhat...

Pristanda
Üzen neki valamit?

Tipâtescu
Eh, mit! Állhat mögötte az egész tisztelt népművelői testület, az állatvédő legényegylet, hiába, én akkor se.

Pristanda
Úgy van. Ezt meg kell neki mondani, hogy nem. Hogy tudja.

Tipâtescu
Á! hadd ugasson csak, csaholjon. Csaholjon, mint egy kutya.

Pristanda
De jó volna, ha az ilyenekkel már történne valami. A rendőr csak figyeli a szájtépést és nem intézkedik. Lenne szegény rendőrnek is egy kis öröme, hiszen szomorú a sora, nem úgy mint más keresztény népeknek.

Tipâtescu
Persze, Dudu, persze, de most nehogy elkezdje...

Pristanda
Mert vegyünk például engem. Nálam is ugye jelentkezik egy-két gond. Egy: népes a család. Kettő: a fizetés, mint tudjuk, kicsi, amennyire futja a költségvetésből. Mondja is nekem minden nap az asszony, mármint a nejem: Dudu, tátsd ki a szád, kérd meg a prefektus urat, emelje meg a fizetésedet, mert felkopik az állunk. Tíz vagy tizenegy gyermek, uram, nem kevesebb, érdekli is az államot, ki ad enni nekik! Mit kezd a keresztény rendőr magával! Mindig csak a kötelesség. És a tíz gyerek? Vagy mennyit is mondtam?

Tipâtescu
De azért maga is talpraesett ember, Dudu, ha kicsi is a fizetés, valahogy mindig előteremti a többit. Ha nem csurran, hát cseppen, tudjuk, van gondunk ám magára.

Pristanda
Van, van, én csak azért mondom, hogy legyen eszünkbe juttatva a dolog...

Tipâtescu
És ha már itt tartunk, nem árt, ha azt is tudja, én az odaadó munkatársakat szeretem, akiket belülről is fűt a munka szeretete. Akik ha kell, tűzbe is mennek értem... azért, ha ráadásul nagycsaládos az illető, én se mindig nézek oda, sőt inkább elfordítom a fejem, ha innen-onnan lenyúl magának valamit. Vigye...

Pristanda
Tíz gyermek, uram, vagyis tizenegy. Tizenegy kicsi élet.

Tipâtescu
Jó, jó, tudom. De a múltkor is egész jól keresett, tudja, azokkal a zászlókkal. Az egész jól hozott a konyhára.

Pristanda
(önfeledten fölnevet) Ja kérem, ki volt az pontosan kalkulálva. (észbekap) Mire tetszik gondolni?

Tipâtescu
A bizottság negyvennégy zászlót rendelt a zsidótól, egytől egyig ki is fizette őket.

Pristanda
E-eegen...

Tipâtescu
Mi lett velük? Talán mind kitűzte őket?

Pristanda
Garantáltan. Egy-kettő lehet a széltől le lett sodorva... De a többi...

Tipâtescu
Azt akarja mondani, mind a negyvennégyet kitűzte?

Pristanda
Pontosan azt, uram. Talán még többet is.

Tipâtescu
Ne marháskodjék, Dudu. Mintha nem kocsikáztunk volna körbe aznap Zaharia urasággal és Zizi kisnagyságával az egész várost! Zizi, amilyen huncut még szóvá is tette meglátásait. "Hm, aszongya, számláljuk csak összes azokat a Dudu-féle zászlókat."

Pristanda
Ezt nem vártam volna. Ez rosszul esett. És pont Zizi asszony. Mindig azt hittem, ő az én kicsi őrangyalom.

Tipâtescu
Na nem gonoszságból tette, csak tréfált. De azért ismerjük mi az embereinket.

Pristanda
És tényleg képesek voltak és megszámolták a zászlókat?

Tipâtescu
Aha, és úgy tíz-tizenegyig jutottunk...

Pristanda
Na ne! Vegyük csak szépen sorjába. No, lássuk csak. Ugye egyszer kettő a prefekturán...

Tipâtescu
Egy...!

Pristanda
Kettő a Február tizenegyedike téren, az négy...

Tipâtescu
Csak egy, Dudu...

Pristanda
Kettő a városházán, az hat, kettő a fiúgimnáziumon azzal nyolc, a leányiskola, a kórház, a Szent Nyekuláj katedrális, ez már közel húsz. Kettő ugye a prefekturán...

Tipâtescu
Jól van, Dudu, hagyja már abba, ezeket már mind számolta...

Pristanda
Isten őrizz, ne lássam az anyukámat, isten nyugtassa. A szél biztos elsodort néhányat, de én arról már nem tehetek.

Tipâtescu
Jó, el van felejtve. Váltsunk témát. Valamit el kezdett nekem mesélni, de aztán éppen behozták nekem a lapot. Mi is történt magával tegnap este?

Pristanda
Jól mondja uraságod, el ne felejtsük. Szóval, este, úgy tizenegy körül hazaballagok, bekapok valamit, hullafáradtan lerogyok. Mondja a nejem, vetkőzz le, Dudu, feküdj le rendesen. De én nem, a rendőr éjjel is rendőr, nálam éjszaka is első a kötelesség. Úgy hogy kábé háromnegyed tizenkettőkor már újra talpon vagyok és kimegyek szemlézni egyet. Úgy gondoltam, átvágok a téren a sorompó felé, aztán a városháza felé visszakanyarodom. A térség közepén tartok, amikor észreveszem, hogy még világosak Catavencu úr ablakai. Mivel nálam mindig első a kötelesség, kiadtam magamnak az utasítást: lássuk csak, egy ilyen késői órában mit történik ott. Ha az ember fölkúszik a csatornán, eléri a párkányt, onnan aztán mint egy páholyból belát a házba. Előszedtem hát minden tudásomat, fölkúsztam mint egy macska és kényelembe helyeztem magam. Mint a színházban, uram.

Tipâtescu
(kíváncsi) Jól van, na. És aztán?

Pristanda
Alsóztak, kérem.

Tipâtescu
Tyű ha. Éspedig, kik?

Pristanda
Gondolhatja: a népművelők. Popescu, Ionescu és Pripics pópa...

Tipâtescu
Úgy, szóval a pópa is...

Pristanda
Az ám, a pópa. Azonkívül ott volt még Tachita úr, Petcus, valamint Zapisescu, az egész bagázs. A vége felé tartottak, a dohányfüst, mint valami hajókéményből csak úgy ömlött kifelé az ablakon. Petcus és a pópa huszonegyezni kezdtek, a többiek beszélgettek.

Tipâtescu
És Caţavencu? Gondolom, esett egy-két szó rólam is.

Pristanda
Szidva volt uraságod, méghozzá ocsmány módon. Uraságod maga, meg a kormány. Aztán név szerint számba lettek véve a személyek, akik majd rá fognak szavazni.

Tipâtescu
Már ha egyáltalán jelölik őt is képviselőnek. Jó, hogy ők, a népművelők, a díszes csürhe, de én is itt vagyok...

Pristanda
No de lássuk csak. Egyszercsak Caţavencu azt mondja: "De én tudok ám még valakiről, aki majd rám szavaz, és akire a gámpír álmában sem gondol. Márpedig, ha az illető a mi oldalunkra áll barátocskáim, akkor kezünkben van a többi is. Hogy megértsék, hadd olvassak föl maguknak egy erkölcsi témájú levelet." Ezzel elővesz a zsebéből egy borítékféleséget. Erre annak a pokolfajzat pópának egyéb sem kellett: fölugrik a kártya mellől: "Egy szót se, megállj, nehogy belekezdj, amíg egy szivarra nem gyújtok." Rá is gyújt, szipákol, aztán odajön az ablakhoz és az égő fidibuszt egyenesen a képembe dobja. Az előadás véget ért. Lecsúsztam a csatornán, ijedtemben egy ismeretlen illető nyakába estem. Mert képzelje, miközben én a kötelességemet teljesítettem, arra járt egy másik személy és leült hallgatózni a fal tövébe. Most ordítozni kezdett, mint egy vadbarom, mire a házbeliek mind az ablakba csődültek.

Tipâtescu
Na és? Ennyi? Nincs tovább?

Pristanda
Jelentem, el lett menekülve onnan. Később visszamerészkedtem, de addigra be lett csukva az ablak, előkerültek valami függönyök is.

Tipâtescu
Pont amikor a legérdekesebb volt, akkor. A fene a pópáját a gyufájával. Kitől kaphatott a kutyaütő levelet? Én most elmegyek uzsonnázni, mert Zaharia úr és Zizi asszony nélkülem egy falatot sem eszik. Tudja, milyenek...

Pristanda
Addig legyen végrehajtva valami, vagy lehunyhatom egy kicsit a szememet?

Tipâtescu
Menjen, Dudu, járja meg magát és szimatoljon. Szimatolja ki nekem, ki írhatta azt a levelet. Járjon a dolog végére.

Pristanda
Meg lesz próbálva. Van egy pár barátom.

Tipâtescu
Abbiza, nem ártana elindulni ezen a szálon. Nem mintha tartanék ettől a szarkeverőtől, de nem szeretem, ha meglepetések érnek.

Pristanda
Nyugodt lehet. Amíg maga uzsonnázik, Caţavencu úr és Pripics pópa körbe lesz szimatolva.

Pristanda
Ilyen a rendőri hivatás. Nélkülem mire is mennének? Én irányítom az életüket. Föláldozom a fiatalságom, ők meg nekiállnak megszámolni a zászlókat...

Trahanache
(bejön hátulról, nem veszi észre Pristandát, aki a zajra fölugrik. Trahanache gondterhelt) Gyerekek, gyerekek, micsoda tolvaj, korrupt világ! Erkölcs? Elvek? Csak önző önös érdek, megint csak önző önös érdek! Helyes következtetésre jutott az én derék fiam, amikor azt mondta: "Apuci, rájöttem, ahol nincs erkölcs, ott felüti a fejét az erkölcstelenség." Én csak hozzátehetem: az elvtelen társadalom legfőbb baja, hogy nem elvek alapján él. Árulás, tolvajlás mindenfelé. (Megpillantja Pristandát) Te itt vagy, Dudu fiam?

Pristanda
Én itt, kezét csókolom, Zaharia uram. Pontosan itt állok, a kijelölt helyen.

Trahanache
És a Stefi prefektus talán elment?

Pristanda
Ó nem, nem ment ő el tisztelettel, csak momentán éppen nincsen itt. De már jön is.

Tipâtescu
(városi öltözék, kalap, kesztyű; meglepődik, hogy Zahariát ott találja) Kit látnak szemeim! Zaharia bátyám uzsonna előtt előbújt a barlangjából? Mi történt?

Trahanache
Lehet, nem fogsz örülni neki. Kifújom magam, aztán elmondom (kézmozdulattal jelzi; Tipâtescu tegye útra a rendőrt)

Pristanda
Akkor mehetek a szimatolásra?

Tipâtescu
Elmondja uzsonna közben, Zaharia bátyám, vagy most mindjárt?

Trahanache
Nyugalom, öcsém, csak lassan a testtel. Először is, erről az én kicsi Zizimnek nem szabad tudni. Áll a bál, Stefi, ezek most nagyon el vannak indulva... (leül a kanapéra, háttal a középső ajtónak)

Tipâtescu
(Pristandához) Akkor ejtse útba Zizi asszonyt, mondja meg neki, türelmét kérjük, késni fogunk egy kicsit. Egy kis megbeszélnivaló, politika férfimunka...

Pristanda
Meg lesz mondva uram. (Távozik a háttér felé. Amikor kilépne, kissé megnyílik a jobboldali ajtó, előbukkan Zoe feje. Pisszeg Pristanda felé, hogy vegye észre. Közben Tipâtescu megfordul, látja Pristandát a jobboldali ajtónál)

Tipâtescu
Eltéveszti a kijáratot, Dudu?

Pristanda
Ó nem, én egyáltalán nem. Csak gondoltam megnézem ezt az ajtót is. Kimehetek a másikon is, természetesen. (A játék az ajtók előtt néhányszor megismétlődik. Végül Pristanda kisürül a jobboldali ajtón, Tipâtescu látja is meg nem is, vállat von. Előre jön, hogy helyet foglaljon Trahanache közelében.)

Tipâtescu
Meséljen, Zaharia bátyám, mondja, mi a nagy helyzet? Csak nem történt valami a politika színterén?

Trahanache
Valami! Nyugalom, nyugalom, csak lassan a testtel. Csak szép sorjában. Akkor kezdem. Ma reggel, úgy fél kilenc tájt, még a kávémat sem ittam meg, bekopog az inas egy levéllel. Egy olyan kis cetlit hoz, amolyan firkálmányt, aszongya válaszra vár. Ki nem találod, ki írt nekem.

Tipâtescu
Élőlény? Nő, férfi? Én ismerem? Bátyám ne izgasson.

Trahanache
Akkor jól fogózz meg! Személyesen az irkász-firkász Nae Caţavencu.

Tipâtescu
Ó! A faszkalap! Bocsánat.

Trahanache
Na, mondom magamban, ugyanbizony mi ütött belé? Csak nem kezdek el levelezni egy ilyen Caţavencuval, amikor - ahogy a közmondás mondja: se tücsköm, se bogaram - sőt éppen ellenkezőleg.

Tipâtescu
És bátyám képes volt, és átvette a levelet...

Trahanache
Úgy, úgy. Átvettem, hát persze, hogy átvettem. Nézd csak, mivel szórakozik ez az ember, nézd csak, most jön a java. (Levélkét vesz elő a zsebéből, átadja Tipâtescunak) Olvasd.

Tipâtescu
(átveszi a levelet, olvasni kezdi) "A tiszteletreméltó és méltóságos Zaharia Trahanache úrnak, az állandó bizottság elnökének, az iskola-bizottság, a választási bizottság, a mezőgazdasági bizottmány és más bizottságok elnökének... helyben. (kiveszi a levelet a borítékból) Khm. Igen tisztelt uram, állampolgári kötelességéből eredően és családi becsülete érdekében kérjük, szíveskedjék még a mai napon délelőtt kilenc és tíz óra között fölkeresni a »Kárpáti Harsona« szerkesztőségét, amely egyben a »Román Gazdasági Ébredés« enciklopédikus szövetkezeti társas egylet irodája, ahol egy ön számára létfontosságú dokumentum tartalmát megismerheti. Az ön híve, Caţavencu, a »Kárpáti Harsona« igazgató tulajdonosa, a Román Gazdasági Ébredés enciklopédikus szövetkezeti társas egylet alapító elnöke."

Tipâtescu
Nafene! Vajon miféle dokumentumról lehet szó?

Trahanache
Nyugalom, nyugalom, mindjárt megtudod.

Tipâtescu
Bátyám képes volt és elment Catavencuhoz?

Trahanache
Elgondolkoztam a dolgon: most elmenjek, ne menjek? Végül úgy döntöttem, csak úgy kíváncsiságból elmehetnék, lássuk, mi akar ez lenni.

Tipâtescu
Átkozott faszkalap kutyaütője! Mit akart?

Trahanache
Nyugalom, nyugalom, hiszen most mondom. Szóval elmentem hozzá, a szerkesztőségbe. Amint belépek, illedelmesen fölpattan, hellyel kínál, aztán elkezdi, hogy méltóságos uram így, méltóságos uram úgy, végtelenül fájlalom, hogy az utóbbi időben kissé elhidegültünk egymástól. Holott ő például, ha tudnám, mindig is fölnézett a megye első emberére - egyszóval alaposan benyalt ott mindjárt helyben nekem. Erre én igen komoran csak annyit mondtam: Tisztelt uram, térjünk a tárgyra; ön azért hívott, hogy megmutasson nekem egy érdekes dokumentumot. Látni szeretném. Mire ő: ó, attól tartok, ezen írás megtekintése fájdalmas csapást, megrázkódtatást fog jelenteni az ön számára, tulajdonképpen föl kellett volna készítenem egy nem mindennapi kellemetlenségre. Így papolt, köntörfalazott, míg újra rá nem szóltam: Uram, sok a szöveg, láthatnám végre azt a bizonyos dokumentumot? Ó, mondja erre megint, azok a fehérnépek, a bajkeverők, az átkozott nőnem, ilyesmi. Hogy lásd, hová akart ezt a kutyaütő kilyukadni... Szegény Zizikém csak meg ne tudja, el ne szóld magad, egy ilyen otrombaság nagyon megviselné az ő érzékeny kicsiny lelkét.

Tipâtescu
(izgatottan fölpattan) Mit merészelt a nyomorult?

Trahanache
Nyugalom, nyugalom, csak apránként, falatonként... Mesélt még keveset a férfiúi állhatatosságról, a nők erkölcséről, míg végül a sarkamra álltam és azt mondtam neki: amennyiben most azonnal nem mutatja meg azt, amiért idehívott, tiszteletreméltó uram, én távozni leszek kénytelen. Akkor aztán nem tehetett egyebet elébem tett egy levélkét. Ki nem találod kicsoda írta és méghozzá kinek...

Tipâtescu
(alig bír úrrá lenni felindultságán) Kicsoda...? Bátyám táncol az idegeimen...

Trahanache
Akkor kapaszkodj jól meg, öcsém, mert te írtad az én Zizikémnek, szabályos szerelmes levél, ahogy az föl van vázolva a nagykönyvben is, ahogy egy kéjsóvár dúvad írna az ő macájának...

Tipâtescu
(felindultan) Ez képtelenség, nem lehet igaz. Tudod, mi áll benne?

Trahanache
Nyugalom, nyugalom, már hogyne tudnám. Talán tízszer is elolvastam, betéve tudom az egészet. Figyelj csak, azt mondja: "Drága Zizikém, örömmel tudatom, hogy az öreg bölény - ez én volnék - este gyűlésbe megy, én pedig itthon maradok, mivel táviratokat várok Bukarestből, talán maga a miniszter is megkeres. Ne várj tehát otthon, inkább te gyere hozzám gyémánt jércikém, a te ezüst kakasodhoz, aki imád és puszikál azon az illatos kis köldöködön. Aláírás: Stefi." (Méregeti Tipâtescut, aki magán kívül van az idegességtől)

Tipâtescu
(dühödten sétál fel, alá) Elképesztő. Széttépem azt a nyomorultat. Nem, ilyen nincs!

Trahanache
(higgadtan) Persze, hogy nincs. A mi köreinkben el sem lehet képzelni efféle elvetemültséget. Az mindenesetre figyelemreméltó, hol tartanak már ezek az ilyen okirathamisításokkal. Mert ilyen tökéletes utánzatot még nem láttál, te is azt mondanád, a te írásod ez, az aláírással együtt, az, mert egyszerűen nem lehet a más, bárki meg merne esküdni rá. Még Zizikém is mérget venne rá. (Elhallgat, Tipâtescut figyeli, aki ökölbeszorított kézzel járkál) No de öcsém, remélem, nem izgattad föl magad. Nehogy már mellre szívd, bármennyire is szennyes kis ügy ez. Ilyen a világ, tele csirkefogókkal, pont te bírnád megváltoztatni? Bele kell törődnünk, az emberi hitványság határtalan.

Tipâtescu
Széttépem azt a firkászt. Szét fogom tépni.

Trahanache
Nyugalom, nyugalom. Ha találkozol vele, nézz egyszerűen keresztül rajta, ahogy én tettem. A szememből azt olvashatta ki: tojok rá. Most az egyszer melléfogott. Látva, hogy különösebben nem izgat a dolog, tudod mivel állt elő? Azt mondja, jó, ha számomra teljesen közömbös, hogy a hitvesem egy köztisztviselő részéről ajánlatokat kap holmi malackodásra, majd lesz valaki más akit mindez érdekelni fog. Éspedig a közvélemény, ezért a levelet közölni fogja a Kárpáti Harsona vasárnapi számában, méghozzá bekeretezve, hadd olvassa mindenki, akinek még számít valamit a város becsülete.

Tipâtescu
Ez most tönkre akar tenni minket pont a választások előtt. Na megálljon csak. Hol van, Dudu!? Rendőrség! Hozza nekem ide azt az embert azonnal, a levéllel együtt. Hol van? Elment már?

Trahanache
(Utánamegy a szín végébe) Nyugi, nyugalom, lassan a testtel. Egy ilyen jóravaló művelt gyerek mint te, legyen kellőképpen higgadt és megfontolt, ha már éppen ő a prefektus. Egy ilyen társadalomban, ahol nem az erkölcs és nem legszentebb elveink irányítanak, józan, mérlegelő emberek kellenek.

Tipâtescu
(nyugodtan) Akkor is széttépem.

Trahanache
Örülök, hogy lecsillapodtál, fel a fejjel. Vannak ennél fontosabb dolgaink. Az esti gyűlés! Kész a határozat? Hogy állunk? Akkor jelöljük azt a Farfuridit, vagy mit teszünk? Megtudtam, Caţavencu a népművelőivel rendbontásra készül, de mi nem vesszük fel az ilyesmit. Dudu rendőr mindenesetre résen legyen. Nem, nem, tegyen bármit, nem fogjuk fölvenni.

Tipâtescu
Ne is tartson tőle bátyám olyan nagyon, Caţavencu este nem a gyűlésben lesz, hanem egészen máshol. Például őrizetben.

Trahanache
Túl heves vagy, öcsém, csillapodj le végre. Menjünk uzsonnázni, az biztos jót fog tenni.

Tipâtescu
Nem bátyám, köszönöm, nekem most még az étvágyam is elment. Kézcsókomat küldöm Zizi asszonynak, nekem most egy falat nem megy le a torkomon.

Trahanache
Jó na, de akkor ebédre föltétlenül elvárunk. Nekem este újra gyűlésbe kell mennem, Zizikémet ezúttal is rád bízom. Akár tetszik, akár nem vele kell maradnod, nehogy elunja magát. Aztán a szokásos preferansz.

Tipâtescu
A maga kedvéért, bátyám...

Trahanache
Akkor viszontlátásra. És mondom, egy percig se izgasd magad. Hitvány szarkeverés ez, nem egyéb. Ez a mi világunk már ilyen. Ott, ahol nem elvek, a jóerkölcsök irányítanak, legalább mi elöljárók őrizzük meg a méltóságunkat.

Zoe
(jobbról belép, titokzatosan Tipâtescuhoz siet) Ó, Stefi, hogy történhetett ilyesmi?

Tipâtescu
(felpattan) Mi az, már te is tudod?

Zoe
Hogyne tudnám, hiszen mindent hallottam. Mindent tudok Stefi, mindet az ég világán, és én olyan szerencsétlen vagyok. Beavattam Dudu rendőrt is, ő az egyetlen, aki képes rajtunk segíteni.

Tipâtescu
(lassan tér magához) Szóval, tudod...

Zoe
És ez semmi. Azóta már folytatása is van a dolognak. (borítékot ad át Tipâtescunak) Újabb levél, nézd csak.

Tipâtescu
(olvassa) "Tisztelt asszonyom! Szerkesztőségünk őrzi szeretett prefektusunk kegyedhez intézett levelét, amelyből egész bűnös kapcsolatuk mibenléte kiviláglik. Eme szerelmi dokumentumhoz nem ragaszkodunk, következésképpen bizonyos ellenszolgáltatások fejében azt kegyednek készséggel átengedjük. A tranzakció lebonyolítása érdekében kérem, keresse fel késedelem nélkül, irodánkat, ahol az ügylet mindkét fél megelégedésére a legnagyobb titokban lerendezhető." Lerendezhető... lerendezhető... Szóval itt tartunk. Dehát hogy az ördögbe? Hogy veszíthetted el azt a levelet, Zizi!

Zoe
(elfúlva) Elveszítettem? Fogalmam sincs. Nem tudok róla, hogy elveszítettem volna. Mert tegnapelőtt este, amikor elmentem tőled, még megvolt. Ki tudja, útközben elővehettem a zsebkendőmet. Vagy a szél csak úgy kifújta a zsebemből.

Tipâtescu
Uhh! Az a szél, a szél... micsoda pech, balszerencse...

Zoe
El kell árulnom valamit, az előbb jártam Catavencunál. Tőle jövök. Nagyon megértő, fel is ajánlotta, ő nagyon szívesen visszaadja nekünk a levelet. Azt kéri, cserébe támogassuk a megválasztását. Erre nagyon szépen kér. Másként, azt mondja, kitálal. Lapja, a "Harsona" holnap utáni számában közzéteszi a levelet.

Tipâtescu
Szóval erre megy ki. Értem én. Hát persze. Akkor kitört a háború, Zizi. Ez az ember tönkre akar minket tenni, azért nekünk kell őt elpusztítanunk. Csak jönne már ez a Dudu.

Zoe
Dudu rendőrt én küldtem el Catavencuhoz, hogy bármi áron szerezze tőle még ma a levelet.

Tipâtescu
Ugyan, felesleges, teljesen hiába. Tudja ez a kutyaütő mit akar. (Kívülről zaj)

Zoe
Ó de rémes. (Zaj megismétlődik)

Tipâtescu
Ő lesz az, Dudu. (Az ajtó felé siet, kinyitja, visszahőköl) De mégsem. (Zoehoz) Nem tudom, ki az, bújj el gyorsan. (Kituszkolja, maga is utána siet.)

Brânzovenescu
Lehet, mindez csak látszat, merő színlelés, az egész csak megtévesztő játék, hogy próbára tegye az ingadozókat, de ami engem illet, nekem nem tetszik a dolog...

Farfuridi
(éllel) Én meg úgy tíz óra körül Trahanache urat láttam beosonni Catavencuhoz. Tudod, én akár van dolgom, akár nincs, otthonról pont tízkor elindulok...

Brânzovenescu
Ugye, ugye.

Farfuridi
Hazatérőben pedig, úgy tizenegy felé Trahanache asszonyságot láttam kijönni Catavencutól. Én ugyanis akár van ügyfelem, akár nincs, tizenegykor bezárom az irodát.

Brânzovenescu
Mi ütött beléjük?

Farfuridi
Hát ez az...

Brânzovenescu
Figyeld csak meg, barátom. Előbb Trahanache urat látod, majd később Trahanache asszonyt. Ehhez vegyük hozzá azt is, hogy én meg az imént Dudu rendőrt láttam betérni Catavencuhoz.

Farfuridi
Thü! Szépen vagyunk.

Brânzovenescu
Árulás szaga van a dolognak.

Farfuridi
Árulás? Meglehet. Azt én nem bánom, felőlem legyen árulás, ha egyszer a párt érdeke így kívánja. De akkor tudjak róla én is.

Brânzovenescu
A prefektus keze is benne van... az ő kertjében van a kutya elásva. Nézd csak, éppen jön.

Tipâtescu
(balról bejön, lehet izgatott, de könnyedséget színlel) Jónapot, jónapot, üdv az uraknak!

Brânzovenescu
(félre) Ami azt illeti elég megviseltnek látszik.

Farfuridi
(félre) El is vörösödött. (hangosan) Tiszteletünk. Üdvözöljük a prefektus urat.

Tipâtescu
Én is mégegyszer jónapot kívánok. Helyezzék kényelembe magukat.

Brânzovenescu
Köszönjük, uram, de ami azt illeti, dél is elmúlt, menegetnék haza...

Farfuridi
Ami pedig engem illet, hasonlóképpen, én tizenkettőig rendszerint befejezem a tárgyalásaimat.

Brânzovenescu
Úgy, hogy én most rá is térnék röviden. Fura dolgokat hallani mostanság a városban...

Farfuridi
Én pedig szeretek sajátkezűleg tiszta vizet önteni a pohárba, azt hiszem, valahogy így mondják. Amint azt Brânzovenescu kollégám elkezdte, különféle hírek terjengenek a városban. Azt beszélik például, hogy pártunk a szavazáson Caţavencu megválasztását támogatja.

Tipâtescu
A párt? Miféle párt? Hogy kerül ide Caţavencu?

Farfuridi
A párt mi vagyunk. Zaharia uraság, ön, Zizi Trahanache asszony... És úgy általában a mieink. Azt beszélik a népek, hogy mi most az ölünkben visszük be ezt a Catavencut a parlamentbe.

Tipâtescu
Maguk minden ilyen mendemondának felülnek? Eh! (kényszeredetten nevet)

Brânzovenescu
Na, na. Csak ne nevessen, tiszteletreméltó prefektus úr, semmi ok itt most a derültségre. Ha már az emberek ilyesmit beszélnek, azt jelenti, megorrontottak valamit. Tudja, nem zörög a haraszt... ahogy a régi római mondja...

Farfuridi
Már az is elszomorító, hogy az emberek gondolkodnak. De miért is ne gyanakodnának...

Brânzovenescu
Ma például többen látták Trahanache urat látogatóba menni Caţavencu úrhoz...

Tipâtescu
No és...

Farfuridi
Aztán valamivel később Zizi Trahanache asszony is meglátogatta irodájában Caţavencu urat...

Tipâtescu
No és uraim, akkor mi van? Látogatási tilalom?

Brânzovenescu
Na, na! Aztán merő véletlenségből a maga Dudu rendőrbiztosa is lopva fölkeresi Caţavencu urat.

Farfuridi
Jogos a kérdés, mi történik itt? Mert nekem igenis, bűzlik itt valami.

Brânzovenescu
Mi tagadás, kezdünk attól tartani, hogy a pletykák hamarosan igaznak bizonyulnak...

Tipâtescu
A pletykák? Mondják már el jóemberek, mi baj van? Mit pletykálnak az emberek.

Farfuridi
Jó, akkor most félreérthetetlen leszek. Áperte kimondom, árulástól tartunk, uram.

Tipâtescu
(haragosan) Nem tudom, meddig kell tűrnöm itt ezt a hangot. Az ilyesmit a mi köreinkben inzultusnak nevezik.

Farfuridi
Nem kell a dolgot mindjárt mellre szívni, uram. Semmi oka nincs a heveskedésre...

Tipâtescu
Már hogyne lenne, uraim. Önök eljönnek ide hozzám, aki fényes pályafutásomat feláldozva csakis magukért ebben a porfészekben maradtam, hogy megszervezzem a pártot - kérdem, úgy mellesleg, ki lett volna erre itt képes? - erre maguk egy borongós délelőtt beállítanak, remegő orrcimpával, és kinyögik, hogy árulástól tartanak. Ezt érdemeltem? Hát kikérem magamnak!

Brânzovenescu
Igen, igen, de nézze csak, miket osztogatnak Caţavencu emberei ezidő szerint a városban. Méghozzá nyomtatásban, egész jóminőségű papíron, uram.

Tipâtescu
(ki akarja kapni a kezéből) Megnézhetem?

Farfuridi
(magánál tartja a papírost) Ó, ne fáradjon, majd én felolvasom. "Mindnyájunkat örömmel tölt el a hír, miszerint a megyei közigazgatás nem gördít akadályt Caţavencu ügyvéd, laptulajdonos jelölése ellen. Hasonlóképp megnyugvással vesszük tudomásul, hogy mind nesztorunk, Trahanache úr, mint a választási bizottság elnöke, mint pedig az ifjú prefektus belátta, hogy az ország jelenlegi állapotában megyénket különb módon senki nem képviselheti, mint az a felvilágosult, független érzületű férfiú, akinek a neve Nae Caţavencu. ...A jelölt úr a ma esti gyűlésen szólásra emelkedik..." Satöbbi, satöbbi. (Abbahagyja az olvasást) Érthető, nem? Szólt valamit az úr?

Tipâtescu
(Hangosan) Erről beszélhetnénk. De engem most hivatali kötelességeim a távírdába szólítanak. Elnézésüket kérem, de haladéktalanul távoznom kell. (Az asztalhoz lép, megrázza a csengőt, távozik egy hátsó kijáraton)

Brânzovenescu
Na, csak ilyen kurtán-furcsán? Ehhez mit szólsz?

Farfuridi
Éppen csak azt nem mondta, tessék, ott az ajtó. Jó, nem mondom. Ki vagyunk dobva.

Tipâtescu
(háttérben megjelenik egy inassal) Hol van Dudu? Merre kódorog?

Inas
Már kerestettem a városban. Nyoma veszett, uram. (a háttérben tovább beszélgetnek)

Brânzovenescu
(közben ő is beszélgetett Farfuridival) Amondó vagyok, menjünk el az öreghez... Gyerünk, itt megtudtunk mindent, amit akartunk.

Farfuridi
Te vagy a tanúm, én már kezdetben megmondtam, akár szép dolog, akár nem: árulástól tartok... Na akkor, lássuk csak. Hány óra...

Brânzovenescu
Elmúlt tizenkettő.

Farfuridi
Ejha... de hiszen én tizenkettő után...

Tipâtescu
(lejön közéjük) Nos uraim?

Brânzovenescu
Megyünk, megyünk, uram, már itt sem vagyunk. Ha már kirakta a szűrünket. Képzelem, terhére voltunk. Nem a legkellemesebb híreket hoztuk.

Farfuridi
(komoran) I-igen, mi most elmegyünk, távozunk, óhaja szerint. De maga most eltöprenghetne egy kicsit a hallottakon, elvégre egyazon szeretett párt tagjai vagyunk. Amelynek a kebelében árulás történt. És még ez ellen sem lenne kifogásunk, legyen árulás, ha a párt érdeke egyszer ezt kívánja, de akkor tudjunk róla mi is! Tulajdonképpen azt mondhatnám, az árulást akár kedvelhetem is. (éllel) Én igazából csak magát az árulót vetem meg! (Könnyedén) Volt szerencsénk. Alázatos szolgája, a viszontlátásra.

Brânzovenescu
A viszontlátásra.

Tipâtescu
(becsukja utánuk az ajtót) A francba veletek.

Zoe
(balról sietve bejön) Elmentek? Láttad? Hallottad? Benne vagyunk Stefi a csávában. Azt hiszem, minket most szörnyű szerencsétlenség fenyeget. Csak térne már vissza Dudu...

Tipâtescu
Ne óbégass! Jön valaki. Hátha Dudu lesz az (a hátsó ajtóhoz siet, ahol feltűnik a Részeges Polgár)

Polgár
(tétován) Alászolgája. (csuklik, támolyog végig, egész szerepe alatt)

Zoe
Jesszusom, ki ez?

Tipâtescu
Mit óhajt, uram? Kihez van szerencsénk?

Polgár
Én? Én kérem egy becsületes választópolgár vagyok.

Tipâtescu
Na és? Ki vele, mi az óhaja?

Polgár
Én csak érdeklődni szeretnék, mitévő legyek? Maholnap választunk, én pedig becsületes választópolgár vagyok.

Zoe
Ez részeg. Be van rúgva.

Tipâtescu
Az ördögbe is, alszik az a kapus? Ide csak úgy besétálhat minden részeg és őrült? Kifelé innen!

Polgár
Lehet, ittam egy keveset, de attól még mért lennék részeg. Mivel Zizi kisnagysád nekem régi jó ismerősöm látásból, hozzá fordulnék egy kis jótanácsért. Ha nekem idejében megmondják, tudni fogom én is, kire szavazok. Ha nem mondja meg, én azt személyes elutasításnak veszem. Tessék nekem megmondani és akkor boldogan elmegyek.

Zoe
Küldd el, Stefi, mert megbolondulok. Még csak ez a részeg hiányzott...

Tipâtescu
Jól van, uram. Egyszer majd elbeszélgetünk. De talán máskor.

Polgár
Ki tudja, lesz-e kedvem hozzá?

Zoe
Ó, dobd már ki...

Polgár
Most itt vagyok, használják ki maguk is az alkalmat. Úgysincs más dolgunk, beszélgessünk. Ne bámuljanak már olyan rémülten rám na! Kicsit eláztam, no és akkor mi van. Csak tudni akartam, jó helyen járok-e. Úgy értem, levél ügyben.

Tipâtescu
Tessék? Mit beszél?

Polgár
Tegnap Caţavencu úrral poharazgattunk kettesben. Lehet, el is áztam egy kicsit.

Tipâtescu
Mit mond maga? Pontosan kivel poharazgatott maga a tegnap?

Polgár
Tudtam, hogy érdekelni fogja. Igen, ha már kérdi elmondom: találtam egy levelet, aztán beültünk Caţavencu úrral ide a Három Rablóba. Abban a levél ügyben.

Zoe
Miféle levélről beszél?

Tipâtescu
Mondja már.

Polgár
Arról, amit maga írt a két kezével Zizi asszonykának. Tudom, mert olvastam. Az utcán találtam este, gyűlésből jövet. (csuklik)

Tipâtescu
Miket beszél maga szerencsétlen? Hol van? Miféle levelet talált maga?

Polgár
Engem kérem szépen, ne rázzanak, mert szédülök. Én tegnapelőtt este óta egyfolytában iszom. Kérem, kíméljenek.

Zoe
Mutassa már! Lássuk azt a levelet!

Polgár
Nem baj, hogy már olvastam? Mert én ahogy megtaláltam, nyomban fölbontottam. (Csuklik) Be is álltam egy kandalló, egy olyan kandalló, kandelóber alá hogy elolvassam. Hát nem mondom!

Zoe
Hol van? Magánál van? Kérem!

Polgár
Szép levél, gyönyörű sorok. Jóformán be sem fejeztem, hopp! Ott termett Caţavencu úr!

Tipâtescu
(kétségbeesetten) Képes volt odaadni neki.

Zoe
Ugye, kiragadta a kezéből? Erőszakot alkalmazott...

Polgár
Egy frászt! Csak belekukkantott, de én zsebrevágtam. Caţavencu úr szívóskodott, de én nem, velem nem lehet! Aszongya nekem: "úgy, szóval maga levelezik a prefektussal. Ne, ne is tagadja, ismerem az írását. Mutassa csak, ide vele." Erre én: szó sem lehet róla, hisz én találtam, nem igaz? Ő mégis, hogy add ide, de nem adom, persze én is, mígnem végre betértünk ide a Három Rablóba egy kupicára. Aztán némi borra is emlékszem, utoljára egy-két krigli sör. Természetesen Caţavencu úr fizetett, nem utasíthattam vissza...

Tipâtescu
És a levél, most hol van? Mi lett vele?

Polgár
Ne ordibáljon úgy. És ne pont a fülembe, mert szédülök. ...A levelet kérdezte... A levél természetesen nálam van. (Mindketten kétkedve, türelmetlenül hallgatják) Igenis, nálam...

Zoe, Tipâtescu
Hogyhogy? Mégis lehetséges volna?

Polgár
I-igen, igen nálam (kotorászik a zsebében) Úgy ám. Az ügyvéd úr két darab százast ígért érte, de persze nem adtam oda neki. Azt mondtam: úgy nézek én ki, mint aki alamizsnára szorul? Nem kellenek a garasai. (Megtorpan) Mégis az a kérdés, akkor hol van? (Egyre tétovábban kutat zsebeiben, végül abbahagyja) Nafene! (Nyíltan, egyszerűen) Elvesztettem! (Kifordítja zsebét) Nahát! Nagyon sajnálom, de úgy látszik, már nincs meg.

Tipâtescu
Hogy rakná bele Ákhábel... ezért jött maga ide?

Zoe
Hát nem tudja? Caţavencu ellopta magától!

Polgár
Tőlem? Mármint az ügyvéd úr? Hm, hát az bizony meglehet, ha figyelembe vesszük, hogy közben elbóbiskoltam. Abbiza, talán még aludtam is egy keveset. (Zoe, Tipâtescu kezüket tördelik) Értsenek meg, az ember kezdi egy kis pálinkával, aztán bor, sör, aztán pedig megint elölről. Közben az emberrel sok minden történhet.

Tipâtescu
Felelőtlen ember. És ez még szavazni akar...

Zoe
(idegesen nekiesik) Maga, maga az oka, maga, maga...

Polgár
Most is forog velem a világ... (lerogyik egy székbe)

Pristanda
(lihegve érkezik) Stefi úr, Zizike nagyság, Zaharia úr közeledik...

Polgár
(kirobbanó jókedvvel) Zaharia úr! Végre egy régi jóbarát. Ő igen. Ő meg fog érteni engem.

Tipâtescu
(Pristandához) Vezesse el. El innen ezzel a szerencsétlennel.

Zoe
(Polgárhoz) Szégyellje magát. (Pristandához) A hátsó lépcsőn eressze ki.

Pristanda
(próbálja a Részeges Polgárt fölnyalábolni) Na, gyerünk, polgártárs. Most el lesz menve innen. (Taszigálja kifelé)

Polgár
Velem ne tessék lökdösődni, mert szédülök. És mielőtt kiérek innen, mondják meg, kire szavazok... (El Pristandával)

Tipâtescu
(Zoenak, sietve) Az öregtől egyelőre nem kell tartanunk. Egy szót sem hisz az egészből.

Zoe
Nehogy csak színlelje, Stefi. Vigyázz vele, nagyon ravasz a tatusom. (Dudu rendőr jobbról be) Mit intézett, Dudu kedves? Járt Catavencunál?

Pristanda
Jelentem, Zizike asszony... az úr meg lett látogatva. De nem vehető le a lábáról. Kerek húszezer lejt kér. Aszongya vagy lepengetjük neki készpénzben, vagy kéri a kerületi képviselőséget.

Tipâtescu
Ó ne! Ne, ne! Ezt nem gondolhatja komolyan.

Pristanda
Pedig az kell neki.

Tipâtescu
(elszántan) Akkor forduljon is vissza Dudu! Menjen kérem, törjön rá néhány csendőrrel és állítsa elő! Most, most, azonnal.

Zoe
De Stefi, ilyesmit nem lehet...

Tipâtescu
Azt mondtam, most. Menjen Dudu, tegye, amit mondok.

Pristanda
Ahogy parancsolja (Távozni készül hátul, amikor belép Trahanache diadalmasan)

Trahanache
Őuraságának több van a rovásán, mint gondoltuk...

Zoe
(elbőgi magát, aléltan dől a karjába) Ó, én tatusom...

Trahanache
Nyugalom, nyugalom (Tipâtescuhoz) Csak nem tudta meg mégis?

Tipâtescu
Dehogynem. Mindenről tud, tudja a fél város...

Trahanache
Pedig hogy megkértelek, az ő érzékeny kicsi lelke nem viseli el az ilyesmit. De nyugalom, nyugalom, rendbe fognak jönni a dolgok. Mondom, őuraságának sokkal több van a rovásán... Dudu, kérek egy pohár vizet...

Tipâtescu
(Finoman pofozgatja Zoet) Őurasága alatt azt érti bátyám, akinek én ki sem óhajtom ejteni a nevét?

Trahanache
Igen, természetesen Catavencuról van szó.

Tipâtescu
Súlyosan terhelő, bátyám? Remélem, nagyon súlyosan terhelő.

Trahanache
A legeslegterhelőbb. Ugyanazt csinálja, ennek úgy látszik, vérében az okirathamisítás. Minősített okirathamisítás, kérem. Egy hamisítatlan okirathamisító próbál ujjat húzni velünk.

Pristanda
Akkor most már ugye behozhatom...

Brânzovenescu
Ez a hatvankilenc a pirossal, ez biztos ránk szavaz, az a tizenegy darab az övéké.

Farfuridi
Nem tizenkettő?

Trahanache
Nyugalom, várjunk csak. Egy, kettő, öt, hét, tíz, tizenegy...

Farfuridi
Tizenkettő.

Trahanache
Hát igen, Siripeanuval annyi. Ha őt is beleszámítjuk.

Brânzovenescu
De az nem biztos, hogy velünk szavaz. Amióta férjhez adta a lányát, inkább a vejére hallgat. Nem szabad az urnákhoz engedni, csak ha...

Trahanache
Nyugalom, nyugalom. Beszéljenek vele. Rá kell venni, hogy velünk szavazzon.

Farfuridi
Nem kizárt, megteszi, minthogy éppen perben áll az egyházkerülettel. Mit ígérjek neki?

Brânzovenescu
Csak óvatosan. Legjobb, ha előre nem kap semmit. Ígérj meg mindent neki. Aztán majd meglátjuk.

Trahanache
Magukra bízom, intézzék el, tudja meg szegény ember idejében, kire szavaz.

Brânzovenescu
De hiszen még mi sem tudjuk.

Trahanache
Nyugalom, nyugalom, nem sietős a dolog.

Farfuridi
Dehát tényleg még nem tudjuk... Ráadásul mostanság olyan gyanús dolgok történnek. Pont, mint árulás idején...

Trahanache
Könyörgöm, miről beszél maga?

Brânzovenescu
Ha őszinte akarok lenni, hát mi megszimatoltunk valamit.

Farfuridi
Úgy ám, itt bűzlik valami...

Trahanache
Mi a fene? Nyögjék már ki.

Farfuridi
Tanúi voltunk néhány gyanús megmozdulásnak. Aztán az árulás ki is bontakozott teljes pompájában. Ha a párt érdeke így kívánja, ám legyen. De akkor tudjunk róla mi is.

Brânzovenescu
Semmi kifogásunk az árulás ellen, de nem szeretnénk kimaradni belőle. Ilyen bizalmatlanságra nem adtunk semmi okot.

Trahanache
Uraim, nyugalom, lassan a testtel. El lehetne időzni jócskán ennél a kérdésnél.

Brânzovenescu
Erre most nincs időnk, Zaharia bátyó. Nem ma este van a gyűlés?

Farfuridi
És tudtommal holnap kezdődnek a választások. Mi pedig még mindig nem tudjuk, kire szavazunk.

Trahanache
Nyugalom, uraim, csak türelemmel. Eddig volt kire szavazni? Volt ugye. Lesz most is.

Farfuridi
Most azért már ideje volna megismerni a jelölt nevét.

Trahanache
Ejnye uraim, ennyi bizalmat a párt is megérdemel. Kalandorok maguk, csavargók? Összeesküvők, ne adj isten hajléktalanok? Nem, maguk hazafiak, törvénytisztelő polgárok és mint a választási bizottság tagjai, a rend oszlopai. Ennélfogva a legelsők között fogják megtudni, kire kell majd szavazni. Annyit azért máris elárulhatok, mi mind, valamennyien arra fogunk szavazni, aki a párt bizalmát élvezi.

Brânzovenescu
Úgy van. Az elnök úrnak ebben igaza van. De akkor is, kicsoda...

Farfuridi
Tudni szeretnénk nagyon az illető nevét.

Trahanache
Nem értem, mi itt a baj. A jelölt neve, az lehet kérem a magáé, a magáé, őuraságáé aki nincs is itt jelen, ahogy azt a párt érdeke megkívánja. De hogy éppen személy szerint kicsoda, azt egyszer el kell dönteni. Mindjárt megjön a prefektusunk a távírdából és akkor mi is megtudjuk a képviselőjelöltünk nevét. Amíg mi itt tanakodunk, találgatunk, és emésztjük magunkat, az illető neve már útban van felénk a távíródrótban. Igen ám, javában száguld felénk, láthatatlanul, a drót belsejében, mit képzeltek, hol élünk?

Farfuridi
Ezt nagyon szépen elmagyarázta, Zaharia bátyó, de nekünk itt továbbra is bűzlik valami.

Brânzovenescu
Minket ki akarnak hagyni valamiből. Valaki itt nem jóban sántikál. Persze, isten őrizz, hogy magára gondolnánk.

Farfuridi
Azt egy szóval se mondtuk. Magával semmi bajunk.

Trahanache
Akkor hát ki a fenével?

Farfuridi
Nem lenne nehéz kitalálni. Csak telik az idő Zaharia bátyó, játszunk mostantól nyílt kártyákkal.

Trahanache
Akkor hát rajta, teregesse ki a lapjait.

Farfuridi
Nos, én megmondtam: árulástól tartok, és ez sérti az önérzetem, mivelhogy kimaradok egy fontos dologból. Nem olyan dolog ez, hogy egyetlen emberre lehessen bízni. Még akkor sem, ha, az illető éppen a kedvenc barátja Zaharia bátyámnak.

Trahanache
Csak nem akarják azt mondani, hogy...

Farfuridi
De bizony igen, bizony, bizony.

Trahanache
Hogy ő!

Brânzovenescu
Ő, ő! Úgy bizony! A prefektus összeszűri a levet Caţavencuval.

Trahanache
Az én barátom, azzal a kutyaütővel...

Farfuridi
Azzal, azzal a liberá-nihilistával...

Trahanache
(Alig bír uralkodni magán) Stefi prefektus és Caţavencu! Brávó, ez tetszett. Micsoda éberség! Megint csak brávó, ezt jól kiszimatolták. Szóval így állunk.

Farfuridi
Mi csak azt mondjuk...

Brânzovenescu
A mi helyünkben még uraságod sem...

Trahanache
(elhatalmasodik rajta a felháborodás) Akkor csak lassan a testtel! Vegyék tudomásul, senkinek nem engedem meg, hogy a prefektusunkat gyanúsítgatni merészelje. És rajta keresztül az én Zizikémet. És természetesen engem.

Brânzovenescu
Zizi kisnagysádot mi egy szóval sem illetjük.

Farfuridi
Végtelenül sajnálnánk, ha ez úgy nézne ki.

Trahanache
Vegyék tudomásul, hogy Stefi barátomat gyanúsítják, vagy Zizi asszonyt, az nálam teljesen egyre megy. Nem tegnapelőtt ismertem meg ezt a kitűnő embert, hanem már nyolc esztendeje, pontosan fél évre rá, hogy másodszor nősültem. Nyolc éve úgy élünk, mint a testvérek, és elmondhatom, tisztább lelkű embert nem ismertem. Azt hiszek maguk, hogy ittmarad prefektusnak és nem megy el Bukarestbe vezérigazgatónak, ha mi a feleségemmel nem követünk el mindent? Mert mindent bevetettünk. Az én kicsi Zizikém éjszakákon át könyörgött neki, teljes mellbedobással, csak hogy megnyerje őt nekünk, a megyének...

Farfuridi
Szó se róla...

Brânzovenescu
Valakinek biztos megérte...

Trahanache
(még mindig felháborodva) És jól figyeljenek. Nem holmi múló érzelemnek engedte tettük ezt, hanem a párt érdekében. Elgondolkoztak azon valaha: ki más lehetne itt a prefektus?

Farfuridi
Talán ezért akadt volna valaki...

Trahanache
Ilyen, mint ő nem. Ez az ember örökbecsű szolgálatokat tett a pártnak, a megyének és személy szerint a családomnak. És tesz jelen pillanatban is. Erre jönnek maguk, egyazon párt harcosai és megpróbálják gyanúba keverni. Csak fájlalni tudom, uraim.

Brânzovenescu
De hiszen, mi csak...

Trahanache
Sajnálatosnak tartom, hogy tapasztalt férfiak, ha véletlenségből egyetlen egyszer nem látnak bele a politika rejtelmeibe, mindjárt árulást sejtenek. Végre kezdem tudni, igazából kire is számíthatok. Micsoda morál, micsoda légkör. Milyen igaza van az én derék fiamnak, amikor azt mondja, ahol nincs kellő bizalom, ott előbb utóbb felüti a fejét a bizalmatlanság... Méghogy az én Stefi barátom, a megye prefektusa áruló! Gyönyörű, mondhatom (Indul kifelé) Alázatos szolgája uraim, volt szerencsém. (Dúltan távozik hátul)

Farfuridi
Na, mit szólsz az öreghez?

Brânzovenescu
Ami az övé, az övé. Tartja magát. Nem szedünk ki belőle semmit. Muszáj lesz várni.

Farfuridi
Várni? Meddig? Mintha látnám, ahogy az öreg este az összejövetelen feláll, megrázza a csengőt. (Utánozza Trahanache hangját) "Igen tisztelt uraim, nyugalom, nyugalom, lassan a testtel, egy kis figyelmet kérek. Van szerencsém bejelenteni hogy bizottságunk jelöltje a mindenki által szeretett, tisztelt és nagyrabecsült Nae Caţavencu úr."

Brânzovenescu
(ő is utánozza) Kapcabetyár, liberál-nihilista szerencselovag...

Farfuridi
Én mondom neked, addig nyargal Dudu rendőr az öreg, a prefektura és Caţavencu között, amíg kilógó nyelve a járdát fogja söpörni. És a vége az lesz, ezt a faszkalapot a nyakunkra ültetik képviselőnek.

Brânzovenescu
Dehát mit tehetsz? Ujjat húzol a hatalommal? Látnálak, ahogy egymagad szembeszállsz a túlerővel.

Farfuridi
Hát ami azt illeti, legalább táviratozhatnánk Bukarestbe, he? A minisztériumba, a központi választási bizottságba, az újságoknak. Valami jó velőset, valami ilyesmit: "Árulás. A prefektus és cinkosai kiárusítják a pártot, az országot. A nihilista Catavencut ültetik a nép nyakára képviselőnek. Állítsák meg őket!"

Brânzovenescu
Ez így erős. Túlságosan is erős. Én ezt így nem írhatom alá.

Farfuridi
Mindent én vállaljak? Azért most lehetne neked is egy kicsi vér a pucukádban. A hazádért, nem?

Brânzovenescu
Nem lehetne névtelenül? Úgy még lehetne szó róla. Mert mondjuk, ha névtelenül megy, természetesen aláírom.

Farfuridi
Mondasz valamit. Aláírhatod névtelenül. Vagy akár például így is: a párt több jeles tagja.

Brânzovenescu
Több tag! Az jó.

Farfuridi
Vagy: nemes érzületű párttagok egy csoportja.

Brânzovenescu
A csoport még jobb. Csak nehogy a távírdában felismerjenek a kézírásunkról...

Farfuridi
Majd megíratjuk valakivel, akit nem ismernek.

Brânzovenescu
Kire gondolsz?

Farfuridi
Gyerünk, gyerünk, csak találunk valakit. Őgyeleg ott biztos valaki, aki pár garasért elvállalja és lekörmöli.

Brânzovenescu
Mert én nem adok ki a kezemből semmit, amin az aláírásom szerepel...

Farfuridi
Jó na, szedd már össze magad. Teljes névtelenségbe fogunk burkolózni. (Sietve el)

Pristanda
(bejön jobbról egyedül, kissé megviselt) No, ezzel megvolnánk, Nae Catavencut hűvösre tettük. De hogy képes komoly ember így üvölteni! C-c-c! amikor a fiúk rávetették magukat hogy eleresztette a hangját! Mint az állat: "Tiltakozom! Az alkotmány nevében! Ez magánlakás! Laksértés, laksertés." Ki tudja, mit jelenthet! Talán a disznó, amikor lakást bérel. Hm. Csak a levél nincs meg, nincs sehol. Pedig föl lett túrva, mint egy disznónak az egész lakása, padló fölszedve, lefolyó, kémény kibontva: levél nincs. Testi motozás, száj, végbél, eredménytelen, ő csak a Zizi asszonnyal hajlandó beszélni. Hát azt majd meglátjuk. Esetleg a kínzás után.

Zoe
(Háttérből sietve beviharzik) Dudu, Dudu, jó, hogy itt találom, rossz fiú.

Pristanda
Én is éppen Zizike magácskát keresem...

Zoe
Az ég szerelmére, Dudu. Az ég szerelmére. Megőrültek maguk? Az előbb hallom a doktornál, hogy maga a legényeivel rátört Catavencura és a rendőrségi fogdába hurcolta. Mondja, hogy tehetett ilyet?

Pristanda
Az intézkedés meg lett parancsolva. A Stefi prefektus úr...

Zoe
Ó, a díszhörcsög! Az is most hol van?

Pristanda
Ki tudja. Dolga van, elfoglalt ember.

Zoe
Muszáj volt? Muszáj volt őrizetbe venni? Mit vétett az az ember?

Pristanda
Nála volt a levél. Valahogy meg kellett kaparintani, nem?

Zoe
És megtalálták? Hol van? Muti, muti!

Pristanda
Meglenni nincs meg. Kerestük, de az átkozott firkász jól eldugta. És én a nyomozás érdekében másról nem is tudok.

Zoe
Dudu, most már tudom, maga is tönkre akar tenni engem. Mondja, hogy dolgoznak maguk ott, azon a rendőrségen? A firkász lapja holnap közzéteszi a levelet. És akkor hiába volt minden. És mit fog szólni mindehhez Bukarest? A kormány! Mint valami állatok berontanak egy becsületes ügyvéd otthonába, előállítják, mindez pont a választások előestéjén. Amikor meg lett ígérve, az idén nem lesz csalás, hamisítás, botrány, még verekedés sem. Hogy marad ezek után a Stefi úr prefektus!

Pristanda
Egy kicsit vallatva is volt, de hallgatott. Meg szerettem volna kínozni, de nem engedte. Azt mondta, Zizi kisnagysádon kívül nem lesz itt tárgyalva senkivel.

Zoe
Azt mondta? Akkor vágtasson ember, a fogdába. Azonnal engedje szabadon és kérje meg, ha ideje engedi tüstént keressen fel mert várom. Ide várom az ügyvéd urat egy teára.

Pristanda
Csak hát nem tudom, a Stefi úr mit szól majd ehhez...

Zoe
Maga most a családjára gondoljon, ne a prefektusra. Fel lesznek ruházva. Tizenöten vannak, ugye?

Pristanda
Igen, a nejemmel együtt...

Zoe
Akkor trappoljon és ne is lássam Caţavencu nélkül. Legyen finom, előzékeny vele, nehogy nekem gyalog jöjjenek.

Pristanda
Ahogy parancsolja...

Zoe
(izgatottan elővesz táskájából egy újságot, olvassa) "Olvasóink figyelmébe! Lapunk holnapi számában egy bűnös kapcsolat... Közzétesszük egy bűnös kapcsolat leleplező dokumentumát... Egy szerelmes levelet, amelyet egy helybeli magasbeosztású uraság intézett kedveséhez, a befolyásos férjes asszonyhoz. A levél eredeti példánya holnaptól szerkesztőségünkben megtekinthető, minden jóérzésű polgár rendelkezésére áll... Mára ennyit, ízelítőül..." Jóérzésű polgár! Az anyátok! Mit lehet itt még tenni! (Izgatottan fel-alá jár, megtorpan, mint akinek eszébe ötlött a megoldás) Meg fogják választani! Nincs más kiút, megválasztatjuk a firkászt. Minden más merő időpazarlás. Őrültség szembeszegülni ezzel a démonnal! Lesz ő is olyan képviselő, mint bárki más.

Tipâtescu
Na végre! Hát te itt voltál?

Zoe
És én? Én mióta várok rád? Miközben te bekísérted Catavencut. Megőrültél? Ez hogy jutott eszedbe? Mondd, mért tetted, miért?

Tipâtescu
(ingerülten) Még te kérded, miért? A te végzetes könnyelműségedért! Fölfogni nem bírom, hogy lehet valaki ennyire hanyag, felelőtlen és szórakozott, egyben szívtelen. Az én levelemet odagyűrni egy zsebkendő mellé. Most hol van? Ki olvassa? Az én soraimat...

Zoe
Ítélkezz fölöttem, büntess meg (sír). Őrültséget követtem el, hanyag voltam és könnyelmű. De hátha még helyre lehet hozni... Ha csöppet is szeretsz, most megmentesz a szégyentől. Te férfi vagy, mit neked! Rólad az ilyesmi lepereg, mégha világgá is kürtölik a bűnös kapcsolatunkat, mi az neked! De az én becsületemmel mi lesz? Gondolj bele ember, gondolj csak bele! (sír)

Tipâtescu
Ezért kellett azt a pofát kivonni a forgalomból... azt gondoltam, megtaláljuk nála a levelet.

Zoe
Most már meg is dögölhet, a lapja akkor is közzéteszi a leveledet... Úristen! A prefektus úr puszikálja a köldökömet...!

Tipâtescu
Nana! Válogasd meg a szavaidat...

Zoe
Az emberek röhögve fogják egymás kezéből kitépni a lapot. Éjjel és nappal egy falka lesz a nyomomban, évekig ezen fognak csámcsogni ebben a porfészekben... Micsoda botrány! Lelki füleimmel már hallom hogy így köszönnek egymásnak az emberek: puszikálom a köldöködet.

Tipâtescu
Jó na, de ne üvölts! Ne lovald most még jobban bele magad. Túl hangos vagy!

Zoe
Ne üvöltsek? Hát akkor mitévő legyek? Csak úgy csöndben haljak meg? Netán öljem meg magam, azt akarod? Jó, ha kívánod, hát elhunyok. Képtelenség így élni.

Tipâtescu
Tényleg, lehet, nem lesz más kiút...

Zoe
Rám hagyod?! Ments meg! Férfi vagy!

Tipâtescu
Eh, férfi. Esetleg, ha van kedved, megszökhetünk. Más nem jut most eszembe. De sejtelmem sincs, hova.

Zoe
Megőrültél? És Zaharia tatusommal mi lesz? És a te pozíciód? Földönfutóvá akarsz tenni... Én Trahanache asszony egy kis prefektussal. És tudd meg, ezek mindenütt utolérnek, mindenütt.

Tipâtescu
(elbizonytalanodva) Akkor tényleg nincs mit tenni. Megpróbálsz végezni magaddal? Úgy értem, ha nincs más mód...

Zoe
De igenis van!

Tipâtescu
Na ne. Kérlek ne csináld ezt. Megint hangos vagy.

Zoe
Támogatni fogjuk Catavencut!

Tipâtescu
Jó na, tudod, hogy ez képtelenség. Tudod jól, ez teljességgel lehetetlen.

Zoe
Pedig az lesz!

Tipâtescu
Ezt az állatot soha.

Zoe
De muszáj, muszáj és muszáj. Ha nem, elvesztem, de akkor tudd meg, magammal rántalak téged is.

Tipâtescu
Akkor sem alkuszom! Inkább kiheréltetem magam. Már korábban meg kellett volna tennem...

Zoe
Pedig nem lenne belőle rossz képviselő... Mondd, miért állsz az útjába?

Tipâtescu
Tudod is te, mit beszélsz! Nézd csak. Nézd, milyen kis táviratocskára tettem rá az előbb a mancsom. Nézd csak. Az a részeg fickó, az a kocsmatöltelék próbálta feladni, az a csontrészeg alak. Egy névtelen távirat. Na nézd csak, mire készülnek, figyelj csak! "Árulás! A prefektus és cinkosai kiárusítják a pártot és az országot a nihilista Catavencunak, és meg akarják választani képviselőnek. Árulás történt a párton belül. Aláírás: hű párttagok egy csoportja." Én egy nihilista szekértolója?

Zoe
Akkor hát elérkezett a búcsú pillanata! Magamra hagytál szörnyű szerencsétlenségben. Nem volt neked elég, hogy bűnös kapcsolatra léptél velem, most a halálba taszítasz. Jó, akkor ezen a helyen ontom ki a vérem, ahol nem voltál hajlandó engem megmenteni.

Tipâtescu
Akkor hát elvégeztetett. Isten veled, menj, ha menned kell. De próbáld meg emelt fővel és most már ne nyafogj!

Zoe
Csak azért nyafogok, mert neked az a vacak politika, mindig is becsesebb volt, mint az én kicsi életem. Abban a tudatban hunyom le a szemem, hogy nyolc esztendőn át minden pillanatban csak ámítottál, igazán nem is szerettél soha. Soha, de soha...

Tipâtescu
Egy kicsit túlzol, túlzol már megint...

Zoe
Te pedig nem lépsz, nem lépsz, amikor minden elmúló pillanat a végpusztulás felé röpít...

Tipâtescu
Az kétségtelen...

Zoe
Rád, úgy látszik, most már halálom után sem számíthatok...

Tipâtescu
Mit csináljak! Nem jut eszembe semmi...

Zoe
Én amikor meghallottam, hogy szegény Catavencut meghurcolták, mint egy tébolyult rohantam a szerkesztőségbe. Nézd csak. Holnap különkiadásban számolnak be a botrányról (Átadja Tipâtescunak a lapot, aki halkan olvassa) Világos, hogy a letartóztatása után mire számíthatunk. Ez neked semmit nem jelent? És arra gondoltál, ki lesz itt a prefektus? Mert nem te, az biztos.

Tipâtescu
Hát csak közöljék különkiadásban. Csak közölje az a szemétláda. Legalább megtanulja, velem ilyen utakon mire megy. Csak közölje le.

Zoe
Pedig, ha kiderülne, hogy mégis szeretsz, én is hajlandó lennék életben maradni. Akkor már csak ki kellene egyezni Caţavencuval.

Tipâtescu
Lárifári. Azért sem.

Zoe
Jó, de azt tudd meg, addig nem halok meg, amíg meg nem küzdöttem az életemért! És közben leszámolok veled is, szívtelen ember, aki boldogságom és nyugalmam közé állt. Már megparancsoltam Dudu rendőrnek, hogy azonnal bocsássa szabadon Catavencut, és hívja meg egy teára ide, az én nevemben...

Tipâtescu
Mit tettél? És te még élni akarsz!

Zoe
Kezembe vettem a sorsomat... És az övét is. Majd én megválasztatom képviselőnek. Oda juttatom én, ahol a megérdemelt helye.

Tipâtescu
Miket beszélsz?

Zoe
Igenis, be fogom juttatni a parlamentbe. Ettől a perctől fogva vele tartok, és őt támogatja az én drága jó férjem is, teljes tekintélyével és népes táborával. Aki Caţavencu ellensége, az én ellenem van. Ó, Stefi, hogy lásd, hová jutottunk!

Tipâtescu
Ezt megkeserülöd! (El.)

Pristanda
(Hátul megjelenik, udvariasan hajlongva betessékeli Caţavencut) Tessék parancsolni, erre, erre. (alázatosan) Esedezem, legyen nekem elfelejtve, amit felsőbb utasításra, a hivatás gyakorlása közben cselekedtem. Tudja uraságod, a rendőr élete a kötelesség, és ha olyan a parancs, tulajdon édesapja is elő lesz állítva.

Caţavencu
Ugyan Dudu, nem tegnap óta ismerjük egymást. Tudjuk mi jól, hogyan működik a rendőrség. Az alkotmányos államban a rendőr puszta szerszám, nem egyéb.

Pristanda
Szerszám... Uram, nekem tizennégy gyermekem van.

Caţavencu
Román gyerekek, nem is haragszik ezért magára senki. Nem az ököl a vétkes, amelyik lesújt - amint ugyebár a költő mondja - hanem az agyvelő, amely a parancsot kiadja. Amúgy írtam is nemrég egy kis értekezést a témával kapcsolatban. Bizonyára nem kerülte el a figyelmét.

Pristanda
Többször is el lett olvasva, uram. Én szabadidőmben nagy együttérzéssel folyvást uraságod lapját olvasom, amiket ír bele. Biztosíthatom, rendőr létemre a lelkem mélyén én is érző ember vagyok.

Caţavencu
Ugye, ugye. Mert végtére is hol lennének a vértanúk, ha nem lenne kéznél mindig néhány hóhér? Hehe! A magam részéről, megsúgom, egyenesen örülök ennek a kis meghurcolásnak.

Pristanda
Én is, nagyságos uram.

Caţavencu
(Keményebb hangon) De közeg úr, ne feledjük, én csak bizonyos feltételek mellett jöttem ide. Amilyen igaz, ez a prefektus hivatala, de én nem óhajtok találkozni vele. Ilyen olcsón nem hagyom csőbe húzni magam. Engem speciel Zizi Trahanache asszony kéretett ide, következésképp csakis vele kívánok találkozni. Világos?

Pristanda
Természetesen, csak vele, mivel Stefi úr úgy tudom, világgá ment. Tessék csak nyugodtan helyet foglalni, máris bejelentem Zizi kisnagyságnak, hogy meg lett érkezve.

Caţavencu
Hívja, hívja. És hozzáteheti, hogy meglehetősen sietek, idejében vissza kell térnem a börtönbe, ahova az a szomorú körülmény juttatott, hogy kihullottam a kegyeiből. Na menjen, mondja meg neki.

Pristanda
Csak el ne felejtsem.

Caţavencu
Most végre beadja a derekát. Úgy, úgy, biza. Így volt ez megírva a nagykönyvben. A cél szentesíti az eszközt, ahogy azt halhatatlan ősünk, Julius Caesar megmondta. (Közben az ablakhoz megy, kinéz, elégedetten bólogat. Az ajtóban megjelenik Tipâtescu, kis ideig kővé dermedten áll. Caţavencu is észreveszi, meglepődik) (Félre) A prefektus. Nem erről volt szó!

Tipâtescu
(zord arckifejezéssel, keze ökölben, lassan közeledik, Caţavencut méregeti) Úristen, mi van? Rémeket látok?

Caţavencu
Most az egyszer nézze el nekem, hogy bejelentés nélkül teszem tiszteletem. De engem a maga zsaruja cipelt ide erőszakkal a fogdából, avégre, hogy tárgyalásokat folytassak egy fontos személlyel. Arra, hogy itt önnel is találkozni fogok, a legkevésbé sem számítottam...

Tipâtescu
Bölcs, körültekintő ember, nem is remélte, ugye. A saját hivatalomban! Váratlan meglepetés lehetek én most önnek.

Caţavencu
Nekem azt mondták, hogy csak egy bizonyos személlyel találkozom, az pedig nem maga. Máskülönben el sem jövök, nagyon jól megvoltam odabenn. Megengedi, hogy hivatalában is fogolynak tekintsem magam?

Tipâtescu
(fogcsikorgatva) Mélyen tisztelt és mindenki által hőn szeretett Caţavencu! Nem is értem, két ilyen meglett férfi, aki valamit is ad a komolyságára, hogyan ragaszkodhat csökönyösen a formaságokhoz. Miféle ócska duma ez, amikor jól tudjuk, hányadán állunk?

Caţavencu
Jól van na, megpróbálhatjuk rövidebben. Van tehát egy kis nézetkülönbség... (Tipâtescu hellyel kínálja, ő elhárítja) Köszönöm.

Tipâtescu
Ugyan, tegye már le magát.

Caţavencu
...nem terveztem sokat időzni...

Tipâtescu
Ő nem tervez, azt mondja. Ó. Üljön már le végre.

Caţavencu
Akkor engedelmével...

Tipâtescu
Úgy! Akkor tehát lássuk. Maga - ne firtassuk, milyen úton - hozzájutott egy bizonyos levélhez, ami adott esetben nem biztos, hogy kedvező fényt vet, egy máskülönben befolyásos család becsületére. A közvélemény, a város, a társadalom, satöbbi...

Caţavencu
Ó, ez azért túlzás.

Tipâtescu
Bocsásson meg, ha most folytatom. Nos, maga gyakorlatias ember hírében áll, vegyük a dolgokat sorjában. Nekem kell az a tárgy, aminek a megőrzését maga vállalta, és ezzel tisztában is van. Akkor jövök én és azt kérdezem: mennyit kér?

Caţavencu
Dehát nem tudja?!

Tipâtescu
Én? Beszélgettünk mi erről? Honnét tudnám!

Caţavencu
És nem is gondol semmire, mi lehetne az?

Tipâtescu
Nem, ilyen szennyes üzleteim eddig még nem voltak.

Caţavencu
Mert én úgy gondoltam, egy politikusnak sok minden megjárja ám az eszét. Megfordulhatott a fejében pont az a dolog, ami a jelenlegi körülmények között a legméltányosabbnak tűnik...

Tipâtescu
(türelmét veszti) Kérem, kérem, nehogy most kezdjük elölről. Csak röviden. Mit kíván cserébe a levélért?

Caţavencu
Mit? Hát csak azt, hogy ne álljon az utamba. Hanem támogasson, és álljon ki mellettem. Támogassa a jelölésem.

Tipâtescu
A maga jelölését? Hol? Minek uram? Minek kívánja magát jelöltetni. Csak nem képviselőnek?

Caţavencu
Khm. Én csak válaszoltam.

Tipâtescu
És ezt komolyan gondolta? Mégis, mit képzel, idáig züllött ez a társadalom?

Caţavencu
Maga ajánlotta, kössünk üzletet. Akkor most nyilatkozzék.

Tipâtescu
Ez komolyan gondolja! Nem túl sok ez egy vacak levélért?

Caţavencu
Nem hiszem. Nekem nem.

Tipâtescu
Úgy képzelte, valaki visszalép, és akkor mi mindjárt fölkínáljuk a körzetet a köztiszteletben álló Caţavencu úr részére.

Caţavencu
Így képzeltem, uram. Ha nem lép vissza magától, el is lehet küldeni. Semmiség az egész.

Tipâtescu
Más nem is felelne meg? És ha mondjuk, ezt a bizonyos Caţavencut, akiről az előbb beszéltem, kineveznénk állami ügyésznek...?

Caţavencu
Ó, nem. Kevés, kevés.

Tipâtescu
Vagy mondjuk, beprotezsálnók őt, a hamarosan megürülő alpolgármesteri székbe, ami azzal jár, hogy a Szent Miklós kuratórium főgondnoki székébe is a jó öreg Caţavencu kerülne. Na? (Caţavencu nevetve hárítja el az ajánlatokat) Esetleg kezére kerülne egy telek, történetesen friss telepítésű nemes szőlővel...

Caţavencu
Kétségtelenül csábító. De már megengedjen, egy vérbeli politikus, mint én, az időszerű társadalmi mozgások közepette, amelyek ugyebár a megye...

Tipâtescu
(türelmetlenül a szavába vág) Ócska duma. Nem képzeli, hogy most végighallgatom a badarságait. Tartogassa a nyájas újságolvasóinak. Ki vele: mit kíván?

Caţavencu
Megmondtam; azt, ami engem megillet, ami nekem képességeim szerint is kijár. Pillanatnyilag a népszerűségi mutatók alapján itt én vagyok a legkiemelkedőbb politikai tényező, ennek megfelelően...

Tipâtescu
(őrjöng) Mondja már ki, mit akar?

Caţavencu
Rég kimondtam, uram. Jelöljenek, aztán válasszanak meg engem képviselőnek. Semmi, de semmi egyebet (kérlelő hangon) Kérem a prefektus urat, ne álljon utamba. Választasson meg, és én becsületszavamat adom, holnapután, azon a szent napon, hogy megválasztottak, öné a levél... Ezt képviselői becsületszavamra mondom.

Tipâtescu
Miféle becsületére? Úristen. És ha nem tudom elintézni, hogy megválasszák?

Caţavencu
Ó, tudja maga.

Tipâtescu
(Fokozatosan elveszíti önuralmát) Vagy nem is akarom... Igen, mit szól hozzá, nem is akarom.

Caţavencu
De a prefektus úr ezt akarni fogja.

Tipâtescu
Nem ismer engem, Caţavencu, nem tudja, kivel van dolga. Tartok tőle, megkutyálom magam. Levél ide, levél oda, én nem akarom magát megválasztani, a józan eszemmel azt kívánom, hogy magát soha ne válasszák meg képviselőnek.

Caţavencu
Pedig bizony, hogy az kellene nekem, uram.

Tipâtescu
Soha!

Caţavencu
Ha a prefektus úr valamit is ad magára, ha pislákol még benne egy kis becsület és tisztesség...

Tipâtescu
Tisztesség, becsület? Nem Caţavencu, ilyesmi sosem pislákolt bennem, ráadásul nem is tudok viselkedni a vendégeimmel. (Leakaszt egy pálcát a fogasról, lassan megindul Caţavencu felé) Néha eleresztem magamból az állatot... Hol a levél, te görény? Megmondod, vagy az irháddal törlöm fel a prefekturát. (Caţavencu menekül előle az asztal körül, aztán kitárja az ablakot, ordít)

Caţavencu
Nincs is nálam! Segítség! Elszabadult az állat, megöl! A prefektus, a vámpír...

Zoe
(közbeveti magát, könyörögve, felindultan) Jaj, mi történt, drága Caţavencu úr? Az ég szerelmére kérem, ne üvöltsön! Stefi, megőrültél? Istenem, megőrültek. Könyörgöm, uram, ne bömböljön...

Caţavencu
(magán kívül) Már hogyne bömbölnék, asszonyom!

Tipâtescu
(Kimerülten rogyik egy székre, homlokát törli) Ó, te görény...

Zoe
(Könyörgő hangon) Caţavencu úr, bocsánatot kérek, de Tipâtescu prefektus úr súlyos beteg... néha minden ok nélkül fölhevül és barátaira támad... talán valami felbőszítette, ki tudja, egy légy, egy reccsenés, bármilyen apró külső tényező képes felingerelni...

Caţavencu
Ne is magyarázkodjék, asszonyom. Nekem most innen azonnal távoznom kell. Egy percig sem maradhatok egy olyan házban, ahol a puszta életem veszélyben forog. Visszamegyek a börtönbe.

Zoe
Még ne! Mért nem bízik bennem? Hiszen én megígértem. Nem mindegy magának, kitől kapja meg azt, amire vágyik? Márpedig én magának a szavamat adtam...

Caţavencu
Ha lenne kedves egy kicsit világosabban...

Zoe
Maga a levélért cserébe azt kérte, hogy a nép válassza meg képviselőnek, megesküdött az édesanyja életére, hogy holnapután, amint kihirdették az eredményt, azé a levél, aki ezt neki elintézi. Nos, én elintézem, magát a nép meg fogja választani. És akkor megkapom a levelet. Rendben?

Caţavencu
Nagyjából erről volt szó.

Zoe
(halkan Tipâtescuhoz, aki még mindig gondolataiba merülve roskadtan ül a fotelban) Remélem sejted, most, hogy megkaparintottam a levelet egymagam, közöttünk örökre, mindörökre vége mindennek. (Caţavencuhoz) Megegyeztünk, uram?

Caţavencu
Teljes mértékben asszonyom, de engem boldoggá tenne, ha az úr is... (int Tipâtescu felé)

Zoe
(Tipâtescut kérleli) Hallod? Az úr azt szeretné... Meg aztán neked sem ártana, ha beleegyeznél. Egyszer még együtt fogtok dolgozni... És akkor talán mi sem maradnánk ellenségek... Gondold meg.

Tipâtescu
(megadja magát) Jó! Kérjen bármit, megkapja. Csak ne lássam itt többet. Menjen! Holnapután meg fogják választani.

Caţavencu
Akkor hát holnapután maguk is megkapják... (kívülről zajok, Trahanache hangja: "Stefi, Stefi hol a prefektus?")

Zoe
Ó, a tatusom.

Tipâtescu
Lesz az öreghez egy-két szavam...

Caţavencu
Velem most mi lesz? Azért menjek vissza a börtönbe?

Tipâtescu
Ahányan vagyunk, bújjunk el. (Zoe jobbra, Caţavencu balra el)

Trahanache
Sehol senki! (Finoman kopogtat az ajtókon) Senki! (Asztalhoz ül, papírt tollat vesz elő, ír, közben mormolja) "Stefi kedves, többször is kerestelek. Félóra múlva visszatérek, föltétlen beszélnünk kell még az értekezlet előtt. Várj meg mindenképp, nehogy újra eltűnj valahova." (A levelet jól látható helyen az asztalon hagyja) Most pedig lássuk, ez a Caţavencu miben sántikál. (Eltűnik a hátsó kijáraton. A szín egy percre üresen marad, aztán a jobb majd a baloldali ajtó nyílik; óvatosan nyitják. Balról Zoe, jobbról Tipâtescu és Caţavencu)

Tipâtescu
Ahelyett, hogy most szunyókálnék egy jót, itt egyengetem a maga politikai pályafutását. He? (Bezárja a hátsó ajtót) Úgy! Nehogy még valaki idedugja újra a mocskos ormányát. (Caţavencuhoz) Nyugi, pajtás. Mindjárt megyek, táviratozom Bukarestbe, és bejelentem, hogy magát jelöljük. Jó lesz? Menjen szépen haza vagy a börtönbe, ahol jobban érzi magát, és várjon. Fújja ki magát, képzelem, nem volt könnyű magának sem. Este aztán formában legyen ám, csak finoman, választékosan, ne durr bele, mint az állat. (A háttérből kopogtatás hallatszik. Elhallgatnak, a kopogtatás megismétlődik, amit három rövid füttyszó követ.). Ez Dudu rendőr lesz, ez az ő jele. (Kinyitja az ajtót, belép a Részeges Polgár, nagyot füttyent csodálkozásában)

Tipâtescu
Úristen, már megint maga az! (Hátrahőköl) Mit akar, jóember?

Caţavencu
A kliensem! (Igyekszik elrejtőzni Zoe háta mögé)

Polgár
Ha úgy érti, valóban én vagyok az. (Csuklik) Abban a dologban jöttem, abban az izében. Amiről a reggel beszéltünk. Kérdeném, mi az ábra, mivelhogy holnap állítólag kezdődik. Tudni szeretném, én akkor ki az izére szavazok?

Tipâtescu
(elállja az útját, nehogy tovább jöjjön) Kire, kire! Tőlem kérdi! Találja ki! Hagyjon békén jóember. Szavazzon akire akar, a gusztusa szerint.

Polgár
Jobb, ha megmondják, mert nekem egyikre sincs gusztusom...

Tipâtescu
Hagyjon, hagyjon, menjen. A hatóság nem akarja befolyásolni a választópolgárt politikai döntéseiben...

Caţavencu
Már elnézést, hogy közbeszólok, de nézetem szerint egy alkotmányos államban, főleg egy ifjú államban, a hatóságnak igenis kötelessége bizonyos iránymutató lépésekkel...

Polgár
Nicsak, még egy ismerős! Alázatos szolgája. Engem aztán jól leitatott, hallja! És nem az én vonzó személyemnek szólt mindez, hanem csak a rejtett ösztöneinek engedett: arra ment ki az egész, hogy kilopja a zsebemből a levelet... Brávó ügyvéd úr!

Caţavencu
Talán összetéveszt valakivel. Mit fecseg itt összevissza...

Zoe
Ó, küldjék el innen ezt a kibírhatatlan alakot.

Tipâtescu
(fáradtan) Uram, figyel engem? Megkérhetem, hagyjon most magunkra? Menjen szépen. Egyszer majd beszélgetünk, de most menjen szépen innen.

Polgár
Én most már akkor tudom kire szavazok?

Zoe
Most már tudja: Nae Caţavencu úrra.

Polgár
Rá? Erre? (Csuklik, nevet) Pont erre! Beszarok.

Tipâtescu
Mit akar, hiszen egy húron pendülnek, jó ivócimborák maguk. Legfönnebb kilopnak egymás zsebéből ezt-azt.

Polgár
Ha az a levél fáj magának, ha olyan nagyon kell, szerzek magának egy másikat. Ez nem jelenthet problémát közöttünk. Ha én tudom, hogy ezzel örömöt szerzek...

Tipâtescu
Örömöt szerez, ha egy kicsit odébb áll, mert bűzlik az italtól...

Polgár
A szagomat hagyjuk ki, jó? Én sem szaglászom magát. Ha történetesen rumot ittam, ne várja el, hogy gyöngyvirág illatom legyen.

Tipâtescu
Mi most már másoknak is csak azt ajánlhatjuk, hogy Caţavencu urat támogassák. Nem kényszerből tesszük ezt, hanem azért, mert szeretjük őt. Mi most már Caţavencu úrnak dolgozunk. (Háttérben megjelenik Farfuridi, Brânzovenescu és Trahanache, hallgatják) Mert ő nem hitvány csirkefogó, kutyaütő, hanem, hanem... Eh! Elég ebből!

Caţavencu
(félre) Gonoszkodj csak...

Brânzovenescu
(A háttérből) Ohó! Hallottad ezt? Úgy látszik, a legjobbkor jövünk. Szóval így állunk.

Farfuridi
(Trahanachehoz) Ugye, ugye, most történik az árulás, itt a szemünk előtt. Nem idejében jeleztem észrevételeimet uraságodnak?

Trahanache
Nyugalom, nyugalom uraim. Csak lassan a testtel. Várják meg a végét.

Zoe
Ó, tatus! (Trahanachehoz siet, félrevonja, halkan beszélgetnek. Caţavencu és a Részeg Polgár a színpad túloldalán beszélgetnek)

Tipâtescu
Mit akarnak? Nekem most már hagyjanak békét, én kiszálltam a politikai életből.

Farfuridi
Békén is hagyjuk, mivelhogy mi most felutazunk Bukarestbe, aztán... találkozni egy-két emberrel...

Brânzovenescu
Meg sem állunk az illetékes helyig. Lesz mit mesélnünk. Azért megyünk, hogy meséljünk...

Tipâtescu
Menjenek. Menjenek a francba! (Elvonul Zoe és Trahanache mögé a háttérbe)

Farfuridi
Betérünk majd egy-két újsághoz is.

Brânzovenescu
Útba ejtjük a központi választási bizottságot...

Farfuridi
Hogy a főbb kormányhivatalokról ne is beszéljünk...

Polgár
Akkor menjenek, jó utat.

Trahanache
Nem vagyunk mi itt túl sokan? Mondd, Stefi öcsém, tulajdonképpen mi történik itt?

Tipâtescu
Kedves Zaharia bátyám, honnan tudhatnám én ezt?

Caţavencu
(Farfuridihez, Brânzovenescuhoz) Csakhogy uraim, azzal számoljanak, hogy ott azokon a bizonyos magas helyeken aligha fognak hinni maguknak... arrafelé adnak ám a külsőre... és ha meglátják magukat! Elég, ha magukra néznek, és tudni fogják, mit gondoljanak...

Farfuridi
Jól értettem? Ez a szutykos firkász elmarasztaló kijelentéseket tett a megjelenésemre? Gyere, rossz társaságba keveredtünk!

Caţavencu
Majd a választók, uraim, a választók. Ők majd hallatni fogják a hangjukat...

Pristanda
Stefi úr, távirat érkezett. Sürgős, titkos és szigorúan bizalmas.

Tipâtescu
Eh, adja! (Idegesen fölbontja, hangosan olvassa) "Szigorúan bizalmas és titkos." Hallották uraim! "Az önök körzete minden körülmények között Agamemnon Dandanache urat fogja megválasztani képviselőnek. Stop. (Dermedt csönd) Utasításunk végrehajtását bizalmi ügynek tekintjük. Stop. A zökkenőmentes lebonyolításért a prefektus urat tesszük felelőssé."

Farfuridi és

Brânzovenescu
Nahát, ez egyre érdekesebb...

Zoe
Azt már nem! Nem és nem. Bárkivel szembeszegülünk! Készek vagyunk a kormányt is megleckéztetni. (Tipâtescu egy székbe rogyik)

Trahanache
Nyugalom, uraim, csak lassan a testtel, lássuk csak...

Zoe
Igenis, Tatus, ha kell, megverekszünk a kormánnyal.

Caţavencu
Azt el is várom, ha igényt tartanak a levelükre...

FÜGGÖNY

Farfuridi
(az emelvényről) Csendet kérek! (belekortyol egy pohár vízbe) Engedelmükkel, még nem fejeztem be. (zsivaj)

Trahanache
(megrázza a csengőt) Nyugalom, uraim, kérem, csillapodjanak. Égetően fontos kérdések szerepelnek még a napirendünkön... (Farfuridihez) Folytassa uram, magáé a szó.

Farfuridi
(az egybegyűltek felé fordulva) ...mint mondottam, túl a kérdés nemzeti... túl a kérdés nemzeti, erkölcsi, történelmi és jogi aspektusain, ...engedjék meg, hogy röviden rávilágítsak...

Popescu
De röviden ám...

Ionescu
...aztán úgy is legyen... (derültség)

Farfuridi
Kérem, ne szakítsanak félbe...

Trahanache
(amerre Ionescu, Popescu áll) Uraim, uraim, hagyják beszélni...

Farfuridi
...túl ezeken az aspektusokon, most hadd irányítsam becses figyelmüket ama sorsdöntő dátumra (iszik egy kortyot, lélegzetet vesz) Mikor is? Igen, amikor is. Amikor is az ezernyolcszáz és huszonnégyes esztendőben, pontosan tizenkét vagy tizenhárom évvel a nevezetes harmincnégyes... (zsivaj, lárma Caţavencu táborában)

Popescu
Ha most maga megint kezdi a nyolcszázhuszoneggyel, sosem érünk a végére (zsivaj, tiltakozások)

Farfuridi
Kérem, hagyjanak szóhoz jutni... Tehát ezernyolcszáz...

Többen
Tudjuk, tudjuk, huszonegyben. ...Ki halt meg, na?...

Farfuridi
Még egy kis figyelmet kérek...

Trahanache
(Csönget) Nyugalom, nyugalom. Tisztelt hallgatóság, uraim, hallgassák meg türelmesen, ne szakítsák félbe...

Caţavencu
Telik az idő. Más is akar beszélni!

Többen
Úgy bizony!... Más is. Bizony hogy más is.

Caţavencu
A tisztelt szónok úr azt ígérte, rövidre fogja. Erre, ha jól hallom, kezdi ezernyolcszázhuszoneggyel! Mi ez? Térünk vissza az őskorba? Na neee!

Többen
Elég! Elég volt, fejezze be!

Farfuridi
Még egy kis figyelmet kérek. Hallgassanak meg...

Trahanache
(Farfuridihez fordulva negédesen, kérlelőn) Édes uram, javasolom, ugorjunk egy kicsit előre az időben. Mondjuk negyvennyolcra... jobban hangzik, próbáljuk meg...

Caţavencu
Akkor már inkább nyolcvannégyre...

Popescu, Ionescu
Úgy van, úgy van, kezdje mindjárt nyolcvannéggyel! ...És mindjárt fejezze is be!

Farfuridi
(az elnök felé fordul) Elnök úr, tudtommal én kaptam szót... engem nem hagynak beszélni.

Trahanache
(fölkel, átnyúl az asztal fölött és gyöngéden megérinti Farfuridi vállát) Kedves barátom, ha egy csöpp tiszteletet érez irántam, rám hallgat. Beszéljen most nekik mindjárt a népszavazásról. Fogalmuk sincs róla, mi az, ki tudja, hátha érdekelni fogja őket...

Farfuridi
De elnök úr....

Trahanache
(könyörgőn) Beszéljen nekik a népszavazásról (vállánál fogva a közönség felé fordítja)

Többen
Igen, a népszavazásról. Vagy csak a népről. Beszéljen nekünk egy kicsit a népről!

Farfuridi
Khm. Akkor a népszavazásról... Ezernyolcszázhatvannégy volt az az év, amikor a nép életében elérkezett a nagy pillanat. Midőn a nép elérte, hogy szavazáson nyilvánítsa ki véleményét. Ahhoz, hogy e pillanat jelentőségét megérthessük, először is tisztáznunk kell, mit értünk nép...

Ionescu, Popescu
Na mit? ...Fogadjuk, kitalálom? Aki kíváncsi, tartsa fel a kezét...

Farfuridi
(tétován félig az elnök, félig a rajongók felé) Emberek, mért nem hagynak beszélni? Elnök úr, látja, mi folyik itt?

Trahanache
(Csönget) Uraim, uraim, hiszen felnőtt emberek, ne szakítsák félbe egy tanult ember beszédét. Hadd mondja el szegény mit akar, hogy aztán más is szóhoz jusson. Úgy. (Farfuridihez) Polgártárs, folytassa.

Farfuridi
Ö-ööö... a népszavazás mibenlétét tisztázandó megállapíthatjuk: amikor a nép szavaz, azt népszavazásnak nevezzük.

Hangok
Brávó, brávó...

Farfuridi
...és ugyanilyen biztonsággal kijelenthetjük, hogy minden népnek megvan a maga ezernyolcszázhatvannégye, ha nem is esik pont erre az évre...

Caţavencu
Biztos? És ha nem hiszem?

Farfuridi
Maga ne szóljon ebbe bele!

Caţavencu
Engedelemmel, még azt sem mondta meg, mi történt ezernyolcszázhatvannégyben. Nem mintha érdekelne... (Helyeslő zsivaj)

Farfuridi
Csendet kérek! Elnök úr, fékezze meg ezeket...

Caţavencu
Elnök úr, hogy van ez? Ki tűzte napirendre ezt a hatvannégyet? Kérdem én, egyáltalán, mikor volt az? Mi a fene történt akkor, hogy ezt az egész ügyet most itt fel kell fújni... A szónok térjen a tárgyra...

Trahanache
(fölkel, megérinti Farfuridi vállát) Uram, akkor talán most hagyjuk a népszavazást és térjünk át az...

Farfuridi
(kimerülten) Elnök úr, én szeretném az előadásomat befejezni...

Hangok
Fejezze be! Igaza van, fejezze be.

Caţavencu
Akkor még mit akar!... vegye úgy, hogy befejezte!

Trahanache
(kérleli Farfuridit) Kérem, ha egy csöppnyi tiszteletet is érez irányomban, most az egyszer figyelembe veszi az egybegyűltek kívánságát. Látja, ez sem érdekli őket, ezeket nem érdekli semmi. Beszéljen valami másról.

Többen
Elég, elég... Most meg mért van olyan nagy csend...!?

Farfuridi
(fáradtan, rezignáltan) Akkor máris elérkeztünk az alkotmányozás és a választási törvény módosításának a kérdéséhez...

Többen
Helyes... De csak röviden...

Farfuridi
(kortyol, a homlokát törülgeti) Akkor engedjék meg... akkor engedjék meg, hogy megkérdezzem... lehet, nem mindenki előtt ismeretesek nézeteim a módosítások tekintetében...

Többen
Ha egyszer nem hajlandó beszélni róla... méghogy ismeretes...

Caţavencu
(gúnyosan) Az úr azt állítja, neki nézetei vannak. Ejha! (Trahanache csönget)

Farfuridi
...etekintetben nekem... etekintetben én azt a nézetet vallom, ha egyszer elhatároztuk, hogy módosítsunk, hát módosítsunk, de csak módjával... (Taps)

[Schramek]
Nem kell módosítani...

Ionescu
Én nem módosítok...

Popescu
Én sem.

[Schramek]
Módosít a radai rosseb.

Farfuridi
(idegesen, verejtékezve, egyre zavarosabban) Nekem tehát... nekem tehát, ami a módosításokat illeti az a véleményem, hogy ha kellő mérsékletet tanúsítunk, nem esünk végletekbe. Méghozzá egy olyan horderejű kérdésben, amelytől az ország jövője, és nem kevésbé a múltja függ. (összezavarodik) Figyelembe véve, hogy Európa folyvást rajtunk tartja a szemét. Miközben itt valóságos társadalmi megrázkódtatás megy végbe. (Verejtékezik) De meggyőződésem, hogy az ország, Románia és a román nép etekintetben is példát mutat a világnak... Mert ha csak azt vesszük, mi történt minálunk ezernyolcszázhuszonegyben, harmincnégyben, negyvennyolcban, továbbá ötvennégyben és hatvannégyben, nemkülönben nyolcvannégyben és kilencvennégyben... akkor, akkor büszkeség tölt el valamennyiünket, sőt még a latin rokonnépeket is. Mindezek fényében szembe kell néznünk a tényekkel: vagy nem módosítunk és akkor nem változik semmi, vagy pedig vállaljuk a felelősséget az utókor előtt, és akkor mint módosítókat fognak emlegetni az utánunk következő nemzedékek. Köszönöm, uraim, befejeztem.

Trahanache
(hátrafordul) Mondja, fiam, mi a baj?

Pristanda
(sietve) Stefi úr és Zizi asszony odakünn az irodában várja.

Trahanache
No, és mit akarnak?

Pristanda
Uraságodat várják. Kéretik, tüstént fáradjon oda hozzájuk.

Trahanache
Csak lassan a testtel... Hogy az ördögbe, amikor én elnökölök?

Pristanda
Pedig muszáj lesz, most azonnal. Legyen felfüggesztve a gyűlés.

Trahanache
Mond maga valamit. Khm. Tisztelt polgártársak, Farfuridi barátunk mélyenszántó okfejtése után, amelyet odaadó figyelemmel hallgattunk, úgy vélem, ránk fér egy kis lazítás. Ha nincs ellenükre, mintegy tíz percre felfüggeszteném a gyűlést.

Hangok
Helyes, helyes.

Caţavencu
(híveihez) Valaki ezt akarja küldeni a parlamentbe? Hallották, miket beszél? Hát ezt hogy is képzelték? Ócskaságokkal traktálja, Európával ijesztgeti a választópolgárt, hogy vérnyomást kapjanak...

Popescu
Meg hogy aztán azért nem kellene a rokonnépek előtt se rossz példával elől járni...

Ionescu
Azt hiszi, úgy oda vagyunk Európától...

Caţavencu
Köszönöm, köszönöm... Jóravaló népek maguk, vidéki pedagógusok, csak egy rémes szokásuk van. Ahogy valaki a történelemről kezd beszélni, mindjárt elájulnak. Hogy az ősök így meg úgy. De azt már nem tudják, mire is tanít minket a történelem mindenek előtt...

Hangok
...arra, hogy Románia már Traianus császár óta...

Caţavencu
Ohhohohó...

Ionescu
Őseink már kezdettől fogva...

Caţavencu
Miféle ősökről beszél, jóember. Halljam, mondjon egyet, kire gondol. Csak azért, mert a történelem éppen arra tanít, hogy az a nép, amelyik előre menetel és közben hátrafelé tekint, az nekimegy a történelem betonfalának... Csak bámul hátrafelé, kérdem én, miféle haladás az? Quo iure?

Ionescu
Ez bizony így van.

Popescu
Világos beszéd.

Farfuridi
(csípősen) Mind csak az a haladás, haladás. Haladás mérték nélkül. Mit gondolnak, hová vezet ez? Azt ne higgyék, Európa jó szemmel nézi...

Caţavencu
(hangosan félbeszakítja) Tisztelt uram, én nem is óhajtok tudomást venni a maga Európájáról, én Romániáról akarok tudni, igenis, engem csakis az én Romániám érdekel és a haladás. Nekem maga hiába jön az agyrémeivel. Maga csak félrevezeti a közvéleményt.

Farfuridi
(csípősen)... Ha már félrevezetésről esik szó, talán más személyek is szóba jöhetnek...

Caţavencu
Ugyan uram, nem is figyelek oda. Már rég nem bírom követni.

Brânzovenescu
A maga számára az túl megerőltető...

Caţavencu
Szóval Európa törődjék csak a maga dolgával. Kérdem én, belekotyogunk mi bármikor is Európa ügyeibe. Hányszor megtehettük volna, de mi nem! Akkor ő se üsse bele az orrát a mi dolgainkba. Jogász létére pont magának magyarázom én ezeket a dolgokat? Kolléga, kolléga!

Farfuridi
Mármint a magáé? Hm.

Caţavencu
Csak arra bátorkodtam célozni, hogy jogász létére ismerhetné az ősi jogelvet, miszerint mindenki söpörjön csak a maga portája előtt. (Helyeslés a tömegben) Ahogy a nagy latin mondja: Vivere oneste.

Farfuridi
Más nyelveken is tud? (A két szembenálló csoport farkasszemet néz egymással)

Caţavencu
(gúnnyal) Nem tudom, piszkálódás akar ez lenni? Vérszegény. Mintha már előre lázadozna az igazság, a szavazók véleménye ellen. Addig is próbálja megőrizni a méltóságát. Vivere honeste! Úgy ám, ahogy mondtam.

Farfuridi
(kitör) Kíméljen meg uram, a műveltségétől, nem kevésbé az erkölcsi prédikációitól. Méltóság, tisztesség! Miről nem képes papolni. Maga a maga Kárpáti Harsonájában egyfolytában a kormány ellen uszít, közben kormánypénzeken legényegyletet alapít. Mindig ott sündörög, ahol éppen főznek valamit. De kilóg, annyit mondhatok, nagyon kilóg a lóláb a húsosfazékból.

Brânzovenescu
Hadd, ne lovald bele magad... (megrázza kabátját)

Farfuridi
(kitépi magát) Ugyan, engedj, hadd olvassak be neki. Mit képzel ez, nem tudjuk, mi, merről fúj a szél? Vakoknak képzel? Tudjuk jól, a prefektus kedvence, az tologatja maga előtt...

Caţavencu
(nevet) Ugyan, én kérem, én a független fiatal értelmiségi csoportnak vagyok a jelöltje. De ha az a megtiszteltetés ér, hogy engem erre az Önök bizottsága is érdemesnek tart, természetesen nem térek ki a felelősség alól...

Farfuridi
(dúl-fúl) A mi bizottságunk...! Ez már rég a maga bizottsága.

Brânzovenescu
Nyugodj meg, légy észnél (kabátujjánál fogva cibálja Farfuridit)

Caţavencu
(gúnyosan) Akkor lehet, már nem is a maga bizottsága, ha egyszer az enyém. Ön akkor már nem is tartozik ide... Már megengedjen...

Farfuridi
Nem engedek! Engedjék meg magának a vidéki pedagógusok, és a hátrányos helyzetűek, akiket az orruknál fogva vezet! Szabadság, haladás! Ki hallott még ilyet! Szövetkezet, takarékosság, legényegylet... (Mozgolódás Caţavencu táborában)

Popescu
(indulatosan) A vidéki pedagógusokat, annyit mondok, ne bántsa! Vonja azonnal vissza!

Farfuridi
...és az összes liberál-nihilista kozmopolitikus...

Többen
(Caţavencu csoportjából) Fúj, le vele! (Zsivaj)

Farfuridi
(hátul távozik) Bérencek, buzik... emberevő kannibálok.

Caţavencu

és csoportja
Viszontlátásra, kifelé, kifelé, vigyázzon a lépcsőre... Becsukja ám az ajtót!

Trahanache
Azt nem! Az lehetetlen! Nem, az teljes képtelenség.

Zoe
(a nyomában) De Tatusom... nagyon kérlek!

Tipâtescu
Zaharia bátyám, gondolja meg. Most az egyszer...

Zoe
Ha egy kicsit is szeretsz! Igazán, az én kedvemért...

Tipâtescu
Azt mondtad, a barátom vagy...

Trahanache
Nyugalom, nyugalom... lassan a testtel. Hát hogyan jelölhetnénk mi egy közönséges okirathamisítót?

Tipâtescu
Jó, okirathamisító, ezt nem akarom tőle elvenni, de amíg mi ezt bebizonyítjuk... csak nem akarod bíróság elé vinni a dolgot...

Zoe
Csak nem röhögtetjük magunkat! Gondolj bele, járnánk a tárgyalótermeket egy ilyen szutykos görénnyel. Gondolj bele, Tatusom.

Trahanache
Akkor sem! Nem, nem megy ez. Ha még csak egyszer próbálkozott volna ilyesmivel, jó: megértem. Botlik az ember, nem? Meg aztán, aki a politikában túl válogatós, az veszít. Nem is beszélve arról, hogy a haza sorsát is kockáztatja. Igen, gondolhatnánk, egyszer megpróbált ő is nyomást gyakorolni ránk, mivelhogy tudja, úriemberekkel áll szemben, akiknek mindennél fontosabb az én Zizikém hírneve... hamisított hát egy levelet...

Zoe
Kizárólag politikai megfontolásból tette...

Trahanache
Jó, jó, egyszer. De most megint! (Zsebére üt) Ez most már nem bír megállni? Itt az újabb hamisítvány! Most már nem viszi el szárazon. Ezt már nem nézhetjük el neki.

Zoe
Van valami a kezünkben?

Trahanache
Hát ez mi! (papírt vesz elő a zsebéből - egy váltó) Nézzük csak, ugyebár, egy váltó. Éppencsak a kezesek aláírása hamis! Ami nem gátolta meg a barátunkat, hogy az ötezer lejt fölvegye. Van erre mentség? Ez is a haza érdekében történt, a politika oltárán? Most le fogunk sújtani rá!

Tipâtescu
(Elkéri a váltót, vizsgálgatja minden oldalról) Tyű! Meg volnánk mentve? Így már egész másként fest a dolog...

Zoe
Muti, muti nekem is.

Trahanache
Mondtam én, csak lassan a testtel! Ezt most már nem viszi el szárazon. Lám csak ki kell várni, az ilyenek mind lebuknak egyszer.

Tipâtescu
Zaharia bátyám! Akkor a mi jelöltünk mégiscsak Agamemnon Dandanache!

Trahanache
Ahogy mondod, öcsém. Csak el ne felejtsük a nevét.

Zoe
Biztos, hogy jó lesz az nekünk?

Tipâtescu
Nem ismeri senki, nem a mi megyénkből való. Úgy tudom, nem áll szándékában ideköltözni, ha megválasztják...

Trahanache
Azért is megkérlek, erre a kis cédulára írd fel nekem a nevét.

Trahanache
(elfoglalja helyét az emelvényen) Uraim, igen előrehaladott az idő, hogy egészen nyílt legyek: későre jár. Lassacskán a napirend végére érünk...

Caţavencu
Elnök úr, dehát én is szót kértem...

Trahanache
Ehe, rémlik valami. Jó, akkor tessék az emelvényre, de siessen. Beszéljen kérem, de ha megkérhetném, röviden. (Mozgolódás Caţavencu táborában)

Caţavencu
(fontoskodva áttör a tömegen, fölmegy az emelvényre, maga mellé teszi a kalapját, belekortyol a vízbe, maga elé tesz egy halom papírt, újságokat, iratokat, rendezgeti őket, zsebkendővel törülgeti a homlokát. Fontoskodik, köhécsel, vakarózik.) Uraim! Tisztelt polgártársak... Testvéreim (kissé elérzékenyül) Nézzék el nekem, hogy midőn erről az emelvényről beszélhetek, elragadnak az érzelmeim, mert ezekben a felemelő pillanatokban Romániára, az én hazácskámra gondolok. (Taps) Boldogságára, jövőjére, a haladásra. (fergeteges taps)

Ionescu, Popescu
Brávó, brávó.

Caţavencu
(más hangon) Barátaim, engem nemrég súlyos szemrehányással, sőt nem túlzok, váddal illettek. De én most itt a hallgatóság színe előtt megvallom, én erre a vádra egyenesen büszke vagyok. Azzal vádoltak meg uraim, hogy betegesen túlteng bennem a prosperitás iránti vágy, és emiatt túl nagy súlyt fektetek a haladásra - etekintetben az "ultrák" közé sorolnak. Nos, vállalom. Válaszom egyetlen egy lehet: igen, igen és igen. A rágalom maga a színtiszta igazság. Én valóban a haladást akarom, semmi mást. Éspedig a politika terén...

Hangok
Brávó, brávó...

Caţavencu
Továbbá társadalmi téren...

Hangok a tömegből
Brávó, brávó...

Caţavencu
Valamint gazdasági téren...

Hangok
Brávó...

Caţavencu
Nem kevésbé a közigazgatás terén...

Hangok
Brávó, brávó

Caţavencu
...és más vonalon is.

Hangok
Brávó.

Trahanache
Kérném, nem félbeszakítani a szónokot.

Caţavencu
Elnök úr, én egyáltalán nem izgatom magam a közbeszólások miatt, az ilyen tetszésnyilvánítás csak erősít a meggyőződésemben, elveim igazában... mert pont ezektől az eszméktől vezérelve alapítottam meg nemrég városunkban a "Román gazdasági ébredés szövetkezeti enciklopédikus társaságot", amely teljesen független a bukarestitől. Mert fölöttünk ne akarjanak a bukarestiek atyáskodni, amikor mi már sok tekintetben jóval előttük járunk. Ugyanazt saját erőnkből is megvalósítjuk, legfeljebb sokkal jobban.

Hangok
Brávó.

Caţavencu
Egyletünk egyes számú célkitűzése az, hogy adjon kérem szépen egy hatalmas lökést a hazai iparnak. Amely utóbbi ágazat nem hallgathatom el, pillanatnyilag nem túl előkelő helyen áll.

Hangok
Brávó!

Caţavencu
A román ipar... kérem, a román ipar, amely méltán képviseli a román nép alkotó géniuszát, pillanatnyilag nem termel semmit. Ezért, - lehet ez most durván fog hangzani - be kívánjuk vezetni a munkavégzést a termelés olyan területeire is, ahol ez eddig teljesen ismeretlen volt.

Hangok
Brávó.

Trahanache
Uraim, uraim, kérem kerüljék a hangoskodást, mellőzzék a zajos tetszésnyilvánítást.

Caţavencu
Mert bizonyos foglalkozási ágak a lakosság előtt mindmáig ismeretlenek maradtak...

Hangok
Úgy van, brávó!

Caţavencu
...Van egy örömteli hírem. Nemrég megtudtam, hogy Iasi városában egyetlen, de egyetlen román kereskedő sem szerepel a csődbejutottak névsorában.

Hangok
Brávó, brávó...

Caţavencu
Na de miért? Éspedig azért, mert Iasi városában valamennyi kereskedő zsidó...

Hangok
Huuuu!

Caţavencu
...Ezért azt kell mondanom, örömtelibb lenne a hír, ha kizárólag román kereskedők szerepelnének a csődbejutottak névsorában. Ez azt jelentené, hogy a kereskedelem román kézbe került.

Hangok
Akkor menjünk tényleg csődbe? Nem lehet. Román ember ne menjen csődbe.

Caţavencu
Ahhoz barátaim, hogy kilépjünk ebből az állapotból, először csődbe kell menni...

Trahanache
(csönget) Uraim, nyugalom, nyugalom...

Caţavencu
Tehát elveink hívásának engedve alapítottuk meg városunkban a szövetkezeti enciklopédikus társas egyletünket Román Gazdasági ébredés név alatt. Célkitűzése kettős: Románia legyen nagy és gazdag, benne pedig minden egy román ember boldog. Aki ezzel egyetért, jelentkezzék felvételre...

Polgár
(amióta belépett, tántorogva elért a szín közepéig, leroskadt egy székbe. Most fel próbál állni, feltartja a kezét) Halló! Jelentkezem. Itt vagyok! (Tántorog, visszahuppan a székre. Derültség, zsivaj.)

Caţavencu
Igen, igen, igen ...azt mondtam tehát, hogy minden egyes román ember boldogsága lebeg a tekintetünk előtt...

Polgár
...ebből engem ki ne hagyjanak...

Trahanache
(előrehajol) Mit akar uram? Ha nem venné észre, itt gyűlés folyik éppen. Kicsoda maga és mit akar?

Polgár
(csuklik) Én egyszerű román ember vagyok, és kérem, Caţavencu úr engem is tegyen boldoggá. Vegyen bele engemet is abba az enciklopédiába...

Caţavencu
(idegesen) Mit akar? Miről beszél itt ez az ember?

Polgár
Én az ébredés híve vagyok, aki pluszban még egy kis boldogságra is vágyik.

Popescu
Zavarja az ügyvéd urat, ki vele!

Polgár
Legeslegelsőként óhajtok bele lépni abba a klopédiába.

Ionescu
Egyelőre lépjen ki innen, ki vele!

Trahanache
(csönget, Popescuhoz, Ionescuhoz) Uraim, vegyék fel ezt a tagot az egyletbe, aztán vezessék el...

[Schramek]
Kifelé!

Hangok
Fel van véve.

Ionescu
Ki vele! (Polgárt lökdösik a kijárat felé. Caţavencu is leszáll az emelvényről)

Polgár
Ne taszigáljanak, mert szédülök. Csak azt mondják meg, most már én is tag vagyok? (kidobják)

Pristanda
(Az emelvényhez Pristanda közeledik) Zaharia bátyám, igyekezzék. Ha elérkezett a pillanat, le lesz csapva Caţavencu úrra, ahogy Stefi úrral megbeszéltük. Mindjárt intézkedni fogok. Az ajtóhoz állok és ha majd háromszor köhintek, uraságod jelentse be a jelöltet és távozzék is mindjárt a hátsó kijáraton. A többi az én dolgom...

Trahanache
Nyugalom, nyugalom... Csak el ne hibázzuk valahol.

Pristanda
Háromszor lesz köhintve, addig semmi! Az embereim még nem érkeztek meg. (A hátsó ajtóhoz megy, arról nagy dérrel dúrral belép Farfuridi, Brânzovenescu. Pristanda halkan tárgyal velük. A háttérben maradva mintegy elzárják a kijáratot.)

Trahanache
(csönget, majd Caţavencuhoz, aki közben visszatért az emelvényre) Azt hittem, befejezte. Van még valami mondanivalója?

Zoe
(Tipâtescuhoz) Te hallasz valamit?

Tipâtescu
Dudu még nem érkezett meg.

Caţavencu
Tisztelt polgárok, testvérek...

Farfuridi
(hozzák hátulról a Polgárt) Barátaim, mi ölbe tett kézzel nézzük, hogy egy köztiszteletben álló választópolgárt csak úgy kidobjanak? Nálunk ilyesmi előfordulhat?

Brânzovenescu
Csak azért, mert Caţavencu úrnak... (zsivaj)

Caţavencu
Uraim, még nem fejeztem be. Mi ez? Mondom, még nem fejeztem be... (Pristanda most háromszor köhint)

Trahanache
(föláll) Uraim, nyugalom, nyugalom. Az idő későre jár, többen távozni készülnek, és némi joggal, a holnapi napon ugyanis mindnyájan szavazunk. Ezért most megkérem a tisztelt szónokot, legyen egy kis türelemmel, és szakítsa félbe a mondókáját. Választóbizottságunk nevében szeretném kihirdetni a képviselőjelölt nevét.

Caţavencu
(lazán, könnyedén) Az csak természetes. Örömmel várjuk a bejelentését.

Hangok
Úgy van, halljuk a jelölt nevét.

Zoe
Jaj, most mi lesz!

Tipâtescu
Nyughass már.

Trahanache
(Papírról olvassa) Tisztelt gyülekezet, tehát a jelölt, akit testületünk is a legmesszemenően támogat és akit a holnapi napon meg fog szavazni a nép, az nem más...

Hangok
(zsivaj)

Trahanache
Nyugalom, nyugalom, csak lassan a testtel... az nem más kérem, mint a szép távoli megye szülöttje, Agamemnon Dandanache. (Hátul elégedett moraj, elöl zűrzavar, zsivaj)

Caţavencu
(fölugrik) Árulás! (A háttérben taps) Árulás!

Trahanache
(feláll) Jól hallottam? Valaki itt árulásról beszél?

Caţavencu
(Csoportja közepén) Igenis, árulás történt, hitszegés. Ráadásul itt van közöttünk az elkövető...

Hangok
(hátulról) Ki vele, kifelé! Ki az árulókkal.

Trahanache
Megtudhatnánk, uraságod kire gondol?

Caţavencu
...arra, aki megmásít egy egyezséget, egy kész történelmi eseményt ...aki elárulja családja jól fölfogott érdekét és ezzel a becsületét... Maga!

Trahanache
(Az asztalhoz vágja a csengőt) Lassan a testtel! A végén még kihoz a sodromból. Engem vádolnak a nagy nyilvánosság előtt árulással, még hozzá nem is akárki, hanem egy megrögzött okirathamisító?!

Caţavencu
(zsivaj, lárma közepette fölugrik) Okirat-hamisító? Én? No de kérem...!

Hangok
Fúj, kifelé az árulóval. Le az okirathamisítókkal. Ki velük! (nagy zsibongás, izgalom)

Caţavencu
(habzik a dühtől, csoportja köréből az emelvényre siet, ökölbeszorított kézzel ordít) Uraim, testvéreim, csak még egy pillanatra, tisztelt polgártársak! Én egészen eddig a pillanatig takargatni igyekeztem egy bűnös kapcsolatot, ami súlyosan sérti városunk erkölcsi érzületét... (Zoe és Tipâtescu rémülten merednek egymásra) Egész eddig a pillanatig. Mert meg szerettem volna kímélni a társadalmat egy szégyenteljes botrány megrázkódtatásától. De tovább nem hallgathatok! (Zoe és Tipâtescu az ájulás határán) Köztiszteletben álló elnökünk, a nagyrabecsült elöljáró polgár...

Trahanache
Mondja már, mi baja velem?

Caţavencu
...ez az úr mérhetetlen hiszékenységében hamisítványnak nézett egy valódi és eredeti írásos dokumentumot (Zoe, Tipâtescu rémülten bámulnak egymásra)

Tipâtescu
(felkiált) Most! Dudu fiam, lépjen akcióba!

Pristanda
(tölcsért formál tenyeréből) Rajta, fiúk, ne kíméljétek. (A hátulsó csoport Farfuridivel, Brânzovenescuval és a Polgárral az emelvény felé nyomulnak, lefogják Caţavencut)

Caţavencu
(közben ordít) Majd ha megismerik a prefektus levelét, amit a macájának írt... (zsivaj) Majd ha maguk is olvassák...

Hangok
Kifelé, ki vele. Most megkapja! (Óriási lárma, fütyülés, kiabálás. Zaharia sietve távozik. Pristanda, Farfuridi és Brânzovenescu elvonszolják Caţavencut. Teljes a zűrzavar)

FÜGGÖNY

Zoe
Hol lehet ez a Caţavencu? Két napja nem láttam.

Tipâtescu
Tudom én? Lelépett valahová, fölszívódott. Elnyelte a föld. Csak nem hiányzik?

Zoe
Azért még nyugtalankodhatok...

Tipâtescu
Ne izgasd magad. Felejtsd el az egészet. Az emberek szépen leszavaztak, Dandanache, az új képviselő már útban is van. Mit akarhat itt még Caţavencu?

Zoe
Jó jó, de a levél még nincs meg.

Tipâtescu
Azt hiszem, már neki se. Már rég leközölte volna. Megjelent valahol? Nem! Mit akarsz még! Nincs az már meg neki.

Zoe
Könnyen túlteszed magad... Csak éppen rám nem gondolsz, mint mindig. Hogy én min mentem keresztül, micsoda tortúra volt, micsoda gyötrelem! Frászt kaptam minden idegentől, egy ismeretlen hang, egy reccsenés és az ájulás környékezett. Még egy ilyen nap és teljesen becsavarodom. (fejét kezébe temeti, sír)

Tipâtescu
Ugyan, hadd már, ne gyerekeskedj. Nehogy most elkezd elölről...

Zoe
(sírva) Éppen csak rám nem gondolsz. Ez az alak most csak azért bujkál, hogy aztán lecsaphasson ránk. Ahogy bejelentik a Dandanache győzelmét, előbújik és módszeresen kikészít minket. Előáll azzal a rettenetes levéllel és világgá kürtöli a mi bűnös kapcsolatunkat. Abba én beledöglöm!

Tipâtescu
Egyszer már azt ígérted, végzel magaddal... Akkor most ne kezdd megint elölről! Direkt belehajszolod magad...

Zoe
...bosszút akar állni rajtunk...

Tipâtescu
Nem fog. Tudja jól, ha megpróbálja, megnézheti magát. (Előveszi a váltót, meglobogtatja) Ha megpróbálja, elveszett ember.

Zoe
Nekem az nem elégtétel, ha te utólag bosszút állsz értem, egyáltalán nem, engem most ments meg, hallod? Tegyél valamit mielőtt kitör a botrány... Pedig ha idejönne, milyen szépen kicserélhetnénk a váltóját, a levélre. De nem tudja szerencsétlen, hogy nálad van. Nem tudja a szerencsétlen. Mi az ördögöt tegyünk?

Tipâtescu
Most legjobb, ha elhallgatsz. Jön valaki. Fújd ki az orrod, töröld meg a szemed.

Trahanache
(udvariasan, mézes-mázosan) Tessék, parancsoljon, méltóztassék...

Tipâtescu
Ez a majom vajon ki lehet?

Zoe
Szörnyű érzésem támadt...

Trahanache
Zizikém, engedelmeddel bemutatom neked Agamitza Dandanache urat... Zizi asszony, a feleségem.

Zoe, Tipâtescu
(bókolnak) Ó, ő az? Valóban? Csakugyan, személyesen?

Trahanache
A jelöltünk. Miket beszélek: a képviselőnk.

Dandanache
(teljesen szenilis, hanghordozása is az elhülyült öregeké) Kezüket csókolom... Szóval ő a kedves feleség. És akkor az úr (Tipâtescura mutat) bizonyára a feleségének a kedves férje.

Trahanache
Nem éppen, a kedves feleségem férje én vagyok, amint ezt volt szerencsém bejelenteni...

Dandanache
Akkor tehát ön az. Akkor ugyebár, ön a prefektus.

Trahanache
Nem éppen. Én az őnagysága férje vagyok, egyébként Zaharia Trahanache, a választási bizottság elnöke, valamint... nyugalom, nyugalom mindjárt megmondom (kotorászik a zsebében, névjegyet vesz elő)... valamint más bizottságok elnöke, valamennyi tisztségem itt van felsorolva...

Dandanache
(elveszi a névjegyet) Otthon majd elolvasom. És akkor a másik úr, kicsoda?

Trahanache
Ő Stefi Tipâtescu, a mi prefektusunk. Testi-lelki jóbarátja az én kis családomnak.

Dandanache
(kezet nyújt) Nagyon örvendek, elnök úr.

Tipâtescu
Amint látja, mi is boldogok vagyunk. Ha szabad kérdenem, a képviselő úr járt már korábban is mifelénk?

Dandanache
Ki tudja? Biztos föl van írva valahol. Majd megnézem a noteszomban. Nekem úgy tűnik, első ízben látogatok ide... mivelhogy kitúrtak a körzetemből.

Zoe
Ó!

Dandanache
Engem otthon kitúrt az ellenzék, ezért hát idejöttem. Képzeljék, az én családom már negyvennyolc óta benn ül a parlamentben, én meg majdnem választókörzet nélkül maradtam. Szerencsére idejében kiderült, van itt egy szabad hely. Tenni kellett valamit, a családnak én vagyok az utolsó férfi tagja.

Zoe
Akkor igazán szép, hogy olyan messziről volt szíves idefáradni. De hogy éppen utolsó férfi tag, az nem is látszik...

Dandanache
Tudja meg, fáradságos dolog utolsó sarjnak lenni. Én abban reménykedem, mégis megéri...

Trahanache
Akkor most már a választók is megtudják, kire szavaztak...

Dandanache
Elárulhatom, ha nincsenek ezek a választások, nem is jut eszembe ideutazni. A vonaton mostanság elég gyakran kirabolják az ember. És én nem kedvelem az ilyesmit...

Zoe
Minálunk ilyesmi vendéglőben is megtörténik. Tudok egy esetről, amikor egy képviselőnek ebéd közben lelopták a cipőt a lábáról.

Dandanache
Ezért is nem egyenesen a szállodába hajtattam, hanem ide a prefektus úrhoz.

Trahanache
Én meg éppen indulófélben voltam, gondoltam, megnézem hogyan alakulnak az eredmények. Szó se róla, rég tudjuk, ki lesz a képviselő, de nekem illik ott lenni, ahol ilyen sorsdöntő események történnek.

Dandanache
Mersi, mersi, akkor engedje meg, hogy a magam nevében kifejezzem nagyrabecsülésemet.

Zoe
(Tipâtescuhoz) Vajon nem lett volna mégis jobb Caţavencu?

Trahanache
(Dandanachehoz) Akkor uraságod most megbocsát. Hamarosan felnyitják az urnákat és nekem akkor ott kell lennem. Az eredmény felől pedig nyugodt lehet, magának itt nem egyszerű többsége lesz...

Dandanache
...hanem? ...Lehet, hogy döntetlen? Előfordulhat, hogy sorshúzással kell dönteni?

Trahanache
Nem drága uram, én csak azt magyarázom, hogy nem egyszerű többséggel diadalmaskodik, hanem egyhangúan fogják megválasztani, ahogy az minálunk szokás. Mi biztosra megyünk, ezért egyszerre mindig csak egy jelöltet állítunk. Nekünk aztán nem köp senki a levesünkbe, nem bajlódunk mi kérem az ellenszavazatokkal... (El.)

Dandanache
Hát az biza furcsán nézett volna ki, ha pont engem nem választanak meg. Amikor nekem negyvennyolc óta az egész családom kiteszi a lelkét az országért, akkor pont az utolsó férfi tag ne kerüljön a parlamentbe... Hát az biza fura lett volna...

Zoe
A maga érdemei mellett...

Dandanache
Jól mondja, kisnagysád, valaki a központban megirigyelte az érdemeimet. Az egyéniségem nem tetszett neki vagy mi. Hogy az egyszerű népnek túlságosan magas az ilyen kiemelkedő egyéniség. Ki is túrtak volna, de a szerencse végül mellém szegődött...

Zoe
Szerencse nélkül nem megy...

Dandanache
Képzeljék, már ki is voltam túrva, amikor egy este betoppant hozzám a szerencse egy illető barátom képében. Kártyázni jött az illető, egyébként befolyásos ember, nem mondhatom meg a nevét, csak azt, hogy nagy szoknyapecér, ezért a megyében úgy is hívják: a falu bikája. Képzeljék el, ez a befolyásos illető, a falu bikája nálam felejtette a kabátját. Másnap, kicsit szórakozottam magamra veszem, benyúlok a zsebébe! Uram, atyám, mit találok!

Zoe
...egy kis pénzt.

Dandanache
Ugyan! Egy szabályos szerelmes levelet, amit egy másik barátom felesége írt az illetőnek, akinek nem mondhatom meg a nevét, vagyis a falu bikájának.

Zoe
...ó, hihetetlen.

Tipâtescu
Levél... na ne!

Dandanache
Képzelje elnök úr, kezembe került egy férjes asszony szerelmes levele. Nosza kocsiba vágom magam és irány a barátom, a falu bikája. Mondom neki: akkor most kerítesz nekem hamar egy jó kis választókerületet, ugye! Ha nem, a megyei újság teljes terjedelemben közölni fogja a te kis szerelmes leveledet. Hogy így meg úgy, civakodtunk egy kicsit, dehát a levél most már mégiscsak az én zsebemben volt. Végül is az illető beadta a derekát. Ment is nyomban a távirat, ne féljenek, lett mindjárt képviselői hely.

Zoe
Akkor maga képviselő úr, szabályosan megzsa... kérem szépen megzsarolta...

Dandanache
Ahogy mondja, kisnagysád, szabályosan... megkértem egy kis szívességre. Mert ha nincs ez a kis véletlen szerencse, talán végképp búcsút inthetek a parlamentnek. Amikor a családom negyvennyolc óta egyfolytában csak politikusokat adott. Őrzöm is azóta azt a kis levelet...

Zoe
Hogyhogy? Hát nem adta vissza az illetőnek? A falu bikájának?

Dandanache
Már hogy adtam volna! Lakat alatt őrzöm - nem mondom meg hol - még ma is...

Zoe
Az illető állta a szavát... nem kellett volna mégis?...

Dandanache
Állta, nem állta, már hogy adnám vissza kisnagysád, ezt hogyan is képzeli! Hiszen bármikor szükségem lehet rá újra. Van valami probléma? Na, intézd csak el nekem! Ha nem, irány a megyei újság szerkesztősége...

Zoe
Azt hiszem, maga még sok mindent el fog érni az életben... Mondja, képviselő úr, nem kíván egy kicsit lepihenni? Lesz még ma dolga, meg kell ismernie a választókat.

Dandanache
Ami azt illeti, szívesen elnyúlnék egy kicsit...

Zoe
Akkor jöjjön velem. (Dandanache karját nyújtja, jobboldalt el)

Tipâtescu
Agyalágyult kriptaszökevény! Gazember csirkefogó! Hol vagy Caţavencu, hogy lásd: meg vagy bosszulva! Hol vagy, hogy térden állva kérjek tőled bocsánatot. Egy hímtag fog helyetted ágaskodni a parlamentben...

Zoe
(sietve le a lépcsőn) Hallottad? Most hallhattad! A híres Agamemnon, régi család utolsó sarja, tudja, mi a dolga. Tudja! Számol minden eshetőséggel és a levelet hét lakat alatt tartja, hogy kellő időben csak elővegye és fennen lobogtassa. Képzelheted, akkor mire készül Caţavencu, akit úgy megaláztál. Sose fogja visszaadni! Nem fogja visszaadni soha!

Tipâtescu
Ne vinnyogj már!

Zoe
Nem bírom tovább. Ez a vén majom kikészített. Láthatod, mire képesek ezek egy levéllel. (Arcát kezébe temeti) Mindjárt megőrülök.

Tipâtescu
Az nem lehetetlen...

Pristanda
(bejön balról) Zizi kisnagysád itt van?

Tipâtescu
Jöjjön fiam, jöjjön. Végre egy normális ember.

Zoe
Ó, Dudu kedves, egyetlen támaszom. Mit tud nekem mondani, mondja kedves, mi van? Beszéljen!

Pristanda
Igen, éppen el akarom mondani...

Zoe
Mondja már, mi történt? Megjelent az újság? Közzétettek benne valamit? Lássam! Mutassa! Ki vele! Mért hallgat? Mondja már!

Tipâtescu
Te tisztára begolyóztál...

Pristanda
(félre) Ez teljesen bedilizett.

Zoe
Igenis, bediliztem! A levelet akarom. Ide vele!

Pristanda
(meg akarja nyugtatni) Még nem lett publikálva a dolog. A néptanítók kicsit összekaptak, a "Harsona" ma már nem is jelenik meg. Lehet, holnap sem. Az az ő pártjuk is nekik egy kicsit széthullott. (Halkan, csak Zoenak) Majd mondanék, de csakis magácskának valamit...

Tipâtescu
Erre számítani lehetett. Akkor hát Catavencuról sem tud semmit...

Pristanda
Ki tudja, merre jár! Elnyelte a föld, nem bírok nyomára akadni. (homlokára csap, mintha eszébe jutna valami) Majdnem kiment a fejemből: magát sürgősen a távírdába kérik a miniszterek. A miniszterek közül többen is üzenni kívánnak magának.

Tipâtescu
Miniszterek, miniszterek, mit akarnak még tőlem ezek.

Pristanda
Egyre csak üzennek, füstölögnek a drótok...

Tipâtescu
Zizi, akkor szedd össze magad, én meg egy darabig távol leszek.

Pristanda
(miután meggyőződött, hogy Tipâtescu a színt elhagyta) Akkor most a tárgyra térnék.

Zoe
Mért nem hagynak nekem békét?

Pristanda
Csak még ezt hagyja nekem elmondani. Van itt egy ember, beszélni akar magával. Kizárólag magával, ezért lett elküldve Stefi úr a távírdába. Nem várja őt ott egy fia miniszter sem. Egy kicsit lóvá lett téve, de a magácska érdekében. Tudná most mindjárt fogadni azt az illetőt?

Zoe
Fogadni, pont most? Miket beszél itt nekem, maga Dudu? Ismételje meg kérem! Miféle illetőt kellene fogadni?

Pristanda
Az illető Caţavencu urat...

Zoe
Itt van Caţavencu? Hol? Mért nem mondja! Azonnal jöjjön ide! Most...

Pristanda
Kérem, ő is ezt akarja... (hátra megy, behívja Caţavencut) Tessék, méltóságos uram, tessék befáradni. (Bevezeti, majd el.)

Zoe
(Caţavencuhoz siet) Hogy volt képes eltűnni, mondja, hogy tehetett ilyet? Nagy igyekezetében, hogy engem majd tönkre tesz, magát sodorta halálos veszedelembe. A prefektus úr kezében van az a hamis váltó, amivel maga fölvett ötezer lejt a tudományos legényegylettől... Tud maga erről?

Caţavencu
Persze, madám. A fülembe jutott. Kellemetlen a dolog, de most már mi az ördögöt tegyek?

Zoe
Őrült ember, észnél van? Még kérdi, mit tegyen? Magától ki sem bírná találni? Megkapja tőlem a hamis váltót, én pedig megkapom magától a levelet, úgy, úgy, szépen belenyúl a zsebébe és ideadja...

Caţavencu
(kétségbeesetten) Ó, de jó volna, madam. De ez sajnos képtelenség, teljességgel lehetetlen.

Zoe
Micsoda? Ez se jó neki! Dehát miért, mondja miért?

Caţavencu
Mert teljességgel lehetetlen. Az a magácska levele madám, már réges rég nincs meg nekem...

Zoe
Nehogy ezt még egyszer a száján kiejtse. Ki ne merészelje mondani, maga gyilkos!

Caţavencu
De igen, sajnos, ismételten ki kell jelentenem. Az a levél nincs meg, sajnos már nincs meg...

Zoe
Képtelenség...

Caţavencu
Csak a kegyetlen valóság, asszonyom...

Zoe
Hazudik, hazudik, csak zsarolni akar. Gonosz erők játéka ez...

Caţavencu
Ezúttal a színtiszta igazat mondom...

Zoe
Ó, szerencsétlen, mit tett vele? Mondja, még mire nem képes maga?

Caţavencu
Különösebb dolog nem történt, madám. Egyszerűen elvesztettem.

Zoe
Ó, miért nem hagytam, hogy idejében megöljék! Egy percig sem élhet tovább...

Caţavencu
Végezzen velem. Öljön meg, madám. De én akkor is ártatlan vagyok.

Zoe
Ártatlan! Hogy volt képes?

Caţavencu
Tudja, tegnapelőtt este volt egy kis dulakodás, miegymás. Tudja magácska, ott a gyűlésen. Aztán valaki letépte a fejemről a kalapot... Nos én a levélkét a kalapom bélésében tartottam...

Zoe
Szóval így állunk. A prefektus úr hozzám intézett sorait maga egy szar kalapban tartja...

Caţavencu
Asszonyom, kedves madám, az tűnt a legbiztonságosabb helynek...

Zoe
...a prefektus úr keze írása a maga zsíros kalapjában! Ráadásul tűri, hogy leverjék a fejéről? Férfi maga? Feleljen: hol a kalap?

Caţavencu
Hát, hogy egészen őszinte legyek... nem, nem tudom.

Zoe
És azt tudja, hogy bukott ember? Hogy nyirkos börtönfalak között fog imádkozni, hogy kerüljön elő valamiképpen az a levél, és el ne pártoljon magától végképp a szerencse. Mert ha nem kerül elő, maga végképp elveszett. Dudu, rendőrség!

Caţavencu
No de asszonyom! Az ég szerelmére!

Zoe
Vigyék, vigyék innen! Az okirathamisítóknak rács mögött a helye... (rikoltozva vonul a háttér felé, ott beleütközik a Részeges Polgárba)

Polgár
(Vidáman közeledik) Semmi őrség, tisztelt asszonyom, hiszen csak én vagyok az...

Zoe
Maga mit keres itt?

Caţavencu
Jóságos ég! A kalapom!

Polgár
Én csak magácskát, ha nem tévedek nagyot.

Zoe
Mi a búbánatot akar tőlem?

Polgár
Ó, ha jól látom, Caţavencu úr is itt van. Remélem, örül, hogy lát, uram.

Zoe
Mondja már, mit akar?

Polgár
Mi akarhatnék én? Semmit. Mindössze tudatni szeretném kisnagysáddal, hogy találtam egy levelet...

Zoe
Ismerem a történetet... Aztán jött Caţavencu úr, és leitatta. Így volt?

Caţavencu
(lesújtva) De asszonyom...

Polgár
Eh, ellopta! Ne hánytorgassuk a múltat. Van helyette nálam egy másik. Hacsak nem pontosan ugyanaz.

Zoe
Hagyjon, hagyjon...

Polgár
...mert ha jól látom, magácskának van címezve. Én ugyanis tegnapelőtt a városházán jártam. Volt ott egy kis kavarodás, ott találtam ezt a kalapot...

Zoe
Egy kalapot, azt mondja! Kalapot?

Caţavencu
Nyomorult! Adja vissza!

Polgár
Ühüm, egy kalap. Ez, amit éppen a fejemen hordok. Csakhogy nem ment rá mindjárt, nem az én méretem. Kissé szűk volt, ha tetszik érteni, amit mondok. Kitépem hát a bélését. És akkor, és akkor, mit találok a bélésébe rejtve?

Zoe
Becsületszavára? Esküszik az édesanyja életére?

Polgár
Ott, a kalapom, a vadonatúj kalapom bélésében. A prefektus úr soraival: jérce, kakas, puszilom a köldöködet... ez az?

Caţavencu
...gonosztevő...

Zoe
És meg van még? Mutassa, nyilatkozzék. Ide vele!

Polgár
Megvan, megvan... hacsak el nem veszítettem, hehe!

Caţavencu
Tolvaj gazember...

Polgár
(leveti a kalapját, keresgél benne) Meg kell hogy legyen, mivelhogy közben nem találkoztam megint ezzel az úrral. Ugye, hogy megvan. Ez az?

Caţavencu
Nyomorult... embert faragtam volna belőled...

Zoe
(kitépi a kezéből) Ó, végre! Drága uram, fedje fel kilétét, hadd tudjuk meg, ki ez a talpig becsületes, csodálatos bátor férfi...

Polgár
Ismer engem errefele mindenki...

Zoe
Mit tehetek magáért, kérjen tőlem valamit. Kérjen tőlem bármit...

Polgár
Én csak egyet kérnék. Tessék nekem megmondani, hogy kire szavazzak. Mindjárt lezárják az urnákat, én meg egyre csak vívódom...

Caţavencu
Majd ott megmondják magának: Agamitza Dandanachéra...

Zoe
(megvetően) Bukott ember, maga azt honnan tudja...

Polgár
Akkor máris sietek...

Caţavencu
Asszonyom, esedezem, bocsásson meg nekem.

Zoe
Keljen fel, gonosz ember! Elvégre férfi. Most látta, mi az ábra.

Caţavencu
(megszégyenülten feláll) Csak ismételni bírom magam, bocsásson meg nekem, asszonyom...

Zoe
(megenyhülten, méltósággal) Maga seggfej, képes lett volna lejáratni minket...

Caţavencu
Asszonyom, nem gondoltam egy percig sem...

Zoe
...aztán befuccsolt vele, pofára esett. Nem is lehet igazán haragudni magára...

Caţavencu
(alázatosan) De asszonyom, én az egészet...

Zoe
Hagyja, hagyja... és kérem, ne reszkessen így előttem. Egyáltalán nem áll az jól magának. Fel a fejjel, barátom, most már nincs mitől tartania... Sőt...! Az idő magának dolgozik...

Caţavencu
Magácska is úgy érzi, kezitcsókolom?

Zoe
Bele fog jönni, uram. Szedje össze magát. Nem árt máris körülnézni.

Caţavencu
Épp magam is épp azon vagyok.

Zoe
Szerintem ma este már részt vehetne a választási díszfelvonuláson. Mit szól hozzá?

Caţavencu
Pont én...?

Zoe
Maga, maga. Kapcsolódjék csak bele a politikai életbe... Arra gondoltam, akár a menet élén is haladhatna. Mért ne! Szokják csak meg!

Caţavencu
...ó, asszonyom....

Zoe
És mi volna, ha maga elnökölne a városháza kertjében? Elvégre lapkiadó nem? Tekintélyes ügyvéd...

Caţavencu
Dehát én azért...

Zoe
Maga bizony... a választópolgárok nevében köszönteni fogja a megválasztott képviselőt, férjemet, az elnököt és nem utolsó sorban a prefektusunkat. Maga, mint a jövő reménysége...

Caţavencu
Szóval önök is rám gondoltak... Akkor én most valóban az önök reménysége vagyok?

Zoe
A prefektusé még nem. De meg fogja magát szokni. Ő most egy darabig az új képviselővel fog dolgozni. De aztán maga következik. Pár év múlva újra választások lesznek. Maga a jövő embere.

Caţavencu
Asszonyom visszaadta az önbizalmamat.

Zoe
Tudom én, mire vagyok képes. Maga sem fog csalódni bennem. És most menjen.

Caţavencu
Kézcsókom. Ha én ezt sejtem... (hátul el)

Tipâtescu
(sietve bejön hátul) Ez a Dudu teljesen bezsongott. Potyára elküld a távírdába, bolondját járatja velem. Zoe, hallod, hé, merre vagy? (kisiet)

Trahanache
Azt hiszem, abban egyetérthetünk, minden a legnagyobb rendben ment. Volt ugyan egy kis malőr, ahogy az már lenni szokott, de egyébként...

Dandanache
Tényleg? Mert én nem vettem észre semmit.

Trahanache
Ó, semmiség. Csak egy csirkefogó megpróbálta megkörnyékezni a mi prefektusunkat. (Dandanache feszülten figyel, de nem ért az egészből semmit)

Dandanache
Aha, vagy úgy. Ezek szerint ugyebár nem uraságod a prefektus. (A távolból egy induló hangfoszlányai erősödnek)

Trahanache
Helyesen látja a dolgokat, a prefektus nem én vagyok. Csak engem akartak összeugrasztani vele. Képzelje, hamisítottak valami firkálmányt, egy szerelmes levelet. Mintha Stefi úr, a prefektus írta volna az én kicsi feleségemnek. Egyébként jól dolgoztak, még az aláírását is leutánozták. Meg akartak kérem zsarolni de a végén mégsem ment nekik... Igen, hivatásos okirathamisítók, de ezúttal nem ment nekik.

Dandanache
Pedig tudja meg, egy ilyen levél jó kezekben sokat ér. Csak azért mondom, mert nekem is volt egy ilyen mulatságos levél-históriám. (Induló hangjai erősödnek)

Trahanache
Csakugyan?

Dandanache
Biztos meséltem. A falu bikájával... A barátommal. Igen befolyásos ember!

Trahanache
Nem ismerem uraságod barátját.

Dandanache
A kezembe került egy levele, férjes asszonytól kapta. Ajjaj! Úgy hogy amikor a torkának szegeztem a kést: jó, akkor most kapok egy választókerületet, vagy a megyei újságban a nyilvánosság elé lesz tárva a levél, hopp! Fűt-fát megígért. Már útban is voltam errefelé...

Trahanache
Azt akarja mondani, az, hogy maga most itt van... az a levél... a falu bikája...

Dandanache
Elmesélem még egyszer a prefektus úrnak, ha már olyan nehéz megérteni. Lehet nem ártana, ha lepihenne egy kicsit... (Az induló hangjai felerősödnek, a tömeg éljenzése.)

Zoe
(jön le a lépcsőn Tipâtescuval) ...láthatod, ezekkel azt csinálsz, amit akarsz, csak bámulnak, mint a vízilovak. (Megpillantja Trahanachét, Dandanachét, hirtelen hangot vált) Ami engem illet, prefektus úr, mindig is bíztam a demokratikus erők győzelmében. (Leérve) Dandanache úr, hamarosan tálalunk.

Dandanache
Éppen azt magyarázgattam a prefektus úrnak, hogyan kerültem én ide magukhoz képviselőnek. De az az érzésem, szegényke nem érti... Egyébként egészen összemelegedtünk...

Zoe
(halkan) És mondd, tatusom, mit szólsz az új képviselőhöz?

Trahanache
(halkan) Furfangos vén kópé, teszi a hülyét. Ne félj, lesz rá gondom.

Dandanache
(Tipâtescuhoz) Ha lesz egy kis ideje, magának is elmesélem, hogyan kerültem én ide magukhoz képviselőnek... (A népség a zenekarral együtt betódul az udvarra)

Caţavencu
(Tipâtescuhoz férkőzik) Valami azt súgja nekem, hamarosan összebarátkozunk. Maga meg fog kedvelni engem.

Tipâtescu
Ha lehet, kérnék egy kis gondolkodási időt...

Farfuridi
(pezsgős poharat ragad) Képviselőnk, a messziről jött Agamiza Dandanache úr egészségére! (Éljenzés, zene, Pristanda veri a taktust. Isznak, koccintanak, nagy a lárma)

[Schramek]
Melyik az?

Ionescu
Lássuk!

Popescu
Mutatkozzék be!

Dandanache
Én kérem, én kérem szépen...

[Schramek]
Hangosabban...!

Popescu
Nekünk rendesen mutatkozzék be...!

Trahanache
...ősi román család sarja... utolsó férfi tagja...

Dandanache
...én vagyok az én családomnak... a

Polgár
Nem halljuk...! kicsoda? (zsivaj, lárma)

Dandanache
Én vagyok a családom utolsó...

Hangok
...hímtagja (a zenekar rázendít, ováció. Caţavencu, Dandanache és Tipâtescu a szín közepén, Zoe, Trahanache a közelben)

Tipâtescu
Egy hímtag fog ágaskodni a parlamentben.

GYORS FÜGGÖNY