Rainer Werner Faßbinder:

Petra von Kant keserű könnyei


Fordította:
Fábri Péter

 

Margit Carstensennek

 

 

SZEMÉLYEK:

Petra von Kant
Valerie von Kant, az édesanyja
Gabriele von Kant, a lánya
Sidonie von Grasenabb, a barátnője
Karin Thimm, a szerelmese
Marlene, az alkalmazottja




Első felvonás

Marlene széthúzza a függönyöket. Hangosan.

PETRA
Marlene! Légy egy kicsit figyelmesebb, kérlek. Szörnyű álmaim voltak. A fejem meg olyan nehéz .... Mint a kő. A telefont! Gyorsan!

Marlene odaadja a telefont. Petra tárcsáz.

PETRA
Halló? Von Kant asszonyt kérem. Várok, persze. Nyomj ki nekem egy-két narancsot. Szomjas vagyok! Anyu? Nem vacakoltam vele tovább tegnap, Anyu, mármint a munkával, hát persze, tudod. Nem, már rég fönt vagyok, igazán. Az embernek nincs egy perc nyugta. És ez most mégiscsak jobb, nem? Hova utazol? Miamiba? Hát ennek igazán örülök, Anyu, Miami nagyon izgalmas. Komolyan, izgalmas! És az emberek. Mesés környezet. Egyszerűen mesés. Hat hónapra? Hát, Anyu, szóhoz se jutok. Hat hónapra! Ha tudnád, hogy irigyellek! Hat hónap Miamiban! Hát az nekem se ártana.

Marlene hozza a juice-t. Petra befogja a beszélőt.

PETRA
Köszönöm. Most már láss neki a rajznak. A fiókban vannak a vázlatok. Igen, Anyu. Hogy mondod? Hát persze, hogy rád figyelek, Anyu, csak valami volt a vonalban, bocsáss meg. Ne sértődj meg, tényleg valami zavar volt a vonalban. Nem hazudok! Igazságtalan vagy. Jól van, Anyukám, figyelek. Igen. Értem. Persze. Igen. Mennyi kell? Nyolcezer? Az nagyon sok. Várj egy kicsit. Befogja a beszélőt. Most mi a francot csináljak?

Marlene vonogatja a vállát.

PETRA
Hát te tényleg sose tudsz segíteni az embernek? Anyu! Ötezret tudok adni, ebben a pillanatban tényleg nincs több. Hát te is tudod, az összes kiadás és még hozzá Gabi. A többit talán megpróbálhatnád Tatjánától vagy ... Igen Anyukám. Jól van. Szia. Leteszi a kagylót, rágyújt. Marlene, meg kell írnod egy levelet. Gyorsan. Josef Mankiewitznek. Ott van a címe az iratok közt.

Marlene papírt fűz a gépbe.

PETRA
Kedves Mankiewitz, kedves barátom, vessző, sajnos lehetetlen, vessző, hogy a számlát kiegyenlítsem, pont, tudja, az égi és földi hatalmak, pont, pont, pont, de hát kinek is magyarázkodom itt, kérdőjel. Megértését remélve, maradok barátsággal az Ön Petra von Kantja. Add ide, aláírom.

Marlene jön, odaadja Petrának a levelet aláírni.

PETRA
Dobd be és siess.

Marlene elmegy. Petra föláll és föltesz egy lemezt. A lemez felénél visszajön Marlene. Petra táncol, stb.

PETRA
Na most igyekezz, a rajzoknak délig készen kell lenniük. Posta?

Marlene hozza a postát.

PETRA
Karstadt? Kinyitja a levelet. Tervezzek egy kollekciót Karstadtnak! Marlene, hallod? Micsoda lehetőség! A telefonhoz megy, tárcsáz. Karstadt? Müller-Freienfels urat kérem. A nevem Petra von Kant. Köszönöm. Petra von Kant beszél. Igen, megkaptam... Igen. De ez a hét nagyon rossz, legföljebb pénteken. Egy pillanat, igen, péntekre még be tudom szúrni. Mikor? Háromkor? Jó. Háromkor. Akkor a viszontlátásra pénteken. Leteszi a kagylót. Ezek a disznók! Emlékszel, három évvel ezelőtt, amikor elküldtem nekik az első kollekciót, hát, mint akik citromba haraptak! Na persze, változnak az idők. Milyen tisztelettudó volt ez a jóember. Ha az ember belegondol ...

Csöngetnek.

PETRA
Most? Az Isten szerelmére. Kicsoda ..... ?

Marlene vonogatja a vállát.

PETRA
Nyisd ki, végül is mindegy.

Marlene kimegy, Petra tárcsáz.

PETRA
Fél tizenegy. Nahát.

Marlene és Sidonie von Grasenabb jönnek be.

SIDONIE
Drágám!

PETRA
Sidonie! Nahát!

SIDONIE
Petra!

Átölelik egymást.

PETRA
Istenem, mikor is ...

SIDONIE
Három éve, kedvesem, három éve. És hogy elszalad az idő. De te milyen jól nézel ki. Meghökkentően jól. Hogy csinálod.

PETRA
Semmiben sem maradsz le mögöttem, se fiatalságban, se szépségben, drágám, semmiben.

SIDONIE
És Frank?

Petra legyint.

SIDONIE
Olvastam rólatok. Ausztráliában, képzeld! És azonnal mondtam Lesternek, na szegény, ez most megkapta. Hogy óvtunk mindannyian attól az embertől.

PETRA
Mindenki a saját hibájából tanul, Sidonie. Hidd el, örülök, hogy kitapasztaltam, milyen is ez. Amit az ember kitapasztalt, azt már senki sem veheti el tőle. Sőt, ellenkezőleg, az csak érettebbé teszi.

SIDONIE
Hát én nem tudom, Petra, de ha már az elején pontosan lehet látni a végét, megéri akkor tapasztalatokat gyűjteni?

PETRA
Marlene, tegyél föl egy kávét, vagy inkább teát szeretnél?

SIDONIE
A kávé jó lesz.

PETRA
Reggeliztél már?

SIDONIE
Köszönöm, igen. Ma korán reggel érkeztem Frankfurtból. De nagyon izgatott, hogy mi van veled. Hogy hogyan viseled ...

PETRA
Jaj, Sidonie, az ember csak fölnő egyszer. Régebben ... Régebben biztosan más voltam. Azt se tudtam volna, hová legyek. Csak maga a szégyen! Próbáltam abban hinni, ami jó volt ebben az emberben. De hát a házasságban, tudod, fölülkerekednek az ember rosszabb vonásai.

SIDONIE
Nem igazán tudom, de Lesternél .....

PETRA
Bocsánat. De nektek az örökös utazástól sose volt elég időtök, hogy igazán megismerjétek egymást. De Frank és én, tudod, éjjel-nappal együtt voltunk, alig volt valami változatosság, folyton csak a pályám miatti félelmek. Így aztán egész komoly tapasztalatokat szerezhet az ember arról, hogy milyen fából is faragták a másikat. ... Bocsáss meg, nem akarok keserű lenni, de már egészen szép lehetőségeink voltak, szép lehetőségeink, igazán, neki és nekem. Nem így kellett volna lennie.

SIDONIE
Szoktál még vele álmodni?

PETRA
Nem, Sidonie, csak az elmulasztott lehetőségeinkről ábrándozom néha. Igazán szomorú, hidd el, amikor rájössz, hogy már régen sokkal több dolog zavar, mint amennyit szépnek tartasz.

SIDONIE
Veszekedtetek?

PETRA
Veszekedni? Tulajdonképpen nem. Néha volt egy kis elhidegülés, tudod, azt érezni, és .... nézd, együtt vagy egy férfival egy autóban vagy egy szobában, szeretnél mondani valamit, de félsz. Szeretnél gyöngéd lenni, de attól is félsz. Félsz föladni az állásaidat, szóval félsz a gyöngébbik lenni. Borzasztó, amikor már önmagaddal sem jössz ki.

SIDONIE
Azt hiszem, értem, mire gondolsz. Egészen homályosan, de .....

PETRA
Tudom, mit fogsz most mondani. Például, hogy az okosabb enged. Vagy ... Nem, Sidonie, ha egy kapcsolat egyszer már szarban van, mondd meg, ki fogja kihúzni? Már ami a két embert illeti.

SIDONIE
Csak nem mehetett így három éven át.

PETRA
Persze, hogy nem. Voltak gyönyörű pillanatok, amikor .... tudod, amikor az ember mindent megbocsát, mindent, amikor az örökös nehézségeket is hajlandó megérteni, amikor szinte újra lehetne kezdeni az egészet... áh, szarban volt az egész.

SIDONIE
Jaj, te szegény. Szegény!

PETRA
Sajnálkozni nagyon könnyű, Sidonie, sokkal nehezebb valamit megérteni. Amit megértesz, azon nem kell sajnálkozni, azt meg tudod változtatni. Csak azt kell sajnálni, ami érthetetlen.

SIDONIE
Látom, keménnyé tett téged ez a dolog. De nekem mindig gyanúsak voltak a kemény és szomorú nők.

PETRA
Csak azért látszom keménynek, mert használom a fejemet. Mert nem szoktál hozzá, hogy a nők gondolkozzanak. Te szegény kis nyuszi.

SIDONIE
Petra! Kérlek!

PETRA
Bocsáss meg, nem akartalak megsérteni. Csak azt akarom, hogy azt halld meg, amit mondok, és ne a kész előítéleteid alapján ítéld meg azt, amit én még éppen csak most fogalmazok meg.

SIDONIE
Persze. Meg tudom érteni a keserűségedet. Ő adta be a válást?

PETRA
Nem. Én.

SIDONIE
Nem ő?! Te adtad ... az Isten szerelmére.

PETRA
Ez persze meglep téged, ugye? A szegény, szegény Petra, aki nem akarta elhagyni a férjét, aki reménytelenül szerelmesnek látszott, tőle függött, épp ő adta be a válást, milyen borzasztó, igaz?

SIDONIE
És ő megcs....

PETRA
Nem, nem csalt meg. Egyébként egy házasságtörés számomra nem ok a válásra. Ami azt illeti, részemről ez egy teljesen egészséges kapcsolat volt. Kedvünkre tartottunk ki egymás mellett, nem pedig hűségből, úgy értem, kényszerből fakadó hűségből. Az eszünkkel mindketten hűségesek voltunk a másikhoz. Nem az, hogy nem ment, más volt a baj. Ha rossz az alapozás, akkor természetes, hogy jön az undor, sőt a gyűlölet. De ennek semmi köze ahhoz, ami történt velünk, vagy épp másokhoz, vagy ....

Marlene jön és fölszolgálja a kávét.

PETRA
Köszönöm.

SIDONIE
Én is köszönöm.

PETRA
Most folytasd a rajzot, légy szíves. Sürgős.

Marlene tovább rajzol.

SIDONIE
Lehet előtte...?

PETRA
Marlene? Marlene három éve van nálam. Marlene mindent lát, mindent hall, mindent tud. Marlenére nem kell tekintettel lenni.

SIDONIE
Na jó, akkor folytasd. Mitől lettetek ennyire idegenek, ilyen betegesen idegenek?

PETRA
Jaj, Sidonie!

SIDONIE
Nézd, Petra, Lester és én, szóval nálunk is volt egy időszak, amikor úgy nézett ki, hogy mindjárt vége az egésznek. Megjött a csömör, sőt, az undor. És ... az embernek, tudod, nagyon okosnak kell lennie, nagyon megértőnek és alázatosnak. Egy nőnek mindig vannak eszközei, csak tudni kell őket használni.

PETRA
Semmiféle eszközöket nem akartam használni, Sidonie, különösen nem azokat a "női" eszközöket. Nekem elegem volt ezekből a bűvésztrükkökből.

SIDONIE
Trükkök, Petra? Én ....

PETRA
Igenis. Ezek trükkök. Svindlik. Ugyanaz. Ebből nem jön ki semmi, csak rabság és kényszer. Ha csak meghallom azt a szót, hogy alázat .....

SIDONIE
Ne gúnyolódj, Petra, kérlek, ne gúnyolódj. Lester és én, mi igazán boldogok vagyunk, igazán! Megérte alázatosnak lenni. Azt hiszi, uralkodik rajtam, meghagyom ebben a hitében és végül persze keresztülviszem az akaratomat.

PETRA
Nézd, drágám, én értem, amit mondasz. Talán még rendjén is van nálad és Lesternél. Talán éppen erre a lelki kényszerre van szükségetek. Mégis ... tudod, Frank és én nagyon szépen akartuk szeretni egymást. És a szép számunkra azt jelentette: mindig pontosan tudni, mi történik éppen az egyikben vagy a másikban. Nem akartunk valami penészes házasságban élni, amiben eszközök vannak és megoldások, aminek az ember megadja magát. Mi mindig újra dönteni akartunk, mindig éberek akartunk lenni és ... szabadok.

SIDONIE
Nem értem, Petra, minek azt megnehezíteni, ami egyszerűen is megy. Az eszközök például végül is arra valók, hogy használjuk őket. Kinek van szüksége folyton valami újdonságra, amikor a meglévő már bevált, tehát jó?

PETRA
Mi együtt akartunk boldogok lenni. Érted: együtt. Erre nincsen kész sablon, amit ismerhettünk volna.

SIDONIE
De hát mégis, mi történt akkor, hogy undorról beszélsz? Ahol ennyi tisztaság van, ennyi megértés?

PETRA
Hát például a siker. Ami nekem megvolt és amit Frank remélt, mert tulajdonképpen szüksége volt rá. Igen, ennyire egyszerűen kezdődött.

SIDONIE
Aha. Bocsáss meg, a siker mégsem elég ahhoz, hogy ....

PETRA
Férfiak! És az ő hiúságuk. Jaj, Sidonie. Becézni akart, gondoskodni rólam. Ó igen, komolyan vett, persze, elfogadta a véleményemet, de mégiscsak: el akart tartani. És ezen a kerülő úton magától létrejön az elnyomás. És akkor ez már így megy: hallom, amit mondasz, meg is értelek, de ki keresi a pénzt, ki gürcöl? Hát akkor, kérlek, ne mérj ugyanazzal a mércével! Jaj, drágám. Eleinte azt mondta, amit keresel, kislányom, az egy külön számlára megy, abból majd később lehet egy kis saját házunk, egy gyorsabb autónk vagy bármi más. Bólogattam, egyetértettem, mert .... olyan gyöngéd volt, és a szerelem, amivel körülvett, egészen elkábított ... szóhoz sem jutottam a boldogságtól. Aztán ahogy jöttek a kudarcai, tudod, kezdetben majdnem komikus volt látni, amikor megsértettem a nevetséges gőgjét, ha őszinte vagyok, még élveztem is, néha igazán azt hittem, ő maga is tudja, milyen nevetséges a viselkedése. De nem tudta. És amikor később megpróbáltam elmondani, megmagyarázni neki, hogy számomra semmi különbséget sem jelent, hogy egy férfi éppen a csúcson van-e vagy sincs, akkor már késő volt. Mihelyt előjött ez a téma, mintha a falnak beszéltem volna. És akkor fokról fokra vége lett az őszinteségnek. Azt hittem, hogy becsaptam magamat, csalódtam benne és magamban, és végül azt mondtam: ez kész. Kész, nem szeretem többé. Az utolsó fél év borzasztó volt, hidd el, borzasztó. Persze ő is észrevette, hogy végeztem vele, legalábbis érezte. De nem fogadta el, nem. Még akkor sem viselkedett igazán okosan. Megpróbálta, ha már egészében nem tudta, legalább az ágyban birtokolni a nőjét. És akkor jött az undor. Próbálta technikával és erőszakkal. Én meg hagytam, hogy rám másszon. Elviseltem. De közben .... akkora szarházinak láttam a férjemet.

SIDONIE
Petra!

PETRA
Bűzlött! Bűzlött, mert férfi volt. Ahogyan csak a férfiak bűzlenek. Ami azelőtt izgatott .... attól most csak hányingerem volt és sírhatnékom. És ahogyan rám mászott .....

SIDONIE
Ne, Petra! Kérlek.

PETRA
Most már leszel szíves végighallgatni az egész históriát. Olyan volt hozzám, mint a bika a tehénhez. Egy szikrányi figyelem se többé, nem törődött vele, hogy a nő is élvezzen. A fájdalmak, Sidonie, el nem tudod képzelni azokat a fájdalmakat. És amikor néha mégis ... azt a szégyent. A szégyent. Annyira szégyelltem magamat. Azt hitte, a szerelemtől és a hálától vonyítok. Olyan hülye volt, olyan hülye. Olyan hülyék a férfiak.

SIDONIE
Ó te szegény, te szegény! Mennyire szenvedhettél!

PETRA
Nincs szükségem a részvétedre. Neki volt szüksége az enyémre. A megértésre, a jóságra, a részvétre, amikor már semmi egyéb nem maradt. Fikarcnyi más érzés nem maradt bennem. Sőt éppen ellenkezőleg, csak egyre rosszabb lett. Ha együtt ettünk, a harapásait robbanásoknak hallottam, ahogyan nyelt, azt - nem tudtam tovább elviselni. Ahogyan fölvágta a húst, ahogy a főzeléket ette, ahogyan a cigarettáját vagy a whiskys poharát tartotta. Mind olyan nevetségesnek, olyan ... affektáltnak tűnt. Szégyelltem magamat miatta, mert azt hittem, hogy aki látja őt, az mind úgy érez, mint én. Ez persze hisztéria volt, pánik volt, Sidonie. Itt már nem volt mit menteni. Kész. Vége. Ennyi.

Szünet

Szégyellem magam.

SIDONIE
Nem szükséges. Nem kell szégyellned magadat. Hiszen megpróbáltál tanulni. Megpróbáltad megérteni. Én ...

PETRA
Én azt hiszem, az ember úgy van teremtve, hogy szüksége legyen a másikra, de azt nem tanulta meg, milyen is az, ha két ember együtt él.

Csöngetnek

Marlene!

Marlene föláll, kimegy.

SIDONIE
Ez Karin lesz.

PETRA
Karin?

SIDONIE
Egy izgalmas kislány. Sidney-ből Southamptonba menet a hajón ismertem meg. Egzisztenciát akar teremteni magának itthon Németországban.

Marlene bejön Karinnal.

SIDONIE
Karin?

KARIN
Helló.

SIDONIE
Ő Petra. Petra von Kant, akiről annyit meséltem magának.

KARIN
Jó napot.

PETRA
Jó napot. Foglaljon helyet, kérem. Elnézést a fölfordulásért. De hát a körülmények ...

KARIN
Nem tesz semmit.

PETRA
Teát? Vagy egy konyakot?

KARIN
Egy konyak jól esne.

PETRA
Marlene! Konyakot. És te, Sidonie?

SIDONIE
Nem, köszönöm. Délelőtt! Hogy képzeled?

KARIN
Muris, de én sokkal öregebbnek gondoltam magát, sokkal disztingváltabbnak, így mondják, ugye?

PETRA
Igen, így mondják. De miért hitt öregebbnek?

KARIN
Akinek ennyi sikere van, aki ilyen híres? Nem is tudom, de .... az ilyen emberek általában öregebbek.

SIDONIE
A kivétel erősíti a szabályt.

Marlene két konyakos poharat hoz, tölt.

PETRA
Egészségére.

KARIN
Egészségére.

SIDONIE
No, ideje mennünk, Karin. Petra! Fölhívlak valamikor és akkor majd hosszabban maradok. Szia.

PETRA
Jól van, hívjál, Sidonie. Légy jó. Viszontlátásra.

KARIN
Viszontlátásra.

Sidonie már kint van, Marlene előrement.

PETRA
Ööö.... ööö ...

KARIN
megfordul Igen?

PETRA
Magának jó alakja van. Volnának sanszai. Esetleg jelentkezzen valamikor nálam.

KARIN
Szívesen.

PETRA
Például holnap. Holnap este. Nyolckor.

SIDONIE
Karin!

KARIN
Jövök. Akkor holnap.

PETRA
Akkor holnap.

Karin kimegy. Petra a festőállványhoz megy, megnézi Marlene rajzát. Marlene jön be.

PETRA
Változtattál az ujján? Nahát ... hát ez jó. Még jobban is néz ki így.

Sötét

 

Második felvonás

Fény. De este van. Petra, mint egy kerge tyúk, szaladgál a színen, öltözik. Rendbe hozza magát. Marlene segít neki begombolkozni, stb., de különben az írógépen dolgozik. Csöngetnek.

PETRA
Marlene! csöngettek, Marlene. Még egyáltalán nem vagyok kész. Nyiss ajtót, én is mindjárt jövök.

Mindketten ki. Egy pillanat múlva jön Marlene Karinnal, helyet mutat neki és visszaül az íróasztalához. Karin föláll, egy tükörhöz lép, hosszan nézi magát. Petra jön be.

PETRA
Karin! Milyen csinos.

Karin lassan fordul meg.

KARIN
Jó estét, Kant asszony.

Petra odalép hozzá, mintha át akarná ölelni. De valamivel előtte megáll.

PETRA
Foglaljon helyet, kérem. Készíttettem néhány apróságot. Marlene! A vacsorát!

Marlene kimegy.

PETRA
Na. Hát itt van.

KARIN
Hát igen. Itt vagyok.

Mindketten nevetnek.

PETRA
Hogy tetszik Németország?

KARIN
Még csak öt éve mentem el. Igen. Tetszik. Nem sokat változott.

PETRA
Itt ritkán változik valami. Németországban a dolgok olyanok, amilyenek. Az ember nem tehet semmit. Meséljen magáról.

KARIN
Magamról? Nincs sok mesélnivalóm.

PETRA
De mégis! A gondolatairól, az álmairól.

KARIN
Kevés van. Szeretnék egy helyet magamnak a világban. Ez ugye nem valami túlzó követelés?

PETRA
Nem, ellenkezőleg, Karin, ellenkezőleg. Az ember azért él, hogy kiharcoljon magának egy helyet.

KARIN
És ... mindenképpen harcolni kell?

PETRA
Persze. Nekem is harcolnom kell, elég keményen. Nagyon is keményen. Ez már így van.

KARIN
Nem tudom, én mindig azt gondoltam magamról, hogy én túlságosan lusta vagyok harcolni.

PETRA
Túlságosan lusta?

KARIN
Igen. Nézze, én legszívesebben csak heverésznék az ágyban, képeslapokkal, regényekkel, ilyenekkel. Ez ..

PETRA
Talán még nincs, ami kellően ösztönözze. Elvégre még fiatal.

KARIN
Huszonhárom vagyok.

PETRA
Ez az. Akkor még annyi minden áll az ember előtt. Jó is, rossz is, gyűlöletes is, szép is. Huszonhárom évesen még éppen csak elkezdődik az élet.

KARIN
Tényleg?

PETRA
Tényleg. Vagy nem?

KARIN
Istenem, hát azért van már mögöttem néhány dolog. Férjnél vagyok, és ...

PETRA
Férjnél van.... aha.

KARIN
Igen. A férjem Ausztráliában maradt. Mi ugyanis ... Jaj, az egész nem olyan egyszerű.

PETRA
Nem. Hát egyszerűnek nem egyszerű. Egyáltalán nem. Az embernek meg kell tanulnia alázatosnak lenni.

KARIN
Alázatosnak?!

PETRA
Nézze, mindenkinek van egy elmélete az életről. Én úgy gondolom, az embernek alázatosnak kell lennie, hogy könnyebben elviselje, amit megért. Én például alázatos vagyok a munkámmal, a pénzzel, amit megkeresek. Sok mindennel, ami erősebb nálam.

KARIN
Szerintem az alázat nagyon muris egy szó. Úgy hangzik, mint ... imádkozni és térdepelni. ... Nem is tudom, én ...

PETRA
Lehet, hogy ezeket a ... fogalmakat ... nem a fiataloknak találták ki. Én se reagáltam erre másképp a maga korában.

Marlene behoz egy tálcát és kettejük elé teszi egy asztalkán.

PETRA
Köszönöm. Lásson hozzá.

Marlene ismét az íróasztalához ül, dolgozik.

PETRA
De azt esetleg el tudná képzelni, hogy volna kedve manökenként dolgozni.

KARIN
Semmit sem tudok erről a munkáról, meg hogy mi kell hozzá, de alapjában - miért ne?

PETRA
Nagyszerű. Ezt majd egészen konkrétan meg kell beszélnünk. Persze nem úgy van, hogy csak kisétál az ember a dobogóra és máris tud mindent. Az kell, hogy hajlandó legyen tanulni.

KARIN
Akarok tanulni. Hát persze. Nem akarom ajándékba kapni.

PETRA
Persze sok mindent meg tudok könnyíteni magának. Később, amikor már tud valamit, nem kell majd többé félnie az állása miatt.

KARIN
Köszönöm.

PETRA
Kezdetben talán nehézségei lesznek, úgy értem, anyagi nehézségei. A tanfolyam ideje alatt semmit sem fog keresni.

KARIN
Valószínűleg. Én ....

PETRA
Segíteni fogok magának. Tekintse úgy, mint egy ajánlatot. Azon aztán igazán ne múljék.

KARIN
Igen. Ez nagyon kedves magától.

PETRA
Tudja, ebben a foglalkozásban az a legszebb, hogy az ember sokat utazik. Szeretem az idegen nagyvárosokat éjszaka. Szeret utazni?

KARIN
Lényegében igen. Azt hiszem, persze.

PETRA
Pompás egy dolog. Sokat utazni, sokat látni, sokat élni. Idegen városok, zenék. Szereti a művészetet?

KARIN
A művészetet? Nem is tudom.

PETRA
A színházat, hangversenyeket, a jó filmeket? Nem?

KARIN
Dehogynem. Szeretek moziba járni. Szerelmes filmeket nézni. Jó szomorúakat. Az szép.

PETRA
kételkedve Igen? Tanulhatnánk együtt. Sok minden adódik ám az életben. Tudja, nekem szerencsém volt a szüleimmel. Korán megtanítottak rá, mennyi szép van az életben. A maga szülei milyenek volta? ... Például mi volt a foglalkozásuk?

KARIN
Az apám szerszámlakatos volt.

PETRA
Aha. nagyon érdekes.

KARIN
Igen. Nem volt nagy ügy. Sok munka, kevés öröm. De hát így megy ez. Nem volt valami izgalmas életük. Egy kis lakás három gyerekkel és sok zajjal.

PETRA
De azért gondolom, sokat foglalkoztak magával a szülei gyerekkorában.

KARIN
Mi az, hogy foglalkozni? Ott voltunk és a terhükre voltunk. Többé-kevésbé.

PETRA
Maga szegény. Ez nyilván borzasztó lehetett.

KARIN
Ó nem. Rendesek voltak mindketten. Azonkívül majdnem mindig békén hagytak minket. Szerintem ez jobb, mint ha a szülők mindenbe beledugják az orrukat, hogy mire gondol az ember meg minden.

PETRA
Na de mégis, a gyerekeket csak úgy magukra hagyni? Nem tudom. Nyilván tudja, nekem is van egy lányom. Természetesen nem tudok mindig magam gondoskodni róla, de mégiscsak tudom, hogy a lehető legjobb iskolába jár egy remek internátusban. Ezt megnyugtató tudni, higgye el. Én szerettem iskolába járni, maga nem?

KARIN
Háááát ... nem. Nem, azt hiszem, nem. Emlékszem, mennyire örültem, amikor vége volt. Habár azt hiszem, elég jó voltam.

PETRA
Maga nyilván nagyon intelligens.

KARIN
Intelligens, na igen, hát persze. De azért akkoriban nem szerettem tanulni. Ami érdekelt, az magától ment, az jó volt.

PETRA
Ez velem is így volt. Ami érdekelt, abban verhetetlen voltam. Fura módon akkoriban éppen a matematika vonzott.

KARIN
Engem egyáltalán nem. Mindig rosszul számoltam. Kezdetben még csak-csak, de később, a betűkkel meg minden, onnantól soha többé nem értettem.

PETRA
Érdekes. Engem pont az algebra kimondottan izgatott. Kimondottan.

KARIN
Algebra, hát persze. Nem, azt nem nekem találták ki. Sose értettem, mi köze ennek a számnak ahhoz a betűhöz, ez még ma sem világos.

PETRA
Igazából nem annyira fontos. Vannak fontosabb dolgok is a világon.

KARIN
Tornázni remek volt. Különösen az atlétika nyáron. Vagy az ilyen játékok, a kézilabda meg a röplabda. Azokat az izéket, a szereket sose szerettem, a nyújtót meg a korlátot. Nyáron mindig egyesem* volt és télen mindig csak hármasom.

PETRA
Nahát, én meg éppen a szereket kedveltem jobban. Ahhoz ... tudás kellett. Ez is egy olyan szó, ami a fiatalok nem szeretnek.

KARIN
Nem is tudom, hát a tudás az OK, amíg az embernek kedve van valamihez. De ha már csak tudással megy, meg minden, vagy kényszerrel, hát az szerintem nem jó.

PETRA
Muris, de ... szóval nekem szükségem van valami ösztönzésre, hogy megcsináljak valamit. Hogy például kelljen a pénz, vagy hogy megígértem valamit. Szóval ... teljesen kényszer nélkül néha egészen elengedem magamat.

KARIN
Hát persze, meg tudom érteni, de ha anélkül megy, az szerintem jobb. Az apám például, hát ő minden vasárnap kirándulni vitt minket, kerékpáron. Ott gurult az egész család. Ő elöl, utána az anyánk, azután a három lány nagyság szerint. És piszokul hajtott. Elvégre férfi volt. Mi mindig teljesen kikészültünk, mire hazaértünk, ő pedig egészen friss volt. Azután veszekedett az anyánkkal, minden vasárnap, semmiségeken. Hát persze nekünk is mindig velük kellett mennünk. Minden alkalommal. Magamtól nyilván szívesen mentem volna velük túrázni, de így sose volt hozzá kedvem. Soha. Habár most visszagondolva egészen jópofa látvány. Az apánk, az anyánk és a három kislány a kerékpáron. Muris, igaz?

PETRA
Igen. Persze. De azért ez durva dolog volt az apjuktól. És ez persze egyáltalán nem az a kényszer, amire én gondolok. Én arról a kényszerről beszélek, amit az ember elfogad, sőt, amit kíván, amire szüksége van. Például, hogy véghezvigyen valamit. Végül is az embernek el kell érnie valamit az életben. Mit csinálnak a szülei?

KARIN
Apám-anyám meghaltak.

PETRA
Hát ezt szomorú hallani. És mindkettő!

KARIN
Apám előbb agyonütötte az anyámat, és azután fölakasztotta magát.

PETRA
Nem! Hát ez rettenetes!

KARIN
Látja, most egészen más szemmel néz rám. Mindenki így van vele. Először kedvelnek, aztán meghallgatják a történetemet és kész.

PETRA
Nem, Karin, nem. Én .... gyöngédséget érzek maga iránt... és amióta az életét ismerem, még inkább ... magának jóságra van szüksége. Tegeződjünk, jó?

KARIN
Persze. Sokkal egyszerűbb.

PETRA
Marlene! Hozz egy üveg pezsgőt.

Marlene kimegy.

PETRA
Nagyon rendes lány. Minden munkámat elvégzi. De inkább te mesélj, hogy történt ez a ......

KARIN
A szüleimmel? Egészen egyszerű volt. Nem olvastad az újságban ezt a sztorit?

PETRA
Nem, nem, nem emlékszem.

KARIN
A papa sokat ivott és .... nem, ez így fals ....mert ... egy napon azt mondták a cégnél a papának, Thimm úr, mi egy magas teljesítményt követelő üzem vagyunk meg minden, itt nincs hely többé a maga korabeli embereknek. Pontosan nem tudom, mert nem voltam ott, de valahogy így volt. Erre összeomlott, sírt, verte a fejét és leült a portánál, a kapu előtt. Aztán elment a törzskocsmájába és jól leszopta magát. Úgy gondolta, neki meg a feleségének nincsen helyük a világon. Egészen egyszerű történet. Akkor én rögtön elmentem Ausztráliába. De ott se annyira rózsás a helyzet. Ami a lehetőségeket illeti meg minden. Azok nagyon könnyen hagyják kikészülni az embert, ha nem áll valaki mögötte, de hát kicsoda.

PETRA
Ezután mindennek másképpen kell lennie Karin, egészen másképpen. Azért is ki fogjuk találni, hogy mihez kezdjél az életeddel.

KARIN
Az jó volna. Én már sokszor föladtam a reményt, komolyan. A férjemmel is szar volt. Hagyta, hogy gürcöljek, és mindig azt mondta, ő sokkal többet keres meg minden. De most már csak egy kicsit van így. Néha már egészen jó fölébredni a vekkerre.

Marlene hozza a pezsgőt, kinyitja, két pohárba tölt, visszaül dolgozni.

PETRA
Egészségedre. És magunkra. Arra, hogy minden lehetőségünket megvalósítjuk.

KARIN
Egészségedre.

PETRA
Már látom magam előtt, ahogyan kimegy ... ahogyan kimégy a dobogóra. Össze fogok állítani egy kollekciót külön neked. Topmodellt csinálok belőled. Komolyan. Szép vagy, Karin.

Megsimogatja, azután gyorsan föláll, föltesz egy lemezt. ("In my room" a Walker Brothers-től.)

PETRA
Ezek a lemezek a fiatalkoromból vannak, egészen el tudok szomorodni rajtuk vagy jókedvem kerekedik tőlük. Attól függ. Abból az időből valók, amikor az első férjemmel voltam, tudod. Az egy szép szerelem volt. Valaki azt mondta egyszer, hogy minden, ami szép, hamar véget ér, és tudod, ebben van valami igazság. Pierre-t baleset érte, szenvedélyesen szeretett autót vezetni. Pierre szép férfi volt... de megszállott. És ... azt hitte, hogy halhatatlan. De nem volt az. Mire a lányunk a világra jött, ő már halott volt. Négy hónapja. Nem volt könnyű sorsom. De minden meg van írva előre. Így vagy úgy. Ebben egészen biztos vagyok. El kellett viselnem. Tudod, Karin, az ember rossz. Végül mindent kibír. Mindent. Az ember kemény és kegyetlen, és mindenki kicserélhető a számára. Mindenki. Ezt kell megtanulnia.

Kivárják a zene végét.

Hol laksz most?

KARIN
A Rheingold Hotelben.

PETRA
Szállodában? Ez nyilván sokba kerül.

KARIN
Huszonhét márka reggelivel.

PETRA
Mondom. Ki bírja ezt tartósan? Költözz hozzám. Ez olcsóbb ... és ráadásul még szép is.

KARIN
Igen? Én ...

PETRA
Vagy nem?

KARIN
De. Szívesen. Csak éppen az idegeire ... az idegeidre megyek előbb-utóbb.

PETRA
Én ismerem magamat, Karin. Nem fogsz az idegeimre menni. Ismerem magamat. Gyakran vagyok egyedül, sokszor érzem magam magányosnak. Jól ki fogunk jönni.

KARIN
Ne gondold, hogy ez .... Persze, szívesen. Igazán. Én ...

PETRA
Szeretlek. Szeretlek, Karin. Mi ketten megforgatjuk a világot. Én nem is értem, szeretnélek megsimogatni, megcsókolni. Én .... Átöleli.

KARIN
Én is bírlak, Petra, nagyon, de hagyjál időt nekem. Kérlek.

PETRA
Hagyok neked időt, Karin. Van időnk elég. Annyi időnk van. Van időnk megismerni egymást. Szeretni fogjuk egymást. Marlene, hozz még egy üveg pezsgőt.

Marlene kimegy.

PETRA
Én még soha, soha nem éreztem egy nő iránt szerelmet. Őrült vagyok, Karin, őrült! De nagyon szép őrültnek lenni. Őrületesen szép őrültnek lenni!

 

Harmadik felvonás

Kora reggel van, Karin még az ágyban hever, Petra éppen öltözik. Marlene kiviszi az ágy mellett álló asztalról a reggeli maradványait. Karin egy színes magazint nézeget.

PETRA
Lemondtad a repülőjegyet?

KARIN
Tessék?

PETRA
Hogy lemondtad-e a repülőjegyeket.

KARIN
Sürgős? Már megbocsáss, de még föl se keltem.

PETRA
OK, majd lemondom én.

KARIN
Mindjárt lemondom. Csak hagyjál először fölkelni.

PETRA
Nem, elvégre lemondhatom én is. Miért is ne. A telefonhoz lép. Halló? Két jegyet foglaltattam Önöknél Madridba, huszonötödikére. Kant és Thimm névre. Karin Thimm. Igen? Ez az. Sajnos mindkét jegyet le kell mondanom. Nem, előbb nem. Igen. Köszönöm.

KARIN
Alapjában teljesen értelmetlen dolog lemondani egy jegyet. Az ember végül is vagy ott van vagy nincs. Igazán időben észreveszik.

PETRA
Ez csak az elemi udvariasság, kincsem. Egyszer majd még te is megtanulod.

KARIN
Köszönöm.

PETRA
Kérlek. Marlene!

Marlene bejön.

PETRA
A cipőmet! Gyorsan.

KARIN
Előbb-utóbb tényleg azt fogom hinni, hogy lökött.

PETRA
Nem lökött, csak szeret engem.

KARIN
Sok szerencsét hozzá.

Marlene hozza a cipőt.

PETRA
Köszönöm.

Marlene bent marad.

PETRA
Az végleges, hogy nem mégy többet iskolába?

KARIN
Mi az, hogy végleges? nem tanulok tovább.

PETRA
Az embernek mindig van tanulnivalója. Abból sosem elég.

KARIN
Ezek a te bölcs közmondásaid ...

PETRA
Ez nem bölcsesség, ez tapasztalat. Te, én fölhívom ezeket és elnézést kérek a nevedben és akkor újra járhatsz. Szerintem jó lenne, ha egyszer végre tényleg végigcsinálnál valamit. Az mindig megéri, hidd el.

KARIN
Ha gondolod.

PETRA
Igen, gondolom.

KARIN
Akkor jó.

PETRA
Na ez az.

KARIN
Csinálj nekem még egy gin-tonicot.

Petra megcsinálja a gin-tonicot.

PETRA
Túl sokat iszol. Vigyáznod kéne, hogy el ne hízz.

KARIN
Nyasgem.

PETRA
Gondolj arra, hogy a jó alakod az egyetlen tőkéd. Semmi egyebed nincsen.

KARIN
Ahogy gondolod.

PETRA
Ezt nem gondolom, ezt tudom. Egészségedre.

KARIN
Egészségedre.

Petra Karin mellé ül az ágy szélére és átöleli őt.

PETRA
Szeretlek.

KARIN
Én is téged.

PETRA
Lófaszt. "Én is téged." Mondd már egyszer, hogy szeretlek.

KARIN
Igen, igen.

PETRA
Gyerünk.

KARIN
OK. Bírlak. Szeretlek.

PETRA
Neked van a legszebb bőröd a világon.

KARIN
Tényleg?

PETRA
Igen. És a legszebb hajad. És a legszebb vállad. És ... és a legszebb szemed. Szeretlek, szeretlek, szeretlek. Szeretlek.

KARIN
Hagyjál.

PETRA
Miért?

KARIN
Mert még nem mostam fogat.

PETRA
Nem számít.

KARIN
De engem zavar. Na. És még olvasni akarok. Kérlek.

PETRA
OK. Békén hagylak. Ha egyszer undorodsz tőlem.

KARIN
Nem undorodom. De hát mégsem ölelkezhetünk napi huszonnégy órán át.

PETRA
De igen.

KARIN
Jaj, Petra.

PETRA
Én folyton csak ölelkeznék veled. Nem tudom, miért vagy hozzám ilyen durva. Mintha valami rosszat tettem volna, pedig úgy igyekszem.

KARIN
Nem vagyok durva.

PETRA
Könnyű azt mondani. Csak egyszerűen azt mondod, nem vagy az. És amikor átölellek, eltaszítasz. Karin?!

KARIN
Tessék.

PETRA
Szabad ide .... szeretnék még itt ülni melletted egy kicsit.

Karin nem reagál. Petra az ágy szélére ül. Egy pillanattal később simogatni kezdi Karint.

PETRA
Hol voltál ma éjjel?

Karin nem reagál.

PETRA
Karin?

KARIN
Tessék.

PETRA
Azt kérdeztem, hol voltál az éjjel.

KARIN
Táncolni.

PETRA
Reggel hatig?

KARIN
Na és?

PETRA
Az nem tart ilyen sokáig.

KARIN
Nem?

PETRA
Nem. Kivel voltál "táncolni"?

KARIN
Hogy kérdezted?

PETRA
Azt kérdeztem, hogy kivel voltál táncolni, most érted?

KARIN
Egy férfival.

PETRA
Milyen férfival?

KARIN
Egy nagy fekete férfival, akinek nagy fekete farka volt

PETRA
Persze, persze. A bárhoz lép és készít magának még egy gin-tonicot. Te is kérsz egyet?

KARIN
Igen, csinálj egyet.

PETRA
Tessék.

KARIN
Veled is megeshet.

PETRA
De én nem akarom. Azért nyugodtan lehetnél barátságosabb. Légy szíves.

KARIN
Leszek szíves drágám, leszek szíves.

PETRA
Milyen volt az a férfi?

KARIN
Az ágyban?

PETRA
Például ott.

KARIN
Kielégíthetetlen.

PETRA
Tényleg.

KARIN
Fantasztikus volt. Képzeld el azokat a nagy fekete kezeket az én kis fehér testemen. És ... a szája! Hiszen tudod, minden négernek vastag, meleg szája van.

Petra a szívéhez kap.

KARIN
Elájulsz, drágám? Harsányan nevet.

PETRA
Marlenéhez. Mit bámulsz itt, te tehén? Menj le újságot venni! Eredj!

KARIN
Na, na, nem kell mindjárt hisztériázni.

Marlene kimegy.

KARIN
Még csak most jön a java.

PETRA
Ne legyél ennyire közönséges.

KARIN
Nem vagyok közönséges, csak az igazat mondom, Petra. Megbeszéltük, hogy mindig őszinték leszünk egymáshoz. Csak te ezt nem viseled el. Azt akarod, hogy hazudjanak neked.

PETRA
Igen, hazudj! Kérlek, hazudj nekem!

KARIN
Na jól van, nem így volt. Egész éjjel sétáltam és kettőnkről gondolkodtam.

PETRA
Tényleg? Reménykedve. Nem is igaz.

KARIN
Persze, hogy nem. Lefeküdtem egy férfival. Ez mégsem olyan végzetes, ugye?

PETRA
már sír Nem. Nem - hát persze, hogy nem. De hát én nem értem, tényleg nem értem. Miért ... miért ...

KARIN
Ne sírj, Petra, kérlek. Nézd, én bírlak, sőt szeretlek .... de hát ... megvonja a vállát.

Petra vigasztalhatatlanul sír.

KARIN
Nézd, ez várható volt, hogy én mindig is le fogok feküdni férfiakkal. Ez már csak így van nálam. De ennek semmi köze kettőnkhöz. Egy ilyen férfit csak úgy megkívánok. És tényleg semmi több. Csak egy kis szórakozás. Ez minden. Te az elejétől fogva a szabadságról meg ilyesmikről beszéltél. Mindig azt mondtad, hogy nem vagyunk összeláncolva. Ne sírj már, hát látod, hogy mégiscsak mindig visszajövök hozzád.

PETRA
Úgy fáj a szívem. Mintha valaki egy kést vágott volna belém.

KARIN
Ne fájjon a szíved, haszontalan dolog.

PETRA
Haszontalan! Aki haszontalan szeret, mert csak kihasználják, annak már úgysem használ semmi.

KARIN
Jaj, Petra. Én persze nem vagyok sem olyan okos, sem olyan művelt, mint te. De azért ezt mégis tudom.

PETRA
Szép vagy. És én annyira szeretlek. Mindenem fáj, annyira szeretlek. Egy férfi, egy férfi. Indul egy italt készíteni magának. Akarsz még egyet?

KARIN
Nem, vigyáznom kell a vonalaimra.

Egymásra néznek, nevetni kezdenek, egyszerre, és majdnem egyszerre hagyják abba. Újra egymásra néznek, aztán Petra kiszakítja magát a helyzetből.

PETRA
Találkozol vele ismét?

KARIN
Kivel? Azzal a férfival?

PETRA
Igen. Vagy olyan sok van?

KARIN
Ugyan menj már.

PETRA
Tehát?

KARIN
Nem, nem fogok találkozni vele. Még azt se tudom, hogy hívják. Azonkívül valami olyat mondott, hogy áthelyezik vagy ilyesmit.

PETRA
Tényleg egy néger?

KARIN
Tényleg. Miért?

PETRA
Csak úgy.

KARIN
Te, ez tényleg őrületes volt, neked is tetszett volna. Nem volt igazán fekete, csak barna, és helyes okos képe volt. Vannak négerek, akiknek egészen európai arcuk van, nem?

PETRA
Tényleg? Nem tudom.

KARIN
De vannak. Ez egy ilyen volt. Egész szép dolgokat mesélt, Amerikáról meg minden.

PETRA
Kérlek, Karin. Már ismét sír.

KARIN
Már be is fejeztem. Azt hittem, ezt már rég megbeszéltük.

PETRA
Azért még nem kell föltétlenül rajonganod érte. Ismét italt tölt magának.

KARIN
Egész rendesen iszol.

PETRA
Mi maradt még nekem ezen kívül?

KARIN
Az istenit, hát ne essél túlzásba. Tényleg hisztérikus vagy.

PETRA
Nem vagyok hisztérikus. Szenvedek.

KARIN
Ugyan már, akkor neked jól esik szenvedni.

PETRA
Persze, persze, milyen egyszerűnek látod. Aki szenved, annak jól esik a szenvedés.

KARIN
De ha így van.

PETRA
Szívesebben volnék boldog, hidd el, Karin. Sokkal szívesebben volnék boldog. Már beteg vagyok az egésztől.

KARIN
Mitől vagy beteg?

PETRA
Jaj, hagyjuk már.

KARIN
Mondd csak, mitől vagy beteg?

PETRA
Tőled. Tőled vagyok beteg. Mert sose tudom, miért vagy velem valójában, mert pénzem van, vagy mert lehetőségeket adok neked, vagy mert ... mert szeretsz.

KARIN
De hát persze hogy szeretlek. A kurva életbe.

PETRA
Jaj, hagyd már abba. Egy ilyen bizonytalanságot senki sem bír ki sokáig.

KARIN
Ha nem hiszel nekem, akkor ...

PETRA
Mi az, hogy hinni. Ennek semmi köze a hithez. Persze, hogy azt hiszem, hogy szeretsz. Persze. De nem tudom. Nem tudom valójában. Ettől vagyok beteg. Na ez az.

Marlene jön az újságokkal, odaadja őket Petrának, azután tovább rajzol. Petra fölüt egy újságot.

PETRA
Nahát! Nézd csak: Petra von Kant új kollekciója döntő hatással lesz az idei téli divatra. És egy kép rólad.

KARIN
Nem?! Mutasd már.

PETRA
Tessék.

KARIN
Jaj, őrületes! Jól mutat, nem? De mondjad te!

PETRA
Igen, nagyon szép.

KARIN
Nagyon szép, nagyon szép. Ez egyszerűen őrületes. Az első fotó rólam egy újságban. Jaj, ez kész dili. Átöleli Petrát, megcsókolja. Szeretlek. Gyere.

PETRA
Jaj, hagyjál.

KARIN
Meg akarlak csókolni.

Csókolóznak. Csöng a telefon, Marlene föláll, Petra elhúzódik Karintól.

PETRA
Megyek már. Hagyd csak. Von Kant. Karinhoz. Téged keresnek! Zürichből.

KARIN
Zürichből?

PETRA
Igen. Ismersz valakit Zürichben?

KARIN
Fogalmam sincs, ki lehet. Halló? Karin Thimm beszél. Kicsoda ... Freddi! Hát te Zürichben vagy? Hogy kerülsz Zürichbe? Mikor? Háromkor Frankfurtban? Várj, megkérdezem. Mikor megy a következő gép Frankfurtba?

PETRA
Az órára néz. Fél háromkor.

KARIN
Fél háromkor megy egy gép Kölnből Frankfurtba, Freddi, megpróbálok helyet szerezni, ha nem, akkor hívjál Frankfurtból újra. Elfordul. Szeretlek. Szia. Leteszi a kagylót. Ez a férjem volt! Freddi Zürichben van. Freddi itt van Európában. Próbálj nekem egy helyet szerezni a frankfurti gépre! Kérlek!

Petra gépiesen a telefonhoz lép. Karin föláll, öltözik.

PETRA
Lufthansa? Petra von Kant beszél. Szeretnék a 14.25-ös frankfurti gépre egy helyet foglalni ... Megtelt?

KARIN
Nem! Kérlek, kérlek ....

PETRA
Az első osztályon van még hely? Jó, akkor kérem foglaljon egyet Thimm névre. Karin Thimm. Háromnegyed órával indulás előtt, tudom. Viszonthallásra.

KARIN
Tiszta őrület. Freddi itt van! Őrület!

Petra újabb italt készít magának.

PETRA
De hiszen mindig azt mondtad, hogy te és a férjed, mindig azt mondtad, hogy ennek vége.

KARIN
De hát ez olyan régen volt, Petra, én ....

PETRA
Legalább annyit ... meg kellett volna mondanod, hogy ... újra kapcsolatban vagytok.

KARIN
De hát Freddi mégis csak a férjem. Csak természetes, hogy írtam neki.

PETRA
Azt mondtad, el akartok válni.

KARIN
Én csak azt mondtam, hogy lehet, hogy majd elválunk. Fél év alatt mindenkinek megváltozhat a véleménye.

PETRA
Tudod, mi vagy te?

KARIN
Nem, de te bizonyára mindjárt megmondod nekem.

PETRA
Egy büdös kis kurva vagy. Kicsi és büdös.

KARIN
Igen? Úgy gondolod?

PETRA
Igen, úgy gondolom. Egy undorító kis teremtmény. Hányingerem van, ha csak rád nézek.

KARIN
Akkor nyilván nagyon örülsz, hogy most elmegyek.

PETRA
Ó igen. De már majdhogy nem későn mész. Csak azt kérdezem magamtól, vajon miért nem mentél mindjárt strichelni.

KARIN
Mert veled nem volt olyan megerőltető, drágám.

PETRA
Ó persze, ezt aztán értem. Istenem, milyen közönséges vagy. Hogy bánthatja valaki ennyire a másikat, amikor látja, hogy az teljesen rábízta magát!

KARIN
Én nem hazudtam neked, Petra.

PETRA
De igen, hazudtál. Nem tetted egyértelművé köztünk a dolgokat, és ez elég.

KARIN
Azt mondtam, szeretlek. Ez nem hazugság, Petra, én szeretlek. Szeretlek a magam módján. Ennyit el kell ismerned.

PETRA
Kezdettől fogva másképp álltam volna az egészhez, ha te nekem .... hogy lehet valaki ennyire közönséges, Karin. Hiszen látod, mennyire odavagyok. Hogy mi történik itt velem.

KARIN
Nem igaz. Hosszú ideje nem értem, hogy mi történik. Eleinte te is úgy tettél, mintha csak szórakozás volna az egész.

PETRA
Karinhoz lép, átöleli. De hát nem tehetek róla, hogy szeretlek! Nem tehetek róla. Szükségem van rád, Karin. Olyan nagyon szükségem van rád. Letérdel, átöleli Karin lábát. Mindent megtennék érted. Csak érted akarok élni ezen a világon, Karin. Senkim sincs rajtad kívül. Én ... én ... annyira egyedül vagyok nélküled, annyira egyedül, Karin.

KARIN
Egyedül - egy ... egy kurva nélkül?

PETRA
Jaj, kérlek, kérlek, bocsáss meg. Értsd meg, hogy .... mi történik velem. Ne légy annyira kegyetlen.

KARIN
Állj föl, sietnem kell.

PETRA
Pfuj, te szaros kis disznó! Az arcába köp.

KARIN
Ezt utoljára csináltad. Teszek róla, hogy sose felejtsd el.

PETRA
Ismét megpróbálja átölelni, de Karin elhárítja. Jaj, Karin, én már nem tudom, hogy mit teszek. Érts meg!

KARIN
Kérlek, adj nekem pénzt. Ki kell fizetnem a jegyet. És aztán Frankfurtban .... Freddinek sosincs pénze.

PETRA
Na ez az, erre jó vagyok. Fizetni. Istenem atyám. OK. Mennyit? Na mondd már.

KARIN
Ötszázat.

Petra a szekrényhez lép, pénzt vesz elő.

PETRA
Itt van. Ezer. Hogy egy kicsit költhessetek is.

KARIN
Csak ötszáz kell. Tényleg.

PETRA
Nyugodtan vedd el az ezrest. Most már úgyis mindegy. Az asztalhoz megy, előveszi a slusszkulcsot. Marlene, vidd ki Karint a reptérre. Én már túl sokat ittam.

Marlene az ajtóhoz lép Karinnal. Marlene kimegy.

KARIN
Karin! Te most tényleg elmész? Tényleg?

PETRA
Tényleg.

Petra leül és sír. Karin odalép hozzá, megsimogatja a haját.

KARIN
Visszajövök.

Petra bólint.

Szia.

Karin a lemezjátszóhoz lép, fölteszi az "In my room"-ot, azután kimegy. Petra vigasztalhatatlanul zokog. A szám után megszólal:

PETRA
Olyan ostoba vagyok. Olyan ostoba.

Sötét.

 

Negyedik felvonás

Petra egyedül van a színen, egy szőnyegen csúszkál, botladozik, stb. Már részeg. A lemezjátszó a "The great pretenders" című számot játssza. Énekel a lemezre, táncol. Kever magának egy új italt. Csöng a telefon. Odaszalad, fölveszi.

PETRA
reménykedve Halló? Nem, nem von Kant, téves.

Lecsapja a kagylót, leül egy fotelbe, iszik. A telefon ismét csöng, gyorsan fölveszi.

PETRA
reménykedve Igen? Nem, nem, nem, nem. Leteszi. Jaj, gyűlöllek, gyűlöllek, gyűlöllek, gyűlöllek. Gyűlöllek. Gyűlöllek. Bárcsak meghalnék. Egyszerűen eltűnni. Ezek a fájdalmak. Uramatyám, ez a szarházi. Ez a rohadék kis szarházi. Na majd megmutatom én neked. Kikészítelek. Tökéletesen ki. Hason fogsz csúszni előttem, te kis kurva. A lábamat fogod csókolgatni. Istenem, mekkora szarban vagyok. Édes Istenem, mivel szolgáltam rá erre? Hát mivel?

Csöng a telefon.

Karin? Leteszi. Mégis szeretlek. Ne légy ilyen közönséges, Karin! Jaj, a kurva életbe. Annyira szükségem van rád. Legalább hívj föl, legalább hívj föl, kérlek! Legalább a hangodat akarom hallani. Sír, a bárhoz lép, készít magának egy italt. Az semmibe sincs neked, hogy fölhívj. Erre persze nem gondol a disznó. Hogy ki van ez számítva. Hagyja, hogy várjak, mert .... jaj, de piszkos egy ügy ez. Undorodom tőled. Egyszerűen egy kis szaros ribanc. És mégis annyira szeretlek. Olyan őrülten szeretlek. Ha tudnád, hogy fáj. Kívánom, hogy egyszer megtudd te is. Hogy egyszer te is ilyen mélyre jussál. Mert innen nézve minden egészen más. És te olyan hülye vagy. Tök hülye. Olyan szépen meglennénk egymással. Olyan szépen. Egyszer majd rájössz. De akkor már túl késő lesz. Túlságosan is késő. Hidd el, bosszút állok rajtad.

Csöngetnek az ajtón, Petra kiszalad.

GABI
Anyu! Sok boldog születésnapot kívánok.

PETRA
Ó Gabi!

Petra, Gabi, a lánya, és Marlene jönnek be.

GABI
A nagyi még nincs itt?

PETRA
Nincs.

GABI
Rengeteg mesélnivalóm van!

PETRA
Persze, kislányom, persze. Marlene, csinálj nekünk egy csésze kávét.

GABI
Nahát, ezt a repülőt ki kellett volna próbálnod. Hogy hogy billegett az egész alkotmány. Egész rosszul lettem. Jaj, Anyu, olyan régen nem láttalak! Drága, drága Anyu. Négy hónapja. Karin nincs itt?

PETRA
Nincs.

GABI
Nincs? De biztosan jön még, ugye?

PETRA
Nem, nem hiszem, hogy jönne.

GABI
Annyi baj. Úgyse nagyon kedveltem.

PETRA
Nem?

GABI
Jaj, tudod, tulajdonképpen eléggé ... eléggé közönséges, nem?

PETRA
Nem, igazán nem az.

GABI
Persze mindegy. Jaj, Anyu, én olyan boldogtalan vagyok.

PETRA
Boldogtalan?

GABI
Nem, tulajdonképpen őrülten boldog vagyok. Jaj, nem is tudom, Anyu. Olyan nehéz ez az egész.

PETRA
Micsoda, kislányom?

GABI
Anyu - én szerelmes vagyok!

PETRA
Mi vagy? Őrült nevetésbe kezd. Nem, hát ez túlságosan mulatságos. Szerelmes vagy.

GABI
Anyu, igazán megdöbbentő a reagálásod szerintem. Kimondottan kispolgári, komolyan.

PETRA
Bocsáss meg, kislányom, bocsáss meg. De hát te nekem mindig egy kicsi lány voltál. Hozzá kell szoknom, hogy lassacskán felnőtt számba mész.

GABI
Igen, hozzá. Jaj, Anyu.

PETRA
Na, Gabi, mesélj nekem a barátodról. Rajta.

GABI
Tudod, az úgy van, Anyu, hogy ő még egyáltalán nem a barátom. Egyáltalán nem tud róla, hogy szeretem. Olyan vak, el se hinnéd. Három hete próbálok kikezdeni vele, és egyszerűen kerül. Úgy tesz, mintha észre se venne. Jaj, Anyu, olyan szörnyű.

PETRA
Majd összejön, Gabi, hidd el.

GABI
Jaj, Anyu, és olyan szép! Nem is tudod elképzelni, milyen szép.

PETRA
De igen. Nagyon magas, vékony, hosszú szőke haja van és egy egészen picit Mick Jaggerre hasonlít.

GABI
Honnan tudod?

PETRA
Ah - hát ebben nem tévedek.

GABI
Jaj, Anyu, te olyan okos vagy! Nekem van a legokosabb anyukám a világon!

A telefon csöng, Petra fölugrik, odaszalad, fölveszi.

PETRA
Igen? Nem!!!!! Leteszi, leül a telefon mellett álló fotelbe, zokog.

GABI
Anyu, Anyu. Ki volt az?

Petra sír.

GABI
Ó, Anyu, Anyu, de hát mégis, mi baj van? Vele sír. Anyu, ne sírj, hát mi történt?

PETRA
Semmi, Gabi, semmi. Hagyd abba a sírást. Tényleg nem történt semmi. Ismét zokog, aztán föláll, a bárhoz megy, és készít magának egy italt.

Marlene jön be a kávéval. Anya és lánya is titkolja a könnyeit. De Marlene mégis észreveszi, hogy valami nem stimmel és állva marad.

PETRA
Most menj és foglalkozz a tortával és a tejszínhabbal.

Marlene állva marad - Petra kiabál.

Tűnj el és foglalkozz a tortával és a tejszínhabbal, vagy rosszul hallasz? Tűnj el!

Marlene kimegy.

GABI
Anyu, miért bánsz vele ilyen csúnyán?

PETRA
Mert nem érdemel és nem is akar jobbat. Így boldog, érted?

GABI
Nem.

PETRA
Jaj, nahát. Az ember ne csináljon gondot az alkalmazottjából.

GABI
Anyám, én nem akarok veled a születésnapodon vitatkozni, de tudnod kell, hogy ezekben a dolgokban egyáltalán nem vagyok a te nézeteden.

PETRA
Úgy is jó. Végül is a gyerekeknek legyen meg a saját véleményük. Így mondják ma, vagy nem?

Csöngetnek. Petra az ajtóhoz akar szaladni, de Gabi megelőzi.

GABI
Majd én nyitom. Hagyd.

Petra izgatottan és reménykedve vár, Gabi visszajön.

GABI
Legyen szabad bejelentenem Sidonie von Grasenabb bárónőt.

Petra elfordul és egy pillanatra az az érzésünk, mindjárt összetöri a kezében lévő poharat, de mire Sidonie belép az ajtón, újra összeszedi magát.

SIDONIE
Petra! Drágám!

PETRA
Sidonie!

SIDONIE
Sok boldog születésnapot. Szívből, Petra. Ajándékot ad át. Majd később nyisd ki. Hogy megy a tanulás, Gabi?

GABI
Megyeget, Sidonie néni.

SIDONIE
Jól van, nem kell túlzásba vinni.

PETRA
Marlene! Még egy csészét, hamar!

GABI
Szerintem Anyu rosszul bánik Marlenével, szerinted nem?

PETRA
Gabi!

SIDONIE
Én pedig úgy gondolom, Gabi, nem vagy még elég idős ahhoz, hogy anyád viselkedését megítélhesd.

GABI
Na jó, majd csöndben maradok.

SIDONIE
Drágám! Hogy vagy?

PETRA
Hogy kéne lennem? Jól.

Marlene egy csészét hoz Sidonie számára.

SIDONIE
Köszönöm. De mesélj. Olvastam a milánói sikeredről. Szívből gratulálok.

PETRA
Tudod, engem már untat az egész szarság.

Gabi nevet.

SIDONIE
Ne nevess.

PETRA
Hadd nevessen.

SIDONIE
Kérlek. Anyád azt mondja, nevess.

PETRA
Tudod, az egész ügy a könyökömön jön ki. Folyton csak tervezni az anyagokat és rohangálni és szorongani, hogy sikerül-e. És mindig ugyanaz. És minek?

SIDONIE
Nagyon egyszerű. Mert az embernek élnie kell, Petra. És mert dolgoznia kell, ha keresni akar, és mert pénzre van szüksége ahhoz, hogy élni tudjon.

PETRA
Hát ez az. Azelőtt még volt kedvem a munkához. Ma már semmi. Kész. Finita. Kiabál. A tortát! Ez megfogadta, hogy földühít.

SIDONIE
Ezt nem hiszem, Petra.

GABI
Bár tenné.

SIDONIE
Gabi! Ezt azért már mégse!

Marlene jön a tortával. Az asztalra teszi, majd ismét kimegy. Rövid, kínos szünet.

SIDONIE
Hallottál valamit Karinról?

PETRA
Karinról, Nem. És te?

SIDONIE
Igen. Úgy tudom, Puccinál dolgozik.

PETRA
Szóval Puccinál?

SIDONIE
Igen, igen. Nagyon tehetséges az a lány. Karriert fog csinálni. Ebben biztos vagyok.

PETRA
Tehetséges? Nem tehetséges, Sidonie, csak tudja, hogyan kell eladnia magát.

SIDONIE
Nem tudom, Petra, nem vagy-e igazságtalan vele. Talán túlságosan személyesen érint ez az ügy. Egyébként ma Kölnben van.

PETRA
Igen? ... Ó, hát kimondottan jól informált vagy, drágám. Igazán.

SIDONIE
Hogy őszinte legyek, Karin ma reggel fölhívott engem, különben persze nekem se volna halvány fogalmam se róla.

PETRA
Mondtad neki ...

SIDONIE
Hát persze, hogy mondtam neki, hogy születésnapod van, drágám. Ő is azt mondta, megpróbál egy pillanatra fölugrani, de ez egészen bizonytalan, mert rettentő sok a dolga. Hja ...

PETRA
Rettentő sok a dolga? Hát persze, tudom.

A bárhoz megy, Sidonie föláll, odalép hozzá.

SIDONIE
Ne igyál annyit. Vigyáznod kéne magadra, az ember nagyon könnyen kiütheti magát.

Csöngetnek. Sidonie és Petra kővé meredten néznek az ajtóra, Gabi kiszalad és Petra édesanyjával jön vissza.

VALERIE
Jaj, Petra, bocsáss meg. Sehogy se tudtam taxit kapni. Boldog születésnapot! Jön még valaki?

PETRA
Senki.

VALERIE
Na, hát akkor szépen elüldögélhetünk itt együtt. Sidonie, gyermekem, te csak egyre fiatalabb leszel.

SIDONIE
Csókolom, Valerie néni. Ha az ember boldog, akkor ez igazán egyszerű.

VALERIE
Nekem a halálom ez a városi forgalom. Tényleg. Hogy megy a tanulás, Gabriele?

GABI
Megy.

VALERIE
Civakodtatok?

GABI
Nekem megtiltották, hogy beszéljek, nagyi.

SIDONIE
De Gabi, hát ez egyáltalán nem igaz.

GABI
Megtiltottátok, hogy véleményem legyen, vagy nem?

SIDONIE
Senki se tiltotta meg, ez egyszerűen hazugság.

GABI
De igenis megtiltottátok hogy beszéljek.

SIDONIE
Micsoda szörnyű gyerek.

VALERIE
Nyugalom, gyerekek. Hadd üldögéljünk itt szép nyugodtan együtt.

Petra a falhoz vágja a poharát. Marlene futva jön be. Azután eltakarítja a cserepeket.

VALERIE
Petra!

PETRA
Undorodom tőletek.

SIDONIE
föláll De kérlek!

VALERIE
Ülj le, kérlek. Mi van veled, kislányom?

PETRA
Mind olyan hazugok vagytok, undorító kis hazug disznók. Fogalmatok sincs róla.

GABI
Anyu!

PETRA
Te egy undok kölyök vagy. Gyűlöllek. Mindőtöket gyűlöllek.

GABI
Jaj, Anyu, Anyu.

PETRA
Ne nyúlj hozzám. Marlene, csinálj egy gin-tonicot. Ha tudnátok, mekkora szarháziak vagytok. Egészségetekre! Piszok kis paraziták.

VALERIE
Mi van vele?

SIDONIE
Szegény.

PETRA
Nem vagyok szegény. Csak más szemmel nézek rátok. És amit látok, attól okádhatnékom van. Odavágja a poharát.

VALERIE
Hagyd abba! A végén szétvered a lakást!

PETRA
Na és? Te dolgoztál érte? Az ujjadat nem tetted keresztbe egész életedben! Először Apával tartattad el magadat, aztán velem. Tudod, mi vagy te nekem? Egy kurva, Anyám, egy undok, szarházi, mísz kis kurva.

VALERIE
Jaj, Petra, Petra!

Petra földhöz vágja a kávézóasztalt.

GABI
Anyu!

PETRA
Amiért én dolgoztam meg, azt annyiszor vágom földhöz, ahányszor csak akarom! Világos? Vagy nem?

VALERIE
Semmit sem értek, egyáltalán semmit. Mi rosszat tettünk neked?

SIDONIE
Minden amiatt a lány miatt van.

VALERIE
De hát miféle lány miatt?

SIDONIE
Karin miatt.

VALERIE
Karin miatt? De hát mi van Karinnal?

SIDONIE
Mindenki tudja, hogy Petra megőrül Karinért.

PETRA
Megőrül? Nem megőrülök, Sidonie, hanem szeretem. Úgy szeretem, ahogy még életemben soha nem szerettem senkit.

VALERIE
Szereted? Egy lányt? Jaj, Petra, Petra.

PETRA
Annak a lánynak a kisujja többet ér, mint ti együttvéve. Jaj, Karin, Karin.

GABI
Anyu, kérlek, Anyu.

PETRA
Tűnj el, te madárijesztő. Gin-tonicot, Marlene. Tíz gin-tonicot.

VALERIE
Az én lányom egy nőbe szerelmes! Egy nőbe, az én lányom! Istenem, de szörnyű.

Csöng a telefon, Petra odaszalad.

PETRA
Karin? Leteszi. Jaj, nem, nem, nem bírom ki. Nem bírom ki. Mindent összetörök, mindent, mindent.

SIDONIE
Próbálj mégis megnyugodni, Petra.

PETRA
Mit akarsz, neked még jól is jön ez az egész! Egy évig lesz miről pletykálnod! Fogd be a pofád. Olyan rosszul vagyok. Manomanomanoman.

SIDONIE
Én most elmegyek. Nem vagyok köteles ezt eltűrni. De tényleg nem.

PETRA
Menj csak. Takarodj. Lökdösi, taszigálja. De azért még mondok valamit. Az életben nem akarlak többé látni. Soha, érted, soha.

SIDONIE
Megbűnhődsz te még ezért, Petra. Ezt nem tehetted büntetlenül.

PETRA
Semmiért se bűnhődöm meg. Bűnhődöm éppen eléggé. Még valaki, kíván még valaki elmenni? Nyitva az ajtó. Tűnjetek el. Tűnjetek el, nincs mit adnom már. Szarban vagyok. Gint, gint, Marlene. Vagy te is le akarsz lépni? Minek bömbölök én itt nektek? Minek? Ti mind olyan boldogok vagytok, mind, mind olyan boldogok. Összeroskad.

VALERIE
Jaj, gyermekem. Szegény, szegény gyermekem.

PETRA
Meg akarok halni, Anyu. Tényleg meg akarok halni. Semmi sincs ezen a világon, amiért élni akarjak. A halálban ... ott minden nyugodt és szép. És békés, Anyu. Minden békés.

GABI
Anyu, Anyu. Annyira szerettelek.

PETRA
Vesz az ember egy marék tablettát, Anyu, beleteszi egy pohár vízbe, megissza és alszik. Olyan jó aludni, Anyu. Eddig nem tudtam aludni. Aludni szeretnék, sokáig, sokáig, sokáig aludni.

Sötét

 

Ötödik felvonás

Petra egy fotelben ül, Marlene az állványnál rajzol. Valerie jön be.

VALERIE
Gabi elaludt.

PETRA
Össze fogom szedni magam, Anyu.

VALERIE
A borzalommal szemben nagyon kicsi az ember. Valerie a bárhoz megy, készít két italt, az egyiket Petrának viszi oda.

PETRA
Köszönöm.

VALERIE
Éppen most van harmincöt éve, hogy a világra jöttél. Gabi sokkot kapott.

PETRA
Jaj, Anya, kérlek.

VALERIE
Ez nem szemrehányás, Petra. Csak hogy tudjad. Voltam Apa sírjánál, valaki vitt neki virágot. Nem tudom, kicsoda. Már másodszor.

PETRA
Attól félek, megvetsz engem Karin miatt.

VALERIE
Tudom. Talán én is megtettem volna, ki tudja. Harmincöt évvel ezelőtt esett az eső. Csak úgy verte az ablakot.

PETRA
Nagyon félek, Anya. Az ember annyira egyedül van.

VALERIE
Gyakran megyek ki Apa sírjához. Sokkal gyakrabban, mint azelőtt. És ismét járok templomba is.

PETRA
És már a munka sem okoz nekem örömöt, az utóbbi fél évben. És folyton úgy érzem, szétpattan a fejem a fájdalomtól.

VALERIE
A hithez bátorság kell. Mindenkinek szüksége van valamilyen vigaszra. Mindenkinek, Petra. És ... az Isten nélkül mindenki egyedül van.

PETRA
Nem, Anya. Ennek semmi köze a vigaszhoz. Az embernek meg kell tanulnia önzetlenül szeretni.

VALERIE
Ez ugyanaz, Petra, hidd el.

PETRA
Egyáltalán nem szerettem. Csak birtokolni akartam. Ennek vége. Csak most kezdem őt igazán szeretni. Megtanultam, Anya, és ez nagyon fájt. De a tanulásnak örömöt kéne okoznia, nem volna szabad, hogy fájjon.

VALERIE
Jónak kell lenned Gabihoz. A gyerekek olyan érzékenyek.

PETRA
Tudom.

VALERIE
Nagyon sírt, mielőtt elaludt. Lehetőséget kell adnod neki, hogy újra megismerhessen téged.

PETRA
Ne kínozz, Anya. Mire jó ez neked?

VALERIE
Az embernek el kell mondania, amit tud.

Csöng a telefon. Valerie fölveszi.

VALERIE
Petra von Kant lakása. Ki? Egy pillanat, kérem. Lefogja a beszélőt. Karin.

PETRA
lassan föláll, a telefonhoz megy, elveszi a kagylót Karin? Köszönöm szépen. Jól, igen. Holnap? Igen. A Szecsuánban? OK. Akkor holnap. Szia. Leteszi, állva marad. Most már elmehetsz, Anya. Megnyugodtam. Békén leszek megint. Majd fölhívlak.

Valerie veszi a dolgait, stb. és szótlanul kimegy. Egy pillanattal később Petra föltesz egy lemezt. Állva hallgatja a zenét. A zene után:

PETRA
Sok mindenért a bocsánatodat kell kérnem, Marlene. Ha a jövőben tényleg együtt akarunk dolgozni, neked is örömöd kell, hogy teljék benne. Boldognak kell lenned.

Marlene föláll, odamegy Petrához, térdre ereszkedik, meg akarja csókolni a kezét.

PETRA
Ne így. Üljünk le.

Leülnek.

PETRA
Mesélj nekem az életedről.

Sötét

 


* Németországban fordítva osztályoznak, mint nálunk.